85 ÉVE A NYÍRSÉGI NÖVÉNYNEMESÍTÉS ÉS NÖVÉNYTERMESZTÉS SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztette Romhány László Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Kutatóintézetek és Tangazdaság Nyíregyházi Kutatóintézet H 4400 Nyíregyháza Westsik Vilmos út 4-6. Lektorálta Dr. Dobránszki Judit Dr. Vágvölgyi Sándor Felelős kiadó Prof. Dr. Blaskó Lajos főigazgató Megjelent: 2012-ben a Kutató Intézet alapításának 85. évfordulója alkalmából. ISBN 978-615-5183-18-8 Nyomdai munka: Universitas Kommunikáció Kft. Külső borító képek: A Kutató Intézet által nemesített növénycsoportok. Fehérje-, Gabona-, Ipari- és Alternatív növények
Előszó A mezőgazdasági termelés fejlődése az elmúlt évtizedekben ugrásszerű volt, azonban az utóbbi években új kihívásokkal kell szembenéznünk. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a termőterületek vidéki életben betöltött szerepének növelése, új stratégiák kidolgozása. A termőterületek minősége determinálja a rajta termeszthető növények körét, egyúttal annak gazdasági potenciálját is meghatározza. A hazai mezőgazdasági társadalomban sajátos szerepet töltenek be a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei gazdálkodók, akik jelentős hátrányt szenvednek a térség kedvezőtlen ökológiai adottságaiból adódóan. Ezek közül kiemelkednek a gyenge termőképességgel bíró homoktalajok, melynek ésszerű és gazdaságos hasznosítása a térség számára létkérdés. A Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Kutatóintézetek és Tangazdaság Nyíregyházi Kutató Intézete jelentős szerepet tölt be a hazai, illetve a térségi növénytermesztésben. Az intézet által nemesített és fenntartott fajták több alternatívát is nyújtanak a térségi növénytermesztés számára. Több évtizedes és máig folyamatos nemesítési munkánkat jól jellemzi, hogy 18 növényfajból közel 50 elismert fajtával rendelkezünk és 64 növényfajta fenntartó nemesítését végezzük. Intézetünk választékában megtalálhatók a klasszikus, térségre adaptált fajták ugyanúgy, mint az új kor követelményeinek megfelelő intenzív biológiai alapok. Ez utóbbi munkát segíti az intézet tevékenységi körében mára már meghatározóvá vált biotechnológiai laboratórium, ahol nemesítési eljárásokat támogató módszereket alkalmazunk, illetve fejlesztünk. A hazai vetésszerkezet az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben leegyszerűsödött, melynek kedvezőtlen hatásai a közelmúltban már több esetben jelentkeztek. Fontos cél a biológiai diverzitás fenntartása, melyben jelentős hangsúlyt kell fektetni a hagyományos, nagyüzemi növényektől eltérő, tájba illeszkedő fajok termesztési gyakorlatának kidolgozására. Ezek az úgynevezett alternatív növények Európában már jelentős vetésterülettel rendelkeznek, illetve termesztésük növekvő dinamikát mutat. Jelentőségüket tovább növeli, hogy egyes növénycsoportok kedvező táplálkozás élettani 2
szerepük révén egyre jelentősebb humán felhasználást generálnak. E növények tekintetében a DE AGTC KIT NYKI faj- és fajtaportfoliója európai szinten is egyedülálló, mely az intézet számára hosszú távon piaci előnyt jelenthet. A Kutató Intézet a hazai növénytermesztési kutatásokban sajátos térségi elhelyezkedéséből adódóan jelentős szereppel bír. Ennek legjobb példája a Westsik Vilmos által 1929-ben beállított homoki vetésforgó tartamkísérlet, mely Európa második legrégebbi vetésforgó kísérlete a rothamsted-i kísérlet után. A kutatási tevékenységek közül a homoktalajok hasznosításának kidolgozása is az intézet fő profilja közé tartozik. A talaj, mint természeti kincsünkkel való bánásmód meghatározza jelenünket, annál inkább jövőnket. Az utóbbi években kutatóintézetünkben egyre jelentősebb szerephez jut a természeti erőforrásokkal való tudatos gazdálkodás, a fenntartható mezőgazdaság elemeinek tanulmányozása, gyakorlati alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata. A Nyíregyházi Kutató Intézet múltja kötelez bennünket egy biztos alapokon nyugvó szakmai jövő kidolgozására. Ehhez kiváló hátteret biztosít a Debreceni Egyetem szervezeti keretein belül történő működés, mely lehetővé teszi az oktatásban és kutatásban az intézet jelentős mértékű részvételét, ezáltal feladatköreinek bővülését. Kutató Intézetünk fennállásának 85 éve alatt sok változáson ment keresztül. Intézetünk hírnevét a magyar mezőgazdaságban meghatározó személyiségek építették fel. Gondoljunk csak Westsik Vilmosra a homokjavítás atyja, a Tanár és Teichmann Vilmosra, a homoki növények kiváló ismerőjére. Jelenünkben ezt az örökséget tovább vállalva kell megfelelnünk a változó kor kihívásainak, melyben a Nyíregyházi Kutató Intézet továbbra is küldetésének megfelelően végzi feladatait. Zsombik László marketing igazgató, egyetemi adjunktus 3
1. A DE AGTC KIT Nyíregyházi Kutató Intézet rövid története, küldetése Zsombik László marketing igazgató, egyetemi adjunktus DE AGTC KIT, Nyíregyháza A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara 1927-ben Nyíregyháza város támogatásával létrehozta a Homokkísérleti Gazdaságot, mellyel alapvető cél volt a Nyírség sajátos ökológiai és edafikus viszonyaihoz történő alkalmazkodás. Ebben az időszakban a gazdálkodás, mint életforma meghatározó volt a térségben, ebből adódóan a Homokkísérleti Gazdaság szerepe is kiemelkedő volt. A ma is meglévő homokjavító vetésforgó kísérlet (1. ábra) Westsik Vilmos 1929-ben állította be országosan is elsőként vizsgálva homoktalajon a parlagoltatás, szalma-, istálló- és zöldtrágyázás, valamint a műtrágyázás talajtermékenységre gyakorolt hatását. E tartamkísérlet Európa második legrégibb vetésforgó jellegű kísérlete. 1. ábra. Westsik vetésforgó kísérlet (háttérben a Kutató Intézet) 4
Westsik Vilmos (2. ábra) mind hazánkban, mind külföldön egyedülálló szakirodalmi tevékenységet végzett a komplex gazdálkodás szempontjait szem előtt tartva. Munkásságának kiemelkedő része oktatói tevékenysége, mely során tudományos igényességgel adta át egyedülálló ismereteit a tájegységi gazdatársadalom számára. Munkássága megteremtette intézetünk szakmai alapját és hírnevét, neve összefort a homoktalajok racionális hasznosításának gyakorlatával, a parasztgazdálkodás szakmai és tudományos fejlesztésével. 2. ábra. Westsik Vilmos szobra a DE AGTC KIT Nyíregyházi Kutató Intézetben A megyében folyó nemesítői tevékenység kezdete (1929) Teichmann Vilmos (3. ábra) nevéhez fűződik. Megalapozója volt a hazai burgonyanemesítésnek, munkássága révén országosan is ismert burgonyafajták jöttek létre. A tájtermesztés adta lehetőséget felismerve, eredményes tevékenységet folytatott a rozs, homoki lucerna, szöszösbükköny, napraforgó és fehérvirágú csillagfürt nemesítése terén is. 5
