A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek fogyasztóvédelmi kérdései

EURÓPAI BIZOTTSÁG EGÉSZSÉG- ÉS FOGYASZTÓÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG Brüsszel, 2013. április 11. BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek fogyasztóvédelmi kérdései KONZULTÁCIÓS ANYAG

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS...3 1.1 A HARMADIK PILLÉRBE TARTOZÓ NYUGDÍJTERMÉKEK FOGYASZTÓVÉDELMI ASPEKTUSAI...4 1.2 AZ E DOKUMENTUM ÁLTAL LEFEDETT TERÜLETEK; A DOKUMENTUM CÉLJA...4 2. A HARMADIK PILLÉRBE TARTOZÓ NYUGDÍJTERMÉKEK MEGHATÁROZÁSA...5 2.1 A HARMADIK PILLÉRBE TARTOZÓ NYUGDÍJTERMÉKEK EGYSÉGES, MŰKÖDŐKÉPES UNIÓS MEGHATÁROZÁSA FELÉ...5 2.2 A HARMADIK PILLÉRBE TARTOZÓ NYUGDÍJPROGRAMOK EURÓPÁBAN...6 2.3 A HÁROM PILLÉR ELKÜLÖNÍTÉSE...6 3. A HARMADIK PILLÉRBE TARTOZÓ NYUGDÍJTERMÉKEK SZABÁLYOZÁSI KERETE...7 3.1 TAGÁLLAMI SZABÁLYOZÁSI KERETEK...7 3.2 AZ UNIÓS SZABÁLYOZÁSI KERET...9 4. A HARMADIK PILLÉRBE TARTOZÓ NYUGDÍJTERMÉKEK EGYEDI MEGKÖZELÍTÉSE...11 4.1 A NYUGDÍJ MINT EGYEDI BEFEKTETŐI DÖNTÉS...11 4.2 SPECIFIKUS FOGYASZTÓVÉDELMI KÖVETELMÉNYEK SZÜKSÉGESSÉGE...11 4.3 AZ EGYSÉGES SZABÁLYOZÁS HIÁNYA...12 5. ESZKÖZÖK: ÖNSZABÁLYOZÓ KÓDEX VAGY UNIÓS TANÚSÍTÁSI RENDSZER...13 5.1 AZ ÖNSZABÁLYOZÓ KÓDEX SZEREPE...13 5.2 AZ UNIÓS TANÚSÍTÁSI RENDSZER SZEREPE ÉS FUNKCIÓJA...14 2

1. BEVEZETÉS A nyugdíjasok növekvő száma az uniós tagállamokat jelentős kihívás elé állítja. A demográfiai változások pénzügyileg fenntartható nyugdíjrendszereket tesznek szükségessé, amelyek ugyanakkor képesek biztosítani a megfelelő nyugellátásokat, valamint a nyugdíjba vonultak életszínvonalának és gazdasági függetlenségének fenntartását. E követelményeknek még nehezebb megfelelni a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság közepette, amely pénzügyi instabilitást idézett elő, továbbá csökkentette a foglalkoztatottságot és a rendelkezésre álló jövedelmet; a költségvetési kiigazítások szükségessége pedig tovább nehezíti a helyzetet. Az Európai Bizottság éves növekedési jelentései 1 iránymutatást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy miként biztosítható a nyugdíjrendszerek hatékonysága, megfelelősége és fenntarthatósága, különösen a növekedést támogató költségvetési kiigazítások szükségességének összefüggésében. Ennek megvalósítása érdekében kiemelik azoknak az intézkedéseknek a jelentőségét, amelyek a nyugdíjbavonulási életkort összehangolják a várható élettartammal, korlátozzák az előrehozott nyugdíj lehetőségét, lehetővé teszik a munkavállalóknak, hogy tovább dolgozzanak, és ösztönzik a kiegészítő nyugdíj-megtakarításokat. Az elmúlt évtizedben számos tagállamban megvalósult olyan nagyszabású reform, amely immár a megfelelőség és a fenntarthatóság kérdésével is foglalkozott 2. E reformok alátámasztására a 2011. és 2012. évi éves növekedési jelentésekre építve és az Európa 2020 stratégiával összhangban a nyugdíjakról szóló, 2012. évi fehér könyv 3 uniós szintű menetrendet határoz meg a nyugdíjak megfelelőségének és fenntarthatóságának biztosítása érdekében. A fehér könyv olyan feltételek megteremtésére fókuszál, amelyek lehetővé teszik a munkavállalóknak, hogy tovább dolgozzanak, és javítják a biztonságos kiegészítő nyugdíj-megtakarítások képzésére rendelkezésre álló lehetőségeket. A kiegészítő nyugdíj-megtakarítások 4 (beleértve a harmadik pillérhez tartozó nyugdíjtermékeket) a jövőben nagyobb szerepet játszanak majd a nyugdíjak megfelelőségének és fenntarthatóságának biztosításában, az állami nyugdíjrendszerekre háruló terhek csökkentésében és a nyugdíjasok jövedelmének növelésében 5. A fogyasztók megfelelő védelmének biztosítása elengedhetetlen, és növeli bizalmukat az összetett piac iránt, ahol a rossz befektetési döntések súlyos következményekkel járhatnak. Ennek céljából a fehér könyvben a Bizottság bejelentette, hogy 2013-ra ( ) benyújt egy olyan kezdeményezést, amelynek célja nők és férfiak számára egyaránt a harmadik pillérhez tartozó nyugdíjtermékek színvonalának emelése, valamint a fogyasztók tájékoztatásának és a védelmi szabványok minőségének javítása önkéntesen használható kódok segítségével, és esetleg az ilyen termékek uniós minősítési rendszerével szükség szerint olyan intézkedésekre építve, amelyek a csomagolt lakossági befektetési termékekre vonatkozó fogyasztói tájékoztatás további javítását irányozzák elő 2012-re. 6 A fehér könyvben 7 a Bizottság emellett bejelentette, hogy ehhez kapcsolódóan egyes magánnyugdíj-termékek szerződési jogával kapcsolatos kérdések tekintetében is intézkedést 1 2 3 4 5 6 7 COM(2011) 11 végleges, 2011.1.12.; 2012, COM(2012) 815 végleges, 2011.11.23.; 2013, COM(2013) 750 végleges, 2012.11.28.; Lásd a 2013. évi éves növekedési jelentést, Makrogazdasági jelentésmelléklet, 8. o. (3. lábjegyzet), valamint a 2012. évi, az idősödő népességről szóló jelentést (Európai Bizottság, European Economy 2/2012). A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje, COM (2012) 55. A nyugdíjakról szóló fehér könyv tükrözte A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé c. zöld könyv (COM(2010) 365 végleges, 2010.7.7.) keretében tartott széleskörű konzultáció során az érdekeltektől kapott válaszokat. Ide tartoznak a munkahelyi alapú foglalkoztatási rendszerek, melyekkel kapcsolatban a fehér könyv számos kezdeményezést szorgalmazott, beleértve a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló irányelv felülvizsgálatát. A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek növelhetik a háztartások megtakarításait, amelyek ezt követően hosszú távú befektetések finanszírozására fordíthatók. COM(2012) 55 végleges, 2012.2.16., I. melléklet, 13. intézkedés, 17. oldal. COM(2012) 55, 2012.2.16.I. melléklet, 19. intézkedés, 18. oldal. 3

