BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI MARKETING ÉS TELJES KÖRŰ MINŐSÉGIRÁNYÍTÁS (TQM) SZAK Nappali tagozat Fogyasztói piac szakirány BIOTERMÉK AVAGY ÚJ PIACI TREND A HIPERMARKETEKBEN Budapest, 2005 Készítette: Majkut Sarolta
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék...3. oldal Bevezetés...5. oldal 1. Az ökológiai gazdálkodás történeti áttekintése...7. oldal 2. A biogazdálkodásról általában...10. oldal 2.1. Minőségi követelmény...10. oldal 2.2. Az ökológiai termesztés...11. oldal 2.3. A biotermék...13. oldal 2.4. Az ökológiai gazdálkodás alapelvei...14. oldal 2.5. Az ökológiai mezőgazdaság alapvető céljai...14. oldal 3. Ökogazdálkodás Magyarországon... 16. oldal 3.1. Szervezeti háttér... 16. oldal 3.2. A kezdetek... 16. oldal 3.3. Az ökogazdálkodás méretei... 18. oldal 3.4. Magyarországon termesztett minősített biotermékek... 22. oldal 3.4.1. Szántóföldi növények... 22. oldal 3.4.2. Zöldségfélék... 22. oldal 3.4.3. Gyümölcsök... 22. oldal 4. FAO és Magyarország... 24. oldal 4.1. Magyarország helyzete... 24. oldal 4.2. Megvalósult programok Magyarországon... 25. oldal 5. STEEP-elemzés... 26. oldal 5.1. Társadalmi környezet elemei... 26. oldal 5.2. Kulturális környezet... 29. oldal 5.3. Technológiai és természeti tényezők... 29. oldal 5.4. Gazdasági tényezők... 30. oldal 5.5 Politikai tényezők... 31. oldal 5.5.1. Az ökogazdálkodás támogatása és hazai szabályozása... 31. oldal 5.5.2. Az ökológiai gazdálkodás jogszabályi háttere... 34. oldal 5.5.3. Az ellenőrzés és tanúsítás rendszere... 36. oldal 5.5.3.1. Egyéb összetevőket is tartalmazó termékek... 39. oldal 5.5.3.2. Átállási termékek... 40. oldal 5.5.4. A fogyasztók védelme... 41. oldal 3
6. Biotermékek értékesítési csatornái... 43. oldal 6.1. Jellemző értékesítési utak... 43. oldal 6.2. On-line értékesítés... 44. oldal 6.3. A hipermarketek... 45. oldal 7. Primer kutatás... 49. oldal 7.1. Kutatás módszertana... 49. oldal 7.2. Biotermékek a hipermarketek polcain... 49. oldal 7.2.1. Auchan... 49. oldal 7.2.2. Cora... 51. oldal 7.2.3. Interspar... 54. oldal 7.2.4. Tesco... 56. oldal 7.3. A beszállítói oldal... 59. oldal 7.3.1. Biopont Plus Kft.... 59. oldal 7.4. Összegzés... 62. oldal 8. A fogyasztók attitűdje a biotermékek iránt a hipermarketekben... 66. oldal 8.1. Az egészséges táplálkozás megítélése... 66. oldal 8.2. Élelmiszervásárlási preferencia... 67. oldal 8.3. Bioélelmiszer-vásárlás motivációi... 69. oldal 8.4. Biotermékek imázsa... 70. oldal 8.5. Biotermékek beszerzése... 73. oldal 8.6. Eladóhelyi reklámok észlelése, hatásai... 74. oldal 9. Összegzés... 75. oldal Mellékletek... 77. oldal Táblázatok listája... 82. oldal Irodalomjegyzék... 83. oldal Könyvek... 83. oldal Újság, folyóirat... 83. oldal Egyéb kiadványok... 83. oldal Internet... 83. oldal 4
Bevezetés Régóta érdekel a természetgyógyászat, illetve az egészséges táplálkozás. Rendszeresen tájékozódom az újdonságokról, folyóiratokat olvasok az egészséges életvezetés témájában, illetve igyekszem életvitelemet is ehhez tartva kialakítani. Mióta magamnak vásárolom be a napi szükséges élelmiszereket, jobban odafigyelek arra, hogy mi kerüljön a kosaramba. Mivel általában nagyobb üzletekbe, főként hipermarketekbe járok vásárolni, megfigyeltem, hogy hol milyen egészséges termékek kaphatók, ki hogyan próbálja kialakítani a manapság oly népszerű egészséges terméksarkokat, illetve foglalkoznak-e a megújuló fogyasztói szükségletekkel. Számomra fontos, hogy mindent egy helyen meg tudjak vásárolni, beleértve a nem élelmiszerjellegű termékeket. Ezért nem bioboltban vásárolom meg az élelmiszereket. Manapság egyre inkább előtérbe kerül az egészséges táplálkozás, rohanó világunkban felértékelődnek az egyébként hétköznapi dolgok, például a természetes élelmiszerek fogyasztása. Az emberek hajlamosabbak többet áldozni olyan termékekre, amelyekről úgy gondolják, hogy