MI ÉRT NINCS ESEMÉNY-SZUPERVENCIA? 1

De meter Tamás MI ÉRT NINCS ESEMÉNY-SZUPERVENCIA? 1 I. BE VE ZE TÉS A nagyfelbontású eseményontológia szerint a legegyszerûbb eseménynek azt tekinthetjük, ha valamely tulajdonság egy idôpillanatban exemplifikálódik. Mivel e felfogás szerint a tulajdonságok szuperveniálnak egymáson, így az examplifikációjuk által meg va ló sí tot t ese mé nyek ug yan c sak szuperveniálnak. A szupervencia tézise kéz a kézben jár a többszörös megvalósíthatóság (multiple real iz abil i t y) té zi sével : a szuperveniens tulajdonságok többfé le szub ve niens bá zis tu laj don ság gal korrelálhatnak, azaz különféle idôpillanatokban egy adott tulajdonságot más és más bázis-tulajdonság realizálhat. Ha ez nem így lenne, és egy adott tulajdonságot (típust) mindig ugyanazon tulajdonság (típus) realizálná, akkor nem a tulajdonságok szupervenciájáról beszélnénk, hanem inkább azonossá guk ról. Eb bôl következik, hog y ha a többszörös megvalósít ha tó ság té zi se va la mi lyen ok nál fog va nem lenne tartható, akkor vele együtt megdôlne az esemény-szupervencia tézise is. Ha ugyanis többszörös megvalósíthatóság nem létezik, akkor az események nem szuperveniálnak egymáson, hanem azonosak egymással, s ezért a nagyfelbontású eseményontológiát fel kell váltanunk kisfelbon tá sú val. Elô adásom érvelése ezt a gondolatmenetet fog ja kö vet ni. II. ESE MÉNY ON TO LÓ GI ÁK Mindenekelôtt a kisfelbontású eseményontológiát mutatom be rö vi den. A rö vid sé get leg in kább az indokolja, hogy a kisfelbontású ontolóigia e dolgozat érvelésében semmilyen közvetlen szerepet nem játszik, viszont mindaz, ami a következôkben elhangzik, indirekt érvelésnek tekinthetô ezen on to ló gia, mint a nag yfelbontású verzió alternatívája mellet t. A kis fel bon tá sú ese mény on to ló gia Do nald David son nevéhez fûzôdik. Eszerint az ese mények tér-idô be li par ti ku lák, az az a tér-idô kontinnum bármely pontján egyetlen esemény történik. A Felemelte a kezét és a Jelt adott mondatok ugyanazt az eseményt írják le. Az oksági relációk események közötti, s nem az események leírásai kö zöt ti kap c so la tok, ezér t az oksági kontextusok ex tenzionálisak, szem ben az ok sá gi ma g ya rá zatokkal, melyek események leírásaival operálnak, és ezért intenzionálisak. Ami az eseményontológia szempontjából számít az az esemény maga, kevésbé a leírása. Az itt nagyfelbontásúnak elkeresztelt eseményontológiát David son el mé le té nek al ter na tí vá ja ként Jaegwon Kim (1976) dolgozta ki. E felfogás szerint a legegyszerûbb eseménynek az tekinthetô, ha eg y in di vi duum eg y idôpillanatban valamilyen tulajdonságot exem pli fikál. E sze rint a mak ro szin tû ese mé nyek nem azonosak mikroszintû eseményekkel, hiszen kons ti tu tív tu laj don sá ga ik kü lön böz nek. Ez ugyan ak kor nem je len ti azt, hogy a mak ro- és mik ro szin tek ese mé nyei kö zött ne áll na fenn sem milyen re lá ció. Lé tezik ilyen reláció, mégpedig az eseményszupervencia. Jelen céljaink szempontjából nem szük sé ges a szupervencia fogalmának technikai részlete i be bo csát koz nunk, meg elé ged he tünk annyival, hogy szupervencián a független variancia tagadását értjük, ami a következôket jelenti: bár mely két ré gi óra ( leg yen szó akár tulajdonságok, események, vag y pre di ká tu mok stb. va la mely 1 E dolgozat sokat köszönhet Forrai Gábor, Peter Lipton, Hugh Mellor, és Nánay Bence észrevételeinek. A dolgozat elkészítése alatt az Eötvös Ösztöndíj támogatását élveztem. 225

