BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, XXX [ ](2013) XXX draft BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM Útmutató az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2012/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez 9 11. cikk: Fogyasztásmérés; Számlainformációk; A mérési és számlainformációkhoz való hozzáférés költségei COURTESY TRANSLATION OF SWD(2013) 448 FINAL HU HU

TARTALOMJEGYZÉK A. BEVEZETÉS... 2 B. JOGI ÉS SZAKPOLITIKAI HÁTTÉR... 5 C. A KÖTELEZETTSÉG HATÁLYA... 6 D. A FOGYASZTÁSMÉRŐK ÉS MÉRÉSI ADATOK RENDELKEZÉSRE BOCSÁTÁSÁRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉG... 6 E. A SZÁMLAINFORMÁCIÓK RENDELKEZÉSRE BOCSÁTÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉG... 11 F. A MÉRÉSI ÉS SZÁMLAINFORMÁCIÓK INGYENES RENDELKEZÉSRE BOCSÁTÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉG... 15 G. A 9., 10. ÉS 11. CIKK VÉGREHAJTÁSÁNAK KIKÉNYSZERÍTÉSÉRE VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉG... 15 1

9 11. CIKK: FOGYASZTÁSMÉRÉS; SZÁMLAINFORMÁCIÓK; A MÉRÉSI ÉS SZÁMLAINFORMÁCIÓKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS KÖLTSÉGEI A. BEVEZETÉS 1. Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv 1 (a továbbiakban: energiahatékonyságról szóló irányelv vagy az irányelv) 9., 10. és 11. cikke és VII. melléklete vonatkozik az egyedi energiafogyasztás mérésére és számlázására. 2. Az energiafogyasztás mérése tekintetében a 9. cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy teljesítsék az alábbi fő kötelezettségeket: Biztosítsák, hogy a villamos energia, a földgáz, a távfűtés, a távhűtés, valamint a használati meleg víz végső felhasználóit amennyiben az műszakilag lehetséges és pénzügyileg ésszerű ellássák olyan versenyképes árú fogyasztásmérőkkel, amelyek pontosan tükrözik a felhasználók tényleges energiafogyasztását, és amelyek információkat szolgáltatnak a tényleges felhasználási időszakról. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az alábbi esetekben mindig rendelkezésre bocsássanak ilyen fogyasztásmérőket: - új épületben létrehozott új csatlakozás esetén; vagy - ha egy épület a 2010/31/EU irányelvben 2 (a továbbiakban: EPBD) megállapított jelentős felújításon megy keresztül. Amennyiben a tagállamok bevezetik a földgáz és/vagy a villamos energia tekintetében az intelligens mérési rendszereket és az okos mérőket a 2009/72/EK 3, illetve a 2009/73/EK 4 irányelvvel összhangban: - a fogyasztásmérő rendszerek tájékoztatást kell nyújtsanak a végső felhasználóknak a használat tényleges idejéről; - a mérőberendezések minimális funkcióinak és a piaci szereplők tekintetében előírt kötelezettségeknek a meghatározása során teljes mértékben figyelembe kell venni az energiahatékonysággal és a végső felhasználók érdekeivel kapcsolatos célkitűzéseket; - az okos mérőnek és az adatközlésnek biztonságosnak kell lennie, valamint védeni kell a végső felhasználók magánéletét, összhangban az uniós adatvédelmi és a magánélet védelméről szóló jogszabályokkal; - a villamos energia esetében elő kell írni a fogyasztásmérők üzemeltetői számára annak biztosítását, hogy a végső felhasználó kérésére a 1 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 315., 2012.11.14., 1. o. 2 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (átdolgozás), HL L 153., 2010.6.18., 13. o. 3 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 211., 2009.8.14., 55 93. o. 4 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 211., 2009.8.14., 94 136. o. 2

fogyasztásmérő a végső felhasználók létesítményeiből a hálózatba betáplált villamos energiát is figyelembe vegye; - ha a végső felhasználók ezt kérik, számukra vagy a nevükben eljáró harmadik fél (pl. energetikai szolgáltató cég vagy beszerzési közösségek szolgáltatói) számára rendelkezésre kell bocsátani az adott felhasználók villamosenergiainputjának és -vételezésének mérési adatait olyan könnyen érthető formában, amelyet felhasználhatnak az ajánlatok összehasonlítható alapon történő összevetéséhez; - az okos mérők telepítésének időpontjában a végső felhasználóknak megfelelő tanácsadást és tájékoztatást kell nyújtani, különösen az energiafogyasztás nyomon követése tekintetében a fogyasztásmérővel kapcsolatos összes lehetőségről. A fűtés, a hűtés, valamint a használati meleg víz fogyasztásának mérése tekintetében: - amennyiben az épületet távfűtési/távhűtési hálózatról vagy egy több épületet kiszolgáló központi rendszerből látják el, hő- vagy melegvíz-mennyiségmérőt kell felszerelni a hőcserélőnél vagy a csatlakozási pontnál; - a többlakásos vagy több célra használt épületekben lakó végső felhasználók esetében minden egyes lakás vagy egység számára egyedi hő- vagy melegvízfogyasztásmérőt kell biztosítani legkésőbb 2016. december 31-ig, függetlenül attól, hogy az épületeket külső forrásból vagy az épületeken belüli közös forrásból látják-e el. Azokban az épületekben azonban, ahol műszakilag nem megvalósítható vagy nem költséghatékony hőfogyasztásmérőt használni, ehelyett az ilyen épületekben található lakásokban/egységekben lévő radiátorokra egyedi fűtési költségelosztót kell felszerelni. Végül pedig, amennyiben ez a megoldás sem költséghatékony, a hőfogyasztás mérésére alternatív módszereket is lehet alkalmazni. 3. A számlázás és a számlainformációk tekintetében a 10. cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy teljesítsék az alábbi fő kötelezettségeket: Amennyiben a végső felhasználók olyan egyedi fogyasztásmérőkkel rendelkeznek, amelyek a 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelv szerint nem minősülnek okos mérőnek (villamos energia, földgáz, fűtés, hűtés, használati meleg víz), 2014. december 31-től pontos és tényleges fogyasztáson alapuló számlainformációkkal kell ellátni őket, amennyiben ez műszakilag megvalósítható és gazdasági szempontból indokolt. Ezeket a számlainformációkat a VII. melléklet 1.1. pontjában meghatározott minimális gyakorisággal kell ismertetni (amely szerint a végső felhasználóknak legalább hathavonta, vagy kérésre, illetve ha elektronikus számlázást kértek, háromhavonta tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy az elmúlt időszakban felhasznált energiáért milyen összegű számlát fognak kapni). o A tagállamok ennek a kötelezettségnek eleget tehetnek a végső felhasználó által végzett rendszeres leolvasáson alapuló rendszerrel is, amelynek keretében a végső felhasználó a mérőberendezés állását bejelenti az energiaszolgáltatónak. Ilyen esetekben a tagállamok biztosítják, hogy a számla csak akkor alapul becsült fogyasztáson vagy tüntethet fel átalányösszeget, ha a 3

