IX. FEJEZET AZ EURÓPAI UNIÓ VERSENYJOGA 1
1.Célok A versenyjog az egyik legfontosabb területe az Európai Unió joganyagának. A verseny szabályozása meghatározó jelentőségű a piacgazdaság szempontjából, biztosítja annak dinamikáját, működőképességét. (Talán leginkább a labdarúgás játékszabályaihoz, a les szabályhoz hasonlítható.) A nem korlátlanul rendelkezésre álló források szükségletek szerinti elosztása viszonylag fair alapon működő mechanizmuson kell, hogy nyugodjon. Erre vagy egy központilag irányított tervgazdaság vagy a piaci automatizmusok érvényre jutása ad lehetőséget. A jól funkcionáló piacgazdaság az alapja az európai közös belső piac eredményes működésének. Itt a vállalkozások versenyben állnak egymással, hogy a fogyasztók által leginkább keresett árukat és szolgáltatásokat kínálják a piacon. Ez a versengés azt is eredményezi, hogy a termékek a fogyasztók számára legkedvezőbb áron kerüljenek az árupultokra. A vállalkozások oldaláról megközelítve a kérdést, megállapíthatjuk, hogy ezek viszont abban érdekeltek, hogy a tevékenységükkel kapcsolatos kockázatokat és veszélyeket megkíséreljék egymás közötti megállapodásokkal és együttműködésekkel csökkenteni vagy kiiktatni. Ilyenformán egy piacgazdaságra orientált jogrend nem csupán a tisztességes verseny szabályait kell, hogy rögzítse, de a kartellekre vonatkozó előírásaival meg kell akadályozza, hogy a vállalkozások a piaci versenyt gyengítsék vagy teljesen kiiktassák. A versenyszabályok a közös belső piac (EUMSz 26. cikk) harmonikus működését biztosítják, amely a piacgazdaság alapelvein nyugszik. (EUMSz 119. és 120. cikkek). A Lisszaboni Szerződéshez csatolt 27. számú jegyzőkönyv ennek megfelelően olyan rendszer fenntartását követeli meg, amely biztosítja azt, hogy a verseny a belső piacon ne torzuljon. Az Unió külön versenypolitikáját és versenyszabályainak fenntartását alapvetően a közös belső piac fenntartásának és hatékony működésének célja vezérli. Bár minden egyes tagállam rendelkezik saját versenyjoggal, mégis ez kevés a közös belső piac dinamikájának biztosításához, tehát szükséges az uniós versenyjog és eljárási rend annak megelőzésére, hogy a tagállamok vállalatainak versenyt korlátozó magatartása közvetlenül a határokon átnyúló kereskedelemre lehessenek hatással. Fennáll ugyanis annak veszélye, hogy az évtizedek fáradságos munkájával lebontott tagállami kereskedelmi akadályokat éppen a versenytorzító megállapodások révén építik fel újra a vállalkozások. Azaz nem kívánt módon visszaállítják a nemzeti piacok izolált határait. Ezért az uniós versenyszabályok a közös belső piac integrációját segítik elő és kiegészítik az uniós gazdasági szabadságjogokat (áru, személyek, szolgáltatások és a tőke). Melyek azok a célok, amelyeket az uniós versenyjognak követnie kell? a.) Biztosítani kell a közös belső piacon a gazdasági verseny torzulásának elkerülését. Fontos szempont, hogy ezáltal a természetes és jogi személyek piaci lehetőségei bővüljenek. b.) A szabadabb piaci lehetőségek ne csak a vállalatoknak, de az uniós polgároknak is jelentsenek előnyöket. Különösen a fogyasztó profitáljon a piacon forgalmazott javak és szolgáltatások optimális allokációjából. 2
c.) Megfontolandó, hogy nem kellene e figyelembe venni szociális komponenseket is a gazdasági versenyszabályok alóli kivételek alkalmazásakor. Erre a legutóbbi idők (2008-2012) válságjelenségei hívják fel a figyelmet. d.) Végül fokozottan kell tekintettel lenni a versenyszabályok alkalmazásakor a környezetvédelmi szempontokra is. 3
2. Hatáskör Az EU versenyjoga teszi lehetővé az unió intézményeinek, hogy hatékony versenypolitikát alakítsanak ki, valósítassanak meg a tagállamok és ezek vállalatai felé. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés meghatározza az Unió kizárólagos hatásköreit. Ezek között szerepel a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapításnak hatásköre is. (EUMSz 3. cikk (1) bek. b. pontja). Viszont a szabályok alkalmazása és végrehajtása az EU, a tagállamok hatóságainak és az Európai Unió Bírósága feladata. Elsősorban az Európai Bizottság felel az uniós versenyjog végrehajtásáért, mint uniós szerv. A vállalatokra vonatkozó versenyszabályok végrehajtásának felügyelete és ellenőrzése mellett az Európai Bizottság széleskörű vizsgálati és döntéshozatali hatáskörrel rendelkezik. (EUMSz 105. cikk). Hasonlóképpen az Európai Bizottság jár el a tagállamok saját állami forrásaiból nyújtott támogatási programjainak versenyjogi szempontból való megítélésében. (EUMSz 107-109. cikkek) Az uniós jogszabályok előírják, hogy az uniós versenyjogi ügyeket részben decentralizálni kell, azaz tagállamok versenyhivatalai is feladatokat kapnak a végrehajtás terén. ( Kartell rendelet - 1/2003. számú EK rendelet). Hasonlóképpen az állami támogatások felülvizsgálata esetén is szükségessé válhat a tagállami versenyhatóságok bevonása. (659/1999. számú EK rendelet). A fentiekből kitűnik, hogy az EU versenyjoga két nagy területre osztható fel: a vállaltokra vonatkozó előírásokra, ideértve a fúziókontroll szabályanyagát (ez utóbbi csak a másodlagos uniós jogban ölt testet: Fúziókontroll rendelet); az állami forrásból nyújtott támogatások szabályozása. Itt jegyzendő meg, hogy egyes szerzők idesorolják az állami közbeszerzésekre vonatkozó uniós előírásokat is harmadik fejezetként. 4
3. Az Európai Unió kartelljoga Az Európai Unió vállalkozásokra vonatkozó kartelljogi szabályai a verseny korlátozására kötött megállapodásokat érintik (EUMSz 101. cikk), míg ettől elkülönülnek a piaci erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó uniós előírások (EUMSz 102. cikk), valamint a vállalatok fúzióival foglalkozó rendelet. 3.1. Az uniós kartelljog viszonya a hasonló nemzeti versenyjogi szabályokhoz Az uniós jog és a nemzeti jog közötti viszony az elsőbbség elve alapján nyugszik. Ennek értelmében a nemzeti jog rendelkezései nem alkalmazhatók akkor, ha ezek az uniós jogba ütköznek. A tagállamokban az uniós szabályok mellett, saját kartelljogi szabályok vannak hatályban. Az uniós szabályok alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha két vagy több tagállam vállalatai érintettek a versenykorlátozó megállapodásban (interstate, zwischenstaatlich). Abban az esetben, ha egy tagállam versenyjogi hatósága vagy a versenyjogi ügyben eljáró nemzeti bírósága a hazai versenyjogi előírásokat egy olyan kartellra vagy domináns helyzettel való visszaélésre alkalmazza, amelyben több tagország vállalata érintett, akkor ezzel egy időben köteles az EUMSz 101. és 102. cikkeiben foglaltakat is figyelembe venni. A fent említett elsőbbség elve alapján, ha az uniós jog megállapítja, hogy az adott kartell nem ütközik az uniós jogba, ezt a nemzeti jog nem bírálhatja felül. Más oldalról nézve, ha az uniós szabályok alapján egy adott kartell mentesítést kapott, ezt a mentesítést a nemzeti kartelljog nem érvénytelenítheti. 