50 ÉV INNOVÁCIÓ MAGYAR FILMLABOR A Magyar Filmlabor Budakeszi úti telephelyét 1964-ben avatták fel, ez 50 éve történt. Az azóta eltelt időszakot szüntelen innováció jellemezte. A Labor fejlesztő munkája számos technológiában élen járt, mintaértékű megoldásokat hozott létre. Ez a fejlődés mind a mai napig tart, természetszerűleg az utóbbi időben hangsúlyozottan a digitális technológia területén. Rövid összeállításunk a teljesség igénye nélkül azokat a lépéseket kívánja bemutatni, amelyek dominánsan meghatározták a Labor fejlesztéseit, és Európa egyik kiemelkedő színvonalú laborbázisává tették. 1
A jobb tájékozódás érdekében az egyes időintervallumokhoz feltüntetünk néhány filmcímet, amelyek létrehozásához a Magyar Filmlabor is hozzájárult. Ugyanakkor nem lenne teljes ez a visszatekintés, ha nem emlékeznénk meg legalább jelzésszerűen azokról a meghatározó szerepet betöltött, elévülhetetlen érdemeket szerzett munkatársakról, akik mindezeket végigcsinálták. Ezzel azok emlékének is áldozunk, akik ezt már nem olvashatják. Személyekre az egyes fejezetrészek után, a köztünk használt nevekkel, zárójelben utaltunk. 1964: Várkonyi Zoltán: A kőszívű ember fiai, Jancsó Miklós: Így jöttem, Szabó István: Álmodozások kora. A technológiai alapon tervezett új telephely a Budapest, II. kerület, Budakeszi út 51. alatt A filmlaboratóriumok a kezdet kezdetén túlnyomó részt lakásokban kezdték tevékenységüket, esetleg a filmgyárak oldalvizein, a műtermek környezetében, ahol éppen volt erre hely. Így történt ez Magyarországon is. Az akkori laboratóriumok magukon viselték a szükségszerű korlátokat és kompromisszumokat, mivel nem a laborálás technológiája határozta meg a körülményeket. Az 50-as évek elején fogalmazódott meg az a gondolat, hogy szükség lenne egy korszerű bázisra, amely egyrészt egyesíti a különböző helyeken működő laborokat, így a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár laborját, az Iskolafilm-labort, és a Gyarmat utcai, korábbi Szivárvány Labort, valamint kielégíti a színes filmlaborálás által felvetett új igényeket is, megteremtve ezzel a jövőbeli fejlődés lehetőségét. A tervezési munkák meg is kezdődtek, de az 1956-os események miatt egy időre leálltak, és csak a 60-as évek elején folytatódtak. Sürgette a megoldást az időközben megkötött kínai-magyar kormányközi megállapodás, amely szerint a kínai filmek szériagyártására a magyar félnek kell szakosodnia. A tervezés alapelve ebben az esetben kizárólag a technológia volt, így jött létre egy modern, kompromisszummentes épület, amelynek minden eleme a filmlaborálás, mi több, a színes technológia igényei szerint alakult ki. Ez a beruházás szellemében 2
megelőzte korát, s mint minden ilyen esetben természetszerű, a projektet meg is támadták, a népgazdaság javainak elherdálása címen. Eljárás is indult a tervezésért és a kivitelezésért felelős Morvay György ellen, hogy pl. milyen alapon hozatott be Olaszországból ablakokat? Szerencsére Szanyi Andor, a Labor akkori munkásigazgatója vállalva a nem kis kockázatot, mindezt meg tudta védeni, végül is 1964-ben a magyar filmszakma nagy örömére létrejött egy modern, technológiai alapon tervezett, korszerű gépparkkal felszerelt, klimatizált épületegyüttes. (Szanyi Andor 1948-tól, az államosítástól volt igazgató az 1969-ben bekövetkezett haláláig. Érdemei az új Labor létrehozása terén elévülhetetlenek. Morvai György a létesítmény főmérnöke, majd nyugállományba vonulásáig a Labor műszaki főosztályvezetője volt. Szakíróként is maradandót alkotott, számos hézagpótló könyve jelent meg.) 3
A Magyar Filmlaboratórium Vállalat új épülete, a filmlaborálás szempontjából fontos tiszta levegőjű csodás környezetben, a Budakeszi út 51 alatt, 1964-ben, a megnyitásakor. Az új Laboratórium ősszállító részlege 1964-ben, ahol a kész filmkópiákat ellenőrizték és konfekcionálták a kiszállítás előtt. 4
1964-68: Jancsó Miklós: Szegénylegények, Fábri Zoltán: Húsz óra, Keleti Márton: A tizedes meg a többiek, Kósa Ferenc: Tízezer nap, Kovács András: Hideg napok, Várkonyi Zoltán: Egri csillagok. A színes filmek laborkidolgozásának új kihívásai A színes film elterjedése teljesen új kihívásokat jelentett a filmkészítésben, különösen a filmkidolgozásban. Az addigi tapasztalati alapokon végzett és szemmel kontrollált folyamatok a színes laborálásban már nem voltak járhatók. Egyrészt a hívástechnológiák kémiájának kézbentartása a bonyolultságuk miatt vegyészmérnöki felkészültséget feltételezett, másrészt a folyamatok ellenőrzése már csak egzakt mérésekkel, analitikai és szenzitometriai ellenőrzésekkel, jól felszerelt ellenőrző laboratóriumokkal volt lehetséges. A Labor már korábban, a Gyarmat utcai régi telephelyén, a Ludas Matyi munkálatai kapcsán megkezdte az ezzel kapcsolatos tárgyi és személyi feltételek kialakítását, amikor is első lépésben a Chinoin Gyógyszergyárból meghívta munkatársának Dobrányi Géza vegyészmérnököt. Ő hozta be a laborba az előhívás magas szintű kémiai ismereteit, szemléletét, és megalapozta a műszakilag ellenőrzött technológiákat. Az általa szervezett Kísérleti Labor és azok munkatársai lettek a Budakeszi úti új Laborban az egyes ellenőrző és irányító egységek meghatározó szereplői, vezetői. (A Kísérleti Labor későbbiekben is kiemelt feladatokat ellátó munkatársai voltak: Pintér Guszti, Polster Ákos, Dobos Ibolya, Révész Gitta, Boldizsár Katalin, Fülöp Géza). Debrie DUC hívógépek, a korszerű turbulens hívástechnológia Az új épületbe egyik leszerelt laborból sem kerültek át a régebbi hívógépek, hanem egy központi (hívó-) csarnokban a francia Debrie cég akkor igen korszerűnek számító DUC-gépeit installálták. Ezek a gépek újszerű módon oldották meg a hívó keverését a kidolgozó-kádakban, érdemben javítva a hívásegyenletességet, és így már megfeleltek a színes technológia igényeinek. Újszerű volt a film és a vegyszerellátás útjának szétválasztása is, amelyet úgy oldottak meg, hogy a vegyszerekkel kapcsolatos minden berendezést egy emelettel a hívógépek alá helyeztek. Figyelembe véve a színes kidolgozó oldatok ártalmasságát, ez kitűnő megoldás volt. A szárító levegő tisztaságának 5
biztosítására külön klímarendszer szolgált, amely a lehető legpormentesebb légellátást biztosította. A hívócsarnok levegőjét ugyanakkor nem keverték vissza a központi klímába, nehogy vegyszernyomok, vegyszergőzök kerüljenek a Labor levegőjébe. A hívócsarnok olyan attraktívra sikerült, hogy a Debrie cég a gépeit reklámozó spotot itt forgatta. A Debrie DUC előhívógépek az új Laborban, 1964-ben. 6
