Depresszió Északon Armel Operaverseny 2010 Knut Vaage 'Veslefrikk' című operája az Armel Operaversenyen. Kritika. November 3. és 17. között rendezik az Armel Operaverseny idei döntőjét a Szegedi Nemzeti Színházban. A versenyzők itt már teljes opera produkciókban lépnek fel (a verseny első két fordulójában csak áriákat adtak elő). A produkciókat különböző operaházakban (az ún. partner operaházakban) tanulták be, és ezekben is mutatták be elsőként a darabot a döntőt megelőző hetekben. Az idei partner operaházak: Den Nye Opera - Norvégia, Divadlo Josefa Kajetána Tyla - Cseh Köztársaság, Szegedi Nemzeti Színház - Magyarország, Dicapo Opera Theatre - USA, Debreceni Csokonai Színház - Magyarország. A döntős versenyzők - akik természetesen a művek főbb szerepeinek valamelyikét kapták - tehát az egyes operaházak társulatához csatlakozva, az Operaversenyre már korábban kiválasztott rendezőkkel tanulták be a szerepeiket. Az Armel Operaverseny idei döntőjében elsőként Knut Vaage norvég zeneszerző Veslefrikk című "családi operájára" került sor. A művet a bergeni Den Nye Opera produkciójában láthattuk. A Veslefrikk előadásán két versenyző lépett színpadra: a moldáviai születésű román lírai szoprán, Iulia Vacaru a címszerepet játszotta, az orosz basszbariton, Alexander Polkovnikov pedig Don O'Day szerepét alakította. (A többi szereplő és a zenekar értelemszerűen a norvég társulat tagjaiból állt.) A darabot Alföldi Róbert rendezte.
Iulia Vacaru Veslefrikk szerepében Az opera történetének alapja egy norvég tündérmese, a Veslefrikk és a hegedű. Ennek részleteit felhasználva és modernizálva írta meg Torgeir Rebolledo Pedersen librettista a szövegkönyvet. Bár a darab műfajának meghatározása "családi opera", az talán a jelen cikk címéből is kiderül, hogy személy szerint én ezzel nehezen tudok egyetérteni. Rögtön hozzá kell tennem, hogy a zeneszerző szándékait igazolják a mű norvégiai bemutatójáról szóló hírek. Nem voltam ott, de a beszámolók szerint az ottani előadás a gyerekek körében is nagy sikert aratott. "A családi-, illetve meseoperaként aposztrofált Veslefrikk története olyan 20-21. századi problémákat érint, mint a gyermekmunka, az elnyomás és a prostitúció, mindezt - első ránézésre - bájos-mesés közegben. A norvég szülőket azonban sem a történet, sem az opera bármiféle cukormázat nélkülöző plakátja nem riasztotta el. A teltházas előadások nézői között meglepően sok volt az óvodás és a kisiskolás, akik szemmel láthatólag egy pillanatig sem unatkoztak a felnőtteket is lebilincselő, egyszerre mozgalmas, börleszkesen vicces és szívbemarkoló másfél órás előadáson" - olvasható a norvég bemutatóról írt beszámolóban az Armel Operaverseny honlapján. Alföldi Róbertnek lehet igaza, aki a mű norvégiai előkészületei során így nyilatkozott: "Észak-Európában a gyerekszínház nagyon más, mint nálunk." "A mű nyomasztó, sötét hangulatot áraszt." Biztosan így van, szerintem ugyanis a mű nyomasztó, sötét hangulatot áraszt és egyáltalán nem gyerekeknek való. A zene a legkevésbé sem dallamos, ráadásul a történet vége sem igazán happy end (de erről majd később). Mindezeket természetesen nem a darab negatívumaiként említem, hanem csak érvként a mellett, miért gondolom, hogy az előadás mindenekelőtt felnőtteknek szól. Alexander Polkovnikov Don O'Day szerepében
