A szabadságharc végnapjai

A szabadságharc végnapjai 1849. július 12-én új helyzet alakult ki: a várost és a megye északi területeit másodízben is megszállták a császáriak. Székesfehérvárra az egysége élén bevonuló Schütte császári tábornok rendkívüli állapotot léptetett életbe, s megparancsolta: a lakosok puskáikat, pisztolyaikat és egyéb fegyvereiket adják át a megszállóknak. Ellenkező esetben házkutatást rendel el, és a fegyverrejtegetőket haditörvényszék elé állíttatja. Prileczky András és Niczky János tanácsnokok előtt kijelentette, hogy rövid időn belül két fekete-sárga zászlót készíttessenek, az egyiket a városházára, a másikat a templom tornyára tűzzék ki. A középületek kapuit, a korlátfákat is császári színekre festessék át. A fekete-sárga színek az ellenforradalom győzelmét hirdették. A katonai parancsnokság a lakosságot a fegyverek leadásán túlmenően a Kossuth-bankók beváltására is felszólította. A magyar bankjegyeket július 15-ét követő 48 órán belül át kellett adni a rendeletet kiadó hatóságnak. A város ideiglenes vezetői azonnal fölismerték, hogy a kiadott utasítás politikai célzata mellett elsősorban a vagyonos, kereskedő polgárságot sújtotta még akkor is, ha kérelmüket azzal indokolták, hogy az a népre káros hatással van a császáriaktól a rendelet visszavonását kérték. Schütte a hozzá eljuttatott petíciót visszautasította. 352 A megszállás ismételten megnövelte a polgárság katonai terheit. Július 12-én, a megszállás napján 50 előfogatra, 8460 porció kenyérre, 50 akó borra, 15 öl tűzifára és 15 kocsi szalmára volt szüksége őfelsége katonáinak. A betegek és sebesültek ellátása újból a városra hárult. A földművesek elkeseredését nagymértékben megnövelték az indokolatlan visszaélések. A város határában állomásozó egységek a már kepékbe rakott búzát és más gabonát jelentős kárt okozva alomnak használták. 353 A katonai parancsnokság azon rendelete, mely a beszállásoltaknak a laktanyában történő összevonását hangsúlyozta, nem a terheket, hanem a nyílt összeütközések lehetőségét csökkentette. A város még föl 257

nem oszlatott bizottmánya a pénzviszonyokra, a rendkívüli kiadásokra hivatkozott és kérte a borbeszolgáltatás elengedését, ugyanis naponta több mint 6 akó bort követeltek a császáriak. Kérésüket azzal utasították el: amíg a császári biztos meg nem érkezik, követelésüket vissza nem vonhatják. Ugyanakkor az ellenforradalom kiszolgálóinak (Heringh Ignác, Boros Imre, Farkas Ferenc, Farkas Imre, és Gózon Ferenc) lefoglalt javait ez esetben nem várták meg a császári biztos rendeletét azonnal visszaadták. 354 A város helyőrsége, de különösen az átvonuló egységek részére az előfogatok gyors kiállítása állandó bonyodalmat okozott, ezért a bizottmány el nem menekült tagjai tekintettel a rendkívüli helyzetre elhatározták, hogy három tisztviselő éjszakánként is a városházán tartózkodjék. A városházán levő fegyverek átadására július 14-én került sor; 135 lőfegyvert, 148 dárdát, tehát a népfelkelők fegyvereit adták át a megszállóknak. 355 A császári alakulatok július 7-étől folyamatosan foglalták el a Székesfehérvártól északra eső településeket. A Gerstner-dandár Mór és Székesfehérvár térségét szállta meg. A császári III. hadtest (parancsnoka Ramberg altábornagy) kötelékéhez tartozó dandár egységei június 13-án Székesfehérvárról Martonvásárra, majd Budára vonultak. Ugyanakkor a III. hadtest parancsnoksága június 11-én Alsógalláról Bicskére vonult. A Székesfehérvárról Martonvásárra vonuló Gerstner-dandár a város biztosítására a szluini határőrezred 4. zászlóalját hagyta hátra. A helyőrség parancsnokává s egyben városparancsnokká július 12-én Pfuiffnersburg császári őrnagyot nevezték ki, akitől július 17-én Falkenhayn császári vezérőrnagy vette át a feladatok ellátását. A megszálló erők állandó mozgása azt eredményezte, hogy július 12-ét követő napokban 6-8000 főből álló egységek állomásoztak, illetve vonultak át Székesfehérváron. Július 16-án a városba érkezett a Berger császári altábornagy parancsnoksága alatt álló aradi vár osztrák helyőrsége. Az aradi vár kapitulált helyőrsége 662 főből állt, s két napos fehérvári állomásozás után július 18-án megindult Alsó- Ausztria felé. 356 258

Falkenhayn vezérőrnagy, a város katonai parancsnoka július 17-én magához rendelte Hadhalmy Pált, König Józsefet és Kolossváry Miklóst, s ismételten intézkedett a magyar bankjegyek beadásáról. Ugyancsak követelte a császáriak áprilisi kivonulásakor hátrahagyott 1500 lőfegyver átadását. A város vezetői közölték; a menekülő katonai egységek a fegyverek egy részét magukkal vitték. A laktanyában hagyott használható fegyvereket részben a Kmety-hadosztálynak adták át, részben Batthyány István kormánybiztos utasítására tulajdonosaiknak adták vissza. Nemcsak a fegyverek után érdeklődött a császári vezérőrnagy, hanem az élelmiszerekről is. Niczky János tanácsnok, a város ideiglenes élelmezési felügyelője jelentésében hangsúlyozta, hogy a katonai raktárak felügyeletét április 25-től július 15-ig a város gyakorolta, július 15-én pedig az ott tárolt élelmiszereket átadta a császáriaknak. Ugyanakkor Eggenberger őrnagy, térparancsnok utasította a bizottmányt, hogy a katonai hatóságokhoz csak német nyelvű levelek továbbíthatók, az útlevelek, a vándorkönyvek német, illetve magyar és német nyelven állíthatók ki, s az útlevelek láttamozása és felülvizsgálata kizárólagosan a katonai hatóságok feladata. 357 Az elmondottakból is kitűnik, hogy a császáriak az ideiglenes megszállás időszakából ismert eszközökkel; utasítások, rendeletek, a rendkívüli állapot korlátlan lehetőségei révén igyekeztek megtörni a polgárok ellenállását. A bizottmányt elsősorban azért nem oszlatták fel, mert szükségük volt a közigazgatási apparátus munkájára, különösen abban a feszült helyzetben, amikor a megye teljes megszállására még nem került sor. Falkenhayn július 23-án újból elrendelte, hogy 48 órán belül valamennyi polgár szolgáltassa be a Kossuth-bankókat. Ezzel tehát korábbi rendeleteinek kudarcát ismerte el. Börtönbüntetéssel fenyegette meg mindazokat, akik a városparancsnokság által kibocsátott hirdetéseket, tudósításokat a falakról letépik. 358 A bizottmányt utasította, hogy újabb időpontot jelöljön ki a fegyverek beszedésére, s megtiltotta Somogy, Tolna, Zala és Baranya megyék- 259

