Zárójelentésünkhöz CD-n mellékeljük a munka során elkészített teljes adatbázist, melynek használatának módját is tartalmazza a CD.

Zárójelentésünkhöz CD-n mellékeljük a munka során elkészített teljes adatbázist, melynek használatának módját is tartalmazza a CD. 2 MÓDSZERTAN ÉS ELVÉGZETT MUNKA 2.1 Módszertan 2.1.1 Az EU Víz Keretirányelvének általános szempontjai A VKI központi gondolata a vizek jó állapotának biztosítása egységes környezeti- és vízgy jt -szabályozási keretbe illesztve. Ezt az állapotot 2015-re a gazdasági realitásokat mérlegelve kell elérni. A célok többek között tartalmazzák az ökoszisztémák és a vízi környezet védelmét, a biztonságos ivóvízellátást és a fenntartható vízhasználatokat, az árvizek és aszályok hatásainak mérséklését. Alapelvei az el vigyázatosság, a megel zés, a kockázatok csökkentése, a társadalom bevonása, a szennyez fizet elv, a szolgáltatások terén a költségmegtérítés elve. Az integrált tervezés célja kett s: (a) a jó állapot fenntartása és (b) az emberi igényeket kielégít vízhasználatok (ezek sorában például a vízkivételek, átvezetések, duzzasztás, meder- és partfalszabályozás) olyan megvalósítása, hogy az csak a legkisebb szükséges beavatkozást jelentse az ökoszisztéma m ködésébe. A felszíni vizek osztályozásának két pillére az ökológiai és a kémiai állapot. Az integrált állapotot a két tényez közül mindig az határozza meg, amelyik rosszabb min sítésre ad okot. A jó ökológiai állapotot a referencia vagy zavartalan állapothoz viszonyítják, a kémiai állapotot környezeti határértékekkel definiálják. A felszíni vizek ökológiai állapota integrálja a biológiai, hidrológiai és hidromorfológiai, fizikai-kémiai és az él világot érint kémiai változók hatását, tehát közvetett módon magába foglalja a mai értelemben vett vízmin séget is. A vízkészleteket érint beavatkozások keretét integrált Vízgy jt -gazdálkodási Tervek (VGT-k) adják majd meg. Elkészítésük els határideje 2009. vége. A VKI alkalmazásának f bb elemeit és egyszer sített sémáját a 2.1. ábra mutatja be. A VKI szerint a víztestek a VGT legkisebb egységei. A vizek állapotértékélése, a környezeti célok elérése és a monitorozás m ködtetése ebben a léptékben történik. A víztestek tartozhatnak nálunk a folyók, illetve a tavak kategóriájába, ezen kívül lehetnek er sen módosítottak és mesterségesek. A víztestek meghatározása els sorban a víztest tipológia alapján történik. A tipológia országos lépték, és f ként olyan paramétereken alapul, amit az emberi hatások, és az él lények élettevékenysége kevéssé befolyásol. A víztestek lehatárolását az emberi hatások módosíthatják (pl. jelent s szennyvízbevezetés). A víztestek jellemzése, az emberi hatások értékelése az els szint monitorozó rendszer eredményei alapján történik (feltáró monitorozás). A víztestek állapotát, vagy potenciálját (ökológiai és kémiai) az azonos típushoz tartozó referencia víztesthez (kiváló állapot, vagy potenciál), vagy a jó állapotú/potenciálú víztesthez viszonyíthatják. Legalább a jó állapot, vagy potenciál elérése a cél, ennek alapján történik a környezeti célkit zések meghatározása. Ahol a jó állapot elérése a határid ig kockázatos, és ennek oka nem ismert, vizsgálati monitorozással kell az okokat kideríteni. A környezeti célkit zésre épül a beavatkozási terv, majd annak implementálása. A beavatkozási terv kidolgozása annak alapján történik, hogy a jó állapottól eltérést mi okozza. A kockázatos víztestek vizsgálata és az elvégzett beavatkozások hatásvizsgálata az operatív monitorozás keretében történik. Az er sen módosított és a mesterséges víztestek esetében nem állapotról, hanem a 14

potenciálról beszélünk, amely gyengébb, mint az állapot, de csak a fenntartandó beavatkozás hatásaira vonatkozóan. 2.1. ábra: A VKI bevezetésének lépései és összefüggései (felszíni vizek) JOGHARMONIZÁCIÓ KOMPETENS HATÓSÁG KIJELÖLÉSE VÉDETT TERÜLETEK KIJELÖLÉSE TIPOLÓGIA VÍZTEST KIJELÖLÉS ÉS BESOROLÁS REFERENCIA JELLEMZ K, ÁLLAPOTOK, HELYEK TERHELÉSEK, HATÁSOK INTERKALIBRÁCIÓ MIN SÍTÉS MONITOROZÁS VÍZTESTEK JELLEMZÉSE KÖRNYEZETI CÉLKIT ZÉSEK VÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEK GIS MEGJELENÍTÉS, JELENTÉS AZ EU-NAK INTÉZKEDÉSEK MEGVALÓSÍTÁSA 15

A VKI alkalmazásának lényeges eleme a társadalom bevonása a döntéshozatalba (nyílt tervezés) és az eredmények térinformatikai megjelenítésén alapuló jelentési kötelezettség. Látható, hogy a VKI számos eleméhez kapcsolódik monitorozási feladat. A háromszint monitorozás kialakításának szükségessége éppen ebb l adódik. Kés bb látni fogjuk, hogy a korábban megszokottnál szigorúbb követelmények szerint kell a monitorozási rendszereket m ködtetni (pontosság, megbízhatóság, stb.). A VKI szerinti vízgazdálkodás lényegesebb elemei a következ k: A környezeti célkit zések megfogalmazása nem helyi, hanem általános követelmények szerint történik. Fontos szerepet kap az ökológia. A célkit zések megfogalmazásában a vízhasználat közvetve, a vízi ökoszisztéma állapotán keresztül jelenik meg. A jó állapot/potenciál elérésének eszköze az emberi hatások mértékének csökkentése ahol, és amennyire ez indokoltan megtehet. Egyik legfontosabb cél a felesleges emberi hatások megszüntetése. Európai integrált vízgazdálkodás kialakításának els lépése a VKI alkalmazása. A tagállamok és a csatlakozó országok részére a VKI alkalmazása kötelez. Alapelvei többségében újak, ezek az el vigyázatosság, a költségmegtérülés elve és a nyilvánosság bevonása. A 2.1. ábra mutatja, hogy a monitorozás az egyik legfontosabb eleme nemcsak a VKI implementálásának, hanem a m ködtetésének is. Tekintsük át ezért röviden a VKI szerinti monitorozás jellegzetességeit! A VKI 8. cikkelye el írja a vizek állapotának rendszeres monitorozására irányuló programok kidolgozását. A monitoring hálózatot úgy kell megtervezni, hogy koherens és átfogó képet adjon az ökológiai és kémiai állapotról minden vízgy jt n, és tegye lehet vé a víztesteknek öt osztályba történ besorolását. A tagállamoknak a felszíni vizek monitorozási hálózatát bemutató térképet vagy térképeket kell szolgáltatniuk a vízgy jt gazdálkodási tervben (WFD 2000). A monitorozás célja a vizek állapotának, illetve ezzel összefüggésben a környezeti célkit zések teljesülésének ellen rzése. A monitorozó rendszer teszi lehet vé a (vízi) környezet állapotának id szakonként ismétl d felmérését, illetve a környezeti állapot szempontjából kritikus helyek (például jelent s szennyez anyag-terhelések) környezetében az állapot folyamatos figyelemmel kísérését. Utóbbi a szennyezés-csökkentési intézkedések hatékonyságának mérését szolgálja. A VKI által megkívánt monitorozás többszint. A monitorozás általános céljai a VKI-ben világosan meghatározottak. A célok attól függ en változnak, hogy a mérési program a feltáró, vizsgálati, vagy operatív okokból szükséges. A megkívánt pontosság, a konfidencia és a szignifikáns kockázat a következ k szerint változik: A víztestek száma az egyes monitorozás típusoknál. A monitorozó állomások szükséges száma az egyes víztestek állapotának meghatározásához. A mintavételezési gyakoriság, amit az egyes komponensek mérésénél el kell érni. 16

