ÖSSZEFOGÁST MOST!* Alapvetések Tegyük élhetővé Magyarországot! I. A KÖZÖSSÉG A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁGÉRT párt alapprogramja II. A KÖZÖSSÉG rendszerkorrekciós tézisei Kiindulópontok Körülöttünk a világ Hogyan tovább? Szemléletváltás a szakpolitikákban 1. Gazdaságpolitika 2. Társadalompolitika Szociális juttatások Nyugdíjrendszer Egészségpolitika Oktatáspolitika Kultúra és közművelődés Vidék és agrárpolitika Iparpolitika Környezetpolitika Energiagazdálkodás Vízgazdálkodás Közszolgálat Önkormányzatiság és területi közigazgatás Bírósági rendszer Rendvédelem III. Mellékletek / 1-7 / * A Közösség a Társadalmi Igazságosságért párt alapításakor az együttműködés alapjaként elfogadott, Szociális Unió által készített program 1
ÖSSZEFOGÁST MOST!* ALAPVETÉSEK Szövetkezzünk közös jövőnkért! A Közösség a Társadalmi Igazságosságér Párt /a továbbiakban: KÖZÖSSÉG/ olyan politikai szerveződés, amely erkölcsi és értékrendjét tekintve tradicionális, a haladó európai értékeket, a demokráciát és az öko- szociális piacgazdaságot vezérlő fonalaként fogadja el. A globális rendszer újraszerveződési folyamatában a nemzeti értékek megőrzését, a nemzeti érdekek képviseletét feladatának tekinti. Társadalomszemléletében szociális, célja olyan Magyarország kialakítása, amely a társadalom minden tagjának egyenlő esélyt biztosít az előre haladáshoz és ahol a környezettel harmóniában élő ember megteremtheti a jövő generációi számára a fenntartható környezeti és gazdasági feltételeket is. A KÖZÖSSÉG működését valódi közösségekre kívánja alapozni, ahol mód és lehetőség nyílik a közélet helyi és tágabb kérdéseinek megvitatására, közös értékek kialakítására. A KÖZÖSSÉG olyan politikai kultúrát kíván teremteni, amely a közélet iránt érdeklődő emberek számára egyénenként is az élet kiteljesedését jelentheti, elindulást egy nyitottabb, élhetőbb társadalom felé vezető úton. A KÖZÖSSÉG a nemzeti és keresztény értékeket büszkén felvállaló társadalmilag elkötelezett erőt hoz létre, amely kérlelhetetlenül fogja képviselni a munkajövedelmükből élők, a helyi kisvállalkozások és az állástalanok érdekeit. Hazánk akkor válhat az európai nemzetek demokratikus közösségének egyenjogú és egyenrangú tagjává, ha meghaladja az elmúlt 22 év bárhonnan eredő hibás döntéseit, ha ökoszociális azaz szociális, ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható - állammodellt hoz létre, amely elismeri, tiszteletben tartja, garantálja és védi az emberi, polgári és közösségi jogokat. Ápolja nemzeti kultúránkat. Célkitűzéseinket az egész hazánk számára alkottuk! A KÖZÖSSÉG stratégiai célkitűzései - demokratikus, tiszta és átlátható döntéshozatali mechanizmus keretében kimunkált, társadalmi párbeszéden és szakmaiságon alapuló stabil szabályrendszer megalkotása; - olyan politika képviselete, amely a társadalom integrációjának kívánalmaihoz igazítja a gazdasági racionalitás követelményeit, s a méltó élethez való hozzáférést mindenki számára elidegeníthetetlen szükségletként és jogként tekinti; - olyan demokratikus állam megszilárdítása, amelyben hazánk polgárai európai magyarként határozhatják meg önmagukat; - olyan anyaország felépítése, amelyre büszkén tekinthetnek honfitársaink és a határainkon túl élő nemzettársaink; 2
- a képviseleti és a részvételi demokrácia intézményes, alkotmányos összhangjának kialakítása, beleértve a természetes alapon létrejött civil- és más képviseleti szervezetek ellensúlyát a pártcélokkal szemben; - nemzeti és alkotmányos hagyományaink büszke felvállalása, az ökológiai és szociális alapjogok együttes garantálása, az európai értékeken nyugvó, társadalmi viszonyaink sokszínűségét jobban leképező, és a párbeszédet garantáló kétkamarás közjogi modell visszaállítása; - kiszámíthatóan színvonalas képzés, egzisztenciális biztonság és vonzó nemzeti jövőkép a felnövekvő nemzedéknek; - a képzett és a képzetlen állástalanok, a saját családi vállalkozásukból és a bérből, fizetésből élők, az életük munkája és több évtizedes járulékfizetésük eredményeként nyugdíjban részesülők érdekeinek megalkuvásoktól mentes, eltökélt képviselete; - a kultúra, az erkölcsi normák, a hitvállalás értékhordozó szerepének elismerése; - fellépni minden, a társadalmi viszonyainkat, térségi állapotainkat, európai partneri kapcsolatainkat destabilizáló szélsőséggel szemben; - a meghaladottá vált, jórészt mesterségesen fenntartott ideológiai és politikai alapú társadalmi törésvonalak és a gyűlöletstruktúra feloldása párbeszéd útján. VALLJUK: - hogy minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges, - hogy mindenkinek joga van a munkához, a munkahely biztonságához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, a lakhatáshoz, a lakhatás biztonságához. E jog érvényesülését az államnak a versenyszféra keretei között álláslehetőséghez nem jutó állampolgárok számára közösségi tulajdonú gazdasági szervezetek működtetésével, méltó megélhetést biztosító szociális munkahelyek létrehozásával, a közmunka rendszer fenntartásával és kiterjesztésével kell biztosítania, - hogy az egyenlő munkáért, megkülönböztetés nélkül mindenkit egyenlő bér illet meg. Minden dolgozónak a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő bérezéshez van joga. Továbbá mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz, - hogy az ország minden polgárának joga van a testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot az államnak - az egészségügyi ellátás és a munkavédelem megszervezésével - kötelessége garantálni. - hogy hazánk minden polgárának joga van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és a munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. Az államnak az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével kell megvalósítania. - hogy az államnak biztosítania kell az állampolgárok számára a művelődéshez és az oktatáshoz való jogot. Mindez a közművelődés kiterjesztését és általánossá tételét, az ingyenes és kötelező általános iskolát, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatást, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatását beleértve mindenkori kormányzat alapvető feladatköre. 3
Tegyük élhetővé Magyarországot! A KÖZÖSSÉG alapprogramja Gazdaság Tervezzük újra Magyarországot! Magyarország, mint az elmúlt évszázadban annyiszor, ismét olyan válságba került, ami gazdasága konszolidálásának és stabilizációjának szükségességét veti fel. Az állam gyakorlatilag a csőd szélére került, azt a legutóbbi időkig a külső források alapvetően az IMF és az EU hitelek tartották életben. (Állandósult az ikerdeficit, a folyó fizetési mérleg és az államháztartás együttes hiánya), s mellette új elem a gazdasági teljesítmény- és a tudástőke csökkenése. A tennivalók részben azonnaliak, részben több évet átfogó program kidolgozását és következetes végrehajtását igénylik. Országstratégiánk alapjai A kiindulási alap az ország hosszú távú, a fenntartható fejlődés követelményeinek megfelelő, a várható világtrendekhez igazodó, ezért több változatban testet öltő és a folyamatosan változó feltételekre reagáló társadalompolitikai és gazdaságfejlesztési stratégia. A Nemzeti Fejlesztési Programok ezt nem képesek helyettesíteni, hiszen nem többek, mint egymás mellé rakott, de egymással nem összehangolt, alulról, a különböző lobbi érdekek alapján felépült részelképzelések, amelyekről nem tudni, hogy segítik-e egymást vagy inkább korlátozzák, kioltják. Ezért meggyőződésünk, hogy a társadalom GPS -e a társadalmi közmegegyezésen alapuló újratervezés igényét jelzi. Az országos újratervezés elemei: 1. Harmonikus fejlődést! Az exportorientált fejlődés és a belső fogyasztás által indukált növekedés összhangjának megteremtése. Véget kell vetni annak a téves gyakorlatnak, amelyik az exportvezéreltséget és a belső fogyasztás bővülését egymás ellentéteként kezeli. 2. Fordulatot a fejlesztéspolitikában! A külföldi tőke importjára alapozott kizárólagos gazdaságfejlesztési gyakorlatot fel kell váltani egy nemzetközi együttműködést vállaló, ám a hazai erőforrások racionálisabb hasznosítását biztosító fejlesztéspolitikával. Ennek lényege a humán tőke gyarapodását szolgáló befektetések növelése (oktatás), a természeti adottságok (vízbázis) és infrastruktúra kapacitások (logisztikai lehetőségek) tudatosabb, összehangolt hasznosítása; 3. A közüzemi hálózatos szolgáltatások közfelügyeletének megteremtése. 4
