Határozatainak Tára. A Bíróság. a Törvényszék. Határozatok Tára I: I: 1* 8* * I. rész Bíróság LUXEMBOURG ISSN ISSN

Átírás

1 ISSN A Z E U R Ó P A I U N I Ó B Í R Ó S Á G A Határozatok Tára A Bíróság és a Törvényszék Határozatainak Tára * I. rész Bíróság * ISSN Katalógusszám: QD-AB HU-C I: I: 1* 8* HU LUXEMBOURG

2 Az Európai Bírósági Határozatok Tára a Bíróság eljárási szabályzatának és az Európai Unió nyelvhasználati szabályainak megfelelően az Európai Unió hivatalos nyelvein 1, azaz bolgár, spanyol, cseh, dán, német, észt, görög, angol, francia, olasz, lett, litván, magyar, máltai, holland, lengyel, portugál, román, szlovák, szlovén, finn és svéd nyelven jelenik meg, minden ügynél az eljárás nyelvének megjelölésével május 1-jétől, ha az érintett ítélkező testület másként nem határoz, a Határozatok Tárában már nem teszik közzé: a három bíróból álló tanácsok által hozott ítéleteket, kivéve az előzetes döntéshozatali eljárásokban hozott ítéleteket, az öt bíróból álló tanácsok által, főtanácsnoki indítvány nélkül hozott ítéleteket, kivéve az előzetes döntéshozatali eljárásokban hozott ítéleteket, a végzéseket. E határozatok azonban a rendelkezésre álló nyelveken azaz az eljárás nyelvén és a tanácskozás nyelvén elérhetők a Bíróság internetes oldalán ( eu). A kötettel kezdődően a Határozatok Tára külön részben tartalmazza a közzé nem tett határozatokra vonatkozó információkat (I-1*, I-2* stb. számozású oldalak). * Az ítéletek és a végzések összefoglalói nem kötik a Bíróságot, és semmiképp sem tekinthetők az összefoglalt határozatok hivatalos értelmezésének. * A Határozatok Tára használatának megkönnyítése érdekében a különböző hivatalos nyelveken megjelenő kiadások ugyanazt az oldalszámozást követik. Éppen ezért előfordulhat, hogy a nyomtatás egyes oldalakat nem tölt ki teljes egészében. A szövegek sokszorosítása megengedett, feltéve, hogy a forrást feltüntetik. Az ítéletekre a következőképpen javasolt hivatkozni: az ügyszám; a felek megnevezése a Határozatok Tára oldalainak fejlécében szereplő módon; az ítélet kihirdetésének napja; a Határozatok Tárának rövidítése (EBHT), amelyet a kötet évszáma követ; az oldalszám, amelyet a Bíróság előtt folyamatban volt ügyek esetén a I., míg a Törvényszék előtt folyamatban volt ügyek esetén a II. szám előz meg. HOGYAN JUTHAT HOZZÁ AZ EURÓPAI UNIÓ KIADVÁNYAIHOZ? Ingyenes kiadványok: az EU-könyvesbolton (EU Bookshop) keresztül ( az Európai Unió képviseletein és küldöttségein keresztül. A képviseletek és küldöttségek elérhetőségeiről a weboldalon tájékozódhat, illetve a faxszámon érdeklődhet. Megvásárolható kiadványok: az EU-könyvesbolton keresztül ( Előfizetéses kiadványok (az Európai Unió Hivatalos Lapjának sorozatai, az Európai Bírósági Határozatok Tára stb.): az Európai Unió Kiadóhivatalának forgalmazó partnerein keresztül ( 1 Az ír nyelv tekintetében a 920/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 156., , 3. o.) ideiglenes eltéréseket írt elő. Megjelent füzetek I. rész o.

3 A LISSZABONI SZERZŐDÉS HATÁLYBALÉPÉSÉNEK HATÁSAI AZ EURÓPAI UNIÓ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI FÓRUMAINAK HATÁROZATSZERKESZTÉSI GYAKORLATÁRA A december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés többek között módosította egyrészt a Szerződések és a közösségi igazságszolgáltatási fórumok megnevezését, másrészt pedig az Európai Unióról szóló szerződés (EU-Szerződés) és az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EK-Szerződés) amelynek helyébe az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUM-Szerződés) lépett rendelkezéseinek számozását. E módosítások számos következménnyel járnak az Unió igazságszolgáltatási fórumainak határozatszerkesztési gyakorlatára, amelyek közül a legfontosabbakat az alábbiakban ismertetjük. I. Az igazságszolgáltatási fórumok megnevezése Mivel az Európai Közösségek Bíróságának neve a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Európai Unió Bíróságára változott, az azt alkotó három igazságszolgáltatási fórum megnevezése a határozatszerkesztési gyakorlatban az Európai Unióra történő hivatkozást tartalmaz, amennyiben a szövegkörnyezet ezt megköveteli. Ami különösen a Törvényszéket, azaz a korábbi Elsőfokú Bíróságot illeti, a Lisszaboni Szerződés figyelembe vette az ezen igazságszolgáltatási fórum által 2005 óta gyakorolt fellebbviteli hatáskörből eredő következményeket, amennyiben fogalmilag immár nem elsőfokú igazságszolgáltatási fórumra utal annak nevében. E fejlemény figyelembevétele érdekében, valamint az igazságszolgáltatási fórum folytonosságára tekintettel a Törvényszék ítélkezési gyakorlatára való hivatkozás ezen új megnevezés használatával történik, függetlenül attól, hogy a december 1-jét megelőző vagy az azt követő ítélkezési gyakorlatról van e szó. A Közszolgálati Törvényszék az ítéleteiben és végzéseiben a saját határozatait a Közszolgálati Törvényszék határozataiként hivatkozza, az Európai Unió Törvényszékének november 30-a után hozott határozatait pedig az Európai Unió Törvényszéke, illetve röviden a Törvényszék határozataiként. II. Utalás a Szerződésekre, azok rendelkezéseire, valamint a másodlagos jogra A A Szerződésekre való hivatkozás Amennyiben a hivatkozás a Szerződéseknek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő változatára utal, anélkül hogy e Szerződések valamely konkrét rendelkezését érintené, az EUM-Szerződés és az EU-Szerződés kifejezés használatos. Az Európai Unióról szóló szerződésnek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőző változata és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő változata közötti összetéveszthetőség elkerülése I

