MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG XXXIII. Országos Vándorgyűlés Szombathely, 2015. július 1-3.

MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG XXXIII. Országos Vándorgyűlés Szombathely, 2015. július 1-3. KOMÁROM, ALMÁSFÜZITŐ ÁRVÍZVÉDELMI VÉDVONAL FEJLESZTÉSÉNEK TERVEZÉSI TAPASZTALATAI Szerzők: Déri Lajos - Horváth Gergely (SOLVEX Kft.) Előadó: Déri Lajos 6. szekció Vízépítés

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS... 3 1. HELYZETÉRTÉKELÉS... 3 2. A PROJEKT CÉLJA... 5 3. TERVEZETT FEJLESZTÉSEK... 5 3.1. Árvízvédelmi művek fejlesztése... 5 3.2. Műtárgyak fejlesztése... 9 3.3. Egy árvízvédelmi projektben nem szokványos elem - élőhely rehabilitáció... 10 ÖSSZEGZÉS... 11 FELHASZNÁLT IRODALOM... 11 2 / 11

BEVEZETÉS A beruházással érintett terület Magyarország észak-nyugati részén, közigazgatásilag Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi és a Tatai kistérségekben található. Az érintett 01.02. számú árvízvédelmi szakasz a Komárom-Almásfüzitői öblözetben helyezkedik el. A projekt közvetlenül Komárom és Almásfüzitő településeit érinti, de az egész árvízvédelmi öblözet (01.13) biztonságán javít. Ezáltal összesen 5 település érintett, 3 db (Komárom, Almásfüzitő, Mocsa) a komáromi kistérséghez, másik 2 db (Dunaalmás, Naszály) pedig a tatai kistérséghez tartozik. Az érintett lakos szám 28 262 fő. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer (BNV) védelmi létesítményei e Duna-szakaszt is érintették, sőt e létesítmények kiterjedtek folyásirányban Dunaalmásig, nyugati irányban Gönyűig. A tervezett tározótöltés nagy része a jelenlegi védvonal nyomvonalán valósult volna meg, kivéve a Prépost szigetnél lévő védvonalat, ott az Almásfüzitői Timföldgyár VII. kazettája és a Prépost-sziget felső csúcsa közötti szakaszon a tározótöltés a Prépost-sziget un. olajos" útjára került volna. A BNV kiviteli munkái a 80-as évek második felében kezdődtek el, munkavégzés történt a VII. sz. kazetta és a Dunaalmás közötti partszakaszon, a Prépostszigeten, valamint Almásfüzitő térségében. A BNV leállítása után, a 90-es években kezdődtek el a rehabilitációs munkák, melyeknek az volt a célkitűzése, hogy ahol BNV-es beavatkozások voltak, ott vagy az eredeti állapotot kellett helyreállítani, vagy a megkezdett töltésépítéseket árvízvédelmi célból be kellett fejezni. A Dunaalmás-komáromi Dunaszakaszon a rehabilitációs munkák keretében a régi állapotot állították vissza Dunaalmás és az Almásfüzitői Timföldgyár VII. kazettája között (kivéve az Által-ér torkolati kb. 1,0 km-es szakaszának áthelyezése). Befejezték az árvízvédelmi vonal építését a VII. sz. kazetta és az Almásfüzitőn üzemelő MOL LUB Kft. kerítése közötti szakaszon. Megépült az Almásfüzitő, Kiskolóniát védő árvízvédelmi töltés, a MOL LUB Kft. szennyvizének bevezetését áthelyezték, és a Prépost-sziget mögött lévő olajos" holtág helyett a Duna sodorvonalába vezetik a szennyvizet. A MOL LUB Kft. telep Duna felőli oldalán lévő töltésszakaszt az előírt paraméterű árvízvédelmi töltéssé építették ki. A meglévő hiányosságok miatt jelenleg az árvízi elöntések ellen csak nagy költséggel járó, jelentős operatív beavatkozásokkal lehet védekezni. A projekt megvalósításához a Beruházó által elnyert támogatás összege: Br. 7 077,91 millió Ft. 1. HELYZETÉRTÉKELÉS A védvonal értékes ipari, kereskedelmi és lakott területeket véd a Dunán levonuló árhullámok ellen. Az elmúlt években Komárom térségét több jelentős árhullámmal sújtotta a Duna. 2002 augusztusában 801 cm-es szinttel tetőző vízszintet mértek a komáromi vízmércén, amely akkor a valaha mért legnagyobb árvízszintnek számított. A 2006 áprilisában levonult árvíz ezt a szintet mintegy 20 cm-rel megközelítette. Komáromot és Almásfüzitőt rendkívüli anyagi ráfordítások és emberi erőfeszítések árán sikerült megvédeni a levonuló árhullámok károkozásaitól. 2010-ben a nyár eleji rendkívül csapadékos időjárás ismét árhullámot indított el a Dunán, mely Komáromnál 752 cm-rel tetőzött. 2013 júniusában pedig az eddig előforduló legnagyobb árhullám vonult le a Dunán, megdöntve az addigi LNV szintet is. Mivel a jelenlegi árvízvédelmi védvonalat mintegy 4 km hosszon a Budapest-Hegyeshalom vasúti pálya földműve képezi, az árvízvédekezés csak a vasúti forgalom jelentős korlátozásával történhet. 3 / 11

