Zsolt Péter Novák Zoltán. A kordonbontás kultivációs elemzése

Zsolt Péter Novák Zoltán A kordonbontás kultivációs elemzése

A kultivációs elemzés a Méltányosság Politikaelemző Központ által kidolgozott módszertan, mely egyesíti magában a hagyományos közvéleménykutatás és a fókuszcsoportos vizsgálatok előnyeit, de igyekszik kiküszöbölni azok túlzott leegyszerűsítéseit és torzításait. A kultivációs kutatás egy esemény, jelenség, politikai akció vagy kampányaktus hatásait és recepcióját vizsgálja, és minden esetben két csoportra fókuszál: egyfelől az elit valamely rétegére (politikai osztály, gazdasági elit, professzionális véleményformálók, helyi vállalkozói szféra, lokális média-elit, stb.); másfelől a társadalom különböző csoportjaira (szavazóképes diákság, nyugdíjasok, versenyszféra, közalkalmazotti szféra, értelmiségi réteg, agrárszféra, helyi társadalom különböző csoportjai, lokális szubkultúrák, foglalkozási csoportok, stb.). A vizsgálat lényege tehát, hogy empirikus adatokat kaphatunk arra vonatkozóan, hogy ugyanaz az esemény vagy jelenség milyen értelmezési keretet kap két különböző tetszőlegesen kiválasztott eltérő státuszú társadalmi csoporton belül. A közvélemény-kutatásokkal ellentétben itt mód nyílik olyan változók és vizsgálati szempontok bevonására is, melyek alapján képet alkothatunk a véleményváltozatok és attitűdváltozások természetéről és okairól is, továbbá mód nyílik a két kiválasztott csoport egymásra gyakorolt hatásának feltérképezésére is; a kultivációs elemzés nem pusztán arányszámokat és tendenciákat mutat ki, hanem képes választ adni a miért és a hogyan kérdéseire is, amire a hagyományos felmérések többnyire képtelenek.

A mintavétel A kordonbontás témájában a véleményformálók érveit és ezek súlypontját az írott sajtó elemzése során mutattuk ki, a másik fókuszcsoport pedig a 18-25 év közötti ifjúság volt; 101 fiatalt kérdeztünk meg, mindannyian tanultak, egyharmaduk egyetemi hallgató volt. A mintavétel kapcsán fontos leszögezni, hogy a kiválasztott fókuszcsoport természetesen nem reprezentálja a teljes összlakosság politikai preferencia-mintázatát, és értelemszerűen magán viseli az életkori sajátosságból fakadó szociokulturális attitűdöket. Ebből fakad elemzésünk specifikuma is, miszerint két nagyon eltérő társadalmi csoport recepcióját és értelmezésváltozóit vetjük össze: a professzionális véleményformálókét és az ifjúságét. A szociológia legújabb trendjeinek megfelelően a megkérdezetteknek nem zárt, illetve feleletválasztós kérdéseket tettünk fel, hanem nyílt kérdésekkel módot biztosítottunk véleményük bővebb és árnyaltabb kifejtésére is. Ezáltal lehetőség nyílt a vélemény-konstrukciók cizelláltabb elemzésére és értékelésére. Az esemény

Február 2-án tíz órára a Fidesz MPSZ sajtónyilvános frakcióülést hirdetett. A Parlament felsőházi termében Navracsics Tibor bejelentette, hogy ezúttal formabontó ülést tartanak, és mindenkit felkért, hogy fáradjon le a Kossuth térre. A Kossuth szobor tövében tartott rövid megbeszélést követően a képviselők csoportokba rendeződve megkezdték a teret körülzáró, a rendőrség által a Fidesz szerint törvénytelenül fenntartott kordon elbontását. A kordon elbontása közben, és azt követően a Fidesz vezetői kifejtették a sajtónak, hogy polgári engedetlenségi mozgalmat indítanak a Kossuth téri kordon megszüntetése érdekében. Az akcióban a frakcióból 110 fő vett részt, kiegészülve a Fidesz európai parlamenti képviselőivel, valamint a KDNP frakció egy tagjával. A rendőrség nem sokkal a képviselők távozását követően visszaépítette a kordont, kiszorítva a térről az addigra megjelent pár száz főre tehető tüntető tömeget, és másnap szabálysértési eljárást indított a képviselők ellen. Aznap délutáni nyilatkozataikban a Fidesz akcióját mind a közjogi méltóságok, mind pedig a parlamenti pártok - kivéve a KDNP-t - elítélték. A média szerepe A kordonbontásról függetlenül a médiahasználati szokásoktól minden megkérdezett hallott, és véleménye is mindenkinek volt. Nem találtunk összefüggést a rendszeres politikai elemző műsorokat nézők és az ismeretszint között sem. Például a magas hírmédia-fogyasztó szinttel rendelkezők közül sem tudták többen azonosítani a Fidesz definíciós változatát (polgári engedetlenség) mint az alacsony hírmédia-fogyasztó szinttel rendelkezők. Érdemes kiemelni két érvelési mintázatot, amelybe épp a független állásfoglalásra találhatunk példát: Szimpatizálok az akcióval, mivel egy jogállamban nem lehet egy közterületet önkényes módon elzárni. Meghívott szociológusok és poli-

