Dél-dunántúli statisztikai tükör 2008/9

2008/130 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu II. évfolyam 130. szám 2008. szeptember 29. Dél-dunántúli statisztikai tükör 2008/9 A tartalomból 1 Pécs vendégforgalma 2008 I. félévében 1 Bevezetõ 1 2 2 A vendégek és a vendégéjszakák számának alakulása Pécs kereskedelmi szálláshelyein A vendégek és a vendégéjszakák számának alakulása szállástípusok szerint A külföldi vendégek és vendégéjszakák számának alakulása küldõ országok szerint 3 A szállásdíj-bevétel a kereskedelmi szálláshelyeken 3 Személygépkocsi-ellátottság a Dél-Dunántúlon 6 A kalászosok 2008. évi terméseredménye a Dél-Dunántúlon Pécs vendégforgalma 2008 I. félévében Bevezetõ Pécs tradicionálisan Baranya megye meghatározó idegenforgalmi központja. 2008 elsõ félévében a megyébe látogató vendégek több mint fele, a vendégéjszakák több mint kétötöde a megyeszékhelyen jelentkezett. 1. tábla Az elsõ félévben érkezett vendégek és vendégéjszakák aránya az év egészéhez képest Pécsett, 2002 2007* Év külföldi összesen külföldi összesen 2002 45,5 51,2 43,5 47,1 2003 44,7 50,4 43,9 49,7 2004 40,1 51,0 38,4 48,2 2005 40,7 49,2 39,5 47,2 2006 40,6 49,2 40,2 46,2 2007 43,9 50,3 44,7 48,3 * A 2002 2007 közötti adatok a revideált feldolgozások alapján. éjszaka Pécs idegenforgalmában csakúgy, mint az ország turisztikai célpontjainak többségében a szezonalitás meghatározó szerepet játszik 1. Jelen kiadványunkban az elsõ félév adatainak alakulását tekintjük át. Az eddigi tapasztalatok szerint az egész éves vendégforgalom fele az év elsõ hat hónapjában jelentkezik, bár a külföldi vendégek és vendégéjszakák szempontjából a második félév a meghatározóbb, míg a belföldieknél értelemszerûen az elsõ a jelentõsebb. A féléves adatokból levonható következtetések azonban nem térnek el a már hivatkozott, az egész éves adatok alapján korábban megjelent kiadványban jelzettektõl. A vendégek és a vendégéjszakák számának alakulása Pécs kereskedelmi szálláshelyein Az év elsõ felének adatai alapján mind a vendégeknél, mind a vendégéjszakáknál tovább folytatódott az elmúlt években tapasztalható csökkenés. Ez év elsõ hat hónapjában 62 ezer vendég érkezett Pécsre, akik 105 ezer vendégéjszakát töltöttek el a megyeszékhelyen. 2002-höz képest mindkét mutatószám közel harmadával esett vissza. Mivel a két trend alakulása nagyjából hasonló volt, a megyeszékhely kereskedelmi szálláshelyeit látogatók átlagos tartózkodási ideje így nem változott, továbbra is átlagosan a két éjszakánál valamivel rövidebb tartózkodás a meghatározó. 1. ábra ek és vendégéjszakák számának alakulása Pécsett, I. féléves adatok alapján 160 000 140 000 120 000 100 000 80 000 éjszaka 90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 Pécs vonzereje a külföldi vendégek esetében gyengült a vizsgált idõszakban. A különbözõ évek elsõ hat hónapjában Pécsre érkezõ vendégek száma 2002 óta a 2005-2007 közötti stagnálástól eltekintve folyamatosan csökkent. A vendégéjszakák esetében 2006-ban volt megfigyelhetõ kisebb emelkedés, de az elmúlt két év itt is egyre apadó vendég és vendégéjszaka számról árulkodik. A jelenlegi adatok szerint a külföldrõl érkezõ vendégek száma már nem érte el a 10 ezret és az általuk eltöltött vendégéjszakák száma is 20 ezer alatt maradt. Az elemzett idõszakban a külföldi vendégek az év elsõ felében átlagosan 1,8 2,1 napot töltöttek el a megyeszékhelyen. 1 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/regiok/deldun/deldun0803.pdf

2 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2008/9 Statisztikai tükör 2008/130 2. ábra A külföldi vendégek és vendégéjszakák számának alakulása Pécsett, I. féléves adatok alapján 30 000 20 000 ennél is nagyobb léptékû csökkenés ment végbe az ifjúsági szállóknál, itt az elszállásolt vendégek száma 14 ezerrõl 7 ezerre mérséklõdött. 4. ábra A vendégek számának alakulása a jelentõsebb szállástípusokban Pécsett, I. féléves adatok alapján 27 500 17 500 25 000 15 000 35 000 30 000 22 500 12 500 25 000 20 000 10 000 20 000 15 000 17 500 7 500 10 000 5 000 éjszaka 0 Abszolút mértékben a vendég- és vendégéjszaka szám csökkenése döntõen a hazai vendégek visszaesésének tudható be. A vendégek száma 2002 és 2008 elsõ féléve között 71 ezerrõl 52 ezerre, azaz valamivel több mint ötödével esett vissza. Közel hasonló mértékû csökkenés figyelhetõ meg a hazai vendégek által eltöltött vendégéjszakáknál is (119 ezerrõl 85,5 ezerre). 