hoz 8. A Bizottság jelenleg a biztosítási szerződésekre vonatkozó európai joggal foglalkozó bizottsági szakértői csoportban tárgyalja e kérdést 9. A csoport várhatóan 2013 végére jelentést ad ki. A Bizottság ezt követően dönt arról, hogy szükségesek-e szakpolitikai opciók a harmadik pillérhez tartozó nyugdíjtermékekkel összefüggő szerződési joggal kapcsolatos esetleges kérdések tekintetében, és ha igen, melyek ezek, figyelembe véve e konzultáció eredményeit és a szakértői csoport jelentését. 1.1 A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek fogyasztóvédelmi aspektusai A fogyasztók tájékoztatásába, amelyet átláthatóságként is emlegetnek, beletartozik, hogy a nyugdíjszolgáltatóval való szerződés megkötése előtt, a szerződéskötéskor vagy azt követően részletes információkat bocsátanak a fogyasztó rendelkezésére a termékkel kapcsolatban. A nyugdíjszolgáltató, valamint a fogyasztó közötti, a tranzakciót megelőzően, a tranzakció során vagy azt követően fennálló kapcsolatot fogyasztóvédelmi előírások szabályozzák, amelyek a piaci értékesítésre, a tanácsadásra, ösztönzésre és általában az értékesítési gyakorlatra terjednek ki 10. 1.2 Az e dokumentum által lefedett területek; a dokumentum célja E dokumentum a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek fogyasztóvédelmi aspektusaival foglalkozik, a jelenlegi szakirodalomra és a Bizottság által végzett tanulmányokra építve. Ezen túlmenően felhasználja a tagállamok és a megcélzott érdekeltek számára 2012 októberében kiküldött kérdőív eredményeit, különösen a jelenlegi tagállami fogyasztóvédelmi szabályozás és a tagállami piacok tágabb értelemben vett működése tekintetében 11. A kérdőív a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékekkel kapcsolatban a következő meghatározást használta: bármely olyan magánnyugdíjtermék, amelyet a fogyasztók egyénileg (tehát nem foglalkoztatói alapon) vásárolnak meg, függetlenül attól, hogy ez önkéntes vagy kötelező jelleggel történik-e. Ez a meghatározás kellőképpen tág ahhoz, hogy az egyéni jogszerzésen alapuló legtöbb magánnyugdíjterméket magában foglalja, beleértve azokat, amelyeknél kötelező járulékfizetést írnak elő 12. A kérdőívre adott válaszok tanúsága szerint az érdekeltek általában indokoltnak tartják az uniós megközelítés kidolgozását ezen a területen. Számos hatóság és iparágazati képviselő felismerte a közös uniós keret előnyeit, mindenekelőtt a fogyasztók tagállamok közötti mobilitása vonatkozásában. A fogyasztói csoportok is üdvözlik a fogyasztóvédelem e területen történő erősítésére irányuló erőfeszítéseket. Az érdekeltek ugyanakkor kiemelték, hogy az uniós megközelítés végrehajtása nehézségekbe ütközhet a szabályozási kereteknek és a tagállami piacoknak a 3. szakaszban tárgyalt különbözőségei következtében 13. Egyes érdekeltek emellett elmondták, hogy az e területen megvalósítandó kezdeményezés kidolgozása során figyelembe kell venni a gyorsan változó, a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékeket és az ilyen termékek szolgáltatóit érintő nemzeti és uniós szabályozási keretet 14. A meglévő és jövőbeli, a befektetési termékekre vonatkozó uniós jogszabályok általános 8 9 10 11 12 13 14 A 19. intézkedés célja, hogy a Bizottság megvizsgálja a megtakarítási/beruházási funkcióval ellátott életbiztosítási termékek tervezésének és forgalmazásának szerződési jogához kapcsolódó akadályok eltávolításának szükségességét, azzal a céllal, hogy megkönnyítse egyes magánnyugdíj-termékek határokon átnyúló forgalmazását. A Bizottság 2013. január 17-i határozata a biztosítási szerződésekre vonatkozó európai joggal foglalkozó bizottsági szakértői csoport létrehozásáról (HL C 16., 2013.1.19., 6. o.). A fogyasztóvédelmi előírások megegyeznek az értékesítési gyakorlatra előírt követelményekkel, melyeket többek között a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvben (MiFID-irányelv, 2004/39/EK irányelv, HL L 145., 2004.4.30.) és a biztosítási közvetítésről szóló irányelvben (2002/92/EK irányelv, HL L 9., 2003.1.15.) szerepelnek. A visszajelzéseket a 3. szakasz (Tagállami szabályozási keretek) és az 5. szakasz (Uniós szakpolitikai eszközök) taglalja. A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek definícióját és fő jellemzőit a 2. szakasz tárgyalja. Ezt különösen a német, dán, francia és egyesült királyságbeli állami hatóságok hangsúlyozták. Pl. Hollandia kifejezte, hogy inkább megvárja a folyamatban lévő, e területre vonatkozó uniós jogszabály-javaslatok eredményét. 4

fogyasztóvédelmi követelményeket támasztanak a biztosítási és befektetetési termékek területén, melyek potenciálisan a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek többségére is vonatkoznak 15. Ugyanakkor a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek piacának jellegzetességei és a fogyasztókat fenyegető egyedi kockázatok ellenére nincs olyan konkrét uniós jogszabály, amely megfelelő módon foglalkozna a fogyasztók szükségleteivel. A 4. szakaszban vázolt okok következtében a fogyasztók különös védelmet igényelnek e piacon. Egyes tagállamok saját követelményeket vezettek be az uniós követelmények kiegészítéséül, ez pedig a piac szétaprózottságához és eltérő szintű fogyasztóvédelemhez vezetett. Az egységes megközelítés, különösen azokon a területeken, amelyekre nem vonatkoznak uniós szabályok, elősegítené a nemzeti szabályozások esetleges eltéréseinek kiküszöbölését, így pedig elkerülhetővé válna, hogy a fogyasztók tájékoztatása és védelme tekintetében a piac még szétaprózottabbá váljon. E dokumentum célja azoknak a problémáknak a meghatározása, amelyekkel a fogyasztók a harmadik pillérhez tartozó nyugdíjtermékek vonatkozásában szembesülnek, továbbá annak megállapítása, hogy erősíthető-e a fogyasztóvédelem uniós szinten koordinált önkéntes normák vagy tanúsítási rendszerek révén. A dokumentum emellett az erről szóló vitában is sorvezetőként kíván szolgálni, hozzájárulva annak meghatározásához, hogy az alábbiakban említett egyes jellegzetességek megoldására melyek lennének az optimális lehetőségek. A konzultáció eredményeit figyelembe veszik az egyéni nyugdíj-előtakarékossági rendszerek fogyasztóbarát és valóban egységes piacának kialakítására irányuló szélesebb körű kezdeményezésben is. Az eredmények ezen túlmenően hasznos alapanyagot biztosítanak