TARTALOMJEGYZÉK Oldal BEVEZETÉS 3 I. Fejezet AZ UPOV EGYEZMÉNY ÉS A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM SAJÁTOSSÁGAI 7 1. A NÖVÉNYFAJTÁK OLTALMÁRA LÉTESÜLT NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY 7 1.1. Az UPOV Egyezmény módosításai 8 1.2. Az UPOV Egyezmény tagállamai 9 1.3. Az UPOV tevékenysége 10 1.4. Az Unió szervei 11 2. NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM AZ UPOV EGYEZMÉNY ALAPJÁN 13 2.1. A növényfajta-oltalom feltételei 13 2.2. A növényfajta-oltalom tartalma 15 2.2.1. A növényfajta-oltalom korlátai 18 II. Fejezet A KÖZÖSSÉGI NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM 21 A KÖZÖSSÉGI NÖVÉNYFAJTA- OLTALMI JOGOKRÓL SZÓLÓ, 1994. JÚLIUS 27-I 2100/94/EK TANÁCSI RENDELET 1. A közösségi növényfajta- oltalom feltétele 22 1.1. A fajtanévre vonatkozó szabályok 23 2. A közösségi növényfajta-oltalom időtartama 25 3.A közösségi növényfajta-oltalom tartalma 26 4. A közösségi növényfajta-oltalom tartalma 26 5. A közösségi növényfajta-oltalom és a nemzeti növényfajta-oltalom viszonya 6. Jogérvényesítés 21 35 35 III. Fejezet A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM HAZAI SZABÁLYOZÁSÁNAK ALAKULÁSA 37 1. A NÖVÉNYFAJTÁK SZABADALMI OLTALMA 38 1.1. Az 1969-1995 közötti időszak 39 1.2. Az 1995-2003 közötti időszak 42 1
2. A SUI GENERIS NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM BEVEZETÉSE 2003-BAN 42 2.1. A növényfajta-oltalom feltételei 43 2.1.1. A fajtanévre vonatkozó szabályok 45 2.2. A növényfajta-oltalom időtartama 46 2.3. A növényfajta-oltalom tartalma 47 2.3.1. A kizárólagos hasznosítási jog korlátozása 47 2.4. A nemesítő díjazására vonatkozó szabályok a szabadalmi törvényben 54 2.5. Hazai nemesítőink iparjogvédelmi oltalom iránti bejelentési gyakorlata 55 3. A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOMBÓL EREDŐ JOGÉRVÉNYESÍTÉS SZABÁLYAI 57 3.1. A bírósági végrehajtás szabályainak változása 57 3.2. A növényfajta-oltalom bitorlása esetén érvényesíthető igények 58 3.3. Jogérvényesítés büntetőjogi eszközökkel 60 3.3.1. A hazai büntetőjogi szabályozás 62 4. A FAJTASZABADALOM ÉS A NÖVÉNYFAJTÁK ÁLLAMI ELISMERÉSÉHEZ 66 KAPCSOLÓDÓ OLTALMI TARTALMÚ JOGOK 4.1. A nemesítőket megillető jutalékra, illetve a fajtahasználati díjra vonatkozó 71 szabályozás áttekintése 4.2. A fajtajogosult fogalma 75 IV. Fejezet A BIOTECHNOLÓGIAI TALÁLMÁNYOK OLTALMÁRÓL SZÓLÓ 98/44//EK EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI IRÁNYELV 83 1. TANÁCSI IRÁNYELV 85 2. A BIOTECHNOLÓGIAI TALÁLMÁNYOKRA VONATKOZÓ HAZAI SZABÁLYOK 90 V. Fejezet A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM ÉS A SZABADALOM ELHATÁROLÁSA, KÜLÖNÖS FIGYELEMMEL A BIOTECHNOLÓGIAI SZABADALMAKRA 92 1. NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM SZABADALOM 92 1.1. A biotechnológiai fejlődésének hatása a növényfajta-oltalomra 92 1.2. A kettős oltalom tilalmától a növényfajta szabadalomig 97 1.3. A Szabadalmi Együttműködési Szerződés és az Európai Szabadalmi Egyezmény 100 1.4. Nemesítői kiváltság és a szadalmi oltalom 102 2. AZ EURÓPAI SZABADALMI HIVATAL GYAKORLATA 103 2.1. A növényfajtákat érintő szabadalmak vitatott kérdései 108 2.2. Szabadalom kontra növényfajta-oltalom 115 2.3. Non Patent on Seed Mozgalom és tiltakozások a növényfajták szabadalmi 123 oltalma ellen 2
3. EGYSÉGES HATÁLYÚ EURÓPAI SZABADALOM 128 VI. Fejezet A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOMHOZ KAPCSOLODÓ NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK JELENTŐS SZABÁLYAI ÖSSZEFÜGGÉSEINEK BEMUTATÁSA 132 1. NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK 132 1.1 A Biológiai Sokféleség Egyezmény 133 1.1.1. Az UPOV Egyezmény és a CBD Egyezmény kapcsolódási pontjai 138 1.1.2. Nagoya jegyzőkönyv 140 1.1.3. Cartagena Jegyzőkönyv és a Nagoya Kuala Lumpur Jegyzőkönyv 144 1.1.4. Nagoya- és Kuala Lumpur kiegészítő Jegyzőkönyv 146 1.2. A TRIPS Megállapodás 147 1.2.1. Jogérvényesítés büntetőjogi eszközökkel a TRIPS Megállapodásban 150 1.3. A