A hazai veszélyes üzemek által a súlyos baleseti veszélyek azonosítására és a kockázatok értékelésére alkalmazott módszerek összehasonlító vizsgálata

A hazai veszélyes üzemek által a súlyos baleseti veszélyek azonosítására és a kockázatok értékelésére alkalmazott módszerek összehasonlító vizsgálata Cseh Gábor Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal 1. Bevezetés E tanulmány rendeltetése az, hogy az Európai Tanács 96/82/EK számú, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozásáról szóló irányelvének hazai végrehajtása során a veszélyes üzemekben elsősorban a lakosságot érintő kockázatok értékelésére alkalmazott módszereket számba vegye, valamint az üzemek veszélyességének (úm. alsó- és felső-küszöbértékű veszélyes üzemek) és az iparági sajátosságoknak (petrokémia, műanyagipar, energiatermelés, általános vegyipar, finomkémiai ipar, stb.) a módszerek megválasztására gyakorolt lehetséges hatásait feltárja. 2. A kockázatértékelés módszerére vonatkozó jogszabályi előírások Veszélyazonosítás elvégzését az irányelv 9. cikk 1. bek. (b) pontja írja elő, míg a (c) pont a megfelelő megbízhatóság követelményét állítja fel a létesítmények, készülékek vonatkozásában. Érdemes kiemelni, hogy a 9. cikk csak a kiemelten veszélyes, vagyis biztonsági jelentés készítésére kötelezett, ún. felső-küszöbértékű üzemekre () vonatkozik. A vonatkozó hazai jogszabály, a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet 5. (3) bekezdése viszont mind a felső-, mind az alsó-küszöbértékű veszélyes üzemek esetében előírja az üzemeltető számára, hogy a súlyos balesetek veszélyének azonosítása és kockázatuk elemzése alapján határozza meg a veszélyes anyagok és károsító hatások környezetbe kerülésének lehetőségeit, esetleges módjait, valószínűségét, a veszélyes anyagok vagy a fizikai hatások terjedését, a személyek, valamint az anyagi javak és a környezet veszélyeztetettségének mutatóit és ezzel összefüggésben tegyen javaslatot a veszélyes üzem körüli veszélyességi övezet kijelölésére. E feladatok az Irányelv 12. cikk 1. bekezdésével vannak szoros kapcsolatban, amely a településrendezés-tervezése kapcsán előírja egyrészt a települések és a veszélyes üzemek közötti megfelelő távolság kialakítását, megtartását, másrészt pedig azt, hogy valamely meglévő üzemben végrehajtandó fejlesztés esetében a lakosságot érintő kockázat nem növekedhet, illetőleg veszélyes üzem létesítésekor a súlyos balesetek megelőzésének, a káros következmények mérséklésének célkitűzéseit megfelelő módon figyelembe kell venni a település-tervezési (vagy más megfelelő) eljárásokban. A veszélyazonosítás, illetőleg kockázatértékelés módszertani alapját a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet 3. sz. melléklet 2.5. pontja rögzíti. Ez gyakorlatilag az ún. mennyiségi kockázatértékelés (Quantified Risk Assessment QRA) mint kockázatértékelési megközelítést teszi kötelezővé, bár az ennek keretében alkalmazható módszerek körét nem határozza meg azon az előíráson túl, hogy a veszélyazonosításhoz és a súlyos baleset kockázatának értékeléséhez az üzemeltető bármilyen, e célra a nemzetközi gyakorlatban, a szakma által általánosan elfogadott módszert használhat. A biztonsági elemzés készítésére kötelezett, alsó-küszöbértékű üzemek () esetében e kormányrendelet 2. sz. mell. 2.2 pontja előírja, hogy a veszélyazonosításhoz, a kockázatelemzéshez, a hatásértékeléshez, valamint a veszélyességi övezetben való veszélyeztetéshez, az üzemeltető, a 3. számú mellékletben leírt módszert az alacsonyabb veszélyes anyagmennyiséggel járó kisebb kockázatnak megfelelően, értelemszerűen alkalmazza. 1

3. A hazai veszélyes üzemek által alkalmazott kockázatelemzési módszerek 2004. május elsejével a veszélyes üzemek hazai nyilvántartásában 106 üzem szerepelt. Ezek között 46 felső-küszöbértékű (vagyis biztonsági jelentés készítésére kötelezett), és 60 alsóküszöbértékű (vagyis biztonsági elemzés készítésére kötelezett) volt. A veszélyazonosítás, illetőleg kockázatelemzés során általuk alkalmazott módszerek gyakorlatilag 12 csoportba sorolhatók (ld. 1.1. sz. táblázat). 1.1. sz. táblázat: A biztonsági dokumentációkban alkalmazott kockázatelemzési módszerek Módszer (1) Létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (2) Dow-féle tűz- és robbanásveszélyességi index (TRI) (3) Ellenőrzőjegyzékes elemzés [2] (4) Előzetes veszélyelemzés [3] (5) Működőképesség- és veszélyelemzés (HAZOP) (6) Meghibásodásmód és -hatás elemzése (FMEA) (7) Hibakritikusság-elemzés / Kockázati mátrix [4] (8) Hibafa-elemzés (9) Eseményfa-elemzés (10) Bizonytalanság-elemzés Monte Carlo szimulációval [5] (11) Dominóhatások elemzése a DominoXL kóddal (12) Hatásterjedési modellek (következmény-elemzés) [1 A módszerek besorolása során figyelmen kívül hagytuk azokat a módszereket, eljárásokat, amelyeknek legfeljebb csak a generikus eredményeit használták, de azoknak (vagyis a módszereknek) az elemzésekben is dokumentált érdemi alkalmazására nem került sor (pl. ASEP). [2] Ide soroltuk az ún. Kockázati Tényezők Mátrixa veszélyazonosítási eljárást is, mely valójában a SAVRIM (AVRIM2) ellenőrző programkód egyik módszertani elemének átalakított változata; a veszélyforrás analízis is ide tartozik, ugyanis az a módszertani elemeit tekintve nem több egy ellenőrzőjegyzéknél. [3] Ide soroltuk azt a módszert is, melyet mint a master logic diagram módosított változatát említettek egyes üzemeltetők. [4] Az üzemek többsége valójában nem a hibakritikusság-elemzést, hanem a kockázati mátrixot alkalmazta a más módszerrel azonosított veszélyes események gyakoriság és súlyosság (következmény) szerinti rangsorolására. [5] A bizonytalanság-elemzés nem önálló veszélyazonosítási, illetőleg kockázatelemzési módszer, hanem a mennyiségi kockázatértékelés kiegészítő eleme különösen olyan esetekben, amikor a kockázatértékelésnek a hibafa-elemzés is a részét képezi. A számszerű eredmények bizonytalanságának meghatározása sokkal inkább a különböző döntéshozatali eljárások (pl. üzemi biztonsági intézkedések meghozatala, településrendezés tervezése) támogatását szolgálja, semmint a veszélyek azonosítását. A módszerek (módszer-együttesek) összehasonlító vizsgálatának célja annak megállapítása, hogy mennyiben helytálló állítás az, hogy az egyes módszerek, illetőleg módszeregyüttesek alkalmazási gyakoriságában szignifikáns különbségek mutathatók ki az egyes iparágak között. Kiindulási alapfeltevés, hogy az egyes iparágakon belül az üzemi technológiák kockázatelemzési szempontból alapvetően hasonlók. Az eredmények kiértékeléséhez azonban már azt is tudni kell, hogy az elemzők választását milyen mértékben befolyásolták objektív és szubjektív körülmények. A kiindulási alapfeltevésből következő, legfontosabb objektív körülménynek tekinthető az, hogy bármely vizsgálandó problémához vajon valóban egyértelműen hozzárendelhető(k)-e valamely módszerek, illetőleg módszeregyüttes(ek). Az egyik legmeghatározóbb szubjektív körülmény pedig az, hogy az elemzés készítői vajon minden esetben a probléma jellegének (vagyis az üzem veszélyességi kategóriájának és az iparági, technológiai sajátosságoknak) megfelelő módszer(eke)t, illetőleg módszer-együttes(eke)t alkalmazták-e. 2