a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID-irányelv) és a biztosításközvetítési irányelv (IMD) felülvizsgálatához, valamint a lakossági befektetési csomagtermékekről szóló javaslat alapján intézkedések és kezdeményezések kidolgozásához, az alábbiakban tárgyaltaknak megfelelően. Az érdekeltek a konzultációs dokumentumra adott válaszaikat 2013. július 19-ig küldhetik meg. A hozzászólásokat az Európai Bizottság számára, a következő címre kell küldeni: SANCO- THIRD-PILLAR-PENSION-FUNDS@ec.europa.eu. A nyilvános konzultációkhoz tett hozzászólásaikat a hozzászóló nevével együtt az interneten nyilvánosságra hozzák az alábbi címen: http://ec.europa.eu/dgs/health_consumer/dgs_consultations/ca_current_consultations_en.htm, kivéve, ha a hozzászóló a személyes adatok közzétételével szemben kifogást emel azon az alapon, hogy az ilyen közzététel jogos érdekeit sértené. Ebben az esetben a válaszok a válaszadó neve nélkül tehetők közzé. Ellenkező esetben a válaszok és észrevételek közzétételére nem kerül sor, és a Bizottság elvileg azok tartalmát sem veszi figyelembe. A személyes adatoknak e konzultáció keretében történő feldolgozása további részleteit illetően kérjük, olvassa el a fentiekben feltüntetett konzultációs oldalon található adatvédelmi nyilatkozatot. 2. A HARMADIK PILLÉRBE TARTOZÓ NYUGDÍJTERMÉKEK MEGHATÁROZÁSA 2.1 A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek egységes, működőképes uniós meghatározása felé A nyugdíjakról szóló fehér könyv 13. intézkedése a fogyasztók tájékoztatására és a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek tekintetében az uniós fogyasztók védelmének normáira 15 Például ha a nyugdíjtermék jogi meghatározása szerint biztosításnak minősül, a biztosításközvetítési irányelv (IMD) által előírt szabályok vonatkoznak rá. Ha a termék pénzügyi eszköz, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvben megállapított szabályok alkalmazandók. A 3.3. szakasz taglalja azt, hogy a meglévő és javasolt uniós jogszabályok milyen mértékben relevánsak a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek tekintetében. 5

koncentrál. Egy jövőbeli kezdeményezés hatókörének meghatározása érdekében a harmadik pillért egyértelműen definiálni kell. Ez nem egyszerű, mivel a pillérmodell alkalmazását nem kíséri egységes értelmezés 16. Ezt megerősítik a tagállamoktól a kérdőívre érkezett eltérő válaszok is (lásd a 3. szakaszt). Habár egyértelmű, hogy a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek egységes felfogása nem vezethető le a jelenlegi tagállami vagy kereskedelmi definíciókból, a vállalati magánnyugdíjtermékek (vagy foglalkoztatói nyugdíjtermékek) és az egyéni nyugdíjelőtakarékossági termékek közötti, az OECD 1998. évi meghatározása szerinti különbségtétel megfelelőnek tűnik e dokumentum céljaihoz. Ez a gyakorlati meghatározás a harmadik pillérbe tartozó termékek közös aspektusaira épít, amelyek minden tagállamban egységesek, függetlenül az adott termékek jogi és kereskedelmi vonzataitól. 2.2 A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjprogramok Európában Jóllehet a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek vonatkozásában nincsenek hivatalos és jogi uniós meghatározások, a nyugdíjpillérek kategorizálása céljából számos taxonómia használatos. A pillérszerkezet magyarázata az OECD Maintaining prosperity in an ageing society címet viselő dokumentumában olvasható 17. Az első pillérbe kötelező, állami irányítású, legtöbbször szolgáltatással meghatározott nyugdíjrendszerek tartoznak. A második pillér foglalkoztatói magánnyugdíjrendszereket foglal magában. A harmadik pillérbe az egyéni nyugdíjelőtakarékossági rendszerek (öngondoskodási rendszerek) 18 tartoznak. Az OECD Revised taxonomy for pension plans, pension funds and pension entities (nyugdíjprogramok, nyugdíjalapok és nyugdíjintézetek felülvizsgált taxonómiája) c. dokumentumában 19 részletesebben kifejtette korábbi, leegyszerűsített megközelítését. Leíró terminológia és részletekbe menő taxonómia alkalmazását javasolta, amely számos különbségtételen alapul, mint például: magán állami, szolgáltatással meghatározott befizetésekkel meghatározott, nem finanszírozott finanszírozott és foglalkoztatói egyéni. E részletesebb taxonómia célja az volt, hogy a magánnyugdíjprogramok működését hatékonyabb és átfogóbb módon határozza meg 20. Ugyanakkor, mivel e dokumentum középpontjában a fogyasztóvédelem áll, az OECD 1998-as, leegyszerűsített modellje megfelelőbbnek tűnik kiindulási pontként. Az erre vonatkozó szakirodalom is megerősíti a hagyományos megkülönböztetés előnyeit 21. 2.3 A három pillér elkülönítése A három pillér közötti különbségtételt időnként a piacon elérhető különféle hibrid konstrukciók besorolása is megnehezíti. E hibrid konstrukciók mindhárom pillérre jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek, a pillérek közötti határvonalak pedig gyakran elmosódnak. Az egyéni nyugdíjelőtakarékossági rendszerek osztályozását tekintve a vélemények megoszlanak arról, hogy e termékek közül melyek azok, amelyek akár a második, akár a harmadik pillérbe is besorolhatók. Ide tartoznak a foglalkoztatói kontextusban felajánlott, egyéni jogszerzésen alapuló 16 17 18 19 20 21 Egyesek az egyéni magánnyugdíjrendszerek minőségi kritériumok alapján történő kategorizálását preferálják (mint például a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló irányelv). Az OECD szakpolitikai jelentése (1998. június), http://www.oecd.org/insurance/pensionsystems/2430300.pdf. E taxonómiát azonban más kontextusokban nem használják. A Világbank definíciója szerint a második pillért a kötelező magánnyugdíj-biztosítási nyugdíjprogramok alkotják, míg a harmadik pillér az önkéntes hozzájárulásokon alapuló nyugdíjpénztáron alapszik. Az OECD szakpolitikai jelentése (2002. október), http://www.oecd.org/insurance/pensionsystems/2488707.pdf. A 2002. évi OECD-dokumentum öt különböző elemet is kidolgozott (3. melléklet) a magánnyugdíjrendszerek taxonómiáinak értékelésére. Ezek az alábbiak: 1. a nyugdíjcél jellege (juttatás-/számlaegyenleg-likviditás); 2. finanszírozás és kockázatvállalás; 3. a nyugdíjprogram finanszírozásának adminisztrációja és a finanszírozó eszközök; 4. jogosultság és részvétel; 5. adóügyi megítélés. Lásd az Európai Parlament ezzel kapcsolatos újabb tanulmányát: Pension systems in the EU contingent liabilities and assets in the public and private sector (EP, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, 2011, http://www.europari.europa.eu/documen1:/activities/cont/201111/20111121att32055/20111121att32055en.pdf). 6