4. A prioritások újratervezése A magyar gazdaságban kiemelkedő helyet kell elfoglalniuk azoknak az ágazatoknak, amelyek komparatív előnyöket biztosítanak, mint pl. a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a környezetvédelmi ipar, egészségügyi szolgáltatások és a turizmus. A fejlesztésre érdemes területek meghatározása csak cost-benefit elemzés alapján és után történhet meg. 5. Új agrárstratégia Adottságainkat és az EU agrárpolitikájának előre jelezhető változásait felmérve ideológiától mentesen kell kialakítani a racionális birtokpolitikát, kijelölni a technológiai fejlesztés irányát, az élelmiszeripar helyét, szerepét. A vidékfejlesztést a földcsere, a szövetkezés, a nagybérlői rendszer kontrollja és a térség-köztulajdon prioritásai alapján kell újraszervezni. A családi gazdaságok támogatása és azok mérethatékony szerveződéseinek elősegítése prioritást kell, hogy élvezzen. Programra van szükség ahhoz, hogy a föld mint az utolsó privatizálható, és ezért tőkésedésre alkalmas eszköz szinte kizárólag magyar tulajdonban maradjon. 6. Új államháztartási filozófiára van szükség A terület rendbetételéhez nem kerülhető el egy, a teljes költségvetési szférára kiterjedő átvilágítás, és ennek alapján a funkciók és szervezetek újrarendezése. Mára a költségvetési intézmények olyan szövevényes rendszere alakult ki, amelyben követhetetlenek a döntési és pénzügyi folyamatok, ezért gyakorlatilag ellenőrizhetetlen az előirányzatok tervezésének és a költségvetések végrehajtásának menete. Elő kell készíteni az államháztartás legalább 30 éve húzódó reformját. Ez az államháztartás körébe tartozó egyes alrendszerek működési mechanizmusát meghatározó elvek olyan megváltoztatása, amely alapján a rendszer hatékonyabban, célszerűbben, takarékosabban (ha úgy tetszik, kevésbé pazarlóan), a szolgáltatást igénybe vevők részére jobb ellátást biztosítva működik, mint annak előtte. Az átalakításnak ki kell terjednie az oktatási, az egészségügyi, az önkormányzati rendszerre, a nyugdíjrendszerre, az államháztartás gazdálkodási rendjére. Átgondolt, a legkisebb részleteket illetően is jól előkészített, széleskörű társadalmi párbeszédre épülő szakmai munka végső fázisa lehet egy a társadalom által is támogatott és elfogadott váltássorozat. A cél a takarékos, hatékony szolgáltatás, nem pedig az öncélú piacosítás, a gyakran csupán a privatizálás álcájába bújtatott ingatlanspekuláció. 7. Hozzáférhető, átlátható és hatékony támogatási rendszert! A versenyszektornak nyújtott működési, illetve fejlesztési támogatások rendszere átláthatatlan, következetlen, hatékonysága nem kielégítő. Az e támogatásokról hozott döntéseket - teljesen nyílttá kell tenni; - az egyes célokra adott összegek hatásainak összemérése alapján, kizárólag a hatékonysági - (nemzetgazdasági fejlesztési és megtérülési) szempontoknak alávetetten szabad meghozni; - a nem rendeltetésszerűen felhasznált támogatásokat vissza kell fizettetni. 8. Tervezést és ellenőrzést a nagyberuházásoknál! A közbeszerzéseknél szinte mindenhol kimutathatók az indokolatlan többletköltségek, amelyek tisztességes kormányzati tervezés és ellenőrzés mellett elkerülhetők. Ennek megfelelően meg kell szüntetni a közbeszerzési törvény hiányosságait, s szigorú felelősségre vonást kell alkalmazni a szabályok megszegőivel szemben. A piac pontos feltérképezésének meg kell előznie a közbeszerzések kiírását! 5
9. Tartsák el a támogatóik a pártokat! A közmorál javítása és a kedvezményezettek ellenőrizhetősége érdekében a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan már rövidtávon újra kell szabályozni a pártfinanszírozás, a sportfinanszírozás és a civil szervezetek támogatásának rendszerét. Javasoljuk kiterjeszteni a pártokra a személyi jövedelemadó közvetlen 1 százalékos felajánlásának lehetőségét, a direkt állami támogatás helyett. 10. Kiszámítható adórendszert! Az adórendszer fejlesztése nem lehet rögtönzések tárgya. Nem adóreform, hanem egy átfogó adómodernizációs program kell. A közteherviselési rendszer modernizációjának egyidejűleg kell szolgálnia az államháztartás biztonságos finanszírozását, az adó- és járulékterhek arányosabb elosztását, valamint minimalizálni kell a versenyszektorban érzékelhető teljesítményfékező hatást. Meg kell szüntetni a rengeteg kivételt, kedvezményt, és azt a bizonytalanságot, ami a szinte folytonos, ötletszerű változtatásokból következik. 11. Egyszerű és következetes közteherviselést! A közteherviselés modernizációja keretében gondoskodni kell a közteherviselési szabályok kiszámíthatóságáról, következetességéről és az eljárási szabályok egyszerűsítéséről. Az ellenőrzési szervezet megerősítésével is el kell érni egy oldalról, hogy a tényleges adóbefizetések legalább a nemzetközileg elfogadható szintig megközelítsék a potenciális adóbevételeket, másoldalról pedig, hogy az adóhatóság működése mindenben megfeleljen az alkotmányosság követelményeinek. 12. Foglalkoztatási fordulatot! A munkához jutást és a munkahelyek biztonságát alapvető állampolgári jognak tekintjük, az alkotmányra vonatkozó javaslatunknak megfelelően! A foglalkoztatáspolitikában gyökeres fordulatra van szükség. Emelni kell a gazdasági aktivitást (cél a 64-66% elérése), s minimum felére kell csökkenteni a ma már 10 %-ot meghaladó munkanélküliségi rátát. E célból is ki kell szűrni a szociális ellátások ésszerűtlen elemeit, újabb könyörtelen lépéseket kell tenni a feketén foglalkoztatók ellen, a gazdaság kifehérítésére, és az út a munkához programot kell átalakítani a vállalkozói körre - kiemelten a KKV-kra - alapozva. 13. Erős hazai tőkét! Elő kell segíteni a hazai tulajdonú tőke, és ezzel együtt az országon belüli tulajdonosi réteg megerősödését. Ehhez állami szervezésben végrehajtott nagy- és középméretű beruházások is kellenek, amelyeket azonnal vagy később az államadósság lakosságra terhelésével párhuzamosan privatizálni lehet/kell. Ki kell dolgozni egy adósságcsere programot. Az államadósságot a lakosságra konvertálva a még lehetséges privatizáció révén fel kell gyorsítani a belföldi tulajdonosi kör megerősödését. Itt mindenekelőtt a földtulajdonszerzés jöhet szóba, különösen mert hamarosan letelik a földpiac liberalizálására kapott uniós moratórium, s akkor reális a veszélye annak, hogy indokolatlanul alacsony áron külföldi kézbe kerül a földek nagy része. 14. Jogegyenlőséget a beruházók között! Újra kell gondolni a külföldi tőke számára szinte kritikátlanul nyújtott befektetési kedvezményeket. 6