Nevéhez fűződik a Kisvárdai Növénynemesítő Telep megszervezése. 3. ábra. Teichmann Vilmos szobra a DE AGTC KIT Kisvárdai Teichmann Telepen A Homokkísérleti Gazdaság jogutódjaként 1955-ben jött létre a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet. Ennek során a térségben működő kutatótelepeket integrálták és központi irányítás keretén belül végezték kutató munkájukat. Az integráció során a szántóföldi növénytermesztés és homoki gazdálkodás mellett az intézet gyümölcsnemesítéssel, gépesítéssel is egyaránt foglalkozott. A 60-as évek elejére a központosított intézet dolgozóinak létszáma 300 fölé nőtt. Megépült az intézet központi épülete Rimanóczy Jenő Ybl-díjas építész tervei alapján Nyíregyházán, talajtani és izotóp laboratóriummal, üvegházakkal, burgonya feldolgozó- és tároló építményekkel és magtárépületekkel. Az ez időbeli nemesítési tevékenység eredménye volt többek között a Kisvárdai rózsa fajta, mely a Gülbaba fajtával az 1960-70-es években a vetésterületek 80 %-át uralta. Ebben az időszakban indult meg az intézetben a korszerű vírusdiagnosztikai módszerek bevezetése, illetve tesztelési módszerek kidolgozása. Az 6
agrotechnikai kutatások során a homoki gazdálkodás szinte minden elemét vizsgálata az intézet. Az intézetben beállított tartamkísérlet 1966-ban csatlakozott az Egységes Országos Műtrágyázási Kísérlethez. Ebben az időszakban a környező gazdaságokkal szoros együttműködés jellemezte az intézetet, ahol a kutatási eredmények gyakorlatba ültetése folyamatosan megtörtént. 1971-ben tudománypolitikai okokból az intézet tevékenységét átszervezték, melynek hangsúlya elsősorban az agrotechnikai kutatások irányába tolódott el, ennek megfelelően az intézet neve Nyírségi Agrotechnikai Kutató Intézetre módosult. Ebben az időszakban az agrotechnikai kutatási tevékenységek mellett elsősorban burgonya, csillagfürt, rozs, napraforgó, illetve szöszösbükköny fajok nemesítése történt. 1975-ben minisztertanácsi határozottal a Nyírségi Agrotechnikai Kutató Intézetet megszűntette és minisztériumi határozottal a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat önelszámoló egységeként működő vállalati kutató intézetté szervezte át. Ezzel az átszervezéssel alakult ki intézetünk jelenlegi struktúrája, a kutatási és vetőmagelőállítási tevékenység ettől az időszaktól kezdve napjainkig Nyíregyháza, Kisvárda, illetve Nagykálló telepeken folyik. A Kutató Központ feladata az alapító határozatban rögzítve a növénytermesztési és kertészeti ágazat körébe tartozó növények nemesítése, fajtafenntartása, szaporítása, valamint a vetőmagtermesztés módszereinek továbbfejlesztésében elért eredmények elterjesztése. Ebben az időszakban az intézet jelentős számú fajta nemesítését és fajtafenntartását végezte több növényfaj esetében. Ezek közül kiemelkedik a burgonya, bab, zöldborsó, rozs, napraforgó, csillagfürt, lóbab, lucerna, szarvaskerep és fénymag nemesítése és fajtafenntartása. Az intézetben működő növénykórtani laboratórium, jelentős mértékben bővült. Ennek későbbi átépítésével korszerű biotechnológiai laboratórium kialakítása történt (4. ábra). 1992-ben a Földművelésügyi Minisztérium 30.063/1. számú határozatával a Kutató Központot a Debreceni Agrártudományi Egyetemhez integrálta és megbízta a tájkörzet ökológiai adottságai között biztonságosan termeszthető növényfajták nemesítésével és a homoktalajok komplex 7
hasznosításának kutatásával. A telephelyek megmaradtak, önálló gazdálkodást folytattak. 4. ábra. Mikroszaporítási munkafolyamat a DE AGTC KIT Nyíregyházi Kutató Intézet Növénybiotechnológiai laboratóriumában (Fotó: Romhány; Képen: Gyurján Zsuzsanna) A 2000-es években a Debreceni Egyetem integrálta az Agrártudományi Egyetemet, mely jelenleg is centrumként működik. Az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma egységesítette a kutatóintézeteket és tangazdaságokat (KIT), melynek részeként működik a Nyíregyházi Kutató Intézet (5. ábra). Az új szervezeti struktúrában a Kutató Intézet feladatai az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Térségre adaptált kertészeti és szántóföldi növények biológiai alapjainak fejlesztése, nemesítése. 2. Az intézetben nemesített növények fajtafenntartása, vetőmagelőállításának biztosítása. 3. Biotikus és abiotikus stressztoleranciára alapozott új fajták 8
nemesítése. 4. Korszerű biotechnológiai módszerek kidolgozása és alkalmazása, nemesítési eljárásokat könnyítő szerepének kihasználása, rezisztenica nemesítésben való részvétele. 5. Alternatív növények nemesítése, termesztéstechnológiájuk kidolgozása és adaptálása különböző ökológiai adottságú területeken. 6. Homoktalajok komplex hasznosításának kutatása, komplex talajerőgazdálkodási alternatívák vizsgálata, adaptálása. 7. Ökogazdálkodási kutatások, különböző ökogazdálkodási rendszerek értékelése. 8. Mezőgazdasági és kommunális melléktermékek hasznosítása. 9. Talajbiológiai vizsgálatok, talaj biotikus összetevőinek vizsgálata. 10. Szaktanácsadási tevékenység, az intézet régióban meghatározó szaktanácsadó szerepének visszaállítása. 11. Oktatás, képzés a Debreceni Egyetem AGTC keretein belül. 5. ábra. A DE AGTC KIT Nyíregyházi Kutató Intézet központi épülete 9
Intézetünk hosszú távú és jól működő kapcsolatokat ápol több külföldi kutatóintézettel, akikkel közös kutatási projekteket dolgoztunk ki. Határon átnyúló projektjeink keretein belül hosszú távú együttműködéseket dolgoztunk ki határmenti országok kutató és oktató központjaival. Intézetünk hosszú távú céljai az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Új fajok térségi termesztésbe vonásának vizsgálata, új adaptív genotípusok létrehozása. 2. Új molekuláris laboratórium felépítése, mellyel a térségben egyedülálló intenzitású biotechnológiai kutatások és versenyképes nemesítés indíthatók meg a jelenleg folyó kutatások mellett. 3. Meglévő fajtáink vetőmagbázisának bővítése, piaci jelenlétünk növelése. 4. A Debreceni Egyetem Agrár-és Gazdálkodástudományok Centrumában lévő különböző képzési szintekbe történő bekapcsolódás, mind oktatási, mind továbbképzési feladatokban. Intézetünk 85 éves fennállása során a térségben meghatározó szerepet töltött be. Reményeink szerint, a jelenleg dinamikusan változó körülményekhez való alkalmazkodási képességünk továbbsegít bennünket abban, hogy hosszú távon a magyar mezőgazdaságban és kutatásban az intézet múltjához méltó szerepet tölthessünk be. 10