3.2. Az uniós kartelljog hatálya Az EU kartelljogi rendelkezéseinek tárgyi hatálya lényegében azokra a területekre terjed ki, amelyekre az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés hatálya is kiterjed. Korlátozott mértékben vannak olyan területek, amelyek kivételek ez alól. Ilyen a mezőgazdasági termékek termelése és kereskedelme, amelyre a versenyszabályok csak olyan mértékben vonatkoznak, amilyen mértékben nem akadályozzák a közös agrárpolitika célkitűzéseinek megvalósulását (EUMSz 39. és 42. cikkek). Itt olyan megállapodások is érintettek, amelyek jelentős mértékben az egyes tagállamok piaci rendszabályait tartalmazzák. A domináns piaci helyzettel való visszaélésről szóló EUMSz 102. cikke viszont korlátozás nélkül alkalmazható a mezőgazdaság terén is, itt nincsenek kivételek. A versenyszabályok érvényesülnek alapvetően a közlekedés terén is, ám e terület egyes részletkérdéseit külön, uniós szekunderjogi szabályok rendezik. Az EU versenyszabályainak területi hatálya egybeesik az uniós alkalmazásának általános területi hatályával. Ez azonban nem zárja ki, hogy az olyan vállalkozásokra vonatkoznak az 5
uniós versenyszabályok, amelyek egy harmadik országban rendelkeznek székhellyel, illetve olyan ügyletekre, amelyeket az EU területén kívül kötöttek. Ez az uniós versenyjog exterritoriális (területen kívüli) alkalmazását jelenti. Az Európai Bizottság az esetek többségében a versenyjog sérelmére elkövetett magatartás helyét aszerint állapítja meg, hogy a jogsértő aktus hol fejtette ki hatását ( hatás elv ). Ennek alapján a nemzeti jog alkalmazása a külföldi elemet tartalmazó ügyletekre akkor indokolt, ha a jogellenes versenykorlátozó magatartás hatása a nemzetállam határain belül fejti ki hatását. Az Európai Bíróság ítélkezése gyakorlatában a hatás elv érvényesítését eddig kerülte. Fenntartva formálisan a területiség elvét, alapvetően a kartellről szóló megállapodás végrehajtásának helyét (végrehajtás elve) tekintette irányadónak. Az uniós kartelljog alanyi hatályát vizsgálva leszögezhető, hogy a kartelljogi normák címzettjei a vállalkozások. A vállalkozások definícióját az Európai Bíróság fogalmazta meg az un. Höfner- ügyben (C-41/90). A vállalkozás egy gazdasági egység, függetlenül attól, hogy milyen jogi és finanszírozási formában működik. A vállalkozás gazdasági tevékenységet folytat, amit gazdasági teljesítmény kínálatát és szolgáltatását jelenti a piacon. Ideértendőek a közvállalkozások és olyan vállalkozások, amelyeknek a tagállamok különleges és kizárólagos jogokat biztosítanak (EUMSz 106.cikk), ha a termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak a piacon, még akkor is, ha ezt nem nyereség elérése szándékával teszik. A puszta beszerzési tevékenység folytatása viszont nem tekinthető vállalkozásnak. Megjegyzendő, hogy csak akkor beszélhetünk az uniós kartelljog szempontjából vállalkozásról, ha az az árut és szolgáltatást ellenszolgáltatás fejében kínálja a piacon. Azok az intézmények, amelyek tisztán szociális célokat követnek tevékenységükkel, nem tekinthetők vállalkozásoknak. Az Európai Bíróság pl. az un. AOK ügyben (C-264/01) fejtette ki, hogy a betegbiztosító pénztárak által rögzített gyógyszerek beszerzési árának maximálása nem tekinthető vállalkozások közötti kartell megállapodásnak. A pénztárak egyesülésének döntése ugyanis nem gazdasági, hanem tisztán szociális célt követ, amely a társadalmi szolidaritáson alapul és nincs semmiféle nyereségképzési szándék mögötte. A pénztárak persze folytathatnak gazdasági tevékenységet is, de a konkrét esetben kifogásolt ármaximálási megállapodásuk nem tekinthető ilyennek. Mivel a vállalkozások jogi formája nem meghatározó jelentőségű az európai versenyjog szempontjából, így természetes személyekre is kiterjedhet alanyi hatálya. Ezek a természetes személyek a fent említett definíciónak megfelelően gazdasági tevékenységet folytató vállalkozók (pl. szabadúszók, sportolók, zenészek, stb.). Ezeknél a személyeknél sem játszik szerepet, hogy milyen tulajdonviszonyok és finanszírozási feltételek alapján folytatják gazdasági tevékenységüket. 3.3. Kartelltilalom EUMSz 101. cikk A kartelltilalmat megfogalmazó rendelkezések három területet szabályoznak: (i) Kartelltilalom által érintett kartellek tényállási elemeit; 6
(ii) A polgári jogi jogkövetkezményei (szankciói) a jogellenes kartell-megállapodásoknak; (iii) A kartelltilalom alóli mentesség lehetőségei. 3.3.1. A kartelltilalom tényállási elemei Összeegyezhetetlen és tilos megállapodások vagy összehangolt magatartás, vállalkozások között, amelyek alkalmasak arra, hogy hatással lehessenek a tagállamok közötti kereskedelemre, céljuk vagy hatásuk a belső piacon belüli verseny magakadályozása, korlátozása vagy torzítása. A kartell megállapodások és döntések semmissége A tiltott megállapodás vagy döntés semmis. Mentesítés lehetősége az Európai Bizottság által Egyedi Csoportos A kartelltilalom betartásának ellenőrzése a Bizottság által a jogsértő magatartás megszüntetésére való felszólítás, pénzbírság kiszabása Mindenekelőtt szükséges (a) a piaci magatartások egyfajta koordinációja, azaz legalább két vállalkozás közötti megállapodás, (b) vállalkozások társulásainak döntése és összehangolt tevékenysége, amely alkalmas lehet arra, hogy (c) hatást gyakoroljon a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek (d) célja vagy hatása a belső piacon belüli kereskedelem 7
megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az ilyen magatartás a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos! A versenyt korlátozó megállapodások létrejöhetnek - horizontálisan, azaz két egymással versengő, azonos gazdasági kategóriába tartózó vállalakozás között (pl. ugyanazon ágazatba tartozó két nagyvállalat közötti kartell); - vertikálisan, különböző ő gazdasági kategóriába tartozó vállalkozások között (pl. kizárólagos képviseletre irányuló szerződés egy termelővállalat és egy kereskedelmi vállalat között). HORIZONTÁLIS Termelő vállalat Termelő vállalat VERTIKÁLIS Termelő vállalat Kereskedelmi vállalat 8