végső felhasználó az adott számlázási időszakra nem jelentette be a mérőberendezés állását. A tagállamok kivételt tehetnek a földgázfogyasztás esetében, ha a földgázt kizárólag főzési célra használják. Amennyiben rendelkezésre állnak okos mérők, ezeknek biztosítaniuk kell a tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlázást (10. cikk, (2) bekezdés), és a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a végső felhasználók könnyen hozzá tudjanak férni azokhoz a kiegészítő információkhoz, amelyek segítségével részletesen ellenőrizhetik saját múltbeli fogyasztásukat. Ezeknek legalább a következő információkat kell tartalmazniuk: o Összesített fogyasztási adatok olyan időszakok szerinti bontásban, amelyekre vonatkozóan a tényleges fogyasztáson alapuló rendszeres számlainformációk keletkeztek. Ilyen adatokat legalább az elmúlt három évre vagy amennyiben ez rövidebb a szolgáltatási szerződés kezdete óta eltelt időtartamra vonatkozóan kell rendelkezésre bocsátani. o Részletes fogyasztási adatok bármely nap, hét, hónap vagy év vonatkozásában a használat idejére vonatkozóan. Ilyen adatokat legalább az elmúlt huszonnégy hónapra vagy amennyiben ez rövidebb a szolgáltatási szerződés kezdete óta eltelt időtartamra vonatkozóan kell a végső felhasználó rendelkezésére bocsátani. Függetlenül attól, hogy rendelkezésre állnak-e okos mérők, a tagállamok biztosítják az alábbiakat: o a múltbeli fogyasztásra vonatkozó kiegészítő információkat is tartalmazó mérési adatokat a végső felhasználó kérésére hozzáférhetővé kell tenni az általa kijelölt energiahatékonysági szolgáltató (pl. egy energetikai szolgáltató cég vagy beszerzési közösségek szolgáltatója) számára; o minden végső felhasználó számára lehetőséget kell biztosítani, hogy az elektronikus számlainformációkat és számlázást választhassák; o az energiafogyasztással kapcsolatos számlán/számlainformációkban vagy hozzájuk mellékelve világos és könnyen érthető formában feltüntetik a VII. mellékletben (1.2. pont) megadott minimális információkat. E minimális információknak az alábbiakat kell tartalmazniuk: i. a tényleges aktuális árak és a tényleges energiafogyasztás; ii. a végső felhasználó aktuális energiafogyasztásának és az előző számlázási időszakokban mért fogyasztásának (legalább az előző év ugyanezen időszaka) az összehasonlítása, lehetőleg grafikus formában; iii. olyan szervek kapcsolatfelvételhez szükséges adatai, ahonnan a fogyasztók további információkat (pl. energiatakarékossági technikákról/technológiákról, összehasonlító végfelhasználói profilokról stb. szóló információ) szerezhetnek; iv. amikor csak lehetséges és hasznos, egy átlagos normalizált vagy viszonyítási alapként figyelembe vett, ugyanazon felhasználói kategóriába tartozó végső felhasználóval történő összehasonlítás; o az energiaköltségekre vonatkozó információkat és becsléseket kérésre a végső felhasználók rendelkezésére kell bocsátani megfelelő időn belül és olyan formában, amelyet felhasználhatnak az összehasonlítható alapon történő összevetéshez. 4. A 11. cikk tisztázza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a végső felhasználók térítésmentesen kaphassák meg az energiafogyasztásról szóló számláikat és a 4

számlainformációkat, és hogy a fogyasztási adatokhoz is megfelelő módon és térítésmentesen férhessenek hozzá. Ez alól kivételt képez a távfűtési hálózatból vagy más közös fűtési/hűtési forrásból ellátott többlakásos épületek fűtése és hűtése, azokban az esetekben, amikor harmadik felet, például szolgáltatót vagy helyi energiaszolgáltatót bíznak meg a tényleges fogyasztás mérésével, felosztásával és elszámolásával. Ilyen esetekben a költségeket a végső felhasználókra lehet hárítani, amennyiben az ilyen költségek ésszerűek. 5. Ezen útmutató célja, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak az energiahatékonyságról szóló irányelv 9 11. cikkének alkalmazásáról. Az útmutató a bizottsági szolgálatok nézeteit tükrözi, nem módosítja az irányelv joghatásait, és nem érinti a 9 11. cikk Bíróság által megfogalmazott kötelező erejű értelmezését. B. JOGI ÉS SZAKPOLITIKAI HÁTTÉR 6. Az energiahatékonyságról szóló irányelv méréssel és számlainformációkkal kapcsolatos rendelkezései átvesznek néhány rendelkezést a korábbi irányelvekből. Az energiavégfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv 5 (amelyet az energiahatékonyságról szóló irányelv hatályon kívül helyezett) előírta a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a végső felhasználók versenyképes áron egyedi fogyasztásmérőt kapjanak, amely pontosan jelzi a tényleges energiafogyasztásukat, továbbá a használat tényleges időpontjáról is információt ad. A legtöbb esetben ez az előírás feltételektől függött, így attól, hogy technikailag lehetségesnek, pénzügyi szempontból ésszerűnek, továbbá a lehetséges energiamegtakarítás tekintetében arányosnak kellett lennie. Ugyanakkor új épületekben létrehozott új csatlakoztatások esetén, vagy amennyiben egy épület a 2002/91/EK irányelvben 6 meghatározott jelentős felújításon ment keresztül, az említett egyedi fogyasztásmérőket mindig rendelkezésre kellett bocsátani. A 2006/32/EK irányelv azt is előírta, hogy a tényleges fogyasztást tükröző egyértelmű számlázást kell biztosítani, mégpedig elégséges gyakorisággal ahhoz, hogy a fogyasztók szabályozni tudják saját energiafelhasználásukat. Ezeket a rendelkezéseket általában átvette az energiahatékonyságról szóló irányelv is, és további felvilágosítást adott. 7. A villamos energia és a földgáz belső piacáról szóló irányelvek (2009/72/EK és 2009/73/EK) előírják, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell az intelligens mérési rendszerek bevezetését annak érdekében, hogy segítsék a fogyasztók aktív részvételét a villamosenergia-, illetve a gázellátás piacán. A villamos energia tekintetében amennyiben elvégezték a hosszú távú költségek és hasznok gazdasági értékelését, a pozitív értékelést kapó fogyasztók legalább 80 %-a számára legkésőbb 2020-ig biztosítani kell az intelligens mérési rendszer felszerelését. Amennyiben nem végezték el a hosszú távú költségek és hasznok gazdasági értékelését, az összes fogyasztó legalább 80 %-a számára legkésőbb 2020-ig biztosítani kell az intelligens mérési rendszerek felszerelését (a villamosenergia- 5 Az Európai Parlament és Tanács 2006/32/EK irányelve (2006. április 5.) az energiavégfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 114., 2006.4.24., 64. o. 6 Az Európai Parlament és a Tanács 2002/91/EK irányelve (2002. december 16.) az épületek energiateljesítményéről, HL L 1., 2003.1.4., 65. o. 5