tológusok azt nyilatkozták a TV-ben, hogy ilyen elzárást Európában sehol nem merészelnek megtenni. Amiért az akciót mégis ellenzem: láncreakciót indít el a megmozdulás Itt önálló véleményalkotást láthattunk, jobboldali preferenciával rendelkező 22 éves egyetemista diák részéről, aki önbevallása szerint sokat foglalkozott a kérdéssel. Egy 24 éves szintén egyetemi hallgató aki viszont inkább baloldali preferenciával rendelkezett úgy utalt a médiára, hogy ebből hallotta: Orbán Viktor így akarta felhívni magára a figyelmet, és ezzel, mint mondja egyet is ért. Ez a válaszoló azt állította, hogy keveset foglalkozott a témával, viszont egy héten négy alkalommal néz meg különböző politikai elemzőműsorokat. Vagyis a két példa nem annyira a média hatását, mint inkább a szelektív médiafogyasztást mutatja. A gratifikációs médiaelmélet szerint az emberek leginkább az előzetes nézeteiknek konveniáló érveket választják ki. A két példában az is közös, hogy médiától való független véleményalkotásukat is hangsúlyozzák. Polgári engedetlenség A nyilvánosságban folyó komoly értelmezési küzdelem, gócpontja az volt, hogy az akció beilleszthető-e a polgári engedetlenség fogalmi keretébe, avagy nem. A mintánkba került fiatalok körében első körben azt vizsgáltuk, hogy tudja-e valaki, mit takar a polgári engedetlenség, hogy mit kommunikált erről a Fidesz, és hogy egyáltalán értelmezhető-e ekként az akció. A polgári engedetlenségként való megjelölést a megkérdezettek 29%-a ismerte, de jóformán alig tudta valaki visszaadni a mögötte megbújó érvet (13- an próbálták meg értelmezni, ebből csak négy fő értelmez-

te helyesen), nevezetesen, hogy ez a jogi eszközök kimerülésekor használt, jogkövetkezményeket vállaló figyelemfelhívás egy társadalmi problémára. S mivel senki, vagy nagyon kevesen próbálták ez alapján értelmezni az akciót, ezért ebből két tanulság is leszűrhető. Egyrészt, hogy a magas nyilvánosság szintjén a Fidesz érvei nem tudtak érvényesülni, és nem azért, mert az üzeneteket a média megszűrte vagy mert elnyomva és manipulálva közvetítette, hanem azért, mert a befogadói oldalon nem állt rendelkezésre az előzetes ismeretanyag, amely megágyazott volna a Fidesz definíciós változatának. Jelezzük, hogy a taxisblokád idején még a szakértelmiség sem volt felkészülve az ilyen típusú akciók értékelésére és értelmezésére, tehát az interpretációs zavarokért legkevésbé a diákság tehető felelőssé, sokkal inkább azt a politikai marketingstratégiát, amely egyáltalán nem számol azzal, hogy mi lehet a recepciója egy intellektuális érvre kitalált, azzal megtámogatott utcai megnyilvánulásnak. Néhányan viszont tudták, hogy a polgári engedetlenségre való hivatkozás alapja Gandhi indiai függetlenségi megnyilvánulásai voltak. Itt a tanulság az, hogy bár nagyon fontos a polgári engedetlenség, mint a társadalom hatalommal szembeni (utolsó) ellensúlya, igencsak sajátos, hogy nálunk megint a politika akarja irányítani ezt is. Ezt az egyik húszéves diák, aki aktív érdeklődője volt az események alakulásának, így fogalmazta meg: nem a politikus elitből kellene kiindulnia a polgári engedetlenségnek, hanem az öntudatos polgári osztályból. Többen e vonatkozásban viszont logikai döccenőkbe ütköztek, mikor a polgári engedetlenséget értelmezték. Abból indultak ki, hogy a politikusok nem lehetnek polgárok, és ezért a Fidesz akciója nem lehetett polgári engedetlen-

ség. Ezt viszont a tévesen értelmezők kategóriájába soroltuk, mert akik ezt írták, azok nyilvánvalóan nem tudtak semmit a Gandhi párhuzamról. Míg tehát a Gandhi-párhuzammal a Fidesz részéről egy túldramatizált érvelés próbált utat törni magának a nyilvánosságban, addig a valóság az lett, hogy még a polgári engedetlenség is kissé lejáratódott legalábbis azon fiatalok előtt, akik tudták, hogy a Fidesz így nevezi az akcióját, viszont nem tudták mi is ennek a jelenségnek a pontos keretrendszere. A kívülálló társadalom A válaszolók egy meghatározott része nem kíván részt venni a politikában, kívülálló. Az ő csoportjukban másodrangú a politikai szimpátia, az hogy végül is melyik tábort fogadják el inkább. Sokkal fontosabb és közös jellemző az elutasítás. Az alább idézett felnőtt diáklány amúgy nagyon nem szimpatikusnak Gyurcsány Ferencet tartotta, és közepes pontszámot adott Orbán Viktornak a szimpátiaskálán. Az ő megfogalmazása pontosan mutatja mi is ennek a csoportnak a viszonyulása a kordonbontáshoz: Nem gondolok erről se jót, se roszszat. Következménye már van: az MSZP tábora fel van háborodva, a kordonbontók pedig pénzbüntetést kaptak. Nem vettem volna részt a bontásban, mert ha az adott hatalmon lévő párt (jelen esetben az MSZP) akarata ellen cselekszik valaki, úgyis megbüntetik, és visszaállítják azt az állapotot, amit ők akarnak. Ezért teljesen feleslegesnek tartom az ilyen akcióban való részvételt. Az MSZP talán azért rakott kordonokat, mert félnek a néptől, vagy nem akarnak utcai harcokat. A Fidesz talán azért bontotta le a kordonokat, mert szeretné, ha az emberek gyakorolnák gyülekezései jogukat vagy csak újabb botrányt akartak, mert nem törődtek bele az MSZP igazságtalanságaiba.

Megpróbálják tehát feldolgozni azt, ami ebben az országban zajlik, és az elfogult médiával szemben, vagy akár a bonyolult ideológiai érvekkel szemben egy józan nem pártos feldolgozási kísérlete történik a látottaknak. Keverednek az érdekeltek által is használt gondolatok, s új formát kapnak: például, hogy az MSZP nem a demokráciát meg a rendet védi kordonnal, hanem önmagát; a Fidesz pedig egy értelmetlen háborút folytat, mert nem törődik bele a vereségbe. Míg a médiában ilyen érveket egymás mellett nem találunk, az írott sajtóban inkább tendenciózus véleménycsoportosításokkal találkozhatunk, addig a társadalom szöveteiben az elfogult csoportosítás mellett sőt helyett inkább megjelennek a fekete-fehér érvelés mellett a szürke árnyalatok is. Igen fontos felismerés lehet ez azok számára, akik meg vannak győződve az ország kettészakadásáról, és a politikai marketinget is inkább a kettészakadtságra, mint az objektív tényre építik. A véleményvezérekre, az elemzőkre, a megosztott médiumokra és természetesen magukra a pártokra inkább igaz ez, de az általunk kiemelt mintában a politikusok nem érnek el sikereket. Az intézmények iránti bizalmatlanság egyáltalán nem tükröződött a válaszokban leszámítva a politikai pártok és a parlament intézménye iránti bizalmatlanságot. A rendpártiság érződött azokban a konform vélekedésekben is, melyek a mit fognak szólni az EU-ban, csak megint lejáratjuk magunkat típusú érvek mögött sejthetünk. Mindez azért is volt váratlan eredmény, mert arra számítottunk, hogy az intézmények iránti teljes körű bizalmatlanság, és az önbíráskodási hajlam, valamint a demokráciába vetett kételyek azt teszik logikussá, hogy a kordonbontás akcióját a fiatalok köreiben nagyobb elismerés övezi. Ennek oka az lehet egyebek mellett, hogy a fiatalokra nagyobb hatást gyakoroltak a 2006-os őszi ese-

