A RÓMAI CASANATENSE-KÖNYVTÁR CORVINA-KÓDEXÉNEK ÁLLATÁBRÁZOLÁSAIRÓL* KÁDÁR ZOLTÁN.A. római Biblioteca Casanatense tulajdonát képező Corvina (Cod. 459), amelyet a szakirodalom História Plantarum" vagy Matéria Medica" néven ismer, nemcsak a leggazdagabban illusztrált latin nyelvű botanikai munkák egyike, hanem mintegy 60 zoológiai illusztrációt is tartalmaz. A mű állatábrázolásának művészettörténeti helyét a korábbi kutatás, így Pietro Toesca, majd Otto Pacht, nemrégiben pedig Antonio Cadei a XIV XV. század fordulójának lombard miniatúrafestészetével hozta kapcsolatba, amely Giovannino de Grassi hatását tükrözte. A szóbanforgó miniatúrák művészettörténeti vizsgálata egy későbbi részletes tanulmány feladata lesz, ezúttal csak két kérdésre szeretnénk röviden válaszolni: 1. mennyiben jelentenek a kódex zoológiai illusztrációi előrelépést a realista természetszemlélet irányába? 2. zoognóziai vonatkozásban mennyire alkalmasak arra, hogy az ábrázolt állatok meghatározását a kódexet használó gyakorló orvos, ill. gyógyszerész számára elősegítsék? A két kérdésre ezúttal együttesen szeretnénk válaszolni, kiemelve a viszonylag gazdag anyagból néhány jellegzetes miniatúrát. Bár a kéziratban az ábrázolások nem tudományos sorrendben követik egymást, hanem analfabetikusan, a farmakozoológiai vizsgálat számára azonban helyesebb, ha rendszertani csoportok szerint foglalkozunk a különböző állatfajok képeivel. Mivel a farmakozoológiai monográfiákban, még az utolsó nagy képes összefoglalását J. F. Brandt J. Th. Ch. Ratzeburg 1829 32-ben megjelent művét is beleértve a degresszív rendszerezés uralkodott, ezért az alábbiakban is a magasabb rendűektől az alsóbbrendűek felé haladunk, tesszük ezt annál is inkább, mert a szóbanforgó kódexben a gerinctelen állatok ábrázolásának a gerincesekéhez képest jóval kevesebb szerep jutott. A kódexekben ábrázolt állatok túlnyomó többsége emlős (Mammalia), vagy ahogy régen az arisztotelészi rendszer alapján mondották: az elevenszülő négylábúak" (Quadrupedia vivipara) csoportjába tartozik: ezek közel a felét alkotják az összes állatábrázolásoknak. A legtöbb köztük a patás- és a ragadozó állat, részben háziállatok, részben vadak. A háziállatok képei általában eléggé természethűek. Jellemző a Canis, amelyik egy hosszútestű agarat ábrázol (fol. 53 v ), ilyen kutyaábrázolás igen gyakori a XIV. és a XV. század festészetében. Kitűnően sikerült a Capra (fol. 53 1 ) a hosszúszarvú házikecske képe, a juhok két képen is szerepelnek, az Aries (fol. 23 v ) két kost mutat be, míg a Lana (fol. 138 v ) egy tömött-, hosszúszőrű anyajuh(?) gyapjának nyírását mutatja. Különösen érdekes az arab világ kedvelt háziállatának, a Came- /ws-nak a bemutatása (fol. 49 r ): a miniatúra az egypúpú tevét (Camelus dromedarius) mutatja be * Előadás formájában elhangzott,,a természettudományok és a medicina a reneszánsz és a reformáció korában" c, a Magyar Tudományos Akadémián 1983. november 30-án megtartott ülésen.