be az útlevelek kiadását, mert az említett törvényhatóságokat a császáriak még nem szállták meg. Az előfogatok kiállítása érdekében is erélyes intézkedéseket követelt, ugyanis a város lakói megtagadták szállítási kötelezettségeiket, noha őket a rendelet házaiknál érte, a kijelölt helyeken mégsem jelentek meg, inkább elrejtőztek és a városban sem találtattak. 359 Falkenhayn azonban nemcsak haditörvényszékkel, börtönbüntetéssel fenyegetődzött, hanem megkezdte a forradalom és nemzeti függetlenség ügyét támogató, a népfelkelést meghirdető egyháziak letartóztatását. Maurer György, Krizsány Ignác, Aigner Károly, Pendl Ferenc kanonokokat és Mihálik György belvárosi plébánost katonai őrizet alatt Budára kísértette, s letartóztatásukkal egy időben javaikat és irataikat is lefoglaltatta. Hiábavalónak bizonyult több városi polgár erőfeszítése, akik arra ösztönözték a bizottmányt, hogy a kanonokok, de különösen Mihálik György lelkész szabadon bocsátása érdekében nyerjék meg Falkenhayn és Marits Dávid támogatását. 360 A megye északnyugati területein megjelenő császári csapatok előnyomulása előbb arra kényszerítette a megyebizottmányt, hogy székhelyét elhagyja, majd a Rácalmáson július 11-én tartott ülésen elhatározták, hogy a tisztikar Kunszentmiklósra vonul. 361 A Dunán Pentelénél átkelő és menekülő tisztikar tagjainak magatartásáról s természetesen a bizottmány határozatáról is elkeseredett hangon mondott véleményt Záborszki Imre Noszlopy Gáspár kormánybiztoshoz írt jelentésében: Fejérbe Rácalmásról a bizottmányi tisztviselőség, az ellenség benyomultával a népfelkelést leparancsolta; lárma rossz hatás nélkül kelt át a Dunán Pentelénél. 362 Azt, hogy a bizottmány határozatával többen nem értettek egyet, bizonyítja Madarász László országgyűlési képviselőnek a tisztikarhoz intézett felhívása, amelyben a szabadságharc cselekvő irányításának vállalására és visszatérésre szólította fel a megye vezetőit. 363 Madarász László a megye vezetőitől forradalmi magatartást és tetteket követelő felhívását Besze János gr. Batthyány István 260

helyébe kinevezett kormánybiztos azzal az utasítással továbbította Csapó Józsefhez, hogy a felhívás a tiszti karral, de egyedül csak ezzel közlendő. A radikális politikusok Madarász és Besze együttes fellépésének meg is lett az eredménye. A tisztikar Kunszentmiklósról visszatért, s a megye császáriak által meg nem szállt részén megkezdték az önkéntesek toborzását. A szervezőmunkát megnehezítette, hogy a honvédsereg Szeged felé történt visszavonulásakor Baját is megszállták az osztrákok. Lehetetlenné tették az újoncok és az önkéntesek csatlakozását a magyar hadsereghez. Ezért Besze korábbi rendeletének módosítására kényszerült: meghagyta, hogy az önkénteseket, újoncokat helységenként írják össze, s a megye déli határán tevékenykedő védsereget hozzanak létre. A védsereg megszervezésében jelentős feladatot vállalt Zsoldos János százados és Bakos József főhadnagy. A kormánybiztos rendelkezéseinek megtétele után azonban fontosabbnak tartotta, hogy a kormány után Szegedre siessen, mintsem a szabadságért küzdők élére állva irányítsa, szervezze a népfelkelést. Azzal indokolta döntését, hogy a szervezőmunkához feltétlenül pénzre van szüksége. Pénzt pedig csakis a Szegedre menekült kormánytól kérhet és kaphat ( néhány napra sietek kormányunkhoz pénzért, mely nélkül minden további lépésünk céltalan. ) Természetesen a megyéből távozó kormánybiztos átlátta elhatározásának kritikus voltát, most hangsúlyozott formában szólt a tisztikar tagjainak feladatáról az idő fontosságához képest úgy intézkedjék, hogy nagyobb részben jó szellemű és a haza védelmére kész népünk tisztviselők nélkül ne maradjon mind addig, míg ellenségtől e percig tiszta megyénk alsóbb részei felé ellenség nem tart. 364 A megye déli területeinek reokkupálásától tartani nem kellett, hiszen a székesfehérvári helyőrség (a szluini határőrezred 4. zászlóalja) létszámánál, katonai erejénél fogva erre képtelen volt. Július végén, augusztus első napjaiban nem is kerülhetett sor megerősítésükre, mert a császáriak derékhadát a honvédsereg kötötte le. Székesfehérvár katonai parancsnoka július 24-én arról számolt 261

be a főparancsnokságnak, hogy Dunapentele, Előszállás és Hercegfalva térségében egy huszáregység tevékenykedik. Falkenhayn gyenge helyőrsége megtámadásától tartott, mert a hírek szerint a huszárok Sárosdig nyomultak előre. Az előbb említett helységek öt, az utóbbi mindössze három mérföldre találhatók Székesfehérvártól délkeleti irányban. Lovasőrjáratot nem rendelhetett az említett térségbe, de gyalogos különítmény kiküldését sem tartotta tanácsosnak, mert azt a honvédegységek minden valószínűség szerint elfogják és lefegyverzik. Székesfehérvárott is tapasztalnia kellett a polgárság jelentős részének napról napra növekvő szembenállását. A népfelkelők és a honvéd egységek összehangolt támadása esetén támogatást csupán a 9 mérföldnyire Budán vagy Győrben állomásozó helyőrségektől remélhetett. A megye tisztviselői a déli részeken igen határozottan láttak hozzá a népfelkelés megszervezéséhez, melynek alapvető célja a székesfehérvári helyőrség elűzése, illetve harcképtelenné tétele volt. Röpiratok, plakátok, a szabadságharc agitátorai szólították fegyverbe a megye parasztságát. Falkenhayn tehát sem a városban, sem annak közvetlen környékén nem tudta biztosítani a törvényes rendet. Az osztrák kormány, a katonai hatóságok rendeleteinek sem tudott érvényt szerezni. Kihirdetésüket a nép, terjesztésüket a rebellisek megakadályozták. Ha pedig eljutottak a helységekbe, a falakról leszakították, megsemmisítették azokat. Különösen akkor lett kritikussá a határőrzászlóalj helyzete, amikor a szomszédos megyékben is meghirdették a népfelkelést. Falkenhayn nem tudott megbízható, pontos információkat szerezni a megyében zajló eseményekről. Feladata teljesítésében nem támaszkodhatott a város vezetőire sem, mert azok minden lehetséges eszközt felhasználva gátolták a városparancsnok rendeleteinek végrehajtását. Ezért ismételten sürgette Gaál Ede megérkezését Székesfehérvárra, hogy a császári biztos segítségével állítsa helyre a megye teljesen lezüllött ügyvezetését. 365 Haynau utasítására a városba visszatérő (július 30.) Gaál Ede azonnal átlátta Falkenhayn vezérőrnagy megszálló egysége hely- 262