mények pl. televízió ostroma míg a Fidesz saját rendszerváltó nosztalgiájának csapdájába került. Értelem és következmény Bár a véleményformálók között akadtak, akik láttak a kordonbontásban értelmet, akár politikai stratégia szempontból, hiszen meg lehetett találni ebben a Fidesz részéről egyfajta következetességet, vagy el lehetett fogadni a célt is, mely kimondva egy törvénytelen állapotra való figyelemfelhívás volt, pl. a szabadság korlátozása elleni lázadás. De a megkérdezett fiatalok vagy nem tértek ki az akció értelmére, vagy ha igen, értelmetlennek tartották. Ambivalensek közé soroltuk azokat, akik legalább egy kevés utalást tettek arra, hogy ugyan válaszolni kellett a kormány törvénytelenségeire a tér hosszú távú elkerítésére -, de nem így. Más megfogalmazásban is megjelent ugyanez, amikor néhányan azt írták, hogy törvénytelenségre nem lehet törvénytelenséggel válaszolni, de mintha semmi nem jött volna át abból, ami azért a médiában mégiscsak megjelent, hogy a Fidesz tett már lépéseket a rendőrség felé, de a rendőrség a kormány mögé, a kormány pedig a rendőrség mögé bújt a kordon eltávolításának ügyében.. Arra a kérdésre, hogy vajon mitől van a média és esetleg a társadalom között ez az információs különbség, a válasz - véleményünk szerint - épp nem a médiatorzítás, mely ebben az esetben bemutatta a meglévő álláspontokat, mint inkább az abból eredő hajlítás, hogy a mi fiataljainknak mire van kihegyezve a füle. A konszolidált többség úgy érzi megint csak függetlenül a pártpreferenciától - hogy most már minden, ami az utcai zavargásnak újfent

tápot ad, elítélendő, s a mögötte meghúzódó érvek már nem érdekesek. Ha megnézzük azokat a nem egyetemi hallgatókat, akik Gyurcsánnyal szembeni unszimpátiájukat megfogalmazták (ez a 71 főből egyébként 40 fő volt), az ő esetükben inkább elképzelhető, hogy az akciónak értelmét láthatják, de még esetükben is nagyon nagy az elutasítás. Az ambivalens érzésűekhez képest háromszor annyian vannak azok, akik azt felelték nincs értelme ennek. Míg a véleményformálók körében megjelenik a kordonbontás, mint értelmes tevékenység, azok körében, akik alig tudnak valamit a polgári engedetlenség indokáról, és erre valószínűleg nem is nagyon kíváncsiak, értelmetlen, gyerekes, és a morált romboló akcióként fogták fel a kordonbontást. S hipotézisként megfogalmazható, hogy minél jobban megyünk lefelé a társadalmi hierarchiában, annál inkább tartották az akciót értelmetlennek (politikai vonzalomtól függetlenül). Kérdőívünkben szabadon lehetett kifejteni és leírni a véleményt. Olyan támpontokat adtunk csak, hogy milyen akciónak nevezte ezt a Fidesz, te ezt igaznak tartod, mi lesz ennek a következménye? Te, ha hívtak volna részt vettél volna benne? Miért? Stb.

Külön is kérdeztük, hogy ha tudnak, írjanak valamit arról is, hogy a kordonbontásnak milyen következménye lehet, de a fiatalok 80%-a nem akart vagy nem tudott jóslásokba bocsátkozni. A maradék 20% véleménymegoszlását aszerint osztályoztuk, hogy ki említette félelemmel vagy félelem nélkül a zavargások következményeit, ki mondta happaningnek, és ki öntudatos megnyilvánulásnak. A sajtóelemzésből kigyűjtött véleményformálók jóslatai a kordonbontás jövőre vonatkozó következményeit illetően igen széles spektrumon mozogtak, mely a demokrácia megújulásától az anarchia víziójáig terjedt. A legtöbb esetben a jogállamiság és a parlamentarizmus sérelme jelent meg, mint lehetséges negatív következmény, néhányan pedig a mérsékelt jobboldaliság és a konzervativizmus normáit féltették. Összességében megállapítható, hogy túlsúlyban voltak azok a vélemények, melyek az akció negatív következményeit hangsúlyozták, s ebben az ifjúságkutatási eredmény és a médiaelemzési adataink egybecsengenek. Viszont a médiában a véleményformálók közt egészen fóbiás jellegű a március 15-ei készülődés. Sokan rettegnek a zavargásoktól, míg a félelemérzet jóval kisebb a mi ifjúságvizsgálatunknál. Elképzelhető, hogy nem a nyilvánosságra hatást gyakorlók, és az abból kirekesztettek magya-

