SZAKDOLGOZAT. Molnár Veronika 2004.

SZAKDOLGOZAT Molnár Veronika 2004. 3

Tartalomjegyzék I. Bevezetés... 5 II. A gazdaságszervezés három szintje... 7 1. Az Országos Érdekegyeztető Tanács... 10 2. A gazdasági kamarák és a gazdasági érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek tevékenységének és feladatának összehasonlítása... 11 3. Kis- és középvállalkozás fogalmának meghatározása... 14 III. Kisvállalkozások érdekképviselete napjainkban... 16 1. KÉSZ: Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség... 17 2. Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ)... 18 3. Ipartestületek Országos Szövetsége, IPOSZ... 26 4. Magyar Iparszövetség és az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége... 34 (OKISZ és ÁFEOSZ)... 34 5. A KÉSZ tagszervezeteinek összehasonlítása... 42 6. Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége (MMNSZ)... 44 IV. Lobbizás az Európai Unióban... 48 1. Érdekvédelmi szervezetek az Európai Unióban... 51 2. Európai Gyáriparosok és Munkaadók Szövetsége... 52 Union of Industrial and Employers Confederations of Europe, UNICE... 52 3. Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége (European Association of Craft, Small and Medium-Sized Enterprises, UEAPME)... 55 4. Fogyasztói Szövetkezetek Európai Közössége,... 57 Euro-Coop... 57 V. Összefoglaló következtetések... 60 VI. Irodalomjegyzék... 61 VII. Mellékletek... 62 4

I. Bevezetés A legjobban védett vállalkozó a tájékozott vállalkozó. Magyarországon a munkaadói érdekképviseletek egymástól függetlenül és különböző hatékonysággal fejtik ki vállalkozást segítő tevékenységüket. Vannak olyan érdekképviseletek, amelyek a vállalkozói kör homogenizációjának következtében a vállalkozások nagyságából fakadóan kerülnek egy érdekszférába, és amelyek kimondottan a kis- és középvállalkozói szektort képviselik. Az említett szervezetek folyamatosan egyeztetnek egymással a kis- és középvállalkozásokat érintő kérdésekben. Egységes álláspontot alakítanak ki a döntéselőkészítő időszakban, és ezt terjesztik a kormányzat elé. Dolgozatom főszereplői a Kis-és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség (KÉSZ) tagjai, melyek érdekképviseleti tevékenysége a kisvállalkozói kör egészére vonatkozó érdekek védelmét és képviseletét jelenti elsősorban a kormányzati hatóságokkal, másodsorban más hatóságokkal szemben. E mellett a szövetség tagjainak Európai Uniós és nemzetközi kapcsolatait is be kívánom mutatni. Szakdolgozati munkám első fejezetében az érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek helyét határozom meg a gazdaságszervezés rendszerében, illetve kitérek az egyes gazdaságszervezési szintek egymáshoz való viszonyára, kapcsolataikra. Kutatásaim során és a hétköznapokban is azt tapasztaltam, hogy nem egyértelmű a gazdasági kamarák és a gazdasági érdekképviseleti szervezetek tevékenysége közötti különbség, ezért ezt is kifejtem dolgozatomban. Az érdekképviseleti szervezetek közül kifejezetten a kis- és középvállalkozások érdekeit képviselőkre koncentráltam ezért, fontosnak tartom a vállalkozások fogalmának meghatározását és ennek összehasonlítását az uniós normával. A második nagy egységben rátérek az általam választott négy érdekképviseleti szervezet bemutatására, feladataik ismertetésére az egyes szervezetek kialakulásától napjainkig. A történelmi áttekintésen túl a dolgozatomban olyan gazdaságpolitikai elvárások fogalmazódnak meg, melyek a kisvállalkozásokat a legjobban érintik. A KÉSZ tagjainak feladatát, belső és külső problémáit, jövőbeli lehetőségeit is felvázolom. Megemlítek egy szövetséget is, mely kvázi ernyőszervezetként képviseli az említett szervezetek érdekeit az Európai Uniós és a nemzetközi porondon. 5

A harmadik egységben, az Európai Unióban napjainkra általánossá vált és számunkra meglehetősen furcsa érdekérvényesítési formát, a lobbizást szeretném bemutatni. Ezt különösen fontosnak tartom, mert hazánk uniós csatlakozásával ez a gyakorlat is a mindennapok részévé válik és véleményem szerint ez a dolog még Magyarországon igencsak gyerekcipőben jár. Mindezek után kitérek az Európai Unióban működő kis- és középvállalkozásokat segítő érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetekre, köztük olyanokra, melyeknek az általam bemutatott hazai szervezetek is tagjai illetve a jövőben tagjaivá válhatnak. Munkámat segítették a szervezetek belső anyagai, szakkönyvei, kiadványai, a Kereskedelmi Élet című lap. Leghatékonyabb segítséget a szervezeti vezetőkkel készített mélyinterjúk jelentették, ahol értékes információkhoz jutottam a belső működésekről. Témaválasztásomat befolyásolta, hogy családom már megszületésem óta vállalkozó, vendéglátással foglalkozik, és így naponta találkozok a felmerülő problémákkal és a kínálkozó lehetőségekkel. Fontosnak tartom az érdekképviseletek működését, nemcsak az érdekérvényesítés, hanem a segítségnyújtás szempontjából is. Például az uniós norma, a HACCP rendszer bevezetésében a KISOSZ megfelelő partnernek bizonyult és kellő információval látta el családunkat. E mellett úgy vélem az érdekképviseleti tevékenység legfontosabb feltétele, hogy az Érdekképviseleti Szövetség mögött egy olyan súlyú tagság létezzen, amely igényli az érdekképviseleti munkát. Minél többen vannak, az érdekképviselet annál erősebb és hatékonyabb. 6

