2. Arvisura - A Melegforrások Nyomában Kerka rovósámán Kr.e. 4020-4002 20-38. medvetoros év. Az ordoszi (Ordosz = mai Paoto, (Kína), Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) sámánképzést Úr városa is segítette azzal, hogy Batournak társául adták Gúla pateszit, egy ifjúsági kispapot. Gúla 12 évig másolta 5 példányban az arról szóló feljegyzéseket, hogy milyen meleg-vízforrások tájáról kerültek a csónakon menekülők Ataiszba (Tehát az őseink egy része a melegvizek birodalmából a nagy jegesedés miatt elmenekültek csónakokon Ataisz szigetére, majd mikor az elsűlyedt, visszatértek a kontinensre. Városokat alapítottak majd vándoroltak az Arab félszigeten, Kínában, Indiában, Mongóliában, Tarim-medencében, Ural-hegység mellett Grúziában, Ukrajnában, Moldovában, és onnan vissza a kárpát-medencébe azaz a melegvizek birodalmába). Ebből Ordoszba magával hozott egy példányt. Agaba és Batour fősámánok, továbbá Rima aranyasszony szécs és Gúla pateszi munkájával 192 sámán, 240 tárkány és 120 rimalány részesült magas fokú oktatásban. Egy részük még kalandozásra is indult, hogy ellenőrizzék az Ataiszi feljegyzéseket. Ataiszban ugyanis úgy döntöttek, hogy nemcsak az emberevést kell megszüntetni, ami az eljegesedés miatt a melegvíz-forrásoknál elkerülhetetlenné vált, hanem törvénybe iktatták azt is, hogy, le kell írni, milyenek az életlehetőségek az eljegesedett vidékeken. A jégáradat elmúltával ugyanis ezekre a területekre már vissza lehetett térni. Az említett 552 főből a hun törzsek szövetségének csak 240 személyre, volt szüksége, Hunor, Kurd és Marina birodalmai (A mai Arab-félszigeten) viszont készek voltak befogadni a kiképzett ifjak feleslegét. A 20. medvetoros évben megtartott ordoszi Nagyszalában (Egyfajta tanácskozás 100 évenként tartják mindég máshol) a résztvevők vállalták, hogy Uzapani ellátogat a kurd-szumér-földre, Viroláj északi Marinába, Kerka pedig Hunnia melegvízforrásának birodalmába. Úgy döntöttek, hogy mindegyik ágazat kap 100-100 kiképzett ifjat, a gyengélkedők és öregek 12 főt kitevő csoportját pedig Ordoszban helyezik el. Minden csoportban lesz egy-egy ifjúsági fősámán, Ordosz, Hunnor, Magyarka és Dabósa központtal. Lesz továbbá mindegyikben: 4 harsány azaz kispap 4 regös (tanítópap) 4 bód (bőségpap) 4 boksa (tudóspap) 4 arbag (gyógyítópap) 4 dalacs (katonapap) 4 ulcsák (nemzetségpap) 4 bacsa (ellátópap) 4 magóc (varázslópap) 4 barus (jövendőmondó pap) 4 kács (vándorlópap) 4 kende (napisten-pap) 4 tárkány (kovácspap) 4 jaku (összekötő-pap) + 4 vezér Sámán 4 szécs (aranyasszony-pap) 4 bán (őrségpap) 4 duru (szövetségi pap) 4 gyula (szerződési pap) 4 nazir (istenidéző pap) 4 abakán (öregtanács-pap) 4 vajda (kalandozópap) 4 horka (bírósági pap) 4 igric (éneklőpap) 4 pateszi (öregistenidő-pap) Kerka tehát száz kiképzett sámánpappal, tárkány kézművessel indult el Ordoszból (Ordosz = mai Paoto, (Kína), Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi
részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található), hogy felkeresse az Ataiszi vázlatokban leírt melegvíz-forrásokat és megállapítsa, milyen ott az élet a jégár megszűnése után. Kerka rovósámán útvonala a melegvíz forrásokhoz Kerka csoportjából Úzon ifjúsági fősámán a 39. medvetoros évben (Kr.e.4001) 25 Úz lovassal érkezett meg a Heő forrásokhoz (Kárpát-medence, a melegvizek birodalma). Tapolc vitéz itt benősült a Tarkós népek (Ős magyar leszármazottak) nagycsaládjába. Ezek mondták, hogy a Sajó felső folyásánál is van egy Heő forrás. Azt Harkács kereste meg, Úzon irányításával. A Sajó (folyó) nagy kanyarjánál egy hegyen füstöt láttak gomolyogni. Megközelítették. Szurdok vitéz elfogott egy rőzsegyűjtögető lányt. Nehezen értették meg egymást, de a leány azért egyre barátságosabbá vált. Szurdok egy Ordoszi arany ékszert adott neki, ezzel végleg megnyerte foglya tetszését. A lány jelekkel tudtára adta, hogy elmegy, de várjon rá. A táborból aztán egy varkocsos öregemberrel tért vissza. Ez barátságosan meghívta Szurdokot a tűzhelyükhöz. Szurdok el is ment, de társai azért távolabbról fegyveresen szemmel tartották. Szurdok rövid idő múlva visszatért és elmondta, hogy a hegyi település lakói 3 férfiból és 12 nőből állanak, s beszélgetésre vendégül hívják a lovasokat. Mivel ezek is hajlott járású, vastagnyakú, erős hegyi emberek voltak, a kalandozók, mint a tapolcai törzshöz tartozókat, ezeket is tarkósoknak nevezték. A tarkósok örömmel fogadták a tiszta férfiakból álló jövevényeket. Három holdtölte után már jól megértették egymást. Elmondták, hogy a férfinép az un. medvesekkel (a Medves hegy vidéken élő (Ős magyar leszármazottak) vívott harcban esett el. Szívesen fogadták hát az Úz harcosokat. Többnyire jelekkel elmondták, hogy a völgy belső településein is nagy a férfihiány. A kőtetőn tartott nyári ünnepségen is szívesen látták a kalandozókat, s azok ott ezen az ünnepen mind házasságra is léptek. Az ellenséges törzset Medveseknek nevezték. A hadifogoly Medvesek pedig őket Bolhádoknak (Anonymus: a Rima hajlásában lévő Bulhadu (Bolhád) hegy ) csúfolták. Egyszer nagy vadászatot tartottak a síksági erdőkben, karácsony-madarakkal (Kerecsen sólyom, azaz Turul madár). A zsákmány összeszedése közben harcba keveredtek a Medvesekkel, Sőreg vitéz a harcban elesett. Ez a hely, mivel kerecsen vezér-madár volt tanúja az esetnek, szent hellyé vált és a kegyhelynek Sőreg lett a neve.