egészségesek, vagyis legalább ezzel is tehetnek valamit egészségük megőrzése érdekében, hiszen sokaknak nincs ideje sportolni, viszont szeretnének valahogyan fittek maradni, vagy éppen fitté válni. Ezekre a megújuló fogyasztói igényekre építve az élelmiszergyártók, illetve forgalmazók kigondoltak egy olyan üzletpolitikát, amellyel ezt a réteget megcélozhatják. Egyre több élelmiszerkereskedésben találkozni ilyen-olyan biosarkokkal, ahol a jobbnál jobb, egészségesebbnél egészségesebb termékeket kínálják, persze nem túl alacsony áron. A mind népszerűbb hipermarketek természetesen itt is felvették a versenyt a kis láncokkal, kisboltokkal, illetve a bioszaküzletekkel isl. Előnyük talán abban rejlik a többi kereskedéshez képest, hogy egy hipermarketben sok termékfajta megtalálható, legyen az műszaki cikk, könyv, vagy éppen a bioélelmiszer. A kérdés az, hogy ezek a termékek vajon mennyire egészségesek, milyen célt szolgálnak valójában. Vajon ez is csak újabb üzleti fogás? Milyen indíttatásból forgalmaznak a hipermarketek bioélelmiszereket? Szakdolgozatom fő kérdése az, hogy a biotermék mint aktuális trend jelenik-e meg a hipermarketekben, vagy komoly esély van arra, hogy potenciális termékké váljon a fogyasztók fejében, továbbá a hipermarketek stratégiájában. 5
Dolgozatom első felében az ökológiai gazdálkodás történeti hátterét, szabályozását, a biogazdálkodás formai követelményeit, továbbá a szabályozási, ellenőrzési rendszert kívánom leírni. Ezt követi a külső környezet elemzése, mivel úgy gondolom, hogy a biotermékek esetében is fontos, hogy megtudjuk azokat a kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai tényezőket, amelyek hatással vannak az ökogazdálkodás, kereskedelem egészére. Az értékesítési csatornák vizsgálatában számszerűen alátámasztott tények alapján a hipermarketeket veszem górcső alá, a továbbiakban elemzem a hipermarketek piaci viselkedését, mélyinterjús kutatást végzek a hipermarketek oldaláról, továbbá a beszállítói oldal vizsgálatát is fontosnak tartom. A szakdolgozatban a hipermarketekben vásárló fogyasztók biotermékekkel szembeni attitűdjeit is megvizsgálom. Úgy vélem, hogy ezen információk segítségével a megfogalmazott kérdésekre választ kapok. 6
1. Az ökogazdálkodás történeti áttekintése 1 A XX. századi ökológiai gazdálkodást megalapozó elméletek és mozgalmak a XIX. században gyökereznek. Számos kutató dolgozott hosszú távú programok kialakításán már az 1800-as évek végén is a természeti és a humán erőforrások megőrzése céljából. Aldo Leopold volt az, aki felismerte a természet megújuló képességét, valamint, hogy a vizek tisztaságának megóvása jelenti az ökológiai egyensúly fenntartásának alapját. A XX. század elején Masanobu Fukuoka japán mikrobiológus azt vallotta, hogy a szervezett mezőgazdaság az emberi egoizmus eszköze, és a "Ne tégy semmit - a természet megtermi a magáét" mozgalom élharcosaként olyan rendszert dolgozott ki, amelyben tilos volt a talajművelés, a műtrágyázás, a gyomirtás, a növényvédelem. Rendszerére jellemző, hogy a kultúrnövények magjait agyagpéppel drazsírozza, a területen tett bejárásai alkalmával elszórja és a kedvező körülmények közé került magok kelnek ki. Gazdálkodása kezdetén egy teljesen kopár sziget volt az elindulás alapja, ma ez a sziget dús, erdővel és (élelmiszert adó) kultúrnövényekkel fedett, a növények egyedi termőképessége maximálisan kibontakozik, de a termésátlag - a rendkívül változatos növényelrendezés miatt alacsony. A mezőgazdasági termékek minősége az első világháború után jelentősen romlott. Mivel a talaj termékenysége romlott, és gyakran növénybetegségek pusztítottak, a termésmennyiség jóval alatta maradt a háborút megelőző mennyiségeknek. A jelenség okát sokan a kémiai eljárások egyre elterjedtebb alkalmazásában látták. A probléma elemzésére és megoldására Rudolf Steinert, az antropozófiának nevezett filozófiai irányzat