2. Alapítóink 2.1. Westsik Vilmos (1883 1976) Korchma József Pozsony városától északkeletre, a Kiskárpátok tövében, Modorban született Westsik Vilmos 1883. március 3-án (1. ábra). Nagyatyja, Westsik János, Modor város erdőmestere, édesapja, Westsik Nándor, kereskedőinasként kezdte pályáját, később mint kiskereskedő dolgozott, és alapított családot. Kilenc gyermekből Westsik Vilmos a negyedik volt nyolcat nevelt fel. 1. ábra. Westsik Vilmos portréja Az akkori idők vidéki kisvárosában a kiskereskedés nem nyújtott elég jövedelmet egy nagy család megélhetéséhez, Westsik Nándor ezért gazdálkodással is foglalkozott. Eleinte haszonbérbe vett földet, később tulajdon földje is fokozatosan gyarapodott; 16 hold volt hegyi szőlő, 5 kat. 11
hold szántóföld és 5 kat. hold rét. A rét kihasználására állattenyésztésbe kezdett. A fiatal Westsik Vilmos már szülei kisgazdaságában is sokat tanult. Az 1890-es években az 5000 lakosú Modor város polgársága 450 fejőstehénnel rendelkezett. Jellemző, hogy Westsik Vilmos, mint 7-8 éves fiú, valamennyi tehenet ismerte, megmondta minden egyes tehénről, mennyi tejet képes adni naponta. A szabad természetet mindig szerette. Szenvedélyes madarász volt, röptében felismerte a madárfajtákat, tudta vonulásuk útját, azt, hogy milyen gyomokon, fákon keresnek táplálékot. A madárfogásban eredeti ötleteiből még a tapasztalt öreg pozsonyvidéki madarászok is sokat tanultak. A szülői háznál részt vett a szőlő- és gyümölcstermesztésben, a szántóföldek művelésében, a rétek ápolásában és az állattenyésztésben. E fiatalkori, sokoldalú érdeklődés során szerzett tapasztalatai későbbi munkásságára is hatással voltak, később szakirodalmi munkássága nemcsak a növénytermelés, hanem az állattenyésztés és gyümölcstermesztés problémáira is kiterjedt. Alapjában véve gyakorlati üzemtani szakemberré vált. Westsik Vilmos már elemi iskolai tanuló korában érdeklődött a gazdasági tudományok iránt, és ha tehette, szakkönyveket olvasott. De mivel a sok gyermek felnevelése tetemes költségeket igényelt, édesapjának nem volt anyagi lehetősége arra, hogy középiskolai tanulmányainak elvégzésére a pozsonyi gimnáziumba küldje. Szülővárosában tanult hát, az állami tanítóképző intézetben, 1898-tól 1902-ig. Tanítói oklevele kitűnő képesítést tartalmaz! A modori tanítóképző igazgatója, Linhárt Károly, kiváló szakember és pedagógus, Westsik Vilmos első nagy mestere volt. A modori tanítóképző elvégzése után Westsik Vilmos, mint okleveles tanító, 1902. októberében beiratkozott a keszthelyi Felsőbb Gazdasági Tanintézetbe, mely 3 évfolyamból állott. Itt szerzett gazdasági oklevelet 1905-ben, újra kitűnő képesítéssel. Keszthelyen nagy hatást gyakoroltak rá Diósgyőri Czakó Béla igazgató élvezetes üzemtani előadásai. Figyelemmel kísérte Fáber Sándornak, a növénytermelési tanszék tanárának, valamint Berger Lajosnak, a gyakorlati tanszék tanárának kísérleteit, amelyek mindenkor szigorú tárgyilagosságra törekedtek. Így indult Westsik Vilmos alapos elméleti tudással Keszthelyről a gyakorlati életbe. 1906. március hó 1-én lépett állami szolgálatba Kecskeméten, s az 12
akkori földműves iskolában mint gyakornok tanított. A kecskeméti földműves iskola igazgatója, Grasseli Miklós, igazi gazda-pedagógus volt, az egész vidéken ismerték kitűnő, népszerű gazdasági szakelőadásairól. Értett ahhoz, hogyan kell felkelteni a földművelők érdeklődését a gazdasági tudományok iránt. Westsik Vilmos tehát szakoktatásból sokat tanult Kecskeméten. 1907-ben tette le a tanári vizsgát. Tanári képesítése a középés alapfokú gazdasági szakiskolai oktatásra jogosította. 1908-ban az akkori Földművelésügyi Minisztérium gazdasági segédtanárrá nevezte ki. 1909 és 1910 elején Jászberényben tanított. Megismerkedett a jászberényi Peres-tanya tanítónőjével, Farkas Etelkával, aki felesége és munkájában hűséges segítőtársa lett. 1910 tavaszán újra Kecskeméten van. Az akkor létesült szaktanítóképző intézet gazdasági szaktanára lett. 1913-ban az árvaváraljai gazdaképző iskola vezetésével bízták meg. Ebben a szakiskolában akkor vezették be a szlovák nyelvű oktatást és minden gazdasági szaktárgyat szlovák nyelven adtak elő. Westsik Vilmos 1913-tól 1919-ig dolgozott itt. 1919 őszén családjával együtt Kiskunfélegyházára költözött, és mint gazdasági szaktanár, az állami tanítóképző intézetben kapott beosztást. Munkaköre kibővült: 1921-től kezdve megbízták Nagykőrös, Kecskemét és Kiskunfélegyháza városok, valamint a kiskunfélegyházi járás gazdasági felügyelői teendőinek ellátásával. Egy személyben gazdasági tanár és járási gazdasági felügyelő. E kettős munkakört 1924-ig töltötte be, mert az első világháborúban amelyet 1914-től 1918-ig közkatonaként küzdött végig elszenvedett kétszeri sebesülése miatt az év őszén ideiglenesen nyugalomba vonult, gazdasági felügyelői minőségben. 1928-ban nyerte vissza munkaképességét és 1929-ben megbízást kapott a nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaság vezetésére, amit gazdasági szaktanárként töltött be, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara szolgálatában. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara 1949-ben megszűnt, s az állam vette át a nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaságot. Ekkor Westsik Vilmos került a homokkísérleti gazdaság élére, mint állami kísérletügyi igazgató. 1952-ben pedig tudományos intézeti osztályvezetővé léptették elő. Ebben a minőségben dolgozott 1957-ben történt nyugalomba vonulásáig. 13
