Téli élmények Kirándulás a Mátrában Apukám kirándulást szervezett a barátaival Magyarország legmagasabb hegyére. Izgatottan vártuk az indulás napját. Az út hosszú és unalmas volt, de amikor megérkeztünk, az erdei ház látványa mindenért kárpótolt. Elfoglaltuk a szállásunkat, majd vacsora után megbeszéltük a másnapi programot. Elérkezett a reggel. Melegen felöltözve nekivágtunk a hegynek. Alig tettünk meg pár száz métert, havas domboldal dal fogadott bennünket. Ennek legjobban a gyerekek örültek. Vidáman futkosva elértük a csúcsot. Egy forró tea után fölmentünk a TV-toronyba. Innen gyönyörő kilátás nyílt a tájra. A hegyet popsi- tepsiken csúszva hagytuk el, közben felvételek készültek rólunk, amit örömmel néztünk végig az esti híradóban. Másnap fáradtan, de élményekkel telve indultunk haza. Remélem, máskor is ellátogatunk még a Mátrába. Szabó Márk 4.a A hógolyócsata Nagy volt a hó az udvarunkban. Szóltam a testvéreimnek, Dorkának és Bertának, hogy jöjjenek ki hógolyózni. Mikor megreggeliztünk, mindenki jó melegen felöltözött. Gyerünk ki az udvarra! A hó jó puha és formálható volt. Gyúrtam egy hógolyót, és megdobtam Dorkát: Bumm! İ is felmarkolt egy kevés havat, és megdobott a hátamon. Bertának nehezen ment meggyúrni, de a végén sikerült neki. Repültek a hógolyók: Durr! Durr! Nagyszerő érzés volt. Jól átázott a kesztyőnk, meg már éhesek is voltunk, így hát bementünk ebédelni. Evés után újra kijöttünk játszani. Építettünk egy hódombot. Ez mögé bújtunk, ha el akartak minket találni. Amire kijátszottuk magunkat, már besötétedett. Menni kellett vacsorázni. Jó kis nap volt, örültünk, hogy végre esett egy kis hó. Aschenbrenner Panna 4.a
Szenteste Összegyőlt az egész család, Nemcsak egy szők család, Hanem még nagyik és nagypapák. Többen lettünk, így mindenki ünnepel, Így lett fa alatt az ajándékokból több ezer! Hó teríti be decembert Fagyoskodva építem a hóembert, Nagyon vártam már a decembert! A mókus vacog a fa tetején, Magam is vacogok a kályha szélén. Látom, már jön a boldogság, Karácsonykor segítek feldíszíteni a fát! Barna, lila csillogás, Mikor látom az egész család mosolyát. Góbi Maja Sára 4.a Itt a karácsony!!! Felébredtem: milyen nap van ma? KARÁCSONY!!! Délelıtt végre tudtam pihenni egy kicsit. Azután 15 órakor átmentem a templomba, ahol pásztorjátékot játszottunk. Két órán keresztül próbáltunk, míg végre 17 óra lett. Megtelt minden pad, volt sok gyerek, felnıtt. Az elıadás elkezdıdött. 18 00 -kor lett vége, így végre hazamentünk. Bementem a szobába, ott voltak az ajándékok! Nagyon jókat kaptam: LEGO-t, könyvet és még sok minden mást. Aztán hazavittük a nagymamámat (mert ı feljött hozzánk a templomból). Utána hazasiettünk. Még egy kicsit nézegettem az ajándékokat és a feldíszített fát, majd elaludtam. Bárcsak minden nap ilyen lenne!!! és Lantay Levente 4.a
A szeretet ünnepe Az adventi naptár utolsó csokiját ehettük meg december 24-én. Ezen a nagy napon elkészültek a finom karácsonyi ételek, és szálltak a jó illatok. A családok elkezdték felállítani a szép karácsonyfákat. A mi házunkban is nagy volt a sürgés-forgás, mindenki sütött-fızött. Az összes gyerek boldogan díszítette a fenyıfát. A családfı felrakta a csúcsdíszt. Ettıl a pillanattól fogva elkezdıdött dött a szenteste, a szeretet ünnepe. Az asztalra került az ünnepi vacsora, és elkezdıdött a karácsonyi lakoma. A finom ételek után megajándékoztuk szeretteinket. A szeretet szállingózott, akár a nagy pelyhekben hulló hó. Minden család az égboltot kémlelte, hátha meglátnak egy hullócsillagot. Így mindenki szeretettel töltötte a téli szünetét. Így teletek