megteremtőjét kérték fel. Steiner (1861-1925) organikus szemlélete az élet nagyon sok területére kiterjedt, az építészetre, a gyógyászatra éppen úgy, mint a művészetekre vagy a pedagógiára. Steiner 1924-ben egy Wroclawhoz közeli uradalomban nyolc fejezetből álló előadást tartott "A mezőgazdaság fejlődésének filozófiai alapjai" címmel. Elméletének az volt a lényege, hogy önálló, zárt rendszerű egységnek tekintette a gazdaságot, amelynek szoros 1 FVM Agrármarketing Centrum Kht. megbízásából az Oszkő Tanácsadó Bt. 2002. Az ökotermékeekkel kapcsolatos fogyasztói szokások, értékesítési csatornák, 5-6. oldal 7
kölcsönhatásban működő részei: a talaj, a növények, az állatok és az ember. A szakirodalom ennek az előadásnak az időpontjára teszi az ökológiai gazdálkodás megalapozását. Ezt követően az 1920-as évek közepén megalakult az Antropozófiai Társaság kísérleti tagozata, amely a steineri úton haladva kidolgozta Németország első, úgynevezett biodinamikus rendszereit. Az évtized végére száz, az 1940-es évek elejére pedig már ezer mezőgazdasági üzemben dolgoztak a környezet- és emberbarát elveket követve. 1930-ban a társaság (Demeter) megjelentetett egy lapot, hogy minél szélesebb körben megismertesse szakmai tapasztalatait, majd 1932-ben megalapították a ma is létező Demeter Szövetséget, amely a speciális gazdálkodásból származó biotermékek értékesítését hivatott megoldani. A szerves biológiai gazdálkodás alapjainak létrehozása a svájci Müller házaspár nevéhez fűződik. A nitrogén nagyarányú felhasználásának következményeként Hans Müller (svájci orvos) hamarosan észrevette, hogy az ételek minősége romlik. Hans Müller 1946-ban biotermékeket előállító és értékesítő szövetkezetet hozott létre, amelynek elsődleges célja volt, hogy a minőség javítása révén kiegyensúlyozottabbá tegyék az értékesítést, ezáltal nagyobb biztonságot teremtve a gazdálkodók számára. Ô indította el az elsõ (szerves-biológiai) biogazdálkodási mozgalmat, amely az õ, és Hans Peter Rush nevéhez fűződik (Müller-Rush), ez volt az alapja a mai Bioland szervezet elindulásának. Felesége, Maria Müller (kertész- és gazdasszonyképző iskolát végzett) mezőgazdasági, egészségügyi és táplálkozástudományi ismereteinek gyakorlati hasznát kipróbálta a saját kertjében is, és számos, ma is alkalmazott módszert dolgozott ki, továbbá megreformálta a paraszti konyhát. A szerves biológiai gazdálkodás az 1940-es évektől kezdve terjedt el Nyugat- Európában a házaspár úttörő tevékenysége nyomán 1943-ban Angliában jelent meg Lady Eve Balfour könyve "Az élő talaj" címmel, amely a talaj-növény-ember egészségének összefüggéseiről szólt. Előírásai a Müller- Rush rendszerrel azonosnak mondhatók. Lady Balfourra nagy hatással volt Sir Robert McCarrison, aki felhívta a figyelmet a táplálkozás és az egészség kapcsolatára. Három évvel könyvének megjelenése után Londonban megalakult a Soil Association, amely napjainkban is Anglia legfontosabb, ökológiai gazdálkodással foglalkozó kutató- és információs intézménye. 8
A "fenntartható gazdálkodás" kifejezés az 1980-as években vált honossá a szakirodalomban, amikor a Világelemző Intézet ismertette "Irány a fenntartható társadalom" című tanulmányát. Az Amerikai Egyesült Államokban 1987-ben hatályba lépett élelmiszer-biztonságról alkotott törvény így fogalmaz: "A fenntartható fejlődésnek találkoznia kell a jelen generáció igényeivel úgy, hogy ne csökkentse a következő generáció esélyeit." 9
