Lily Evans naplója KEZDETEK

Lily Evans naplója KEZDETEK

Ajánlás Anyukámnak, aki mindenben melltettem állt, amiben kellett, és engedte, hogy addig írjam a részeket, amíg csak akarom. Apának, aki nem zavart el a géptől, pedig láttam, hogy nagyon ide akar jönni. Tesómnak, akinek néhány beszólása csak hitelesebbé tette a történetemet, és akinek elmondhattam a következő részek tartalmát igaz, közben legtöbbször aludt/olvasott/marháskodott. Barátnőimnek, akiknek annyit meséltem erről, hogy már a végén már én kezdtem unni. Legjobb barátnőmnek, aki nélkül nem születhetett volna meg Becca karaktere, és barátnőmnek, aki nélkül Verity, Rini nem lett volna. Nekik azt köszönöm, hogy türelmesek voltak velem és mindig meghallgattak. Köszönöm az én kis kutyámnak, hogy... hm... hogy csak háromszor piszkolta össze a vázlataimat. Köszönöm azoknak, akik írtak kritikát, akik bíztattak, és akik bátorítottak.

1 Régi, jó ismerősök Augusztus 30. (vasárnap), 14:05, a Roxfort expressz Újra Roxfortban Ez az ötödik évem, és már alig várom, hogy mint újdonsült prefektus -, teljesítsem feladataimat, és persze, hogy lássam a barátaimat, Verityt, Rinit és Jessicát. De vannak, akiket nehezen viselek el, nevezetesen a négy barátot, akiknek mindig csak valami hülyeségen jár az eszük ha egyáltalán van nekik. Hála Istennek ma még nem láttam a fiúkat az expresszen, lehet, hogy belátták, hogy veszélyesek másokra. És otthon maradtak. De ebben csak reménykedem. Viszont így legalább nyugodtan írhatom a naplómat, mindenféle James Potter és Sirius Black névre hallgató egyéntól távol. Olyan nyugalmas itt minden Rini vett egy szép, perzsa cicát, így már két macska van a kupéban. Verity és Rini most velük játszik, Jessica pedig felolvas egy cikket az Ifjú Bo- szik eheti számából. Ha jól hallom, arról szól, hogy milyen fontos megórizni a türelmet Ááááááááá!!!! 16:20, a lányok hálóhelyiségében Hát, én igazán nem értem, miért büntet engem az Isten, mit vétettem, hogy mindig velem kell megtörténnie minden rossz dolognak?! Tök nyugisan üldögéltünk, mikor egyszer csak szószerint kirobbant az ajtó, és berepült rajta Peter Petigrew, egyenesen Rini és Verity közé!!! Ezután persze a csajok felvisítottak, Jess pedig eldobta az újságot és felpattant. Ekkor kik néztek be az ajtón, NA, KIK?! Hát, naná, hogy Potter és Black! Az elóbbi beletúrt hajába, mint mindig, az utóbbi zavartan ránk vigyorgott: - Á, Navon, Evans hogy telt a nyár? Jess pajkosan rákacsintott, miközben két másik barátnóm fejcsóválva ültek le mellénk. Peter feltápászkodott és bocsánatkéróen fordult felém: - Ne haragudjatok Én még mindig a naplóm felé hajoltam, bár már régen nem írtam. Azon elmélkedtem, miért kell Blackéknek mindig bajt okozniuk. Hallot- tam, hogy még valaki belép, és biztos voltam benne, hogy a négyes legnor- málisabb tagja, Remus Lupin. Ekkor egyszer csak Black fölém hajolt: - Mi van, Evans, elkapott az írási mánia? kérdezte vigyorogva, majd belelesett a naplómba. Ágas, nézd, a mi nevünk is benne van! kiál- tott fel, mire én dühösen csaptam össze a naplómat, és Blacket meglök- tem, aki így szegény Peternek esett, és mindketten a padlón kötöttek ki. - Bocs, Peter. néztem a világos hajú fiúra, majd folytattam. Black! Te meg mehetsz innen a Jessica persze azonnal pártfogásába vette állítólagos legjobb haverját : - Lily! de Black persze már fel is pattant és farkasszemet nézett velem. Potter megpróbálkozott egy gyenge közbelépéssel: - Hé, Evans, min pörögtél fel ennyire? nézett rám a szokásos stílus- ban, abban a fennhéjázó modorában. Rini eközben teljesen jól berendezke- dett az egyik sarokban: az ölébe tett egy rakás csokibékát, és a két cicát magához húzta. Az enyém, Cassie megijedt haragomtól és hozzábújt. Verity nevetve vette észre ezt: - Várj, Rini, én is jövök! Nem akarok lemaradni a mai elóadásról. letelepedett mellé. Én dühösen kezdtem a magamét: - A hülye barátod mindig csak a baromságokon töri azt a tökfejét. - szi- szegtem felé. Erre már Black is felugrott: - Mi?! A hülye barátod? Evans, te egy - kezdte Black, de Potter és Jessica is belekiabál: - Tapmancs, nehogy megát - Lily, Sirius! Miért kell nektek mindig Remus csak fejcsóválva állt, és érthetóen kijelentette: - Tíz pont a Griffendéltól. Hoppá, hoppá! Hogy is felejtkezhettem meg arról, hogy prefektusok vagyunk? A többiek tátogva meredtek rá.

- Lily, a prefektusoknak jelentkezniük kell elöl. nézett rám. Én bólin- tottam, de elóbb még Rinire néztem: - Vigyázzatok Cassiere! felkaptam a naplómat és a könyvemet, majd kioldalaztam Potter mellett, aki még mindig lazán nézett rám: - Hé, Evans, prefektus lettél? csillant meg a szeme, mire én szó nélkül kijöttem a kupéból, de még hallottam Jess hangját: - Sirius, miért nem lehettek ti is jóban Lilyvel? Hát, ez nagyon jó vicc! Még hogy én, jóban Blackkel és Potterrel! Remussal és Peterrel még csakcsak elvagyok, de azzal a két flótással?! Hú, most nem is tudok többet írni, mert ki kell csomagolnom. És Cassie is itt nyávog mellettem. 18:30, a baldachinos ágyban, ahol nincsenek se Blackkek, se Pitonok, se Potterek egyenlőre. Szóval, meg volt a beosztási ceremónia, amely - tekintve, hogy Potter is részt vett rajta - hatalmas botrány lett. Valamilyen, számomra ismeretlen okból többen megbámultak. Amikor már nem tudtam mire vélni a dolgot, odafordultam Jessicához: - Rózsaszín, vagy zöld a hajam? - Miért? Mi van? (Már megint Blacket mustrálta, ahelyett, hogy a legjobb barátnőjére, azaz RÁM figyelt volna.) - Semmi. - Ülhettünk volna közelebb Siriusékhoz... - Hogyne. Lia fejére, igaz? (Lia és barátnői fanatikus Potter és Black rajongók, aminek Jessica nem nagyon örül... egyértelműen, utálja őket) - Öhmm... Lia még rondább, mint tavaly volt, nem? - Hát, szerintem ez a sárga nem áll rosszul neki... - LILY! - Ronda. - Mindegy. Úgyis oda kell mennünk, mert te és Remus együtt kíséritek fel az elsősöket. - Ja, tényleg. Huh... Mehetek Potterékhez. Odavánszorogtam. Remus mellett már ott álldogált néhány elsős, így feléjük vettem az irányt. Csakhogy a Sors közbeszólt. Potter képében. FÉLTÉRDRE ERESZKEDETT ELŐTTEM! EGY SZÁL RÓZSÁVAL A KEZÉBEN! Black pofákat vágott, Remus ide-oda járatta tekintetét Potter és köztem, Peter érdeklődve figyelte az előadást. Ami, kisvártatva, folytatódott is. - Lily, könyörgök, csak egy randit! Na, ez már nekem is egy kicsit sok volt! 1. Lilynek szólított. 2. Könyörgött. 3. JAMES POTTER RANDIT KÉRT TŐLEM!!! Azt hittem, elájulok. De azt persze nem lehetett. Hiszen prefektus vagyok. Mindenki némán nézett ránk. Én is rájuk. Miért, mégis mit kellett volna tennem? Hisztérikus igennel Potter karjába omolnom? Ilyet csak Lia Weinhober tenne, de nem én. Szóval, most már én vártam, mi lesz a dologból. - Hmm... Lily... tudod, az elsősök... (Ez Remus volt) - Miss Evans, ha befejezték ezt a rendkívül érdekfeszítő jelenetet, lenne szíves Mr. Lupinnal együtt ellátni prefektusi teendőit. (Ez prof. McGalagony) - Oh, hogyne. (Ez én) Legalább az elsősök hű képet kaphattak szeretett iskolánkról, és annak egyes tanulóiról Szerintem, nagyon élvezték. Én annál kevésbé. Amikor végre benyitottam a hálótermünkbe (ahol Jessica, Rebecca és én alszunk), Jess azonnal a nyakamba ugrott: - Ha neked van esélyed Jamesnél, akkor nekem is Siriusnál, igaz? VAN ESÉLYEM POTTERNÉL??? INKÁBB NEKI VAN... AZAZ NINCS NÁLAM!!! Szeptember 1. (hétfő) 11:25, a bűbájtanterem előtt