Amennyiben az objektív feltételnek (vagyis az egyértelmű hozzárendelhetőségnek) a szigorú értelemben vett nem teljesülése megállapítható, akkor az eredmények kiértékelésekor csak arra érdemes keresni a választ, hogy a probléma-módszer kombinációk tényleges alkalmazása szignifikánsan eltér-e a probléma-módszer kombinációk elméleti rendezhetőségében kimutatható egyértelműség mértékétől. A Melléklet adatai alapján az egyes módszerek választásának megoszlása a következő (ld. 1.2. sz. táblázat): 1.2. sz. táblázat: A biztonsági dokumentációkban alkalmazott kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje Módszer [2] Összes üzem [3] 1. Hatásterjedési modellek (következményelemzés) (12) 100,0 100,0 100,0 2. Hibafa-elemzés (8) 69,8 91,3 53,3 3. Hibakritikusság-elemzés / Kockázati mátrix (7) 66,0 87,0 50,0 4. Működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 51,9 76,1 33,3 5. Ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 34,9 28,3 40,0 6. Eseményfa-elemzés (9) 30,2 28,3 31,7 7. Létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (1) 12,3 17,4 8,3 7. Dominóhatások elemzése a DominoXL kóddal (11) 12,3 13,0 11,7 8. Előzetes veszélyelemzés (4) 9,4 6,5 11,7 9. Bizonytalanság-elemzés Monte Carlo szimulációval (10) 7,5 13,0 3,3 10. Dow-féle tűz- és robbanásveszélyességi index TRI (2) 1,9 2,2 1,7 10. Meghibásodásmód és -hatás elemzése FMEA (6) 1,9 3,3 Az üzemek túlnyomó többsége (96,2 %-a) a kockázatelemzés során nem egy, hanem több módszert együttesen alkalmazott. (Ez az arányszám egyébként a felső-küszöbértékű üzemek esetében 100,0 %, míg az alsó-küszöbértékűeknél 93,3 %) [2] [3] a felső-küszöbértékű üzemek esetében az alsó-küszöbértékű üzemek esetében Az 1.2. sz. táblázat adatai alapján a következő főbb általános megállapítások tehetők: 1. A hatásterjedési modelleken kívül domináns módszer nincs. Következmény-elemzést minden biztonsági dokumentáció tartalmaz. A hatásterjedési modellek általános alkalmazásának oka a mennyiségi kockázatértékelés mint jogszabályi előírás. 2. Az összes üzem vonatkozásában három módszer általános alkalmazása szembetűnő. Ezek rendre: a hibafa-elemzés (69,8 %), a kockázati mátrix (66,0 %) és a HAZOP (51,9 %). A felső-, illetőleg az alsó-küszöbértékű üzemek esetében külön-külön is érvényes ez azzal az eltéréssel, hogy utóbbiaknál a HAZOP-preferencia csak 33,3 %. Az ellenőrzőjegyzékes elemzés és az előzetes veszélyelemzés preferáltsága az alsóküszöbértékű üzemeknél nagyobb; a létesítmény-kiválasztási módszert viszont a felsőküszöbértékű üzemek üzemeltetői részesítették előnyben. A felső-küszöbértékű üzemek között számarányukat tekintve több az olyan, amely egynél több veszélyes létesítményből áll, s ezek többnyire összetettebb technológiákat is jelentenek. Ezért feltehetően az elemzőmunka idő- és költségigényének korlátozott keretek között tartása érdekében a többlépcsős veszélyszűrési megközelítés érvényesült. Ennek egyik eleme a holland szűrő módszer. HAZOP alkalmazását szintén többnyire a komplex technológiát üzemeltető, nagyobb cégek vállalták fel, és ez a HAZOP alapvető módszertani korlátai ellenére is összhangban lévőnek tekinthető a klasszikus HAZOP módszer alkalmazási gyakorlatával. 3

3. Eseményfa-elemzést közel azonos részarányban alkalmaztak a két üzemkategóriában. A módszer előfordulási aránya (30,2 %) jelentősen kisebb a hibafa-elemzésénél (69,8 %). Annak ellenére, hogy az eseményfa-elemzés elvileg nagyobb szakmai felkészültséget igényel a hibafa-elemzésnél, ekkora eltérés mégsem indokolt. E módszerek különféle kombinációi általánosan elterjedek a nemzetközi gyakorlatban a biztonsági védőrendszerek használhatatlanságának, hibamentességének vizsgálatában (kombinált hibafa/eseményfa-elemzés) éppúgy, mint a súlyos baleseti eseménysorok elemzésében (ún. csokornyakkendő diagram). Az eredmények egyik oka az lehet, hogy a viszonylag egyszerűbb technológiáknál (pl. tárolótartályok esetében) sok üzemeltető ún. generikus meghibásodási frekvenciákat alkalmazott a veszélyes anyagot tartalmazó készülék katasztrofális meghibásodására, és a különféle műszaki védőberendezések (pl. sprinkler rendszer, az emberi beavatkozások) hibavalószínűségét nem vette figyelembe, illetőleg nem külön eseményfában vette figyelembe (amennyiben ilyet egyáltalán érdemes lett volna figyelembe venni az adott esetben), s magát ezt az eseményt tekintette a hatásterjedési számítások egyik bemenő adatának (frekvencia). 4. A dominóhatások elemzésére elterjedt programkód alkalmazási gyakorisága a két kategóriában közel azonos (13,0 és 11,7 %), és viszonylag ritka. Tekintettel arra, hogy a DominoXL szoftvert nem csak a klasszikus dominóhatás ( domino effect ), hanem az ún. belső dominóhatás ( knock-on effect ) vizsgálatára is több üzem alkalmazta, ezért ezekből az adatokból nem állapítható meg, hogy e jelentős eltérés okai között mekkora súlya van annak, hogy nagyobb arányban működnek egymás közvetlen közelében felsőküszöbértékű üzemek mint alsó-küszöbértékűek (pl. ipari parkokban, vegyipari körzetekben). Az eredményeket befolyásolhatta az is, hogy az egyszerűbb technológiájú, kisebb üzemekben a belső dominóhatást az elemzők kisebb jelentőségűnek tekintették, és ezért formális elemzést nem készítettek. 5. A bizonytalanság-elemzés mintegy négyszer gyakrabban fordul elő a biztonsági jelentésekben, mint a biztonsági elemzésekben, azonban abszolút előfordulási gyakorisága ezzel együtt is nagyon alacsony. A formális bizonytalanság-elemzés speciális szimulációs programkód alkalmazását igényli. A biztonsági dokumentációkat áttekintve megállapítható, hogy ilyen kóddal egyetlen szakértői csoport dolgozott, s mivel e csoport többnyire felső-küszöbértékű üzemek elemzéseinek elkészítésében működött közre, ezért jelent meg ez a markáns különbség. 6. A TRI és az FMEA módszer alkalmazása marginális jelentőségű. A TRI és az FMEA esetében az alacsony preferencia-mutatók okai pusztán e számadatok vizsgálatával nem állapíthatók meg. 4

