Betegségeink 90 %-át megisszuk. Louis Pasteur Fertőtlenítés és fertőtlenítési rendszer Tolnai Béla gépészmérnök Ha vízbiztonságról beszélünk, érdemes a vizet érő káros behatásokat és a víznek, mint ezekkel szembeni ellenálló képességét külön tárgyalni. A káros behatások elleni küzdelem inkább rendészeti kérdés, amely a HACCP és a WSP típusú minőségbiztosítási módszerekhez tartozik. A víz immunrendszerének kiépítése a vízkezelés és a fertőtlenítés témaköröket foglalja magában. 1 A PROBLÉMA FELVETÉSE A Fővárosi Vízművek történetében volt egy hosszantartó kísérlet. A Nagy Felszíni Vízmű (mesterséges ivóvíztisztítás) és a parti szűrésű kútsor (természetes biológiai szűrés) ugyanazon forrás oldali vízre támaszkodott. A sokszor erősen szennyezett folyóvizet több nagyságrenddel hatékonyabban [7] varázsolta ivóvízzé a parti szűrés. A parti szűrt víz csak biztonsági klórozást igényel, míg a mesterséges ivóvíztisztítás esetén a hálózatba táplált víz mikrobiológiai alkalmasságának biztosításhoz jelentős mértékű klóradagolásra volt szükség. Felmerül tehát a kérdés mit és hogyan csinál a parti szűrés másképp, mitől hatékonyabb a természetes biológiai szűrés. A kérdésre felelni a parti szűrés modellezése segítségével lehet. A modellezés a tápanyaglebontásról és annak feltételeiről szól. Függően a modellezési eredmények értelmezésétől két irány lehetséges: Ha az élet akadályozása a törekvésünk, akkor a fertőtlenítési eljárás gondolatához jutunk. A fertőtlenítés weini útja a tápanyag szegényítés révén dolgozik, ahogy az A Halál 50 órája című filmben is történik, nevezetesen a harckocsik üzemanyagtankjainak kiszárítása vezet el a győzelemhez. Ha az élet elősegítése a cél, úgy a biológiai szűrés kialakulásának feltételeit vizsgáljuk és eljuthatunk biológiai szűrők méretezésének a problémájáig. A Nagy Felszíni Vízmű tisztítási hatásfoka éppen azért volt alacsony, mert csak fizikai-kémiai fokozatokkal rendelkezett, nem volt benne megtalálható biológia szűrőegység. A parti szűrés praktikájára alapozott méretezési eljárás a szennyvíztisztítási területen is alkalmazható. Manapság sok szó esik a víz biztonságának kérdésköréről. A lehetőségeket tekintve érdemes két élesen elválasztott szemléletmódról beszélni: Nő a biztonság a vizet érő káros behatások mérséklésével vagy annak megakadályozásával. Ez alapvetően egy rendészeti tevékenység, amely szabályzatok útján dolgozik. A HACCP és WSP típusú meglátások zöme ebbe a kérdéskörbe tartozik. A szabályok szellemét illetően álljon itt egy példa: Ha nem akarjuk, hogy szőrös víz folyjon a csapból, alkalmazzunk bebecset. A megtörtént eset vezetett el a megtapasztaláshoz, végül a szabály kimondásához. Az éjszakára nyitva hagyott csővégen bemászott egy macska, aki nem tudott kitalálni. A csővék összeszerelése után az elpusztult állat hullatni kezdte a szőrét, amely a csapon megjelent. A cső végére helyezendő bebecs segítségével azt a vízminőséget érő külső behatást meg lehetett volna akadályozni. A víznek, mint közegnek a káros behatásokkal szembeni ellenálló képességének fokozása a másik lehetőség. Ez a technológiai tevékenység a víztermelési oldalon történik, és a vízelosztási oldalon hivatott garantálni a víz szabványban előírt minőségét. A mikrobiológusok ezt az eljárást