rázzák magát a különbséget, hanem az értelmiségi lét. Már az egyetemisták között többen utaltak a lehetséges zavargásokra és a kordonbontás közti összefüggésre, tehát a tanultság fokával nőhet a kombinációs hajlam és a félelem intenzitása. Nem tudni, hogy ez médiahatás-e, vagy épp ellenkezőleg, a média azért aggódóbb, mert ott többen vannak az értelmiségiek. Egyéb érdekességek Megdöbbentően egységes volt a részvételtől való távolmaradás hangulata. Függetlenül attól, hogy melyik oldallal szimpatizált valaki, a kordonbontástól távol akart maradni, és még megfigyelői minőségben is csupán egyvalaki jelezte, hogy szívesen részt venne egy ilyen akcióban. Sajtóelemzésünkből kitűnik, hogy a professzionális véleményformálók jelentős része függetlenül attól, hogy a Fidesz kordonbontását miként értékelték a kordon határozatlan idejű fenntartását szükségtelen és indokolatlan intézkedésnek nyilvánították. Valóban leszögezhetjük, hogy sem a rendőrség, sem a rendészeti igazgatás részéről nem hangzott el konzisztens indoklás a kordon fenntartásának (november 4-ét követő) határozatlan időre szóló meghosszabbítását illetően. Nyilvánvalóan ezt a hiátust kívánta orvosolni Szilvásy György, amikor február 8-án titkosszolgálati és rendőrségi jelentésekre hivatkozva bejelentette, hogy tüntetők egyes csoportjai meg akarják támadni a rendőrséget, és el akarják foglalni a Parlamentet, de a jelentések hátteréről nem kívánt többet elárulni. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter nem sokkal ezután bejelentette, hogy a Nemzetbiztonsági Kabinet meg-

vizsgálta az illetékes szervek jelentéseit, melyek alapján úgy ítélte meg, hogy fennáll a fokozott biztonsági kockázat, s ezért kell a Kossuth teret elkeríteni. A média meglehetős kétkedéssel fogadta Szilvásy György bejelentését, az ellenzék pedig blöffnek minősítette arra hivatkozva, hogy a kormányoldal nem először játssza ki ellenük a terrorveszély kártyáját. A kutatásunkban viszont senkinek sem jutott eszébe azt a szempontot említeni, hogy a kordon fenntartására a terrorveszély kétes hírével reagált a rendőrség, pedig egynapos aktuális hír volt. Akadhatnak tehát a témának olyan aspektusai, melyeket a politikusok, a média és az elfogult médiafogyasztó relevánsnak ítél, a társadalom bizonyos csoportjai jelen esetben az ifjúság egy meghatározott része mégsem tartják fontosnak, s nem is hallottak róla. Ugyanez a tájékozatlanság volt tetten érhető a köztársasági elnök megállapításaival kapcsolatban is. A köztársasági elnök a Fidesz akcióját követően még aznap kiadott közleménye több állítást is tartalmazott. Mind a politikai, mind a sajtóinterpretációkra igaz, hogy számos esetben hivatkoznak a köztársasági elnök közlésére, persze igen sajátos módon. A politikusok és a véleményformálók többnyire a nyilatkozat egy-egy nekik tetsző állítását ragadták ki, és használták fel saját érvelésük igazolására, nem véve tudomást a közlés többi állításáról. Mindenesetre az megállapítható, hogy míg a médiatérben számos esetben történt utalás a nyilatkozatra, addig a csoportvizsgálatunkban csak egy valaki tett említést a köztársasági elnök intelmeire. Végezetül tehát azt mondhatjuk, hogy míg a médiában markánsan megjelentek az elvek és vele együtt egy széles spektrumban ugyan, de mégiscsak a politikai erőteret követő érvelési módok, addig a nép hangját képviselő ifjú-

ságkutatásunkban a 101 főből mindössze egy 23 éves egyetemista akadt, aki konzisztens válaszokat adva helyeselte az akciót, és részt vett volna, ha hívják: ha hívtak volna megyek mert mindenkinek ki kell állnia az igazáért. Ezzel szemben egy 20 éves nem egyetemi diák volt, aki szerint pedig Orbán Viktort le kell állítani és a rendőrök gumibotját dolgoztatni. Sokkal fontosabb az, hogy a válaszokban és értékelésekben a közelmúlt eseményeinek ismerete és a polgári engedetlenség fogalmának nem ismerete játszott döntő szerepet. Meg kell jegyeznünk még azt a különbséget is, hogy míg a médiában nagyobb teret kaptak azok, akik egyik vagy másik féllel szimpatizáltak, addig a nép hangjában a presztízsskálákon nagyon sok volt az a válasz (65%), ahol valaki egyszerre sem Orbán Viktort, sem pedig Gyurcsány Ferencet nem tartotta szimpatikusnak, s kettejük közé maximum csak egy árnyalatnyi különbséget tett. A Fidesz kordonbontásában a fiatalok nem érzékelték sem az ideológiát, sem a szabadságszeretetet, érzelmileg meg végképp nem azonosulnak a polgári engedetlenséggel. Az akcióban a felforgatás kockázatát érzékelték csak. Megjelent a vád, hogy mindez csak a politikai elit taktikája, eredménye pedig önmaga lejáratása. Míg a professzionális véleményformálók körében nagy csaták dúltak az elvek körül, és a médiumokban a biztonság mellett szóló érvek feszültek szembe a szólásszabadság érveivel, a fiatalok ezt inkább úgy látták, hogy pusztán a feszültségkeltés érdekében és a Fidesz önmaga érdekében találta ki akcióját. Az értékek csatája nem hallatszott le, miközben a médiumokban érdekes vita dúlt.