II. A gazdaságszervezés három szintje A piacgazdaság rendszerében a gazdaságszervezés három szintje különíthető el: a makroszint, a mikroszint és a mezzoszféra. A makroszint az állami- és kormányzati szervezeteket jelenti, meghatározott törvényhozó, végrehajtó és ellenőrző tevékenységgel, míg a mikroszint a vállalkozói és üzleti világ egészét. A makro- és mikroszintet illetve intézményeiket primer szféráknak is szokás nevezni, melyek jellemzője, hogy önálló, saját meghatározással léteznek, működnek. Feladataiknak és funkcióiknak meghatározott, alapvető struktúrája van. A már említett két fő szféra, a politikai-makroszint és az üzleti-állampolgári szféra között helyezkedik el a mezzoszint, melyet köztes szintnek is szoktak nevezni. Ide tartoznak a munkaadói-vállalkozói, illetve a munkavállalói oldal képviseleti szervei, és az egyéb civil szervezetek. A mezzoszféra szekunder jellegű, azaz, a köztes szféra és intézményei a makro- és/vagy a mikroszint által meghatározott közegben és az általuk kijelölt feladatok ellátására jönnek létre és működnek. 1.számú ábra A gazdaságszervezés e három szintje közötti kapcsolatot az alábbi ábra jól szemlélteti*: (forrás: Farkas György) MAKROSZINT Hatalmi, politikai, kormányzati és közigazgatási szervek, Hatóságok és intézményei MEZZOSZINT Érdekképviseletek (munkaadói, munkavállalói), Foglalkozási szervezetek (szakmai, kamarai, hivatásrendi), Civil szervezetek stb. MIKROSZINT Vállalkozói szféra : fentről lefelé az általános meghatározást és szabályozást, információnyújtást jelenti 7

: lentről felfelé az információnyújtást, szolgáltatást, érdekképviseletet és érdekérvényesítést mutatja meg. *ez egy egyszerűsített modell, csak két hatásmechanizmust jelez, a kapcsolatok a három szint között sokkal bonyolultabbak A köztes szféra szervezeteinek fő tevékenysége a makroszint felé az alkalmazkodás, az érdekképviselet és az információk nyújtása a vállalkozói rétegről. A mikroszféra részére pedig a tagsági kapcsolatok, a tagság megjelenítése és szolgáltatások fejlesztése jelentik a fő tevékenységi köröket. (Farkas György, 2000.) Összességében megállapítható, hogy a polgári társadalom és a piacgazdaság működésképtelen lenne a köztes szféra intézményei nélkül. Nyugat- Európában a mezzoszféra több évszázad alatt fokozatosan alakult ki. Ahol ezek megjelenését a helyi fejlődés nem termelte ki, de létrejött a piacgazdaság, ott ezeket a szerveződéseket vagy az államok kezdeményezték, vagy spontán módon, alulról szerveződve jöttek létre. Ez utóbbi jellemző Magyarországon is. Hazánkban a rendszerváltás előtt is működtek a mezzoszint szervezetei önkéntes tagsággal. A szocialista állam vezetése azonban beavatkozott működésükbe azáltal, hogy hatósági jogkörökkel látta el őket. Például a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége, a KISOSZ, igazolta a szakképesítést azok számára, akik kereskedői oklevelet szerettek volna kiváltani. A rendszerváltás után az állami, hatósági feladatellátás megszűnt és az eredeti egyesületek jogutódlásával létrejöttek a megyei és/vagy városi szervezeti egységek, önálló jogi státusszal. A későbbiekben ezen szervezetek hozták létre az országos szövetségeket. Ez utóbbiak viszont már alulról szerveződve alakultak ki. Míg a makro- és mikroszinten a rendszerváltás viszonylag hamar végbement, addig a köztes szféra esetében ez egy lassúbb folyamat volt. Napjainkban az elért eredmények ellenére a mezzoszféra szervezeteinek számos hiányossággal kell megküzdeniük. Megjelenítették és elfogadtatták a gazdasági érdekcsoportok és a lobbitevékenység létjogosultságát, megkérdezésük és bevonásuk a gazdaságpolitika, az átalakulás szabályozásának kérdéseibe természetessé vált. Egyes területeken és tevékenységekben bevonják őket a közigazgatási hatáskörökbe, illetve egyes feladatok végrehajtásába. Szervezetileg leképezik a magyar mikroszféra legnagyobb részét. Rövid távú makroszintű kérdésekre irányuló érdekképviseleti tevékenységük megfelel az elvárásoknak. Működésük tükrözi azt a szándékot, hogy politikamentességre törekednek. 8

