Római jog IV. Az öröklés folyamata a végrendelet megtámadása az anyagi mellőzhetetlenség sérelme miatt Aki a jogosultak közül kötelesrészét nem kapta meg, mert az örökhagyó - egészen kitagadta, vagy - mellőzte vagy - kevesebbet hagyott neki a köteles részénél az jogosult egy q uerela inofficiosi testamenti nevű keresetet (kérelmet) indítani a végrendeleti örökösök ellen a százszemélyes bíróság előtt. Ha a bíróság úgy találta, hogy a felperes alaptalanul lett mellőzve, kitagadva vagy megrövidítve, vagyis a panaszló ezt bizonyította, akkor a bíróság érvénytelenné nyilvánította a végrendeletet (legalább) abban a részében, amely a panaszló mellőzhetetlenségét sértette. a querela inofficiosi testamenti Jellemzők (4): - vindictam spirans ( bosszúért lihegő ) actio, mert csak maga a mellőzött indíthatta. Lehetősége megszűnt a sérelmes fél halálával, a sérelem megbocsátásával (pl. a végrendeletelismerésével); - praeiudiciális kereset - mert siker esetén megelőzi a panaszló öröklési keresetét; - az örökhagyó halálától számítva öt éven túl jogvesztő; - szubszidiárius jellegű, csak akkor indítható, ha egyéb jogsegély nem áll rendelkezésre. pl. alaki mellőzhetetlenség sérel me miatt a filius familiasnak öröklési kereset (hereditas petitio) áll rendelkezésére, de ha a filius familiast kitagadta vagy köteles résznél kevesebbre nevezte ki az örökhagyó, akkor csak a querela állt rendelkezé sére. A q uerela sikertelensége esetén a panaszos elvesztette törvényes öröklési jogát, s azt is, amit juttattak neki. querela inofficiosae donationis vel dotis Az örökhagyó persze a kötelesrészt kijátszhatta úgy is, hogy vagyonának jelentős részét életében ingyenesenelidegenítette (ajándék, hozomány címén). Ha ezek miatt azelidegenítés előtti vagyon alapján kiszámított kötelesrész a hagyatékból nem telt ki, a kötelesrészre jogosultnak egy ún. q uerela inofficiosae donationis vel dotis állt rendelkezésére a megajándékozott ellen, mellyel megdönthette az ajándéknak vagy a hozománynak a kötelesrészt sértő részét. Ez a későbbi császárkorban kialakult eszköz teljesen a querela inofficiosi testamenti szabályai szerint futott le. anyagi mellőzhetetlenség (3) Justin ianus a kétféle mellőzhetetlen séget egybekapcsolt a: két n ovellája a 18. (536-ból) és a 115. (542-ből) lén yegesen változtatott a rendsze ren: a. A kötelesrészre jogosultak tov ábbra is a lemenők, felmenők és a testvérek (említett feltétellel) v oltak. De a le men őkre é s felmen őkre n ézve e gybe kapc solta a z a la ki és az an yagi mellőzhetetlen séget, vagyis a le men őt és a fe lmen őt örökössé kellett kinevezn i, s kötelesrészét is meg kellett adn i. b. Taxat íve megállapította a kitagadás leh etséges okait, lemenőkre és felmenőkre kü lön- kü lön. Kitagad ás c sak a törvén yben fe lsorolt é s a végrendeletben megjelölt okból volt érvén yes, s a részesülő örökösökn ek kellett az ok valódiságát bizon yítani. c. A köte le sré szt fe lemelte a törvénye s örökré sz - egyharmadára, ha a j ogosult t örvén ye s örökré sze a telje s ha gyaté k egynegyede vagy ann ál n agyobb lenne, - felére, ha kisebb a teljes hagyaték negyedénél. querela - Justinianus Justinianus a querelanak csak akkor adott helyt, ha a kötelesrészre jogosult semmit sem kapott. A q uerela hatása továbbra is az volt, hogy a mellőzöttre vonatkozó részében megdőlt a végrendelet, s rendes hagyatéki perrel (hereditatis petitio) az egész törvényes örökrészét kérhette a panaszló. De ha valamit is juttattak neki, csak kötelesrészének mértékéig kérhetett kiegészítést, actio suppletoriaval, ami egy megtérítési (rei persecutorius) kereset volt.
