A hulladékgazdálkodás helyzete néhány új és leendő EU-tagországban

KÖRNYZETGAZDÁLKODÁS A hulladékgazdálkodás helyzete néhány új és leendő EU-tagországban Tárgyszavak: hulladékgazdálkodás; rendszer; Kelet-Közép-Európa; Bulgária; Litvánia; Lengyelország; Szlovákia; Románia. A csatalakozás jelentősége a hulladékgazdálkodás szempontjából Az EU-csatlakozással a 10 új tagállam átvette a közösség környezeti normáit és irányelveit. Ezzel hatalmas beruházási igény keletkezik a hulladékgazdálkodásban. A környezeti technológia és know-how előtt megnyíló piac nagyságát mintegy 120 Mrd euróra becsülik. A magdeburgi székhelyű Környezeti és Fejlesztési Kapcsolatok Nemzetközi Központja (IDCED Internationale Dialogzentrum Umwelt und Entwicklung) alapos piacelemzést végzett ezzel kapcsolatban, és az alábbiakban ennek főbb megállapításait ismertetjük. Az Európai Környezeti Ügynökség becslése szerint Európában évente kb. 3 Mrd tonna hulladék keletkezik. Egy lakosra vetítve ez az érték a nyugat-európai országokban kb. 3,8 t/év, Közép és Kelet-Európában 4,4 t/év. Az új tagállamokban elsőrendű feladat az EU lerakási és csomagolási irányelveinek bevezetése. Ehhez a lerakóra kerülő hulladék szervesanyag-tartalmának csökkentése, szelektív hulladékgyűjtő és -hasznosító rendszerek kiépítése szükséges. A tanulmány szerint az új tag- és tagjelölt államokban a hulladékgazdálkodás forgalma évente kereken 2,1 Mrd eurót tehetne ki. Ez a környezeti piac 21%-ának felelne meg. A környezeti normák összehangolása következtében a hulladékgazdálkodás fejlődése az új EU-országokban meghaladja az átlagot. A legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban a bizonytalan finanszírozás. Az önkormányzatok a beruházókra, a finanszírozó intézményekre vannak utalva. A német hulladékgazdálkodási vállalkozóknak jó esélyük van arra, hogy megvessék lábukat ezen a piacon, de a környezeti szek-

tor részére felszerelési eszközöket előállító német vállalatok számára középtávon szintén az új EU-államok számítanak a legjelentősebb exportrégiónak. Az új környezeti piac éves növekedési ütemét 10%-ra becsülik. Bulgária: 1 Mrd euró volumenű beruházások a környezetvédelemben 1999 2003 között évente átlagosan összesen 90,4 M t hulladék keletkezett, de ez a mennyiség ma már kissé csökken. Ez arra vezethető vissza, hogy az elavult régi üzemeket bezárják, és új, korszerű technológiákat vezetnek be. A hulladék főleg lerakókra kerül, ami nem felel meg az EU-s követelményeknek. A hulladék legnagyobb része 71,6 M t szervetlen bányászati hulladék. A fennmaradó 14,4 M t egy része (6,8 M t) ipari és veszélyes hulladékból, valamint kb. 3,23 M t kommunális és egyéb, kisebb tömegű hulladékból áll. Az egy főre vetített kommunális hulladék mennyiségét átlagosan mintegy 500 kg/évben jelölik meg. A települési hulladékgazdálkodás kiépítésének súlypontjai Bulgáriában: Teljes területi lefedettséget nyújtó hulladékbegyűjtő rendszer kiépítése, országos hulladékkezelési központok, regionális lerakók létesítése. A hulladékégetés bevezetése, elsősorban veszélyes hulladékok részére. Korábbi hulladékok felszámolása, ártalmatlanítása. A hulladékkeletkezés megelőzését célzó intézkedések bevezetése. 2002 végén az összlakosság 80%-a tartozott szervezett hulladékgyűjtő rendszerhez. Szelektív hulladékgyűjtésre csak akkor kerül sor, ha erre mint másodnyersanyagra megfelelő kereslet van. A legtöbb kommunális szilárd hulladékot még mindig lerakókra szállítják. Az ország a csomagolási irányelv átvételéhez 2012-ig, a hulladéklerakási irányelv átvételéhez 2015-ig kapott haladékot. 2001 2006 között Bulgária felzárkóztatása az EU környezeti előírásaihoz becslések szerint 440 M eurót tesz ki, ebből a hulladékgazdálkodás fejlesztésére és modernizálására évente 71 M euró jut. A követ-