zetének kritikus voltát. A katonai kerület parancsnokánál sürgette a stratégiailag is igen fontos várost megszállva tartó határőrzászlóalj megerősítését. Ugyanis a Király út (Bécs Győr Székesfehérvár Buda-Pest) biztosítása szempontjából a város kiemelt jelentőségű volt, s a helyőrség egy esetleges támadás, népfelkelés során már Falkenhayn is utalt rá könnyen a város feladására kényszerülhet. 366 A támadástól való félelem nem bizonyult alaptalannak. Boross Mihály másodalispán egy rajtaütésszerű támadás tervét dolgozta ki augusztus elején. Tervezetében abból indult ki, hogy a székesfehérvári helyőrség csekély katonai erőt képvisel. A hiányosan felfegyverzett horvát határőröket sem lovasság, sem tüzérség nem támogatta, így egy honvéd század és egy huszár egység le tudná fegyverezni. A megvalósításhoz 135 kétfogatú kocsit kért Fördős Istvántól, Tolna megye másodalispánjától A 200 jól felfegyverzett honvéd, 75 huszár augusztus 3-án Bonyhádról indult volna Köldesen át Lőrincre. A különítménynek a délutáni órákban Simontornyát kellett volna elérnie, s onnan váltott lovakon és kocsikon éjszaka 11 órakor megérkezve megkezdeni a székesfehérvári helyőrség elleni akciót. Boross különítménye feladatául határozta meg a megyeháza, a püspöki palota (Falkenhayn főhadiszállása) és a katonai laktanya megszállását. Számolt a székesfehérvári polgárság támogatásával is, s így lehetővé vált volna a határőrzászlóalj lefegyverzése, parancsnokuk és Gaál Ede foglyul ejtése is. A megye bizottmánya pénzjutalmat ígért annak, aki a hazaáruló császári biztost elfogja. Boross is hangsúlyozta: Ezt a szörnyeteget el kell mindenáron fogatni. 367 A tervezett rajtaütés azonban nem valósult meg, nem a tehetetlenség, hanem a bekövetkező események miatt nem vált valóra. Annak azonban fontos bizonysága, hogy a szabadságharc helyi vezetőinek (Csapó József első alispán és Boross Mihály másodalispán) magatartásában, szemléletében jelentős változásokra került sor. Amikor a városba visszatérő és tevékenységét megkezdő Gaál Ede Székesfehérvár nagyobb biztonsága érdekében kérte a helyőrség megerősítését, nem a város polgárainak biztonsága ve- 263

zérelte, hanem a megszállók pozícióinak stabilizálásától az ellenforradalmi erők térhódításának megvalósulását remélte. Nevezetesen: a szabad királyi városból kiindulva akarta megvalósítani a megye egész területén a katonai uralmat. Egyelőre csak a városban tudták igaz csak ideiglenesen megerősíteni helyzetüket. Állandó félelemben és rettegésben tartották a polgárokat, a fizikai és pszichikai terror számos eszközével igyekeztek ellenállásukat felszámolni. A császári biztos tevékenységében jól megfigyelhető a rendőri funkciók túlsúlya. Felségsértés vádjával letartóztatta, majd katonai őrizet mellett Budára kísértette Hadhalmy Pál polgármestert, König József bírót és Kolossváry Miklós városkapitányt. Sürgette a klérus császárhű tagjainak Farkas Ferenc nagyprépost és Farkas Imre kanonok visszatérését, akik 1849 áprilisában Badenbe és Fürstenfeldbe menekültek. Rendeleti úton feloszlatta a megyei és a városi tisztikart, a város pénztárait lefoglaltatta. Augusztus 1-jén kinevezte a város császárhű tisztikarát. A tanács megalakítását sürgető tényezők közül ki kell emelni a közigazgatási feladatok ellátásának szükségessége mellett a megszállók élelmezésének biztosítását. Gaál Ede az adminisztráció tagjainak feladatait abban jelölte meg, hogy tevékenységüket a császár iránti feltétlen hűség jellemezze. Kötelességük volt a jelen zivatar körülményei közt habozás vagy félszegség nélkül a belbéke s közrend 368 céljait szolgálni. Kinevezésükkel egy időben a forradalom híveinek bizonyult tisztségviselőket hivatalaikból elmozdította, s mint az előzőekben láttuk, letartóztatta. Törvényen kívül helyezte a megyebizottmányt és a megyei tisztikart is. Csupán a hadsereg szükségleteinek biztosítására nevezte ki a megye központi biztosává Nagy Zsigmondot. 369 A városi tanács tagjai augusztus 2-án délelőtt 10 órakor a tanácsteremben gyülekeztek, ahol Gaál Ede és Falkenhayn jelenlétében Baur György polgármester, Lintzer Vilmos főbíró, Füster János főjegyző, Malesevits János főügyész, Ferenczy János városkapitány, Kapy József, Orsonits György, Fanta Károly, Akter Mihály, Guittmann József és Gózon Ferenc tanácsnokok le is tették 264

hivatali esküjüket. Ezt követően a császári biztos átadta a polgármesternek a város pecsétjét, s meghagyta a lefoglalt pénztárak felülvizsgálatát és átvételét. A katonai parancsnok köszöntő szavaival Gaálhoz hasonlóan az uralkodó iránti engedelmességet, a nyugalom, a vagyon- és személybiztonság helyreállításának parancsoló szükségességét hangsúlyozta. 370 A megye ellenforradalmi katonai és politikai vezetőinek törekvései nem hozták meg a várt sikert, elsősorban az általuk alkalmazott terror tette a nép öntudatos többségét ellenállóvá, a szabadságküzdelmét vívó nemzet aktív harcosává. A városi tanács sem bizonyult engedelmes eszköznek, ugyanis az augusztus 2-án kiadott rendelet ellen, amely a katonai élelmiszerraktár feltöltését volt hivatva biztosítani, ha óvatos formában is, de opponáltak. A 200 mázsa széna és 200 pozsonyi mérő zab beszolgáltatását a tanács nem tudta teljesíteni. A nyomasztó pénzhiány a felvásárlás lehetőségét hiúsított meg, a lakosság készleteinek lefoglalása pedig az amúgy is feszült helyzet elmélyülését vonta volna maga után. 371 Falkenhayn vezérőrnagy a polgárság jelentős részének ellenállása láttán megtorló intézkedéseket léptetett életbe. Elrendelte: a kocsmák, vendégfogadók, kávéházak este 10 óra után zárják be kapuikat, az átutazók útleveleit a helyi parancsnokság felülvizsgálja, s csak az így láttamozott útlevéllel hagyhatják el a várost, betiltotta a gyűléseket, a kaszinó, olvasó- és egyéb egyletek további tevékenységét felfüggesztette, ismételten felszólította a lakosságot, fegyvereiket adják le, a fegyverrejtegetők ellen szigorú megtorlást helyezett kilátásba, Lázadási küljeleket ún. nemzetőri vagy pártütő tábori egyenruhát vagy a magyar respublika küljeleit: háromszínű, vagy veres szalagokat, veres tollakat kalapokon vagy külsőképp viselni rögtönítélő bíróság elébe vontatás, por és golyó általi halálos büntetés terhe alatt tiltatik. 372 A császári biztos sem maradt el a vezérőrnagy által kiadott 265