régi ó já ról ), A régió akkor és csak akkor szuperveniál B ré gi ón, ha az A-ban bekövetkezô bármely változás együtt jár valamilyen B-beli változással. Szlogenszerûen fogalmazva: nincs változás A-ban B-beli változás nélkül. Ilyenformán a tér-idô kontinuum bármely pontján rengeteg makro és mikro tulajdonság, és az exemplifikációjukat jelentô esemény lokalizálható, azonban ezek az események nem függetlenek egymástól, szupervencia kapcsolja össze ôket. A szupervencia tételét gyakorta kapcsolják össze a re a li zá ci ós té zis sel. A re a li zá ció té zi se nél kül a szupervencia reláció önmagában nem alkalmas a szuperveniens tulajdonságok függôségének megalapozá sá ra, hi szen mint láttuk csak annyit állít, hog y a szu per ve niens ré gi ó ban be kö vet ke zô vál to zás szükségképpen együtt jár egy a szubveniens régióban végbemenô változással. Arról azonban nem szól, hogy a szub ve niens ré gió meg ha tá roz za-e és ha igen ho gyan a szu per ve niens ré gi ót. Ezt a hiányos sá got or vosolja a realizáció tézise. 2 Tulajdonságokra vonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy míg a szu per ven cia tulajdonság-régiók közötti relációt je lent, ad dig a re a li zá ció tu laj don ság-ins tanciák közötti viszony. Ha tehát A tulajdonságrégió szuperveniál B régión, akkor B ré gió azt a hal mazt jelenti, amelyben bármely A-beli tulajdonság összes le het sé ges re a li zá ló ja fel lel he tô. Ilyen for mán tehát A ré gió függ B régiótól, amennyiben egyetlen A-beli tulajdonság sem létezhet B-beli tulajdonsá gok nél kül. Ezek a B-beli tulajdonságok pedig rea li zál ják vag y más kép pen : imp le men tál ják, és ilyenformán meghatározzák az A-beli tulajdonságokat. A z el me filozófiában például fi zi ka lis tá nak lenni annyit tesz, mint elfogadni, hogy a mentális tulajdonságok régiója szuperveniál a fizikai tulajdonságok ré gi ó ján, azaz, hog y mentális tulajdonságokat ki zá ró lag fi zi kai tu laj don sá gok re a li zál hat nak nem lehetségesek tehát testetlen szellemek, karteziánus lelkek, vagy entelekheiák. 3 Idézzük fel szupervencia fentebbi tömör megfogalmazását: nincs változás A-ban B-beli változás nél kül. Ve gyük ész re, hogy a té zis nem meg for dít ha tó, az az nem mond ja azt, hogy egy B-beli változás is együttjár valamilyen A-beli vál to zás sal. Ab ból, hogy a B-beli változások nem járnak szükségképpen A-beli vál to zásokkal, könnyen belátható, hogy va la mely A-beli a tu laj don ság több fé le B-beli b tulajdonsággal (vagy tulajdonságcsoporttal, azaz b-maximál tulajdonsággal) korrelálhat. 4 Ha ez nem így len ne, ak kor azo nos ság ról be szél nénk, hi szen ha a-t min dig b realizálná, és b min dig a-t realizálna, akkor kölcsönösen felcserélhetôk lennének egymással. Ha tehát B-beli tulajdonságok realizálják az A-beli tulajdonságokat, akkor az A-beli a tu laj don sá got po ten ci á li san sok fé le B-beli b-tu la j don ságkombináció realizálhatja. Ezt a jelenséget mely a szupervencia és a realizáció kombinációjából fakad nevezzük többszörös megvalósíthatóságnak (multiple realizability). Mit je lent mind ez a nag yfelbontású eseményonto ló gia pers pek tí vá já ból szem lél ve? Te kint sük elô ször az ese mé nyek azonosságfeltételét. Mint lát tuk, egy ese ményt (E ) há rom pa ra mé ter ha tároz meg: az exem pli fikált tulajdonság (a), az exemplifikáló individuum (x), és az exem pli fiká ció pillanata (t). Ennek megfelelôen: E=E ak kor és csak ak kor, ha a =a, x=x, és t=t. 5 Va gyis egy