Mivel valamennyi víztestet nem lehet monitorozni, nem lehetséges valamennyi állapotot és hatást sem valamennyi víztestnél vizsgálni. Ezért a monitorozó állomások, és a mintavételi gyakoriságok kiválasztása elfogadható kompromisszumot igényel az ideálishoz tartozó pontosság és konfidencia, valamint a program költségei között. A VKI szerinti monitorozás jellegzetességei és egyben új elemei a következ k: A monitorozó rendszernek nem az adott mintavételi hely, hanem az egész víztest állapotát kell meghatározhatóvá tennie (jellemz állapot). Ez azt is jelenti egyben, hogy nagy szükség van olyan módszerek (mintavételi, mérési, értékelési módszerek) alkalmazására, amelyek ezt lehet vé teszik. A monitorozó rendszer többszint, elkülönül benne az állapotértékelés, a kivizsgálás és a beavatkozások hatásvizsgálata. Dönt szerepet kap benne az ökológia, bizonyos él lény együttesek (fitoplankton, makrofita, fitobenton, makroszkópikus gerinctelenek, halfauna) vizsgálata. Ezek mellett a hidromorfológiai viszonyokat és a kémiai paramétereket is vizsgálni kell. Az üledék monitorozás révén lehet vé válik az akkumulációs hatások vizsgálata is. Fontos eleme a monitorozásnak a veszélyes anyagok vizsgálata. Nemcsak a nagyobb víztestek, hanem valamennyi 50 ha-nál nagyobb tó és 10 km 2 -nél nagyobb vízgy jt j víztest monitorozását is meg kell oldani. Az eredményeket adatbázisban, térinformatikai rendszerben megjeleníthet módon kell rögzíteni. A hazai kisvízfolyások eltér állapotúak, ezért vizsgálatuk és min sítésük teljesen azonos módszerrel nem lehetséges. Az eltér állapotú vízterek min sítésére tehát speciális módszertan kidolgozása szükséges. A VKI a víztestek min ségi osztályokba történ besorolását környezetmin ségi arányszámok (Environmental Quality Ratio EQR) alapján végzi. Ez az arányszám azt mutatja meg, hogy az adott víztestben megfigyelt/mért biológiai/kémiai paraméterek értékei és az adott víztípusra vonatkozó referencia értékek között milyen elétérések vannak (EQR = mért érték/referencia érték). Az arányszám 0 és 1 között változik, ahol az 1-es érték a referencia (kiváló) állapotot jelzi, míg a 0 közeli értékek a rossz állapotot. Az EQR alapján történ osztályba sorolás elvi módszertanát a REFCOND (2002) valamint az ECOSTAT (2003) útmutató írja le. A VKI szerinti monitorozás részletes el írásaival kapcsolatban a MONITORING ÚTMUTATÓ (2002) és a vonatkozó Kormányrendeletre utalunk. 17

2.1.2 A projekt szervezeti felépítése A projekt irányítása az alábbi blokkséma szerint történt (2.2. ábra): 2.2. ábra: A projekt irányításának blokksémája PROJEKTET IRÁNYÍTÓ TESTÜLET SZIE laboratóriuma VITUKI laboratóriuma Értékel csoport Térinformatikai szakért A projektet irányító testület vezette, melynek elnöke a projekt igazgatója, Dr. Heltai György, a SZIE KBT tanszékvezet egyetemi tanára volt. A projektet irányító testület három tagból állt, tagjai a vezet n kívül Dr. Szilágyi Ferenc, a BME VKKT egyetemi docense és Dr. László Ferenc, a VITUKI Kht szakági igazgatója. Az irányító testület volt felel s a projekt el meneteléért, a vállalt feladatok határid re történ elvégzéséért és a dokumentálás min ségéért. A szükséges mérések elvégzése a SZIE és a VITUKI Kht. laboratóriumában történt. Az adatokat az értékel csoport dolgozta fel, melynek tagjai a következ k: SZIE KBT: Kruppiné Dr. Fekete Ilona tanársegéd, Szlepák Em ke és Halász Gábor doktoranduszok. BME VKKT: Dr. Licskó István egyetemi docens, László Balázs és Osztoics András doktoranduszok. A mátrai mintaterület mérési programjában és az eredmények értékelésében részt vett Szilágyi Eszter, a BME végz s környezetmérnök hallgatója. VITUKI: Dr. Csányi Béla osztályvezet, Dr. Juvancz Zoltán tudományos tanácsadó és Zagyva Andrea tudományos munkatárs. A hidrológiai és hidromorfológiai vizsgálatok eredményeit Dr. Nováky Béla, a SZIE Környezetgazdálkodási Intézete Tájökológia Tanszékének egyetemi docense értékelte. A biológiai vizsgálatokba bevont szakért k: Németh József (fitoplankton és bevonatalgák), Halasi Kovács Béla (halfauna), Dr. Tóth Albert (makrofita). Az adatok statisztikai 18

értékelését Szilágyi Eszter, László Balázs, Kruppiné Dr. Fekete Ilona, Zagyva Andrea és Szlepák Em ke végezte. Az eredmények és adatok térinformatikai megjelenítésér l és a projekt honlapjának elkészítésér l és fenntartásáról alvállakozóként a SZIE által megbízott térinformatikai szakért k, Kristóf Dániel és Magyari Julianna, gondoskodtak. A témajelentést a szakért k anyagainak felhasználásával Dr. Szilágyi Ferenc állította össze. 2.1.3 A projekt munkafázisai A projekt összesen 11 részfeladatból állt, ezek az alábbiak: 1. A meglev információ és adatok értékelése, víztípusok, víztípusok alapján a víztestek, referencia jellemz k meghatározása a mintaterületeken. 2. Az emberi beavatkozások jellegének és mértékének meghatározása a mintaterületeken. 3. Részletes feltáró monitorozás végzése a vízgy jt kön, az eredmények alapján a monitorozás általános és szint specifikus megtervezése. 4. A vízgy jt k jelenlegi állapotának és az emberi hatások következményeinek értékelése. 5. Környezeti célok meghatározása (referencia és jó állapot/potenciál) 6. A kritikus környezeti problémák (például a kritikus területek) lehatárolása. A vizsgálati monitorozás megtervezése, és az alkalmazható lehetséges m szaki megoldások elemzése. 7. A beavatkozások operatív monitorozásának megtervezése. 8. Az eredmények megjelenítése erre a célra kifejlesztett térinformatikai rendszerben. 9. A szükséges beavatkozások költségelemzése. Általános következtetések levonása az eredmények országos kör alkalmazásához. 10. Módszertani ajánlások (útmutató) készítése kisvízfolyások VKI szerinti monitorozásához. 11. A projekt zárójelentésének elkészítése, az eredmények nyilvánosságra hozatala és az eredmények publikálása. A zárójelentésben ezekre a feladatokra térünk ki. 2.1.4 Módszertani alapok a projekt m veléséhez Amikor a monitorozó rendszerrel foglalkozunk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a lépéseket sem, amelyekkel a monitorozásig eljutunk. A munkánkban ezt a módszert követtük. A következ lépések voltak szükségesek: A víztestek lehatárolása alapvet fontosságú, erre nézve a WFD (2000) és a HGWB (2002) útmutató javaslatokat ad. A víztestek ismerete nélkül a monitorozás nem kezelhet a VKI szerint. A víztestek lehatárolásának els lépése a víztípusok megállapítása. A mintaterületeket a vonatkozó folyótipológia szerint fel kell osztani. Ahol típusváltás történik, ott víztest határ lesz. Ezzel el zetesen lehatároljuk a víztesteket. A víztest lehatárolást a szennyez anyag terhelések módosíthatják. Ahol a terhelés a vízfolyás jellemz it jelent sen módosítja, ott célszer víztest határt kijelölni egy típuson belül is, mert ellenkez esetben nem fog teljesülni a víztest homogenitásának elve. Ehhez a vízfolyást ért emberi hatásokat kell elemezni. Amikor a víztesteket meghatároztuk, akkor kerül sor a víztestek kategorizálására folyó, tó, er sen módosított, vagy mesterséges víztest szerint. A mesterséges víztestekkel 19