1929-től kezdve megszakítás nélkül Nyíregyházán dolgozik, s ezen idő alatt mind hazánkban, mind külföldön elismert intézetté fejlesztette a Homokjavító Kísérleti Gazdaságot. Eredeti vetésforgórendszerű kísérleteire nemcsak a hazai, hanem a külföldi tudományos intézetek is felfigyeltek. Az 1950-56-os években a Szovjetunióból is számos tudományos szakember kereste fel Nyíregyházán a Homokjavító Kísérleti Gazdaságot és cserélte ki tapasztalatát Westsik Vilmossal. Majdnem három évtizedes pontosan 29 éves nyíregyházi működése alatt a tiszántúli gazdaközösség nagy bizalommal viselkedet iránta, mert kísérletei mindig megbízhatóak és tárgyilagosak voltak. Ugyanakkor élt benne az igazi tudós alázata és lelkiereje: ha későbbi kísérletei ellent mondottak eredeti elgondolásának, képes volt arra, hogy felfogását a kísérletek eredményeinek alávesse. Mint minden tudomány, így a gazdasági tudomány is sokat fejlődött az utóbbi fél évszázadban. Westsik Vilmos is, mint fiatal szakember, több kérdésben elfogadta a gazdasági tudomány akkori álláspontját. De miután sok éves, szabatos kísérletei folyamán meggyőződött arról, hogy az Alföld különleges éghajlati- és talajviszonyai között egyet s mást módosítani kell, következetesen síkra szállt ezek keresztülvitele érdekében. Így fejlesztette ki az Alföldön a különleges homoki gazdálkodást. A gazdaközösség, valamint a gazdasági szervezetek több ízben adták tanújelét elismerésüknek Westsik Vilmos és az általa vezetett intézet iránt. Ennek a kitüntető bizalomnak tanújele a számos dicsérő okmány, melyeket a Homokjavító Kísérleti Gazdaság munka- és termelési versenyben, valamint nagyobb vidéki termelési kiállításokon való részvétel alkalmából nyert. Ezeken kívül négy arany oklevelet, melyet 1930-tól 1940-ig terjedő években kapott a gazdaság kiállított szakoktatási munkáiért és terményeiért. Az 1944. évi harcok alatt erősen megkárosodott kísérleti gazdaságot erélyes, szívós munkával olyan gyorsan helyreállította, hogy 1947-ben a Szabolcs megyei mezőgazdasági- és gyümölcstermesztési kiállításon a bíráló bizottság a Homokjavító Kísérleti Gazdaságot úttörő és példás szakoktatási munkájáért díszoklevéllel, kiállított terményeiért aranyoklevéllel tüntette ki. Ugyancsak 1947-ben a Kisvárdán megrendezett megyei kiállításon állami elismerő oklevelet kapott a gazdaság a 14
mezőgazdaság újjáépítése terén kifejlett odaadó munkájáért. 1952-ben újabb kitüntetés: a Szabolcs megyei kiállításon a bíráló bizottság díszoklevelet ítélt az intézetnek úttörő vetésforgórendszerű kísérleteiért. A megyei sikereket országos elismerés követi: 1956-ban az Országos Mezőgazdasági Kiállításon a gazdaság díszoklevelet és versenyérmet kapott országos viszonylatban kimagasló eredményt elért rozstermesztési kísérleteiért. Westsik Vilmos több éves, kitartó, önzetlen munkássága után nem maradt el az elismerés személyes kutató munkájáért sem. Nevelői és szakirodalmi munkássága elismeréseként 1928-ban az OMGE-től szakirodalmi kitüntetést, 1938-ban a Hangya Szövetkezettől Meskó Pál Szakirodalmi Kitüntetést és 1941-ben az OMGE-től Elek Henrik Alapítvány díjat kapott. A felszabadulás után a homoki gazdálkodásban elért eredményeiért, kimagasló kutató munkájáért, 1952-ben a Kossuth-díj arany fokozatával tüntette ki a kormány, ezt követte 1954-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrend, 1956-ban a Gabonatermesztési Érem, 1958-ban a Keszthelyi Gazdaság Tanintézet Aranyoklevele, 1961-ben a Tessedik Sámuel érdemérem, 1963-ban a Munka Érdemrend Vörös Csillag fokozata. Westsik Vilmos megkapta 1952-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, 1958-ban pedig doktori fokozatát. 1958-ban töltötte be állami szolgálatának 50. évét. Ez alkalomból a Földművelésügyi Minisztérium Budapesten díszértekezletet hívott össze, hogy a kormány tagjai és tudós társai méltatták hosszú évekre visszatekintő eredményes munkásságát. Westsik Vilmos életének 52 esztendejét szentelte a mezőgazdasági tudományok pontosabban a magyar homoki mezőgazdaság fejlesztésére és korszerűsítésére. Mint mindenkinek, aki nem elégszik meg a régi hagyományok követésével, hanem újat, jobbat akar, neki is gyakran kellett akadályokkal megküzdenie. Erős akarattal és kitartó munkával elérte célját: a homok terem. Westsik Vilmosnak, a homoki tudós -nak érdeme, hogy a magyar homoki mezőgazdaság elindult a haladás útján. 15
2.2. Teichmann Vilmos (1898-1967) Tőgyi Sándor 1898. október 29-én Usti mad Labernben (Csehország) született Teichmann Vilmos (2. ábra), a Kisvárdai Növénynemesítő Telep egykori vezetője és nemesítője. 2. ábra. Teichmann Vilmos portréja Szakképzettsége szerint mezőgazdasági mérnök (1926), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1959) tanulmányai befejezése után rövidesen Tornyospálcán az Eszenyi-féle Nemesítő Telep vezetője lett (1929), ahol korábban részt vett a telep alapításában és gyakorlatot szerzett a növénynemesítési munkában. Nemesítési tevékenységét már igen korán siker koronázta: 1930-ban a Gülbaba, 1933-ban a Margit, 1936-ban az Aranyalma burgonya fajták jöttek létre. 1942-ben lépett állami szolgálatba, 1943-ban szervezte meg a 16
Kisvárdán a Magyar Királyi Növénynemesítő Telepet, mely a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Nyíregyházi Kutató Központjának Kisvárdai Teichmann Telepeként ma is működik. Növénynemesítési tevékenységét a burgonya mellett itt kiterjesztette más növényfajokra is: 1943-tól rozs és csillagfürt, majd a II. Világháborút követően 1947-től szöszösbükköny, 1949-től lucerna, 1950-től napraforgó nemesítésével is el kezdett foglalkozni. 1951-ben kaptak állami elismerést a Kisvárdai rozs, a Kisvárdai szöszösbükköny fajták, 1954-ban a Kisvárdai napraforgó fajtát ismerték el, 1955-ben a Kisvárdai fehérvirágú édes csillagfürt, Lilla, a Boldogító és a Kisvárdai rózsa burgonya fajták kerültek előzetes elismerésre, 1960-ban pedig a Somogyi kifli és a Mindenes burgonya fajták. 1967-ben minősítették a Kisvárdai lucerna fajtát. Nemesítői sikerei mellett nagy figyelmet szentelt a fajtafenntartási tevékenységnek is, melyben kísérleti és termesztési tapasztalatait és a külföldi szakirodalmat felhasználva a legkorszerűbb módszereket alkalmazta. Legnehezebb feladata a burgonya fajtafenntartással volt. A burgonya olyan, mint a gyerek vallotta. Nem elég csak világra hozni. A burgonyát állandóan segíteni, védeni kell. Ezt célozza a fajtafenntartásos nemesítés. A Gülbaba a vírusos leromlás miatt többször veszélybe került. Teichmann háromszor javította fel legkedvesebb növényét, 1957-től új, korszerű szaporítási rendszert vezettek be javaslatára. Ennek eredménye volt, hogy 1965-ben a mintegy 200 ezer ha burgonya vetésterületünk 80-85%-án hazai fajta termesztése folyt. A biotechnológia fejlődésének hatására ma már lehetőség van arra, hogy a Teichmann által nemesített kiváló minőségi tulajdonságokkal rendelkező burgonya fajták vírusmentes szaporítóanyagát előállítsuk. A Debreceni Egyetem AGTC KIT Nyíregyházi Kutató Központ Biotechnológiai Laboratóriumában ezek a fajták in vitro génbankban megtalálhatóak és így mai is lehetőségünk van génforrásként való hasznosításukra. A burgonya mellett Teichmann többi örökségét is hasznosítjuk. Ma is elismert fajtaként fenntartjuk és forgalmazzuk a Kisvárdai szöszösbükköny -t Hugvillosa néven, valamint a Kisvárdai étkezési napraforgó fajtát. Az új rozs és lucerna fajtáink nemesítésénél génforrásként 17