esemény azonosságfeltétele tekintetében nincs különösebb jelentôsége annak, hogy a tulajdonság töbszörösen realizálódhat-e. Ha azonban meg lehet mutatni azt, hogy a többszörös realizáció metafizikailag tarthatatlan, akkor ezzel a szupervencia fogalmára építô monista-realista tulaj- 2 E h h e z h a s o n l ó a m o n d a n i v a l ó j a K i m, 19 9 8 : 1. f e j e z e té n e k. 3 Van azonban egy érdekes probléma, amelyet itt érdemes megemlíteni. Bármely individuum lehetséges tulajdonságainak halmaza Boole-i operátorokkal zárt, azaz ha B az ös szes fizikai tulajdonságok halmaza, akkor a B-be li β és ~β tulajdonságok egyaránt legitim fi z i k ai t u l aj don s á g ok. E b b ôl kö ve t ke zô en le h e t ér vel ni amel le t t, h og y lé te z ik testetlen szellem, mégpedig egy olyan individuum, amelynek B-be li tu laj don sá gai a következôek [~β 1 ~β ν ] és ezen szu per veniál nak A-be li tulajdonságai. Megjegyzendô, hogy minden lehetséges világ legfeljebb egy ilyen testetlen szellemet tartalmazhat. 4 A β-maximál tu laj don ság B-be li tu laj don sá gok hal ma za (pl. [β 1 β ν ] ), me l yek eg y üt te s en re a li z ál ják α tu laj don ságot. Példaként felhozható, ahogyan mondjuk a neurális tulajdonságok összessége realizál egy mentális állapo tot. A β-maximál tu laj don sá gok ról lásd Kim, 1984. 5 Kim, 1976: 161. o. 226

don ság on to ló gia, és vele a nag yfelbontású eseményontoló gia alap jai kérdô jelezôd nének meg. A dolgozat hátralévô részében éppen emellett fogok érvelni. Elôször megkísérlem kimutatni, hogy a több szö rös megva lósíthatóság fog alma metafizikailag prob le ma ti kus, mer t ha meg en ged jük ez t a re lá ci ót, ak kor illegitim tulajdonságokhoz jutunk, s a nag y fel bon tá sú ese mény on to ló gi á ban is ab szurd kö vet kezményekkel szembesülünk. E z t követôen pe dig meg pró bá lok el há rí ta ni eg y el sô pil lan tás ra si ke resnek tûnô ellenve tést. III. A TÖBBSZÖRÖS MEGVALÓSÍTHATÓSÁG KÉT FOGALMA A többszörös megvalósíthatóság fogalmát a ma használt mindkét formájában igyekszem a továbbiakban megcáfolni. Elôször azt az értelmezés rekonstruálom, s érvelek a hamissága mellett, melyet általában többszörös realizáción értenek. Ez a verzió melyet Jerry Fodor nevéhez kapcsolok érvelésem szerint fogalmilag és empirikusan egyaránt tarthatatlan. Majd áttérek a másik felfogásra Kim ver zi ó já ra, mely mentes ug yan az elôbbi hiányosságaitól, azon ban a tu laj don sá gok el fo gad ha tat lan kon cep ci ó já hoz ve zet. Zárásképpen ez utóbbi változat tarthatat lan sá gát az ese mény on to ló gia te kin teté ben is ki mu ta tom. Eg y technikai meg jeg yzés: az érvelést vé gig funk ci o ná lis tu laj don sá gok ra fo gom vonatkoztatni, ez azonban esetleges választás, mely könnyebbé teszi a gondolatmenet kibontását, s nem je len ti az t, hog y az ér v ne mûködne más, hag yományo san több szö rö sen re a li zál ha tó nak vélt tulajdonságra apellálva. III.1. FODOR VÁLTOZATA: FUNKCIONÁLIS ÁLLAPOTAZONOSSÁG 6 Fo dor a több szö rös megvalósíthatóság fogalmát eredetileg bi zo nyos tu laj don sá gok re du kál ha tat lanságát alátámasztandó vezette be, s ezt az érvet azóta is gyakran alkalmazzák a legkülönfélébb antireduk cionista ér ve lé sekben. Eg yes funkcionális tulajdonságok ide ér t ve a men tá lis tu laj don sá go kat is, ha azo kat ok sá gi szerepük alapján individuáljuk sokfélekép pen re a li zá lód hat nak. A f unkcional ista fel fo g ás sze rint a mentális tulajdon ságokat realizál hat ják mond