Egy újabb nap. Egy újabb botrány. A reggeli csendes volt, és a mágiatörténeten már azon töprengtem, betegek-e a fiúk, de csak... elaludtak. Ennyire azért nem volt unalmas az óra! De, mégis mit csinálhattak éjszaka? Bele sem merek gondolni. Én sem aludtam túl jól, hála Jessicának, aki vagy hajnali háromig azt hajtogatta, milyen jó lenne, ha összejönnék Potterrel, és csak akkor hagyta abba, amikor Becca teljes erőből hozzávágott egy párnát. Szóval, Jess most duzzog. Mintha ez lenne a legnagyobb problémám... 15: 05, a legendás lények gondozása után, a kastély parkjában Na, mostmár tudom, mit csináltak azok az álnok, idióta, kétszínű Tekergők! Csak ki kellett lépnem a kastélyból, és erre remek alkalom volt, mikor l. l. g.-ra kellett sietnem. Már az is furcsa volt, hogy egy csomóan tömörültek egy helyen. HIBA, NAGY HIBA VOLT ODA MENNI! Black és Potter ott álltak, egy sajátkészítésű rózsalugas alatt. Hmmm, a rózsalugas még nem lett volna rossz, de egy elég nagy, rózsaszín tábla, melyen még kis, piros szívecskék is díszelegtek: 3$ - 1 csók 5$ - 2 csók 6$ - 2 csók + 1 ölelés (Ott állt Black, Potter, éppen oda ráncigálták szerencsétlen Remust, akinek nem nagyon tetszett a pénzkeresésnek eme ágazata.) Black elvigyorodott, mikor meglátott engem, és a mágikus mikrofonjába (nem tudom, honnan szerezte, de meg fogom említeni Dumbledore professzornak) kezdett el beszélni. Na már most, kb. 150-180 ember állt az udvaron, és mind hallotta: - KEDVES HÖLGYEIM ÉS URAIM, EGY FANTASZTIKUS LEHETŐSÉG KÖVETKEZIK! EGYIK NÉZŐNK INGYEN MEGCSÓKOLHATJA A TEHETSÉGES KVIDDICSJÁTÉKOST, A GRIFFENDÉL SZTÁRHAJTÓJÁT, JAMES POTTERT!!! A lányok többsége sikítozni és nyomulni kezdett Potterék felé, de én már tudtam, kit választanak. Potter ugyanis egyenesen felém bámult. Gyorsan el akartam tűnni, mikor újra meghallottam Black hangját. - A SZERENCSÉS EZÚTTAL LILY EVANS!!! Naná, hogy mindenki rám nézett. Én viszont sehova. Megrángattam Becca kezét, aki vette a lapot (Jess csak sóvárogva bámulta Blacket, ez egyébként kezd már unalmas lenni), és elslisszoltunk. Nem is volt olyan nehéz a sok ember között. Egyébként is, pofátlanság elkérni egy csókért 3 $-t... De, most, nem?! 17:32, a roxforti birtok egy csendes pontja 2 Repüléstan és következmények Azon töprengek, hogy már nemsokára 16 éves leszek, és még nincs egy normális, őszinte, kedves srác a láthatáron. Mit is mondjak? Ez eléggé lehangoló. Jessnek ott van Michael, még ha nem is nagyon érdekli, Verityt és Rinit is láttam már fiúkkal, többel is, csak én. A fiúkat nem nagyon érdeklem, azt a dilis Pottert kivéve. Na jó, ez tömény önsajnálat volt. Most visszatérek igazi önmagamhoz. Most, például Potter a közelben van a bandájával. Sokan oda gyűlnek, megtapsolják. TUDOM, hogy azt várja, hogy odanézzek, észrevegyem és tegyek valamit. Miért akar balhét? Ha én oda megyek, maximum leszidni fogom. És ez, ahogy vesszük, elég természetes. Kell lennie valakinek a sok ostoba liba között, aki észnél van. Na, Black szerint ez vagyok én. A sok ostoba liba között az árulkodó. Huh. Idióta.

És, egyébként is nekem van igazam. A tűzijáték IGENIS veszélyes. Mi van, ha kigyullad Hagrid kunyhója? Vagy, ha... A lényeg, hogy akkor se megyek oda. Tuti biztos, hogy most hátrapillant, hogy miért nem szólok semmit. Jess meg itt bökdös. Elég idegesítő, abbahagyhatná már. Már megint tapsolnak... Hogy oda ne rohanjak. Jobb dolgom is van. Például, például... írok. 20:10, a hálószobában Mindennek az oka James Potter!!! Na, jó. Oda néztem. Miután Jess már ezt ordibálta: - Lilly! Nézd már! Ez a te neved! Felkaptam a fejem, és láttam, hogy Potter meglendíti a varázspálcáját, és a tűzijáték más alakot vett fel. Egyébként én is ismerem ezt a varázsigét, nem túl bonyolult. De hogy vehette fel a tűzijáték az én nevemet, méghozzá az "i"-ben (Lily) pont helyett egy szívecske jelent meg. Teljesen elvörösödtem, mert már ma másodszor mindenki engem nézett... és ez még egy jó nap volt! Nem vártam meg, hogy tovább varázsoljon, elhatároztam, hogy saját kezűleg töröm be az orrát. Nem jött össze. Illetve, majdnem. Mert, amikor felé elindultam, akkor lépett be McGalagony prof. és: 1. Azt, hogy neki akarok menni valakinek. 2. Azt, hogy Black, Potter és közém ugrik. 3. Azt, hogy én már - teljesen érthetően - Blacket akarom felképelni. 4. Azt, hogy Potter ott álldogál mellettünk, mint aki itt a legártatlanabb. 5. Következtetés: BLACK és ÉN büntetőmunkára megyünk, csütörtök 18:00-kor, míg POTTER vidáman éli életét!!! A SORS ANNYIRA, DE ANNYIRA IGAZSÁGTALAN!!! Később, ugyanott Mint rendesen, hétfő esténként, találkoztunk megint Verityvel és Rinivel. Ami nem volt ugye valami egyszerű, mert ahhoz, hogy találkozhassunk a bagolyházban (csendes, nyugodt hely, csak kicsit ijesztő esténként az a sok huhogás, dehát...), át kellett volna mennünk a klubhelyiségen. És, ott pedig emberek vannak! Nem csak épeszű emberek, de Potterek is! Tehát, Jess először kizavarta Potteréket, aztán kirángatott engem. Minden hétfő esti találkozásunkkor valaki szétosztja azt a négy medált (Szerelem, Boldogság, Béke, Öröm), ami a barátságunkat szimbolizálja, és az, aki kapja mondjuk a Boldogságot, annak egész héten a jó dolgokra kell koncentrálnia, és el kell mondania mindent a következő találkozónkon. Sejtettem, hogy melyiket fogom kapni. Mindenesetre Jess gyorsan ideadta a medálokat, mert ebben a hónapban ő volt a soros. Verityé lett a Szerelem, Rinié az Öröm, Jessé a Boldogság, enyém pedig... a Béke. - Tudod, Lil, a sok durcásság megárt a szépségnek. És, akkor nem fogsz tetszeni Jamesnek. - nevetett Rini, mire én csak hallgattam, mert ugye nem akartam már az első pillanatban feladni a Békét. - Egyébként, nem is értem, mi bajod van vele. Irtó helyes, aranyos, népszerű... - mondta Verity is. Ja, VELÜK aranyos! - Plusz mindig elvörösödik, ha meglát. Hát, ha ez nem szerelem, akkor mondd, hogy mi. - érvelt Rini. - Hát, nem furcsa, hogy pont a legjobb barátnőnkbe esett bele James? - nézett rám vigyorogva Jess is. - Tudod, ez a medál nem véd ám meg a jó nagy pofonoktól, Jess! - kiabáltam, csípőre tett kézzel. De ő csak megvonta a vállát, és Verity is mosolygott. - Nincs több kirohanás, kiabálás, pofozkodás, Lily! Szent a béke. Szeptember 2. (kedd), 10:05 Mondjak valamit??? EGYÁLTALÁN NEM SZENT A BÉKE!!! Ó, az a Potter és Black! Megölöm mind a kettőt, ha a szemem elé kerülnek!!! Nem tudom, kik ők, de... Ez már több a soknál! Bár, Pitont sem értem: miért kellett pont a hátuk mögött reggeliznie? (Bár, már reggelizni sem lehet nyugodtan?)