A világgazdaság a nemzetközi pénzügyi rendszer jelen állapotában az egyik, nem elképzelhetetlen fordulat az lehet, hogy a tőkebefektetők számára felértékelődik a közép-európai régió, s ennek részeként Magyarország sem kényszerül kedvezményekre a tőke vonzása érdekében. Időben fel kell készülni, hogy a tőkemozgás esetleges ilyen természetű elmozdulása hogyan fordítható előnnyé a hazai feltételrendszerben. 15. A kisvállalkozások nélkül nincs jövő Az uniós források felhasználásában előnyt kell adni a gazdaságfejlesztési programoknak, s ezen belül is a kis- és középvállalkozásoknak, a döntően a nagyvállalati körre kialakított adminisztratív terhek látványos csökkenésével. Újra kell gondolni a kkv-k számára előírt, esetenként teljesíthetetlen, ráadásul ésszerűtlen pályázati feltételeket. 16. Jegybank ellenőrzése El kell érni, hogy a jegybank az Országgyűlés érdemi ellenőrzése alá kerüljön. A monetáris politika elmúlt években elkövetett hibái mélyítették a gazdasági válságot, ráadásul teljesen beszűkítették saját mozgásterét is. Ideje átgondolni, hogy a gazdaság dinamizálása érdekében hogyan lehet enyhíteni az egyoldalú inflációellenességen. 17. Szorítsuk vissza a bankok erőfölényét! A kereskedelmi bankok tagadhatatlan egyoldalú erőfölényét a vállalkozókkal és a lakossággal szemben a mainál sokkal szigorúbb állami szabályokkal és felügyeleti tevékenységgel kell ellensúlyozni. Konkrétan: nem elegendő a banki magatartás-kódex. A helyes megoldás a kötelező viselkedési szabályok törvényes keretbe mint pl. a fogyasztóvédelmi törvénybe foglalása, ami biztosítja a megszegésük szankcionálását. A pénzpiaci és tőkepiaci működést külön kell választani. 18. A közszféra közmegegyezéses átalakítása Meg kell erősíteni az államigazgatást, mégpedig két tekintetben. Egy oldalról a jelenlegi kormányzati szerkezet nehezen kezelhető feszültségek forrása lehet, amit csak a minisztériumi struktúra kiegyenesítésével lehet megoldani. (Pénzügyminisztérium hiánya, NGM és NFM feladatés felelősség megosztása, stb.) Másoldalról, a jelenleg durván politikailag kézi vezérelt, éppen ezért szakmailag teljesen paralizált szakértői apparátusok életre keltése nélkül nem lehet még a legzseniálisabb elgondolások megvalósulásáról sem álmodozni, mert nincs, aki a terveket átültetné az életbe. Független, felkészült szakértői stáb nélkül az ország továbbra is gyakorlati kormányzás nélkül marad, ami azt jelenti, hogy nem remélhető a helyzet javulása. Tudomásul kell venni, hogy a közigazgatás alapvető feladata az alkotmányosság betartása és betartatása, a politikai szándékok megvalósíthatóságának szakmai szűrése. 19. Az euró bevezetése időszerűtlen Tekintve, hogy az euró, mint európai közös valuta és a mögötte működő pénzügyi mechanizmusrendszer automatizmus-szerűen a régión belüli legfejlettebb országokba szívja át a jövedelmeket a fejletlenebbektől, hazánknak csak akkor szabad belépnie az euro-zónába, amikor eléri azt a fejlettségi szintet, amelyen ennek a nem kívánatos jövedelemtranszfernek a kockázata minimálisra korlátozható. 7
20. Az adottságainknak megfelelő társadalompolitikát 1. Az un. skandináv modell követésével: tekintettel a világgazdaságra, fejlett szociálpolitikai rendszer megteremtése, a minden állampolgár számára elérhető, hatékony oktatási és egészségügyi szolgáltatásokkal, védve a lakosságot a globalizáció negatív hatásaitól. A konszolidációs periódusban kimunkált és főbb elemeiben bevezetett, egy a mainál jobb, hatékonyabb, áttekinthetőbb politikai döntési rendszer kialakítása szükséges, a Szociális Unió elnökének, Dr. Szili Katalinnak az Országgyűlés számára benyújtott alkotmány javaslata alapján. 21. A fejlődés fenntarthatóságának záloga Természetes, hogy alapvetően a külső feltételek determinálják azt a mozgásteret, amelyen belül a magyar gazdaság- (és társadalom-) politikának meg kell oldania az egyensúlyteremtés és a növekedés összhangba hozatalának feladatát, a jelenlegi helyzetben azonban a magyar diplomáciának mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a mozgástér a lehető legnagyobbra táguljon 2. Út a felemelkedéshez Társadalompolitika A demokrácia alapja a létbiztonság, a munka és a jövő kiszámíthatósága. Csak egy integrált, szolidáris társadalom lehet demokratikus. Nemzeti érdek: Társadalompolitikai stratégiánk megvalósítását tekintjük elsődleges nemzeti érdeknek. Kiszámítható jövőt, gyarapodást, jól-létet kívánunk teremteni. Csak ez garantálhatja ugyanis a népesség növekedését, az elvándorlás megakadályozását, az egymásért történő felelősségvállalás alapját. 1. Az adórendszer és a társadalompolitika elválaszthatatlan Az adórendszer az egymásért történő felelősségvállalás. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy a különböző társadalmi rétegek teherviselő képességük alapján járuljanak hozzá a közösség intézményeihez. Az adómodernizációs program keretében a társadalmi szolidaritás, az egymásért való felelősségvállalás érdekében az SZJA rendszerének négy kulcsossá tételét javasoljuk.(700.000 Ft-ig O %, 700.000-8 millióig 16%, 8 és 15 millió között 25%, 15 millió felett 35% ). Az ÁFA átalakítása keretében az alapvető élelmiszerek, zöldségek, gyümölcsök, oktatási- és kulturális termékek, szolgáltatások Áfa-ját 5%-ban, az összes többiét 20%-ban határozzuk meg. A dohánytermékek, az alkoholos termékek, 8 millió forintnál magasabb értékű gépjárművek, műkincsek és ékszerek után 10%-os fogyasztási adót javasolunk, ugyanakkor minden személy évenként 500 millió forint vagyona feletti része után 5%-os vagyonadóval járuljon hozzá a közösség gyarapodásához. 1 A részleteket lásd alább Út a felemelkedéshez című társadalompolitikai programunkban. 2 A részleteket lásd alább a Találjuk meg a helyünket a világban! Új hangsúlyokat külpolitikában munkacímű programunkban. 8
2. Újraépíteni a helyi termelést és a helyi piacokat Az agrárium valamennyi szereplőjének együttműködését kell biztosítani a helyi árutermelés, feldolgozás, értékesítés összehangolására úgy, hogy közben óvjuk természeti erőforrásainkat, a termőföldet, vizet, a biológiai sokféleséget. A tulajdonlás és támogatás rendszerét a jövedelmet adó és jó minőségű hazai élelmiszergyártást biztosító agrárium megteremtésének szolgálatában kell szabályozni. Az EU-n kívüli élelmiszerek után védővám bevezetése szükséges az előbbiek megvalósíthatóságához. 3. A munkához való jog és a munkahely biztonságának joga állampolgári alapjog Valamennyi eszközzel elő kell segíteni, hogy minden ember tisztes munkával biztosítsa megélhetését. A fiatalok számára az első munkahelyet alanyi jogon biztosítani kell. Ha az első szakképzettsége megkezdését követő 3 hónapon belül a polgár igazoltan nem tudott a szakmájában elhelyezkedni, az állam 2 éves gyakornoki jogosultságot biztosítson számára akként, hogy az 50 főnél több személyt foglalkoztató szervezeteknél helyezi el őket a számukra előírt kvótarendszer létrehozásával a szakképzettségüknek megfelelő munkakörben. A gyakornoki díj a minimálbér 80%-a. A foglalkoztató 50 fő foglalkoztatottként legalább 2 gyakornokot köteles foglalkoztatni. A gyakornok TB járulékát az állam fizeti. A Start program bővítésével a vállalkozók ösztönzése: két dolgozó mellé vegyen fel egy harmadikat! A harmadik járulékát bruttó 200.000 Ft forint munkabérig az állam fizesse 2 éven keresztül. 4. A lakás, lakhatás biztonságának joga A lakhatás Magyarországon legyen alanyi jog! Nem engedjük meg, hogy egyetlen család, vagy akár egyetlen ember is az utcára kerüljön akár jelzáloghitel, vagy közüzemi díjtartozás miatt! A különböző törvények összehangolásának megteremtésével elő kell segíteni, hogy ne utólag kelljen az utcára került embereknek tömegével szembesülnünk. A fiatalok lakhatásának megteremtésére külön programot dolgozunk ki. Végrehajtási törvény módosítása: a legalább egy természetes személy lakhatását biztosító ingatlant nem lehet elárverezni. 