A hiányosságok között kell megemlíteni, hogy törvényi helyzetük és a rájuk vonatkozó szabályozás befejezetlen illetve hiányos. Még nem sikerült kiépíteni a stabil vállalkozói hátteret és az egyértelmű társadalmi elismertséget. A szűkös pénzügyi adottságok, szervezeti és szakmai felkészületlenség továbbra is versenybe állít egymással érdekképviseleti, kamarai illetve államilag szervezett vállalkozástámogató szervezeteket a lobbizásban vagy a szolgáltatásokhoz szükséges források és információk megszerzésében. Nem annyira kezdeményeznek, jellemzően csak reagálnak a központi (állami-kormányzati) kezdeményezésekre illetve eseményekre. Az említet hiányosságok különböző okokra vezethetők vissza. Az érdekképviseleti szervezetek többsége a második világháború előtt már létezett, majd 1948-ig formálisan is igen komoly funkciókat töltöttek be. A szocializmus kezdetén azonban felszámolták ezeket a szervezeteket, vagyonukat elkobozták és feladataikat az állam befolyása alá helyezték, vagyis az államtól, illetve a kormányzattól függtek. A rendszerváltást követően ugyan önállósulhattak, megszabadultak az állam ellenőrzésétől, azonban napjainkig megfigyelhető sajnos, hogy a mindenkori kormánynak azóta nem érdeke a mezzoszint szervezeteinek megerősödése. Ezért maguknak a szervezeteknek kell megerősödniük, hogy az érdekcsoportok lobbija kellőképpen érvényesülhessen a törvényalkotásban. Az 1990-es években lezajlott átrendeződések során az érdekképviseleti szervezetek száma dinamikusan megnövekedett, gazdagodott a választék. Azonban sok esetben ez nem az államtól való leválást, függetlenedést jelentette. Ugyanakkor nem rendelkeztek megfelelő know-how-val, felkészültséggel, valamint pénzügyi feltételeik is rendkívül korlátozottak voltak. Elsősorban állami forrásokat és eszközöket igyekeztek igénybe venni, vagy egyéb a tagságon kívül álló hazai és külföldi források, szponzorok segítségére szorultak. Ahogy ezt már a fentiekben már említettem a mai napig fennáll. Manapság is jellemző, hogy egyes szervezetek működését a panaszok és az ellenállás jellemzi, noha egyre inkább a közös érdekű kezdeményezések, programok, projektek hódítanak teret. A 90-es évek közepéig jellemző volt, hogy az egyes szervezetek versengtek egymással hol az új tagokért, hol egymás besározásáért. A vezetők többsége ugyanakkor nem a szervezetük piacgazdaság-konformmá tételével foglalkozott, hanem vagy az adott szervezet vezetésének átvételével, megragadásával volt elfoglalva, vagy ezáltal új pozíciók szerzésével. Sokan pedig mindezzel az időközben elvesztett pozíciók helyett kerestek kárpótlást. (Farkas György, 2000.) 9

Ez a zavaros, egyre kevésbé áttekinthető helyzet kiváló lehetőséget nyújtott az állam és képviselői számára az oszd meg és uralkodj elvének érvényesítésére már amennyiben egyáltalán foglalkoztak ezen szervezetekkel. Az említett folyamatok, hiányosságok pedig a mai napig éreztetik hatásukat. 1. Az Országos Érdekegyeztető Tanács A három szint közötti együttműködést biztosítja a 2002. július 26-án újjáalakult Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), mely az országos szintű érdekegyeztetés legátfogóbb fóruma és egyben az Országos Munkaügyi Tanács jogutódja. Az OÉT célja a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány érdekeinek, törekvéseinek feltárása, egyeztetése, közös álláspontot tükröző megállapodások kialakítása, az esetleges országos méretű konfliktusok megelőzése, rendezése, valamint információcsere, javaslatok, alternatívák megvizsgálása. Ennek érdekében megvitatja a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskört, beleértve a gazdaságot, a foglalkoztatást és a jövedelmek alakulását befolyásoló adó, járulék és költségvetési témaköröket, jogszabály-tervezeteket. Az OÉT funkciója, hogy intézményi keretet nyújtson a kormány és a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek közötti konzultációnak, országos szinten gyakorolja a munkaügyi kapcsolatokat. Konzultál a foglalkozáspolitikai, munkaerő-piaci stratégiai elképzelésekről, a jövedelem-elosztást érintő legfontosabb gazdaságpolitikai, elvi, stratégiai koncepciókról. Véleményt formál, illetve törvényi felhatalmazás esetén megállapodik a munkaviszonyt érintő, valamint a legfontosabb gazdasági jogszabályokról (törvényekről, rendeletekről). Az OÉT munkáját plenáris ülésen, szakfórumokban, szakbizottságokban, munkacsoportokban, soros elnöki találkozón, valamint írásos észrevételek alapján végzi. A munkavállalók, illetve a munkáltatók országos érdekképviseleti szervének minősül és az OÉT tagja lehet, az a munkavállalói, illetve munkáltatói érdekképviseleti szövetség, melynek székhelye Magyarországon van, érvényes alapszabállyal, képviseleti szervezettel rendelkezik, és létrejöttétől folyamatosan működik. Legalább öt nemzetgazdasági ágban és legalább tizenöt alágazatban tevékenykedő és bírósági nyilvántartásba vett, igazolt tagszervezettel rendelkezik, melyek igazoltan legalább nyolc, különböző megyében működő területi szervezettel működnek. Az OÉT egyetértési, véleményezési és tájékozódási jogosítványokkal rendelkezik. Véleményem szerint az OÉT létezése és működése elengedhetetlen a munkaadói- és vállalói érdekérvényesítés szempontjából. De nekem úgy tűnik, hogy az OÉT hasonló helyzetben van, 10

