BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Nemzetközi üzleti kommunikáció szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Nemzetközi üzleti kommunikáció szakirány AZ OLASZORSZÁGI IPARI KÖRZETEK ÉS A MAGYARORSZÁGI KLASZTEREK ELEMZÉSE Budapest, 2009. Készítette: Rödönyi Gergely

BEVEZETŐ... 4 1. A KLASZTEREK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE... 5 1.1. KLASZTERDEFINÍCIÓK... 5 1.2. TERÜLETI KONCENTRÁCIÓ ÉS AGGLOMERÁCIÓS ELŐNYÖK... 6 1.2.1. A területi koncentrációból származó előnyök... 6 1.2.2. Agglomerációs előnyök... 6 1.2.3. Együttműködés és versenyképesség... 7 1.3. A KLASZTEREK GAZDASÁGI ELŐNYEI... 8 1.3.1. Könnyebb hozzáférés a szakképzett munkaerőhöz... 8 1.3.2. Hozzáférés speciális információkhoz... 9 1.3.3. Komplementaritás... 9 1.3.4. Hozzáférés intézményi szolgáltatásokhoz és közjavakhoz...9 1.3.5. Innováció... 10 1.4. DINAMIKUS KLASZTEREK... 11 1.5. A KLASZTERESEDÉS FOLYAMATAI... 12 1.5.1. A klaszteresedés dimenziói... 12 1.5.2. A klaszterek életciklusa... 13 1.6. KLASZTERSZEREPLŐK...14 1.6.1. Vállalatok... 14 1.6.2. Kormányzati szervek... 15 1.6.3. Oktatási - kutatási intézetek... 16 1.6.4 Pénzintézetek... 17 1.6.5. Koordinátorok... 17 1.7. KLASZTERPROGRAMOK... 18 1.7.1 A klaszterszervezet feladatai és eszközei... 18 1.7.2. Az Európai Unió klaszterpolitikai javaslatai... 19 1.7.3. A klasztereket támogató programok... 20 1.7.4. Top-down és bottom-up törekvések... 21 2. AZ OLASZORSZÁGI IPARI KÖRZETEK... 23 2.1. AZ IPARI KÖRZETEK KIALAKULÁSA... 23 2.2. A KÖRZETEK SÚLYA AZ OLASZ GAZDASÁGBAN... 26 2.2.1. Területi elhelyezkedésük... 26 2.2.2. Foglalkoztatás... 26 2.2.3. Szakosodás... 27 2.2.4. Export... 28 2.2.5. Vállalati szektor... 28 2.3. AZ IPARÁGI KÖRZETEK AZ OLASZ KÖZIGAZGATÁSBAN... 29 2.3.1. A körzetek beazonosítása... 29 2.3.2. A körzeteket érintő állami támogatások... 31 2.3.3. A kis- és középvállalkozásokat érintő állami támogatások... 31 2.3.4. A vállalkozásokat segítő háttérintézmények... 32 2.3.5. Tartományi politikák... 36 2.4. AZ IPARÁGI KÖRZETEK VÁLSÁGA ÉS NEMZETKÖZIVÉ VÁLÁSA... 37 2.4.1. A nemzetközi kereskedelem alakulása... 37 2.4.2. A válság belső okai... 38 2.4.3. Az olasz körzetek nemzetközivé válása... 39 2.4.4. A körzetek jövője... 40 2.5. EGY IPARÁGI KÖRZET, PRATO BEMUTATÁSA... 43 3. A MAGYARORSZÁGI KLASZTEREK... 45 3.1. A MAGYAR KLASZTEREK FEJLŐDÉSE 2000-2007... 45 3.1.1. Az első empirikus felmérések... 45 3.1.2, Magyar klasztertérképek létrehozása... 46 3.1.3. Eredmények és tapasztalatok 2003-2004... 47 3.1.4. Eredmények és tapasztalatok 2007... 49 3.2. A VÁLLALKOZÁSOK HELYZETE... 51 3.2.1. A magyar KKV szektor... 51 3.2.2. Az integrátorvállalatok szerepe... 51 2

3.3. A MAGYAR KLASZTERPOLITIKA ALAKULÁSA... 52 3.3.1. Beszállítói Integrátori Célprogram... 52 3.3.2. Széchenyi - Terv... 53 3.3.3. Gazdasági Versenyképességi Operatív Program (GVOP)... 53 3.3.4. Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT)... 55 3.3.5. Regionális szintű támogatások... 56 3.4. A PANNON TEXTILIPARI KLASZTER BEMUTATÁSA... 58 ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK... 60 IRODALOMJEGYZÉK... 65 MELLÉKLETEK... 69 3

Bevezető A globalizációs folyamatok és technológiai áttörések felerősödésének következtében a világpiac gazdasági súlypontjai megváltoztak. A nemzetgazdaságok vezető szerepét a globális vállalatok vették át, melyek az információ-technológiai fejlődésnek és a transzferköltségek csökkenésének köszönhetően képesek a Föld bármely pontjával kereskedni. Tevékenységeiket bárhol végezhetik és lehetőségük van a legalkalmasabb pontot kiválasztani telephelyeik számára, például piacokhoz, inputforrásokhoz, szállítási csomóponthoz közel. A termelés területi dekoncentrációja nemcsak a vállalatok működési sajátosságait alakította át, hanem újfajta piaci versenyt hívott életre, amire egyik adható válaszlehetőség a regionális összefogás lett. Előtérbe került a kisebb gazdaságokhoz kapcsolódó rugalmas alkalmazkodás követelménye. Mivel a kisebb országok - mint Magyarország is- sokkal jobban függnek a globális piacoktól és a külföldi tőkebefektetésektől, ezért nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük egy jól működő gazdasági rendszer fenntartásáért. Erre kínálhat megoldást a klaszterkoncepció, azaz a klaszterképzés és szakosodás révén, a külső innovációk adaptálásával történő gazdaságfejlesztés. Magyarországon csupán az ezredforduló óta beszélhetünk klaszterekről. A támogatási politika kialakításában az Európai Unió irányelvei és az egyes EU-tagországok gyakorlatának elemzése nyújthattak támpontot. Közülük is kiemelkedik Olaszország példája, ahol a kisvállalkozásokból létrejött spontán szerveződések a gazdaság fő mozgatórugójává váltak. Az olasz iskola a hatvanas évektől a kilencvenes évekig tartó sikerei példaértékűnek számítottak a külföldi gazdaságpolitikák szemében. Sokan megpróbáltak közülük hasonló hálózatokat létrehozni, ami később a klaszterkoncepció megfogalmazásához vezetett. Az olasz ipari körzeteknek az elmúlt időszakban kialakult válsága azonban új kihívások elé állította a politikusokat és a vállalkozásokat. Milyen okok vezettek a körzetek sikeréhez és melyek a hanyatlásukhoz? Miben mások a spontán kialakult szerveződések a szakirodalom által felvázolt klaszterektől? Hogyan valósult meg a klaszterpolitika Magyarországon, és lehet-e tanulni az olasz példából? Jelen szakdolgozat ezekre a kérdésekre keresi a választ. Célja, hogy a problémák okainak és összefüggéseinek feltárásával, az eltérő fejődési pálya, a működésbeli különbségek vizsgálatával, valamint a kormányzati sajátosságok, programok és konkrét példák összehasonlításával rávilágítson a két ország gyakorlatának pozitívumaira és negatívumaira, kihangsúlyozva azokat a pontokat, amelyeknek magyarországi adaptációja növelné az ország versenyképességét. 4