nyugdíjtermékek, amelyek vonatkozásában ugyanakkor nincs szó közvetlen foglalkoztatói részvételről vagy hozzájárulásról, valamint a kötelező egyéni magánnyugdíjtermékek, egy részét kötelező járulékok teszik ki 22. Ugyanakkor e termékek esetében egyedi jellegük, valamint annak következtében, hogy finanszírozásukat nem a foglalkoztató biztosítja, a harmadik pillérbe tartozó elemek dominálnak. Kérdések: 1. A 2012. évi kérdőívben használt, alábbi definíció alkalmas-e a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek meghatározásához? A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek közé bármely olyan egyéni magánnyugdíjtermék tartozik, amelyhez a fogyasztók egyéni alapon csatlakoznak (tehát nem foglalkoztató alapon), függetlenül attól, hogy ez önkéntes vagy kötelező jelleggel történik-e. 2. Amennyiben e definíció nem megfelelő, mi lenne a legalkalmasabb, egységes uniós meghatározás a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek esetében? 3. A HARMADIK PILLÉRBE TARTOZÓ NYUGDÍJTERMÉKEK SZABÁLYOZÁSI KERETE 3.1 Tagállami szabályozási keretek Ez a szakasz a 2012. évi kérdőívből származó előzetes információkat ismerteti. A kérdőívben felkérték a tagállamokat, hogy ismertessék a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékekre vonatkozó jelenlegi, a fogyasztóvédelmet és a fogyasztóvédelmi előírásokat érintő tagállami szabályozást, valamint a tagállami piaci helyzetet 23. A válaszadókat ezen túlmenően felkérték arra, hogy ismertessék előzetes véleményüket a fehér könyvben említett eszközökről. A véleményeket az 5. szakasz taglalja 24. A tagállamoktól és Horvátországtól érkező válaszok a következő fő tendenciákra engednek következtetni: A) A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek piaci helyzete A legtöbb tagállamban a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek esetében fizetett hozzájárulás önkéntes alapon történik 25. A válaszok alapján az EU-ban a nyugdíjprogramok legtöbbször biztosítási szerződés formájában valósulnak meg. Ez a helyzet a nagyobb tagállamokban, beleértve Franciaországot, Németországot, Olaszországot és az Egyesült Királyságot, ahol a biztosítótársaságok jelentős szerepet töltenek be a nyugdíjbiztosítás területén. A biztosítási szerződések és a nyugdíjalapok mellett néhány tagállam más megtakarítási terméket is megnevezett, amely nyugdíjjövedelmi célokból felhasználható 26. A válaszok a nyugdíjbiztosítók széles skáláját megemlítik a biztosítótársaságoktól kezdve a betétgyűjtő intézményeken át az alapkezelő vállalatokig és más pénzügyi közvetítőkig. A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékeknek a GDP-százalékban kifejezett méretére vonatkozó kérdések tekintetében a kérdőívre adott válaszok nem biztosítanak egységes, összehasonlítható 22 23 24 25 26 E termékek első b. pillér (az első pillér alcsoportja) termékeiként is ismertek, mert finanszírozásuk az eredetileg állami nyugdíjak finanszírozására szánt hozzájárulásokból történik. A tagállami nyugdíjrendszerekre vagy nyugdíjbiztosító intézetekre vonatkozó uniós jogszabályokról további információk a nyugdíjakról szóló 2010. évi zöld könyvben és kísérődokumentumában olvashatók [SEC(2010) 830 végleges, 3. szakasz és. táblázat]. Ez a feltérképezés, amelyet az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság végzett, azonban a prudenciális szabályozásra vonatkozik. Az Egészség- És Fogyasztóügyi Főigazgatósághoz 2012. október elején 50 válasz érkezett. Ide tartozik 25 tagállam válasza (BE és SE nem adott választ), valamint a Horvátországtól érkezett választ, az üzleti élet képviselőitől érkezett 15 válasz és a nyugdíjfórumban képviselt 9 felhasználótól érkezett válasz. A kivételek a kötelező nyugdíjjárulékot beszedő, kötelező egyéni nyugdíjtermékek (első b. pillér), ahol az alapok lehetnek kötelező (pl. Lengyelország) vagy kvázi kötelező jellegűek (kívülmaradási lehetőség). Pl. a hollandiai hosszú távú takarékbetétek, amelyek nyugdíjba vonulás esetén járadékszerzéshez kapcsolódhatnak. A megtakarítások a futamidő végén felhasználhatók lakóingatlan megvásárlására vagy élethosszig megtarthatók. 7

áttekintést a tagállamok helyzetéről 27. A 2012. évi, az idősödő népességről szóló jelentésben szereplő egyes adatok azonban szintén összehasonlítják a második és harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékeket 28, és vannak bizonyos, az egyes rendszerekbe tartozó aktív tagok számával kifejezett, lefedettségre vonatkozó adatok 29. B) A jelenlegi tagállami szabályozás A 2012. évi kérdőívre adott, az állami hatóságoktól származó válaszok rendkívül szétaprózott szabályozási keretről árulkodnak. A jelek szerint mindössze négy tagállamban hiányzik teljes mértékben bármilyen olyan jogi eszköz, amely meghatározná a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékeket, vagy közvetetten vonatkozna rájuk (BG, CY, CZ és EL). Minden más állami hatóság függetlenül attól, hogy explicit módon meghatározza-e az egyéni nyugdíjalapokat rendelkezik olyan rendelkezésekkel, amelyek (különböző mértékben) a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékekkel foglalkoznak. A következő országokban átfogó jogi keret áll rendelkezésre, amely az egyéni, kiegészítő biztosítási rendszerekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy ezek biztosítási vagy nem biztosítási jellegűek-e: EE, IT 30, LU, PL 31, RO, SK és MT 32. A válaszok alapján a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek egyes specifikus alcsoportjait lefedő jogi eszközök a következő országokban léteznek: AT, DE, DK, ES, FI, FR, HU, IE, LT, LV, NL, PT, SI és UK. A biztosítási termékek formáját öltő, harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek tekintetében tíz tagállami hatóság számolt be arról, hogy a tájékoztatási kötelezettségeket illetően a jelenlegi uniós szabályok végrehajtásán túlmenően nem írnak elő nemzeti jogi rendelkezéseket 33. 