ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium Kritikai pszichológia műhelykurzus K U R Z U S V E Z E T Ő : E R Ő S F E R E N C 2 0 1 7 / 2 0 1 8 TAVA S Z I F É L É V A K U R Z U S A N T P - S Z KO L L - 17 P Á LYÁ Z ATÁ N A K TÁ M O G ATÁ S ÁVA L VA LÓ S U LT M E G
A kritikai pszichológia története 1. A pszichológia, mint tudomány a metafizikai lélekfogalom kritikájaként jött létre A pszichológia egymást váltó elméleti paradigmáinak története nem más, mint folytonos kritika és felülvizsgálat pl. pszichoanalízis <-> behaviorizmus A pszichológia más társadalomtudományokhoz hasonlóan újra és újra állandó kritikai felülvizsgálatra szorul saját előfeltevéseit illetően Kenneth Gergen: a szociálpszichológia is történelmi vizsgálódás: az emberi viselkedésről alkotott fogalmak bevannak ágyazva az adott társadalom domináns kultúrájába
A kritikai pszichológia története 2. Történeti értelemben nem más, mint egy kutatási irányzat és iskola Klaus Holzkamp és tanítványai, Nyugat-Berlin, Freie Universitäte A pozitivista pszichológia és a behaviorizmus elméleti és módszertani előfeltevéseit bírálták, marxista és szovjet pszichológiai alapokon (Marx és L. Sz. Vigotszkij) az ember történelmi és társadalmi lény, pszichikus funkciói nem természettől adottak 1970-ben önálló intézetet alapítottak Más német egyetemekre is elterjedt az irányzat: - 1977-ben Hannoverben kritikai pszichológiai kongresszus - A frankfurti iskola kritikai elmélete (Adorno, Fromm, Horkheimer) 1995-ben Holzkamp halála után az irányzat visszaszorult, de nem egyetemi keretek között ma is létezik a kritikai pszichológia berlini iskolája.
Az antipszichiátrai, mint kritika Több irányzata volt: -Megkérdőjelezte az elmegyógyászat biológiai szemléletét -Elítélte a megalázó, a pácienst autonómiájától megfosztó kezelési módokat és a gyógyszeres kezeléseket -Feltárta a pszichiátriai intézményrendszer tekintélyelvű viszonyait és azt a szelekciós folyamatot, azt a stigmatizációt, amelynek során egyesek pszichotikusnak minősülnek. Amerikában: Thomasz Szasz: Az elmebetegség mítosza Nagy-Britanniában: Ronald Laing és David Cooper Franciaország: Gilles Deleuze és Félix Guattari: Anti-Ödipusz páciens-kollektívák jöttek létre több pszichiátrián, amelyek életforma-kísérletek voltak, terápiás közösségek alakultak
A pszichológiai tudás és a hatalom Michel Foucault, Nicolas Rose munkássága - Az emberrel foglalkozó tudományok, így a pszi-tudományok is megfigyelhetővé és alakíthatóvá teszik az egyéneket (kutatások, orvoslás, terápia). - A pszichológiai tudás elválaszthatatlanul összefügg a hatalommal és a szubjektum kormányozhatóságának szükségességével. - A pszichológia tudás és tudomány, mint a hatalom egyik kormányzó eszköze: azok az intézményes gyakorlatok és kényszerek, amelyeknek a fegyelmezéssel és a büntetéssel célja a test és lélek feletti uralomgyakorlás a csecsemőkortól a halálig. - A pszi-diskurzusok pl. nevelés kapcsán mi normális, mi egészséges a hatalom eszközeként alakítja a szubjektumok életét, vonja őket felügyelete alá.
A pszichológiai tudás és a hatalom 2. Szubjektumra irányuló univerzalitás igényével fellépő tudományos diskurzusok eredetüket és működésüket tekintve milyen erősen kötődnek az adott társadalom sajátosságaihoz. A pszichotudományok nemzetközi diskurzusai (főleg 1945 után) főleg a nyugati társadalmakból erednek (USA, Egyesült Királyság). A nyugati, 1945 után uralkodó angolszász terápiás és alkalmazott pszichológiai alapvetően a termelés posztfordista rendjéhez igyekezte kapcsolni a szubjektumot, ami ezeknek az államoknak a fejlődéséhez, szükségleteihez kötődik. Pl. munka, szervezet-lélektan. Szovjetúnió: -Lenini korszak: a háború, forradalmak, és átrétegződés következményeit kollektív és egyéni pszichológiai problémaként ragadták meg, és ekként kezelték, állami intézményes keretek között. -- Sztálini korszak: a szubjektum kialakításának feladta más területek felé mozdult el: a személyi kultusz, a propaganda, és a pártbürokrácia rituális gyakorlatai felé.
A pszichotudományok és a pszichoterápia Magyarországon A XX. században döntő befolyással volt a magyarországi pszichotudományok alakulására: -A nyugati angolszász tudományos-terápiás diskurzus -A szovjet politikai fejlemények -A II. világháború előtt pedig a német és a francia pszichológia A pszichotudományok konjukturája nem ugyanakkor és ugyanazon a módon ment végbe, mint nyugaton vagy a Szovjetunióban. 1945 után a pszichoterápiás gyakorlat erősen a közpolitikához volt kapcsolva, ami meghatározta kik annak célpontjai A politikai kötöttség mellett azonban a nyugati import is jelen volt, félinformális kapcsolatokon és közegeken keresztül terjedtek a nyugati kutatási témák, terápiás technikák.
A pszichotudományok és a pszichoterápia Magyarországon 2. Az 1960-70-es években újraintézményesülés:- -Félnyilvános szakmai közegek intézményteremtő ambíciójából jön létre, s bár a közszférában van jelen, az eddigiekhez hasonló (sztálini típusú) közpolitikai funkciókat nem lát el -> újrakellett definiálni a társadalmi szerepét. -A nyugatról importált terápiás csoporttechnikák elsősorban a szakmai közösség építésére szolgáltak -> az informális szerveződés átmeneti szükségszerűségként volt meghatározva, a cél a formális intézményesülés volt., nyugati minta és módszerek alapján. -A szakembereknek nem állt érdekében a társadalom megváltoztatását ambicionálni. -A 70-es évek magyarországi pszichoterápiás diskurzusa már nem kapcsolja össze az individuális és társadalmi problémákat Ugyanúgy voltak társadalmi problémák, amelyek esetlegesen szakpolitikai válságtünet következményeiként jöttek létre, de ezeket kizárólag az egyén, mint pszichológiai értelemben vett személyiség patológiájaként értelmezték és kezelték.
A pszichoanalízis mint társadalomkritika Wilhelm Reich A pszichoanalízis a modernitás termelte ki. A polgári társadalom szexualitáshoz fűződő viszonya: a szexualitáshoz kialakított erkölcsös viszonya különbözteti meg az alacsonyabb társadalmi csoportoktól -> elfojtáshoz vezet -> tömeges neurózisok kialakulását idézi elő. a pszichoanalízis a társadalmi szexuális elnyomás tudatossá válásának kifejezője. Ez a freudi pszichoanalízis legfőbb társadalmi értelme. Az analitikus társadalmi jelenvalósága megtiltja, igen teljesen lehetetlenné teszi, hogy a nyilvánosság előtt hirdethesse: a neurózisok radikális pszichoanalitikus gyógyítókezelése össze nem egyeztethetõ a mai szexuális erkölccsel, a házassággal, a polgári családdal, s a polgári neveléssel.