A történet főhőse Veslefrikk, egy álmodozó fiatal lány, aki társaival embertelen körülmények között dolgozik egy babagyárban. A gyár vezetője, a gonosz Don O'Day és "testőrei" (a mesében: a "Varjak") rabszolgaként dolgoztatják és kihasználják őket. A kezdő képek alatt a varrodában éjjel is dolgozó munkásokat látjuk, köztük Veslefrikket. A zene monoton, a szűk varrodai helységben lámpafénynél dolgozó munkások fásultak, az énekük gyászos. Váratlanul törnek rájuk a motoron érkező, bőrdzsekis, agresszív "Varjak", vagyis a gyártulajdonos Don O'Day "emberei" (nevezhetjük őket testőröknek vagy verőlegényeknek is). A "Varjak" érkezése
A "Varjak" Az ezt követően belépő, zsarnok Don O'Day is félelmet keltő, a munkások rettegnek tőle. Don O'Day éjszakánként is rendszeresen belopódzik az alvó munkásokhoz. (Valószínűleg nem csak azért, hogy ellenőrizze őket. Itt kell utalnom a darab szexuális felhangjaira is, amivel kapcsolatban Alföldi Róbert így nyilatkozott: "Az opera olyan fontos kérdésekről is szól - többek között a fiatalabb közönségnek - mint a gyerekmunka vagy a pedofília.") Veslefrikk vezetésével azonban a munkások egy éjjel megszöknek. Menekülés közben Veslefrikk találkozik három mesebeli lénnyel, az "Alkonykákkal". A vérszomjas Varjak őket is megnyomorították: egyikük néma, a másik süket, a harmadik vak. A látvány rémisztő, a groteszk figurák véres szája, szeme, füle egyenesen horrorisztikus. (Ekkor már végképp nem voltam róla meggyőződve, hogy norvég társaikhoz hasonlóan a magyar gyerekek is "börleszkesen viccesnek" találnák a művet...) Ekkor egy kakukk jelenik meg, aki egy varázshegedűt ad Veslefrikknek (akinek a vágya egyébként mindig is egy hegedű volt). A lány a varázshegedűn játszva meggyógyítja a három Alkonykát.
Az "Alkonykák" Don O'Day ("A Nappal Ura") közben éjjeli mulatót nyitott és már King O'Night-nak ("Az Éj Királyának") nevezi magát. Továbbra is üldözi Veslefrikket és a három Alkonykát, akiket végül sikerül is elfognia. A három lánynak az éjjeli mulatóban/bordélyházban kell dolgoznia bártáncosnőként, míg Veslefrikkre halál vár. A lánynak azonban a kakukk és a varázshegedű ismét a segítségére siet és a zenével a mocsárba csalja őrzőit. Veslefrikk és az Alkonykák végül megkegyelmeznek nekik és kimentik őket, de szigorú büntetés vár rájuk. (Ezen a ponton egyébként, ahol Veslefrikk és barátai megbocsátanak ellenségeiknek, a cselekménye eltér az eredeti mesétől, amiben bosszút állnak - mesélte el az előadást megelőző szegedi közönségtalálkozón a szerző.) Ha eltekintünk a zenei hangzástól, a színpadképtől, és a szexuális utalásoktól, a történet maga eddig tényleg mesébe illő: a Jó legyőzi a Rosszat. "Az opera mondanivalója egy általános üzenet. Az, hogy fontos, hogy legyen egy álmunk, amiben nemcsak hiszünk, de meg is próbáljuk valóra váltani." - nyilatkozta Knut Vaage. "Finoman szólva nem happy end." Ez rendben is van, csakhogy a Rosszak felett győzedelmeskedő Veslefrikk és társai története itt nem ér véget. A mű utolsó jelenetében ugyanis megismétlődik a legelső jelenet. Újra a varrodában vagyunk, Veslefrikk és társai ismét ott dolgoznak. A zene megint monotonná válik, a szereplők mozdulatai gépiesek; kifejezéstelen, üveges tekintettel néznek maguk elé. Finoman szólva nem happy end. Ha kifejezetten felnőtt "meséről" lenne szó, akkor most különböző pesszimista értelmezéseit adhatnám ennek a zárójelenetnek. Mivel azonban családi operáról van szó, tanácstalan vagyok; a néző saját fantáziájára bízom a jelenet megfejtését. (A teljes operafelvétel megtekinthető az Arte Live Web oldalán, itt: Veslefrikk)
