JUBILEUMI ÉVKÖNYV 1954-2014 1964-2014

ÉVKÖNYV

BALMAZÚJVÁROSI VERES PÉTER GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÉPZŐ ISKOLA JUBILEUMI ÉVKÖNYV 1954-2014 1964-2014 ELSŐ KÖTET BALMAZÚJVÁROS 2015 2

TARTALOMJEGYZÉK Köszöntő... 4 Veres Péter: Én nem mehetek el innen... 5 Névadónk... 6 Iskolánk története... 8 Igazgatóink voltak... 13 Az emlékezet ad jövőt... 14 Alapító tanáraink... 16 Emlékezés neves tanárainkra... 18 Baji Gál Ferenc (1951-2011)... 18 Bányai István (1935-2000)... 19 Csige István (1941-2015)... 20 Csige József (1937-2007)... 21 Ferenczi János (1935-1986)... 22 Gyürky Györgyné Szarvas Katalin (1950-2001)... 23 Kalmár Zoltán (1923-1984)... 24 Tatár Zsolt (1941-2009)... 25 Tóth István (1932-2002)... 26 Az 1954 és 2015 között iskolánkban tanító pedagógusok... 28 Tantestületünk a 2014/2015-ös tanévben... 31 Nyugdíjas tanáraink... 35 Interjú Szabó Gábor nyugdíjas tanár úrral... 36 Tanáraink, akik iskolánk falai között töltötték középiskolás éveiket... 38 Interjú Szabó Erika tanárnővel... 38 Így kezdődött... 41 Klubdélután 1964-ből... 41 Szabadidős tevékenységek az 1960-as évek ipari iskolájában... 43 Az elsők... 44 A legkorábbi tablók a szakmunkásképzés történetéből... 44 Az 1968-ban, elsőként érettségi vizsgát tett osztályok tablói... 46 3

KÖSZÖNTŐ Köszöntöm a Veres Péter Gimnázium és Szakképző Iskola jubileumi évkönyvének olvasóját. Intézményünk a 2014-2015-ös tanévben ünnepelte a gimnáziumi képzés ötvenedik, a szakképzés hatvanadik évfordulóját. 2015. július 1-jétől a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Veres Péter Gimnáziuma és Szakképző Iskolája néven, a Centrum tagintézményeként működünk. Visszaemlékezni az elmúlt évtizedekre nagyon megtisztelő feladat, de felelősséggel is jár. Az iskola szellemiségét az 50-es, 60-as évek fiatal, lendületes tanári kara alakította ki, és ezt a lendületet továbbadta a következő generációknak is. A balmazújvárosi középiskolában mindig fontos volt - és az is marad - a hagyományok ápolása, az elődök tisztelete, a tapasztalatok átvétele. Az iskola kinevelte a következő tanár generációkat, akik átvették, illetve átveszik a helyet a katedrán, és továbbadják a legfontosabb értékeket: a tudást, az emberséget, a jóságot, az egymás iránti szeretetet és tiszteletet. Mi is fontosnak tartjuk, hogy a mai diákoknak, új kollégáknak a jubileum kapcsán minél több mindent adjunk át a régmúlt időkből. A 2014-2015-ös tanév minden rendezvényét próbáltuk valamilyen szállal az évfordulóhoz kötni. A jubileumi ünnepségek átszőtték ennek a tanévnek a programjait. Régi és jelenlegi kollégáink munkáiból rendeztünk kiállítást az ősz folyamán. Decemberben került sor a jubileumi ünnepségre, amelyen két volt diákunk méltatta egykori iskoláját, jelenlegi és korábbi tanítványaink léptek fel különböző művészeti produkciókkal. Iskolánk akkori igazgatója, Végh Attila képekkel illusztrálva áttekintést adott az 50-60 év történetéről. Ekkor nyílt meg az a fotókiállítás, amelyet az ötven, illetve hatvan év fényképgyűjteményéből állítottunk össze. A közel húszéves iskolai énekkar nagyszabású jubileumi karácsonyi koncerttel örvendeztette meg a balmazújvárosi lakosságot. A múlt megismerésére irányult az a kezdeményezésünk is, melynek során a beiskolázási programjaink keretében internetes iskolatörténeti vetélkedőt hirdettünk, illetve a Veres Péter-napok keretében hagyományosan megrendezett műveltségi vetélkedőnek is az iskolatörténet volt az egyik fő témája. A visszaemlékezés megkoronázásának szántuk a jubileumi évkönyv elkészítését. Bízunk benne, hogy sokaknak kedves emlékeket sikerül felidéznünk az évkönyv olvasása során. Köszönöm az intézmény valamennyi volt és jelenlegi dolgozójának az iskoláért végzett áldozatos munkáját. Kívánom, hogy sok jubileumi évkönyv kiadására legyen még lehetősége iskolánknak. Hűséné Szabó Mária tagintézmény-vezető 4

VERES PÉTER ÉN NEM MEHETEK EL INNEN Én nem mehetek el innen soha-sehova, Nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom, millió sárbaragadt paraszt a szomszédom. Ezeknek sorsa az enyém, s az is marad örökre. Nekem csak térkép a nagyvilág, talán sohase látom Párizst, Rómát, sohase látom Amerikát, sem a déltengeri szigeteket; barnás folt marad számomra a sziklás spanyol föld, és zöld folt marad a szibériai steppe. Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs: adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot. Én megtaláltam azt a pontot, legalább is önmagam számára. Ez a föld, amelyen élünk: a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok és a tízmillió magyar, aki benne él. Hogy szép e a mi hazánk, szebb-e, mint másoké, nem tudom, nem is keresem: hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük, beköltöztünk-e, vagy a földből nőttünk: mindegy ma már - egyek vagyunk vele. Napunk közös a többiekkel, de a mi csíráinkat is felébreszti, a felhők elszállnak, de esőjüktől a mi füveink is nőnek: a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigylem. Lábammal bokáig járok a magyar sárba, arcomat kicserzi az éles pusztai szél, szemeimet kicsire húzza a kemény sivatagi napfény; gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek a felhők fölé, nincsen más számomra, mint emésztő töprengés, forró vágyak és kemény akarat: ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes. 1939. május 5