2. A biogazdálkodásról általában 2.1. Minőségi követelmény 2 Manapság az egyik legfontosabb elvárás az élelmiszer-biztonságot illetően az, hogy az élelmiszer ne tartalmazzon veszélyes mértékben szermaradványokat. Ez már nagyon régóta alapkövetelmény, és az új hatóanyagok engedélyezésének, a növényvédő szerek használatának, dokumentálásának nagyon szigorú, nemzetközi megállapodásokban rögzített szabályai vannak. A fogyasztóknak ezzel kapcsolatban mégis vannak félelmeik, nem is alaptalanul. Az egyik gond, hogy a hatóanyagok és a dózisok, valamint a várakozási idők engedélyezéséhez elvégzett vizsgálat hivatalos eredménye mindig az, hogy az anyagot az engedélyokiratban leírt módon alkalmazva, jelenlegi ismereteink szerint a terményben maradó szermaradék az emberi egészségre nincs káros hatással. Viszont az idő múlásával új vizsgálati módszereket vezetnek be, új szempontok születnek, illetve a tömeges használat során tapasztalatok gyűlnek össze, s egy-egy hatóanyagról később mégis megállapítják, hogy veszélyes, de addig bekerülhetett az élelmiszereinkbe. A másik probléma, hogy a gondosan kialakított és előírt alkalmazást a termelők nem feltétlenül tartják be, az ellenőrzés pedig igen költséges állami feladat lenne, így nem nagyon végzik. A természeti környezet védelme iránt egyre fogékonyabb lakosság ezen kívül aggódik a vegyszerek környezetkárosító hatásai miatt. Kevesebbet szoktak arról beszélni, hogy a legnagyobb közvetlen károsítás a védekezést végző, illetve a kezelt növényállományban tevékenykedő dolgozókat éri. Mindezek következtében alakult ki az a szemlélet, hogy ha ennyi problémával jár a vegyszerek használata, akkor jobb megválni tőlük; ezzel vette kezdetét a biotermesztés fejlődése. Kezdetben - mint a környezetvédő mozgalmakban általában - sokféle nehézségbe ütközött a lelkesedés, de azóta a nyugat-európai országokban nagy termőterületen, nagymennyiségű bioterméket állítanak elő, jól alkalmazható termesztési módszerekkel, kidolgozott ellenőrzési rendszerrel, jól irányított 2 Gillingerné dr. Pankotai Mária: Biotermék mint új minőségi követelmény www.ujdieta.hu/dieta2002_04-05.htm, 2004.10.25.,21:14 10
marketingtevékenységgel, sok országban tetemes állami támogatással. A nyugat-európai fogyasztó számára a biotermék megjelölés önálló minőségi paraméter lett. Hazánkban még mindig sok embernek az a véleménye, miszerint a biotermesztés nem lehetséges, de legalábbis gazdaságtalan. Eközben egyre több termelő próbálja elsajátítani a szükséges ismereteket, dinamikusan nő az ellenőrzött biotermesztés területe és az előállított biotermékek mennyisége. Sajnálatos tény, hogy a megtermelt áru döntő többségét Nyugat-Európába szállítják, pedig a hazai vásárlók közül is egyre többen igényelnének ilyen terméket. A legnagyobb probléma, hogy a kereskedelem nincs felkészülve ezeknek az áruknak a megbízható, a minőséget garantáltan megjelenítő elhelyezésére, kezelésére, s kereslet hiányára hivatkozva nem tesznek lehetővé a termelők számára jól tervezhető piacot. A megoldás a hazai kereslet növekedése lenne, ehhez azonban a vásárlók pontosabb tájékoztatását kellene megoldani. 2.2. Az ökológiai termesztés 3 A természetes táplálékok, azaz a biotermékek, más néven ökotermékek iránt egyre nagyobb az igény. Az ökológiai módszerrel előállított élelmiszerekben eleve megtalálhatók azok a természetben fellelhető vitaminok és ásványi anyagok, amelyekre a szervezetnek leginkább szüksége van, illetve a legkedvezőbben épülnek be. A bioélelmiszerek emellett mentesek a káros anyagoktól, valamint a vegyszerektől, így a szervezet számára nagyon értékesnek bizonyulnak. A biotermesztés fogalmának meghatározásában elég nagy zavar van. Általában azt tartják biotermesztésnek, ami vegyszeres permetezés nélkül történik. Ilyenek például - mondják - azok a kiskertek, ahol semmilyen vegyszert nem használnak, jobbára idő, kedv és szakértelem híján. Ezt azonban nem tekinthetjük biotermesztésnek,. Kétségtelenül hasznos, persze, ha a szakértelem nélkül végzett permetezéseket inkább elhagyják, de a növényvédelem teljes elhagyása az egész környéket veszélyezteti, s lehetetlenné teszi a szomszédoknál a gondos ápolást. Be kell látnunk, hogy a termesztett növényeinket jelenleg károsító állatok, mikroorganizmusok és vírusok ellen mindenképpen védekeznünk kell, különben nem kapunkért ékelhető termést. Ezeknek a 3 www.ebio.hu/oko/leiras327?=termesztes.html, 2004.11.04.,18:23 11