Bár a csata Sőreg halála miatt eldöntetlenül végződött, 3 Medves ifjú eleste után az ellenfél belátta, hogy a jobb fegyverekkel harcoló Úzoktól előbb-utóbb nagy veszteségeket fognak szenvedni. Egyezségre léptek tehát, hogy az északról folyó Rima vonalát soha sem fogják átlépni, tehát soha sem fognak belépni az Agaba feleségéről elnevezett Rima-asszony-síkságra. Így aztán a Bolhádok most már nagyobb biztonságban érezhették magukat a jövőre. A legszebb leányt, a kékszemű Levártot a csoport Arbag-sámánja, Harkács vette feleségül. Egy medvetoros év múlva egy kisfiuk született, Csíz: ő örökölte a bolhád nagyapa melegvizes tanyáját. Amikor Sőreg vitézt eltemették, a Medvesek ura egy Nadabul nevű nőt ajánlott fel Úzonnak hadizsákmányul, belső cselédnek. Ilona aranyasszony azonban (Úzon felesége) ehhez nem járult hozzá, s Nadabult Gede szécs vette feleségül. Gede Ilonának volt az írópapja, a jelentések rovója. Gede szécs az aranyasszony-ünnepet mindig a melegvíz-forrásnál rendezte meg. Ilona asszony ilyenkor ellenőriztette a kalandozók létszámát, hogy Ordosznak jelentést tehessenek róla. Az ünnepség ideje táján kislányuk, Ajnácska született. Mivel Úzonnak kedve támadt egy kis időre itt megtelepedni, a kőtetőn egy talpas házat készíttetett. Azt nyáron nyílt-napos területre görgették, télire pedig el lehetett rejteni egy sziklafal mélyedésében. Ez az alkotmány háromháznyi hosszú volt. Itt nagy újdonságnak számított. Ilona asszonynak nyári lakásul a Sajó melletti szent forrásnál egy boldoganyás házat építettek. A ház padlásán őrség tartózkodott. Ezt a háztípust az Úzoktól átvették a medvesek, a bolhádok és a tarkóshegyiek is. Így már ezek is kimerészkedtek a barlangok, lakógödrök régi világából. Lakógödrök Ősi lakóházak
Talpasház (Emberi erővel vagy lovakkal húzhatták esetleg farönkökön guríthatták Testalkatra a bolhádok is, a medvesek is a Tapolca-tájiakhoz hasonlítottak. Az egész hegyvidéket ilyen Tarkós-féle népek lakták. A vadászterületek miatt szüntelen harcban álltak egymással. Nagy szárazság idején, csatavesztéskor az ellenséget is megették. Mire az Úzok felkeresték a hegyvidék alján lévő melegvíz-forrásokat is, létszámuk 50 főre emelkedett. Úzon úgy osztotta meg a kalandozókat, hogy 10 harcost, akik Szurdok vitézzel együtt megházasodtak, a Szurdok hegyén hagyott, 2-2 vitéz őrt állt a Szurdok és az Ordosz-hegyen, 22 harcos a Kőtető vidékére, 13 pedig az Ilona-forrás-vidéki kegyhelyre került; Biring bacsasámán pedig a talpas- és boldoganyás-házak építésére oktatta a tarkósokat. A gerendákat nagy esőzések idején az erdőkből úsztatták le. Az úsztató folyócskának is Hangony, azaz Sárga folyó nevet adták, mert a színe a bőségesen, előforduló vörös agyagról ennek is olyan sárga volt, mint a másik Hangonynak (Huang Ho, aza a Sárga-folyó (Kína), nevét az Ataiszon volt folyóról kapta). A torkolata táján összeállított talpas házak csoportját is Ordosznak nevezték el. Kőtető, Ordosz és Szurdok őrségei állandó füst- és fényjelekkel adták tudtára egymásnak, ha a folyómenti részekre ellenség érkezett. Ez mindig megzavarta a gazdálkodást is. Márpedig az Ataisziak szerint az emberevésnek is csak úgy lehet végképp véget vetni, ha a földet állandóan jól megművelik, a termés-fölöslegéből háziállatokat tartanak és balszerencsés vadászat esetén így pótolják a húshiányt. Halászat Vadászat Solymász
Halász haltartó hajók Még a 70-es években is használták