Szükségképpeni örökösök voltak: az örökhagyó suus családtagjai, valamint az örökhagyó rabszolgája, akit felszabadítás mellett nevezett örökössé (servus cum libertate institutus) Szükségképpeni örökösök, mert örökössé kell lenniük akaratuk ellenére is, tehát akkor is, ha a hagyaték passzív! az öröklés folyamata acquisitio hereditatis A házon kívüli örökösök (extranei heredes - voluntarii heredes) ezzel szemben csak saját aktusukkal szerezhették meg az örökséget, vagyis be kellett lépniük az örökösi pozícióba (aditio hereditatis). Vonatkozik ez végrendeleti és törvényes házonkívüli örökösökre is. A meghívott házon kívüli örökösök a megnyílással jogot szereznek az örökség elfogadására illetve visszautasítására. A megszerzésig nem tekinthetők örökösnek, a hagyatékot pedig nyugvó hagyatéknak tekintik a megszerzésig. A meghívott a megnyílt örökséget vagy örökrészt vagy csak egészében szerezheti meg vagy egyáltalán nem. Az örökség megszerzése történhet formához kötött cretioval, vagy formátlanul ún. pro herede gestioval. cretio - ünnepélyesen elmondott szófordulat ( hereditatem adeo cernoq ue - belépek az örökségbe és kinyilvánítom ezen elhatározásomat), - eredete valószínűleg a végrendeleti örökléssel kapcsolatos: a végrendelkező általában megkövetelte, hogy a meghívott egy formális elfogadó (megszerző) nyilatkozatot tegyen, - a cretio az örökhagyó házában, civiljogi szavakkal, tanúk előtt ment végbe - aki ezt a formát elmulasztotta, de a hagyatékot elfoglalta, az egyévi elbirtoklással vált örökössé. Később a formaságok e téren is lazultak. A cretiot a klasszikus korban már csak akkor alkalmazták, ha az örökhagyó ezt végrendeletében kifejezetten előírta, rendszerint száz napot szabván a cretio foganatosítására a meghívás tudomásulvételétől számítva: ún. cretio vulgaris. más esetben pótolhatta azt az aditio vagy pro herede gestio is: ún. cretio imperfecta.) - Justinianusnál a cretio már ismeretlen. pro herede gestio Ha a végrendelkező nem kívánt meg formális elfogadó nyilatkozatot, akkor az örökséget alakiságok nélkül is meg lehet szerezni. Pro herede gestionak (örökösként való fellépésnek) számít minden olyan magatartás, amelyből nyilvánvaló, hogy az adott meghívott személy örökösként viszonyul a hagyatékhoz. pl. az örökséget vagy egyes abba tartozó vagyontárgyakat birtokba vesz, rendelkezik a hagyatéki tárgyakról, keresetet indít a hagyatéki adósok ellen, megfizeti az örökséget terhelő adósságokat, vagy egyezkedik a hitelezőkkel. Ha a házon kívüli örökös nem akarja megszerezni az örökséget, akkor csupán tartózkodnia kell minden olyan cselekménytől, ami elfogadásként lenne értékelhető. Természetesen ki is nyilváníthatja, hogy lemond az örökségről (repudiare, ommittere hereditatem). a bonorum possessio megszerzése Törvényes, végrendeleti vagy végrendelet elleni örökösök kérhetik a praetortól (agnitio), hogy az utalja be őket a hagyaték birtokába. A praetor egy rövid vizs gálat után, decretum útján adja meg a bonorum possessiot. Ha többen kérik a bonorum possessiot, akkor a praetor az edictumban meghirdetett sorrendben utal be a birtokba, de mindig bizonyos határidőhöz kötve az igénylés lehetőségét. A sorrend: 1. b.p. contra tabulas 2. b.p. secundum tabulas 3. b.p. intestati (törvényes