Mellékletek 1. sz. melléklet: Sajtó-kultivációs háttérelemzés 1. Szempontrendszer 1. Expozíció (megközelítés) Azt vizsgáljuk, hogy milyen aspektusból közelíti meg a szerző az adott eseményt, milyen oldalról, illetve milyen módon exponálja a témát. A témafelvetés módja többnyire előre kijelöli az értelmezési keretet, amelyen belül a véleményformáló (pro vagy kontra) érvel. 2. Ok-okozati mező: Azt vizsgáljuk, hogy milyen az adott érvelés logikai rendszere, mit mire vezet vissza a szerző, illetőleg milyen az adott érvelés szerkezete. 3. Oppozíciós mező: Azt vizsgáljuk, hogy mit mivel állít szembe a véleményformáló, tehát az események számbavételekor, és az érvelés során milyen (implicit v. explicit) szembeállításokat alkalmaz, továbbá hogyan reflektál amennyiben reflektál más sajtóreakciókra. 4. Relevancia mező: Azt vizsgáljuk hova helyezi a hangsúlyt, mit tart az adott téma leglényegesebb pontjának a szerző. Más megközelítésben: mi az adott véleményformáló fő mondanivalója, mi a primer üzenet. 5. Extrapoláció: Azt vizsgáljuk milyen a jövőre vonatkozó következtetéseket fogalmaz meg a szerző, ill. milyen következményekkel számol. 2. 168 Óra 2007. évfolyam, 6. szám 2007. február 08. 2.1 Bontásveszély 2.1.1 Megközelítés: A szerző személyes vallomással kezdi írását, miszerint tévedett, amikor azt jósolta, hogy az őszi tüntetések nem folytatódnak tavasszal, mivel a Fidesz belátja, hogy nem áll érdekében a Kossuth téri tüntetők eszmei támogatása a kedvezőtlen társadalmi visszhang miatt. A kordonbontás és az esetleges tavaszi tüntetések összefüggéseinek keretében taglalja a témát. műfaj: szerző: rovat: oldalszám: Vezércikk Mészáros Tamás Köztünk szólva 5. old.

2.1.2 Ok-okozati összefüggések: Már a témafelvetés módjában kimutatható egy ok-okozati allúzió, mégpedig, hogy az őszi zavargások, illetőleg azok esetleges tavaszi folytatása közvetlenül a Fidesz akaratának és belátásának függvénye. Magát az eseményt Orbán Viktor politikai motivációira, jelesül három taktikai célra vezeti vissza: a) Hatalmi demonstráció: Orbán Viktor a frakción belüli befolyását kívánta proklamálni b) Tematizációs cél: a miniszterelnök reform-tematizációs offenzíváját kívánták hatástalanítani c) Orbán Viktor ösztönözni akarta táborának aktív részét a tüntetések folytatására. 2.1.3 Oppozíciós mező: A Fidesz viselkedését és politikáját állítja szembe a racionális gondolkodással és a mérsékelt konzervativizmussal, a hős jogvédő szerepfelfogást a jogállamisággal. A racionális gondolkodással a - szerző szerint - azért ellentétes a Fidesz viselkedése, mert az őszi tüntetéseknek sem volt pozitív hozadéka a Fidesz számára, a konzervativizmussal pedig azért, mert az többnyire stabilitás- és rendpárti. 2.1.4 Relevancia mező: A cikk célkeresztjében a Fidesz, de elsősorban maga Orbán Viktor áll. A kordonbontás akcióját a társadalmi rend és a jogállami normák elleni támadásként értékeli, veszélyesnek tartja, a Fidesz és Orbán Viktor felelősségét hangsúlyozza. 2.1.5 Extrapoláció: A jövőre vonatkozóan kijelenti, hogy az őszi kormányellenes tüntetések és zavargások tavasszal folytatódni fognak, mivel a kordonbontás tanulsága az, hogy a Fidesz a destabilizációt tartja elsődleges érdekének. 2.2 A jobboldal hiánya 2007. február 8. 2.2.1 Megközelítés: A szerző távolról közelít a témához, a rendszerváltás és a jelenlegi helyzet időben igen széles perspektívájából világítja meg az eseményt. A jobboldal és a jobboldali pártok történetét taglalja 1990-től egészen napjainkig, és ebben a keretben értelmezi a kordonbontási akciót. műfaj: Publicisztika szerző: Debreczeni József 2.2.2 Ok-okozati összefüggések: rovat: Közélet oldalszám: 6-9. old. Magát az eseményt arra vezeti vissza, hogy a Fidesz jobboldali térfoglalása nem eszmei meggyőződésből, hanem hatalmi számítás eredményeképpen realizálódott, és ez a felszínes jobboldaliság hamarosan átcsapott

ideológiák alatti populista politizálásba, melynek rekvizitumait a párt már nem képes elhagyni. 2.2.3 Oppozíciós mező: A Fidesz általános szerepfelfogását állítja szembe a konzervativizmussal és a jobboldalisággal, a kordonbontás aktusát pedig a jogállami renddel. 2.2.4 Relevancia mező: Fő üzenete, hogy lényegében 1993 óta nincs a jobboldalnak megfelelő képviselete, és a Fidesz 2002-es irányváltásával (az utcai politizálás felé) ennek reménye is szertefoszlott. A kordonbontást az orbáni politika újabb anomáliájának tekinti, határátlépésnek, amely után a Fidesz nemcsak a radikális, hanem az anarchista jelzőt is kiérdemelte. 2.2.5 Extrapoláció: A szerző nem fogalmaz meg jövőre vonatkozó következtetéseket, hanem jelzi, hogy a jobboldal lehetséges jövőjével a következő írásában foglalkozik. 3. Élet és Irodalom 2007. évfolyam, 6. szám 2007. február 08. 3.1 Rosszkedvünk tere 3.1.1 Megközelítés: A szerző jogi szempontból tárgyalja a témát, kettős megközelítésből: a Kossuth tér lezárásának jogszerűsége, alkotmányossága, és a kordon elbontásának jogi státusának mikéntje felől. műfaj: Publicisztika 3.1.2 Ok-okozati összefüggések: alany: Halmai Gábor rovat: - oldalszám: 4. old. A kordonbontás tényét arra vezeti vissza, hogy a Fidesz nem az alkotmányos problémát kívánta megoldani, hanem újra fel akarta szítani az október 23. óta lecsendesedett indulatokat. Az Alkotmány ugyan elismeri a polgári ellenállás fogalmát, de csak a demokrácia sokkal nagyobb mérvű sérelme esetén teszi lehetővé (sőt kötelezővé) az állampolgár számára. 3.1.3 Oppozíciós mező: Következetes és határozott fellépés hiányát állítja szembe a rendőrség határozatlan időre szóló kordonállítási eljárásával. Azt állítja, ha a rendőrség következetesen és határozottan jár el az október 23-át megelőző permanens tüntetés idején, akkor nem is lett volna szükség kordonra. A Fidesz érvelését, miszerint a magyar rendőrség eljárása példa nélkül áll a világon, szembeállítja a külföldi joggyakorlattal. Példaként a német és ameri-