13 tagállamban vannak különféle olyan jogi eszközök, amelyek konkrét rendelkezéseket írnak elő a fogyasztók tájékoztatásáról (DE, EE, ES, FI, FR, IE, IT, LU, LT, MT, PL, SI és UK). Tíz tagállamban nincsenek a fogyasztóvédelmi előírásokra vonatkozó konkrét nemzeti szabályok a biztosítási termék formájú egyéni nyugdíjak esetében. A legtöbb tagállam arról számolt be, hogy a harmadik pillérbe tartozó, nem biztosítási jellegű nyugdíjtermékek esetében konkrét jogi eszközökön vagy általánosabb jogszabályok releváns rendelkezésein keresztül nemzeti fogyasztóvédelmi szabályokat fogadtak el 34. Csak a következő tagállamok nem rendelkeznek semmiféle olyan jogszabállyal, amely a nem biztosítási jellegű termékekre vonatkozó tájékoztatási követelményeket szabályozná: AT, CY, EL, FR és NL. Ennél valamivel több tagállamban nem alkottak még jogszabályt a nem biztosítási jellegű termékek értékesítési követelményei tekintetében, illetve nem adtak konkrét választ az erre vonatkozó kérdésre (AT, CY, EL, FR, NL, PL és SI). C) Az önszabályozás nem minden tagállamban terjedt el Csak 10 tagállam számolt be önkéntes kezdeményezések kidolgozásáról (AT, BG, DE, DK, EE, FI, IT, SE, SI és UK) 35. 11 tagállam hatóságai adták azt a választ, hogy mindeddig nem vettek nyilvántartásba önszabályozási kezdeményezéseket. 27 28 29 30 31 32 33 34 35 A rendelkezésre álló források közé tartozik az OECD és az Európai Bizottság. Nincs olyan összehasonlítható adat, amely különbséget tenne a foglalkoztatói és az egyéni előtakarékosságon alapuló nyugdíj között. 2012. évi, az idősödő népességről szóló jelentés (lásd a 2. lábjegyzetet). Különösen az OECD-től (pl. 'Complementary and private pensions throughout the world 2008'), és az Oxera Consulting Ltd. 2013-ban véglegesítésre kerülő tanulmányából. 2005. december 5-i 252. sz. törvényerejű rendelet ('Forme pensionistiche complementari individuali') Lengyelországban a második pillérbe tartozó nyugdíjtermékeket az egyéni nyugdíjszámlákról (IKE) szóló törvény határozza meg, melyet 2011-ben módosítottak, hogy az egyéni nyugdíjszámlák biztosítékai (IKZE) is a hatálya alá tartozzanak. Máltán a 2011-ben elfogadott nyugdíjtörvény még nem lépett hatályba. A biztosítási termékek tekintetében a következő tagállamok nem jelentették konkrét átláthatósági jogszabály meglétét: BG, CY, CZ, EL, HU, LV, MT, PT, RO és SK. A harmadik pillérbe tartozó, nem biztosítási jellegű nyugdíjtermékekre vonatkozóan az alábbi 19 tagállamban fogadtak el jogszabályokat: BG, CZ, DE, DK, EE, ES, FI, HU, IT, LU, LT, LV, MT, PL, PT, RO, SI, SK és UK, valamint Horvátország. Például a német biztosítók szövetsége tájékoztatásra vonatkozó ajánlása és biztosításközvetítési magatartási szabályzata; az olaszországi biztosítási ágazat iránymutatásai, melyek többek között az értékesítési követelményekre és a nyugdíjak hordozhatóságára vonatkoznak; a brit biztosítók szövetségének magatartási szabályzatai. 8

3.2 Az uniós szabályozási keret A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek meglévő és javasolt jogszabályok hatályába tartozhatnak, jóllehet esetükben nincs alkalmazandó, konkrét uniós jogszabály. A fentiekben ismertetettek szerint az e termékekre vonatkozó egyes tagállami definíciók különbözősége miatt a pillérek közötti különbségek elhalványulhatnak. Az alábbi 1. táblázat áttekinti azokat a helyzeteket, amelyekben az uniós jogszabályok potenciálisan alkalmazhatók a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek esetében. Az áttekintés arra koncentrál, hogy a jelenlegi és jövőbeli uniós jogszabályok miként szabályozzák (vagy fogják szabályozni) a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékekre vonatkozó prudenciális szabályokat vagy az alapvető termékkövetelményeket; a kiskereskedelmi ügyfeleknek történő értékesítésüket; valamint a kiskereskedelmi ügyfelek tájékoztatását az érintett termékek tekintetében. Különbséget tesz a magánszemélyek által a kiegészítő magánnyugdíjként felhasznált két fő termék, a biztosítási és nem biztosítási jellegű termékek között. 1. táblázat A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek szabályozási áttekintése 36 Tagállam Európai Unió Biztosítás 1) Életbiztosítási jellegű öngondoskodási nyugdíjprogramok 2) Bármilyen típusú keresk-i életbizt. / bef. termékek (nyugdíjcélú potenciális felhalmozás) Nem bizt-i jellegű TERMÉK/ PRUDENCIÁLIS KÖVETELMÉNY Szolvencia II Egys. szerk-be foglalt életbizt. irányelv Fogy.véd. előírások ÉRTÉKESÍTÉSI KÖVETELMÉNY IMD II IMD I Átláthatóság TÁJÉKOZT. KÖVETELMÉNY Lakossági befektetési csomagtermé kek 1) Nem foglalkoztatói nyugdíjalapok Rendelet 2) Hibrid öngondoskodási nyugdíjprogramok különféle keresk. befekt. termékek alapján Ágazatspecifikus jogszabály (ha van) MiFID II MiFID Ágazatspecifikus jogszabály (ha van) Biztosítási termékek 37 Az életbiztosítási szerződések két fő típusa jöhet szóba a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek esetében: az egyéni nyugdíjprogramok, melynek legfontosabb jellemzői tekintetében a biztosító és az ügyfél megegyeznek, valamint a nyugdíjcélú felhalmozási stratégiával jellemezhető, hibrid biztosítási vagy befektetési termékek. 38 Ide tartoznak a 36 37 38 Egyes tájékoztatási kötelezettségeket az életbiztosításokról szóló, egységes szerkezetbe foglalt irányelv is tárgyal, ezért a Szolvencia II. irányelv is foglalkozik e kérdésekkel. A biztosításokról szóló egyéb jogszabályok, mint például az életbiztosításokról szóló, egységes szerkezetbe foglalt irányelv és a Szolvencia II. irányelv amelyek rendelkezéseket tartalmaznak a termékekre vonatkozó követelmények tekintetében nem e dokumentum hatókörébe tartoznak. Egyes tipikus befektetési vagy biztosítási termékek (például befektetési egységekhez kötött termékek), melyeket a fogyasztók saját nyugdíjprogramjukhoz használnak eszközként. 9