örökösök az osztályok sorrendjében, az unde cognati között a fokok sorrendjében) Bizonyos esetekben a praetor alaposabb vizsgálatot is folytathat (causae cognitio) és az alapján utal birtokba. usucapio pro herede Mint az, aki res mancipit mantipatio nélkül szerzett, vagy házasságot coemptio nélkül kötött, megszerzi a tulajdont, a férji hatalmat a formai szerzőügylet hiányát pótló elbirtoklással, úgy a civiljog szerint az is, aki az ünnepélyes cretio nélkül vett birtokba egy hagyatékot vagy hagyatéki részt, megszerzi az örökösi minőséget egy évi elbirtoklással. 1. Az ősi elbirtoklás sem titulust, sem bona fidest nem kívánt meg, ekként elbirtoklással örökössé válhatott nemcsak az, aki végrendelet vagy törvény alapján meg volt híva az öröklésre, de bárki, aki - joggal vagy jog nélkül - beült a hagyatékba, és sikerült azt egy évig megtartania. Természetesen nincs szüksége erre az elbirtoklásra a necessarius heresnek, s viszont ez esetben más sem birtokolhatta el a hagyatékot vagy hagyatéki dolgot, mert hisz itt a hagyaték egy pillanatra sem volt üres. (itt nem volt hereditas iacens).
usucapio pro herede (2) 2. Ez az elbirtoklás fenntartotta magát a klasszikus korig a maga ősi jellegében, azaz nem kellett hozzá sem titulus, sem bona fides akkor sem, mikor a tulajdonelbirtoklásnál a jogtudomány e kellékeket már kifejlesztette. A hagyatékot továbbra is el lehetett foglalni az öröklésre való jogosultság nélkül. Sőt az intézmény a gyakorlatban idővel oda fajult, hogy az egész hagyaték vagy hagyatéki rész (azaz az örökösi minőség) elbirtoklásábólegyes hagyatéki dolgok elbirtoklásává vált (szintén egy év alatt még ingatlanra is!). usucapio pro herede (3) Ez azt jelentette, hogy a hagyaték dolgai - mielőtt az örökös azokat birtokba vette volna - szabad préda tárgyai voltak: hagyatéki dolgot bárki elfoglalhatott lopás nélkül, és egy évi elbirtoklással tulajdont szerezhetett rajta. Éppen ezért, hogy a dolog lopott volta (furtivitás), mint elbirtoklási akadály útba ne álljon, a civiljogban kizárták a furtum köréből a hagyatéki dolgokat. A cél ezzel az volt, hogy az örököst a hagyaték elfogadásában siettessék azért, hogy a hagyaték sorsa sokáig bizonytalanságban ne maradjon, s legyen, aki örökösként a hagyaték hitelezőinek feleljen s a szakrákról gondoskodjék. (Római felfogás szerint az örökhagyóra nagy szégyen volt, ha nem akadt örököse.) usucapio pro herede (4) Ez a primitív inté zmény azonban idővel mégis tarthatatlanná vált. 3. A praetor nem respektálta a praetori örökös keresetével szemben, s Hadrianus óta a civiljogi örökös keresetével szemben sem volt hatályos, vagyis a rosszhiszemű birtokosnak ki kell adnia a hagyatéki tárgyakat a civiljogi örökösnek, még akkor is, ha az elbirtoklási idő letelt. 4. A klasszikus jogászok pedig improba usucapio-nak bélyegzik. Végül Marcus Aurelius teljesen eltörölte, s a hagyatéki dolgok elfoglalását közüldö zés alá eső bűncselekménnyé (crimen expilatae hereditatis) tette (a régi hagyományra tekintettel tehát még mindig nem furtummá). testamenti factio passiva Az öröklési képesség (testamenti factio passiva) alapja a commercium-képesség (civis, latinus) de nem kell cselekvőképesség, csak határozott személynek kellett lennie az örökösnek. Végrendeleti öröklésnél az öröklési képességnek meg kellett lennie a delatiótól az aq uisitióig, sőt a végrendelet készítésekor is. (inspectio trium temporum) Törvényes öröklésnél csak a megnyílás