kező 10 évben az ország a környezeti feltételek javítása érdekében kb. 1 Mrd eurót költ hulladékgazdálkodásra. 2007-re a kommunális szilárd hulladék teljes mennyiségének 75%-át kell begyűjteni és válogatni. 2008-ig a teljes hulladék 55%-át kell újrafeldolgozni, és 60%-át hasznosítani. Ugyancsak 2008-ig tervezik az üveg- és papírcsomagolások újrahasznosítási arányának felemelését 60%-ra, a fémcsomagolásokét 50%- ra, a műanyag csomagolásokét 22,5%-ra. Bulgáriában jelenleg hat vállalatnál hasznosítanak üveghulladékot, éves szinten kb. 150 E tonnát dolgoznak fel. Hiányzik azonban a korszerű üveghulladék-válogató, -ellenőrző és -feldolgozó kapacitás. A műanyaghulladék-feldolgozás két vállalatnál összpontosul, amelyek évente kb. 20 E t PE-LD-, PE-HD-, PS-, PVC- és PP-hulladékot dolgoznak fel. Ugyancsak fejleszthető a fáradtolaj- és -zsírregeneráló kapacitás. Az ország egyetlen, 5 E t kapacitású üzeme nem győzi a teljes mennyiség feldolgozását. Az 54 kommunálishulladék-lerakót fel kell újítani vagy át kell építeni, az illegális és régi lerakókat be kell zárni, és öt építésihulladék-válogató és -feldolgozó üzemet, valamint a veszélyes hulladékok részére egy központi kezelő és ártalmatlanító üzemet kell még építeni. Litvánia: a hulladék mindössze 2%-át hasznosítják Litvániában mintegy 4,8 M tonnára becsülik a 2002-ben keletkezett összes hulladék mennyiségét. Kb. 2,7 M t származik az iparból és üzemekből, elsősorban a vegyiparból. A teljes mennyiség mindössze 2%-át hasznosítják újra. Regionálisan kizárólag önkormányzati tulajdonban levő vállalatok végzik a hulladékkezelést. A hulladék kb. 55%-át gyűjtik össze, és a népességnek csak 60%-a tartozik szervezett hulladékbegyűjtő rendszerhez. Jelenleg Litvániában évente több mint 1 M t kommunális szilárd hulladék képződik. A tendencia gyors emelkedést mutat. Ennek a hulladéknak több mint 44%-a válogatás és előkezelés nélkül egyéb hulladékfrakciókkal, pl. építési törmelékkel, utcai hulladékkal és biológiai eredetű hulladékkal együtt lerakókra kerül. A lerakási tilalom következtében az évente képződő mennyiség kb. egyharmadát átmenetileg tárolni kell. A hulladékégetés és feldolgozás szerepe a hulladékkezelésben elhanyagolható. Jelenleg Litvániában a kommunális szilárd hulladék 2%-át égetik el, 4%-át dolgozzák fel és 7%-át exportálják. 2009-ig a 680 lerakó

többségét be kell zárni, és maximum 15 új nagy lerakóval kell helyettesíteni. A litván hulladékgazdálkodás legfontosabb feladata a veszélyes hulladékok kezelése, amelyek közel 50%-a főleg a vegyiparból származó fáradt olaj, szuszpenzió és olajiszap. Jelenleg ennek kb. 48%-át lerakják, 49%-át újrahasznosítják és csak 1,6%-át hasznosítják másod-tüzelőanyagként. A visszagyűjtött újrahasznosítható csomagolási hulladék mennyisége emelkedik. Ettől függetlenül csak 25%-nyi papír és kartont, 18% üveget és mindössze 