FAO Egyezmény 150 2. A HAGYOMÁNYOS TUDÁS HASZNOSÍTÁSA ÉS VÉDELME 154 2.1. A hagyományos tudás 154 2.2. A WIPO Kormányközi Bizottság tevékenysége 157 2.2.1. A hagyományos tudás szabályozása az egyes államokban 159 2.3. A mezőgazdasági termelők jogai (Farmerjogok) 160 2.4. A La Via Campesína Mozgalom 165 2.5. A Slow Food "Komótos étkezés" Mozgalom 165 VII. Fejezet A GENETIKAI ERŐFORRÁSOK, A HAGYOMÁNYOS TUDÁS ÉS ÉRTÉKEK VÉDELME MAGYARORSZÁGON 167 1. A GENETIKAI ANYAGOK MEGŐRZÉSE 167 1.1. A biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozó szabályok az Alaptörvényben 167 1.2. A genetikai anyagok megőrzésére vonatkozó hazai szabályok 167 1.3. A hazai génbanki tevékenység 169 2. A HAGYOMÁNYOS TUDÁS VÉDELME 170 2.1. A 2012. évi XXX. törvény a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról 170 2.1.1. A nemzeti értékek azonosításának rendszere 173 2.1.2. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek, borok és szeszesitalok, mint 176 hungarikumok VIII. Fejezet 178 A GÉNTECHNOLÓGIAI TEVÉKENYSÉG 1. A GÉNTECHNOLÓGIAI TEVÉKENYSÉG EURÓPAI UNIÓS SZABÁLYOZÁSA 178 2. A GÉNTECHNOLÓGIAI TEVÉKENYSÉG HAZAI SZABÁLYOZÁSA 180 3
2.1. Védzáradéki eljárás 182 2.2. Koegzisztencia 184 3. GÉNTECHNOLÓGIÁVAL MÓDOSÍTOTT SZERVEZETTEL SZENNYEZETT VETŐMAG 188 IX. Fejezet A NÖVÉNYFAJTÁK ÁLLAMI ELISMERÉSÉRE ÉS A VETŐMAGFORGALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ HAZAI SZABÁLYZÁS 1. A MAGYARORSZÁGI FAJTAKÍSÉRLETEZÉS INTÉZMÉNYEINEK TÖRTÉNETI 193 ÁTTEKINTÉSE 1.1. A magyarországi fajtakísérletezés történeti áttekintése 193 1.2. A növénytermesztés szakigazgatásának változása 2006 és 2012 között 197 1.2.1. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal megalakulása 197 1.2.2. Az MgSzH Központ Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatósága 199 1.3. A fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával kapcsolatos szervezeti 201 változások 1.4. Állami elismerés 203 2. A NÖVÉNYFAJTÁK ÁLLAMI ELISMERÉSÉNEK HATÁLYOS SZABÁLYOZÁSA 204 2.1. A növényfajták állami elismerése 204 3. A VETŐMAG ÉS SZAPORÍTÓANYAG FORGALMAZÁS SZABÁLYAI 209 3.1. A szaporítóanyagok minősítése 209 3.2. Megállapodás a védőtávolságba eső termőföld használójával 211 3.3. A NÉBIH és a megyei kormányhivatalok növény- és talajvédelmi 213 igazgatóságainak hatásköre 3.3.1. A hatáskör megosztása a szaporítóanyag minősítés területén 193 X. Fejezet A TÁJFAJTÁKKAL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK, ILLETVE A TÁJFAJTÁK OLTALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI 217 1. A TÁJFAJTÁK TERMESZTÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK 217 1.1. A XXI. század kihívásai és a tájfajták szerepe 217 1.2. A Kokopelli ügy 220 2. A NÖVÉNYFAJTÁK NÖVÉNYFAJTA-OLTALMON KÍVÜLI OLTALMÁNAK LEHETŐSÉGEI 222 2.1. Tájfajták iparjogvédelmi oltalmának lehetőségei 222 Összegezés 227 Magyar összefoglaló 231 Idegen nyelvű összefoglaló 233 Irodalom 236 Jogszabályjegyzék 241 Mellékletek 249 4
PhD ÉRTEKEZÉS Kókai-Kunné dr. Szabó Ágnes Katalin MISKOLC 2012
MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR DEÁK FERENC ÁLLAM-ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Kókai-Kunné Szabó Ágnes Katalin A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM HAZAI ÉS KÖZÖSSÉGI SZABÁLYOZÁSA PhD értekezés Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Bragyova András DSc A doktori program címe: A magyar állam- és jogrendszer, jogtudomány továbbfejlesztése, különös tekintettel az európai jogfejlődési tendenciákra Tudományos vezető: Prof. Dr. em. Prugberger Tamás DSc MISKOLC 2012 2