1.3. sz. táblázat: A biztonsági dokumentációkban alkalmazott kockázatelemzési módszeregyüttesek preferencia-sorrendje Módszer-együttes 1. (5)-(7)-(8)-(12) 12,3 28,3 2. (3)-(7)-(8)-(12) 11,3 8,7 13,3 3. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 10,4 4,3 15,0 4. (3)-(12) 9,4 16,7 5. (3)-(5)-(7)-(8)-(12) 5,7 13,0 6. (5)-(8)-(12) 4,7 6,5 3,3 7. (1)-(5)-(7)-(8)-(9)-(10)-(11)-(12) 3,8 6,5 1,7 7. (1)-(5)-(7)-(8)-(9)-(10)-(12) 3,8 6,5 1,7 7. (4)-(7)-(9)-(12) 3,8 2,2 5,0 7. (12) 3,8 6,7 8. (3)-(8)-(12) 2,8 5,0 8. (4)-(7)-(12) 2,8 2,2 3,3 9. (1)-(8)-(12) 1,9 4,3 9. (1)-(12) 1,9 3,3 9. (5)-(7)-(12) 1,9 3,3 9. (5)-(8)-(9)-(12) 1,9 3,3 9. (5)-(8)-(11)-(12) 1,9 3,3 10. (1)-(6)-(7)-(11)-(12) 0,9 1,7 10. (2)-(5)-(7)-(8)-(12) 0,9 2,2 10. (2)-(6)-(7)-(9)-(12) 0,9 1,7 10. (3)-(5)-(7)-(8)-(9)-(11)-(12) 0,9 2,2 10. (3)-(5)-(7)-(8)-(9)-(12) 0,9 2,2 10. (3)-(7)-(8)-(9)-(11)-(12) 0,9 1,7 10. (3)-(7)-(8)-(9)-(12) 0,9 1,7 10. (3)-(7)-(9)-(12) 0,9 2,2 10. (3)-(8)-(11)-(12) 0,9 1,7 10. (4)-(7)-(8)-(11)-(12) 0,9 2,2 10. (4)-(8)-(12) 0,9 1,7 10. (4)-(12) 0,9 1,7 10. (5)-(7)-(8)-(11)-(12) 0,9 2,2 10. (5)-(7)-(9)-(12) 0,9 2,2 10. (5)-(9)-(12) 0,9 1,7 10. (8)-(11)-(12) 0,9 1,7 10. (8)-(12) 0,9 2,2 Megjegyzés: Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Az 1.3. sz. táblázat adatai alapján a következő főbb általános megállapítások tehetők: 1. Az összes üzem vonatkozásában az abszolút számadatokat tekintve nincs domináns a 34 megközelítés között, van azonban négy olyan módszer-együttes, amelynek gyakorisága relatíve nagyobb, mintegy 10 % körüli. Ezek a következők: 1.1 HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (12,3 %) 1.2 ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés következményelemzés (11,3 %) 1.3 HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés következményelemzés (10,4 %) 1.4 ellenőrzőjegyzékes elemzés következmény-elemzés (9,4 %) 5

2. A felső-küszöbértékű üzemek esetében a 18 megközelítés közül egyértelműen kiemelkedik a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (28,3 %). 3. Az alsó-küszöbértékű üzemek 23-féle vizsgálati megközelítése közül a (közel egyforma mértékben) leggyakrabban alkalmazottnak a következő három bizonyult: 3.1 ellenőrzőjegyzékes elemzés következmény-elemzés (16,7 %) 3.2 HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés következményelemzés (15,0 %) 3.3 ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés következményelemzés (13,3 %) 4. Az üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotják a következő, önállóan is alkalmazott módszer-együttesek (itt felsorolva csak a 3-3 leggyakoribb kombináció): 4.1 az összes üzem esetében: A legnagyobb közös rész (teljes kombinációk) következmény-elemzés (12) 100,0 hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) 70,4 HAZOP (5) kockázati mátrix (7) hibafa-elemzés (8) 56,7 következmény-elemzés (12) 4.2 a felső-küszöbértékű üzemek esetében: A legnagyobb közös rész (teljes kombinációk) hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) 91,3 HAZOP (5) hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) 73,9 HAZOP (5) kockázati mátrix (7) hibafa-elemzés (8) 67,4 következmény-elemzés (12) 4.3 az alsó-küszöbértékű üzemek esetében: A legnagyobb közös rész (teljes kombinációk) következmény-elemzés (12) 100,0 ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) következmény-elemzés (12) 40,1 HAZOP (5) hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) 28,3 5. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 5.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott a) egynél több üzem 50,0 44,4 52,2 b) kettőnél több üzem 35,3 33,3 26,1 c) háromnál több üzem 29,4 16,7 17,4 d) négynél több üzem 17,6 11,1 13,0 e) ötnél több üzem 14,7 11,1 13,0 f) hatnál több üzem 11,8 5,6 13,0 g) hétnél több üzem 11,8 5,6 13,0 h) nyolcnál több üzem 11,8 5,6 8,7 i) kilencnél több üzem 11,8 5,6 4,3 j) tíznél több üzem 8,8 5,6 k) tizenegynél több üzem 5,9 5,6 l) tizenkettőnél több üzem 2,9 5,6 m) tizenháromnál több üzem 5.2 A leggyakoribb kombinációt mindösszesen 13 üzem alkalmazta. Ezek mindegyike felső-küszöbértékű. A másik kategóriában a leggyakoribb módszer-együttes tízszer fordult elő. 6