nincsen gond, mert ahol korábban nem volt víztest és most van, az mesterséges kategóriába kerül (pl. kavicsbánya tavak, ásott csatornák). Az er sen módosított kategóriába kerülés alapfeltételei hidromorfológiaiak. Az er sen módosított állapot fennállásának feltételei a következ k: (1) Olyan mérték hidromorfológiai hatás érte a víztestet, hogy annak a vízi ökoszisztémára gyakorolt hatása jelent s; (2) Ezt a hidromorfológiai változást nem lehet ökológikusabb megoldással kiváltani; (3) A hatás fenntartása indokolt, mert fontos igényeket elégít ki; (4) Gazdaságilag nem indokolható a jelenlegi helyzet megváltoztatása. Az er sen módosítottá nyilvánítás egy soklépéses procedúra végeredménye, melynek els lépcs je annak vizsgálata, hogy a víztest hidromorfológiai szempontból eléri-e a jó állapotot, azaz ebb l a szempontból kockázatos-e, vagy sem. A kockázatosságnak kémiai okai is lehetnek, ezeknek azonban az er sen módosítottá nyilvánítás során nincs jelent ségük. A folyó és tó víztestekre meg kell határozni a referencia állapotot, amely az emberi hatásoktól közel mentes (zavartalan) állapotot jelent. Ez nem jelenti a természetes állapot visszaállítását. A referencia állapotot referencia területen mért adatokkal kell jellemezni, de más módszerek is lehetnek a referencia állapot meghatározására. Ezután a referencia állapotból levezetve definiálni kell a jó állapotot. A víztestek jellemzésére feltáró monitorozást kell kialakítani és m ködtetni. Itt lép be tehát el ször a monitorozás. A feltáró monitorozás célja a víztestek állapotának rögzítése, a min sítés elvégzése megfelel megbízhatósággal és pontossággal (Monitorozás Útmutató, 2004). A feltáró monitorozást a megkövetelt pontosság és megbízhatóság mellett költség-hatékony módon kell megtervezni. Az útmutató lehet séget ad arra, hogy nem kell minden víztestet a meghatározott elvek szerint vizsgálni. Lehet ség van arra, hogy a 2500 km 2 -nél nagyobb vízgy jt j vízfolyásokra korlátozódjon a feltáró monitorozás, valamint a hasonló tulajdonságú víztesteket csoportosítani lehet, és azok közül csak egyet a vizsgálnak. Ennek azonban feltételei vannak (azonos típus, hasonló hidromorfológiai változások, és terhelések, stb.). Ezután a víztesteket jellemezni, és ötosztályos, illetve a kémiai (veszélyes) anyagok esetében kétosztályos rendszerben min síteni kell. Így megállapítható, hogy a környezeti célkit zésekt l a víztestek milyen távol vannak. Ha a víztestek nem érik el a környezeti célkit zéseket, meg kell vizsgálni ennek okát (vizsgálati monitorozás), majd beavatkozásokat kell tervezni, és elvégezni a környezeti célkit zések elérésére. A beavatkozások hatásvizsgálata az operatív monitorozás keretében történik. Látható, hogy a háromszint monitorozásnak más-más célja van, ezért a vizsgált jellemz k, a gyakoriság, a mintavételi helyek, stb. is mások kell legyenek. A VKI a monitorozás kialakításában szigorú feltételeket állapít meg nemcsak a min sítés elveiben, hanem a megbízhatóságában és az összehasonlíthatóságában is. A projekt m velése során mi is ezt a logikát követtük. Az általunk elvégzett részletes monitorozás eredményei általában a hazai VKI szerinti monitorozó rendszer elkészítéséhez járulhatnak hozzá, mert lehet séget adnak a pontosság, a megbízhatóság statisztikai értékelésére is s t, bizonyos mértékig a költségoptimalizálásra is adnak javaslatot, bár ez utóbbi részletes kidolgozása nem szerepelt a feladatok között. Az adatok ugyanakkor az operatív és a vizsgálati monitorozást is megalapozzák általában, és különösen a mintaterületeken. 20

2.2 Az elvégzett munka bemutatása 2.2.1 A meglev információ összegy jtése A VKI bevezetése során számos, eddig rendszertelenül, vagy egyáltalán nem vizsgált víztest alapállapotának felmérése, majd rendszeres monitorozása válik szükségessé. A vízmin ségi vizsgálatok legyen szó akár hidrobiológiai, akár kémiai vizsgálatokról meglehet sen költségesek. Jelent s költségeket lehet megtakarítani els sorban az alapállapot felmérése során, amennyiben a sikerül összegy jteni az elszórtan rendelkezésre álló információkat, mérési eredményeket, még abban az esetben is, ha az egyes információk megbízhatósága esetenként megkérd jelezhet. Az els dleges adatgy jtés fontos eleme volt a három mintaterület alapos bejárása, melyet fényképekkel és videó felvételekkel dokumentáltunk. A meglév információ összegy jtését mindhárom mintaterületre vonatkozóan részletesen a RAGACS (2005) el rehaladási jelentésünkben ismertettük. 2.2.2 Részletes monitorozás A munka elején részletes monitorozási programot indítunk annak érdekében, hogy a víztestek jellemz állapota meghatározható legyen. A hazai kisvízfolyásokról alig van információ, a jellemz állapot megállapításához szükség volt részletes adatgy jtésre. A monitorozási program mintavételi helyeit, a vizsgálandó paramétereket, valamint a mintavételi gyakoriságot a VKI el írásainak megfelel en jelöltük ki. Ez a monitorozás volt az alapja a VKI szerinti monitorozás megtervezésének. A részletes monitorozás során olyan térbeni mérési gyakorisággal dolgoztunk a víztesteken, amely nagyságrenddel nagyobb annál, amelyet Magyarországon alkalmazhatnak. A meglev és az új mérések eredményei adnak lehet séget a víztestek kijelölésére, besorolására és jellemzésére. A munkaterv szerint a feltáró monitorozás egy évig tartott. 2.2.2.1 Mintavételi pontok A mintavételi pontok kiválasztása során minden mintaterület minden víztestére legalább egy mintavételi pontot helyeztünk, a nagyobb víztestekre, a jobb statisztikai elemezhet ség érdekében több pontot is. Mindhárom mintaterületen kiválasztottunk egy víztestet, amelyet egyszeri alkalommal expedíciószer en részletesen végigmértünk kémiai és biológiai paraméterekre egyaránt. A mintavételi pontokat GPS koordinátákkal határoztuk meg. A mintavételi pontokat a készül térinformatikai rendszerben megjelenítettük. A mintavételi pontoknak állandó jelölést adtunk, melyeket a követhet ség érdekében a pontok meghatározásánál felsoroltunk. 2.2.2.1.1 Rákos-patak A Rákos-patakon a részletes felmérést a budapesti szakaszon (1. víztest), illetve a gödöll i tórendszeren (2. víztest) végeztünk összesen 31 mintavételi ponton. A Rákos-patak víztestein összesen 15 rendszeres mintavételi pontot jelöltünk ki, amelyet a 2.1. táblázat félkövér szedéssel mutat. A mintavételi pontokat egységesen a torkolat fel l kezdtük számozni. A mintavételi pontokat a 2.3. ábra mutatja. A Rákos-patak részletes felmérése során egy kisebb vízhozamú befolyón is végeztünk m szeres méréseket. Ezen mintavételi pontok koordinátáit a 2.2. táblázat mutatja. A mintavételi pontokat a 2.3. ábra mutatja. 21