piaci irányelv I. mellékletének 2. pontja). A földgáz tekintetében nem adtak meg határidőt, azonban a menetrend készítése követelmény, a hosszú távú költségek és hasznok értékelésére is figyelemmel (a földgázpiaci irányelv I. mellékletének 2. pontja). Az említett irányelvekben továbbá az is szerepel, hogy a végső felhasználókat megfelelően tájékoztatni kell a tényleges villamosenergia- és gázfogyasztásukról és ennek költségéről, mégpedig elegendő gyakorisággal ahhoz, hogy szabályozni tudják saját energiafogyasztásukat. Az energiahatékonyságról szóló irányelv nem követeli meg az okos mérők bevezetését, mivel ezzel már foglalkozott a 2009/72/EK, illetve a 2009/73/EK irányelv. Az okos mérők több tagállamban történő folyamatos vagy tervezett bevezetése tekintetében azonban az energiahatékonyságról szóló irányelv egyértelmű helyzetet teremt: a releváns mérési és számlázási információkat okos mérés segítségével a végső felhasználók rendelkezésére kell bocsátani. C. A KÖTELEZETTSÉG HATÁLYA 8. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 9., 10. és 11. cikke kiterjeszti az energiavégfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv hatályát, és egyértelművé teszi lényegi rendelkezéseit. Ebben az útmutatóban csak akkor foglalkozunk az energiahatékonyságról szóló irányelvnek a 2006/32/EK irányelv 13. cikkében foglalt rendelkezésekkel megegyező rendelkezéseivel, ha az új rendelkezések végrehajtására hatással vannak. 9. A 2. cikk 23. pontja szerint a végső felhasználó meghatározása a következő: az a természetes vagy jogi személy, aki saját végső felhasználásra vásárol energiát. A 9. cikk (1) és (3) bekezdésében és a 11. cikk (2) bekezdésében az egyedi fűtés, hűtés és használatimelegvíz-fogyasztás mérésére és számlázására vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban megállapított kötelezettségek tekintetében, azokban az esetekben, amikor a fűtést, a hűtést vagy a meleg vizet a végfelhasználók közösen, vagy a végfelhasználók szövetsége nevében vásárolják meg (például a többlakásos épület egyéni lakásai esetében az energiafogyasztásért háztartások egy csoportja felel), az egyes háztartások minősülnek végfelhasználónak, annak ellenére, hogy gyakran a lakásszövetkezet vásárolja az energiát. Ezért a végső felhasználó fogalommeghatározását úgy kell értelmezni, hogy ezeket a végfelhasználókat, valamint a végfelhasználók nevében fűtést, hűtést vagy meleg vizet vásároló entitást (pl. lakásszövetkezet) is magában foglalja. D. A FOGYASZTÁSMÉRŐK ÉS MÉRÉSI ADATOK RENDELKEZÉSRE BOCSÁTÁSÁRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉG 10. A 2006/32/EK irányelv 13. cikke vezette be a 9. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit, amelyek előírják a tagállamok számára annak biztosítását, hogy amennyiben ez műszakilag megvalósítható és költséghatékony a végső felhasználók versenyképes áron egyedi fogyasztásmérőt kapjanak, amely pontosan jelzi a tényleges energiafogyasztásukat, továbbá információkat szolgáltat a tényleges felhasználási időszakról. Ez a jog az energiahatékonyságról szóló irányelvben is érvényes, de a közös fűtési, hűtési vagy melegvíz-rendszerrel rendelkező többlakásos és több célra használt épületekben lakó végső felhasználókra is kiterjesztették, akik számára 2016. december 31-ig ilyen mérőket kell rendelkezésre bocsátani (a 9. cikk (3) bekezdése). 6