használtuk Teichmann fajtáit. Teichmann Vilmos 1967. július 20-án halt meg. 1968. szeptember 24- én a Teichmann szobor ünnepélyes felavatásával egyidőben a Kisvárdai Telep felvette Teichmann Vilmos nevét. Emléktábla avatására is sor került, melyen az alábbi sorok olvashatók: Itt élt és dolgozott 1943-1967-ig Teichmann Vilmos növénynemesítő, e telep alapítója. Számos burgonya fajtával gazdagította a magyar mezőgazdaságot. Élete és munkássága legyen példakép utódai számára. A hagyományokat a Kutató Központ folyamatosan ápolja. Tiszteletére és a ma dolgozó nemesítő kollégák megbecsülése érdekében a Kutató Központ a növénynemesítés, fajtafenntartás területén kimagasló eredményeket elért ma dolgozó, hazai szakemberek számára születésének 100. évfordulóján 1998-ban Teichmann Vilmos Díj -at alapított. 18
3. Tudományos előadások 3.1. A transzgénikus (GM) fajták termesztésének helyzete a világon, az USA-ban, az EU-ban és hazánkban 3.1.1. Bevezetés Heszky László SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Genetika és Biotechnológiai Intézet Gödöllő A transzgénikus növények előállításának és fejlesztésének néhány évtizedes múltja van a világon. E rövid idő ellenére a GM-fajták már megjelentek a kereskedelemben, és globális termesztésük is jelentős növekedést mutat. 1982-83-ban, 30 évvel ezelőtt számoltak be különböző laborok, szinte egy időben akkor tudományos szenzációnak számító első transzgénikus növény előállításáról, az antibiotikum- (kanamicin-) rezisztens dohányról. 1985-86-ban jelentek meg az első közlemények, mezőgazdasági szempontból is jelentős tulajdonságokban módosított GM-növényekről. A világ vezető laboratóriumai a Nature és Science hasábjain számoltak be a vírus- és rovarrezisztens, valamint a herbicidtoleráns növényekről. 1995-ben az USA-ban köztermesztésbe kerültek az első GM-fajták. A két GM-paradicsom fajtát (puhulásában gátolt Flawr-Sawr fajta, és érésben gátolt Endless Summer fajta) követően, 1996-ban kereskedelmi forgalomba kerültek a ma is köztermesztésben lévő GM-szója, -gyapot, -repce és -kukorica fajták/hibridek. 1996-2011: A transzgénikus fajták globális termőterülete 16 év alatt 19
folyamatosan növekedett és elérte a 160 millió hektárt (1. ábra). 1. ábra. A transzgénikus növényfajták globális vetésterületének alakulása millió hektárban (1996-2010) (Clive James, 2010) 3.1.2. Globális GM vetőmagipar kialakulása (Heszky 2009, 2010/1, 2010/3, 2010/4, 2011/1, 2012/1) Az elmúlt 30 év legjelentősebb terméke a globális GM vetőmagipar kialakulása és megerősödése. A GM fajták termőterülete 1996-tól valóban gyorsan növekedett, a termesztett szántföldi GM növényfajok, illetve az alkalmazott géntechnológiai módosítások semmit sem változta (Clive 2011). A termőterület növekedés tehát nem az új tulajdonságokkal rendelkező GM fajtáknak, illetve fajoknak volt köszönhető, hanem az adott kétféle módosítás (herbicid tolerancia, rovar rezisztencia) és 4 növényfaj (szója, kukorica, gyapot és repce), GM fajtái globális terjesztésének. A világ jelenlegi 160 millió hektáros termőterületén csak 4 faj 2 féle új tulajdonsággal rendelkező GM fajtáit és hibridjeit termelik a gazdák (2. és 3. ábrák). 20
2. ábra. A négy legnagyobb területen termelt szántóföldi növény transzgénikus vetésterületének (ha) alakulása a világon 1996 és 2010 között. (Clive James, 2010) 3. ábra. A herbicid és rovar rezisztens GM növények globális vetésterületének (ha) alakulása (1996-2010) (Clive James, 2010) 21
A világ nemzetgazdaságai számára, viszont elgondolkodtató, hogy a közel 160 millió hektáron termesztett transzgénikus fajtáknak Kínát leszámítva - néhány globális cég (Bayern, Monsanto, Syngenta, Du Pont, Dow stb.) a tulajdonosa! A multinacionális vállalatok megjelenése teljesen új helyzetet teremtett a növénynemesítésben és a vetőmagiparban a 20. század végén és a 21. század elején. Ennek kiváltó oka, hogy a transzgénikus fajták, a génkonstrukciók és azok minden eleme, maga az ötlet és megközelítés is, globális szabadalommal védettek. Emiatt a hagyományos nemzeti vagy magán nemesítő cégeknek, esélyük sincs arra, hogy valaha is versenyképes saját fejlesztésű GM fajtát állítsanak elő. A szabadalmak ugyanis minden utat lezárnak, ami egy hasonló tulajdonsággal rendelkező fajta előállítást tenné lehetővé. A hagyományos nemesítés és vetőmagipar számára nem marad más lehetőség, mint a cég felszámolása, vagy szabadalomvásárlás. Ez utóbbinak a sikere viszont a jelenlegi szabadalom tulajdonosokkal való megegyezéstől függ, és mindenképpen kiszolgáltatottságot eredményez. A 20. században alkalmazott konvencionális nemesítés során ezek a korlátok még nem léteztek. A vetőmagipar minden résztvevője számára adott volt a lehetőség, hogy a konkurens cégekhez képest jobb fajtát állítson elő. Ezért is nevezték nagyon találóan a nemesítést művészetnek, melyben a nemesítő egyéni képességeinek, fantáziájának, kreativitásának rendkívül nagy szerepe volt. Az eddigi tapasztalatok viszont azt bizonyítják, hogy ennek a korszaknak vége. Ma már egyértelmű, hogy a transzgénikus fajták gazdasági jelentőségéből adódó extra profit megszerzése, és ezzel a globális GM vetőmagpiac irányítása néhány korábban csak vegyszert, gyógyszert, vagy hadianyagot gyártó multinacionális cég kezébe került. 3.1.3. Transzgénikus fajták termesztésének tapasztalatai az USA-ban (Heszky 2012/2) A jelenleg is termesztésben lévő GM kukorica, gyapot és szója fajták termesztésének 2011-ben már 16 éves múltja volt az Egyesült Államokban. 22