BEVEZETÉS PhD kutatásom témája a növényfajta-oltalom hazai és közösségi szabályozása. A növénynemesítés eredményeként létrehozott új növényfajták a szabadalmi oltalomhoz hasonlítható, a biológiai sajátosságokhoz igazodó növényfajta-oltalomban részesíthetőek. A növényfajta-oltalom tárgya a növényfajta. A növényfajta elsődlegesen körülhatárolható genetikai tartalmat hordozó élő anyag, amely csak tudatos nemesítői tevékenységgel állítható elő és tartható fenn. A növényfajta meghatározott rendszertani egységbe (nemzetség, faj, alfaj, stb.) tartozó egyedek populációja, amely más fajtáktól, populációktól morfológiai, illetve élettani jellemzők alapján megkülönböztethető, növényállománya egyöntetű megjelenésű, kiegyenlített és gazdaságosan szaporítható. A növényfajta megfelelő körülmények között fajtajellemző bélyegeit változatlanul megtartja. Ezek az ismérvek szükségesek ahhoz, hogy egy nemesített növény fajtának tekinthető és alkalmas a növényfajta-olatalom iránti bejelentésre. A növénytermesztés eredményessége szempontjából meghatározó a növényi termék felhasználási céljának, az adott éghajlati és talajtani viszonyoknak megfelelő növényfajta kiválasztása. A növényfajták szellemi tulajdonvédelmi oltalmának 1 kérdésköre egy interdiszciplináris jogterület. A növényfajta-oltalom tanulmányozása elválaszthatatlan a növénynemesítés és a nemesítési technikák fejlődésének ismertetésétől. A természettudományok, a biológia fejlődése és a nemesítési technikák változása a XX. század utolsó évtizedeitől kezdődően a szellemi tulajdon területén is olyan új kérdéseket vetett fel, amelyeknek napjainkra lényeges társadalami, politikai és gazdasági kihatásai is vannak. A növényfajta-oltalom, mint sui generis iparjogvédelmi oltalmi forma 1 A szellemi tulajdon lényegében a duális (anyagi és szellemi javakra egyaránt vonatkozó) polgári jog egyik alágazata amelynek egyben jelentős külső (szinte valamennyi jogággal összefonódó, érintkező) komplexitása is van és hálószerű összefüggést mutat számos más diszciplínával (találmánygazdaságtan, szabadalmi informatika, kreativitás-pszichológia stb). Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika. Budapest, 1995, Országos Találmányi Hivatal. 60-61. p 3
kapcsolódik a polgári joghoz, az agrárjoghoz, a környezetvédelmi joghoz. A szellemi tulajdon, mint anyagi értékű jog jelentőséggel bír közgazdasági szempontból is. A biotechnológiai kutatás számos etikai kérdést is felvet. Ezért növénynemesítést, a transzgénikus fajták előállítására képes modern biotechnológiát és a növényfajta-oltalmat komplexen kell elemezni. Az új növényfajták hazánkban 1969-től kezdődően szabadalmi oltalomban, majd 2003-tól kezdődően sui generis növényfajta-oltalomban, az Európai Unió tagállamaiban 1995-től kezdődően közösségi növényfajtaoltalomban részesíthetők. A PhD értekezésem szerkesztésben a növényfajták oltalmára létesült, 1961-ben létrehozott Nemzetközi Egyezményből kiindulva törekedtem a növényfajta-oltalom nemzetközi, európai uniós és hazai szabalyainak bemutatására. Így a dolgozat egyes fejezetei az elmúlt 50 évben bekövetkezett biológiai fejlődés eredményeként jelentkező jogalkalmazási kérdések közötti összefüggések feltárására irányulnak. A növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény meghatározó volt a növényfajta-oltalom szempontjából, de számos más nemzetközi egyezmény is összefüggésben van a növényfajta-oltalommal és a szellemi tulajdonvédelemmel. PhD értekezésem egyes fejezeteit a következő öt nagy témakörbe lehet csoportosítani: I. a növényfajta-oltalom sajátosságai az UPOV Egyezmény alapján, a közösségi növényfajta-oltalom, valamint a hazai szabályozás rendszerének bemutatása (I-III. Fejezet); II. a biotechnológia fejlődésből adódó kérdésekre figyelemmel a növényfajta-oltalom és a biotechnológiai találmányok oltalma közötti kapcsolat, illetve a két jogintézmény elhatárolásának elemzése, az elemzés elválaszthatatlan a növénynemesítés és a nemesítési technikák fejlődésének áttekintésétől, hiszen éppen ez váltotta ki napjainkra a szabadalmi oltalommal kapcsolatos új kérdéseket és a szabadalom ellenes mozgalmak kialakulását (IV-V. Fejezet); III. a biológiai sokféleség és a genetikai anyagok megőrzésének, a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos tudás hasznosításának és 4