juk ideg sej tek, de szi likon- chipek, vag y ép pen ség gel ementáli sajt is, ez a mentális tulajdonsá gok ok sá gi sze re pét nem be fo lyá sol ja. Még ha ismerjük is egy adott funkcionális tulajdonság realizálóját, akkor sem lehetséges a realizálók szint jén az ok sá gi kapcsolatokat leíró, törvényjellegû szabálysze rû sé ge ket meg fo gal maz ni. En nek oka egyrészrôl az, hogy a potenciális realizálók száma végtelen lehet, s így a törvényt leíró kondicionális (Fx Gx) elôtagjának végtelen hosszú diszjunkciót kellene tartalmaznia. Másrészrôl a realizálók nem csoportosíthatók egyetlen fajtába. Az idegsejtek és a szilikon-chipek csak az általuk egyaránt megvalósított funkcionális tulajdonság szintjén rendelhetôk közös oksági törvény alá. Ami közös bennük, az a funkcionális tulajdonságok szintjén írható csak le. Ennek következtében a funkcionális tulajdonság nem redukálható sem a realizálók egyikére, sem pedig együttesen az összességükre. A funkcionális tu laj don sá gok szintje ezért megkerülhetetlen : nomikus fajtát al kot nak, s ok sá gi po ten ci ál juk meg felelô alapul szolgál ahhoz, hogy oksági generalizációk alá rendeljük ôket. Ezt pedig az teszi lehetôvé, hog y a f unk ci o ná lis tulajdonságok okságilag eléggé uniformak ah hoz, hog y kü lön bö zô ins tan ci á i kat pusztán numerikusan tehát nem kvalitatíve tekintsük különbözônek. Mi tehát a probléma ezzel a megközelítéssel? Elôször is Fodor a többszörös realizáció túlságosan tág fogalmát nyújtja, nem tesz különbséget a realizáció érdekes és érdektelen esetei között. Ahogy Stewart Shapiro újabban fogalmazott: Különbözô színû dugóhúzók, amelyek minden egyéb tekintet- 6 Ennek az álláspontnak a kibontását lásd Fodor, 1974. 227

Kim ver zi ó ja ép pen erre a felismerésre épít. Mivel a több szö rö sen meg va ló sít ha tó tu laj don ság-fajták vál to za tos oksági erôket reprezentálnak, ezér t ok sá gi lag he te ro gé nek nek kell ôket te kin te nünk. Az okságilag heterogén fajta fogalmát Kim arra használja, hogy aláássa a mentális fajták nomikus aláren de lé sé nek lehetôségét, és ez zel érveljen a több szö rös meg va ló sít ha tó ság és a re duk ció ös szeeg yez tet he tô sé ge mellet t. Ha ug yanis a mentális fajták ra az ok sá gi he te ro ge ni tás nak kö szön he tô en nem fo g al ma z ha tók meg a saját szint jükön autonóm ok sá g i tör vé nyek, ak kor ezek tu do má nyo san nem legitim fajták. Mindez azonban nem akadályozza meg a lokális redukciót, hisz a mentális tulajdonságok minden egyes instanciájának oksági ereje megegyezik realizálójának oksági erejével, így a mentális tulajdonság könnyedén redukálható realizálójára. Azaz a mentális tulajdonságok f ajta ként nem, de individuálisan redukálhatók aktuá lis re a li z á ló juk ra. E zér t fel kell ad ni a z t a koncepciót, hogy a mentális tulajdonságok invariáns oksági erôvel rendelkeznek, s ezért nem lehet ôket a tudományos fajtákkal analóg módon kezelni. Mindennek azonban nem csak a mentális tulajdonságok, hanem általában a többszörösen meg va ló sít ha tó ( TM ) tulajdonságok számára is súlyos kö vet kez mén nyel jár, s ez t nem ke rül he tik meg a f un cionális, strukturális, diszpozicionális stb. tu laj don sá gok, az az tu do má nyo san res pek tált tu laj don sá gok sem. Ez a ta nul ság pe dig meg egye zik az zal, amit a ko ráb bi ak ban már ki mon dunk: a TM tulajdonság-fajták híján vannak uniform oksági potenciálnak. Ez megfoszt bennünket attól a lehe tô ség tôl, hogy oksági törvényekben hivatkozzunk rá juk, s ezért tu do má nyo san nem res pek tál- ben azo no sak, nem a dugóhúzó különbözô realizációinak token jei, mi vel a szín be li kü lönb ség nem jár sem mi lyen tel je sítménybeli különbséggel. E példa tanul sá ga az, hog y a több szö rös re a li zá ci ók ak kor szá mí ta nak va ló ban többszörös realizációnak, ha oksági lag re le váns tu laj don sá ga ik ban kü lön böz nek olyan tulajdonságokban, amelyek számítanak atekintetben, hogy miként járulnak hozzá az éppen vizsgált képességhez. 