A hívástechnológia szenzitometrikus ellenőrzési rendszere A korábbi gyakorlat szerint az operatőr próbákat exponált, és ezekkel a különböző időre előhívott negatívdarabokkal határozták meg a hívás idejét. Az előhívott próbákat a fénymegadók nézték meg, és a negatív fedettsége alapján döntöttek a hívás idejének változtatásáról. Ez azt eredményezte, hogy a negatívok fedettsége egyenletes volt ugyan, de a változó hívásidő miatt a kontraszt hol magasabb, hol alacsonyabb lett. A színes technológia bevezetésével ez a módszer már nem volt tartható, mivel a színes negatívok fedettsége szemre nem, vagy csak nagy kevésbé pontosan ítélhető meg. Ezért kellett általánossá tenni a szenzitometrikus hívásellenőrzést, amely műszeres ellenőrzéssel ezt a problémát egy csapásra megoldotta. A szenzitometriai vizsgálatok rendszerének kialakítása még a korábbi Kísérleti Laborban megkezdődött, de az önálló Szenzitometriai Laboratórium a Budakeszi úti telephelyen jött létre. Ennek kapcsán bevezették a hívógépek napi kontrollját, a negatívhívás szenzitometrikus meghatározását produkciónként, az ú.n. gammahívást, valamint a nyersanyaggyárakból érkező másolóanyagok anyagvizsgálatát. Az operatőrök számára fontos lépés volt az, hogy viszonylag szabadon meg tudták határozni a feketefehér negatívok elvárt gammaértékét, amit aztán a labor az egész forgatás során a műszeres ellenőrzés segítségével néhány század gammaérték-toleranciával be is tudott tartani. A másolás munkapontjának műszeres beállítására és a kópiák reprodukálhatóságának ellenőrzésére kialakították a Labor saját fejpróbarendszerét, zsargonban a pöttyöt, mellyel messze megelőzték az akkoriban használatos módszereket. Ez a metodika megközelítőleg azonos volt a Kodak által később bevezetett Kodak- LAD-rendszerrel. (A Szenzitometriai Labor irányítása Révész Gitta, majd Erdélyi Attila, illetve a későbbiekben Dr. Gloetzer László nevéhez fűződik.) 7
Önálló energiaellátás és a hívógépek vízellátásának megoldása A Labort fontos stratégiai vállalatnak tekintették, elsősorban az akkori politikai propaganda kapcsán hetente minden moziban megjelenő Filmhíradó miatt. Emiatt a Labort energetikailag önellátónak tervezték, hogy háborús helyzetben is képes legyen működni. Ennek része volt az önálló, pakura-alapú hőellátás és a városi hálózattól független vízmű. A hívógépek nagy vízfogyasztók, és tiszta, közepes keménységű, egyenletes minőségű, klórmentes vizet igényelnek. Kialakítottak egy saját kútrendszert, a Kuruclesi út alatti völgyben, amely valójában saját vízművet jelentett, az ezzel kapcsolatos összes víztechnológiai megoldással, de a humán szempontok tiszteletben tartása mellett, a hívástechnológiai igényekre koncentrálva. A kémiai technológiák fejlesztése Dobrányi Géza munkássága határozta meg azokat a fejlesztéseket, melynek eredményeként a Labor a hívástechnológia terén nemzetközi elismerésre tett szert, és a Kodak is mintaértékűnek tartotta, referencialaborként tekintett rá. Személye több évtizeden át meghatározó volt, nem csak a technológiai fejlesztések, hanem a humánpolitikai döntések, valamint a szakma elsősorban az operatőrök és a Labor kapcsolatának harmonizálása terén. Kiváló ízlése, kifinomult színlátása, rendkívüli kémiai ismeretei és nem utolsósorban megnyerő egyénisége, kulturáltsága tette őt azzá, aminek mindenki nevezte: ő volt a főnök. Munkásságát Állami Díjjal is elismerték. Dobrányi Géza 1973-ban a Labor igazgatója lett, mely feladatot haláláig, 1990-ig látta el. 8
1969-70: Fábri Zoltán: Isten hozta őrnagy úr, Bacsó Péter: A tanú, Jancsó Miklós: Fényes szelek, Makk Károly: Szerelem, Szabó István: Szerelmesfilm. Folyamatos kopírgépek: BHC-Modell, lyukszalagos vezérlés Az amerikai Bell and Howell fejlesztett ki egy akkoriban szinte elképzelhetetlen másológéptípust, a folyamatos BH kopírgépet, amely sokkal gyorsabb, következésképp termelékenyebb volt a korábbi szakaszos másológépekhez képest. A színes technológia megjelenésével a gépet alkalmassá tették színes másolásra, a színvezérlés korábbitól teljesen eltérő, ú.n. additív rendszerrel, és a gép numerikus (lyukszalagos) vezérlésével. Az akkori híradások arról szóltak, hogy mindez azért jöhetett létre, mert a Bell and Howell átvett az űrhajózásból néhány fontos megoldást. A BH kopírgépek üzembe állítását némi szkepticizmus kísérte, mondván, nem lehet olyan éles egy nagy sebességgel folyamatosan futó filmről készített másolat. A mérések, valamint a gyakorlat azonban bizonyította, hogy az így kopírozott anyagok élessége egy szállal sem marad el az addig szakaszosan képenként exponált másolatoktól, ugyanakkor a termelékenységük sokszorosára nőtt. A lyukszalagos-numerikus vezérlés a fénymegadói munkát alakította át. Azt megelőzően a másoláshoz szükséges szűrőszalagok készítése lassú, sziszifuszi folyamat volt, sok tévesztési lehetőséggel. A lyukszalag viszont gyorsan és hibamentesen volt előállítható. További előny volt, hogy a korrekció finomodott, mivel a BH-fények a lyukblendés, ill. szűrőszalagos fényváltáshoz képest dupla finomságú lépéseket tettek lehetővé. A numerikus vezérlés a későbbiekben lehetővé tette a váltás kívánt helyének bevitelét is a BH-fényszalagra, kódolt értékek alapján, ez volt a FCC-váltás. Ennek igen nagy előnye, hogy az addigi ú.n. szélbevágásos megoldás megszűnt, ezzel a negatívokat gyengítő és adott esetben még szakadást is okozó szélbevágásokra a továbbiakban már nem volt szükség. (A másolástechnológia atyja Korányi Zoltán volt, aki oroszlánrészt vállalt a későbbi színes dubpozitív-dubnegatív-eljárás kidolgozásában is.) 9
A Bell and Howell (BH) kopírgép, az ország első folyamatos nagysebességű, numerikus vezérlésű másológépe, 1970-ben. Videóanalizátor, Haseltine. A próbázások helyett a videoanalízis A BH kopírgép érdemben meggyorsította a másolást, kiküszöbölte a szűrőszalagkészítést, de a fénymegadás korrekciós módszerei még mindig a régiek maradtak. Azaz a negatívvágó próbatekercset állított össze, és a fénymegadó azt kopíroztatta le, majd a próbapozitívok megtekintésévek korrigálta a kopírfényeket. A végső állapotot többszöri korrekcióval lehetett csak elérni, ami igen hosszú próbázási időt jelentett, sok élő munkával. A Haseltine videóanalizátor megjelenésével megnyílt az út a próbázás megszüntetése előtt, mivel az analizátor egy zárt láncú videó-rendszer volt, amely a negatívot tapogatta le, majd monitoron pozitív videóképként jelenítette meg. Ez a technológia akkoriban forradalmi újdonságként jelent meg a labortechnológiában. A labor mérnökei a londoni Film-69 Konferencián találkoztak a Haseltine analizátorral először, és rá egy évre már a Budakeszi úton is megkezdte működését egy ilyen berendezés. A 10