1. A klaszterek általános jellemzése 1.1. Klaszterdefiníciók A szakirodalomban számos szerző próbálta meg körülírni a klasztereket, mégse találunk egy egységesen elfogadott definíciót. A legtöbbet idézett meghatározás Michael Portertől, a Harvard Business School professzorától származik. Az ő megfogalmazásában a klaszterek "valamely tevékenységi terület egymással együttműködő, de egymással versenyben is álló, egymáshoz kapcsolódó vállalatainak, specializált beszállítóinak és szolgáltatóinak térbeli koncentrációi, valamint a hozzájuk kapcsolódó iparágak cégei és más társult intézmények (például: egyetemek, ügynökségek, kamarák)." 1 A téma egyik hazai kutatójának, Grosz Andrásnak értelmezése is kiemeli a klaszterek fő tulajdonságait, de emellett rávilágít a klaszterek régiófejlesztési képességére is: "A klaszterek egy iparágban, egy értékláncrendszer mentén szerveződő, egymással egyszerre versengő és szoros együttműködési kapcsolatokat ápoló független gazdasági szereplők és nonprofit intézmények, szervezetek olyan területileg koncentrált együttműködési hálózata, amely jelentősen hozzájárul mind az abban részt vevők, mind az egész régió vagy térség versenyképességének növeléséhez. A koncepció meghaladja az egyszerű horizontális kapcsolatok hálózatát, amely az egyazon piacon és iparágban érdekelt vállalkozások különböző típusú együttműködésében realizálódik (közös K+F, marketing, értékesítési politika.) Sokkal inkább egy ágazatok közötti hálózat, amely az értékláncnak egy speciális kapcsolata vagy tudásbázisa mentén elhelyezkedő, de egymástól különböző, vagy egymást kiegészítő vállalkozásokat foglal magába." 2 Az Európai Bizottság által kezdeményezett, az európai innovációs folyamatokat kutató INNOVA program keretén belül íródott tanulmányban, a European Cluster Observatory 2007- ben egy jóval tömörebb definíció olvasható, mely főleg a későbbiekben ismertetett innovatív klaszterekre jellemző tulajdonságokat helyezi középpontba: "A klaszter szakosodott vállalatok és intézmények regionális koncentrációja, amelyben sokrétű kapcsolatok és tovaterjedő (spill-over) hatások érvényesülnek." 3 A különböző definíciók más-más helyre helyezik a súlypontot a klaszterekre jellemző sajátosságokat illetően. Az általános jellemzést nehezíti, hogy a klaszterek egyéni tulajdonságaikat nagyban befolyásolja, hogy hol, milyen iparágban, mikor és milyen 1 Porter 1998 p. 199 2 Grosz 2004 p.273 3 European Cluster Observatory 2007 p. 1. 5

kezdeményezés során jöttek létre. A meghatározásokból azonban kiemelhetők azok az általános vonások, melyek minden klaszterre érvényesek: az együttműködés és a versengés együttes jelenléte, az iparági szakosodás, a földrajzi koncentráció, a vállalatok speciális kapcsolata, valamint a regionális versenyképességre gyakorolt pozitív hatás. 1.2. Területi koncentráció és agglomerációs előnyök 1.2.1. A területi koncentrációból származó előnyök A területi koncentrációból fakadó előnyökre irányuló vizsgálódásokat több tapasztalati megfigyelés előzte meg. A közgazdászok először is arra keresték a választ, miért van az, hogy a világ össztermelésének nagyobb aránya néhány magasan koncentrált ipari régióból származik. A különböző iparágak területi koncentrációját elsők közt vizsgálta Alfred Marshall, brit közgazdász, aki három meghatározó okot tárt fel a szerveződések elemzése során: az egységesített munkapiac, a kedvezőbb termelő-felhasználás, és a technológia átterjedése azok az elsődleges tényezők, amelyek térszerveződések létrejöttéhez vezethetnek. 4 A hasonló szakképzettséget igénylő munkahelyek tömörülése a speciális szakképezettséggel rendelkező munkások számára nagyobb biztonságot nyújt, és a vállalatok is szívesebben települnek oda, ahol könnyebben tudják pótolni az elvesztett munkaerőt. Ezáltal a munkerőpiacok specializálódnak, létrejönnek kiegészítő oktatási, képzési intézmények. A nagyméretű iparági piac lehetőséget biztosít a beszállítók specializálódására és az egyre speciálisabb célgépek használatára, aminek költségcsökkentő hatása mellett nő a termelékenység. A technológiai innovációk, információk, tapasztalatok a lokális közelség miatt gyorsan szétterjednek a vállalatok között, (spill-over) javítva a vállalatok versenyképességét. Ezek az externális hatások felgyorsítják a térség területi koncentrációját és elősegítik a specializáció megerősödését kijelölve a térség iparági identitását. 1.2.2. Agglomerációs előnyök Az utóbbi évtizedben lezajlott információs forradalom és az internethasználat mindennapossá válásának követeztében a vállalatok közötti távolság jelentősen csökkent, a földrajzi közelségből származó előnyök mégse vesztettek jelentőségükből. A pozitív agglomerációs hatások kapcsolódhatnak a koncentráció által kiváltott urbanizációs folyamatokhoz - vagyis a nagyobb piac, gyorsabb tranzakciók, szélesebb munkaerőbázis 4 Marshall 1890, Krugman 2003 6

kínálta előnyökhöz - ezen túl azonban létrejönnek lokalizációs előnyök is, melyek egy adott iparág vállalatai közötti együttműködés során mutatkoznak meg. Ezek - az iparág számára belső, a vállalat számára külső tényezők - a piac stabilitását, a versenyképesség megtartását célozzák meg, hozzájárulva az ipari körzetek létrejöttéhez. A lokalizációs előnyök lehetővé teszik a szállítási költségek csökkentését, az iparág-specifikus oktatási intézmények létrehozását, magas szintű speciális infrastruktúra kialakítását, közös kutatások, fejlesztések elindítását valamint gyorsabb információáramlást, tapasztalatcserét. 1.2.3. Együttműködés és versenyképesség Az iparági körzetek és a klaszterek működésének alapelve tehát a vállalatok közti kollektív kooperáció. Porter azonban fontos hangsúlyt fektet a verseny, és a kompetitív előnyök előtérbe helyezésére is. Empirikus vizsgálatai során megfigyelte azt az ellentmondásos helyzetet, mely szerint a vállalatok globalizációs törekvései és az egyre nagyobb piacra kiterjedő verseny ellenére a vállalatok közötti lokális folyamatok felértékelődtek. Annak ellenére, hogy a vállalati tevékenységek a szállítási költségek csökkenésével egyre könnyebben lépik át az országhatárokat, egyes iparágak vezető vállalatai gyakran néhány régióban koncentrálódnak. A globálisan versengő vállalatok egy jól meghatározható hazai bázissal rendelkeznek, vagyis sokszor ugyanabban az országban, vagy még kisebb területen (régió, nagyváros) tömörülnek. A vállalkozás alapvető versenyelőnyei ezekben a bázisokban keletkeznek. Véleménye szerint tehát a globális gazdaságban kialakult versenyt nem nemzetgazdasági, hanem regionális, illetve iparági szinten kell kezelni, vagyis a lokális versengés javítja egy ország helytállását a világgazdaságban. A mikrokörnyezetben kialakult vállalati versenyképesség tényezőit Porter gyémántmodellje foglalja össze. A négytényezős modellben a determinánsok egymást is befolyásolva és a külső hatásokkal (kormányzat és véletlen események) együtt határozzák meg a versenyelőnyöket. A négy tényező: 1. Termelési inputtényezők (emberi-, természeti-, pénzügyi erőforrások, üzleti környezet, infrastruktúra) 2. Kapcsolódó (háttér) iparágak (versenyképes támogató iparágak elérhetősége, minősége) 3. Keresleti tényezők (igényes helyi kereslet hatása a termelési színvonalra) 4. Vállalati stratégia és versengés összefüggései (alkalmazható stratégiák, helyi versengés intenzitása) 7