11. Meg kell jegyezni, hogy a 9. cikk nem követeli meg az okos mérési rendszerek bevezetését, amelyről a 2009/72/EK, illetve a 2009/73/EK irányelv rendelkezik. Tisztáz azonban néhány kérdést, például azt, hogy ha a tagállamok okos mérést vezetnek be, különböző kötelezettségeket kell teljesíteni, különösen a 9. cikk (2) bekezdése értelmében. 12. A 9. cikk (1) bekezdésében és a 10. cikk (3) bekezdésében a többlakásos és több célra használt épületek tekintetében az egyedi melegvíz-fogyasztásmérők biztosítására irányuló követelmény azokra a helyzetekre vonatkozik, amikor a végső felhasználó közös kazánból vagy az épületen kívülről (pl. távfűtés) kapja a használati melegvizet. Például ha egy többlakásos épületben a használati melegvizet közös gázkazán állítja elő, a kazánt el kell látni közös gázmérővel, de emellett a használati meleg víz egyes felhasználóinak lakásába versenyképes árú melegvíz-fogyasztásmérőt kell felszerelni, amennyiben ez műszakilag megvalósítható és költséghatékony. 13. A 9. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerint a villamosenergia- vagy földgázfogyasztás okos mérési rendszerei tájékoztatást nyújtanak a végső felhasználóknak a használat tényleges idejéről. A 9. cikk (1) bekezdése értelmében azonban a műszaki megvalósíthatóság és a költséghatékonyság függvényében fontos megállapítani, hogy minden egyedi fogyasztásmérőnek, akár okos akár nem, rendelkeznie kell ezzel az alapvető funkcióval. Az, hogy a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjában nem csak az okos mérők, hanem az intelligens mérési rendszerek megfogalmazást használják, arra utal, hogy a tagállamok választhatják ki azt a módszert 7, amellyel a végső felhasználók rendelkezésére bocsátják e mérési információkat. A tagállamok előírhatják például, hogy az ilyen mérési információkat az okos mérőből adatokat gyűjtő otthoni kijelzők segítségével bocsássák rendelkezésre. 14. A 9. cikk (2) bekezdésének a) pontja nem váltja fel a mérőműszerekről szóló (2004/22/EK) irányelv 8 követelményeit, amely előírja, hogy minden esetben rendelkezésre álljon a mérő beépített alapvető kijelzője 9. Ez azért fontos, mert a kijelzők alapján számítanák ki a végső felhasználó által befizetendő összeget, például ha az okos mérő távoli leolvasási funkciója nem működik. 15. A 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjában megállapított kötelezettség tekintetében, amely szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a mérőberendezések minimális funkcióinak és a piaci szereplők tekintetében előírt kötelezettségeknek a meghatározása során teljes mértékben figyelembe vegyék az energiahatékonysággal és a végső felhasználók érdekeivel kapcsolatos célkitűzéseket, a tagállamok figyelembe vehetik az intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetésének előkészítéséről szóló bizottsági 7 Az intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetésének előkészítéséről szóló, 2012. március 9-i 2012/148/EU bizottsági ajánlás 42. pontja arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az intelligens fogyasztásmérő rendszereket használó végfelhasználók számára olyan szabványosított interfészeket bocsássanak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az egyedi fogyasztási adatok megjelenítését. 8 Az Európai Parlament és a Tanács 2004/22/EK irányelve (2004. március 31.) a mérőműszerekről, HL L 135., 2004.4.30., 1 80. o. 9 A mérőműszerekről szóló, 2004. március 31-i 2004/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 135., 2004.4.30., 1. o.) I. mellékletének 10.5. pontja értelmében : Függetlenül attól, hogy a közüzemi mérési célokra szánt mérőműszer távleolvasásra alkalmas-e, azt minden körülmények között el kell látni olyan metrológiailag ellenőrzött kijelzővel, amely lehetővé teszi a fogyasztónak segédeszközök használata nélküli leolvasást. Az ezen a kijelzőn megjelenő érték a fizetendő díj alapját képező mérési eredmény. 7

ajánlást 10. Mindenesetre a tagállamok dönthetik el, hogy mely energiahatékonysági célkitűzéseket és a végső felhasználók mely érdekeit veszik figyelembe, amikor a piaci résztvevőket kötelezik és meghatározzák az okos mérők minimális funkcióit. 16. A Bizottság 2012. március 9-i 2012/148/EU ajánlásában már részletes útmutatást adott a tagállamok azon kötelezettsége tekintetében, hogy az uniós adatvédelmi és a magánélet védelméről szóló jogszabályokkal összhangban gondoskodniuk kell az okos mérők és az adatközlés biztonságáról, valamint a végső felhasználók magánéletének védelméről. Az adatvédelmi irányelv (95/46/EK) 11 előírásai alapján általában a tagállamok felelnek a valósidejű és múltbeli információk bizalmasságának biztosításáért a végső felhasználók egyedi energiafogyasztásának méréséből származó adatok gyűjtése, tárolása, feldolgozása és ismertetése során. A 9. cikk (2) bekezdésének c) pontja annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy ahol a villamosenergia-fogyasztást okos mérőkkel mérik, ott a végső felhasználó kérésére a fogyasztásmérők üzemeltetői olyan fogyasztásmérőt biztosítsanak, amely figyelembe veszi a végső felhasználók létesítményeiből a hálózatba betáplált villamos energiát is. A 9. cikk (1) bekezdése tekintetében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen mérő(k) ára versenyképes legyen, ellenkező esetben az ár gátolhatja az elosztott termelés kialakítását. 17. A 9. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint ha a végső felhasználók ezt kérik, számukra vagy a nevükben eljáró harmadik fél (pl. energetikai szolgáltató cég vagy beszerzési közösség szolgáltatója) számára rendelkezésre bocsátják az adott felhasználók villamosenergia-inputjának és -vételezésének mérési adatait olyan könnyen érthető formában, amelyet felhasználhatnak az ajánlatok összehasonlítható alapon történő összevetéséhez. Ez a követelmény csak azokra a helyzetekre vonatkozik, amikor és amennyiben a tagállamok a villamosenergia-fogyasztás tekintetében okos mérési rendszereket alkalmaznak. A tagállamoknak jogszabályilag meg kell állapítaniuk vagy máshogy kell biztosítaniuk a végső felhasználó arra vonatkozó jogát, hogy eldönthesse, közzé lehet-e tenni, és ha igen, kivel lehet közölni az ő egyedi fogyasztásával kapcsolatos mérési adatokat. Másodszor pedig ez a rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a végső felhasználó kérésére ugyanazokat a mérési adatokat bocsássák a harmadik felek rendelkezésére is, mint amelyek a végső felhasználó rendelkezésére állnak. Ez az információ lehetővé teszi az energiahatékonysági szolgáltató (pl. beszerzési közösség szolgáltatója vagy energetikai szolgáltató) számára, hogy pontosabb szolgáltatást nyújtson a végső felhasználónak. 18. A 9. cikk (2) bekezdésének e) pontja annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a végső felhasználóknak megfelelő tanácsadást és tájékoztatást nyújtsanak a villamosenergia- vagy földgázfogyasztás okos mérői telepítésének időpontjában, különösen az azokkal kapcsolatos összes lehetőségről a mérőóra-leolvasás menete és az 10 A Bizottság 2012/148/EU ajánlása (2012. március 9.) az intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetésének előkészítéséről. 11 Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.). 8