mint pár évvel ezelőtt az Unió Parlamentje. Ez alatt azt értem, hogy kirakat jelleggel működik, tényleges hatáskörökkel nem rendelkezik, csak a kedélyek megnyugtatása miatt létezik. 2. A gazdasági kamarák és a gazdasági érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek tevékenységének és feladatának összehasonlítása Dolgozatomban a munkaakadói érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetekről szeretnék bővebben írni. Úgy gondolom hasznos tisztázni a különbséget a gazdasági kamarák és az említett gazdasági érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek feladatai és hatáskörei között. Az 1999. évi CXXI. Törvény rendelkezik a gazdasági kamarákról. A törvény értelmében a kamarák feladata, hogy.. e törvénynek, más jogszabályoknak és alapszabályuknak megfelelően, önkormányzaton alapuló működésükkel előmozdítsák a gazdaság fejlődését és szerveződését, a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesülését. (1999.CXXI.tv.3. 2. bekezdés) Vagyis ennek értelmében a gazdasági kamara összgazdasági érdekeket kell, hogy képviseljen, nem az egyes vállalkozásokat. Ezt a 14. is határozottan kimondja: A gazdasági kamarák szakmai, munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletet nem láthatnak el. A gazdasági kamarák feladatit az 1999. évi CXXI. Tv. 9-11. határozza meg. Ennek alapján a gazdasági kamarák a gazdaság fejlesztésével összefüggésben előmozdítják a gazdasági tevékenység fejlődését, a nemzetgazdasági szinten hatékony, de a közvetlen vállalkozói érdekeltséget meghaladó célok megvalósulását. Közreműködnek az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve a szakképzésben illetve végzik a mesterképzést és mestervizsgáztatást. A külgazdaság feltételrendszerének javítása érdekében közreműködnek a kereskedelemfejlesztéssel, a külföldön végzett, vagy külföldre irányuló, továbbá a külföldiek számára belföldön végzett gazdasági tájékoztató és propagandamunkában, a gazdálkodó szervezetek ez irányú tevékenységét összehangolják, ennek keretében vásárokat, kiállításokat, konferenciákat és más rendezvényeket szerveznek; A gazdasági érdekképviseleti szervezetek bevonásával kidolgozzák a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat, ezek érvényesülését figyelemmel kísérik, szabályok megsértése esetén figyelmeztetéssel élnek és jogszabálysértés esetén megteszik a szükséges intézkedéseket. 11

Az 1999. évi kamarai törvényt csak egy pontban módosították 2000-ben. A 2000. évi CVIII. Tv. értelmében a kamarai tagság kötelező érvénye megszűnt és így az önkéntessé vált. Az egyes gazdasági érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek az alapszabályukban rögzített feladatok ellátására kötelezettek. Vannak azonban szabályok, amelyek minden szervezetre egyaránt vonatkoznak. Törvényben szabályozott módon és keretek között érdekképviseletet lát el a tagok és a szervezet érdekében. A gazdasági érdekképviseletek a tagok érdekeinek képviseletét látja el a helyi, állami, társadalmi szervek, valamint más szervezetek irányában. A tagok érdekeit kifejezve részt vesz a jogszabályok véleményezésében, kezdeményezi a jogszabályok, illetve jogszabály módosítások megalkotását. Az érdekképviseleti munka hatékonyságának növelése érdekében ellátja a tagok érdekképviseleti tevékenységét és az annak ellátásához szükséges információs hálózatot folyamatosan működteti. Tevékenyen részt vállal az általuk képviselt réteg tevékenységével kapcsolatos alapvető ismeretek széleskörű megismertetésében, ennek keretében időszakos lapot és más kiadványokat ad ki, oktatási és továbbképzési lehetőségeket tár fel és ezek lebonyolítását szervezi. Tagsága egészét, vagy egyes csoportját érintő jogi, gazdasági, pénzügyi kérdésekben véleményét megyei és országos szakmai és társadalmi szervezetek felé továbbítja, ezekkel képviselői útján kapcsolatot tart fenn. Tagjai részére térítés nélkül adó, társadalombiztosítási, munkaügyi és számviteli kérdésekben állásfoglalásokat szerez be. Adatbázisa révén információt nyújthat beszerzési forrásokról, üzleti lehetőségekről, partnerekről, munkahelyekről, szakképzési lehetőségekről stb. Összefoglalva megállapítható, hogy a kamarák és az érdekvédelmi szervezetek feladatrendszere törvényben meghatározott mindkét esetben, hisz a kamarákra a már fent említett törvény vonatkozik, míg az érdekképviseleti szervezetek esetében az egyesülési jog és az egyes alapszabályok az irányadóak. Mind a kamarák, mind az érdekvédelmi szervezetek részt vesznek az állami pénzalapok és költségvetési előirányzatok felhasználására vonatkozó döntések 12