kai jogi szabályozást említi, amely a Bundestag és a Pentagon környékén tiltja, illetve erősen korlátozza a gyűlések megrendezését. 3.1.4 Relevancia mező: A szerző szerint a Kossuth tér nov. 4. utáni határozatlan időre való lezárása alkotmányosan aggályos és indokolatlan, ugyanakkor, ha a Fidesz valóban ezen ellentmondásos állapot megszüntetésére törekedett volna, akkor a szokásos jogorvoslati eljárások eszközrendszeréhez, és nem a polgári engedetlenség kétes kimenetelű eszközéhez folyamodik. 3.1.5 Extrapoláció: A szerző a jövőre vonatkozóan leszögezi, hogy nem lehet megvárni a gyülekezési törvény esetleges módosítását. A Kossuth téri kordont, mivel semmi nem indokolja, el kell bontani, és következetes és bátor rendőrségi magatartással a jelenlegi szabályozás alapján is a megfelelő keretek között lehet tartani tüntetéseket. 4. Heti Válasz VIII. évfolyam, 6. szám 2007. február 08. 4.1 Veszélyes játék 4.1.1 Megközelítés: A cikk gyakorlatilag egy a kordonbontással kapcsolatos nyilatkozatra reagál, és ennek keretében kerül kifejtésre maga az okfejtés. A nyilatkozat a Párizsban élő Fejtő Ferenctől származik: sem Európában, sem az Egyesült Államokban nem fordult még elő, hogy parlamenti képviselők törvényellenesen és tulajdonképpen államellenesen lépjenek fel. műfaj: Vezércikk szerző: Szerkesztőség 4.1.2 Ok-okozati összefüggések: rovat: Körkép oldalszám: 4. old. Elfogadva az idézett nyilatkozat alapvető állítását, a cikk arra vezeti vissza a Fidesz akcióját, illetve az ilyen jellegű aktusok hiányát más demokráciákban, hogy az említett országokban nem fordulhat elő, hogy a kormány permanens jogsértő gyakorlatot enged meg magának. A Fidesz kordonbontó akcióját tehát Gergényi és a kormányzat jog- és alkotmánysértő magatartásának következményeként, sőt szükséges következményeként értékeli. 4.1.3 Oppozíciós mező: Gergényi intézkedéseit állítja szembe a rendőrségi törvény vonatkozó passzusával, mely kimondja, hogy a rendőrség a védett személy biztonsága érdekében csak a kockázat fennállásának időtartamáig zárhat le területeket.

4.1.4 Relevancia mező: Mivel a kordon felállításának és fenntartásának nincs elfogadható (jogi) magyarázata, nyilvánvalóan szimbolikus lépésről van szó, így a kordon a hatalom pöffeszkedő elzárkózását jelképezi, amit nem lehet szó nélkül tűrni. A Fidesz kordonbontó akcióját tehát elítélhetőnek titulálja, ugyanakkor szükséges lépésnek tartja, amely adekvát válaszreakció a kormány és a rendőrség alkotmányellenes magatartására. 4.1.5 Extrapoláció: A cikk végén az a kérdés fogalmazódik meg, hogy van-e orvosság Gergényi és a hatalom túlkapásaira. A cikk azt a választ adja erre, hogy van utalva ezzel a kordonbontásra. Majd reményét fejezi ki, hogy a hatalom majd csak észhez tér mielőtt tényleg baj lesz. 5. Magyar demokrata XI. évfolyam 6. szám 2007. február 8. 5.1 Válaszd inkább a szabadságot! 5.1.1 Megközelítés: A szerző egy sajátos szimbolikus megközelítést alkalmaz, közvetlen tegező hangnemben megszólítva az olvasót a rács, illetve a szabadság választási lehetőségét műfaj: Vezércikk kínálja fel (vagy a rácsot választod, vagy a szerző: Bencsik András rovat: Egy hét szabadságot). A rács a Gyurcsánykormány, mint elnyomó hatalom oldalszám: 3. old. szimbólumaként jelenik meg. A szabadság választása ez esetben a polgári engedetlenség allegóriája. A szerző ebben a keretben értelmezi az eseményt, kérdéseket intézve megszólítva, illetve több ponton felszólítva az olvasót 5.1.2 Ok-okozati összefüggések: A kordonbontás akcióját azzal magyarázza, hogy aki a szabadságot választja, nem tűrheti el a kordon felállítását, és mivel a rács maga a törvénysértés, a Fidesz országgyűlési képviselői példát mutattak mindenki számára. Aki a szabadságot választja, de a jogszerűségre is ügyel, az csupán gyávaságának teremt magyarázatot. 5.1.3 Oppozíciós mező: A rácsot, mint az elnyomó hatalom, és egyben a megszorítások (postabezárások, adóemelés, jövedelemcsökkenés, iskola-és kórházmegszüntetés) szimbólumát állítja szembe a választott szabadsággal, ami a polgári engedetlenség révén mindezektől megszabadítja a polgárt, a bátor tettre kész ellenállást helyezi szembe a jogkövető magatartás mögött rejlő közös gyávasággal.