7 É s valóban, a többszörös rea li zá ció me ta fizikailag érdekes esetei valóban azok, ahol a realizálók oksági tulajdonságai fig yelem re mél tó mó don kü lön böz nek, va la hog y úg y, mint a neuronok és a szilikon-chipek, vagy eltérô mechanikájú dugóhúzók esetében. Veg yük szem üg y re kicsit közelebbrôl az okságilag kü lön bö zô re a li zá lók ese tét! Ko ráb ban is lát tuk, hogy a ma ga sabb szintû tulajdonságok teljes egészében re a li zá ló juk tól füg ge nek. A funk ci o ná lis tulajdonságoknak mindig kell legyen egy realizálójuk, amely az adott oksági szerepet betölti, s ezáltal a funkcionális tulajdonságot realizálja. A funkcionális tulajdonság tehát teljes egészében aktuális reali zá ló já tól nye ri oksági potenciálját: a szupervencia és a re a li zá ció té zi sei eg y aránt sza va tol ják, hog y nem le het ségesek misztikusan megjelenô oksá gi erôk a ma g a sabb szin te ken. Mind az, ami a ma g a sabb szin teken oksági potenciálként jelentke zik, meg kell le g yen a szu per ven cia alap ban, konk ré tab ban pedig a realizálóban. K im ez t az ok sá gi át örö kí tés el vé ben fo g al maz za meg, mely azt mond ja ki, hogy egy többszörösen megvalósítható tu laj don ság ak tu á lis ok sá gi ere je vagy megeg ye zik az ôt megvalósító tulajdon ság ok sági ere jével, vag y pe dig an nak része. 8 Vi lá gos, hogy ha eg y tu laj don ság oksági ereje különbözne realizálójának ok sá gi ere jé tôl, ak kor ezt alig ha te kin te nénk a realizáció esetének. Mindebbôl következik, hogy két tulajdonság oksági ereje csak akkor lesz azonos, ha meg va ló sítóik is azonosak. E z pedig annyit je lent, hog y nem lé te zik olyan in va ri áns ok sá gi potenciál, amely a többszörösen megvalósítható tulajdonság-fajtákhoz kapcsolható. III.2. KIM VÁLTOZATA: OKSÁGI HETEROGENITÁS 9 7 Shapiro, 2000: 644. o. 8 Kim, 1992: 326. o. 9 Vö. Kim, 1992. 228

hatók. Mindennek fényében jogosan merül fel a kérdés, hogy a TM tulajdonságokat valóban jogosan te kint het jük- e tu lajdon ságoknak? En nek meg vá la szolásakor elôször kritériumot kell találnunk ah hoz, hogy mit te kint sünk tu lajdonságnak, és mit ne. Magam egyetértek Sydney Schomakerrel abban, hogy ennek a kritériumnak okságinak kell lennie: ha egy állítólagos tulajdonság nem járul hozzá hordozója oki erejéhez, akkor hiba feltételezni a tulajdonság létezését. 10 Márpedig ha elfogadjuk ezt a kritériumot, akkor a TM tulajdonságok két szempontból sem ütik meg a mércét. Egyrészrôl oksági relevanciájuk függ a mindenkori realizálótól, így részükrôl nem jelentkezik olyan oksági kontribúció, amelynek révén függetlenül individuálhatók lennének. Másrészrôl a megvalósítók sokfélesége révén amelyektôl oksági erejét a TM tulajdonság megörökli még ez a derivatív oksági potenciál sem határozható meg egyértelmû bi zo nyos ság g al. Eb bôl te hát a z kö vet ke zik, hog y mind a zok, ami ket ed dig TM tu laj don sá gok nak te kin tet tünk, pusz tán ál lí tó la gos tu laj don sá gok, bona fide