és megszerzés között végig meg kell lennie az öröklőképességnek vérendelet készítés megszerzés megnyílás incapacitas A megfe le lő id őben meglév ő öröklőképessé g az onban ne m mind ig volt elé g az örökössé válásh oz. Bár a ré gibb ( köztársasági) jogban, v ala mint a ké sői császári j ogban a testamenti factio passivan kívül semmi egyéb feltétele nem volt ann ak, hogy valaki örökös lehessen. A közbeeső korszakban azonban a kezdődő császárság törvényhozása a végrendeleti öröklés terén (a törvényesen nem!) még egy különös képességet kívánt meg a meghívottól örökössé váláshoz, ti. az örökség megszerzésére vonatkozó képességet (capacitas). Aki ezzel az utóbbi képességgel nem bír (incapax), annak érvényesen megnyílik ugyan a hagyaték, de azt nem szerezheti meg, hanem elejti, minek következménye az, hogy - ha az incapax e gyed üli örökös, illetőle g - ha minden kin evezett örökös incapax, akkor a végrendelet - örökös h íján - me gdől é s a törvén ye s öröklé s áll be; - ha az incapax c sak részben örökös, akkor az ő hagyatéki része ca ducummá (elesett örökrésszé) válik. incapacitas (2) a.) Az incapacitas fő esete az volt, amely a lex Julia de maritandis ordinibus és a lex Papia Poppaea rendelkezése alapján sújtotta a házasságon kí vül élőket és a gye rmekteleneket. E törvények szerint - a házasságköteles korban levő, de házasságban ne m élő férfi vagy nő (coelebs) a rá megnyílt végrendeleti örökség vagy hagyomány megszerzésé re egészen ké ptelen, - a gyerme ktelen (orbus) pedig csak a felét szerezheti meg; - gyerme ktelen házastársak pedig egymás hagyatékának csak egytized ré szét szere zhették meg. b.) A másik e mlítendő e set a latinus Junianus-é a lex Junia Norbana értelmében. Mindkét e setben elhárítható azonban az akadály, ha az örökössé meghívott az incapacitas okát a hagyatékról való tudomásszerzé stől 100 nap al att megszünteti (házasságot köt, latinus Junianus megszerzi a civitast). A justinianusi jogban mi nd a két e set i smeretlen.
indignitas Az örököstől, aki már megszerezte az örökséget, aki tehát öröklőképes és az örökség megszerzésére is képes (capax) volt, a fiscus (néha más) elvonhatja az örökséget méltatlanság címén extra ordinem lefolytatott perrel (eripere, innen bona ereptoria.) Méltatlan az örökségre többek között az, aki - az örökhagyó ellen súlyosan vétkezett (pl. megölte, bántalmazta, ápolását elhanyagolta), - aki akadályozta a végrendelkezési aktust, vagy - aki a végrendeletet meghamisította, eltitkolta, alaptalanul megtámadta. Az örökrészétől megfosztott személy névleg továbbra is örökös marad (nomen heredis, ius sepulchri), a fiscus viszont nem örökös, csak heredis loco est, s az elvett örökrészt cum onere - terhekkel kapja (hagyományok, felszabadítások). a megnyílt öröklés átháramlása - transmissio A megnyílással a házon kívüli meghívott csak a lehetőséget szerzi meg arra nézve, hogy az örökséget megszerezhesse. Ha meghal a megszerzés előtt, ez a joga a régibb civiljog szerint elenyészik, s örököseire nem megy át. A későbbi jog azonban elismerte az örökség átszállását a meghívott személy örököseire. 