3.3.1.1. MEGÁLLAPODÁSOK, A VÁLLALKOZÁSOK TÁRSULÁSAI ÁLTAL HOZOTT DÖNTÉSEK ÉS EGYEZTETETT MAGATARTÁSOK 3.3.1.1.1. A megállapodás fogalma Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint akkor jön létre megállapodás a vállalkozások között, ha az érintettek közös akarattal juttatják kifejezésre, hogy az adott piacon egyeztetett formában fognak fellépni, tevékenykedni. A felek közötti akarategyesség létrejöttének mikéntje nem bír nagy jelentőséggel. Ez történhet a megállapodásra törekvő vállalkozások szabad elhatározásából, együttműködéséből, de olyan eset is elképzelhető, ahol az egy vállalkozás a másiktól fenyegetés vagy más kényszer alkalmazásával éri el a kooperatív magatartást. A Bayer ügyben (T 41/96) a Bayer gyógyszergyár gyógyszereket szállított különböző uniós tagállamokban, ahol a gyógyszerek árát különbözőképpen állapították meg a nemzeti hatóságok, pl. Franciaországban és Spanyolországban 40% -kal olcsóbban értékesítették ugyanazokat a patikaszereket, mint más tagállamokban. Ennek következtében, érthetően párhuzamos importok alakultak ki, tehát a vevők igyekeztek francia és spanyol forrásokból a terméket beszerezni. Ezért a Bayer, az általa forgalmazott gyógyszerek közül egyre többnek szállítását tagadta meg ezekre a piacokra. Az Európai Bizottság azt állapította meg, hogy az érintettek versenykorlátozó megállapodást kötöttek az Egyesült Királyságból származó parallelimport meggátolására. Az Európai Bíróság szerint a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy a gyógyszergyár és a francia, valamint spanyol nagykereskedők között valamiféle hallgatólagos megállapodás jött volna létre a parallelimport meggátolására. Az Európai Bíróság nem fogadta el azt a bizottsági érvelést sem, hogy a felek, a szállítások korlátozása dacára is megtartották üzleti kapcsolataikat. A Bíróság szerint a megállapodás érvényességéhez szükséges a felek akaratának kinyilvánítása a versenykorlátozásra. Ez hiányzott, mert itt a Bayer egyirányú akciójáról volt csak szó. Azok a vállalkozások között létrejött megállapodások, amelyek alanyai anya és leányvállalat viszonyban állnak egymással és ugyanahhoz a konszernhez tartoznak, nem esnek az EUMSz 101. cikke hatálya alá. Ezek a vállalkozások ugyanis gazdasági szempontból egy egységet képeznek, ahol a leányvállalat alárendelt helyzetben van, és követnie kell az anyavállalat piaci tevékenységére, döntéseire vonatkozó utasításait. A leányvállalat nem tud autonóm döntéseket hozni valójában, nincs önálló üzletpolitikája, ezért nem is beszélhetünk a vállalkozások közötti megállapodásról. 3.3.1.1.2. A vállalkozások társulásai által hozott döntések A különböző szakmai egyesületek, kamarák vagy testületek által hozott döntések hatékony módon képesek a verseny korlátozására. Itt nem feltétlenül csak a tagoknak szóló kötelező magatartást előíró döntésekről van szó, hanem a puszta ajánlások is az uniós versenyjog hatálya alá kerülhetnek, ha ezeket a tagság ténylegesen elfogadja és követi. Az Európai Bíróság a Wouters ügyben (C 309/99) a Holland Ügyvédi Kamara határozatát vizsgálta, amely tiltotta az együttműködést ügyvédek és könyvelők között. A Bíróság leszögezte, hogy az ügyvédi kamarák általában az ügyvédeknek, mint a piaci szereplőknek az érdekképviseleti szervei, tehát döntéseik lehetnek vállalkozások társulásainak döntései, azaz az EUMSz 101.cikk (1) bekezdése alá tartozó tevékenység. Az ilyen 9
testület által hozott, és a piacot korlátozó intézkedés jogellenes lehet. Ugyanakkor a Bíróság azt is kimondta, hogy a Holland Ügyvédi Kamara döntése célszerű lehet, annak piackorlátozó effektusa ellenére is, ha az azért vált szükségessé, hogy az ügyvédi foglalkozás szabályszerű működését biztosítsa. 3.3.1.1.3. Összehangolt magatartás Az összehangolt magatartás létrejöttéhez szükséges egy tényleges, tudatos megegyezés a felek között, függetlenül ennek jogi kötőerejétől. Ezt a magatartást meg kell különböztetni a vállalkozások párhuzamos magatartásától, amely véletlenszerű és a felek egymás között nem egyeztették. Például, ha a kőolaj-feldolgozó üzemek csupán egységesen megemelik a motorbenzin árát, ez nem kartell, hanem tényszerű párhuzamos magatartás. De, ha az említett vállalatok esetleg információcserét hajtanak egymás között végre, akkor már tudatosan egyeztetik magatartásukat. Viszont, ha ez nincs, hanem csak a piac változásaira reagálnak a vállalkozások, pl. a nyersolaj világpiaci ára emelkedik, vagy a nyári szabadságolások miatt megnövekszik az üzemanyag iránti kereslet, akkor alapvetően párhuzamos magatartásról és nem kartellről beszélhetünk. Egyébként az Európai Bíróság a T- Mobil Netherlands ügyben(c -8/08) a mobiltelefon szolgáltatók egy alkalommal történő információcseréjét is elégségesnek tartotta az összehangolt magatartás megállapítására, azaz az EUMSz 101. cikk rendelkezéseivel ellentétesnek mondta ki. Az Európai Bíróság megközelítése szerint a vállalatok közötti együttműködés akkor is fennáll, ha ugyan nem jutottak el a szerződés, megállapodás megkötésének stádiumába, de tudatosan olyan gyakorlati szempontú koordinációra törekednek, amelynek célja, hogy a versenyből fakadó bizonytalanságokat, kockázatokat kiküszöböljék. Más szóval az összehangolt magatartás fogalma nem csak a piaci fellépésre vonatkozó közvetlen együttműködést fogja át, hanem az erre vonatkozó információcsere valamennyi formáját, amelynek segítségével a vállalkozások a piaci magatartásukra leselkedő bizonytalanságokat (pl. az árak alakulását) csökkenteni vagy kiküszöbölni szeretnék. Ebből következőleg a piaci versenyt korlátoznák. Mindez nem jelenti azt, hogy a piaci információcsere rendszere általánosságban versenyellenes magatartás lenne. Az információcsere versenyellenessége függ a piaci viszonyoktól, pl. az áru homogenitásától, a piaci koncentráció milyenségétől, az információcsere gyakoriságától, és az információk címzettjeitől. Az összehangolt magatartás bizonyítása az esetek jelentős részében szükségessé válhat. Például ülésekről, megbeszélésekről készült jegyzőkönyvek, de leginkább tanúvallomások alapján állapítható meg az összehangolt magatartások európai jogot sértő mivolta. Az Európai Bizottság éppen ezért átfogó nyomozati jogosítványokkal rendelkezik. Így például házkutatások tarthat, információkat szerezhet be. Lehetősége van vádalku megkötését is indítványozni, ami azt jelenti, hogy az összehangolt piaci magatartásban érintett egy vállalkozásnak kilátásba helyezheti a pénzbírság részleges vagy teljes elengedését annak fejében, ha magáról az összehangolt piaci magatartásról bizonyítékokat szolgáltat az Európai Bizottságnak. 10