valójában nem azok. Ezért a továbbiakban tulajdonság*-nak fogom nevezni ôket, megkülönböztetendô a nem-tm tulajdonságoktól, és így jelezve, hogy pusztán kényelmi szempontok miatt nem tagadom meg ezt a címkét tôlük. E z zel el ju tot tam ahhoz a részkonklúzió hoz, amelyre a to váb bi ak ban szük sé gem van. Mi e lôt t azon ban to vább lépnék, teszek egy kurta kitérôt, s megpróbá lok na gyon rö vi den vá la szol ni a ma gától fel ve tô dô kér désre : hanem akkor mic sodák? A válasz: fo g al mak, vag y pre di ká tu mok. Ve g yünk egy ti pi kus TM tula j don sá got*, mond juk a pi ros szín t. 11 Ezt a pre di ká tu mot nem azért al kal maz zuk kü lön fé le indi vidumokra, mer t valamilyen közös tulajdonsá guk ra aka runk utal ni ve le, ha nem va lami lyen ha son ló ságra utalunk így, amely számtalan tulajdon ság kons tel lá ci ó ja ként lét re jö het, azonban maga nem tulajdonság. Ezért a többszörös realizáció nem tulajdonságok közti reláció, hanem an nak ki fe je zé se, hog y eg yazon predikátum több individum ra is he lye sen al kal maz ha tó a köz tük lé vô ki sebb -na gyobb hasonlóság alapján. III.3. TÖBB SZÖ RÖS RE A LI ZÁ CIÓ ÉS ESE MÉNY ON TO LÓ GIA Hogy minden nek a je lentôségét az eseményontológia tekin te té ben is be lás suk, idéz zük fel az esemé nyek fen tebb már idé zett azonosságfeltételét: E=E ak kor és csak ak kor, ha a =a, x=x, és t=t. Ebbôl számunkra itt annyi fontos csak, hogy az eseményazonosság egyik feltétele az exemplifikált tulajdonságok azonossága. Azonban már tudjuk, hogy TM tulajdonságok* esetében csak akkor lehet szó azonosságról, ha a realizálók is azonosak, egyébként nem. Mármost hiába exemplifikálódik ugyan az a TM tula j don ság* két eset ben, ok sá gi ere jük nem fel tét le nül lesz azo nos, sôt, egy azon tula j don ság* két ins tan ciája tipikusan különbözni fog a repre zen tált ok sá gi erôk te kin te té ben. A re a- lizálók azonossága speciális eset csupán. Ez pedig azt jelenti, hogy két TM tulajdonság* látszólagos azo nos sá g a el le nére sem áll fenn valódi tulajdon ságazonos ság, s ez el vág ja azt a le he tô sé get, hog y azokat az eseményeket, amelyek TM tulajdonságok* exemplifikációi azonosaknak tekintsük egymással. Ha pe dig nincs ér vé nyes azonosságfeltételünk TM tula j don sá gok* exem pli fikációira, akkor ezek az ál lí tó la gos tulajdonságok* nem játszhatnak konstitutív sze re pet ese mény on to ló gi ánk ban. Már pe dig a szu pervencia-relációk tipikusan TM tulajdon sá gokat* ered mé nyez nek, hi szen legalábbis elvben többszörös szupervencia-alapot engednek meg minden szuperveniens tulajdonság számára. Szupervencia és realizáció kéz a kézben járnak. A TM tulajdonságok* pedig nem bona fide tu laj don sá gok, tehát állítólagos exemplifiká ciójuk sem bona fide ese mény. És itt el ju tot tunk oda, hogy válaszoljunk a címben feltett kérdésre. Mivel a többszörös realizáció metafizikailag nem 10 Schoe mak er, 1980. 11 Vö. Heil, 1999: 200. o. sk. 229

ér tel mez he tô fo ga lom, így nem tud juk ér tel mes sé ten ni azt sem, hogy mit je lent az, ha egy tu laj donság többféle szupervencia-alappal rendelkezik. Mivel tulajdonságok nem lehetnek többszörösen megvalósíthatók, ezért nem is szuperveniálhatnak egymáson. Ha pedig nincs tulajdonság-szupervencia, akkor nincs esemény-szupervencia sem. Mi lehetséges helyette? Amint azt korábban már elôlegeztem, az eseményeket tekinthetjük partikuláknak. Világos, hogy ez a davidsoni koncepció mentes a fenti problémáktól, hiszen az