döntés helyességét igazolta, hogy ez az eszköz több évtizeden keresztül kitűnően szolgálta a fénymegadókat és az operatőröket. (A Labor fejlesztéseinek motorja a beruházásokért felelős Hoffmann Tamás volt. Nélküle nem jöhetett volna létre az 1964-ben kialakított rendszer folyamatos továbbfejlesztése. A beruházások teljes egészében tőkés-relációból történtek, ezek devizahátterének kijárása, indokoltságuk bizonyítása sem volt akkoriban egyszerű feladat. A Haseltine rendszerbeállítása terén Fülöp Géza vállalt oroszlánrészt. Ő volt az első fénymegadó a Laborban, aki ezzel a fényelési technikával dolgozott.) A fénymegadást forradalmasító berendezés, a Haseltine Videó Analizátor, 1970-ben. 11
A fénymegadás és a produkciós munkák irányításának, szervezetének korszerűsítése, a fénymegadó asszisztensi rendszer A kezdeti időszakban évente 1-2 film forgott színesben, ezek fénymegadói munkáját személyesen Dobrányi Géza látta el. Az archívumban található korabeli filmek főcímén is ő szerepel: Színestechnika: Dobrányi Géza. A színes produkciók számának növekedése miatt azonban a feladatokat meg kellett osztani. Dobrányi mellé aztán felnőtt két segítője, akik később kiemelkedő fénymegadók lettek: Kún Irén és Boros Magda. A színes produkciók számának az évről évre történő komoly növekedése miatt egyre több fénymegadóra lett szükség, annak ellenére, hogy a korszerű BH-kopírgépek lyukszalagvezérlése, valamint a videóanalízis érdemben csökkentette a fénymegadói terhelést. Hamar kiderült azonban, hogy az igen felkészült, nagy tapasztalattal rendelkező fénymegadók nem egyformán alkalmasak a korszerű technika kezelésének gyors elsajátítására. Ugyanakkor a szemükre, érzékükre, ízlésükre, tapasztalataikra és az operatőrökkel kialakított kapcsolataikra igen nagy szükség volt. Így került sor egy személyi-mix kialakítására, minek eredményeként egy-egy rutinos fénymegadó mellé fiatal, az új technológiát könnyen elsajátító asszisztensek kerültek. Egy-egy ilyen kis csapat képzett egy fénymegadó csoportot. Ezek a fiatalok hamar megtanulták a videóanalizátor kezelését, ugyanakkor együtt dolgoztak a nagy öregekkel, megtanulva tőlük a fénymegadás művészetének csínját-bínját. Az új fénymegadói organizációval egyetemben jött létre a centralizált produkciós irányítási rendszer, amely egységes folyamatba szervezte a muszterdiszpécsereket, a fénymegadást és a produkciós munkákkal kapcsolatos összes tevékenységet. (Az egyes fénymegadó-teamek vezetői voltak: Boros Magda, Kún Irén, Fülöp Géza, Szabó László. Asszisztenseik voltak: Deimanik Baba, Regéczy Viola, Bederna András és Balogh Éva aki ma a Labor senior fénymegadója. Igaztalanok volnánk, ha a fénymegadók sorában nem emlékeznénk itt meg a kiváló szemű, a fekete-fehér produkciókat kiszolgáló Gordán Jánosról, aki az akkor még a nagyszámú fekete-fehér játékfilm elismert fénymegadója volt. Az új produkciós irányítási rendszer kialakítása 12
Erdélyi Attila érdeme volt, később Juhász Gábor, majd Révész Gitta látták el ezt a feladatot.) Optikaitrükk-fejlesztés: Oxberry horizontális trükkpad A korábbi trükktechnológia a színes film igényeinek nem felelt meg, így szükség volt egy modern trükkpadra. Forráshiány (azaz dollárhiány) miatt lehetetlennek tűnt ennek importálása, így a Labor műszaki gárdája felvállalta a feladatot, hogy megtervez, és saját gyártásban elkészít egy korszerű, a méltán híres amerikai Oxberry cég egyes elemeiből épített optikai trükkgépet. Ez a fejlesztés több lépcsős volt, és éveken át folyt, sőt, átnyúlt a digitális korszakba is. Az elkészített ú.n. Oxberry trükkpadnak mindent felülmúló mechanikája volt, filmtovábbító rendszere és nagyon okos sperr-greifer szisztémája miatt kiváló képállást biztosított. A későbbiekben a másolástechnológiában megvalósított immerziós kopírozás kifejlesztése felvetette ennek a zseniális karceltüntető megoldásnak az alkalmazását a trükkeljárásokban is. Így került sor az Oxberry továbbfejlesztésére egy immerziós bevetítőfejjel, amely így már karcmentes másolást tett lehetővé. További fejlesztéssel a Labor a vetítőoldalra egy BH-Additív blokkot is épített, ezzel megoldotta a 16 mm-es negatívok váltással történő felnagyítását 35 mm-re (blow-up, eredetiről, váltással). Mindkét lépés alapvető minőségjavulással járt. (Az Oxberry-fejlesztés komoly tervező munka volt. Ennek a munkának is -mint az összes többi, a gépekkel kapcsolatos fejlesztési és karbantartási feladatnak- a feje id.ágoston Zoltán volt, munkatársaival, Heisler Ferenccel, Galló Lászlóval, Szijjártó Bélával, Barborik Ottóval együtt. Ágoston Zoltán nyugállományba vonulását követően dinasztiás utódlás történt: feladatait fia, ifj. Ágoston Zoltán vette át, aki jelenleg a Labor műszaki vezetője.) 13
Egy nagyon bonyolult, részben saját tervezésű műszaki berendezés, az Oxberrry-trükkpad. 1971-75: Zolnay Pál: Fotográfia, Makk Károly: Macskajáték, Sándor Pál: Régi idők focija, Kósa Ferenc: Hószakadás, Zsurzs Éva: Fekete város. ECN-2 és ECP-2 magas hőmérsékletű hívástechnológia A Kodak fejlesztői a színvisszaadás javítására és a nyersanyagok felbontóképességének növelésére kidolgozták az ú.n. DIR-színképzők alkalmazásán alapuló eljárást. Ennek lényege, hogy a Kodak a nyersanyaggyártás során az egyes rétegekbe bevitt színképzőket olyan kémiai anyagokkal kötötte össze, melyek a hívás során leszakadtak, és moderálták, azaz egyensúlyba hozták a hívás-színképzésreakciókat, javítva ezzel az anyag minőségi jellemzőit. A DIR-hatás azonban az addig alkalmazott 20 Celsius fokos hívás során nem érvényesül, ezért a kidolgozás hőmérsékletét 40 Celsius fokra növelték. Ez lett az ECN-2-es ill. az ECP-2-es eljárás. A Labor az új típusú, ú.n. magas hőmérsékletű negatív anyagok kifejlesztésébe a kezdetektől aktívan belefolyt. Megkapta a Kodaktól az egyes kísérleti öntések 14