A transzgénikus fajták termőterülete az USA-ban jelenleg már megközelítette a 70 millió hektárt. A termőterület meredeken növekedett 1996 és 2011 között. (4. ábra). Az ábra azt mutatja, hogy a vizsgált 3 növényfaj (kukorica, szója, gyapot) GM fajtái, az adott faj termőterületének hány százalékát foglalják el. Az ábra szerint a GM fajták aránya az adott faj teljes termőterületének százalékában, 2011-ben az USA-ban elérte a 94%-ot a szójánál, 73%-ot a gyapotnál és 65-72 %-ot a kukoricánál. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a GM fajták az USA-ban elismerésre méltó karriert futottak be az elmúlt 15 évben. Ez önmagában is fontos bizonyítéka a kezdeti sikereknek. 4. ábra. A szója, a kukorica és a gyapot transzgénikus (GM) fajtái termőterületének gyors és folyamatos növekedése az Egyesült Államokban 1996 és 2011 között (Crops in Crisis Genetically Modified Seeds and Super Weeds, www.madmikesamerica.com) 3.1.3.1. Engedélyezési eljárás az USA-ban Alkalmazott megközelítés, Európától eltérően a lényegi azonosság elvére alapul (substantial equivalence principle). A lényegi azonosság elve alkalmazásakor azt kell bizonyítani, hogy 23
van, vagy nincs lényeges különbség a GM és a hagyományos növények fenotípusában, agronómiai tulajdonságaiban és beltartalmában.. A lényegi azonosság elvét sokan támadják és különösen a transzgénikus növények vonatkozásában elfogadhatatlannak tartják. Szerintük a lényegi azonosság kinyilvánítása nem pótolja a biztonsági elemzéseket és vizsgálatokat. A lényegi azonosság elvének alkalmazása a GM növényfajtákra és a belőlük készült élelmiszerekre, az engedélyezés (Food and Drug Agency, FDA) szempontjából azt jelenti, hogy azok nem igényelnek külön szabályozást és vizsgálatokat, a hagyományos nemesítéssel előállított fajtákból készült termékekhez képest. Az engedély kiadása is rövid időt (25 hónap) igényel. A Nemzeti Tudományos Akadémia közlemények sorozatában is (National Academy of Sciences Reports) kifogásolta ezt az eljárást, ami szerinte nem elég szigorú, átfogó és átlátható (Slater és mts. 2003). A lényegi azonosság elve alkalmazásának magától értetődő következménye volt, hogy az USA-ban nem tettek különbséget a GM és a hagyományos fajták termesztése, kereskedelme és felhasználhatósága (pl. élelmiszer) között. Az USA-ban ezért - Európától eltérően napjainkig fel sem merült az együtt termesztés vagy koegzisztencia problémája. Ez az oka annak is, hogy az USA nem tud GMO-mentes kukoricát, vagy szóját exportálni. Napjainkban, viszont a farmerek drágábban (prémium) tudják eladni a GMO-mentes termésüket. Ha figyelembe vesszük, hogy a hagyományos fajta vetőmagja olcsóbb a GMO-nál, akkor már érthető az NRC (National Research Council) álláspontja és félelme, nevezetesen, hogy a gazdák az USA-ban a jövőben visszatérhetnek a hagyományos fajták termesztéséhez. A GM fajták szántóföldi kipróbálása az USA-ban már az 1980-as évek második felében elkezdődött. Az engedélyezési eljárást folyamatosan egyszerűsítették, végül USDA 1997-ben tovább enyhítette a kibocsátással járó követelményeket azzal, hogy a szántóföldi kísérletek előzetes engedélyezését is eltörölte, csak bejelentési kötelezettséget írt elő. Ennek az eljárásnak hiányossága, hogy nem számol a tartós termesztés során felmerülő problémákkal, például a rezisztens gyomok és rovarok kialakulásával, valamint a génáramlás és génmegszökés lehetőségével. 24
Ennek következtében fordulhatott elő 2010-ben, hogy a Szövetségi Bíróság megtiltotta a Monsanto GM cukorrépa és lucerna fajtáinak termesztését, mert szerinte az USDA nem kellően megalapozott vizsgálatok alapján adta ki az engedélyt (http://www.fwi.co.uk/articles/28/09/2009/118012/us -court-over-turns- GMO-sugar-beet-approval.htm). Az elmúlt évben, 2011-ben a Szövetségi Bíróság példátlan döntést hozott az USA történetében, amikor elrendelte a GM cukorrépa megsemmisítését! (http://www.tgdaily.com/opinion-features/52946-judgeorders-monsanto-gmo-sugar-beets-destroyed). A bírósági döntést követően az USDA kidolgozott egy olyan rendszert, melynek alkalmazása lehetővé teszi, hogy a farmerek 2012-től újra vethessenek GM (Roundup Ready) cukorrépát. Végeredményben az USA hatóságai most kezdik komolyan venni azokat a kockázatokat, melyeket az EU már a 90-es évektől kezdve figyelembe vesz, továbbá most szembesülnek az egyre erősödő GMO ellenes zöld és környezetvédő civil mozgalmakkal és szervezetekkel. 3.1.3.2. USA Nemzeti Tudományos Tanácsa értékelése A transzgénikus (GM) növények 15 éves termesztési tapasztalatait az USA Nemzeti Tudományos Tanácsa (National Research Council) által megjelentetett összefoglaló értékelés kiválóan és reálisan, a problémákat nem eltitkolva mutatja be, melyet kivonatosan csak a lényeget kiemelve ismertetek. A Bizottság által készített anyagot az NRC A géntechnológiával módosított gazdasági növények hatása a farmok gazdálkodásának fenntarthatóságára az Egyesült Államokban (The Impact of Genetically Engineered Crops on Farm Sustainability in the United States) című kiadványban jelentette meg 2010-ben. A kiadvány az USA farmereinek szintjén vizsgálta a GM fajták termesztésének hatékonyságát. Az elemzéseket ezért csak három területen (környezeti-, gazdaságossági- és szociális hatások) végezték. Fontosabb megállapításaik (1-9) a következők: 25