9% műanyaghulladékot dolgoztak fel az újrahasznosítók. A kommunális szilárd hulladékok kezelésének súlypontjai Litvániában: Teljes területi lefedettséget nyújtó hulladékbegyűjtő rendszer létesítése, országos hulladékkezelési központok kiépítése. A korábbi hulladékok felszámolása vagy ártalmatlanítása. A hulladékkeletkezés megelőzésével és csökkentésével kapcsolatos intézkedések bevezetése. A működőképes litván hulladékgazdálkodás kidolgozásának kiemelt feladata a hatékony hulladékmenedzsment-rendszer felállítása, szennyvíziszap-kezelő berendezések megépítése, valamint hulladékgyűjtő és -válogató központok létesítése. Ezeknek a feladatoknak a teljesítéséhez becslések szerint legalább 120 M euró szükséges 2006-ig. Így például számos helyi lerakót be kell zárni, és az EU irányelvnek megfelelő új lerakókat kell létesíteni. A veszélyes hulladékok kezelését bonyolító rendszer kiépítésében a legfontosabb feladat Litvániában a gyűjtési, szállítási és kezelési rendszer létesítése. A 110 E tonnát is meghaladó veszélyeshulladék-kezelő kapacitás létesítése további beruházási igényként jelentkezik. A papírt, üveget és műanyagot elsősorban mint másodnyersanyagot gyűjtik, mindenesetre 2002-ben a feldolgozott hulladékpapírnak mindössze 58%-a (kb. 38 E t) származott saját forrásból. Hasonló a helyzet a műanyaghulladékkal is. A 16 E t újrafeldolgozott műanyaghulladékhoz mindössze 5 E t-t tudtak szervezetten visszagyűjteni, 11 E t-t importáltak. Ennek fő okát a hiányzó vagy gyengén működő begyűjtő, osztályozó logisztikában kell keresni, amely még nem alkalmas a teljes hulladékmennyiség begyűjtésére.

Az EU becslése szerint Litvániában egy főre vetítve 90 100 euró beruházási költség szükséges ahhoz, hogy a hulladékgazdálkodási rendszer működési költségét fedezni tudják. Önmagában a hulladéklerakási irányelv végrehajtásához legalább 127 M euró szükséges. A csomagolási irányelv átvételéhez kölcsönkötvényekből további 10 M euróra lesz szükség. Litvániában a szemétdíjat minden egyes önkormányzat egyedileg állapítja meg és szedi be. Nagyvárosokban a hulladékkezelési díj mintegy 4,65 euró/t. Ehhez még hozzájön a gépkocsi-akkumulátorok, csomagolások és autógumik termékdíja. A litván hulladékpiacon főleg skandináv vállalkozók tevékenykednek. Lengyelország: nagy mennyiségű bányászati és nehézipari hulladék Lengyelországban kb. 128,4 M t volt a képződött hulladék teljes mennyisége 2002-ben, amelynek valamivel több mint 8%-a volt kommunális hulladék. Az ipari termelés visszaesése és a gazdaságtalan üzemek bezárása folytán az ipari és üzemi eredetű hulladék mennyisége csökkenő tendenciájú. Ennek egyik oka az, hogy a nagy mennyiségű hulladékot kibocsátó üzemek száma a 2000. évihez képest kereken 5%-kal csökkent. 1999 2002 között a kommunális hulladék mennyisége 15%-kal, 10,7 M t- ra csökkent. A kommunális szilárd hulladékok mennyiségének csökkenése nagyobb volt, mint az ipari és üzemi hulladékoké. Újrahasznosítási kvóták Lengyelországban 2002-ben: papír- és kartoncsomagolások: 37% alumínium: 15% üveg: 13% műanyag: 7% fehérbádog és könnyűfém: 6% A begyűjtött és kezelt kommunális szilárd hulladékban az élelmiszer- (21%), papír- (15%) és műanyaghulladék (14 %) volt a meghatározó. Ennek 68%-a kommunálishulladék-lerakókra került, ami egyáltalán nem felel meg az EU követelményeinek.