1. Előbb csak a praetor adott ezeknek bonorum possessiot, ha elődjük kül ső akadály mi att (pl. távollét, fogság stb.) gátolva volt az elfogadásban (transmissio ex capite in integrum restitutionis) 2. A posztkl asszi kus jogban, ha egy infans halt meg mielőtt megsze rezte volna az örökséget, akkor pater familiasa léphetett a helyébe örökösként. vérendelet megszerzés készítés halál megnyílás transmissio (2) 3. Theodosi us császár (450-ben) adta meg a végrendelet felnyitása előtt (de az örökhagyó halála után) me ghalt végrendeleti örökös le menőinek a jogot, hogy elődjük helyett elfogadhassák a hagyatékot (transmissio Theodosiana) 4. Justini anus (529) általánosította ezt a kedvezményt minden me ghívott örököseire a delatiotól számított egy éven át, illetőleg a deliberatio (meggondol ás) határi dején belül (transmissio Justinianea). Transmissio esetén természetesenaz előd jogán történik az elfogadás az utód által, s nem új delatio áll be. in iure cessio hereditatis A régibb civiljog a törvényes örökösnek (csupán ennek, a végrendeletinek nem) megadta a lehetőséget, hogy a rá megnyílt, de még meg nem szerzett hagyatékot in iure cessioval (itt = színleges hereditatis petitio) másra átruházhassa. A civiljog szerint a szerző ekkor nem csupán az egyes hagyatéki dolgokat, hanem magát az örökösi minőséget szerzi meg, épp ezért ez az átruházás csak a hagyaték megszerzése előtt foglalhatott helyt, mert a megszerzett örökösi minőség már eltörölhetetlen. Vagyis ez az eset a törvényes örökösök közül csak a proximus agnatusnál fordulhatott elő, a suusnál nem. Az örökség-átruházás gyakorlati célja leginkább a successio ordinum et graduum hiányának pótlása volt. in iure cessio hereditatis (2) Később az in iure cessio hereditatis lehetséges volt a hagyaték megszerzése után is bármely örökösnél, de ekkor ennek lényegesen eltérő hatása volt az előbbitől. Az előbbinél maga az örökösi minőség ruháztatott át, emitt csupán a hagyatékban levő egyes dolgok, mégpedig csak a testi dolgok, a követelések kivételével; ez utóbbiak ugyanis egyszerűen megszűnnek, mivel átruházásukra az in iure cessio alkalmatlan, de benne mégis lemondás nyilvánul meg. In iure cessio hereditatis a megszerzés előtt universalis successiot jelent az átruházó a maga helyébe lépteti örökösül a szerzőt In iure cessio hereditatis a megszerzés után singularis sucessiot jelent az átruházó örökös marad továbbra is, s felel a hagyaték adósságaiért, melyek természetesen nem szűnnek meg Az in iure cessiót a justinianusi jog egyik alakjában sem ismerte. az öröklés jogi hatása Az aditioval, acq uisitioval az örökös az örökhagyó universalis successorává, azaz minden átháruló jogának és kötelezettségének utódjává lett. Az örökhagyó jogai és kötelezettségei abban az állapotban mentek át az örökösre, amelyben az örökhagyónál voltak. pl.: - ha az örökhagyó elbirtokló félben volt, az örökös folytatja az elbirtoklást; ha az elbirtoklás az örökhagyó rosszhiszeműsége miatt ki volt zárva, az örökös - saját jóhiszeműsége ellenére - örökli a birtok rosszhiszeműségét; - ha vitiosus possessor volt, az lesz az örökös is stb.
az öröklés jogi hatása (2) Az örökléssel a hagyatéki vagyon beolvad az örökös vagyonába, s ott semmiféle különállást többé nem őriz meg. Ebből folyik, hogy 1. mindazok a jogviszonyok, melyek az eggyé vált két vagyon (az örökhagyóé és az örökösé) közt előzőleg fennállottak, confusio vagy consolidatio által megszűnnek, 2. a hagyaték hitelezőivel szemben az örökös teljesen abba a helyzetbe jut, amelyben saját hitelezőivel szemben van, azaz közvetlenül felelős nekik egész vagyonával (nem csak az öröklöttel!). H2 Öh Ör H2 Ör H1 felelősség H1 beneficiumok túlterhelt hagyaték esetén Az elv az örököst kétes, túlterhelt hagyatékoknál igen súlyos helyzetbe hozhatta, mert ha örökössé vált szükségszerűen, vagy egyszer elfogadta a hagyatékot, akkor többé nem szabadulhatott az adósságoktól, még ha azok az elfogadáskor ismeretlenek voltak is előtte. Csak igen kivételes esetben volt lehetőség in integrum restitutiora, például egy minor vagy katona esetében. 