4 érdekében e Szerződést az előbbi esetben az EU-Szerződésnek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően hatályos változata, az utóbbi esetben pedig az EU-Szerződés kifejezés jelöli. Az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezéseinek megjelölésére az EUSZ, az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseinek megjelölésére pedig az EUMSZ rövidítés szolgál. Vagyis, ha a hivatkozás valamely cikknek a december 1-je után hatályban lévő változatára utal, a cikk száma előtt közvetlenül az EUSZ vagy EUMSZ rövidítés áll aszerint, hogy melyik Szerződésről van szó. B A másodlagos jogi aktusokra való hivatkozás Amennyiben november 30-a után keletkezett jogi tényállásról van szó, a hivatkozás pedig olyan másodlagos jogi aktusra utal, amelynek címében vagy rendelkezéseiben a Szerződés valamely rendelkezése a korábbi számozás szerint szerepel, e korábbi számozás helyébe a Lisszaboni Szerződésből eredő új számozás lép. Az ekképpen bevezetett, a másodlagos jogi aktusoknak az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában vagy az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL) kihirdetett változatai szerinti címét vagy rendelkezéseit érintő módosítások szögletes zárójelbe kerülnek. Példa: Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet C Közösségi jog és uniós jog Általános szabály, hogy a közösségi jog kifejezés helyébe az uniós jog kifejezés lép; természetesen ez nem e joganyag természetének vagy lényegének átalakulása, hanem csupán a megnevezésében bekövetkezett változás. E szabály alól adódhatnak kivételek, amennyiben a közösségi jog kifejezés használata elkerülhetetlen, így többek között akkor, ha érzékeltetni kell a különbséget a korábbi jelentéstartalom szerinti uniós jog körébe tartozó, vagyis a második vagy harmadik pillér szerinti valamely rendelkezéshez képest. Ami a közösségi védjegy kifejezés sajátos esetét illeti, e kifejezés továbbra is használatban marad, mivel egy jogalkotói aktusban a közösségi védjegyről szóló, február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendeletben (HL L 78., 1. o.) kifejezetten megnevezett jogi fogalomnak felel meg. Ugyanez a helyzet a közösségi szót tartalmazó más hasonló kifejezések esetében is, amennyiben a megnevezésükről rendelkező jogalkotói aktust e tekintetben nem módosították. II

5 TÁRGYMUTATÓ oldal Adórendelkezések Jogszabályok harmonizálása Forgalmi adók Közös hozzáadottértékadó-rendszer Adóalap Eltérő nemzeti intézkedések: ítélet január 27. (Vandoorne, C-489/09. sz. ügy) I Eljárás Az ítéletek indokolása Terjedelem: ítélet január 20. (General Química és társai kontra Bizottság, C-90/09. P. sz. ügy) I - 1 Európai uniós polgárság A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog Ingatlanátruházási illeték: ítélet január 20. (Bizottság kontra Görögország, C-155/09. sz. ügy) I - 65 Egyenlő bánásmód Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés Tilalom Ingatlanátruházási belföldi illeték: ítélet január 20. (Bizottság kontra Görögország, C-155/09. sz. ügy) I - 65 III

6 Fellebbezés Jogalapok Téves jogalkalmazás: ítélet január 20. (General Química és társai kontra Bizottság, C-90/09. P. sz. ügy) I - 1 Jogszabályok közelítése Formatervezési minták 98/71/EK irányelv A formatervezési minták oltalma és a szerzői jogi védelem halmozódásának elve: ítélet január 27. (Flos, C-168/09. sz. ügy) I Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset A kötelezettségszegés bizonyítása A Bizottságra háruló teher A kötelezettségszegést valószínűsítő bizonyítékok előterjesztése: ítélet január 27. (Bizottság kontra Luxemburg, C-490/09. sz. ügy)... I Közlekedés Légi közlekedés Fogalom Kereskedelmi célú, hőlégballonnal végzett légi utasszállítás: ítélet január 25. (Neukirchinger, C-382/08. sz. ügy) I IV

7 Közösségi jog Elvek Egyenlő bánásmód Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés Tilalom: ítélet január 25. (Neukirchinger, C-382/08. sz. ügy) I Szociálpolitika Jogszabályok közelítése Vállalkozások átruházása A munkavállalók jogainak védelme 2001/23 irányelv Hatály: ítélet január 20. (CLECE, C-463/09. sz. ügy) I - 95 Szolgáltatásnyújtás szabadsága Korlátozások Másik tagállamban felmerült orvosi költségek megtérítésére vonatkozó nemzeti szabályozás: ítélet január 27. (Bizottság kontra Luxemburg, C-490/09. sz. ügy) I Verseny Uniós szabályok Jogsértések Betudás Anyavállalat és leányvállalatok Gazdasági egység Értékelési szempontok: ítélet január 20. (General Química és társai kontra Bizottság, C-90/09. P. sz. ügy) I - 1 V

8

9 C-90/09. P. sz. ügy General Química SA és társai kontra Európai Bizottság Fellebbezés Verseny Kartellek A gumiipari vegyi anyagok ágazata Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat Vállalkozáscsoport Az anyavállalat egyetemleges felelőssége a versenyszabályoknak a leányvállalatai által elkövetett megsértéseiért A cégcsoportot vezető anyavállalatnak való betudás J. Mazák főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: szeptember 14. I - 5 A Bíróság ítélete (első tanács), január I - 30 Az ítélet összefoglalása 1. Verseny Uniós szabályok Jogsértések Betudás Anyavállalat és leányvállalatok Gazdasági egység Értékelési szempontok (EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés) 2. Verseny Uniós szabályok Jogsértések Betudás Anyavállalat és leányvállalatok Gazdasági egység Értékelési szempontok (EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés I - 1

10 ÖSSZEFOGLALÓ C-90/09. P. SZ. ÜGY 3. Eljárás Az ítéletek indokolása Terjedelem (A Bíróság alapokmánya, 36. cikk) 4. Fellebbezés Jogalapok Téves jogalkalmazás (EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés) 1. Abban a különös esetben, ha az anyavállalat az uniós versenyszabályokat megsértő leányvállalata tőkéjének 100 %-ával rendelkezik, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat e leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen ilyen befolyást gyakorol leányvállalatának magatartására. E körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy a leányvállalat tőkéjének egészével az anyavállalata rendelkezik, ahhoz hogy vélelmezze, ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kirótt bírság megfizetését illetően, kivéve ha az e vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ. Megdönthető jellegére tekintettel e vélelem nem eredményezi azon anyavállalat felelősségének automatikus megállapítását, amely a leányvállalatának teljes törzstőkéjével rendelkezik, mivel a felelősség ilyen megállapítása ellentétes lenne az uniós versenyjog alapjául szolgáló személyes felelősség elvével. E vélelem megdöntése érdekében az anyavállalatnak kell megvizsgálás érdekében az uniós bíróság elé terjesztenie minden olyan, a közte és a leányvállalata közötti szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolatokra vonatkozó elemet, amely bizonyítja, hogy nem képeznek egyetlen gazdasági egységet. (vö , pont) I - 2