Lengyelországban az egy főre vetített kommunális hulladék 290 kg (városokban 420 kg, vidéken 220 kg), hasonlóan, mint a többi közép- és kelet-európai országban. A közel 20 M t/év mennyiségű ipari hulladékot lerakókra szállítják. Ehhez még hozzájön az üzemi hányókon tárolt 1,81 M t mennyiségű, különböző ipari és üzemi tevékenységből származó hulladék. Ennek 71%-a a 20 legnagyobb hulladékképződéssel járó ipari tevékenységből (főleg bányászatból és nehéziparból), 21%-a további 35 nagyüzemből származik. Az ipari hulladék 5 6%-a veszélyes hulladéknak tekinthető. 1996 óta folynak azok az erőfeszítések, amelyek célja az újrahasznosított és újrahasznált ipari és üzemi hulladék arányának növelése 8%-ról 80%-ra. Lengyelországban a hulladékkezelés kizárólag lerakásból áll. Ez egyaránt vonatkozik a kommunális és ipari hulladékra. A kommunális szilárd hulladék kereken 97%-át kezelés nélkül az ország 1016 lerakóján helyezik el. Ez idáig a kommunális hulladék égetésének és feldolgozásának jelentősége csekély. Mindössze 116 E t háztartási hulladékot válogatnak. A lengyel hulladékpiacon az önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok vannak túlsúlyban. Az arány még szembetűnőbb a lerakók (87%) és tárolóterületek (85%) vonatkozásában. Ehhez járul, hogy a lerakók műszaki állapota és üzemeltetése nem felel meg a környezeti szabványoknak. Lengyelországban az EU-jogszabályok végrehajtását átmeneti szabályozással rendezték. A csomagolási irányelvet 2007-ig, a lerakási irányelvet 2012-ig, a hulladékelszállításra vonatkozó rendeletet 2007-ig kell átvenni. Lengyelországnak 2015-ig kell harmonizálnia a környezeti szabványokat. Ennek költségét mintegy 140 Mrd zlotyira becsülik, amelyet magánbefektetőktől, állami forrásból és támogatásból kell előteremteni. Az EU-követelményeknek megfelelő, korszerű hulladékgazdálkodási rendszer létrehozására és bevezetésére ennek 10,7%-a jut. Az önkormányzatok fontos szerepet töltenek be a hulladékgazdálkodási piacon. A hulladékkezelő vállalatok tulajdonosai többnyire a városok és községek. A hulladékgazdálkodás beruházásiköltség-igénye 3-4 Mrd zloty. Ennek nagy része a hulladéklerakásra jut. Ez az ipari hulladék 18%-át, a kommunális hulladék majdnem 97%-át érinti. Becslések szerint csak a kommunálishulladék-kezelés és -lerakás beruházásigénye 1,5 Mrd zloty. Hiányoznak a nyersanyagok kinyeréséhez szükséges

komplex eljárások kifejlesztésének és bevezetésének feltételei, pl. az infrastruktúra, a technológia és a tőke. Az EU-jogszabályokat követő új lengyel törvényhozásnak ehhez kell ösztönzést adnia. A lengyel környezetvédelmi minisztérium várakozása szerint a hulladék mennyisége 2014-re kb.172 M tonnára nő. Ez 40%-kal több, mint jelenleg. Továbbá azzal számolnak, hogy a kommunális hulladék mennyisége 25%-kal, a veszélyes hulladéké kb. 30%-kal nő 2006- ig. Lengyelország a belépési szerződésben kötelezettséget vállalt a lerakók modernizálására és bezárására, valamint újak építésére. 2011-ig a hulladék 85%-át az EU-ban elfogadott műszaki színvonalú lerakókra kell szállítani. Szlovákia: a hulladéknak már több mint felét újrahasznosítják Szlovákiában 1995 2000 között jogszabályi és gazdasági intézkedések hatására közel felére csökkent a hulladék mennyisége, így 2002- ben összesen 16,1 M t hulladék keletkezett. Ennek kb. 9%-a kommunális, 2%-a pedig csomagolási hulladék volt. Abban az évben az egy főre vetített átlagos hulladékmennyiség 164 kg volt. Újrahasznosítási kvóták Szlovákiában 2002-ben: üveg: 67 E t papír/karton: 168 E t fém: 30 E t összetett anyag: 16 E t műanyag: 68 E t A hulladékártalmatlanítás főleg lerakást és hulladékégetést jelent Szlovákiában. 2002-ben a teljes hulladékmennyiség mintegy 24,1%-át lerakókra szállították, 52,9%-át újrahasznosították, 3,6%-át pedig elégették. A lerakási irányelv 1999-es bevezetése óta nagy hangsúlyt fektetnek a hulladék mechanikai biológiai kezelésére. Ma már a hulladék mintegy 10%-át biológiai és kb. 2,3%-át mechanikai biológiai kezelésnek vetik alá lerakás előtt. A szlovák lakosság kereken 96%-ára terjed ki városi vagy települési szemétszállítási rendszer.