Na, igen, Egy kicsit Piton hibája is volt. De hát csak kommentálta Potter tegnapi megnyilvánulásait, amiért nem hibáztatom. Mindenki kommentálta. Mondjuk nem volt túl kellemes kilépni úgy, hogy még azok is fura dolgokat mondtak ("Sok boldogságot!"; "Tudjátok már, hogy a kicsi fiú vagy lány?"; stb.), akiket nem is ismerek! Azt hiszem, elég jól bírtam. Komolyan. Magamhoz képest higgadt, nyugodt voltam, még akkor sem szóltam, mikor Black megátkozta Pitont, de, amikor az én szegény, ártatlan kiscicámra ráült!!! Szegény, kicsi Cassie! Hogy lehet valaki olyan vak, hogy nem veszi észre az aranyszínű fotelon a FEKETE macskát??? 14:56, repüléstan előtt, a női öltözőben Már elmondhatom magamról, hogy a nap felét túléltem. Ez, pedig, akárhogy is nézzük, nem semmi. Imádom a repüléstant. Olyan jó felmenni a magasba, és olyan szabadnak érezni magad... Bár, a szárnyas lovakon és hipogriffeken jobban szeretek, mert azok sokkal kényelmesebbek, mint a seprűk. Persze, ennek az órának is vannak hátulütői. Például, a mardekárosokkal vagyunk. Ami azt jelenti, hogy el kell tűrnöm Bellatrix Blacket, aki - ha ez lehetséges - még az unokatesójánál is undokabb. Mi tagadás, nem nagyon szívleljük egymást. De, még ő is jobb Narcissa Blacknél, aki pedig olyan nyavalygós, az a tipikus, elkényeztetett, apuci kicsi királylánya-típus, érdekes beszólásokkal. Nagyon különböznek egymástól. Mégis, egy dologban hasonlítanak: mind a ketten imádnak megalázni másokat, a felsőbb rendűségüket hirdetni. Naná, hogy a Mardekárba kerültek! Szóval, imádom a repüléstant. Hát, Lil, szerintem már nem imádod annyira... Bocsi, a nevem Jessica, Lilly barátnője vagyok, és most leírom, mi is történt valójában, mert Lil tuti biztos, hogy agyrázkódást kapott, vagy, ha mégsem, akkor is elfogulatlan lenne. De, addig is, én írom le, mi történt, hogy mégis meglegyen, mert tudom, hogy Lilnek milyen sokat jelent ez a napló. Én nem nagyon bírom a naplókat, mert túl sokat írok és a végén már nagyon fáj a kezem, meg minden... De, most az egyszer, lássuk csak. Azt hiszem, ott kezdődött, hogy Madame Hoch bement egy kvaffért, hogy tudjuk gyakorolni a célba dobást. A fiúk ez alatt mellettünk röpködtek, idegesítettek minket, és James meg Sirius szokás szerint felvágtak a többiek előtt. James főleg Lil miatt csinálta. Istenem, Sirius annyira helyes volt, ahogy felemelkedett, annyira tökéletes!... A lényeg, hogy Bella és Lil nem nagyon jöttek ki egymással. Nem tudom, miért, pedig egy csomó közös tulajdonságuk van: mindketten jó tanulók, jól repülnek. Szóval Bella elkezdte szívatni Lilt Jamesszel, a fiúk meg, amikor meglátták, mit csinálnak, feléjük fordultak. Csak úgy lebegtek a levegőben. Lil nagyon dühös volt, és elég furán néztek ki Bellával együtt, amint ott lebegtek egymástól kb. 2 méterre, és sziszegték egymás felé átkaikat. Én lent álltam Beccával, aki karba tett kézzel figyelte őket. - Ebből baj lesz. - mondta halkan. A mardekáros fiúk is érdeklődve nézték a jelenetet. Főleg Rod Lestrange, akinek a barátnője volt Bella. Messzebb tőlünk, pár idősebb diák is kviddicsezett. ezúton szólok neked Lil, igazán jól áll a vörös, de mégsem kizárólag Bellával kellett volna foglalkoznod, mikor jött a gurkó. Ja, el is felejtettem, te nem is láttad. És, Bella sem, mert ő is nagyon jól belemerült a részletes elemzésbe, amit a szokásaidról tartott. Szóval, ezután következett a fájdalmas rész... Ja, nem, előbb Sirius elkiáltotta magát: - Nem is tudom, minek örülnék jobban: ha Evans nyerne, vagy ha az én kedves kis Bellatrixocskám nyerne. - Ugyanis nem nagyon bírja az unokahúgát. Na, most már tényleg jött a fájdalmas rész. Egy gurkó. James és Rod (ő se semmi!) egyszerre ugrott, illetve nem ugrottak, mert hiszen levegőben voltak, de eléggé kiabáltak: - Bella, vigyázz!!! - Evans!!! Az egy... Már mindegy volt, hogy hallják-e, vagy sem, mert a gurkó nekiment Bellának, aki egy sikítás keretében lebucskázott a seprűről, magával rántva Lilt. Mindenki elkezdett sikítozni, kiabálni, mert kb. 3 méter magasból eshettek le. Bella ért földet először, aztán Lil. Hmmm, muszáj folytatnom? Azt hiszem, igen. Bár, szerintem Lil nem nagyon fog örülni annak, amit írok. - Ez fájhatott. - ez Sirius volt.

- Jaj, Evans. - dünnyögte James, miközben odarohant Lilékhez. - És, még te mondod nekem, hogy mindig bajba kerülök? Lil nem nagyon volt magánál, és Bella is kissé zavarosan nézett fel. - Evans? - kérdezte kicsit elmosódottan. - Nem akarsz felállni rólam? Lil, nem nagyon akartál. - Mi... mi történt? - ez te voltál. - Azt hiszem, eltört a lábad. - mondta James, mire Lil megpróbált felülni, de Bella ekkor egy hatalmasat sikított. Sirius közömbös hangon csak ennyit mondott: - Visszatért a gurkó. Remus mondta ki a végszót. - Reducto! 16:36 Mivel Lil még nem tért magához, kötelességemnek tartom beszámolni az eseményekről. Ha jobban lesz, biztos hálás lesz érte. Nem csak neki lett baja, de Bella sem néz ki túl fényesen. És, Malfoy azt állítja, hogy amiatt az ostoba tyúk miatt van minden. Ez te vagy, Lil. Arra sehogy sem emlékszik, hogy Bella rántotta le Lilt, és nem fordítva. James pedig iszonyú dühös! Ó, ez olyan romantikus!!!!!! 17: 05, a gyengélkedő Ja, marhára. Ez megint Lil volt. Szegény még nem nagyon tud írni, és most azt mondja, ne nyúljak a naplójához, hanem szerezzek sajátot, ha ennyire szeretek írni. Jól van, na, Lil! Viszlát, napló! Szept. 3. (Szerda) 10:22, a gyengélkedő 3 A gyengélkedő szép napjai Az első hét közepe van, és én már a gyengélkedőn kötöttem ki. Hát, ez az én formám. Mindezt egy Black miatt. Az a kis liba olyan ügyetlen volt, hogy sikerült engem is lerántania a seprűről. Eltört a lábam, de szerintem Madam Pomfrey csak azért nem enged el, mert nem akar két nap után viszont látni. Azt hiszem, ő is hallott Potterről és Blackről, és a beteges mániájukról, hogy mindig jó nagy felfordulást akarnak csinálni. Így viszont annak az ostoba tyúknak a jajgatását, nyafogását kell hallgatnom, a szomszédos ágyból! Komolyan, még aludni sem tudtam tőle! Csodálkozik valaki, hogy az éjszaka közepén fogtam a varázspálcámat, és megátkoztam?! Az a Silencio igenis nagyon jót tett neki. Csak az a baj, hogy mivel hangja nem volt puszta kézzel próbált megtépni. Ezért ma már egy másodéves, viszonylag nyugodt, Mágikus Hapci-kórban szenvedő kislány fekszik mellettem. Szegényke mindig tüsszög. És, két oldalról kell elviselnie Black és az én szitkaimat. Szegényke. 16:03, még mindig ugyanott Fura, hogy egész nap, semelyik szünetben SENKI nem tolta ide a képét, csak Rini jött be öt percre, hogy átadja a házit. Láttam rajta, hogy nagyon siet, és négy perc alatt ledarálta a remélemmeggyógyulsz-mindenkinek-hiányzol-szeretünk-puszi szöveget, aztán elhúzott. A házit bezzeg ide tudta adni! Persze, ezt én, mint prefektus meg kell, hogy köszönjem. Hát, KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!! Le vagyok sújtva. 21:10, még mindig itt!

Ma egész délután azzal idegesítettük egymást Blackkel, hogy mindketten ugyanakkor mondtuk fel a házit, jó hangosan. Nem valami jó szórakozás, de, ha a barátaim nem bírnak egyszer sem beköszönni, mit lehetne tenni? Azt hiszem, a másodéves kislány már tök jól tudja a legendás lények és a mágiatöri tananyagot. Madam Pomfrey minimum őrültnek nézett minket, mikor meghallotta, hogy egymást túl ordibálva évszámokat darálunk. Szept. 4. (csütörtök) 13:15, a gyengélkedő 3-as ágya Ez nem igazság!!! Blacket miért engedték el, mikor engem még nem?! De azért a kis lotyó még kihasználta a reggeli órákat, hogy cseszegessen. Na, nem baj. Nem vagyok dühös. Á, egyáltalán nem! Azt hiszem, szégyenben fogok maradni a hétfői beszámolón. 17:02, gyeng. Unalmas, de legalább nem kell ordibálnom Blackkel. Szóval, szép az élet. Illetve szép volt addig, amíg be nem hozták ide Levendroi prof. Fiát, Albertet, aki enyhén szólva paranoiás. Volt szerencsém meghallgatni a félelmének tárgyát. Kifejtette, hogy retteg a zöld, kis kék sapkát viselő, gonoszul vihogó manóktól Azt hiszem, rosszat fogok álmodni. Már csak a kis narancssárga, piros sapkás pillangó hiányzik Szept. 5. (Péntek) 09:46, gyengélkedő asztala 4 Boldog szülinapot! A gyengélkedőn néma csend honolt... De csak addig, amíg nem közöltem a nagy hírt! Ugyanis, ma nemzeti ünnepre ébredhetett mindenki!ma hajnalban, pontban 04:53 perckor megszülettem! Természetesen azonnal kiugrottam az ágyból, de még el sem mondhattam a nagy hírt, mert a mellettem fekvő kislány egy hatalmasat tüsszentett, elfújta szegény Albie gyertyáit, aki reszketve ült fel (NE!!!!! Nem akarom, hogy elvigyenek!!!). Mindenki felébredt, mire Madam Pomfrey tüzet gyújtott. Sokan kiabálva mondták, hogy: Boldog szülinapot, Lily! Távolról ajtócsapódások hallatszódtak. Mint Madam Pomfrey reggel kissé rosszallóan megjegyezte, sikerült felvernem az egész Roxfortot. 11:35, a tó melletti kis zöld övezet A barátaim annyira ÁSZOK! Mikor már 11 elmúlt, és megreggeliztem, felöltöztem, Madam Pomfrey megvizsgált, és menni készültem volna, de a Madam megállított: - Miss Navon küldi ezt a valamit, hogy tegye be a Vénébe, amit Mr. Potter és Mr. Black volt szíves felhozni és beállítani a váróba. tette hozzá olyan arckifejezéssel, mely szerint Blackék már megint csináltak valami zűrt. Már megint. Menjen, nézze meg. A váróban egy TV állt*, és Jess egy videókazit küldött. Kíváncsian betettem, és vártam, mi lesz. A képernyőn citromsárga háttérjelent meg, és rajta szép, narancs betűkkel ez a felirat állt: LILY EVANS 16. SZÜLINAPJÁRA Én pedig csak néztem a TV-t. Váltott a kép, és most a roxforti park egyik részét mutatta, ahol gyönyörű, rózsaszín virágok nyílnak. Becca jelent meg a kamerában, kissé szégyenlősen mosolygott. BECCA: Öhm Szia, Lily! Boldog szülinapot! Tudod, nem minden nap lesz az ember 16. éves, így készítettünk neked pár meglepést Hmm Remélem, tetszeni fog. Hú, nem könnyű kamera elé állni Főleg nekem nem, mert én (Ekkor Black is belépett a látóhatárba, és egy kicsit arrébb tolta Beccát, majd vigyorogva megszólalt.)