védelmének, valamint az igazságos és méltényos haszon megosztás szabályainak a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek és azok összefüggéseinek, valamint a hazai szabályozásnak a bemutatása (VI.-VII. Fejezet); IV. a géntechnológiai tevékenység európai uniós szabályainak és a hazai szabályoknak az ismertetése (VIII. Fejezet); V. a növényfajták állami elismerésére és a vetőmag forgalmazásra vonatkozó hazai szabályozás történeti fejlődésének és hatályos szabályainak, továbbá a tájfajtákra és azok oltalmi lehetőségeire vonatkozó szabályok bemutatása (IX.-X. Fejezet). A PhD értekezésem elkészítéséhez kutatást végeztem a hazai jogalkalmazási gyakorlatról. A növényfajta-oltalommal és a növényfajták állami elismerésével kapcsolatban öt témakörben (I. Növényfajta-oltalom, II. Állami elismerés, III. Saját felhasználású vetőmag, IV. Növényfajtaoltalomból eredő jogok bitorlása, V. Nemesítő elismerése, fajtahasználati díjlicenc díj) 24 kérdést 2 állítottam össze. Az 1. számú mellékletben foglalt kérdőívet elektronikus levélben az MTA Növénynemesítési Bizottsága tagjainak és a Magyar Növénynemesítők Egyesülete tagjainak küldtem meg. A válaszokat is elektronikus levélben kaptam meg. Az 50 kiküldött kérdőívre 30 válasz érkezett. A válaszokkal kapcsolatban több nemesítővel személyesen és telefonon is beszéltem. A kutatás alapján egyrészt a szellemi tulajdonvédelmi tudatosságról, másrészt arról szerettem volna megbizonyosodni, hogy helyes-e az az állításom, amely szerint a hazai szakmai gyakorlat az állami elismeréshez kapcsolódó díjazási és elismerési rendszert növényfajtaoltalomként kezelte. A beérkezett válaszok és személyes konzultációk alapján kutatásom eredményeit a dolgozatom egyes fejezeteiben, a kérdésekkel érintett részeknél ismertetem. A kutatást 2007-ben végeztem el, így azokat a válaszokat (főleg statisztikai adatokat), amelyek az elmúlt években 2 A kérdések összeállításához segítséget kaptam Prof. Dr. Heszky Lászlótól (Szent István Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Kara Genetikai és Biotechnológiai Intézet igazgatójától) 5
változhattak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának adatbázisában való kutatással, illetve személyes konzultációval ellenőriztem és aktualizáltam. 6
I. Fejezet AZ UPOV EGYEZMÉNY ÉS A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM SAJÁTOSSÁGAI 1. A NÖVÉNYFAJTÁK OLTALMÁRA LÉTESÜLT NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY A nemesítőket már a XX. század elejétől kezdődően foglalkoztatta az új fajtáik szabadalmi oltalmazásának kérdése. Először az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi törvénye tette lehetővé a vegetatív szaporítóanyagok szabadalmi oltalmát (1930), Európában először Németországban dolgozták ki az új növényfajták speciális oltalmának szabályait. A növényfajták oltalmával kapcsolatos jogi szabályozás alakulása szempontjából meghatározó az 1957-ben Párizsban megtartott Diplomáciai Konferencián elhatározott, majd 1961-ben szintén Párizsban aláírt a növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény (International Union for the Protection of New Varieties of Plants) (a továbbiakban: UPOV Egyezmény), amely 1968. augusztus 10-én lépett hatályba. Az UPOV Egyezmény 1961. évi megkötése megelőzte a Szellemi Tulajdon Világ Szervezetének (WIPO) 1970. évi létrehozását és az Európai Szabadalmi Egyezményt 3. Így az UPOV Egyezmény meghatározta a növényfajták jogi oltalomnak a kereteit, amelyre a későbbi jogfejlődés során már tekintettel kellett lenni. Az UPOV Egyezmény egyes fejezetei meghatározzák a szerződő felek általános kötelezettségeit, a növényfajta-oltalom (a nemesítői jogok) megadásának feltételeit, a növényfajta-oltalom iránti bejelentés szabályait, az oltalom tartalmát, a fajtanévre, a nemesítői jog megsemmisítésére és 3 A Magyar Köztársaság 2002-ben csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez. 7