Az egyes módszerek alkalmazásának részletesebb vizsgálatához felhasználhatjuk a hazai veszélyes üzemek iparági besorolását is. Ennek alapját az ún. SPIRS (Seveso Plants Information Retrieval System) nyilvántartórendszerben meghatározott osztályok közül a következők képezik: 2.1. sz. táblázat: A hazai veszélyes üzemek tevékenységi osztályai (SPIRS szerint) Iparág (a) mezőgazdaság (agriculture) (b) kerámiaipar, beleértve az üveggyártást is (ceramics) (c) elektronika és elektrotechnika (electronics and electrical engineering) (d) élelmiszeripar (food and drink) (e) általános vegyipar (general chemicals manufacture) (f) átrakó és szállítási logisztikai központ (handling and transportation centres) (g) papíripar, nyomdaipar, könyvkiadás (paper manufacture, printing, publishing) (h) rovarirtószer-gyártás, gyógyszergyártás, egyéb finomkémiai anyagok gyártása (pesticides, pharmaceuticals, other fine chemicals) (i) petrokémia, finomítás, feldolgozás, beleértve a bányászati üzemeket is (petrochemical, refining, processing) (j) műanyag- és gumiipar (plastics and rubber manufacture) (k) energiatermelés és -elosztás (power supply and distribution) (l) nagy- és kiskereskedelmi tároló és elosztó központ (wholesale and retail storage and distribution) (m) egyéb A 106 hazai veszélyes üzem tevékenységének megoszlása a következő: 2.2. sz. táblázat: A hazai veszélyes üzemek tevékenységi megoszlása Iparág 1. nagy- és kiskereskedelmi tároló és elosztó központ (l) 35,8 30,4 40,0 2. mezőgazdaság (a) 17,0 2,2 28,3 3. általános vegyipar (e) 13,2 26,1 3,3 4. petrokémia, finomítás, feldolgozás (i) 11,3 15,2 8,3 5. rovarirtószer- és gyógyszergyártás (h) 6,6 4,3 8,3 6. energiatermelés és elosztás (k) 3,8 8,7 6. műanyag- és gumiipar (j) 3,8 6,5 1,7 7. átrakó és szállítási logisztikai központ (f) 1,9 3,3 7. élelmiszeripar (d) 1,9 3,3 7. egyéb (m) 1,9 3,3 8. elektronika és elektrotechnika (c) 0,9 2,2 8. kerámiaipar (b) 0,9 2,2 8. papír- és nyomdaipar (g) 0,9 2,2 Az eredmények némiképp eltérnek a hatósági adatbázisban szereplő (2004. áprilisi) adatoktól. Ennek oka az, hogy az üzemek tevékenység szerinti jelen besorolásának alapja a szakhatósági (pontosított) nyilvántartás. A veszélyes üzemek által alkalmazott veszélyazonosítási, illetőleg kockázatelemzési módszerek megoszlása iparáganként a következő: 7

a) mezőgazdaság 3.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje a mezőgazdasági veszélyes üzemek esetében Módszer 1. ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 50,0 52,9 2. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 44,4 100,0 41,2 3. előzetes veszélyelemzés (4) 33,3 100,0 29,4 4. eseményfa-elemzés (9) 27,8 100,0 23,5 5. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 16,7 17,6 6. hibafa-elemzés (8) 5,6 5,9 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 3.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje a mezőgazdasági veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (3)-(12) 50,0 52,9 2. (4)-(7)-(9)-(12) 22,2 100,0 17,6 3. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 11,1 11,8 4. (4)-(12) 5,6 5,9 4. (5)-(7)-(12) 5,6 5,9 4. (4)-(7)-(12) 5,6 5,9 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Kiértékelés (ld. 3.1.-3.2. sz. táblázat): 1. A mezőgazdasági veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között az ellenőrzőjegyzékes elemzés (50,0 %) és a kockázati mátrix (44,4 %) alkalmazása a leggyakoribb, bár az abszolút számok nem kiugróan nagyok. Ez igaz külön az alsóküszöbértékű üzemek esetében is (52,9, illetőleg 41,2 %), de nem igaz a felsőküszöbértékűeknél: ott a kockázati mátrix (100,0 %) mellett az előzetes veszélyelemzést (100,0 %) és az eseményfa-elemzést (100,0 %) alkalmazták kizárólagos jelleggel. 2. A hatféle módszer-együttes között az üzemek összességét tekintve az ellenőrzőjegyzékes elemzés következmény-elemzés kombináció a legnagyobb előfordulási gyakoriságú (50,0 %), de ez sem nagy abszolút érték. Ez igaz külön az alsó-küszöbértékű üzemek esetében is (52,9 %), de nem igaz a felső-küszöbértékűeknél: ott az előzetes veszélyelemzés kockázati mátrix eseményfa-elemzés következmény-elemzés módszer-együttes a kizárólagos (100,0 %). 8

3. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 3.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott a) egynél több üzem 50,0 50,0 b) kettőnél több üzem 33,3 33,3 c) háromnál több üzem 33,3 16,7 d) négynél több üzem 16,7 16,7 e) ötnél több üzem 16,7 16,7 f) hatnál több üzem 16,7 16,7 g) hétnél több üzem 16,7 16,7 h) nyolcnál több üzem 16,7 16,7 i) kilencnél több üzem 3.2 A leggyakoribb kombinációt mindösszesen 9 üzem alkalmazta. Ezek mindegyike alsóküszöbértékű. 4. Megállapítható, hogy nincs olyan módszer-együttes, amely az üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotná s egyúttal nagyobb gyakoriságú lenne az egyébként leggyakoribb, teljes kombinációnál. 5. A módszer-együttes választása és az üzemeltetők (tulajdonosok) száma közötti összefüggés A viszonyszám képzésének, illetőleg az összehasonlításnak az alapja: alkalmazott kombinációk száma üzemek száma (A): 33,3 (100,0) 35,3 üzemeltetők száma üzemek száma (B): 44,4 (100,0) 41,2 6. Az e szektorba tartozó üzemek 94,4 %-a alsó-küszöbértékű veszélyes üzem (a felsőküszöbértékű üzemek száma 1, az alsó-küszöbértékűeké 17). b) kerámiaipar (beleértve az üveggyártást is) 4.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje a kerámiaipari veszélyes üzemek esetében Módszer 1. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 100,0 100,0 1. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 100,0 100,0 1. hibafa-elemzés (8) 100,0 100,0 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 4.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje a kerámiaipari veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (5)-(7)-(8)-(12) 100,0 100,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Kiértékelés (ld. 4.1.-4.2. sz. táblázat): 1. A kerámiaipari szektorba tartozó egyetlen és felső-küszöbértékű veszélyes üzem a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés módszeregyüttest alkalmazta. 9

c) elektronika és elektrotechnika 5.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje az elektronikai veszélyes üzemek esetében Módszer 1. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 100,0 100,0 1. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 100,0 100,0 1. hibafa-elemzés (8) 100,0 100,0 1. dominóhatások elemzése a DominoXL kóddal (11) 100,0 100,0 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 5.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje az elektronikai veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (5)-(7)-(8)-(11)-(12) 100,0 100,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Kiértékelés (ld. 5.1.-5.2. sz. táblázat): 1. Az elektronikai szektorba tartozó egyetlen és felső-küszöbértékű veszélyes üzem a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés dominóhatás-elemzés következményelemzés módszer-együttest alkalmazta. d) élelmiszeripar 6.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje az élelmiszeripari veszélyes üzemek esetében Módszer 1. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 100,0 100,0 1. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 100,0 100,0 1. hibafa-elemzés (8) 100,0 100,0 1. eseményfa-elemzés (9) 100,0 100,0 2. létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (1) 50,0 50,0 2. bizonytalanság-elemzés Monte Carlo szimulációval (10) 50,0 50,0 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 6.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje az élelmiszeripari veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 50,0 50,0 1. (1)-(5)-(7)-(8)-(9)-(10)-(12) 50,0 50,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint 10