BLACK: Semmi baj, Becky, mert itt vagyok ÉN! Na, mi a pálya, Evans? Soha nem hittem volna, hogy egyszer még ezt fogom neked mondani, de BOLDOG SZÜLINAPOT! Most, hogy 16 éves vagy, számos dolog változik! Például, büntethető lettél! Hát nem király? És azt se felejtsük el, hogy eljött a nagy bulik ideje! Például a ma es (Becca gyorsan félretolja Blacket.) BECCA: Sirius! Fogd már be! Szóval, Lily, mások is szeretnének neked jó kívánságokat kívánni. Például (Megy a kamera, az üvegházak felé, ahol Jess álldogál.) JESS: Jaj, Lil, remélem, te is örülsz, olyan szuper, hogy már 16 vagy! És olyan jó, hogy te vagy a legjobb barátnőm, és annyira szeretlek! Ugye megmutatod, hol vetted azt az édes kis szoknyát? BECCA: Öh Mások is vannak. (A kamera tovább megy a tó mellé, ahol egy nagy fa alatt Rini és Verity piknikeznek.) VERITY: Jaj, Lil, annyira jó neked! Biztos szuper lehet 16 évesnek lenni! RINI: Tudod, már jó pár szülinapot és más ünnepet átéltünk eddig, de ez a mai tényleg csúcs szuper lesz! VERITY: A szülinapok nagyon fontosak, főleg a 16-dik, mert az a felnőtté válás rögös útján indít el. RINI: A rögös útról jut eszembe: Most már jogsid is lehet! VERITY: Mi csak azt akarjuk mondani, hogy nagyon szeretünk. RINI: Bizony. Halljuk, mit mond a kis kedvenced Cicccc!!! (Rini lehajol a cicámért és a kamera elé tartja.) RINI: Na, Cassie, üzenj valamit a gazdinak! (Cassie nagy szemeket mereszt a kamerába, nyávog egyet, majd megnyalja egy picit.) VERITY: Jaj, de édes! REMUS: Megőrültetek?! Ez elektromos!!! ( Fél percig semmit nem lehet látni, majd ismét kitisztul a kép.) RINI: Lil, ha 11 óra elmúlt, gyere le hozzánk piknikezni! Itt várunk! (Megy tovább a kamera, egyenesen Potter felé. Jaj, ne.) POTTER: Hát, tudod, Evans, (felborzolja a haját) gondolkodtam (na, ne!), és arra jutottam, jó neved van De, tényleg! Mit szólnál egy kis névváltoztatáshoz, hmm? Lily Evans Potter Állati jó, nem? (a háttérben kuncogás) Mivel 16 lettél, azt hiszem, ideje lenne komolyabb alapokra helyezni a kapcsolatunkat. (KOMOLYABB ALAPOKRA?!) BLACK: Hé, Ágas, ez komoly? (vigyorog) BECCA: (a szemét forgatja) Skacok, Remus jön. REMUS: Büszke vagyok rád, Lily! 16 éves korodra sok mindent elértél. Kiválóan tanulsz, prefektus vagy, kedves és ügyes vagy, tehetséges boszorkány. Amint látod, lassan jobb leszel nálam. Csak egy dolgot nem csináltál: meg sem próbáltad megfékezni a fiúkat! Szóval, most ezennel átadom neked ezt a nemes feladatot. (Ekkor kezdtem el csuklani.) BLACK: Mi?! Holdsáp, mi az, hogy megfékezni? Mi vagyunk a legfegyelmezettebb, legoko MCGALAGONY PROF.: Én ezt nem állítanám olyan biztosan, Mr. Black! BECCA: Tanárnő, ma van Lily szülinapja! MCGALAGONY PROF.: Oh Igazán? Nos, akkor boldog születésnapot, Miss Evans, hozzon még több dicsőséget a Griffendélre és a Roxfortra. REMUS: Gyerünk, Lily, mire vársz? Könyörgök, gyere le piknikezni! (Szinte súgva a kamerának.) Nem nagyon bírok egyedül a fiúkkal Miután kimondta ezeket a szavakat, a képernyőn megjelent vagy száz léggömb, és tűzijáték. Illetve egy hatalmas torta. Imádom őket! Mindenkit!!! 15:02, a klubhelyiségben Vége az ebédnek, ami, mint mindig, nagyon finom volt. És most nagyon csendes minden, mivel ebéd után mindenki visszavonul. Illetve majdnem mindenki. A piknik is szuper volt, és egy csomó ajándékot kaptam!!!

Jess: 5 rózsaszín és fehér gyertyacsoda, divatos rózsaszín öv (Szerintem ezeket inkább saját vágyaitól vezérelve vette) Becca: parfüm, kis kézikönyv a "Hogyan fogadjuk el a srácok közeledését?" (Ha-ha-ha, nagyon vicces) Verity: Romeo et Juliette CD (Imádom!) Rini: Medál, a csillagjegyemnek megfelelő ásvánnyal; díszes, Lilyannah feliratú fürdősó (Király) Alice: (Rini ikertesója) tündérkés dísztárgy (Cuki!) Lia: (???) selyemsál (Mi ütött belé? Talán ezzel a sállal akar megfojtani?) Remus: könyv "Unikornis, főnix és hipogriff nevelés" (De kedves! Ezek szerint még mindig emlékszik arra, hogy szeretnék egy unikornis-farmot :), vagy legalábbis egy főnixet) Potter: EGY FOTÓALBUM! Benne a SAJÁT, pár száz fotójával!!! (Bele van írva, hogy a leendő barátnőmnek, Evansnak. Erre most mit lehet mondani?!), és egy szívecskés párna Black: macskaeledel (Huh. Szóval, ennyi telt tőle.) Hagrid: nagy zacskó karamella, és majdnem 3 futóféreg (Blacknek adtam) Csoda, hogy a pikniken most semmi zűr nem történik. Nem húzom fel magam Potter és Black ajándékain, mert a többi legalább hasznos. És, Cassie sem hal éhen. Szóval, eddig ez a nap TÖKÉLE- TES!!! 22:56, a hálóterem 5 Ki a hibás? Hát, igen. Ilyen az én életem. Mikor boldog és életvidám vagyok, mikor csivitelnek a madarak, mikor a virágok illatoznak a roxforti parkban, mikor annyira kedves vagyok, hogy még azt az átkozott Blacket is megölelném, akkor MINDIG történik valami! De hát, minek ezen idegeskedni? Hiszen ez az élet rendje. Jön a rossz, megy a rossz, jön a jó, megy a jó, jön a rossz... Csak éppen én vagyok olyan "szerencsés", hogy nálam egy icipicit felborult a dolgok helyes áramlásának rendje. Úgy is fogalmazhatnék, hogy míg Becca, Verity és a többiek élete olyan, mint Európában (egyforma nyár és tél); az enyém olyan, mint az Antarktiszon (tél, tél, tél, nyár, tél, tél)! De ez hol igazságos??? És, azt hiszem, Isten nem büntet. Ó, nem. Inkább áld. Azt hiszem, én vagyok a Kiválasztott, vagy valami ilyesmi, és enyém a nemes feladat, hogy szembe szálljak a gonosszal, James Potter és Sirius Black személyében. És, büszkén jelenthetem, hogy pontosan ezt is tettem. Még az sem tartott vissza, hogy szülinapom van! Még az sem, hogy Jess könyörgött, ne szidjam le őket! Amit csináltak, az nem egyszerűen ostoba, vakmerő, és beképzelt dolog volt, hanem veszélyes is!!! Potter és Black ÖN- és KÖZVESZÉLYESEK!!! 1. A videó szuper ötlet volt. 2. A piknik klassz ötlet volt. 3. A roxmorti vacsora fantasztikus ötlet volt. DE az esti buli NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Igazságszerint először nem nagyon zavart. Bulizni jó (legalábbis volt eddig), és nem volt kifogásom. Viszont az az idióta Potter csinált. Sokat. Kezdjük az elején: Hol volt, hol nem volt, állt valahol, muglimentes övezetben egy nagy kastély, Roxfort. A Roxfortban bulihoz készülődtek a kastély lakói. A griffendélesek tele aggatták aklubhelyiségüket rózsaszín, narancssárga és arany (roxmortsi áru) lampionokkal, mindenhová színes selyemszalagokat, virágcsokrokat varázsoltak. Először minden problémamentesen zajlott, a vajsörök fogytak, az ünnepelt boldog volt, és úgy érezte magát, mintha tündérmesébe került volna, csak egyetlen zajos jelenet zajlott le a mardelárosok között, amit kisebb verekedés követett. (Most átváltok újságíróba.) Az elkövetők neve Trixy Black, Roddy Lestrange és Holly Nott volt. Helyszíni szemtanúnk elmondása szerint természetesen a fekete hajú, undok Black liba kezdeményezte a balhét. (Az újságíró kissé elfogult.) A további-