kártevőknek a többsége nagyapáink idejében még nem is fordult elő hazánkban, így az akkori művelési tapasztalatok nem érvényesek. A biotermesztés - vagy ökológiai gazdálkodás, ahogy a termelők hívják - gondosan megtervezett művelési rendszer, amelyben a szintetikusan előállított vegyszerek és műtrágyák használata tilos, ugyanakkor szükségszerű és javasolt a természetes hatóanyagok, ásványi anyagok, növényi kivonatok, baktériumkészítmények használata, valamint a fizikai mentesítés, továbbá a gondos egyedi növényápolás. Az ökológiai gazdálkodás alapelve, hogy úgy állít elő gazdasági növényeket és állatokat, hogy eközben a lehető legjobban kihasználja a termőhely ökológiai adottságait, ugyanakkor a lehető legkisebb mértékben avatkozik be a helyi ökoszisztémába, és semmiképpen sem károsítja vagy szennyezi azt. A termőhely adottságai a talajtulajdonságok, a klíma, az elérhető vízforrások, a természetes növénytakaró (maradványa), valamint a vadon élő állatok, közéjük értve a gerinceseket, az ízeltlábúakat és a mikroorganizmusokat is. Ezeket először is pontosan meg kell ismerni, hogy használni és védeni tudjuk. A területen élő állatok sokat segíthetnek a növényvédelemben és a talajerő fenntartásában. A talaj és a felszín alatti vizek leromlása ellen kiemelten kell küzdeni. A termesztés során semmilyen célból és ''kényszer'' esetén sem szabad szintetikus anyagokat használni. Törekedni kell az energiafelhasználás csökkentésére, a különböző szerves hulladékok, valamint a megújuló források felhasználására, előnyben részesítve a helyben elérhető forrásokat. A termesztett növényeket a terület adottságait figyelembe véve kell kiválasztani, ellenkező esetben nem szavatolható a növények kiegyenlített fejlődése, s megoldhatatlan lesz a leromlott állományban a növényvédelem. A tenyésztésbe vont állat létszámát a terület eltartó képességéhez kell igazítani, a takarmányt lehetőleg helyben kell előállítani. Elsősorban az őshonos állatfajtákat kell választani. Az állattartás szerves hulladékait és melléktermékeit a talajba vissza kell juttatni. Általában megoldandó a szerves anyagok körforgása a területen, illetve a terményekkel a talajból kivett anyagok visszapótlása. 12
2.3. A biotermék 4 Az ökotermék a biotermék hivatalos, az EU jogszabályoknak a magyar jogszabályokkal összhangban lévő elnevezése. Ez alapján az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás keretei között előállított élelmiszer nevezhető ökoterméknek, de az ökogazdálkodás, biogazdálkodás is hasonló értelemmel bír. Tehát nem a végtermék ellenőrzésén van a hangsúly, hanem az előállítás, illetve a termesztés körülményein. A biotermesztés felsorolt követelményei tehát egy komplex rendszert jelentenek, amelynek csak kis része a kemikáliák tiltása. A rendszer elemeit nemzetközi egyezményben foglalták egybe és szabályozták részleteiben - ez az IFOAM szabvány. Ennek magyarításával készült a Magyar Biokultúra Egyesület szabályzata. A belépni szándékozó termelőknek három év áll rendelkezésükre a konvencionális termelésről a biotermelésre való átállásra, az eközben elvégzendő feladatokat a szabályzat részletezi, s ezt rendszeresen ellenőrzik. A sikeres átállás után kezdheti meg a gazda a biotermelést, amelynek feltétele a részletes nyilvántartás, az egyesülethez való bejelentés növényfajra, állatlétszámra és művelésmódra lebontva. Az ellenőrzést a Biokontroll Hungária Kht. végzi, munkáját és bizonylatait az IFOAM is elfogadja. Az ellenőrzött termelésből kikerülő termék viselheti a ''biotermék'' megjelölést. Erre jelenleg nincsen egységes jelölés, a termelők egyéni tervezésű logókat használnak. A terméken a következő szövegnek kell olvashatóan szerepelnie: A Biokontroll Hungaria Kht. által ellenőrzött termelésből származó biotermék.'' Ha ez a felirat