energiafogyasztás nyomon követése tekintetében. A 9. cikk (2) bekezdésének e) pontját például a következők segítségével lehet átültetni: 1) a végső felhasználóknak nyújtandó információk minimális szintjének/terjedelmének megállapítása országos szinten, például a telepítők meglátogatják a végső felhasználókat, hogy okos mérőket telepítsenek, illetve 2) a telepítők számára megfelelő képzési programok biztosítása. Ez a követelmény kiegészíti a 12. cikk követelményeit, amely szerint a tagállamoknak egy vagy több intézkedést kell tenniük annak érdekében, hogy ösztönözzék az energiahatékonyságot a kis fogyasztású végső felhasználók körében is, és ide tartozhatnak az okos mérők üzembe helyezését kísérő kiterjedtebb kampányok. 19. A 9. cikk (3) bekezdése tájékoztat a fűtés, a hűtés és a használati meleg víz fogyasztásának méréséről olyan többlakásos és több célra használt épületekben, amelyek a fűtést/hűtést vagy használati melegvizet az alábbi forrásokból kapják: - távfűtés/távhűtés; - több épületet kiszolgáló központi rendszer; vagy - egy épületet kiszolgáló közös központi fűtési/hűtési rendszer. 20. Olyan többlakásos vagy több célra használt épületek esetében, amelyeket külső forrásból látnak el fűtéssel, hűtéssel vagy használati meleg vízzel, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hőcserélőnél vagy az épület csatlakozási pontjánál mérőt szereljenek fel. Ezeket a mérőket legkésőbb 2014. június 5-ig telepíteni kell. Ez alól nincs kivétel. 21. Az energiahatékonyságról szóló irányelv nem határozza meg a többlakásos vagy több célra használt épületek fogalmát. A többlakásos épületek olyan épületek, amelyek legalább két lakást tartalmaznak. A több célra használt épületek pedig olyan épületek, amelyeket legalább két jogalany használ, akiknek el kell osztaniuk egymás között a vásárolt energiára vonatkozó számlát. 22. Ami a 9. cikk (3) bekezdése keretében a többlakásos és több célra használt épületekben végzett egyedi hőfogyasztásmérést illeti, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezekben az épületekben minden lakás vagy egység számára legkésőbb 2016. december 31-ig telepítsenek egyedi fogyasztásmérőt, amennyiben ez műszakilag megvalósítható és költséghatékony. Amennyiben az egyedi hőfogyasztásmérők telepítése műszakilag nem kivitelezhető vagy nem költséghatékony, egyedi fűtési költségosztókat kell beépíteni az egyes radiátoroknál, kivéve, ha a szóban forgó tagállam bizonyítja, hogy ez nem lenne költséghatékony. 23. A műszaki megvalósíthatóság fogalmának értelmezése során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a (29) preambulumbekezdésben megadott egyenértékű műszaki megoldhatóság fogalmának magyarázatát. E magyarázat szerint feltételezhető, hogy a többlakásos épületekben a hőfogyasztás egyedi mérése műszaki szempontból megoldható abban az esetben, ha az egyedi mérők működtetéséhez az épületben nem kell lecserélni a már meglévő meleg vizes fűtési rendszer csöveit. Ezzel szemben, amennyiben a fűtésre használt meleg víz több ponton lép be és hagyja el az egyes lakásokat, az egyedi hőfogyasztásmérők használata valószínűleg kevésbé megvalósítható műszakilag vagy kevésbé költséghatékony. Az ilyen épületekben az egyedi hőfogyasztást egyedi fűtési költségosztók segítségével lehet mérni. 9

24. A költséghatékonyság fogalmának értelmezése során a tagállamok összehasonlíthatják a fogyasztásmérők/fűtési költségosztók telepítésének és karbantartásának költségeit a végső felhasználó és más felek (az épület és az egyes lakások tulajdonosa/használója, energiaszolgáltató stb.) számára fennálló haszonnal. Ez a számítás például az EN 15459 európai szabványban ( Épületek energetikai teljesítőképessége. Épületek energetikai rendszereinek gazdaságossági értékelési eljárása ) megadott módszeren is alapulhat. Az egyedi hőfogyasztásmérők/fűtési költségosztók telepítésével járó hasznok értékelése során a tagállamoknak figyelembe kell venniük különféle előnyöket, többek között a végső felhasználók energiamegtakarítását, amely előnyök a szokásoknak a mért hőfogyasztáson alapuló mérési adatok és számlainformációk által előidézett megváltozása révén érhetők el. Több vizsgálat is arra utal, hogy a tényleges hőfogyasztáson alapuló egyedi mérés és számlázás bevezetése után megváltoztatott szokásoknak köszönhető megtakarítások gyakran elérik a 30 %-ot az egyedi mérés nélküli és az átalányösszegű (pl. m 2 -en alapuló) számlázással működő rendszerekhez képest 12,13. 25. Mivel a műszaki megvalósíthatóság és a költséghatékonyság figyelembevételével el lehet tekinteni a 9. cikkben foglalt kötelezettségektől, a tagállamok feladata a fentiek alapján tájékoztatni a Bizottságot azokról a műszaki feltételekről és gazdasági értékhatárokról vagy más kritériumokról, amelyek alapján nem lenne műszakilag megvalósítható vagy költséghatékony a kötelezettségeik betartása. A 9. cikk (3) bekezdésében említett többlakásos és több célra használt épületek esetében, amennyiben műszakilag megvalósítható és költséghatékony egyedi hőfogyasztásmérőket telepíteni, de a végső felhasználó már rendelkezik fűtési költségosztóval, akkor a tagállamoknak legkésőbb 2016. december 31-ig biztosítaniuk kell, hogy egyedi hőfogyasztásmérőket telepítsenek. A fűtési költségosztó létezése feltehetőleg azonban olyan tényező, amely módosítja az egyedi hőfogyasztásmérők költség-haszon elemzését. 26. Azokban az esetekben, amikor minden radiátorra egyedi fűtési költségosztót kell felszerelni, a 9. cikk (3) bekezdésének célja értelmében ez a kötelezettség csak a többlakásos vagy több célra használt épületek lakásain vagy egységein belül található radiátorokra vonatkozik, az épület közös használatú területein belül találhatókra nem. A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban az új, vagy a 2010/31/EU irányelv alapján jelentős felújításon átesett távfűtéses/távhűtéses, többlakásos vagy több célra használt épületekben mindig telepíteni kell a fűtés vagy hűtés vagy használati meleg víz fogyasztását mérő egyedi fogyasztásmérőket. A fűtési költségosztók vagy más mérési módszerek telepítése ezekben az esetekben nem lehetséges. 27. A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontja további feltételtől független követelményként írja elő, hogy új épületben létrehozott új csatlakozás esetén, vagy amennyiben egy épület a 2010/31/EU irányelvben megállapított jelentős felújításon megy keresztül, egyedi mérőberendezést kell biztosítani (nem pedig fűtési költségosztókat). Ha a hőfogyasztás 12 Gullev, L. & Poulsen, M.: The installation of meters leads to permanent changes in consumer behaviour (A fogyasztásmérők telepítése állandó változást idéz elő a fogyasztók szokásaiban), News from DBDH, Journal 3/2006 20 24. o. 13 Clemens Felsmann, Juliane Schmidt: Auswirkungen der verbrauchsabhängigen Abrechnung in Abhängigkeit von der energetischen Gebäudequalität, Technische Universität Dresden, 2013. január. 10

