A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 2011.
Tartalom Makrofiták vizsgálatának szükségszerűsége...3 EU Víz Keretirányelv ökológiai megközelítése...3 A vízi élettájak típusai és jellemzésük...4 A litorális zóna...6 Hajtásos vízi növények vizsgálata...6 Mintavétel, mintafeldolgozás módszere...7 Mintavétel...8 Mintavételi terület...8 Fajok azonosítása...8 Tömegviszonyaik megállapítása...8 Adatkezelés...9 A minta pontossága...9 A minta feldolgozása, az adatok értékelése...9 VKI minősítés szerinti feldolgozás...9 Társulástani feldolgozás... 10 Vizsgálati terv... 11 Vizfolyások állóvizek minősítése... 16 A vizsgált állóvizek... 19 A szennyvízbefogadók... 19 A határvizek... 20 A Vízellátók... 20 Viztestek minősítése... 20 Berettyó víztest... 20 Nagyér felső víztest... 22 Penészleki I. csatorna... 23 Fülöpi-ér víztest... 24 Létai-ér víztest... 24 Villongó-ér víztest... 25 Hortobágy-főcsatorna dél víztest... 26 Barát-ér víztest... 27 Társulástani elemzések... 28 Nádasok fajai... 30 Sásosok fajai... 32 Harmatkásások fajai... 34 Gyékényesek fajai... 36 Lápok fajai... 38 Hinarasok fajai... 39 Összesítés... 41
Makrofiták vizsgálatának szükségszerűsége A biológiai vízminősítési rendszer magyarországi programját az EU Víz Keretirányelv (VKI) határozza meg, amelynek előírásainak hazai alkalmazásával kapcsolatos feladatokat a 2329/2001 (XI. 21) sz. kormányhatározat rögzíti. A Víz keretirányelvnek célja a vizekben a kiemelten veszélyes anyagok előfordulásának megszűntetése, a tengeri környezetben előforduló anyagok koncentrációjának a közelítése a természetes háttérértékekhez, és a vízgyűjtőkön a vizek jó állapotba hozása, a jó állapot megtartása. A cél eléréséhez a tagállamoknak területükön vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell készíteniük, amelyek ami tartalmazza koherensen, átfogóan a felszíni vizek hidrológiai, morfológiai, ökológiai, feszín alatti vizek kémiai állapotát vízhasználatokat, a vizek terheléseit, szükséges intézkedés sorozatot a vizek állapotának megtartására, javítására. A VKI a felszíni vizek ökológiai állapotának meghatározásához számos biológiai vízminőségi elemek vizsgálatát javasolja, ezek közzé tartozik a vízi vegetáció mennyiségi és minőségi összetétele is. A VKI kötelezően csak annyit ír elő, hogy a használt módszereknek összhangban kell lenniük a nemzetközi szabványokkal, amelyek biztosítják az adatok összehasonlíthatóságát. Az eddig elkészített nemzetközi szakirodalmak tanulmányozása után azt mutatják, hogy az EU többi tagországában nem dolgoztak ki olyan makrofita minősítési módszereket, melyeket hazai keretek között alkalmazni lehetne. Ennek az is oka lehet, hogy a vízi- és mocsári makrofitonok kutatása általában kisebb szerepet kap, mint a többi érintett élőlénycsoporté. A makrofiták - mint csoport-, egyéb növényzet címen szerepel a VKI minősítések tárgyalásánál. A magyarországi VKI gyakorlat az ökológiai minősítésbe bevonta a hajtásos növényeket is. A makrofiták, a vízterek medrének nagyon fontos morfológiát mutató növényei, a morfológia indikátorainak is tekinthetők. EU Víz Keretirányelv ökológiai megközelítése Felszíni vizeink (álló és folyó) ökológiai 1 szempontból koegzisztenciálisan 2 (egyidejű közös előfordulás, együttes létezés) együtt élő populációk 3 halmaza, melyek egy dinamikus 4 (a 1 Ökológia: a biológiához, azon belül pedig az egyedfeletti (szupraindividuális) szerveződési szintekkel foglalkozó szünbiológiához tartozó tudományág. Tárgya a populációkra és populációkollektívumokra hatást gyakorló "ökológiai-környezeti" és az ezeket a hatásokat fogadó és ezekre reagáló "ökológiai- tűrőképességi" tényezők közvetlen összekapcsoltságának (komplementaritásának) vizsgálata. Feladata azoknak a limitálással irányított (szabályozott és vezérelt) jelenségeknek és folyamatoknak (pl. együttélés, sokféleség, mintázat, anyagforgalom, energiaáramlás, produktivitás, szukcessszió stb.) a kutatása, amelyek a populációk tér-időbeli mennyiségi eloszlását és viselkedését (egy adott minőségi állapothoz kapcsolódó változásokat) ténylegesen okozzák. Az ökológia tehát élőlényközpontú tudomány, művelése élőlényismeret hiányában nem lehetséges.
benne végbemenő változások, mozgások ellenére bizonyos ideig változatlan) rendszert képeznek. Ebben a rendszerben a "külvilág" azaz a környezet azon része, ami hathat az az exterior komplexum vagy miliőspektrum, amire a hatás irányulhat, a "belső", ami fogadóképesnek tekinthető az az interior komplexum, a toleranciaspektrum. A "külvilág" azaz a környezet ható tényezőit célszerű csoportosítani pl hidrológiai, morfológiai, kémiai, fizikai kémiai stb. elemekre. A hatást ténylegesen felfogó rész az interior komplexumon belül a tolerancia. Esetünkben a projekt területen élő élőlények. Az élőlények és azok populációi fajonként és egyedenként eltérő toleranciaspektrumukból adódóan egy objektumon (entitásban) minden esetben egy téridő mintázatban ragadhatók meg. Ez a mintázat a projekt kapcsán a terület zonációs összetétele. A ható tényezők és a hatásviselők összekapcsoltak, azaz a ható tényezők befolyásolják a projekt terület zonációs összetételét. Ez az összekapcsoltság nem szükségszerűen állandó a két feltétel dinamikájának megfelelően változhat. Egy faj igyekszik a számára a legmegfelelőbb, legoptimálisabb külső életfeltételeket adó - azaz ahol a környezet ható tényezői a legoptimálisabbak élőlény számára - élőhelyeket elfoglalni. A faj számára optimálisan ható tényezők mellett éri el egy élőhelyen a maximális tömegét, amit ki lehet fejezni, egyedszámban, biomasszában, borításban, stb. Ebből a meggondolásból kiindulva érdemes elemezni az EU Víz Keretirányelv szerinti minősítés elveinek alapjait. Történetesen, hogy adott populáció víztestben, adott időben, adott mennyiségben való előfordulását milyen okok befolyásolják, és azok hatásai milyen irányú változásokat okozhatnak (okoznak). A vízi élettájak típusai és jellemzésük A vízi élővilág számára nemcsak közeg, hanem minden víztér egyúttal élőhely is. Egyegy víztéren belül a létfeltételek korántsem egyöntetűek, hanem többnyire igen sokrétűek és változatosak. Ezek a különbségek több esetben küllemileg is jól érzékelhető egységek, ún. élettájak lehatárolását teszik lehetővé, amelyek előzetes feltérképezése nagyon 2 Koegzisztenciális együtt élő az élőlények populációi egy objektumon belül azonos időben egymást feltételezve előfordulnak (gyűjthetők). 3 Populáció (népesség): az élővilág egyedfeletti szerveződésének szerkezeti és működési alapegysége, valamely szünbiológiai vizsgálati szempont szerint azonosnak tekinthető élőlényközösség (valamilyen statisztikai döntés alapján esszenciálisan együvé tartozó egyedek halmaza, pl. tényleges szaporodási közösség). A populáció feletti szerveződési szinteken - az adott szint sajátosságai szerint - összerendeződő populációkat összefoglaló néven populációkolllektívumként lehet értelmezni 4 Dinamikus rendszer az élőlényközösségekben végbemenő változások, mozgások ellenére az objektum habitusa (megjelenési formája) bizonyos ideig változatlan marad.