A versenykorlátozó magatartások formáit az alábbi ábra foglalja össze: 3.3.1.2. A TAGÁLLAMOK KÖZÖTTI KERESKEDELEMRE GYAKOROLT HATÁS A vállalkozások közötti megállapodás alkalmas kell legyen arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre hatása legyen. Ez a követelmény az célozza, hogy elhatároljuk az uniós kartelljogot a hasonló tagállami belső rendelkezésektől, és egyértelművé tegyük, hogy az uniós versenyjog hatálya elsődlegesen az európai belső piacon, a határokon átnyúló vállalkozások versenyviszonyait hivatott szabályozni. A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás megvalósul akkor, ha kellő mértékű valószínűséggel előrelátható, hogy a vállalkozások közötti megállapodás közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan a tagállamok közötti árukereskedelmet érintheti, azt hátrányosan befolyásolhatja. E megfogalmazásban felismerhetjük az áruk szabad áramlása kapcsán, az Európai Bíróság által kialakított Dassonville formula tartalmi elemeit. Következésképpen a piaci verseny tényleges korlátozása sem szükség, elég az, hogy arról a felek pusztán megállapodjanak, egyeztessenek és ezzel a belső ő piacon a kereskedelem akadályozásának lehetőségét megteremtsék. Elegendő tehát, ha a megállapodás vagy magatartás alkalmas arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre hatással legyen. Az ilyen következményekkel járó megállapodás akkor jön létre, ha az abban résztvevő vállalkozások az adott nemzeti piacról mintegy kizárják a külföldi versenytársakat, illetve az Unió belső piacán a versenystruktúrák megváltozását idézik elő. Az esetek döntő többségében a különböző ő tagállamokból származó vállalkozások között jön létre a kartell- megállapodás. Ez azonban nem kizárólagosan érvényesül, hiszen a pusztán csak egy tagállam vállalkozásai között létesített kartell is előidézheti az európai belső ő piacot érintő fent említett, az uniós gazdasági versenyt érintő hatásokat. A tisztán csak egy tagállamban létesített kartell csak akkor eredményezi az uniós versenyjog megsértését, ha (i) ez export, illetve import tevékenységet végez, és 11
(ii) tevékenysége olyan szolgáltatásra irányul, amely természeténél fogva a határokon átível; (iii) a kartell megállapodás korlátozza annak lehetőségét, hogy más tagállamokból származó versenytársak az adott tagállam piacán tevékenykedjenek; (iv) a kartell - megállapodás és az abból fakadó versenykorlátozó hatás teljesen kiterjed az egész tagállam felségterületére. Érdemes itt példaként megemlíteni a Delimitis ügyet ( C- 234/89.): A görög származású Delimitis kocsmát üzemeltett Frankfurtban és megállapodást kötött a Henninger Brau AG sörgyárral, hogy attól évi 132 hektoliter sört vásárol. Az ilyen kizárólagos forgalmazási szerződések nem ritkák a német piacon, azaz a sörgyárak gyakran kötnek speciális szállítási szerződést a sörözőkkel, éttermekkel, kocsmákkal. Delimitis elszámolási vitába keveredett a sörgyárral, végül a közöttük létrejött kizárólagos forgalmazást rögzítő szerződést az EUMSz 101. cikkébe ütközőnek minősített. A jogvitában az Európai Bíróság vizsgálta a szerződések un. kumulatív hatását az uniós belső piacra. Nevezetesen azt, hogy Delimitis és a Henninger sörgyár kötött szerződés, - figyelembe véve a hasonló szerződéseket, - milyen hatással bír a hazai és a külföldi versenytársak piaconmaradásra irányuló lehetőségeire, az adott releváns piacon (sörkimérés). Az Európai Bíróság nem minősítette elve az EUMSz 101. cikke hatálya alá tartózó szerződésnek a görög kocsmáros és a frankfurti sörgyár szerződését. Mégis azt leszögezte, hogy a szerződés jogellenes voltának megállapításához megvizsgálandó, hogy (i) a szerződést nehézséget kell jelentsen a piacra jutást illetően azon versenytársaknak, akik a sörpiacra be szeretnének lépni és piaci részesedésük növelésére képesek lennének. (ii) A szerződések jogi és gazdasági tartalmának kumulációja lényeges mértékben jelenti a piac korlátozását. Látható, hogy a fenti ügyben az Európai Bíróság szerint, - az egyébként tisztán német belföldi kereskedelmi partnerek között létrejött - megállapodás nem, de annak, a többi hasonló szerződéssel együtt jelentkező esetleges hatása, a tagállamok vállalatainak piaci versenyét hátrányosan érintheti. Az Európai Bizottság nem kötelező erejű véleményeként fogalmazta meg álláspontját arra nézve, mikor lehet beszélni a tagállamok közti kereskedelemre gyakorolt hatásról. (De minimis szabály) Eszerint a kereskedelmi ügyletben érintett partnerek közös piaci részesedése 5% -t meg kell, hogy haladja és az áru értéke legalább a 40 millió eurót kell, hogy elérje. Ezen értékek alatt bagatell ügyletekről beszélünk, azaz az ilyen arányú piaci részesedésnél az uniós piacra gyakorolt versenykorlátzó hatás nem érzékelhető, elenyésző. A de minimis szabály ugyanakkor nem vonatkozik azokra a versenykorlátozó megállapodásokra, amelyek kifejezetten a piaci verseny korlátozása szándékával jöttek létre. 3.3.1.3. A VERSENY KORLÁTOZÁSA A versenykorlátozó megállapodásokat két csoportba sorolhatjuk: a.) a piaci verseny korlátozásának kifejezett szándékával jön létre; b.) nem kifejezetten a verseny korlátozását célzó megállapodás, de hatása lehet ilyen. 12