terrorintézkedések mögött. Fejér megye lakosságához intézett utolsó jó akaratú figyelmeztetése katonai törvényszéki eljárással fenyegette meg mindazokat, akik a megye déli területein segítséget nyújtanak a népfelkelés megszervezésével foglalkozó tisztikarnak és bizottmányi tagoknak. A császári hadsereget megtámadók ellen statáriális eljárást rendelt el, az ellenszegülőkre, a felkelő községekre végpusztulás vár hangsúlyozta Gaál Ede. 373 Nem segítette az ellenforradalom politikusait céljaik megvalósításában az a rendelet sem, hogy a forradalom híveinek házaira közel 75 fekete-sárga zászlót tűzetett. 374 A császári színeket öltő város polgárságának nagy részét nem lehetett megtéveszteni, miként a zámolyi lakosok sem riadtak vissza a katonai megtorlástól, mert bérelt földjeikről az uradalmat illető rész kiadása előtt behordták a gabonát. 375 Székesfehérváron a fegyveres felkelés előkészítésére is sor került. Nyikos György, Király József és Mihályi Peti József mindhárman földművesek vezetésével folytak az előkészületek. Augusztus 4-én vált ismertté a császári biztos előtt, hogy a városi tanács tagjait életveszélyesen megfenyegették, s a megye déli területein szervezett szabadcsapatokkal is felvették a kapcsolatot. Gaál a felkelésre készülők vezetőit letartóztatta. 376 Ez azonban nem jelentette azt, hogy a császáriak úrrá lettek a nehézségeken, s hogy a városi lakosság felkelését csírájában elfojtották. Pontosan az ellenkezője történt. Augusztus 5-én a határőrzászlóalj elhagyta Székesfehérvárt, mert népfelkeléstől, a lakosság haragjától tartottak. Klapka György augusztus 3-án aratott győzelmével szétzúzta a komáromi erődöt ostromló csapatokat ismét visszaadta Északnyugat-Dunántúl népének a szabadság reményét. A megszállók állomáshelyeiket elhagyva Pozsony és Buda felé vonultak vissza. A győri katonai parancsnokság értesítette Falkenhaynt, hogy augusztus 4-én Pozsonyba vonulnak. Klapka egységei elfoglalták Győrt, ellenőrzésük alá vonták a Győrből Bécsbe és Székesfehérvárra vezető útvonalat, de ellenőrzésük alá került a Mészáros 266

út (Buda Bicske Győr Bécs) jelentős szakasza is. A Magyarország elleni hadművelet szempontjából oly fontos Bécs Győr Buda közötti útvonal nem állt a császáriak rendelkezésére. Sternfeld császári őrnagy lovasegységét 4 lovasszázad és tüzérség Alsógalláig szorították, s az egység a visszavonulást a Mészáros úton, Bicske irányába már meg is kezdte. A felderítést végző Andrássy császári főhadnagy visszatérve Székesfehérvárra az értesüléseket megerősítette. Falkenhayn arra kényszerült, hogy augusztus 5-én feladja a várost. A budai országúton Martonvásárig vonult, ahonnan megfigyelés alatt tarthatta Székesfehérvárt, és szükség esetén Sternfeldet is támogatni tudta. Székesfehérvár feladását megelőzően szigorú rendeletet adott ki, amellyel meg akarta félemlíteni a város lakóit. Célszerűnek találtam az e városban tanyázott katonasággal néhány napra a várost elhagyni, és általadom a tanácsnak, valamint magának a városnak minden itt maradó kincstári javakat, a beteg és lábadozó katonákat, az élelemtárt és egyebeket. Ha a katonaság távolléte alatt valamely császári és királyi katona megsértetnék, vagy a város bármely ellenséges tényt követne el, a város és annak hívtelen polgárai vakmerő merényekért kemény büntetést szenvedni fognak. 377 Falkenhayn a császári főparancsnokságra küldött jelentésében úgy értékelte a történteket, hogy a kivonulás nem jelentette Székesfehérvár feladását, mert ott még továbbra is fekete-sárga zászlók lobognak, a polgárság képviselői pedig kijelentették; a császári és királyi biztos által kinevezett hivatalnokokat nem mozdítják el, holott ezzel a rossz szellemű nép közül egyesek nem értettek egyet. 378 A város ideiglenes tanácsának tagjai a határőrzászlóalj kivonulását követően tanácskozásra ültek össze. Felhívták a lakosság figyelmét arra, hogy a város megóvása érdekében csendesen és békésen viselkedjenek. A szülők gyermekeiket, a mesteremberek legényeiket, inasaikat a kicsapongásoktól tartsák vissza. A katonai parancsnok rendelete értelmében eljáró tanács felhívását a város polgárainak jelentős része nem vette figyelem- 267

be. Falkenhayn kivonulását úgy értelmezte: az osztrák zsarnokság igája alól felszabadult, amit a spontán tömegdemonstráció is bizonyított. Székesfehérvár a nemzet szabadságküzdelmének még annak végnapjaiban is lelkes és aktív részesévé vált. Amikor a határőrzászlóalj elhagyta a várost, a polgárok a megyeháza előtti térre vonultak, elözönlötték az utcákat, Kossuthot és a szabadságot éltették. A középületekről, a házak faláról letépték a császári lobogókat és a proklamációkat. A magisztrátus tagjai nem tudták a rendet biztosítani, megrettentek a nép bosszújától, s jelentős részük elmenekült. Augusztus 7-én Hamvasy Imre volt városkapitány szabadcsapata élén visszatért Székesfehérvárra. Személyében művelt, forradalmi egyéniség került a város élére, aki a fehérvári önkéntesek parancsnokaként harctéri tapasztalatokkal is rendelkezett. Utasítására a városi tanács még el nem menekült tagjait letartóztatták. A városháza börtönébe zárták az osztrákokkal együttműködő Katonát, Fantát, Malesevicset, Füstert, Aktert és Nagy Zsigmondot. 379 Hamvasy, Peterdy és Ullmann haladéktalanul hozzáláttak a város védelmének megszervezéséhez, a népfelkelés előkészítéséhez. Munkájukat megkönnyítette a népgyűlés azon határozata, amely elrendelte az általános népfelkelést. A népgyűlés résztvevői közül többen lelkesen csatlakoztak a Kossuth-önkéntesekhez is. Hamvasy a visszaérkezése utáni napon felvette a kapcsolatot Noszlopy Gáspárral, a dunántúli alsó megyék kormánybiztosával. Noszlopyt arra ösztönözte, hogy a parancsnoksága alatt levő újoncokkal vonuljon Fehérvárra, mert a város biztosítani tudja az újoncok felszerelését. A kormánybiztos mégsem a megyeszékhelyre, hanem Klapka utasítását követve Veszprémbe vonult, innen szervezte a Fejér megyére is kiterjedő népfelkelést. A szabadcsapatokat szervező, újoncokat toborzó másodalispán Noszlopy utasítására augusztus 5-én indult el Földvárról, egysége 8-án délben érkezett Szilasbalhásra. Boross Mihály Veszprémbe vonulása előtt a megyeszékhelyre érkezett, hogy a megyei és a városi hajdúktól átvegye a használható fegyvereket, s az el- 268