nem szerepel a csomagoláson - és ebből adódóan a terméket csak csomagolva, de legalábbis egyedi jelöléssel lehet forgalomba hozni-, akkor az nem biotermék, bármilyen módon legyen is ráírva. Valódi biotermék vásárlására az egyre több helyen nyíló ökopiacon nyílik lehetőség, ahol a termelőnek ki kell tennie a bizonylatát, így a termékekre már nem kell ráírnia semmit. Ezen kívül népszerűek a biobolt-hálózatok is, ahol széles kínálat várja az egészséges életmódra törekvőket. Azonban egyre inkább találkozunk biotermékekkel a hipermarketek polcain is. 4 www.ebio.hu/biotermek/info356?32=leiras.htm, 2004.11.04.,18:41 13
2.4. Az ökológiai gazdálkodás alapelvei 5 A köznapi szóhasználatban biotermesztésnek nevezett gazdálkodási formát a szakirodalom ökológiai gazdálkodásként definiálja, amin a növényvédő szerek és szintetikus műtrágyák nélküli, a szerves trágyázáson, a természetes élettani ciklusokon és a biológiai védelmen alapuló termesztés, valamint az azokhoz kapcsolódó állattenyésztés, élelmiszer-feldolgozás és -értékesítés értendő. 2.5. Az ökológiai mezőgazdaság alapvető céljai Nagy tápértékű élelmiszerek előállítása kielégítő mennyiségben. A természetes rendszerekkel összhangban végzett munka a dominálási kísérlet helyett. A biológiai ciklusok előmozdítása és erősítése a mezőgazdasági rendszeren belül, amely magába foglalja a mikroorganizmusokat, a talajflórát és faunát, a növényeket és állatokat. A mezőgazdasági tevékenységgel járó szennyezések (az erózió, a tápanyag-, illetve növényvédőszer-kimosódás) kiküszöbölése természetes termesztési eljárások révén A talaj hosszú távú termékenységének fenntartása, a biológiai aktivitás, a szervesanyag-tartalom megőrzése Felújítható tartalékok lehető legszélesebb felhasználása a helyileg szervezett mezőgazdasági rendszerekben. Helyi forrásokat felhasználó zárt rendszer, amely regionális és nemzetgazdasági viszonylatban egyaránt minimálisra csökkenti a befektetett energiát és anyagot, továbbá a veszteségeket. Lehetőleg olyan termékek és anyagok használata, amelyek újra felhasználhatók vagy visszajuttathatók a gazdaságba, vagy akár azon kívül is. A tenyészállatok faji és egyedi élettani igényeinek maximális kielégítése, lehetőleg helyben termesztett, emberi élelmezésre nem használatos terményekre alapozva. Állattartás olyan feltételek mellett, ahol az állatok számára lehetővé teszik született viselkedési tulajdonságaik mértéktartó kielégítését. 5 FVM Agrármarketing Centrum Khat. Megbízásából az Oszkő Tanácsadó Bt.2002. Az ökotermékekkel kapcsolatos fogyasztói szokások, értékesítési csatornák. 6. oldal 14
A mezőgazdasági tevékenységből keletkező környezeti terhelések megelőzése, mérséklése A genetikai sokféleség elérése a mezőgazdasági rendszerben és a környezetében, ami magába foglalja a vadon termő növények és állatok életterének védelmét is. Megfelelő jövedelem, valamint az ember igényeit kielégítő tevékenység biztosítása a gazdálkodók számára, beleértve a munkaterületet és környezetét is. A mezőgazdasági termelők és családjuk egzisztenciájának biztosítása, életminőségük javítása; A mezőgazdaság szociális és ökológiai kihatásainak messzemenő figyelembevétele. A még többé-kevésbé érintetlen, nem mezőgazdasági élőhelyek, a vidéki környezet megőrzése. 15
3. Ökogazdálkodás Magyarországon 6 3.1. Szervezeti háttér A Biokultúra Egyesület elődje, a Biokultúra Klub 1983-ban alakult meg. Alapítói nem mezőgazdasági termelők, hanem környezettudatos fogyasztók és kertbarátok voltak. Célkitűzéseik között szerepelt, hogy megismertessék és elfogadtassák az ökológiai mezőgazdasági termelést az árutermelő gazdálkodókkal, a tudományos élettel, valamint az, hogy képzéseket szervezzenek gazdák, feldolgozók, kertbarátok számára. A célkitűzések megvalósítása során több ezer fő vett részt a Biokultúra Egyesület tanfolyamain, tudományos konferenciáin, és beindult a termelés is, melyben meghatározó szerepe volt a Nyugat-Európából -főként Hollandiából - érkező piaci impulzusoknak és szak-embereknek is. A kezdetektől az ellenőrzést és tanúsítást a Biokultúra Egyesület végezte 1996- ig, amikor az ellenőrzés és tanúsítás objektivitása érdekében megalakította a Biokontroll Hungária Kht.