vagy hűtés tekintetében áll elő a fenti helyzet, a kötelezettség csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a végső felhasználók távfűtési vagy távhűtési hálózatról vannak/lesznek ellátva. Ezért ez kivételnek tekinthető a többlakásos épületekben biztosítandó egyedi hőfogyasztásmérőkre vonatkozó, a 9. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett általános kötelezettség szempontjából. Ez azt jelenti, hogy a 9. cikk (3) bekezdésének arra vonatkozó rendelkezései, hogy mi műszakilag lehetséges és költséghatékony, nem vonatkoznak a távfűtési rendszerből ellátott többlakásos épületekre, amennyiben ezek új épületek, vagy amikor jelentős felújításon mennek keresztül. E. A SZÁMLAINFORMÁCIÓK RENDELKEZÉSRE BOCSÁTÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉG A számlák és a számlainformációk közötti különbségek 28. A 10. cikk (3) bekezdésének d) pontja különbséget tesz a számlák (az esedékes összeg befizetésére vonatkozó felszólítás) és a számlainformációk között (amelyek nem szólítanak fel fizetésre, de egyébként ugyanazokat az információkat tartalmazzák). A számlainformációkra vonatkozó szabályok 29. A 10. cikk (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy 2014. december 31-re gondoskodjanak a pontos és tényleges fogyasztáson alapuló számlázási adatok nyújtásáról a VII. melléklet 1.1. pontjával összhangban. Ez úgy rendelkezik, hogy a számlainformációkat évente kétszer, illetve kérésre, vagy ha a fogyasztók elektronikus számlát választottak, legalább negyedévente kell rendelkezésre bocsátani. A 10. cikk (1) bekezdése értelmében ezeket a minimumkövetelményeket nem kell betartani, ha ez nem műszakilag megvalósítható és gazdasági szempontból indokolt. 30. Ezért a VII. melléklet 1.1. pontjában meghatározott minimális gyakoriságot mindig be kell tartani, kivéve, ha ez műszakilag nem megvalósítható vagy gazdasági szempontból nem indokolt, ezt pedig a tagállamoknak ki kell fejteniük akkor, amikor értesítik a Bizottságot 10. cikk átültetéséről. 31. A 10. cikk (1) bekezdése értelmében amennyiben nem állnak rendelkezésre okos mérők, a VII. melléklet 1.1. pontjának utolsó mondata szerint a kizárólag főzési célra használt földgáz kivételt képezhet a számlainformációk végső felhasználóknak való gyakori átadására vonatkozó követelmény alól. Ha egy tagállam e záradék alkalmazása mellett dönt, el kell magyaráznia a végső felhasználónak, hogy a kivételt milyen mértékben alkalmazza, és hogy a végső felhasználónak milyen jogai vannak a főzési célra használt földgáz fogyasztására vonatkozó rendszeres számlainformációkkal kapcsolatban. Például megadhatnak egy éves fogyasztási felső határt, amely alatt a főzési célra használt földgáz fogyasztásával kapcsolatban nem kell rendszeresen számlainformációkat nyújtani a tényleges fogyasztás alapján. 32. A 10. cikk (1) bekezdése előírja, hogy a számlainformációkat az energiahatékonyságról szóló irányelv VII. mellékletének 1.1. pontjában meghatározott gyakorisággal kell biztosítani, a nem okos fogyasztásmérő és a számlázási rendszer típusától függetlenül. Ez azt jelenti, hogy a tényleges fogyasztáson alapuló számlainformációkat akkor is 11