lenség által eddig megszállva tartott területekre is kiterjessze a toborzást. A vállalkozása sikerében bízó alispán reménylem, hogy a csapat kétannyira fog szaporodni a megye felső részén, hol eddig az ellenség miatt toborozni nem lehetett szabadcsapatának létszáma elérte a 450 főt. Nemcsak Boross, hanem a tisztikar tagjai is Noszlopyhoz akartak csatlakozni. 380 Székesfehérvár forradalmi szellemű vezetői augusztus 9-én ismételten kérték Noszlopyt, egységével vonuljon a városba, mert az általa vezetett erőkkel és a városi népfelkelőkkel a Martonvásárnál veszteglő ellenség lefegyverzését végre lehet hajtani. A Hamvasy által megjelölt támadás időpontja is kedvező volt, hiszen Gaál és Falkenhayn Pest-Budán tartózkodtak, s Kempen altábornagynál a határőrzászlóalj megerősítését sürgették. A végrehajtandó támadás sikere tehát a gyors elhatározásban rejlett. Noszlopy egységének s a felfegyverzett polgárság népfelkelő-alakulatainak tervezett akciója a császári katonaság ellen nemcsak azok lefegyverzését, hanem a város védelmét is szolgálta; ugyanis a határőrzászlóalj megerősítését követően Falkenhayn Székesfehérvárt újból vissza akarta foglalni, ahogy Hamvasy fogalmazta: Fehérvárt összerombolni szándékozván. 381 A megye falvaiban is megkezdődött a parasztság mozgósítása. A kajászószentpéteri jegyző, Mezey József népfelkelésre szólította föl a lakosságot. A felkelők Mezey vezetésével meg is támadták az ellenséget. A rosszul felfegyverzett támadókat a császáriak visszaverték, s a menekülők a szőlőkben kerestek menedéket. 382 Mezey József népfelkelőin kívül sem a város, sem a megye nem kísérelte meg Falkenhayn egysége ellen a támadást, helyettük a császáriak cselekedtek. Kempen határozott utasítására Falkenhayn augusztus 9-én éjszaka Székesfehérvár ellen vonult. Ugyancsak előnyomulásra szólította fel azt a századot, amely Esztergomból Buda felé vonult vissza. A katonai kerület parancsnoka tehát a népfelkelők, a Komárom várából kitört honvéd egységek elleni támadásra utasította a visszavonuló osztrák egységeket. A 269

császári hadvezetést nyugtalansággal töltötte el Győr elvesztése. A várost augusztus 6-án foglalták el a népfelkelők, ezzel megbénították Bécs és Pest-Buda között az összeköttetést. Falkenhayn akciója a posta és az utánpótlás útvonalának (Győr Székesfehérvár Pest-Buda) biztosítása szempontjából is kiemelt jelentőségű volt. A Székesfehérvár elleni támadásról értesülő Hamvasy felderítőket rendelt a környék falvaiba. Seregélyesre indult Hübner András és Havelka Ferenc, hogy megfigyeljék a császáriak hadmozdulatait. Falkenhayn azonban nem a seregélyesi, hanem a budai úton vezette csapatait. Az ellenség közeledtének hírére augusztus 10-én hajnali fél háromkor dobszó és harangzúgás hívta fegyverbe a fehérváriakat. A népfelkelők elsősorban a földművesek és a kézművesek fegyvert, kiegyenesített kaszát, husángot ragadva rohantak gyülekezési helyeikre, a megyeháza és a városháza előtti térre, s parancsnokaik vezetésével vonultak a határőrzászlóalj ellen. Alig érkezett a város közvetlen közelébe Falkenhayn, a népfelkelők 7-800 főből álló egysége Hurrá! kiáltások közepette rárontott a betolakodókra. Schiketanz hadnagyot súlyosan megsebesítették. A császári vezérőrnagy a meneteléstől elcsigázott katonáinak szuronyrohamot vezényelt, s megfutamították a fehérváriak támadó egységét. Öldöklő ütközet alakult ki a budai és a berényi utak övezte elővárosban. A kétezernél is több felkelő, akiket a Magyaralmás környékéről érkezett megyei lakosok közel 300 fő is támogattak, szembeszállt a reguláris erőkkel. Elkeseredett kézitusában sem tudta azonban a horvát határőrzászlóalj szétverni a szabadságukért küzdőket. Falkenhayn katonái tűzcsóvát dobtak a házakra. A lángok igen gyorsan terjedtek, közel 70 ház vált a tűz martalékává. Többen az égő házakban lelték halálukat. Az utcai harcok során heten áldozták életüket a hazáért, 24 népfelkelő súlyosan megsebesült. Fegyverrel a kezükben fogták el Varga Mihályt, Gáncs Pált, Kuczka Mihályt és Uitz Ignácot. A Seregélyesről visszatérő Hübner Andrást és Havelka Ferencet 270

pedig az ütközet napjának délelőttjén tartóztatták le. 383 Székesfehérvár elfoglalására tett kísérlet nem bizonyult eredményesnek. A városi és a megyei népfelkelők fegyveres ellenállása meghiúsította Falkenhayn és a Gyulai Gaál Ede helyébe kinevezett császári és királyi biztos, Heringh Ignác terveit, sőt nemcsak az irreguláris erők megismételt támadásától, de a honvéd alakulatok ellenakciójától is tartaniuk kellett. Falkenhayn nem is szállásolta el egységét, hanem tudatta a városi tanács börtönből kiszabadított tagjaival, hogy az ütközetet követően a határőrzászlóalj kivonul a városból. A vezérőrnagy döntését indokló Heringh is elismerte; a polgárság, a nép ellen siker reményében nem vehetik fel az újabb ütközetet. Az osztrákbarát tanácsnokokat felszólította, hogy a katonaság kétnapi élelmiszer-szükségletét 1532 kenyér-, 126 zab- és 84 szénarészlet Pákozdra szállítsák. 384 A Pákozdra történő kivonulása előtt Falkenhayn 12 tekintélyes polgárt rendelt magához, akiket túszként mindaddig fogva tartott, míg nem szavatolták, hogy a törvényes kormány rendelkezéseit betartják, a katonaság kivonulása után az atrocitásoktól, a rendbontástól a polgárokat visszatartják. A hajnali ütközet során elfogottakat Rákos Mihály és Kubica János megyei lovaskatonákkal együtt Pákozdra hurcolták, ahol Mittelbacher hadbíró kapitány kihallgatta, majd az éjszaka leple alatt, erős katonai őrizet mellett Budára szállíttatta a császáriak foglyait. A világosi fegyverletételt (augusztus 13.) követő megtorlás első áldozatai közt találjuk a fehérváriakat. Gáncs Pált, Havelka Ferencet, Hübner Andrást, Kuczka Mihályt, Uitz Ignácot és Varga Mihályt a haditörvényszék ítélete alapján augusztus 14- én a pesti Újépületben kivégezték. 385 A fehérvárcsurgói kastélyban Maschek rendőrbiztos letartóztatta, majd augusztus 12-én éjjel Pestre kísértette a felségsértéssel vádolt gr. Károlyi Györgyöt. A baracskai és a kajászószentpéteri felkelők vezetőjét, Mezey Józsefet árulók segítségével augusztus 13-án fogták el. A 28 esztendős forradalmárt a haditörvényszék golyó általi halálra ítélte. A halálos ítéletet augusztus 22-én reggel az Újépületben hajtották 271

