Az Európai Unió célul tűzte ki tagállamainak, hogy 2000-2010-ig felére csökkenti a halálos közúti közlekedési balesetek számát. Ez ösztönöz arra, hogy további észrevételeket és megállapításokat adjak közre a közlekedő gépjárművek és a hibás felületű utakról. Az Európai Bizottság Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság 2006-os adatai: 1000000 lakosra vetítve Magyarországon 130 fő a közúti közlekedési balesetekben meghalt személyek száma! 21000 balesetben 29000-en szenvedtek balesetet, 8000-en súlyosan, 20000 fő könnyebben. A balesetben elhunyt és súlyosan sérült személyek több mint a fele vétlen volt! Európában az elmúlt 6 év során csupán 4 országban nőtt a halálos közlekedési balesetek száma: Romániában (122), Litvániában (223), Észtországban (152) és Magyarországon (130). A baleseti statisztikai adatokat összehasonlítva más országok adataival, következtetni lehet az egyes országok útjainak állapotára is, de tudom, más okok is szerepet játszanak még a baleseteknél. A közlekedés során a súrlódás az a fizikai jelenség, aminek segítségével gépjárművünkkel az utakon gyorsulhatunk, lassulhatunk, irányt változtathatunk. Nyomvályús úton gyorsításkor a forgatónyomaték, fékezéskor a fékhatás nem egyformán hat a jobb és baloldali kerekekre. Ezt be is lehet bizonyítani. Megpördül, sodródik irányíthatatlan lesz a gépjármű (megfelelő műszaki állapot esetén is). Sok balesetveszélyes helyzet baleset nélkül elkerülhető fékezéssel, oldalra kormányzással (manőverezéssel), de a nyomvályús úton éppen ez idézheti elő a balesetet. A frontális ütközések a legszörnyűbb, legpusztítóbb balesetek, a sodródó megpördült gépjárművel ezt elkerülni csak a szerencse dolga. A vétlen gépjármű vezetője sem tud a kiszámíthatatlanul pörgő-sodródó jármű elől kitérni. A balesetekben válogatás nélkül: személygépkocsik, motorkerékpárok, kamionok, buszok, tűzoltók, mentők, rendőrautók is vannak a szenvedő alanyok között. A vezetői gyakorlat sem biztosíték a baleset elkerülésére. A megkülönböztető jelzést használó gépjárművek vonulásakor ilyen utakon is a lehető leggyorsabban kell a helyszínre érkezniük, ilyenkor következik be gyakran baleset. A fizika törvénye minden közlekedőre egyformán hat. Sorsdöntő lehet, hogy egy baleset vagy balesetveszélyes helyzet milyen útszakaszon következik be, esetleg be sem következik, mert fékezéssel oldalra kormányzással, lehúzódással elkerülhető a veszély. Nyomvályús úton nincs sok esély a baleset elkerülésére. Fontos a közlekedésben a jó állapotú gumi, mert az úttartásban, stabilitásban, irányváltáskor, 1 / 5
gyorsításkor, fékezéskor ez érintkezik az út felületével, kölcsönhatásban vannak egymással. Az utak felületei azonban még ettől is fontosabb szerepet töltenek be a biztonságos közlekedésben. Miért? Nyomvályús útszakaszon minden arra közlekedő gépjármű áthalad, és mindegyik kerülhet balesetveszélyes helyzetbe. Előfordulhat, hogy kopott gumival közlekedik egy-egy gépjármű, így ezek jelentik a fő baleseti veszélyforrást önmagukra és más közlekedőkre is, az úthibás út az összes arra közlekedőre veszélyes és nagyobb kockázatot jelent. A szélesebb gumiabroncsot használó gépjárművek nyomvályús úton a nagyobb arányú eltérés miatt a megpördülés veszélye is nagyobb. Ezért foglalkoztat engem különösen ez a témakör. Vezetés közben de különösen az esti fényviszonyoknál nem lehet érzékelni a nyomvályú mélységét, veszélyességét csak annak keresztezésekor észleljük a bajt. Megállapításaimat száraz időjárási viszonyokra vonatkoztatva fejtettem ki, de sokkal rosszabb a helyzet nedves, vizes, havas, jeges időjárási viszonyok között. Nincs tudomásom arról, milyen mértékű és sűrűségű úthiba esetén kell útjavítást elrendelni és veszélyt jelző táblát kihelyezni, ezért a közlekedési szakemberek határozzák meg ezt a mértéket. Tapasztalatom szerint nem minden hibás útszakaszt jelölnek meg veszélyt jelző táblával. Meg kell határozni azt is, hogy a veszélyes útszakasz kialakulásától a kijavításig mennyi idő telhet el. A nyomvályús utak fokozott veszélye abban rejlik, hogy a balesetveszélybe került gépjármű(vek) mindaddig nem tudnak úrrá lenni a gépjármű felett, míg ki nem fogy" alóla a nyomvályús útszakasz. A nyomvályú hosszan tartó métereken, kilométereken át az úttengellyel párhuzamos. A gépjármű összes jobb és baloldali kerekének egyenlő mértékben kell menetközben érintkeznie az út felületével, ekkor biztonságos a közlekedés. Nyomvályús úton, ha a gépjárművek a követési távolságot betartva egymás mögött haladnának, nem történne úthibából baleset. Lehetséges ez? A megkülönböztető jelzéssel közlekedő gépjármű mit tegyen? Az út menetirány szerinti jobb oldalán az út szélétől 20-30 cm-re van a nyomvályú külső 2 / 5