NÉVADÓNK Muszáj kiáltani, muszáj megmutatni és muszáj cselekedni, mert ezáltal él az ember vallotta Veres Péter. Vajon honnan ez az erős késztetés, ez a hihetetlen akarat, amellyel a szegényparasztnak, cselédek cselédjének született gyerek felküzdötte magát a legjelesebb magyar írók sorába, a politikában pedig egészen a miniszterségig vitte? Mindig is különb akart lenni, mint a többiek. Csak azért is meg akarta mutatni, hogy többet ér, mint azok, akiknek igazi apjuk van. Szerelemgyereknek született ugyanis 1897. január 6-án itt, Balmazújvároson, egy gazdag paraszt fiának, Nagy Posta Péternek és a náluk szolgáló Veres Juliannának szerelméből: tavasz volt, házassági ígéret volt, s amikor a baj meglett, felmondás. Sírás, szülői átkok és ütlegek így ír fogantatása és születése körülményeiről Veres Péter. Bánatban és megaláztatásban a felnövekvő gyereknek is eleget volt része: a juhászok gyakran durván és lelketlenül faggatták arról, hogy miért hívják őt Veres Petinek, mikor az apja, vagyis hát a mostohaapja neve Nagy Józsi. Bántotta a mostohaapja is, ha részeg volt, és az anyjának is hamar eljárt a keze, hiszen a mindennapos nyomorúság, a kemény harc a betevő falatért a parasztasszonyok lelkét is eldurvította, gyakran saját keserűségük és tehetetlenségük csattant a gyerekeknek adott pofonokban. Vókonyáról, az Újváros határában lévő tanyáról (ahol a család szolgált) nyolcéves korában került vissza a faluba, az első elemi osztályba a többieknél valamivel idősebb, magányos tanyasi gyerekként a vásott falusi kis fickók közé, akik nehezen fogadták be az idegen kutyát. A tanulás szerencsére könnyen ment neki, s hamarosan szokatlan szellemi éhség fogta el, ahogy ő írja: tanulni, olvasni akartam, felfogni az egész tudományt, irodalmat. Kereste és falta az olvasnivalót, pedig gyakran kigúnyolták érte, rokonoknál a kalendáriumot, a Varga Antal tanítótól kapott irodalomtörténetet, majd 16 éves kora után beiratkozhatott az Egylet könyvtárába. Ez a szellemi éhség tette őt felnőtt korára igen művelt, az irodalomban és a politikában tájékozott emberré. Ez tette lehetővé, hogy kitörjön a Hortobágy mellyéki faluból, Balmazújvárosról, amely a század elején az egész élni akaró, de fulladozó Magyarország jelképe is lehetett volna. Ki akart törni, hogy aztán az itt élő emberek helyett és értük eszmélkedjen és cselekedjen: írja meg regényeiben, novelláiban azt, hogy milyen nagy nyomorban, milyen keservesen élnek, mutassa meg a világnak, hogy az Alföld parasztsága éhezik, s mint politikus próbáljon meg javítani a sorsukon, hiszen: millió sárbaragadt paraszt a szomszédom, ezeknek a sorsa az enyém, s az is marad örökre. 6

Én nem mehetek el innen pontosan, rendíthetetlenül fogalmaz egyik leghíresebb versében. Mi nem mehetünk el innen, vallom Veres Péterrel, nekünk sincs más lehetőségünk: ide kell hoznunk a nagyvilágot, mindent, ami szép, jó, nemes, és amit érdemes, hogy öröm legyen itt élni! Tóthné Babos Katalin középiskolánk tanára (Elhangzott 2003. január 6-án, Veres Péter születésének 106. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.) 7

ISKOLÁNK TÖRTÉNETE Iskolánk a Balmazújvárosi Veres Péter Gimnázium és Szakképző Iskola nevet viseli. De ez nem volt mindig így, a gimnázium és a szakképző iskola élete csak 1999-ben forrt össze, addig külön utakon jártak. Mindkettőnek megvan a maga gondokkal, megpróbáltatásokkal teli múltja, története. A szakképző iskola alapításának hatvanéves jubileumát ünnepeljük. Az induló iskola küzdelmeit foglalja össze Baji Gál Ferenc, a szakiskola egykori igazgatója a Szakképzés Balmazújvároson című írásában: A szervezett szakmai oktatás 1954. szeptember 22-én indult meg, akkor tizenhárom fővel, mint az az irattári levélből kiderült. Azok a diákok ma már felnőttek, sőt nagyszülők. Néhányukat én is ismerem (Pinczés Gyula 1939. X. 4., Béke Ferenc 1938. IX. 10., Kulcsár Endre 1939. IX. 8.) «Ma már ezen időszak csupán oktatási történelem, kevesen emlékeznek az akkori időkre és tanítókra»- írtam beszámolómban is, melyet a t. képviselő-testület fog megtárgyalni. Most mégis tennék egy emlékeztetést azok számára, akik az inasiskolába, az ipari iskolába jártak az elmúlt harmincnyolc év alatt, és sikerrel vizsgáztak. Ők itt élnek remélem, dolgoznak közöttünk, egy részük Balmazújvároson túl gyakorolja szakmáját, mert szakmát, becsületet, emberséget tanultak és kaptak. Fogadjuk el, hogy az itt folyó szakmai képzés a kor színvonalának és követelményének nagyon jól megfelelt. Az, hogy az idő eljárt volna felette? Talán így nem is igaz! Mindenesetre csak a diákok mesterei lettek szakmájuknak. Javították cipőinket, kovácsolták a sok ácskapcsot és patkoltak, készült az öltöny, és épültek a házak a kezük nyomán. Ezt én csak érdemként tudom leírni. De kiktől is tanultak ezek a nagyszülők, szülők azokban az ötvenes években? Az első igazgató Túri Bernát volt, rajta kívül Túri Aranka, Grozdits Antal tanították az akkori tizenhármakat. Körülményeik sajnos messze elmaradtak a korszerű tanteremtől, sőt néha gond volt a téli tüzelőellátás is. 1955. január 6-án kelt levél a következőket tartalmazza: «Miszerint tüzelőhiány miatt az elméleti oktatást szüneteltetni kell.» Figyelemre méltó azonban, hogy a gyakorlati oktatás zavartalanul folyt, és mindegyik tanuló kisiparosnál dolgozott. A fejlődés az első öt-hat évben a balmazújvárosi állami ipar megjelenéséig váratott magára. De ez nem jelentette azt, hogy az addig kikerülő szakemberek nem tanulták meg jól mesterségüket. Néha lámpafény mellett, változatos körülmények között tanultak (tűzoltószertár, szigetkerti iskola, németfalusi iskola). Az 1957-ben induló harmincfős vegyes osztály tablóját nézem. Ismerős arcok, ismerős nevek, közülünk eltávozott tanárok, megbecsült tanítók. Tiszteletem kifejezéseként nevük leírásával emlékezem róluk: Kiss József, Ferenczi János, Tallódi Sándor, Molnár István, Lázár Martinka ahogy Berci bácsi nevezte -, Holb Gyula, Bányai István, Harangi János, Harangi Péter, Horváth Imre, Fekete Antal, Tóth József, 8