1. ábra A Porter-féle gyémánt-modell Forrás: Porter (1998) alapján saját szerkesztés Mint az 1.ábrából kitűnik, Porter a versenyképesség fontos tényezőjének tekinti a vállalatok közötti együttműködést segítő faktorokat, a háttér- és kapcsolódó iparágakkal való szoros kapcsolatot valamint a regionális összefogást, melynek fontos szereplői lehetnek a klaszterek. Porter a klasztereket a négy tényező közötti kölcsönhatás eredményének tartja, ahol a regionális tényezők hatékonyan és tartósan fejleszthetők. 5 A modell determinánsai közül csak néhány vonatkozik a vállalat belső tulajdonságaira, nagyobb hangsúlyt kapnak a külső környezeti elemek, és a velük létrejött, kölcsönösen előnyös kapcsolatok, melyek a földrajzi közelség következtében rejtett versenyelőnyöket is magukban hordoznak (személyes kapcsolatok, tapasztalatcsere, kölcsönös tudásgenerálás, stb.). 1.3. A klaszterek gazdasági előnyei 1.3.1. Könnyebb hozzáférés a szakképzett munkaerőhöz A földrajzi koncentrációknak az egyesített munkapiacra vonatkozó előnyét Marshall a következő összefüggéssel magyarázza: "Az iparági koncentrációnak nagyon nagy előnye fakad abból, hogy a szakértelem számára állandó piacot teremt. A munkáltatók szívesen költöznek olyan helyre, ahol nagy valószínűséggel megfelelő kínálatot találnak a számukra szükséges szakértelemmel rendelkező munkásokból; miközben az állást keresők természetes módon választják az olyan helyeket, ahol sok az olyan munkáltató, aki képes az ő speciális 5 Porter 1998 8

szakértelmüket használni, és ezért feltehető, hogy jó piacra találnak." 6 A munkaerő keresletkínálatnak ez a pozitív kölcsönhatása a klaszterekben is érvényesül. 1.3.2. Hozzáférés speciális információkhoz A klaszterekben a közelség miatt sokkal intenzívebb információáramlás figyelhető meg, ami megfelelő irányítás esetén egy mindenki számára könnyen hozzáférhető tudásbázisban strukturálódik, a gyakori interakciók pedig növelik a vállalatok közötti bizalmat és még jobban elősegítik az információk áramlását. A szakirodalom megkülönbözteti a kódolt (rögzített) tudást a kódolatlan (rejtett) tudástól. A kódolatlan tudás az azt birtokló személyhez kötődik, ezért átadása is csak személyes találkozásokon keresztül lehetséges. Az eredményes klaszterek éppen ezért nagy figyelmet fordítanak a személyek találkozását elősegítő intézmények és különböző találkozási pontok létrehozására. Sikeres működésük azonban nagyban függ a felek közötti kölcsönös elismeréstől és bizalomtól. 1.3.3. Komplementaritás A vállalatok tevékenységei a klaszteren belül komplementer módon kiegészítik egymás hiányosságait. Ez történhet természetes módon (pl.: turisztika iparágban a szállodák, taxik, éttermek együttműködése) vagy a kollektív termelékenység növelése érdekében koordinált módon. Ezek az együttműködések nagyban hozzájárultak több országban (például Olaszországban is) a spontán módon, kis- és középvállalkozások szerveződésében létrejött klaszterekhez. Hatásuk nem csupán a termelés kapacitás növelésére irányult, hanem a vállalati működés minden területére kiterjedt: oktatásra, képzésre, pénzügyekre, műszaki fejlődésre, marketingre stb. 1.3.4. Hozzáférés intézményi szolgáltatásokhoz és közjavakhoz Hasonló szinergia alakul ki az állami- és magán beruházások terén is, hiszen az állam szívesebben fektet be ott, ahol a vállalkozások száma meghaladja a kritikus tömeget, hozzájárulva így a térség versenyképességének növeléséhez. A vállalatok pedig szívesen települnek oda, ahol állami- vagy magán beruházások révén fejlett oktatási, képzési, infrastrukturális, stb. szolgáltatásokat vehet igénybe és ezáltal biztosítani tudják a folyamatos innovációt. 6 Krugman 2003 p.52. 9

1.3.5. Innováció Az innováció tágabb értelemben az új ötletek piacosítását jelenti, vagyis az elméleti tudás gyakorlatba való átültetését, mely valamilyen minőségi változást eredményez. Bár nehéz határvonalat húzni az innovációs területek között, leggyakrabban a technikai, kereskedelmi és szervezeti változtatásokat értjük alatta. J.A. Schumpeter az innováció öt alapesetét különbözteti meg: 7 Új, a fogyasztók körében még nem ismert javaknak vagy egyes javaknak új minőségben való előállítása Új, az adott iparágban még ismeretlen termelési és szállítási módszerek bevezetése Új piacok feltárása Új termelési anyagok (nyersanyagok, félkész áruk) beszerzési forrásainak feltárása Új piaci helyzet kialakítása (pl. új monopolhelyzet teremtése, vagy megszüntetése) Az újdonságnak nem feltétlen kell tudományos értelemben "újnak" lennie, az a fontos, hogy adott vállalat, piac, vagy iparág számára jelentsen újdonságot. Megjelenése nem feltétlen tárgyi jellegű, lehet szolgáltatás, vagy módszertani eljárás is. Az innováció bonyolult összetétele miatt mérésére is több módszer létezik. Leggyakrabban az inputra (kutatás-fejlesztés, szabadalmak) és az outputra (új termékek, gyorsan fejlődő cégek) irányuló mutatószámokkal fejezik ki mértékét. Bár a K+F tevékenységeket az innováció szinonimájaként is szokták értelmezni, fontos megjegyezni, hogy az innovációs folyamat az új ötlet felmerülésétől annak elterjedéséig tart, tehát a kutatási és fejlesztési szakaszok mellett magában foglalja a műszaki tervezés és gyártás folyamatát is. A klaszterekben a területi koncentráció miatt igen erős innovációs együttműködés alakulhat ki. Nyilvánvalóan az innovációk alkalmazásának mértéke függ a klaszter tevékenységétől is, azonban az új technológiák, műszaki újítások terjedése a nem tudás intenzív, hagyományos klaszterekben is egyre inkább felkelti az innovációs kényszert. Megjelennek az innováció terjedését segítő tényezők, mint a kommunikációs infrastruktúra, vagy a kutatóintézmények közötti együttműködés fejlesztését szolgáló kezdeményezések. Bár a komoly műszaki innovációk jelentős K+F költségekkel járnak, az innovációnak számos területe van, melyek nem igényelnek magas K+F beruházást, mégis jelentősen javítják a teljesítményt. 7 Schumpeter 1934 10