esemény fogalmát nem köti a tulajdonság zavaros fogalmához. Davidsonnál a tér-idô kontinuum bár mely pont ján csak egyet len ese mény tör tén het, de cse ré be en nek az ese mény nek szá mos leírása lehetséges. Mivel pedig a tulajdonságok nem játszanak szerepet a davidsoni eseményon to ló g i á ban, ezér t tá vol s á got tud tar ta ni a több s zö rös re a li z á ció ve s zé lyes ide á já tól. Mind ez t úgy, hogy közben a szupervencia fogalmának egyik változatát képes beemelni elméletébe. Ám a szupervencia így nem tulajdonságok közötti viszony lesz, hanem leírások vagy predikátumok viszonya. Ilyenformán ha két esemény fizikai leírása azonos, akkor mentális leírásuk is azonos kell legyen. Ez persze megfordítva itt sem szükségképpen igaz, viszont a többszörös realizáció problémá ja még sem jelentkezik, his zen igen nehézkesen len ne ér tel mez he tô, ha a z t ál lí ta nánk, hog y leírások vagy predikátumok egyik vagy másik (mondjuk fi zi kai ) hal ma z a meg va ló sít ja a le írá sok vagy pre di ká tu mok egy másik (mondjuk mentális ) hal ma zát. IV. EGY LEHETSÉGES ELLENVETÉS: A CETERIS PARIBUS KLAUZU LA 12 Az esemény-szupervencia elleni érvelésem teljes egészében a többszörös realizáció fogalmának kritikáján alapult, konkrétabban azon a tételen, hogy a többszörösen megvalósítható tulajdonságok* kü lön fé le instanciái nem sorol hatók nomiku san uni for m f aj ták ba. E z an nyit tesz, hog y nem lehetséges törvényjellegû megfogalmazások alá rendelni ôket. Ezen a ponton lehetséges egy ellenve tést ten ni, amely prima facie úgy tûn het vég ze tes a fen tebb elô a dott ér ve lés re. Az el len ve tés nag y já ból a kö vetkezôképpen hangzik. Fogadjuk el, hog y több szö rö sen re a li zál ha tó tu laj don sá gok ra valóban nem lehet strict, azaz kivételek nélküli törvényt megfogalmazni, ez azonban nem jelenti azt, hogy semmifajta nomikus alárendelésük nem lehetséges. Lehetséges ugyanis ceteris paribus (CP) törvények alá sorolni a TM tulajdonságfajtákat, hiszen lehet ugyan, hogy a TM tulajdonság aktu á lis vi sel ke dése valamilyen oknál fogva éppen nem instan ciál ja a rá vo nat ko zó tör vény t, de et tôl még a tör vény vo nat ko zik rá, és CP instan ciálódik is. És te kint ve, hogy leg több tör vé nyünk CP törvény, 13 ezért semmi okunk nincs, hogy éppen a TM tulajdonságfajtákat tekintsük illegitimnek onto ló gi ánk ban, pusztán azon az alapon, hog y rájuk c sak CP törvények vonatkoztathatók. Ezért a TM tu laj don sá gokról szólva nyugodtan elhagyható a ( * ). Ez a támadás azonban visszaverhetô. A CP mondatokat régtôl fogva veszélyezteti két dolog. Egyrészrôl fennáll a semmitmondás veszélye, hiszen a (1)CP x(fx Gx) kis rosszindulattal fordítható úgy, hogy minden x, amely F, egyút tal G is, ki vé ve, ame lyik nem ; és ez meg le he tô sen kevés ahhoz, hog y törvényjellegû kap cso lat meg lét ét állít suk. 14 Másrészrôl a CP klauzulákat tartalmazó mondatokat általában és így a CP törvényeket is fenyegeti, hogy logikailag nem jól formáltak, és valójában nem fejeznek ki semmilyen propozíciót. 15 Ezeket nehézségeket 12 Erre a lehetséges ellenvetésre Forrai Gábor hívta fel a fi gyel mem. 13 Lásd eh hez Cartwright, 1983; 1999: 151. o. 14 Lásd Fo dor, 1991; és Lip ton, 1999. 15 Lásd eh hez Schif fer, 1991. 230