Kiértékelés (ld. 6.1.-6.2. sz. táblázat): 1. Az élelmiszeripari veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között a HAZOP (100,0 %), a kockázati mátrix (100,0 %), a hibafa-elemzés (100,0 %) és az eseményfa-elemzés (100,0 %) alkalmazása általános. 2. Az alkalmazott kétféle módszer-együttes között domináns nincs. Azonos preferenciájú (50-50 %) a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés következmény-elemzés és a holland szűrő HAZOP kockázati mátrix hibafaelemzés eseményfa-elemzés bizonytalanság-elemzés következmény-elemzés kombináció. 3. Az üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotja a HAZOP (5) kockázati mátrix (7) hibafa-elemzés (8) eseményfa-elemzés (9) következményelemzés (12) kombináció. Egyedi alkalmazásnak minősül a bizonytalanság-elemzés, mely valójában csak kiegészítő módszer. A holland szűrő módszer egyedi alkalmazását feltehetőleg a több veszélyes létesítményből álló, összetettebb technológiai rendszerrel működő üzem sajátosságai tették szükségessé. 4. E szektorba két üzem tartozik, s ezek alsó-küszöbértékűek. e) általános vegyipar 7.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje az általános vegyipari veszélyes üzemek esetében Módszer 1. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 85,7 91,7 50,0 2. hibafa-elemzés (8) 78,6 83,3 50,0 3. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 64,3 75,0 4. ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 28,6 33,3 4. eseményfa-elemzés (9) 28,6 25,0 50,0 5. előzetes veszélyelemzés (4) 21,4 16,7 50,0 6. létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (1) 7,1 8,3 6. Dow-féle tűz- és robbanásveszélyességi index TRI (2) 7,1 50,0 6. meghibásodásmód és -hatás elemzése FMEA (6) 7,1 50,0 6. dominóhatások elemzése a DominoXL kóddal (11) 7,1 8,3 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 7.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje az általános vegyipari veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (5)-(7)-(8)-(12) 21,4 25,0 1. (3)-(5)-(7)-(8)-(12) 21,4 25,0 2. (1)-(8)-(12) 7,1 8,3 2. (5)-(7)-(9)-(12) 7,1 8,3 2. (4)-(7)-(12) 7,1 8,3 2. (3)-(5)-(7)-(8)-(9)-(12) 7,1 8,3 2. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 7,1 8,3 2. (4)-(7)-(8)-(11)-(12) 7,1 8,3 2. (4)-(8)-(12) 7,1 50,0 2. (2)-(6)-(7)-(9)-(12) 7,1 50,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint 11

Kiértékelés (ld. 7.1.-7.2. sz. táblázat): 1. Az általános vegyipari veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között a kockázati mátrix (85,7 %), a hibafa-elemzés (78,6 %) és a HAZOP (64,3 %) alkalmazása nagy gyakoriságot mutat. Az első két módszer előfordulási aránya abszolút értelemben is kiemelkedőnek tekinthető. Ez még inkább igaz külön a felső-küszöbértékű üzemek esetében is (91,7, 83,3, illetőleg 75,0 %), de nem igaz az alsó-küszöbértékűeknél: ott hétféle módszert alkalmaztak, de a következményelemzést (12) kivéve ugyanazt a módszert két üzemeltető nem választotta. 2. A tízféle módszer-együttes között az üzemek összességét tekintve a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (21,4 %), valamint az ellenőrzőjegyzékes elemzés HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (21,4 %) kombináció háromszor gyakoribb a többinél, de ez abszolút értelemben nem meghatározó. Ugyanez igaz külön a felső-küszöbértékű üzemek esetében is (25,0-25,0 %), de nem igaz az alsó-küszöbértékűeknél: ott az előzetes veszélyelemzés hibafa-elemzés következmény-elemzés (50,0 %) és a TRI FMEA kockázati mátrix eseményfa-elemzés következmény-elemzés (50,0 %) módszeregyüttest alkalmazták. 3. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 3.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott a) egynél több üzem 20,0 25,0 b) kettőnél több üzem 20,0 25,0 c) háromnál több üzem 3.2 A leggyakoribb kombinációkat mindösszesen 3-3 üzem alkalmazta. Ezek mindegyike felső-küszöbértékű. 4. Az összes üzem által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotja a HAZOP (5) kockázati mátrix (7) hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) kombináció, mely az üzemek 57,0 %-ánál az elemzések részét képezi. Ez az arány azonban semmiképpen nem tekinthető meghatározónak, vagyis e kombináció nem domináns eleme a kockázatelemzéseknek. Ugyanezen kombináció aránya a felsőküszöbértékű üzemek esetében valamivel magasabb (66,7 %), viszont az alsóküszöbértékűeknél 0,0 %. Ez az igen jelentős eltérés azt mutatja, hogy a két kategóriában alapvetően más-más módszer-együttesre épül a kockázatelemzés. 5. A módszer-együttes választása és az üzemeltetők (tulajdonosok) száma közötti összefüggés A viszonyszám képzésének, illetőleg az összehasonlításnak az alapja: alkalmazott kombinációk száma üzemek száma (A): 71,4 66,7 100,0 üzemeltetők száma üzemek száma (B): 100,0 100,0 100,0 6. Az e szektorba tartozó üzemek 85,7 %-a felső-küszöbértékű veszélyes üzem (a felsőküszöbértékű üzemek száma 12, az alsó-küszöbértékűeké 2). 12

f) átrakó és szállítási logisztikai központ 8.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje a logisztikai veszélyes üzemek esetében Módszer 1. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 100,0 100,0 1. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 100,0 100,0 1. hibafa-elemzés (8) 100,0 100,0 1. eseményfa-elemzés (9) 100,0 100,0 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 8.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje a logisztikai veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 100,0 100,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Kiértékelés (ld. 8.1.-8.2. sz. táblázat): 1. A logisztikai szektorba tartozó veszélyes üzemek egyaránt a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés következmény-elemzés módszer-együttest alkalmazta. 2. E szektorba két üzem tartozik, s ezek alsó-küszöbértékűek. g) papíripar, nyomdaipar, könyvkiadás 9.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje a papíripari veszélyes üzemek esetében Módszer 1. Létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (1) 100,0 100,0 1. Működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 100,0 100,0 1. Hibakritikusság-elemzés / Kockázati mátrix (7) 100,0 100,0 1. Hibafa-elemzés (8) 100,0 100,0 1. Eseményfa-elemzés (9) 100,0 100,0 1. Bizonytalanság-elemzés Monte Carlo szimulációval (10) 100,0 100,0 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 9.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje a papíripari veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (1)-(5)-(7)-(8)-(9)-(10)-(12) 100,0 100,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint 13