megkönnyítheti a víztér sajátosságainak és élővilágának felmérését és tanulmányozását. A vízi élettájnak a következő hat fő típusa különíthető el: 1. Faciál (vízfelületi élettáj) 2. Fitál (makrovegetáció borítású vízi élettáj) 3. Bentál (üledékfelszíni és üledékben lévő vízi élettáj) 4. Pelagiál (nyíltvízi élettáj) 5. Sztigál (alapkőzetben lévő, felszíni víztérhez közvetlenül kapcsolódó vízi élettáj) 6. Freatál (alapkőzetben lévő, felszíni víztérrel közvetlen kapcsolatban nem lévő vízi élettáj) Ezt az általános tipizálást minden víztérre egyedileg kell alkalmazni, több okból is, mert nem található meg valamennyi élettáj mindig és minden víztérben. A freatál kizárólagosan a felszín alatti vizekre jellemző; a fitál teljesen hiányzik a barlangi vizekből, s ritkán fordul elő a patakokban. Az sem valószínű, hogy az egyes élettájak arányai hasonlóak, még ugyanazon a víztípuson belül sem. A mélytavakra a pelagiál döntő túlsúlya jellemző, a mocsarakra viszont a fitálé. Vannak olyan vízterek, amelyekben nagyon vékony, máshol ellenben igen vastag üledékréteg képződött a mederben. Az alapkőzettől függően igen változó lehet a sztigál kiterjedése is, vulkanikus vagy metamorf alapkőzet esetén gyakorlatilag elhanyagolható, üledékes kőzeteknél viszont akár 4-5 m mélységig és 30-50 m távolságig is terjedhet. 1. ábra: Az élettájak elhelyezkedése a meder a mederben
A litorális zóna A parti öv (litorális zóna) nagysága a tavakban és folyókban igen változó, az is lehetséges, hogy az egész tó a litorális zónához tarozik. A litorális zóna kiemelkedően fontos az egész víz szempontjából. Az itt kifejlődött nővény flóra a tó és a folyó domináns szervesanyag-forrását jelenti. A száras növényeket a hidrobiológia gyakorlat azok morfológiai és megjelenési formái tulajdonságai alapján csoportba sorolja, s ezek mindegyike övszerűen foglalja el a litorális régió egy-egy nagy területét. A hajtásos növényzet övszerű elhelyezkedését zonációnak nevezzük. A zonáció, főként a vizek litorális tájéka élővilágára jellemző térbeli, általában mennyiségileg is jól jellemezhető szerveződési forma, amely ideális esetben lépcsőzetesen egymásra következő sávok formájában jelenik meg, a víztől való távolság, ill. a vízmélység változásának függvényében, az élőlények létfeltételeiben megnyilvánuló változások eredményeként. Az élővilág összetételében is markáns különbségek észlelhetők viszonylag kis távolságon belül is a számottevő mértékű változások eredményeként. A vízinövények nem magukban élnek, hanem társulásokat alkotnak. Közép-Európában a vízi, a vízparti növényállományok övszerűen helyezkednek el. Hajtásos vízi növények vizsgálata A ténylegesen kifejlődő, a növénytakarót létrehozó növényeket két erő válogatja ki: a termőhelyen uralkodó létfeltételek és az ezek felosztásáért folyó versengés. Ennek következtében minden termőhelyen egy növényi kapcsolatrendszer, egy társadalmi létforma alakul ki, amelynek lényege és célja a termőhely erőforrásainak, tápanyagainak és energiájának leghatékonyabb és leggazdaságosabb felhasználása. Ebből következik, hogy a különböző termőhelyeken meghatározott növényfajok élnek együtt és alkotnak egy többékevésbé meghatározott összetételű élő közösséget, a növényszövetkezetet vagy növénytársulást. A növénytársulás tehát a növényfajok jellemző kombinációjából áll, és a termőhely nyújtotta életfeltételekkel és a növényi közösséghez különböző módon kapcsolódó (fészkelés, táplálkozás) állatcsoportokkal együtt egy környezeti rendszert alkot. Mivel a hasonló környezeti tényezők hasonló módon válogatják ki a növényi közösségeket alkotó fajokat, ezért hasonló termőhelyeken hasonló fajkombinációkat találunk, vagyis a növénytársulások azonos környezeti feltételek mellett törvényszerűen ismétlődnek. A társulásoknak, ezeket az ismétlődő reprezentációit állományoknak nevezzük, amelyek együttesen alkotják a növénytársulást vagy fitocönózist. Mivel a társulásban előforduló növényfajokat és azok tömegviszonyait úgy tekinthetjük, mint az összes történeti, társadalmi és termőhelyi befolyás kifejeződését, a termőhelyen működő mindenkori ökológiai tényezők meghatározó szerepet játszanak a társulás fajösszetételének kialakításában. Az ökológiai tényezők külső termőhelyi vagy belső társulási eredetűek, azaz exogének, illetve endogének. Az exogén vagy termőhelyi tényezők kívülről hatnak a növénytársulásra. Ilyenek az éghajlati (csapadék, hőmérséklet, szél stb.) és a talajtényezők (fizikai és kémiai sajátságok),