11 GENERAL QUÍMICA ÉS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG 2. Meg lehet állapítani a holdingtársaság egyetemleges felelősségét az uniós versenyjog olyan megsértéseiért, amelyeket a cégcsoportjának olyan leányvállalata követett el, amelynek a törzstőkéjével nem rendelkezik közvetlenül, amenynyiben e holdingtársaság az említett leányvállalatra akár közbenső társaság révén közvetetten meghatározó befolyást gyakorol. Erről van szó különösen akkor, amikor a leányvállalat nem önállóan, e közbenső társaságtól függetlenül határozza meg piaci magatartását, és e közbenső társaság sem tevékenykedik önállóan a piacon, hanem lényegében a holdingtársaság által számára adott utasításokat követi. Ilyen helyzetben ugyanis a holdingtársaság, a közbenső társaság és a cégcsoport utolsó leányvállalata ugyanazon gazdasági egység részét képezi, tehát az uniós versenyjog értelmében egyetlen vállalkozást alkot. megdönti az említett vélelmet annak bizonyításával, hogy vagy a közbenső társaság, vagy pedig az említett leányvállalat önálló piaci magatartást tanúsít. (vö pont) 3. Az ítélet indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az Elsőfokú Bíróság érvelésének oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy megismerjék a meghozott határozat indokait, és a Bíróságnak, hogy a bírósági felülvizsgálatot gyakorolja. Abban a különös esetben, ha a holdingtársaság a közbenső társaság tőkéjének 100 %-ával rendelkezik, amely közbenső társaság viszont teljes egészében rendelkezik a cégcsoportjához tartozó, az uniós versenyszabályokat megsértő leányvállalat tőkéjével, fennáll azon megdönthető vélelem, miszerint e holdingtársaság meghatározó befolyást gyakorol a közbenső társaság magatartására, a közbenső társaság révén pedig közvetetten az említett leányvállalat magatartására is. Ennélfogva e sajátos helyzetben a Bizottság egyetemlegesen kötelezheti a holdingtársaságot a cégcsoport utolsó leányvállalatára kiszabott bírság megfizetésére, kivéve ha e holdingtársaság Azon ítélet, amelyben az Elsőfokú Bíróság egyszerű elvi állításra szorítkozik, anélkül hogy világosan és egyértelműen feltüntetné azon indokokat, amelyek az általa tett megállapításra vezették, tehát nem fejti ki az említett megállapítás alapjául szolgáló okokat, sérti az indokolási kötelezettséget. (vö. 59., pont) I - 3

12 ÖSSZEFOGLALÓ C-90/09. P. SZ. ÜGY 4. Az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazza a jogot, amikor az uniós versenyszabályokba ütköző jogsértést elkövető leányvállalat magatartásának elemzése keretében nem vizsgálja meg érdemben a leányvállalat anyavállalatától való üzleti önállóságának bizonyítása érdekében előterjesztett bizonyítékokat, és a felperesek érveit egyszerűen az ítélkezési gyakorlatára utalva utasítja el. E tekintetben, mivel az Elsőfokú Bíróságnak ezen ítélkezési gyakorlat értelmében értékelnie kell minden olyan, az anyavállalat és a leányvállalat közötti szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolatokra vonatkozó elemet, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy a leányvállalat az anyavállalatától független magatartást tanúsít, és hogy e két társaság nem minősül egyetlen gazdasági egységnek, figyelembe kell vennie, és konkrétan meg kell vizsgálnia a felperesek által annak bizonyítása érdekében előadott elemeket, hogy a leányvállalat az üzletpolitikáját önállóan hajtja végre, annak eldöntésekor, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett-e el, amikor úgy vélte, hogy e bizonyítékok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy e leányvállalat az anyavállalatával nem alkot egyetlen gazdasági egységet. E vizsgálatot annál is inkább el kell végezni, mivel a leányvállalatnak az üzletpolitikája végrehajtása során való önállósága mindazon releváns elemek részét képezi, amelyek lehetővé teszik a felperesek számára azon vélelem megdöntését, miszerint az anyavállalat a leányvállalat magatartására meghatározó befolyást gyakorolt, amely elemek jellege és jelentősége az adott eset sajátos jellemzőitől függően változhat. (vö pont) I - 4

13 GENERAL QUÍMICA ÉS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG JAN MAZÁK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA Az ismertetés napja: szeptember I Bevezetés 1. A General Química SA (a továbbiakban: GQ), a Repsol Química SA (a továbbiakban: RQ) és a Repsol YPF SA (a továbbiakban: RYPF) (a továbbiakban együtt: fellebbezők, vagy felperesek) fellebbezésükkel az Elsőfokú Bíróság (jelenleg Törvényszék) (hatodik tanács) T-85/06. sz., General Química és társai kontra Bizottság ügyben december 18-án hozott ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) részbeni hatályon kívül helyezését kérik, amellyel ez a bíróság elutasította az [EK] 81. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikke megsértésének tárgyában a Flexsys NV, a BayerAG, a Crompton Manufacturing Company Inc. (korábban Uniroyal Chemical Company Inc.), a Crompton Europe Ltd., a Chemtura Corporation (korábban Crompton Corporation), a General Química SA, a Repsol Química SA és a Repsol YPF SA vállalkozásokkal szemben (COMP/F/C ügy Gumiipari vegyi anyagok) december 21-én hozott 2006/902/EK bizottsági határozat (HL L 353., 50. o.) (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítésére irányuló keresetüket. 2. A megtámadott határozatban a Bizottság kimondta, hogy a GQ, az RQ és az RYPF 1 Eredeti nyelv: angol. más vállalkozásokkal együtt megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését (jelenleg EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése) és az EGTmegállapodás 53. cikkét azzal, hogy 1999 és 2000 között részt vettek árrögzítést és bizalmas információk cseréjét magában foglaló megállapodásokban és összehangolt magatartásokban a gumiipari vegyi anyagok ágazatában az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belül. A Bizottság a GQ-ra az RQ-val és az RYPF-fel egyetemlegesen 3,38 millió eurós bírságot szabott ki. 3. A fellebbezés az anyavállalatnak (RYPF) az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése megsértéséért való felelőssége megállapítását érinti egy olyan leányvállalat által folytatott jogellenes magatartását illetően, amelyet az nem közvetlenül irányít. A GQ ugyanis az RQ 100 %-os tulajdonában álló leányvállalat, amely utóbbi maga 100 %-ban az RYPF tulajdona. A fellebbezők többek között azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor automatikusan kiterjesztette a cégcsoportot vezető anyavállalatra a vélelmet, amely szerint meghatározó befolyást gyakorol leányvállalatai magatartására. I - 5