5.1.4 Relevancia mező: A cikk gyakorlatilag egy több bekezdésen végighúzódó imperatívusz, melynek keretében konkrét felszólításokkal vagy felszólító erejű kérdésfeltevésekkel arra ösztönzi a cikk olvasóit, hogy a szabadságot választva kövesse a Fidesz példáját, és csatlakozzon a polgári engedetlenségi mozgalomhoz 5.1.5 Extrapoláció: A szerző úgy véli, hogy a kordonbontás aktusával véget ért a Gyurcsánykorszak, mivel ezt követően már nincs mód mellébeszélni, az ember vagy a rácsot, vagy a szabadságot választja. 6. Magyar Narancs XIX. évfolyam 6. szám 2007. február 8. 6.1 Szóló 6.1.1 Megközelítés: A cikk a politikai napirend oldaláról közelíti meg az eseményt, tehát a kordonbontás akciójának tematizációs aspektusából világít rá a témára. műfaj: Vezércikk szerző: Szerkesztőség 6.1.2 Ok-okozati összefüggések: rovat: - oldalszám: 3. old. A kordon elbontásának tényét egyértelműen azon szándékokra vezeti vissza, hogy a politikai közbeszéd ne arról szóljon, amiről a miniszterelnök szeretné. Tehát a Fidesz taktikai lépésének tekinti az eseményt, mellyel a miniszterelnök tematizációs offenzíváját kívánta semlegesíteni (Szembenézés c. írás, a miniszterelnök szerepléssorozata az ATV-n). 6.1.3 Oppozíciós mező: A Fidesz dekonstruktív politikáját állítja szembe a felelős és hazafias ellenzéki magatartással, számon kérve rajta, hogy nem állít alternatív versenyző programot a kormányzati politikával szemben. 6.1.4 Relevancia mező: A cikk elsősorban a Fidesz felelősségét firtatja, de nem a jogi konzekvenciák miatt, hanem elsősorban azért, mert megpróbálta semlegesíteni a miniszterelnök kommunikációját, és nem reagált érdemben annak felvetéseire. Az érvelés szerint lehet a kormányfő állításait cáfolni, ellenezni, szétszedni, de felelőtlenség figyelmen kívül hagyni, és nem venni róla tudomást 6.1.5 Extrapoláció: A változásokat ab ovo ellenző, a változtatási kísérleteket elutasító attitűd elég mélyen gyökerezik ahhoz, hogy könnyen zátonyra futtasson amúgy szükséges reformokat is.

6.2 Viktor, az engedetlen, Péter, a szabálytalan 2007. február 8. 6.2.1 Megközelítés: A szerző alapvetően a téma két aspektusát járja körül: egyrészt a polgári engedetlenség hazai természetét taglalja, másrészt a rendőrségi kordon jogszerűségét vizsgálja. szerző: Kőszeg Ferenc műfaj: Publicisztika rovat: Publicisztika oldalszám: 48-49. old. 6.2.2 Ok-okozati összefüggések: A kordonbontást a polgári engedetlenség kockázat nélküli verziójának tekinti. A kockázatmentesség okát a rendőrség helytelen magatartásában látja, hisz nem volt képes megakadályozni a jogsértést (itt felveti a jogegyenlőség kérdését is: mi történt volna akkor, ha az engedetlenek nem képviselők, hanem átlagemberek). Ugyanakkor rávilágít arra, hogy az esetleges kockázat, illetőleg a vélhető szankciók a rendőrség hatékony fellépése esetén is eltörpülnek a politikai haszon mellett. A kordon jogszerűtlen fenntartását pedig az államigazgatás, de legfőképpen a rendészeti igazgatás szereptévesztésére vezeti vissza. Az érvelés szerint az igazgatás hozzászokott ahhoz, hogy a jogszabályokat nem muszáj szó szerint venni. 6.2.3 Oppozíciós mező: A Fidesz engedetlenségi akciójának bátor tettként való beállítását helyezi szembe az aktus kockázatmentességével. Gergényi és a rendészeti igazgatás jogalkalmazási kultúráját állítja szembe a jogállamiság eszméjével a kordon határozatlan idejű fenntartásának kapcsán. A rendőrség a kordonbontókkal szemben tanúsított dilettáns és gyáva magatartását állítja szembe más jogállamok gyakorlatával, külföldi példákkal illusztrálva, hogy másutt a képviselőket, és adott esetben a kongresszus tagjait hogyan állítják elő hasonló jogsértések alkalmával. 6.2.4 Relevancia mező: A szerző célkeresztjében a rendőrség, a kormányzat és a Fidesz áll. Mindhármat bírálja, de nem egyenlő mértékben, leginkább a rendőrség és a rendészeti igazgatás diszfunkcióját hangsúlyozza. Két oldalról is bírálja és marasztalja el a rendőrséget, mint jogalkalmazót. Nem a kordon felállítását, hanem annak november negyedike utáni határozatlan idejű meghosszabbítását tartja jogilag tarthatatlannak. Másrészt a rendőrség kordonbontókkal szembeni passzív magatartását helyteleníti. Bírálja a kormány képmutatását, amivel áthárítja a teljes felelősséget a rendőrségre. Rámutat arra, hogy a miniszternek felügyeleti és irányítási jogköre van rendőrség felett. A Fideszt elsősorban azért bírálja, mert szimbolikus értelemben a jogrend és az átlag állampolgár fölé helyezte magát, és visszaélt a képviselői rang által biztosított helyzeti előnnyel, valamint kihasználta a rendőrség bizonytalankodását.

6.2.5 Extrapoláció: Csak akkor állhat helyre a miniszterelnök, a rendőrség és a politikai elit iránti bizalom, ha pontosan lehet tudni, hogy ki miért felel, és nem válik külön a formális és informális hatalom. 7. Magyar Hírlap 2007. február 3. 7.1 Boross Péter: a Téli Palota ostroma nem következhet be még egyszer 7.1.1 Megközelítés: Az interjúalany a felelős politizálás, a jobboldaliság és a parlamentarizmus oldaláról közelíti meg a témát. műfaj: Interjú 7.1.2 Ok-okozati összefüggések: alany: Boross Péter rovat: - oldalszám: 3. old. A kordonbontás tényét két okra vezeti vissza. Egyrészt a Fidesz felelőtlen politika-felfogására, másrészt egy határozott és szakértő belügyminiszter hiányára. Véleménye szerint olyan belügyminiszterre lenne szüksége az országnak, aki nem engedi meg magának, hogy merengjen egy joghézagon. 7.1.3 Oppozíciós mező: A Fidesz magatartását állítja szembe a jobboldali szellemiséggel, hozzátéve, hogy kormányzati tapasztalattal, illetve eséllyel rendelkező párt eleve nem viselkedhet normasértő módon. A Fidesz kordonbontási akcióját mint megoldási módot állítja szembe a parlamentarizmussal és a jogállamisággal, mivel mindenki előtt nyitva áll a jogi megoldás lehetősége, és parlamentáris demokráciában ezt az utat kell járni. 7.1.4 Relevancia mező: Elsősorban a Fideszt bírálja felelőtlen, a konzervativizmussal nem összeegyeztethető magatartása, valamint rendőrséggel szembeni nyílt szembefordulása miatt. Az interjúalany szerint a Fidesz kordonbontása nem polgári engedetlenség, az ugyanis többnyire passzív magatartásban nyilvánul meg, ez viszont meglehetősen aktív volt. Kijelenti, hogy szerinte helyes döntés volt, hogy a rendőrök nem jártak el a helyszínen a képviselőkkel szemben. 7.1.5 Extrapoláció: A jövőre vonatkozóan leszögezi, hogy a jogviták ellenére a Kossuth téren vissza kell állítani az eredeti rendet. A rendőrség helyzetére vonatkozóan