nyugdíjbiztosítások is 39. Mindkét kategória az IMD (a biztosítási közvetítésről szóló irányelv) I. 40 hatálya alá tartozik, amely meghatározza a közvetítők által értékesített biztosítási termékek értékesítési követelményeit. A Bizottság e jogszabály 2012-ben történő felülvizsgálatát javasolta (IMD II-tervezet) 41. A lakossági befektetési csomagtermékekre vonatkozó bizottsági javaslat (a lakossági befektetési csomagtermékekre vonatkozó javaslattervezet) 42 kiemelt információkat tartalmazó dokumentum használatát fogja bevezetni a bármiféle jogi vetülettel rendelkező lakossági befektetési csomagtermékekre. Egyszerű, objektív és összehasonlítható információkat fog tartalmazni, melyeket a termék lakossági befektetőknek történő értékesítése előtt, egységes formátumban fognak rendelkezésre bocsátani. A jelenleg az Európai Parlament és a Tanács által tárgyalt javaslat lefedi a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékeket, és célja, hogy egységes követelményeket határozzon meg a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek szempontjából is fontos tájékoztatásra vonatkozóan. E követelményeket második szintű intézkedésekként 43 fogják kidolgozni azt követően, hogy az első szintű keretet 44 illetően megállapodás született. Nem biztosítási jellegű termékek E dokumentum tekintetében a nem biztosítási jellegű nyugdíjtermékek közé tartoznak a tagállamokban különböző formában megvalósuló nem foglalkoztatói nyugdíjrendszerek, amelyekhez a fogyasztók egyénileg csatlakoznak, valamint a hibrid (nem biztosítási jellegű) egyéni nyugdíjprogramok, amelyek időnként más befektetési termékek különböző típusain alapulnak. A második esetben a fogyasztók egy tipikus biztosítási terméket vásárolnak meg, például befektetési alapot, amely nyugdíjprogramjukat vagy annak egy részét alkotja. A tájékoztatást tekintve előfordulhat, hogy a hibrid nyugdíjtermékek egyes vetületeit jelenleg ágazatspecifikus jogszabály szabályozhat, amely arra az eredeti termékre vonatkozik, amelyen a hibrid termék alapul. Például abban az esetben, ha az alapvető pénzügyi eszköz lakossági befektetési alap, az alapra magára gyakran az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) szóló irányelv vonatkozik, noha előfordulhat, hogy az alap egy másik termékszintbe van beágyazva. Az említett irányelv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek azt hivatottak elősegíteni, hogy a potenciális befektetők tisztában legyenek a javasolt befektetési alap legfontosabb jellemzőivel, például azáltal, hogy segítséget nyújtanak számukra a különböző alapok esetében fennálló kockázatok összehasonlításában. A konkrét ágazati követelmények tekintetében fennálló különbségeket a lakossági befektetési csomagtermékekről szóló jövőbeli rendelet mérsékelheti. A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek is a rendelet hatálya alá fognak tartozni egy, a jellemzőiket figyelembe vevő 39 40 41 42 43 44 A 2.2. szakaszban a 2002. évi OECD-dokumentum e kategóriát biztosítók által nyújtott, kizárólag biztosítási termékekből álló nyugdíjprogramként definiálta. Lásd a 10. lábjegyzetet. Irányelvjavaslat a biztosítási közvetítésről(átdolgozás), COM(2012) 360 végleges, 2012.7.3., A jogszabály célja, hogy a fogyasztóknak nyújtott tanácsadást megfelelőbbé és objektívabbá tegye, a biztosításközvetítési irányelvet összehangolja a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvvel az összetettebb biztosítási termékek esetében, valamint kezelje és mérsékelje az összeférhetetlenségeket. A jövőbeli jogszabály a biztosítók közvetlen értékesítéseire is vonatkozik majd. A befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló rendeletjavaslat, COM(2012) 352 végleges, 2012.7.3. A jogalkotási szintek az úgynevezett Lámfalussy-féle jogalkotási folyamatra utalnak. A Lámfalussy-féle jogalkotási folyamat négy szintből tevődik össze: a keretjogszabály elfogadása (1. szint); részletes végrehajtási intézkedés (2. szint); a felügyelő hatóságok együttműködése és gyakorlatuk közelítése (3. szint); valamint az uniós jogszabálynak a nemzeti jogba megfelelő időben történő, helyes átültetése (4. szint). Ugyanakkor a harmadik pillérbe tartozó termékek nem tartoznak explicit módon ide. Csak azáltal vehetők itt figyelembe, hogy a nyugdíjcélú befektetési termékek nincsenek kizárva. A javaslat egyértelműen kizárja a foglalkoztatási nyugdíjrendszereket (amelyekre a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló irányelv vonatkozik), valamint a nemzeti jog értelmében foglalkoztatói pénzügyi hozzájárulást előíró nyugdíjtermékeket. 10

szabályrendszer keretében. Az értékesítési feltételeket illetően a MiFID-irányelv egyértelműen előírja a tisztességes, méltányos, szakmailag feddhetetlen és az ügyfelek érdekeit szem előtt tartó magatartást. Az ügyfeleknek nyújtott befektetési szolgáltatás függvényében egyéb konkrét követelményeket is előír, mint például a befektetési tanácsadás vagy a megbízások teljesítése. E követelmények pénzügyi eszközök érintettsége esetén hibrid termékekre is vonatkozhatnak. A Bizottság a MiFID-irányelv felülvizsgálatára (MiFID II) vonatkozó jogalkotási javaslatokat fogadott el, amelyek megerősítenék a jelenlegi értékesítési követelményeket 45. Jelenleg nincsenek a nem foglalkoztatói nyugdíjalapok értékesítésére vonatkozó konkrét uniós fogyasztóvédelmi előírások. 