valamint az emberi és állati beavatkozások. Az endogén tényezők a versengés (a tér, tápanyagok, a víz és az energia felosztása, amelynek eredménye a koegzisztencia), az alkalmazkodás (pl. fény- és árnyéknövények, az időben egymást helyettesítő geofitonok) és a tűrés (pl. kommenzalizmus, stresszhatások). Egy növény csak akkor és addig képes magát egy társulásban fenntartani, ameddig abba térben, időben és funkcionálisan be tud illeszkedni. Ha ez nem sikerül, lemarad a fejlődésben, és végül eltűnik. Minden növénytársulásnak van térbeli, időbeli és funkcionális rendezettsége. Mintavétel, mintafeldolgozás módszere A gyakorlati munka végzéséhez mivel nem egy egy társulás felvételét készítettük el az adott mintavételi helyeken, hanem a mintavételi helyen jelenlévő zonáció teljes egészét vizsgáltuk szükségesnek láttuk a zónák elkülönítését. A zónákat a rájuk jellemző növényformáció nevével jelöltük meg, az alábbiak szerint: Hínárnövényzet Mederfenéki algagyep Alámerült gyökerező nagyhínár Felszínen kiterülő levelű gyökerező nagyhínár Mocsári növényzet Kákás Nádas Gyékényes Magassásos Zsombékos Rétek Láprétek Mocsárrétek Ligeterdők Bokorfüzesek Fűz- és nyárligetek Tölgy-kőris-szil ligetek Égerligetek Lápok Ingó-(úszó)- lápok Tőzegmohalápok Tőzegmohás átmeneti lápok Forráslápok Láperdők Fűzlápok Nyírlápok Égerlápok
Égeres mocsárerdők Magaskórós növényzet Iszap- és zátonynövényzet, nem rudeális pionírnövényzet Mocsári gyomnövényzet Mintavétel A terepi vizsgálatokat Braun-Blanquet kombinált becslési módszerével végeztük. A mintavételi területről társulástani felvételt készítettünk. A felvételezés három fázisból valamint az adatok dokumentálásából áll. Az első a mintanégyzet (a mintavételi terület) kijelölése, a második a minőségi vizsgálat, azaz a mintanégyzetben előforduló fajok azonosítása, a harmadik a fajok mennyiségi (tömegviszony) előfordulásának becsléssel való megállapítása, valamint az adatok rögzítése, dokumentálása. Mintavételi terület A mintavételi terület kijelölése a víztér kiválasztásán túl a mintanégyzet kiválasztását jelenti, amely eredetileg egy minimál-area vizsgálaton alapszik. A minimál-area a legkisebb - rendszerint négyzet alakú- terület, amelyen a társulásra jellemző fajok előfordulnak. Ez úgy érhető el, hogy a mintanégyzetet növelve egy olyan területnagyságot érünk el, amelyen a fajok száma állandósul, vagyis amelynek további növelésével a fajszám már nem növekszik. A gyakorlati munka végzéséhez mivel nem egy egy társulás felvételét készítettük el az adott mintavételi helyeken, hanem a mintavételi helyen jelenlévő zonáció teljes egészét vizsgáltuk szükségesnek láttuk a zónák elkülönítését. A zónákat a rájuk jellemző növényformáció nevével jelöltük meg. Fajok azonosítása A felvételezés második fázisa a minőségi vizsgálat, a mintanégyzetben előforduló fajok leltárszerű feljegyzése. A növényfajok megállapításához és elnevezéséhez a Növényhatározót (Simon, 1992) és a Hínárhatározót (Felföldy, 1990), Sás- határozót (Felföldy, 2002), Növényhatározó I-II. kötetet (Hortobágyi (edit), 1962), Növényhatározó I- II. kötetet (Soó-Kárpáti, 1968) használtuk. Az elektronikus adatrögzítéshez készítettünk egy névjegyzéket, ami a szinonim neveket is tartalmazza. Tömegviszonyaik megállapítása A mintanégyzetekben előforduló fajok mennyiségi előfordulásának becsléssel állapítottuk meg. A tömegviszonyok megállapítása két módon történt, az abundancia - dominancia, valamint a borítás alapján. A borítás az egyes fajok által a mintanégyzetben lefedett területhányad alapján történik. Az A-D érték megállapításánál a két tényező az adott faj becsült borítását és biomasszáját vettük figyelembe. Az így becsült részesedési tömegarányt soroltuk be a következő táblázat
kategóriái szerint. A besorolás eredményeként kapott értéket lettek rögzitve a felvételezés eredményeként. Adatkezelés A vizsgálati eredményeket elektronikusan a helyszínen rögzítettük kézi helymeghatározó számítógépen a TIKÖVIZIG által használt programmal. A laboratóriumban a számítógépet csatlakoztatva hálózathoz áttöltöttük az eredményeket relációs adatbázisba. A minta pontossága A felvételezési terület nagysága megállapításakor azzal a ténnyel kerülünk szembe, hogy a vízi zonációs tagok közül egy-egy felvételezési négyzetben több is előfordul pl. nádas, hínaras, sásos stb., ellentétben a szárazföldi felvételezésekkel, ahol rendesen homogén növényállomány fordul elő. A mintavétel heterogén, leginkább hierarchikus területi elrendeződésű. A felvételek számát a rendelkezésre álló idő szabta meg. A zonációs tagok eltérő területi arányaiból adódóan a mintavételek pontosságának ismeretére volt szükségünk. A mintavételek pontosságának számítását valószínűségi alapon, előre meghatározott az átlag százalékában kifejezett konfidenciahatár (átlagtól valóeltérés százalék) kiszámításával végeztük, Karandinos (1976) elmélete alapján. Az alkalmazott összefüggés Le Roux és Reimer (1959), valamint Harcort (1961) nyomán lett alkalmazva. A minta feldolgozása, az adatok értékelése Az alkalmazott módszer elve a morfológiai által meghatározott zonációs szerkezet (mintázat), hidrológiai viszonyok következtében kialakult vízigény szerinti fajszerkezet, az emberi tevékenység hatására módosult fajösszetétel, és a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében módosult mintázat kiterjedésének a vizsgálatának együttes értékelése. A különböző fiziognómiailag egyöntetű növényegyüttesek lehatárolásával megállapítható egy víztér zonális szerkezete. VKI minősítés szerinti feldolgozás A módszer lényege az egyes indexek által kiszámolt értékek alapján a viszonyítási értékektől való eltérések kifejezése. Az eltérések az optimális állapottól való pozitív, - túl sok -, és negatív túl kevés- állapotok mértékét mutatják meg. Az eltérések mértéke alapján történik az EQR osztályokba sorolás, a minősítés. A minősítés a relatív vízigény-, zonációs-, természetességi-, növényfedettségi-index számításán alapulnak. Az eredményül kapott értékek minősítő skálákhoz lettek hasonlítva. Relatív vízigény W- index számítása