14 MAZÁK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA C-90/09. P. SZ. ÜGY 4. A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben az elutasította a fellebbezők EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértéséért fennálló egyetemleges felelősségével kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibára és megfelelő indokolás hiányára alapított jogalapot. Kérik továbbá, hogy a Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének g) és h) pontját és a 2. cikkének d) pontját, mivel azok szerint az RQ és az RYPF egyetemlegesen felelős az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének GQ által elkövetett megsértéséért, vagy másodlagosan semmisítse meg az egyetemleges felelősség megállapítását az RYPF vonatkozásában, mindkét esetben a bírság megfelelő csökkentésének elrendelésével. szereket gyárt 2. A GQ az RQ 100 %-os tulajdonában álló leányvállalat, amely utóbbi az RYPF 100 %-os tulajdonában van. A megtámadott határozat elfogadását eredményező eljárást azt követően indították meg, hogy április 22-én a Flexsys kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló, február 19-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: engedékenységi közlemény) (HL C 45, 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet 155. o.) alapján szeptember én és október 24-én a Crompton és a Bayer is benyújtotta a Bizottsághoz saját, bírság alóli mentesség vagy bírság csökkentése iránti kérelmét. II A fellebbezés háttere A A megtámadott határozat április 12-én a Bizottság többek között az EUMSZ 101. cikk szerinti eljárással kapcsolatos kifogásközlést küldött a GQ-nak, az RQ-nak és az RYPF-nek. A Bizottság úgy találta, hogy a GQ jogsértéséért az RQ és az RYPF egyetemlegesen felelős, azon tény alapján, hogy a GQ az RQ 100 %-os tulajdonában álló leányvállalat, amely utóbbi 100 %-ban az RYPF tulajdonában van, valamint azon GQ és az RQ közötti személyi kapcsolat alapján, amelyet az RQ által kinevezett és a GQ igazgatótanácsát felváltó egyszemélyi igazgató ( administrador unico ) jelent. 5. A GQ egy spanyol vállalkozás, amely bizonyos gumiipari vegyi anyagokat, mégpedig elsődleges kötésgyorsítókat és az antioxidánsok csoportjába tartozó öregedésgátló 2 A gumiipari vegyi anyagok szintetikus vagy szerves vegyi anyagok, amelyek a gumigyártás során javítják a termelékenységet és a termékek jellemzőit. Az autóipar a gumi alkatrészek legnagyobb felhasználója, főleg gumiabroncs formájában. Az öregedésgátló szerek és a kötésgyorsítók a legfontosabb gumiipari vegyi anyagok a piaci érték tekintetében, ezek teszik ki az összes gumiipari vegyi anyag %-át. I - 6

15 GENERAL QUÍMICA ÉS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG június 15-én kelt levelében az RQ és az RYPF közös választ adott a kifogásközlésre június 20-i levelében a GQ anyavállalataitól függetlenül adott választ. A GQ-t, az RQ-t és az RYPF-et július 18- án hallgatták meg. Vitatták többek között a GQ által állítólagosan elkövetett jogsértésért való felelősség RQ-nak és az RYPF-nek való betudását. Előadták először is, hogy az RQ és az RYPF nem vett részt a GQ magatartásában, vagy nem tudott arról, másodszor pedig, hogy a GQ a gumiipari vegyi anyagok piacán folytatott üzleti tevékenységét önálló egységként folytatta. 9. A Bizottság különösen azt mondja, hogy az az állítás, mely szerint az RQ és az RYPF (a megtámadott határozatban megkülönböztetés nélkül csak Repsol -ként említve) nem volt a GQ napi üzletvitelével vagy szervezetei irányításával megbízva, nem elegendő annak a vélelemnek a megdöntéséhez, amely szerint meghatározó befolyást gyakorol a GQ felett. 8. A megtámadott határozatban a Bizottság ugyanakkor úgy vélte, hogy a GQ, az RQ és az RYPF egyetemlegesen felelős a GQ jogsértéséért. Az RQ-nak és az RYPF-nek a GQ magatartásáért való felelőssége megállapítását illetően a Bizottság a megtámadott határozatban azt állítja, hogy vélelmezhető egy anyavállalatnak a 100 %-os tulajdonában álló leányvállalatok jogellenes magatartásáért való felelőssége, de lehetősége van arra, hogy a vélelmet, amely szerint meghatározó befolyást gyakorol ezekre a leányvállalatokra, megdöntse. A Bizottság kimondja továbbá, hogy ezt a vélelmet nem lehet megdönteni azt állítva, hogy az anyavállalat nem bátorította leányvállalatait jogsértő magatartás tanúsítására. Végül a megtámadott határozat szerint, ha ez a vélelem alkalmazandó, az érintett vállalkozás nem döntheti ezt meg egyszerűen annak kijelentésével, hogy az anyavállalat nem volt közvetlenül érintett a kartellben, vagy nem volt tudomása arról. 10. A Bizottság kimondja továbbá, hogy a Repsol és a GQ olyan iratokat nyújtott be, amelyek tisztázzák kapcsolatuk jellegét, az irányítási struktúrát és a jelentési kötelezettségeket. Megállapítja, hogy a felperesek szerint a GQ üzleti tervét és értékesítési célkitűzéseit nem hagyják jóvá az anyavállalatok. Nincsenek ipari kapcsolatok, összefonódások vagy vertikális átfedések a Repsol és a leányvállalat között, mivel a GQ olyan termékeket gyárt, amelyek nincsenek kapcsolatban a Repsol termékeivel. A jogsértés időtartama alatt nem volt átfedés a három vállalkozás igazgatótanácsa között. A Bizottság említést tesz a Repsol magyarázatáról is, amely szerint a GQ önállóan irányíthatta kereskedelempolitikáját a Repsol közbeavatkozása nélkül, mivel a Repsol elsősorban egy nagyobb csomag részeként vette meg a GQ-t, nem pedig a tevékenysége iránti érdeklődés miatt, és számos alkalommal sikertelenül próbálta meg eladni azt. I - 7