Kiértékelés (ld. 9.1.-9.2. sz. táblázat): 1. A papíripari szektorba tartozó egyetlen és felső-küszöbértékű veszélyes üzem a holland szűrő HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés bizonytalanság-elemzés következmény-elemzés módszer-együttest alkalmazta. 2. E szektorba egyetlen üzem tartozik, s ez felső-küszöbértékű. h) rovarirtószer-gyártás, gyógyszergyártás, egyéb finomkémiai anyagok gyártása 10.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje a finomkémiai veszélyes üzemek esetében Módszer 1. létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (1) 57,1 50,0 60,0 2. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 42,9 100,0 20,0 2. eseményfa-elemzés (9) 42,9 100,0 20,0 3. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 28,6 50,0 20,0 3. hibafa-elemzés (8) 28,6 50,0 20,0 3. bizonytalanság-elemzés Monte Carlo szimulációval (10) 28,6 50,0 20,0 3. dominóhatások elemzése a DominoXL kóddal (11) 28,6 50,0 20,0 4. ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 14,3 50,0 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 10.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje a finomkémiai veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (1)-(5)-(7)-(8)-(9)-(10)-(11)-(12) 28,6 50,0 20,0 1. (12) 28,6 40,0 1. (1)-(12) 28,6 40,0 2. (3)-(7)-(9)-(12) 14,3 50,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Kiértékelés (ld. 10.1.-10.2. sz. táblázat): 1. A finomkémiai veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között leginkább a holland szűrő emelkedik ki az 57,1 %-os arányával, noha további hat alkalmazása is gyakorinak tekinthető, azonban ezek az értékek abszolút értelemben nem meghatározóak. A felső-küszöbértékű üzemek esetében a kockázati mátrix és az eseményfa-elemzés egyaránt általános (100,0 %), vagyis abszolút értelemben is meghatározó. Az alsó-küszöbértékűeknél a holland szűrő (60,0 %) előfordulása háromszorosa a többi alkalmazott módszerénél, ami viszont nem nagy abszolút részarány. 2. A négyféle módszer-együttes között az üzemek összességét tekintve nincs abszolút kiemelkedő kombináció, azaz meglehetősen vegyes a kép: az üzemek mintegy harmada (28,6 %) azonos módon részesítette előnyben a holland szűrő HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés bizonytalanság-elemzés dominóhatáselemzés következmény-elemzés, a következmény-elemzés és a holland szűrő következmény-elemzés módszer-együttest. Más a helyzet azonban veszélyességi kategóriánként (azzal együtt, hogy itt sincs abszolút domináns kombináció). A felsőküszöbértékű üzemek fele a holland szűrő HAZOP kockázati mátrix hibafaelemzés eseményfa-elemzés bizonytalanság-elemzés dominóhatás-elemzés 14

következmény-elemzés, fele pedig az ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix eseményfa-elemzés következmény-elemzés kombinációt választotta. Az alsóküszöbértékű üzemek esetében a preferált módszer-együttesek: a következményelemzés (40,0 %) és holland szűrő következmény-elemzés (40,0 %). 3. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 3.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott a) egynél több üzem 75,0 66,6 b) kettőnél több üzem 3.2 A leggyakoribb kombinációkat mindösszesen 2-2 üzem alkalmazta. Ezek mindegyike alsó-küszöbértékű. 4. Az üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotja a holland szűrő (1) következmény-elemzés (12) kombináció, mely az üzemek 57,1 %-ánál az elemzések részét képezi. Ez az adat azt mutatja, hogy e kombináció alkalmazása az összes üzem vonatkozásában nem domináns. Ugyanezen kombináció aránya a felsőküszöbértékű üzemek esetében 50,0 %, míg az alsó-küszöbértékűeknél 60,0 %, vagyis az eltérés nem jelentős, tehát e kombináció a különböző kategóriákban sem domináns. 5. A módszer-együttes választása és az üzemeltetők (tulajdonosok) száma közötti összefüggés A viszonyszám képzésének, illetőleg az összehasonlításnak az alapja: alkalmazott kombinációk száma üzemek száma (A): 57,1 (100,0) 60,0 üzemeltetők száma üzemek száma (B): 71,4 (100,0) 60,0 6. Az e szektorba tartozó üzemek 71,4 %-a alsó-küszöbértékű veszélyes üzem (a felsőküszöbértékű üzemek száma 2, az alsó-küszöbértékűeké 5). i) petrokémia, finomítás, feldolgozás, beleértve a bányászati üzemeket is 11.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje a petrokémiai veszélyes üzemek esetében Módszer 1. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 100,0 100,0 100,0 1. hibafa-elemzés (8) 100,0 100,0 100,0 2. ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 83,3 100,0 60,0 3. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 41,7 42,9 40,0 4. eseményfa-elemzés (9) 33,3 14,3 60,0 5. dominóhatások elemzése a DominoXL kóddal (11) 16,7 14,3 20,0 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 15

11.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje a petrokémiai veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (3)-(7)-(8)-(12) 50,0 57,1 40,0 2. (3)-(5)-(7)-(8)-(12) 16,7 28,6 2. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 16,7 40,0 3. (3)-(5)-(7)-(8)-(9)-(11)-(12) 8,3 14,3 3. (3)-(7)-(8)-(9)-(11)-(12) 8,3 20,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Kiértékelés (ld. 11.1.-11.2. sz. táblázat): 1. A petrokémiai veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között a kockázati mátrix (100,0 %), a hibafa-elemzés (100,0 %) és az ellenőrzőjegyzékes elemzés (83,3 %) alkalmazása abszolút értéken is kiugróan nagy gyakoriságot mutat. Gyakorlatilag ugyanez a helyzet veszélyességi kategóriánként is azzal az eltéréssel, hogy az alsóküszöbértékű üzemek esetében a teljesen általánosan alkalmazott kockázati mátrix (100,0 %) és hibafa-elemzés (100,0 %) mellett abszolút értékben a nem kiemelkedően magas 60,0-60,0 %-kal jelenik meg az ellenőrzőjegyzékes elemzés és az eseményfaelemzés. 2. Az ötféle módszer-együttes között az üzemek összességét tekintve az ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (50,0 %) kombináció jóval gyakoribb a többinél, de ez nem nagy abszolút érték. Ugyanez igaz külön a felső-küszöbértékű üzemek esetében is (57,1 %). Az alsó-küszöbértékűeknél némileg árnyaltabb a kép: ott az előbbi kombinációval azonos (40,0-40,0 %) preferenciájú a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés következményelemzés módszer-együttes. 3. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 3.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott a) egynél több üzem 60,0 66,7 66,7 b) kettőnél több üzem 20,0 33,3 c) háromnál több üzem 20,0 33,3 d) négynél több üzem 20,0 e) ötnél több üzem 20,0 f) hatnál több üzem 3.2 A leggyakoribb kombinációt mindösszesen 6 üzem alkalmazta. Ezek között négy felső- és két alsó-küszöbértékű van. 4. Az összes üzem által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét az ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) kockázati mátrix (7) hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) kombináció alkotja, mely az üzemek 83,3 %-ánál az elemzések részét képezi. Ugyanezen kombináció aránya a felső-küszöbértékű üzemek esetében 100,0 %, míg az alsó-küszöbértékűeknél csak 60,0 %. Ennek a nem jelentéktelen eltérésnek az okait a szakértői preferenciák és a technológiai sajátosságok hatásainak mélyebb vizsgálatával lehet feltárni. 16