végre. 386 A Pákozd, Sukoró, Velence, Baracska, Martonvásár útvonalon Buda felé visszavonuló Falkenhayn megtorló intézkedései félelemben tartották a falvak lakosságát, csakis így tudta egysége ellátását biztosítani. Vál lakói közel 100 kenyérrészletet nem szolgáltattak be. Heringh utasította Tordas, Martonvásár és Kajászószentpéter községek elöljáróságát, hogy pótolják a hiányzó menynyiséget. Ugyanakkor a rendeletét időn túl sem teljesítő váliakat pénzbüntetéssel sújtotta, s hozzátette, a katonai parancsok másodízbeni megszegői... a legszigorúbb eljárást várhatják. Augusztus 13-án még Martonvásáron állomásoztak, engedélyezték a rekvirálásokat is, de a Mednyánszky Sándor őrnagy által vezetett honvéd alakulatok közeledtének hírére sietve Téténybe vonultak. 387 Az augusztus 10-ei népfelkelést követően Székesfehérvárra visszatért a megyei tisztikar. Elsősorban Csapó József első alispán szervezte és irányította a halaszthatatlanul fontos újoncozást. Továbbra is rendszeres kapcsolatot tartott fenn a Veszprémben tevékenykedő Noszlopy kormánybiztossal. Annak ellenére, hogy együttműködésük nem bizonyult zavartalannak, Csapó a kormánybiztos rendelkezéseinek értelmében látta el feladatát, igyekezett rendet teremteni a megfélemlített polgárok körében is. Augusztus 14-én meghirdette az általános népfelkelést; a népfelkelők az ellenség kiűzéséig voltak kötelesek a nemzet szabadságáért harcolni. A községek elöljáróinak, a lelkészeknek hat napot biztosított rendelete végrehajtására. A szabadcsapatok szervezésével párhuzamosan folytak az újoncozás munkálatai is. Klapka honvéd egységeinek megerősítése, feltöltése a kormány Debrecenben 1849. május 18-án kiadott rendelete alapján történt. A lőfegyverrel nem rendelkezőket szúró- és vágóeszközökkel látták el; az ellenszegülők felett haditörvényszék mondott ítéletet, az elmenekülőket pedig elfogásuk esetén nyolc évi katonai szolgálatra kötelezték. Noszlopy külön kiemelte a tisztviselők, az elöljáróságok felelősségét, a szabotálók vagyonukat és életüket kockáz- 272

Kmety György Klapka György 273

Klapka György rendelete 274

Falkenhayn hirdetménye a város elhagyásáról 275

Noszlopy Gáspár rendelete 276

tatták. A rendelet kiadásával azonos időben utasította Csapót, alakítsa meg a megyei hadkötelesek összeírását teljesítő beavató választmányt. A népfelkelést, az újoncozás gyors és szervezett lebonyolítását a városban tapasztalt ellenállás veszélyeztette. Egyes polgárok a tanácsteremben botrányos és kebelrázó hazaárulási bűnt követtek el, amikor olyan felhívást szerkesztettek, melynek tartalma szerint az aláíró arra kötelezi magát, hogy hazája védelmére az osztrák sereg ellen fegyvert nem fog. 388 Az ellenforradalmat támogatók nyílt fellépése Székesfehérvárott arra késztette Mednyánszkyt, hogy rendkívüli intézkedéseket hozzon. A hazaárulókat bebörtönözték, s rögtönítélő bíróság kezdte meg működését. A polgári és katonai személyekből álló vésztörvényszék elnöke Boross Mihály másodalispán két halálos ítéletet hozott. Halálra ítélték a Falkenhaynnal összeköttetésben álló Kapy József tanácsnokot és Valenták Annát, Farkas Ferenc nagyprépost házvezetőnőjét, aki rendszeresen tájékoztatta a városban zajló eseményekről az ellenforradalmi erőkkel együttműködő és Badenben tartózkodó főpapot. 389 Mednyánszky nemcsak az ellenforradalom híveivel való leszámolást tartotta fontosnak, hanem az újoncozást és a városi adminisztráció felállítását is. Utasította a megye első alispánját, hogy 48 óra alatt fejezzék be a sorozást, a forradalom híveiből szervezze meg a város tisztikarát. Por és golyó által fognak kivégeztetni... hangsúlyozta augusztus 14-én kiadott rendelete mindazok, akik a kereskedelmi forgalomban nem, vagy értéken alul fogadják el a magyar bankjegyet. 390 Ezen rendelet eredményességét bizonyítja a császári biztos jegyzőkönyvének bejegyzése. Fehérváron az osztrák utalványokat nem fogadták el, Kossuthbankót és régi ausztriai bankjegyeket követeltek. 391 Erélyes intézkedéseket foganatosított a megyében is. Nabrádi Bence főhadnagyot palotai térparancsnokká és újoncszállítóvá nevezte ki. A főhadnagy feladatai között szerepelt Veszprém, Kenese és Székesfehérvár összeköttetésének fenntartása. A Sármelléki járás felső 277

kerületének elöljáróit felszólította, hogy a községek nemzetőreiket a haza védelmére szólítsák fegyverbe. 392 Mednyánszky egysége élén augusztus 14-én, a délelőtti órákban elhagyta Székesfehérvárt. A várostól északkeletre folytatta tevékenységét. Singer honvéd százados parancsnoksága alatt gyalogságot, egy huszár szakaszt és két ágyút hagyott hátra. 393 A honvéd egységek jelenlétét a város védelmén túl a felforgatók, a rend megbontását célzók törekvése is megkövetelte. Olyan hírek terjedtek el megyeszerte, hogy újabb ellenséges csapatok érkeztek, s Székesfehérvár megszállása bármikor bekövetkezhet. Csapó szükségesnek tartotta a városlakók megnyugtatására közölni; a hozzá beérkezett jelentések alapján támadástól nem kell tartani, sőt az osztrákok honvédeink megjelenésének hírére Martonvásárról Pestre vonultak. Valójában a Falkenhayn vezette zászlóalj csak Tétényig hátrált. Azonban augusztus 16-án már aggodalmának is hangot adott. Bicskére 650 főből álló császári egység vonult, és a megyében levő osztrák erők támadásra készültek. Előőrseik már a fehérvári szőlőkig merészkedtek. A városban nem lehetett tovább biztosítani a fegyelmet, az ellenállás megszervezésére tett erőfeszítések kudarcba fulladtak. A forradalmárok a honvéd alakulatokkal együtt elhagyták a várost. A császáriak kegyetlenkedéseiről érkező hírek tovább fokozták a félelmet. Óbarkon négy házat köztük a bíróét is felgyújtották, mert a huszárok egy császári katonát megöltek, egyet pedig foglyul ejtettek. 394 Falkenhayn vezérőrnagy augusztus 14-én Tétényig vonult. Székesfehérvár visszafoglalásában megakadályozta egy 8 ágyúval is rendelkező népfelkelő egység. Kempen altábornagy a Bécs és Pest-Buda közötti kapcsolat helyreállítása érdekében utasította a vezérőrnagyot, hogy derítse fel a felkelők haderejét, s azonnal nyomuljon előre. A császári hadvezetés Klapka elért sikereinek hatására haderő-átcsoportosítást hajtott végre. A II. tartalékhadtest a Dél-Dunántúlról északra vonult. A Kecskemét térségében tevékenykedő Jablonowski-dandárt még a világosi kapituláció 278