16 MAZÁK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA C-90/09. P. SZ. ÜGY 11. Mindazonáltal a megtámadott határozat (259) (264) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyzi, hogy 1994 óta a Repsol volt a GQ egyetlen tulajdonosa. A Bizottság szerint tehát olyan helyzetben volt, amelyben tudomást szerezhetett a GQ tevékenységéről a 100 %-os ellenőrzés és az általános felelősség miatt. A GQ eladására tett kísérleteket illetően a Bizottságnak az az álláspontja, hogy még annak feltételezése mellett is, hogy ezek a kísérletek mutathatják, hogy a Repsol nem volt érdekelt leányvállalatának tevékenységében, ez nem jelenti azt, hogy nem volt érdekelt abban, hogy meghatározó befolyást gyakoroljon felette annak érdekében, hogy a GQ ismertsége és kereskedelmi értéke ne csökkenjen egy érdeklődő vásárló megtalálásához szükséges időszakban. Mindazonáltal a Bizottság a megtámadott határozatban azt állítja, hogy a GQ és a Repsol Italia közötti kereskedelmi képviseleti szerződésből kitűnik, hogy vertikális kapcsolat van a Repsol és leányvállalata között. Végül a Bizottság megállapítja, hogy a GQ-tól a Repsol Italiának küldött, a termékei árának növekedésével kapcsolatos információ nem bizonyíték a GQ és a Repsol közötti érdekellentétre, mivel a GQ forgalmának bármilyen, termékei árának emelkedéséből adódó növekedése növeli a Repsol forgalmát is. 12. A megtámadott határozatban a Bizottság azt is megállapítja, hogy az anyavállalatnak a leányvállalata piaci magatartásáért való felelőssége megállapításához nem szükséges, hogy az anyavállalat tevékenysége akár csak részlegesen is átfedésben vagy közeli kapcsolatban legyen a leányvállalat tevékenységével. Ezt az érvelést követve a Bizottság kimondja, hogy az átfedés hiánya az igazgatótanácsokban önmagában nem mutatja, hogy a GQ önálló, tekintve, hogy az RQ-nak számolt be a forgalmazási, termelési és pénzügyi eredményeiről, amint az a Repsol által benyújtott iratokból is kiderül. 14. A megtámadott határozat kimondja továbbá, hogy még ha az egyszemélyi igazgató delegálta is a GQ szervezeti irányításával kapcsolatos jogköreit, akkor is kapocsként működött a GQ és az RQ között, akin keresztül forgalmazási, termelési és pénzügyi információk jutottak el az anyavállalathoz. Továbbá a GQ pénzügyi eredményeit a Repsol eredményeivel konszolidálták, amelynek eredményeképpen a GQ nyereségei vagy veszteségei tükröződtek a cégcsoport nyereségeiben vagy veszteségeiben. 13. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Repsol szerint a GQ önállóan állapította meg azon termékek árait, amelyeket a Repsol Italia részére értékesített, valamint hogy ez mutatja, hogy a GQ önállóan cselekedett, és érdekei eltértek a Repsol érdekeitől. 15. Végül a Bizottság hozzáteszi, hogy egy anyavállalat és annak 100 %-os tulajdonában álló leányvállalata vélelmezhetően egyetlen vállalkozást alkot az EUMSZ 101. cikk értelmében. E körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy az RQ és az RYPF nem döntötték meg a GQ jogellenes magatartásáért való felelősségre vonatkozó vélelmet. I - 8

17 GENERAL QUÍMICA ÉS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG 16. A megtámadott határozat 1. cikkében a Bizottság úgy vélte, hogy a GQ, az RQ és az RYPF október 31-től június 30- ig az EGT-n belül a gumiipari vegyi anyagok árának rögzítését és bizalmas információk cseréjét magában foglaló megállapodások és összehangolt magatartások egységében való részvétellel, megsértették többek között az EUMSZ 101. cikket. A megtámadott határozat 1. cikkének f) pontja a GQ, míg a megtámadott határozat 1. cikkének g) és h) pontja az RQ és az RYPF jogsértésben való részvételére vonatkozik. közlemény alkalmazása során a hibás mérlegelésre, az indokolás hiányára és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkoztak. 19. Tekintettel arra, hogy a fellebbezők kérelmei a jelen fellebbezési eljárásban csak a Törvényszéknek az előtte folyó eljárásban felhozott első megsemmisítési okra vonatkozó döntését érintik 3, a megtámadott ítéletnek csak a vonatkozó részét ismertetem. Ennek megfelelően tehát a megtámadott ítélet pontjában a Törvényszék az első jogalapra vonatkozó következtetéseit az alábbiak szerint foglalja össze: 17. A megtámadott határozat 2. cikkének d) pontjában a Bizottság a megtámadott határozat 1. cikkében foglalt jogsértésért 3,38 millió euró összegű bírságot szabott ki a GQ-val szemben az RQ-val és az RYPF-fel egyetemlegesen. B A megtámadott ítélet 18. A Törvényszék hivatalához március 8-án benyújtott keresetében a GQ, az RQ és az RYPF a megtámadott határozat részleges megsemmisítését kérték. A Törvényszékhez benyújtott kérelmeik alátámasztására a GQ, az RQ és az RYPF három jogalapra hivatkozott. Elsősorban a GQ, az RQ és az RYPF egyetemleges felelősségével kapcsolatban a hibás mérlegelésre illetve az indokolás hiányára hivatkoztak. Másodsorban a bírság összegének téves kiszámítására hivatkoztak. Harmadsorban pedig az engedékenységi 58. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azon tény, miszerint a leányvállalat külön jogi személyiséggel rendelkezik, még nem elegendő ahhoz, hogy kizárja annak lehetőséget, hogy magatartását az anyavállalatnak tudják be, mégpedig akkor, amikor a leányvállalat nem önálló módon határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat szabott meg a számára (a 107/82. sz., AEG Telefunken kontra Bizottság ügyben október 25- én hozott ítélet [EBHT 1982., o.] 49. pontja és a C-268/98. P. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben november 16-án hozott ítélet [EBHT 2000., I o.] [a továbbiakban: Stora-ügyben hozott ítélet] 26. pontja). 59. Továbbá abban a különös esetben, ha az anyavállalat rendelkezik a közösségi versenyjog szabályait sértő magatartást folytató leányvállalat tőkéjének 100 %-ával, fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az 3 A GQ, az RQ és az RYPF egyetemleges felelősségével kapcsolatos hibás mérlegelés és indokolás hiánya. I - 9