3. ábra A belföldi vendégek és vendégéjszakák számának alakulása Pécsett, I. féléves adatok alapján 130 000 120 000 110 000 75 000 70 000 65 000 Szálloda Turistaszálló Panzió Ifjúsági szálló A vendégéjszakák számának félévenkénti alakulása nem tér el a vendégeknél elmondottaktól. Az ez év elsõ félévében megfigyelt értékek a különbözõ szállástípusoknál eltérõ mértékben maradtak el a 2002-es adatoktól. 5. ábra A vendégéjszakák számának alakulása a jelentõsebb szállástípusokban Pécsett, I. féléves adatok alapján 70 000 60 000 50 000 100 000 60 000 40 000 90 000 80 000 55 000 50 000 A vendégek és a vendégéjszakák számának alakulása szállástípusok szerint Az elsõ féléves adatok alapján a megyeszékhely kereskedelmi szállástípusai közül a szállodákat, a panziókat, a turistaszállókat és az ifjúsági szállókat lehet kiemelni. A Pécs idegenforgalma szempontjából meghatározó szállodák vendégszáma a legutóbbi három év elsõ félévének adatai alapján érdemben nem változott, a visszaesés 2002-höz képest 6%-os volt. A panziók esetében 2003 2005 között volt megfigyelhetõ emelkedés, az utóbbi három évben azonban jelentõsen visszaesett a vendégforgalom. A lejelentett adatok alapján 2008-ban ötödével kevesebb vendéget regisztráltak Pécs panzióiban, mint 2002-ben. A legjelentõsebb visszaesés a turista- és az ifjúsági szállókban következett be. 2002 és 2008 között mindkét esetben a vendégek száma közel a felére csökkent. A turistaszállók 2002-ben 23 ezer, 2008-ban már csak 13 ezer vendéget fogadtak. Még 30 000 20 000 10 000 0 Szálloda Turistaszálló Panzió Ifjúsági szálló A külföldi vendégek és vendégéjszakák számának alakulása küldõ országok szerint Pécs idegenforgalmában egyre kisebb szerepet játszanak a megyeszékhelyre érkezõ külföldi vendégek. A legfrissebb elõzetes adatok szerint 2008 elsõ hat hónapjában kevesebb mint 10 ezer külföldi vendég érkezett a baranyai megyeszékhelyre, akik 19,8 ezer vendégéjszakát töltöttek el Pécsett. A vendég- és vendégéjszaka szám csökkenés ellenére az elemzett féléves adatok alapján érdemben nem változott a vendégek küldõ országok szerinti összetétele. A legfontosabb küldõ országok változatlanul ugyanazok. Továbbra is a Németországból érkezõ vendégek jelentik a legjelentõsebb csoportot. Az év elsõ felében valamivel több mint 2 ezer

Statisztikai tükör 2008/130 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2008/9 3 németországi vendéget regisztráltak a város kereskedelmi szálláshelyein. A német vendégek aránya a külföldiek között 19 26% között szóródott 2002 2008 elsõ féléveinek adatai alapján. A második legjelentõsebb küldõ ország Ausztria, bár a vendégek száma 2008. év elsõ felében alig volt több mint ezer. A jelenlegi adatok alapján Németország és Ausztria után Franciaország, Horvátország következik. 2. tábla A külföldi vendégek és vendégéjszakák számának alakulása Pécsett a küldõ országok szerint I. féléves adatok alapján Ország 2003 2004 2005 2006 2007 2008 *Észak-Amerika az Egyesült Államok és Kanada együtt ek 100 Ausztria 1 217 1 379 1 273 1 184 1 052 1 026 Franciaország 844 909 844 894 566 573 Hollandia 391 458 432 374 296 342 Horvátország 566 332 471 610 660 565 Nagy-Britannia 475 507 422 617 506 431 Németország 2 487 3 164 2 422 2 580 2 536 2 124 Olaszország 904 910 1 041 876 684 480 Románia 289 328 270 307 683 481 Ázsiai országok 214 384 343 459 364 409 Észak-Amerika* 605 649 610 582 551 530 Egyéb 5 255 3 261 3 200 3 268 3 368 2 685 Összesen 13 247 12 281 11 328 11 751 11 266 9 646 éjszakák Ausztria 2 799 2 793 2 450 2 344 2 082 2 004 Franciaország 1 236 1 507 1 283 1 477 1 035 1 078 Hollandia 932 883 810 921 653 637 Horvátország 787 668 810 950 942 827 Nagy-Britannia 930 1 140 1 100 1 881 1 033 990 Németország 5 094 7 025 5 344 5 897 5 483 4 565 Olaszország 1 518 1 469 1 466 1 770 1 191 849 Románia 832 832 576 715 1 293 1 025 Ázsiai országok 349 596 581 792 809 1 093 Észak-Amerika* 1 264 1 253 1 186 1 030 1 497 1 392 Egyéb 10 501 7 679 7 452 7 512 7 233 5 335 Összesen 26 242 25 845 23 058 25 289 23 251 19 795 A szállásdíj-bevétel a kereskedelmi szálláshelyeken A pécsi kereskedelmi szálláshelyek ez év elsõ hat hónapjában 640,6 millió forint bruttó szállásdíj-bevételt realizáltak. A bevétel hét tizede (69,4%) a szállodákhoz, ötöde (20,2%) pedig a panziókhoz