old ja meg Piet ros ki és Rey for mulá ja, 16 amely meg ad ja azo kat a fel té te le ket, ame lyek mel lett a CP tör vé nyek nek nem kell tar ta ni uk sem a tar tal mi, sem a lo gi kai üres ség tôl. A fel té te lek a CP tör vény fen ti ál ta lá nos formájára vonatkoztatva, és némiképp egysze rû sít ve a köve tkezôk. i) F és G nomologikusan megengedhetô predikátumok ii) (x) [Fx Gx vagy ( H)(H füg get len F-tôl & H ma gya ráz za, hogy ~Gx vagy H & (x) (Fx Gx) magyarázza, hogy ~Gx)] iii) (x) (Fx Gx)-nek valóságos esetei vannak & H nem csupán az (1) alóli kivételek magyarázatára szolgál. Lássuk most, hogy a TM tulajdonságokra* megfogalmazott törvények teljesíthetik-e ezeket a kri té ri u mo kat, és valóban elhagyható-e a ( * ). Az i) pont alatti kitételt itt nem érdemes tárgyalni, hiszen a jelen kritériumokat éppen annak eldöntésére igyekszünk felhasználni, hogy a TM tulajdonságok* nomologikusan tolerálhatók-e. Azonban a ii) pont alatti kritérium ügydöntô. Emlékezzünk vissza, hogy a TM tulajdonság* oksági ereje s így az ôt ki fe je zô pre di kátum törvényben játszott szerepe is a rea li zá ló függ vé nye. Az, hogy egy TM tula j- don ság* kü lön bözô instanciái különbözôképpen vi selked het nek ép pen a re a li zá lók kü lönb sé gé nek kö vet kez mé nye. A zaz, ha a TM tulajdonságra* hivatkozó CP tör vény nem ér vé nye sül, ak kor ti pi ku san nem külsô, független interferáló tulajdonságról van szó, hanem arról, hogy a realizáló különbözött. Következésképpen a CP törvény érvényesülésének gátja nem egy F-tôl füg get len H tulajdonság, hanem F mint TM tula j don ság* ok sá gi lag he te ro gén ter mé sze te. Va g yis a ii ) kri té ri um leg alább is számos esetben nem érvényesül a TM tulajdonságokra* hivatkozó állítólagos CP törvények esetében, és ezért jogosan mondható, hogy TM tulajdonságokra* nem lehet CP törvényeket megfogalmazni. Ez pedig beteljesíti a TM tulajdonságok*, s velük az esemény-szupervencia végzetét, hiszen a TM tulajdonságok* nem menthetôk meg akkor sem, ha CP törvé nyek re hi vat ko zunk. IRO DA LOM Cartwright, Nan cy, 1983. How the Laws of Physics Lie, Ox ford: Claren don. Cartwright, Nan cy, 1999. Ceteris Paribus Laws and Socio-Economic Machi nes, In The Dap pled World, Cambridge, England: CUP. Fo dor, Jer ry, 1974. Special Sci ences, Synthese 28, 77 115. o. Fo dor, Jer ry, 1991. You Can Fool Some of the Peo ple All of the Ti me, Every thing Else Be ing Equal; Hedged Laws and Psychological Explanations, Mind 100, 19 34. o. Heil, John, 1999. Multiple Real iz abil i ty, Amer i can Philosophical Quarterly 36, 189 208. o. Kim, Jaeg won, 1976. Events as Prop er ty Exem pli fi cation s, In: M. Brand & D. Wal ton (ed s.), Action Theory, Dor drecht: D. Rei del. Kim, Jaeg won, 1982. Psychophysical Super ve nience, In: Kim, 1993. Kim, Jaeg won, 1984. Concepts of Super ve nience, In: Kim, 1993. Kim, Jaeg won, 1992. Multiple Real iza tion and the Metaphysics of Reduc tion, In: Kim, 1993. Kim, Jaeg won: 1993. Super ve nience and Mind: Select ed Philosophical Essays, Cambridge, England: CUP. Kim, Jaeg won, 1998. Mind in a Phys i cal World, Cambrid ge, Mass.: MIT. Lip ton, Peter, 1999. All Else Be ing Equal, Philosophy 74. o. Piet roski, Paul & Rey, Geoges, 1995. When Other Things Aren t Equal: Sav ing Ceteris Paribus Laws from Vacu ity, British Journal for the Philosophy of Science 46, 81 110. o. Schif fer, Stephen, 1991. Ceteris Paribus Laws, Mind 100, 1 19. o. Shapiro, Lawrence, 2000. Multiple Real iza tion s, Jo urnal of Phi los o phy 97, 635 654. o. Shoe mak er, Syd ney, 1980. Causality and Prop er ties, In: D.H. Mel lor & Alex Oliv er (ed s.), Prop er ties, Oxford: OUP, 1997. 16 Piet rosky & Rey, 1995: 92. o. 231