mintaanyagait, új hívógépeket állított be ezek kidolgozására, és szakmai tapasztalatait megosztotta a Kodak fejlesztőivel. Az ECN-2-es anyagok nem egyértelműen nyerték meg az operatőr szakma tetszését. Bár volt, aki örömmel fogadta, és jól tudott velük dolgozni, de az új anyagcsaládot számos kritika is érte, mondván, túltelítettek a színei, nagyon amerikai képeslap -hatása van, tarkabarka. Ha arra volt igény, hogy a színek tompábbak legyenek, a kontraszt csökkenjen, nem volt akadálya: a Labor kidolgozta a latenzifikálási eljárást, amely előérzékenyítés néven nyert a szakmában polgárjogot (Laboron belül delejezés volt a zsargonja). Ennek során a felvételi negatívot gyenge fénnyel egyenletesen megvilágították, növelve ezzel az árnyékok fedettségét, csökkentve a kontraszt-érzetet. Ezzel együtt az alapszínek telítettsége némelyest csökkenthető volt. Ez az eljárás hosszú éveken át jellemezte számos operatőr munkáját. érdeme volt.) (A delej-technológia kidolgozása és folyamatos kézben tartása Korányi Zoltán Kodak Intermediate-eljárás Abban az időben minden filmből viszonylag nagyszámú kópia készült. Az eredeti negatívok kímélése érdekében célszerű volt a negatívokról dubnegatívot készíteni, és arról másolni a szériapéldányokat. A keleti blokkban egyedül az NDK-beli ORWO gyártott színes dubnyersanyagot, azonban ennek az erőteljesen változó minősége és egyenetlensége sok gondot okozott. Ráadásul fordítós film volt, egy nagyon bonyolult és instabil hívástechnológiával. Sok év kísérletezgetése és számos katasztrofális eredmény után a Labornak sikerült elérnie, hogy engedélyt kapjon a tőkés relációból beszerezhető Kodak Intermediate-típusú anyagok importjára. A Kodak cég az ECN-2 eljárással egy időben új típusú Intermediate anyagot dolgozott ki, amely a korábbihoz képest még jobb volt, és hívásához sem kellett külön hívógép, mivel ez az ECN-2-es negatívtechnológiával dolgozható ki. Így vált lehetővé a kitűnő minőségű, éles, kiváló színvisszaadó-képességű és egyenletes karakterű dubpozitívok és dubnegatívok elkészítése. Ez az anyagtípus a magas minőségi jellemzői miatt DI-negatívként mind a mai napig használatos. 15
Ultrahangos tisztítás, CF-2 rekuperációs rendszer A negatívokat a kopírozás előtt mindig le kell tisztítani. Bármilyen tisztaság is van a laborban, a filmszalag elektrosztatikus feltöltődése miatt az anyagon mindig lesz valamennyi porszemcse. Ez átmásolódik, vetítéskor kellemetlen fehér apró felvillanásokat okoz. A negatívokat korábban törlő kendők közt áthajtva, kézzel tisztították, amely bár leszedte a szennyeződések nagy részét, de a dörzshatás növelte az elektrosztatikus feltöltődést. Ráadásul a törlés azzal a veszéllyel is járt, hogy a negatívon enyhe karcok keletkezhetnek. Voltak próbálkozások antisztatikus kendők alkalmazására, ez némi eredményt hozott is, de az igazi áttörés az ultrahangos tisztítási eljárás bevezetése volt. Az angol Lipsner Smith cég által gyártott ultrahangos tisztítógépek beállításával oldódott meg a probléma: óriási mértékben javult a helyzet, tiszták lettek a negatívok, és gyakorlatilag megszűnt a kézi tisztítás. Ez a technológia az előbb triklóretánban, majd perklóretilénben futó filmről 20 ezer Hz-nél magasabb frekvenciával, ú.n. ultrahanggal távolította el a szennyeződéseket, Különösen egyértelmű volt a kedvező hatás az ez időben bevezetett 16 mm-es negatív-pozitív-eljárásnál, mivel a 16 mm-es kópiákon a szennyeződésszemcsék lényegesen nagyobbnak látszanak, mint a 35 mm-esen. Ez természetes, mivel a porszemcse mérete adott, de a keskenyfilm 2,5-szer kisebb méretű, azaz a por relatív mérete nagyobb. Már a kezdetekkor gondként merült fel, hogy a tisztítófolyadék egészségre ártalmas, és szennyezi a környezetet. Ezért hamarosan olyan zárt oldószer-visszanyerő rendszer felállítására került sor, amely megakadályozta a káros anyagok levegőbe kerülését, és megoldotta az elszennyeződött oldószer tisztítását, újrahasznosíthatóságát is. Időközben a triklóretán tisztítóvegyszer használatát betiltották, helyette perlkóretilén lett a tisztítás vegyszere. Utolsó fejlesztésként a hatékonyság növelésére forgó teddy-borítású hengerek lettek beépítve, amelyek a film mindkét oldalát tisztítva segítették az ultrahangos tisztítást. 16
A Lipsner Smith ultrahangos tisztítógépei, 1973-ban. 16 mm-es Kodak Eastman Color negatív-/pozitíveljárás bevezetése A színes film sokáig 35 mm-esként volt jelen a professzionális filmkészítésben, mivel az akkori nyersanyagok felbontóképessége alacsony volt, így 16 mm-es negatív- /pozitívváltozatban nem jöttek számításba. Létezett ugyan megoldás, pl. a Kodachrome fordítós eljárás, de azokat az anyagokat csak egyes Kodak-laborok tudták előhívni. Ez körülményes volt, nem alkalmazták széleskörűen. Az ECN-2 és az ECP-2 eljárások bevezetésével azonban oly mértékben javultak a nyersanyagok minőségi jellemzői, hogy reálisan merült fel alkalmazásuk a keskeny változatban is. A magyar filmszakma elsősorban a nagyszámú TV-játék produkcióazonnal rámozdult erre a lehetőségre. Az anyagok előhívására a Filmlabor készült fel. Az akkori fogasdobos hívógépeken azonban nem lehetett egyaránt hívni 35 mm-es és 16 mm-es anyagokat, ezért a Labor beruházott a keskeny filmek hívására alkalmas 17
hívógépeket. Az eljárás üzemesítése gyorsan és sikeresen megvalósult, amelyet a Kodak egy Budapesten rendezett Színes keskenyfilm- szimpózium -mal is elismert. (A 16 mm-es technológia bevezetése a Labor teljes műszaki gárdáját mozgósította, mivel ez lényegében egy teljesen új kidolgozóvonal kialakítását jelentette.) AB-vágás A színes negatív-pozitív keskenyeljárás bevezetése számos új feladatot is adott, mivel a méretből eredő különbségek új gondokat vetettek fel. Ilyenek voltak a keskeny negatívok ragasztásai okán a vetítésnél megjelenő bevillanások, fehér csíkok, melyek igen zavaróak voltak. Ennek egyszerű oka volt: a negatívragasztások szélesebbek voltak, mint az egyes képelemek közti távolság, azaz a ragasztás mintegy belecsúszott a képbe, és ez fehér csíkot eredményezve átkopírozódott. A ragasztás átfedésének szűkítése nem tűnt járhatónak, mivel az mechanikailag nem bizonyult elég erősnek. Ezért dolgozta ki a Labor az AB-vágási eljárást. Ennek lényege, hogy egy-egy felvonáshoz két tekercs negatív tartozott, az egyik az A-tekercs, ebbe kerültek a páratlan számú snittek, a másik a B, ebbe a párosak. Minden jelenetet követően a negatívtekercsbe fekete blank került bevágásra oly módon, hogy a ragasztások soha ne a hasznos negatívba, hanem mindig a fekete blankba essenek. Az így vágott negatív kopírozásakor előbb az A-tekercset kell lemásolni, majd a pozitív nyersanyagot visszatekercselni az elejére, és ezt követi a B- tekercs másolása. Így megszűntek a bevillanások. (Az AB-vágás kialakításában Holhos József vállalta a legnehezebb feladatot: bevezetni a negatívvágók napi gyakorlatába. Ő ismerte a negatívvágást és a negatívvágókat legjobban, ez a terület volt a kedvence.) Együttműködés a Bavariával, az Arnold-Richterrel (München) és a NIKFI-vel (Moszkva) A müncheni olimpia előtt az akkor nyugat-német Bavária Laboratórium (München) vezetői kéréssel fordultak a Laborhoz, hogy segítsenek az olimpia alatti rendkívüli terhelés megoldásában. Bár felmerült az exponált anyagok Magyarországra való 18