Kiss Péter. Ők, az élő és már eltávozott oktatók sok jó szakembert adtak Balmazújvárosnak. Közülük nemcsak mesterek kerültek ki, hanem diplomát szerző felnőttek is. A Böszörményi út 2. szám alatt egyetlen tanteremben meginduló oktatás 1957-től a szigetkerti iskolában folytatódott, majd a németfalusi iskola lett az otthona a szakmunkásképzésnek. Az akkori szakmák: lakatos, villanyszerelő, műszerész, kovács és órás. 1958-ban már építőipari jellegű szakmák ács, kőműves, burkoló és tetőfedő oktatására is volt igény. A szakképzés ugrásszerű létszámbeli növekedésére 1960-ban került sor, amikor az Épgép (Épületgépgyártó és Karbantartó Vállalat) debreceni gyára üzemet telepített Balmazújvárosra, és egy egész osztálynyi tanuló tudott az iskolába beiratkozni ugyanarra a vasipari szakmára. Az 1960- as évek közepére az iskolának már saját neve volt: 129. sz. Iparitanuló Iskola, melynek irányítását 1971-ben Turi Bernáttól Dobi Ferenc vette át. Az iskola azonban hamar elveszítette önállóságát, mert 1972-ben a debreceni 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézethez csatolták. 1975-ben már nyolc osztály és kb. 200 tanuló jelentette az újvárosi szakképzést. Sajnos az iskola főleg fiúknak adott továbbtanulási lehetőséget. A változást az 1976-ban induló nőiruha-készítő szakma beindítása jelentette. A Kossuth utcai iskola, ahol két műszakban egész nap folyt az oktató-nevelő munka, ezért már szűknek bizonyult. Megszületett a döntés: önálló épületet kell biztosítani az elméleti képzésnek. Tehát a következő lépés az volt, hogy 1978-ban a Petőfi Népkör épületét a Veres Péter u. 11. szám alatt ipari iskolává alakította át a 109. számú intézet a saját költségén. 1978 őszére a tantestületnek mely két műszakban napi 8-11 órát dolgozott kezdett kialakulni a magja: Pál János, Szabolcs István, Dobi Sándor, Czellár Gáborné, Molnár János, Fekete Antal, Gém Ferenc, Posta Sándor, Szabó Gábor. A mostoha körülmények ellenére több tanulót készítettek fel sikeresen megyei versenyekre, sőt eljutottak az országos döntőbe is. A népkörből kialakított iskolaépület azonban nem felelt meg a követelményeknek, életveszélyessé vált. 1980-ban a Debreceni utcára költözött a szakképzés, ahol a 6. Sz. Általános Iskolával osztozkodott az épületen. Ekkor felmerült a kérdés: új iskola épüljön, vagy megszűnjön a képzés? A józan észnek és a segítő akaratnak köszönhetően 1987. november 5-én új épületet adtak át a Batthyány u. 1-7. szám alatt. 1988. január 1-jétől az intézmény 124. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet néven önálló iskolaként működött tovább. Dobi Ferenc nyugdíjazása után Baji Gál Ferenc töltötte be az igazgatói tisztet. 1991-ben a szakmunkásképzés mellett megindult a szakközépiskolai oktatás is fémforgácsoló szakmában, a felnőttek átképzésének céljából pedig 1990-ben két szakmában is indítottak egyéves szakmai képzést. 1992-től vette kezdetét a kereskedelmi gazdasszonyképzés, amelyet az tett lehetővé, hogy dr. Budai Lajos volt magánházát a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány átalakítatta az oktatás számára. A helyzet jónak ígérkezett, az elméleti oktatás mellett biztos volt a tanműhelyi képzés is. 1995. január 20-án új tanműhely-komplexumot vehetett át az iskolavezetés az ACEX területén. A komplexumban kapott helyet a lakatos, a hegesztő, az autószerelő, a gépszerelő és a 9

forgácsoló szakma. Szintén az ACEX területén oldották meg a nőiruha-készítő szakma gyakorlati képzését. Az iskola helyzetének stabilitását, elismerését a szakképzésben és a középfokú oktatásban a névadó ünnepség fejezte ki a legméltóbban. 1992. szeptember 20-án az iskola Széchenyi István nevét vette fel. Az intézmény megnevezése ezután: Széchenyi István Szakmunkásképző és Szakközépiskola. A névadó nagysága és sokoldalúsága lett példaképe az iskolának. A gimnáziumi képzés kerek ötven éve, 1964. szeptember 1-jén indult meg városunkban. A gimnázium alapítására Csige József, volt igazgatónk a következőképpen emlékszik vissza Negyven év múltán című írásában: Az 1960-as években országszerte, így megyénkben is sorra létesültek új gimnáziumok. Az akkori célok között szerepelt a középiskoláztatás általánossá tétele, jóllehet ennek egyelőre sem személyi, sem tárgyi feltételei nem voltak biztosítottak. A nagy lendülettel létrehozott kisgimnáziumok egy része nem bizonyult életképesnek, de a megmaradottak azóta is hasznos szerepet töltenek be a 14-18 éves ifjúság nevelésében. Balmazújvároson is ebben az időszakban - 1963-64-ben - került sor a gimnázium megszervezésére, de nem önálló iskolaként, hanem az egyik általános iskolával közös igazgatásban, hogy megindulhasson a középiskolai oktatás. Akkor úgy tervezték, hogy néhány éven belül felépül a gimnázium épülete, s önálló iskolaként fog működni. Ez azonban csak terv maradt, s a megvalósulásra, akár csak az önállósulásra is közel két évtizedet kellett várni. A községben 1964. október 22-én adtak át egy új, 8 tantermes általános iskolát (Kossuth tér 15. sz.), amelynek földszintjén kapott helyet az induló gimnázium is, melynek szervezése már az előző tanévben megkezdődött. A megyei vezetés a kiváló pedagógust és igazgatót, Kalmár Zoltánt bízta meg a feladattal, aki 1982 végéig látta el a gimnázium igazgatói tisztét. A szervezés eredményességét mutatja, hogy 115 nyolcadikos tanuló jelentkezett az új, az induló gimnáziumba. Ez azt mutatta, hogy Balmazújváros öt általános iskolájának igazgatói és tanárai is magukénak érezték a középiskola létesítésének ügyét. Munkájuk, meggyőző pályairányításuk nélkül nem lett volna ennyire eredményes a beiskolázás, hiszen ez a létszám bő két és félszerese a megelőző évben a debreceni gimnáziumokba jelentkezők számának, s több mint ötszöröse a felvettekének. Balmazújváros pedagógusainak tekintélye és befolyása tehát legyőzte az első akadályt, s 1964. szeptember l-jén megkezdődött a gimnáziumi oktatás. Igaz, egyelőre a Daruban, de rövidesen az új iskolában folytatódott a nevelőmunka, pedig többen a régi és alkalmatlan polgári iskolába (Debreceni u. 9.) akarták "dugni a gimnáziumot. A falu vezetői azonban jól látták, hogy ha azt akarja a község, hogy eredményes oktatás legyen a középiskolában, a lehetőségek közül a legmegfelelőbbet kell választani. A megyei művelődésügyi osztály javaslatára a helyi igazgatók Kalmár Zoltán vezetésével választották ki a helyi nevelők közül az egyetemet végzett, megfelelő szakmai és pedagógiai felkészültséggel rendelkező tanárokat, akik a gimnázium első tanárai lettek: Ferenczi János, Tóth István, Balogh Erzsébet, Koós Lajos és Bányai István, akikhez óraadó tanárok is csatlakoztak, s egy év múlva Tatár Zsolt is. A közös és távirányítású gimnáziumban a nehézségek ellenére nagy lelkesedéssel és jó eredménnyel 10