előtt Pestre rendelték. Jablonowski vezérőrnagy azt a feladatot kapta, hogy szállja meg Fejér megyét, s Falkenhaynnal közösen foglalja el Székesfehérvárt. Biztosítsák a Buda Székesfehérvár útvonalat, majd a dandár folytassa előnyomulását a Székesfehérvárról Győrbe vezető útvonalon. Jablonowski egységei augusztus 13-án és 14-én érkeztek Pestre. Egynapi pihenő után augusztus 16-án indult meg a dandár megszálló feladata teljesítésére. Nagy kapitány parancsnoksága alatt a 25. gyalogezred négy százada, megerősítve a Császár-lovasság egy szakaszával, Vörösvárra vonult. Augusztus 17-én el kellett érniük Epölt, 18-án Gallát, 19-én Mórt, ahol a további parancs megérkezéséig kellett tartózkodniuk. A gyalogezred másik két százada Töply kapitány vezetésével Tárnokig nyomult előre. 17-én Vált, 18-án Lovasberényt szállták meg, 19-én pedig Székesfehérvár előterébe érkeztek. Jablonowski fő erőinek 16-án Biát, 17-én Bicskét, 18-án Csákvárt, 19-én Székesfehérvárt kellett megszállnia. A dandár előnyomulása során a menettervben megadott helységeken kívül fegyverek után kutatva a szomszédos falvakat is feldúlta. 395 Időközben Falkenhayn gyenge határőrzászlóaljának megerősítésre is sor került. A lovassággal megerősített szluini határőrezred 4. zászlóalja a budai úton vonult Székesfehérvár ellen. Kempen augusztus 17-ei utasítása értelmében felkészült a város elfoglalására. Székesfehérvárra rendelték Mittelbacher hadbíró kapitányt, hogy a császári biztossal karöltve irányítsa a népfelkelés körülményeinek kivizsgálását. A forradalmárokra, az augusztus 10-ei népfelkelésben részt vett kézművesekre, földművesekre súlyos megpróbáltatások vártak, de Kempen a város valamennyi polgárának megbüntetését is tervezte. Elhatározott tényként közölte a császári biztossal: Falkenhayn egységének elűzése miatt hadisarcot vet ki Székesfehérvár lakóira, csupán az összeg menynyiségét nem döntötte még el. A világosi fegyverletételt követően az osztrák főparancsnokság tehát igen sürgősen intézkedett; nemcsak Székesfehérvár, a megye megszállása volt számukra fontos, hanem Klapka honvéd 279

alakulatainak, a visszavonuló népfelkelőknek szétzúzása és Komárom várának elszigetelése. A megye megszállását elősegítette az is, hogy a szabadságharc leverésének, Kossuth menekülésének és Görgey kapitulációjának hírére a reguláris egységek, a tisztikar tagjai augusztus 17-én éjszaka elhagyták a várost. Menekülésük Komárom felé másnap, a hajnali órákban is folytatódott. Nem maradt sem a megyében, sem a város térségében olyan politikai és katonai erő, amely a koncentrált támadással, a túlerővel szemben ellenállást fejthetett volna ki. Székesfehérvárott a lakosságnak az elmúlt napokban megkezdődött menekülése tovább folytatódott, az otthon maradókat félelem és rettegés töltötte el. A Komárom felé visszavonuló felfegyverzett alakulatok a Bakony erdeiben kerestek menedéket. Egy 300 főből álló népfelkelő egység élén Varga Imre kapitánnyal Mórra vonult, s megszállták a kapucinus rendházat. A császárért imát mondó házfőnököt letartóztatták; 5000 Ft pénzbírságra ítélték, az összeget azonban a letartóztatott könyörgésére 500 Ft-ra mérsékelték. Lefoglalták a kapucinusok borát is, de csak 14 akó bort vittek magukkal. A szerzetesek közül hárman Alexius, Heliodorus és Julianus Kossuthnak voltak hívei és követői. A népfelkelők a császáriak közeledtének hírére elmenekültek. 396 A város megszállása, tekintettel arra, hogy mind a reguláris, mind a népfelkelő alakulatok kivonultak a megyéből, nem követelt különösebb intézkedéseket, Jablonowski és Falkenhayn nem ütközött szervezett ellenállásba. Nagy császári kapitány különítménye Galláról 80 huszárt űzött el. Jablonowski a boglári és a lovasberényi lelkészeket tartóztatta le. Falkenhayn augusztus 18- án megszállta Pákozdot, majd értesítette a dandárt, hogy 19-én kora délelőtt egységét a fehérvári szőlőskertek vonalában helyezi el, ahonnan a város elfoglalására Lovasberényből és Zámoly térségéből felvonuló csapatokat is megfigyelhette. Falkenhayn a lakosság megfélemlítése szempontjából tartotta fontosnak a katonai egységek egyidejű bevonulását. Heringh Ignác felszólította a Budára menekült császárhű tisztviselőket, 19-én reggel jelenjenek 280

meg Székesfehérvárott. Pákozdon kiadott utasításában a velencei, nyéki, gárdonyi, dinnyési földművelőket és birtokosokat arra kötelezte, hogy a császári csapatok bevonulásának napján 100 mázsa szénát, 300 pozsonyi mérő zabot szállítsanak a városba. A megyeszékhely elfoglalásának előkészületeit mind a császári biztos, mind a tábornokok megtették. 397 Augusztus 19-én délelőtt 10 és 11 óra között az osztrákok megszállták a várost. Falkenhayn Pákozdról, Jablonowski Lovasberényből érkezett Fehérvárra. Az otthon maradt polgárok nem fogadták kitörő lelkesedéssel a megszállókat. A szabadságharc vérbe fojtását követően a további ellenállás értelmetlenné vált; félelem lett úrrá a megyeszékhelyen. Heringh a megszállás napján Geringerhez írt jelentésében elismerte, hogy a városban tapasztalt idegenkedés, ellenszenv nagyban megnehezíti a rábízott feladatok teljesítését. Különösen az aggasztotta, hogy Székesfehérvárott igen kevés híve van az uralkodónak és az osztrák kormánynak. Szükségesnek tartotta a megszálló zászlóalj további megerősítését is, mert ütőképes lovasegység és tüzérség nélkül nem biztosíthatja a város megtartását. Ugyanis a Jablonowski-dandár Kempen parancsára augusztus 20-án elhagyta a várost, és megindul Mór felé, hogy a Győrbe vezető utat megszállja, s a Bakonyba visszavonult honvéd alakulatokat, a népfelkelőket megsemmisítse. Így a királyi biztos véleménye szerint a határőrzászlóalj igen nagy veszélybe kerülhet, mert a hírek alapján a Bakony erdeibe menekült szabadcsapatok ismét visszatérnek, hogy elűzzék Falkenhayn egységét. A helyőrség megerősítését kérő Heringh helyesen ismerte föl: Székesfehérvár elfoglalása és megtartása nemcsak a megye megszállásának fontos része, hanem a Dunántúlon közvetlenül az ország székvárosának kulcsa, de közvetve Bécsé is az átvezető stratégiailag is fontos útvonal miatt. 398 A városlakók passzív ellenállását tapasztalnia kellett Falkenhaynnak is. Nem segítette elő a helyzet megváltozását az sem, hogy augusztus 19-én összeült a városi tanács. A Pestről 281