A relatív vízigény vizsgálata során cél a nedves és a száraz élőhelyeket kedvelő fajok százalékos aránya eltérésének megállapítása. Az alkalmazott módszer a fajszerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény az adott morfológiai viszonyok mellett a hidrológiai viszonyok következtében kialakult nedves és a száraz élőhelyet kedvelő fajok egymáshoz viszonyított arányát mutatja. Zonációs index, és számítása Zonációs szerkezet vizsgálata szempontjából cél növényzeti fajok a szakértői becsléssel megállapított értékektől való eltérés mértékének a megállapítása. Az alkalmazott módszer a zonációs szerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény a morfológiai viszonyok következtében, kialakult zonációs szerkezet (mintázat) eltéréseinek eredményét mutatja. Természetességi index, és számítása Természetesség vizsgálata során cél az antropogén hatást mutató fajok a szakértői becsléssel megállapított értékektől való eltérésének megállapítása. Az alkalmazott módszer a fajszerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény az adott morfológiai, hidrológiai viszonyok mellett az emberi tevékenység következtében kialakult fajösszetétel alapján az emberi hatást mutató fajok tömegviszonyainak aránya. Növényfedettségi-index, és számítása Növényfedettség vizsgálata szempontjából elsődleges cél az aktuális növényzettel fedett vízfelület százalékos aránya eltéréseinek megállapítása. Adott morfológiai, hidrológiai viszonyok mellett a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében kialakult fajösszetétel kiterjedésének a vizsgálata. IMMI EQR A morfológiai által meghatározott zonációs szerkezet (mintázat), hidrológiai viszonyok következtében kialakult vízigény szerinti fajszerkezet, az emberi tevékenység hatására módosult fajösszetétel, és a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében kialakult mintázat kiterjedésének a vizsgálatának együttes értékelése. Társulástani feldolgozás Nagyszámú társulástani mintafelvétel táblázatos feldolgozása és kritikai összehasonlítása vezet el a mintavételekben (felvételekben) előforduló fajok társulástani értékének meghatározásához. A társulások jellemzéséhez a fajok négy csoportját emeljük ki, amelyek mint diagnosztikus fajkombináció különösen értékes segítséget nyújtanak a társulás felismerésében és azonosításában. Ezek:
1. Uralkodó vagy domináns fajok, amelyek a társulás által elfoglalt területnek több mint a felét borítják. 2. Jellemző vagy karakterfajok. Egyes fajok vagy fajcsoportok kiemelkedő társulástani értékét a társuláshoz való hűség adja meg. Az a jelenség, hogy valamely faj kizárólagosan egy társuláshoz ragaszkodik, csak annak állományaiban fordul elő. Előfordul különösen a fajszegény társulásokban, hogy az uralkodó faj tölti be a karakterfaj szerepét. Ezek más társulásban is előfordulnak, de alárendelt szerepben, tehát a karakterfaj jelleg a faj dominanciájában nyilvánul meg. Ilyen esetekben dominanciatársulásról beszélünk, mint pl. a vízi, mocsári társulások, a zavart termőhelyek gyomtársulásai stb. esetében. 3. Differenciális vagy megkülönböztető fajok. Mivel a karakterfajok száma kicsi, és nem fordulnak elő a társulás minden állományában, a megkülönböztető fajok diagnosztikai értéke igen nagy. Ez a felértékelődés fokozódik azzal, hogy a természetes élőhelyeket és társulásokat egyre gyakrabban érő zavarások először az érzékeny karakterfajok eltűnéséhez vezetnek. A differenciális fajok két, egymáshoz hasonló növénytársulás florisztikai megkülönböztetését teszik lehetővé. 4. Állandó vagy konstans fajok, amelyek a társulás állományaiban mindig, illetve az esetek több mint 60%-ában megtalálhatók. Ezért a diagnosztikai értékük fontos, mert rajtuk keresztül teljesül az a feltétel, hogy az állományok jellemző faji összetétele azonos környezeti feltételek között törvényszerűen ismétlődik. Vizsgálati terv A vizsgálatokat 2007 és 2008 júliusától-augusztusáig végeztük, hiszen ebben az időszakban teljesedik ki igazán a vízi makrovegetáció, mind fejlettsége, mind biomasszája szempontjából. A vizsgálni kívánt területek pontosabb elemezhetősége érdekében, a felvételi pontok kiválasztása során minden vizsgálni kívánt helyen több mintavételi ponton végeztük az analízist. A mintavételi pontokat EOV X,Y koordinátákkal határoztuk meg.