Környezeti hatások 1/ A glifozát rezisztens GM fajták alkalmazása során a felhasznált herbicidek mennyisége nem csökkent, mivel a farmerek a korábban használt hagyományos herbicideket glifozátra cserélték (5. ábra). Az ábra a GM szója esetében kiválóan szemlélteti, hogy a GM fajták termőterületének növekedésével párhuzamosan, emelkedett a felhasznált glifozát hatóanyag mennyisége is. A hagyományos herbicidek felhasználása pedig folyamatosan csökkent. Hasonló tendencia volt megfigyelhető a herbicid rezisztens GM gyapot és kukorica esetében is. A kukorica övben, figyelemmel a kukorica és szója vetésváltásra, amennyiben mind a két faj GM fajtáit termesztették a farmerek, az a glifozát folyamatos használatát eredményezte éveken keresztül és megszakítás nélkül. A glifozát gyomirtószer domináns herbiciddé válása a földeken ezért idővel csökkentette a gyomirtás hatékonyságát. Ennek legfontosabb oka a glifozát rezisztens gyomok, illetve glifozátra kevésbé érzékeny gyomtársulások megjelenése volt. A kialakult helyzet arra kényszerítheti a gazdákat, hogy visszatérjenek, a korábban alkalmazott gyomirtási technológiákra. A Bizottság szerint az elmúlt 15 évben 8 új glifozát rezisztens gyomfaj jelent meg az USA-ban. A herbicid rezisztens gyomok gyors megjelenésének és terjedésének lassítása céljából alternatív technológiai megoldásokat javasolnak, mint pl. különböző herbicidek rotációja és eltérő alkalmazási sorrendje, több herbicid keverékének egyidejű kijuttatása, vegyszeres és mechanikai gyomirtás váltakozó alkalmazása, betakarítás során a gyommag szóródás csökkentése, gépek tisztítása stb. 2/ A herbicid rezisztens GM fajták termesztése lehetőséget adott a farmerek számra, hogy a mechanikai gyomirtás helyett - ami rontotta a talaj szerkezetét és növelte az erózió veszélyét olyan konzerváló talajművelést (conservation tillage) vezessenek be, mellyel megőrizhető a talaj szerkezete, megköthető az esővíz stb. A környezetkímélő talajművelési mód a conservation tillage aránya sokkal nagyobb volt a GM fajtákat termesztő farmokon, a hagyományos fajtákat termesztő 26
gazdákhoz képest, mely javította a gazdálkodás fenntarthatóságát. Ez a kombináció (GM fajta+konzerváló talajművelés) adja a GMO termesztés egyedüli, és legjelentősebb pozitív környezeti hatását. 5. ábra. A herbicid toleráns transzgénikus szója fajták termőterületének és a hagyományos, valamint a glifozát gyomirtószerek felhasznált mennyisségének alakulása az USA-ban 1996 és 2008 között. (National Research Council 2010) 3/ A rovar rezisztens GM fajták termesztése a kukorica és gyapot esetében csökkentette a peszticid felhasználást, ennek oka, hogy a rovarirtó szer hatóanyagát a GM növény termeli. A technológia előnye, hogy a GM növény által termelt toxin specifikusan csak a célzott kártevőt pusztítja el. A Bt. kukorica (rovar rezisztens) hibridek termőterülete növekedésének következményeként, 1996 óta folyamatosan csökkent a rovarölőszerek felhasználása (6. ábra). A technológia hasznosságát a rezisztens gyomokhoz hasonlóan - a rezisztens rovarok megjelenése csökkentette, ami azonban sokkal lassúbb folyamatnak bizonyult, mint a rezisztens gyomoké. Ennek oka, hogy a rezisztencia recesszív tulajdonság, tehát csak a homozigóta egyedeket nem képes a GM növény elpusztítani. 27
6. ábra. Rovar rezisztens transzgénikus (Bt) kukorica hibridek termőterületének és a rovarirtószerek felhasznált mennyisségének alakulása az USA-ban 1996 és 2008 között. (National Research Council 2010) A homozigóta egyedek számának csökkentése, illetve a heterozigóták arányának növelése céljából dolgozták ki a nagy dózis/menedék (high dose/refuge-resistance) termesztési módot. A technológia betartását a Környezetvédelmi Hatóság (Environmental Protection Agency, EPA) írta elő. Ennek ellenére mind a két kukorica kártevő esetében (kukoricamoly és a kukorica bogár) a rezisztens populációk már megjelentek az USA egyes államaiban. 4/A génáramlás a rokonfajok irányába a vizsgált 3 faj (kukorica, gyapot, szója) esetében nem jelent problémát az USA-ban, az ivarosan kereszteződő fajok hiánya miatt. A GM fajták termőterületének növekedésével azonban egyre nagyobb problémát jelent a génáramlás az azonos faj hagyományos fajtáira, abban az esetben, ha a farmer a hagyományos fajtákból, GMO-mentes termést, vagy bioterméket akar előállítani. A Bizottság a probléma megoldása érdekében ezért célszerűnk tartja a még elfogadható GM tartalom hivatalos meghatározását a hagyományos-, vagy biotermékekben. 28
Gazdaságossági hatások 5/ A GM fajtát termesztő gazdák egy része jelentős haszonra tett szert, főleg a GM termesztés első éveiben. A haszon realizálhatósága, illetve mértéke sok tényező függvénye. A GM vetőmag drágább, mint a hagyományos, mert azt licensz díjak terhelik, melyek célja a GM fajtákat előállító cégek költségeinek, és a profitjuknak a fedezése. A GM fajta önmagában nem terem többet, mint a hagyományos fajták, csak abban az esetben, ha a gyomosodás, illetve a rovarkártétel az adott területen jelentős. A GM fajta új módosított tulajdonságai csak ez utóbbi esetekben érvényesülhetnek. Ekkor a nagyobb termés viszont növeli a jövedelmet. A rovar rezisztens GM fajták esetében megspórolható a vegyszer (peszticidek) és a kijuttatás költsége, ami szintén profit növelő tényező. Természetesen ezek kedvező hatása csökken a rezisztens gyomok és rovarok megjelenésével. A GM fajták termesztése javítja a termésbiztonságot, ami globális méretekben növeli az adott fajban az adott évben a világon megtermelhető termés mennyiségét. Ez viszont árcsökkenést eredményezhet, ami tovább ronthatja a GM fajták termesztésének gazdaságosságát. A vizsgált időszakban az előzőekben említett gazdasági, az I. pontban említett környezeti, és a III. pontban említendő szociális feltételek, valamint hatások folyamatosan változtak. Emiatt a GM termesztés kiadásai és bevételei, végeredményben a tényleges haszon nehezen határozható meg. A Bizottság további kutatásokat, elemzéseket tart szükségesek a folyamatok a valós feltárása érdekében. 6/ Nem teljesen ismert, hogy a GM fajták termesztése a jövőben hogyan befolyásolja a termékek árait. Az a tény, hogy az USA-ban a kukorica, a szója, és a gyapot termőterületének 72-94 %-án már GM fajtákat termesztenek (4.ábra), csökkentette a farmerek nyereségét, a GM termesztés kezdeti időszakához képest. Kevés kutatás foglalkozik azzal, hogy a fejlődő országokban való terjedés (globális termesztés növekedése), milyen mértékben csökkenti a világpiaci keresletet vagy növeli a kínálatot, és az milyen mértékben fogja befolyásolni a GM 29