megszüntetésére, az Unióra és az Egyezmény végrehajtására vonatkozó szabályokat. Az UPOV Egyezmény célja egy hatékony növényfajta-oltalmi rendszer létrehozása és támogatása, amely elősegíti a mezőgazdaság, illetve a társadalom javát szolgáló új növényfajták nemesítését, valamint lehetővé teszi, hogy a tagállamok az új növényfajták nemesítőit elismerjék és részükre az oltalommal védett növényfajták esetében egy kizárólagos jogot biztosítsanak. Az UPOV Egyezmény tagállamai e kötelezettség teljesítésének érdekében olyan jogszabályokat alkottak, amelyek alapján egyre több növényfaj esetében tették lehetővé a növényfajták oltalmát. A tagállamok fokozatosan terjesztették ki az oltalomban részesíthető növényfajok körét 4. 1.1. Az UPOV Egyezmény módosításai Az UPOV Egyezmény 1961. évi szövege többször módosult: 1971-ben, 1978-ban 1991-ben. Az UPOV Egyezmény szövegét felülvizsgálta az 1972 novemberében megtartott Diplomáciai Konferencia, amelyen a tagállamok hozzájárulásait meghatározó kiegészítő szabályt fogadtak el. Ez a szabály 1977. február 11-én lépett hatályba. A tagállamok pénzbeli hozzájárulásainak mértékét öt osztályba (I. osztály 5 egység, II. osztály 4 egység, III. osztály 3 egység, IV. osztály 2 egység, V. osztály 1 egység) sorolja ez az új szabály és lehetőség van fél egységnek megfelelő hozzájárulás fizetésére is. Minden tagállam az osztályba sorolásának megfelelő mértékű hozzájárulást köteles fizetni. Az UPOV Egyezmény módosított szövegét az 1978 októberében megtartott Diplomáciai Konferencia fogadta el és 1981. november 8-án lépett hatályba. Ezt a módosítást több éves előkészítő munka előzte meg. A módosítás többek között 4 Hazánk az UPOV Egyezmény 1978. évi szövegéhez 1983. március 16-án csatlakozott és a csatlakozási okirat letétbe helyezése alkalmával tett nyilatkozot értelmében az UPOV Egyezményt valamennyi növénytani nemzettségre és fajra alkalmazza. 8
a) pontosította az elsőbbségi szabályokat, mivel korábban lehetőség volt arra, hogy egy nemesítő egy még nem teljesen kész fajtát csak bejelentett az egyik tagállamban és a másikban elsőbbséget igényelt erre a bejelentésre a kiegészítés lehetővé teszi, hogy az a tagállam, amelyben az elsőbbséget igényelték meghatározott időn belül kiegészítő dokumentumokat és a szükséges szaporítóanyag benyújtását kérje, ha az elsőbbséget megalapozó bejelentést elutasították, vagy visszavonták, b) az USA szabályzására figyelemmel megváltoztatta a tagállamok fennálló jogának védelméről szóló 37. cikket, így lehetővé tette a kettős oltalom tilalmát szabályozó 2. cikk (1) bekezdése alóli kivételt, ha a tagállam az 1978. évi szöveg aláírására nyitva álló idő alatt bejelentést tesz az ENSZ Főtitkárához, hogy ugyanazon nemzettség vagy faj vonatkozásában fenntartja a különböző oltalmi formákat, c) pontosította a fajtavizsgálat szabályait. Az UPOV Egyezmény 1991. évi módosítását (átdolgozását) a növénynemesítés területén bekövetkezett technikai fejlődés, a biotechnológia térhódítása tette szükségessé. Az UPOV Egyezmény módosított szövegét az 1991 márciusában Genfben megrendezett Diplomáciai Konferencia fogadta el. Az Egyezmény új szövege - több lényeges változás mellett - bővíti a nemesítők jogait, a fajtaoltalom terjedelmét, hosszabb oltalmi időtartamot ír elő. Az 1991. évi módosítás lényegében a szabadalmi oltalomhoz közelítette a növényfajta-oltalom szabályait. 1.2. Az UPOV Egyezmény tagállamai Az UPOV Egyezményt, annak létrehozásakor, az 1961. évi Diplomáciai Konferencián Belgium, Franciaország, Hollandia, Olaszország és a Német Szövetségi Köztársaság írta alá. Ezt követően az aláírásra rendelkezésre álló időben még Dánia, az Egyesült Királyság és Svájc is aláírta. Magyarország 1983. évi csatlakozásakor az UPOV Egyezménynek 16 tagállama volt. Az UPOV Egyezményhez az egykori szocialista országok 9