500ezer forint alatti követelés végrehajtása során nem lehet lakóingatlant árverezni. A végrehajtó legyen köteles igazolhatóan az adóst tájékoztatni arról, hogy az árverezés elkerülése érdekében a tartozás megfizetésére milyen lehetőségei vannak (részletfizetés, segélyezés, stb.) Hitelintézeti törvény módosítása: legalább egy természetes személy lakhatását biztosító ingatlanra biztosítéki jellegű jogviszonyokat nem lehet alapítani. 5. Első az egészség megőrzése Szabályozási rendszerünknek - a lelki és fizikai feltételrendszernek - a megelőzést, az egészségben megtartást kell szolgálnia, jutalmaznia - az egészségmegőrzésben kell érdekeltté tenni valamennyi szereplőt. Ingyenesen biztosítani kell minden korosztály számára az általános szűrővizsgálatot a daganatos, szív- és érrendszeri megbetegedések és az egyéb vezető hazai halálokok esetében. Az egészségügyi ellátáshoz való teljes körű hozzáférés, az ellátás minőségének és szervezettségének megteremtése. A várólisták megszüntetésével felszámoljuk akinek van pénze, előbb meggyógyulhat szemléletet. Ne a pénz, vagy az ismeretség biztosítsa a gyógyulás lehetőségét! 9
Az egészségügyi dolgozók számára életpályamodell kidolgozása, a velük való érdemi egyeztetés alapján. 6. Képzett állampolgárokat! Az oktatás teljesítményét az elsajátított ismeretek hasznosíthatóságán és hasznosságán mérhetjük. Tudósgyár helyett az élet megértéséhez, közösségi értékrend elsajátítását elősegítő oktatást kell kialakítani. Közös cél, hogy mindenki megfelelően magas szintű alapképzettséggel rendelkezzen. Ehhez olyan differenciált oktatási rendszert kell kialakítani, amely a képességek legszélesebb körű kibontakoztatására alkalmas. Egyénhez igazított tanulmányi, tanulási út, és pedagógus életpálya modell kialakítása szükséges. A szakképzés megerősítésével kell az országban a szakmunka becsületét helyreállítani. 7. Szociális biztonságot! Célunk a szegénység újratermelődésének megakadályozása. Az állam feladata a közösségi gondoskodás feltételeinek megteremtése. Közös érdek a mind teljesebb foglalkoztatással a jövedelemtermelés biztosítása a társadalmi leszakadás előidéző mechanizmusok felszámolása. Meg kell teremteni a városban és a vidéki hátrányos helyzetű kistelepüléseken is a segítségnyújtás hálózatát, alkotmányban és jogszabályban kell garantálni a közösség felelősségvállalását, és azt a társadalmi minimumot, amelynek biztosításával mindenki lehetőséget kap a méltóságteljes élet minimumának megteremtésére. 8. Védelmet a fogyasztónak! A nagy kereskedelmi szolgáltatók monopolizált helyzetével szemben védeni kell a fogyasztókat! A közüzemi díjak árkalkulációját felül kell vizsgálni, az egyes díjakat maximálni kell. Törvényben szabályozzuk, hogy csak 3 havi nem fizetés után lehessen kizárni a fogyasztót a szolgáltatásból. A kikapcsolás visszakapcsolás díját a szolgáltató ne terhelhesse át a fogyasztóra. A védett fogyasztókat kiemelt figyelemmel kell kísérni. A Szociális törvényben megfogalmazott adósságkezelés aktualizálása, különös tekintettel a jelzáloghitelekre. Elengedhetetlen a családsegítők aktív bevonása a program kidolgozásába. A fogyasztóvédelem intézményrendszere reformjának első szintje tehát, hogy a politika megteremti a tőle független fogyasztóvédelmi területet, a civil társadalom bevonásával egy jogszerű és elfogadható szintű önvédelmi rendszert egy új társadalmi ellenőrzőrendszert kell kialakítani 9. A hajléktalan is ember! A hajléktalanok jelentős része visszavezethető a munka világába! A hajléktalan lét felszámolását nem a büntetésben, a szankcionálásban látjuk, hanem egy emberhez méltó lét megteremtésében. Meg kell szüntetni a hajléktalanok kriminalizálást, meg kell szüntetni, hogy bűnözőknek tekintse őket a társadalom! Az otthonaikat elvesztő családokban mára szinte bárkiből lehet hajléktalan! 10. A roma kérdésről csak őszintén! A program csak akkor lehet sikeres, ha megvitatása az érintettek bevonásával történik! A roma felzárkóztatásra a rendszerváltás alatt eltelt 20 évben összességében 1000 milliárd forintot költöttek a különböző kormányok, különböző programok keretein belül. Meg kell vizsgálni az elmúlt időszakban az elköltött pénz hatékonyságát, és nagyon szigorú, ám ésszerű, hatékony tervet kell kidolgozni egy tényleges program megvalósíthatóságára. 10
11. Védjük meg a fogyatékosok jogait! Figyelembe kell venni, hogy a fogyatékkal élőknek többet kell költeniük a mindennapi megélhetésükhöz. Biztosítani kell munkához való jogukat! A fogyatékkal élőkkel teljes körű konzultáció szükséges, hiszen maga a fogyatékosság is szerteágazó. Javaslataik figyelembe vétele nélkül nem lehessen sorsukat érintően döntéseket hozni! 12. Tudomány és kultúra A tudomány számára folyamatosan biztosítani kell, hogy a kutatás fejlesztés innováció támogatása a GDP legalább 1.5%-át érje el évente. A kultúra nem lehet csak egy megfizetésre képes szűk kör kiváltsága, ezért egyrészről a kulturális szolgáltatások forgalmi adó kedvezményével, másrészről a kultúrához való hozzájutás és a kulturális intézmények közgyűjtemények értékmegőrző állami támogatásának folyamatos biztosításáról kell gondoskodni. Könyvtár nélkül nincs esélyegyenlőség, múzeum nélkül nincs nemzeti emlékezet, levéltár nélkül nincs hiteles nemzeti múlt, közművelődés nélkül nincs nemzet. 13. Partnerséget a civileknek! A civil szervezetek tevékenysége nélkül a társadalom nem értelmezhető, ezért tevékenységük hasznosságát a társadalom igazolja. A második kamarában történő részvételük lehetőséget biztosít, hogy a politika kontrolljai, szűrői legyenek, és a döntéshozatalban a részvételük ne a pártpolitika visszaigazolása legyen. Erősíteni kell a civil szervezetek helyi közéletben betöltött szerepét. 14. Rendszeres társadalmi párbeszédet! Alkotmányos szabályozással kívánjuk a kormányzati ciklusoktól független folyamatos társadalmi párbeszédet és annak színterét biztosítani a Parlament második kamarájának létrehozásával, amely egyszeri halasztó hatályú vétójoggal biztosítja különösen a civilek, érdekképviseletek, köztestületek részvételével a jogalkotás társadalmi kontrollját. 15. Nyugalmat a nyugdíjasoknak! A biztos, és megélhetést biztosító nyugdíjak értékállóságát folyósításának feltételeit minden körülmények között kiszámíthatóvá tesszük, és garantálni kívánjuk. Társadalmi közmegegyezést kívánunk e területen is létrehozni, ami a generációk közötti békét is megteremti - ezzel is nyugodt és békés időskort biztosítva szüleinknek, nagyszüleinknek. 16. Jövőnk záloga a gyermekek esélyegyenlősége Minden gyermeknek joga van a gondoskodásra, amely biztosítja számára a testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges forrásokat. Amennyiben a család igazolhatóan, várhatóan hosszú távon vagy véglegesen nem képes megadni mindezeket gyermekének, alternatív gondozó hálózatot kell létrehozni, amely nem adminisztrál, hanem ténylegesen pótolja a gyermek számára a hiányokat. Komoly társadalmi probléma az egyre szaporodó válások száma, az élettársi kapcsolatok felbomlásának gyakorisága, amely gyermekek tömegének elbizonytalanodásával jár. A gyermekek ezekben a helyzetekben védtelenek, ki vannak szolgáltatva a szülők és az őket segítő környezet meggondolatlan harcának. 11