előkészítésében. Összeállítják és közreadják a kereskedelmi szokványokat és fellépnek a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályok megsértőivel szemben. Együttműködnek a fogyasztóvédelmi hatóságokkal és a Gazdasági Versenyhivatallal. Ugyanakkor csak a kamarákra jellemző a származási igazolások és bizonyítványok kiállítása és hitelesítése, valamint békéltető testületek létrehozása és működtetése. A kamarák és az érdekképviseleti szervezetek egyaránt közreműködnek a szakképzésben. Míg a kamarák mesterképzést és mestervizsgáztatást végeznek, vizsgabizottsági tagokat delegálnak és ellenőrzik a szakképző helyeket, addig az érdekképviseleti szervezetek szakképesítést biztosító tanfolyamokat szerveznek és bonyolítanak le. Mindkét szervezetre jellemző, hogy vásárokat, kiállításokat, konferenciákat és egyéb rendezvényeket szerveznek. Információs hálózatot működtetnek. Tájékoztatnak a gazdasággal összefüggő jogszabályokról, valamint kezdeményezik ezek módosítását országos és helyi szinten egyaránt. Kiadványokat, időszakos lapokat, hírlevelet adnak ki. A jelenlegi kamarai rendszer önkéntes tagságra épül, megtartva köztestületi státuszát és közjogi feladatait. Mindez abban nyilvánul meg, hogy a feladatokat nemcsak tagjai, hanem a teljes gazdaság vonatkozásában látja el, vagyis a gazdaság általános érdekeit érvényesíti. Az érdekvédelmi szervezetek kifejezetten tagjaikra koncentrálnak, és azok érdekeit próbálják meg minél hatékonyabban érvényesíteni. 13

3. Kis- és középvállalkozás fogalmának meghatározása Mivel dolgozatom további részében a mikro- kis- és középvállalkozások érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezeteit szeretném bemutatni Magyarországon és az Európai Unióban, ezért elengedhetetlennek tartom ezen vállalkozástípusok fogalmának tisztázását. A mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározása Magyarországon 1. számú táblázat Kis-és Kisvállalkozás Mikrovállalkozás középvállalkozás Összes foglalkoztatott 250 főnél kevesebb 50 főnél kevesebb 10 főnél kevesebb létszám Éves nettó árbevétel Legfeljebb 4 milliárd forint Legfeljebb 700 millió forint Legfeljebb 700millió forint Mérleg főösszeg Legfeljebb 2,7 milliárd forint Legfeljebb 500 millió forint Legfeljebb 500 millió forint Forrás: 1999. évi XCV. törvény Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően fokozottan figyelemmel kell lennie a hazai támogatási rendszernek az uniós támogatási rendszerre, lehetőségekre, továbbá arra, hogy a magyarországi vállalkozások versenyképességét az egész uniós piacon, mint belpiacon jelen lévő vállalkozásokkal szemben kell megőrizni. A csatlakozást követően az Unióban elfogadott definícióval javasolt meghatározni a mikro-, kis- és középvállalkozások körét, mert az uniós támogatások az uniós vállalkozói kategóriákat veszik figyelembe. A hazai KKV-definíció mára már nem megfelelően igazodik a valós vállalkozói struktúrához, valamint ez a meghatározás szükséges a megfigyelhetőséget, összehasonlíthatóságot, mérhetőséget lehetővé tévő felmérések, statisztikák készítéséhez. Ennek következtében a 1999. évi XCV. törvény módosítására tett javaslat elkészült és jelenleg többek között az érdekképviseleti szervezetek számára is kiküldésre került véleményezés céljából. 14

A mikro-, kis-és középvállalkozások meghatározása az Európai Unióban 2. számú táblázat Kis-és Kisvállalkozás Mikrovállalkozás középvállalkozás Összes foglalkoztatott 250 főnél kevesebb Legfeljebb 50 fő Legfeljebb 10 fő létszáma Éves nettó árbevétel Nem haladja meg az 50 millió eurót* Nem haladhatja meg a 10 millió eurót* Nem haladhatja meg a 2 millió eurót* Mérlegfőösszeg Nem haladja meg a 43* millió eurót Nem haladhatja meg a 10 millió eurót* Nem haladhatja meg a 2 millió eurót* Forrás: 1999. évi XCV. törvény módosító javaslata illetve annak megfelelő forint összeget Az alapvető különbség a két definíció között abban áll, hogy Magyarországon még mindig a létszám alapján különböztetik meg az egyes vállalkozási formákat, hiszen a kis- és a mikrovállalkozások besorolásánál az éves nettó árbevétel is és a mérlegfőösszeg is megegyezik, csak a foglalkoztatottak alapján tesz a törvény különbséget. A két megközelítés között szembetűnő az árbevétel és a mérlegfőösszeg mértéke közötti eltérés. Az uniós meghatározás szerint a kis- és középvállalkozások jóval nagyobb bevételt produkálhatnk, majdnem tízszeresét (12,5 milliárd forint) a hazánkban hatályos törvény által meghatározott összegnek. Ez érvényes a kisvállalkozásokra is, ahol az éves árbevétel és a mérlegfőösszeg elérheti a 2,5 milliárd forintot is. Ugyanakkor a mikrovállalkozások esetében az EU-s normatíva szerint az éves nettó árbevétel 200 millió forinttal kevesebb, mint a hazai szabályozás szerint. Az eltérés elsősorban a magyar vállalkozások alacsonyabb termelékenységéből fakad. Ennek oka a cégek tőkeszegénységével függ össze, ezáltal korszerűtlenebb technológiákkal kénytelenek beérni. Nem képesek a modern gépek, gyártósorok beszerzésére, nagyobb mértékben támaszkodnak az élőmunkára, amely a hatékonyságot rontja elsősorban a termelő szektorban. 15