közül csak Lengyelország csatlakozott a rendszerváltozást megelőzően 1989. március 1-jén. Ezt követően több állam csatlakozására az 1991. évi diplomáciai konferenciát követően 1993 és 1994 között, majd 2000 után került sor. Az Európai unió 2005. július 29. óta tagja az UPOV Egyezménynek. Az UPOV Egyezménynek jelenleg 70 tagállama van. Az UPOV Egyezmény több tagállama jelentős mezőgazdasággal rendelkezik, míg számos tagállam a fejlődő országok közül került ki. A fejlődő országok csatlakozására hatással volt az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított Kereskedelmi Világszervezet (WTO) létrehozó Marrakesh-i Egyezmény 1/C mellékletében foglalt, a szellemi tulajdonogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló Megállapodás (Agreement on Trade-Related Aspects on Intellectual Property Rights) (a továbbiakban: TRIPS Megállapodás), amely a növényfajta-oltalom szabályozásának minimum követelményeként előírta, hogy a tagállamoknak a növényfajták oltalmát szabadalmi oltalommal, növényfajta-oltalommal, vagy e kettő kombinációjával kell megvalósítaniuk 5. Számos fejlődő ország az UPOV rendszerű növényfajta-oltalmat választotta. A 70 tagállam többségében a növényfajta-oltalom iránti kérelmek elbírálása a mezőgazdasági minisztériumokhoz vagy annak irányítása alá tartozó szervezethez, illetve önálló fajtaoltalmi hivatalhoz tartozik. Csak néhány tagállam esetében tartozik a növényfajta-oltalom a szellemi tulajdon hivatalának hatáskörébe. Ausztrália az egyetlen tagállam, amely 2004-ben megváltoztatta a hatáskört és a növényfajta oltalom a Mezőgazdasági Minisztériumtól az ausztrál Szellemi Tulajdon Hivatalhoz került. + 1.3. Az UPOV tevékenysége Az UPOV Egyezmény elősegíti a tagállamok együttműködését és a fajtaoltalom bevezetését az Unión kívüli országokban. Egy egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakulásához vezetett az a tény, hogy az UPOV 5 TRIPS Megállapodás 27. cikk 10
Egyezmény a fajtaoltalom alapfogalmait egységesítette és a csatlakozó államok részére előírta a jogszabályaik megfelelő módosítását. Ez nemcsak a nemesítők részére volt előnyös, hanem megkönnyítette a tagállamok fajtaoltalmi hivatalainak az együttműködését is. A tagállamok munkáját az UPOV Egyezmény Irodája által elkészített ajánlások, mintaegyezmények, egységes formanyomtatványok és vizsgálati irányelvek segítik. Az UPOV Egyezmény értelmében az egyes tagállamok kötelesek megtenni az UPOV Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazáshoz szükséges intézkedéseket. E szerint a tagállamoknak megfelelő védelelemben kell részesíteniük az új növényfajtákat, létre kell hozniuk egy fajtaoltalommal foglalkozó hivatalt, vagy egy már létező hivatalt kell ezzel a feladattal megbízniuk. A tagállamoknak gondoskodniuk kell a növényfajták védelmére vonatkozó bejelentések és közlemények, valamint a megadott oltalmak közzétételéről. Az UPOV Egyezmény alapján a tagállamoknak a növényfajták oltalmára vonatkozó rendszerének meg kell felenie az UPOV Egyezmény anyagi jogi rendelkezéseinek. Az UPOV Egyezmény lehetővé teszi, hogy a tagállamok külön megállapodás alapján felhasználják egymás fajtakísérleti vizsgálatainak az eredményét. Az UPOV Egyezmény alapján kialakult a növényfajták megkülönböztethetősége, egyneműsége és állandósága vizsgálatának (az ún. DUS vizsgálatoknak) az összehangolt rendszere. A tagállamok által megkötött megállapodások csökkentették a fajtavizsgálatok költségeit is. A kialakult együttműködés ösztönzi a tagállamokban a nemesítés fejlesztését és az értékes új növényfajták termesztését. 1.4. Az Unió szervei Az Uniónak két állandó szerve van a Tanács és a Hivatal. A Tanács a tagállamok képviselőiből áll és hatáskörébe tartozik többek között a szervezet igazgatási és pénzügyi rendjének, valamint a szervezet tevékenységének meghatározása és az arról szóló beszámoló megvitatása, az egyes intézkedések 11
