A be igekötő jelentései Nyitragerencsér nyelvjárásában

A be igekötő jelentései Nyitragerencsér nyelvjárásában Tóth Katalin Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Összefoglaló A tanulmányban a Nyitragerencsér be igekötős igéi körében végzett kognitív jelentéstani vizsgálat eredményeit ismertetem. A vizsgálat korpuszát a Sima Ferenc dialektológus által gyűjtött, kontextusban szereplő tájszavak képezik. A be igekötő 56 esetben fordul elő a korpuszban alaphelyzetben, s az egyik legproduktívabb kategóriát képviseli az igekötős igék körében. Tekintettel arra, hogy a jelentés fogalmi struktúrák rendszereként a holizmus, a prototípuselv és a kognitív tartományokban való profilálás segítségével írható le, a prototípuselv alapján taglalom a be igekötős igék jelentését, ugyanis az elv a jelentéshálózat feltérképezésére, a jelentésbeli különbségek és egyezések leírására alkalmazható. A csoportok és kategóriák a prototipikus jelentéstől való fokozatos távolodás következtében alakultak ki. Az igekötős ige jelentésszerkezetének felvázolása a Langacker-féle elméletre és módszertanra épül, amely az igekötős igét kompozitumszerkezetként értelmezi (Langacker 1987, 2008). Kulcsszavak: be, igekötős ige, kompozitumszerkezet, nyelvjárási szöveg, Nyitragerencsér 1. Bevezetés A kognitív szemantika számára a sztenderd szövegeken kívül megkerülhetetlen a nyelvjárási szövegek elemzése, kutatása is. Számos nyelvész sürgeti a nyelvjárások ezen új szempontú, mélyreható vizsgálatát, mivel a dialektusok a legrégebben és a legnagyobb mértékben konvencionált szemantikai és morfofonológiai rétegeken alapulnak ma is, illetőleg a tágabb vizsgálat alapjául a népi kategorizáció elvei és sémái szolgálnak (Tolcsvai Nagy 2011: 266 267). Habár a nemzetközi irodalomban már szép számban jelent meg publikáció a nyelvjáráskutatás kognitív szempontú elemzésével kapcsolatban (Kristiansen Dirven 2008; Geeraerts Speelman 2010; Szelid Geeraerts 2008 stb.), a magyar nyelvterületen még alig akad ilyen jellegű értekezés. Kivételt képez Iglai Edit Kognitív nyelvészet és dialektológia című tanulmánya (Iglai 2012). A kutatás legfőbb célja a kognitív szemantikai módszerek alkalmazása a dialektológiában: az igekötős igéket vizsgáló kutatás a nyelvjárásban szereplő igekötős igék segítségével kívánja a jelentéskiterjesztés folyamatát és működését megérteni és leírni. 1 A jelen tanulmányban a nyitragerencséri nyelvjárás néhány be igekötővel 1 Against the rising hegemony of»frequency«thinking so much of current linguistics and cognitive psychology, preipheral uses, qua limiting cases, can indeed be seen as instantiating general principles of cognition in a more transparent way (Brisard 2002: XXX). JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) ISSN 2064-9940 WWW.JENY.SZTE.HU HTTP://DX.DOI.ORG/10.14232/JENY.2014.1.7

88 TÓTH KATALIN JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) rendelkező igéjének kognitív jelentéstani vizsgálatát ismertetem, melyhez a Ronald Langacker (1987; 2008) által kidolgozott jelentéstani modellt alkalmazom. A modell az igekötős igét kompozitumszerkezetként értelmezi. A nyelvjárási korpusz élőnyelvi adatokat tartalmaz a kontextus pontos jelölésével, ezért minden tekintetben eleget tesz a funkcionális nyelvészet által meghatározott szempontoknak (Ladányi Tolcsvai Nagy 2008: 33). Azáltal, hogy az adatok tényleges nyelvhasználatból származnak, az elemzés a nyelvi variációs jelenségek megértéséhez, a nyelvi variabilitás okainak feltárásához járul hozzá. Nyitragerencsér tájszavait Sima Ferenc a tervei közt szereplő Nyitra-vidéki tájszótár elkészítéséhez gyűjtötte és jegyezte fel, de a kiadás betegsége miatt nem valósulhatott meg (Sándor 2007: 354). Nyitragerencsér Nyitra közvetlen szomszédságában helyezkedik el. A település abban a szerencsés helyzetben van, hogy kutatópontként szolgált a nyelvatlaszkészítéshez (Deme Imre 1968 1977), s így nem kerülte el számos kutató figyelmét. Nyelvjárását tekintve az északnyugati palóc nyelvjáráscsoporthoz sorolható. Ezt támasztja alá a Sándor Anna által végzett legújabb kutatás is (Sándor 2004: 32). A korpusz Sima Ferenc dialektológus 1940-es évtől az 1995-ig terjedő gyűjtését öleli fel. Mivel jelentéstani vizsgálódás, nem szükségszerű