az ünnepek Advent elsı vasárnapján án karácsonyi köntösbe öltöztettük a lakást. Elkezdtük találgatni, hogy milyen ajándékkal lepjük meg egymást. Egyik reggel kinéztünk az ablakon, és mindent hó borított. Nagyon megörültünk a húgommal, és már öltöztünk is, hogy lemehessünk hógolyózni. Eljött végre a várva várt nap. Együtt szépen földíszítettük a plafonig érı, gyönyörő fát. Csodálatos látvány volt a színes fényekkel, gyöngysorral és a szebbnél szebb díszekkel. Miután elfogyasztottuk a karácsonyi ételeket, felmentünk a szobánkba, és ott vártuk, hogy az ajándékok a fa alá kerüljenek. Egyszer csak meghallottuk anya hangját: - Gyertek, itt járt a Jézuska! Erre a perce vártunk már régóta. A fa alatt sok-sok ajándék várt ránk, és mi rögtön elkezdtük bontogatni ıket. Mindenki megkapta, amire vágyott. Azonnal ki az összes játékot. Egész este együtt játszott a család. Imádom a ez a legszebb ünnepünk. Ilyenkor varázslatos hangulat járja át az emberek is próbáltuk karácsonyt, lelkét. 4. b Bozsonyik Celina 4.c A téli szünetrıl A téli szünet rövid volt, mégis káprázatosan telt. Eljött karácsony napja. Mindenki szorgosan takarította a lakást. Én addig a mamámhoz mentem el. Észre sem vettem, de már szenteste lett. Összegyőlt a család. A sok ajándék ott mosolygott a fa alatt. Odaadtuk egymásnak ıket. Késıbb összeültünk, és elfogyasztottuk az ízletes vacsorát. Nemsokára szilveszter is ellátogatott. A Himnusz végén szomorúan sóhajtottam fel, hogy vége a 2009-es évnek. A többi napon pedig játszottam a sok új játékkal. Az én téli szünetem ily módon telt. Temesvári Eszter 4.d
Velünk történt Szinyei és a hazai táj c. kiállítás Az osztályfınökünk, Piroska néni egyik nap bejelentette, hogy az osztályt elviszi a Szinyeikiállításra. Nagy izgalommal vártuk a kiállítást, mert tavaly már voltunk egy hasonlón. Eljött a várva várt nap. Az osztály felkerekedett, útközben vígan beszélgettünk. A kiállításon az osztály szétszéledt, kétfıs csapatokra oszlott. A csapatok feladatlapot kaptak, amit igyekeztek legjobb tudásuk szerint megoldani. A feladatok érdekesek voltak. Több szinten sok festményt kellett megvizsgálni. Nem értek a mővészethez, de egy-egy kép tényleg tetszett. Én fıleg a tájképeket szeretem, például Szinyeitıl a Téli táj és az İsz fogott meg a legjobban. Szinte odaképzeltem magam, és azon gondolkodtam, hogy létezik-e ez a gyönyörő vidék. Hamar elrepült a kiállításra szánt idı, és sajnos indulni kellett haza. Útközben arról beszélgettünk, hogy kinek melyik kép tetszett a legjobban. Otthon az egész családnak elmeséltem, hogy milyen csodálatos kiállítást láttam. Remélem, Piroska néni legközelebb is elvisz minket egy újabb kiállításra. 5.a Láthatatlan Kiállítás November 21-ét már nagyon vártuk az 5.a osztályban, mert aznap mentünk a Láthatatlan Kiállításra Budapestre. Megismertük a vakok életét, megismerkedtünk a használati tárgyaikkal, melyet tapintással ismernek fel. İk braille-írással írnak, és beszélı számítógépekkel dolgoznak. Bementünk a sötét szobákba, ahol tapogatva ismertük fel mi is a tárgyakat, a paraszti udvar kellékeit; közlekedtünk városi forgalomba, voltunk piacon, szoborparkban, egy lakás konyhájában, nappalijában. Végül a büfében kizárólag fémpénzzel vásárolhattunk édességet, üdítıt. Egy valaki tudott csak jól tájékozódni, Rozi, aki a vezetınk volt. İ 23 éve nem lát, de mégis nagyon ügyesen irányított bennünket. Megrázó és különleges élmény volt, hogy hallottuk a hangokat, éreztük a tárgyakat, és mégsem tudtunk tájékozódni. Az egyórás séta végén Rozi kivezetett bennünket a fénybe, és szó szerint visszaadta a látásunkat. Mi azt gondoltuk: bárcsak mi is vissza tudnánk adni az ı látását! Felejthetetlen élmény volt. Ezt mindenkinek látni kell. Köszönjük, Rozi! Varga Bálint 5.a