volt köthetõ. Az elmúlt hét év elsõ hat hónapjának adatsorát figyelve két fontosabb jellemzõre hívnánk fel a figyelmet. Egyrészt Pécs kereskedelmi szálláshelyein a bruttó szállásdíj-bevétel hullámzóan alakult. Ennek kézzelfogható megnyilvánulása a 2005-ben bekövetkezett visszaesés, amikor a bevételeket már nominál értéken sem sikerült megõrizni, sõt a 2006-os év elsõ félévének adatai is kedvezõtlenebbek voltak, mint 2004-ben. A tavalyi év elsõ félévében elért bruttó szállásdíj-bevétel újabb bizakodásra adott okot, de idén ismételten mérséklõdött a bevétel az elõzõ évihez képest. Az idõsor másik fontosabb tanulsága hasonlóan a vendégek és vendégéjszakák szállástípusonkénti alakulásához a bevételek egyre erõteljesebb koncentrálódása a magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtó szállástípusokban, és ezen belül elsõdlegesen a szállodákban. A bruttó szállásdíj-bevétel alakulása folyóáron Pécs kereskedelmi szálláshelyein Millió Ft 700 600 500 400 300 200 0 Forrás: Statinfo 6. ábra Ha figyelembe vesszük a vizsgált idõszakban a szálláshely-szolgáltatásban végbement országos fogyasztói árváltozásokat, akkor a kereskedelmi szálláshelyek szállásdíj-bevétele összességében reálértékében számottevõ csökkenést mutat. A csökkenés a szállodákon kívüli szállástípusokban volt megfigyelhetõ, míg a szállodák esetében a 2004-2005 közötti megtorpanás kivételével stagnálásról beszélhetünk. % 120 110 100 90 80 70 60 50 40 7. ábra A pécsi kereskedelmi szálláshelyek szállásdíj-bevételének alakulása reálértéken, I. félév (2002. I. félév =100,0%) Forrás: Statinfo, Stadat Szálloda Panzió Turistaszálló Egyéb Összesen Szállodák nélkül Szállodák Személygépkocsi-ellátottság a Dél-Dunántúlon Dél-Dunántúl közlekedés-földrajzi pozíciója a többi magyarországi régióval összehasonlítva kedvezõtlen, e szempontból az ország egyik legrosszabb helyzetû térségének számít. Fejlesztésének lehetõségeit is nagymértékben meghatározza az a körülmény, hogy Magyarország dél-nyugati részén, a horvát határ mentén, közlekedés-földrajzilag mind a mai napig jórészt perifériálisan elhelyezkedõ területrõl van szó. A régió külsõ elérhetõsége és belsõ átjárhatósága rossz, aminek oka a kelet-nyugati és észak-déli gyorsforgalmi utak hiánya, a rossz minõségû vasúthálózat, a régió határait alkotó folyókon a hidak elégtelen száma és a kevés határátkelõhely. A települések közlekedési kapcsolatait nehezíti az is, hogy a községek fekvése a

4 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2008/9 Statisztikai tükör 2008/130 legtöbb esetben nem esik egybe a megyeszékhelyek és a városok vonzásának megfelelõen kiépült, centrális útvonalhálózattal, több helyütt hiányoznak a szomszédos községek közötti többirányú átjárhatóságot biztosító szilárd burkolatú utak. Mindez komoly hátrányt és elszigeteltséget jelent a zsáktelepülések számára. (Baranyában 96, Somogyban 54, Tolnában 26 ilyen település található). A mintegy kétszáz település a régió településeinek közel háromtizedét jelenti. A hiányos belsõ közlekedési kapcsolatok miatt a régión belüli települések, településcsoportok jelentõs része került periférikus helyzetbe. A térség településeinek elérhetõségét erõsen befolyásolja az a körülmény is, hogy két megyéje (Baranya és Somogy) tipikusan aprófalvas településszerkezetû, ahol a közlekedési infrastruktúra fejletlensége sajnálatos tény. A dél-dunántúli lakosok közülük elsõsorban a kis településeken élõk kedvezõtlen közlekedési helyzetét fokozta a közelmúlt egyik igen nagy visszhangot kiváltó intézkedése: a vasúti szárnyvonalak egy részének megszüntetése. Ezeken a területeken a mellékvonalak felszámolása elõtt sem volt könnyû az élet. A vasúti személyszállítás és azon belül az alacsony kihasználtság miatt hatékonytalannak tartott szárnyvonalak számos települést mégiscsak köldökzsinórként kötöttek be a térség vérkeringésébe, amitõl az érintettek ezzel az intézkedéssel elestek. A lakosság utaztatásában a vasúti mellett az autóbusz-közlekedésnek van alapvetõ szerepe. Errõl elmondható, hogy a városok és a nagyobb, frekventáltabb (általában város-közeli) falvak esetében autóbusszal többnyire megoldható az utazás, a kistelepülések azonban e tekintetben is hátrányos helyzetben vannak. A régió számos községébe hétköznapokon mindössze egy-két járatpár tér be, hétvégén pedig egy sem. Mindezeken a gondokon valamelyest