szállítása is, de az akkori vasfüggöny okozta nehézségek miatt végül az alakult ki, hogy a Labor adta a Bavária Labor egyik műszakjának teljes személyzetét, így ezen idő alatt a filmkidolgozás ott folyamatosan, éjjel-nappal folyhatott. Ez az együttműködés nyitotta meg a Bavária, később az Arnold és Richter cégek, valamint a Labor közti szoros együttműködést, kölcsönös információ- és tapasztalatcserét. Ez volt az első olyan megállapodás, amely a Labor kémiai technológiai fejlesztéseinek nemzetközi sikerét a gyakorlatban is bizonyította. Cserébe a Labor megkapta azokat az elsősorban elektronikai fejlesztéseket, melyekben a németek előttünk jártak, és ezek igen hasznosak voltak. Valószínűleg a nyugat-német kapcsolatok ellensúlyozására együttműködés jött létre a moszkvai Film és Fotó Tudományos Filmkutatóintézettel (NIKFI), vélhetően politikai inspirációra. A szovjet félnek azonban alapvetően szüksége is volt Labor szakembereinek ismeretére, tapasztalataira, mivel az ottani laborok és kutatóintézetek el voltak zárva a Nyugattól. Ennek eredményeként például a magyar szakemberek technológiai segítséget nyújtottak a szovjet laborokban a Kodak Intermediatedublétechnológia bevezetéséhez, mi több, a Háború és béke dublé készítését teljes egészében Korányi Zoltán vezényelte le Moszkvában a Moszfilm Laborban. Ez az együttműködés folyamatos információcserével járt, amely során a magyar labor is több értékes know-how-hoz jutott. irányították.) (A müncheni olimpia alatt ott dolgozó csapatot Korányi Zoltán és Gulyás János A DUC hívógépek korszerűsítésének kezdete, frikciós hajtás A laborok réme a filmhívás közben bekövetkező filmszakadás. A korábbi fogasdobos filmtovábbítás csak akkor volt megbízható, ha a hívógépen meglehetősen nagy volt a szálfeszesség. Ez azonban növelte a szakadásveszélyt. A megoldást egy lágy, ú.n. frikciós hajtás bevezetése jelentette. Ennél a megoldásnál puha szilikongörgők biztosítják a film folyamatos továbbítását, szakadási veszély nélkül. A rendszer további komoly előnye, hogy az ilyen hívógépeken a különféle szélességű filmek (35mm és 16 mm) egyaránt hívhatók. 19
A Labor hívógépeinek teljes cseréje járhatatlannak tűnt, ez irreálisan nagy beruházás lett volna. Így a meglévő Debrie DUC-gépeket kellett átalakítani frikciós hajtásra. Első lépésben ki kellett kísérletezni a frikciós hajtás legcélszerűbb változatát, amely ezeken a gépeken alkalmazható, majd le kellett gyártani és felépíteni az új típusú gépeket a régiek alapvető egységeinek felhasználásával. (A tervezési és kivitelezési munkákat a Labor műszaki-mechanikai gárdája végezte, id. Ágoston Zoltán irányításával teljes sikerrel, mivel ezek a gépek mind a mai napig működnek.) Immerziós kopírtechnológia: Schmitzer-rendszer Amióta filmtechnológia létezik, azóta küzdenek a laborok a filmen keletkező kisebb-nagyobb karcok megszüntetéséért. A negatívon keletkező apróbb karcok átmásolódnak a pozitívra, és vetítve többnyire hosszanti irányú fehér felvillanásokként jelentkeznek. Ez zavaró. Különösen kellemetlen, ha 16 mm-es filmekkel dolgozunk, ugyanis ezek a karcok vetítve sokkal nagyobbnak látszódnak, mint a normálfilm esetén. A Labor a kezdetekben a karcokat polírozással, súlyosabb esetekben mattírozással tüntette el a negatívokról, amely a hordozó acetonos oldását, és a megpuhított hordozó fényes (vagy matt) üvegkorongra való ráfeszítését jelentette. Ez az eljárás gyengítette a negatívot, különösen a fényváltásokat vezérlő szélbevágásoknál okozott gondokat, esetenként néha még szakadást is. A 16 mm-es színes negatív-pozitíveljárás elterjedése elemi erővel sürgette, hogy valamit tenni kell, mert az eddigi eljárások zsákutcának bizonyultak. A megoldást egy véletlen hozta: A Nagy Károly című francia produkció Magyarországon forgatott negatívját tételesen, ellenőrzéssel kellett átadni a helyszínen a párizsi labornak, ami hosszadalmas, sziszifuszi munka volt. Ez lehetővé tette, hogy az átadással megbízott Erdélyi Attila nem hivatalosan belelásson a francia labor titkos fejlesztéseibe, és részletes információkat szerzett az ott kifejlesztett és féltve őrzött immerziós kopírozási eljárásról. Ez ott akkor még kicsit barkácsszerű megoldás volt: a franciák a kopírgépre ráépítettek egy akváriumszerű burkot, ezt feltöltöttek perklóretilénnel, ebben futott mind a negatív, mind a pozitív. Ez a folyadék lévén optikai törésmutatója a film hordozójával azonos 20
megakadályozta a másolófény szóródását a karcokon, így azok nem kopírozódtak át. Ezzel a franciák tökéletesen karcmentes kópiákat tudtak előállítani. Az eljárás annyira újszerű volt, hogy szinte hihetetlennek tűnt. Ezt követően ettől függetlenül, vagy a franciákkal együtt működve, nem tudhatjuk a német Schmitzer cég piacra is lépett a BHC kopírgépekre adaptálható immerziós fejjel, amelyeket a Labor szinte azonnal megvásárolt és számos kopírgépére felszerelt. Ezzel a karc mint probléma jórészt megszűnt. (A franciák roppant rossz néven vették, hogy ebbe a titkos fejlesztésükbe véletlenül egy idegen belelátott, ezért titoktartási nyilatkozatot írattak alá Erdélyi Attilával. Hazatérését követő beszámolója után Dobrányi Géza a Kodakhoz fordult: segítsen minket összehozni a francia laborral, hiszen a vasfüggöny miatt mi nem vagyunk egymás konkurensei. A Kodaknak sikerült ezt elérnie, és a Párizsba kiutazó laborosoknak így lehetőségük volt ezt megtekinteni, részletesen megismerni. Ott kapták a hírt a Schmitzer fejlesztéséről.) A sok gondot okozó nagy mumus, a negatív-karc eltüntetésének végleges megoldása: az immerziós kopírozás, a BH-kopírgépre szerelt Schmitzer adapterrel, 1973-ban 21