folyt a munka. Eléggé egyedülálló volt, hogy a Kossuth tér 15. sz. épületben működött a gimnázium és a Debreceni úti Általános Iskola, a közös igazgatású általános iskola pedig a vasúton túl, a Bánlakon, ahol Kalmár Zoltán igazgató is dolgozott. A kezdeti években jelentős szakmai és szervezési segítséget kapott az iskola a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tantestületétől és Mihály János igazgatótól. A nappali tagozattal egyidejűleg esti tagozat is indult a felnőtt dolgozók részére. A tagozatot először Ferenczi János, majd évtizedeken át Tatár Zsolt, később Pozsonyiné Ferenczi Irén vezette. A szűkös körülmények és a jórészt hiányzó tárgyi feltételek ellenére lelkesen folyt a munka, az intézmény jó eredményeket produkált. Kalmár Zoltán igazgatónak mégis rengeteget kellett küzdenie a gimnázium megmaradása érdekében. Bizonyítania kellett, hogy a kisgimnázium életképes, és hogy az iskolát megtarthassák, még Veres Pétertől is segítséget kért. Végül annyit sikerült elérni, hogy 1968. szeptember 1-jétől Ferenczi János személyében igazgatóhelyettest neveztek ki. 1968-ban volt az első érettségi vizsga Balmazújvároson. A hatvanöt, érettségi bizonyítványt szerzett tanuló közül többen is főiskolán, illetve egyetemen folytatták tanulmányaikat. Az 1970-es évek közepétől csatlakozott az alapító tanárokhoz Csige József, Gyürky Györgyné, Kovács Ildikó, Budainé Kálóczi Ildikó, Tóth Györgyné, Németi István, Szűcsné Faludy Edit, Nagy Géza, Pozsonyiné Ferenczi Irén, Kegyes Lászlóné, Tóthné Kis Margit, Felföldi János és még sokan mások. Az 1978/79-es tanév fordulatot jelentett a gimnázium történetében, hiszen 15 évi fennállása után véglegesen megkapta a Kossuth tér 15. szám alatti épületet. Ennek következtében elegendő tanteremmel, kielégítő tanári szobával, irodával és szertárakkal, könyvtárral rendelkezett az iskola. 1983. január 1. újabb jelentős dátum: a gimnázium önálló intézmény lett. Ezzel lezárult egy gondokkal terhes, mégis eredményes, szép korszak. Kalmár Zoltán 19 évig vezette sikeresen a középiskolát, neve összeforrt a gimnáziummal. Utódja 1982-től Csige József lett. 1984. január 6-án az újvárosiak gimnáziuma felvette Veres Péter nevét, 1989-ben pedig Veres Péter-emlékérmet alapítottak, mellyel a kiváló tanárok és diákok munkáját ismerték el. Az 1980-as években a középiskola a nevelőtestület áldozatos munkájának köszönhetően a megye elfogadott intézményévé vált, mely eredményesség tekintetében az ország gimnáziumainak jobbik feléhez-harmadához tartozott. A rendszerváltás évében már az ország 176 középiskolájából a 70. helyen állt a rangsorban, megyei viszonylatban pedig a harmadik helyre került, s csak a Kossuth Lajos és a Tóth Árpád Gimnázium előzte meg a felsőfokú felvételik sikeressége tekintetében. 1991-ben a tantestület saját anyagi hozzájárulásával létrehozta a Tálentum Alapítványt, mellyel a hátrányos helyzetű tanulók képzését segíti folyamatosan. 1990-ben az új tantermek megépítésével lehetővé vált a hatosztályos gimnázium megszervezése, s 1992. szeptember 1-jén megkezdődött a hatosztályos oktatási forma, amely azóta sajnos már megszűnt. Mivel Csige Józsefet 1994-ben országgyűlési képviselőnek választották, új 11

igazgatója lett az iskolának Németi István személyében. 1997-ben az önkormányzat pénzügyi és gazdálkodási okokra hivatkozva az Arany János és a Kossuth Lajos Általános Iskolával vonta össze a gimnáziumot. A két tagintézmény történetének áttekintése után elérkeztünk az 1999-es esztendőhöz, amikor a két iskola sorsa összekapcsolódott. Az önkormányzat úgy döntött, hogy városunk két középfokú oktatási intézményét egyesíti Balmazújvárosi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző néven. Igazgatónak Szendrei Györgyöt nevezték ki. A gimnázium ezzel elvesztette a város híres szülöttének nevét, de a tanárok, tanulók és a szülőföldjüket szerető hű polgárok óhajának megfelelően a középiskola hamarosan ismét a Veres Péter nevet viselte, mely név megtiszteltetés és egyben felelősség is, hiszen az alapítók küzdelmei megmutatták, hogy eredményeket elérni, sőt pusztán megmaradni is mekkora erőfeszítést igényel, mert a kicsi iskolák közül csak az maradt meg, amelyik akart is megmaradni. Lós Mária középiskolánk tanára Felhasznált művek, források: 1. Baji Gál Ferenc: Szakképzés Balmazújvároson = Balmazújváros című újság, 1992. VI. évfolyam, 10-11. szám 2. Csige József: A balmazújvárosi gimnázium útja az önállóságig, In.: Csige József emlékezete, Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Debrecen, 2008., 58-65 p. 3. Csige József: Negyven év múltán (A Veres Péter Gimnázium történetéből), In.: i. m. 72-77. p. 4. Király István: Iskolák és oktatásügy Balmazújvároson 1473-2000, Balmazújváros Város Önkormányzata, Balmazújváros, 2000., 119-121. p., 123-129. p. 5. Molnár István: A balmazújvárosi Széchenyi István Szakmunkásképző és Szakközépiskola története (Szakdolgozat), Balmazújváros, 1996. 12

IGAZGATÓINK VOLTAK Túri Bernát 1954-1970 129. Sz. Balmazújvárosi Iparitanuló Iskola Kalmár Zoltán 1964-1982 1. Sz. Általános Iskola és Gimnázium Dobi Ferenc 1970-1988 129. Sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola Csige József 1982-1994 Veres Péter Gimnázium Baji Gál Ferenc 1988-1999 124. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Széchenyi István Szakmunkásképző és Szakközépiskola Németi István 1994-1999 Veres Péter Gimnázium Szendrei György 1999-2001 Balmazújvárosi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző Szűcsné Faludy Edit 2001-2008 Veres Péter Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző 13

AZ EMLÉKEZET AD JÖVŐT Szinte egy emberként állunk fel, és hajtunk fejet némán előtte. Kicsit oldalra pillantva látom, hogy a kivetítőn közben egy fekete-fehér képről, cigarettával kezében, a sokat emlegetett fanyar mosolyával néz bennünket. Egy ember a kapcsolatainak összessége, valódi képet úgy kaphatunk tehát róla, ha különféle szerepeiben próbáljuk megismerni. A visszaemlékezések alapján kiderül, hogyan látják őt a kollégák, a tanítványok, a vele azonos és ellentétes politikai nézeteket valló közéleti személyiségek, a kortársak és a barátok. Csige József tisztességét soha senki nem kérdőjelezheti meg, mint ahogy azt sem, hogy megértő és segítőkész ember lévén bárki fordulhatott hozzá származástól, képességtől, anyagi helyzettől, elért pozíciótól függetlenül. A legfontosabb szempont számára mindig a becsület volt, a becsületes embert kereste és segítette. Tisztesség és becsület Tanárként is ezt vallotta, és hittel küzdött a jobb jövőért, melynek egyik kulcsa az, hogy mindenki élhessen a tanulás adta lehetőséggel. Kodály Zoltán gondolatát gyakran idézte: olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak. Talán nem véletlen, hogy éppen Veres Péter volt számára az egyik mintaértékű előd. És talán nem véletlen az sem, hogy miközben az Én nem mehetek el innen című verset hallgatjuk, arra gondolunk: igen, ez Róla szól, a szülőföldje iránt elkötelezett, paraszti sorból felemelkedett, a közösségért tenni akaró, sok gonddal küszködő, de vágyaiért keményen küzdő emberről, aki ide szerette volna hozni a nagyvilágot, a szépre, a jóra és nemesre tanítva a felnövekvő nemzedéket is. Hűség És Hitelesség. Mert ha lehet a csend még csendesebb, az az a pillanat, amikor felcsendül az Apám hitte című dal, és Jóska bácsi beszélni kezd. Egy 2000-ben készült rádióinterjúról van szó, de mintha tényleg itt lenne, a maga higgadtságával és bölcsességével tovább csitítva és egyszerre buzdítva bennünket. Mindenkinek mást jelentenek ezek a mondatok, ám egy dolog közös: kellemesen, de fáj. Főképp akkor, amikor József Attila versét idézve a rá annyira jellemző szelíd hangon hozzáteszi: az ember addig van, addig lesz, amíg dolga, feladata marad. A családja mellett azok láthatták legközelebbről azt, hogy mennyit munkálkodott és hogyan végezte a vállalt feladatait, akik maguk is együtt dolgozhattak vele. A kollégák emlékeztek az együtt töltött évekre, kellemes emlékekre. Bepillantást nyerhettünk a tanári szoba igazgató úr által megteremtett bensőséges hangulatába, a Közösségi életbe, megismerhettük vezetői stílusát, hallhattunk Lelkesedéséről, a szakmai iránt tanúsított Alázatáról, Lelkiismeretességéről. Felidéztük pályájának fontos állomásait, a gimnázium általa formált történetének lényeges momentumait, az iskola és a város életében betöltött szerepeit is. 14