enyhít a falugondnoki szolgálat, amelynek céljai közt szerepel az aprófalvak tanulóinak, dolgozóinak, iskolába, illetve munkába történõ eljuttatása, valamint egyéb közlekedési, szállítási igényeik kielégítése. Az eddigiekben vázoltak a személyszállítás, utaztatás intézményesített formáit jelentették, ami mellett az egyéni megoldást a személygépkocsik nyújtják. Dél-Dunántúlon 2007-ben mintegy 280 000 személygépkocsit tartottak nyilván. Számuk 2000-hez képest az országost valamivel meghaladóan egynegyedével emelkedett. A régió három megyéje között e tekintetben különbség nem mutatkozott. A személygépkocsik számának alakulása a régióban Megnevezés 2000 2007 3. tábla 2007 a 2000. évi %-ában Baranya megye 91 660 114 362 124,8 Somogy megye 75 372 94 740 125,7 Tolna megye 56 191 70 723 125,9 Dél-Dunántúl 223 223 279 825 125,4 A gyarapodás több tényezõ együttes hatásának az eredménye. A lakosság jobb anyagi körülmények között élõ rétegeinél mind jobban terjed és általánossá válik a családon belüli második autó megjelenése. A szerényebb anyagi lehetõségekkel bíró háztartások is egyre gyakrabban szánják rá magukat autóvásárlásra. Esetükben ez sokszor kényszer-szülte lépés, amellyel vagy napi ingázásukat próbálják lebonyolítani, vagy földrajzi elszigeteltségükbõl való kiszakadásukat megoldani, szélsõséges esetben pedig egyéb közlekedési lehetõség nem lévén a kapcsolattartás egyetlen eszközéhez kívánnak általa hozzájutni. 1000 lakosra a régióban az elmúlt esztendõben 291 személygépkocsi jutott, 67-tel több, mint hét évvel ezelõtt. Ez az országos átlagtól a 2000. évihez hasonlóan némileg elmaradt. A dél-dunántúli megyék közül az évezred elején még Baranya helyzete volt a legkedvezõbb, tavalyra azonban Tolna került az élre, Baranya pedig a sor végére szorult. Tolnában hét év alatt 73-mal, Somogyban 68-cal, Baranyában viszont csak 64-gyel nõtt a személyautók 1000 fõre vetített száma. 350 300 250 200 150 100 50 0 8. ábra A személygépkocsik 1000 lakosra jutó számának alakulása Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-Dunántúl 2000 2007 Kistérségenként tekintve megállapítható, hogy a régió 25 mikrokörzete közül a legtöbb személyautót a megyeszékhelyeket is magukba foglaló településcsoportokban regisztrálták, a mintegy 280 000 gépkocsi több mint négytizedét e három kistérségben üzemeltették 2007-ben. Az elmúlt hét év alatt valamennyi kistérségben gyarapodott a személygépkocsi állomány, legjelentõsebben (45%-kal) Szentlõrinc környékén. Számottevõ növekedés (33 43%) mutatkozott még a Szigetvári, Nagyatádi, Siklósi, Csurgói, Sellyei és Kadarkúti kistérségben is. Közöttük jónéhány aprófalvas térség, ahol vélhetõen a tömegközlekedés mostoha állapota magyarázza az állomány nagymértékû bõvülését. A legszerényebb (17%-os) emelkedés Fonyód körzetében volt tapasztalható, de abban a három térségben (nevezetesen a pécsiben, a kaposváriban és a szekszárdiban), ahol az állomány mintegy 40%-a koncentrálódott, szintén visszafogott volt a gyarapodás. A növekedés mértéke szerinti csökkenõ sorban a Kaposvári kistérség a 18., a Szekszárdi a 20., a Pécsi pedig a 23. helyet foglalta el. Az 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma a régió kistérségeiben viszonylag tág határok között szóródott. A lakosság számához viszonyítva a legtöbb gépkocsit a fonyódi, balatonföldvári, siófoki, szekszárdi, bonyhádi, pécsváradi, pécsi és kaposvári településcsoportban tartották nyilván, a mutató értéke ezekben meghaladta a 300-at. Legkevesebb (250, vagy azt el nem érõ számú) autó Lengyeltóti, Csurgó, Barcs és Sellye környékén jutott 1000 fõre. A két szélsõ értéket képviselõ Fonyódi és Sellyei kistérség között tehát több mint másfélszeres különbség adódott. Érdekes megállapításra juthatunk, ha a gépkocsik lakosságra vetített számát összevetjük az adózási, illetve munkanélküliségi adatokkal. Ennek alapján látható, hogy a kedvezõ ellátottságú kistérségekben a jövedelmi viszonyokat jelzõ tényezõ az egy adófizetõre jutó jövedelemadó összege a régiós átlagnál szinte mindenütt magasabb volt, a munkanélküliségi ráta pedig a legalacsonyabbak közé tartozott. A sor másik végén épp fordított a helyzet, a személygépkocsik népességhez viszonyított relatíve gyér száma a felsorolt kistérségekben a legszerényebb jövedelmi viszonyokkal és emellett a legtetemesebb munkanélküliséggel párosult.