18 MAZÁK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA C-90/09. P. SZ. ÜGY említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására (lásd ebben az értelemben a T-314/01. sz., Avebe kontra Bizottság ügyben szeptember 27-én hozott ítélet [EBHT 2006., II o.] 136. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), valamint hogy ezért az [EUMSZ 101.] cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkotnak (a T-71/03., T-74/03., T-87/03. és a T-91/03. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben június 15-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé], [a továbbiakban:»tokai II«- ügyben hozott ítélet] 59. pontját). Ennélfogva, amikor a közösségi bíróság előtt vitatja a Bizottságnak a leányvállalata magatartása miatt vele szemben bírságot kiszabó határozatát, az anyavállalatot terheli e vélelem megdöntése olyan bizonyítékok nyújtásával, amelyek alkalmasak a leányvállalat önállóságának alátámasztására (lásd a fent hivatkozott Avebe kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 136. pontját, valamint ebben az értelemben a fenti 58. pontban hivatkozott Stora-ügyben hozott ítélet 29. pontját). 60. E tekintetben igaz, ahogyan arra a felperesek helyesen hivatkoznak, hogy a Bíróság a fenti 58. pontban hivatkozott Storaügyben hozott ítélet 28. és 29. pontjában a leányvállalat tőkéjének 100 %-ával való rendelkezésen kívül további körülményekre is hivatkozott, például arra a tényre, hogy nem vitatták az anyavállalatnak a leányvállalata üzletpolitikájára gyakorolt befolyását, és a két vállalkozásnak közös volt a képviselete a közigazgatási eljárás során. E körülményeket azonban a Bíróság csupán azért említette meg, hogy ismertesse azon elemek összességét, amelyekre a [Törvényszék] az érvelését alapozta, avégett, hogy arra a következtetésre jusson, hogy ez utóbbi nem kizárólag azon alapult, hogy az anyavállalat rendelkezett a leányvállalata tőkéjének egészével. 61 Ezen túlmenően a felperesek állításaival ellentétben nem merül fel a jogsértéssel kapcsolatos kezdeményezés kérdése az anyavállalat és a leányvállalata között, és még kevésbé az előbbi érintettsége az említett jogsértésben, hanem arról a tényről van szó, hogy az [EUMSZ 101.] cikk értelmében egyetlen vállalkozást képeznek, ami felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a bírságokat kiszabó határozatot a vállalkozások csoportja anyavállalatának címezze. Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi versenyjog elismeri, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó különböző vállalkozások gazdasági egységet képeznek, azaz az [EUMSZ 101. és 102.] cikk értelmében vállalkozásnak minősülnek, amennyiben az érintett vállalkozások nem önállóan határozzák meg a piaci magatartásukat (a T-203/01. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 2003., II o.] 290. pontja). 62. E körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, ahhoz hogy vélelmezni lehessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol az előbbi üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kirótt bírság megfizetését illetően, kivéve ha az anyavállalat bizonyítja, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ. I - 10

19 GENERAL QUÍMICA ÉS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG 63. A jelen ügyben a Bizottság tehát nem hagyta figyelmen kívül a Bíróság és a [Törvényszék] ítélkezési gyakorlatát azzal, hogy egyszerűen arra a tényre hivatkozott, hogy a GQ anyavállalatai rendelkeznek tőkéjének 100 %-ával, és azzal, hogy elutasította a felperesek arra irányuló érveit, hogy a GQ független, annak érdekében, hogy betudhassa e vállalkozásoknak a GQ versenyellenes intézkedéseit. 66. A jelen esetben a Bizottság a megtámadott határozat (262) preambulumbekezdésében azt állítja, hogy az egyszemélyi igazgató továbbra is kapocsként szolgál a GQ és az RQ között, hogy az RYPF a GQ és az RQ beszámolóit a csoport szintjén konszolidálja, és hogy az RQ és az RYPF közösen adtak választ a kifogásközlésre. Ezek a tényezők egyetlen gazdasági egység létére engednek következtetni. 64. A Bizottság ezért nem tévedett abban, hogy az RQ-t és az RYPF-et is felelősnek találta egy olyan jogsértésért, amely a felelősség megállapítása következtében úgy minősül, mintha ők maguk követték volna el (lásd ebben az értelemben a C-294/98. P. sz., Metsä-Serla Oyj és társai kontra Bizottság ügyben november 16-án hozott ítélet [EBHT 2000., I o.] 28. pontját). Ezen az alapon irreleváns az az érv, amely szerint az RQ és az RYPF közvetlenül nem vettek részt a szóban forgó jogsértésben. 65. Másodszor, az RYPF és az RQ azon érvét illetően, amely szerint a pert megelőző eljárásban a felelősségre vonatkozó vélelem megdöntése, valamint a GQ kereskedelmi és üzemi tevékenységére vonatkozó függetlenségének kézzelfogható bizonyítása érdekében számos iratot nyújtottak be a Bizottságnak, rá kell mutatni arra, hogy az anyavállalatnak kell a Bíróság elé terjesztenie minden, a közte és a leányvállalata közötti szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolatra vonatkozó bizonyítékot, amelyről úgy véli, hogy alátámasztják azt, hogy nem képeznek egy gazdasági egységet. 67. A pert megelőző eljárásban tehát az RYPF-nek és az RQ-nak kellett bizonyítania, hogy a GQ önállóan döntött saját piaci magatartásáról, és hogy az RYPF és az RQ nem gyakorolt meghatározó befolyást annak üzletpolitikájára. 68. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek azt állították, hogy az RQ bebizonyította a Bizottságnak, hogy a GQ üzleti tevékenységének helyén szeptember 27-én lefolytatott ellenőrzést követően utasította a GQ-t, hogy szüntessen be minden olyan gyakorlatot, amely a versenyjogi szabályok megsértésének minősülhet. 69. A felperesek ezen állítása önmagában is elegendő annak bizonyításához, hogy az RQ meghatározó befolyást gyakorolt a GQ üzletpolitikájára nemcsak a piacon, hanem a megtámadott határozat tárgyául szolgáló jogellenes magatartás tekintetében is. I - 11

20 MAZÁK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA C-90/09. P. SZ. ÜGY 70. A teljesség kedvéért a Törvényszék mindazonáltal a felperesek kérelmének megfelelően megvizsgálja, hogy a Bizottság mérlegelése téves volt-e a megtámadott határozatban a felperesek által benyújtott bizonyítékok tekintetében, vagy hogy azokat tévesen figyelmen kívül hagyta-e. ha az RQ igazgatótanácsa jelentős szerepet játszik a GQ stratégiájának több alapvető területén, úgymint ingatlanok értékesítése vagy részesedés eladása, fenntartva magának e tekintetben a végleges döntést, ebből az következik, hogy meghatározó befolyást gyakorol a GQ magatartására. 71. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az a körülmény, hogy a leányvállalat tevékenysége akár teljesen eltér a cégcsoport tevékenységétől, vagy az a körülmény, hogy az anyavállalat ugyan sikertelenül, de megpróbálta eladni leányvállalatát, nem dönti meg azon vélelmet, amely szerint az RQ és az RYPF felelőssége fennáll. Ugyanis, még ha vállalkozáscsoportok és a holdingok gyakran különböző tevékenységeket is folytatnak, és néha átruházzák egyes leányvállalataikat, azokat már úgy tekintették, hogy az EK 81. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkotnak (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-330/01. sz., Akzo Nobel kontra Bizottság ügyben szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II o] 78. és 82. pontját). 73. A felperesek szerveinek összetételében való átfedések hiányára alapított érvet illetően meg kell állapítani, hogy a GQ által április 5-én a Bizottságnak küldött, a felperesek által a pert megelőző eljárásban benyújtott levélből kitűnik, hogy [bizalmas] 1996 és 2000 között a GQ igazgatótanácsának elnöki, 1998 és 1999 között pedig az RQ igazgatótanácsának tagsági feladatait is ellátta. Továbbá meg kell jegyezni, hogy amikor erre a tárgyaláson rákérdeztek, a felperesek legalábbis hallgatólagosan elismerték ezen átfedés fennállását. 72. Továbbá a Bizottság a felperesek dokumentumok benyújtása iránti kérelmére válaszolva benyújtott az Elsőfokú Bírósághoz egy dokumentumot, amely tartalmazta az RQ igazgatótanácsának 1998 és 2000 közötti jegyzőkönyveit, amelyek magukban foglalták a GQ pénzügyi eredményeit, valamint egy határozatot a GQ Silquímica SA-ban fennálló részesedésének és a GQ ingatlanainak értékesítéséről. E dokumentum lényegében a Bizottság által a megtámadott határozatban tett megállapításokat támasztja alá. Ugyanis, 74. Ugyanígy azon érvek, amelyek szerint a Bizottság a megtámadott határozatban nem vizsgálta meg azokat a ténybeli bizonyítékokat, amelyek alátámasztották, hogy az RQ előzetes tájékoztatása vagy engedélye nélkül kizárólag a GQ vezetői döntöttek a társaság kereskedelmi politikájáról, és hajtották azt végre, nem fogadhatók el a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében. Ugyanez vonatkozik azon állításokra is, amelyek szerint az GQ által az RQ-nak adott információk nem a leányvállalat kereskedelmi politikára, hanem annak pénzügyi eredményeire vonatkoztak. I - 12