Az eddigi tapasztalatok alapján számos árvízi jelenség (fakadó- és szivárgó vizek, csurgások, buzgárok, műtárgyak nem megfelelő állapota miatti szivárgások) nehezítette a védekezési munkákat. A korábbi árvizek tapasztalatai egyértelműen bebizonyították a projekt szükségességét, melyet a 2013-as rendkívüli árvíz is megerősített. A meglévő védvonalat a 0+000-7+400-as szelvények között az 1950-es évek elején építették ki. Előtte egy közepes árvizek ellen védő, az érintett tulajdonosok által épített kisméretű töltés nyújtott némi védelmet. Az 1954. évi árvizet követő évben fejeződött be a kiépítése. Az Almásfüzitői Timföldgyár működése során a keletkezett vörösiszap elhelyezésére a töltés mentett oldalának 2+100-4+540 szelvények közötti szakaszán került sor, így a töltés egy része magasparti jellegűvé vált. Az 5+050-6+500 töltésszelvények között a mentett oldalon szorítógát rendszer épült ki. Az 1960-as években épült gátőrház és védelmi központ is a fenti szelvény mentén található. A 7+400-7+820 töltésszelvények közötti magaspart az előírt magassági biztonsággal nem rendelkezik és a fenti vasútvonallal közel azonos magasságú. A 7+820-8+570 töltésszelvények között van a Szőnyi vasúti megállóhely a Duna partján. Az 1920-as években, a Duna-partra kiépült Budapest-Komárom vasútvonal (a 7+820-12+250 töltésszelvényeknek megfelelő szakaszon) vasúti töltése képezi az árvízvédelmi töltést is, melyet a 2. világháború után kismértékben megemeltek, de azóta a pálya átépítései, fejlesztései során a földtöltés nem, csak a zúzottkő ágyazat és vasúti pálya került átépítésre. Az öblözet és egyben a vasúti pálya biztonsága érdekében már a III. fokot meghaladó árvízvédekezés során jelentősen korlátozni kell a vasúti közlekedést (a kiépített 160 km/h-ás sebességet 20-40 km/h-ra), bizonyos esetekben teljes vágányzárra is szükség van. A vasútvonal nemzetközi jelentősége okán rendkívül sürgető feladattá vált, hogy a forgalomkorlátozás okozta jelentős gazdasági károkat megelőzzék azzal, hogy a vasútvonalat kiváltják az árvízvédelmi védvonalból. A 12+150-12+520 szelvények között mindkét oldalán 1:1,5 rézsűhajlású, 3 m koronaszélességű az árvízvédelmi töltés, a 12+520-12+930 szelvények között árvízvédelmi betonfal épült ki az 1960-as években. A 12+930-13+157 szelvények között a Komárom-Komárno közötti közúti híd (Erzsébet-híd) feljárója jelentősen meghaladja az előírt kiépítési szintet. A 13+157-13+711 szelvények között, a Komárom személyi pályaudvar előtti szakaszon, 1966-ban terméskő burkolatú, mindkét oldalán 1:1,5 rézsűhajlású, 3 m-es koronaszélességű töltés épült, a régi tönkrement csapadék- és szennyvízcsatornák felett. A töltés és az altalaj vízzárósága gyenge végig a vasútvonal mentén. A 13+711-14+283 szelvények között a kiemelt Rákóczi rakpart útja biztosítja az árvízvédelmi biztonságot, amely a töltés végszelvénynél csatlakozik a Monostori magasparthoz. Az öblözettel és árvízvédelmi vonallal kapcsolatos fontosabb jellemzők: árvízvédelmi szakasz teljes hossza: 14,314 km, ebből o magaspart: 2,861 km o meglévő megfelelően kiépített védvonal: 2,160 km o meglévő védvonal keresztmetszeti és magassági védvonal fejlesztés: 4,142 km o új földmű építése: 4,783 km o árvízvédelmi fal rekonstrukció: 0,368 km 4 / 11