-t. Ettől kezdve a Biokontroll Hungária Kht. végezte az ellenőrzést, 1998-tól pedig a tanúsítást is. 2000-ben osztrák és német ellenőrző szervezetek, magánszemélyek megalapították a Hungária Öko Garancia Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Ellenőrző és Tanúsító Kft.-t 7, amely azóta a Biokontroll Hungária Kht. mellett párhuzamosan végzi tevékenységét. 3.2. A kezdetek Az ökológiai gazdálkodásról nem létezett sem jelentési kötelezettség, sem statisztikai adatgyűjtés. Ezen kívül 2000-ig, a hazai ökológiai jogszabályok megjelenéséig 7-8, ma már Magyarországon nem működő ellenőrző szervezet is végzett ellenőrzést. 6 FVM ökotermékekről szóló tanulmánya www.fvm.hu - keresés: ökotermék, 2004.10.27., 21:37 7 FVM Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht.: Minden, amit a bio termékekről tudni kell, ingyenes kiadvány, 2004. 16
Az összegyűjtött információk alapján kezdetben legfeljebb 1-2 ezer hektár lehetett az ökológiai gazdálkodásba bevont terület nagysága. 2002-ben 100 ezer ha volt az ökológiai gazdálkodás követelményei szerint ellenőrzött terület, és több mint 1300 bioterméket kibocsátó termelőt ellenőriztek. Az adatok ismeretében reálisnak tűnik az az előrejelzés, amely azt mondja, hogy a hazai ökológiai gazdálkodásra használt területek nagysága belátható időn belül elérheti a kívánatosnak mondható 600.000 ha-t. Ennek elősegítésére hozták létre az úgynevezett átállási támogatást, és az ökológiai program már a vidékfejlesztési célelőirányzatban is szerepel. Ezeken kívül a Sapardprogramok is prioritásként kezelik az ökológiai gazdálkodást. A Biokultúra Egyesület és a Biokontroll Kht. kimutatásai szerint az ökológiai gazdálkodást folytató üzemek száma, valamint az ökológiai művelésbe vont területek nagysága a következőképp alakult. Ökológiai művelésbe vont területek nagysága 1. számú táblázat Év Üzemek száma Öko-területek nagysága (ha) 1995 108 8 232 1996 127 11 397 1997 161 15 772 1998 330 21 565 1999 327 32 609 2000 471 47 221 2001 764 79 178 2002 995 103 672 2003 1 255 113 816 Forrás: Oszkő Tanácsadó Bt. Az ökotermékekkel kapcsolatos Fogyasztói szokások, értékesítési csatornák, 8. oldal Az állattenyésztés volumene végig igen alacsony volt. A 2003. évben is csupán 137 gazdaságban volt ökológiai állattartás, az ökológiai gazdálkodás keretében tartott állatlétszám pedig 11 210 számosállatot tett ki. Az ökológiai termékek nagyrészt feldolgozatlanul, közvetítő kereskedőkőn, jutalék ellenében jutottak el a nyugat-európai vevőkhöz. A feldolgozó üzemek eleinte 17
főként alkalmilag, és bérmunkában végeztek elsődleges feldolgozást (gyorsfagyasztás, zöldség-, gyümölcs-, gyógy-, valamint fűszernövény szárítás, pépkészítés stb.). Az ellenőrzésbe bejelentkező kereskedők és feldolgozók számának alakulását az alábbi táblázatban követhetjük nyomon. Ellenőrzésbe bejelentkező kereskedők és feldolgozók számának alakulása 2. számú táblázat Év Feldolgozók száma Kereskedők száma 1998 17 2 1999 36 22 2000 36 54 2001 67 72 2002 100 92 2003 215 53 Forrás: Oszkő Tanácsadó Bt.: Az ökotermékekkel kapcsolatos fogyasztói szokások, értékesítési csatornák, 9. oldal Becslések szerint a 1990-es évek eleje óta a magyar ökológiai termékek hozzávetőlegesen 90%-a exportra kerül (főként az Európai Unióba és Svájcba), és csak a maradék, azaz 10% kerül hazai forgalmazásra. 3.3. Az ökogazdálkodás méretei Az ökogazdálkodás és a bio élelmiszer előállítás értelmezése ma Magyarországon nem egyértelmű. A hivatalosan akkor válik elismertté és elfogadottá egy ökogazdálkodást folytató termelő, ha bekapcsolódik az ellenőrzési rendszerbe. A hivatalos és a mindennapi értelmezés közötti különbségeket jól érzékeltetik az FVM, illetve a 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ) adatai. Ökológiai gazdálkodásba vont területek Magyarországon (hektár) 3. számú táblázat Főbb növénycsoportok 1996 1997 1998 1999 2000 Gabonafélék 3 115 5 556 7 200 8 086 15 730 18