1.4. Dinamikus klaszterek Az Európai Unió klasztertámogatási politikájában egyre inkább központba kerültek a dinamikus - vagy más néven innovatív- klaszterek. Ennek előzménye az a megfigyelés, hogy a versenyképesség szempontjából kulcsfontosságú innovációs folyamatok egyre erősebb földrajzi koncentrációt mutattak. Az amúgy is egymás közelében lévő, együttműködő vállalatok között tehát ezek a folyamatok felerősödnek, így támogatásuk is egyre fontosabbá vált. Amíg az innovációs törekvések a hagyományos klaszterekben elsősorban a beszállítói kapcsolatok fejlesztésére irányultak, addig a dinamikus klaszterekre a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok kevésbé, vagy alig jellemzőek. Az innováció és a tudásátadás nem annyira a szokványos termelési és technológiai folyamatokhoz kötődnek, hanem a kutatóintézetek, a kormányzat és a vállalatok közötti háromoldalú ("triple-helix") együttműködések fejlesztését célozzák. Intenzív együttműködés figyelhető meg a kapcsolódó intézmények (például szakmai szervezetek, kereskedelmi kamarák, klaszterszervezetek stb.) között. A dinamikus és hagyományos klaszterek megkülönböztetése a stockholmi kutatók és közgazdászok által végzett 2003-as felmérésben, a The Cluster Initiative Greenbook-ban jelenik meg először. Sölvell és társai a tanulmányban 238 klaszterszervezetet vizsgáltak meg, különböző szempontok alapján összehasonlítva azokat. Bár első ránézésre a szervezetek sok hasonlóságot mutatnak, részleteikben jelentősen eltérhetnek egymástól. Ahogy a szerzők fogalmaznak: "Néhány klaszter inkább statikusnak bizonyult - ők gyártják a világ "Trabantjait"- [...], míg mások dinamikusabbnak - ők gyártják a világ "Audijait". [...] Az emberi-, pénzügyi- és fizikai források egyik típusú beállítása elsőrangú autót eredményez, míg a másik esetben az eredmény sokkal kevésbé meggyőző." 8 A dinamikus klaszterek belső dinamikáját három tényező határozza meg: a technikai diverzifikáció következtében létrejött új cégek belépése, a szereplők közötti belső hálózat minősége és a klaszterek támogató tevékenységei. 9 A műszaki diverzifikáció és a magas innovációs igény gyakran ún. spin-off vállalkozások kiválásához vezet. Ezek jellemzően olyan kisvállalkozások, amelyeket egy egyetem vagy kutatóhely alkalmazottai alapítanak saját kutatási eredményeik piacosítása érdekében. Az új 8 Sölvell 2003 p.18 9 Andersson és társai 2004 11

belépők erősítik a klaszterben kialakult versenyhelyzetet, eredményességük kihat a többi vállalkozásra, köztük az anyaintézményre is, amely pluszforráshoz juthat a spin-offok révén. A klaszterszereplők közötti hálózati kapcsolatoknak az információ terjedésében, tapasztalatok átadásában van kiemelt szerepük. Fejlesztésükhöz nagyban hozzájárulhatnak a klaszterszervezetek, melyek szolgáltatásaikkal (tanácsadás, kompetencia-felmérés) segítik létrehozni a tagok közti együttműködést és a hálózat mélyülését. Ezek a szolgáltatások számos területen alkalmazhatók, úgymint a tudás közvetítése, erőforrások beszerzése, szakképzett munkaerő beszervezése. Gyakori példa a klaszterszervezetek és egyetemek, kutatóintézetek közötti együttműködés, melynek célja a klaszter számára hozzáférhetővé tenni a minél alkalmazhatóbb tudással rendelkező munkaerőt. 1.5. A klaszteresedés folyamatai 1.5.1. A klaszteresedés dimenziói Az angol nyelvben a klaszter kifejezés utalhat a klaszteresedési folyamatra, és magára a klaszterszerveződésre is. Klaszterek csak az exportra termelő (traded) szektorban jöhetnek létre, mivel csak így tudják kihasználni a méretgazdaságosságból fakadó előnyöket, továbbá a nagyobb piac kínálta lehetőségek is csak a vállalatok és intézmények összefogásával használható ki. A klaszteresedés folyamatát vizsgálhatjuk gazdasági és földrajzi dimenzióján keresztül. Gazdasági dimenzió alatt a vállalatok közötti munkamegosztást értjük, vagyis azt a kölcsönös függést, mely a végső fogyasztó elégedettségének növelése érdekében a vállalatok közt kifejlődött, miközben természetesen saját érdekeiket szem előtt tartva versenyeznek egymással. A folyamat földrajzi dimenzióját pedig a vállalatoknak a méretgazdaságossági előnyök kihasználására kialakult területi koncentrációjával jellemezhetjük. A fenti dimenziók alapján a klaszteresedés négy típusát különböztethetjük meg: 10 Kitermelő iparágak: Valamilyen helyi erőforrás (pl. ásványkincsek) következtében a vállalatok területileg koncentrálódnak, munkamegosztásuk azonban alacsony, mivel főleg kitermelő tevékenységet végeznek. Helyi piacra termelő vállalkozások: A vállalkozások a helyi piac igényeit elégítik ki, de nem állnak szoros kapcsolatban egymással, és a földrajzi koncentráció szintje is alacsony. Ide tartoznak például a városok kiskereskedelmi hálózatai. 10 Feser 1998 12

Iparági klaszter: Egymással szoros kapcsolatban lévő iparágak vállalatai felhasználják egymás kibocsátását, erős kapcsolati hálózatot alakítva ki, földrajzilag azonban nem feltétlenül koncentráltak. Regionális klaszter: Magas fokú munkamegosztás, szoros együttműködés és területileg is koncentrált szerveződés jellemzi. 1.5.2. A klaszterek életciklusa A klaszterek kialakulása egy hosszú, gyakran évtizedekig tartó folyamat. Habár az egyes klaszterek fejlődési irányát számos tényező befolyásolja (tevékenység, földrajzi elhelyezkedés stb.) általánosságban kijelenthető, hogy bizonyos fejlődési szakaszok jól elkülöníthetőek. Ezeknek az evolúciós fázisoknak a megértése azért is fontos, mert a különböző szakaszokban lévő klaszterek más-más hatást gyakorolnak gazdasági környezetükre és másfajta igényekkel bírnak, más problémákkal küzdenek, ezért a gazdaságpolitikai célok meghatározásánál fontos szempont a klasztert támogató eszközöknek, és a gazdasági elvárásoknak a klaszter aktuális állapotához történő igazítása. Például az innovációs teljesítményeket csak egy széles, intézményesített együttműködési hálózattal rendelkező, érett klasztertől lehet elvárni. A szakirodalomban megtalálható életciklus modellek eltérőek, attól függően, hogy a szerző mekkora hangsúlyt helyez a klaszterek innovációs tartalmára. Egyes leírások 11 a tudás intenzív spin-off vállalatok megjelenését korábbi szakaszokra teszik, mint az Andersson és társai által publikált, The Cluster Policies Whitebook alapján itt leírt általános életciklus modell. 12 Az első szakaszban a vállalatok egymáshoz közeli, véletlenszerű elhelyezkedése agglomerációt hoz létre. Ezek a sűrűsödési pontok általában mély történelmi gyökerekkel bírnak, elhelyezkedésüket különböző helyi természeti (ásványkincsek), vagy egyéb (kereskedelmi útvonal, közigazgatási központ közelsége) tényezők indokolták. A vállalatok elkezdik kihasználni a közelségből fakadó agglomerációs előnyöket, majd az egyre jobban elmélyülő együttműködés a következő fejlődési szakaszba, a tényleges klaszteresedési folyamat kezdeti szakaszába vezet. Az alakuló klaszter fázisban a vállalatok közti interakciók megnőnek, kölcsönösen előnyös együttműködési formák jönnek létre a komplementer tevékenységet folytató vállalkozások között, melyek egy központi tevékenység köré kezdenek csoportosulni. 11 Grosz 2004 p. 3.; EC 2002 p. 15. 12 Andersson és társai 2004 13