Ezért a házassági bontóperekben valamint a gyermek elhelyezési perekben- amennyiben a gyermekeket mindkét fél kéri -, a bíróság legyen köteles a gyermek képviseletére gyermekenként külön-külön gondnokot rendelni, aki az erre szolgáló gondnoki névjegyzékbe felvett ügyvéd lehet. Ennek a gondnoknak kötelessége az eljárás során a gyermek sorsát, életét, szándékait megismerni, a bíróság számára 3 havonta a gyermekről és tapasztalatairól jelentést készíteni. Minden tárgyaláson jelen lenni, felszólalni, kérdéseket feltenni. A gondnok díját a felek egyenlő arányban közösen viselik a per befejezését követően, amelyet az állam előlegez meg. Nagyon sok olyan élethelyzet van, ahol a szülők azért nem tudnak munkát vállalni, mert csak az otthontól távol van erre lehetőségük. Az ilyen élethelyzetek megoldására fontosnak tartjuk a hetes iskola, hetes óvoda intézményrendszerének megteremtését olyan szakemberek részvételével, akik minden képességükkel tudják hétköznapokon az oktatáson, foglalkozáson kívül a gyermekek nevelését a szülőket pótlóan megvalósítani. A tehetséges gyermekek minőségi előmenetelének biztosítására ösztöndíjrendszert kívánunk létrehozni, a tehetséggondozás az oktatásban prioritás. A felzárkóztatásra szoruló gyermekeknek pedig meg kell teremtenünk minden alternatív oktatási környezetet a hátrányok ledolgozása érdekében. 17. Közbiztonság, jogbiztonság Visszaállítjuk a jogbiztonság intézményét! Senkitől ne lehessen megvonni a már megszerzett jogát az élet egyetlen területén sem! A közbiztonság megteremtésénél nem a biztonságérzetet, hanem a közbiztonságot teremtjük meg. A rendvédelmi állomány teljes anyagi és erkölcsi elismerésének újragondolása, a korrupt rendőrök és rendőri vezetők kiszűrése. Legszigorúbb fellépés a közéleti szereplők korrupciójával szemben. A biztonság elsődleges megteremtése, hogy az egyéni érdek soha, semmilyen formában nem előzheti meg a közérdek és közjó szolgálatát! 18. Szolgálati, közszolgálati jogviszonyban lévők helyzete Tőlünk nem kell félni! Minden közszolgálatban dolgozó munkájának egyetlen mércéje a szakmai teljesítmény, senkit nem érhet hátrány a párthovatartozása, politikai meggyőződése miatt. Azon beosztásokban, amelyekben a szolgáló személy az átlagosnál nagyobb mértékű pszichés és mentális tehernek, valamint magasabb fizikai erőfeszítésnek van kitéve, legyen biztosítva 25 év ilyen beosztásban eltöltött szolgálati év után a korengedményes nyugdíj. A beosztások típusát a FEOR-ban meghatározott foglalkozás alapján lehet meghatározni. Egyébként a szolgálati viszonyokra életpálya modellt kell létrehozni, amelyben az egyes szakterületek közötti átjárhatóságot is meg kell teremteni. Azokban a foglalkozásokban, amelyekben rendszeres ügyeleti és munkaidőn kívüli munkavégzés van, a szolgálati időt a ledolgozott és/vagy rendelkezésre állásban eltöltött munkaórák alapján kelljen megállapítani. Ennek alapján megállapított 35 év után el lehessen menni nyugdíjba. A társadalmi párbeszéd rendszerének működtetése, a szerzett jogok elvételének, és a visszamenőleges jogalkotás tilalma jogrendszerünk sziklaszilárd alapja! 19. Közlekedés A szakmai szervezetekkel és képviseletekkel egységes közlekedési stratégia kidolgozása biztosíthatja csak azt a közös tudást és végrehajtás alapját, mely egyszerre tudja biztosítani valamennyi település elérhetőségét, a fejlesztést, az állami támogatást és a reális árképzést. 12
20. Energia A hálózatos szolgáltatások állami kontrolljának megteremtése. Az energiafüggőség csökkentése, a fosszilis energia kiváltása megújulókkal. 21. Környezetünk A mai gazdasági helyzet és a növekvő munkanélküliség helyzete rávilágította a figyelmet a munkahelyteremtés hosszú távú megoldásának keresésére. Ez késztetett arra bennünket, hogy olyan alternatívákat keressünk, amelyek önfenntartók és több tízezer munkahelyet teremtenek, egyúttal minimális anyagi befektetést igényelnek. A szelektív hulladékgyűjtés megvalósítható formáinak széles tárháza van, amely a környezetvédelem mellett társadalompolitikai célok megteremtéséhez is segítséget nyújthat. A szelektív hulladékgyűjtés munkahelyteremtő vonzatai: Két lehetőség is van a munkahelyteremtésre. Az első, hogy a panelházakban emeleti szintű gyűjtésnél alkalmazhatunk kb: 10 lépcsőházanként egy fő, főállású munkavállalót, aki napi szinten kezeli a szelektív hulladékot. A hazai panellakások száma: kb: 700000, ez kb.17500 lépcsőház, ami akár 1750 munkahelyet is jelenthet. A másik lehetőség a hulladék feldolgozás. Itt is nagy munkahely teremtő lehetőségek vannak. Ahhoz hogy a hulladékot minél hatékonyabban fel lehessen dolgozni, szét kell válogatni kézi erővel. A teljes hulladékkezelés és hasznosítás megszervezésével és bevezetésével, közel 30 ezer munkahelyet tudunk létre hozni. Európai Magyarországot! Találjuk meg a helyünket a világban! Új hangsúlyokat a külpolitikában! Általános adottságaink és az összefüggések rendszere rá kell ébresszen bennünket arra, hogy egyedül nem megy. Helyre kell állítani nemzetközi presztízsünket, minden irányban. Fel kell ébresztenünk e téren is a globális, kontinentális, regionális és al-regionális felelősségünk tudatát. Barátainkat és szövetségeseinket a közelünkben és a ma is létező szövetségi rendszerünkön belül kell keresnünk. Külpolitikánkat egy olyan, főleg a gazdasági felzárkózást elősegítő integráció szolgálatába szükséges állítani, amely segíteni képes Hazánk általános fejlődését. Nincs helye ma már a trianoni veszteségekből táplált és az ezen veszteségekre alapozott nemzeti frusztráció állandó táplálásának. Más kell. Szövetség kell a térség: Közép - Kelet Európa felzárkóztatásáért és integrációjáért, kontinentális és globális szinten is. E térségi integráció az: Európában kell magyarnak lennünk, ami - véleményünk szerint - külpolitikai stratégiánk lényege kell legyen. 1. Térségünk integrációja elkerülhetetlen A globális együttműködés terepe ma is az ENSZ és szakmai szervezetei és más nemzetközi szakmai szervezetek. Itt is meg kell azonban említeni a NATO szövetségi rendszerét, hiszen az nem csak szorosan vett katonai együttműködés, ez a nemzetközi demokrácia védelmét is szolgálja. Az ENSZ-ben aktívan kell jelen lennünk, már csak a globális éghajlati változások miatt is. Ne legyen Magyarország sivataggá! A felmelegedés okozta módosulások még új térségi integrációra is lehetőséget nyújtanak! A Duna- 13
stratégiát folytatni és támogatni kell! A NATO tagságból származó szövetségesi kötelezettségünknek is eleget kell tennünk. A világrend nyugalma soha nem felesleges erőfeszítés. A mostanában keletkező új atomhatalmakra oda kell figyelnünk! A kontinentális együttműködés kerete az Európai Unió és más európai hatáskörű szervezetek, mint például az EBESZ. 2004 óta teljes jogú tagként veszünk részt az EU-ban. Az azóta megfigyelhető folyamatok sok gondot, vitát, olykor heves tiltakozásokkal járó vélemény-nyilvánítást okoztak. Az EU egy új út keresésének és kimunkálásának idejét éli. Ez az új út, különösen a tovább globalizálódó világ okozta problémák megoldásának lehetségességét, a politikai és gazdasági integráció, a mostaninál nagyobb kiterjesztésében és elmélyítésében szeretné láttatni. Ez ma viszont komoly ellentéteket vált ki a fejlett és még elmaradott tagállamok illetve a szegény és gazdagabb társadalmi rétegek között! Ha az EU vezető államai és vezető elitje nem látja be, hogy az ellentétek kiegyenlítése a járható út a további integráció felé, akkor ezek az ellentmondások robbanáshoz is vezethetnek. Azokat az EU csoportokat támogatjuk, amelyek az EU jövőjét az új tagok felzárkózásának elősegítésében, bővítésben, az európai biztonságot is nyújtó, a szociálisan is kiegyensúlyozott európai közösségben látják! Az EU kereteinek együttműködést ösztönző célkitűzései számunkra ma már a regionális és alregionális együttműködés lehetőségét is megteremtik. Ez a Közép alapja. Ezt a térségi felzárkózást