Oktatás, továbbképzés: felkészítés az új ismeretekre Az egyre újabb és újabb nyersanyagok, modernebb technológiák felvetették a labor munkatársainak ez irányú képzését, továbbképzését, az utánpótlás kinevelésének, kiképzésének meggyorsítását. A Labor belső tanfolyamokat szervezett, előadások hangzottak el, írásos jegyzetek készültek. Mindez a Labor meglévő laboráns állományát célozta meg. Az utánpótláshoz azonban más módszerek is felmerültek: a Fényképész Szakmunkásképző Intézettel kötött megállapodás alapján önálló laboros osztályok indultak. Az elméleti képzés egy része a Práter utcai iskolában, a laborspecifikus képzés pedig a Laborban folyt. Sajnálatos, de ezek a képzési formák lassan-lassan elhaltak. (A Labor számos tehetséges fotográfust nevelt ki, Baricz Kati és Török László nevét emeljük ki. A szakmunkásképző osztályok tanulói közül többen lettek neves filmes alkotók, így Jancsó Nyika, Medvigy Gábor, Xantus János, Mész András. A képzés kialakítása dr. Hefelle József és Erdélyi Attila nevéhez fűződik, de előadóként a Labor számos szakembere részt vett, így Dobrányi Gézától kezdve Pintér Gusztin keresztül számosan. A Labor-jegyzetet amely a teljes technológiai folyamat minden részletkérdését ismertette Erdélyi Attila készítette. Az oktatás fotós-gyakorlati részébe Szoboszlai Gábor vezette be a tanulókat. A későbbiekben kapcsolódott be ebbe a munkába lenyűgöző előadásaival dr. Szimán Oszkár is, a legendás Oszi bácsi, a kémiai tudományok kandidátusa.) 22
1975-90: Fábri Zoltán: Magyarok, Sára Sándor: 80 huszár, Huszárik Zoltán: Csontváry, Bódy Gábor: Psyché és Nárcisz, Mészáros Márta: 9 hónap, Sándor Pál: Ripacsok, Makk Károly: Egy erkölcsös éjszaka. Szabó István: Mephisto, Redl ezredes, Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek, Bacsó Péter: Te rongyos élet, Dargay Attila: Vuk, Szaffi, Jeles András: Álombrigád, Tímár Péter: Egészséges erotika. Videómuszter : Rank-Cintel filmátíró; muszter VHS-kazettán A videótechnológia fejlődése elemi erővel vetette fel a videóeljárások előnyeinek felhasználását a laboratóriumi kidolgozásban, a kémiai és a videótechnológia integrálását. Első lépésben a Labor az előhívott negatívok és pozitívok videóra történő átírását 1 collos videószalagra, és VHS-kazettára történő kiírását oldotta meg egy Rank- Cintel filmbontóval, amely az országban elsőként már rendelkezett secondary színkorrekciós lehetőséggel is. A produkciók VHS-kazettán kaphatták a musztert, majd annak megtekintése után egyes beállításokról muszter-utánrendelést kértek filmen, ez került a vágóhoz. A pozitívvágás ugyanis nem elektronikusan történt, mert számítástechnika akkori fejlettségi szintje még nem tette lehetővé a képanyag számítógépes kezelését, az csak később valósult meg. Ezzel a fejlesztéssel megkezdődött az elektronika térhódítása a filmlaborálásban. (A videófejlesztések motorja villamosmérnökként Hoffmann Tamás volt, hozzá közelebb álltak ezek a laborosok számára akkor még igen újszerű, kicsit idegen eljárások: az elektronika, a videótechnika.) Bleach bypass-hívástechnológia Az operatőrök szívesen feszegetik a filmeljárások adta korlátokat, és a standard technológiákból kilépve sajátságos képi világ kialakítására törekednek. Ennek egyik megoldása a halványítás nélküli filmkidolgozás, az ú.n. bleach bypass, amely mind a negatív-, mind pedig a pozitívfilmhívás során alkalmazható bár nem azonos hatással. Ennek lényege, hogy a film előhívási folyamatát nem a Kodak által előírt módon végzik, hanem a halványítást kiiktatják, avagy az előhívott filmbe mintegy vissszahívják az ezüstöt. Így azokon a helyeken, ahol színezékek jönnek létre, fekete hatást adó ezüst is jelen lesz. Ez speciális karaktert hoz létre, pl. a pozitívban alkalmazott megoldásnál 23
vetítve a fekete feketébb lesz. Számos film készült így, növelve ezzel a magyar operatőri iskola és a Labor hírnevét. (Az eljárás technologizálásában úttörő szerepet vállalt Riedl Mária, aki ennek minden variációját kidolgozta.) Redukáló immerziós kopírgép Ez időben a 16 mm-es kópiák iránt igen nagy volt az igény, mivel több ezer mozi működött az országban, melyekben csak keskenyfilmes vetítőgép volt. A fekete-fehér filmekre kialakított, a dubnegatívokról történő keskenyítési eljárások minőségi okokból a színes filmhez nem voltak alkalmazhatók, ezért meg kellett oldani a redukálást dublék kihagyásával. A Labor ezt a feladatot egy Debrie TAI (szakaszos, folyadék alatti technológiát alkalmazó) redukálógéppel oldotta meg, amely lehetővé tette a fényváltással történő másolást eredeti negatívokról, BH-váltáshoz kialakított rendszerben (azaz nem kellett átfényelni az anyagot). Az így kopírozott példányok kitűnő minőségűek voltak, fényben-színben-élességben és karcmentesség tekintetében egyaránt. A kópiák feliratozása A svéd feliratozás : Az idegen nyelvű kópiák magyar felirattal történő ellátására több módszer is létrejött, melyek közül a kezdetekben a Labor a benyomásos feliratozást alkalmazta. A technológia nem volt különösen bonyolult, de a feliratok minősége sokszor hagyott kívánnivalót. Az olvashatóság javítására valósította meg 1987-ben a Labor a maratásos feliratozást, amelyet a magyar Hruska József találmánya alapján a svéd Filmtechnik cég fejlesztett ki, ezért nevezik mind a mai napig svéd feliratozásnak. Ennek lényege, hogy a feliratozandó filmet egy vékony viaszréteggel vonták be, ebbe nyomták bele kockánként a feliratokat tartalmazó nyomdatechnikai kliséket. Ezt követően a filmet maró folyadékon vezették keresztül, ahol a feliratok helyén eltűntek a filmből a színezékek, megjelent a fehér felirat. Ez bár bonyolult eljárás volt, de jelentős minőségjavulást eredményezett. A Labor életében ez volt az első IBM PC által vezérelt filmtechnikai megoldás, ami szemléleti változást hozott. Alapvetően változott a technológia, az előkészítés, a feliratklisék előállítási módja és az egész munkafolyamat. 24