akban a mindig békés, okos, ügyes, fegyelmezett griffendélesek szánakozva, megrovóan figyelték a jelentet. (Most hadügyi jelentés következik.) Uram, igen, uram. A veszteségek csekélyek: - egy ronda, undok, alattomos, magát okosnak tartó, fekete hajú nőnemű illetőnek megrepedt a bal melső végtagja, - egy talán még rondább, bugyuta nőszemélynek eltört az orra, de jelentős vérmennyiséget nem vesztett - egy hímnemű, igencsak bamba, bunkó, és izomagyú tagnak elmozdult eredeti helyéről a combcsontja. A fent említett személyek mindegyikét haladéktalanul el kell bocsátanunk. - Black nyávogása és siránkozása nem egyenes és legfőképpen nem erős egyéniséget takar, a fronton semmi hasznát nem vesszük - Nott egy kis vér (0,3-0,5l) látványától is elájult. Az sem zavarta, hogy ez a saját vére. Ha nem lett volna ott senki, hogy magáhoztérítse, valószínűleg megfulladt volna. - Lestrange katona erős és hátborzongató hangjával inkább illik egy kísértettanyába (esetleg egy falusi kórusba), mint a csatamezőre. Nos, hol is tartottam? Ja, igen. A verekedés meg volt, a sebesülteket elszállították. A buli folytatódott. És Potter (fogadok, hogy Black ötlete volt) elkövette az évszázad baromságát. Akarod tudni, kedves naplóm, mi volt az? OK! Adott még egy szülinapi ajándékot. Ennyi. Nem viccelek. Behozott egy hatalmas ládát a klubhelyiségbe. - Lily, ezt szívből adom. - nézett nagy komolyan rám. Mindenki kíváncsian odagyűlt körénk. - Mi ez? - kérdeztem egy kicsit gyanakvóan. - Én tudom!!! - ugrándozott diadalmasan Black, miközben megveregette Potter vállát. - Egy rénszarvas. Komplett idiótának néztem őket, de Black előre ugrott, és meghúzta a szalagot, ami tartotta az egész tákolmányt. Szétesett a láda, és szembetaláltam magam... EGY KIFEJLETT VÉRFARKASSAL... A FOGAI KÖZÖTT MÉG FRISS HÚS VOLT, ÉS ALATTA EGY AGANCS. Szó nélkül elájultam. /Hatásszünet/ Sajnos, nem nagyon tudok felvilágosítást arra, hogy mi történt ezután, mert ugye nem éppen voltam magamnál. De, amikor felébredtem, a földön hevertem, mint sok más diák (köztük Verity, Potter, Frank Longbottom, egy csapat harmadéves), Rini sápadtan, vérző karral, ingatagon álldogált, Black megtépázva, dühösen ment a klubhelyiség ajtajához, ahol McGalagony állt, és sóhajtva mérte fel a károkat. - Ki... kinek az ötlete volt egy vérfarkast hozni a kastélyba? - hebegte halkan. Szerintem még most sem fogta fel, mi történt. Én sem. Szemközt álltam egy vérfarkassal. Brrr... Tiszta Stephen King. - Mi csak rénszarvast hoztunk be. - morogta Black, miközben mérgesen toppantott egyet a lábával. - Mr. Black, önök... önök... - A professzornő a megfelelő szót kereste a fiúk minősítésére. - Evans... - súgta Potter. Csodálkozom, hogy még volt képe hozzám szólni. Volt. - Igaz... nem harapott meg?kissé hisztérikusan fel nevettem. Aztán Rinire tévedt tekintetem. - Rini... mi történt? Ő remegve, kétségbeesetten csóválta meg fejét,és a még mindig vérző kezét szorongatta. McGalagony elhűlten nézett rá. - Miss Vachoppen... a gyengélkedőbe. Black, maga is. Black nem tudom, mit csinált magával, de a ruhája rendezetlenül lógott le róla, és az arcán hosszú vércsík húzódott. McGalagony kezénél fogva vezette Rinit, és maga előtt lökdöste a tiltakozó Blacket. - Jaj, ne. Csak a gyengélkedőt ne! - nyögött fel. - Nem akarok Bellatrixszal és a pancser bandájával együtt megrohadni!!!!!!!! Mikor Black üvöltése egyre messzebbről csengett fel, Potter nagy nehezen feltápászkodott és megszemlélte a dobozt, aminek a darabjai itt-ott szét repkedve feküdtek a padlón. Az agancs még mindig ott volt. Verity nagyot nyelve felállt. - Hol van Jess és Becca??? Mindenki ijedten nézett körül. Ekkor Levendroi professzor lépett be a klubhelyiségbe, és ránk nézett.

- Ők is a gyengélkedőn vannak. Madam Pomfreynek sok dolga lesz. A 6 Griffendéles, 3 Mardekáros, és az általános betegek. Srácok, ez a kis összejövetel nem éppen úgy sikerült, ahogy terveztétek, igaz? Szóval 9 ember sérült meg a szülinapomon. Jellemző. A legjobb barátnőim, néhány kedves évfolyamtársam... Levendroi professzor együttérzően pillantott rám. - Sajnálom, Miss Evans, Mr. Potter, de ma már nem látogathatják meg a barátaikat. A fenébe!!! Pedig úgy vártam, még ezután a szuper parti után egy kiadós veszekedésre Blackkel. Tényleg, mindketten ott vannak. Sirie és Bellie is. Szép pár, mondhatom. Ha van egy kis szerencsém, még ma este kitekerik egymás nyakát. Viszont szegény Becca és Jess! És szegény én! Hogy lehet valaki olyan idióta, hogy RÉNSZARVAST AD AJÁNDÉKBA?! Huh. Potter. Nagyon FANTÁZIADÚS... 6 Váratlan események Szeptember 6. (Szombat), 10:22, a Griffendél klubhelyiség egyik karosszéke A lelkiismeretfurdalásom miatt - amit az okozott, hogy egész éjszaka nem aludtam, hanem helyette bebeszéltem magamnak, hogy az én szülinapom mindennek az oka - már nagyon korán, nyolc óra előtt lesétáltam a gyengélkedőbe, Verityvel együtt. Hát, a lesérültek nem unatkoztak, ugyanis a két Black alaposan kitett magáért. Nem értem. Unokatesók, és hogy utálják egymást. Mi sem vagyunk puszipajtások a húgommal, Niával, de azért nem öljük egymást ennyire nyilvánosan. A lényeg, hogy a gyengélkedőn ott volt még Malfoy; Black húga, Narcissa; és két mardekáros barátnője. Ott volt még természetesen... hmm... Potter is; aztán még Frank, és pár Black-rajongó. Szegény Madam Pomfrey igyekezett az ágyukat minél messzebb tenni, a gyengélkedő egyik, illetve másik végébe. Á, nem, Blacket ez sem akadályozta meg abban, hogy jó szokásához híven jó nagy balhét ne csináljon. Felesleges elmondanom, hogy Bellatrix még rákontrázott. Kezdek belefáradni a hülyeségeikbe, de... azt meg kell hagyni, Blacknek jó sok energiája van. Ma reggel, például, miközben rokonát ócsárolta, még képes volt aláírni azt a rengeteg rajongói levelet, amit egyes hülye libák küldözgettek neki. Ez az egész kb. így hangzott: - OK, Ágas, újabb 8 levél. Hé, pajtás, lassan neked is meg kellene tanunod az én egyedi aláírásomat. - Bocs, Tapmancs, de nekem is sok időt kell szentelnem a SAJÁT leveleimre. - mondta Potter, és oldalról rám sandított. (Egyébként ezt csak véletlenül láttam, mert igazából Jess ágya mellett álltam.) - Ja, persze.- bólintott Black, majd tettetve felsóhajtott. - A tömérdek rajongó... Nem bírtam megállni, hogy ne szólaljak meg. - Van, akinek a minőség, van, akinek a mennyiség a fontos...- Black azonnal reagált, és "állapotától" (mert szegény olyan, de olyan beteg) meglehetősen szokatlanul, élénken rám nézett. - Rám céloztál, Evans? Potter nem szólt semmit, csak továbbra is a leveleit nézegette. - Jaj, ugyan, dehogy, Black... Te szerencsétlen, úgy vagy hülye, ahogy vagy! - Tudom, mi a te bajod, Evans... hogy te nem kapsz naponta 20 lelkendező levelet! - Ó, hogy oda ne rohanjak! Bellatrix felült az ágyán, és ő is rákezdett. - Ó, a drága kis unokaöcsém civakodik Lily-babával? Vigyázzatok, kicsikéim, különben még azt hiszik, hogy ti vagytok szerelmesek. - mondta azon a gügyögő hangján. Potter hirtelen felkapta a fejét, és hol rám, hol Blackre nézett, nem éppen túl kedves tekintettel. Jess tágra nyílt szemekkel bámult minket, és Narcissa elvigyorodott. - Úristen! Trixy, ha ezt elmondjuk Apunak! Sirius belezúgott egy sárvé...- Ne merészeld ezt mondani! - csattant a válasz onnan, ahonnan senki sem várta volna. Az ajtónál ott állt a hatodéves, szikrázó szemű, griffendéles lány, Andromeda Black. Oda sétált a húgához, és higgadtan mondta: - Hányszor kell még elmondanom, hogy se te, se Trixy ne mondjatok senkire ilyen durva jelzőt? - vonta kérdőre Narcissát, aki szótlanul, lesütött szemmel hallgatott. Nem úgy Bellatrix: - Á, megjött a gyengék, szegények, és sárvérűek védelmezője! - neki is szikrázott a szeme.