7. aéra. Az egypúpú teve kitűnően megfigyelt, arányos testű ábrázolásban, látszik, hogy miniátor ismerte ezt az állatot, vagy esetleg olyan kódexből vette át bár ez kevésbé valószínű, amelyben ennek az állatnak jó, realisztikus képe volt látható. A teve képe is jól mutatja a kódex képeinek és szövegének kap csolatait az iszlám világgal (bár az ábrázolás közvetlenül nem mutatja az iszlám miniatúrákon oly gyakori teveképek hatását), hiszen ez az állat a későbbi európai farmakozoológiai művekben már
nemigen szerepel (az idézett Brandt Ratzeburg-féle alapvető összefoglalás képanyagában is hiányzik!). Áttérve a vadállatok képeire, kitűnő Lepus a futó mezei nyúl (fol. 141 v ) képe, jellegzetes a forrásvízből ivó gímszarvasbikáé: Cervus (fol. 72 r ), külön ábrázolja a gyógyászatban az ókorban és a középkorban oly nagy szerepet játszó Corni Cervinus-t (sic!) is trófea alakjában (fol. 780- A ragadozók közt jellegzetes az ülő gepárd és az álló párduc együttes képe a Leopardus (fol. 141 r ) címszó felett, ez a kompozíció más kódexekben is gyakran előfordul. Meglepő viszont, hogy a mű szövegébe a Taxus címszó alatt beillesztett késő antik,,liber de taxone" szövegét illusztráló kép (fol. 258 r ) ellentétben pl. a debreceni kódex (Ref. Koll. cod. 459) kb. egykorú miniatúrájával, mennyire nem hasonlít a,,borz"hoz, melynek nevét a miniatúrához később de még a XV. század folyamán egy magyar kéz is odaírta. Jól sikerült a sziklán ülő Ursus (fol. 285 r ) képe. A ritkábban ábrázolt európai emlősök képei közt felhívjuk a figyelmet az Erinaceus (fol. 97 1 ) kitűnő ábrázolására, továbbá arra a különleges miniatúrára, amely a Vespertilio címszó felett látható (fol. 276 r ): ezen ugyanis egy fiatal férfi hosszú többágú bottal egy denevért kerget. A trópusi állatok közül nem maradhat el az Elefans képe, (fol. 89 v ), ez azonban eléggé stilizált, nem éri utol a bécsi Österreichische Nationalbibliothek Sextus Piacitus ( Medicina ex animalibus") kódexének realisztikus állatképét (Cod. 93. fol. 125 v ). A madárképek közt a legsikerültebbek a házityúk és a kakas képe: Gallina (fol. U5 v );'a tyúk képe az Ova címszó feletti miniatúrán (fol. 187 v ) is szerepel: itt a kotlóstyúk képe látható. Az exotikus madarak közül kitűnően sikerült a Struthio ábrázolása, ennek a képnek Giovannino de Grassi hasonló ábrázolásával kapcsolatban már Toesca is tett utalást. 2. ábra. Az elefánt az ÖNB Sextus Placitus-kódexében
3. ábra. Az elefánt a Corvian-kódexben
4. ábra. A strucc A különféle halak: ábrázolása hiányzik a kódexből, csupán egy halász képét láthatjuk, aki halakat és polipot fog: Pisces (fol. 205 v ), egyedül a zsibbasztó ráját ábrázolják külön képben: Torpedo (fol. 266"). Hüllők, kétéltűek ábrázolásai közül megjegyeznénk, hogy jó a teknős képe: Testudo (fol. 261 v ), jól sikerült a vízben kuruttyoló Rana (fol. 218 r ) ábrázolása, viszont nem reális a szőröstestű Salamandra (fol. 226 1 ) bemutatása. Az antik és a középkori gyógyászatban a különböző rovarok nagy szerepet játszottak, nem beszélve a méh jelentős szerepéről. Ez utóbbi rovart ábrázolták a leggyakrabban a középkor és a reneszánsz világában. A Cod. 459-ben is láthatjuk egy kitűnően sikerült képét a képtárnak a mézről szóló címszó felett: Mel (fol. 173 v ), ugyanilyen ábrázolások a Taccuinum sanitatis" kódexek képei közt is előfordulnak (pl. Cod. Vindobonensis S. N. 2644-ben).