5. A módszer-együttes választása és az üzemeltetők (tulajdonosok) száma közötti összefüggés A viszonyszám képzésének, illetőleg az összehasonlításnak az alapja: alkalmazott kombinációk száma üzemek száma (A): 41,6 42,9 60,0 üzemeltetők száma üzemek száma (B): 8,3 14,3 20,0 6. Az e szektorba tartozó üzemek 58,3 %-a felső-küszöbértékű veszélyes üzem (a felsőküszöbértékű üzemek száma 7, az alsó-küszöbértékűeké 5). j) műanyag- és gumiipar 12.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje a műanyagipari veszélyes üzemek esetében Módszer 1. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 100,0 100,0 100,0 1. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 100,0 100,0 100,0 2. hibafa-elemzés (8) 75,0 100,0 3. Dow-féle tűz- és robbanásveszélyességi index TRI (2) 25,0 33,3 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 12.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje a műanyagipari veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (5)-(7)-(8)-(12) 50,0 66,7 2. (2)-(5)-(7)-(8)-(12) 25,0 33,3 2. (5)-(7)-(12) 25,0 100,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Megállapítások (ld. 12.1.-12.2. sz. táblázat): 1. A műanyagipari veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között a kockázati mátrix (100,0 %), a HAZOP (100,0 %) és a hibafa-elemzés (75,0 %) alkalmazása mutat abszolút értékben is kiugróan nagy gyakoriságot. Ugyanez a helyzet a felső-küszöbértékű üzemek esetében is, míg az alsó-küszöbértékűeknél ez csak azzal az eltéréssel érvényes, hogy hibafa-elemzést nem alkalmaztak. 2. A háromféle módszer-együttes között az üzemek összességét tekintve a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (50,0 %) kombináció kétszer gyakoribb a többinél, de ez nem nagy abszolút érték. Ugyanez igaz külön a felsőküszöbértékű üzemek esetében is (66,7 %), viszont az alsó-küszöbértékűeknél a HAZOP kockázati mátrix következmény-elemzés módszer-együttes a leggyakoribb (100,0 %) (és egyúttal a kizárólagos). 3. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 3.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott a) egynél több üzem 33,3 50,0 b) kettőnél több üzem 17

3.2 A leggyakoribb kombinációt mindösszesen 2 üzem alkalmazta. Ezek mindegyike felső-küszöbértékű. 4. Az összes üzem által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét a HAZOP (5) kockázati mátrix (7) következmény-elemzés (12) kombináció alkotja, amely az üzemek 100,0 %-ánál az elemzések részét képezi. Ugyanezen kombináció aránya a felső- és az alsó-küszöbértékű üzemek esetében egyaránt 100,0-100,0 %. E részarányok alapján a fent említett módszer-együttes a kockázatelemzésekben domináns alkotórésznek tekinthető. 5. A módszer-együttes választása és az üzemeltetők (tulajdonosok) száma közötti összefüggés A viszonyszám képzésének, illetőleg az összehasonlításnak az alapja: alkalmazott kombinációk száma üzemek száma (A): 75,0 66,7 (100,0) üzemeltetők száma üzemek száma (B): 100,0 100,0 (100,0) 6. Az e szektorba tartozó üzemek 75,0 %-a felső-küszöbértékű veszélyes üzem (a felsőküszöbértékű üzemek száma 3, az alsó-küszöbértékűeké 1). k) energiatermelés és -elosztás 13.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje az energiatermelő veszélyes üzemek esetében Módszer 1. hibafa-elemzés (8) 100,0 100,0 2. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 75,0 75,0 2. létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (1) 75,0 75,0 2. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 75,0 75,0 3. bizonytalanság-elemzés Monte Carlo szimulációval (10) 50,0 50,0 3. eseményfa-elemzés (9) 50,0 50,0 4. ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 25,0 25,0 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 13.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje az energiatermelő veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (1)-(5)-(7)-(8)-(9)-(10)-(12) 50,0 50,0 2. (1)-(8)-(12) 25,0 25,0 2. (3)-(5)-(7)-(8)-(12) 25,0 25,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Megállapítások (ld. 13.1.-13.2. sz. táblázat): 1. Az energiatermelő veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között a hibafa-elemzés (100,0 %) mellett a kockázati mátrix (75,0 %), a holland szűrő (75,0 %) és a HAZOP (75,0 %) alkalmazása különösen gyakori, mely arányok abszolút értelemben is meghatározóak. 2. A háromféle módszer-együttes között az üzemek összességét tekintve a holland szűrő HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés bizonytalanságelemzés következmény-elemzés kombináció kétszer gyakoribb (50,0 %) a többinél, de ez nem jelent abszolút értelemben is dominanciát. 18

3. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 3.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott a) egynél több üzem 33,3 33,3 b) kettőnél több üzem 3.2 A leggyakoribb kombinációt mindösszesen 2 üzem alkalmazta. Ezek mindegyike felső-küszöbértékű. 4. Az üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét a holland szűrő (1) hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) kombináció alkotja, amely az üzemek 75,0 %-ánál az elemzések részét képezi. E részarány alapján a fent említett módszeregyüttes a kockázatelemzésekben gyakorlatilag domináns alkotórésznek tekinthető. 5. A módszer-együttes választása és az üzemeltetők (tulajdonosok) száma közötti összefüggés A viszonyszám képzésének, illetőleg az összehasonlításnak az alapja: alkalmazott kombinációk száma üzemek száma (A): 75,0 75,0 üzemeltetők száma üzemek száma (B): 75,0 75,0 6. E szektorba négy üzem tartozik, s ezek felső-küszöbértékűek. l) nagy- és kiskereskedelmi tároló és elosztó központ 14.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje a kereskedelmi tároló és elosztó veszélyes üzemek esetében Módszer 1. hibafa-elemzés (8) 86,8 100,0 79,2 2. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 57,9 92,9 37,5 3. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 50,0 71,4 37,5 4. ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 28,9 45,8 5. eseményfa-elemzés (9) 21,1 21,4 20,8 6. dominóhatások elemzése a DominoXL kóddal (11) 18,4 14,3 20,8 7. létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (1) 7,9 14,3 4,2 8. bizonytalanság-elemzés Monte Carlo szimulációval (10) 5,3 14,3 9. meghibásodásmód és -hatás elemzése FMEA (6) 2,6 4,2 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 19

14.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje a kereskedelmi tároló és elosztó veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (5)-(7)-(8)-(12) 18,4 50,0 2. (3)-(7)-(8)-(12) 15,8 25,0 3. (5)-(8)-(12) 13,2 21,4 8,3 4. (3)-(8)-(12) 7,9 12,5 4. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 7,9 7,1 8,3 5. (1)-(5)-(7)-(8)-(9)-(10)-(11)-(12) 5,3 14,3 5. (12) 5,3 8,3 5. (5)-(8)-(11)-(12) 5,3 8,3 5. (5)-(8)-(9)-(12) 5,3 8,3 6. (1)-(6)-(7)-(11)-(12) 2,6 4,2 6. (3)-(12) 2,6 4,2 6. (3)-(8)-(11)-(12) 2,6 4,2 6. (5)-(9)-(12) 2,6 4,2 6. (8)-(11)-(12) 2,6 4,2 6. (8)-(12) 2,6 7,1 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Megállapítások (ld. 14.1.-14.2. sz. táblázat): 1. A nagy- és kiskereskedelmi tároló és elosztó funkciójú veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között a hibafa-elemzés (86,8 %) alkalmazása abszolút értékben is kiugróan nagy gyakoriságot mutat. Gyakorlatilag ugyanez a helyzet az alsóküszöbértékű üzemek esetében (79,2 %). A felső-küszöbértékű üzemek esetében az abszolút számokat tekintve a hibafa-elemzés mellett (100,0 %) a HAZOP (92,9 %) minősül általános módszernek, bár a többihez képest viszonylag gyakorinak tekinthető a kockázati mátrix alkalmazása is (71,4 %). 2. A 15-féle módszer-együttes között az üzemek összességét tekintve a következő három kombináció a leggyakoribb, bár mindegyik gyakorisága 20 % alatt marad: HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (18,4 %), ellenőrzőjegyzékes-elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés következményelemzés (15,8 %) és HAZOP hibafa-elemzés következmény-elemzés (13,2 %). A felső-küszöbértékű üzemek fele alkalmazta a HAZOP kockázati mátrix hibafaelemzés következmény-elemzés kombinációt. Hasonlóképpen nem érvényesül abszolút dominancia az alsó-küszöbértékűek esetében sem, pedig az ellenőrzőjegyzékes-elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (25,0 %) kétszer gyakoribb minden egyéb kombinációnál. 3. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 3.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott a) egynél több üzem 60,0 60,0 58,3 b) kettőnél több üzem 33,3 40,0 16,7 c) háromnál több üzem 20,0 20,0 8,3 d) négynél több üzem 20,0 20,0 8,3 e) ötnél több üzem 13,3 20,0 8,3 f) hatnál több üzem 6,7 20,0 g) hétnél több üzem 20