rendelkezésre kell bocsátani (amennyiben ez műszakilag megvalósítható és gazdasági szempontból indokolt) a 10. cikk (1) bekezdésének első és második albekezdése értelmében, amikor a végső felhasználók nem okos, előlegfizetésen alapuló fogyasztásmérőt használnak. 33. Amennyiben ez műszakilag megvalósítható és költséghatékony, a többlakásos és több célra használt épületek esetében a fűtés és használati meleg víz egyedi fogyasztására vonatkozó számlainformációkat legalább évente kétszer, vagy a végső felhasználó kérésére negyedévente rendelkezésre kell bocsátani. Az energiahatékonyságról szóló irányelv nem határoz meg különleges szabályokat kollektív döntés meghozatalára, például elektronikus számlázás választására. Ilyenkor általában az ilyen épületek esetében szokásos nemzeti döntéshozatali eljárásokat kell alkalmazni. 34. Amennyiben nem állnak rendelkezésre távoli leolvasási funkcióval rendelkező fogyasztásmérők, a rendszeres számlainformációk biztosítására vonatkozó kötelezettség többféleképpen teljesíthető, például az energiaszolgáltatók arra való kötelezésével, hogy a végső felhasználók számára lehetővé tegyék a mérők leolvasását, vagy azzal, hogy kézi leolvasók gyűjtik be az adatokat, ha ez költséghatékony. 35. A tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlainformációk biztosítására vonatkozó, a 10. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettséggel kapcsolatos kritikus előfeltétel az egyedi mérőberendezések (fogyasztásmérők és fűtési költségosztók) rendelkezésre állása. A 9. cikk (3) bekezdése azonban előírja, hogy a fűtés, hűtés vagy használatimelegvízfogyasztás mérésére szolgáló egyedi fogyasztásmérőket/fűtési költségelosztókat legkésőbb 2016. december 31-ig telepíteni kell a többlakásos épületekben. A közös forrásból (nem távfűtéssel/távhűtéssel) ellátott többlakásos és több célra használt épületekben a fűtés/hűtés és használati meleg víz biztosítása tekintetében a 9. cikk (3) bekezdése pontosabb feltételeket határoz meg, mint a 9. cikk (1) bekezdésének első albekezdése (lex specialis derogat legi generali). Ebből az következik, hogy ilyen épületekben a tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlainformációk biztosítására vonatkozó, a 10. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettség teljesítésének nem kell a 9. cikk (3) bekezdésének végrehajtása előtt, vagyis 2016. december 31-ig megvalósulnia. A 2016. december 31-i határidő azonban nem vonatkozik a távfűtési/távhűtési rendszerből ellátott többlakásos épületek számára egyedi mérők biztosítására vonatkozó, a 2006/32/EK irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételekkel előírt kötelezettségre. E rendelkezés átültetésére vonatkozó határidő továbbra is 2008. május 17- e. 36. A 10. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezések konkrétan arra a helyzetre utalnak, amikor a végső felhasználók nem rendelkeznek a villamosenergia- vagy földgázfogyasztás mérése céljából okos mérőkkel. A tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlainformációknak az energiahatékonyságról szóló irányelv VII. mellékletének 1.1. pontjában meghatározott minimális gyakorisága nem vonatkozik azokra a helyzetekre, amikor a végső felhasználók villamosenergia- vagy földgázfogyasztását okos mérővel mérik. 12

37. Amennyiben okos mérési rendszer áll a végső felhasználók rendelkezésére, továbbra is a villamos energia és a földgáz belső piacáról szóló 3. irányelvcsomag 14 rendelkezéseit kell alkalmazni. A Bizottság által 2010. január 22-én közzétett értelmező dokumentum szerint amennyiben okos mérés áll a végső felhasználók rendelkezésére, a tényleges fogyasztáson alapuló számlainformációt havonta kell biztosítani 15. 38. A 10. cikk (1) bekezdésével összefüggésben a tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlainformációknak az energiahatékonyságról szóló irányelv VII. mellékletének 1.1. pontjában meghatározott gyakorisággal történő biztosítására vonatkozó költséghatékonysági kritérium főként annak megállapítása tekintetében fontos, hogy gazdasági szempontból indokolt-e kézi leolvasók kiküldése. Ha a tagállamok egyes esetekben megállapítják, hogy a tényleges fogyasztáson alapuló rendszeres számlainformációk biztosítása nem költséghatékony, ezt indoklással együtt 2014. december 31-ig közölni kell a végső felhasználókkal és az egyedi számlázásért felelős szervekkel. 39. A 10. cikk (2) bekezdése szerint ahol a villamosenergia- vagy földgázfogyasztást okos mérési rendszerekkel mérik, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a végső felhasználóknak kiegészítő információkat nyújtsanak a saját fogyasztásukról. A kötelezettséget 2014. június 5-ig teljesíteni kell, és attól a pillanattól kezdve minden olyan okos mérőre vonatkozik, amelyet korábban telepítettek, és még mindig működik. 40. Az összesített adatokkal kapcsolatos kiegészítő információknak, amelyek olyan időszakok szerinti bontásban jelennek meg, amelyekre vonatkozóan rendszeres számlainformációk keletkeztek, a fogyasztással (pl. adott hónap vonatkozásában, ha a számlainformációkat havonta küldik meg) és a végső felhasználót terhelő költségekkel kapcsolatos információkat kell tartalmazniuk. A tagállamok előírhatják, hogy ezeket az információkat papíralapú/elektronikus számlázással vagy más módszerrel közöljék a végső felhasználókkal (pl. az energiaszolgáltató, vagy az energiaszolgáltató nevében eljáró energetikai szolgáltató vállalkozás a végső felhasználóknak külön havi beszámolót küld postai vagy elektronikus úton, vagy egy biztonságos weboldalon keresztül). 41. A 10. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint ahol a villamosenergia- vagy földgázfogyasztást okos mérési rendszerekkel mérik, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy részletes kiegészítő információkat nyújtsanak a végső felhasználóknak a bármely nap, hét, hónap vagy év vonatkozásában a használat idejére vonatkozóan, az interneten vagy a fogyasztásmérő-interfészen keresztül. A rendelkezés nem említ más módszert ezen információk közlésére. 42. Függetlenül attól, hogy telepítettek-e okos mérőt, a villamos energia, a földgáz, a fűtés, a hűtés, valamint a használati meleg víz használata tekintetében a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy 2014. június 5-től kezdve tájékoztassák a végső felhasználót vagy az általa kijelölt energiahatékonysági szolgáltatót a múltbeli fogyasztásról (a 10. cikk (2) bekezdése értelmében), amennyiben rendelkezésre állnak ilyen adatok. A kötelezettséget általában áthárítják az energiaszolgáltatókra vagy bármely olyan szervezetre, amely adatokat gyűjt és tárol a végső felhasználók egyedi fogyasztásáról. 14 A 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelv. 15 http://ec.europa.eu/energy/gas_electricity/interpretative_notes/doc/implementation_notes/2010_01_21_retail_ markets.pdf 13