- Ha még egyszer kimondod, megpofozlak! - szólt még mindig nyugodtan Andromeda. - Sajnálom, hogy a szüleink így elrontottak téged, és Narcissát is. Az alapvető erkölcsi szabályokkal sem vagytok tisztában! - Alapvető erkölcsök? Ha Anya ezt hallaná, azonnal kitagadna! Veled nincs valami rendben, nővérkém! Azt szajkózod egyfolytában, hogy mennyire fontos a tehetség, és a becsület, és a satöbbi, csak a család nem! Pedig ez abszolúte nem igaz! Aki aranyvérű, az elsőbbséget élvez, mint az, aki... - itt elhallgatott. A nővére az egyetlen, akivel nem akar igazi veszekedést indítani. - Nem. - csóválta meg a fejét Andromeda. - Veled nem érdemes veszekedni. Sőt, beszélgetni sem. Ha kell, fejjel mész neki a falnak. Büszke lehetsz magadra... Olyan vagy, mint egy igazi Black. Ezzel kisétált a gyengélkedőből. Black eddig visszatartotta az indulatait, de most, hogy legidősebb unokanővére elhagyta a csata színterét, felpattant. - Én... szerelmes... Evansba??? Normálisak vagytok?! - Én és Black??? Phúúúúj!!! - Tapmancs, azt hiszem, beszélnünk kell... - mondta James halkan. Nagyon halkan. Black megrökönyödve nézett rá. - Pajtás, csak nem... hiszed el ezt a baromságot?! Esküszöm, eszembe se jutott egyetlen percig sem... Mikor említetted Evanst negyedik elején... - NEGYEDIK ELEJÉN??? - visszhangoztam. -... attól kezde csak veled bírnám elképzelni, és... - CSAK VELE??? -... és tudom, hogy neked mennyit jelent, szóval... Ekkor már csak tátogni tudtam. A többiek meg úgy meredtek rám, mintha egy szappanopera záró jelenetét néznék. -... szóval, pajtás, ő a tiéd, és... Na, itt már nem bírtam tovább hallgatni, kiszaladtam. Ez egy kicsit erős volt. Most, azt hiszem, fel kellene mennem a szobánkba, vagy a birtok legcsendesebb részére, ahol senki sincs. Mert, ahányszor egy griffendéles rám néz, azonnal elpirulok. Azt hiszem, gondolkoznom kell... 14:35, a birtok parkja, egy pad Gondolkoztam. És arra jutottam, hogy ez a beszélgetés nem nekem szólt, így olyan, mintha nem is hallottam volna. Jaj, de mégis OLYAN dolgokat mondtak! Már negyedik év eleje óta érdeklem Pottert... Húha. És még csak észre sem vettem. Azt hiszem, csinálok egy listát, az majd lenyugtat. MILYEN KÁRA VOLT A BULIMNAK? 1. A griffendél klubhelyiségben három fotelnek eltört a karfája, kettőn karmolásnyomok láthatóak, egy kanapét szétvert... valami. 2. A lampionok eltörtek. 3. A drága, vörös szőnyeg kissé... hiányos lett. Olyan, mintha egy össze-vissza sakktáblán mászkálgatnánk. 4. Egy csomó vajsörös üveg eltört és sok édesség eltűnt... azt persze senki sem tudja, hogy hova. 5. Az elérhetetlen helyekre (a csillár felé, a beépített szekrények alá) valahogy jutott láda darabka. 6. Rengeteg ember halálra vált egy fenevadtól. 7. Sok ember gyengélkedőbe került. Na, ettől nem lettem nyugodtabb. Nézzük akkor a bulim jó oldalát... ha egyáltalán van ilyen. MILYEN JÓTÉKONY HATÁSA VOLT A BULIMNAK? 1. Lecserélik a kissé régimódi, poros bútorokat, függönyöket és szőnyeget. 2. Nem tudtunk berúgni, mert eltörtek a vajsörös üvegek. 3. Nem lyukad ki senkinek a foga, mert nem tudtunk sok édességet enni. 4. Kipróbálhattuk, milyen erős az idegrendszerünk. 5. Tanulmányozhattam a vérfarkasok fogazatát. Ez még jól jöhet legendás lényekre gondozására! 6. Sok ember fel van mentve a tanulás alól kb. hétfőig, keddig. 7. Pletyka alapanyagot adtunk a sulinak.

Hát, igen. Ez azért, ha jobban megnézzük, igenis jó! Viszont hétfőn nem tudom, kivel fogok ülni az órákon, mert Jesst és Beccát bent tartja Madam Pomfrey a gyangélkedőn. Hoppá, ha már itt tartunk... egyedül kell aludnom?! 7 Szombat, 19:08, a Nagyterem Éjféli riadalom, avagy a hóhér szellemének legendája A délután viszonylag csendes volt. Senki sem akarta betörni a lányok hálótermeinek ablakait, senki nem próbálta meg felrobbantani a mardekárosok kandallóját, senki nem ordibált, miközben tanulni szerettem volna. Most, hogy Black nem kavar, szokatlanul kihalt minden. Liáék sem visítoznak, röhögcsélnek, jópofiznak itt, Potter is felszívódott. Pontosan minden olyan, mint a legszebb álmaimban. Mégis, olyan... unalmas. Szegény Madam Pomfrey! Gondolom, most őt boldogítják! Már korán lementem vacsorázni Verityvel. Elhatároztuk, hogy holnap reggel fél nyolc körül lenézünk Beccáékhoz, mert akkorra még biztosan nyugodt a gyengélkedő is. Bár, ahogy Blacket ismerem, minimum egy krátert kell találnunk Bellatrix ágya helyén. McGalagony professzor vacsora előtt felvilágosított, hogy a múlt heti büntetőfeladatomat hétfőre tették át... A büntetőfeladatomat BLACKKEL. Miért? Miért mindig én? Az eddigi büntetőfeladatok láttán nem várok túl sok jót. Főleg, mert tudom, ki lesz a partnerem. 1.-es számú büntetőmunka: Bagoly-project Szereplők: Potter, Black, Malfoy Időpont: Hétfő Helyszín: Bagolyház Kezdés: 18:00 Végzés:? A baglyok helyeit kitsztították; Potternek a 300-400 tálkát kellett elmosogatnia és eltisztítania, aztán vizet és élelmet tett be nekik; Black és Malfoy a madarakat fürdette (hogy hogyan, az rejtély), megtisztították a csőrüket és a karmaikat. Következmények: Jó két hétig a baglyok nem tudták megkülönböztetni a falat, az ablaktól, és ha mégis, akkor is mindig a zárt ablakon próbáltak berepülni. És sok madár igencsak bódult volt. Például, az egyik egyenesen az ananászos, kiwis, mangós jégkrémembe repült bele. Pedig milyen finomnak látszott... 2.-es számú büntetőmunka: Hozzuk össze a rokonokat! Szereplők: Black, Black, Lestrange Időpont: 4.-ben, februárban Helyszín: Átváltoztatástan tanterem Kezdés: 18:00 Végzés:? McGalagony professzor szigorú utasításai mellett kb. este kilencig egyfolytában csak írtak és írtak, ez főleg Lestarnget rázta meg, aki nincs túl jóban a betűkkel... meg a tanulással, úgy általában. Utána neki kezdtek az egyéni munkának. Black "kisasszonynak" a patkányokat kellett kiválogatnia, fajta szerint; Black az ablakokat súrolta, a professzor Lestrangenek diktált egy bonyolult levelet. Kb. így hangzott: "Drága El! Látogass meg jövő hét, szerdán, akkorra nem tervezek semmi különöset. Ölel: Minnie" Következmények: Lestange úgy hajítja el a tollat, mint a forró parazsat, a két Black lábain és karjain kék, zöld nyomok jelzik, hogyan lehet egyszerre dolgozni, és - jó rokoni kapcsolatukhoz híven - minnél nagyobbat rúgni a másikba. 3.-as számú büntetőmunka: Szereplők: Frank, Potter, Piton Időpont: 4.-ben, májusban Helyszín: Az 5.-ös számú üvegház előtt Kezdés: 18:00 Végzés: 23:00

Egész este húzgálgatták ki a gyomokat, miközben hallgatták Levendroi professzor szívhez szóló élettörténetét, és beszámolóját családi helyzetéről. Következmények: Másnap Frank maga elé meredt, és valami olyasmit mondogatott, hogy reumás nagynéni, Potter pedig nemigen szólalt meg. Szép nap volt! Szóval, a lényeg, hogy nem túl jók voltak a múlt évi büntetőfeladatok. De, hogy éppen én... Egy prefektus... Már az első héten...ez Black és Potter hatása! De még mindig azon agyalok, hogy fogok egyedül aludni. Nem is tudom. Nem félek, csak... roszz emlékeim vannak az egyedül alvásról. Viszont nem mehetek le a 4.-esekhez, vagy fel a 6.-osokhoz. Esküszöm, még Potterrel is szívesebben aludnék, mint magamban. 21:02, a hálóterem Na, jó, azért Potterrel mégsem. Nem is értem, miért kellene annyira betojnom, hiszem nem vagyok már 5 éves. Nincsenek mumusok. Illetve vannak, csak ma éjjel nem fog semmi szokatlan történni. Másfél óráig még tanulok, hogy holnap sokat lehessek Jessékkel, aztán alszok, és fel sem ébredek reggel hétig. Pontosan. Ezt fogom csinálni. 22:56, az ágyam Na, jó. Addig rendben volt, hogy tanulok. De miért kellett az ablakhoz mennem? Végülis ki a fenét érdekel, hogy a függöny el van-e húzva, vagy sem? Bár, ezek az árnyékok... Jézusom! Mi az??? Ja, csak a fúriafűz árnyéka. Úgy nézett ki, mint egy kígyó. Azt hiszem, Bellatrix még a gyengélkedőről is kísért. Na. A prefektusok nem félnek. És a 16 éves lányok sem. Brrrr... Jaj, az nem egy... egy... Lily, ne csináld már! Mit szólna Becca, ha látná, hogy így be vagy rezelve? Ha ő itt lenne, biztos nem félnék... Jézusúristen! 23:25, még mindig az ágyam Hát, igen... Nem megy nekem ez az alvás. De hát mégis mit várnak tőlem? Egy ilyen helyen, ahol olyan sok helyre el lehet bújni? Például, Jessék ágyába, vagy a szekrénybe, vagy... Úristen, ott mozog valami. És, most nem képzelődöm! NEM BÍROM TOVÁBB!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 02:41, újra az ágyamban Hát, igen. Potter most már biztos hülyének néz. Ugyanis, mikor láttam, hogy valami mozog az íróasztalom mellett, teljesen elvesztettem a fejem (egyébként az a valami a MACSKÁM volt), és kirohantam, le, a klubhelyiségbe. A kandallóban a parázs még pislákolt, ezért az egyik fotelbe ültem, és próbáltam lenyugodni. Ekkor valaki rekedtes hangon suttogott valamit, és egy kéz megérintette a vállamat. Naná, hogy felsikítottam. Majd, a következő pillanatban Potter ledöbbent arcát láttam magam előtt. Leroskadtam a fotelbe. - Evans, mi a fene van veled? - kérdezte halkan Potter, miközben kicsit közelebb lépett hozzám. - Sssemmmiii... - mondtam, lehunytam a szemem, és legszívesebben elsüllyedtem volna. - Láttál valamit, vagy történt valami? - tudakolta. - Neeem... csak... picit kiborultam. - felpattantam, és fel akartam szaladni a szobámba, de megtorpantam. Az járt a fejemben, hogy én oda egyedül az tuti biztos, hogy nem megyek fel. Kényszeredetten mosolyogtam, és újra leültem. - Azt hiszem, nekem pontosan jó lesz itt, a kandallónál. Potter is elvigyorodott. - Aha. Evans, ne butáskodj már. Csak nem mersz egyedül fent lenni a hálóteremben? Én egyből megcsóváltam a fejem. - Dehogyis! Tűnj már el, Potter! Jól el vagyok magamban is! - ő bólintott, és elindult, de még visszanézett egyszer. - De azért vigyázz, mert itt sokkal veszélyesebb egyedül maradni... Tudod, néha, éjfélkor megjelenik egy szellem... Automatikusan az órámra pillantottam. 15 perc hiányzott éjfélig. Megráztam a fejem, de azért megkérdeztem:

- Miféle... szellem? - Az, aki Nickkel is elbánt. Tudod, a hóhérszellem. A legenda szerint, ha éjfélkor valakit itt talál, egyedül, akkor huss... - mutatta a kézmozdulatot. Aztán kaján vigyorral tovább indult. - Jó éjt, Evans! Nyeltem egyet, és amikor már majdnem a lépcsőnél járt, utána szóltam: - Izé... Nem akarsz beszélgetni egy kicsit? Potter felvonta a szemöldökét. - Tessék? Most, csak így hirtelen? Ha jól emlékszem, elég sok ideje szeretnék veled beszélgetni, de te állandóan foglalt voltál. - jegyezte meg epésen. - Tudod, érdekes, hogy most se Lance, se Carl, se Daniel nincs itt, pedig azt hiszem, velük jobban megértenétek egymást. - Tovább ment. Én pedig lecsüccsentem a korlát mellé. - Szemét. - morogtam halkan. Mikor már azt hittem, felment, sóhajtva felálltam, és ránéztem az órámra. Már csak öt perc volt. És, mikor felnéztem a fiúk szobájára, akkor láttam meg, hogy Potter még mindig ott áll, és engem bámul. - Na, jó. - mondta könnyedén. - Miért nem mész Siriushoz beszélgetni? - Mi??? - kérdeztem vissza. - Blackhez? Ahhoz az idiótához? - Már nem kell színlelned, Evans. Mert már mindent tudok. Hogy te... - itt elhallgatott, és megrázta a fejét. Elindult felfelé. - Várj, Potter! Potter! James... Az utolsó szóra megdermedt, és csodálkozva visszafordult. Én a szőnyeget bámultam, amin még mindig ott ékeskedtek a vérfarkas ujjlenyomatai. - Öhm... Te tudod a nevem? - csak ennyit bírt kinyögni. Félszemmel ránéztem. - Hát persze. Hiszen mindenki tudja. James Potter, a tehetséges kviddicsjátékos, a nagy erejű varázsló, egy Black legjobb haverja, egy aranyvérű család leszármazottja... - keserűen hangozhattak szavaim, mert ő csodálkozva válaszolt. - De, Evans... Akkor, most szereted Siriust? Most rajtam volt a sor, hogy nagy szemeket meresszek. - Blacket??? Viccelsz?! Ő elnevette magát. - Evans, te sosem változol... De, akkor Bellatrix miért... - Black összezavarja a dolgokat. Ez a napi programja. - Pedig... tényleg sokat veszekedtek. És, a gyűlöletet csak egy hajszál választja el a szerelemtől... - Ez másra is igaz lenne, nem? - csúszott ki a számon. Hoppá, hoppá. Elpirultam. Ekkor hangos kiabálást és szaladó lépteket hallottunk. Kicsit megremegtem. - A... a hóhérszellem? Éjfél van! - Nem. - csóválta meg a fejét Ő. - Csak a kedvenc iskolai barátunk, a gyerekek kedves védelmezője van itt. A gondnok. Gyerünk, Evans, menj már fel! Nincs ott semmilyen mumus, szellem, meg semmi... Sikíts, ha valami baj van, rendben? Úgyis ez a rejtett tehetséged. - Kösz. - mosolyodtam el. - Viszlát, Potter. - Jó éjt, Evans. És, most itt vagyok. Úgy másfél órán keresztül a beszélgetésünkön gondolkoztam. Csak pár mondat volt, de nagyon érdekes. Áaah... Álmos vagyok. Szeptember 7. (vasárnap), 08:25 8 Sirius kontra Becca Csak hajnali három körül tudtam elaludni, de nem a félelemtől. Csak Potteren gondolkoztam. Hogy hihette, hogy szerelmes vagyok Blackbe? Atya ég! Ez még viccnek is rossz. Verityvel voltunk a gyengélkedőn, de az nem volt kifejezetten olyan, mint, ahogy elképzeltem. Látomás: Csend van, és nyugalom, a madárcsiripelés behallatszik a nyitott ablakokon, mindenki alszik, a nap sugarai halványan átszűrődnek a sötítőfüggönyön. Ezzel szemben mit láttam? Na, mit??? Mindenki igen furcsa elfoglaltságot talált magának. Black és Potter például, labdáztak. Egy tökkel (amit Hagridtól csentek el). Bellatrix és Lestrange Malfoyékkal

sugdolóztak; Narcissa rémtörténeteket mesélt egy elsőéves kisfiúnak; Becca és Jess pedig szurkoltak, hogy nehogy a fejükre ejtsék Blackék a tököt. Mikor beléptem, Potter felkapta a fejét. - Evans Hogy telt az éjszakád? kérdezte gúnyos mosollyal. Black erre ránk nézett. - Ágas, csak nem? kérdezte mindentudó mosollyal. - Mi van?! kérdeztem én, kicsit ingerülten. - Tapmancs, barátom, Evans nem gondolkodik éppen racionálisan. mondta Potter. Ja, persze. Most az a szemét elmondja, hogy tegnap egy picit hmm szóval, hogy nem akartam találkozni szellemmel. - Racionalitás? Mi is az? Végülis minden relatív. szólt nagy komolyan Black, mire a nem messze fekvő Becca elnevette magát. - Sirius Hogy te milyen bonyolult szavakat használsz ma! - Melletted, Becky, mire számítson az ember? nézett rá Black, vigyorogva. Barátnőm felült az ágyon. - Még szerencse, hogy mellettem egy pici kultúra is beleverődik a fejedbe. Tudod, az iskola nem csak állandó bolondozásból, katasztrófák előidézéséből, és komolytalanságból áll. Nem csoda, hogy szegény Remus belefáradt - Szegény Remus, mi?! Szegény Remusszal mostanában nagyon jól elvagy! vágta rá agresszíven Black, mire Becca csak tátogott. Mi tagadás, én is meglepődtem. Remus és Becca mindig is jóban voltak, hiszen mindkettőjük éltanuló volt, komoly és olvasott. Ez egyáltalán nem volt újdonság. Viszont Becca valamiért elpirult. - Na, és akkor mi van? kérdezte emelt hangon. Bellatrix és Malfoy kíváncsian fordult oda a hangjára. Még sosem látták ilyennek. És én sem. Becca sosem kiabált, csak tárgyilagos hangon megmondta a véleményét. - Mi van??? Black szemei dühösen villámlottak. Ezt inkább neked kéne tudnod, nem??? - Mi??? Sirius, megőrültél? Megártott neked az a - kezdett bele Becca, de Black közbe szólt. - Tudod, mit? Te vagy, aki mostanában furcsán viselkedsz! - Miért? Azért, mert nyitottabb vagyok, és - Azért, mert nemsokára ugyanolyan leszel, mint a többi hülye liba! - Ugyanolyan??? Sirius, most már tényleg nem ér - Olyan kényeskedő, és csak a női dolgokkal foglalkozó, és nyafogó, mint Jess, Rini, Evans, Verity - MICSODA?! ez már én voltam. Csak nem hagyhattam, hogy ilyeneket mondjon rólunk. BLACK?! MOST AZONNAL FOGD BE!!! - Téged senki sem kérdezett, Evans! Szóval, CSÖND LEGYEN!!! Potter méltatlankodva meredt barátjára, és Becca még mindig döbbenten mondta a magáét, Blackkel egyetemben. Ekkor másodjára lépett be, nagy veszekedések közepette szegény Andromeda. Körül nézett, majd halk sóhaj kíséretében távozott. Még hallottam, hogy ezt mondja: - Nem is akarok tudni róla Ekkor a veszekedést félbeszakította egy jókora repülő tök, mely kecsesen átsuhant a levegőben, egyenesen Black, Potter, Verity és közém, és ott egy jókora durranással PLATTY!!! Madam Pomfrey azonnal berohant, és amikor meglátta, hogy mi történt, rákezdett: - Elég volt! Mindenki kifelé! Black kisasszony, Lestrange, Miss Nott, Black, ti is! Engem nem érdekel, hova mentek, de itt az biztos, hogy nem maradhattok! Meggyógyultatok, nem foglak titeket pátyolgatni, miközben attól rettegek, hogy minden pillanatban tökök eshetnek a fejemre, - itt Blackre nézett. hogy elvágódok egy szalagban, miközben a gyógyszeres üvegeket viszem, - itt Potterre. hogy mindenféle átkokat kell elviselnem itt pedig Malfoyékra. - A házaitok vezető tanárainak pedig elmesélem, hogyan viselkedtetek! - Jaj, ne! nézett rá Black. Már így is hétfőn büntetőmunkára kell mennem Evansszal. Én gyilkos tekintetet vetettem rá, majd kijelentettem. - Inkább hallgatom meg újra Albie Levendroi történetét, minthogy veled kelljen elszenvednem egy egész estét. láttam Potteron, hogy mondani akar valamit. Eszem ágában sem volt megvárni. Elrohantam. És vissza sem megyek oda soha többet! Legalábbis ebben az életemben nem.