2. A PROJEKT CÉLJA A fejlesztés célja az árvízvédelem legjobb gyakorlata ajánlásait szem előtt tartva az árvízi biztonság növelésével az árvízi kockázatok csökkentése, kiegészítve a járulékos gazdasági előnyök kiaknázásával. A tervezett fejlesztés célul tűzi ki a védvonal jogszabályban meghatározott magassági és egyéb biztonsági előírások kielégítését, továbbá a keresztezések jogszabályban meghatározott módon és biztonsággal történő kialakítását. A projekt kiemelt céljai: Szükséges a jogszabályban előírt mértékű kiépítési szint biztosítása. A nemzetközi vasúti közlekedés biztonságának megteremtése. A lakosság árvízi biztonságérzetének növelése. 3. TERVEZETT FEJLESZTÉSEK 3.1. Árvízvédelmi művek fejlesztése A projektben fejlesztendő árvízvédelmi vonal 19 db különböző szerkezetű, jól elkülöníthető szakaszból áll. A szakaszok kiépítési szintje nem egyenlő, ezért a tervezett műszaki beavatkozások szakaszonként változnak. A nem megfelelő szintű kiépítettséget jellemzi, hogy a védvonalon mindössze 35,1 %-on van meg az előírt árvízi biztonság. Ez a csekély biztonságú védelmi vonal aránylag kis területű, mindössze 30 km 2 területű öblözetet mentesít, amelyben viszont 21 993 lakos él. Az öblözetet töltésszakadás esetén néhány óra alatt elárasztja a Duna árvize. A projekt területét az 1. ábrán mutatjuk be. 1. ábra: A projektterület áttekintő helyszínrajza A védmű fejlesztésének jellegzetessége, hogy a védvonal jelentős része belterületi szakaszon helyezkedik el, ebből kifolyólag rendkívül változatos, tagolt, különböző jellegű szakaszokból épül fel. A tervezés során is igazodtunk ehhez a tagolt jelleghez, a kiviteli tervezés során 14 szakasz került lehatárolásra. 5 / 11

A védmű első 3-3,5 km-e földmű, a fejlesztést itt a meglévő töltés megfelelő magassági és keresztmetszeti valamint a fenntartási munkák elvégzését lehetővé tevő kiépítése jelentette (2. ábra). 2. ábra: A meglévő töltés fejlesztése az alsó szakaszon A következő kb. 2 km-es szakasz magaspart, itt beavatkozásra nem volt szükség. Az ezt követő szintén kb. 2 km-es szakasz a meglévő töltés fejlesztése, ahol a belterületi szakaszhoz közeledve egyre több érintett kapcsolódik a fejlesztéshez (MOL Nyrt, Vízmű). A védmű feléhez érve érkezünk a meglévő töltés végszelvényéhez, innen jelenleg a védvonal a vasúti pályatest nyomvonalán halad. A projektben új töltés építésére volt szükség (3. ábra). 3. ábra: Új töltés építésének mintaszelvénye (jobb oldalon látható a kiváltásra kerülő vasúti pályatest, a jövőben az árvíz a vasúti közlekedést már nem akadályozza) 6 / 11