III. Kisvállalkozások érdekképviselete napjainkban Az elmúlt időszak fogalmi kategóriáit új kategóriákra kell felváltani, hiszen az egyéni vállalkozók, illetve a kis társaságok közül egyes vállalkozások kezdenek középvállalkozássá felnőni, miközben más vállalkozások megmaradtak a hagyományos családi vállalkozások szintjén. Ez utóbbiak esetében a kialakult helyzetük nem azt jelenti sokszor, hogy nem lennének képesek fejlődni, hanem azt is, hogy az adott területen és tevékenységükben ez az optimális mérete a vállalkozásoknak, tehát a fejlődésnek, a középvállalkozóvá történő felnövésnek nincs élettere. Mindez azt jelenti, hogy a hagyományos vállalkozói fogalmat, amelyet még a 80-as évek végén, 90-es évek elején használtak, pontosítani kell és a nemzetközi szakirodalom szerint megkülönböztethetünk mikro vállalkozást, valamint kis- és középvállalkozást. A bemutatni kívánt érdekképviseletek által képviselt vállalkozások körében ma Magyarországon elsősorban a mikro- és kisvállalkozások mérete jellemző és ennek gyökerei a kis vállalkozói kör kialakulásában keresendők. A családi hagyományokon alapuló vállalkozások a nagyvállalati szektor mellett jöttek létre, majd a nagyvállalati szektor részleges összeomlása után és a munkanélküliség ugrásszerű növekedésével létrejövő más vállalkozások pedig kényszerpályán születtek. Mindezek azt jelentik, hogy a hazai kisvállalkozások körében nem volt eredeti tőkefelhalmozás, kialakulásában sok a kényszer, illetve a családias munkavégzés jellege. A vállalkozói réteg robbanásszerű növekedésével természetesen az is együtt járt, hogy a vállalkozás jellemzően nem tőkebefektetéssel, hanem a vállalkozó személyes munkavégzésén alapult, ezért a mikro vállalkozások száma ma Magyarországon meghaladja az európai átlagot. A vállalkozói körön belül megállapítható, hogy egy részük a vállalkozói formát jövedelem kiegészítésként gyakorolja, azaz a vállalkozók közel 1/3-a mellékfoglalkozású, közel 10%-a nyugdíjas. Jelenleg az összes egyéni vállalkozók 1/3-a működik a kereskedelemben és közel 40%-a Budapesten vagy Pest megyében. A Magyarországon működő mikro vállalkozások a gazdasági élet szereplőinek több, mint 95%-át teszik ki, amely alátámasztja azt a megállapítást, hogy a vállalkozások döntő hányada még ma is családi munkavégzést folytató mikro szintű vállalkozás. 16

A gazdasági körülmények, a multinacionális cégek megjelenése Magyarországon azt eredményezte, hogy még inkább felerősödik a tőkéhez és a hitelhez való hozzájutás hiánya e vállalkozói körben, mert miközben az állam preferált célként jelöli meg e vállalkozások támogatását, a gyakorlati lehetőségek ennek hiányát mutatják. Ebben a gazdasági helyzetben a fenti körülmények következtében még inkább felerősödik az érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenység szükségessége. 1. KÉSZ: Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség A Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetséget (KÉSZ) 1998-ba hozta létre az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ), az Ipartestületek Országos szövetsége (IPOSZ), a Magyar Iparszövetség (OKISZ) és a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) együttműködési megállapodás megkötésével. A szövetség létrehozásának célja a kis- és középvállalkozások hatékonyabb, koncentráltabb összehangolt érdekképviseletének megvalósítása. Az országos szinten megkötött együttműködési megállapodás mellett megyei szintű megállapodás is született, valamint a KÉSZ a Gazdasági Minisztériummal is kötött együttműködési megállapodást. A továbbiakban a KÉSZ tagszervezeteit és érdekképviseleti illetve érdekvédelmi munkájukat szeretném bemutatni. 17

2. Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) Történelmi áttekintés Már az I. Világháború előtt megalakultak Magyarországon a különböző nagykereskedelmi és kiskereskedelmi érdekvédelmi szervezetek. Az első modern és országos hatáskörű érdekképviseleti testület a század elején, 1904-ben jött létre, Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) néven. 1929-1930-ban a kereskedelemben működő jelentősebb általános és szakmai érdekvédelmi testületek és egyéb egyesületek száma elérte a húszat, ilyenek voltak például: Fűszerkereskedők Országos Egyesülete, Magyar Bőrkereskedők Országos Egyesülete stb. A II. Világháborút követő időszakban mindenki többé-kevésbé kereskedő lett. Az élelmiszerhez, tüzelőhöz, az alapvető cikkekhez való hozzájutás csak igen ritka és szerencsés esetben történhetett szabályos vásárlás útján. Cserekereskedelem indult meg, melyet hosszú időre elnyúló és a világtörténelem legnagyobb inflációja csak felerősített. Cserekereskedelemre rendeződtek be a családok és később a létezés szinte egyetlen lehetőségeként az ipari üzemek, a bányák is ezt választották. A gazdasági élet normalizálására kifejtett erőfeszítések közben a kereskedők újra létrehívták, helyreállították a régi érdekképviseleti szervezeteket, így 1946-ban megalakult a Magyar Kereskedők országos Központi Szövetsége (KOKSZ), mely tulajdonképpen a már említett OMKE érdekképviseleti szervnek a jogutódja. A KISOSZ, mint Érdekképviseleti Szervezet kialakulása 1946-ban a KOKSZ-nak 30 tagegyesülete volt, de 1947. év elején elkezdődött a testület bomlása és elindult egy új érdekvédelmi szervezet megalakítása. 1947. januárjában alakult egy ideiglenes közös szervezet a kereskedők és a kisiparosok részére, mely a KÉKOSZ nevet viselte, majd márciusban megalakult a Kiskereskedők Országos Szabad Szervezete, a KISOSZ, melynek rövidesen a budapesti nagy szakmai szervezetek (Textilkereskedők Országos Szervezete, a Vásári és Piaci Kereskedők Ipartestülete, a KÉKOSZ, a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete.stb.) is tagjai lettek. 18