fertőtlenítésnek hívják. A következőkben ez utóbbi lehetőségről lesz szó. 2 A FERTŐTLENÍTÉSI ELJÁRÁSOK SAJÁTOSSÁGAI Induljunk ki a fertőtlenítés általános definíciójából: A víz fertőtlenítésének az a célja, hogy az emberi fogyasztásra szánt vízben élő, egészégre káros mikroorganizmusok elpusztuljanak, illetve elveszítsék fertőzőképességüket. Fertőtleníteni kell az ivóvizet minden olyan esetben, amikor a vízvizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy időszakosan vagy állandó jelleggel fennáll a bakteriológiai szennyeződés veszélye.[5] 1 /8
A szabatos meghatározás alapján levonható első következtetésünk az lehet, miszerint a fertőtlenítés nem feltétlenül kórház szagot jelent, hanem beleértünk minden olyan eljárást, amely a káros mikroorganizmusok fertőzőképességének megakadályozását jelenti. A számos fertőtlenítési eljárást két nagy csoportba oszthatjuk: a közvetlen eljárásokhoz azokat soroljuk, amelyek közvetlenül a mikroorganizmusokra hatnak. a közvetett eljárások a mikroorganizmusok életfeltételeit korlátozzák, illetve életterüket szűkítik. Szokás és egyben célszerű is a fertőtlenítési eljárásokat hatásmechanizmusuk alapján is megkülönböztetni. Lehetőség Hatásmechanizmus Hatás Tulajdonság Fertőtlenítőszer adagolás (klórozás) UV besugárzás A mikroorganizmusokat elpusztítja. megöli A mikroorganizmusokat inaktiválja. kiheréli Közvetlen Közvetlen Előretekintő hatású, de az elpusztult baktériumok táplálékot jelentenek a hálózati elfertőződés esetén. Visszatekintő hatású, a másodlagos folyamatokkal szemben már nem véd. Ultraszűrés, nanoszűrés Természetes biológiai szűrés (parti szűrés) A mikroorganizmusokat eltávolítja. kihalássza A szerves anyag kivonásával a mikroorganizmusok életterét megszünteti. kiéhezteti Közvetett Közvetett Visszatekintő hatású, a másodlagos folyamatokkal szemben már nem véd. Előretekintő hatású, ez az eljárás biztosítja leginkább a víz mikrobiológiai stabilitását. A hálózat szempontjából az előretekintő jelleg a döntő. A maradék klór egy ideig a hálózatban is megmarad és ha kell, kifejti fertőtlenítési hatását. A tápanyag-lebontás a parti szűrés esetében a mederkapcsolati rétegben jön létre itt teljesülnek a biofilm kialakulásának életfeltételei és ez a tápanyagszegény tulajdonság a hálózatban is megmarad. A tápanyag szegényítésen alapuló biológiai szűrést a szakmai közvélemény eddig nem tartotta nyilván a fertőtlenítési hatásmechanizmusok között, pedig oda tartozik. Gondoljunk csak az e fejezet elején megadott általános definícióra. Megkülönböztetjük az egyes eljárásokat a tekintetben is, hogy azokat hol hajtjuk végre: a vízmű technológiai létesítményeiben vagy hálózatán, illetőleg lokálisan a felhasználás helyén. Ennek az elválasztásnak az európai és az ázsiai szemléletmód különbözőségében van jelentősége. Európában ivóvizet kell a hálózatba bocsátani, míg Ázsiában csak tisztavizet. A belsőleg történő felhasználás előtt ilyenkor mindig forralással fertőtlenítenek. Kétség kívül a két alapállás erősen eltér egymástól. Meggondolandó azonban, hogy a WC-k leöblítéséhez ivóvíz minőségű vízre van-e szükség. A dilemma megválaszolása most nem feladtunk. A fertőtlenítés sohasem szelektív. Bármely eljárásról is legyen szó, minden baktérium típusra egyaránt hat: az esetlegesen pusztán szag és íz problémákért felelős ártalmatlanokra ugyanúgy, mint a betegségeket okozó patogénekre. A fertőtlenítési eljárások tehát heródesi munkamódszerrel dolgoznak. (Heródes parancsára tekintet nélkül megölték a két év alatti fiúgyermekeket, - akiket később aprószentekként tisztel a keresztény egyház -, miközben a Szent Családnak sikerült Egyiptomba menekülnie, úgy még a klórozás is lehet áteresztő, gondoljunk csak a klór-rezisztens mikrobákra. 3 AZ IVÓVÍZ IMMUNRENDSZERÉNEK STABILITÁSI FOKA 3.1 Felvetődő kérdések Az üzemeltetési gyakorlatban a fertőtlenítés szükségességéről és annak mértékéről számos kérdés vetődik fel. A feltehető kérdések rendkívül heterogének, ahogy azt a következő felsorolásból is látjuk: Van az országban vízmű, ahol nem klóroznak. Az itteni üzemeltetők felelőtlenül járnak el? Van-e az adagolandó klórszintnek egzakt határértéke? 2 / 8
Ha a kútvíz megfelel a szabvány előírásainak, minek azt klórozni, ha egy-két órán belül már kifolyik a fogyasztói csapolón? Ki a felelős a lakosság felesleges (?) méregterheléséért? Mely fertőtlenítési eljárás üdvözítő és miért? Mennyire tápláló a tápanyagszegény parti szűrt víz? Tágabb összefüggésben élelmiszernek tekintendő-e a víz? Tiszta vizet vagy ivóvizet a hálózatba a követendő direktíva? A kérdések megválaszolása nem egyszerű. Mikrobiológiai szempontból emiatt sokszor a túlbiztosítás a jellemző. Alátámasztható-e valamivel ez az óvatosság? A tisztánlátás érdekében kívánatos volna egyfajta számszerűsítés, amelyre mind az üzemeltető, mind a hatóság támaszkodni tudna. Az objektivitás megteremtése érdekében szükség volna egy a mikrobiológia stabilitás mérésére lehetőséget nyújtó stabilitási fok bevezetésére. A víz immunrendszerének erősségének ismerete sok félreértést tisztázhatna. 3.2 A stabilitási fok Két egymástól független úton a dimenzióanalízis segítségével, ill. reakció kinetikai megfontolások alapján levezetésre került egy képlet [2], amely a következő alakú: CCl, emésztés CCl, maradék dt rh C C h t BDOC AOC A dimenziómentes összefüggésben szereplő változók rendre a következők: Jel Megnevezés Dim. Megjegyzés φ a stabilitás foka, az immunitás mérőszáma [-] S tápanyag tartalom a hálózatba táplált vízben, szubsztrát koncentráció [mg/l] k csőérdesség [mm] átlagosan értve rh rh [-] d csőátmérő [mm] átlagosan értve t átlagos tartózkodási idő a zónában t = V/Q, V: össztérfogat (+csövek), Q: vízfogyasztás [min] Biológiailag lebontható oldott szerves tápanyagtartalom. A víz oxidációs-redukciós viszonyaira jellemző, a ph-t és redoxpotenciált figyelembe vevő paraméter. Több zónás átlépés esetén a zónás tartózkodási idők összege. Az átlagos tartózkodási idő elérheti a néhány nap értéket is. C Cl Klóradagolás mértéke a betáplálási ponton [mg/l] t* Behatási idő [min] Θ Arányossági tényező [-] A klóradagolás és az első fogyasztó helyének távolsága időben. A képlet és az egyes mennyiségek magyarázata: C C C Cl Cl, emésztés Cl, maradék A klóradagolás a leggyakrabban alkalmazott fertőtlenítési eljárás. Az adagolt klór függetlenül annak megjelenési formájától: klór gáz, hypo, klórdioxid, stb. több dolgokra fordítódik. A klór fogyását klóremésztésnek hívjuk. Nem tudván pontosan azt, hogy ennek a mennyiségnek hány %-a lép vegyi reakcióba a vízben oldott vagy a vízben lebegő állapotban megtalálható vegyületekkel, illetve hány %-a fordítódik az oxidáló hatás révén a mikroorganizmusok elpusztítására. Az adagolt klórnak fel nem használt része maradékklórként tovább utazik a vízzel (1. ábra). 3 / 8
Klóradagolás Klóremésztés Vegyi reakciók Fertőtlenítés Maradék klór 1. ábra: Az adagolt klór sorsa Ha más fertőtlenítési eljárást használunk, pl. UV besugárzást, úgy, C Cl emésztés az a klóregyenérték lesz, amit UV általi hatáshoz kellene. Értelemszerűleg ilyenkor CCl, maradék 0 értékkel helyettesítendő S CBDOC CAOC A parti szűrés tápanyag-lebontás folyamatának eredményeként a kútvíz és így a hálózatba táplált víz révén a C tartalom alacsony lesz. Miután a mennyiség a nevezőben szerepel, a kisebb érték a BDOC stabilitást növeli. A fertőtlenítési folyamat mellékhatásaként az elhalt élőszervezetek a fertőtlenítőszert tartalmazó vízben maradnak, és azzal tovább utazva táplálékul szolgálhatnak más később a vízellátási rendszerbe lépő mikrobák számára [3]. Erre utal a C AOC. mennyiség. A szerves széntartalom asszimilálható részének (AOC) növekedése a klóros fertőtlenítés táplálékgyártásaként fogható fel. Ha fertőtlenítés nem klórral történik, úgy CAOC 0 értéket kap. CT C t Cl, maradék * Felfedezhető a képletben a szakirodalomból ismert ún. CT [(mg/l)*min] tényező is. A behatási idő a szükséges fertőtlenítési hatás kifejtése miatt fontos, amelyet a klóradagolás mikéntje, az elkeveredés hatékonysága is befolyásol. A CT tényezőnek egy bizonyos érték felett kell lennie, növelésével a stabilitás fokozható. A CT tényező a klóradagolás elrendezésétől, geometriai kialakításától is függő érték [6] 2 d L V 4 d V d L k k F A hálózatra jellemző geometriai viszonyszám az egyenértékű csőátmérő és az egyenértékű csőérdesség viszonya (jelmagyarázat a 2. ábrán). 2. ábra: A cső geometriai paraméterei A nedvesített felületen megtapadó biofilm a másodlagos szennyezés kialakulására utal. A tapasztalat szerint a nagy átmérőjű csövekben kevesebb a mikrobiológiai probléma, ugyanakkor az elhasználódott, lerakódással bíró vezetékekből vett minták gyakrabban problémásak. t 4 / 8
Az átlagos tartózkodási időt a t Q V a vízforgalom és a hálózat térfogatának hányadosaként hálózat adhatjuk meg. Ha a tartózkodási idő nagy, a stabilitás csökken. (Ezt az igazságot kis terehelésű vízművek már régen ismerik.) Több zónás átlépés esetén az eredő tartózkodási idő a zónás tartózkodási idők összege. Az átlagos tartózkodási idő elérheti a néhány nap értéket is. rh Az rh a víz oxidációs-redukciós viszonyaira jellemző, a ph-t és redoxpotenciált figyelembe vevő paraméter. A nevezőben szerepel. Ha értéke nagy, azaz a víz oxikus jellegű, a stabilitás értéke kisebb lesz. Skálatényező, amelynek később akár értelmet is lehet találni. Adva tehát egy képlet. A működésének jósáráról meggyőződendő használni kellene az üzemeltetőknek, és a hatóságoknak (ÁNTSZ, OKI) egyaránt. Az immunitási vagy stabilitási fok elterjedésének ma még komoly akadályai vannak. Az első feltétel, hogy az üzemeltetői laborok minőségellenőri jellegüket minőségbiztosítási célra cseréljék le. Az üzemeltetővel közösen nekik is az a feladatuk, hogy megelőzzék a vízminőség romlását. Létezik másik probléma is, miszerint a képletben vízminőségi és üzemeltetési paraméterek egyaránt szerepelnek. Az egyiket az üzemeltetők uralják, a másikat a laborok. A közös nyelv kialakítása mindig nehéz. Ebben segíthet az integrált tulajdonságokat felmutatni képes stabilitási tényező használata. 4 A FERTŐTLENÍTÉSI RENDSZER Az egyes fertőtlenítési eljárásokat együttesen alkalmazva fertőtlenítési rendszert alakíthatunk ki. Amit elvét az egyik, pótol a másik elvén több sorompós (multi-barrier) rendszerek építhetők fel. Az eljárások kombinációjának összeállításakor azonban érdemes a hatásmechanizmusokat alapul venni. Hasonlóan a villamos energia rendszerek védelmi kialakításához, a fertőtlenítés is több lépcsőben valósítható meg. Azonban itt az egymást követő - soros kapcsolású - fokozatok szelektivitásának megvalósítása más módon történik. Tekintsünk át néhány példát. parti szűrés és biztonsági klórozás (3. ábra) A fertőtlenítési lánc tulajdonképpen két elemből áll. A biológiai szűrés a tápanyagszegény vizet állít elő és a biztonsági klórozással együtt a hálózat szempontjából előretekintő, egymást kiegészítő fokozatot alkotnak. folyő Kút Klóradagolás élővíz biológiai szűrés helye kútvíz ivóvíz Hálózatba táplálás 3.ábra: Parti szűrés és biztonsági klórozás Ha a parti szűrés hatékonysága csorbát szenved (pl. árvízkor), úgy a klórozás lép a helyébe, és hatása a hálózatban is megmarad. Egyszerűbben: a fertőtlenítési rendszer a visszatartás mellett a klór ölőhatását együtt veszi igénybe, azaz egy kétsorompós rendszer jön létre. A visszatartott egyedek jelentik az eredményét a biológiai szűrésnek. A következő fokozatnak, a klórozásnak csak az átjutottakra kell hatnia. Ez tehát egy előnyös kombináció. Parti szűrés + biztonsági klórozás + UV besugárzás (4. ábra) Ha az előbbi eljárást a megjelölt sorrendben kiegészítjük az UV besugárzással is, úgy látszólag egy háromsorompós biztonsági rendszerhez jutunk. 5 / 8
Kút Klóradagolás UV folyó élővíz biológiai szűrés helye kútvíz ivóvíz Hálózatba táplálás 4. ábra: Parti szűrés + biztonsági klórozás + UV A klóradagolás mértéke azonban olyan, hogy a hálózati biztonság érdekében maradékklór is előáll. A fertőtlenítés a klórozás következtében tehát már megvalósul. A mikroorganizmusok hullái a vízben maradnak, akiket a fertőtlenítési lánc következő eleme, az UV besugárzás aztán inaktivál ( kiherél ). A klórozás és az UV besugárzás bármilyen sorrendben is követi egymást, ugyanazon - a vízben maradó - egyedekre hat. A két lépcső ilyeténképp való sorba kötése megoldható ugyan, de nem tűnik előnyösnek. Ha azonban az UV-besugárzás megelőzi a klóradagolást, úgy annak az inaktiváltak elölése a következménye, de a gyakorlatban a klór mérsékelt felhasználása várható. Ez esetben is gazdaságossági számítással érdemes eldönteni, hogy az UV berendezés beépítése megéri-e, főleg akkor, ha szükségességét az éves időalap töredékében látjuk csak. A két berendezés költségének eltérő nagyságrendje miatt az UV fokozat beépítése biztosan gazdaságtalan és a parti szűrésnek a stabilitást növelő tulajdonsága következtében feleslegesnek tűnik. Árvízkor amelynek lefutása néhány nap a klóradagolás időszakos megemelése megoldja a problémát. Ezt hosszú évek gyakorlata bizonyítja. Tartósan alacsony vízállás esetén a parti szűrés hatékonysága valóban alábbhagy, ezt azonban helyes üzemeléssel kompenzálni lehet. Az ellensúlyozást a rendszerváltást megelőzően kiépült jelentős kapacitástöbblet teszi lehetővé. Hagyományos felszínivíztisztítási technológia javítása Az előklórozásnak (az 5. ábrán primer klór) nem fertőtlenítési célja van. Sokkal inkább az egyes műtárgyakon a biológia élet meggátlása a cél. Az algák elszaporodása a műtárgyakon ellehetetleníti a berendezések működőképességét. A hagyományos víztisztító művekben felszíni vizek tisztítása történik, így a nyersvíz mindig tartalmaz szerves vegyületeket. A klóradagolásnak már a technológiai sor elején meg kell történnie, így ezekben a technológiákban a rákkeltő trihalometánok keletkezésének lehetősége nem kizárt. Nyersvíz szivattyúk Flokkuláló Ülepítő Homok szűrő Tisztavíz Szívó akna Hálózati szivattyúk folyó hálózatba Primér klór Szec. klór Ammónia Aluminium szulfát Vegyszeradagolás 5. ábra: Hagyományos felszínivíz-tisztítási technológia A fertőtlenítés tulajdonképpen a mechanikai szűrést követően történik meg, amelyet az ábrán az utóklór (szekunder klór) jelöl. A fertőtlenítési rendszernek itt most egy eleme van: a klóradagolás. Ahhoz, hogy a bakteriológiai előírások tarthatók legyenek függően a nyersvíz minőségétől relatíve magasabb kell legyen az adagolt klór mennyisége, mint a parti szűrésnél megvalósított biztonsági klórozás. Kívánatosnak tűnik, hogy a hagyományos technológia egy biológiai fokozattal egészüljön ki. A homok töltetű gyorsszűrő helyére egy biológia tápanyaglebontásra alkalmas szűrőegység kerül, amely után a technológiai sort biztonsági klóradagolás zárja (6. ábra). 6 / 8
Nyersvíz szivattyúk Flokkuláló Ülepítő O3 Biológiai szűrő Tisztavíz Szívó akna Hálózati szivattyúk folyó Szekunder klór hálózatba Aluminium-szulfát Vegyszeradagolás 6. ábra: Biológiai szűréssel kiegészített felszínivíz-tisztítási technológia Miután a biológiai szűrőn élet a kívánatos, ezért az előklórozást el kell hagyni, és más módon kell gondoskodni az élőszervezetek elszaporodásának megakadályozásáról. A biológiai szűrő előtti ózonadagolásra a szerves nagy molekulák darabolása, azaz a diffúziós tényező növelése céljából van szükség. A biológiai szűrési fokozat beépítése ugyan nagyobb méretű műtárgyat jelent, vele nagyobb beruházási költséget, de az üzemeltetés már nem emészt fel jelentős összegeket. A multi-barrier megoldás Az oroszországi Nyizsnij-Novgorodban megvalósított ivóvíz tisztítási technológiai sort a többsorompós (multibarrier) jelzővel illetik (7. ábra). UV Oka folyó 7. ábra: A Nyizsnij-Novgorodban alkalmazott technológia. forrás: Pavlov [4] Ha a többsorompós fertőtlenítési rendszert tüzetesebben megvizsgáljuk, úgy az csak látszólag az. Itt az előklórozás klór- és ammóniaadagolásból áll. A két adagolt elem klóramint alkotva megtartja fertőtlenítő hatását, de már messze nem olyan agresszív vegyületet alkot, mint eredendően a klór. Ettől azonban az előklórozás (vagy primerklórozás) célja a műtárgyakon a biológiai aktivitás meggátlása - nem változott meg. Az ózonadagolás csak részben fertőtlenítés célzatú, valójában a szilárd csapadékképzéshez oxidálja a kémiai elemeket, de a nagy szerves molekulák feldarabolását is elvégzi. A fertőtlenítési sor valójában az utóklór adagolással indul és csak két elemből áll. A technológiai lánc utolsó fokozataként beépített UV-berendezés osztályrészéül itt is az elölt mikroorganizmusok inaktiválása marad. A klóradagolás és az UV besugárzás egyazon egyedekre hatnak, emiatt együttes alkalmazásuk a sorba kötöttségük ellenére párhuzamosságot jelent. 