21 GENERAL QUÍMICA ÉS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG 75. A GQ és a Repsol Italia közötti kapcsolatokat illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban helyesen utasítja el a felperesek azon érvét, amely a GQ és az anyavállalatai között fennálló állítólagos érdekellentétre vonatkozik, kiemelve, hogy az RYPF konszolidálja a több leányvállalatból, többek között a GQ-ből és a Repsol Italiából álló cégcsoport beszámolóit. A Bizottság továbbá szintén helyesen véli úgy, hogy e kapcsolatok megerősítik az egyetlen vállalkozás fennállására vonatkozó vélelmet. 76. E körülmények között meg kell állapítani, ahogy azt a Bizottság is tette a megtámadott határozat (264) preambulumbekezdésében, hogy a felpereseknek nem sikerült megdönteniük az anyavállalatok felelősségére vonatkozó vélelmet. 77. Végül a felperesek által másodlagosan előterjesztett érvek egyike sem alkalmas arra, hogy megcáfolja a megtámadott határozatot. 78. Először, azzal az érvvel kapcsolatban, hogy a Bizottság sohasem kért információt az RQ és az RYPF közötti kapcsolatokról, és sohasem törekedett annak megállapítására, hogy az RQ és az RYPF ugyanannak a vállalkozásnak a részei-e, elegendő azt megállapítani, hogy mivel a felperesek nem vitatják, hogy az RQ tőkéjének 100 %-a az RYPF tulajdonában van, az RYPF-t terhelte annak a vélelemnek a megdöntése, hogy meghatározó befolyást gyakorolt az RQ üzletpolitikájára, és hogy az RQ-val együtt az [EUMSZ] 101. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkotott, ezt azonban nem tette meg. 79. Másodszor, azzal az érvvel kapcsolatban, hogy nem volt előre látható, hogy az RYPF-et az RQ-val és a GQ-val együtt egyetemlegesen találják majd felelősnek, a felperesek lényegében azt adják elő, hogy a megtámadott határozattal ellentétben a kifogásközlés nem a GQ jogellenes magatartására, hanem kizárólag az RQ jogellenes magatartására tekintettel igazolta az RYPF felelősségét. 80. Meg kell állapítani, hogy a kifogásközlés és a megtámadott határozat nem tér el egymástól ebben a kérdésben. A megtámadott határozat (254) preambulumbekezdése megállapítja, hogy a felperesek egyetemlegesen felelősek, különösen az RQ-nak a GQ tőkéjében fennálló 100 %-os részesedése és az RYPF-nek az RQ tőkéjében fennálló 100 %-os részesedése miatt, míg a kifogásközlés 344. pontjában kimondja, hogy az RQ felelőssége az RYPF-re az RQ tőkéjében való 100 %-os részesedéséből eredő tényleges ellenőrzést és meghatározó befolyást biztosító helyzetére vonatkozó vélelemből fakadóan terjed ki. 81. Az az érv, amely szerint a két megállapítás ellenétes, a jogsértés betudhatóságával I - 13

22 MAZÁK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA C-90/09. P. SZ. ÜGY kapcsolatos ítélkezési gyakorlattal öszszefüggő félreértésen alapul. A tőketulajdonból származó felelősségre vonatkozó vélelem nemcsak azokban az esetekben alkalmazható, ahol közvetlen kapcsolat van az anyavállalat és a leányvállalata között, hanem olyan esetekben is, mint a jelen ügy, amelyben ez a kapcsolat egy közbenső leányvállalat révén közvetett. 84. A fenti tényezők összességére tekintettel az első jogalapot el kell utasítani. III A felek kérelmei 82. Mindezekre tekintettel, mivel a közösségi versenyjog elismeri, hogy az azonos csoporthoz tartozó különböző vállalkozások egyetlen gazdasági egységet, és ennélfogva egyetlen vállalkozást alkotnak az [EUMSZ 101. és 102.] cikk értelmében, ha az érintett vállalkozások nem önállóan határozzák meg piaci magatartásukat, csekély jelentőségű az a kérdés, hogy ezeket a vállalkozásokat az anyavállalat közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi, mivel a jogsértésért való felelősség mindenképpen betudható ennek az anyavállalatnak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 290. pontját). 20. Fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság: helyezze hatályon kívül a T-85/06. sz. ügyben december 18-án hozott ítéletet annyiban, amennyiben az elutasította a fellebbezők egyetemleges felelősségével kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibára és megfelelő indokolás hiányára alapított jogalapot; 83. Mindezekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek ésszerűen nem következtethettek a kifogásközlésből és különösen annak 344. pontjából arra, hogy a Bizottság a szóban forgó jogsértést nem tartaná az RYPF-nek betudhatónak. semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének g) és h) pontját, valamint 2. cikkének d) pontját annyiban, amennyiben azok kimondják, hogy az RYPF és az RQ a GQ-val együtt egyetemlegesen felelős az EK-Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének (jelenleg az EUMSZ 101. cikk) megsértéséért, valamint másodlagosan annyiban, amennyiben a megtámadott határozat az RYPF elmarasztalására irányul, mindkét esetben megfelelő módon csökkentve a bírságot. I - 14