2.1. táblázat: Mintavételi pontok a Rákos-patakon (vö.: 2.3. ábra) Víztest Pontkód Koordináta Leírás RP1 N47 32.501 E19 03.613 Rákos-patak XIII. Duna torkolat RP2 N47 32.547 E19 04.363 Madarász Viktor utca RP3 N47 32.383 E19 04.942 Tahi utca RP4 N47 32.164 E19 05.459 Szent László út RP5 N47 31.956 E19 05.969 Komáromi út RP6 N47 31.684 E19 06.551 Czobor út RP7 N47 31.522 E19 06.920 Rákos-patak XIV.(REANAL)(Telepes u.) 1 RP8 N47 31.332 E19 07.824 Egressy út RP9 N47 30.942 E19 08.666 Fogarasi út RP10 N47 30.493 E19 09.154 Ond Vezér útja RP11 N47 30.029 E19 09.733 Rákos-patak X. (Hortobágyi u.) RP12 N47 29.530 E19 10.599 Fels rákos RP13 N47 29.423 E19 11.616 Túzok utca RP14 N47 29.384 E19 13.222 Határhalom utca RP15 N47 29.125 E19 14.611 Cinkotai út RP16 N47 29.038 E19 15.490 XVII. Ferihegyi út RP17 N47 29.071 E19 16.178 Rákos-patak XVII. (Szabadság u.) 2 RP18 N47 29.541 E19 20.556 Rákos-patak Pécel "vízmérce" RP19 N47 31.601 E19 23.260 Rákos-patak Isaszeg (Péceli u. híd) RP20 N47 32.804 E19 22.934 Gödöll IX. sz. tó RP21 N47 33.146 E19 22.842 Gödöll VIII. sz. tó RP22 N47 33.350 E19 22.696 Gödöll VII. sz. tó RP23 N47 33.585 E19 22.502 Gödöll VI. sz. tó 3 RP24 N47 33.743 E19 22.469 Gödöll V. sz. tó RP25 N47 33.724 E19 22.401 Gödöll IV. sz. tó RP26 N47 33.998 E19 22.084 Gödöll III. sz. tó RP27 N47 34.242 E19 21.852 Gödöll II. sz. tó RP28 N47 34.400 E19 21.763 Gödöll I. sz. tó RP29 N47 35.355 E19 21.296 Rákos-patak tavak el tt (Fürd u.) 4 RP30 N47 35.913 E19 21.109 Rákos-patak Gödöll autóbusz pu. RP31 N47 37.852 E19 19.860 Rákos-patak forrás 2.2. táblázat: Mintavételi pontok a Rákos-patak kis vízhozamú befolyóján (vö.: 2.3. ábra) Pontkód Koordináta Leírás BEF2 N47 29.004 E19 15.327 Kis vízhozamú befolyó BEF2A1 N47 28.973 E19 15.147 Kis vízhozamú befolyó alatt 200 m-re BEF2A2 N47 29.075 E19 14.809 Kis vízhozamú befolyó alatt 650 m-re 22

2.3. ábra: Mintavételi pontok a Rákos-patakon 2.2.2.1.2 Mintavételi pontok a Galga-patakon A Galga-patakon a részletes felmérést a Nógrádkövesd és az aszódi szennyvíz bevezetés közötti szakaszon (2. víztest) végeztük el, összesen 19 mintavételi ponton. A Galga-patak víztestein összesen 9 rendszeres mintavételi pontot jelöltünk ki. A pontokat a 2.3. táblázat félkövér szedéssel mutatja. A mintavételi pontokat egységesen a torkolat fel l kezdtük számozni. A mintavételi pontokat a 2.4. ábra szemlélteti. A Galga-patak részletes felmérése során egy közepes vízhozamú befolyón is végeztünk m szeres méréseket. Ennek a mintavételi pontnak a koordinátáit a 2.4. táblázat mutatja. A mintavételi pontokat a 2.4. ábra mutatja. 23

2.3. táblázat: Mintavételi pontok a Galga-patakon (vö.: 2.4. ábra) Víztest Pontkód Koordináta Leírás G1 N47 33.839 E19 41.144 Jászfényszaru 1 G2 N47 36.842 E19 36.374 Tura G3 Hévízgyörk G4 N47 38.780 E19 29.125 Aszód szennyvíztelep után G5 N47 38.846 E19 28.139 Aszód G6 Domony G7 N47 39.853 E19 25.611 Iklad G8 N47 41.284 E19 23.774 Galgamácsa G9 Galgagyörk és Galgamácsa között G10 N47 44.383 E19 22.356 Galgagyörk alsó rész 2 G11 N47 44.530 E19 22.213 Galgagyörk középs rész G12 N47 46.378 E19 22.154 Püspökhatvan G13 N47 47.502 E19 22.765 Acsa alatt G14 N47 47.877 E19 22.973 Acsa G15 N47 49.837 E19 23.601 Galgaguta - Acsa között G16 N47 50.358 E19 23.520 Galgaguta alatt G17 N47 52.170 E19 22.810 Nógrádkövesd alatt G18 N47 52.901 E19 22.273 Nógrádkövesd 3 G19 N47 53.894 E19 21.916 Becskei-patak 2.4. táblázat: Mintavételi pont a Galga-patak közepes vízhozamú befolyóján (vö.: 2.4. ábra) Pontkód Koordináta Leírás GBEF1 N47 52.955 E19 22.257 Közepes vízhozamú befolyó 2.4. ábra: Mintavételi pontok a Galga-patakon 24

2.2.2.1.3 Mintavételi pontok a Nagy-patak vízrendszerén A Nagy-patak vízrendszerének sajátosságai miatt (több patakból összevont víztest, mély, rétegzett tározó) a mintavételi pontok kijelölésének logikája eltér a másik két mintaterületét l. A patak vízrendszerén 12 állandó mintavételi pontot jelöltünk ki, ezeket a 2.5. táblázat félkövér bet kkel szemlélteti. A tározót tápláló patakok (P1-P5) mindegyikét mintázzuk a torkolat közvetlen közelében, visszaduzzasztástól mentes helyen. A tározóból egyetlen helyr l veszünk vízmintát, de öt különböz mélységb l (T0-T4 pontok). A részletes felmérést az Aranybánya patakon végeztük (1. víztest), amely a tározóba folyó patakok közül a legnagyobb vízhozammal rendelkezik. Ezen kívül a tározóban (2. víztest) keresztszelvények mentén végeztünk m szeres méréseket. Összesen 5 keresztszelvényt jelöltünk ki, keresztszelvényenként 3-3 mintavételi ponttal (K11-K53). A keresztszelvények pontjain függély mentén 1 méterenként növekv mélységekben végeztünk méréseket. Egyszeri alkalommal a Nagy-patak középs részér l is vettünk mintát (C2). A mintavételi pontokat a 2.5. ábra mutatja. 2.5. ábra: Mintavételi pontok a Nagy-patakon és a Csórréti-tározón 25