A fejlődő klaszter szakaszában az egyre szélesebb körben elterjedő együttműködés megnöveli a klaszter vonzerejét, és az új belépők növekvő száma, pedig szükségessé teszi az intézményesített klaszterszervezet létrejöttét. 13 Ez a szervezet tudatosan építi az együttműködést stratégiailag fontos új vállalatok, erőforrások bevonásával, képviseli a tagokat, egységesíti a klaszter arculatát. Megjelenik a klaszter főtevékenységéhez kapcsolt közös cégjel, honlap. A résztvevők növekvő száma előbb-utóbb eléri a kritikus tömeget, mely biztosítja a klaszter önfenntartását, és ezzel a klaszter átlép az érettség stádiumába. Az érett klaszter belső kapcsolatai építése mellett erősebben koncentrál külső kapcsolataira is más klaszterekkel, tevékenységekkel, régiókkal. A belső dinamikus szinergiahatások következtében egyes vállalatok tevékenysége módosul, új spin-off vállalatok jönnek létre. Az idővel megváltozott piacok, technológiai-folyamatok új kihívások elé állítják a klasztert. Ahhoz, hogy a klaszter folytatni tudja működését, és elkerülje a stagnálást, majd a hanyatlást, alkalmazkodnia kell ezekhez a változásokhoz. Az átalakulás szakaszában a klaszter új tevékenységet választhat, új gócpontokat hozhat létre, esetleg több új klaszterre is felbomolhat. 1.6. Klaszterszereplők 1.6.1. Vállalatok A vállalatok szakértelmükkel és tevékenységükkel részt vesznek a klaszter műszaki, üzleti és piaci folyamataiban. Elsősorban saját érdeküket tartják szem előtt. A klaszter bővítéséhez, fejlesztéséhez saját növekvő profitjuk érdekében járulnak hozzá. Versenyképességük növelése érdekében közlik igényeiket a kutatási és oktatási intézményekkel, hozzájárulva ezzel a közös növekedéshez. Ugyanakkor a saját versenyelőny elvesztésétől való félelem a kompetenciák átadásának akadálya is lehet. További problémát jelenthet, hogy leggyakrabban a klaszter vezetését is magáncégek látják el, és ebben a pozícióban úgy kell semlegesnek maradniuk, hogy közben maguk is részt vesznek a versenyben. Megoldást jelenthet, ha a kulcsfontosságú vállalatok részvételével létrejött testület látja el a vezetést, vagy ha bizonyos időközönként, egymást váltogatva töltik be a vezető szerepét. A kis- és középvállalkozások különösen fontos szerepet töltenek be a klaszterekben. Tevékenységi körük diverzifikált, rugalmasan tudnak reagálni a keresleti változásokra, piaci résekre, ugyanakkor hiányos kompetenciáik terén együttműködésre 13 Megjegyzés: A klaszterszervezet jelenléte nem feltétel. Jó példa erre az egyik legismertebb klaszter, a Szilícium-völgy, ahol nincs ilyen jellegű intézmény. A különböző együttműködések azonban itt is formális keretek közt zajlanak, csak nincs egy átfogó szervezet. 14

törekednek más vállalatokkal és intézményekkel. Ennek ellenére a legtöbb sikeres klaszterben jelen van legalább egy-két nagyvállalat, amelyek mágnesként vonzzák magukhoz a többi vállalatot. A nagyvállalatok, főleg a multinacionális cégek költségtűrése magasabb, piaci részesedésük jelentősebb, ezért jobb alkupozícióval bírnak a kisvállalkozásokkal szemben. Ez különösen akkor veszélyes, ha a klaszter vállalatai egyetlen domináns cég köré koncentrálódnak. Ilyenkor az erőforrások egyenetlen eloszlása miatt a klaszter dinamikai egyensúlya felborulhat. A klaszterszervezet feladata, hogy kompenzálja a kisvállalkozások erőhiányát. A nagy cégek vonzereje ugyanakkor hozzájárul a kritikus tömeg eléréséhez, a szakképzett munkaerőbázis kialakulásához, valamint segíti a klaszterhez kapcsolódó beszállítói hálózat növekedését. A kis cégek pedig a közös csatornák használata során megismerhetik egymás műszaki és piaci ismereteit, beszállítóvá válhatnak, vagy a nagyvállalatból kiválva lehetőségük van spin-off vállalkozásként értékesíteni tapasztalataikat. A klaszterek legfontosabb szereplői egyértelműen a vállalatok, fontos azonban megjegyezni, hogy a cégek mellett egy klaszterben nélkülözhetetlen a más intézményekkel (egyetemek, kutatóintézetek, laboratóriumok, kormányzati szervek, fogyasztói érdekvédelmi szervezetek) való együttműködés is. Ez különbözteti meg a klasztert a fejlett beszállítói kapcsolatoktól, ahol az elsődleges cél a tranzakciós költségek csökkentése. 1.6.2. Kormányzati szervek A szakirodalom szerint előnyösebb, ha a klaszter vezetését magáncégek látják el, a gyakorlatban mégis inkább a kormányzati felügyelet melletti működés dominál, a legtöbb klaszterkezdeményezés közpénzen valósul meg. Jóllehet a kormányzati szervek nagyobb rálátással és világosabb célokkal rendelkeznek, fennáll a lehetőség, hogy saját gazdaságpolitikai céljaik elérésére alakítanak klasztereket. Sölvell és társai tanulmányukban ezért azt tanácsolják, hogy a kormányok ne fogjanak új klaszterkezdeményezésekbe, hanem a meglévőket támogassák. 14 A közszféra támogatása ugyanakkor elengedhetetlen: ők biztosítják a fejlődéshez szükséges infrastruktúrát, a működéshez szükséges intézményi keretet, legitimációt. Ezek biztosítása új klaszterek esetében ugyanolyan fontos, mint a meglévőknél. Veszélyforrást jelenthet, ha a gazdaságpolitikában a high-tech iparági körzetek támogatása előnyt élvez a hagyományos klaszterekével szemben. Ebben az esetben sok potenciális, fejlődőben lévő klaszter szorulhat háttérbe, ugyanakkor bizonyos iparágakban túlkínálat jelenhet meg. A hagyományos iparágakra specializálódott klaszterek egyre növekvő innováció-igénye is amellett szól, hogy indokolt lehet támogatásuk. Ennek hátulütője azonban 14 Sölvell és társai 2003 15

az lehet, hogy olyan klasztereket és iparágakat is életben tartanak "mesterségesen", melyek átszervezésre szorulnának, hogy jobban alkalmazkodjanak a külső környezet változásaihoz, elzárva a fejlődés útját az új, feltörekvő iparágak elől. Mint látjuk, a klaszteresedési folyamatban résztvevő politikai szerepvállalás mélysége folyamatos vita tárgyát képezi. A tanulmány szerzői abban azonban egyetértenek, hogy a kormányzatoknak biztosítaniuk kell a fejlődési stabilitást, és csak olyan klasztereket támogatni, ahol valós vállalati stratégiák alakítják a versenyképességet, és ahol a végső cél a klaszter önfenntartóvá nevelése. Ilyen esetekben a kormányzatnak készülnie kell kivonulási stratégiával is. Fontos továbbá, hogy a helyi adottságokkal összhangban lévő programokat folytassanak, különböző regionális szintű szervekkel, önkormányzatokkal szorosan együttműködve, ők ugyanis nagyobb helyismerettel rendelkeznek, jobban átlátják a helyi vállalkozói szféra sajátosságait, így nagyobb felkészültséggel tudják elosztani a forrásokat. 1.6.3. Oktatási - kutatási intézetek Az oktatási és kutatási intézetek olyan elmélyült speciális tudással, elemző és kommunikációs készségekkel rendelkeznek, mellyel hatékonyan támogathatják a klasztert annak valamennyi életszakaszában. Kompetenciájukkal segíthetnek a stratégiai szakosodás irányának meghatározásában, a hálózatosodásban, bizalomépítésben, az innováció előmozdítóiként növelhetik a klaszter versenyképességét, valamint elemzésekkel, folyamatos értékeléssel felügyelhetik működését. Gyakorlatban azonban kevés klaszter alakulását kezdeményezték egyetemek, és még kevesebbet finanszíroztak. Érdekeltségük hiánya abból eredhet, hogy sok országban nincsenek eléggé ösztönözve az üzleti életben való részvételre és kevés a gyakorlati, vállalkozói tapasztalatuk. A klaszter hosszú távú fejlődéséhez azonban az oktatási intézmények elengedhetetlenül kapcsolódnak: egyrészt folyamatosan képzik a szakképzett munkaerőt, másrészt kutatásaikkal bővítik a tudásbázist. Ezeket az erőforrásokat pedig az üzleti vállalkozások hasznosítják, vagyis együttműködésük elengedhetetlen. A klaszter feladata, hogy ezt a kapcsolatot közvetlenné tegye, és segítse az egyetemeket a tudás átadásában, diffúziójában, valamint lehetőséget biztosítson a gyakorlatias üzleti készségek megszerzésére a vállalatoktól. Főleg a fejlett technológiájú iparágakban elengedhetetlenek azok a létesítmények, amelyek felszereltségükből adódóan képesek olyan tudást generálni, amihez a vállalatok közösen férhetnek hozzá és így az innovációban keletkező költségelőnyt más tevékenységekbe tudják fektetni. Ide tartoznak például a fejlesztési laboratóriumok, az innovációs központok, valamint az ipari és technológiai parkok is. 16

1.6.4 Pénzintézetek Bár a klaszter főszereplőinek elsősorban a kormányzati és ipari szerveket tekintjük, a klaszterkezdeményezések fejlődésével a pénzintézetek bevonása is egyre fontosabbá vált. A különböző típusú pénzintézetek (bankok, biztosítótársaságok, nyugdíjpénztárak, befektetési alapok stb.) tevékenységi körébe nem tartozik szorosan a klaszterbeli együttműködés, ezért nem is látnak el vezető, vagy kezdeményező szerepet. Tudásukkal elsősorban az érett klasztereket tudják támogatni belső dinamikájuk fokozásával. Szolgáltatásaik széles körben alkalmazhatóak: kezdőtőkét biztosítanak, hitelgaranciát nyújtanak, támogatják az induló spinoff vállalkozásokat, finanszírozási alapokat hoznak létre, stb. A vállalkozók és a kezdeti szakaszban lévő, potenciális vállalkozásokat finanszírozó kockázati tőkét biztosító intézményi befektetők érdeke gyakran ellenkezik egymással. A vállalkozók nehezen tűrik, hogy a kockázati tőke megjelenését követően cégük fölött csökken a befolyásuk, a befektetőket pedig gyakran a rövidtávú hozam reménye vezeti, ami a hosszú távú stratégiai tervek megbomlásához vezet. Ezeknek a különbségeknek ellenére a vállalkozóknak és a kockázati tőke befektetőknek szükségük van egymásra. Az intézményi befektetők jelenléte a közszféra kockázatkezelő gyakorlatát is befolyásolhatja megosztva a költséges, új technológiák finanszírozását magánberuházókkal, pénzintézetekkel. 1.6.5. Koordinátorok Fontos szereplői a klaszterszervezetnek a koordinátorok, vagy klaszterbrókerek ("clusterpreneurs"), akik sokrétű kompetenciáikkal segítik a hálózatosodást. Ők a klaszter hátterében működő közvetítők, akik közreműködnek a felek közti együttműködés, konszenzus előmozdításában, ösztönzik az összefogásból származó előnyöket, egyensúlyt teremtenek a hosszú és rövidtávú érdekek között és működtetik a klaszterszervezet programjait. Lehetnek külsős és belsős tagok is. Mindkettő mellett sok érv szól: a külső szakembernek nincs szoros helyi kötődése, ezért nagyobb távlatokban, újszerűbben tud stratégiát kialakítani, míg egy helyi szakember számára könnyebb a résztvevők bevonása, a klaszter napi működésének felügyelete. A jó helyismeret azonban mindkettőnél kritérium. 17

1.7. Klaszterprogramok 1.7.1 A klaszterszervezet feladatai és eszközei A klaszterkezdeményezés nem lehet sikeres a megfelelő minőségű társadalmi talaj megléte nélkül. A nyílt, átlátható kommunikáció különösen a vidéki területeken elszórtan található vállalatok esetén lényeges, ahol az idők során sok különféle egyéni stratégia alakult ki. Az előkészítési fázisban a klaszteresedés kezdeményezői bemutatják koncepciójukat a jövendő partnereiknek, majd elindul egy bizalomépítési és bővítési folyamat. A vállalatok, főleg a kisvállalkozások számára hátráltató tényezők lehetnek a belépéssel járó költségek és az a kockázat, hogy egyéni tudásukat megosztva esetleg csökken a versenyképességük, ezért számukra egy világos, hosszú távra kidolgozott klaszterkoncepció lehet meggyőző. A következő lépés a létrejött kapcsolatok formalizálása, intézményesítése. Többnyire ekkor kerül sor a klaszterszervezet megalapítására, melynek feladata a kapcsolatépítés, a stratégia kialakítása, az együttműködés erősítése. Kompetenciatérkép készítésével feltárhatók a vállalatok lényegi képességei és adottságai, továbbá segíthet a helyi üzleti, oktatási és kutatási intézményekkel való együttműködési lehetőségek feltárásában. Az eredményeket kompetenciamátrix segítségével lehet összefoglalni, aminek ismeretében kialakítható a stratégia és jövőkép. A célok meghatározásánál lényeges a közös gondolkodás megindítása, melyhez minél több klaszterszereplő és külső szakértő véleményének bevonása, ütköztetése szükséges. A csatlakozás időpontjában a vélemények igen eltérőek lehetnek, ezért az egyéni célokat konszenzus útján egyeztetni kell az előre elkészített tervhez. A vállalatok számára a többiek által felhalmozott tudás elsajátításával a versenyképesség növelése lehet a cél, a fejlesztési intézetek a régió növekedését szeretnék elérni, míg az állami intézmények egyéni politikai ambícióknak rendelhetik alá a klasztert. Ezért lényeges, hogy a résztvevők számára ne csak általános célokat fogalmazzanak meg, hanem kézzelfoghatóbb adatokkal, költség és hozam szempontjából kimutatható eredményekkel tegyék érdekeltté őket. A klaszter vezetésének tehát koncentrálnia kell a klaszter belső dinamikájának és külső környezetének fejlesztésére is, ügyelve a kölcsönös előnyök erősítésére. A célok elérésére fordított eszközök számos formája alkalmazható. Az 1. mellékletben található táblázat összefoglalja azokat a jellemző programokat és célokat, amelyeket leggyakrabban alkalmaznak. A klaszter belső növekedését szolgálhatják az új technológiákat, műszaki fejlődést finanszírozó programok, a szereplők belső és külső kapcsolatainak erősítését, illetve a klaszterépítést (szereplők bevonása, klasztermarketing) célzó kezdeményezések. A külső környezet a tényezőpiacok és a helyi bázis körülményeinek javításával fejleszthető. 18