(Ennek a rendszernek a kialakítása volt az akkor fiatal Aradi László első igazi mérnöki fejlesztő feladata, ma már ő a Labor igazgatója. A merőben új technológia korszerű ismeretekkel rendelkező munkatársakat is igényelt. A terület irányítója Tóth Lajos lett. Feladatát később Pallagi Miklós vette át, aki ma a Labor teljes analóg területéért felel.) A lézeres feliratozás: A továbblépést a 2000-es évek elején bevezetett lézeres feliratozás jelentette. A lézertechnológia számítógéppel vezérelt lézersugarakkal égeti ki a feliratokat a pozitív filmen. A Labor a francia CTM Debrie cég rendszerét adaptálta. Ezzel jelentősen csökkent a feliratozás élőmunka-ráfordítása, és érdemben tovább javult a minőség. (A technológia bevezetésében oroszlánrésze volt Limpár Gyula villamosmérnöknek, aki abban az időben a filmtechnika-osztályt vezette.) A feliratozás modern, számítástechnikai megoldása, a CTM-Debrie feliratozó. Videófejlesztések: Videó (PAL) átírása filmre Akkoriban már számos produkció forgatott videókamerákkal, elsősorban reklámfilmesek, TV-adás céljára. Felmerült az így készült anyagok átírása filmre, többnyire a mozireklámok igénye miatt. Ez a feladat a TV-kép alacsony sorszáma miatt 25
szinte megoldhatatlannak tűnt. Ennek ellenére a Labor mérnökgárdája készített egy összeállítást, amely színes broadcast-monitor lefényképezésével kísérelte meg a feladatot teljesíteni. Bejátszó 1 collos képmagnó vagy Beta SP, később Digit Beta volt. A vevőoldalon Oxberry kamerát alkalmaztak, és megoldották a kamera-tv-kép szinkronizálását. Bár mai tudásunkkal megmosolyogtató a 625-soros PAL-rendszerű kép átvitele filmre, akkoriban azonban ez úttörő megoldásnak számított. Ez volt a Digiline. A HD-technológia megjelenésekor továbbfejlesztésként a Digiline 2-ben HD monitort alkalmaztak, ami a minőséget jelentősen javította. (Ez az eljárás Paizs Jenő és Galló László szabadalommal védett munkája volt.) Offline vágási rendszer A videómuszter sikere és a videókamerákkal forgatott anyagok számának rohamos növekedése további videófejlesztések indokoltságát vetették fel. Ennek egyik iránya a videóeditálás volt. Akkoriban számítástechnikai eljárás nem lévén, képmagnókkal, meglehetős nehézkességgel lehetett ezt a feladatot megoldani. Az igények azonban növekedtek, így a Labor installált egy összeállítást, egy úgynevezett offline vágórendszert. Ez Beta SP-magnókból és egy editáló egységből állt. 2 bejátszó és 1 felvevő magnó működött a rendszerben kép- és hangmixerekkel. Érdekes, hogy a szakma alig mozdult rá erre a szolgáltatásra, így hamarosan az editáló leszerelésére született döntés. A megszerzett tapasztalatok azonban fontosak voltak a további fejlesztések számára. Off-line vágó állomás a Laborban: a video technológia előrelépésének jó példája, 1990. 26
Széria-VHS-kazettamásoló rendszer Az ország akkoriban tele volt videókölcsönzőkkel, ahol műsoros VHS-kazettákat lehetett bérbe venni. A kazettaigény kielégítésére a Labor kifejlesztett egy kazetta-másoló rendszert, amely 1 collos vagy Digit-Beta bejátszókból, valamint kezdetben 20 db, később 50 db VHS-rendszerű felvevőmagnóból állt. Ezzel a megoldással a Labor naponta mintegy 5000-6000 kazettát volt képes másolni, korrekt minőségben. (A több ezer példányban készült műsorokat a minőségellenőrző kollégák sokszor kívülről tudták akár énekelve is, például a 3+2 együttes lakodalmas rock kazettájára felvett számokat.) A VHS-technológia a DVD megjelenésével és piachódításával elavult lett, az igények rohamosan csökkentek, így a rendszert később leszerelték. (A videótechnikai fejlesztések motorja Paizs Jenő volt, aki felismerte, hogy a filmlaborálás jövője a hagyományos és az elektronikus technológiák együttélése lesz.) 1991-92: Fehér György: Szürkület, Xantus János: Szoba kiáltással, Bacsó Péter: Sztálin menyasszonya, Szabó István: Édes Emma, drága Böbe, Grunwalsky Ferenc: Goldberg variációk, Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok, Tarr Béla: Sátántangó, Szász János: Woyzek. A laboratórium-struktúra átalakítása, alkalmazkodás az érdemben csökkent volumenhez. A digitális fejlesztés feltételeinek megteremtése Az eredetileg mintegy évi 50 millió méter film kidolgozására tervezett Labor terhelése rohamosan csökkent, és a 2000-es évek elejére 400 ezer méter alá esett. Ezzel szemben erőteljesen nőtt a videó technológia terhelése, amely teret követelt magának. Így szükségszerűnek mutatkozott a Labor teljes technológiai áttervezése, átrendezése, az analóg terület szűkítése, a videó/digitális fejlesztések feltételeinek megteremtése, erőteljes bővítése. A jelentős átrendezés 1990-ben valósult meg, melynek folyományaként a hagyományos filmlaborálás területe érdemben csökkent, direktebb technológiai útvonalak valósultak meg, racionálisabb megoldások alakultak ki. Ezzel együtt megkezdődött a szervezet átalakítása is a jövő technológiájára koncentrálva, az új feltételrendszernek megfelelően. Ezzel a Labor életében egy új fejezet indult meg. (Ez az átalakítás Erdélyi Attila nevéhez fűződik, aki 1990-91-ben, Dobrányi Géza halálát követően látta el az igazgatói feladatokat.) 27
1993-99: Gothár Péter: Hagyjállógva Vászka, Fekete Ibolya: Bolse vita, Tímár Péter: Csinibaba, Szász János: Wittman fiúk, Szomjas György: Gengszterfilm, Enyedi Ildikó: Simon mágus, Mundruczó Kornél: Nincsen nekem vágyam semmi. Hangtechnológiai fejlesztések: Lézeres fényhangátíró rendszer: Albrecht MWA-LLK A kevert hangok átírása fényhangra korábban a Mafilm hangosztályán lévő Westrex fényhangkamerával történt, amely lassan elavult lett. A Labor úgy döntött, hogy a jövőben átveszi a Mafilmtől a hangátírási feladatokat. Az ehhez szükséges hangkamerával kapcsolatos döntés a berlini Albrecht cég LLK3-as hangátírójára esett, amely a Westrex-kamera lámpás fényforrása és húros vezérlése helyett lézeres megvilágítással oldja meg a hangjelek fényjelekké történő átalakítását. Ez össze nem mérhetően stabilabb, torzítása kedvezőbb. A Labor így önálló hangstúdiót hozott létre, a szükséges személyzettel együtt, modern technológiával. A Labor hangtechnológiai fejlesztésének középpontjában az akkor legmodernebb-nek számító Albrecht LLK-3-as fényhang-kamera állt. 28