a dialektológia két vizsgálódási szempontjának, a szinkróniának és diakróniának megkülönböztetése (Kiss 2003: 63) mindazonáltal, hogy a kognitív szemantika szerint nem éles a határ szinkrónia és diakrónia között, a mindennapi nyelvhasználat a nyelvi változás közvetlen terepe, de az állandóság fenntartása éppígy fontos (Ladányi Tolcsvai Nagy 2008: 30). A korpusz igekötőkészlete a típusgyakoriságot tekintve 580 címszót tesz ki. A vissza igekötős ige előfordulása a legkisebb, csupán két esetben szerepel a korpuszban. Ezt követi az ide igekötővel ellátott ige (3 db), illetőleg a szét (4 db) igekötős ige. Át igekötővel 7 esetben rendelkeznek a címszavak, ezt követi az oda (10 db) és a bele igekötővel rendelkezők csoportja (11 db). A rá igekötős igék 19 esetben, az össze igekötős igék 27 esetben fordulnak elő. Utána következik a fel (45 db) igekötős igék kategóriája. A legproduktívabb igekötőknek a be (59 db), le (61 db), az el (76 db), a ki (106 db) és a meg (135) igekötők tekinthetők a nyelvjárási szövegekben. A Magyar értelmező kéziszótár (2003) adatai hasonló megoszlást mutatnak: a leggyakrabban a meg, el, ki igekötők társulnak az igékhez (kb. ezer címszó), ezt követi a le és a be igekötő (kb. 800), majd a fel (640), össze (380), át (340), bele (255), rá és vissza (kb. 240), szét (135), oda (125) és az ide (22) igekötők. További nyelvjárások igekötős igéinek számbavétele és jelentéstani elemzése ez idáig nem valósult meg (és a Magyar Nemzeti Szövegtárban 2 nincs hozzáférhető dialektológiai korpusz), ezért az adatokat más nyelvjáráshoz nem viszonyíthattam. A jelen dolgozatban a gyűjtésből származó be igekötők képezik a kutatásom magvát. Bizonyos, hogy egy-egy címszó gyakori előfordulása a nyelvjárásban való beágyazottságot jelöli, ezt a szempontot azonban nem vettem figyelembe, mivel három eset kivételével (a bemegy négyszer, a berúg, bebújik háromszor Szemben a»gyakoriság«hegemóniájával, sokat foglalkozva a jelenlegi nyelvészettel és a kognitív nyelvészettel számunkra úgy tűnik, a periférikus használat az esetek korlátozásának köszönhetően szintén bemutatja az általános megismerési alapelveket, méghozzá átláthatóbb módon. 2 Internetcím: http://corpus.nytud.hu/mnsz/ Hozzáférés: 2014. 01. 03.

JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) TÓTH KATALIN 89 szerepelnek) csupán egy-két esetben fordultak elő az egyes igekötős igék a korpuszban. Az elemzésben az igekötő + ige kanonikus pozíciójú alakját veszem alapul, ugyanis ez a szerkezet nyelvi egységet alkot (Tolcsvai Nagy 2013: 188), s a magyar nyelvben az igék körében szemantikailag ez a perfektív forma tekinthető a legkidolgozottabbnak, mivel az esemény szemlélete e szerkezetben egészleges (Takács 2012: 327). Az igekötő + ige szerkezet összesen 56 mondatban szerepel (a típusgyakoriság szerint 40 címszó). Az ige + igekötő szerkezet a folyamat lezáratlan vagy be nem következett eseményére utal: éppen a folyamatszerűséget emeli ki, az igekötő ebben az esetben az eseményt nem az elért végpont felől konstruálja meg (Pátrovics 2002: 484; Takács 2012: 332 333; Tolcsvai Nagy 2013: 219; vö. Peredy 2010; Péter 2008). A fordított sorrend a korpuszban a be igekötőnél felszólító módban, valamint tagadószót tartalmazó mondatban szerepel. A felszólító módú tagmondatokban típusgyakoriság szerint 12-szer, példánygyakoriság szerint 15-ször adatolható. Tagadó szerkezetben csupán 3 esetben található (a típus- és példánygyakoriság megegyezik). A be igekötő azonban gyakran adatolható határozói igeneves szerkezetekben (igekötő + segédige + határozói igenév: 15 címszó, 27 példamondat). Az e szerkezetekben szereplő igekötős igék azonban nem képezik elemzésem tárgyát, mivel mindkét szerkezet részletes szemantikai vizsgálatot és leírást igényelne, s ez meghaladná a dolgozat keretét. E rövid elemzés egy nagyobb kutatás részét képezi, melynek célja elvégezni az említett szerkezetekben szereplő igekötők funkcióinak leírását illetőleg annak vizsgálatát, hogy az igekötő igéhez való viszonya miképp befolyásolja az aspektust. Jelen esetben tehát kizárólag az igekötő + ige szerkezete kerül leírásra, az aspektus részletes vizsgálata viszont folyamatban van. Az igekötős igék csoportosítását a prototípuselv szerinti kategorizáció mentén valósítottam meg, ahol középponti példányként a legközvetlenebb tapasztalaton alapuló és legkönnyebben aktiválható bemegy igekötős ige szerepel a nyelvi egység összetevőinek szemantikai tulajdonságaiból adódóan, mivel a be igekötő elsődlegesen térben befelé irányulást, a megy ige szándékos térbeli előrehaladást fejez ki (Tolcsvai Nagy 2013: 203 215). A csoportok és kategóriák a prototipikus jelentéstől való fokozatos távolodás következtében alakultak ki. 2. Az igekötős ige jelentésszerkezete A tanulmány az igekötős igét Tolcsvai Nagy Gábor (2005; 2013) és Ronald Langacker (1987; 2008) elméletére alapozva kompozitumszerkezetként értelmezi és írja le. Az igekötő + ige összetett szerkezet jellemzőit Tolcsvai Nagy Gábor a következő pontokban foglalja össze (Tolcsvai Nagy 2013: 188): a) az összetett szerkezet szemantikai pólusa a két összetevő jelentésének, vagyis az igekötő és ige jelentésének kapcsolata; b) a szerkezet temporális folyamatot jelöl a sematikus figurák viszonyában; c) az igekötő + ige szerkezet részleges megfeleléseken és kidolgozásokon alapuló kompozitumszerkezet, a szerkezet nyelvi egységet alkot, amely azonban transzparens, s a szemantikai szerkezet felismerhető részei az egész szerkezet jelentéséhez, illetőleg e jelentés kiterjesztéséhez járulnak hozzá specifikusan.

90 TÓTH KATALIN JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) A kompozitumszerkezet két összetevője közül elsőként a szemantikai szerkezetében eseményt tartalmazó komponens rövid jellemzését adom. Az ige jelentésszerkezetében inherens temporalitást (most-pontok sorozatát, melyből aktuálisan egy most-pont profilálódik) és ennek szekvenciális feldolgozását, a figurákat (sematikus résztvevőket) és a folyamat eseményszerkezetét tartalmazza (ahol az eseményszerkezet a folyamat nagyobb, legfontosabb részeiből áll). A résztvevők közti időbeli viszony részletes kidolgozást kap a jelentésszerkezetben; az ige jelentése a másik összetevőhöz, az igekötőéhez képest kidolgozottabb. Az ige nagyon változatos jelentéseket fejez ki, mivel mind a résztvevők (figurák) és eseményszerkezet, mind a folyamat tekintetében nagy változatosságot mutat (bővebben: Tolcsvai Nagy 2010: 56 64; 2013: 189 195). Az igekötők sematizáltak, elsődleges jelentésükben térviszonyt képeznek le (latívuszi eredetüknek köszönhetően, vö. J. Soltész (1959); D. Mátai (2003: 411); Pátrovics (2002: 481); É. Kiss (2005: 432 434)). Sematizáltságukat az egyszerű alszerkezet is mutatja: az igekötő egy trajektor irányultságát fejezi ki a landmark irányába. Térviszonya a FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL sémával (Lakoff 1987), a trajektorlandmark (Langacker 1987; 2008) és a referenciakeret (Heine 1997) modelljével ragadható meg. A modellek alapján az igekötő az egyes természetes határpontokat és az irányulást helyezi a figyelem középpontjába a konceptualizáló perspektívájából, egy meghatározott referenciapontból. 3. A bemegy igekötős ige jellemzése A bemegy igekötős ige prototipikus, elsődleges jelentésében négy esetben fordul elő a korpuszban: (1) Erë ȧ gróf bëmënt, bisztos igȧz vót. (Erre a gróf bement, biztos igaz volt.) (2) Bëmënt, ȧ māsik mëk kint āt. (Bement, a másik meg kint állt.) (3) Bëmëgyëk ȧz irodārȧ -:- bëköszöntök és ȧszongyȧ nekëm -:- nëkëm -:- sokȧt betegëskëttem -:- elmehet. (Bemegyek az irodára, beköszöntök, és azt mondja nekem: sokat betegeskedtem, elmehet.) (4) Mȧj bëmën keddë, keddën /a városba/. (Majd bemegy kedden a városba.) A kompozitumszerkezet két összetevője, a megy ige és a be igekötő. A megy ige, amely elsődleges jelentésében szándékolt térbeli előrehaladást jelent (megy VALAHONNAN VALAHOVA), a következő módon jellemezhető (Tolcsvai Nagy 2013: 214): a) a folyamat időbeli profillal, szekvenciális letapogatással, imperfektív (időben körülhatárolatlan), időbeli korlátozás nélkül; b) a megismerő tartomány a fizikai tér; c) a trajektor valamely létező, a 3D-s térben mozgás képességével rendelkezik; d) a landmark specifikálatlan fizikai tárgy, kötött régió a 3D-s fizikai kontinuumban; e) a cselekvő (trajektor) vagyis az elsődleges figura, amely az ige jelentésszerkezetében szerepel, saját akaratból és energiaforrásból végez helyváltoztató mozgást (prototipikusan emberi lényről van szó).

JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) TÓTH KATALIN 91 tr lm1 lm2 t 1. ábra A megy sematikus jelentésábrája (Tolcsvai Nagy 2013: 215) Az ábra a pillanatnyi állapotok sorozatából (egymásra következéséből) csak néhányat szemléltet (a kezdőt, a középsőt és a végsőt). A megy ige összegezve imperfektív, térbeli és időbeli végpont nélküli temporális viszonyt képez le (Tolcsvai Nagy 2005: 31 33; 2013: 215). A folyamat eseményszerkezete a következőképpen adható meg: (prototipikusan emberi lény) járó mozgással, saját energiaforrásból és akaratból végrehajtott helyváltoztató mozgást végez egy közepesen hosszú ösvényen (Tolcsvai Nagy 2013: 214). A be igekötő egy sematikus figura (valamely fizikai tárgy, trajektor) befelé irányulását, ösvényen való haladását képezi le az első landmarkból (kezdőpont/forrás) a második landmarkba (végpont/cél, körülhatárolt, átjárható tér). Az ÖSVÉNY, amelyet a trajektor megtesz, a FORRÁST és a CÉLT összekötő kontiguus helyek egymásra következése. Az igekötő jelentésszerkezetében szintén tartalmaz temporalitást, de nagyon sematikusan és összegző feldolgozással; a FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL séma idővonatkozását (az igétől eltérően) holisztikusan tapogatja le az elme (Tolcsvai Nagy 2013: 197 202). lm1 tr lm2 2. ábra A be igekötő jelentésábrája (Tolcsvai Nagy 2013: 206) A fentiek értelmében az igekötőnek a jelentésszerkezetéből adódóan a legáltalánosabb szerepeként az ige által jelölt folyamat egyes pontjainak, specifikumainak előtérbe helyezése tekinthető, amely az eseményszerkezet eltérő profilálódását vonja maga után (a be igekötő esetében általában a végpont profilálódását). Ezért az igekötők kitüntetett szereppel bírnak a szerkezet aspektusának kidolgozásában, nekik köszönhetően képződik le az esemény egészlegesen, komplex módon (Pátrovics 2002; Péter 2008; Peredy 2010; Takács 2012; Tolcsvai Nagy 2013).

92 TÓTH KATALIN JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) A megy ige és be igekötő jelentésszerkezetei a kompozitumszerkezetben megfeleléseken alapulnak. Az alábbi ábra a bemegy igekötős ige összetevőinek kölcsönös kidolgozását mutatja be: lm1 tr lm2 tr lm1 lm2 t 3. ábra A bemegy igekötős ige sémája (Tolcsvai Nagy 2013: 216) A megfelelések az összetevők jelentésszerkezetében módosulásokat vonnak maguk után: a megy ige a be igekötő landmarkjának köszönhetően perfektívvé válik, befejezett aspektussal bír: a folyamat a landmarkba való jutás következtében térben és időben is lezárul, az ösvény időbeli és térbeli végpontot kap. A megy ige szekvenciális időszerkezetének pillanatnyi állapotai (műveletsorozatai) megfelelnek a be igekötő összegző feldolgozásának pillanatnyi állapotaival, ezért a be a térviszony (és hangsúlyos végpont) összegző feldolgozása helyett a kompozitumszerkezetben kvázitemporális térbeli viszonyt képez le, végponttal, a megy pedig a kezdő- és végpont nélküli, szekvenciálisan letapogatott imperfektív temporális viszony helyett perfektív temporális viszonnyal és végponttal bír a szerkezetben, egymásra következő feldolgozással. A folyamat egészleges bemutatása annak köszönhető, hogy az ige által megjelenített térbeli és időbeli határolatlan mozgás az igekötővel való társítás nyomán határolttá válik (a mozgás, illetve annak eredetileg határolatlan temporális szekvenciájának ez esetben a végső szakaszai kerülnek a figyelem előterébe). Az ige által kifejezett folyamat (mozgás) térbeli profilálásáról (az útvonalprofilálásról) a figyelem az időbeli szekvenciális folyamat végpontjára helyeződik át, s a határolatlan temporalitásra az igekötő FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL sémájából egy referenciapont helyeződik, amely a teljes szekvenciális temporális

JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) TÓTH KATALIN 93 folyamat kiindulópontja lesz. A kompozitumszerkezet mindezek értelmében egy négydimenziós tér-idő kontinuumot alkot (Tolcsvai Nagy 2013: 217 219). A kognitív szemantika alapján tehát a véges igén jelölt vagy jelöletlen időjel horgonyozza le az adott eseményt a beszédhelyzetben, s az aspektus teszi az eseményt határolttá a jelentésszerkezetben. A folyamat konstruálása során az aspektus a határpontok kijelölésével az esemény belső idejét határozza meg. Az aspektust és telikusságot ez a szemlélet nem különíti mereven el, miként a lexikont és nyelvtant sem (vö. Langacker 2000: 223; Boogaart Janssen 2007: 804 828). Az ige + igekötő sorrend további részletes kutatásokat igényel. Csak jelezni lehet, hogy ha az igekötő az ige után szerepel, az ige imperfektív marad, a folyamatsor lesz a figyelem előterében (kijelentő módban valószínűleg a leggyakoribbak az éppen/most megy be alakok, amelyeknél nem az utolsó, végpontot elérő szakasz profilálódik). Az igekötő irányulást kifejező funkciója ezekben a szerkezetekben erőteljesebb, a végpont elérése előtti mozdulatsoron van a hangsúly: az, hogy a végpontot/landmarkot eléri-e a trajektor vagy sem, e szerkezetben nem releváns, csak másodlagos. 3 Feltételezem, hogy ezt az alakot két esetben választja a beszélő: ha a folyamatsort és/vagy a beszédesemény idejéhez közelebb álló alakot kívánja profilálni. Meglátásom szerint ugyanis az imperfektív alak a beszédesemény idejéhez közelebb álló (bemegy~megy be: az utóbbi utal inkább a közeljövőbe, míg a bemegy a végpont felőli leképezés miatt távolabbra utal; bement~ment be: az utóbbi közelebb áll a beszédeseményhez, ezt jelzi a most határozószóval való elláthatóság). Minekáltal a fordított szerkezetben az igekötő irányelölő funkciója erőteljesebb, vélhetően ritkábban fordulnak elő az irányjelentést nem tartalmazó igekötős igék ebben a sorrendben. A legfőbb különbség tehát a folyamat szemléletén és leképezésén van: fordított sorrendben nem a folyamat utolsó fázisa kerül a figyelem középpontjába (nem ebből a nézőpontból konstruálódik a jelentés), hanem maga a határolatlan mozgásfolyamat profilálódik elsőként, és az aspektuális referenciapont csak ezután következik a feldolgozott időben, utólag, ezáltal progresszívvé téve az igei szerkezetet (Tolcsvai Nagy 2013: 219). Ebben az esetben a landmark az igekötő + ige sorrendhez viszonyítva kevésbé hangsúlyos lehet. 4 4. Az igekötős igék kategorizációja Mielőtt a be igekötők kategorizálására térnék, fontos megjegyezni, hogy egyetértek Szili Katalin azon megállapításával, miszerint az igekötő funkciójának alakulásához (szemantikai módosulásához) és grammatikalizálódásához hozzájárultak a 3 Whereas a perfective past sets up a telic situation as a complete whole, an imperfective past presents a situation from an internal viewpoint, as being in progress at a particular point in time, and it does not necessarily imply that the inherent end point of the telic situation was actually reached. (Boogaart Janssen 2007: 814). Míg a befejezett múlt a telikus eseményt befejezett egészként képezi le, az imperfektív vagy befejezetlen múlt egy belső nézőpontból mutatja be az adott szituációt a maga folyamatosságában, egy meghatározott időpontig haladóan, de ez az inherens végpont nem vonja maga után, hogy az esemény végpontja el lett érve. 4 Az igekötős igék kategorizálásakor megvizsgáltam, mit mutatna a példamondatokban a fordított sorrend, s alapvetően ugyanazon, az alább bemutatott csoportok alakultak ki.

94 TÓTH KATALIN JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) szerkezet landmarkjának (nála határolóként jelölt) tulajdonságai, illetőleg a landmark és a trajektor eltűnése (Szili 2005a: 152). Hasonlóképpen, Páll László is a trajektor (Mobil) és landmark (Stabil) egymáshoz való viszonya (pontosabban főként a Stabil észlelési feltételei) szerint írja le a be, bele igekötős igéket: a landmark milyenségét látja jelentősnek a mondatban, kapcsolódási pontként határozza meg azt az átvitt értelmű BENT helyek nyelvi észlelésének kifejezésénél (Páll 1999). A jelen dolgozatban a landmark tulajdonságai szintén hangsúlyos, de nem kizárólagos kritériumként szolgálnak a kategorizáláskor: az igekötős igék szemantikai szerkezeteinek közös tulajdonságai mentén különítettem el az egyes igekötős igéket, ezért a csoportosítás néhány tekintetben eltér a már meglévő elemzésektől (vö. J. Soltész 1959; Páll 1999; Kiefer Ladányi 2000; É. Kiss 2004; Szili 2005a; 2005b). Ugyanakkor, e rövid elemzésből is úgy tűnik, hogy a landmark hozzájárult a be igekötő jelentéskiterjesztéséhez, funkciójának specifikációjához. A példánygyakoriság szerint a prototipikus bemegy igekötős ige szerepelt a legtöbbször (négyszer). A következő csoportok és alkategóriák a jelentésszerkezet és a landmarkok tulajdonságai alapján különülnek el fenntartva, hogy a határok nem élesek, egymást sok esetben átfedik, s egy-egy ige bizonyos szempontból más kategóriába is tartozhat. A) Térbeli irányulást kifejező igekötős igék Az első csoportba tartoznak azok az igekötős igék, amelyeknek jelentésszerkezete egy fizikai térben leképezik a FORRÁS-ÖSVÉNY-CÉL sémát irányjelentéssel. A séma összetevői: FORRÁS (kezdőpont), CÉL (végpont), ÖSVÉNY (a forrást és a célt összekötő kontiguus helyek egymásra következése), IRÁNY (a cél felé mutat) (Tolcsvai Nagy 2010: 42). A CÉL mint végpont a többi összetevőhöz képest erőteljesebben profilálódik: a trajektor az ösvényen haladva eléri végpontot, ezáltal a folyamat időben is befejeződik. Mivel a be igekötő a cselekvés végpontját specifikálja, melynek a trajektor részese lesz, ezért nézőpontom szerint a szerkezet a TARTALMAZÁS sémáját is magába foglalja (Amant et al. 2006). A csoporthoz tartozó igék irányjelölő és perfektív funkciója egyforma erősségű. A VALAHOVA sematikus figura fizikai (általában körülhatárolt, felületén nyílással rendelkező) 3D tér. A példamondatok alapján a prototipikustól a periférikusig haladva az alábbi igekötős igék fejeznek ki térbeli irányulást: 1. kategória: 1.1. alkategória: bemegy, beszalad, beugrik; 1.2. alkategória: bejön, beállít; 1.3. alkategória: bebújik, berakodik, beesik, begurgulyászik begurul ; 2. kategória: beköszönt, bekurjant bekiabál, beszólal beszól, behív; 3. kategória: bevisz, behajít, bedug, bevet, befektet, betesz, bedömöcsköl betöm, benyomkod, benyal befogad, bevág, befog, befogat, betör. 1. kategória A kategória tagjainak jelentésszerkezete egy fizikai térben leképezik a FORRÁS- ÖSVÉNY-CÉL sémát. Összefoglalva a kategóriához tartozó szavak mindegyikére érvényes, hogy:

JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) TÓTH KATALIN 95 a) jelentésszerkezetükben három résztvevő időbeli viszonya fejeződik ki (trajektor, 1. lm (VALAHONNAN), 2. lm (VALAHOVA); b) egy bizonyos térbeli horizontális útvonalon haladnak végig; c) kezdőponttól végpontig tartó folyamatot képeznek le, ahol a kezdőpontot és a végpontot a beszélő perspektívájából értelmezzük; d) az elsődleges figura, a trajektor egyben erőforrás, aki maga végzi a cselekvést; e) a figyelem középpontjában ez a cselekvő (prototipikusan emberi lény) áll; f) az 2. lm (VALAHOVA) olyan nyílással rendelkező, körülhatárolt tér, mely a trajektortól nagyobb (a trajektor a landmark részévé válik). 1.1. alkategória A bemegy ige köré szervezhetjük az első alkategóriát: beszalad, beugrik. A beszalad ige eseményszerkezete nagyon hasonló a bemegy igééhez: a különbség a folyamat intenzitásában van, melyet a beszalad ige eseményszerkezete tartalmaz (az előrehaladó mozgás gyorsabban valósul meg: egy meghatározott útvonalat a trajektor rövidebb idő alatt és nagyobb energiakifejtéssel tesz meg). Az igekötő funkciója hasonlóképpen a perfektív funkció mellett az irányjelölés és tartalmazás: a ház mint végcél, körülhatárolt, nyílással rendelkező zárt, melegséget nyújtó tér jelenik meg. Az irányjelölés a szerkezetben a kölcsönös kidolgozások révén a figyelem előterében van, s a landmarkok nem kapnak testes jelölőt a beszédben, a lejegyző azokat az érthetőség kedvéért tüntette fel. beszalad Kezejink el vótȧk fȧgyvȧ, bëszȧlȧttunk /az udvarról a házba/. (Kezeink el voltak fagyva, beszaladtunk / az udvarról a házba/.) A beugrik ige eseményszerkezete a következőképpen adható meg: a mozgás végrehajtója, a trajektor a külső térből egy nagy energiát igénylő, a lépésnél hosszabb mozgással, az 1. landmark határát átugorva a 2. landmarkba kerül. Az igekötő az ige (ugrik) jelentésszerkezetéből a végső szakaszt profilálja (a landmark révén, melyet sematikusan az igekötő dolgoz ki, hiszen a szerkezetben ez a landmark specifikusabb, mint az ige landmarkja). A végcél, a belső hely ebben az esetben is a ház, annak belső tere, s szintén kifejtetlen marad. beugrik Ȧ gyerëk mëg bëugrott: ȧnyȧ, ëggy embër kergetëtt. (A gyerek meg beugrott: anya, egy ember kergetett.) 1.2. alkategória Az alkategória tulajdonságaiban csaknem egyezik az előzővel, az egyedüli különbség, hogy az irányulás megváltozott: az ige jelentésszerkezetéből adódóan a mozgás a beszélő felé valósul meg (bejön, beállít). A VALAHOVA figura itt sem kap a mondatban kifejtést, mégis könnyen értelmezhető, hogy házról van szó a példamondatokban. A ház/szoba a korpuszban prototipikus bent helyként adható meg a haladó mozgást kifejező igekötős igéknél (ahol a trajektor az energiaforrás), ezt bizonyítja a példamondatokban kifejtetlen, impliciten megjelenő landmark.

96 TÓTH KATALIN JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) bejön beállít Bëgyün ȧ Ëti? (Bejön az Eti?) Hāt / bëgyüttek hārmȧnn, / mi bȧjȧ? (Hát / bejöttek hárman, / mi baja?) Ugyi nȧpvā nem gyühet, hȧ meg beāllít este. (Ugye nappal nem jöhet, ha meg beállít este.) 1.3. alkategória Az alkategória tagjai a bemegy igétől távolabb helyezkednek el, mivel térbeli mozgást (útvonalon való szándékos előrehaladást) az igék jelentésszerkezete egyre kevésbé tartalmaz. Az alkategória 1. landmarkja 3D körülhatárolt hely, de kisebb (pl. ágy, siskó), mint az előző alkategóriák esetében: a VALAHOVA landmark szűkebb helyként definiálható. A következő igekötős igék sorolhatók ide: bebújik, berakodik, beesik, begurgulyászik begurul. bebújik Mā bëbújik ȧ siskóbȧ. (Már bebújik a siskóba.) Lātod, ȧsszony, itt ȧz ördög és elvisz, itt ȧz ördög és āvisz -:- bëbúj ȧz āgy ȧlā és el fog vinnyi -:- juj embër, juj embër, mā itt ȧz ördög. (Látod, asszony, itt az ördög és elvisz bebúj az ágy alá és el fog vinni juj ember, már itt az ördög.) Jó bëbújt egísz fenekig. (Jól bebújt egész fenekig.) A berakodik ige eseményszerkezete impliciten tartalmazza a dolgot (a rakodás tárgyát), azaz a cselekvés csak közvetetten érinti a trajektort. Ezen ige már távolabb helyezkedik el a prototipikus jelentéstől, ugyanis a be igekötő a cselekvés végpontját specifikálva a folyamat teljességére is utal. A szekér szintén körülhatárolt, belső helyként jelenik meg, bár kevésbé zárt, s a prototipikus háztól távolabb áll. berakodik Miko bërȧkottunk /a szekérbe/, ȧkkor ȧz öreg bācsi bëhít, / mëgvendígőt - most is emlíkszëk mindíg rá : kāposztās tísztȧ vót és csülközs bȧblé. (Mikor berakodtunk /a szekérbe/, akkor az öreg bácsi behívott, / megvendégelt most is emlékszek mindig rá: káposztás tészta volt és csülkös bableves.) Külön kiemelem a begurgulyászik címszót, mely sajátos lexéma a nyelvjárásban. A Magyar Nemzeti Szövegtárban