A Szlovák Köztársaságban a lerakás a legáltalánosabb módja a kommunális hulladékok ártalmatlanításának. 2002-ben 1,5 M t kommunális hulladékból 1,12 M t-t deponáltak. Ez 74,6%-nak felel meg. Az építési törmelék és a szennyvíztisztítók szennyvíziszapjának kezelése is elsősorban lerakásból áll. A 277 lerakóból 141 ellenőrzött lerakó felel meg az EU-előírásoknak és -szabványoknak. A csomagolási hulladékok hasznosítása a többi új EU-tagországhoz képest Szlovákiában jól kidolgozott rendszer. Összesen 369 E t csomagolási hulladékot gyűjtöttek, válogattak és kezeltek, ebből 19%-ot hasznosítottak anyagában, 6%-ot energetikailag, 9%-ot elégettek és 65%-ot raktak le. 2002-ben mintegy 5,7 M t használt elemet, valamint 1,16 M t fémet hasznosítottak. Ehhez jön még több mint 1 E t használt gumiabroncs és különböző gumihulladék. Az ország két 200 E t/év kapacitású hulladékégetővel, valamint további, több mint 67 különböző rendeltetésű és kapacitású égetőművel rendelkezik. A hulladékokkal kapcsolatos EUirányelvek közül a csomagolási és hulladékszállítási irányelv bevezetésére 2005-ig, illetve 2011-ig kapott átmeneti haladékot az ország. Az EU-irányelvek bevezetésének költségét a hulladékgazdálkodás költségigényes területén legalább 413 M euróra becsüli a szlovák környezetvédelmi minisztérium 2008-ig. Szlovákiában igen ambiciózus célokat határoztak meg a kommunális hulladékokkal kapcsolatban. 2005 végéig az ilyen hulladékok 35%-át anyagában, és legalább 15%-át energetikailag kell hasznosítani. Állítólag a hulladéknak legfeljebb 50%-át helyezik lerakókra. A lerakókra kerülő kommunális hulladék biológiailag lebontható részét a 2000 évihez képest valószínűleg 30%-al csökkentik. A hulladékhasznosító és -kezelő berendezéseket gyártó német vállalatok számára nagy lehetőség kínálkozik ezen a területen. 2005-ös célok az anyagi hasznosítás vonatkozásában: üveg: 60% papír/karton: 26% műanyag: 31% fém: 11%

A hulladékgazdálkodás fő célja Szlovákiában a csomagolási rendelet bevezetése 2005-ig. Addig arra törekszenek, hogy a csomagolási hulladék 30%-át anyagában, 12%-át energetikailag hasznosítsák. A következő években valószínűleg kiépül a korszerű és hatékony hulladékbegyűjtő, -válogató és -hasznosító infrastruktúra. A beruházás fedezetét 2007-ig az Implementation Strategy Plan for Waste című terv nyújtja, amelynek nagyságát évi több mint 20 M euróra becsülik. Románia: nagy a lemaradás a hulladékgazdálkodásban Az új tagállamokkal és a csatlakozásra váró országokkal összehasonlítva Románia lemaradása a legnagyobb a hulladékgazdálkodás területén. 2003-ban összesen 331,3 M tonna hulladék keletkezett az országban, amelynek nagy része, kereken 90%-a, bányászatból és mezőgazdaságból származott. Az ipari termelés visszaesésével együtt a képződő ipari és üzemi hulladékok mennyisége is csökkent, 2003-ban pl. éppen 30%-kal. Ennek a hulladékmennyiségnek kereken 2,3%-a veszélyes hulladéknak számít. Ezzel szemben a kommunális hulladékok mennyisége nő, 2003-ban 7,9 M tonna volt, egy főre vetítve ez átlagosan kb. 362 kg/év