Politikus társai szemében a valóságos Embert testesíti meg, akinek felszólalásaira évek múltán is emlékeznek, hiszen sajátos és választékos nyelvezete, gondolkodásmódja, érvelései és a választói iránt érzett kötelességtudata kivívta (nem csak) a frakció tiszteletét. Az emlékülés legfiatalabb résztvevői a hátsó sorokban foglalnak helyet. Diákok, akik személyesen már nem ismerhették tanár urat. Éppen ezért örülünk annak, hogy részesei lehetnek ennek az eseménynek, hallhatják, hogy az őket nevelők kit tartanak követendő példaképnek. A gimnázium tanulói kedves költője, József Attila verseiből nyújtottak át egy csokornyit a nagy elődnek, akit e táj nem engedett, akinek vezére bensőjéből vezérelte, aki ha itt lenne, jó szóval oktatna, játszani is engedne, de ma már őt nézik a csillagok. A költő sora mintha Jóska bácsi üzenete lenne: Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem és ebbe más is belehalt már. Az ünnepi műsor végén a család nevében Csige József özvegye, Ibolya asszony kér szót. Nehéz dolga van, érezhető szomorúság, meghatódottság, ugyanakkor hála és öröm is vegyül hangjába, miközben köszönetet mond a megemlékezőknek. A mai nap a család számára is bizonyosság arra, hogy mint felesége említette, bár Ő elment, mi itt maradtunk, emlékét egy nagyobb közösség ápolja osztatlan tisztelettel. Tisztesség, becsület, hűség, hitelesség, közösség, lelkesedés, alázat, lelkiismeretesség, bölcsesség, kötelességtudat. Értékek, melyek manapság üres frázisok csupán, de Csige József személye a példa arra, hogy igenis, lehet ezen értékeket követve élni. Nehéz, de megéri. Amikor Rá emlékezünk, ezeket az értékeket is felidézzük. Életútja példakép és maradandó üzenet. Adjuk tovább (Megjelent: Balmazújváros című újság, 2008. november) Tarcsai Ilona középiskolánk tanára (A Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Balmazújváros Önkormányzata és a Veres Péter Gimnázium, Szakközépiskola és Szakképző 2008. november 10-én emlékülést rendezett Csige József, iskolánk volt címzetes igazgatója tiszteletére, amellyel az intézmény tanárai és diákjai is emlékezhettek a tanárra, közéleti emberre.) 15

ALAPÍTÓ TANÁRAINK A SZAKKÉPZŐ ISKOLA ALAPÍTÓ TANÁRAI Fekete Antal Grozdits Antal Harangi János Harangi Péter Holb Gyula Horváth Imre Kiss József Kiss Péter Lázár Mária Molnár István Tallódi Sándor Tóth József 16

A GIMNÁZIUM ALAPÍTÓ TANÁRAI Balogh Erzsébet Bányai István Bartha Józsefné Bordás József Czifra Sándor Dániel Péterné Ferenczi János Király István Kónya Lajos Koós Lajos Nagy Gyula Schmidt Lajosné Selmeczi Kovács Attiláné Dr. Szabó Jánosné Tatár Zsolt Tóth István 17

EMLÉKEZÉS NEVES TANÁRAINKRA BAJI GÁL FERENC (1951-2011) 1951. július 23-án született Balmazújvároson. Anyai ás apai ágon egyaránt földműves parasztcsaládok leszármazottja. Míg az édesanya nevelte fiait és vezette a háztartást, addig az édesapa nehéz fizikai munkát végzett. Az erőt próbáló munkát a fiúknak is hamar meg kellett szokniuk. A szülők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a gyerekek továbbtanuljanak. Aki többet tud, az értékesebb ember mondta az édesapja. Német nyelvből még különórára is járatták a fiúkat, ami abban az időben a szegény emberek világában különlegesnek számított. A tudás az hatalom. Ez a kiút, ez szolgálhatja a felemelkedést a szegény ember gyereke számára vallották. Innen eredtek a gyökerek, az otthoni indíttatásnál már erős volt a bizonyítási vágy, hogy a szegény ember gyereke is többre viheti, bármire képes, ha tanul. Feri szinte egész életét végigtanulta, képezte magát, hajtotta a megismerés vágya. Általános iskolai tanulmányait a szülőházhoz közeli szigetkerti általános iskolában végezte. Szorgalmával, éles eszével, elevenségével hamar kitűnt kortársai közül. A középiskolát Debrecenben végezte a Landler Jenő Ipari Szakközépiskolában. 1969-ben érettségit és elektroműszerész szakmát szerzett. Főiskolai tanulmányait a debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán végezte Mezőtúron, ahol üzemmérnöki diplomát szerzett 1973-ban. Pedagógiai pályáját 1975. október 16-án kezdte Balmazújvároson. A szakmunkásképző iskola igazgatója, Dobi Ferenc kérésére műszaki tanári állást vállalt a 109. Sz. Ipari Szakmunkásképzőben. Az új kihívásnak való megfeleléstől indítatva a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán 1978-ban megszerezte a tanításhoz szükséges gépész műszaki tanári szakképzettséget. Szakmai fejlődése érdekében tízéves pedagógiai gyakorlat után 1986-ban jelentkezett a gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának mérnöki kiegészítő szakára. Szeretett tanítani, de érezte magában, hogy többre lenne képes. 1988-ban a tanügyileg és gazdaságilag is önállóvá vált intézmény igazgatójának nyugdíjba vonulása után megpályázta s elnyerte az igazgóti állást. Feladata: a képzés profiljának bővítése, szoros együttműködés a képzővállalatokkal, közös érdekeltség megteremtése az oktatásban és a jó gazdálkodás. Vezetése alatt az elméleti oktatás mellett biztosított volt a tanműhelyi képzés, nőtt az iskola tanulóinak létszáma, nőtt a pályázatokon nyert pénzből az iskola szemléltető eszközállománya, amely eredményesebbé tette a szakképzést, 1991-ben a szakmunkásképzés mellett megindult a szakközépiskolai oktatás, az iskola felvette a Széchényi István nevet, kereskedelmi és gazdasszonyképzés indult, a képzési profil bővült, a munkanélküliek számára is biztosítottak tanulási lehetőséget. Farkas Jánosnénak, a tiszacsegei Általános Iskola és Szakiskola egykori igazgatójának viszszaemlékezése Baji Gál Ferenc igazgató úrra: Elévülhetetlen érdemei vannak a balmazújvárosi 18