3.3.1.3.1. A verseny célzatos korlátozása A verseny céltudatos korlátozásáról akkor lehet szó, ha az csak erre vagy főleg erre irányul, és az ilyen tartalmú megállapodást létrehozó vállalkozások célja az unió belső piacán a versenycsökkentése és ezáltal az adott piacon bevételeik növelése. Ezek képezik a versenykorlátozó megállapodások kemény magját, mint - az árak rögzítése, - a termelés és forgalmazás korlátozása, - a piacok felosztása, - az exportot korlátozó vagy tiltó vertikális megállapodások. Ezekben a kartell - megállapodásokban vagy egyeztetett magatartások útján a felek céltudatosan törekednek a verseny korlátozására, azaz a piaci hatások kiküszöbölésére. Ezeknél a megállapodásoknál már a kísérlet is büntethető és a versenyjogi megítélésük egyszerű és egyértelmű. Más kérdés, hogy a megállapodások bizonyítása viszont sok esetben nehézkes és bonyolult, hiszen az ezt elkövető vállalkozások tisztában vannak azzal, hogy ez a magatartásuk pénzbírsággal sújtható, következésképpen rendszerint titokban járnak el. 3.3.1.3.2. A nem kifejezetten, csak hatásukban versenykorlátozó megállapodások Ebben a csoportban a megállapodásoknak lehet versenykorlátozó hatásuk, de a feleket elsősorban nem ez a szándék vezérelte, hanem vállalkozói teljesítményük növelése, például jobb üzemi struktúra, egy magasabb színvonalú termék kifejlesztését célzó kooperáció a cél, és ehhez szolgál eszközként a verseny korlátozását is eredményező megállapodás. Az ilyen egyezségeknek a versenyjogi megítélése meglehetősen nehéz és komplex. Szükséges a megállapodás piacra gyakorolt konkrét hatásának a számbavétele. A versenykorlátozó körülményeket alaposan mérlegelni kell a kooperációs megállapodás pozitív és negatív szempontjai alapján (pontos gazdasági analízis). Ennek következtében az is elképzelhető, hogy a megállapodás mentesíthető a hátrányos jogkövetkezmények alól. Az ilyen megállapodások megítélésénél az alábbi szerint kell eljárni: Kiindulópont a versenyjogi szempontból releváns cselekvési szabadság korlátozása Az első megvizsgálandó kritérium az érintett vállalatok versenyjogilag releváns cselekvési szabadságnak csorbítása. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy verseny csak akkor valósul meg, ha a piac részvevői abban a helyzetben vannak, hogy versenycselekményeket hajtsanak végre és a verseny szempontjából fontos üzleti döntéseiket (árrögzítés, egyéb feltétele, vevői kör, az áruforgalmi terület, stb.) autonóm módon hozzák. Csorbul a cselekvési szabadság a kereskedőnek, ha szerződésben rögzítették számára, hogy milyen áron adhatja tovább az általa 13
megszerzett árut. Az egyedárusítási szerződésekben a szállító fél korlátozott abban, hogy más viszonteladónak is szállítson meghatározott területen. Szintén a verseny korlátozásának minősül a harmadik piaci szereplő működési lehetőségének a behatárolása (kizárólagos beszerzési szerződés, versenytilalom a versenytárs piacon való fellépésének lehetőségét korlátozhatja). A versenyjogilag releváns cselekvési szabadság csorbítása nem elégséges előfeltétel a verseny korlátozására Az olyan szerződéses megkötések, amelyek a felek üzleti tevékenységét a piactól távol eső kérdésekben korlátozzák, nem tekinthetők versenykorlátozó hatásúaknak, mivel ezek csak jelentéktelen és közvetett mértékben gyakorolnak hatást a piaci tranzakciókra. Ugyanez vonatkozik azokra a megállapodásokra is, amelyek célja tisztességes és teljesítményre irányuló magatartás tanúsítása a piaci versenyben. Beszerzési kötelezettségek és versenytilalom a kizárólagos egyedárusítási szerződéseknél A cselekvési szabadság bekorlátozása áruk és szolgáltatások beszerzésnek kötelezettségével, versenytilalom előírásával vagy bizonyos áruk kötelező átvételének hosszú távú rögzítésével nem biztos, hogy valóban automatikusan az EUMSz 101. cikke (1) bekezdésében tilalmazott magatartás jön létre. Ennek megállapításához szükség annak tisztázása, hogy fennáll e a megállapodásnak olyan hatása, amely a versenytársakat a piacról kizárja. A Delimitis ügyben már említett két teszt kérdést itt is fel kell tenni: (i) az adott piacra való jutás nehézségi foka, illetve (ii) a megvizsgált árubeszerzési kötelezettség (versenytilalom) lényeges mértékben a piacról való kizáráshoz vezet e? A cselekvési szabadság korlátozása versenyjogilag nem jelent akkor problémát, ha ez a piacra való jutás céljával történt. Tehát annak elősegítésére, hogy az e célból alkalmazott termelési és szellemi jogok terén megvalósuló beruházások elérhessék gazdasági céljukat. Ennek kapcsán érdemes utalni az olyan horizontális kooperációs szerződéseket, ahol az elsőrendű célkitűzése a feleknek, hogy az adott kooperációs partner a piacra egyáltalán bejuthasson. A szükséges versenykorlátozások (immanens teória, ancillary restraints) kapcsán megemlítendők az olyan kikötések a szerződéses partnerek között, amelyek ugyan korlátozzák a cselekvési szabadságát a félnek, mégis funkcionálisan elengedhetetlenül szükségesek (és nem szükségesek lehetnek) a kooperációs terv megvalósításához vagy az adott tranzakció végrehajtásához. Az uniós szervek döntéshozatali gyakorlatukban pl. a vállalatok átruházásakor alkalmazott versenytilalmat, mint szükséges piackorlátozó intézkedéseket ismerik el. 14
Bizonyos esetekben a cselekvési szabadság korlátozása a szerződéses partner működésére tekintettel kerül sor, vagy éppen ezek megállapodásában foglalt sajátos tevékenységének kifejtése miatt. A fent említett immanensteória ezen variánsa alapján az alábbi versenykorlátozó intézkedések kikerültek az EUMSz 101. cikk (1) bekezdése hatálya alól: - a kereskedelmi képviselő ár-megállapítási és vevő - kiválasztási tevékenységének korlátozása; - a kül és nagykereskedők közvetlenül nem szállíthatnak, adhatnak el árut a végfogyasztóknak, (pl. Metro nagykereskedelmi vállalat); - a sikerdíjról szóló megállapodás tilalma (az Európai Találmányi Hivatalnál bejegyzett intézetek képviselőire vonatkozó uniós foglalkoztatási előírások). - a szociális partnerek közötti megállapodás díjazás kérdésére vonatkozó része; - ügyvédek részére, bizonyos multidiszciplináris társaságok által kínált képzés tilalma; - sportviadalok lebonyolításához szükséges előírások végrehajtása. A versenyt érintő hatások mérlegelésekor, további kivételként jöhet számításba az olyan, egyébként a versenyt korlátozó cselekmény, amelynél a versenyre pozitív hatást gyakorló elemek többségben vannak a negatív elemekhez képest. Például az Európai Bíróság a szelektív áruterjesztési szerződések kapcsán ismételten elismerte, hogy az ugyanazt a márkát forgalmazó kereskedők közötti verseny korlátozható, ha ennek eredményeként a terméket gyártó vállalatok között a versengés az un. járulékos szolgáltatások (tanácsadás, szerviz, javítás, kellő eladói környezet biztosítása) terén fokozódik. Ez nyilvánvalóan a fogyasztók érdekeit szolgálja. 3.3.1.4. A KARTELLTILALOM ALÓLI MENTESÍTÉS Az EUMSz 101. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi, bizonyos feltételek mellett, hogy a vállalkozások közötti megállapodások, a vállalkozások társulásai döntései és összehangolt magatartás versenykorlátozó hatásainak tiltó rendelkezéseinek alkalmazásától el lehet tekinteni. A mentesítés akkor jöhet számításba, ha a fent említett megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyidejűleg, azaz kumulatívan az alábbi előfeltételeknek tesz eleget: a.) hozzájárulnak az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához; b.) lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből; c.) mindebből kifolyólag az előnyökben részesedő vállalkozásokra nem róhat olyan korlátozásokat, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek, és d.) nem teheti lehetővé ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk tekintetében a versenyt megszüntessék. 15