1. táblázat: 2007 évi vizsgálatok mintavételi helyei Víz neve Mintavételi helyneve Vízfolyás kód Víztest kód EOV_x EOV_y Berettyó Berettyóújfalu kh. AAB197 AEP322 210215 840572 Berettyó Kismarja kh. AAB197 AEP322 215841 861347 Berettyó Pocsaj kh. AAB197 AEP322 218349 858561 Berettyó Szeghalom kh. (Darvas) AAB197 AEP322 198113 822256 Ér-főcsatorna Határszelvény AAB815 AEP462 221252 863723 Ér-főcsatorna Pocsaj kh. AAB815 AEP462 218690 858477 Fancsika I tározó Leeresztő műtárgy AIG950 243899 850594 Fülöpi-ér Nyírábrány országhatár között AAA144 AEP493 248497 875275 Hortobágy-Berettyó Apavára kh. AAA160 AEP594 225709 799741 Hortobágy-főcsatorna Görbeháza kh. AAB724 AEP597 273240 817302 Hortobágy-főcsatorna Hortobágy kh. AAB724 AEP595 250637 807935 Hortobágy-főcsatorna Mihályhalmi út kh. AAB724 AEP596 234299 803599 Hortobágy-főcsatorna Vókonya kh AAB724 AEP595 259017 811793 Kálló-ér Bakonszeg, Remete-tói út AAA745 AEP625 209410 831600 Keleti-főcsatorna Balmazújváros, bukó AAA875 AEP650 257094 824720 Keleti-főcsatorna Tiszavasvári, zsilip AAB586 AEP650 295540 820249 Kondoros-csatorna Debrecen - Mikepércs kh AAB625 AEP701 255079 846663 Kondoros-csatorna Sámsoni út kh AAB470 AEP700 250500 848634 Kösely-főcsatorna Hajdúszovát kh. AAA296 AEP722 231244 833902 Kösely-főcsatorna Nádudvar kh. AAA296 AEP722 235847 809827 Kunkápolnási-mocsár Csíkos lapos AIH095 235704 792163 Létai-ér Monostorpályi kh AAB297 AEP759 230772 855758 Nagy-ér alsó Derecske-Berettyóújfalu közötti út AAB056 AEP822 218737 838455 Nagy-ér felső Nyírábrány felett AAB056 AEP822 250196 873036
Víz neve Mintavételi helyneve Vízfolyás kód Víztest kód EOV_x EOV_y Nyugati-főcsatorna Újszentmargita kh. AAA317 AEP849 270232 805856 Penészleki-I. csatorna Fülöp-Penészleki út AAA361 AEP880 255390 879323 Tiszacsegei Holt-Tisza Morotva-köze AEQ059 266165 796463 Tiszadobi Holt-Tisza Darab Tisza AIH130 299743 811590 Tiszadobi Holt-Tisza Falu-Tisza AIH130 298749 808450 Tiszadobi Holt-Tisza Felső Darab Tisza AIH130 299391 812754 Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza kanyar AIH130 298562 808389 Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza úszóláp AIH130 299375 809175 Tiszadobi Holt-Tisza Szűcs- Tisza AIH130 298767 811016 Tocó alsó Mikepércs (vasúti híd) AAB612 AEQ068 235435 842863 Tocó felső Józsa felett AAB612 AEP821 254552 839548 Villongó-ér Létavértes-Újléta között AAA902 AEQ118 233842 864052
2. táblázat: 2008 évi vizsgálatok mintavételi helyei Víz neve Mintavételi helyneve Vízfolyás kód Víztest kód EOV_x EOV_y Berettyó Berettyóújfalu kh. AAB197 AEP322 210215 840572 Berettyó Kismarja kh. AAB197 AEP322 215841 861347 Berettyó Pocsaj kh. AAB197 AEP322 218349 858561 Berettyó Szeghalom kh. (Darvas) AAB197 AEP322 198113 822256 Egyeki Holt Tisza Egyek AIQ005 257033 787194 Ér-főcsatorna Határszelvény AAB815 AEP462 221252 863723 Ér-főcsatorna Pocsaj kh. AAB815 AEP462 218690 858477 Hamvas-főcsatorna Püspökladány-Sárrétudvari közútnál AAA869 AEP559 213412 804907 Hortobágy-Berettyó Apavára kh. AAA160 AEP594 225709 799741 Hortobágy-főcsatorna Görbeháza kh. AAB724 AEP597 273240 817302 Hortobágy-főcsatorna Hortobágy kh. AAB724 AEP595 250637 807935 Hortobágy-főcsatorna Mihályhalmi út kh. AAB724 AEP596 234299 803599 Kadarcs-Karácsonyfoki-csatorna Bújváros-Tcsege közúti híd AAB564 AEP623 256615 819638 Keleti-főcsatorna Bakonszeg, bukó AAA875 AEP650 208339 830457 Keleti-főcsatorna Balmazújváros, bukó AAA875 AEP650 257094 824720 Keleti-főcsatorna Tiszavasvári, zsilip AAB586 AEP650 295540 820249 Kis-Körös-főcsatorna és mellékvízfolyásai Bojt - Váncsod között (Dusnokéri-csatorna becsatlakozásánál) AAA612 AEP679 210351 852989 Kondoros-csatorna Mikepércs (vasúti híd) AAB625 AEP701 235711 844577 Kösely-főcsatorna Hajdúszovát kh. AAA296 AEP722 231244 833902 Kösely-főcsatorna Nádudvar kh. AAA296 AEP722 235847 809827 Kutas-főcsatorna Kutas-főcsatorna, 47-es útnál AAB660 AEP733 193836 822786 Létai-ér Monostorpályi kh AAB297 AEP759 230772 855758 Nagy-ér felső Nyírábrány felett AAB056 AEP822 250196 873036 Nyugati-főcsatorna Újszentmargita kh. AAA317 AEP849 270232 805856
Víz neve Mintavételi helyneve Vízfolyás kód Víztest kód EOV_x EOV_y Sarkad-Mérges-Sáros-ér Árkus-főcsatorna, Szásztelki bevezető út AAB424 AEP492 245691 800373 Tiszacsegei Holt-Tisza Morotva-köze AEQ059 266165 796463 Tiszadobi Holt-Tisza Darab Tisza AIH130 299743 811590 Tiszadobi Holt-Tisza Falu-Tisza AIH130 298749 808450 Tiszadobi Holt-Tisza Felső Darab Tisza AIH130 299391 812754 Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza kanyar AIH130 298562 808389 Tiszadobi Holt-Tisza Malom-Tisza úszóláp AIH130 299375 809175 Tiszadobi Holt-Tisza Szűcs- Tisza AIH130 298767 811016 Tocó alsó Mikepércs (vasúti híd) AAB612 AEQ068 235435 842863 Tocó felső Józsa felett AAB612 AEP821 254552 839548 Vidi-ér A KFCS előtt Hnánás-Balmazújvárosi út AAB249 AEQ111 271949 826496 Villongó-ér Létavértes-Újléta között AAA902 AEQ118 233842 864052
2. ábra: A mintavételi helyek elhelyezkedése a vizsgálati területen Vizfolyások állóvizek minősítése A vízterek jellemzésének egyik alapja a folyóviuekhez készített paszportok, ami a Víz Keretirányelv gyakorlati megvalósításához készült. A paszportok alapján a vizsgálataink során a következő típusú vizek fordultak elő. Folyóvizek 15. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, kicsi vízgyűjtőjű csermely
16. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, kicsi vízgyűjtőjű és kis esésű ér 17. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű és kis esésű patak 18. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű kis folyó 19. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, nagy vízgyűjtőjű közepes folyó 26. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepes-finom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű és kis esésű patak Az összefoglalt értékek szemléltetik, hogy az IMMI EQR értékelés során az eredmények közel egyformák a hasonló vizsgált területek esetében.
3. táblázat: A vízfolyások minősítése az IMMI EQR alapján Állóvizek Szennyvíz befogadó Határvizek Vízellátók Víztest neve: Tiszadobi Holt- Tisza Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva-köze) Egyeki Holt Tisza Kunkápolnásimocsár Tocó Kondoroscsatorna Köselyfőcsatorna Hortobágyfőcsatorna Berettyó Ér-főcsatorna Nyugatifőcsatorna Keleti-főcsatorna Adatok pontossága % 84,7 ±15,3 85,9 ±14,1 85,9 ±14,1 84,2 ±15,8 86,9 ±13,1 84,7 ±15,3 84,7 ±15,3 84,9 ±15,1 84,8 ±15,2 84,2 ±15,8 84,4 ±15,6 85 ±15 Zóna parti növényzet X mocsári gyomnövényzet iszap- és zátonynövényzet X X magaskórós növényzet láperdők X lápok X X ligeterdők X X X X rétek X X mocsári növényzet X X X X X X X X X X X X hínárnövényzet X X X X X X X X X X X Fajok száma 38 27 30 22 13 30 20 26 38 17 17 32 Minősítés a fajszerkezet 0,92 0,98 0,82 0,96 0,82 0,92 0,9 0,86 0,62 0,88 0,82 0,82 a fajok relatív vízigénye 0,98 0,98 0,9 1 0,92 0,8 0,98 0,9 0,86 0,94 0,88 1 a terület zonációs szerkezete 0,4-0,4-0,6-0,4-0,6-0,25-0,67-0,5-0,33-0,67-0,25-0,25 a terület növényfedettsége -0,72-0,46 1,99 0-0,86-0,58-0,66-0,54-0,01 0,5 0,05 0,08 alapján Összegzett értékelés (IMMI EQR) Érték 0,71 0,78 0,3175 0,895 0,6025 0,7575 0,6525 0,71 0,85 0,685 0,8875 0,895 Osztály 2 2 4 1 3 2 3 2 1 3 1 1 Szöveges oszt jó jó szegényes kiváló közepes jó közepes jó kiváló közepes kiváló kiváló Étékelés a természeteshez képest kis mértékben megváltozott növényzetű. a természeteshez képest kis mértékben megváltozott növényzetű. elszegényedett növényzetű. természetes, illetve természeteshez közeli növényzetű jelentős mértékben megváltozott növényzetű. a természeteshez képest kis mértékben megváltozott növényzetű. jelentős mértékben megváltozott növényzetű. a természeteshez képest kis mértékben megváltozott növényzetű. természetes, illetve természeteshez közeli növényzetű jelentős mértékben megváltozott növényzetű. természetes, illetve természeteshez közeli növényzetű. Fajok tulajdonságai szerinti összesítés a fajszám alapján Kompetítorok 13,0 11 12 9 4 12 9 16 14 7 5 12 Specialisták 3,0 2 1 1 2 2 1 1 4 2 3 1 Generalisták 5,0 4 4 1 2 5 1 1 5 3 1 3 Természetes pionirok 7,0 5 4 7 0 4 4 3 5 0 3 9 Zavarástűrő növények 9,0 5 8 3 3 5 4 4 7 4 3 5 Ruderálisok 1,0 0 1 0 2 1 1 1 3 1 1 2 természetes, illetve természeteshez közeli növényzetű.
A vizsgált állóvizek A Tiszadobi Holt-Tisza, a természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű, ezt az bizonyítja, hogy a kompetítor, természetes pionir, zavarástűrő fajok dominálnak, 76 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz, és a tömegviszonyokhoz képest is. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete azonban jelentős mértékben megváltozott, megnövekedett zonációs tagú, így növényfedettsége a természetessel nem vethető össze. Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva-köze) esetében hasonlóan alakultak a kapott eredmények. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, természetes pionir, zavarástűrő fajok dominálnak, 79 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, viszont a tömegviszonyok alapján 93 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes mértékben megváltozott, csökkent zonációszerkezetű. Növényfedettsége jelentős mértékben megváltozott. Egyeki Holt Tisza eredményei azt mutatták, hogy elszegényedett makrofita növényzet jellemzi. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, zavarástűrő fajok dominálnak, 67 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, tömegviszonyok alapján pedig 85% az arányuk. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete jelentős mértékben megváltozott, lecsökkent zonáció szerkezetű. Növényfedettsége a természetessel nem vethető össze. Kunkápolnási-mocsár természetes, illetve természetes makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, természetes pionir fajok dominálnak, 76 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, tömegviszonyok alapján 89 % arányuk. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes mértékben megváltozott, csökkent zonáció szerkezetű. Növényfedettsége természetes, illetve természeteshez közelálló. A szennyvízbefogadók A mintaterületeken esetében az antropogén hatás következtében a természeteshez képest kisvagy jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzet a jellemző. A mintaterületeken a zavarástűrő, kompetítor fajok dominálnak Kondoros-csatorna alsó esetében kompetítor fajok mellett generalista fajok is. Tömegviszonyok aránya közel azonos a vizsgált területek mindegyikén. Az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő mindenhol. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. A zonációs szerkezetben eltérőek a változások, a Kösely-főcsatorna esetében jelentős természetessel össze nem vethető, hiányos zonációs szerkezet alakult ki. A növényfedettséget tekintetében, az a megfigyelés alakult ki, hogy az vagy jelentős mértékben megváltozott, vagy a természetessel nem vethető össze.
A határvizek Eredmény, hogy természetes, illetve természeteshez közeli makrofita növényzetű vízterületekről beszélhetünk, kivéve az Ér-főcsatorna. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor vagy a kompetítor, természetes pionir fajok dominálnak. A vizsgálati területen a fajszámok és a tömegviszonyok alapján is a kompetítor, természetes pionir fajok; a kompetítor, specialista, természetes pionir, zavarástűrő fajok; a kompetítor, generalista, zavarástűrő fajok, vagy a kompetítor, zavarástűrő fajok dominálnak, az összes előforduló fajszámhoz képest. Nagyrészt a makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A Berettyó esetében viszont érződik az antropogén hatás a makrofita fajszerkezet esetében. A vizsgált területek relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes vagy kis mértékben megváltozott, csökkent zonáció szerkezetet mutat, viszont az Ér-főcsatorna esetében a természetessel össze nem vethető, hiányos zonáció szerkezetű. A növényfenettség csak az Ér- főcsatorna estében tér el jelentősen. A Vízellátók Eredmény, hogy természetes, illetve természeteshez közeli makrofita növényzetű vízterületekről beszélhetünk. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor és a természetes pionir fajok dominálnak. Nagyrészt a makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A vizsgált területek relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes vagy kis mértékben megváltozott, csökkent zonáció szerkezetet mutat. Viztestek minősítése Berettyó víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők. 4. táblázat: A felvételezett fajlista Faj Növény (taxon) neve gyakoriság Persicaria lapathifolia (L.) 0,07 Rumex palustris Sm. 0,05 Schoenoplectus lacustris L. ssp. tabernaemontani (C.C. Gmel.) Syme 0,02 Lythrum virgatum 0,05 20
Faj Növény (taxon) neve gyakoriság Batrachium (Ranunculus) fluitans (Lam.) Wimm. 0,04 Plantago major 0,02 Carex bohemica Schreb. 0,02 Calamagrostis epigeios 0,04 Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,02 Persicaria amphibia (L.) Gray 0,02 Salix triandra L. 0,05 Elaeagnus angustifolia 0,04 Bidens tripartita L. 0,07 Oenanthe aquatica (L.) Poiret 0,02 Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 0,02 Butomus umbellatus L. 0,04 Equisetum palustre L. 0,02 Nuphar lutea (L.) Sibth 0,02 Sagittaria sagittifolia L. 0,02 Lemna minor L. 0,02 Ceratophyllum demersum L. 0,05 Ceratophyllum muticum Cham. 0,02 Potamogeton pectinatus L. 0,02 Najas intermedia Wolfg. 0,02 Potamogeton crispus L. 0,02 Persicaria minor (Huds.) Opiz 0,02 Carex sp 0,02 Urtica dioica L. 0,02 Calamagrostis sp. 0,02 Amorpha fruticosa 0,02 Rubus idaeus 0,02 Lythrum salicaria L. 0,02 Acer campestre 0,02 Urtica kioviensis Rogowitsch 0,02 Stachys palustris L. 0,02 Carex gracilis Curt. 0,02 Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,02 Symphytum officinale L. 0,02 A Berettyó víztesten felvett zónák iszap- és zátonynövényzet ligeterdők 21
mocsári növényzet hínárnövényzet Az adott területen 38 taxont azonosítottunk. A területen elhanyagolható mennyiségű az emberi hatást jelző fajok jelenléte, ezt mutatja a makrofita fajszerkezetének értéke. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezet jellemző. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. Ezek alapján az IMMI EQR értéke közepes, a természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzet. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, és zavarást tűrő fajok dominálnak. Nagyér felső víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők. 5. táblázat: A felvételezett fajlista Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 0,09 Lemna banatica W. et K. 0,09 Lysimachia nummularia L. 0,09 Symphytum officinale L. 0,09 Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,09 Sagittaria sagittifolia L. 0,09 Hydrocharis morsus-ranae L. 0,09 Lemna trisulca L. 0,09 Ceratophyllum muticum Cham. 0,09 Caulinia fragilis Wild. 0,09 Scirpus radicans Schkuhr 0,09 Felvett zónák száma 2db: mocsári növényzet, hínárnövényzet Az adott területen 11 taxont azonosítottunk. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és 22
tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Természetes/természeteshez közelálló növényfedettségű. IMMI EQR alapján a természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a természete pionír, és komoetítor fajok dominálnak Penészleki I. csatorna A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következő 6. táblázat: A felvételezett fajlista Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,09 Iris pseudacorus L. 0,09 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 0,09 Myosotis palustris (L.) Hill 0,09 Butomus umbellatus L. 0,09 Lythrum virgatum 0,09 Mentha aquatica L. 0,09 Calamagrostis epigeios 0,09 Berula erecta (Huds.) Coville 0,09 Rumex palustris Sm. 0,09 Ranunculus repens L. 0,09 Felvett zónák száma 1 db: mocsári növényzet Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista fajok dominálnak 23
Fülöpi-ér víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők 7. táblázat: A felvételezett fajlista Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Alnus glutinosa 0,10 Lythrum virgatum 0,10 Urtica kioviensis Rogowitsch 0,10 Myosotis palustris (L.) Hill 0,10 Ranunculus repens L. 0,10 Sium latifolium L. 0,20 Lysimachia nummularia L. 0,10 Mentha aquatica L. 0,10 Alisma lanceolatum With. 0,10 Felvett zónák: iszap- és zátonynövényzet Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Közepes mértékben megváltozott növényfedettségű. IMMI EQR alapján a természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista fajok dominálnak. Létai-ér víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők 8. táblázat: A felvételezett fajlista Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,09 Typha latifolia L. 0,09 Persicaria lapathifolia (L.) 0,09 Mentha aquatica L. 0,09 24
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Galium mollugo L. 0,09 Sium latifolium L. 0,09 Urtica dioica L. 0,09 Humulus lupulus L. 0,09 Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,09 Bidens tripartita L. 0,09 Lythrum virgatum 0,09 Felvett zónák: mocsári növényzet Összesen 11 fajt találtunk. A területen elhanyagolható mennyiségű az emberi hatást jelző fajok jelenléte. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Természetessel össze nem vethető növényfedettségű. A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista, zavarástűrő fajok dominálnak Villongó-ér víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a kmövetkezők 9. táblázat: A felvételezett fajlista Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,03 Carex sp 0,07 Typha latifolia L. 0,03 Persicaria sp. Miller. 0,03 Iris pseudacorus L. 0,07 Alisma plantago-aquatica L. 0,10 Mentha aquatica L. 0,07 Sium latifolium L. 0,03 Lythrum salicaria L. 0,07 25
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 0,03 Ranunculus repens L. 0,03 Butomus umbellatus L. 0,03 Myosotis palustris (L.) Hill 0,03 Urtica kioviensis Rogowitsch 0,07 Rumex palustris Sm. 0,03 Echinocystis lobata 0,03 Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,03 Urtica dioica L. 0,03 Galium sp. 0,03 Tussilago farfara 0,03 Salix triandra L. 0,03 Salix cinerea L. 0,03 Felvett zónák száma: ligeterdők, mocsári növényzet, nyílt víz Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Természetessel össze nem vethető növényfedettségű. A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista, zavarástűrő és kompetítor fajok dominálnak. Hortobágy-főcsatorna dél víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők 10. táblázat: A felvételezett fajlista Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Salvinia natans (L.) All. 0,15 Lemna minor L. 0,15 Lemna banatica W. et K. 0,15 Potamogeton natans L. 0,08 Ceratophyllum demersum L. 0,08 26
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Hydrocharis morsus-ranae L. 0,08 Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud 0,08 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 0,08 Typha latifolia L. 0,08 Persicaria minor (Huds.) Opiz 0,08 Felvett zónák: mocsári növényzet, hínárnövényzet, nyílt víz Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. Az IMMI EQR szerint természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor és természetes pionír fajok dominálnak. Barát-ér víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők. 11. táblázat: A felvételezett fajlista Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Lemna banatica W. et K. 0,05 Lemna minor L. 0,05 filamentous algae (undifferentiated) 0,05 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 0,10 Scirpus radicans Schkuhr 0,05 Alisma plantago-aquatica L. 0,05 Carex sp 0,10 Persicaria minor (Huds.) Opiz 0,05 Echinocystis lobata 0,05 Urtica dioica L. 0,05 27
Növény (taxon) neve Faj gyakoriság Calystegia sepium (L.) R. Br. 0,05 Mentha aquatica L. 0,05 Typha latifolia L. 0,05 Salix alba L. 0,05 Urtica kioviensis Rogowitsch 0,05 Potamogeton natans L. 0,05 Lythrum virgatum 0,05 Calamagrostis pseudophragmites 0,05 Salix triandra L. 0,05 Felvett zónák: mocsári növényzet, hínárnövényzet Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. A természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, generalista fajok dominálnak. Társulástani elemzések A parti öv nagysága a tavakban és folyókban igen változó, lehetséges, hogy az egész tó a litorális zónához tarozik. A litorális zóna kiemelkedően fontos az egész édesvíz szempontjából, és a hozzá csatlakozó flóra a tó és a folyó domináns szervesanyag-forrását jelenti. A litorális zóna kiemelt jelentősége a makrofitonok anyagcsere-folyamatainak nagy intenzitásából adódik. A fitoplankton produktivitása a litorális régióban általában kisebb, ami abból adódik, hogy a planktonalgák és a száras vízinövényzet között versengés alakul ki az elérhető tápanyagokért, valamint abból, hogy a makrovegetáció erőteljesen árnyékolja a vizet, ami az algák fotoszintézisét gátolja. A vízinövények nem magukban élnek, hanem társulásokat alkotnak. Közép-Európában a vízi, a vízparti növényállományok övszerűen helyezkednek el és az alább következők lehetnek. 28
Az alföldi folyóvizek alacsony árterén puhafaligeteket találunk, melynek jellemző társulása a bokorfüzes (Salicetum triandrae). Ennél valamivel magasabban a fűz-nyár puhafaligeterdő fordul elő. (Salicetum albae-fragilis). Itt a füzek mellett a nyár (Populus nigra) a domináns fafaj. Az alföldi folyók magasabb térszínein kialakuló klimaxtársulás a keményfa-ligeterdő (Querco-ulmetum). A társulás elnevezéséből látszik, hogy itt a molyhostölgy, a magaskőris és a szil a gyakori fafaj. Lefolyástalan medencék, morotvák kísérő erdői a láperdők (Dryopteridi-Alnetum). Névadó fajaik az enyves éger (Alnus glutinosa) és az aljnövényzetben a páfrányok. Patakmedreket kísérve a hűvös völgyek mentén (Eger-patak, Bükk hegység, Kemecsepatak) gyakran szubmontán égerligetek húzódnak (Alnetum glutinosae-incanae). Kis patakok meredek szurdokvölgyeiben a szurdokerdő (Phyllitidi-aceretum) társulását találjuk és ezeket a patakmedreket sziklai bükkösök is kísérhetik. Sík vidéken a tavak és morotvák felszínén úszó és alámerült társulások az ún. lebegőhínárok (Lemnetaea). Ugyancsak itt fordul elő a gyökerező hínárok társulása, a tipikusan submerz növényzet, a Potametea. Az állóvizek partközeli társulásai a nádasok ( Scirpo- Phragmitetum), a nád, a gyékények és a mocsári írisz vezérfajokkal, ami megfelel a litorális zóna vízben álló nádas részének. A Nagyalföld és a Fertőzug szikes területein, túlzottan átnedvesedő, kiszáradó, szélsőségesen arid klímájú területein (Hortobágy, Kiskunság, Velencei-tó környéke) a szikesek növénytársulásait (Puccinellie-Salicornietea) találjuk. A külső litorális régióban és attól kicsit eltávolodva Közép-Európában a következő növénytársulásokat találjuk: sekély vízben, vagy csak időszakosan vízzel borított területeken magassásos rétek (Caricetum acutiformis-ripariae) fordulnak elő. Névadó fajaik: a Carex acutiformis és a C. riparia. A kiirtott puhafaligetek helyén a lápokat övező területeken zsombéksásos (Caricetum elatea, Calamagrostis neglecta és Carex elata) és a semlyéksásos fordul elő. A lefolyástalan, magas vízállású, ősi ártereken láprétek különböző jellegzetes növényfajairól elnevezett társulások (Molinio-Juncetea) alakulnak ki. Az ártéri ligeterdők zónájában a botanikusok a mocsárrétek különféle típusait (pl. fehértippanos mocsárrét) különítik el. Ismert még patakok mentén kialakuló magaskórós társulás, a Filipendulo-Petasition, melynek uralkodó növénye az acsalapu (Petasites hybridus). Hegyvidéki forráskifolyók társulásaiban a Scirpus silvaticus és a Crotoneuron mohafajok az ismertek. Nálunk csak néhány helyen, maradványfoltokban találunk átmeneti lápokat (pl. Egerbakta) vagy dagadó lápokat (Kelemér). Itt a Sphagnum fajok és a mohák, valamint a dagadólápokon a rovarevő növények közül a kereklevelű harrmatfű (Drosera rotundifolia) a jellemző. A víz, mint élőközeg uniformizáló hatása ellenére a vízi növényzetet igen különböző testfelépítésű növények alkotják, ezek jelentősen meghatározzák a társulások szerkezetét. A vízi makrofitonokat hagyományosan két típusba sorolják: valódi vízinövények ("hínarak", hydatophyta) és mocsárnövények (helophyta). 29
Nádasok fajai A nádasok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük az előfordulási gyakoriságot is. 2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva. 12. táblázat: A felvételezett fajlista Sorszám Fajnév Előfordulás (db) 1 Acer campestre L. 1 2 Alisma lanceolatum With. 1 3 Alisma plantago-aquatica L. 2 4 Bidens tripartita L. 18 5 Bolboschoenus maritimus (L.) Palla 3 6 Butomus umbellatus L. 4 7 Calamagrostis epigeios 2 8 Calystegia sepium (L.) R. Br. 25 9 Carex vulpina L. 1 10 Ceratophyllum demersum L. 1 11 Dipsacus laciniatus L. 1 12 Echinocloa crus-galli 3 13 Equisetum palustre L. 1 14 Galium mollugo L. 3 15 Glyceria maxima (Hartm.) Holmb 14 16 Amorpha fruticosa L. 3 17 Ranunculus lanuginosus L. 1 18 Rubus caesius L. 1 19 Humulus lupulus L. 3 20 Hydrocharis morsus-ranae L. 1 21 Iris pseudacorus L. 8 22 Ranunculus repens L. 1 23 Lemna minor L. 2 24 Lycopus europaeus L. 15 25 Lysimachia nummularia L. 3 26 Lysimachia vulgaris L. 8 27 Lythrum virgatum 4 28 Tussilago farfara 2 29 Mentha aquatica L. 4 30 Cirsium arvense (L.) Scop. 2 31 Sonchus arvensis 2 32 Myosotis scorpioides L. 4 33 Phragmites communis Trin. 51 30