1947.tavasza egyértelműen új szakaszt nyitott meg az érdekképviseleti munkában. Egyre határozottabban fogalmazódott meg a kis üzletek tulajdonosainak igénye, hogy sorsuk ne kötődjön a nagykereskedőkhöz, vagy az exportőrökhöz. A megalakult KISOSZ egyre inkább meghatározó szerepet töltött be az érdekképviseleti munka irányításában, s igen sok esetben az akkori kormányzat által diktált, sokszor egyáltalán nem népszerű feladatok megoldásában. 1948. telén törvény jelent meg, mely szabályozta az érdekképviseleti intézményi rendszert az országban. A kereskedelmi és iparkamarák tevékenységének egy részét a KISOSZ-ra, másik részét az akkori KIOSZ-ra (Kisiparosok Országos Szervezete ruházta át. Bizonyos fokú állami feladatok lebontására is sor került, de úgy, hogy a kormány mindig vigyázott arra, hogy a végleges utasítások, rendeletek végrehajtása csak az ő jóváhagyásával történhessen. 1947-48-ban Budapesten az üzletek száma 20600, Szegeden például 1350, Debrecenben 1160, Miskolcon 1100, Pécsett 1000. Ekkor még Budapesten 51 emberre jutott egy kereskedés, a megyei városokban 96 lélekre jutott egy üzlet. A megyék között már ebben az időben is Pest megye állt az élen, majd Somogy következett. A szakmai statisztikákból a vegyes kereskedések száma messze kiugrik, közel 21000 vegyeskereskedő után 11000 élelmiszerkereskedő, 8500 textilkereskedő, 7000 agrárkereskedő és 550 csarnoki, piaci és utcai árus van regisztrálva ebben az időszakban. 1950-ben már 44350 fő volt a kereskedők létszáma, ebből kiskereskedő 39000, vendéglátó 5350. 1989-ben 41884 fő regisztrált magánkereskedő volt, ebből kereskedő 27930, vendéglátó 10172, egyéb 3872. 1993-ban már 153702 fő a magánkereskedők száma, ebből kereskedő 77189, vendéglátós 23636, egyéb 52887 fő, amelyből 1480 nagykereskedő, 356 fő külkereskedő. A tényszámok is bizonyítják, hogy mekkora változáson ment keresztül a közel fél évszázad alatt a magánkereskedelem és megállapítható, hogy valamennyi szakmában jelentősen nőtt számuk. Az előbbiekben leírtakból kitűnik, hogy állandó mozgásban, hullámzásban volt a KISOSZ érdekképviseleti munkája. 1989-ben a megyei szervezetek részéről egyre erőteljesebben fogalmazódott meg az igény, hogy a KISOSZ-on belül, de jogilag is önállóan végezhessék érdekképviseleti munkájukat, biztosítva ezzel a szabad mozgásteret és a gyors döntéshozatal lehetőségét számukra. 19

Ezen igény jogosságát elismerve az 1989. évi II. törvény Az egyesülési jogról szóló törvény 20. -a alapján úgy döntött 1991 májusában a KISOSZ Országos Küldöttgyűlése, hogy feloszlatja a Kiskereskedők Országos Szövetségét és ezzel egy időben megalakultak önálló szervezetként a megyei tagegyesületek és a budapesti szervezetek. A tagegyesületek létrehozták a Kereskedők Országos Szövetségét, melynek későbbi neve a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége lett. Teljesen át kellett dolgozni az érdekképviseleti munkát, az új igényekhez, álláspontokhoz kellett igazítani valamint a tömegesen megjelent rendeleteknek megfelelően. A KISOSZ napjainkban Jelenleg a KISOSZ 22 jogilag önálló tagegyesülettel működik, melyből 19 megyei, 2 budapesti és egy mutatványos tagegyesület. A szakmai apparátus központja a Budapesten működő Országos Központ nem irányító, hanem útmutató, segítő szerepet tölt be a tagegyesületek életében. Összekötő láncszemet alkot a kormány, a minisztériumok, és az egyéb szervek, valamint a tagegyesületek között, akik közvetlen kapcsolatban állnak kereskedő-vendéglátó tagjaikkal. A KISOSZ által képviselt vállalkozások köre napjainkban döntően egyéni vállalkozási formában, kisebb mértékben társas vállalkozási formában működő kis- és középvállalkozók. A szervezet tagságát alkotó vállalkozások alapvető érdeke a gazdaság és a jogi környezet stabilitása, a kiszámítható elvonási és támogatási rendszer. Természetesen a kisvállalkozások eredményességének is első számú tényezői a gazdaság növekedése és az infláció csökkentése, melyek együtt növelik a belső fogyasztást. Mivel a bolti kiskereskedők és a vendéglátó egységek a belföldi piacon működnek, esetükben az eredményességet csak a növekvő belföldi fogyasztás jelenti, az export növekedésének hatása csak áttételesen jelentkezik. Az utóbbi években a magyar gazdaság hajtómotorja elsősorban a letelepedett multinacionális cégek exporttevékenysége volt, s ez még mindig tart. A makrogazdasági eredmények is e körben jelentkeznek és egyúttal sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint a kisvállalkozások helyzetelemzése. 20