és térségi integrálódást szem előtt tartó tevékenységet az érdekek motiválják. Érdekeltté kell tegyük ebben az integrációban a térség iránt nagy figyelmet tanúsító, fejlett partnereinket, épp úgy, mint a szomszédjainkat. Ezen integráció egyik motorja a Duna stratégia, a másik a korszerű vasúti és közúti korridorok megteremtése. Hazánk földrajzi helyzete kiválóan adja meg a lehetőségét annak, hogy Európa észak és déli, nyugat és keleti irányú forgalmának központi bázisa legyen. Hazánk európai centrális elhelyezkedése természetesen nyújt lehetőséget az al-regionális, vagyis határ menti és azon is túlmutató együttműködési rendszerek kiépítéséhez. Ez megköveteli a mind kevesebb konfliktust szomszédjainkkal. A feszültségek oldása csak akkor lesz könnyebb, ha azt a kölcsönös előnyök, érdekek alapján meghatározott cselekvés segíti elő. 2. Közmegegyezéses nemzetpolitikát! Nem csak a szimbolikus térben mozgó, hanem a magyarság érdekeit az európai realitásokba messzemenően beültető, ugyanakkor a magyarságot a külhonban nem ellehetetlenítő nemzetpolitikát kívánunk. A nemzetpolitikának olyan közmegegyezésen kell alapulnia, amely a közös célok megvalósításában elsősorban a külhoni magyarság érdekeit veszi figyelembe. A határon túl élő magyar közösségek önmeghatározását, szülőföldön boldogulását kívánjuk előmozdítani. Határ menti térségek fejlesztésének távlatos és közös stratégiájával kívánjuk a szomszédos országok közösségeit is érdekeltté tenni a mindnyájunkat inkább szolgáló együttműködésünkben. A külhoni magyar közösségek céljainak szem előtt tartásával, annak erősítésével, együttműködéssel juthatunk közelebb európai autonómia törekvéseik megvalósításához. 3. Az új külpolitika foglalata: szövetség a térségi integrációért! Magyarország külpolitikája akkor nyugszik stratégiailag helyes alapokon, ha az államunk és az összmagyarság mindensíkú, de főleg gazdasági és szociális felemelkedését szolgálja. Ezért a szövetségi rendszereinkből adódó lehetőségeinket az előbbiekben megfogalmazott célok elérésére kell kibontakoztatni. Mint mondtuk: egyedül nem megy! Ki kell hát lépni a jelen egyre nyomasztóbb elszigeteltségéből! Új külpolitikánk eszközeinek megteremtésével elsősorban a térségi 14
gazdasági és szociális integrációt kell felgyorsítani és ehhez kell tehetős partnerekkel együttműködni a kontinensen és annak határain túl is! Mi nem csak beszélünk róla Meggyőződésünk, hogy a jogszabályi környezet emberarcúbbá tételével anyagi ráfordítások nélkül is tehetünk a kiszolgáltatottság csökkentéséért. A KÖZÖSSÉG elnöke, dr. Szili Katalin által a jelen kormányzati ciklusban benyújtott törvénymódosítások és önálló indítványok: T/8132 A természetes személyek csődhelyzetének rendezési eljárásáról T/7841 A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény módosításáról T/7818 A közigazgatási eljárás koherencia zavarainak megszüntetéséről T/7665 A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról K/7426 Hallgatói juttatások, finanszírozási kérdések az új "A nemzeti felsőoktatásról" szóló törvény értelmében T/7394 A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény, valamint a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény, és a pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló 2003. évi XLVII. törvény módosításáról T/6671 Magyarország Alaptörvényének módosításáról a köztársasági elnök közvetlen választása tárgyában T/4885 A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2011. évi CXXX. törvény módosításáról az otthonvédelmi intézkedések kiterjesztése tárgyában K/4884 Az egészségkárosodott bányászok kereset-korlátjának megszüntetése H/3316 A privatizációs szerződésekben vállalt és/vagy kikötött kötelezettségek teljesülésének a Kormány általi felülvizsgálatáról T/2628 A Magyar Köztársaság Alkotmánya 5825/1 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról 5539/71 A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról 5538/33 A hulladékról Miniszteri kérdések: K/8131Miért késik a Panel Alprogram támogatási döntése? K/7628 Miért alkalmazza hátrányosan a foglalkozási rehabilitálhatóságra vonatkozó szabályokat az intézményrendszer, van- e ennek haszna? K/7427 Levonta-e a Kormány a közművelődési intézmények átszervezéséből eredő hibák konzekvenciáit? K/6812 Biztosított-e a munkába járás a több mint 400 járat megszüntetésével minden magyar településen? K/6811 Hová tűnik a nyereség az egyidejűleg több országban működő, belső elszámolási rendjüket célirányosan kialakító nagyvállalatok esetében? K/6670 Mennyiben biztosított a jövőben a vidéki múzeumi intézményrendszer fenntartása? K/2757 Mi lesz a vízügyi ágazat sorsa a zárolások után? K/2488 Elkerülhető lenne-e a lakossági vízfogyasztás túlárazása a vízmérők tulajdonjogi rendezésével? K/2470 Leértékelődik a falugazdász hálózat? 15
II. ÖSSZEFOGÁS - MOST A Közösség a Társadalmi Igazságosságért párt rendszerkorrekciós tézisei Kiindulópontok Nem az volt kérdéses, hogy a rendszerkorrekcióra sor kerül-e hazánkban nyilvánvaló volt, hogy ezt az élet úgyis kikényszeríti hanem az, hogy mikor és melyik politikai erő indítja meg, illetve milyen eljárások formájában igyekszik korrigálni a neoliberális ideológia nevében elkövetett korábbi abszurditásokat, túlkapásokat. Ki kezdi el a politikai pártok-csoportok öntörvényű basáskodásának, zsákmányszerzésének, klientúra-építésének a megfékezését, és megkezdi-e a reálfolyamatokon nyugvó távlatos nemzeti elképzelések szerinti építkezést. Az elmúlt több mint két évtized politikai elitjéből különös felelősséget viselnek azok (politikai alakulatok és személyek) akik a nép és a rendszerváltozás utáni folyamatok veszteseinek képviselőivé kikiáltva magukat, leginkább az érdekeik ellenében tettek mikor hatalomban voltak. (A szó klasszikus értelmében vett nemzeti baloldal hiányában mindig balliberális koalíciók voltak azok, amelyek elleni protest szavazások a jobboldali konzervatív erőket kormányba emelték) A pártok a rendszerváltás óta nem csupán a politikai szférát kezelték saját zsákmányukként, de kormányra kerülésükkor a társadalomban fellelhető minden erőforrást és az ezek feletti rendelkezés minden formáját. A bizalmi elvet érvényesítve csaknem teljesen szétverték a szakbürokráciát, maradványait pedig a mindenkori hatalmat gyakorló pártok kiszolgálójává a tették. A szakapparátus mára nem is az ország szolgálatára esküszik fel, hanem - kizárólag az őt a hivatalba beültető pártnak tartozik felelősséggel. Mára mindez olyan áttekinthetetlen és kiszámíthatatlan politikai gyakorlattá állt össze, melynek csúcspontja a jelenlegi kormány által megjelenített populizmus. Azok a megfontolások és főként eljárások, amelyek napjaink politikai gyakorlatát uralják, mint - az emberi és az európai alapértékek semmibevétele, - a bűnbakképzés, a kirekesztés és a gyűlöletkeltés állandósulása, - a politikai ellenfelek-személyek (sőt a politikai barátok-támogatók) lejáratása, gyalázása, - a társadalmi integráció tudatos rombolása és a szétaprózottság fenntartása-növelése - és különösen egy élhetetlen világpolitikai sikerként való felmutatása a kudarc maga: hajdani reményeink megcsúfolása. Ezen csak rendszerkorrekcióval, minden erre irányuló jobbító szándékot, méltányolható törekvést összefogva segíthetünk! Amit tudni lehet, tudni kell! Az ismét teret hódító, számunkra elfogadhatatlan jelenségeknek sajnos gazdag történelmi hagyományai vannak. Számos uralkodónak, pártnak és politikai-gazdasági csoportnak hoztak sikereket, egyben súlyos árat követelve az alávetett társadalmaktól. Az emberektől, akikkel e hatalom-technikusok soha nem törődtek. Ám csak nem fogunk évszázadokkal visszalépni az időben? A társadalom a sorsot valaha, mint uralhatatlant élte át, de a modern kor politikai gondolkodásában szinte általános az a felismerés, hogy a társalmi összefüggések nem teljesen áttekinthetetlenek - és főleg nem sorsszerűek. Bizonyos folyamatok, irányzatok, következményekesemények potenciálisan előre láthatók. Még csak nem is a politikai szándékot kell megítélni, hiszen nyilvánvaló a felelősségetika követelménye: a döntéshozónak, a politikusnak, a cselekvőnek kötelessége a tudható tudása! 16
Ez a második világháború után általánosan elfogadott követelmény hazánkban még a rendszerváltás után sem érte el a politikai elit ingerküszöbét. Nem csupán azért, mert a hazai politikusok többségükben felkészületlenek voltak, hanem sokkal inkább azért, mert úgy vélték, megtehetik, hogy a politikát ettől merőben eltérően értelmezzék és gyakorolják. Mi ezen szeretnénk változtatni. A hazánkban mára uralkodóvá vált gyakorlatot jóllehet messze esik az ízlésünktől és erkölcsi felfogásunktól nem politikai devianciáként tartjuk számon. Az újkapitalizmusunk egy közönséges félperifériás kapitalizmus lett, szélsőségesen polarizált és szétesett társadalommal. Önszerveződésében és érdekmegjelenítésében súlyosan gátolt közösségekkel, egy basáskodó politikai-oligarchia vezérlete alatt. Az ebből adódó problémák számos rendszerváltó és nem-rendszerváltó országban dominálják a politikát - megfelelve az adott fejlődési lehetőségek általános állapotának. Hazánk nagy bajban van. Társadalmunk képe piramishoz hasonlít, felül a boldog kevesek, alul a tengődők sokasága: a végzetes mélyszegénységben élőktől kezdve a lecsúszástól nap, mint nap rettegőkig. Túlélésért vagy megkapaszkodásért küzd honfitársaink kétharmada! Magyarország a rendszerváltás kezdetétől bukdácsol, és mindmáig nem képes olyan fejlődési pályára állni, mely esélyt adna a táradalom egészének boldogulására. Parlamenti ciklusokon átívelő, majd negyedszázada tartó lecsúszási folyamat elszenvedői vagyunk. Ha innen nézzük, nincs értelme a hazugságlicitet folytató, az országot a mai helyzetébe juttató jobbés baloldali pártokban bízni. Hazánkat csak a valóságot ismerő, szakmailag felkészült, közösséget építő új politikai erők összefogása mentheti meg. A rendszerkorrekció azonban távolra tekintő megoldás, és csak társadalmi párbeszéddel képzelhető el. Egy sokkal nyitottabb, élhetőbb emberi táradalom felé vezető úton kell elindulnunk. Olyan úton, amelynek nem a könyörtelen verseny, hanem az együttműködés a fő iránya, s mely a profitmaximálás mértéktelen hajhászása helyett a természeti és társadalmi erőforrások fenntartható használatát célozza meg. Egy kölcsönös függőségek rendszeréből álló világban korszerű válaszok szükségesek, hiszen egész emberi civilizációnk válaszút előtt áll. Természeti és fosszilis erőforrásaink kimerülőben vannak, klímánk előnytelen változásokon megy keresztül, és a világ legfejlettebb régióiban, Európában is prioritást nyer a szociális sovinizmus, nő az idegengyűlölet. Erősödik a válság tovagyűrűzésétől, a lecsúszástól való félelem. Nem csak a magyar helyzetről, körülményekről, problémákról kell gondolkodnunk, hanem Európát, a világot, sőt a föld egészét érintő gondokról. A kölcsönös függőségek rendszeréről, amely messze túlmutat hazánkon és persze a nemzeti politika befolyásolási körén. Időben sem szűkíthetjük le a problémák tárgyalását akár a pénzügyi-gazdasági válság kezdetéig vagy a legutóbbi választásokig hanem olyan, a rendszerváltás óta zajló társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokról kell szólni, melyek hazánkat és népességének jó részét sodródó pályára lökték. Olyan pályára, melyen egyetlen eddig kormányra került párt sem volt képes és hajlandó változtatni. Ez nemzeti konszenzus nélkül nem is elképzelhető. Helyreállítani a politika erkölcsiségét! A parlamenti kétharmad birtokában kormányzó, de társadalmi tőkéjét szisztematikusan felélő jelenlegi kormány mélyen belevágott a két évtizede úgy-ahogy működő demokratikus intézményrendszerünk szövetébe. Szisztematikusan lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét, visszamenőleges hatályú, 17
demokratákhoz méltatlan törvényeket kezdeményezett, szerzett jogokat zúzott semmivé, korlátok közé szorította közmédia intézményeit. Adminisztratív döntésekkel akadályozta a még szabad sajtó működését és önérdekűvé változtatta a választási rendszert. Kétharmados, sarkalatos törvényekkel határolta be a következő kormányok mozgásterét, átgondolatlan nemzetközi fellépéseivel pedig évekre elszigeteli Magyarországot egy különösen válságos gazdasági helyzetben. A politikai osztály szinte teljes energiáját saját pozícióban tartása emészti fel. Tevékenységével nemhogy javítaná, de kimondottan rontja az ország és benne a népesség nagyobb hányadának esélyeit, miközben keveseknek kedvez. Ez azt is jelenti, hogy a rendszerváltás óta lecsúszó pályára került országban a kormányzó politikai csoportok az egyre szűkülő forrásokat mindig egy kisebbség előnyére osztották újra, méghozzá úgy, hogy ez a többség rovására történt. Az eljárásokat hol a középrétegek kialakításaként, hol megmentéseként, hol a magyar vállalkozói csoportok helyzetbe hozásaként, hol a társadalmi robbanások megelőzéseként, hol pedig az ország szélsőségesektől való megóvásként mutatták be. Az indokok-szándékok lehetnének akár igazak is, azonban mit sem változtatnak azon, hogy a jelzett eljárás csupán mindig egy szűk kisebbséget hozott előnyös helyzetbe, miközben a többség helyzete kimondottan és érezhetően romlott - jobb esetben éppen csak stagnált. Demokratikus rendünk helyreállítása elkerülhetetlen, ám minden konstruktív szándékú politikai erő együttműködésével, széles összefogással érhetjük csak el. Tudjuk, hogy a társadalmi többség közmegegyezésén nyugvó rendszerkorrekció csak a kilábalás első lépése. A politika hitelét csakis erkölcsisége és szakmai minősége adhatja vissza. Az országot az új kihívásoknak megfelelően összehangolt, a társadalmi és ökológiai korlátokra tekintettel megalkotott szakmapolitikák menthetik meg attól, hogy a halmozódó feszültségek a szélsőséges indulatokat mobilizálják attól, hogy az elszabaduló indulatok rajzolják újra a politikai térképet. Elég volt a szekértáborok gyűlölködő harcából! A rendszerváltás azon felfogása, mely szerint a szocializmusról a kapitalizmusra való áttéréssel az ország és a népesség minden évszázados gondja-baja automatikusan megoldódik, mára elvesztette meggyőző- és magyarázó erejét. Az állami tulajdont a magántulajdonnal váltottuk fel, a bürokratikus újraelosztást a piaccal, az egypártrendszert a többpártrendszerrel - azt is feltételezve, hogy ezzel természetszerűen a diktatúrából (a totalitárius rendszerből) a demokráciába, a szegénységből a jólétbe, egy sötét és erkölcstelen világból egy boldog és erkölcsös világba jutunk. Ám természetesen nem ez történt, és az okokról, a ma a fennálló kapitalizmus válságáról és e rendszer változtatásának szükségességéről nyíltan kell beszélnünk. A kapitalizmus hazai variánsa csak nagyon kevesek érdekét tartja szem előtt. Napjainkra már a politikai harcokban is polgárjogot nyert klientúrákról, oligarchiákról, maffia típusú kapitalizmusról, vagy kaszinó kapitalizmusról beszélni, az ellenfeleket ezzel vádolni, megbélyegezni ami több dolgot is nyilvánvalóvá tesz. A szocialista kapitalista rendszerváltás és eljárásai hazánkban a lakosság többsége számára egyértelművé tették mert saját bőrén érezte és érzi mindenki hogy a történelem menete itt nem a szegénységből a jól-lét, az alattvalói létből a polgár, az erkölcstelenből az erkölcsös irányába halad! Ahol a társadalom jelentős részét alkotó elszegényedők még az írott jogaikat sem képesek érvényesíteni, ott működő intézmények mellett is csak kevesek demokráciájáról beszélhetünk. 18