megjegyzi, a jövőre nézve nagyon veszélyes, hogy ennyire egyértelművé vált,hogy egy politikai erő szembeszáll a rendőrséggel. 8. Magyar Nemzet 2007. február 3. 8.1 Polgári engedetlenség 8.1.1 Megközelítés: A szerző a vaskordon felállításának és fenntartásának oldaláról közelíti meg a kérdést, és nem csupán jogszerűtlenség felől, hanem annak szimbolikus jelentőségét taglalja és értelmezi. A cikk műfaj: Vezércikk szerző: Torkos Matild rovat: - számba veszi a kordonbontásra adott oldalszám: 7. old. pártreakciókat (SZDSZ, MSZP, MDF) és sorra megkérdőjelezi és opponálja azok alapvető állításait. 8.1.2 Ok-okozati összefüggések: A kordonbontás akcióját nemcsak szükségesnek tartja, hanem úgy okadatolja, hogy szégyen lett volna eltűrni ezt a helyzetet. Tehát a bontás egy szégyenteljes helyzet kiváltotta szükséges és megfelelő válaszreakció. 8.1.3 Oppozíciós mező: A Fidesz hazafias tettét, és annak jelentőségét állítja szembe az írás a pártok reakcióival és minősítő, elmarasztaló nyilatkozataival. A Kossuth tér történelmi jelentőségét nyomatékosítja, és bírálja Gergényit, aki a teret műveleti területté nyilvánította, kitiltva onnan az embereket. 8.1.4 Relevancia mező: A kordon és a kordonbontás szimbolikus jelentőségét hangsúlyozza. A kordont az önkényesség jelképének tekinti felállítóját, Gergényit pedig a diktatúra iránt igencsak fogékony politikai hatalom vazallusának. A kordonbontás aktusát pedig a Fidesz szükséges és követendő reakciójának tekinti, egy tarthatatlan helyzet megszüntetésére. 8.1.5 Extrapoláció: A szerző logikája szerint a Kossuth téren nincs szükség a kordonra, Budapestnek nincs szüksége Gergényire, az országnak Gyurcsányra, ezért a Fidesznek kötelessége és feladata folytatni engedetlenségi mozgalmát, és a téren álló embereknek segíteni bontani a kordont újra meg újra. 9. Népszabadság 2007. február 3.

9.1 Nem számít 9.1.1 Megközelítés: A szerző az esemény és a politikai helyzet abszurditását kívánja megragadni, a politikusok megnyilatkozásainak és a közvetített toposzok groteszk mivoltát műfaj: Vezércikk szemlélteti. szerző: Krajczár Gyula rovat: - oldalszám: 3. old. 9.1.2 Ok-okozati összefüggések: Az esemény okait abban látja, hogy a politika eltávolodott a valóságtól, és nem a valódi problémák megoldását keresi, hanem az imázsteremtés és a PRkommunikáció hatja át. 9.1.3 Oppozíciós mező: A pragmatikus politizálást, mint a valós politikai programok és szándékok ütközését, állítja szembe a tabloidok szintjére süllyedt kirakat-politizálással. A Fidesz kordonbontási akcióját, mint megoldási kísérletet állítja szembe, a helyzet konszolidált megoldási módszereivel, melyek valószínűleg célravezetőbbek lettek volna. 9.1.4 Relevancia mező: A cikk szerzője szerint Orbán Viktor és a Fidesz tettén keresztül a magyar korszellem nyilatkozott meg, amelyben a normák és értékek relativizálódnak, és helyét a háborús logikára épülő látványpolitizálás veszi át. 9.1.5 Extrapoláció: Az akció tanúságait nehéz lesz levonni, mivel annak úgyis kettős olvasata lesz. Az egyik oldal bűnnek, a másik történelmi tettnek fogja minősíteni, így az esemény a szimbolikus térben is jelentőségét veszti. 9.2 Nincs lejjebb 2007. február 3. 9.2.1 Megközelítés: A szerző rövid írásában Orbán Viktor személyes politikai felelősége oldaláról közelíti meg a kordonbontási akciót. műfaj: Publicisztika 9.2.2 Ok-okozati összefüggések: szerző: Petri Lukács Ádám rovat: - oldalszám: 4. old. A kordonbontás eseményét arra vezeti vissza, hogy bár nonszensz a rendőrség intézkedésére a Parlament köré vont kordon, viszont a Fidesz szándékoltan túldimenzionálta a demokráciára való veszélyességét, és túlreagálta az erre adott választ. 9.2.3 Oppozíciós mező: A párbeszédtől elzárkózó, alapvetően negációra épülő politizálást állítja szembe a konstruktív ellenzékiséggel, amely minőségi kontrollt képes gyakorolni a kormány felett

9.2.4 Relevancia mező: A szerző úgy látja, hogy ha a Fidesz egy valóban létező problémára nem a parlamentáris és jogállami keretek között reagál, hanem ezeken kívüli megoldásokat keres, azzal látványosan azt üzeni: nem számítanak a köztársaság törvényei. Bírálja képmutató magatartásáért Orbán Viktort, mert kordonbontási akciójával azt üzente az őszi tüntetések törzsmagjának, hogy nyugodtan követhetik a képviselők által nyújtott példát, holott azokat nem védi meg a mentelmi jog. 9.2.5 Extrapoláció: A szerző azt jósolja, hogy Orbán Viktor lesz még jó darabig a jobboldal vezére, s mivel visszafordíthatatlanul belemerevedett a jogállami normákon kívüli szerepekbe, sokat fog ártani az országnak. 2. sz. melléklet: A felmérés táblázatai