Statisztikai tükör 2008/130 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2008/9 5 A személygépkocsik 1000 lakosra jutó száma a régió kistérségeiben 9. ábra A fõbb gyártmányok részaránya a régió személygépkocsi állományában 4. tábla Fonyódi Balatonföldvári Siófoki Szekszárdi Bonyhádi Pécsváradi Pécsi Kaposvári Paksi Mohácsi Siklósi Marcali Szentlõrinci Dombóvári Szigetvári Tabi Tamási Komlói Sásdi Kadarkúti Nagyatádi Lengyeltóti Csurgói Barcsi Sellyei 0 50 100 150 200 250 300 350 400 2000 2007 Az elmúlt hét esztendõ során a gépkocsik fajlagos állománya igen jelentõsen növekedett a balatonföldvári (94-gyel), valamint a szentlõrinci (89-cel) településcsoportban, ugyanakkor a lengyeltóti és pécsi térségben csak visszafogott gyarapodás mutatkozott, elõbbiben 47-tel, utóbbiban 50-nel volt több az 1000 lakosra jutó gépkocsik száma 2007-ben, mint 2000-ben. Pécs környékén a mérsékelt bõvülés feltehetõen a már korábban is tapasztalható telítettséggel függ össze, azzal a körülménnyel, hogy itt az ellátottság eleve lényegesen jobb volt a régió számos területéhez képest. A személygépkocsik gyártmányonkénti összetételérõl elmondható, hogy Dél-Dunántúlon a legnépszerûbb autók közé 2007-ben az Opel, a Suzuki, a Volkswagen, a Renault, a Lada, a Ford és a Fiat tartozott. Ez a hét márka együttesen az állománynak 60%-át tette ki. 2000-hez viszonyítva több szembetûnõ változás is látható e tekintetben. Egyrészt az, hogy a Lada kivételével valamennyi említett gyártmány részaránya növekedett. Közülük legnagyobb mértékben (6 százalékponttal) a Suzukié, de ettõl nem sokkal maradt el az Opel sem (5 százalékpont). A kivételt jelentõ Lada számottevõen (több mint 8 százalékponttal) veszített népszerûségébõl. A másik jelentõs változás az, hogy hét év alatt a sorrend jelentõsen átalakult. Az ezredfordulón a vezetõhelyen még a Lada állt, a második helyen a Trabant, amit az Opel, a Volkswagen, a Suzuki, a Wartburg, majd a Skoda követett. Miközben tehát a nyugati márkák mind nagyobb teret hódítottak, a volt szocialista országbeliek igencsak visszaszorultak. 2000 2007 2000 2007 Személygépkocsi összesen 223 223 279 825 100,0 100,0 Ebbõl: Megnevezés Szám szerint Megoszlás, % Opel 17 615 35 906 7,9 12,8 Suzuki 14 393 34 827 6,4 12,4 Volkswagen 16 199 24 093 7,3 8,6 Renault 9 847 21 755 4,4 7,8 Lada 33 204 18 944 14,9 6,8 Ford 10 864 17 558 4,9 6,3 Fiat 10 754 15 396 4,8 5,5 Az elõbbieket jelzi az is, hogy szám szerinti csökkenés csupán öt márkánál, a régi keleti autóknál mutatkozott. A Daciák, Ladák, Polski Fiatok, Trabantok és Wartburgok száma 2000-hez képest felére-harmadára zuhant vissza. Ugyanakkor több mint kétszeresére növekedett az Opelek, Renaultok és Suzukik állománya, és mintegy másfélszeresére a Volkswageneké, Fordoké és Fiatoké. (Megjegyzendõ, hogy megduplázódott a Seatok, Toyoták és Peugeot-ok száma is, ezek elterjedtsége azonban még jócskán elmarad a felsorolt nyugati márkákétól.) A régió megyéit tekintve kitûnik, hogy a vezetõ márkákat illetõen számottevõ különbség nem tapasztalható közöttük. Somogyban és Tolnában 2007-ben ugyanaz a hét gépkocsi típus volt a legnépszerûbb, mint a régió egészében. Tolnában még azok sorrendje is megegyezett a dél-dunántúlival és Somogyban is csak annyiban tért el attól, hogy ott a harmadik helyen a Renault, a negyediken pedig a Volkswagen áll, miközben ez a régióban épp fordítva volt. A harmadik megye, Baranya, kismértékben különbözik Dél-Dunántúl egészétõl, 2007-ben a hét legnépszerûbb márka közé itt nem került be a Fiat, helyét a Skoda foglalta el. A fennmaradó hat gépkocsitípus sorrendje is némileg eltért a régiós átlagtól. Mindhárom megyére igaz viszont, hogy a hét márka együttesen az állomány kb. 60%-át jelentette. A személygépkocsik átlagéletkora 2007-ben a régió egészében 11,1 év volt, másfél évvel kevesebb, mint hét évvel korábban. A csökkenést az magyarázza, hogy a régi típusú, öreg autók folyamatosan kikerülnek a forgalomból, és helyükre újabb, kevésbé koros kocsik lépnek. A legöregebbek közé 2000-ben a keleti márkák tartoztak, így a Moszkvics, a Lada, a Polski Fiat, a Trabant és a Wartburg. Tavaly jószerivel ugyanezek a típusok vezették a rangsort, azzal a változással, hogy átlagos életkoruk 5-7 évvel magasabb volt, mint az évezred elején. Mindez arra utal, hogy ezekbõl a márkákból még ma is ugyanazok az autók közlekednek az utakon, mint az évezred elején. 5. tábla A személyautók, ezen belül a legöregebb gyártmánytípusúak átlagéletkora a régióban (év) Megnevezés 2000 2007 Személygépkocsi összesen 12,6 11,1 Ezen belül: Moszkvics 17,5 24,1 Lada 16,3 20,6 Polski Fiat 16 21,7 Trabant 15,9 21,5 Wartburg 15,8 20,9