Diáktoll A BIKA MEGFÉKEZÉSE Kocsis Árpád vagyok, kovács. Fent lakom a Budai várban, a Püspök utcában. Hál istennek nincs ellenség, fegyvert nem kell készíteni, és lovat is kevesebbet kell patkolni. Kedves barátom, az ácsok céhmestere szokott hozzám betérni beszélgetésre. Épp a minap beszéltünk arról, hogy az a hír járja, lenn a szigeten van egy Csehországból érkezett legény, akiben olyan erı lakozik, hogy magyar honban még nem talált méltó ellenfélre. Bárcsak nekünk is lenne egy ilyen erıs legényünk! Egyik nap éppen egy törött kardot javítottam, amikor egyszerre csak hallom, hogy az utcán nagy sikoltozás, lárma tör ki. Kiszaladok az utcára. Hát látom, egy megvadult, nagy bika rohan felém az úton. Gyorsan a fal mellé húzódtam, nehogy fel találjon öklelni. Az egyik sikátorból egy fiatal, de nagyon erıs legény ugrott ki, megragadta a bika szarvát, és úgy elrántotta az állatot, hogy az rögtön nekiment a falnak, s összerogyott. Ekkor vettem észre a mészároslegényeket, akik csak most érkeztek ide. Gyorsan megkötözték a bikát, s elhúzták. Még csak köszönetet sem mondtak Toldinak, mert mint kiderült, így hívták az ifjút. Meginvitáltam ıt estére. Vacsora közben Miklós elmesélte életét, s feltőnıen sokat kérdezett a cseh Mikoláról. Elmondta, szeretne megvívni vele. Örültem, hogy találkoztam egy ilyen erıs, becsületes legénnyel, aki méltó ellenfél lesz Mikolának. Karácsony Dávid 6.c AZ ARANY NYÍLVESSZİ Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ısi királyság. Ennek a birodalomnak volt egy királya, s annak egy városa és sok-sok földje, ahol a patakok sorjában csordogáltak keresztül-kasul. Ennek a királynak volt három fia: Ámbor, Jámbor és a kicsi Vilmos. Ezek az ifjak cseperedtek, cseperedtek, cseperedtek és a királynak ki kellett választani az utódját. Három próba elé állította a fiait: a bátorság, az erı és a becsület próbája elé. Aki nyer, megkapja a koronát, a jogart és az arany nyílvesszıt. És ha hiszitek, ha nem, Vilmos nyerte meg az összes próbát. Megkapva a nyereményeket, ezt mondta apjának: Apám, uralkodj még sokáig, mert én elmegyek feleségnézıbe, és magammal viszem az arany nyílvesszıt! s ahogy ezt kimondta, azzal el is tőnt. Tizenkét éven át ballagott céltalanul a nagyvilágban. Egyszer meglátott egy tornyot, s abban egy gyönyörő királylányt. Odament hozzá és megkérdezte: Hogy hívnak, szép tündér? A nevem Iluska, de nem juthatsz fel hozzám lovagom, mert a várat sárkány ırzi. Gyere le hozzám királylány, és megölöm azt a sárkányt! s hogy kimondta, megjelent a sárkány. Nagy csatát vívtak, de a királyfi átlıtte a sárkány szívét az arany nyílvesszıvel. Vilmos hazavitte Iluskát, bemutatta apjának. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és még máig is élnek, ha meg nem haltak. Pásztor Martin 5.a
A bécsi kirándulás Már nagyon vártuk ezt a napot! December 6-án reggel 7 órakor indultunk Bécsbe. Útközben jól éreztük magunkat a buszon, olykor egy kicsit hangosabbak is voltunk. Amikor beértünk az osztrák fıvárosba, tettünk egy buszos városnézést. Nagyon sok szép épületet, mőemléket tudtunk így rövid idı alatt megnézni. Közben érdekes és fontos információkat hallottunk az idegenvezetınktıl. Délelıtt a Schönbrunni kastélyt, a Habsburg császári család nyári rezidenciáját kerestük fel. Mielıtt beléptünk a kastélyba (fél 2-re volt idıpontunk), lehetıségünk volt a kastély udvarát, kertjét és az ott található vásárt felfedezni. A vásárban kipróbálhattuk