1. A necessarius heres suus mentesítésére, akinek egyébként módjában sem lett volna a következményt elhárítani, adta a praetor a beneficium abstinendi kedvezményét. Ha ezt a suus megkapja, a praetora bonorum possessiot a sorban következő meghívottnak ajánlja fel, ha ilyen nincs a hagyatékot a hitelezőknek adja át. A tartózkodó suus kereseteit, valamint az ellene irányuló kereseteket a praetor denegálja = cum viribus hereditatis felelősség beneficiumok túlterhelt hagyaték esetén (2) 2. A servus cum libertate institutus, aki szintén heres necessarius, nem kaphat beneficium abstinendit, de a praetor neki megadja a separatio bonorumot. Ezzel a hitelezők követelésének végrehajtása a hagyatékra korlátozódik, és ezáltal a volt rabszolga saját szerzeményei illetve személye mentes lesz a végrehajtás alól (tulajdonképpen cum viribus felel). 3. Az ból adódó súlyos helyzet megkönnyítésére szolgált extraneus heres esetében a praetor által adott beneficium deliberationis = haladék a megfontolásra, ami azonban természetesen nem biztosított meglepetések ellen. Ha az extraneus elfogadta a hagyatékot a meggondolás után, akkor ultra vires felelt. beneficiumok túlterhelt hagyaték esetén (3) 4. Justinianus szintén az extraneusok számára hozta be azt a kedvezményt, hogy ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való tudomásulvétel után 30 napon belül hatósági ellenőrzés alatt (egy felesketett hivatalnok - tabularius - közreműködésével) leltározni kezdi a hagyatékot, s ezt további 60 nap alatt be is fejezi (beneficium inventarii), akkor csak a leltárba felvett hagyaték erejéig felel: pro viribus hereditatis felelősség. Ha az örökös elmulasztotta a leltár készítését, akkor a régi szigorú felelősség érvényesült. A beneficium inventarii kizáró viszonyban volt a beneficium deliberationisszal. Az örökös vagy egyiket, vagy másikat választhatta. Az örökös felelőssége a túlterhelt hagyatékért Főszabály: necessarius heres ben. abstinendi cum viribus heredit. a. suus b. libertus separatio bonorum cum viribus heredit. voluntarius heres ben. deliberationis ben. inventarii cum viribus heredit. pro viribus hereditatis beneficiumok túlterhelt örökös esetén Az ultra vires elv a másik oldalról méltánytalan kárt okozhatott a hagyaték hitelezőinek akkor, ha az aktív hagyaték eladósodott örökösre szállott, mikor ők az örökös hitelezőivel egy sorba kerültek. Ennek megelőzésére vezette be a praetor a beneficium separatio nis kedvezményét, mely abban állott, hogy a h agyatéki h itelezők kérelmére - azzal a feltételle l, h ogy az örökös e lle ni ke resete kről lemondan a k - me gen ge dte ne kik a hagyatéki va gyon elkü lön íté sét az örökös vagyonát ól, az ő kielé gítésü k céljára. Ezt a kedvez mén yt ne m kapta me g az a h itele ző, - aki már tá rgyalá sba bocsátkozott az örökösse l (no men h eredis secutus est) - általában ne m volt he lye e kedvez mén yne k, h a az elvá lasztás a h agyatéki vagyon össze kevere dé se folytán már n em v olt e sz közölh ető, - vagy már 5 év e ltelt. Ugyanezt a kedvezményt kérhették a hagyományosok is, de csak a hagyatéki hitelezők utáni kielégítéssel.