szakképzés fejlesztésében, a helyi és vidéki fiatalok szakmához juttatásában és a szocializációjuk érdekében kifejtett munkában. Szakmai felkészültsége, tudása, segítőkészsége példaértékű volt. Hosszú, súlyos betegség után 2011. június 11-én örökre megpihent. Szabó Lászlóné nyugalmazott oktatási és egészségügyi főtanácsos Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2012) című kiadványból BÁNYAI ISTVÁN (1935-2000) 1935-ben Diósgyőrben született munkáscsalád gyermekeként. Másfél éves volt, amikor édesanyja meghalt. Nevelőanyja papnak szánta, ezért az egri minoriták fiúkollégiumába íratta, de végül nem lett belőle pap. Egerben a Kereskedelmi Technikumban érettségizett, képesített könyvelő és statisztikus vizsgát tett. Agrármérnök szeretett volna lenni, mégis a tanári pályát választotta. Az egri Pedagógia Főiskola hallgatója lett, ott szerzett tanári képesítést 1955-ben. A főiskola kiváló sportolója volt. 1954-ben birkózásban országos főiskolai bajnokságot nyert. Több sportágban is jeleskedett. A testnevelési diploma mellé versenybírói és edzői képesítéseket is szerzett (kézilabda, labdarúgás, röplabda). Tanított Múcsonyban és Bódvaszilason. 1957- ben házasságot kötött Papp Margit Balmazújvároson tanító tanárnővel. Ettől az évtől kezdve Balmazújvároson a Debreceni Úti Általános Iskolában, majd 1964-tõl a gimnáziumban tanított. Kulcsszerepe volt az újvárosi sportélet fellendítésében. Megszervezte a sportklub kézilabda-szakosztályát, ahol kitűnő kézilabdásokat nevelt. Tanítványai közül többen választották a testnevelő tanári pályát. A Magyar Néphadsereg tartalékos századosa volt. Gyakran behívták szolgálatra, tartalékosok kiképzésére. 1995-ben ment nyugdíjba, ekkor kezdett aktívan politizálni. 1998-ban megválasztották önkormányzati képviselőnek, 1999-ben pedig Balmazújváros alpolgármestere lett. A város kulturális és sportéletének zászlóvivője volt. Többször kapott elismerést: Honvédelmi Érdemrend (1965), Hajdú-Bihar megye Diáksportjáért (1988), Pedagógus Szolgálati Érdemérem (1995). Váratlanul érte a halál 2000-ben Balmazújvároson. 2010. április 26-án a Veres Péter-napok keretében megrendezésre kerülő névadó ünnepség során a gimnázium épületében található tornaterem Bányai István nevét vette fel. Király István nyugalmazott általános iskolai igazgató 19

Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2003) című kiadványból CSIGE ISTVÁN (1941-2015) 1941-ben született Balmazújvároson parasztcsalád gyermekeként. 1955-ben végezte el az általános iskola 8. osztályát, majd kereskedő tanuló lett a helyi FMSZ-nél. 1957-ben tett szakmunkásvizsgát, ezután volt cipőbolti eladó és pincér is. 1961-től a balmazújvárosi Alkotmány TSZ-nél értékkönyvelőként dolgozott. 1966-ban érettségizett a debreceni Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum levelező tagozatán. 1968 júniusától a helyi Építő Szövetkezetben anyaggazdálkodási előadó volt. Aktív közszereplőként a város sportéletébe fiatalon kapcsolódott be, különösen a kézilabda vonzotta. Segédedzői képesítést is szerzett. A Városi Sportegyesületben Komáromi Ákossal együtt komoly sikereket ért el a bajnokságokon, diákolimpiákon. Munkáját a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Egyre jobban foglalkozott az utánpótlás-neveléssel, így érlelődött meg benne a gondolat, hogy a tanári pályán folytassa tevékenységét. 1975-ben kezdett tanítani a Darutelepi Általános Iskolában, ahol Erdei József, akkori igazgató segítette a pályakezdésben. Közben a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanári diplomát szerzett történelem tantárgyból. 1989-ben hívták a helyi szakmunkásképző intézetbe igazgatóhelyettesnek, ahol 2001-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. Történelmet és testnevelést tanított. Neveltetéséből adódóan megkövetelte a fegyelmet, rendszerességet, amelyet ő maga is betartott. Tisztelte a pedagógus munkát, tisztelte munkatársait. Tanári pályája során különösen figyelt a hátrányos helyzetű tehetséges gyerekekre. Rendszeresen szervezett nyári táborokat, nyári munkavégzést. Gyakran kirándult tanítványaival, kollégáival. Szabadidejében kertészkedett, olvasott. kedvelte városunk írójának, iskolánk névadójának műveit. Büszke volt arra, hogy személyesen ismerhette Veres Pétert. Több kollégánk emléke szerint lelkesedésére, maximalizmusára jellemző, hogy kézilabdacsapata tetemes előnnyel vezetett, de a játék végéig úgy biztatta őket, mintha vesztésre állnának. Szabó Lászlóné Gál Margit szerint saját kollégáival is hajlandó volt konfrontálódni, hogy a diákok érdekeit képviselhesse. Takács Péter, egykori tanítványa így emlékszik rá: A tanár úr becsületes, egyszerűen, tisztán gondolkodó ember volt, aki igyekezett jó példával elöl járni, és az általa jónak ítélt dolgok felé terelni a diákokat. A történelem tanítása során egyszerűen, érthetően fogalmazott, ügyelt rá, hogy felkeltse az érdeklődést. Általában a hétköznapi életből vett példákat (pl. a honfoglalással kapcsolatban az otthoni kertben lévő szőlőlevéltől jutottunk el a honfoglaló magyarok tarsolylemezéig). Nem használt nagy szavakat, nem is igazán szerette azokat, inkább a kisebb, de megvalósítható dolgok irányába terelte a diákokat (például többször visszatérő elem volt az álmodás és az álmodozás közötti nagy különbségre való felhívás). Próbált becsempészni a tanításba aktuális gazdasági, társadalmi helyzeteket, eseményeket. Nyilván ezek szubjektív vélemények voltak, de így is nagy segítséget nyújtottak ezek a rövid elemezgetések, hogy a világ dolgaiban egy kicsit eligazodjunk. Kisugárzásából és módszereiből adódóan csírájában el tudta fojtani a fegyelmezetlenséget. Úgy gondolom, 20