Kiemelhető, hogy egy szakaszon a töltés eredeti nyomvonalán a kivitelezés megkezdését követően, Komárom-Szőnyben az egykori Brigetio római korú polgárváros és katonai telep területén értékes régészeti lelőhelyre bukkantak, melynek kiemelt jelentősége a nyomvonal módosítását vonta maga után cca 400 m hosszban (1. és 2. képek). 1. kép: A régészeti lelőhely madártávlatból 2. kép: A régészeti lelőhely feltárás közben Egy másik szakaszon a vasúti pályatest és a Duna közötti szűk területre kellett a töltést elhelyezni. A tervezést nehezítette, hogy a 2013-as árvíz során bekövetkezett parti kimosódások oly mértékű morfológiai változásokat idéztek elő a mederben, hogy itt is egy kisebb nyomvonal korrekcióra és egy meredekebb vízoldali rézsű építésére volt szükség (4. ábra). 7 / 11

4. ábra: A Duna medre és a vasút közé "beszorított" új töltés Az új töltés építésével érintett szakasz a meglévő árvédelmi falhoz csatlakozik, melynek vasbeton köpenyfalas megerősítésére került sor (5. ábra). 5. ábra: A meglévő vb. árvízvédelmi fal megerősítése 8 / 11

Ezt követően érkezünk meg a már teljesen belterületi jellegű szakaszhoz. Itt a meglévő töltés fejlesztésére került sor, melyet jelenleg is sétányként használnak a lakosok. Ennek felújításánál így több szempontot is figyelembe kellett venni (6. ábra). Ezen a szakaszon még egy kiemelendő tényező is említést érdemel. Számos korábban kiépült közműkeresztezés található itt, melyekről korábbi tervek nem, vagy csak minimális mértékben álltak rendelkezésre, így pontos információval sem rendelkeztünk róluk. Ezeket a töltéstestben maradt közműveket a fejlesztés során el kellett távolítani, mert korábban árvízi jelenségeket idéztek elő. Nélkülözhetetlen volt a feltárásuk, melyhez geofizikai módszert alkalmaztunk az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság bevonásával. 6. ábra: A meglévő töltés fejlesztése "sétány" funkcióval 3.2. Műtárgyak fejlesztése A védmű megfelelő kiépítéséhez szorosan kapcsolódik a védvonalat keresztező műtárgyak fejlesztése is. A projektben három meglévő műtárgy átépítésére, fejlesztésére, két új szivattyúállás kiépítésére, két műtárgy elbontására és egy vízmérce átépítésére kerül sor. A műtárgyak közül említésre méltó a védmű 11+180 tkm szelvényében tervezett műtárgy, amely kapcsolódik a Komárom Város csapadékvíz elvezető rendszeréhez. A város egyesített rendszerű hálózatának teljes csapadékvize ebben a csomópontban kerül bevezetésre a Dunába abban az esetben, amikor a lehulló csapadékvíz mennyisége meghaladja a szennyvíztisztító befogadó képességét, és "túlfolyóként" a csapadékvizeket a Dunába kell vezetni. Ennek mértékadó vízhozama sem csekély, figyelembe véve egy átlagos kétaknás csőzsiliphez érkező vízhozamokat, hiszen itt 3,0 m 3 /s érkező csapadékvíz hozam átemeléséről kell gondoskodni. Korábban előfordult olyan eset, hogy árvíz és csapadéktevékenység egyidejűségekor a belterületekről összegyűjtött csapadékvizeket gravitációs úton a Dunába 9 / 11

vezették ezen a műtárgyon keresztül. Ebből következik egyrészt, hogy a műtárgy lezárására nem volt lehetőség, amely árvízi biztonság szempontjából nem elfogadható, illetve az is, hogy nagyobb mértékű árvíz, csapadékvíz esetén előfordulhat, hogy a szivattyúház (és/vagy a csapadékvíz gyűjtő csatornahálózatból a környező területek) elöntésre kerül a visszaduzzasztás hatására. A 2013-as árvízkor pár centiméteren múlt ennek bekövetkezése. Szerencsére nem hullott abban az időben annyi csapadék, amelyet már nem tudtak bevezetni a Dunába, a szivattyúház így is kis híján elöntésre került. A műtárgy átalakításának részletét a 7. ábra mutatja be. Ezen látható az a szűk terület, amely rendelkezésre állt a vasútvonal és a Duna meder között a 3,0 m 3 /s hozamra kiépített szivattyúállás elhelyezésére. Itt 4 db KÖRÖS 500 típusú szivattyú beépítése szükséges (kiegészítő járókerékkel, egyenként 800 l/s kapacitással, így biztosítható a megfelelő kapacitás). 7. ábra: Műtárgy felújítás a védmű 11+180 tkm szelvényben 3,0 m 3 /s átemelő kapacitással 3.3. Egy árvízvédelmi projektben nem szokványos elem - élőhely rehabilitáció A projektterület a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén fekszik, és ugyan a projekt által érintett területen Nemzeti Park nem található, azonban az öblözet Natura 2000 területeket is érint. Emiatt az előkészítő fázisban a vízjogi létesítési engedély kiadásakor a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága élőhely fejlesztését írta elő a Beruházónak a NATURA 2000 területek igénybe vétele kompenzálására. Erre a Concó-patak torkolatánál kerül sor. A beavatkozás magában foglalja az Ácsi mellékág szakszerű rehabilitációját és a rét helyenkénti mélyítését is ártéri vízállások létrehozására. 10 / 11