A puhatestűek Mollusca közt természetesen ott találjuk a Sepia (fol. 237 r ) képét a jellegzetes tapogató karjaival. Meglepő viszont, hogy a gyöngykagylót Margaritus sive perle (fol. 153 1 ) címszó felett toronycsigaként ábrázolja a miniátor: nyílásában a gyöngyöcskék közt bújik ki a puhatestű állat némileg a kutyáéhoz hasonló(!) fejecskéje. Jobban sikerült a meztelen csiga: Lumachia (fol. 152 r ) képe. A római Casanatense-könyvtárban a Cod. 459 szám alatt őrzött Corvina, a História Plantarum" vagy Enciclopedia medica" állatábrázolásai felett tartott rövid szemlénk végén meg kell említenünk, hogy egyes címszavak fölött különböző állati testrészek, agy, bőrök stb. képeit láthatjuk. Egészében véve azt mondhatjuk, hogy néhány kissé fantasztikus vagy torz ábrázolás ellenére is a szóbanforgó kódex miniatúrái jelentős haladást mutatnak a rinascimento realisztikus állatábrázolásai irányába, s a többé-kevésbé jól felismerhető és azonosítható állatok, a gyakorló orvos és gyógyszerész munkáját is nagymértékben megkönnyíthették. IRODALOM Berti-Toesca, E.: // Tacuinum Sanitatis della Biblioteca Nazionale di Parigi. Bergamo, 1957. Brandt, J. Fr. Ratzeburg, J. Th. Ch.: Medizinische Zoologie. Berlin, 1829 1833. Tafelband. Cadei, A. : Ricognizioni nella,,historia Plantarum' ' della Biblioteca Casanatense di Roma. Estratto dal volume Yetwart Arslan Una scuola di storici dell'arte, 27 38, é. n. h. n. (további irodalommal). Cipriani, R. in:,,arte Lombarda dai Visconti agli Sforza" catalogo mostra. Milano, 1958. 34 35. Cogliati-Arano, L.: Tacuinum Sanitatis. Milano, 1973. (gazdag bibliográfiával). Csapody Cs. Csapodyné Gárdonyi K.: Bibliotheca Corviniana. 2. kiad. Bp. 1981. 59 60. (további irodalommal). DellAcqua, G. A.: Arte Lombarda dai Visconti agli Sforza. Milano, 1959. Grape-Albers, H. : Spätantike Bilder aus der Welt des Arztes. Medizinische Bilderhandschriften der Spätantike und ihre mittelalterliche Überlieferung. Wiesbaden, 1977. főként: 25 14. Munoz, A.: Un Theatrum Sanitatis" con miniature Veronesi del secolo XIV nella Biblioteca Casanatense. in: Madonna. Verona, 1908. 1 24. Pacht, O. : Early Italian Nature Studiese and the Early Calendar Landscape, in: Journal of the Warburg and Courtauld Institutes. London, 13. (1950), 13 47. Salmi, M.: La miniatura italiana. Milano, 1956. 40. skk. Tacuinum sanitatis in medicina. Fakszinile Anagabe inn Originalformat des Codex Vindobonensis S. N. 2644. Graz, 1966. Tacuinum sanitatis in medicina. Kommentar zu der Faksimile-Ausgabe. Einführung sowie Transskription und deutsche Ubersetzung der Bildtexte von Fr. Unterkircher. Graz, 1967. ; Ugyanennek kisalakú kiadása: Das Hausbuch der Cerruti. Dortmund, 1979. Theatrum sanitatis. Codice 4182 della R. Biblioteca Casanatense. Roma, 1940. introduzione di L. Serra. Toesca, P. : La pittura e la miniatura nella Lombardia dai piú antichi monumenti alla meta del Quattrocento. Milano, 1912. nova edizione, Torino, 1966. 149 150. ZUSAMMENFASSUNG Der Corvina-Kodex, der in der Fachliteratur als História Plantarum" oder Materia Medica" bekannt ist, steht im Besitz der Biblioteca Casanatense in Rom. Das Werk enthält auch etwa 60 zoologische Illustrationen. Das Werk sucht auf zwei Fragen Antwort: 1. Ob die Illustrationen einen Fortschritt in die Richtung einer realistischen Naturanschauung bedeuten? 2. Wieferne sind die Illustrationen geeignet, den Kodex anwendenden Ärzte und Apothekern in der Bestimmung der dargestellten Tiere, eine Hilfe zu leisten? Der Verfasser behauptet: Die Miniaturen des vorliegenden Kodexes zeigen hinsichtlich der realistischen Darstellung einen bedeutenden Fortschritt. Die abgebildeten Tiere vor allem die Säugetiere sind mehr oder minder gut erkennbar und identifizierbar. Z. KÁDÁR, M. A., Ph. D., D. Sc. professor of the history of art Budapest, Szentkirályi u. 35., Hungary H 1088