23 GENERAL QUÍMICA ÉS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG 21. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság: A Az első jogalap utasítsa el a fellebbezést; a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére. IV A fellebbezés 23. A fellebbezők állítják, hogy a Törvényszék tévesen fogadott el egy olyan, az anyavállalat leányvállalatainak tevékenységéért való felelőssége megállapításával kapcsolatos kritériumot, amely nincs összefüggésben az ügy tényeivel és körülményeivel vagy a leányvállalat által elkövetett jogsértéssel. Ebből következően a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azon az alapon mondta ki az anyavállalatnak a leányvállalat magatartásáért való felelősségét, hogy egy gazdasági egység fennállását állapította meg egyszerűen az anyavállalat azon lehetősége vagy képessége alapján, hogy meghatározó befolyást tud gyakorolni a leányvállalatára. 22. A fellebbezők fellebbezésüket két jogalapra alapítják. Először is téves jogalkalmazásra az EK 81. cikk (1) bekezdésének (jelenleg EUMSZ 101. cikk) megsértéséért való felelősség betudásával kapcsolatosan, valamint az anyavállalatnak a leányvállalata felett gyakorolt ellenőrzésére vonatkozó vélelem értelmezésére és alkalmazására vonatkozóan, ideértve a bizonyítási teher szabályainak megsértését és a tények elferdítését is. A fellebbezők hivatkoznak továbbá a vélelem törvényi (iuris et de iure) vélelemnek minősülésére és a személyes felelősség elve alkalmazásának a hiányára. Másodszor téves jogalkalmazásra hivatkoznak a felelősségnek a cégcsoport anyavállalata, az RYPF részére történő betudása tekintetében, az anyavállalatnak a leányvállalata felett gyakorolt ellenőrzésére vonatkozó vélelem nem megfelelő kiterjesztésével. A fellebbezők hivatkoznak továbbá a bizonyítási teher megfordulására, valamint a vállalatcsoportok tekintetében a felelősség automatikus fennállására. 24. A fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék helytelenül alkalmazta az ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a leányvállalat magatartása betudható az anyavállalatnak, ha a leányvállalat nem önálló módon határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az az anyavállalat szabott meg a számára, amellyel egy gazdasági egységet alkot 4. A Törvényszéknek nem állt jogában a gazdasági egység fennállására vonatkozó megállapítását kizárólag egy megdönthető vélelemre alapozni 5, amely szerint az anyavállalat, amely leányvállalatának teljes tőkéjével rendelkezik, meghatározó befolyást gyakorolhat az utóbbi magatartására. 4 A 48/69. sz., Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ügyben július 14-én hozott ítélet (EBHT 1972., 619. o.) 133. és 134. pontja. 5 A 107/82. sz., AEG Telefunken kontra Bizottság ügyben október 25-én hozott ítélet (EBHT 1983., o.) 50. pontja. I - 15

24 MAZÁK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA C-90/09. P. SZ. ÜGY 25. A fellebbezők ennélfogva úgy vélik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben azzal, hogy úgy találta, a Bizottságnak nem kell további bizonyítékot előterjesztenie annak bizonyítására, hogy az anyavállalat ténylegesen befolyásolta a leányvállalatának magatartását 6, megsérti a személyes felelősség elvét és a bizonyítási teher szabályait, és a szóban forgó vélelmet megdönthetetlenné teszi, mivel lehetetlen bebizonyítani, hogy az anyavállalatot nem terheli személyes felelősség. 26. A fellebbezők úgy vélik, hogy a 100 %-os tőkerészesedésen alapuló, meghatározó befolyásra vonatkozó vélelem nem mentesíti a Bizottságot az anyavállalat felelősségének bizonyítására vonatkozó teher alól, amelynek következtében a bizonyítékok alapján vizsgálnia kell, hogy az anyavállalat ténylegesen gyakorolt-e ellenőrzést a leányvállalata felett, és hogy a leányvállalat többnyire alkalmazta-e a kapott utasításokat A Bizottság azt állítja, hogy a fellebbezők az egyetemleges felelősséggel kapcsolatban kialakult állandó közösségi ítélkezési gyakorlatot kérdőjelezik meg. Az AEG Telefunken kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében 8 a Bíróság világosan felállította azt a vélelmet, hogy egy anyavállalat 100 %-os tulajdonában álló leányvállalat szükségszerűen ugyanazon alapító okiratban létrehozott szervek által kialakított politikát követi, mint amelyek az anyavállalat politikáját is meghatározzák. Így a leányvállalata által elkövetett jogsértésért való felelősség még akkor is betudható az anyavállalatnak, ha nincs bizonyíték arra, hogy az anyavállalat bármilyen módon részt vett a szóban forgó jogsértés alapját jelentő tényállásban. Ezenkívül a Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben 9 a Bíróság anélkül is megerősítette e vélelem alapján az anyavállalat felelősségét, hogy bármilyen olyan további bizonyítékot követelt volna, amely az anyavállalatot a jogsértéshez kapcsolhatja. 27. Ezenkívül a fellebbezők szerint a vélelem megdöntéséhez szükséges bizonyítékok jellege sincs megállapítva. A megtámadott ítélet nem korlátozza a Bizottságnak a vélelem megdöntése érdekében benyújtott bizonyítékok mérlegelésével és értékelésével kapcsolatos mérlegelési jogkörét. 6 Követve ezzel az ítélkezési gyakorlat új irányvonalát, amely újraértelmezi a C-268/98. P. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben november 16-án hozott ítéletet (EBHT 2000., I o.), mint például a T-112/05. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben december 12-én hozott ítélet (EBHT 2007., II o.) 60. és 61. pontja és a T-69/04. sz., Schunk és Schunk Kohlenstoff-Technik kontra Bizottság ügyben október 8-án hozott ítélet (EBHT 2008., II o.) 57. pontja. 7 Lásd a T-325/01. sz., DaimlerChrysler kontra Bizottság ügyben szeptember 15-én hozott ítélet (EBHT 2005., II o.) 218. pontját, valamint a T-109/02., T-118/02., T-122/02., T-125/02., T-126/02., T-128/02., T-129/02., T-132/02. és T-136/02. sz., Bolloré és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben április 26-án hozott ítélet (EBHT 2007., II-947. o.) 132. pontját. 29. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy a fellebbezők állításaival ellentétben a szóban forgó vélelem nem mentesíti a Bizottságot a rá háruló bizonyítási teher alól. Ahogy ugyanis azt Kokott főtanácsnok a C-97/08. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben ismertetett indítványában kifejtette 10, a szóban forgó vélelem alkalmazása nem vezet a bizonyítási tehernek az ártatlanság vélelmével összeegyeztethetetlen megfordulásához. Mivel az anyavállalatnak a leányvállalatban való 100 %-os részesedése prima facie arra enged következtetni, hogy a meghatározó befolyás gyakorlására ténylegesen is sor kerül, az anyavállalat kötelessége, hogy ezt a következtetést helytálló ellenbizonyítékok előterjesztésével vitassa. A Bizottságnak tehát csak a vélelem 8 Hivatkozás az 5. lábjegyzetben. 9 Hivatkozás a 6. lábjegyzetben. 10 EBHT 2009., I o. I - 16