2.5. táblázat: Mintavételi pontok a Nagy-patak vízrendszerén (vö.: 2.5. ábra) Víztest Pontkód Koordináta Leírás AB1 N47 53.453 E19 57.153 Aranybánya patak torkolatánál AB2 N47 53.483 E19 57.018 AB3 N47 53.578 E19 56.834 AB4 N47 53.724 E19 56.790 AB5 N47 53.790 E19 56.591 AB6 N47 53.859 E19 56.373 AB7 N47 54.004 E19 56.261 Aranybánya patak AB8 N47 54.180 E19 56.260 1 AB9 N47 54.345 E19 56.194 AB10 N47 54.457 E19 56.044 AB11 N47 54.533 E19 55.849 AB12 N47 54.567 E19 55.835 AB13 N47 54.600 E19 55.718 Aranyánya patak a forrásnál P1 N47 53.036 E19 57.346 Nagybérc folyás, torkolatnál P2 N47 53.458 E19 57.148 Aranybánya-patak, torkolatnál P3 N47 53.505 E19 57.265 Nyírjes folyás, torkolatnál P4 N47 53.473 E19 57.307 Nagy Lipót folyás, torkolatnál 2 3 P5 N47 53.308 E19 57.473 Kisagyagos folyás, torkolatnál Fjord N47 53.325 E19 57.417 A tározó egyik keskeny öble K11 N47 53.373 E19 57.253 K12 N47 53.396 E19 57.285 K13 N47 53.401 E19 57.305 K21 N47 53.347 E19 57.271 K22 N47 53.357 E19 57.299 K23 N47 53.358 E19 57.340 K31 N47 53.269 E19 57.347 K32 N47 53.299 E19 57.369 K33 N47 53.312 E19 57.434 K41 N47 53.186 E19 57.356 K42 N47 53.203 E19 57.403 K43 N47 53.209 E19 57.471 K51 N47 53.084 E19 57.434 K52 N47 53.106 E19 57.465 K53 N47 53.135 E19 57.480 Csórréti tározó keresztszelvényei, a 11-13 szelvények a tározó fels végében találhatók, az 51-53 szelvények a gáthoz közel találhatók. T0 N47 53.106 E19 57.465 Vízkivételi m, felszín T1 N47 53.106 E19 57.466 Vízkivételi m, 4,5 méter mélység T2 N47 53.106 E19 57.467 Vízkivételi m, 8 méter mélység T3 N47 53.106 E19 57.468 Vízkivételi m, 11,5 méter mélység T4 N47 53.106 E19 57.469 Vízkivételi m, 14 méter mélység (fenék) C1 N47 52.767 E19 57.745 Nagy-patak fels szakasz, tározótól 250 m C2 N47 51.396 E19 56.136 Nagy-patak középs szakasz CT N47 49.893 E19 55.826 Nagy-patak a Szén patak torkolatánál 26

2.2.2.1.4 Mintavételi gyakoriság A feltáró monitorozási program vízkémiai vizsgálatai céljára a kijelölt mintavételi pontokról havi rendszerességgel vettünk vízmintát. Ugyancsak havi rendszeresség hidrológiai észleléseket végeztünk a Galga-patak és a Rákos-patak kijelölt mintavételi pontjain. Egyszeri alkalommal mindhárom mintaterületen részletes felmérést végeztünk. A veszélyes anyagok vizsgálatára (vízb l illetve üledékb l) egyszeri alkalommal került sor, mindhárom mintaterületen. A biológiai vizsgálatok keretén belül mintavételre az alábbi gyakorisággal került sor: Fitoplankton vizsgálatokhoz havi gyakorisággal. Makrogerinctelenekre szezonális gyakorisággal. Vízi makrofitonra egyszer. Bevonat algákra egyszeri alkalommal. Halakra egyszeri alkalommal. 2.2.2.1.5 Mért jellemz k Az alábbiakban részletezzük a feltárás keretében általunk elvégzett méréseket. Hidrológiai mérések Az EU-s keretirányelvek alapján megterveztük a hidrológiai észleléseket, amely kiterjed a mér helyek kiválasztására, a mérések gyakoriságára, a mérésekbe bevont hidrológiai elemek megnevezésére (csapadék, vízhozam, stb.). Egyszer vízhozam méréseket végeztünk a vízfolyásokon. Fiziko-kémiai komponensek Mértük a hagyományos vízmin ségi paramétereket (KOI ps, NH + 4, NO - 2, NO - 3, szerves nitrogén, SO 2-4, Cl -, lúgosság, Ca 2+, Mg 2+, Na +, K +, lebeg anyag, vezet képesség, ph). A másik vizsgálandó paramétercsoport a nehézfémek oldott, partikulált és összes formában (Hg, Cd, Pb, Cu, Cr, Ni, Al, Zn, Fe, Mn). E mérések havi gyakorisággal, illetve a részletes felmérések alkalmával történtek meg. Biológiai komponensek A biológiai vizsgálatok során a VKI által el írt biológiai min ségi elemcsoport (él lény együttes) részletes felmérésére vizsgálatokat végeztünk a vízterek mentén. A következ kben bemutatjuk a fitoplankton, a fitobentosz, a vízi makrofiton, a makrogerinctelenek és a halak él lény-együtteseinek felmérésére használt módszereket. A fitoplankton vizsgálatok NÉMETH (1998) módszertani könyvében részletesen leírt módszerrel történtek. A fitoplankton biomasszát (a biomassza 0.0329 %-os fajlagos a- klorofill tartalmát feltételezve) a víz egységnyi térfogatára vonatkoztatott a-klorofill koncentrációra számítottuk át. A fitoplankton biomassza adatokat a nagyobb rendszertani egységek szerinti felosztásban µg/l mértékegységben adtuk meg, a szöveges részben mg/l (=10 3 µg/l)-re átszámítva említjük. A felosztás a hagyományos rendszertani csoportok mellett a legnagyobb lineáris méret szerint megkülönböztetett kategóriákat (pikoalgák: 1-2 µm, nanoalgák: 2-4 µm) is tartalmaz. Flagellatae néven a rögzített minta fénymikroszkópos vizsgálata alapján taxonómiailag pontosan nem azonosítható ostoros 27

szervezeteket foglaltuk össze. A fitoplankton dominancia-struktúrájának rövid jellemzésekor az egyes taxonok biomasszában kifejezett relatív abundanciáját a 2.6. táblázat intervallum skálája szerint adtuk meg. 2.6. táblázat: A fitoplankton taxonok relatív abundanciája Abundancia osztály Tartomány az össz-biomassza hányada 1 0-1/16 0-63 2 1/16-1/8 64-125 3 1/8-1/4 126-250 4 1/4-1/2 251-500 5 1/2-3/4 501-750 6 3/4-7/8 751-875 7 7/8-15/16 876-938 8 15/16-1 939-1000 A domináns taxonok jelölései a következ k: piko: piko-algák; FLAG: Flagellatae; CHROO: Chroococcales; OSC: Oscillatoriales; NOST: Nostocales; EUG: Euglenophyta; CRY: Cryptophyta; CENT: Centrales; PENN: Pennales; CHL: Chlorococcales; ULO: Ulothricales; DESM: Desmidiales. Az él bevonat kovaalga állományának kvalitatív és kvantitatív vizsgálatára Németh és Vörös (1986), valamint Németh (1998) módszertani könyveiben, továbbá a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Török (1997) által szerkesztett IV. kötete IV.2 fejezetében részletesen leírt eljárásokat alkalmaztuk. A makrofitonok vizsgálata érdekében három vízterületen el zetes terepbejárást végeztünk 2004. június els felében. A részletes felmérésre 2004. augusztus 11 14. között került sor. A makrovegetáció felmérése keretében a vízterekben és vizes él helyeken el forduló állománytípusok (ill. él hely típusok, vö. FEKETE ET AL. 1997) azonosítását és számbavételét, valamint a kérdéses területen el forduló túlnyomórészt edényes makrofiton fajok listájának összeállítását végeztük el, mely az értékel munka alapját képezte. A habituálisan elkülönül makróvegetáció-típusok azonosítását a domináns fajok alapján végeztük. A gy jtésnél, preparálásnál és cédulázásnál a FELFÖLDY (1990) által közölt elvi és módszertani útmutatás szerint jártunk el, ami egyformán bevált a hínár-, a mocsári- és a szárazföldi jelleg növényeknél. Az identifikálást Jávorka és Csapody (1991) Iconographia-ja segítségével, SIMON (1992) edényes növényhatározója alapján végeztük, de felhasználtuk HASLAM ET AL. (1975), ill. FELFÖLDY (1990) vízinövényekre, HUBBARD (1954) füvekre, Fitter et al. (1984) füvekre, palkafélékre és harasztokra, valamint legújabban a Magyar Könyvklub Természetkalauz sorozatának "Füvek" (1998) kötetében az édes és savanyúfüvekre, szittyófélékre és f szer növényekre vonatkozó határozókulcsait, leírásait és illusztrációit. A határozásnál Zeiss gyártmányú sztereoszkopikus mikroszkópot használtuk. A fajok és társulások nevezéktanát egységesen SIMON (1992) kézikönyve szerint alkalmaztuk. A vízterek és vizes él helyek fajlistáinak értékelésénél a SIMON (1992) és BORHIDI (1993) által kidolgozott kategóriarendszereket vettük alapul. Az adatok táblázatos rögzítését és leíró statisztikai elemzését Microsoft Excel 5.0 és MVSP számítógépes programmal végeztük. 28