4. A HARMADIK PILLÉRBE TARTOZÓ NYUGDÍJTERMÉKEK EGYEDI MEGKÖZELÍTÉSE 4.1 A nyugdíj mint egyedi befektetői döntés A nyugdíjprogram kiválasztása a fogyasztók egyik legfontosabb pénzügyi döntése. Ez különösen igaz az egyéni nyugdíjtermékekre, ahol a fogyasztóknak jelentős döntéseket kell önállóan meghozniuk, míg a második pillérben a fogyasztói döntések rendszerint kollektív jellegűek. A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek egyes tulajdonságai megkülönböztetik őket más lakossági befektetési termékektől, és specifikus tájékoztatási és fogyasztóvédelmi követelményeket tehetnek szükségessé. Az ilyen befektetési termékek legfontosabb tulajdonsága hosszú távú jellegük. A hosszú távú megtakarításai rátával kapcsolatos döntés a valószínű hozam, a visszatérítések együttese és a veszteség-költség arány komplex értékelését teszi szükségessé. A tapasztalatok alapján a fogyasztók számára nehéz egy ilyen döntés meghozatala. Fontos tényező a fogyasztók által gyakran tapasztalt vevőfogvatartás is, amellyel a visszavásárlással kapcsolatos korlátozásokon keresztül szembesülnek. Ez a tőkefelhalmozási időszak során felmerülő befektetési kockázatoknak és a kifizetési szakaszban felmerülő, járadékkal kapcsolatos kockázatoknak (élettartam-kockázat, pénzügyi kockázat) tudható be. A hibás pénzügyi döntés tehát súlyosan érintheti a fogyasztót. A díjak hatására vonatkozó átlátható információk hiánya szintén komoly következményekkel járhat, és hosszú távon különösen büntető jellegű lehet, főleg, ha a fogyasztó kényszerből marad egy terméknél, és szankciók nélkül nem választhat új szolgáltatót. Egyes tagállamokban (pl. DK, SE, bizonyos fokig NL) ugyanakkor a témának szentelt weboldalakon keresztül éppen most szorgalmazzák a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek nagyobb fokú átláthatóságát és összehasonlíthatóságát. 4.2 Specifikus fogyasztóvédelmi követelmények szükségessége Az egyéni nyugdíjtermékek piacának fejlődése új döntési helyzetek elé állítja a fogyasztókat. Ezért is fontos, hogy a fogyasztók a megalapozott döntés érdekében egyértelmű, pontos és időszerű tájékoztatást és megbízható tanácsot kapjanak. Emellett a fogyasztóknak az esetleges összeférhetetlenségekkel szemben védelmet nyújtó és tisztességes marketing- és értékesítési követelményeket biztosító szabályok figyelemmel kísérése, érvényesítése és szükség esetén fejlesztése is elengedhetetlen. 46 A fogyasztók és a nyugdíjszolgáltatók között a témával kapcsolatos ismeretek és szakértelem terén nincs egyensúly. A fentiekben említett felülvizsgálatok és javaslatok 47 amennyiben a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékekre is vonatkoznak bizonyos mértékben, a tájékoztatásra és az értékesítésre vonatkozó 45 46 47 Irányelvjavaslat a 2004/39/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és a pénzügyi eszközök piacairól, Ez a javaslat a fogyasztóvédelmet az értékesítési követelményekre is kiterjesztené. Az ilyen szabályok kidolgozásának szükségességével kapcsolatos kérdés elsősorban az autonóm (nem foglalkoztatási) nyugdíjalapokra vonatkozik. Mindenekelőtt az IMD II-re, az MiFID II-re és a lakossági befektetési csomagtermékekre vonatkozó javaslatok. 11

követelmények szigorításával ezekre a problémákra is megoldásként szolgálhatnak. A harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek jellegzetességei különösen az említett követelmények végrehajtási intézkedéseken keresztüli meghatározásakor, illetve a követelmények alkalmazására vonatkozó piaci gyakorlatok elemzése során vehetők figyelembe. Ugyanakkor túl korai lenne felmérni, hogy az elkövetkező uniós befektetési és biztosítási kezdeményezések a nyugdíjtermékek számára is megfelelőknek bizonyulnak-e. 4.3 Az egységes szabályozás hiánya Habár vannak olyan uniós tájékoztatási és fogyasztóvédelmi követelmények, amelyek e termékekre vonatkoznak vagy vonatkozhatnak (lásd az 1. táblázatot), az a tény, hogy nincsenek kifejezetten a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékekre vonatkozó szabályok, a szabályozás szétaprózottságához vezetett, mivel a tagállamok különböző megoldásokat választottak az e területen felmerülő fogyasztóvédelmi problémák kezelésére. A fogyasztók tájékoztatására és védelmére vonatkozó, eltérő tagállami szabályok alkalmazása problémákat okoz. Az unióbeli fogyasztók fogyasztóvédelmi szükségletei azonosak, függetlenül attól, mely országban vásárolnak harmadik pillérbe tartozó nyugdíjterméket. Ezzel összefüggésben a különböző szabályok alkalmazása megnehezíti a termékek összehasonlítását. Ez különösen a mobilis munkavállalók számára olyan problémát jelent, amely megnehezíti a legmegfelelőbb nyugdíjtermék kiválasztását. A harmadik pillérbe tartozó termékek jellegükből adódóan ideálisak lennének tagállamok közötti kereskedelmi értékesítési célokra. Éppen ezért lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy hozzáférjenek az igényeiknek legmegfelelőbb termékhez, függetlenül attól, hogy az irányító szervezet mely tagállamban működik. A piac fejlődését hátráltathatja, hogy nincsenek a tájékoztatási követelményekre 48 és a fogyasztóvédelemre vonatkozó konkrét szabályok, különösen a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek esetében. A kapcsolódó területeken szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy az egységes uniós szabályok hozzájárulnak a hatékony egységes piac létrejöttéhez. Például a lakossági befektetési alapok az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) szóló irányelv elfogadásának és az általa biztosított nagyobb fokú harmonizációnak köszönhetik sikerüket. Az egységes szabályok és követelmények hiánya nyomán jelentkező másik negatív hatást az jelenti, hogy a szolgáltatókra vonatkozó feltételek nem egységesek, ideértve a határokon átnyúló vetületet is. Ez nem kedvez a versenynek, és korlátozza a szolgáltatók lehetőségeit. Mindez pedig közvetlenül hat a fogyasztói döntésekre és a termék értékére, függetlenül az e termékekkel kapcsolatos más kérdésektől (például adóügyi megítélés), amelyek szintén korlátozhatják ezek tagállamok közötti kereskedelmi értékesítését. Kérdések: 3. Melyek a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek megvásárlásakor felmerülő, a fogyasztókat érintő fő kockázatok? 4. Az Ön megítélése szerint mennyire problematikus a fogyasztó és a szolgáltató között a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékekkel kapcsolatos információk és ismeretek tekintetében fennálló aszimmetria? 5. Vannak-e a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékeket megvásárló fogyasztóknak olyan specifikus igényeik, amelyeket figyelembe kell venni, például a fogyasztók tájékoztatására (átláthatóság) és a fogyasztóvédelmi előírásokra vonatkozó, önkéntes alapú uniós magatartási normák vagy tanúsítási rendszerek révén? - Amennyiben igen, hogyan javítható a fogyasztók tájékoztatása (átláthatóság)? Kérjük, 48 Lásd ugyanakkor a lakossági befektetési csomagtermékekre vonatkozó javaslatot, amely a tájékoztatási követelményekkel is foglalkozik. 12