6 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2008/9 Statisztikai tükör 2008/130 Megjegyzendõ, hogy nem csak a felsorolt személygépkocsik átlagéletkora emelkedett a vizsgált idõszakban, hanem a Suzukiké, Seatoké, Fiatoké és Opeleké is, a többi márkát tekintve csökkenés mutatkozott. A leginkább a Skodák és Daciák fiatalodtak meg, közel 5, illetve 3 évvel, ez esetükben a nagy generációváltás eredménye. Az adott márkákon belül ugyanis a régi évjáratú személyautók száma drasztikusan fogyott, miközben új típusok jelentek meg az autópiacon és kezdtek elterjedni. A Skodát a Volkswagennel való együttmûködés keretében, a Daciát pedig a Renault gyártási folyamatait és minõségellenõrzési módszereit alkalmazva állítják elõ. A nagy hagyománnyal bíró nevekben az autósok garanciát látnak a minõségre, ami vásárlásaiknál a döntést az említett keleti márkák felé vitte. A legfiatalabb gépkocsi 2000-ben a japán Suzuki, a spanyol Seat és a koreai Hyundai volt, életkoruk sorrendben 3,9; 6,0; illetve 6,7 évet tett ki. 2007- re mindhárom helyen koreai személyautó állt. Élen a Chevrolet (mely korábban igazi amerikai autóként volt elkönyvelve Európa nagy részén, ám a 2000-es évek közepe táján a Daewoo megvásárlása után az új Daewook immár Chevrolet néven jelennek meg a piacon, ily módon tekinthetõ távol-keleti márkának), majd a Kia és a Hyundai következett. A sorrend 2,0; 3,8; illetve 6,4 év volt. A korábbiakban említett hét legelterjedtebb gépkocsiról elmondható, hogy közülük négy esetében emelkedett, három márkánál pedig csökkent az átlagéletkor. Ahogy már az elõzõekbõl is kitûnik, öregedett az Opelek, a Suzukik, a Ladak és a Fiatok állománya, fiatalabb lett viszont a régió Volkswagen, Renault és Ford parkja. Korábban ezek között a márkák között gyakoriak voltak a külföldrõl használtan behozott, régebbi évjáratú gépkocsik, az egyre szaporodó márkakereskedések azonban lehetõvé tették ezek újonnan való megvásárlását, ami átlagéletkoruk csökkenését eredményezte. A gépkocsik életkorát megyénként tekintve látható, hogy a legöregebb márkák Baranyában, Somogyban és Tolnában egyaránt ugyanazok voltak, mint a térség egészében, különbség közöttük korukat illetõen sem mutatkozott, az mindenütt megegyezett a dél-dunántúli átlaggal. Nagyjából ugyanez mondható el a kor szerinti skála másik végén álló legfiatalabb autókról is, azzal a megszorítással, hogy a 3. legfiatalabb gépkocsi, a Hyundai esetében némi területi differencia azért fellelhetõ volt, ezek az autók Baranyában átlagosan 5,4; Somogyban 7,2; Tolnában pedig 8,4 évesek voltak. 6. tábla A legnépszerûbb személygépkocsik átlagéletkora a régióban (év) Megnevezés 2000 2007 Opel 9,5 10,1 Suzuki 3,9 6,5 Volkswagen 13,7 12,3 Renault 8,8 8,5 Lada 16,3 20,6 Ford 11,7 10,7 Fiat 11,1 12,1 A három megyében a legnépszerûbb autók átlagéletkora sem igen tért el egymástól, illetve a régió egészétõl. A hét márka közül hatnál csak néhány hónapnyi eltérés volt tapasztalható a megyék közt, ami a Volkswagen esetében valamivel tetemesebbre rúgott. Ezek a gépkocsik Somogyban átlagosan 11,6; Tolnában ezzel szemben 13,3 éve voltak forgalomban. A személygépkocsik üzemanyag-felhasználását illetõen elmondható, hogy a régió egészében az autók túlnyomó többsége benzinnel mûködött, ezek aránya azonban a vizsgált hét esztendõben mérséklõdött 89-rõl 81%-ra. Eközben a gázolajjal üzemelõké 11-rõl 18%-ra emelkedett (a fennmaradó, elenyészõ részt az ún. "egyéb üzemû" autók tették ki, amelyek közé pl. a villannyal, bioenergiával hajtott jármûvek tartoznak). Az arányeltolódás a kétféle üzemanyag eltérõ árával és különbözõ mértékû árváltozásával magyarázható. A gázolaj hosszú ideig olcsóbb volt, mint a benzin, ami a vásárlásoknál sok esetben billentette a mérleget a diesel autók felé. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 10. ábra A személygépkocsik üzemanyag-felhasználás szerinti megoszlása a régióban (%) 2000 2007 Benzinüzemû Gázolajüzemû Az üzemanyag-felhasználás szerinti összetétel a három megye közül Baranyában megegyezett a régiós átlaggal, s a másik két megyében is csak némileg tért el attól. Somogyban a benzines autók aránya (82%) valamivel nagyobb, a dieseleseké (17%) kisebb volt, mint Dél-Dunántúlon általában. Tolnában épp fordított volt a helyzet. Ott a gázolajjal üzemelõ gépkocsik a régiós átlagnál tetemesebb (20%-os), a benzinnel mûködõk pedig annál alacsonyabb (80%-os) arányt képviseltek. A kalászosok 2008. évi terméseredménye a Dél-Dunántúlon Az elõzetes adatok szerint a Dél-Dunántúlon 2008-ban összesen 1 274,6 ezer tonna kalászos gabonát 2 takarítottak be, ami több mint a másfélszerese az egy évvel korábbi termésmennyiségnek, miközben a betakarított terület 6,3%-kal nõtt. (Országosan a termésmennyiség 2007-hez képest 41,9%-kal nõtt a terület 1,7%-os növekedése mellett.) Ezen igen jelentõs termésnövekedésnek egyrészt idõjárási okai voltak: az év elsõ felében több csapadék hullott, mint az elõzõ év azonos idõszakában és a tél is igen enyhe volt. Így a növényi vegetációk gyorsan fejlõdtek és számottevõen megerõsödve néztek a nyári forróság elébe. Másrészt a termelõk a tavalyi nagyarányú terméskiesésre reagálva az idén számottevõen növelték vetésterületeiket. Mindennek betudhatóan a régióban és országosan is az idén az elmúlt tíz év legnagyobb kalászos gabonatermését takarították be. A kalászos gabonatermés háromnegyedét kitevõ búzának tavalyhoz képest 7,5%-kal nõtt a területe és 54,0%-kal nagyobb termés került a raktárakba. Az õszi árpánál amely a kalászosok terméstömegének 14%-át jelentette 5,6%-kal nagyobb területet arattak le mint 2007-ben, míg a termés 43,4%-kal nõtt. Nagyjából hasonlóan nõtt a kisebb súlyú kalászosok termelése is. A vetésterületek idei növekedésével kapcsolatban ki kell emelni, hogy a Dél-Dunántúlon az elmúlt években a szántóterületnek mintegy egyharmadán termesztettek kalászos gabonát, míg országosan 38% körüli volt 2 Kétszeres, rizs, indián rizs, köles, kanárimag, cirokmag, pohánka nélkül.

Statisztikai tükör 2008/130 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2008/9 7 ez az arány. Ez azért fontos, mert az elmúlt években többször felmerült, hogy az agrártermelés gerincét kitevõ gabonaágazat túlsúlyát a zöldségés gyümölcstermelés elõtérbe helyezésével lehetne csökkenteni. (A kukorica szántóföldi részesedése az utóbbi években régiós szinten 40 45%-ra, országosan pedig 24 27%-ra volt tehetõ.) E tábor hívei szerint az Európai Unióban gabonafélékbõl túltermelés van, és a közösségi szervek a termelõkkel szemben egyre nehezebben teljesíthetõ minõségi követelményeket támasztanak, miközben az Unió keleti bõvítésével mind több olyan ország válik a közösség tagjává, amelyik a magyar termelõknél olcsóbban és nagyobb tömegben képes gabonát termelni. A zöldség-, gyümölcstermesztéssel ugyanakkor annak magas élõmunka-igényére alapozva növelni lehet a vidéki foglalkoztatást, aminek következtében mérséklõdne a népesség elvándorlása. Azon szakemberek viszont, akik a kalászos gabona mellett törnek lándzsát, kiemelik jó adottságainkat, jelentõs termelési kultúránkat, hagyományainkat, hozzátéve, hogy a gabonatermesztés egyike azon ágazatoknak, amelyek infrastruktúrája az elmúlt évtizedekben a legtöbbet fejlõdött. (Itt utalni lehet a közraktározás intézményének kilencvenes években zajlott korszerûsítésére, annak az új gazdasági környezetbe való beillesztésére.) Ezen irányzat hívei szerint a hazai gabonatermesztésnek kedvez az is, hogy közel vannak hozzánk mind a nyugat-európai, mind az orosz piacok. További fontos szempont, hogy tõzsdei cikkrõl van szó, ahol a határidõs ügyletek révén hosszabb idõre elõre rögzíthetõk az értékesítési árak. A gabonaágazatot napjainkban a következõk jellemzik: erõsen gépesített munkafolyamatok; a tevékenység folytatása nagy szállítási és tároló kapacitásokat igényel (raktár birtokában a termelõ akkor értékesítheti termékét, amikor az árak számára kedvezõen alakulnak, ellenkezõ esetben kénytelen azt olcsón a piacra dobni); a termelés erõsen szétaprózott és ez a termésben nagy minõségbeli különbségekkel párosul; a termésátlagok évrõl évre nagy ingadozást mutatnak, a gazdasági szervezetek bérelt területen