és az ÉKSz-ban nem található meg (igekötő nélkül sem), egyedül az ÚMTsz tartalmazza a gurgulyázik/gurgulázik igét (ÚMTsz: 709). Maga a lejegyző, Sima Ferenc a szó további előfordulása során a gürgelődik jelentést adja meg. Az ige jelentése nagyjából megfeleltethető a gurul igével, annak szinonímája (valódi tájszóként határozható meg). A begurul címszó alatt az ÉKSzban a következő jelentés olvasható: valaminek a belsejébe, belülre gurul (ÉKSz: 99). Érdekes, hogy a beszélő (aki egyben a trajektor, E/1.sz.) magára a folyamatra helyezi a hangsúlyt (lásd a példamondatot), mivel az, hogy hová történik a folyamat, nem neveződik meg, illetve két igét ad meg a cselekvés pontosítása érdekében: a begurgulyászik ugyanis részletesebb szemantikai tartalommal bír a beesik ellenében. Míg az esik nem tartalmazza a folyamat (azaz egy kiindulópontból a gravitáció következtében a test gyors lefelé, föld felszíne felé való mozgása) közbeni test (trajektor) forgását, addig a gurul ige igen. Lényeges különbség a kategóriába

JELENTÉS ÉS NYELVHASZNÁLAT 1:87 106 (2014) TÓTH KATALIN 97 tartozó igékhez képest az, hogy a trajektor nem saját energiaforrásból mozog, passzív figura, amely elszenvedi a folyamatot, tehát e tekintetben kivételt képez. A be igekötő itt is a megérkezés helyét specifikálja az mellett, hogy a szerkezet időbeli végpontját is kidolgozza. A begurgulyászik eseményszerkezete röviden a következő: egy feljebb lévő helyről a trajektor a gravitáció következtében forgó mozgással egy lejjebb lévő, zárt, de nyílással rendelkező körülhatárolt térbe jut. beesik, begurgulyászik begurul Ëccër mȧjd bë estem, mȧjd bë gurgujāsztȧm. (Egyszer majd beestem, majd begurultam.) 2. kategória A csoporton belüli második kategóriában a térbeli FORRÁS ÖSVÉNY CÉL sémából a FORRÁS és az ÖSVÉNY az előző kategóriához képest még kevésbé profilálódik, s a figyelem központjában a CÉL (TARTALMAZÁS) és az IRÁNYULÁS lesz. A kategóriához tartozó igék jelentésszerkezetükben általában valamilyen érzékelést kifejező, rövidebb ideig tartó folyamatot fejeznek ki (hív, szólal, kurjant). Az időbeli végpont elérése szintén hangsúlyos, az igekötő perfektívvé teszi az igét (ezáltal a folyamatot pillanatnyinak képezzük le). A következő igekötős igék sorolhatók e kategóriába: beköszönt, bekurjant bekiabál, beszólal, behív. A kategóriához tartozó igekötős igékről megállapítható, hogy: a) jelentésszerkezetükben három résztvevő viszonya fejeződik ki, a trajketor (cselekvő), 1. lm (VALAHOVA) és a 2. lm (VALAHONNAN), de a 2. lm a háttérben van; 5 b) egy bizonyos térbeli horizontális útvonalon haladnak végig, mely útvonal azonban nagyon sematikus és rövid; c) kezdőponttól végpontig tartó folyamatot képeznek le, ahol a kezdőpontot és a végpontot a beszélő perspektívájából értelmezzük; d) az elsődleges figura, a trajektor egyben erőforrás, aki maga végzi a cselekvést; e) a figyelem középpontjában ez a cselekvő (prototipikusan emberi lény) áll; f) az 1. lm (VALAHOVA) olyan nyílással rendelkező, körülhatárolt tér, mely a trajektortól nagyobb; prototipikus bent hely (minden esetben a ház). A beköszönt/bekurjant/beszólal igék eseményszerkezete nagyon hasonló: emberi lény, (pár lépéssel vagy a felsőtest mozgatásával) elérve a hozzá képest bent lévő helyet, hangot ad ki. A folyamatok (a hangadások) intenzitásukban térnek el egymástól. beköszönt Bëmëgyëk ȧz irodārȧ -:- bëköszöntök és ȧsszongyȧ nekëm -:- nëkëm -:- sokȧt betegëskëttem -:- elmehet. (Bemegyek az irodára, beköszöntök, és azt mondja nekem: sokat betegeskedtem, elmehet.) A bekurjant és a beszólal igekötős igéket sem az ÉKSz, sem az ÚMTsz nem tartalmazza, tehát a nyelvjárás sajátjai. A bekurjant névbeli tájszó a bekiabál szinonimájaként szerepel, a be igekötő tehát könnyen társulhatott a kurjant igéhez. Hasonlóképpen a beszólal a beszól jelentésében értelmezhető a példamondatban. 5 Ez a pont nem érvényes a behív igekötős igére.