széle. A felezővonal mellett 20-30 cm-re a belső nyomvályú széle, ez a szemközti forgalmi sávban ugyanígy van. Ilyen körülmények között kell haladni és a közlekedés manővereit végrehajtani. Az úthálózatok megfelelő állapotban tartása sok pénzbe kerül, csak úgymint a gépjármű tulajdonosának a gépjármű karbantartása. Az úthálózatok leromlását pénzhiánnyal magyarázzák. A gépjármű tulajdonosa magyarázhatja-e (pl.: kopott gumi esetén) pénzhiánnyal, és kijelentheti-e, hogy önként lassabban 50-60 km/h sebességgel fog közlekedni, ezért érvényesítsék a forgalmi engedélyét? Az utak állapotára nem a gyorshajtók érdekei miatt kell odafigyelni és rendben tartani, hanem azért hogy a szabályosan közlekedők esetleges balesetveszélyes helyzeteket elkerülhessenek. A megkülönböztető jelzést használó gépjárműveket is figyelembe kell venni. Az útpadka is az úttesthez tartozik, hiányosság ott is tapasztalható. Régi időkben útkaparók folyamatosan felügyelték és javították az utak állapotát, tették mindezt jóval kisebb forgalom mellett. Induljunk ki abból mi kell a közlekedéshez? 1. Érvényes műszaki vizsgával rendelkező gépjármű 2. Érvényes vezetői engedéllyel rendelkező személy, aki adott gépjármű vezetésére jogosult és vezetésre alkalmas állapotban van. 3. Közlekedésre alkalmas utak, hidak, alagutak, közlekedési lámpák, jelzőtáblák, biztonsági berendezések, útburkolati jelek stb. Sebességkorlátozás Ismerkedjünk meg ezzel a lehetőséggel: egy atléta 100 métert 10 mp alatt fut le, az 36 km/h 3 / 5
sebességgel halad. 1 mp alatt 10 métert tesz meg. Egy főútvonal szélessége kb. 6 méter, 3 méter egy-egy forgalmi iránynak. Egy hibára kényszeríttet gépjárműnek, nem kell 10 métert haladnia, hogy a szemben lévő sávba kerüljön. Az észlelési és reakció együttes időtartama is lehet annyi, hogy a gépjármű annyi utat tesz meg, hogy balesetet okoz a szembejövő sávban. A sebességkorlátozással sem minden esetben védhető ki a veszélyhelyzet. Gépjárművezetők bizonyos forgalmi helyzetet másként ítélnek meg, annak felismerése még nehezebb, hogy egyes útszakaszokon lévő úthibák milyen balesetveszélyeket hordoznak. Sok a súlyos és halálos baleset a vétlen közlekedők között is. A rendőrség szívesen alkalmazza az ún. gumiszabályt" (nem az út és látási viszonyok figyelembe vételével vezettek a balesetet szenvedők). A vétlen gépjármű vezetőjének netán hozzátartozóinak ez a szabálymagyarázat elfogadhatatlan. A gumiszabály" bizonyos baleseteknél azért sem elfogadható, mert a vétlen gépjármű vezetőjére nézve nem ad lehetőséget a baleset elkerülésére (pl.: nyomvályús úton manőverezéssel). Fordultak már elő balesetek kopott gumi miatt is, ebből következtetve úthibából is történt már baleset (kölcsönhatás), de nem tudni, miért, ez ritkán vagy alig szerepel az okok között. Hajlandó lennék ezt a témát szakemberekkel is megvitatni. A leírtakból is kitűnik, milyen bonyolult megítélni egy baleset bekövetkezésének körülményeit és okát. A helyszínelést végző rendőrök milyen képzettségűek, milyen folyamatos képzésen vesznek részt, ugyanolyan színvonalon látják-e el a kis településeken és a nagy városokban? Rendelkeznek-e azzal a képességgel, hogy pontosan meghatározzák a bekövetkezett baleset okát? Gondolják meg, mihez vezetne, ha más közlekedési eszközök, hajók, repülőgépek, vonatok esetében is elsősorban csak ezek műszaki állapotára fordítanának gondot? A hajózhatósági útvonalakat, akadályokat folyamatosan nem jelölnék, a repülőgépek leszállópályáinak állapotát 4 / 5
jelzéseit elhanyagolnák, vagy a vasúti pályák (váltók, sínrögzítések, törések, jelzőberendezések stb.) felügyeletét, állapotát figyelmen kívül hagynák! Legfontosabb cél, hogy az A" pontból B" pontba sebességhatárok betartása mellett időben balesetmentesen eljuthassunk. Egy adott, de ismeretlen útvonalon előre nem lehet tudni, hány sebességkorlátozó tábla van kihelyezve, milyen időrátartással induljunk neki, hogy időben érkezzünk. A gépjárművek vezetőin kívül az utasok is veszélyben vannak, és azok is a tömegközlekedéssel utaznak, ők is érintettek e témakörben. A közutakon bonyolódik le a közlekedések zöme, ezért nagyobb biztonságot is megérdemelnének a közlekedők! Kucsera Zoltán, gépész szakértő 5 / 5