gazdálkodnak, ám közülük többen integrátori tevékenységet is ellátnak (a nagykereskedõk körében is gyakori az ilyen hálózatok szervezése); az elmúlt években részben az ún. termelõi csoportok alakítását ösztönzõ támogatási rendszer hatására az egyéni gazdaságok körében, ha lassan is, de nõtt a különbözõ típusú, formájú termelõi társulások száma (pl. gépkörök, BÉSZ-ek); a gazdálkodás rentabilitását az egyes gazdaságok szintjén jelentõsen befolyásolja az EU intervenciós rendszere; a termények piacra vitelénél egymással párhuzamosan funkcionál az azonnali eladás (fõként a kisebb gazdaságoknál), a szerzõdéses kapcsolat és a közös tulajdonra épülõ vertikális integráció; az egyes termékpályákon elõrehaladva mind az étkezési, mind a takarmányozási célú felhasználásnál a feldolgozottsági fok növekedésével nõ a koncentráció mértéke; mivel az országban gabonából évente jelentõs többlettermés keletkezik, az ágazat jelentõs mértékben exportorientált; ökológiai adottságainknak köszönhetõen a gabonafajok vetõmagja jó minõségben megtermelhetõ. Mindezzel együtt az idei dél-dunántúli terméseredmények a korábbi évekhez hasonlóan országosan kiemelkedõnek mondhatók. A régiók rangsorában a térség a búzánál, az õszi árpánál és a zabnál a legmagasabb, a tavaszi árpánál a második, míg a rozsnál a harmadik legjobb termésátlagot mondhatta a magáénak. (A legrosszabb terméseredményeket többnyire Közép-Magyarországon regisztrálták.) Régiónkban a hektáronkénti átlagok ugyanakkor valamennyi növénynél különösen a tavaszi árpánál, a rozsnál és a búzánál jobbak voltak a tavalyinál, miközben a rozs kivételével az elmúlt tíz év viszonylatában is rekordtermést jelentettek. (Meg kell itt azért jegyezni, hogy a terület és ebbõl fakadóan a termésmennyiség alapján a dél-dunántúli termelés súlya elmarad a két alföldi körzeté mögött.) 11. ábra A fõbb kalászosok termésátlagának alakulása a Dél-Dunántúlon Kg/ha 6000 5500 5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1998 1999 2000 2001 Búza Õszi árpa Rozs Triticale 7. tábla A kalászosok 2008. évi terméseredménye a Dél-Dunántúlon Megnevezés Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Betakarított terület, hektár Búza 56 891 60 310 52 398 169 599 Õszi árpa 16 101 8 168 9 192 33 461 Tavaszi árpa 4 563 5 505 1 688 11 756 Rozs 172 841 164 1 177 Zab 1 775 2 423 1 065 5 263 Triticale 3 209 9 828 3 300 16 337 Betakarított terület az elõzõ évi %-ában Búza 106,7 111,5 104,1 107,5 Õszi árpa 110,1 94,7 108,9 105,6 Tavaszi árpa 91,0 106,7 82,5 96,2 Rozs 189,0 90,7 292,9 109,6 Zab 101,7 101,6 100,1 101,3 Triticale 141,4 104,3 83,0 104,3 Termésátlag, kg/hektár Búza 5 900 5 150 5 940 5 650 Õszi árpa 5 590 4 600 5 450 5 310 Tavaszi árpa 4 260 3 900 5 020 4 200 Rozs 2 300 3 070 4 270 3 130 Zab 3 070 2 830 4 250 3 200 Triticale 4 280 4 030 4 890 4 250 Termésátlag az elõzõ évi %-ában Búza 134,4 132,4 168,3 143,2 Õszi árpa 136,0 124,3 143,8 135,8 Tavaszi árpa 186,0 164,6 166,8 171,6 Rozs 97,5 151,2 176,4 150,5 Zab 139,5 128,6 161,0 139,5 Triticale 110,6 135,2 162,5 136,5 Év

8 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2008/9 Statisztikai tükör 2008/130 A régió egyes megyéinek gabonatermelését tekintve: Baranyában 464,9 ezer tonna kalászost takarítottak be a termelõk, ami 46,0%-os növekedést jelent 2007-hez képest, miközben a betakarított terület 7,3%-kal nõtt. A búzából learatott mennyiség 43,5%-kal haladta meg a tavalyit és az õszi árpából betakarított volumen is annak mintegy másfélszeresét tette ki. Somogyban az idén 418,6 ezer tonna kalászos gabona, az elõzõ évinél 44,6%-kal több termett, azzal együtt, hogy a terület 8,0%-kal gyarapodott. Az összes termésmennyiségen belül a búza volumene tavalyhoz képest közel a felével, az õszi árpáé pedig 17,9%-kal nõtt. Tolnában 391,2 ezer tonna kalászos került a raktárakba, ami a terület 2,9%-os bõvülése mellett közel 70%-kal haladta meg az elõzõ évi szintet. A betakarított búzamennyiség ugyanakkor tavalyhoz képest a háromnegyedével nõtt és õszi árpából is 56,5%-kal több termett a 2007. évinél. Elérhetõségek: Zsolt.Németh@ksh.hu Telefon: 72 533 395 Információszolgálat Telefon: 345 6789 www.ksh.hu KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2008 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni.