CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2008. NOVEMBER ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT www.vadaszlap.hu Magyar VADÁSZLAP/2008. November PLUSZ ELÕFIZETÉSI CSEKK
A SZERKESZTÕ JEGYZETE Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében. Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2009-ben 7200 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ Belföldi Postautalványon a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor sandorcseko@vadaszlap.hu Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/702-5004), wpeter@vadaszlap.hu Olvasó szerkesztõ: Somfalvi Ervin (70/702-5003), somfalvi@vadaszlap.hu Fõmunkatárs: Homonnay Zsombor (70/702-5002), homonnay@vadaszlap.hu Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-5006), hirdetes@vadaszlap.hu Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/702-5040), elekerzsi@vadaszlap.hu Webmester: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-5037), webmaster@vadaszlap.hu Kiadja: a VADÁSZLAP Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: 242-0042 Vadász-flotta: 70/702-5000 E-mail: info@vadaszlap.hu www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2009-ben 100 lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331, Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2009-ben 1000 korona. Nyomdai elõállítás: Bodi Print Kft. Felelõs vezetõ: Bodi Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online) Címlapon: Figyelõ muflonkosok Blaumann Ödön felvétele fotó: Cseke Csilla Legalább Minden hájjal megkent, a szépnemhez közel álló, nagy tapasztalatú öreg barátom még mint tüzes ifjú titánt arra okított, hogy minden nõt aztán hozzátette, tudod, ez alapvetõen lehetetlen, de legalább törekedjél rá. Nos, valami ilyesmi jutott az eszembe, több szempontból is. Kezdjük a nagy égéssel, mármint a szalonka-demonstráció lemondásával. Merthogy még a vártnál is kevesebben jelezték részvételi szándékukat, így nem vállaltuk fel a szervezkedést. De legalább kipróbáltunk egy ötletet, s most már egészen biztosan tudjuk: szöveg az van tengernyi, de nem a miénkkel kellene verni a csalánt. Talán nem lesz szimpla szerkesztõségi csalánverés, ha nyíltan és minél többen csatlakozunk Dombos Endre csemõi vadász aláírásgyûjtési akciójához, aki a fegyverekrõl és lõszerekrõl érvényben lévõ törvény és kormányrendelet záros határidõn belüli módosítását szeretné elérni. A www.vadaszlap.hu honlapunkról letölthetõ az aláírási ív és azok az információk, melyek a vadászok összefogását erõsíthetik. (A fegyverrendelet jogszabályi érdekességeirõl, a kártya-szerencsérõl a 730-732. oldalon is olvashatnak okfejtéseket.) Nem állítom, hogy az aláírásokkal eredményesek leszünk, de legalább megpróbálunk tenni valamit a vadászok érdekében. Tudom, nekem nem nagyon megy, hogy a saját vagyis a VADÁSZLAP érdekében kampányoljak. Most mégis legalább bejelentem, hogy az elkövetkezõ hetekben-hónapokban, néhány megyében író-olvasó találkozókat, elõfizetõ-toborzókat rendezünk. Úgy tûnik, a vadászok egy része még mindig nem ismeri a lapunkat. Ezek a találkozók legalább lehetõséget teremtenek az ismerkedésre, bemutatkozhatunk, elmondhatjuk a lapkészítés szépségeit és nehézségeit. Ezeket a toborzókat összekötjük a Vadászati Kulturális Egyesület helyi köreinek, tagozatainak a megerõsítésével, különös hangsúllyal a most szervezõdõ új tagozat, a hivatásos vadászok Profi Klubja megyei szervezeteinek az életre hívásával. Azt kérdezte tõlem az egyik érdeklõdõ vadõr, mit fog csinálni majd a hivatásos vadászok Profi Klubja? Szerintem válaszoltam amire a tagság igényt tart, az állásközvetítéstõl a szakmai állásfoglalásokon keresztül a jogi képviseletig. Egy ilyen, önkéntességen alapuló társadalmi szervezet nem orvosság minden egyéni vagy közös fájdalomra, de legalább ez is egy lehetõség. Igen, kihasználható lehetõség, mert a közös akarat, a valahová tartozás érzése sok visszahúzódó, magát eredetileg megmutatni nem szándékozó embernek adhat erõt, vágyainak megvalósulásához motivációt, elõsegítheti érzelmeinek felszabadulását. Mások vagyunk/leszünk, ha együtt akarunk valamit. Hát, valljuk meg, ez a nagy és közös akarat, mintha hiánycikké vált volna a magyar vadászatban. Sorra-rendre szembesülünk a rovásunkra, kárunkra bekövetkezett változásokkal és az egymás közötti szövegelésen, az önsajnálaton, a rinyáláson kívül sok érdemi pozitívumot nem tudunk felmutatni. Nem tudom, hogyan és hol kellene magunkba és minden vadászba beleszúrni valamilyen csoda-akupunktúrás tût, hogy legalább feltámadjon a cselekvési kedvünk, legyen hitünk, önbizalmunk és kitartásunk az érdekeink érvényesítésében, elképzeléseink megvalósításában, megvalósulásában. Azok a hivatásos vadászok, akik tagjai lesznek a klubnak, azok egyelõre nem fizetnek VKE tagdíjat, mégis ingyen kapják meg a VADÁSZLAP-ot. Ez 2009-ben a Vadászlap Kft. ajándéka. Csupán azt kértük/kérjük tõlük, legyenek a lap tudósítói és terjesztõi. Mind a kettõt ráadásként - anyagilag is honoráljuk. Ha az elképzelés beválik és a Profi Klub tényleg mûködni kezd, a VKE és a VADÁSZLAP szakmailag is félelmetesen erõs lehet. Ha nem legalább megpróbáltuk. Ebben a lapszámban találnak egy befizetésre váró csekket. A VKE tagjai és az elõfizetõink a saját nevüket olvashatják a feladónál, a félig kitöltött csekken pedig csak az elõfizetés díját írtuk be. Ne dobják ki, fizessék be amivel üzennek és elismerik, hogy az elmúlt években folyamatosan javult és javul a VADÁSZLAP elõállításának minõsége, miközben nem kis erõfeszítéseink eredményeként évek óta nem emeltük a lap árát, az elõfizetés díját. Tagadhatatlanul, nekünk ez lenne most a legfontosabb legalább. További képek és információk: www.vadászlap.hu 2008. november www.vadaszlap.hu 707
TERÍTÉKEN Mindkettõ különleges Sikeresen kezdõdött a szarvasbika vadászati idénye a Siklósi Táncsics Vadásztársaságnál. Fodor Imre pécsi vendégvadász szeptember 1-jén egy rendellenes agancsú bikát hozott terítékre Hesz Péter vadõr (jobbra) kíséretében, négy nappal késõbb pedig Faller László hivatásos vadász (balra) segítette hozzá egy 9,70 kilogrammos, páratlan húszas agancsár elejtéséhez. Aranyérmes vadkan Pécsudvardon Bólyi sikerek A Baranya megye délkeleti csücskében gazdálkodó Bólyi Mezõgazdasági Zrt. vadgazdálkodása mindig is meghatározó volt a környék és a megye szarvasállományának alakulására, valamint annak minõségére. Az utóbbi tíz év igen jó eredményeket hozott és fõképp az úgynevezett nagybikás vendégek távoztak elégedetten a vadászterületrõl. A sikerszéria az 1999-ben terítékre került 254 pontos, 16,25 kilogrammos bikával kezdõdött, amelyet nemzeti értékké nyilvánítottak, majd 2006-ban lõttek egy 14,61 kilós bikát, tavaly pedig náluk esett az év bikája, amelynek agancssúlya 15,55 kilogrammos volt. A szabad területen elejtett öreg vadkan manapság igencsak ritka vadászzsákmánynak számít, az erõs, érett agyarpár pedig mindenki számára megbecsült trófea, sok vadásztársunk álma. Ez az álom szeptember 10-én Joó Gábor sportvadász számára teljesült. A Pécsudvard és Környéke Ftk. vadászterületén esti lesen ejtette el a képen látható méretes remetét, amely feltört állapotban 190 kilogrammot nyomott a mérlegen. A nagy agyarak átlaga 20,85 centiméter, a szélessége 26,5 milliméter. A trófeabírálaton 120,6 pontot kapott, ezzel aranyérmes lett. Aranyesõ fél óra alatt Az idei év ismét nagyszerû eredményeket hozott. Hans Peter német vendég huszonnégy óra leforgása alatt két kapitális bikát hozott terítékre Vári Róbert fõvadász kíséretében. A két remek bika nemzetközi pontja között egy tized pont az eltérés és korukat is tizenkét évesre becsülték. A trófeák 14 és 14,87 kilogrammosok, 246,50, illetve 246,40 nemzetközi pontszámúak. A fényképen Vári Róbert fõvadász és Bodonyi Tamás ágazatvezetõ a két kapitális trófeával. Ugyancsak rámosolygott a vadászszerencse a lengyel Jacek Papaj vadászvendégre, szeptember 12-én. Az esti cserkelésen röpke fél óra leforgása alatt két aranyérmes bikát hozott terítékre a Baranya megyei Ormánsági Szarvas Vt. területén. A vadász kísérõje Pávkvics István hivatásos vadász volt, aki tavaly, egy cserkelésen szintén két aranyérmes bikát lövetett lengyel vendégével. Az idei trófeák huszonnégy órás súlya 10,42 és 11,87 kilogramm. Képek és szöveg: Agyaki Gábor 708 Magyar VADÁSZLAP
INTERJÚ Gerebics Rolanddal Arany nélkül A világ tíz legjobb sportlövõje közé tartozik, dupla trapban idén márciusban Nicosiában beállította a világcsúcsot, a 8 bronz mellett 14 ezüstérme van, melyet juniorként és felnõttként ért el a különbözõ világversenyeken de aranyat még nem nyert a 29 éves profi versenyzõ. Nos, az olimpia nem jött be a világranglista 6-7. helyezettje nem lett pontszerzõ. További képek és információk: www.vadászlap.hu VADÁSZLAP: Az 50 korongos sorozatok elsõ rottéjában hibázott, az utána következõkben bemelegedett. A harmadik sorozatban volt egy dupla hibázása is, ami érthetetlennek tûnt. Gerebics Roland: - Ez több versenyzõvel Pekingben legalább egyszer elõfordult és egyikünk sem igazán értette. Semmi másról nem volt szó, minthogy az egyik lõálláson egyetlenegy dobás erejéig nem ott repültek a korongok, mint elõtte és utána. A dupla trapban nincs idõ és lehetõség a célozgatásra, pontokra lõjük be magunkat, tizedmásodpercek alatt kell alkalmazkodni a kidobott korong távolságához, magasságához, sebességéhez, hogy találat legyen belõle. elõ tudom teremteni az edzések, a versenyek költségét van esélyem a csúcsra kerülni. VADÁSZLAP: A sportlövészet olimpiai számait tervezik megváltoztatni. Híreink szerint a skeetet, a trapot, dupla trapot és a vadászszámokat kevernék a nézhetõség, a televíziós közvetítések látványossága miatt. Mi a véleménye errõl? Gerebics Roland: - 14 évesen kezdtem el Balatonfûzfõn trapot lõni, Székely Dénes és Putz István kezei alatt. Egy év múlva már válogatott lettem és 12 éve álltam át a dupla trap lövésére. Ez a stílus az én stílusom, ezt élvezem, ebben versenyzek és a VADÁSZLAP: Van magyarázat? Gerebics Roland: - Sajnos van. Volt esélyem, mert fizikailag, technikailag és mentálisan is jó volt a felkészülésem. Versenyeken és az edzéseken is simán meglõttem a 140-es átlagot, mégis azt kell mondanom, hogy Pekingben néha amatõrként viselkedtem, rossz taktikát választottam, magamra erõltettem egy biztonsági versenyzést, nem hagytam érvényesülni a saját stílusomat. Nem bíztam eléggé a kezemben. VADÁSZLAP: Talán tanulunk belõle, lehetne kicsit részletezni? Gerebics Roland: - A verseny óta minden hibázásomat több százszor végiggondoltam. Az elsõ sorozatban hatszor hibáztam, ebbõl négyszer az egyes álláson és azután, hogy megállítottak az indiai versenyzõ reklamálása miatt, aki nem hitte el egyetlen hibázását sem. Ez is egy taktika, csak sajnos én utána lõttem. Az elsõ reklamációnál a bíró hozzám szaladt, hátba vágott, hogy engedjem le a puskát ennyi elég volt, hogy megzavarjanak. A baj az volt, hogy az elsõ sorozat végén már belül éreztem, hogy 44-es kezdéssel nem lehetek olimpiai bajnok. Így is csak egyetlen korongon múlt, hogy nem kerültem be a hatos döntõbe. A selejtezõ harmadik sorozatában hibáztam egyet, amikor a szemem sarkából láttam és figyelemmel kísértem a pályát filmezõ helikopter emelkedését, ahelyett, hogy leengedtem volna a puskát. VADÁSZLAP: Összességében hogyan értékeli az eddigi pályafutását? Gerebics Roland: - Sikerülhetett volna jobban is az olimpia, annak ellenére, hogy 2008 eddig a legeredményesebb évem. A sportlövészetnek, különösen a rendkívül gyors dupla trapnak ezer apró összetevõje van, gondoljon csak a hibalehetõségekre, a fegyverre, lõszerre, korongra, pályára, edzéslehetõségekre, a versenyzés motivációira, a technikára, a pillanatnyi idegállapotra és még sorolhatnám. Mindennek együtt kell lennie, hogy a dobogó tetején állhasson az ember. Ez még bennem van, s ha az eddigi szponzorom, a Merkantil Bank továbbra is támogat, ha világ legjobb 10 dupla trapos lövõjeként állok a lõállásba. Versenyen még nem lõttem skeetet, a trapot kevésbé élvezetesnek tartom, a vadászszámokat pedig még a vadászatokon sem gyakorolom. VADÁSZLAP: Jól értettem, Ön vadászik? Gerebics Roland: - Egyelõre papíron. Van vadászjegyem, de nincs területes tagságom. Pénzem meg végképp nincs, hogy a belépési hozzájárulást és a tagdíjat megfizessem, vagy vadászatokat vásároljak. Hát igen. Most nehéz helyzetben vagyok, mert idén lejár minden szponzori szerzõdésem, állami sport közalapítványi ösztöndíjam. Egyelõre nem tudom, mibõl fogom fedezni az edzéseimet, mibõl nevezek, utazok a versenyekre, s mibõl fogok élni -css- 2008. november www.vadaszlap.hu 709
VADÁSZNAPI MOZAIKOK Vadászünnep Kossuth városában A borult, esõre álló, hideg idõ ellenére sok vadász és civil vendég jelent meg szeptember 20-án Cegléden, az immáron tizedik alkalommal megrendezett Szent Hubertus napi programokon. A Tótin Lóránt alpolgármester megnyitóbeszédét követõ A testvérváros, Mühldorf kürtöscsapata Szent Hubertus mise érdekessége volt, hogy a zenei aláfestést Cegléd testvérvárosa, Mühldorf vadászkürtösei szolgáltatták. A sógorok elõltöltõs fegyver-bemutatója A látogatók köszöntése után Rózsa G. Róbert, a Vadászok és Természetvédõk Fõvárosi és Pest megyei Szövetségének elnöke kitüntetéseket adott át Balatoni Pálnak, a Ceglédberceli Turul Vadásztársaság elnökének, Ondó Lászlónak, a Törteli Rákóczi Vadásztársaság elnökének és Hetesi Károly titkárnak. Az ünnepélyes ceremónia ezzel még nem ért véget, mert az elmúlt 10 esztendõ emlékére 10 vadászszervezet 10 facsemetét ültetett el a parkban, kifejezve ezzel a vadászok összefogását a természet megóvásáért és a jó emberi kapcsolatok ápolásáért. A városban eközben már javában zajlott a Kossuth Lajos ceglédi toborzóbeszédének 160. évfordulójára rendezett ünnepség, ahonnan a fúvószenekar a hagyományõrzõ egyesületek huszárbandériuma, tüzércsapata és honvéd zászlóalja, valamint a helyi mazsorettek kíséretében átvonult a Hubertus parkba, hogy a látványos seregszemlébõl a vadásznap látogatói se maradjanak ki. A folyamatos színpadi mûsorok, a kirakodóvásár forgataga, valamint a vadászfestmény kiállítás mindenki számára szolgált érdekességekkel. Akinek még ez sem lett volna elegendõ, az ízelítõt kaphatott a Német Hagyományõrzõ Lövészegylet különleges elöltöltõs fegyvereinek - még a vadászfülnek is szokatlanul hangos - használatából. Jó hangulatban telt el az ebédidõ, a vadászok fõztjét elõször a vendégek kóstolgatták, majd az Astoria étterem fõszakácsa, Bedák Béla vezetésével összeállt szakmai zsûri értékelte az ínycsiklandozó étkeket. Vadászünnep volt ez a javából, és ha délután öt óra körül nem kezd el szakadni az esõ, akkor minden bizonnyal még sokáig tartott volna a dáridó... Mészáros Iván Reneszánsz vadásznap A jurta férfioldalán vannak a fegyverek, ahová a nõk még a Dianák sem tehetik be a lábaikat... Keszõhidegkút egy kétszázötven lakosú kis település Tamási mellett, az erdõsbokros, erdõfoltos, vizek szabdalta tolnai dombok között. Szemben vele terül el a madárparadicsomáról nevezetes Pacsmagi tó, nincs messze tõle a Kapos és a Koppány összefolyása, a két folyó deltája. Itt él a Bodó család, a Fõ utcán lévõ fogadónak kialakított vadászházban, merthogy Bodó István erdészként dolgozott és vadászott, a vadûzéssel megfertõzte a feleségét Valikát és a leánygyermekük, Kati is vadászik. A hölgyek tagjai a Diana Vadászhölgy Klubnak. Õk találták ki és szervezték meg a falusi vendéglátás felvirágoztatásának jegyében a szeptember 27-ei reneszánsz vadásznapot. Baráti hangulatban, azaz meglehetõsen gyér érdeklõdés mellett zajlottak a programok. Aki viszont ellátogatott a hidegforrások falujába mint a Tolna megyei Dianák, szinte teljes létszámban, azok érdeklõdéssel tekintették meg Surányi Gabi gobelin-kiállítását és a környék vadászainak igencsak irigylésre méltó trófeakiállítását. A solymász-bemutató után, a vadászház udvarán felállított sátrak alatt nem mindennapi teríték fogadta a vendégeket, mindenki megkóstolhatta a reneszánsz-kori étkeket, ihatott a csobogó borból. Nem lehet kihagyni, mert olyan érdekes! - felkiáltással toborozták a regölyi nomád, a kísérleti történész Cziráki Viktor lovas-íjász bemutatójára a vendégeket. Nem igazán a bemutató, hanem a civilizációtól távoli életforma, a földbe ásott vadászkunyhó, a kisebb-nagyobb jurta és a berendezési tárgyak megtekintése érte meg az ezer forintot. Bodó Kati a rendezvény lelke köszönetet mond a támogatóknak fotók: Polster Gabriella 710 Magyar VADÁSZLAP
VADGAZDÁLKODÁS fotó: Blaumann Ödön A vad területhasználata - nevek és fogalmak zûrzavara További képek és információk: www.vadászlap.hu Az állatok viselkedése, ezen belül a tér- és idõbeli viselkedése, területhasználata ugyanúgy jellemzõ az adott fajra, mint például a szõr színezete, a testméret vagy éppen az agancs alakulása. A területhasználatra vonatkozó jellegzetességek azonban csak elvétve szerepelnek a fajokat bemutató könyvekben vagy tananyagokban. Pedig gondoljunk csak bele, hány alkalommal van szükségünk a vad területhasználatának alapos ismeretére? A vadgazdálkodási tervezéshez, az etetõk, lesek, befogók vagy csapdák legjobb elhelyezéséhez, az élõhely-fejlesztések meghatározásához, a vadkárok elleni védekezéshez, a tájátalakítás (autópályák, vasutak építése, erdõtelepítések, vizes élõhely-rekonstrukciók stb.) hatásának felméréséhez és a vadátjárók helyének kijelöléséhez egyaránt hasznos, sõt fontos a vad területhasználatának ismerete. A területhasználat kapcsán leggyakrabban említett fogalom a vándorlás. A vadászkörökben általánosan elfogadott például, hogy a gímszarvas nagy területet használ. Az ország minden területén ismertek a vándorlási útvonalak. Jó példája ennek az ún. jugó vagy drávai szarvasok idõnkénti megjelenése Dél-Magyarországon. A vándorlásokra alapoznak különbözõ korrekciókat a vadgazdálkodási tervekben ( váltóvad ), illetve ezzel magyarázzák pl. az állományszabályozás sikertelenségét. Ahhoz, hogy eldönthessük, mennyire megalapozottak ezek az érvek, elõször tisztáznunk kell, mit értünk vándorlás alatt, csak ez után vizsgálhatjuk, hogy így viselkednek-e a gímszarvasaink. A vándorlás az egész állományra vagy annak túlnyomó részére kiterjedõ, rendszeresen ismétlõdõ viselkedés. Meghatározott idõben és útvonalon zajlik le. Számos bizonyíték szerint ezek genetikailag kódoltak. A vándorlás során az egyedek általában a mozgáskörzetükhöz képest lényegesen nagyobb, több tíztõl több ezerszeres kiterjedésû területen mozognak. Könnyû belátni, hogy az állatok számára a megszokott, jól ismert helyük (mozgáskörzetük) elhagyása veszélyt és energiaráfordítást jelent, ezért, ha tehetik, nem vándorolnak. Ha mégis vállalják ezt, annak komoly oka kell, hogy legyen. Ilyen lehet pl. valamilyen hosszú idõn keresztül, rendszeresen ismétlõdõ, kedvezõtlen élõhelyi változás. Tehát, ha feltételezzük, hogy például a gímszarvas vándorol, rögtön tisztáznunk kell az azt kiváltó erõs környezeti okokat is. Ilyen okot pedig eddigi kutatásainkban nem találtunk. Így aztán nem meglepõ, hogy a rádiótelemetriás vizsgálataink során egyetlen fajnál sem mutattunk ki vándorlást. Nem leltük nyomát a jugó szarvasoknak sem, pedig két területen, Bács-Kiskun megye déli részén, Hajósszentgyörgy és Somogyban, Segesd térségében is hosszasan kerestük. Mi lehet mégis az oka a vándorlási elméletek népszerûségének? Az állatok korlátozott megfigyelhetõsége, nyomonkövethetõsége és az egyedi azonosítás nehézsége bizonyosan közrejátszik ebben. Az egyedek hirtelen eltûnésére vagy megjelenésére, avagy távoli helyeken kísértetiesen hasonlító egyedek megfigyelésére kézenfekvõ, de téves meghatározás a vándorlás. A kóborlás látszólag hasonlít a vándorláshoz. A kóborló egyed is nagy távolságokat tehet meg, sõt még azt is tudhatjuk, hogy melyik idõszakban számítsunk a kóborló állatok megjelenésére. Itt is valamiféle ökológiai okot kell keresnünk, bár ez az ok kevésbé a külsõ környezetbõl, inkább az állomány és az egyedek belsõ sajátosságaiból (állománynagyságból, társas viselkedésbõl, stb.) ered. Sûrûbb állományokból általában nagyobb az egyedek kilépése, ami a felesleg levezetésének egy módja. Általában nem kóborol az egész állomány, hanem a többség helyben marad. Az emlõsök fõként a fiatalok függetlenné válása idején helykeresésük során kóborolnak el. A kóborlással szétszóródó egyedek alkalmas, ám még üres élõhelyet találva ott megtelepedhetnek. Éppen ezért a fiatal, kóborló példányok egy-egy faj terjeszkedésének fõszereplõi. 2008. november www.vadaszlap.hu 711
VADGAZDÁLKODÁS Nagy ritkán, teljesen megjósolhatatlan idõben és látszólag minden ok nélkül a felnõtt, megállapodott állatok is elhagyják az otthonterületüket és kóborolnak. Ez a viselkedés eléggé hasonló a mi kirándulásainkhoz, mert általában rövidebb ideig (néhány órától néhány hétig tart), és nem túl nagy távolságú (a mozgáskörzet átmérõjének néhányszorosa). Mivel szinte minden rádióadóval jelölt fajnál, több különbözõ élõhelyen is találtunk ilyet, a jelenség elég általánosnak tûnik. (Az 1. ábrán egy õzes példát mutatunk be.) A kóborlás nem ismétlõdik rendszeresen, ideje, távolsága, iránya bizonytalan. Éppen ezért ezek a jellemzõk nem genetikailag meghatározottak. Általában a kóborló állatok kisebb, de kevésbé jól körülírható területen mozognak, mint a vándorlók. A kóborlásra nem lehet hasznosítást tervezni. Befolyásolni csak kis mértékben és közvetetten, pl. az állománysûrûség szabályozásával, esetleg élõhely-fejlesztéssel vagy a zavarás csökkentésével tudjuk. Szakmai körökben is hallottuk már, hogy a gímszarvas vagy a vaddisznó bevándorol az alföldi mezõgazdasági területekre. Ez hibás megfogalmazás. Valójában itt egy állatföldrajzi jelenségrõl, a terjeszkedésrõl van szó. A terjeszkedés egy populáció vagy faj elterjedési területének kitágulása csak lassan, több évtized vagy évszázad alatt zajlik. A mozgáskörzet a legáltalánosabb területhasználati fogalom, hiszen mozgáskörzete mindig és minden egyednek van. A klasszikus definíciója szerint az a terület, amit az egyed normális aktivitása: táplálékszerzés, párzás, az utódok gondozása során bejár. Sok esetben, a fogalmak gyakorlati alkalmazhatósága miatt, a többé-kevésbé önkényesen meghatározott területeket is mozgáskörzetnek hívjuk. Ilyen a szezonális mozgáskörzet, ami sokszor nem foglalja magában, pl. a párzás vagy az utódnevelés helyét, vagyis valójában a klasszikus értelemben vett mozgáskörzetnek csak egy darabja. A mozgáskörzetét az egyed nem védi meg a fajtársakkal szemben, nem is jelöli ki annak határait, ezért a mozgáskörzetek átfedhetnek (2. ábra). 1. ábra Egy õzbak kirándulása GPS rádiótelemetria alapján egy alföldi területen A mozgáskörzet jellemzõi meghatározzák az egyed rátermettségét, minõségét. Létfontosságú, hogy az állatok a mozgáskörzetük, vagyis otthonterületük minden fontos részletét ismerjék. Az egyedeknek pontos térképük van a búvó- és táplálkozóhelyekrõl, az ezeket összekötõ váltókról, a veszélyforrásokról, mindarról, ami fontos számukra. Ezért minden egyed erõs területhûséget mutat, vagyis nem hagyja el a jól ismert otthonát. Ebbõl adódik, hogy az élõhely-átalakítás vagy az egyed áttelepítése viselkedési zavart okoz. Az állat óvatosabbá válik, több idõt fordít figyelésre, keresésre. Ez nemcsak energia-befektetést igényel, de így kevesebb ideje marad táplálkozásra és pihenésre is. Emellett az ismeretlen veszélyeknek könnyen áldozatául is esik. (Ez az egyik fõ oka az áttelepített állatok elhullásának, eltûnésének, leromlásának.) Általános szabály szerint a mozgáskörzet méretét az adott faj testtömegével és táplálkozási jellegzetességeivel összefüggõ energiaigénye és az élõhely minõsége határozza meg. Hasonló táplálkozású fajok egyedeinél a nagyobb testûnek nagyobb mozgáskörzetet kell használnia szükségletei kielégítéséhez. Másrészt gazdagabb, változatosabb élõhelyen az egyed kisebb területen találja meg a számára fontos forrásokat, így kisebb lesz a mozgáskörzete. A vadvilágban tehát nem az a jómódú, akinek nagy birtoka van, hanem aki kevés mozgással minden szükségeset megtalál. Az élõhely-fejlesztések tervezésénél ennek kellene a fõ szempontnak lennie. A mozgáskörzetét az egyed nem egyenletesen használja, a középsõ részt gyakrabban, a széleket kevésbé. A mozgáskörzet középsõ, leginkább használt, tehát az állat számára legfontosabb része a mozgáskörzet magterülete. Meghatározásakor általában azt a részt vesszük figyelembe, ahol az állat idejének 60 százalékát tölti. A magterület nagysága a teljes mozgásméretnél lényegesen kisebb, annak akár negyede, ötöde is lehet. Az élõhelyi források gazdagsága nem állandó, nálunk legalábbis évszakosan változik. Télen a táplálékforrások szegényesebbek, kevesebb a vadrejtõ sûrû, tehát az egyedek csak nagyobb terület bejárásával találják meg a létfenntartásukhoz nélkülözhetetlen forrásokat. Ilyenkor kiterjesztik a mozgáskörzetüket. Ez nyilvánvalóan az állatnak nem elõnyös hiszen a hidegben, hóban a többletmozgás jelentõs energiaveszteséget okoz de a vadgazda sem örül neki, mert az állatok leromlanak, esetleg elhagyják a vadászterületet, de mindenképpen nehezebben megfigyelhetõk, vadászhatók. Ezért fontos a jól megtervezett, következetesen végrehajtott téli takarmányozás. Természetesen vannak az egyed számára kedvezõbb élõhelyi foltok, amiket gyakrabban használ, és vannak rosszabbak, amelyeket elkerül. Ez a jelenség az élõhely-preferencia (élõhely-kedveltség). A vadászterület minõségének, eltartó-képességének növeléséhez ismernünk kellene ezek jellegzetességeit, és a gyengébb területeket eszerint kellene átalakítanunk. Évszakonként a mozgáskörzeten belül vagy annak közelében más-más területek válhatnak kedvezõvé. Ezeket az állat a rendszeres mozgásai vagy a korábban említett kirándulásai során felfedezheti, esetleg megtanulhatja a csoportban élõ többi egyedtõl (pl. a tarvad-csapat esetében a vezértehéntõl). Ha a kedvezõ foltok a mozgáskörzet szélén találhatók, az egyed 712 Magyar VADÁSZLAP
fotó: Mészáros András További képek és információk: www.vadászlap.hu 2. ábra A mozgáskörzet és a terirórium viszonyának szemléltetése két õzbak példáján egy alföldi területen elcsúsztathatja a mozgáskörzetét ezek felé. Ilyenkor még a régi mozgáskörzet darabjait is használja. Ha a kedvezõ foltok távolabb jelennek meg (ez a mozgáskörzet átmérõjének 2-3-szorosát jelenti), az egyednek már túl drága a távoli foltok közötti mozgás. Ilyenkor jelentkezik a mozgáskörzet váltás. Ennek során az egyed idõszakosan átköltözik az egyik élõhely-foltból a másikba. A két terület között nem, vagy csak nagyon ritkán mozog. Ezt tapasztaltuk az erdõ-mezõgazdasági terület élõhely-együttesekben a gímszarvasnál és az õznél is. A mozgáskörzet-váltás során az egyedek elhagyhatják a vadgazdálkodási egység területét. Valószínûleg ennek a megfigyelése is alapul szolgál a vándorlási elméletek kialakulásához. Valójában ez a viselkedés mind lefolyásában, mind okaiban, mind vadgazdálkodási kezelésében lényegesen eltér a vándorlástól, hiszen nem az egész állomány, csak annak egy része mutatja (ezért különböztettünk meg helyben maradó és váltó szarvasokat), tanult viselkedés lévén az egyedek között nagy eltérések lehetnek az irányban és a távolságokban, valamint az egyedek változtathatnak a viselkedésükön, hozzáigazíthatják az élõhely aktuális állapotához. Ebbõl következõen a genetikailag rögzített vándorlással szemben a mozgáskörzet-váltást és az elcsúsztatást is befolyásolni tudjuk vadgazdálkodási eszközökkel. Például az erdõtömbbõl a mezõgazdaságra kiváltó, és ott károkat okozó vad ellen megpróbálhatunk vadkárelhárító vadászatokkal védekezni, bár ezek hatékonysága sokak szerint kétséges, sõt néha több kárt okoznak, mint hasznot. Talán jobb megoldás lenne, ha az erdei élõhely fejlesztésével rávennénk a vadat legalább az egyedek egy részét a helyben maradásra. Talán mindenkinek jobb lenne. A mozgáskörzet nem birtokolt, csak használt terület. A territórium azonban valójában birtok, tulajdon, amit más egyedek nem használhatnak. A territóriumfoglalás célja valamilyen forrás kisajátítása, kizárólagos használata, ezért az egyed aktívan védi a betolakodókkal szemben. A territóriumok tehát nem fednek át (2. ábra). Határait az egyedek fajra jellemzõ módon jelölik. Erre szolgál a madarak éneke, az õzbak kaparásai, ágverései vagy a fákon hagyott szagjelei. A mozgáskörzettel szemben territóriuma nem minden állatnak van. Vannak territoriális és nem territoriális fajok. Elõbbihez tartozik a legtöbb ragadozó madár és emlõs, valamint az õz is, bár csak a baknak van territóriuma. Ráadásul a territórium tartása többnyire csak az év egy bizonyos szakaszában jellemzõ. A gímszarvas nem territoriális faj. A bõgés idején a bikák nem a területet, hanem a teheneket védik. A territórium tehát kizárólagos használatot jelent. Vagyis õzbakból annyi lehet egy vadászterületen, ahány territórium elfér. A territórium mérete sok mindentõl függ (a táplálékforrások sûrûségétõl, gazdagságától, térbeli eloszlásától). Mindenesetre van egy legkisebb mérete, aminél kisebbet már nem érdemes védeni. A territorialitás tehát meghatározza az egy területen eltartható egyedek legnagyobb számát. Szemethy L. Bíró Zs. Katona K. Lehoczki R. Csányi S. 2008. november www.vadaszlap.hu 713
VADÁSZATI GYAKORLAT További képek és információk: www.vadászlap.hu fotó: Halmi Péter Pál Birkatürelemmel Az ezredforduló elõtti muflongyûlölet szerencsére alábbhagyott, s a tájidegenség és õshontalanság vádjától sújtott, de a nagytakarítást túlélt állományok stabilak, s a szakértõ vadgazdák kezelésében mutatós, nagy ívû, érmeket érdemlõ vaskos csigák kerülnek a trófeabírálók elé évrõl-évre. Természetesen ehhez hozzátartozik az állományba nem illõ, gyengébb képességû egyedek szelektálása is, ami nem mindig egyszerû feladat a nyájban élõ, egymásra vigyázó muflonoknál. A vadásztatás módszerérõl, alkalmanként trükkjeirõl beszélgettünk Dvorszki Istvánnal, a Pilisi Parkerdõ Zrt. kerületvezetõ vadászával. A Budakeszi Erdészet területén elhelyezkedõ vadászkerületben mintegy 120 muflon alkotja a törzsállományt, évente 30-35 kerül terítékre, ebbõl 12 kos, 20 jerke és bárány. A muflonok békésen megférnek a területen élõ gímekkel, dámokkal és vaddisznókkal, valamint a kevés, gyenge minõségû õzzel. Ugyanazokra a vadföldekre, etetõkre járnak ki, sokszor egyszerre több vadfaj is látható együtt anélkül, hogy zavarnák egymást. Mivel élõhelyük el van kerítve a mezõgazdasági területektõl, alapvetõ a vadföldgazdálkodás és a kiegészítõ etetés, amelyet a muflon és a szarvasfélék számára etetõtálcán is felkínálnak, így nem túrja össze a disznó. A hagyományos gabonaféléken és kukoricán kívül jól bevált a legelõ vadfajok által kedvelt szarvaskerep is, melynek a szénáját is maradéktalanul megeszi a vad. A vadföldeket természetesen villanypásztorral veszik körül a vetéskor, s csak a növény megerõsödése után, vagy közvetlenül bõgés elõtt veszik le a három szál drótot az állandó oszlopokról. A már a bõgés elõtt kirakott olajtökre folyamatosan rájár a dám és a gím az õszi idõszakban, s a földre lerakott kupacokat napok alatt szétgurigatják, megkezdik, míg a muflonoknak etetõtálcára, feldarabolva kell kirakni, mivel nem tudják azt összetörni. Az állományt sok évtizede azonos szakmai szempontok szerint kezelik, ezért folyamatosan elõfordulnak 90-97 centis csigájú kosok. Innen került ki 1986-ban a másfél évtizedig listavezetõ hazai trófea. Nem ez volt azonban a legnagyobb, 1975-ben kutyák fojtottak meg egy 101/103 centi szarvhosszú kost, amelynek nem volt letörve a szarvvége. Nos, a szarvvég törése az, ami az igazán nagy, méter feletti hosszméretû csigák kialakulását megakadályozza. Dvorszki István 1983 óta gondozza az állományt, megfigyelései szerint az érett, 6-8 éves kosok tudatosan kezdik el törni a szarvuk végét, amelynek nincs minden kétséget kizáró magyarázata. Legtöbben ezt annak vélik, hogy a már teljes körívet leírt csiga vége belóg a kos szeme elé, s (talán) zavarja a látásban, ezért elkezdi nem is anynyira letörni, mint inkább ledörzsölni szarvának végeit. (Ennek az elméletnek némileg ellentmond, hogy már akár 4 éves kosnál is elõfordulhat törött szarvvég, amely még messze nem ért a szem elé.) Maga a törés sosem egy darabban történik, hanem két-háromujjnyi vastag suhángokba beakasztva kisebb darabokat tördel, dörzsöl le, sokszor a kézbe vett csigákon látszik a szinte kirojtosodott szarvvég, ami a folytonos koptatás eredménye. Ilyenkor elvétve az is elõfordul, hogy a kos 2008. november www.vadaszlap.hu 715
VADÁSZATI GYAKORLAT úgy belegabalyodik a kiválasztott suhángokba, hogy nem tudja szarvát kiszabadítani, és nyomorultul elpusztul. Pontosan a szarvtörés az oka, hogy az érett kosokat nem célszerû tovább öregíteni, mert könnyen lehet, hogy a 8 éves kor felett már csak néhány centiméternyi éves növekedés kisebb, mint amennyit a kos letör a szarvából. Így lehet, hogy a már 95 centis szarvhosszt elért kos jövõre alig haladja meg a 90-et, ezért elsõdlegesen gazdasági megfontolásból amikor elkezdi törni a szarvát, célszerû meglövetni. A kosok hároméves korukban már mutatják, hogy mire képesek. Az egyre ritkábban elõforduló öngyilkos, nyakba növõ szarvú egyedeket nem szabad az állományban hagyni, a fiatal korosztályból elsõsorban a szûk átmérõjû csigát növelõ kosokat kell kiemelni, míg tarvadból a gyenge bárányok és juhok, valamint a nagyon idõs, fehéredõ fejû jerkék elejtésével jól szinten tartható az állomány. Célzástól a terítékig Az érett kosok többnyire külön kosnyájban, kisebb csapatban járnak, csak párzásidõben keverednek a köznéppel. Elejtésük legegyszerûbb módja, ha ismert legelõterületükön, vadföldön délután, vagy hajnalban, lesben ülve várjuk. Hajnali lesen a muflon általában váltja a többi vadfajt, amikor azok már elhúzódnak a sûrûbe, akkor érkezik a tisztásra, vadföldre, de többnyire úgy, hogy rövidebb-hoszszabb ideig várakozik a takarásban, mielõtt kilép. Kevésbé mozgásképes vendéggel érdemes nappal is lesbe ülni járatos etetõhelyeknél, szóróknál, sózónál, vagy víz mellett, mert nemegyszer napközben is felkeresik a helyet. A lesen Dvorszki István kerületvezetõ vadász a rendszeres napi megfigyelés közben Az etetõhelyre kiszállított olajtököt a muflonok és a vaddisznók is szívesen fogyasztják. A területen együtt élõ vadfajok közül nem csak a szórók mellett, hanem a vadföldeken is sokszor láthatunk a muflonok mellett gímeket, dámokat és természetesen vaddisznókat is. azonban kevés mozgással, jól rejtve kell ülni, mert jó pár esetben visszafordította a kitanult, öreg jerke a nyájat, amikor meglátott valami gyanúsat a tisztás szélén álló leshelyen. Bár a muflon mozgása többé-kevésé kiszámítható, elõfordul, hogy megszokott körzetétõl kilométerekre bukkan fel, akár ugyanazon a napon. Cserkelõ vadászatának ideje a lombhullás után jön el, amíg nagy a takarás, addig a vadásznak kevés az esélye, hogy õ vegye elõbb észre az éles szemû muflonokat. Könnyebb a helyzet a párzási idõ elõtt, októbertõl a kosok verekedése messzire hallatszó csattanásokkal jelzi tartózkodási helyüket. Mozgásirányukat ismerve el lehet állni az útjukat, rá lehet csúszni a már mozgásban, legelésben lévõ nyájra. Megszokott beálló, pihenõhelyükre nem szívesen megy be Dvorszki István, az itt megzavart vad késõbbi viselkedése, mozgása kiszámít- fotók: Somfalvi Ervin 716 Magyar VADÁSZLAP
A terítéken fekvõ kos a csigáját az elejtés napján törte le hatatlan. A muflon nappal is aktív, õsszel kora délelõtt és késõ délután is, télen szinte egész nap lehet vadászni rájuk. Jó széllel, óvatos haladással meg lehet lõtávolra (80-100 méterre) közelíteni a csapatot, s még ha elugranak is, van esély utolérni õket. Sajátos, általa eredményesen használt, sokszor bevált trükk persze, ha erre alkalmas partner a vendég, tud gyalogolni és gyorsan lõni, hogy amikor a lopakodó vadászokat kiszúrta valamelyik, és minden nyak kinyújtva figyel, akkor felegyenesedve határozottan elindulnak a csapat irányába, vagy egy kissé oldalazva. Egy ígéretes és egy érett kos Csúcsforgalom a vadföldön A már elõre kiválasztott egyedet figyelve, jó pozíciót elérve, hirtelen megállva sikerülhet lövést tenni, mielõtt elugranának. Kevésbé bírja a muflon az autóval való vadászatot, nemigen hagy idõt az autóból való kiszállásra és a lövésre. A lovas fogatot és a szánt jobban bevárja, s a csapattal ellentétes oldalon csendben leszálló vadász és kísérõje eséllyel válogathat a tovahaladó zabmotorosra figyelõ nyájból. A muflon kifejezetten golyóálló vadként jellemezhetõ, sokszor a legjobb lövést is jelzés nélkül viszi el. Ilyenkor fontos, hogy a vadász a lövés után ne a keresõtávcsövet szorongassa, hanem szabad szemmel a vad lövés utáni viselkedését figyelje, ami sokkal többet elárul, hogy sebzett-e a vad. Rendre elõfordul, hogy nincs vér kifogástalan lövésnél sem, így a késõbbi utánkeresés elengedhetetlen. Ezen a vadászterületen két-három évvel ezelõtt kezdett átrendezõdni a muflonos vendégkör, addig szinte csak külföldi vadászok vitték el a kosokat. A régi, évtizedek óta visszajáró vendégek zöme lassan kiöregedett, egy részük meghalt, így ma már az elejthetõ mennyiség nagyobbik része hazai bérvadászoknak nyújt vadászélményt. Bármilyen furcsán is hangzik, velük kevesebb a gond, rugalmasabban alkalmazkodnak az idõponthoz igaz, évtizedeken keresztül visszajáró törzsvendégek nemigen lesznek. Az érdeklõdés általában egy kisebb és egy nagy kos elejtéséig szokott tartani... - som fotó: Halmi Péter Pál További képek és információk: www.vadászlap.hu 2008. november www.vadaszlap.hu 717
ÚJ! ÚJ! ÚJ! Ízelítõ kínálatunkból! ÚJ! ÚJ! ÚJ! 7990 Ft 7900 Ft Hartink: Pisztolyok és revolverek nagy enciklopédiája Park Kiadó: Madárhatározó 2200 Ft 3213 Ft Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában Elek Balázs: A vadászszenvedély bûncselekményei Amíg a készlet tart 5800 Ft 2400 Ft Takács Viktor: Európa terítéken DVD (elõjegyeztethetõ) Magyar Közlöny: Trófea CD Abonyi Kürtegyüttes: Egy vadászat emlékére CD...............2 500,- Alexai Zoltán: Évszakok....................................3 980,- Alexandra: Gyermekatlasz: Állatok...........................1 999,- Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell...........1 500,- Andrésiné-Andrési: Az erdészmester könyve..................2 490,- Apatóczky István: Ettünk falombot - humoros erdésztörténetek.....850,- Bailey, John: A horgászat nagykönyve.......................3 999,- Balogh István: Vadvirágos patika DVD........................4 680,- Bán István: Szarvasbõgés.................................4 000,- Baranya Vadászkürt Együttes: Hubertus Mise CD..............2 980,- Barassó Péter: Vadõr voltam, vadõr lettem újra................2 400,- Bársony István: Vadásztáska..............................1 090,- Bauer Erwin-Bauer Peggy: Medvék..........................4 200,- Békés Sándor: Elröppent évek.............................3 680,- Benton, J. Michael: Emlõsök...............................2 980,- Bérczy Károly: Vadász mûszótár............................2 980,- Bernáth Jenõ: Gyógy- és aromanövények....................6 200,- Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal................2 100,- Bertóti István: Õzhívás....................................1 800,- Bickel, Gabrielle: Likõrök, pálinkák, gyógyitalok................1 050,- Bicsérdy-Egri-Sugár-Sztojkov: Vadbetegségek..............3 200,- Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve.......................2 800,- Blaumann Ödön: Vadászévad 2006-2007. DVD...........2 400,-/db Vaddisznóhajtások akciójelenetei I-II-III.. DVD............2 400,-/db Borics Kata: Régi magyar ételek..............................550,- Bõhm István: Vérebkrónika................................6 500,- A hannoveri véreb.....................................1 480,- Chapman: Vallomások a vadászatról.........................1 699,- Chiapponi, Francesca: Az erdõ állatai - látványos kirakó.........2 499,- Concerto-Boldog: Vadász-zene CD..........................2 500,- Csányi Sándor, dr.: Vadbiológia.............................2 900,- Csathó Kálmán: Szarvasbõgés.............................2 000,- Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély............5 900,- Cser Kiadó: Kis gomba ABC receptekkel.....................1 498,- Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka..........................2 100,- Csizmadia András dr.: Étkeink s illõ boraink harmóniája.........3 900,- Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon.......................3 900,- Dargay Attila: Vuk DVD....................................1 300,- Deák István, dr.: Az apróvad és vadászata Erdélyben............2 980,- Dénes Gábor: Tanuljunk kutyául DVD........................1 280,- Dér Zoltán: A vadászgörény................................1 190,- Domonkos László: Kommandó a Kárpátokban...............1 980,- Dúcz László: A közöttünk élõ Turulmadár.....................1 995,- Durantel, Pascal: A vadászat gyakorlati kézikönyve.............5 999,- Eördögh Katalin: Diana ezüst gyûrû (ékszer)...................5 000,- Erdõ P.R. Bt.: A magyar erdõ királya DVD.....................3 000,- F. Horváth Ilona: Vadételek.................................660,- Fáczányi-Molnár: Vadászõsök tisztelete.....................2 400,- Faragó Sándor dr.: Magyar Vadászenciklopédia...............14 980,- Farkas Dénes: Nézd és lásd!...............................2 900,- Fehér György: Állatpreparátumok készítése....................4 900,- Fekete István: Vadászatok erdõn-mezõn......................990,- Kísértés............................................2 200,- Vuk a kis róka.........................................980,- Fekete István, ifj.: Ítéletidõ..................................1 990,- Ferjetsik, Kolloman: Hatnyelvû vadászszótár...................2 400,- Festetics Antal: Konrád Lorenz világa........................5 700,- ÚJ! ÚJ! 2500 Ft ÚJ! 1680 Ft 2800 Ft Eibisberger: Nagy nevek híres vadászok Motesiky Árpád: Vadászörömök vadászörökségünk ÚJ! 800 Ft 1980 Ft Fekete István: Pepi-kert Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok Web-áruházunk kínálata a www.vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhetõ: Vadászlap Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7. Telefon: 06-70/702-5000, Tel./fax: 06-1/242-0042 e-mail: info@vadaszlap.hu Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk. ÚJ! ÚJ! ÚJ! ÚJ! FotoNatura: Az ezerarcú természet.........................5 000,- Fürkész könyvek: Kutyák.................................1 799,- Gyimesi György: Ázsia végtelen vadászmezõin................6 200,- Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken............2 700,- Habik-Szijjártó: Négy évszak házi süteménye................3 500,- Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon (hangoskönyv) CD....3 200,- Hankó László: A medvék országa...........................3 000,- Hargitai György: Vadételek a javából.......................1 880,- Harling: A vadcsapások varázsa............................6 999,- Hartink, A.E.: Golyós és sörétes vadászfegyverek enciklopédiája..6 999,- Hidvégi Béla: Vadászként a csúcsokon I-II.....................7 500,- Hume, Rob: Madárlesen..................................5 900,- Ignácz Magdolna dr.: Mormotától a fürjvadászatig DVD..........4 500,- Szarvasbõgés-vaddisznóhajtás DVD (Gemenc)............4 500,- K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig....................2 700,- Kovács Dénes: Billenõcsövû golyós vadászfegyverek...........4 800,- Kõhalmy Tamás, dr.: Vadászati enciklopédia...................5 900,- Kristó László: A vadász- vadtenyésztõ mester kézikönyve.......2 490,- Larousse: Vadászkönyv..................................8 900,- Merán Fülöp: Vadászpasszió...............................2 400,- Nadler Herbert: Cserkészeten és lesen Nagymagyarországon....4 200,- Naturhun Kft.: Hunting in Hungary I-II. DVD................5 900,-/db Oxigén-magazin Bt.: Csergezán Pál vadvilága DVD.............6 240,- Palatinus Kiadó: A másvilági vadász.........................2 400,- Pomázi Ágoston: Nemzeti kincsünk, a magyar vizsla...........3 990,- Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn 2 DVD..................2 950,- Radnai Imre, dr.: Lovasszótár...............................3 500,- Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában.......2 500,- Rimóczi Imre, dr.: Magyarország leggyakoribb gombái..........2 500,- Rothweiler-Steidl: Szetter és pointer.........................699,- Sáfrány József: Az én Afrikám I-II. DVD....................2 100,-/db Sälzer: Halételek..........................................950,- Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István......................2 200,- Schmidt-Kalotás: A vadludak vízre szállnak...................2 500,- Schneidermann, Brigitte: A retriver........................1 995,- Schwartz Béla: Siketfajd ketyegés és zergefütty..............2 200,- Select Kft.: Farkasok DVD..................................1 500,- Selous, Frederic C.: Természetrajzi megfigyelések Afrikában......3 100,- Sifi Reklám Kiadó: 88 ünnepi halétel.......................2 999,- Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból.........................2 800,- Somlyay István, dr.: Gyakorlati borászat......................1 780,- Sütõ András: Hargitai vadászkalandok.......................2 500,- Szalay Könyvkiadó: Tradicionális magyar konyha............4 000,- Szálka Róbert: Topi......................................2 280,- Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdõdött.....................2 499,- Szilágyi Virgil: Pirosbetûs vadásznapok.......................3 450,- Takács Viktor: A vaddisznó vadászata 1-2. DVD.............5 800,-/db Természet Búvár Kiskönyvtár: Perzselõ napsütésben.........3 990,- Természetfilm: Farkaslesen DVD............................1 990,- Török András Mátyás: Vadászataim napfényben-árnyékban......3 600,- Varga-Nagy: A legnépszerûbb terrierek.....................1 390,- Végh Endre, dr.: Vadászni emberi dolog......................2 900,- Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeirõl........................2 800,- Videcz Ferenc: Vendégkönyv...............................3 200,- VKE: Szóljon a vadászkürt.................................1 950,- Wass Albert: A mátyás és az õz meséje....................1 400,- Xantus Könyv Kft.: Hazai vadászatok és sport Mo.-n..........19 990,- ÚJ! 4990 Ft 2400 Ft Bagi-Fekete: A szarvasgombász mesterség Maderspach Viktor: Medve! 1500 Ft 3990 Ft Petõ János: Mitõl hízik a vadász? Bornemisza Péter: Varázslatos vadászatok 1000-2000-5000 Ft Különbözõ címletekben vásárolható ajándékutalvány
13. OLDAL Bikaviadal Az utóbbi idõben úgy érzem magam, mint egy felbõszült bika. Félreértés ne essék, nem a duzzadó izmaim sugallják ebbéli képzetemet, hiszen aki ismer, tudja, hogy pocaknövelésben sokkal eredményesebb hónapokat tudhatok magam mögött, mint a muszklim fejlesztésében. Egyszerûen arról van szó, hogy manapság a magyar vadász azaz jelen esetben egy tekintélyes szarvakkal rendelkezõ (értsd: felszarvazott) hústömeg olyan játékszerré vált, mint a spanyoloknál ama daliás állat, akit egy több ezres lelkendezõ tömeg elõtt rituális körülmények között módszeresen kivégeznek. Adott ugyebár egy aréna. Magas palánkokkal körülvéve, ahonnan nincs menekvés. Akármerre szaladnánk, menten falba ütközünk. A kordonokat gondos kezek építették egy-egy jogszabályból. Hol a fegyvertartással kapcsolatos rendeletek miatt, hol a vadászati elõírások végett, hol pedig az állategészségügyi betartani valók következtében pattanunk le róla. De a bika nem adja fel: az életéért küzd. Igen ám, csak ekkor jön egy torreádor, és a maga eszközeivel igyekszik a nézõközönség, azaz a közvélemény legnagyobb gyönyörûségére sarokba szorítani és egy kegyelemdöféssel legyõzni bennünket. A matador elõször csak ingerli a bikát. Egy biztos, vörös posztóból lengetnek mostanság elõttünk éppen eleget a hatóságosdit játszó hõsök. Ezután szurkálnak egy kicsit, miközben tudják, hogy ez a halálos ítéletünk végrehajtásának a része. A torreádorok egyébként igen népszerû emberek, az újságok címlapjairól mosolyognak a nyájas olvasóra, és akármerre járnak, szeretet és megbecsülés kíséri útjukat. Nekünk is van egy ilyenünk. Õ a legpatinásabb vadászmagazinunk legutóbbi számában négy egymást követõ oldalon nem kevesebb, mint hat fotográfiáról tekint reánk No, de vissza az arénába A küzdelem elég egyoldalú, tudjuk, esélyünk sincs. A végén megkapjuk azt, ami nekünk jár: egy hegyes karddal pontot tesznek a felek harcának a végére. A bika holtan összerogy, az ezerfejû pedig hangos ováció kíséretében nyugtázza a végeredményt: kész, vége, nincs tovább A kérdés csupán az, hogy mi lesz a vitézül leküzdött bika testével? Ha a szigorú elõírások a kíméletlen legyõzõkre is vonatkoznának, akkor a nagy tekintélyû állatorvosi kar egyik tagja alapos vizitnek vetné alá a tetemet, megállapítandó, hogy a marha nem volt-e kerge? A szó átvitt értelmében tudjuk: bizony megkergült. Mint ahogyan mi, magyar vadászok is megkergültünk. Az agyonszabályozott világunkban (az arénában) küzdünk az életben maradásért, miközben tudjuk, hogy nálunk hatalmasabb erõk (mondjuk Brüsszelben) már réges-régen kimondták a döntõ szót. Tehetünk mi bármit, a sorsunk az õ kezükben van. Ne ugráljon, ne vergõdjön itt ez a bika Mégis, mi lenne, ha valahogy kicsikarnánk, hogy legyen beleszólásunk a saját Akármerre szaladnánk, menten falba ütközünk dolgainkba? Erre egyébként megvan a rátermett kis testületünk, ám az érdekérvényesítõ tevékenységüknek vajmi csekélyke eredménye látszik. Próbálnak, persze hogy próbálnak õk eredményeket elérni, több-kevesebb úgy tûnik, inkább kevesebb sikerrel Térjünk csak rá ismét egy perc erejéig a lódoktorokra Ha a marha nem kerge, az aréna fölött repkedõ madárka pedig nem influenzás, akkor minden rendben Nézzük, mi a helyzet, ha az arénában egy vaddisznó küzdene. Hát bizony, valamivel bonyolultabb volna a helyzet. Tegyük fel, hogy az aréna egy vadászterület, és egy gyors szerepcsere folytán a vadász bújna a matador bõrébe. Õ vörös selyemzászló helyett zöld lódennel, kard helyett pedig golyós puskával veszi fel a küzdelmet. A vaddisznó elesik, és terítékre kerül. Az állatgyógyász kötelezõ jelleggel ismét vizsgálódni kezd A disznóból a vadász szakszerûen mintát vesz, majd a lõtt vad a hûtõkamrába kerül. A minta ezután külön utakon kezd járni. Elmegy egy laboratóriumba, ahol jó pénzért kiderítik, hogy pozitív vagy negatív. Azután egy idõ múlva jön egy papíros, miszerint a hús fogyasztásra alkalmas. Lenne Merthogy a várva várt eredményrõl tanúskodó igazolás ez az általános gyakorlat 15 napon túl érkezik vissza, ami automatikusan a túltárolás végett kényszerkobzást jelent. A kényszerkobzás maga után vonja az addig a hûtõkamrában türelmesen csüngõ, veszélyes hulladéknak minõsülõ jószág szakszerû kezelését (elszállíttatás vagy megsemmisítés), ami újabb költségtényezõt jelent a vadászatra jogosult számára, és újabb bevételkiesést (a vadhús értékesítésébõl származó pénzösszeg elmaradását) szintén a vadászatra jogosult számára. Írva vagyon, hogy ezeknek a költségeknek egy részét Állam Bácsi megtéríti (148/2007. (XII.8.) FVM rendelet). Erre az Európai Unió korábban egy keretet különített el, és a támogatásokat folyósítandó, át is utalta kis hazánknak. Igaz, a rossz nyelvek szerint a forrás valahol menetközben az éterben elapadt, de emiatt fájjon inkább az illetékesek feje. A támogatás azonban tetszik, nem tetszik jár. Ezért még harcolni sem kell, csak a jogos jussunkat követelni. Ez pedig nem a mi dolgunk volna, hanem az érdekképviseleté. Kéretik tehát a dolgok végére járni, hiszen: ami jár, az jár. Mint a korsó a kútra Kéretik továbbá a mintaszállítás és az eredmények visszaérkezésének idejét valahogy felgyorsítani. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében már hetente négyszer futárszolgálattal vitetik a mintákat a laborba. Ráadásul kamarai segítséggel. Ez dicséretes ) Nekünk pedig nem marad más: vívjuk csak meg nap, mint nap a magunk csatáját, ne törõdjünk bele az állandó packázásba, próbáljunk valahogyan felülkerekedni. Néhány csatát már veszítettünk (lásd szalonkavadászat), a háborút azonban még meg kell nyernünk. Viadal ide, viadal oda, egyszer talán a bika is gyõzhet WALLENDUMS PÉTER FÕSZERKESZTÕ- HELYETTES További képek és információk: www.vadászlap.hu 2008. november www.vadaszlap.hu 719
720 Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZATI JOG Animális anomáliák További képek és információk: www.vadászlap.hu fotók: Somfalvi Ervin A vadászterületek újrafelosztása sok olyan elõre nem látható jelenséget hozott felszínre, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetõ etikusnak. Számos esetben övön aluli ütésekkel küldték padlóra az elõzõ területgazdákat, de egy kis antidemokratizmusért, vagy éppen csipetnyi kirekesztésért sem szaladgáltak a szomszédba. Elképesztõ elképzelések találhatók a földtulajdonosi vadászati közösségek által készített és a földtulajdonosi gyûlések által jóváhagyott Szervezeti és Mûködési Szabályzatokban, valamint a Vadászati Rendtartásokban. Mindenesetre ezekbõl ha nem is szép de tanulságokban bõvelkedõ csokorra valót gyûjtöttünk. Sajnos, ez is a mai magyar valóság része. Az egész egyáltalán nem vicces, még ha olykor annak is tûnik A legtöbb gondot egyrészt az okozza, hogy a földtulajdonosi vadászati közösségek mûködésére, tevékenységére vonatkozóan rendkívül kevés a gyakorlati, adminisztratív és szabályozási tapasztalat. Másrészt az érvényben lévõ jogszabályi elõírások sem fedik le teljesen a mûködésre vonatkozó szabályozást. Igaz, hogy a vadászati jogszabályok mellékletében található egy szamárvezetõ mûködési szabályzatminta, sõt a két jogszabály között is helyenként még felfedezhetõ néhány elõírás. Ugyanakkor a legfontosabb, a vadászokat közvetlenül érintõ téma, mint a vadászati rendtartás (vadásztársaságok esetében a kötelezõ érvényû Házi Szabályzat) lényegi kérdéseire szinte egy árva mondat sem utal, csupán elõírja annak elkészítését. Ezért aztán úgy tûnik, a gyeplõt megint a lovak közé dobták, ezért fordulhat elõ bármi meg annak az ellenkezõje is. Mazsolázás - A földtulajdonosi vadászati közösség vadászati rendtartásában úgy biztosítják a vadászati lehetõséget, hogy a földtulajdonos és családtagjai által tulajdonolt összes földterületen vadászhat a földtulajdonos vadász. - A vadászterületet felosztják önálló és külön területi egységre, ahol egy részen kizárólag egyéni vadászatot folytatnak, más területrészeken társasvadászat folyhat, azaz úgynevezett közös vadászterületek. - A vadászatot, vadgazdálkodást, a társult vadászati jogot a földtulajdonosi vadászati közösségen belül egy külön kvázi szervezet, a vadászó földtulajdonosok csoportja gyakorolja, amely fegyelmi (akár még a vadászati jogot is megvonó) jogkörrel rendelkezik. Teszi ezt fegyelmi szabályzat nélkül, semmiféle fellebbezési, vagy jogorvoslati lehetõséget nem ismerve. A földtulajdonos vadászokkal külön tagdíjat fizettet, és évente külön tartja meg a gyûléseit. - A vadászterületet úgy jelölik meg a szerzõdésben (akárcsak egy bérvadászati szerzõdésben), hogy a földtulajdonosokból alakult vadásztársaság tagjai a vadászterület 90 százalékán, míg a többi vadászó földtulajdonos a vadászterület 10 százalékán vadászhat. - A földtulajdonosi vadászati közösség elsõ gyûlése költségeinek térítését, viselését semmiféle szabályzat nem szabályozza. - A belsõ ellentéteket (földtulajdonosi vadászati közösség és a volt vadásztársaság tagjai között) úgy rendezték, hogy a vadászterületet két elkülönített részre osztották és a másik területre nem mehetnek át 2008. november www.vadaszlap.hu 721
VADÁSZATI JOG vadászni a vadászó földtulajdonosok, illetve a vadásztársasági tagok. - Leírták, hogy az a földtulajdonos vadász mehet ki a területre vadászni, aki jóban van a közös képviselõvel. És kész. Ha tehát jóban van, akkor vadászhat, ha nincs jóban, akkor coki. - A földtulajdonosi vadászati közösség elsõ, érvényes gyûlésén a gyõztes csapat nem vette fel a földtulajdonosok által alakított új vadásztársaságba a vesztesnek bizonyult földtulajdonos vadászokat, holott korábban is ott vadásztak. - A földtulajdonosi vadászati közösség ugyan a már említett mellékletben közölt minta szerinti Mûködési Szabályzatot fogadta el, de a helyi körülményekre vonatkozó ajánlásokból (a bizonyos kipontozott részek) semmit nem írt be. Ilyen például a közös képviselõ díja, költségeinek megtérítése, a mellékkötelezettségek kikötése, a haszon- és teherviselés arányai, a beszámolási idõszak, a pénzkezelés megnevezése, szabályai, számlaszáma stb. - Olvastunk olyan jóváhagyott vadászati rendtartást, amely szerint a 30 hektár alatti földtulajdonosokat teljes mértékben kizárták a kijelölt területen a vadászati lehetõségekbõl, holott a jogközösség tagjai. Más esetben a 30 hektár alatti földtulajdonnal rendelkezõ évente egyetlen apróvadas társasvadászaton vehet részt. - A rendtartás szerint év elején megállapítják a földtulajdonos vadászok által személyre szabva, a tulajdonolt földterület nagysága szerint elejthetõ vadmennyiséget, minõséget. Annak az árát egy külön meghatározott árlista szerint elõre be kell fizetni a közösség számlájára. Ha a befizetett összegnek megfelelõ mennyiséget az illetõ nem ejtette el, vagy nem sikerült bérvadásznak eladnia, netán nem jött rá vendége sem, az õ baja. A baj pedig nem jár egyedül, mert oda a befizetett pénze. Ám, hogy mi lesz a kötelezõen elõírt lelövési terv elmaradásával, arról nem szól a fáma. - Papíron ugyan alkalmaznak hivatásos vadászt (például valamelyik elfogadott szakképesítéssel rendelkezõ földtulajdonost) de sem munkabért, sem egyéb juttatást nem fizetnek. Egyrészt nincs is mibõl, mert bevétel sincs, másrészt erre a célra egyetlen földtulajdonos sem ad pénzt a közösbe. Elakadás-jelzõ Bár megyéjük neve Békés, a bélmegyeri földtulajdonosok vadászati jogukért három éve állnak ádáz és szakadatlan állóháborúban. Bírósági perük a távoli Komárom-Esztergom megyében folyik, folydogál. Pedig rajtuk igazán nem múlott, szinte minden elképzelhetõ és mindeddig hazánkban példátlan polgári lehetõséget kihasználtak. Rendeztek eredményes megyei vadászati felügyelõ-buktató tüntetést, szakadatlanul lobbiztak, megszerezték a térségi országgyûlési képviselõ támogatását, uniós jogi fórumokhoz fordultak, félpályás útlezárásokkal tiltakoztak eddig minden kézzelfogható eredmény nélkül. A magasságos hivatalok mindig találtak a kákán valami csomót, s ezzel okot a packázásra. Jelenleg a 2600 hektáros, tulajdonjogukkal lefedett vadászterületükön a vadászati jogot kényszerhasznosítással a két szomszéd gyakorolja. Politikai madárjósok idén õszre ígértek pontot az ügy végére, de a gazdák már régen elvesztették a bizalmukat a hatóságok iránt és ha kell újfent útlezárásokkal kívánnak nyomatékot adni követelésüknek. A vadászat egy jogi eset A kiváló szarvasállományáról, évi sok százas terítékérõl messze földön híres vadásztársaság területére szemet vetett a szomszédos vadászterület gazdája, és a harmadik tulajdonosi gyûlésen az állami tulajdonrészt képviselõ kezelõk támogatásával sikerült is a helybéli földtulajdonosokat kiszorítani. Egy mindössze pár hektárnyi, ráadásul ajándékba kapott parlagfölddel rendelkezõ budapesti nagyvállalkozót távollétében földtulajdonosi közös képviselõvé választottak, akinek teljes körû felhatalmazással rendelkezõ ügyvédei új, immáron földtulajdonosi alapokon mûködõ vadászati jogközösséget alapítottak. A helybéli földtulajdonosokból álló elõzõ bérlõk is benyújtották igényüket arra, hogy vadászhassanak, ám azt a választ kapták, hogy miután lekésték a jelentkezési határidõt, ebben az évben már nem kapnak a területen vadászati lehetõséget még bérvadászként sem. Arra a többszöri szóbeli, majd írásbeli kérdésükre, hogy akkor kik vadásznak a tulajdonukat képezõ földeken és erdõkben, fél év eltelte után sem kaptak választ, sem a budapesti közös képviselõtõl, sem a megyei vadászati hatóságtól... Most 50 milliót érõ egyelõre saját tulajdonú vadászházukban ülve hallgathatják a szarvasbõgést és számolgathatják a lövéseket, mert a területet fekete ruhás õrzõ-védõk strázsálják, akik volt rá eset, hogy még a sajátjába sem engedték be az erdõtulajdonost. A helybéliek a bíróságon kezdeményezett pereiket rendre elveszítették, most éppen a Legfelsõbb Bíróság következik. Az ítélet csak jósolható... Senki nem tud semmit Az elõzõ ciklusban egy kft. bérleményeként mûködõ területrészt a földtulajdono- 722 Magyar VADÁSZLAP
lõhet a vadász a tulajdonjoga alapján. Sok helyütt aztán ebbõl egyenesen agyrémek születnek. Például ilyenek jönnek ki: 0,5 nyúl, 1,5 fácán, 1,8 süldõ vagy közel ugyanennyi tarvad. Még az a jobbik eset, ha az érintett csak a fejét csóválja, a roszszabbikban azonban maga veszi kézbe a megoldás kulcsát, hiszen többnyire mindig ott a puska a traktorban, terepjáróban. Ha pedig a saját földjére megy valaki mondják beírnia nem kell. Ám, hogy miért van nála a puska, arra indok mindig akad. Például: fél a gonosz vadorzóktól, az egyre pofátlanabb termény- vagy fatolvajoktól, nincs senki otthon, betörhetnek és elvihetik a puskáit, hiszen a szakszerû tárolásnak jogszabályi alapfeltétele a ház állandó lakottsága. Márpedig ha történetesen a családtagok egész nap valahol kóborolnak, az elõírt feltétel nem áll fenn. És mint tudjuk, ha egy drámában a kellékek között egy puska lóg a falon, az a harmadik felvonás végéig biztos, hogy eldurran. További képek és információk: www.vadászlap.hu sok kikanyarították a tizenezer hektáros korábbi vadásztársasági bérleménybõl, s saját jogon vadásznak. Köztük a kft-t mûködtetõ, több száz hektárral bíró földtulajdonos is, aki nem akar (vagy nem tud?) elszámolni az elõzõ bérleti ciklus idején a tulajdonosoknak ki nem fizetett sok millió forintnyi területbérleti díjjal, valamint a kft. által mûködtetett vadászati iroda által bérvadászatból és vadhús eladásból beszedett pénzekkel. A többi - meghatározott lelövési díjat fizetve vadászó földtulajdonos - nem mehet a kft. által üzemeltetett szórókra, az általa vadászott területrészekre, nincs információjuk a bevételekrõl és a kiadásokról, a nem kis összegû vadkárok kifizetésének módjáról és kedvezményezettjeirõl, sem a más vállalkozásoknak bérbe adott vadászterületrészek elszámolásáról. Nincs viszont olyan közöttük, aki elvállalná a terület gondozását, a napi mûködtetés felügyeletét ezért nem is kezdeményezték a közös képviselõjük leváltását... Krotália-patália Murphy törvényei kis módosítással ehelyütt érvényesek csak igazán. Ezek szerint, amivel vissza lehet élni, azzal viszsza is élnek. Ki gondolta volna, hogy a kötelezõ vadazonosító jel, népszerûbb nevén a krotália, a mások vadászatból való kirekesztésének alantas céljaira minden másnál jobban beválhat. A helyzet ugyanis az, hogy a földtulajdonosi közösségeknél a képviselõ a bejegyzett vadászatra jogosult, minden krotáliák felelõs (vagy helyenként felelõtlen) kezelõje. Miután krotália nélkül sem beiratkozni, sem vadászni menni nem lehet, a képviselõ pedig egyeseknek ad, másoknak meg nem. Ez ilyen egyszerû, és lehet panaszkodni, háborogni, anyázni Csak az a baj, hogy nincs kinek. Így már csak a vad selejtezése mondható némileg komplikáltnak, mert a hivatalosan a területre listán bejelentett vadászok esetében a szelekció egyáltalán nem az. Indok, kifogás, érv ha úgy akarják mindig akad. Például: elfogyott a krotália, mind ki van adva, nincs otthon a közös képviselõ, nem ér rá... rosszabb esetben egy öntörvényû büntetés címén megtagadja. Más esetben a terület azon részeit, ahová lesre ülni egyáltalán érdemes, bérvagy protokoll vendégvadásztatás címén lezárja. És kész. A vad tört részei Egyes esetekben a földtulajdon hektárjai alapján számolták ki, hogy a bérvadászati tarifa átlaga, vagy éppen a saját maguk által kreált horror díjjegyzék szerint mit Ártatlannak sem jó lenni Egy nagyvadas földtulajdonosi vadászati jogközösség területén fõközlekedési út halad át, ahol szarvasbikát gázolt el egy méregdrága személyautó. Per lett belõle, nem is akármilyen, érvekkel, ellenérvekkel, jogértelmezésekkel megtûzdelt. Mivel azonban nem volt kihelyezve vadbeugrásveszélyt jelzõ tábla, három év múlva jogerõsen pervesztes lett a jogi helyzet magaslatairól furtonfurt fejre esõ vadászati földtulajdonosi jogközösség. A megítélt hatszámjegyû kártérítéshez aztán hozzájöttek a kamatok, a perköltségek és az egyebek. A közösség tagjai pedig eddig ekkora zsák pénzt csak kiemelt bûnügyek kapcsán láttak a tévében. Így aztán még részletekben sem lehetett volna tõlük akár egy évtized alatt egy fityinget sem kihajtatni. A gázoló autós leleményes prókátora azonban megtudakolta, hogy ki ennek a kvázi autóban kártevõ jogközösségnek a legvagyonosabb földtulajdonos tagja, és személy szerint arra kért azonnali végrehajtást. Lett is észbontó döbbenet, amikor a végrehajtó mindent, ami a szemnek-szívnek kedves, akkurátusan lefoglalt. Sovány vigasz ilyenkor, hogy a szerencséjével hadilábon álló, vagyonát vesztett kárvallott, de egyébként teljesen vétlen földtulajdonos a maga nemében igazán páratlan jogorvoslat gyanánt, veszett fejsze nyeleként benyújtott viszontkeresettel tulajdonostársaitól késõbb akár vissza is perelheti a szó szerint elszenvedett, a családja számára pedig mindörökre megmagyarázhatatlan Istencsapását. Balázs Homonnay Somfalvi 2008. november www.vadaszlap.hu 723
VADEGÉSZSÉGÜGY Bekerítve A vadegészségügy egy sajátos szakterület (a szóösszetétel nem túl szerencsés, de már kiirthatatlanul elterjedt). Az állategészségügyhöz kapcsolódik, ami nem jelenti azt, hogy egy jól képzett és kellõ gyakorlattal rendelkezõ állatorvos eredményesen dolgozhat e területen, mert ahhoz még a vadgazdálkodási szakmérnöki képesítés sem elegendõ. Ahhoz persze igen, hogy egy-egy fácántelepet vagy vadaskertet ellásson valaki. Az elõképzés után hangyaszorgalommal kell gyûjteni a tapasztalatokat, s a labormunkán kívül a helyszínen is el kell igazodni. Tisztában kell lenni a kérdéses vadfaj biológiai sajátosságaival (pl. normális növekedés, fejlõdés, kondíció), ökológiai igényeivel (élõhelyi és táplálékigények). Ez komoly szakirodalmi tájékozottságot is igényel. Így azután, legalább 15-20 évet kell eltölteni ilyen tevékenységgel és aktivitással, hogy a jelölt az erdõt is lássa a fától, ne csak azt a fát, amelyikbe belebotlik. Jelenleg három-négy ilyen öreg róka van a szakterületen és talán ugyanennyi jelölt is. Veszélyek A vadaskerti tartási körülményekbõl eredõ veszélyek meghatározó tényezõje a nagy állománysûrûség, ami további hajlamosító tényezõk kiváltója: az idõszakos vagy állandó táplálékhiány sok esetben vízhiány nem elegendõ nyugalom (búvóhely) fertõzõ betegségek és paraziták gyorsabb terjedése, feldúsulása. Mindez lényegében halmozott stresszként is jelentkezik, mely akár állandósulhat is. Elõnyök Az izoláltság bizonyos tekintetben elõnyös lehet. A felügyelet, illetve ellenõrzés (megfigyelés) sokkal hatékonyabb, mint a kerítés nélküli, szabad vadászterületen, de e helyütt is fontos szempont, hogy ne járjon a vad felesleges zaklatásával. A szükséges beavatkozások (takarmánypótlás, -kiegészítés, gyógykezelés) gyorsabban és egyszerûbben megvalósíthatók. Megoldások és teendõk Az alábbiakban csak a legfontosabbakra térek ki. (További részleteket, információkat találhatnak az érdeklõdõk az Irodalomjegyzék anyagaiban.) Járványvédelem, illetve a mentesség szempontjából az állatbeszerzéseknél igen fontos a származási állomány és körülmények elõzetes, alapos értékelése és dokumentálása. Ehhez állatorvos közremûködésére van szükség (pl. szûrõvizsgálatok, igazolások stb.). Alaposan meg kell fontolni az újabb állatbeszerzés(ek) szükségességét. Még a fontosabb fertõzõbetegségektõl mentes állományokból is óhatatlanul behurcolhatunk istálló-specifikus a meglévõ egyedek számára idegen vírus-, baktérium- vagy parazitatörzseket (változatokat). Ezért a behozott állatokat bizonyos ideig minden esetben karanténba kell zárni. Tápanyagellátás A természetes táplálékbázis szinte minden vadaskertben elõbb-utóbb beszûkül. Sokat tehetünk azonban az újszerû vadföldgazdálkodással: kukorica vagy egyéb gabona helyett nagy tápértékû gyepek létesítésével. Elõnyei közé tartozik a magas emészthetõ nyersfehérje-, kalcium- és egyéb ásványielem-tartalom. Ez a növekedés-fejlõdés, agancsképzés, magzatfejlõdés és szoptatás szempontjából egyaránt kedvezõ. A gyepek a csapadékhiányt is jobban tûrik, így a vízellátás is jobb lesz, s a rézhiány is ritkábban fog jelentkezni. Kérõdzõk (szarvasfélék, muflon) számára igen jó táplálékbázis alakítható ki az ún. rágóerdõk (erdõfoltok) létesítésével. Erre hosszabb távon fõként a fûzfélék telepítése, és sarjaztatása alkalmas, de néhány évre használhatók egyes fák, cserjék (pl. akác, bodza stb.) visszavágásos sarjaztatása is. A belsõ kerítésben termesztett kukoricát, gabonát sajnos a megnyitást követõ néhány nap alatt rendszerint tarra rágják. Kiegészítõ takarmányozás Kérõdzõk esetében az egyik legjobb lehetõség a viaszérésben készített kukoricaszilázs etetése az õszi-téli idõszakban. A fóliás fûszenázs is kiváló, ha a pénztárcánknak elviselhetõ. Az abrak (különösen a szemes kukorica, búza) etetése kellõ óvatos szoktatás nélkül igen veszélyes, tejsavmérgezést (laktacidózist) okozhat. Fõként a leromlott állapotban lévõ egyedek, közü- 724 Magyar VADÁSZLAP
lük is a rangsorban elõrébb lévõk szoktak ilyen módon halálosan bezabálni. Vaddisznó esetében nem lehet eléggé hangsúlyozni az állati eredetû fehérjével való ellátás fontosságát. Ezt sajnos egyre nehezebb megoldani, nem könnyû az ilyen célra alkalmas baromfi- vagy halfeldolgozói melléktermékekhez hozzájutni, illetve a felhasználáshoz a szükséges szakhatósági engedélyeket beszerezni. Fertõzõ betegségek Veszettségre bármely vadfajnál gondolni kell, ha az állat rendellenesen viselkedik: társaitól elkülönül, szokatlan vagy gyakori hangadás, rendellenes étvágy, nyelési nehézség (ún. víziszony) stb. figyelhetõ meg. Az utóbbi idõben a Szlovákiából átterjedt sertéspestis okoz gondot fõként az Északi-középhegység térségében. Vaddisznó vérmintát és tonzillát (mandulát) azonban minden vadászatra jogosultnak - térítés ellenében - vizsgáltatnia kell. Az Aujeszkybetegségtõl ugyan már jórészt mentes a sertésállományunk, vaddisznóban azonban helyenként elõfordulhat. (E kór más néven álveszettség, amely kutyák-macskák halálos megbetegedését is okozhatja nyers vaddisznóhússal, vagy belsõséggel történõ etetésnél. Ez is bejelentési kötelezettség alá tartozó fertõzõ betegség, így kényszerleölés estén a tulajdonos kártalanításra jogosult. Napjainkban a kéknyelv (blue tongue) a kérõdzõknek a szúnyogok által terjesztett vírus okozta betegsége került be hazánk területére. A szarvasfélék is fogékonyak iránta, így vélhetõen komoly gondokat fog okozni vadaskerti viszonyok között, különösen a tenyészállat-értékesítés (export) esetén. Gümõkór (tbc) A gümõkór a következõ évek, ha csak nem évtizedek legnagyobb gondja lesz a terjedése, gyakoriságának növekedése miatt. Már a 2000-es évek elején tapasztalható volt a gümõkór gyakoriságának növekedése vaddisznóban, a Dunántúl egyes részein. Az elmúlt két év folyamán látottak alapján pedig egyre aggályosabbá válik a helyzet. Gímszarvas esetek is elõfordultak, a Dunántúl déli részén pedig igen gyakorivá vált a vaddisznók fertõzöttsége. Az elmúlt idényben vizsgált vadaskerti és szabad területi terítékek többségénél olykor igen magas (60-70 százalékos) arányban találtak gümõkóros elváltozásokat. Egy új genetikai tulajdonságú, új fajnak nyilvánított gümõkór-baktérium, a Mycobacterium caprae mutatható ki a legtöbb esetben. Ennek a patogenitása (megbetegítõ képessége) hasonló a M. bovis-hoz. Ezen helyzetbõl egyértelmûen következik az, hogy a zsigerek kezelésének a hagyományos (hanyag) módja a jövõben megengedhetetlen. A gyakorlatias, biztonságos és gazdaságos megoldást megtalálni nem lesz könnyû, de elkerülhetetlen. A paraziták jelentõsége A vadon élõ állatok parazitái alighanem több gondot okoznak az embernek, mint a vadnak. Itt nem csak a hólyagférgességre (echinokokkózisra), kullancsokra stb. gondolok, hanem a vad egészségi állapotára gyakorolt hatásra is. A fõ baj az, hogy a közismert paraziták többsége szabad szemmel látható: mit keres az ott, netán tönkreteszi, pusztítja a vadat? A valóság azonban egészen más, mert a természet nem így mûködik. Az õshonos paraziták hozzátartoznak õshonos gazdáikhoz, és a normális környezeti tényezõk közé tartoznak. A szopós állatok már az elsõ napok-hetek folyamán megfertõzõdnek. Ha jó körülmények között élnek, pár hét után megfelelõ immunitásra tesznek szert. Egyes paraziták ezáltal elhalnak, vagy kilökõdnek, mások még tovább élnek, de az újrafertõzõdés már korlátozott, esetleg kizárt. Egy vagy többféle parazitának egy állatban, vagy állatcsoportban való nagymérvû feldúsulása azt jelzi, hogy valami baj van: táplálékhiány, hiánybetegség, stressz stb. Az a lényeges kérdés, hogy rájövünk-e a tényleges problémára, a kiváltó okra, és azt meg tudjuk-e szüntetni. A paraziták elleni gyógyszeres kezelés így az esetek többségében még csak nem is tûzoltás, hanem egyenesen eltereli a figyelmet az igazi problémáról (ezért voltam bátor az elõbbiekben kitérni a táplálkozási, takarmányozási problémákra). Ez nem jelenti azt, hogy értelmetlen a gyógyszer használata. Intenzív viszonyok között, fiatal állatoknál javíthat a helyzeten, de nem végleges megoldás. Az egyedi kezeléshez megfelelõ technológiai körülmények kellenek. A csoportos kezelés szinte kizárólag a kiegészítõ takarmányozással oldható meg, rendszerint télen. Márpedig a legtöbb parazitát (tüdõférgek, gyomorférgek) tavasszal-nyáron kapja az állat, akár nap, mint nap, a táplálkozás során. Ha gyenge az ellenálló képesség és az immunitás, akkor a legtöbb felvett parazita meg is telepszik, kifejlõdik. Így a téli kezelés már általában esõ után köpönyeg! Valamivel több értelme van a vemhes állatok ellés elõtti kezelésének. Nem jelent komoly veszélyt sem a tüdõférgesség (sem szarvas, sem vaddisznó esetén), sem a gyomor-bélférgesség (több évtizedes tapasztalataim alapján). Más a helyzet a behurcolt parazitákkal. Ilyen például az amerikai májmétely. Fõként az õzre és a juhfélékre nézve veszélyes, sõt elhullást is okozhat. A gímszarvast a durva májelváltozásokon kívül lényegesen nem károsítja. Felszámolni sajnos reménytelennek látszik a hazai tapasztalatok alapján. Egyelõre azonban csak a Szigetközben és Gemencen telepedett meg, de valószínû a Dráva-menti terjedése is. Szarvastelepítésnél körültekintõen kell eljárni. Egyes paraziták esetén gondolni kell a vadászkutyák (hajtó-, vérebek) terjesztõ szerepére. A borsókás, hólyagférges belsõség fogyasztása után 2-3 hónappal a galandféregpeték ürítésével fertõzhetik a vadaskerti vadat, illetve az embert (echinokokkozis). Nyers belsõséghez rendszeresen hozzájutó ebeknél nem elég az évi egyszeri féregtelenítés. DR. SUGÁR LÁSZLÓ EGYETEMI TANÁR További képek és információk: www.vadászlap.hu 2008. november www.vadaszlap.hu 725