A makrozoobenton él lény-együttes helyszíni mintavétele az ISO 7828 nemzetközi szabványban rögzített el írásoknak, valamint a hazai MSZ EN 27828: 1998 szabványban rögzítetteknek megfelel en történt, amely az EN 27828: 1994 nemzetközi szabvány alapján került kiadásra. A minták feldolgozásával, makroszkopikus gerinctelen állatok meghatározásával és mintavételi eljárás részleteivel kapcsolatban CSÁNYI (1998) tanulmányára és az ott idézett irodalomra (VITUKI 1997, 1999) utalunk. Magyarországon jelenleg egy eredetileg Angliában kidolgozott módszer-család módosított eljárását használják a rendszeres törzshálózati munkában (BMWP/ASPT értékelés). Az eredeti BMWP (Biological Monitoring Working Party) pontrendszer (NRA 1990) magyar viszonyokra átalakított változata a bentonban él makroszkopikus gerinctelen állatok családok (egyes esetekben osztály vagy nemzetség) szerinti regisztrálásán alapul, tehát nem igényli az el került taxonok faji szint meghatározását, ami a szaprobiológiai elemzés alapvet követelménye. A minta vizsgálata során minden olyan családot fel kell jegyezni, amelyet az adott családhoz tartozó faj legalább egy egyede képvisel. Minden családhoz az indikációt kifejez pontszám tartozik (NRA 1990). A BMWP kumulatív összpontszám (BMWP score), melyet az eredeti szöveges leírást képletté alakítva egy összefüggés alapján számítunk ki: Ahol, BMWP = i j wt wi : az i-edik értékosztály pontszáma; i = 1 - n (nmax = 9, mivel összesen 9 értékosztály van), j : az i-edik értékosztályban lév taxonok száma, tij : az i-edik értékosztályból el került család-taxonok száma. i ij A taxononkénti átlagos pontszám (ASPT: Average Score Per Taxon): ASPT = i i j j w t i t ij ij = BMWP i j t ij ahol: tij : a mintában talált család taxonok száma. i j A kidolgozott Magyar Makrozoobenton Család Pontrendszer (MMCP) alkalmasnak bizonyult folyóink és kisebb vízfolyásaink biológiai vízmin ségének jellemzésére. A családonkénti pontrendszer leírása utalunk CSÁNYI (1998) és a VITUKI (1997) munkákban található és a 2.7. táblázat mutatja. A makroszkopikus gerinctelen fauna vizsgálatán alapuló családtaxon prezenciapontrendszer 5 vízmin ségi osztály (és 11 alosztály) szerint, tehát kell részletesség, 11 fokozatú skálán teszi lehet vé a biológiai vízmin ségi osztályozást (2.8. táblázat). 29

2.7. táblázat: A vízmin ségi index (QI) számítása az összpontszám és a taxononkénti átlagpontszám alapján (CSÁNYI 1998) Összpontszám Taxononkénti átlagpontszám Vízmin ségi index > 120 > 5,0 7 101-120 4,5-5,0 6 81-100 4,1-4,4 5 51-80 3,6-4,0 4 25-50 3,1-3,5 3 10-24 2,1-3,0 2 0-9 0,0-2,0 1 A makrogerinctelen él lény-együttes feltárása során mindhárom víztestben - az AQEM projekt során kidolgozott eljárásnak megfelel en - az el forduló él helyek, habitat típusok részarányainak megfelel szemi-kvantitatív mintákat vettünk. A Rákos-patakon és a Galgán csak a "kick and sweep" technikával végrehajtott egyel hálózást alkalmaztuk, a Csórréti tározó mentén található patakokban, valamint a tározó part menti sekélyebb víztereiben (max. 1,5 m mélység) úgyszintén, de a tározó mélyebb víztereiben Ekman- Birge üledékmarkoló használatára is sor került. 2.8. táblázat: A mintavételi helyek min sítése és osztályozása a vízmin ségi indexek (QI) alapján (CSÁNYI 1998) Vízmin ségi indexek Vízmin ségi Min sítés átlagértéke osztály Szín jelölés 6 kiváló min ség I. A. kék 5,5 I. B. 5,0 I. C. 4,5 jó min ség II. A. zöld 4,0 II. B. 3,5 kevésbé szennyezett III. A. sárga 3,0 III. B. 2,5 közepesen szennyezett IV. A. piros 2,0 IV. B. 1,5 nagyon szennyezett V. A. fekete 1,0 V. B. Annak érdekében, hogy a vízfolyások víztestei mentén tapasztalható térbeni heterogenitás jellegzetességeit feltárhassuk, s az ennek következtében szükséges minimális mintaszámot meg tudjuk határozni, térben nagy gyakoriságú, s rített módon kijelölt mintákat vettünk az egyes vízfolyások kiválasztott víztestei mentén mintegy tíz járulékos helyen. Reményeink szerint ugyanis ilyen módon megfelel en meghatározható az a minimális mintaszám, amely a térbeni mozaikosságot, változatosságot, heterogenitást is figyelembe veszi és a víztestek ökológiai állapotára vonatkozó megfelel jellemzéshez is elegend adatokat szolgáltat. E kérdés megnyugtató megválaszolása ugyanis a kés bbi operatív monitorozás tervezése szempontjából kulcsfontosságú. A részletes vizsgálatok a Rákos-patakon a Budapest térségében húzódó víztesten, a Galgán az Aszód feletti, Becskei-patakig tartó víztesten, a Csórréti-tározón pedig az Aranybánya-patak tározó feletti szakaszán történtek. 30