hulladékot jelent. Durva becslés szerint ehhez még legalább 1 M tonna vidéken keletkező kommunális hulladék hozzá jön, amit nem gyűjtenek össze. Romániában a hulladékártalmatlanítás kizárólag lerakást jelent. Hulladékkezelést nem végeznek, így a kommunális hulladék kb. 97%-a közvetlenül az ország 616 lerakójára kerül. A kommunális hulladéknak mintegy 2%-át elégetik. A lerakók kb. 10%-a rendelkezik szabályos működési engedéllyel, 40%-a nem felel meg az elemi higiéniai követelményeknek. A városokban a lakosság kb. 80%-ára terjed ki a kommunális hulladékgazdálkodás. Sem a városokban, sem vidéken nincs számottevő hulladékválogatás, így jelenleg a hasznosítható papírt, műanyagot, üveget, fémet tartalmazó hulladék több mint 40%-a lerakókra kerül. Románia is haladékot kapott az EU hulladékkal kapcsolatos előírásainak bevezetésére. Így a csomagolási irányelvet legkésőbb 2010-ig, a lerakási irányelvet legkésőbb 2017-ig be kell vezetni. Az országnak a szigorúbb környezeti előírások bevezetése miatt kb. 18 20 Mrd euró kiadással kell számítania. Romániában a hulladékgazdálkodási politika célja a 30%-os papír-, műanyag-, üveg- és fém-újrafeldolgozási arány elérése, valamint az ipari

hulladék 10 15%-os újrahasznosítása. További cél a kommunálishulladék-begyűjtés és -válogatás hatékonyságának javítása, több háztartás bevonása a hulladékgyűjtésbe, a lerakók ellenőrzésének javítása és kezelőüzemek létesítése. A kommunális hulladékgazdálkodás céljai Romániában: helyi hulladékirányítási rendelet kidolgozása és bevezetése, a regionális lerakók modernizálása és rekonstrukciója a kommunális hulladékok kezelésére, a hulladékégetés bevezetése és kiépítése, szelektív hulladékgyűjtés, a hulladék anyagában végzett hasznosításának bevezetése és kiépítése. A nagyobb beruházással járó irányelvek átvételére a nemzeti jogrendbe 2010 előtt nem lehet számítani. A lerakási irányelv bevezetésekor az új lerakók létesítéséhez, illetve a több mint 100 kommunális depónia modernizálásához, valamint legalább öt veszélyeshulladéklerakó kialakításához kb. 5,3 Mrd euró szükséges. A hulladékégetéssel kapcsolatban a kommunális hulladékok részére három nagy hulladékégetőt és számtalan egészségügyi hulladék égetésére alkalmas üzemet kell megépíteni. A beruházások költsége kb. 6 Mrd euró. A fáradtolaj-irányelv bevezetése után, a jelenlegi fáradtolaj- és -zsírmennyiség anyagában történő újrahasznosítását véve alapul, az új kapacitás kiépítése több mint 15 M euróba kerül. Hasonló a helyzet a használt elemeke és akkumulátorokra vonatkozó EU-irányelv bevezetésével. A környezetvédelmi technikákkal foglalkozó vállalkozásoknak az EU által finanszírozott projektek jó lehetőséget kínálnak a román környezeti piacra való bejutáshoz. 2006-ig egyedül az ISPA pénzeszközeiből 700 M euró áramlik a román környezeti projektekbe. Összeállította: Haidekker Borbála Wachstum voraus: Chancen in den neuen EU-Ländern. = Recycling Magazin, 60. k. 12. sz. 2005. p. 16 19. Marktverteilung in Zentral und Osteuropa. = Aqua Press International, 2000. 2. sz. p. 29 31.