A mellékágban a vízi élőhelyek kialakítása érdekében tervezett műszaki beavatkozások alapvető célja, a vízpótlás gyakoriságának és tartósságának jelentős növelése. A mellékág erősen feliszapolódott medrében a vízpótlás javítása érdekében az ág mederrendezése, kotrása történik, helyenként túlkotrással, állandó vízborítású szakaszok kialakításával, valamint a felső kiágazásnál a meglevő kőgát megnyitásra kerül a kotrás mértékéhez igazodva. A Concó-patak térségében, a mellékággal szomszédos réten a mélyebben fekvő területek állandó vízborításával vízi élőhelyek alakulnak ki. Ennek érdekében a Concó-patak vízszintjét közel állandó szinten szükséges tartani. A patak vízszintjének megemeléséhez a Concó 0+322 km szelvényben egy többlépcsős bukógátat alakítunk ki. Partrendezés során a környezetbe simuló depóniákkal védjük meg a környező területeket a megemelt vízszint okozta káros elöntésektől. A fentieken túl még 20 000 db fa telepítésére is sor kerül a projektben. ÖSSZEGZÉS A projektben az egyik legnagyobb kihívást a védvonal rendkívül változatos, tagolt jellegéből adódó helyzet jelentette. A projektben számos érintett volt, és a megvalósulás utolsó fázisában már kijelenthetjük a közreműködők (Beruházó - ÉDUVIZIG, Mérnök szervezet - OVIBER Kft., Vállalkozó konzorcium - Szabadics Zrt. - Hídépítő Speciál Kft. - KÖTIVIÉP'B Kft. és alvállalkozói, Önkormányzatok, MÁV Zrt., MOL Nyrt., Észak-dunántúli Vízmű Zrt. és elődje a VIZÁK Kft., MAHART Zrt., Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága, Vízügyi Hatóság, ELTE, Klapka György Múzeum, Tervező) rendkívül jó együttműködését, egymás segítését, rugalmasságát. A projekt összetettségét, tagoltságát, a megvalósítás rövid időtartamát figyelembe véve ez rendkívül fontos volt a fejlesztés véghatáridejének betartásában. Ezt a jó képet árnyalja némileg a 2014-ben megtörtént mértékadó árvízszint (MÁSZ) felülvizsgálatának eredménye. A projekt megkezdésekor a 11/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet határozta meg a MÁSZ szintet, a 2014.08.08-tól módosított rendelet (majd ezt követően 2015.01.01-én e helyett életbe lépett 74/2014 BM rendelet) ezt kb. 0,85-1,0 m- rel megemelte. Így a projekt befejezésekor a hatályos jogszabálynak a védmű nem fog megfelelni. Jelenleg zajlik a nagyvízi mederkezelési tervek egyeztetése, és úgy tűnik, sem a tervezési szakaszon, sem a felsőbb Duna szakaszokon nem tudunk olyan beavatkozásokat javasolni, amelyek ezt a mértéket jelentősen csökkenteni tudják. Ez talán előrevetíti azt a jövőképet, hogy a védmű további fejlesztésére lesz szükség a közeljövőben. FELHASZNÁLT IRODALOM BIOPETROL Kft. 2011. Komárom-Almásfüzitői árvízvédelmi öblözet árvízvédelmi biztonságának javítása. Részletes megvalósíthatósági tanulmány. SOLVEX Kft. 2014-2015. Komárom, Almásfüzitő árvízvédelmi öblözet árvízvédelmi biztonságának javítása. Kiviteli terv. 11 / 11