A vízi makroszkopikus gerinctelenekre vonatkozó adatokat a CD mellékletben található adatbank tartalmazza. A halfauna vizsgálatára a mintavételi helyszíneket úgy jelöltük ki, hogy azok jól modellezzék a vízfolyás adott szakaszának jellemz it. A bejárás során rögzítettük a minta értékeléséhez szükséges adatokat. A vizsgálat helyszínei nem tartoznak a halászati vízterek közé, emiatt védett fajok gy jtéséhez az illetékes természetvédelmi hatóság engedélyét szereztük be. A mintaterület értékeléséhez a FAME javaslatait és a STAR helyszíni protokollját is figyelembe véve a korábbi tapasztalatoknak megfelel kiegészít adatsort vettünk fel. Ezek részben a mintavételi helyszín azonosíthatóságát, részben a mintavétel közvetlen adatait, részben a mintavétel eredményeinek jobb értékelhet ségét biztosító adatokat tartalmaznak. Ezek alapján az adatokat négy nagyobb csoportba lehet sorolni: A mintavételi helyszín, vagy (ahol szükséges) a mintavételi egység azonosíthatóságát biztosító adatok: (víztest neve, mintaszakasz száma, a mintavételi egység megnevezése és hossza, GPS koordináta és tengerszint feletti magasság a pontosság megjelölésével. A mintavételre vonatkozó közvetlen adatok: id pont, mintavételt végz k neve, mintavételi módszer, halászhatóság. A víztest mintavételi helyszínen meghatározott és a mintavételi adatok értékeléséhez fontos tipológiai, morfológiai, hidrológiai, hidrobiológiai paraméterei (vízfolyás típusa, jellege, átlagos és legnagyobb mederszélesség, átlagos és legnagyobb vízmélység, gázló-medence aránya, lotikus-lenitikus területek aránya, a hozzáfolyás és az aljzat jellege, élettelen tereptárgyak a vízben, a vízparti és a mederben lev növényzet típusa, a meder növényzet borítása A mintavételre vonatkozó közvetett adatok, a víztest fizikai, kémiai jellemz i (id járás, fényviszonyok, szín, átlátszóság, vízh fok, vezet képesség, vízsebesség stb.). A mintavételi helyszíneket az alábbiakban mutatjuk be. A helyszínek elnevezése a kezd legalsó pont alapján történt. A Nagy-patak vízrendszere: Aranybánya-patak a torkolat felett 20 méter; Nyírjes folyás a torkolat felett 20 méter; A tározott szakasz (Csórréti-tározó); A Nagy-patak a Szén patak befolyásáig; Lajosházi út bújtató. Galga-patak: A forrástól a Becskei-patak befolyásáig; Becske Nógrádkövesd közútihíd; A Becskei-pataktól az aszódi szennyvíztelep befolyójáig; Galgamácsa Váckisújfalu közúti-híd felett 800 méter; Az aszódi szennyvíztelep befolyójától a torkolatig; Tura Nagy-legel VOTR oszlop. Rákos-patak: A forrástól a gödöll i tavakig; Gödöll, Isaszegi út közúti-híd; A gödöll i tavaktól a f város határáig; Pekáry tanya legel ; A patak budapesti szakasza; Rákosvölgyi utca gyalog-híd. A vízfolyások mintavételi helyszínein 5 darab egymást követ 50 méteres mintaegységet jelöltünk ki. A távolságokat mér szalaggal mértük ki és jelz karókkal jeleztük a parton. Az összefügg mintázás miatt záró hálót nem alkalmaztunk egyik esetben sem. A vízfolyások esetében a kiegészít adatokat mintavételi helyszínenként aduk meg. A GPS koordináták minden helyszín legalsó mintaegységére kezd pont vonatkozik. 31

A Csórréti-tározón a kvalitatív mintavétel mellet 5 darab 100 méteres mintavételi egységet is kijelöltünk a parti sávban, szemikvantitatív mintavétel céljából. Itt a kiegészít adatokat mintaegységenként adtuk meg. A GPS koordináták a kezd pontot jelölik. A halfaunisztikai vizsgálatokhoz a mintavételezést egy 10.000 W maximális impulzus teljesítmény Hans-Grassl IG 200/2 típusú, akkumulátorról üzemel pulzáló egyenáramú elektromos halászgéppel végeztük. Jellemz en a sekélyebb, vagy kisebb sodrású mintavételi helyszíneken 500 V, 15 A és 80-100 Hz állítást, míg a tározón, valamint a gyorsabb, vagy mélyebb területeken 600 V, 20 A és 100 Hz állítást használtunk. Egy-egy mintavételi helyszínen azonos állítással dolgoztunk az egyenletes mintavételi eredmények érdekében. A gép megfelel beállításait a korábbi tapasztalatok biztosították. A vízfolyások esetében a mintavételt gázolva, alulról fölfelé haladva, a tározón a mintavételt m anyag test csónakból végeztük. Utóbbi esetben a mintavétel rétegzett, random módszer volt. A mintázás a nagy vízátlátszóság, valamint a tározó morfometriai adottságaiból adódóan csak részleges volt, azt szemi-kvantitatív mintaként lehet értékelni. A mintavétel során az eredmények értékeléséhez meghatároztuk az el került fajokat, valamint rögzítettük egyedszámukat mintavételi egységenként. Az ivadék (0+) határozása és számlálása fajonként szintén megtörtént, az adatokat külön kezelve a nagyobb korosztálytól. A halak meghatározása a helyszínen, szükség esetén tartósított mintából laborban, sztereomikroszkóp segítségével történt. Az eredmények értékelését statisztikai módszerekkel végeztük el. A vizsgálat során 6 víztest 30 mintapontját vizsgáltuk meg. Elemeztük az egységnyi hosszra (100 méter) számított fajonkénti egyedszámokat is. Az egységnyi egyedszámok értékét kizárólag a 0+ korosztálynál nagyobb egyedekre számítottuk. Annak megadása átlag számítás alapján történt. A legalább egy mintapontról el került egyed egységnyi száma 1. A többi esetben az egyedszámokat a kerekítés szabályainak megfelel en egész számban adtuk meg. A mintavételek során a vizsgált vízterekb l összesen 19 halfaj jelenlétét mutattuk ki, ezek besorolását a 2.9. táblázat mutatja be. 32

2.9. táblázat: A mintavételek során el került fajok értékelési szempontoknak megfelel besorolása Halfajok Elterjedés El fordulás Nemzetközi és hazai védettség rszem faj Habitat guild Táplálkozási habitat Táplálkozási guild Szaporodási guild Rutilus rutilus shonos tömeges nem nem eurytop vízközt omnivor fito-litofil toleráns Scardinius erythrophthalmus Leuciscus cephalus shonos tömeges nem igen limnofil vízközt planktivor fitofil közepesen shonos tömeges nem igen reofil vízközt omnivor litofil toleráns Aspius aspius shonos ritka Bern III. nem eurytop vízközt piscivor litofil közepesen Alburnus alburnus shonos tömeges nem nem eurytop vízközt omnivor fito-litofil toleráns Blicca bjoerkna shonos tömeges nem nem eurytop bentikus omnivor fitofil toleráns Gobio gobio shonos ritka védett igen reofil bentikus detritivor pszammofil közepesen Pseudorasbora parva adventív - nem nem limnofil vízközt omnivor fito-litofil toleráns Rhodeus sericeus shonos tömeges Carassius auratus Bern III., HD II., védett nem limnofil vízközt omnivor ostracofil közepesen adventív - nem igen eurytop bentikus omnivor fitofil toleráns Cyprinus carpio shonos tömeges nem nem eurytop bentikus omnivor fitofil toleráns Barbatula barbatula shonos ritka védett igen reofil bentikus detritivor litofil közepesen Cobitis taenia shonos ritka Bern III., HD II., védett nem limnofil bentikus detritivor fitofil toleráns Ameiurus melas adventív - nem nem limnofil bentikus omnivor pszammofil toleráns Esox lucius shonos tömeges nem nem eurytop vízközt piscivor fitofil toleráns Lepomis insectivor / adventív - nem nem limnofil vízközt pszammofil toleráns gibbosus invertivor insectivor / Perca fluviatilis shonos tömeges nem nem eurytop vízközt fitofil toleráns invertivor Gymnocephalus insectivor / shonos tömeges nem nem eurytop bentikus fito-litofil közepesen cernuus invertivor Proterorhinus Bern III., bevándorló ritka nem eurytop bentikus detritivor speleofil toleráns marmoratus védett Veszélyes anyagok A veszélyes anyagok vizsgálata üledék és vízminták esetében történt meg. Az üledék mintákat általában ultrahangos fürd ben extraháltuk hexán:aceton (1:1) eleggyel. A betöményített mintaoldat további analízise megegyezik a vízmintákkal. Az üledékek illékony szennyez inek meghatározásához aceton:pentán (1:1) elegyes extrakciót használtunk, ultrahang és töményítés nélkül. Az elegyhez desztillált vizet adtunk és a szerves fázist analizáltuk. Vízmintákból az illékony vegyületek analízise történt meg (diklórmetán, transzdiklóretilén, 1,1-diklóretán, cisz-diklóretilén, kloroform, 1,2-diklóretán, benzol, széntetrakloeid, triklóretilén, bróm-diklórmetán, toluol, tetraklóretilén, dibróm-kóretilén, klórbenzol, etilbenzol, m+p-xilol, bromoform, propilbenzol, 1,3-diklórbenzol, 1,4- diklórbenzol, 1,2-diklórbenzol, 1,3,5-triklórbenzol, 1,2,4-triklórbenzol). A megsavanyított vízmintához deuterált kísér standardokat adtunk és pentánnal extraháltuk. A betöményített mintát GC/MS m szerrel mértük SIR üzemmódban. A kiértékelés 5 pontos 33