DTS és Dolby SRD fényhangátírás, DQC ellenőrzési rendszer Az Albrecht fényhangkamera lehetővé tette az utóbbi években kifejlesztett új hangrendszerek adaptációját, így a Dolby SRD (Dolby digitális), valamint a DTShangrendszerek megvalósítását. Ehhez meg kellett oldani a Dolby MO Disc-ek bejátszását, ezzel egy időben megoldották a szerveren-interneten keresztüli hangállomány letöltést is. A hangkamerába olyan LED-es mátrixképzőt építettek be, amely a Dolby digitális jeleket vitte fel a perforáció-közökre, valamint be kellett építeni a DTS time code-ok felvitelére szolgáló egységet, amely ezeket az információkat az analóg hangsáv mellé rögzítette. Ezzel a Labor alkalmas lett az Európában használatos összes hangrendszer laborálására. A Dolby digitális hangok ellenőrzésére a Dolby kifejlesztett egy komplex eljárást, amely a teljes lejátszott felvonás hangjának folyamatos ellenőrzésével, 13 jellemző mérésével és statisztikai feldolgozásával a lehető legrészletesebben minősíti a film hangját. Ez a DQC minőségellenőrző szoftver, melyet a Labor a Dolby digitális hang átírásának kifejlesztésével egy időben, azonnal alkalmazott. Az országban mind a mai napig egyetlen ilyen berendezés található. Peterson kopírfej a Dolby SRD, a DTS és az SDDS hangok másolására A digitális hangtechnológia bevezetéséhez megoldották a Dolby SRD és a DTS hangsávok kopírozását is, mivel ezek a hanginformációk nem az eddig szokásos helyen találhatók a filmen. A kopírozáshoz speciális hangmásoló fej szükséges, melyet a Labor az amerikai Petterson cégtől szerzett be, lévén ez a piacon elérhető legjobb minőségű megoldás. A Labor Petterson-feje még a Sony SDDS-hanginformációk másolására is alkalmas, bár ez a hangeljárás Európában nem terjedt el. 29
A digitális film Filmrekorderek A Digiline jelentős lépés volt a negatív anyagok videóra történő átmásolására, de mivel a fejlődés nem állt le, hamarosan égető szükség lett nagyobb felbontásban, 2K-ban történő átírásra is. 1999-ben a Labor beruházott egy Solitaire-Cine átírót, amely már mai szemléletünkkel nézve is korszerű volt: 2K/4K-ra alkalmas CRT-filmrekorder. Ez a berendezés fekete-fehér katódsugár csőre egymást követően vitte ki az R, a G majd a B- részképet, és kék-zöld-vörös folyamatosan forgó szűrőkön keresztül világította meg egy hagyományosnak számító filmfelvevő kamerában futó színes (Kodak 250D-típusú) nyersanyagot. Az átíró sebessége mintegy 16 másodperc volt képkockánként. Ezt a technológiát a Labor még a nem távoli múltban is használta. Szkennerek Ugyancsak ebben az évben indult el az Oxberry optikai trükkpadra saját fejlesztéssel készített első 2K felbontású filmszkenner. Ez lehetővé tette 16 és 35 mm-es anyagok szkennelését, folyadékkapuval, BH fényváltással. Ennek a rendszernek a továbbfejlesztése 4K-s változatra 2003-ban valósult meg. (A digitális film irányába történő fejlesztések Paizs Jenő igazgatása alatt gyorsultak fel, aki 1991 és 2001 közt látta el az igazgatói feladatokat. Az ezzel kapcsolatos operatív munka Aradi László érdeme, aki ekkor már a teljes termelésilaborálási terület működtetéséért volt felelős.) Dolby 5.1 lehallgatás kiépítése a nagyvetítőben A Dolby digitális technológia akusztikus ellenőrzésére szükség volt egy Dolby Digital lehallgatóra, amelynek kiépítésére a labor nagyvetítőjében került sor. Ez lehetővé tette az 5.1-es lehallgatást. Ezzel egy időben a DTS-lejátszást is megoldották. A nagyvetítő későbbi, 2010-2011-es átépítése keverő hangstúdióvá, illetve Baselight-fényelőteremmé történő átalakítása során a terem Dolby-auditálást kapott. A 30
hangkeverő rendszer a ProTools-szal teljes egészében kielégíti a produkciók hangutómunka igényeit is. DUC hívógépek elektronikus vezérlésének kialakítása A hívási technológia fejlődésével és a hívógépek fokozatos frikciós rendszerre történő átépítése szükségessé tette a gépek elektromos vezérlésének fejlesztését is, ami megkövetelt mechanikai változtatásokat is. A fejlesztés folyamán egy korszerű programozható mikroprocesszoros vezérlés beépítésére került sor (a negatívhívó gépeknél a biztonság miatt dupla sebességszabályozó inverterekkel), új, ennek kiszolgálásához szükséges kihúzórendszerrel és liftszekrénnyel. Ezzel a fejlesztéssel párhuzamosan került kiépítésre a szünetmentes hálózati betáplálás, amely kiszűrte az áramszünetekből, vagy áramingadozásokból keletkezett előhívási selejtet. A program a 90-es évek elején kezdődött, és az utolsó gép átalakítása 99-ben fejeződött be. (Ez a fejlesztés figyelemre méltó, újszerű mérnöki teljesítmény, ifj. Ágoston Zoltán nevéhez fűződik.) A teljesen átépített, elektronikus vezérlésű, eredetileg Debrie-DUC-hívógépek a Labor hívó-csarnokában 31
AVID Media Composer 9000 A számítástechnika fejlődése lehetővé tette a képanyagok computeres kezelését, tárolását, editálását, létrejöttek az erre szolgáló célszoftverek. A Labor az elsők között installált egy AVID Media Composert, amely SD videó anyagok editálását oldotta meg. A rendszer 2.1-es tömörítéssel dolgozott, mintegy 2 órányi anyagot volt képes kezelni, a lábszámokkal együtt. Ezzel a fejlesztéssel a Labor kilépett a digitális utómunka piacára. Nagyfelbontású filmes trükkök A digitális filmtechnológiát a trükkök iránti igény iniciálta. Kezdetben csak egyes snittek, komplexumok módosítása volt a feladat, amelyek nagy része hagyományos filmtechnológiával is jórészt megoldhatóak voltak, de a filmátírókból kapott RGB digitális jelek ez időben már számítástechnikai eszközökkel is feldolgozhatók lettek. Így alakult ki az utómunka teljesen új ága, a VFX-technológia. A számítástechnikai eszközök fejlődése, az erőforrások számítási (renderelési) sebessége egyre növekedett, újabb és újabb szoftverek kerültek piacra, így lehetővé vált olyan trükkök elkészítése is, amelyek korábban szinte elképzelhetetlenek voltak. Ez nem csak újabb és újabb látványok megteremtését tette lehetővé, hanem adott esetben jelentős költségkímélést is jelent. A VFX képes néhány statisztából tömegeket, pár lóból és lovasból lovashadsereget. képezni. Ma már számos film VFX-technológiával alakítja ki végső képi világát. A Labor felismerve ennek fontosságát önálló területként kialakított egy VFXstúdiót. A stúdió a film 2K/4K-s szkennelt állományát kapja meg, a számítástechnikai eszközeivel kialakítja a trükköket, majd visszaadja azt az utómunka folyamatába. Az alkalmazott eszközök (hardverek és szoftverek) a mindenkor lehetséges legmodernebbek voltak, és az újabb és újabb szoftverekkel mind a mai napig az élvonalban maradtak, a szakma nagy megelégedésére. Ebben a VFX-stúdióban készült el hazánkban az első nagyfelbontású filmtrükk, 1998-ban. A VFX-szoftverek alkalmasak a digitalizált archív anyagok restaurálására is, bár ez a feladat rendkívül élőmunkaigényes. A remegés bizonyos határokon belül megszüntethető, a nyüzsgő, inhomogén felületek retusálhatók, a karakter helyrehozható, az élesség is korrigálható, stb. A labor e téren európai értelemben is jelentős munkákat végzett, és komoly hírnevet szerzett. (A VFX-stúdiót jelenleg Ormándlaky Zsolt irányítja.) 32