3.2 A leggyakoribb kombinációt mindösszesen 7 üzem alkalmazta. Ezek mindegyike felső-küszöbértékű. 4. Az összes üzem által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét a HAZOP (5) hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) kombináció alkotja, amely az üzemek 55,4 %-ánál az elemzések részét képezi. Ugyanezen kombináció aránya a felsőküszöbértékű üzemek esetében domináns (92,3 %), míg az alsó-küszöbértékűeknél kis jelentőségű (16,7 %). Ez az igen jelentős eltérés azt mutatja, hogy a két kategóriában alapvetően más-más módszer-együttesre épül a kockázatelemzés. Az alsó-küszöbértékű üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét az ellenőrzőjegyzékes elemzés következmény-elemzés (45,8 %) alkotja, amely azonban nem tekinthető olyan dominánsnak, mint a másik kombináció a másik kategóriában. 5. A módszer-együttes választása és az üzemeltetők (tulajdonosok) száma közötti összefüggés A viszonyszám képzésének, illetőleg az összehasonlításnak az alapja: alkalmazott kombinációk száma üzemek száma (A): 39,5 35,7 50,0 üzemeltetők száma üzemek száma (B): 39,5 50,0 50,0 6. Az e szektorba tartozó üzemek 36,8 %-a felső-küszöbértékű veszélyes üzem (a felsőküszöbértékű üzemek száma 14, az alsó-küszöbértékűeké 24). m) egyéb 15.1. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje az egyéb veszélyes üzemek esetében Módszer 1. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 100,0 100,0 2. ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 50,0 50,0 2. előzetes veszélyelemzés (4) 50,0 50,0 2. eseményfa-elemzés (9) 50,0 50,0 2. hjbafa-elemzés (8) 50,0 50,0 A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. 15.2. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferencia-sorrendje az egyéb veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes 1. (3)-(7)-(8)-(9)-(12) 50,0 50,0 1. (4)-(7)-(12) 50,0 50,0 Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.1. sz. táblázat szerint Megállapítások (ld. 15.1.-15.2. sz. táblázat): 1. Az egyéb kategóriába sorolt veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között a kockázati mátrix (100,0 %) alkalmazása a teljesen általános. 2. A kétféle módszer-együttes között az ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés következmény-elemzés kombináció azonos gyakoriságú az előzetes veszélyelemzés kockázati mátrix következmény-elemzés kombinációval (50,0-50,0 %). 3. E szektorba két üzem tartozik, s ezek alsó-küszöbértékűek. 21

5. Összefoglalás Áttekintve a hazai veszélyes üzemek kockázatértékelési gyakorlatát a következő megállapítások tehetők: 1. Az összes veszélyes üzemet tekintve a legáltalánosabb módszer a következmény-elemzés, melyet a veszélyes üzemek mindegyike alkalmazta. Ennek oka az, hogy a következményelemzés a mennyiségi kockázatértékelés részét képezi, s ez utóbbinak az elvégzését jogszabály írja elő. A mennyiségi kockázatértékelésnek szintén részét képező veszélyazonosítási, illetőleg gyakoriság-elemzési módszerek közül a hibafa-elemzés a leggyakoribb (69,8 %). A felső-küszöbértékű üzemek 91,3 %-ánál, az alsóküszöbértékűeknek viszont csak az 53,3 %-ánál található meg ez a módszer. Az előbbiek esetében e módszer alkalmazása a kockázati mátrix (87,0 %) és a HAZOP (76,1 %) mellett dominánsnak is tekinthető. Az iparágak közül a petrokémiai iparban a kockázati mátrix (100,0 %), a hibafa-elemzés (100,0 %) és az ellenőrzőjegyzékes elemzés (83,3 %), a műanyagiparban a HAZOP (100,0 %) és a kockázati mátrix (100,0 %), valamint a hibafa-elemzés (75,0 %), az energiatermelő üzemeknél a hibafa-elemzés (100,0 %), a kockázati mátrix (75,0 %), a holland szűrő (75,0 %) és a HAZOP (75,0 %), míg a kereskedelmi tároló és elosztó üzemek esetében a hibafa-elemzés (86,8 %) tekinthető általános alkalmazásnak. A többi iparágban nincs domináns (általánosan alkalmazott) veszélyazonosítási, illetőleg gyakoriság-elemzési módszer. 2. Az összes üzem vonatkozásában az abszolút számadatokat tekintve nincs domináns a 34 módszer-együttes között. A leggyakoribb a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (12,3 %). A felső-küszöbértékű üzemek esetében a 18 megközelítés közül egyértelműen kiemelkedik a HAZOP kockázati mátrix hibafaelemzés következmény-elemzés (28,3 %), bár ez sem minősül dominánsnak. Az alsóküszöbértékű üzemek 23-féle vizsgálati megközelítése közül a leggyakrabban alkalmazottnak az ellenőrzőjegyzékes elemzés következmény-elemzés (16,7 %) bizonyult, mely szintén nem domináns kombináció. Az iparágak között nincs olyan, ahol valamely módszer-együttes alkalmazása domináns lenne. 3. Az összes üzem által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotja az alkalmazás gyakoriságát tekintve elsősorban a következmény-elemzés (100,0 %), másodsorban pedig a hibafa-elemzés következmény-elemzés (70,4 %), melyek önállóan is alkalmazott módszerek, illetőleg módszer-együttesek. Előbbi az alsóküszöbértékű üzemeknél (100,0 %), utóbbi a felső-küszöbértékűeknél (91,3 %) domináns. Az iparágak között a petrokémiai iparágban az ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (83,3 %), a műanyagiparban a HAZOP kockázati mátrix következmény-elemzés (100,0 %), az energiatermelő üzemeknél a holland szűrő hibafa-elemzés következmény-elemzés (75,0 %) kombináció minősül olyan módszer-együttesnek, amely az üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotja s egyúttal a teljes kockázatelemzések domináns részének is tekinthető. 22