válaszában szíveskedjen kitérni a szerződéskötést megelőző és a szerződéskötéskor megadott információkra is. - Amennyiben igen, hogyan javíthatók a fogyasztóvédelmi előírások? Kérjük, válaszában szíveskedjen kitérni a következőkre: piaci értékesítés, tanácsadás, ösztönzés és egyéb szempontok. 5. ESZKÖZÖK: ÖNSZABÁLYOZÓ KÓDEX VAGY UNIÓS TANÚSÍTÁSI RENDSZER A fogyasztók tájékoztatására és védelmére vonatkozó előírások az ajánlásoktól és a bevált módszerek cseréjétől a kötelező erejű jogi eszközökig számos módon javíthatók. A nyugdíjakról szóló fehér könyv két opciót említett: az önszabályozó kódexet és egy uniós tanúsítási rendszert. E konzultációs dokumentum e két, a 2012. évi kérdőívben is szereplő opcióra koncentrál. A 3. szakaszban jelzetteknek megfelelően a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékeket is érintő, elfogadott vagy javasolt uniós jogszabályokban szerepelnek a fogyasztók tájékoztatására és védelmére vonatkozó szabályok. Ez a következőket foglalja magában: a szerződéskötést megelőző és a szerződéskötéskor megadott információk; forgalmazási követelmények; értékesítési gyakorlatok; ösztönzések; tanácsadás; továbbá számos egyéb, a fogyasztók érdekeit vagy döntését potenciálisan befolyásoló szempont. 5.1 Az önszabályozó kódex szerepe Az önszabályozással kapcsolatos korábbi tapasztalatok számos területen pozitív eredménnyel jártak. A végrehajtás és a nyomon követés azonban általában egyenetlen volt. Ennek következtében bizonyos esetekben a Bizottság hatékonyabb eszközök elfogadásán keresztül a beavatkozás mellett döntött. A jelzáloghitelekre vonatkozó önszabályozó kódex kedvező eredményeket hozott 49. A végrehajtás hiányosságai miatt azonban a Bizottság végül szükségesnek ítélte a jelzáloghitelekre vonatkozó jogi eszköz létrehozását. A 2012. évi kérdőívre választ adó állami hatóságok megosztottak voltak. Egyesek az önszabályozást támogatták (különösen BG, CY, PT és SI), míg mások kétségbe vonták annak hatékonyságát és elzárkóztak igénybe vételétől. Egyes érdekeltek, különösen az ágazati érdekelt felek az önszabályozást különböző okokból kifolyólag, mint például a csökkenő költségek és az alkalmazás egyszerűsége életképes eszköznek tekintik. Számos tagállam biztosítási szövetsége (CZ, DE, EE, IT, MT, PL, PT és UK) jelezte, hogy e területen az önszabályozási kezdeményezéseket részesítené előnyben. Kérdések: 6. Ön szerint a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek minőségének javítását egy önszabályozó kódex segítségével lehetne a legeredményesebben megvalósítani? 7. Mely célkitűzéseket szolgálná legjobban egy ilyen kódex? (Például a fogyasztói bizalom erősítése, minőségi garancia nyújtása stb.) 8. Az önszabályozó megközelítés segítségével mely nyugdíjspecifikus fogyasztóvédelmi problémákra lehetne megoldást találni? 9. A kódex hatékony végrehajtását miként és ki vagy mi által lehetne figyelemmel kísérni? 49 E kódex, amelyhez a fogyasztók és az ágazati szövetségek a Bizottság égisze alatt csatlakoztak, alapvetően fontos eszköz volt az európai szabványosított információs adatlap, más néven ESIS létrehozásában és a fogyasztók számára értékes információk fő jellemzőinek meghatározásában. 13

5.2 Az uniós tanúsítási rendszer szerepe és funkciója Az uniós tanúsítási rendszer értelmében közvetlen kapcsolat állna fenn az ügyfél és a között a szolgáltató között, amely egy adott termék vagy szolgáltatás, illetve bizonyos konkrét szempontok (például tájékoztatási és fogyasztóvédelmi előírások) tekintetében megfelel az uniós szinten előírt, egyértelműen meghatározott követelményrendszernek; az e követelményeknek megfelelő termékek és szolgáltatások pedig európai védjegyet kapnának. A tagállamok közötti piaci és szabályozási különbségek következtében ebben az ágazatban az európai védjegy hozzáadott értéke vitatható. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) szóló irányelvek által szabályozott lakossági befektetési alapokkal kapcsolatos tapasztalatok az eltérő kontextus ellenére relevánsnak tekinthetők 50. Az egységes európai szabályok alkalmazása még akkor is, ha a fogyasztók tájékoztatására és védelmére vonatkozó előírásokra korlátozódik számottevő perspektívaváltást jelentene. Míg egyes tagállamok (CZ és PL) nem ítélik szükségesnek tanúsítási rendszer létrehozását, mások (DE, FR és UK) rámutattak a létrehozásával és gyakorlati végrehajtásával kapcsolatos esetleges nehézségekre. Számos tagállam (AT, EL, ES, FI, HU, IE, IT, LT, LV, MT, RO és SK) állami hatóságai az uniós beavatkozás melletti óvatos támogatásukat fejezték ki, hangsúlyozva, hogy ez a nyugdíjak piacán előrelépést jelentene. Az ágazati csoportok, habár rámutattak az ilyen rendszer létrehozásával járó nehézségekre, nyitottabbak egy uniós szintű kezdeményezés iránt. Kérdések: 10. Ön szerint a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjtermékek minőségének javítását egy uniós tanúsítási rendszerrel lehetne-e a legeredményesebben megvalósítani? 11. Mely célkitűzéseket szolgálná legjobban egy ilyen rendszer? (Például a fogyasztói bizalom erősítése, minőségi garancia nyújtása stb.) 12. Az uniós tanúsítási rendszer segítségével mely nyugdíjspecifikus fogyasztóvédelmi problémákra lehetne megoldást találni? 50 ÁÉKBV fogalma, amely eredetileg csak a kollektív befektetési alapokat irányító vállalkozást jelentett, az irányelvek által szabályozott lakossági befektetési alapok szinonimájává vált, amely egy jól ismert európai védjegy azonosítására szolgál. 14