Makrogazdasági körülmények és a kisvállalkozások A KISOSZ elsősorban olyan gazdaságpolitikát kíván támogatni, amely az átlagon felüli gazdasági növekedés feltételeinek biztosításával együtt a belföldi kereslet növekedését eredményezi. Ennek megfelelően célként fogalmazódik meg, hogy emelkedjen a lakosság reál jövedelme, mely fizetőképes belföldi keresletként jelenjen meg a kisvállalkozásoknál. Összefoglalva: a szervezet támogat minden olyan gazdaságpolitikát, amely stabilitást és kiszámíthatóságot biztosít a gazdasági élet szereplőinek, megteremti a gazdasági növekedés feltételeit és az ebből eredő költségvetési többletbevételekből a gazdaságot, a belföldi keresletet és kiemelten a kisvállalkozásokat önálló programmal támogatja. A vállalkozói fogalomrendszer újraszabályozása A KISOSZ már régóta kezdeményezte az egyéni vállalkozásról szóló törvény módosítását, melynek során javasolta, hogy a saját tőkével, saját kockázatra végzett gazdasági tevékenységű egyéni vállalkozásoktól különböztessék meg az egyéb jövedelemszerző tevékenységet folytató magánszemély kategóriáját. A javaslat hátterében az a magyar sajátosság áll, hogy nagyon sokan rendelkeznek vállalkozói igazolvánnyal kizárólag adózási, elszámolási, vagy technikai okok miatt, miközben kvázi alkalmazottként dolgoznak, hiszen vállalkozóként csak egy megbízónak végezhetnek folyamatos tevékenységet, tőkebefektetés nélkül, határozott összegű vagy tarifájú megbízási vagy vállalkozási díjért. Az Európai Unió ugyanakkor az önfoglalkoztató fogalmával próbálja meg a legkisebb vállalkozás kezelését. Mindez azt indokolja, hogy a vállalkozói fogalomrendszert célszerű újraszabályozni egyrészről az uniós fogalomrendszerhez közelítve, másrészről figyelembe véve a magyar sajátosságokat. Talán a legegyszerűbb megközelítési forma a vállalkozás méretének figyelembe vétele, mert az meghatározza, hogy a kisvállalkozó mennyire tud megfelelni egy összetett szabályozó rendszernek, azaz ehhez kell igazítani az adminisztrációs és szabályozási környezetet. Ez pedig vállalkozási formától is független lehet, hiszen egy egyéni vállalkozó is foglalkoztathat 40-50 főt, vagy többet, és működhet úgy is, hogy egy családhoz tartozó két tulajdonos dolgozik csak. Ezért támogatja a KISOSZ az önfoglalkoztató definíciójának bevezetését. 21

Hagyományos érdekképviseleti tevékenység A hagyományos érdekképviseleti tevékenység a kisvállalkozói kör egészére vonatkozó érdekek védelmét és képviseletét jelenti elsősorban a kormányzati szervekkel és a helyi önkormányzatokkal, másodsorban más hatóságokkal szemben. A KISOSZ megalakulásától tagja volt a többször átalakult Országos Érdekegyeztető Tanácsnak és szakbizottságainak, az Országos Munkaügyi Tanácsnak és bizottságainak, a Nemzeti ILO Tanácsnak, az Európai Integrációs Tanácsnak és az Országos Szakképzési Tanácsnak. Mint érdekképviselet kézhez kapja a vállalkozói körét érintő jogszabálytervezeteket, azokról a KISOSZ szakemberei véleményt alakítanak ki, adott esetben önálló kezdeményezéssel élnek. A törvényi kezdeményezések és véleményezések sorárából mindig kiemelkedik egyrészről a társadalombiztosítással és az adózással kapcsolatos törvények és jogszabályok köre, másrészt a munkavégzéssel és a gazdasági versenyhelyzettel kapcsolatos kérdések. Itt külön ki kell emelni, hogy mind a társadalombiztosítási, mind adózási kérdésekben a KISOSZ önálló koncepciót alakít ki vállalkozói körére, amelyet folyamatosan próbál a kormányzattal szemben érvényesíteni. A KISOSZ véleménye ugyanis az, hogy nem lehet adózási, számviteli szempontból egy kalap alá venni az önálló szervezeti egységekkel és ügyintéző apparátussal működő nagyvállalatokat, valamint e tipikusan családi munkavégzésen alapuló mikro- és kisvállalkozásokat. A kormányzat az egységes adórendszer védelmében csak nagyon lassan enged a KISOSZ elképzeléseinek, ugyanakkor egyre több szövetségese van a KISOSZ-nak, az európai példákon felbuzdulva magában a kormányzatban is, abban a kérdésben, hogy a családi munkaerőn alapuló mikrovállalkozásokat teljesen külön törvényi szabályozás alá kell venni. A jogi véleményezéseken túl a KISOSZ természetesen együttműködésre törekszik már az ellenőrzés során kialakult egységes értelmezés érdekében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, az ÁNTSZ, valamint a Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség szervezetével is. 22