kalibráló egyenes, deuterált kísér standardok és mérési standardok segítségével történt. (A VITUKI-ban alkalmazott eljárás EPA és ISO módszerek továbbfejlesztett változata.) A közepesen illékony vegyületek analízise vízmintákból a következ k szerint történt: A megsavanyított vízmintát C 18 diszken szilárd fázisú extrakcióval tisztítottuk. A mintafrakciót etilacetáttal és diklórmetánnal oldottuk le a diszkr l. A betöményített mintát GC/MS m szerrel mértük SIR üzemmódban. A kiértékelés 5 pontos kalibráló egyenes, deuterált kísér standardok és mérési standardok segítségével történt. A VITUKI-ban alkalmazott eljárás EPA és ISO módszerek továbbfejlesztett változata. A következ komponenseket mértük így: poliaromás szénhidrogének, poliklórozott bifenilek, atrazin, prometrin, terbutrin, trifluralin, klórfenvifosz, izoproturon. A diizooktil-ftalát meghatározása esetén a megsavanyított vízmintához dipentil-ftalát kísér standardot adunk és hexánnal extraháltuk. A koncentrált elegyet szilika szilárdfázisú oszlopon tisztítottuk. A ftalátok leoldása, egy hexános mosást követ diklórmetános elúcióval történik. A leoldott eluátumot koncentrálás és bels standard (squalán) hozzáadása után GC/FID módszerrel mértük. A kiértékelés 5 pontos kalibráló egyenes, deuterált kísér standardok és mérési standardok segítségével történik. A VITUKI-ban alkalmazott eljárás ISO módszer továbbfejlesztett változata. Az alkilfenolok (oktil-, nonil fenol) meghatározása esetében a megsavanyított vízmintához 2,6-di-(terc)butil-fenol kísér standardot adunk és hexánnal extraháltuk. A koncentrált elegyet szilika szilárdfázisú oszlopon tisztítjuk Az alkilfenolok leoldása egy hexános mosást követ diklórmetános elúcióval történt. Az elutáumot ecetsavanhidriddel acetileztük trietilamin katalizátort használva. A reakcióelegyhez vizet adunk és a származékokat hexánnal extraháltuk. A betöményített mintát GC/MS m szerrel mértük SIR üzemmódban. A kiértékelés 5 pontos kalibráló egyenes, kísér standard és mérési standard (terfenil) segítségével történik. A VITUKI-ban alkalmazott eljárás ISO szabványtervezet továbbfejlesztett változata. Célvizsgálatok A mér hálózatot és a komponenseket úgy tervezzük meg, hogy az alkalmas legyen a térés id beni változékonyság (hidrológia, fiziko-kémiai jellemz k és él lény mintázat) becslésére. Annak érdekében, hogy a feltárás ennek megfeleljen, a Rákos- és a Galgapatakon egy alkalommal, a Nagy-patak vízrendszerén két alkalommal sor került expedíció jelleg méréssorozat elvégzésére, melynek eredményei a tér- és id beni változékonyság felmérését statisztikailag is alátámaszthatják. Egy-egy záporeseményhez kapcsolódóan a Rákos-patakon, a gödöll i buszpályaudvar mellett mintavételezést végeztünk a belterületi bemosódás vizsgálatára. 2.2.2.2 Mintavételi és mérési módszerek Minden mintavétel, -el készítés és -tartósítás szabvány módszerrel történt. A meghatározásokat a SZIE és a VITUKI akkreditált laboratóriumaiban végezték. 34

Hidrológiai vizsgálatok A hidrológiai vizsgálatok az úszós módszerrel történtek. Egyes helyeken a kis vízhozam, illetve a meder morfológiai adottságai miatt vízhozam mérésre nem volt lehet ség. Ezen esetekben mérnöki becslést alkalmaztunk. Vízkémiai vizsgálatok mintavételi módszerei Az alkalmazott módszerek a 2.10. táblázat láthatók. A helyszínen megmértük a víz h mérsékletét, ph-ját, redoxpotenciálját, oldott oxigén koncentrációját és fajlagos elektromos vezet képességét. A lebeg anyag tartalom meghatározására a vízmintát még a helyszínen lesz rtük 0,45 µm pórusméret membránsz r n. A hagyományos vízkémiai komponensek vizsgálatához 1 liter vízmintát vettünk, amelyet a másnapi feldolgozáshoz h tve tároltunk. A három mintaterületen alkalmazott további mintavételi módszerekben a vizek sajátosságai és az alkalmazandó vizsgálati módszer különböz sége miatt kisebb eltérések vannak ezért ezeket mintaterületenkénti bontásban adjuk meg. A Rákos-patakon és a Galgán a nehézfém vizsgálatokhoz 1,5 liter vízmintát vettünk, amelyet tartósítás nélkül szállítottunk a SZIE Központi Laboratóriumába. Az összes higany vizsgálathoz 100 ml sz retlen vízmintát a helyszínen cc. HNO 3 -al tartósítottunk. Az oldott higany meghatározásához 100 ml vízmintát a még a helyszínen lesz rtünk 0,45 µm pórusméret membránsz r n és cc. HNO 3 -al tartósítottuk. A higany meghatározáshoz a mintákat a VITUKI laboratóriumába szállítottuk. A Nagy-patakon a korábbi információnk alapján a másik két területnél lényegesen alacsonyabb nehézfém koncentrációkra kellett számítanunk, ezért érzékenyebb mérési módszerre volt szükség. Ennek megfelel en a nehézfém mérésekhez 100 ml sz retlen vízmintát a helyszínen cc. HNO 3 -al tartósítottunk. Az oldott állapotú nehézfémek meghatározásához 100 ml vízmintát a még a helyszínen lesz rtünk 0,45 µm pórusméret membránsz r n és cc. HNO 3 -al tartósítottuk. A tározó különböz mélységeib l a vízmintát búvárszivattyúval vettük. A részletes felmérésre kijelölt víztesteken s r mintavételi ponthálózatot alakítottunk ki. A terepi mérésekhez Hydrolab Surveyor 4 típusú hordozható m szert használtunk. A m szerrel a következ paraméterek mérhet k: h mérséklet, ph, redoxpotenciál, vezet képesség, összes oldott anyag, zavarosság, oldott oxigén mg/l-ben illetve telítettségi százalékban, fotoszintetikusan aktív sugárzás (víz alatti és felszíni referencia együttesen), valamint mélység. A munka során minden mintavételi helyszínen végeztünk m szeres méréseket, valamint a mintavételi helyek zömében vízmintát is vettünk, a rendszeres monitorozás program során alkalmazott módon, azonos komponensekre vizsgálva. A m szeres mérés során a m szer megbízhatóságának tesztelése érdekében egy-egy ponton többször, - de legalább háromszor megismételtük a méréseket. A patakokban (Rákos-patakon, Galgán és a Nagy-patak vízrendszerének patakjaiban) a kis vízmélység miatt (kisebb, minta a mér szonda teljes mérete) fénymérésre nem került sor. A Csórréti tározóban a szondát a felszínr l a fenék felé haladva 1 méteres közönként eresztettük le, minden mélységben legalább három mérést végezve. 35