5 ÖSSZEFOGLALÁS A fertőtlenítési eljárások mérlegelésékor azok hatásmechanizmusa számít. Két csoportot különböztethetünk meg. A csak visszatekintő tulajdonsággal bíró eljárások használata korlátozott, míg az előretekintő, az elosztóhálózatban is hatni képes módszerek előnyösebbek. Fontos megjegyezni a fertőtlenítésekről, hogy heródesi módszerrel dolgoznak, azaz nem képesek különbséget tenni patogén és ártalmatlan baktériumok között. Azon kívül élesen el kell különíteni a vízszolgáltatónál, ill. a fogyasztónál alkalmazható módszereket. Kiindulva a fertőtlenítési eljárások hatásmechanizmusából, megkísérelhető egy, a víz mikrobiológiai stabilitási fokát megadó mérőszám megalkotása. Egy ilyen mérőszám amelyre az ez előadás csak hivatkozik lehetőséget nyújt különböző vizek mikrobiológiai összehasonlíthatóságára és az alkalmazott fertőtlenítési eljárás minősítésére. Különböző fertőtlenítési eljárások kombinálásával sorba kötésével fertőtlenítési rendszert kapunk. Az egyes fokozatok amelyeknek a hatásmechanizmusa azonos vagy különböző is lehet összehangolásakor arra 7 / 8
érdemes figyelni, hogy azok mely baktérium csoportra hatnak. (Baktériumcsoport alatt itt most nem baktérium összetételt, nem baktérium háztartást értve) Ha ugyanazokat veszik célba, akkor a ráfordításokhoz képest kisebb hatékonyságú lesz a fertőtlenítési rendszerünk. Ha valódi többsorompós fertőtlenítési rendszert szeretnénk létrehozni, akkor az a végén biológiai, mikro-, ultravagy nanoszűrési fokozatból állna, amelyet egy biztonsági klórozás követ. Az így felépített fertőtlenítési rendszer köznapi szavakkal a következőképpen volna interpretálható: Amit nem sikerült eltávolítani pl. az ultraszűrési eljárással, azt a klóradagolás megöli. A hálózatba tápanyagszegény és maradékklórral bíró víz kerül. A membránszűrési technológia alkalmazása jó megoldás, de rendkívül magas a fajlagos beruházási és üzemeltetési költség. Egy, a parti szűrés elvén működő biológiai szűrési fokozat beépítése lényegesen olcsóbb és a hatékonyság hosszú évek üzemelési tapasztalata alapján bizonyított. 6 IRODALOMJEGYZÉK [1] Tolnai, B..: Partiszűrés a fertőtlenítés weini útja MHT Vándorgyűlés, Baja, 2008. [2] Tolnai, B. Reichart O.: Az ivóvíz stabilitásának egy lehetséges mérőszáma MHT Vándorgyűlés, Sopron, 2010. [3] Baticz, O. Molnár, G. -:Csábi, I.-né Dorkó, J.: AOX-mérés ivóvíz mintákban XIV. Mavíz, Országos Vízi Közmű Laboratóriumi Értekezlet, Szeged, 2008. május 27-29. [4] Pavlov Dziminskas Kostyusenko Volkov: Az első többlépcsős védekezési rendszerű orosz kezelő telep tiszta vizet szállít World Water, 2010. május-június. [5] Máttyus S. nyomán (szekk.: Tolnai B.): Vízellátás General Press Kiadó 2008. [6] Washington State Drinking Water Rules (WAC 246-259-451) Chlorine Contact Time for Small Water Systems. [7] Barreto, S. Némedi, L.: A budapesti hálózati víz mikroszkópos képének összevetése a korábbi tapasztalatokkal és az egészségügyi kockázat MHT Vándorgyűlés, 2006. 8 / 8