visszatért Lintzer Vilmos városbíró vezetésével tartott első ülésen Ferenczy János városkapitány, Fanta Károly és Akter Mihály tanácsnok jelent meg. Az elmenekültek közül Baur György polgármester betegségére, Guitmann József halasztást nem tűrő magánügyeire hivatkozott, s nem tért vissza. Gózon Ferenc pedig nem kapott útlevelet, ezért nem teljesíthette a királyi biztos parancsát. A nem teljes létszámú, osztrákhű egyénekből kinevezett tanács nem láthatta el maradéktalanul feladatait. A királyi biztos is veszedelmesnek ítélte meg a helyzetet, mert a személyi okok miatt tevékenységében korlátozott testület és a katonai parancsnokság között állandó súrlódásokra került sor, a rekvirálások pedig fokozták a lakosság körében tapasztalható ellenszenvet. Falkenhayn 16 000 adag kenyeret, 24 000 adag zabot, 93 akó közönséges, 8 akó jó bort, tűzifát, szalmát és 700 szénarészletet rendelt. Az élelmiszereken kívül 40 előfogat, 3 futárkocsi azonnali kiállítására kötelezte a városiakat. Székesfehérvár lakossága már közel egy esztendeje viselte a rendkívüli katonai terheket, most élelmiszerkészleteinek teljes kimerülésére volt kénytelen hivatkozni, erre azonban a megszállók nem voltak tekintettel. Ebben a helyzetben a város vezetőinek igen körültekintő eljárásra volt szükségük, még a királyi biztos is figyelmeztette a magisztrátust, a nép javára is ügyeljenek a terhek elosztásánál. A városparancsnokság már augusztus 20-án kénytelen volt katonaságot vezényelni a városházára, mert a berendelt előfogatok közül egy sem jelent meg. Falkenhayn az elmenekült polgárokat visszatérésre kötelezte. Ellenkező esetben engesztelhetetlen szigorúsággal lép fel rendelete megszegői ellen. Számos fejérvári lakosok vonósmarháikkal a városból azon vétkes szándékkal távoztak el, hogy ez által a császári és királyi hadsereg számára szükséges előfogatok kiállítása alul magukat kivonhassák: mi által újólag rossz akaratukat nyilvánították: ez azonban megtörténhetett azon vétkes és többször kimutatott árulási szándékkal, hogy szekereikkel a pártütő felekezetnek még tovább is szolgálhassanak, és annak céljait, s rablási kirándulásait elő-mozdíthassák 399 A szigorú in- 282

tézkedéseket foganatosító városparancsnok kötelezte a negyedmestereket, hogy a kerületeikben levő igavonó állatokat, azokat is, amelyek jelenleg nincsenek a városban, írják össze, a tulajdonosok nevét jegyezzék fel. A királyi biztos pedig naponta más-más kerületből állította össze a szállításra kötelezettek névjegyzékét. Amennyiben hajnali négy óráig nem érkezett az előfogatok kiállítására parancs, úgy elvégezhették mezei munkáikat, de igásállataikkal csak akkor hagyhatták el a város területét, ha eltávozásuk és visszaérkezésük időpontját bejelentették. Az előfogatok kiállítását szabályozó rendelettel egy időben a megye lakosságát a fegyverek és a Kossuth-bankjegyek beadására kötelezte. A bankjegyeket a térparancsnokság, a fegyvereket a határőrzászlóalj parancsnoksága vette át. A város forradalmi vezetői ellen elfogató parancsot adtak ki. Peterdy, Nagy Ignác, Schachtner, Prileczky, Pacsay és Nicky személyleírását a cs. kir. hadsereg rendőrségi főosztálya kérte, hogy országos körözést adjon ki ellenük. Vagyonuk lefoglalására Heringh Ignác kapott megbízást. Az ellenforradalom terrorja végigsöpört a megye egész területén, de a szabad királyi város lakossága élte át a legsúlyosabb gazdasági és fizikai megpróbáltatásokat. Nugent tábornagy, a császári II. tartalékhadtest parancsnoka a megye déli területeit szállta meg. Dunaföldvár környékén egyesült Burich altábornagy erőivel, s Hercegfalván át két zászlóaljjal, öt lovasszázaddal, három és fél üteggel Székesfehérvár felé vonult. A gyors előretöréssel egyrészt megszilárdította a székesfehérvári helyőrség pozícióját, másrészt a komáromi várerőd ellen jelentős erőket vonultatott fel. Pálffy altábornagy pedig Baranya, Tolna és Veszprém megyéket szállta meg. A II. tartalékhadtest kötelékébe tartozó erők nemcsak Fejér megye egyes részeit, hanem Füredet, Tihanyt, Kenesét, Siófokot és Szántódot is megszállva tartották. 400 Nugent tábornagy augusztus 22-én közel 10 000 katona élén érkezett Székesfehérvárra, Burich altábornagy utasítására a városi tanács intézkedett a császáriak élelmezéséről, elszálllásolásáról. 283

A katonáknak levest, húst vastag ételt és bort rendelt. A háztulajdonosok három napon át ellenszolgáltatás nélkül voltak kötelesek ellátni őfelsége győzelmes katonáit. A rendelettel szembeszegülőket naponta 2 Ft büntetéssel sújtották. A katonaság ellátásának terhét a város polgársága viselte, mert a megye tisztikarát a császári biztos még nem tudta újjászervezni. A megszállók rendeleteit, utasításait kiszolgáló testület hiányában a községeket csak kis mértékben tudták bevonni a város egyre növekvő kötelezettségeinek csökkentése, a terhek arányosabb elosztása érdekében. A katonai raktárak feltöltése is Székesfehérvár lakóira hárult. A csizmadiáktól, vargáktól ellenszolgáltatás nélkül elvették a kész lábbeliket: 755 pár csizmát és 93 pár sarut. Burich altábornagy a lakosoktól 200 pár lábbelit követelt. A tanács küldöttsége eredmény nélkül járt a császári biztosnál, majd a tábornoknál. Ismételten a parancs teljesítésére kötelezték a várost. 401 Nugent parancsa újabb teherrel növelte a város polgárságának gondjait. A megyeházát a sebesült, beteg katonák nagy és egyre növekvő száma miatt kórháznak rendezték be. Az ideiglenes kórház berendezése, felszerelése (ágyak, szalmazsákok, lepedők, takarók) a város feladata volt. Sem a katonai, sem a polgári hatóságok nem adtak helyt a polgármester kérelmének, az újabb teher alól nem mentették föl a várost. Sőt Baur Györgyöt öt császári vadász kísérte a városházára, mindaddig katonai őrizet alatt tartották, amíg a polgárok 100 ágyat felszerelve nem szállították a megyeházára. Hamarosan megérkezett a császári főparancsnokság rendelete, mely szerint a megyeházán elhelyezett beteg, sebesült katonák élelmezése, kezelésük költsége, az orvosok és az ápolók fizetése is a várost terheli. A beszolgáltatások, a rekvirálások mellett a fegyelmezetlen katonai egységek garázdálkodásai is sújtották a városlakókat, elsősorban a földműveseket. Földjeikről a burgonyát, kukoricát elhordták. 402 A város elfoglalása utáni napokban az ellenforradalom terrorja a polgárság gazdasági kiszipolyozásával párosult. A II. tartalékhadtest közel 10 000 katonájának ellátása e folyamat kezdete volt csupán. 284