hogy tanárként, emberként hasznos ismereteket tudott átadni, sok-sok embernek formálta pozitív irányba a jellemét. CSIGE JÓZSEF (1937-2007) Tóth Lászlóné középiskolánk tanára Hangot kell adnom a nevelés lehetőségei iránti optimizmusomnak is, hiszen az elmúlt évek alatt a korábbiakhoz képest jelentősen megnőtt a pedagógus szabadsága, s ezzel esély teremtődött hatékonyságának növekedésére is. Idő kell mindehhez. Egyet nem szabad elfelejteni. Az iskolában nem minden tanár minden gyereknek a tanára, de minden gyereknek szüksége van arra, hogy legyen egy tanára, olyan valaki, akire 30 év múlva úgy emlékezik, hogy «ő volt az én tanárom, ő tanított és ő nevelt engem.» (Csige József-emlékkötet 2009.) Csige József a paraszti világ mélységéből indult el, mint oly sokan Balmazújvároson. Itt született 1937. november 10-én, itt töltötte gyermekéveit. Édesapja végigjárta a paraszti élet állomásait, édesanyja a mai Tiszavasváriból került Újvárosra. A szegénységben élő hatgyermekes család sorsa 1945 után fordult jobbra. A szülők gondoskodtak gyermekeik taníttatásáról, az általános iskola elvégzése után középiskolában tanulhattak. Debrecenben a Közgazdasági Technikumban érettségizett 1956-ban, mégsem választotta a közgazdász pályát. Elhatározta, hogy pedagógus lesz, mert gyerekeket akart tanítani szépre, jóra, az életre, hogy felkészült ifjúként léphessenek tovább, kezdhessék felnőtt életüket. Egy ideig képesítés nélkül tanított, majd 1962-ben jelentkezett az Egri Tanárképző Főiskola levelező tagozatára. 1966-ban magyar-történelem szakos általános iskolai tanári diplomát szerzett. Felsőfokú tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, ahol történelem szakos középiskolai tanárként végzett. Tanított általános iskolában és szakmunkásképzőben is 1976-ig, ezután a Veres Péter Gimnázium tanára, igazgatóhelyettese, majd 1983. január 1-tõl igazgatója lett. Neves elődjének pedagógiai elveit követte. A legdemokratikusabb igazgatók közé tartozott. Vezetői tevékenysége mintaszerű volt, egyenlőnek tartotta magát kollégáival, de mindig ő volt az első az egyenlők között. Színvonalas középiskolai oktatásra, a tehetséges tanulók kiemelt képzésére törekedett. Vezetői munkájának eredménye az is, hogy négy új tanteremmel bővült a gimnázium épülete, javult a tantermek felszereltsége. 1991-ben a tantestülettel saját anyagi hozzájárulásukkal létrehozta a Tálentum Alapítványt, amellyel a hátrányos anyagi helyzetű tehetséges tanulók felsőfokú továbbtanulását kívánta segíteni. Kiváló iskolavezetőként írással is foglalkozott, például megírta a város országos hírű termelőszövetkezeteinek történetét, és számos írása jelent meg különféle szaklapokban. A Tekintet című folyóirat 1996-ban megjelent számában Veres Péterről tűnődve Balmazújvároson című munkájában ezt írta: Ne csak emlékezzünk Veres Péterre, de tanuljunk is tőle, 21

merítsünk eszmét, erőt és hitet küzdelmeiből, személyiségéből és műveiből, hogy jövőnk is lehessen. Kimagasló volt közéleti tevékenysége. 1957-tõl megszakítás nélkül vett részt a községi, később a városi tanács munkájában. A rendszerváltás után önkormányzati képviselőnek és alpolgármesternek választották. 1994-tõl 2002-ig Balmazújváros és a 8. sz. választókerület országgyűlési képviselője volt. A Munka Érdemrend, a Kiváló Tanár kitüntetések tulajdonosa, és 2002-ben a Balmazújváros Városért" kitüntetést is megkapta. 2007-ben hunyt el. Csige József élete tiszta humánumát hagyta ránk örökségül. Élete követendő példa. Ő sohasem a dicsőségért dolgozott, a dicsőséget és a maradandóságot tőlünk kapja meg. 2010. április 26-án, a Veres Péter-Napok keretében megrendezésre kerülő névadó ünnepség során a gimnázium épületében található emeleti első terem (magyar szaktanterem) Csige József nevét vette fel. Király István nyugalmazott általános iskolai igazgató Részletek Király István Egy gazdag életpálya című írásából (2008) FERENCZI JÁNOS (1935-1986) Közel három évtizedes tanári pályáján tanítója, nevelője volt a fél Újvárosnak, a gimnáziumban felnövekvő több mint húsz nemzedéknek. Tanított kicsiket és nagyokat, gyerekeket és felnőtteket, s tanított bennünket, munkatársait is bölcs nyugalmával, mélységes humanizmusával, derűs harmóniájával. Kiváló tanár volt, akitől mindenki tanulhatott valami fontosat, igazat és szépet. Hűséggel és elkötelezetten tanított és vezetett. Elkötelezettje volt magyar hazájának, szülőföldjének és iskolájának, de leginkább tanítványainak. Mégis embernek volt a legkiválóbb, aki tisztességgel és szerénységgel élt és dolgozott, s győzni csak egy ellenféllel akart és tudott: ez az ellenfél önmaga volt. Mert ez a tökéletes győzelem: önmagunk felett diadalmaskodni. Ferenczi János egész ember volt, teljes, igazi, emberi életet élt egészségesen és betegségében is, még akkor is, ha ez az élet keservesen rövid, kegyetlenül megcsonkított lett is. (Csige József igazgató) Sokgyermekes parasztcsalád második gyermekeként született 1935. február 24-én, Balmazújvároson. Gyermekéveinek jelentős részét a községtől távol levő tanyavilágban töltötte. Görögtanyán járt általános iskolába. Érdeklődő, sokat olvasó szülei és tanítója gondos, lelkiismeretes irányítása érlelte benne az elhatározást, hogy továbbtanul. A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium diákja lett, ezt követően a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelem-földrajz 22

szakos tanári oklevelet szerzett. Egy évig Tiszafüreden tanított, 1958-ban kinevezték szülőfaluja központi általános iskolájába. Rendkívüli szerénységével, széleskörű műveltségével, szaktudásával a fiatal tanár kivívta pedagógustársaitól, tanítványai szüleitől a megérdemelt megbecsülést. Egy álom vált valósággá számára, amikor az 1964-ben alapított balmazújvárosi gimnáziumnak a tanára lett. Megszervezte a gimnáziumban a felnőttoktatást, melynek több évig a vezetője volt. Fáradhatatlanul dolgozott. Bőven adta át kollégáinak és tanítványainak mindazt, ami sajátja volt: az emberséget, a műveltséget. Nevelőmunkája őszinte, világos, szabad, küldetésszerű volt. 1968-tól váratlanul bekövetkezett haláláig a gimnázium igazgatóhelyettesi feladatait látta el. Mindig tisztán, világosan fogalmazta meg mondanivalóját. Az alapvető erkölcsi kérdésekben kérlelhetetlen volt. A tanyasi kisfiúból igazi pedagógusi nagyság lett, olyan ember, aki a tanári pályát szolgálatnak tekintette. Az 1985/ 86-os tanév befejezése után, 1986. július 22-én Debrecenben a kórházi ágyon érte a halál. A város által adományozott díszsírhelyben helyezték örök nyugalomba. 2010. április 26-án, a Veres Péter-napok keretében megrendezésre kerülő névadó ünnepség során a gimnázium épületében található emeleti harmadik terem (földrajz szaktanterem) Ferenczi János nevét vette fel. Király István nyugalmazott általános iskolai igazgató Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2003) című kiadványból GYÜRKY GYÖRGYNÉ SZARVAS KATALIN (1950-2001) Balmazújvároson születet 1950. szeptember 21-én. Mint sokan mások, ő is a kétkéziek családjából jött. Szülei fizikai munkával keresték a kenyerüket, s nevelték tisztességre és becsületre három gyermeküket. Általános és középiskolai tanulmányait szülőhelyén végezte jó eredménynyel. Szívesen tanult. Szerette a diákközösséget, szeretett a közösségért dolgozni. 1969-ben érettségizett (a második érettségiző osztály volt a Veres Péter Gimnázium történetében), s még abban az évben felvételt nyert a nyíregyházi tanárképző főiskola magyar-történelem szakára. A diploma megszerzése után egy évig Tiszabercelen tanított, majd hazakerült szeretett falujába, Balmazújvárosra. Az 1. Sz. Általános Iskola és Gimnázium tanára lett. Néhány évvel később a gimnázium önállósult, és felvette Veres Péter nevét, Gyürkyné Katika a középiskola alapító tanárainak közösségét erősítette. A családalapítás és a gyermeknevelés közben beiratkozott az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, ahol 1976-ban történelemből egyetemi diplomát szerzett. Néhány évvel később jelentkezett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, ahol részt vett a középiskolai tanárok egyetemi továbbképző tanfolyamán magyar nyelv és irodalomból. Szakdolgozatában Veres Péter Az Alföld parasztsága és a Falusi krónika című műveket elemezte. A tanfolyamot kiváló minősítéssel fejezte 23