3.3.1.4.1. Rendelet a mentesítésről A mentesítés korábban kizárólag az Európai Bizottság hatásköre volt. Az Európai Bizottság konstitutív hatású jogi aktussal döntött a mentesítésről. A mentesítésekről szóló, a Tanács 1/2003/EK számú rendelete paradigmaváltással lehetővé tette, hogy a mentesítés már nem csak az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozzon, hanem nemzeti hatóságok és bíróságok (választottbíróságok) is rendelkeznek ilyen hatáskörrel, sőt kötelezettek az EUMSz 101. cikk (3) bekezdés rendelkezéseit az uniós mentesítési ügyekre alkalmazni. A rendelet kimondja, hogy az EUMSz 101. cikk (1) bekezdése alá eső olyan megállapodások, döntések és összehangolt magatartások, amelyek eleget tesznek a fenti mentesítési feltételeknek (fenti a. d. pontok), nem tiltottak, anélkül, hogy ezt előzetes határozatnak kellene megállapítania ( legális kivétel alkalmazásának elve). Tehát, hogy a mentesítés körülményei fennállnak e, ezt az érintett vállalatok önvizsgálat útján maguk dönthetik el. Ilyenformán a mentesítésre vonatkozó rendelkezések közvetlen hatállyal bírnak. Erre a decentralizációra azért volt szükség, mert a 27 tagország versenyjogi ügyeit az Európai Bizottság már nem tudta ellátni. A vállalatok önmegítélésének persze reálisnak kell lenni, mert ellenkező esetben pénzbírságot kockáztatnak. Lehetőségük van informális úton az Európai Bizottsággal konzultálni, hogy adott cselekményük valóban megfelel e a mentesítés feltételeinek. Ilyenek az un. megerősítő levelek (comfort letters), amelyek megnyugtatják ugyan a vállalkozásokat, de nincs kötelező hatályuk, így a tagállami bíróságokat nem köti. A gyakorlatban azonban ezideig a tagállami bíróságok, illetékes hatóságok nem hoztak a megerősítő levél tartalmával ellentétes határozatot. Az Európai Bizottság továbbra is jelentős szerepet tölt be a mentesítésekkel kapcsolatosan. Amennyiben ezt az uniós kartelljogi szabályok alkalmazásához fűződő közérdek megkívánja, a saját kezdeményezésére eljáró Bizottság határozatával megállapíthatja, hogy az uniós kartelltilalom alkalmazása szükségtelen egy adott megállapodásra, vállalkozások társulásainak döntésére vagy összehangolt magatartására akár azért, mert az EUMSz 101. cikk feltételei nem teljesültek, akár azért, mert a mentesítés fenti négy csoportba sorolt feltételei teljesültek. Az Európai Bizottság elmarasztaló határozatát az érintett vállalkozás megelőzheti azzal, ha kötelezettségvállalást ajánl fel, amellyel eleget tesz a Bizottság elvárásainak. Az Európai Bizottság ezeket a kötelezettségvállalásokat a vállalkozások számára határozatával kötelezővé teheti, amelynek a hatása gyakorlatilag megegyezik a mentesítésről szóló határozatéval. 3.3.1.4.2. Csoportos mentesítések A mentesítésekről szóló uniós szabályok szerint lehetőség van, un. csoportmentesítésekre is (19/65/EGK tanácsi rendelet). Nem kell alkalmazni a kartelltilalomról szóló rendelkezéseket vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportjára nézve. Egy adott kartell - megállapodást érintő csoportmentesítés, teljes terjedelemben és általánosan jelent mentesítést. Amennyiben a csoportmentesítés feltételei fennállnak, a kartelltilalom alóli ex 16
lege kivételről van szó. Tulajdonképpen a csoportmentesítés is az Európai Bizottság munkájának könnyítését szolgálja azzal a céllal, hogy ez az uniós szerv hatékonyabban tudja ellátni felügyeletét az Unió belső piacának versenyjogi normái betartása felett. Mivel ezek a mentesítések rendeletek formájában jelennek meg, nagymértékben elősegítik a jogbiztonságot a piac szereplői számára. A csoportmentesítő rendeletek meghatározott időre szólnak, általában 10-12 évre érvényesek. A csoportmentesítési rendeletek két fő területre terjednek rendszerint ki: piacokra vagy iparágakra (biztosítás, gépjármű ágazat, vonalhajózási társaságok, légi fuvarozás) vagy bizonyos megállapodás - típusokra vonatkoznak (vertikális, kutatásfejlesztési, szakosítási - és technológiaátadási megállapodások). 3.3.1.4.3. Vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira vonatkozó csoportmentességi rendelet Érdemes külön kiemelni az Európai Bizottság vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira vonatkozó csoportmentességi rendeletét (330/2010/EU rendelet). Kétségtelen, hogy az uniós versenyjog szempontjából kiemelt figyelmet kell, hogy szenteljünk a vertikális megállapodásoknak és összehangolt piaci magatartásoknak. Itt a termelési és értékesítési lánc különböző szintjein tevékenykedő két vagy több vállalkozásról van szó. A vállalkozások megállapodása és összehangolt magatartása olyan feltételekre vonatkozik, amelyek alapján egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek által történő vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása megvalósul. A rendelet egy un. feketelistát tartalmaz azokról a vertikális megállapodásokról, amelyek kapcsán a csoportmentesítést nem lehet alkalmazni. Ilyenek pl. a viszonteladási ár megkötése, azaz a minimum és fix ár meghatározása, miközben megengedett az ajánlott és a maximum ár rögzítése. Tilosak a tovább eladási korlátozások (pl. kedvezmény adás elutasítása, a szállítás megtagadása, a szállítás visszafogása, a szerződés felmondásával fenyegetés, stb.). Szelektív forgalmazási rendszerek is tiltottak (pl. szelekció a vevők között). Tilos az összetevők szállítójának korlátozása. Fontos szempont a piaci részesedési küszöb megállapítása a csoportmentesség megadására. Eszerint a mentesség csak azzal a feltétellel adható, ha a szállító és a vevő piaci részesedése nem haladja meg a 30% -t azon a piacon ahol eladja, illetve megvásárolja szerződés szerinti áruit és szolgáltatásait. A feketelista mellett a mentesítő szabályok un. fehérlistákat is tartalmaznak azokról a cselekményekről, amelyek általában megengedettek, noha korlátozhatják a versenyt. A csoportmentesítést mind az Európai Bizottság, mind a tagállami hatóságok megvonhatják vállalatokról, ha ezt rendkívüli esetek indokolják. 17