1.7.2. Az Európai Unió klaszterpolitikai javaslatai Az Európai Unió támogatja és a regionális felzárkózás szempontjából kiemelkedőnek tekinti a klaszterfejlesztést, és a kapcsolódó gazdaságpolitikák intézkedéseit, ide sorolva a regionális, ipar-, az innovációs és a vállalkozásfejlesztési politikát is, mivel mindezek hozzájárulnak a piaci szereplők regionális együttműködéséhez. Az Európai Bizottság azt tanácsolja, hogy azokban a tagállamokban, ahol nincs konkrét klaszterpolitika, ott is a gazdaságpolitikák összehangolását, alakítását a klaszterszempontok alapján kell végezni, ahol pedig van, ott a hosszú távú stratégiai szemléletet kell érvényesíteni. Ennek érdekében a Bizottság szerint szüksége van: 15 klasztertérképek készítésére, melyek kimutatják azokat a potenciális régiókat, szektorokat, melyek a klaszteresedési folyamatok következtében előnyösebb helyzetbe kerülnének, és így alkalmasak lennének arra, hogy integrálják őket az általános gazdasági és társadalmi fejlődési stratégiába, a klaszteresedés gátló tényezőinek felismerésére, az ide vonatkozó gazdaságpolitikai intézkedések rendszeres felülvizsgálatára, a kormányzatok hosszú távú elkötelezettségére a klasztertámogatási politika és a klaszteresedés mellett, a klaszterekhez kapcsolódó lehetséges pozitív hatások megismertetésére a gazdasági szereplőkkel. Az EU az innovatív klaszterek létrehozásában és működésében résztvevő szervezetek állami támogatását szorgalmazza. Ezek elsősorban a kis- és középvállalkozások K+F együttműködéseinek elősegítésére, a kutatócentrumok támogatására, a képzés, a tudásmegosztás és az infrastruktúrák fejlesztésére fordítandóak. Nagymértékű, folyamatos szubvenciók helyett a támogatásokat a vállalatok alakuló szakaszában javasolt alkalmazni, elősegítve későbbi önállósodásukat. 15 EC, 2003 19

1.7.3. A klasztereket támogató programok Az EU programokban a klaszteresedés támogatása 2000 után jelenik meg a lisszaboni stratégia célkitűzéseihez kapcsolódóan. Korábban elsősorban a beszállítói hálózatok fejlesztése volt a cél. Az alábbi támogatott programok közvetve, vagy közvetlenül segítik a klaszteresedést: Ipari klaszterekkel kapcsolatos intézkedések a regionális innovációs intézkedésekhez kapcsolódóan (Actions on Industrial Clusters under the Regional Innovation Action Line): Célja a régiók innovációs képességeinek és a KKV-k innovációs tevékenységének erősítése hosszú távú stratégia keretén belül. PAXIS (Pilot action on the mechanisms to set-up and develop innovative firms - Kísérleti program innovatív cégek létrehozására és fejlesztésére): Célja az innovációs szervezetek közti tapasztalatcsere és tanulás elősegítése a közös tudás rendszerezése, az európai "good practice" kidolgozása és a célt támogató eszközök (információk, publikációk, honlap üzemeltetése, adatgyűjtés, értékelés stb. ) biztosítása. Joint Action for sustainable development: the case of territorial clusters: A fenntartható fejődés érdekében az egyes klasztertag - vállalatok környezetvédelmi problémáinak együttes megoldását szolgálja a program, bevonva az állami intézményeket, helyi hatóságokat. Observatory of European SMEs: Regional Clusters in Europe:Az európai KKV-k fejlődését, tevékenységeit vizsgálva gazdaságpolitikai ajánlásokat tesz regionális, nemzeti és EU szinten. Europe Enterprise Network: Az Európai Információs Pontok (EIC) kiterjedt hálózatán keresztül segíti a vállalati kapcsolatok fejlődését a tagországokban az EUhoz kapcsolódó témákban nyújtott információkkal, szakmai segítséggel és tanácsadással. Az EIC-k közvetítő szerepet töltenek be az országos és uniós intézmények között. Jeremie-program: A Jeremie (Joint European Resources for Micro to Medium Enterprises) vállalkozásfejlesztési pénzügyi program a KKV-k garanciaeszközök által biztosított hitelhez jutási esélyeinek javítására jött létre. A program keretei lehetővé teszik a 2007-2013-as időszakban a további pénzügyi konstrukciók indítását, valamint szükség esetén az előirányzott összegek konstrukciók közötti átcsoportosítását. 20

1.7.4. Top-down és bottom-up törekvések A régi és új tagországok klaszterpolitikái között az a legnagyobb különbség, hogy az utóbbiak klaszterkezdeményezéseiben a kormányzat a legaktívabb szereplő. A felülről jövő kezdeményezések következtében a klaszterek nem spontán (bottom-up) módon alakulnak ki, hanem sokáig állami segítségre szorulnak. A kormányzatok gyakran rövidtávra határozzák meg programjaikat, a legtöbbször nem történik meg a potenciális klaszterek, szektorok, régiók feltérképezése és a kapcsolódó politikák kölcsönhatásainak vizsgálata. A vállalatok klaszterkezdeményezéseinek egyedüli célja pedig sokszor az állami szubvenciókhoz való hozzáférés. A Bizottság javaslatai egyértelműen a bottom-up típusú törekvéseket támogatják, ezért a már meglévő, adott térség ipari és kulturális hagyományaira épülő klaszterek segítését javasolja, új kezdeményezések helyett. Természetesen az átalakuló országokban a klaszterek csupán néhány évi múltra tekinthetnek vissza, ezért a központi intézkedéseknek jut nagyobb szerep a források elosztásában és az innovációs struktúra kiépítésében. Mivel a kormányzat közvetlenül nem avatkozhat be a globális versenybe (deregulációs folyamatok, nemzetközi egyezmények, EU versenypolitikája), ezért közvetett eszközökkel kell javítania versenyképesség feltételein és az innovációs infrastruktúra azon elemein, melyet az összes klaszter használ. 16 A központi kormányzatnak tehát egyfajta katalizátor-szerepet kell betöltenie, aki részt vesz az együttműködések kialakításban, megerősödésében, de nem hátráltatja a klaszter önfenntartóvá válását. A felülről kezdeményezett (top-down) törekvéseknek összhangban kell lennie az alulról-felfelé irányuló kezdeményezésekkel. Ezeknek a jelentősége abban van, hogy képesek felmérni a helyi versenyképesség feltételeit és kiépíteni a megfelelő üzleti környezetet, továbbá képesek a régióban domináns iparágak klaszter-specifikus egyedi igényeinek kielégítésére, mint a speciális munkaerőpiaci igény, szakosodott kutatóintézetek, kompetencia központok, innovációs központok létrehozása stb. Utóbbiaknak kiemelt szerepet kell tulajdonítani az átalakuló országokban, ahol az oktatás és képzés területein hatalmas tudás halmozódott fel, mégse alakult ki az innovációk piacosításának hatékony gyakorlata. A rendszerváltásokat követő gyors átalakulás következtében a piacgazdasági intézményeknek nem volt ideje olyan mértékben kifejlődni, mint a nagyobb hagyományokkal rendelkező fejlett piacgazdaságokban. A szerződések betartása, a magántulajdonhoz való jogok érvényesítése gyakran nehézségekbe ütközik, a váltakozó kormányok gyakran változtatják meg némely fontos piacgazdasági intézmény működését, kiszámíthatatlanná téve a gazdaságpolitikát. Ennek következtében a vállalatok 16 Lengyel I. Deák Sz., 2002 21