be. Debrecen után a szegedi egyetem következett, ahol magyar nyelv és irodalomból is megszerezte az egyetemi diplomát. Tehetséggel, ám sok küzdelemmel lett a szellem embere, a gyerekek által kedvelt irodalomtanár. Tanított kicsiket és nagyokat, gyerekeket és felnőtteket az esti és a nappali tagozaton egyaránt. Fáradtságot nem ismerve dolgozott. Igazi közösségi ember volt. Felsorolni is nehéz, hányféle feladatot látott el. A mindennapi oktató- és nevelőmunka mellett vezette az iskolai könyvtárat, patronálta a diákújság szerkesztését, irányította a magyartanárok munkaközösségét, évtizedeken keresztül a pedagógus szakszervezet egyik meghatározó embere volt. Neve ismerősen csengett a megyei versés prózamondó, a Kazinczy szépkiejtési versenyeken. Nem versenyző volt, hanem edző, olyan szakember, akinek tanítványai sorra nyerték a versenyeket. Szívesen vállalt osztályfőnökséget, nemritkán egyszerre koordinálta a nappali és az esti tagozatos osztályok ügyes-bajos dolgait. Munkájának elismeréseként 1984-ben Miniszteri Dicséretben részesült. Irodalomórákon együtt elemezte diákjaival a drámákat, a konfliktusokat és a megoldást, a néha optimista, máskor tragikus végkifejletet. Emberi sorsokat tanított és élt. Egyik kedves tanítványa, Földesiné Tóth Erika így emlékezett vissza szeretett osztályfőnökére: Olyan gyertyaláng volt ő, aki sohasem veszített a fényéből, mert általa mindig fellobbant egy újabb. Mindig adott magából egy darabot anélkül, hogy észrevettük volna. Egyszerű szavai, gesztusai ösztönzőleg hatottak. Ő volt az első ember, aki megtanított rá, hogy higgyek magamban. A szeretet nem hal meg, csak az ember. Úgy gondolom, ő tovább él elmémben, cselekedeteimben, velem marad emlékeimben. 2001. június 7-én hunyt el váratlanul Nagylócon. Kegyes Lászlóné középiskolánk tanára Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2005) című kiadványból KALMÁR ZOLTÁN (1923-1984) Sokat köszönhetünk kitartásának, erős hitének. A legtöbbet: létünket. Iskolánk alapítása az õ nevéhez fűződik. Az 1964. év szeptemberi tanévnyitója az õ egyik legboldogabb napja lehetett. Húsz év múlva pedig egy új iskolaépület felépíttetésén kellett fáradoznia. Így kapcsolódik össze múlt és jelen, régmúlt és közelmúlt. Munkája folytatható, személyiségének varázsa, egyedisége pótolhatatlan. (Panta Rhei iskolaújság, 1984/2.) Balmazújvároson született 1925. július 25-én. Apja Kalmár József tanító, anyja Balásházy Izabella, akinek révén rokoni szálak fűzték Balásházy Jánoshoz, Széchenyi István küzdőtársához, a reformkori Magyarországon az agrártudományi ismeretek széleskörű terjesztőjéhez. 24

Felesége Virág Ilona tanítónő, gyermekei: Ilona műszaki rajzoló, Zoltán építész-üzemmérnök. Debrecenben a Református Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1944-ben. Tanulmányait a Testnevelési Főiskolán folytatta. A főváros ostromakor, 1945. február 8-án a szovjetek hadifogságába esett, másnap főiskolás társaival bevetették a németek ellen. A budai harcokban mint a Budai Önkéntes Ezred tagja vett részt. Ezután a főiskola helyett a tanítást választotta. Egy évig Andrásházán tanított. 1946-ban megválasztották a községi elemi iskola tanítójának. Itt az országban az elsők között hozta létre az úttörőcsapatot. Számos tanítványát indította el sikerekben gazdag pályák felé. A járás úttörőtitkára lett. 1952-ben az egri Pedagógiai Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1954. január 1-jén kinevezték igazgatónak a bánlaki iskolába. Megszervezte a dolgozók esti iskoláját, a bánlaki óvodát. Elévülhetetlen érdeme a gimnázium alapítása és a felnőttek középiskolai oktatásának létrehozása. 1964-től 1982. december 31-éig volt a gimnázium igazgatója is. A középiskola önálló igazgatásúvá válását ő kérte, s kérte azt is, hogy az általános iskola vezetője maradjon. Szülővárosának és Hajdú-Bihar megye pedagógiai életének õ volt az egyik spiritusz rektora. Másfél évtizedig volt a megyei igazgatói munkaközösség vezetője. Balmazújváros tanácsának 1959-től volt tagja, 1962-től 18 éven át a vb-nek is. Többször kapott kitüntetést (Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Szocialista Munkáért Érdemérem, Munka Érdemrend ezüst fokozata, Úttörővezetői Érdemérem, Maróthy György-díj). 1984. február 22-én halt meg. 1994. február 22-étől nevét viseli a bánlaki általános iskola. 2010. április 26-án, a Veres Péter-napok keretében megrendezésre kerülő névadó ünnepség során a gimnázium épületében található földszinti első terem (történelem szaktanterem) Kalmár Zoltán nevét vette fel. Király István nyugalmazott általános iskolai igazgató Részletek a Pedagógusok arcképcsarnoka (2002) című kiadványból TATÁR ZSOLT (1941-2009) Debrecenben született 1941. július 5-én egy középosztálybeli polgári család második gyermekeként. Apja postafőtiszt, anyja nemesi származású rendkívül művelt emberek voltak. A békés, rendezett családban nagyon boldog gyermekkora volt. Általános és középiskoláit Debrecenben végezte. A Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. A gimnázium után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán szerezett diplomát 1965-ben kémia-fizika szakon. Végzősként a Csokonai Gimnáziumban tanított fél évet, majd Kalmár Zoltán hívására került Balmazújvárosra, az akkor még épp megalakult gimnáziumba. Nagyon megszerette ezt az iskolát, hiszen összetartó, remek közösségű, nagy 25