3.3.1.5. A VERSENYT KORLÁTOZÓ, TORZÍTÓ MEGÁLLAPODÁSOK, A VÁLLALKOZÁSOK TÁRSULÁSAI ÁLTAL HOZOTT DÖNTÉSEK ÉS EGYEZTETETT MAGATARTÁSOK CSOPORTOSÍTÁSA 3.3.1.5.1. Horizontális vállalati kooperációk (i) Általános kérdések A kooperációs megállapodás keresésének magyarázata az, hogy a vállalkozások a piaci versenyből fakadó kockázatok kiiktassák vagy csökkentsék azzal, hogy a versenytárs üzleti stratégiája ezúton megismerik. A kooperációs megállapodás ezen kívül lehetőséget ad arra, hogy az egyébként horizontális versenyhelyzetben lévő vállalatok együttműködésük útján erősítsék meg piaci pozíciójukat a többi piaci szereplővel szemben (pl. közös kutatás és fejlesztés). Az EUMSz 101. cikkének hatálya kiterjed a fent említet megállapodások mindkét formájára, különösen az utóbbi esetében érvényesülhetnek ezek a szabályok határozottabban. A horizontális megállapodások a verseny korlátozásának kemény magját képezik, nem kaphatnak mentesítést és bírsággal fenyegetettek (árrögzítés, termeléskorlátozás, piacfelosztás). Mégis ezek a megállapodások között vannak olyanok is, amelyeknek nincs piackorlátozó hatásuk. Ilyenek pl. a nem versenytársak között kialakított együttműködések, versenytársak közötti együttműködés olyan tevékenységre vagy projektre nézve, amelyeket önállóan nem tudnának megvalósítani. Ide tartoznak azok a versenytársak között megkötött megállapodások is, amelyek sem a versenyparaméterek, sem az érintett vállalatok piaci fellépését nem befolyásolják (együttműködés az üzem létesítmények biztosításában). A fent említett horizontális megállapodások esetén átfogó csoportmentesítés nincs. Ilyenre csak a kutatási és fejlesztési, illetve szakosítási megállapodások esetében kerülhet, egyedi elbírálás mellett sor. A horizontális megállapodások versenyjogi szempontból történő értékelése komplex és körültekintő vizsgálatot igényel. Erre vonatkozóan A horizontális megállapodásokra vonatkozó iránymutatás ad gyakorlati eligazítást. Itt az együttműködő vállalkozások piaci helyzetét és az adott releváns piac szerkezetét elemzik. (ii) Konkrét együttműködési formák Közös kutatás és fejlesztési megállapodások. Ezeket az Európai Bizottság általában pozitívan értékeli, mivel itt alapvetően új technológiákon alapuló fejlettebb termékek kifejlesztésén van a hangsúly. Termelési együttműködési megállapodás három formában jelentkezik: - a közös termelésről megállapodás; - egyoldalú vagy kölcsönös szakosodási megállapodások (az egyik vállalkozás vagy mindketten előállítanak egy terméket és külön vagy közösen forgalmaznak); 18
- beszállítói megállapodások (az egyik fél a másiknak átengedi egy adott termék előállítását). A közös termelésről folyó megállapodásokat a versenykorlátozó megállapodások kemény magjaként tartja a Bizottság számon. A másik két megállapodásra vonatkozóan figyelembe veszik a gazdasági környezetet és a vállalkozások piaci pozícióját. Közös értékesítésekre irányuló kooperációs megállapodások a vállalkozások értékesítési politikájának a koordinálását jelenti. Mivel itt közös árképzésről, sőt a piacok felosztásáról is lehet szó, általában ezt az együttműködési formát a leginkább üldözött kartellek között tartják számon. Viszont azok a kooperációs megállapodások, amelyek az értékesítéssel összefüggő bizonyos funkciókra terjednek ki, mint reklám - és szerviztevékenység, rendszerint megengedettek. Közös beszerzéseket célzó kooperációs megállapodások megítélése inkább pozitív. Ez a megállapodás rendszerint két piacot érint: egyszer azt a piacot, ahol a vállalkozások vásárlóként lépnek fel. Másodszor az a piacot, ahol a felek eladni szándékoznak. Az Európai Bizottság az ilyen együttműködést abban az esetben tartja versenykorlátozónak, ha a felek az imént említett mindkét piacon számottevő dominanciával rendelkeznek. A kis és középvállalkozások, közös vásárlásokat célzó kooperációja éppenséggel a verseny fokozását eredményezheti. Az Európai Bizottságnak a horizontális kartellek típusairól szóló közleménye alapján a fent említetteken kívül pozitív célzatú horizontális együttműködésnek minősíthető még a szabványosításról, környezetvédelemről és a kereskedelmi kiállításokról rendelkező megállapodások. 3.3.1.5.2. A tulajdonosi szerkezet megváltoztatása (i) Kisebbségi részesedés A kisebbségi részesedés eredményezhet versenyt csökkentő hatást, ha a kisebbségi partner egy olyan vállalkozásban jut ilyen részesedéshez, amellyel egyébként versenyben van. A partnerek ugyanis tekintettel vannak egymás érdekeire, így ez csökkenti verseny intenzitását. Előfordulhat az is, hogy megváltozik a kisebbségi részvétel által a vállalatirányítás szerkezete a gazdasági információk intézményes átalakításával, vagy a vezetés személyi összefonódásával, ami a vállalat egészének a gazdasági versenyben tanúsított magatartására lehetnek hatással. (BAT és Reynolds ügyben (T 47/90) 1987 ben hozott döntés, amely szerint a versenytársak között a kisebbségi részesedésre kötött megállapodás a közösségi kartellszabályokba ütközik). (ii) Közös vállalatok 19
A vállalkozások kooperációja gyakran közös vállalatok alapításában ölt testet. Ennek az a lényege, hogy az alapító vállalatok együttesen ellenőrzik a vállalat működését. Az, hogy a közös vállalat valóban versenykorlátozó hatást képes kifejteni, meg kell vizsgálni funkcionális szempontból, hogy a közös vállalat tevékenysége mire terjed ki? Abban az esetben, ha egy új vállalat jön létre és tejes mértékben minden funkciójában önállóan jár el, akkor a fúziók ellenőrzésére hozott uniós rendelet alapján kell eljárni (a Tanács 139/2004. sz. EK rendelete). Viszont abban az esetben, ha a közös vállalat csak részfeladatokat lát el, pl. beszerzések és eladások terén támogatja az anyavállalatokat, akkor az EUMSz 101. cikk (1) bekezdésbe ütköző kartellról van szó. 3.3.1.5.3. Áruforgalmazás Vertikális vállalati együttműködés (i) A vertikális vállalati kapcsolatok problematikája A vertikális megállapodásokat (különböző termelési és árukereskedelmi szinten lévő vállalkozások közötti megállapodások) az EU kartelljog jóval szigorúbban ítéli meg, mint