német nyelvtudásunkat, amikor forró csokit kértünk. Nagyon büszkék voltunk, hogy sikerült németül megértetni magunkat, bár utána rájöttünk, hogy az eladó magyar. Voltak, akik ez idı alatt felkeresték a kastély kertjében található Kocsimúzeumot ill. a Pálma- és Sivatagi Házat. Amikor bementünk a kastélyba, mindenki kapott egy telefonhoz hasonló készüléket, amin keresztül megismerhettük a szobák és az egykori lakók történeteit. Minden nagyon szép volt, az aranyozott falak, a hatalmas csillárok, a festmények. A kastélylátogatás után Bécs legnagyobb karácsonyi vásárába mentünk, ami a városháza elıtti téren terült el. A városháza épületének az volt az érdekessége, hogy az ablakai úgy voltak kialakítva, mintha egy hatalmas adventi naptár lenne. Itt volt több mint egy óránk arra, hogy felderítsük, hol mit lehet vásárolni vagy megkóstolni. Néhány gyerek kipróbálta a kisvasutat, amivel bejárhatták a környéket. Ez az idı elég is volt, mert a végén már nagyon fáztunk. Hatalmas tömeg hömpölygött a téren, és nagyon megörültünk, amikor megláttuk az idegenvezetı zöld ernyıjét, ami a találkozási pontot jelentette. Ekkor elindultunk megnézni az esti belvárost. Gyönyörően ki volt világítva minden utca. Sok beöltözött emberrel találkoztunk, akikkel fényképezkedni lehetett. A séta után felszálltuk a buszra és elindultunk haza. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a napon. Ezt még az sem tudta elrontani, hogy egy kicsit fáztunk. Szívesen elmennék jövıre is! Reméljük, hogy tanáraink (Edit néni, Ági néni, Gyöngyi néni) már gondolkodnak a következı kiránduláson, amelyen próbára tehetjük német nyelvtudásunkat, és - nem mellesleg - ezeken a kirándulásokon mindig fantasztikus a hangulat. Lovassy Viktória 7. c
Viccek Az anyuka hazaér a munkából, és a kisfia azzal fogadja, hogy megmosta a kutya fogát. Ezt meghallván az anya kidobja a kisfia fogkeféjét, és vesz neki egy másikat. A gyerek megkérdezi: - Anya, miért dobtad ki a fogkefémet? - Mert megmostad vele a kutya fogát. - De anya, én a te fogkeféddel mostam meg! Pistike és barátja lélekszakadva szalad a benzinkúthoz: kérünk öt liter S Z T Á R Ó B A Z S Z R N Öt perc múlva - Nem elég. Kérünk még húsz litert! A kutas érdeklıdik: - Mihez kell ez a sok benzin, gyerekek? - Ne kérdezzen olyan sokat, csak töltse gyorsan! Ég az iskola! - Gyorsan benzint! visszaérnek: Két részeg verekszik a Lánchíd lábánál. Meglátja ıket a rendır, és odakiált: - Mi folyik ott? - A Duna! hangzik a válasz. - Ki tudja nekem megmondani, hogy mikor jó a fáról leszedni a gyümölcsöt? - kérdi a tanító néni. A kis Gazsi jelentkezik: - Amikor nincs otthon a szomszéd! - Hé kocsmáros, mennyibe kerül a sör? - A pohár 220, a korsó 330. - Aha, értem. És a sör? - Melyik az az állat, amelyiknek több mint a fele zsír? - A zsíráf! - Csontváz a bokorban. Mi az? - A tavalyi bújócska gyıztese! Bíró Zsolt 8. d Tojást hoz, de nem tyúk, nem is a húsvéti nyúl, szárnya van, de nem gólya, ezt mondja az óra. Mi az? (kakukk) Sánta Judit 6.a
Rejtvény B I O L Ó G U S Z C S I Y M O Z E N É S Z S Ő Á P O 30 különbözı foglalkozást rejtettem el a Találd meg, és Bárhogy vízszintesen, átlósan és megtalálod a akkor a nem húzott) megoldás. H E N T E S H S É Z R O M P I N C É R A Á V S D R D T A U N M N L D Ő B O T Á U İ P Y Í E Á A M A F E S D N Ó O R K S V A N H R Z O Ó L M Ó E Z T L K F S Y S R U O Ó D A L E Á O C İ Í R N Z T A X I S R T Á T T A A Ó B U R K O L Ó K S Ó V T I T K Á R N İ S A E C I P É S Z A K Á C S T F táblázatban. húzd át ıket! kereshetsz: függılegesen, visszafelé is. Ha foglalkozásokat, megmaradt (át betőkbıl kijön a