43. A 10. cikk (3) bekezdésének e) pontja értelmében a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy az energiaköltségekre vonatkozó információkat és becsléseket kérésre a fogyasztók rendelkezésére bocsássák, hogy felhasználhassák az ajánlatok összehasonlítható alapon történő összevetéséhez. Ilyenkor a tagállamoknak kell meghatározniuk a megfelelő idő és a könnyen érthető forma jelentését. A számlainformációkra és a tényleges számlákra vonatkozó közös szabályok 44. A 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a nem okos mérővel rendelkező végső felhasználók esetében, amennyiben a tényleges fogyasztáson alapuló számlázást és számlainformációkat a végső felhasználó által végzett rendszeres leolvasás teszi lehetővé, csak olyan esetben szabad becsült fogyasztáson alapuló vagy átalányösszegű számlainformációt adni, amikor egy adott számlázási időszak tekintetében a végső felhasználó valamilyen oknál fogva nem jelentette be a mérőberendezés állását. 45. A tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlák és számlainformációk biztosításának műszaki megvalósíthatóságával kapcsolatos feltétel szigorúan a mérőműszerekről szóló 2004/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő pontos mérőműszerek, illetve az idevágó európai szabványoknak 16 megfelelő pontos fűtési költségosztók rendelkezésére állásához kapcsolódik. 46. A 10. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy 2014. június 5-ére minden végső felhasználónak felkínálják az elektronikus számlázás és számlainformációk lehetőségét a 9., a 10. és 11. cikk hatálya alá tartozó minden fogyasztástípus esetében, az okos mérők rendelkezésre állásától függetlenül. A számlákra vonatkozó különleges szabályok 47. A VII. melléklet 1.1. pontja szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben egyedi mérők állnak rendelkezésre, legalább évente egyszer a tényleges fogyasztáson alapuló egyedi számlát bocsássanak ki. Az átültetésre vonatkozó általános határidőt (2014. június 5.) be kell tartani. Ha a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében leírt leolvasási rendszert alkalmazzák, csak akkor lehet becsült fogyasztáson alapuló számlákat kibocsátani, ha a végső felhasználó nem jelentette be a mérőberendezés állását. 48. A 10. cikk (3) bekezdésének d) pontja szerint a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a végső felhasználó kérésére a számlákban szereplő információk nem tekinthetők fizetési kérelemnek. Ezekben az esetekben a tagállamok biztosítják, hogy az energiaszolgáltató a tényleges számlák kifizetésével kapcsolatban rugalmas feltételeket biztosítson 17. 16 EN 834 szabvány: Fűtési költségelosztók a helyiségfűtő radiátorok hőfogyasztásának meghatározásához. Villamos hálózatról táplált készülékek. EN 835 szabvány: Fűtési költségelosztók a helyiségfűtő radiátorok hőfogyasztásának meghatározásához. A párolgáshő alapján működő, nem villamos hálózatról táplált készülékek. 17 Ami a villamos energiát és a földgázt illeti, a 2009/72/EK irányelv 1. mellékletének 1.d) pontjában és a 2009/73/EK irányelv 1. mellékletének 1.d) pontjában már bevezették az arra vonatkozó kötelezettséget, hogy a végső felhasználóknak sokféle fizetési módot kell felkínálni. Az energiahatékonyságról szóló irányelv ezt a szabályt a távfűtési/távhűtési rendszerből ellátott fűtésre/hűtésre és használati meleg vízre is kiterjeszti. 14

49. Habár az energiahatékonyságról szóló irányelv ezt kifejezetten nem említi, ajánlott, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a tényleges számlák esetében a fizetési kérelemmel kapcsolatos információkat és a számlák kifizetésére vonatkozó rugalmas feltételekkel kapcsolatos információkat szerepeltessék a tényleges számlán, vagy mellékeljék ahhoz (10. cikk (3) bekezdésének d) pontja). Ez segíthet a végső felhasználóknak a számla és a számlainformációk megkülönböztetésében. F. A MÉRÉSI ÉS SZÁMLAINFORMÁCIÓK INGYENES RENDELKEZÉSRE BOCSÁTÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉG 50. A 11. cikk (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a végső felhasználók térítésmentesen megkapják fogyasztási adataikat, valamint a számlákat és a számlainformációkat. 51. Következésképpen az energiaszolgáltatóknak vagy más szerveknek kell viselniük a számlák és számlainformációk előállításának és végső felhasználóknak való elküldésének költségeit. 52. Ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az energiaszolgáltatók kedvezményt vagy jóváírást adjanak az olyan végső felhasználónak, aki az elektronikus számlázást és számlainformációkat választja. 53. A 11. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a többlakásos és több célra használt épületek egyedi fűtési és hűtési fogyasztására vonatkozó számlainformációk költségeinek felosztását nonprofit alapon végezzék. Ilyen esetekben e feladat harmadik félre való átruházásának költségeit az ilyen épületeket használó végső felhasználókra lehet hárítani, amennyiben az ilyen költségek ésszerűek. Ilyen helyzetekben például egy távfűtést biztosító vállalat által egy többlakásos épület tulajdonosának elküldött számlainformációkat ingyenesen kell biztosítani. A számlázás és a számlainformációk esetében azonban az ilyen épületekben található különböző lakások vagy egységek egyedi fogyasztásának pontos mérésével, elosztásával és elszámolásával kapcsolatos szolgáltatás (alszámlázás) beszerzésével kapcsolatos költségeket át lehet hárítani az ilyen lakásokat/egységeket használó végfelhasználókra. 54. A tagállamok feladata azon feltételek meghatározása, amelyek értelmében a 11. cikk (2) bekezdésében említett költségek ésszerűnek minősülnek. 55. A 11. cikk (2) bekezdésében használt hűtés és fűtés fogalma, különösen az egyedi fűtési és melegvízforrással rendelkező épületek esetében, a használati meleg vízre is kiterjed, amennyiben a fűtés a meleg víz előállításának előfeltétele. G. A 9., 10. ÉS 11. CIKK VÉGREHAJTÁSÁNAK KIKÉNYSZERÍTÉSÉRE VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉG 56. A 13. cikk értelmében a tagállamok kötelesek meghatározni a 9 11. cikk alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. 15