a tagállami és nemzeti jog. A vertikális szerződések, különösen az egyedárusító, áruforgalmazási szerződések alkalmasak arra, hogy az Európai Unió egységes belső piacát újra nemzeti piacokra ossza fel, tördelje szét. Párhuzamos import és annak korlátozása, abszolút területi védelmet jelent. Ez nagyban veszélyeztetheti az Unió belső piacának integrációját. A Grundig és Constent ügy (EuB 1966.07.13.) erre a legkiválóbb példa. Előfordul, hogy az egyes tagországokban ugyanazt a terméket különböző áron kínálják a kereskedők. Ahol olcsóbb onnan azokhoz a vásárlókhoz juthat el a termék pl. re export útján, ahol viszont drágábban árulják. A termelő éppen ezt akarja megakadályozni a kereskedővel kötött, ennek a terméknek a forgalmazását tilalmazó megállapodással. Ezek a megállapodások rendszerint árkikötéseket, a vevői kör korlátozását tartalmazzák. Az anya és leányvállalata közötti vertikális megállapodások nem esnek az EUMSz 101. cikk (1) bekezdés kartelltilalmi rendelkezéseinek hatálya alá. Nagyjából ugyanezt lehet elmondani kereskedelmi képviselőkkel kötött szerződésekről. Itt a képviseletre szóló megállapodás akkor nem valósít meg versenykorlátozást, ha a képviselő az általa közvetített ügyletben nem vállal kockázatot, hanem megbízója utasításait hajtja végre. Az egyéb vertikális megállapodások, mint az egyedárusítási szerződés, a szelektív áruforgalmazásról szóló megállapodás (itt a termelő kifejezetten egy szakmailag kvalifikált kereskedőn keresztül kívánja az árut forgalmazni) és a franchising szerződések továbbra is a kartell tilalomról szóló uniós szabályok hatálya alá esnek, de lehetőség van mentesítésre. A vertikális megállapodások egyes fajtáinak összefoglalása: Egyedüli márka kikötése Korlátozott forgalmazás Kizárólagos forgalmazás és kizárólagos vevőelosztás Kizárólagos szállítás és a szállítót kötelező mennyiségi szállítási kényszer 20
Szelektív forgalmazás: a.) termékkör, b.) kiválasztási szempontok, c.) diszkrimináció mentesség, d.) arányosság Helyettesítési célokra való eladásokra vonatkozó korlátozások Viszonteladási ár meghatározása Piacfelosztás (ii) Vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítési eljárás(az Európai Bizottság 330/2010/EU rendelete) A rendelet hatálya olyan vertikális megállapodásokra terjed ki, amely két vagy több vállalkozás között jön létre, és azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek által történő vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik. A rendelet kiterjed a szellemi tulajdonjogok átruházására is, ha ezek nem az adott vertikális megállapodás fő tárgyát (az érintett terméke vagy szolgáltatás árusítása és viszonteladása, használata) képezik, de azzal szoros kapcsolatban vannak. A csoportmentesség alapvetően kiterjed azokra a megállapodásokra, amelyeknél piaci dominancia nem állapítható meg, azaz ahol a szállító és a vevő piaci részesedése nem haladja meg a 30% -t. Ez a rendelet is tartalmaz egy un. fekete listát, amelyben a leginkább versenykárosító megállapodások találhatók (pl. kötelező ár megállapítása, a vevőkör meghatározása). A rendelet felsorolja azokat a korlátozásokat is, amelyek alól mentesítés nem adható. 3.3.1.5.4. Technológia átadás A technológiák átadását célzó licencia szerződések rendszerint tartalmaznak olyan záradékokat, amelyek korlátozzák a partner piaci versenybeli mozgásterét, mind a licencia engedményesre (pl. területvédelmi záradék), mind a licencia adóra (pl. versenytilalom) nézve. Ezeket a záradékokat alkalmazni lehet bizonyos feltételek esetén, azaz mentesíthetők a Bizottság 772/2004./EK számú rendelete alapján. 21
A versenykorlátozó megállapodások vagy összehangolt magatartások (kartellek) osztályozása az EUMSz 101. (1) bekezdése szerint: a beszerzési és eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése; a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése; a piacok vagy beszerzési források felosztása; egyenértékű ű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos helyzetbe kerülnek; a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő ő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. 22
4. A domináns piaci helyzettel való visszaélés tilalma EUMSZ 102. cikk 4.1. Általános megközelítés Az EUMSz 102. cikke tiltja, ha egy vagy több vállalkozás a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével visszaél, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. A kartellekről szóló szabályokkal ellentétben, itt nem legalább két vállalat piaci magatartásának egyeztetéséről van szó, hanem pusztán egy, domináns piaci helyzetben lévő vállalkozás versenykorlátozó tevékenysége a vizsgálat tárgya. 4.2. Piaci erőfölény 4.2.1. Az erőfölény meghatározása Az Európai Bíróság a Hoffmann La Roche ügyben (C - 85/76) definiálta a piaci erőfölény fogalmi jegyeit. Eszerint egy adott vállalkozás vagy akkor rendelkezik erőfölénnyel, ha abba a helyzetbe kerül, hogy az adott releváns piacon a versenyt megakadályozza, vagy ha a piaci magatartását a versenytársakra való tekintet nélkül alakítja ki. 4.2.1.1. EGYÜTTES (KOLLEKTÍV) PIACI ERŐFÖLÉNY Az uniós versenyszabályozás egy vagy több erőfölényével visszaélő vállalkozásról rendelkezik. Ebből az következtethető ki, hogy az adott piacon a többségben lévő vállalatok együttesen képesek a domináns helyzetet kialakítani. Itt nem csak a közös irányítás alatt lévő vállalatcsoportokra (konszernek) kell gondolni, hanem azokra a két vagy több, egymástól gazdaságilag független vállalkozásokra is, amelyek strukturálisan vagy a piac adottságai miatt (pl. oligopol piac) kerülnek kapcsolatba, és így a konkurenciával vagy a fogyasztókkal szemben a piacon egységesen jelennek meg. 4.2.1.2. A PIACI ERŐFÖLÉNY MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI A piaci erőfölény alapvetően a vállalkozásnak a kérdéses piacon fennálló részesedése alapján állapítható meg. Az Európai Bíróság AKZO ügyben (C -62/86) határozta meg, hogy normális körülmények között a vállalkozás 50% -os piaci részesedése alapozhatja meg a domináns piaci helyzetet. Amennyiben ez a részesedés 50% alatt lenne, akkor más tényezőket is figyelembe kell vennünk. Ilyenek lehetnek pl. a többi piaci partner részesedésének mértéke, a sorrendben következő partner százalékaránya, technológiai előny, az adott termék, márka minősége, marketing és áruterítés, stb. Különösen jó példa erre a United Brands ügy C -27/76, 23