Veslefrikk és az Alkonykák A rendezés remekül adta vissza a cselekmény és a zene hangulatát, a nyomasztó légkört, a groteszk figurákat. Alföldi Róbert viszonylag kevés, de ötletesen felhasznált eszközzel élt (egy példa: a varrodai asztali lámpák vallatólámpaként is működtek). A szereplők a színpadon gyakran kamerával vették egymást, a kamera által felvett képek a színpad hátterében látszódtak kivetítve. "Alaposan átgondolt, és jól kivitelezett előadást láthattunk." A rendező a szereplők állandó, dinamikus mozgatásával igyekezett az igencsak halovány történetet izgalmasabbá tenni - nem volt könnyű dolga. A bizarr történet engem nem fogott meg, a groteszk szereplők közül - ideértve még Veslefrikket is - nehéz volt bárkivel is azonosulni. Ez azonban nem a rendezés hibája volt. Egyértelmű, hogy egy nagyon komolyan előkészített, alaposan átgondolt, és jól kivitelezett előadást láthattunk. Nagyban hozzájárultak mindehhez Izsák Lili és Zöldy Z. Gergely - a mű hangulatát szintén nagyon jól visszaadó - díszletei is. (A színpadkép egyszerű, de ötletes volt. A varroda munkásai Singer varrógépeken dolgoznak, körülöttük mindenhol textilhulladék. Mögöttük, a hátsó falon, a magasban nyílik Don O'Day irodájának ajtaja. A gyár alatti térben zajlik Veslefrikk vándorlása és oda kell képzelnünk a mocsarat is.)
Szellemesek voltak és a darabhoz szintén jól illeszkedtek Nagy Fruzsina jelmezei is. A szeplős arcú, csíkos térdzoknis Veslefrikk vagy a madárcsőrben végződő bukósisakban motorozó Varjak egyaránt "erős" képek voltak. A zene nem nyűgözött le, de kétségtelenül komoly értékekkel is bír. Az éjszaka a sötétben bolyongó Veslefrikk jelenetében nyilvánult meg számomra először igazán legnagyobb erőssége: a szellemes hangszerelés és a hangulatfestő erő. A természet éjszakai zajait a zenekar rendkívül illúziókeltően adja vissza (éppen ezért én feleslegesnek tartottam, hogy mindezt hangszóróból szóló madárcsicsergéssel és egyéb zörejekkel is kiegészítették). Az erőszakos Don O'Day és a Varjak jelenetei alatt általában izgatott ritmusokat és disszonáns hangzatok hallhatunk. A szerző ezekben a jelenetekben sok ütőshangszert alkalmaz - néha egyenesen dobszólókat hallunk -, míg a szomorúbb részeknél kapnak helyet a lágyabb hangzású vonósok és fúvósok. Végig vezető szerepe van a műben a zongorának is. A zenét otthon nem hallgatnám meg, de nyilván nem is ilyen célzattal íródott, hanem elsősorban a színpadi előadáshoz. Alexander Polkovnikov Don O'Day szerepében