felülvizsgálata, az UPOV Egyezmény módosításának előkészítése, továbbá a szervezet munkáját szolgáló határozatok kiadása. Az Unió Hivatalának székhelye Genf. A Hivatal feladatait a Tanács határozza meg. Az Hivatal ellátja a nemzetközi együttműködéshez szükséges technikai és adminisztratív munkákat. A Hivatal összegyűjti a tagállamok jogszabályait és rendszeresen tájékoztatja a tagállamokat a Szervezet tevékenységéről. Az UPOV Egyezmény Technikai Bizottságának munkacsoportjai az egyes növényfajok fajtakísérleteihez szükséges vizsgálati irányelveket és a vizsgálati módszereket dolgozzák ki. A Technikai Bizottságnak hat technikai munkacsoportja van: a gyümölcsfajták, a dísznövények és erdészeti növényfajták, a zöldségfélék, a szántóföldi növények vizsgálati irányelveivel, valamit az automatizálás és a számítógépes adatfeldolgozás programjának kidolgozásával, továbbá biokémiával és molekuláris technikával foglalkozó munkacsoport. Az egyes munkacsoportok által kidolgozott vizsgálati irányelvek alapján a tagállamok egységesített alapelvek szerint folytathatják le a fajtakísérleti vizsgálatokat. Az egyes növényfajok DUS vizsgálatára 6 vonatkozóan kidolgozott irányelvek száma évről évre emelkedett 7. A Közösségi Növényfajta-hivatal is átvette ezeket a vizsgálati irányelveket. Az UPOV Egyezmény Igazgatási és Jogi Bizottsága kialakította a fajtaoltalom iránti bejelentések, a fajtakísérletek, valamint a fajtaoltalom megadásának összehangolt jogi szabályozását. Az Igazgatási és Jogi Bizottság egyes ülésein rendszeresen foglalkozik a növénynemesítés során felmerülő jogi problémák elemzésével. E témák közé tartoznak többek között a következők: a farmer privilégium (a nemesített növényfajták saját célra való felhasználása fajtahasználati díj fizetése nélkül), a biotechnológiával nemesített tulajdonságok szabadalmazhatóságának lehetősége, a DUS vizsgálatokkal kapcsolatos jogi kérdések. 6 A megkülönböztethetőség (distinctness), az egyöntetűség (uniformity), az állandóság (stability) vizsgálata 7 Az irányelvek száma:1985-ben 20, 1991-ben közel 60, 1998-ban 120, 2004-ben 220. 12
2. NÖVÉNYFAJTA-OLTALOM AZ UPOV EGYEZMÉNY ALAPJÁN 2.1. A növényfajta-oltalom feltételei Az UPOV Egyezmény az új növényfajtákra vonatkozóan, a biológiai sajátosságokat figyelembe véve az ipari találmányok szabadalmi oltalmától eltérő szabályokat állapított meg az oltalom feltételeként. A növényfajták esetében az oltalom feltétele az újdonság, a megkülönböztethetőség (distinctness), az egyöntetűség (uniformity), az állandóság (stability) és a bejelenthető fajtanév. A növényfajtákra vonatkozó újdonság követelménye eltér a szabadalmi jogban ismert általános újdonság fogalomtól. A növényfajta újdonságát ugyanis csak az adott fajtának az eladásra felkínálása vagy kereskedelmi forgalomba hozatala ronthatja, ha arra a nemesítő, vagy jogutódja hozzájárulásával került sor az elsőbbség napját megelőzően. A növényfajta új, ha a nemesítő, jogutódja vagy az ő hozzájárulásával bárki más a növényfajta szaporítóanyagát vagy terményét nem adta el vagy azzal más módon nem rendelkezett a) belföldön az oltalom iránti bejelentés benyújtását megelőző egy évnél korábban, vagy b) külföldön az oltalom iránti bejelentés benyújtását megelőző hat évnél korábban szőlő és fa esetében, illetve négy évnél korábban más növények esetében. Megkülönböztethető a fajta, ha határozottan eltér bármely más, a bejelentés napján közismert fajtától. Egy másik fajtát a bejelentés napjától, különösen akkkor kell közismertnek tekinteni, ha arra vonatkozóan a nemesítői jog megadása vagy hivatalos fajtajegyzékbe történő bejegyzése iránt bármely országban bejelentést nyújtottak be, feltéve, hogy a bejelentés - az esettől függően - a nemesítői jog megadását vagy e másik fajtának hivatalos fajtajegyzékbe történő bejegyzését eredményezi. A bejelentés napján közismertnek számít az a fajta, amely már oltalom alatt áll vagy amelyet 13