Mára az is világosan látszik, hogy nem csupán egyes pártok, koalíciók vagy kormányok felelőtlenségéről, erkölcsi hibáiról, bűnös szándékairól, eltévelyedéséről, a jó és demokratikus útról való letérésről van szó, hanem a rendszerváltás után kialakult félperifériás újkapitalizmus jellemző működésmódjáról. Érdekviszonyokról, a különféle társadalmi rétegek-csoportok nagyon is eltérő érdekérvényesítő-képességéről, egyes pártok-csoportok elfogadhatatlan hatalommegjelenítési-gyakorlási módjáról. Aligha véletlen, ha ilyen körülmények között megjelenik a kaotikus viszonyok megfékezhetetlen kiterjedésétől, az indulatok elszabadulásától, a politikai szélsőségek további erőnyerésétől, a társadalmi robbanástól való félelem. Ezt még tovább erősíti, hogy az eddig kormányra került pártok mintegy nyilvánosan is vádolják egymást - felismerve a másik zsákmányszerzésbenklientúraépítésben testet öltő érdekérvényesítési- és képviseleti gyakorlatát. Ezzel nem csupán a pártok, a politika és az intézményrendszere, a különféle kormányok vagy az újkapitalizmus, mint rendszer lejáratását gyorsítják meg, de előbb-utóbb a kormányozhatatlanság lehetőségét is felidézik. Harmadik út vagy kudarc? A jobb- és baloldali választóvonalak már nem világosak, a régi válaszok elavultak, vagy nem érvényesek. A hagyományos konzervatív, liberális, szocialista ideológiák mozgósító-magyarázó erején - és azon társadalmi-gazdasági berendezkedéseken, melyekben ezek még megmozgatták a tömegeket - túllépett a történelem. E vonatkozásban is hiány van, vákuum keletkezett. Nem véletlen, hogy egyre gyakrabban felmerül a rendszerkorrekció szükségessége, amelyet azonban eddig senki nem fejtett ki. Hogy miért nem, könnyen megérthető: évszázados hagyománya van hazánkban, hogy sem a kapitalizmus, sem a szocializmus nem felel meg a magyarnak! Nekünk egy harmadik magyar út kell, de azt senki sem mondja meg, hogy ez mit is jelentene. A rendszerváltás óta eltelt idő bizonysága szerint az újkapitalista rendszer eddigi gazdasági, társadalmi, életminőségbeli stb. teljesítményével nem volt képes legitimálni magát. Bebizonyítani, hogy e tekintetben a társadalom többsége számára sikeresebben működő újratermelődési forma, mint az államszocializmus volt. Világosan kell beszélni arról, hogy a rendszerváltás valójában kiről, miről szólt. 3 Megint nem az ország több évszázados, rendre sikertelen modernizációs kihívásainak megoldása volt a tét, hanem az új elitek hatalom- és vagyonszerzése! Bebizonyosodott, hogy ez egy lehetséges út és kimenet azonban ez egyértelművé teszi a rendszerváltás valóságát is: ismét csak zsákutcába torkolló jellegét, s a politikai elit hatalmi harcainak valóságos tétjét. Több mint két évtizeddel a rendszerváltás után a jelenlegi kormány magára vállalta, hogy változtat a kapitalizmus hazánkban kialakult működésmódján: ő akar a mércéje lenni annak, hogy aktuálisan mi a jó vagy a rossz kapitalizmus. Ő mondja meg, hogy mit kell ismét államosítani - persze nem államosít, hanem saját tulajdonba vesz az államra hivatkozva és formailag az állam közbeiktatásával - és ez most miért jó. Másfél évtizeddel ezelőtt a magánosítás volt a jó. (Azt is, megmondja, hogy melyik cégnek mekkora lehet adott esetben a profitja). Nem csupán az egyre szűkülő erőforrásokat-vagyonokat osztogatja saját klientúrájának, hanem közben bátran megadóztatja a multikat úgymond megvédi a kapitalizmustól a kapitalizmusnak egyébként az általa engedélyezett mértékben kiszolgáltatott lakossági csoportokat. Harcias profit- és kapitalizmusellenes nyilatkozatokat tesz, miközben stratégiai együttműködést és előnyöket kínál a multik számára. Újra államosít, miközben az államszocializmus ezen eljárását, mint önkényuralmi formát elutasítja-megveti. 3 ld. 1. sz. melléklet 19
Adózási, foglalkoztatási, újraelosztási gyakorlatával nyilvánvalóan rontja a szegények és lecsúszók helyzetét, ám közben a rezsiköltség állami csökkentésével igyekszik e rétegek-csoportok megélhetését könnyíteni, és persze saját választó rezsi szavazói táborába terelgetni őket. Ugyanígy hangzatos kijelentéseket tesz a család és a gyermekek fontosságáról, miközben a gyerekek egy nem elhanyagolható hányada éhezik, és csupán gyermekmegőrzésre alkalmas iskolákat biztosít számukra; beszél a jövő ifjúságáról, de fiatalok tömegei képtelenek hazánkban munkához, elégséges bérhez, lakáshoz jutni. Szépen szónokol a nemzetről, miközben annak tagjait már a választójog alapján is megkülönbözteti. Szónokol a nemzetépítésről, ám ennek elemi feltételeit nem képes felkínálni legalább a lakosság nagyobb hányadának - így sokan már kénytelenek külföldön keresni boldogulásukat. Szónokol a keresztény értékekről, miközben nem csupán érzéketlen a szegények-kiszolgáltatottak irányába, de alkalmasint meg is alázza őket. Ez így együtt élesen rávilágít, hogy a korrekciót mennyire felemás módon vállalta fel a nemzeti együttműködés rendszerét ígérő, kétharmados politikai felhatalmazással rendelkező jelenlegi kormányzat. Az egymásnak is ellentmondó megfontolásokból, értékekből álló, döntően az aktuális zavarok átmeneti elhárításra irányuló, és az egyes társadalmi csoportokat-rétegeket, intézményeket egymásnak feszítő politika nem más, mint populizmus. Valódi rendszerkorrekciót! Az ország érdekében mégis határozottan szorgalmazni kell a rendszerkorrekciót melynek természetesen csak akkor van értelme, ha párbeszéddel, együttműködéssel és építkezéssel párosul. Megtisztítva a helyes kezdeményezéseket a populizmus mai sarától, kétértelműségeitől. Indokait, eljárásait és formáit az ország fenntarthatóságot szolgáló távlatos érdekei szerint kell alakítani, beleértve mindenekelőtt a ma elfogadhatatlan szegénységbe és nélkülözésbe szorított társadalmi rétegek és csoportok szociális- kulturális felemelését is. Ma úgy látjuk, hogy a hazai politikai osztály nem ura (inkább csak haszonélvezője) a félperifériás társadalmában zajló reálfolyamatoknak, mi több: a politika szférájában zajló történéseket sem képes mindig a saját kezében tartani. Annál is kevésbé, mert az ország tőkefüggősége, illetve az uniós tagság és bizonyos (pénz)elosztási mechanizmusok következtében a hazai politikai osztály nem egyedüli és kizárólagos ura a hatalomnak. Aki más pénzén építi a kapitalizmusát, annak számolni kell ezzel a kellemetlen ténnyel! A választások alkalmával minden bizonnyal ismét politikai vesszőfutás kezdődik: a gyalázkodás, a kirekesztés, a megszégyenítés, az ígérgetés, a fenyegetés zagyva egyvelege veszi át a távlatos, jövőképpel bíró, konszenzusra épülő és gazdaságilag is megalapozott párt- és kormányprogramok helyét. A kormányzás pedig aktuális nyomulások, az erőforrások megszerzéséért-elosztásáért való harc lesz, a hatalom-technikai megfontolások, a propaganda és a nyers érdekérvényesítés szintjére süllyedve. Ezen kell változtatnunk. Az új politika feladata itt kezdődik. Körülöttünk a világ A növekedés határai A mai kapitalizmus meghatározó eleme, egyben fő jellemvonása a globalizáció. A piaci folyamatok világméretűvé váltak, a tőkés társadalmi újratermelés által érintett területek határai földrajzi értelemben eddig szinte folyamatosan tágultak. Ez a rendszer Afrika valamint Közép- és Dél- Amerika egyes területeit kivéve gyakorlatilag mára az egész világra kiterjedt. 20