Ami a versenyszerepeket illeti: mindkét szerepe igényes és nehéz. A műben az énekszólamok inkább az énekbeszédhez állnak közel, a szaggatott dallamfoszlányok alapján kevésbé kaphatunk képet az előadók puszta hangi képességeiről, azonban muzikalitásukról és színészi adottságaikról annál inkább. Tovább nehezíti az énekesek dolgát, hogy norvégül kell énekelniük. A Veslefrikket éneklő Iulia Vacaru már a második fordulóban is kedvező benyomást tett, akkor ezt írtam róla: "Vacaru-nak nem csak a hangja kifejező, megjelenése is szuggesztív". A véleményem most sem változott, és Vacaru kihozta a szerepből, amit lehetett, de nincs könnyű helyzetben. Veslefrikk szerepe ugyanis kissé egysíkú - hiába főszerep -, főleg, ha Don O'Day szerepéhez hasonlítjuk. Utóbbi jelmezében az orosz bariton, Alexander Polkovnikov lépett színpadra. Ő is nagyon jó benyomást tett, pedig én magam a második forduló után ezt írtam róla: "Hangilag kevésbé tetszett nekem az orosz bariton, Alexander Polkovnikov, aki az Álarcosbálból énekelt. Nyilván egészen más szempontokat is figyelembe vett Alföldi Róbert, aki az általa rendezett opera [Knut Vaage: Veslefrikk] egyik főszereplőjének éppen Polkovnikovot választotta." A rendezőnek igaza lett, itt most nem a hang dominált, sokkal inkább a megfelelő karakterre volt szükség, jó színészi adottságokkal és persze megfelelő muzikalitással. Polkovnikov karizmatikus jelenség, erőteljes színpadi jelenléttel. Pontosan énekelt, bár a szólam szerintem túl mélyre van írva egy bariton számára. Mindkét szereplőről elmondható, hogy viszonylag kevés színpadi tapasztalatuk ellenére meglepően érett alakítást nyújtottak, ami persze az őket felkészítő rendezőt is dicséri. Hogy mindez mennyire lesz elég a verseny szempontjából, azt természetesen csak a többi produkció ismeretében lehet majd megítélni.
Iulia Vacaru Veslefrikk szerepében A három Varjú (férfi énekesek) és a három Alkonyka (énekesnők) szerepe egyaránt komoly feladat. A nehéz hangközbeli ugrások és ritmusok pontos eléneklését tovább nehezíti az énekesek igen aktív színpadi jelenléte és csak gratulálni lehet a hat norvég énekesnek, akik kiválóan oldották meg a feladatot. A karmester Peter Szilvay volt, aki az oslói Norvég Állami Zeneakadémián tanult, és a Norvég Rádió Zenekarának élén debütált karmesterként. Hogy mennyi hibával játszott most az általa vezetett zenekar, azt persze jelen mű esetében nem tudom megállapítani. Az azonban biztos, hogy részükről is alapos felkészülés előzhette meg az előadást, végig koncentráltan, színesen és kifejezően játszottak. Csák Balázs
(fotó: Kelemen József) 2010. november 3., 4., Szegedi Nemzeti Színház Knut Vaage: Veslefrikk (családi opera) A Veslefrikk és a hegedű című norvég népmese adaptációja egy felvonásban A szöveget Torgeir Rebolledo Pedersen írta A Den Nye Opera (Bergen, Norvégia) előadása Norvég nyelvű előadás, magyar és angol felirattal Versenyszerepek: Veslefrikk (lírai szoprán) - Iulia Vacaru (Románia) Don O'Day / King O'Night (basszbariton) - Alexander Polkovnikov (Oroszország) További szereplők: Babagyári munkás/alkonyka - Ragnhild Eide Akslen Babagyári munkás/alkonyka - Janna Vettergren Babagyári munkás/alkonyka - Hilde Veslemøy Hagen Babagyári munkás/kuncsaft/varjú - Ola Marius Ryan Babagyári munkás/kuncsaft/varjú - Per Andreas Tønder Babagyári munkás/kuncsaft/varjú - Erlend Tvinnereim Díszlet: Izsák Lili / Zöldy Z. Gergely Jelmez: Nagy Fruzsina Tolmács: Varga Eszter Közreműködik: BIT20 Ensemble Vezényel: Peter Szilvay Rendező: Alföldi Róbert
A Den Nye Opera produkciója az AdOpera!-val az Armel Operaverseny és Fesztivál együttműködésével készült. 2010.11.08 http://operaportal.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=39538:depresszioeszakon&catid=27:kritika&itemid=16