Hüvelyesek 50 178 322 155 1 388 Olajos növények 3 439 3 404 3 690 4 461 4 320 Takarmánynövények 1 016 1 626 2 300 2 778 3 377 Egyéb szántóföldi növények 278 701 550 1 484 3 631 Zöldségfélék 158 270 290 270 327 Fűszer- és gyógynövények 224 245 396 380 135 Gyümölcs 157 532 570 1 054 795 Szőlő 106 198 218 162 187 Gyep, rét, legelő 3 784 6 403 6 670 15 603 20 641 Ugar 133 152 295 1 490 2 720 Egyéb 398 Összesen 12 460 19 265 22 501 35 979 53 649 Forrás: FVM Ökológiai gazdálkodást folytató, ellenőrzött hazai vállalkozások Ellenőrzött mezőgazdasági terület nagysága, vállalkozások száma 4. számú táblázat 1998 1999 2000 2001 Ellenőrzött mezőgazdasági terület (ha) 22 501 35 979 53 649 79 178 Vállalkozások száma Mezőgazdasági termelők 330 333 495 764 Méhészek 49 76 165 207 Vadon termő növények begyűjtői 3 4 6 8 Feldolgozók, csomagolók 17 25 41 67 Kereskedelmi egységek 2 36 54 72 Importőrök 0 1 1 1 Összesen 401 475 762 1 119 Forrás: Oszkő Tanácsadó Bt.: Az ökotermékekkel kapcsolatos fogyasztói szokások, értékesítési csatornák, 10. oldal 19
Az országban a biogazdaságok foltszerűen, egymás közelében helyezkednek el. Ennek az a magyarázata, hogy a gazdálkodók gyakran egymástól kapnak kedvet az új termelési eljárás kipróbálására, majd később egymáshoz küldik a potenciális vevőket, ha a termékük éppen elfogyott. Következésképpen a termelő integrátorrá léphet elő és újabb biotermelőket toborozhat és foghat össze egy-egy térségben. Érdekes jelenség, hogy a nyugat-magyarországi részeken a biogazdaságok száma helyett sokkal inkább a biotermékek feldolgozásának konzervipar, hűtőipar, méz, bébiétel-gyártás üzemi kapacitása fejlődik. Az ökológiai gazdálkodással foglalkozók száma jobbára az ország déli részén, elsősorban Békésben nő, de Borsodban és Szabolcs-Szatmárban is mind többen élnek a lehetőséggel. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében inkább az itt biogazdálkodó osztrák gazdák térnyerése a meghatározó. A legfrissebb adatok szerint minden régióban, sőt, minden megyében folyik biogazdálkodás. A gazdaságok számát tekintve a Dél- és Észak-alföldi, illetőleg az Észak-magyarországi régió messze megelőzi a többit, a termelésbe vont terület nagyságát tekintve a Közép- és Dél-dunántúli térség, azon belül is Komárom, illetőleg Baranya megye emelkedik ki. A termelők vélhetően azért mozdulnak a biogazdálkodás irányába, mert a szokványos gazdálkodás feltételei egyre inkább kimerülnek. Jelentős a tőkehiány, nem jut elegendő pénz az input anyagok megvásárlására, vagy éppen a terhelt környezet nem alkalmas valamilyen okból a termelésre. A jogszabály alapján ellenőrzött, biogazdálkodásba vont területeken néhány növény esetében jelentős változás történt. Az összes ellenőrzött terület nagysága 67,7%-kal emelkedett, az átállási területeké pedig 33,2%-kal. A hazai ellenőrzött és átállási területek hasznosítására jellemző, hogy legnagyobb arányú a gyepként, legelőként, valamint a szántóföldként való hasznosítás. 2000 és 2001 között sokszorosára nőtt a tönkölybúza vetésterülete és a zöldségféléké, továbbá a fűszer- és gyógynövényeké, csökkent viszont a takarmánynövények és egyéb pillangósok termesztésére használt terület. A KSH által végzett hazai összeírás (ÁMÖ 2000) szerint Magyarországon mintegy 3300 gazdaság foglalkozik különböző szinten és különböző céllal ökogazdálkodással. Ezek egy része semmiféle szervezethez nem tartozva, még nem bejelentetten és ellenőrzötten végzi tevékenységét, csupán hobbi szinten, jobbára önellátási céllal folytat biogazdálkodást. 20