Vasárnap, 17:12, a Griffendél klubhelyiség ablaka 9 Roxmortsi kiruccanás Sajnos Madame Pomfrey továbbra sem változtatta meg az álláspontját arról, hogy Blackék hol tartózkodjanak lábadozásuk idején, így itt-ott, elszórtan beteg griffendéleseket és mardekárosokat lehet felfedezni, akik hol egy páncél mögül gurulnak elénk, hol elsodornak magukkal, nagy szédelgésük közepette. Rinit rábíztuk ikertesójára, a hollóhátas Alice-re, én pedig Jesst és Beccát vettem kezelésbe. Miután a kora szeptemberi, meleg délutánon négy vastag takarót adtam a didergő Jessnek, és bele nyomtam egypár gyógyszirupot Becca kezébe, Verityvel elindultunk Roxmortsba, venni valamit barátnőinknek, amellyel felvidíthatnánk őket. Bár, őszintén megmondom, szerintem Becca leginkább egy vödör vízre vágyik, amibe bele dughatja a fejét, és úgy tehet, mintha tudomást sem venne a "gonosz, számító" világról. Jessnek pedig csak egy kemence hiányzik... De azért én, szegény, optimista Lily elindultam. Már amikor megérkeztünk Roxmortsba, akkor tudtam, hogy baj lesz. Pedig miért is lenne baj az, hogy az a dilis Sirius Black egy szál atlétában, rövidgatyában, mezítláb rohangál a Roxmorts lankái között? Ugyan már... McGalagony prof. reménytelenül konzervatív. Fel sem foghatom, mi zavarta abban, hogy Black maratoni futást rendezett - egyedül. Öt percig érdeklődve szemléltem Black egyszemélyes tornaóráját, és ezekkel a szavakkal tudnám illusztrálni: dombra fel, dombra le, dombra fel, gátugrás, dombra le, dombra kúszás, aztán csúszás és csobbanás... Ekkor lépett közbe McGalagony professzor és Remus, aki nem nézett ki túl jól. Lehet, hogy megviselte az idegeit a Black-kel való állandó együttlét. Eközben a domb tövében szép kis tömeg gyűlt össze, és álmélkodva nézték a fiút, aki - idézem - fejvesztetten rohangál. Egy kívülálló szemében Black bizonyára őrültnek tűnhetett... Szerintem csak átlagos napja volt. Ezután a kis inicens után be akartunk térni a Szárnyas Vadkanba, de mivel nem élveztük volna Trix Black és Rod Lestrange társaaágát, kedves átkaiktól kísérve, elegánsan távoztunk az italbárból. Inkább a Mézesfalást választottuk, ahonnan mindenféle fajta, alakú és nagyságú csokit, cukrott és nyalánkságokat beszereztünk. Csak utóbb vettem észre, hogy vettünk 3 vérízű nyalókát is. Sebaj. Pottert ismerve előbb-utóbb lesz szerencsénk vámpírokhoz is. Verityvel megnéztük a legújabb talárkollekciókat, a mostani pálcadivatot, és különleges cipő kollekciókat is. Az Óriás Hirdetőtáblán ezeket találtuk érdekenek: 1. Téma: Elveszett tárgy Időpont: szept. 4. "Elvesztettem jó súlyban lévő, sárga kacsámat, aki nagyon kötődött hozzám. Megköszönném, ha valaki meg tudná mondani, hol van. A neve: Kacsafi." Jelige: Felejtő 2. Téma: Felhívás Időpont: szept. 5. "A Bájos Boszik tinilap felvételit hirdet! Minden 15-18 év közötti, szőke hajú, barna vagy zöld szemű boszorkányt szeretettel várunk a Bájos Boszik szerkesztőségében (hétköznaponként: 15:00-18:00; szombaton: 10:00-14:00)" Jelige: Bájos Boszik Az első azért kelette fel figyelmemet, mert mintha ma reggel, fogmosás közben hápogást hallottam volna... a másik meg azért, mert imádom az Ifjú Boszik és a Bájos Boszik című testvérmagazinokat! És, mert Alice pontosan megfelel a felhívás követelményeinek. Mikor Verityvel már mindent alaposan kitárgyaltunk, már fél öt volt, és ideje volt elbúcsúzni. Mikor már felfelé bandukoltam a hálótermünkhöz vezető lépcsőn, sikítást. aztán csörömpölést hallottam. Becca véletlenül eltört egy gyógyszirupos üveget, amitől Jess ijedten elveszítette egyensúlyát, és hátravágódott, magával húzva Beccát. Már lekísértem őket a gyengélkedőbe.

Útközben kivel futottam össze??? Na, kivel? Potterrel. - Hová, hová, Evans? - villantotta rám azt a dühítő mosolyát. Nem, nem kevertem le neki egyet. Sok dolgom volt, Jessék miatt, így nem volt kedven rápazarolni a drága időmet, melyette elővettem a pálcámat: - Silentium! Garantálom, hogy Potter másnap reggelig nem fog senkit sem zaklatni az idegesítő, gúnyos hangjával! De, persze, nála sosem lehet tudni... 21:02, a klubhelyiség Már majdnem egyedül vagyok, csak egy-két kósza griffendéles illetve szellem lép, azaz lebeg át az ajtókon. De, ma este kidolgoztam egy szuper fegyvert a félelem ellen! Ez biztos, hogy be fog jönni! Addig dolgozok, amíg már alig bírok felmenni a hálóterembe! Kikészítettem az asztalra, magam köré a mai estéhez szükséges dolgokat: egy csomó házit, amit be kell pótolnom, és a prefektusi teendőimet is, ami jórészt papírmunkából áll. Kértem még a konyhából egy tál szőlőt, és egy kancsó limonádét. És, készítettem egy frappáns kis táblázatot is: 21:20-22:45 Tanulás (átváltoztatástan, mágiatöri, bűbájtan) 22:45-23:30 Griffendéles adatok kitöltése 23:30-01:30 Tanulás (Legendás lények ismrerete, bájitaltan, asztronómia, rúnaismeret) 01:30-02:00 Húsz cm-es tájékoztató írása McGalagony prof.-nak, a tűzijátékok veszélyeiről 02:00-03:15 A gondnok listájának átnézése, és a házirend beható áttanulmányozása 03:15-04:00 Remélhetőleg alvás 22:58, még mindig ott Hát, azt hiszem, én itt valamit nagyon elcsesztem! Hogy a francba írjam meg ezt az átkozott listát, ha a tesztalanyok már mind mélyen alszanak?! Hát, erre nem is gondoltam. Azt hiszem, megyek tovább, és megírom McGalagonynak a tájékoztatót. Mindenképpen ki a karok arra térni, hogy EGYESEK fitytyet hányva a veszélyre, minden szabályt áthágnak, és minden pontot megszegnek. És, ez még csak a 7. nap! Hogy akarom kibírni az egész tanévet? Nincs más hátra... imádkoznom kell. 10 Egyedül az éjszakában Szeptember 8. (Hétfő), 09:21, a dupla átváltoztatástan szünetében 23:20-kor az utolsó griffendéles fiú is behúzta maga után a hálóterme ajtaját. Ez a fiú nevezetesen Potter volt, és - miután hosszasan engem bámult, de nekem eszem ágában sem volt felnézni, hanem már szinte rimánkodtam, hogy menjen el - távoztával megkönnyebbülten raktam fel a lábam a velem szemben álló fotel karfájára, és újra átolvastam a McGalagonynak szánt pergament. Teltek, múltak a percek, és kezdtem elálmosodni. De, amikor el akartam aludni, mindig rátévedt a tekintetem az óra mutatójára, mely vészesen közeledett az éjfél felé. Háromnegyed előtt zakatoló szívvel néztem körül a klubhelyiségben, de a tűz halk lobogásán, az óramutató járásán kívül szokatlan mély csend borult a helyiségre. Nyugtalanul tettem magam elé rúnaismeret dolgozatomat. "A rúnákat az észak-európai népek a II. századtól kb. a középkorig használták. Ma a rúna ábécé három változata ismert, legrégebbi a 24 jelből álló germán futhark, i.sz. 800 körül alakult ki a 33 jeles angolszász jelrendszer, a harmadik változat pedig a 16 jeles viking rúna ábécé." - olvastam hangtalanul. Mintha lépteket hallottam volna valahonnan, de mikor megnéztem, ki lehet az, már nem hallottam semmit. "Az első három rúna: "fehu", "uruz" és "thurisaz" a germán nyelvben létező szavak, jelentésük: nyáj, mamut és óriás." - mondtam fel halkan a szöveget, és ekkor, mintha sírást hallottam volna a távolban. Mozdulatlanul ültem a karosszékben, egyre növekvő félelemmel. A sírás pár másodperc múlva elhalt. Mélyet lélegeztem, és folytattam a tanulást.