körében nem alakult ki megfelelő szintű bizalom egymással és a kormányzattal szemben, ezért a klaszteresedés komoly akadályokba ütközik. Ilyenkor a klaszterpolitikának elsődlegesen a bizalom megnyerésére kell irányulnia. Az olyan országokban, mint Olaszország, ahol a hagyományos, vagyis bottom-up módon alakultak ki a klaszterek, a bizalmi kapcsolatoknak nagy múltú hagyománya van. A tradicionális iparágak köré szerveződött, főleg kis családi vállalkozások közötti együttműködések, a közös infrastruktúrahasználat, a kölcsönös szolgáltatások költség-, és kockázatcsökkentő hatással bírtak. A résztvevők közötti gyakori érintkezés pedig a hagyományos kereskedelmi kapcsolaton túlmutató bizalmi munkakapcsolatokat hozott létre. 22

2. Az olaszországi ipari körzetek Az olasz ipari körzetekre 17 vonatkozó definíciók közül Giacomo Becattinié a legelfogadottabb, aki elismert közgazdászként számos tanulmányt szentelt a témának. Becattini megfogalmazásában az ipari körzetek "egy földrajzilag körbehatárolt, természeti, történelmi hasonlóságokat mutató területen létrejött szervezetek, melyben meghatározó az adott társadalmi közösség és az iparági vállalkozások aktív jelenléte." 18 A klaszterdefiníciókkal való összehasonlítás során kitűnik, hogy a homogén közösség, vagyis az azonos kultúrkörhöz való tartozás is feltétele az iparági körzetek kialakulásának. Szerinte a körzetek nem csupán a termelési folyamat egyfajta módozatai, hanem "társadalmi közeg, melyben az emberek közötti érintkezések a termelés helyén és azon kívül is alakultak." 19 Ez a társadalmi közeg volt a fő mozgatórugója annak a folyamatnak, amely a néhány nagyvállalat mellett lehetővé tette kisvállalatok által létrehozott új gazdasági erő létrejöttét. A körzetek a fordista tömegtermelés egyik alternatívájává váltak, ahol a termelési folyamat szakaszokra bontása lehetővé tette a résztvevő vállalatok egyre erősebb szakosodását, akik így rugalmasabban tudtak reagálni a piaci változásokra és jobban ki tudták szolgáltatni vevőkörüket. A termelői körzetekben tehát a nagyvállalatokra jellemző belső méretgazdaságossági előnyök helyett a külső méretgazdaságból, vagyis a terület gazdasági - társadalmi kontextusából eredő előnyöket használták ki. 2.1. Az ipari körzetek kialakulása A második világháborút követő évtizedekben, egészen a hetvenes évek elejéig Olaszország gazdasági fejlődése szinte töretlen volt. A Marshall segélynek köszönhetően megindult az ország infrastrukturális újjáépítése, ami sok olasz vállalat előtt új távlatokat nyitott. A fordista termelés és az amerikai know-how átvétele különböző iparágak növekedését indította el egy olyan országban, amely főleg a mezőgazdasági és kézművesipari termelésre volt berendezkedve. A hatvanas évek elejére Olaszország a nyugati államok egyik legiparosodottabb országává vált. Az északi tartományokat átszövő iparosodási folyamatokkal párhuzamosan számos kis- és középvállalkozás alakult meg az ország középső és észak-keleti részén, Toscana, Marche, Emilia-Romagna és Veneto tartományokban. Ezt a területet később 17 Az elsődleges különbség a klaszter és az iparági körzetek között, hogy az előbbiek egy tudatosan tervezett folyamat során jönnek létre, amíg az ipari körzetekre a spontán szerveződés a jellemző. Ennek ellenére a külföldi -főleg olasz nyelvű- szakirodalom gyakran szinonimaként használja a két kifejezést. A dolgozatban az ipari körzetek (distretti industriali) alatt kizárólag az olaszországi szerveződések értendőek. 18 Becattini 1989 p. 112 19 Becattini 1989 p. 118 23

"Harmadik Olaszországként" kezdték emlegetni, megkülönböztetve azt a gazdaságilag lemaradt déltől (Mezzogiorno) és a Genova - Torinó - Milánó városok alkotta "ipari háromszögtől." Ezeket a tartományokat főleg kis- és közepes méretű városok, falvak hálózata szőtte be, nem voltak jelentős centrumok. A városi lakosság és a falvak közt erős volt az összetartás, élénk közösségi élet zajlott. A mezőgazdasági termelést földműves családok végezték, akik munkájukért cserébe igényt tarthattak a termésből származó bevétel felére a föld tulajdonosától. Az 50-es évektől az állami támogatásoknak köszönhetően a családok egyre könnyebben juthattak földekhez, azonban kizárólag mezőgazdaságból már nem tudták fenntartani magukat. Új bevételi forrásokat keresve a családok fiatalabb tagjai a gyárakban találtak munkát, ahonnan gyakran hazavitték a megszerzett tapasztalatokat, egyesítve azokat a meglévő családi kézműipari hagyományokkal. Kezdett kialakulni a vállalkozói lét új formája: míg az idősebbek megmaradtak a földművelésnél, biztosítva a család ellátását, addig a családfő a többi családtaggal együtt az ipari termelésre rendezkedett be. A vállalkozások magja tehát a család volt, ami lehetővé tette az üzletmenet rugalmas alakítását a piaci tényezőknek megfelelően. Az alapításhoz szükséges tőke kezdetben a mezőgazdasági és más gazdasági tevékenységekből származott. Sok esetben a turizmusban felhalmozott tőkét használták fel az alapításhoz, amihez gyakran hozzájárultak a hazatért emigránsok megtakarításai is. Bár a kisvállalkozások adóterhei alacsonyak voltak, a pénzügyi ellenőrzések hiányának következtében elterjedté vált az adóelkerülés, ami szintén tekinthető egyfajta tőkeforrásnak. 20 A létrejött vállalkozások számára bőséges és olcsó munkaerő állt rendelkezésre, egyrészt a háború utáni tömeges munkanélküliségnek és migrációnak, másrészt a mezőgazdaságból felszabaduló dolgozóknak köszönhetően. A családi vállalkozások közötti szoros kapcsolatok teret engedtek az informális tudások, módszerek szabad áramlásának, ugyanakkor csökkentették a munkaügyi konfliktusokat. Ha a piacok változásai úgy indokolták, a tevékenységek átszervezése sem ütközött nagyobb ellenállásba. A megerősödött vállalatok és gyárak nem szorították ki a gyengébbeket, hanem decentralizálták a termelést, hozzájárulva így a kisebb vállalkozások fennmaradásához, akik a szakosodás révén egyre fontosabb szereplőkké válhattak. A termelésben résztvevő kisvállalkozások hamar el tudták érni a gazdaságos termelési nagyságot, mivel a főtevékenységükre tudtak koncentrálni. A többi kiegészítő funkciók (pénzügyi irányítás, beszerzés, értékesítés, szakképzés) ellátására 20 Viesti 2000 24