egyéb kizárólagos hasznosítási jogot eredményező hivatalos nyilvántartásba vettek. A növényfajta-oltalom szempontjából a megkülönböztethetőségre használt fontos jellemző nem értelmezhető gazdasági szempontból. Egynemű a fajta, ha a lényeges fajtajellemzői kielégítően azonosak a szaportás során figyelembe vehető olyan változásokkal, amelyeknek a bekövetkezásáre számítani lehet. 8 Állandó a fajta, ha a lényeges fajtajellemzői az ismételt szaporítás után vagy meghatározott szaporítási ciklus esetén minden szaporítási ciklus végén, változatlanok maradnak 9. Az UPOV Egyezmény meghatározta a fajtaoltalom megadásának feltételeit, a megadásra irányuló eljárást, a fajtanévre vonatkozó szabályokat, a nemesítők jogait. A tagállamoknak az UPOV Egyezmény 1991-ben elfogadott szövegének hatályba lépésétől számított 5 éven belül valamennyi növényfaj 10 esetében lehetővé kell tenniük a fajtaoltalmat. Az UPOV Egyezményhez csatlakozó új tagállamoknak a csatlakozás időpontjában legalább 15 növényfaj, a csatlakozástól számított 10 éven belül pedig valamennyi növényfaj fajtaoltalmát lehetővé kell tenniük. Az 1991. évi módosítást megelőzően az UPOV Egyezmény egyik lényeges szabálya volt az ún. kettős oltalom tilalma. Az UPOV Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy az a tagállam, amelynek hazai jogszabályai a nemesítői jogot mind a sajátos oltalmi forma, mind a szabadalom megadásával elismerik, ugyanarra a növénytani nemzetségre vagy fajra csak az egyiket írhatja elő. A kettős oltalom tilalmának elve egy alapvető kérdés a növényfajta-oltalom és a szabadalom közötti viszony szempontjából. 8 UPOV Egyezmény 8. cikk 9 UPOV Egyezmény 9. cikk 10 Az UPOV Egyezmény fokozatosságot írt elő az oltalomban részesíthető növényfajok számának növelésére. Az 1961. évi szöveg a hatálybalépéstől számított 3 éven belül az UPOV Egyezmény mellékletében felsorolt 13 növénytani nemzettség közül legalább két növénytani nemzettség, 6 éven belül négy növénytani nemzettség és 8 éven belül valamennyi növénytani nemzettség oltalomban részesíthetőségét írta elő. Az UPOV Egyezmény 1978. évi szövege szerint az új tagállamoknak a csatlakozáskor legalább 5 növénytani nemzettség és faj majd a hatályba lépéstől számított 3 éven belül legalább tíz növénytani nemzettség és faj, 10 éven belül legalább 18 növénytani nemzettség és faj és 8 éven belül legalább 24 növénytani nemzettség és faj oltalmazhatóságát kellett vállalniuk. 14
Az USA joga szerint a növényfajták szabadalmi oltalommal, növényfajta-oltalommal és használati mintaoltalommal is védhetők. Az UPOV Egyezmény 37. cikke szabályozza a tagállamok fennálló jogának védelmét. Az UPOV Egyezmény 1961. évi szövege értelmében az Egyezmény nem érinti a tagállamok fennálló nemzeti jogát vagy a tagállamok közötti egyezményeket. Az UPOV Egyezmény 1978. évi szövege azonban az USA szabályozására figyelemmel megváltoztatta a 37. cikket. A módosított szöveg lehetővé tette a kettős oltalom tilalmát szabályozó 2. cikk (1) bekezdése alóli kivételt, ha a tagállam az 1978. évi szöveg aláírására nyitva álló idő alatt bejelentést tesz az ENSZ főtitkárához, hogy ugyanazon nemzetség vagy faj vonatkozásában fenntartja a különböző oltalmi formákat. A biotechnológia fejlődése azonban szétfeszíti a kettős oltalom tilalmának elvét és a 10 évig tartó, hosszas jogi viták után ez az elv az UPOV Egyezmény 1991. évi szövegébe már nem is kerül bele. 2.2. A növényfajta-oltalom tartalma Az UPOV Egyezmény 1991-ben elfogadott új szövege - több lényeges változás mellett - bővíti a nemesítők jogait, a fajtaoltalom terjedelmét. Az új rendelkezések értelmében a nemesítő kizárólagos hasznosítási joga nemcsak a vetőmagra, szaporító anyagra és a szaporítóanyagként felhasználható növényi részekre terjed ki. A nemesítő kiterjesztheti jogát a termésre, ideértve az egész növényeket és növényi részeket is abban az esetben, ha nem volt alkalma jogait a szaporítóanyag tekintetében érvényesíteni. Amennyiben a nemesítő akadályozva volt a jogérvényesítésben a termés vonatkozásában, akkor az oltalom érvényesíthető a termésből jogosulatlanul készült termék után is feltéve, ha ezt a szerződő államok törvényhozása előírja. Ezeket a szabályokat alkalmazni kell az ún. lényegében származtatott fajtákra is. A lényegében származtatott fajtának világosan megkülönböztethetőnek kell lennie a kiindulási fajtától. Abban az esetben, ha a lényegében származtatott fajta és a védett fajta között nincs pontos 15