termékek árait. 7/ A GM fajták termesztésének hatása a nem GM fajtát termesztőkre ismert (pl. génáramlás), de a kép vegyes és nem alapul adekvát kutatásokra. Az biztos, hogy a GM kukorica és GM szója legnagyobb vásárlói az állattenyésztők. Az állattenyésztés költségeinek viszont 50%-át a takarmányozás teszi ki, ezért érdekeltek az árak csökkentésében, különösen a GM fajták vonatkozásában, figyelemmel azok termesztésének előnyeire. A GM kukorica gombás (Fusarium) fertőzöttsége a rovarkártétel hiánya miatt - viszont jóval kisebb, mint a hagyományos kukoricáé, mely növelheti értékét egészségügyi szempontból mind az állattenyésztésben, mind az élelmiszertermelésben. A rovar rezisztens GM fajták termesztésének következtében csökken a kártevők mennyisége egy adott területen, ami a nem GM fajtákat termelő gazdák számra is előnyt jelent. Problémát jelentenek viszont számukra is a GM termesztés miatt megjelenő rezisztens gyomok és kártevők. A legnagyobb problémát a GM fajtákat használó és nem használó gazdák között a génáramlás és génmegszökés jelenti. A transzgén fizikai keveredés és biológiai génáramlás különböző formáin keresztül juthat át a hagyományos (nem GM) fajtákba. A GM fajták termőterületének növekedésével ez a probléma megoldhatatlannak tűnik, különösen a hagyományos- és biotermékeket előállítók számára, akik a GMO mentes árujukért magasabb árak miatt, az utóbbi időszakban nagyobb hasznot tudnak realizálni. Szociális hatások 8/ Korábbi kutatások eredményei, melyek a különböző új technológiák bevezetése szociális hatásaival foglalkoztak azt valószínűsítik, hogy a GM fajták elterjedésének is vannak előnyös és hátrányos következményei. Sajnos azonban a szociális hatások még a legfontosabb résztvevőkre (GM fajtát termesztők, GM fajtát nem termesztők és GM terméket felhasználók) sincsenek pontosan meghatározva és elemezve. 9/ Sajnos nagyon kevés kutatás foglalkozik azzal, hogy milyen 30
hatással lesz a GM fajták vetőmagjait előállító cégek koncentrációja és globalizációja, a termesztéssel kapcsolatos előnyökre, a haszonra, a kultúrnövények genetikai diverzitására, a vetőmag árakra, a farmereknek a termesztéssel kapcsolatos döntéseire és lehetőségeire. A 20. században az USA vetőmagipara családi tulajdonú kis cégekből állt, amik az egyetemi kutatók által nemesített fajtákat szaporították és jutatták a vetőmagpiacra, ahol már akkor is a nagy vállalatok voltak a meghatározó szereplők. A géntechnológia alkalmazásával ezek a vállalatok minden feladatot (nemesítés, szaporítás és kereskedelem) maguk végeznek és a termékeiket szabadalommal védik. A problémát az jelenti, hogy ezek a globálissá fejlődött vállalatok néhány fontos, nagy területen termesztett un. kozmopolita növényen (kukorica, szója, repce, gyapot) kívül, nem állítottak elő és nem hoztak forgalomba GM fajtákat a kisebb jelentőségű kultúrnövényekből. Ennek oka az, hogy ezekbe való befektetés, figyelemmel a korlátozott kereskedelmi forgalmukra, számukra nem lenne gazdaságos. Az egyetemek és kisebb cégek átvennék ezt a feladatot, azonban erre nincs lehetőségük a szabadalmi védelem miatt. 3.1.3.3. Összefoglalva, a legfontosabb megállapítások és ajánlások lényege A géntechnológia környezeti és gazdasági előnyökkel és haszonnal járt a transzgénikus fajtákat termesztő farmerek számára az USA-ban. Ez a haszon azonban nem egyforma mértékben jelentkezett és idővel csökkenő mértékű volt. Az előnyök és problémák a jövőben valószínűleg növekedni fognak a technológia fejlesztésének, új növényfajok, új módosított tulajdonságok bevezetésének és alkalmazásának következtében. Az Egyesült Államokban ezért széleskörű összefogásra van szükség, melyben fontos szerepük lesz a szövetségi és állami kormányzati hatóságoknak, a magánszektornak, egyetemeknek, farmerek különböző szervezeteinek, állami és magán kutató és fejlesztő intézményeknek, a 31
Bizottság által feltárt és a kiadványban összefoglalt problémák megoldása, valamint hiányosságok pótlása céljából. 3.1.4. Transzgénikus fajták termesztésének helyzete az EU-ban (Heszky 2012/3) A GM fajták termesztése 1995-ben kezdődött az USA-ban és termőterületük 2011-ben megközelítette a 70 millió hektárt. Ezzel szemben Európában a GM fajták termesztése szinte el sem kezdődött, termőterületük 2011-ben is csak 100 ezer hektár körüli volt. Ez az óriási eltérés a GM fajták termesztésének és felhasználásának kockázatával kapcsolatos alapvetően eltérő szemlélettel, illetve az európai lakosság elutasító álláspontjával magyarázható (7. ábra). 7. ábra. A GM fajták elfogadottsága és elutasítottsága az EU tagországaiban (Darvas,B és Székács A: 2010, Biokontrol 1/1, 13-23.) Alkalmazott megközelítés, az USA-tól eltérően elővigyázatosság elvére alapul (precautionary principle). Az elővigyázatosság elve a lehetséges kockázatokból indul ki, 32
függetlenül attól, hogy az bizonyítva van vagy nincs. Mivel szinte lehetetlen a GM fajták termesztésének és a belőlük készült élelmiszernek minden lehetséges negatív következményét előre kiszámítani (megjósolni), nagyon sokan ezt a megközelítést tudomány és technológia ellenesnek tartják. 3.1.4.1. GM fajták engedélyezése az EU-ban Az EU-ban a GMO engedélyezési eljárásban résztvevő fontosabb hatóságok az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA, European Food Safety Agency). Munkáját segíti a Pármai referencia labor (Közös Kutatási Központ, JRC, Joint Research Center), melynek a feladata a bejelentett módosítások pontos molekuláris azonosítása, és a szükséges ellenőrző vizsgálatok végzése. Irányító egységei részben Belgiumban, Brüsszelben, részben Olaszországban (Ispra) vannak. Munkájukat további 5 tudományos intézet segíti: Belgiumban (Geel), Olaszországban (Ispra), Németországban (Karlsruhe), Hollandiában (Petten) és Spanyolországban (Sevilla). Az EFSA tudományos és szakmai véleményt ad, a termesztehetőségről, az élelmiszerként, vagy élelmiszeripari alapanyagként, illetve takarmányként való felhasználhatóságról. Véleményét az EFSA megküldi az EU Bizottságbak ((European Council EC). A EC azt kiküldi tagországok képviselőiből álló un. Állandó Bizottságnak. Amennyiben ez a Bizottság elfogadja az EFSA javaslatát, akkor az érvénybe lép. Amennyiben nem fogadja el, akkor az élelmiszerek vonatkozásában az ügy visszakerül az EU Bizottsághoz, a termeszthetőség esetében pedig továbbítják a tagországok szakminisztereiből álló, Miniszterek Bizottságához (Council of Ministers). Ők újra szavaznak. Amennyiben nem születik döntés, mert nincs kétharmados többség, akkor az ügy visszakerül az EU Bizottsághoz. Végül az EC dönt. Az elővigyázatosság elvének alkalmazása az EU-ban, és az arra épülő komplikált adminisztráció rendkívül hosszúra nyújtja az engedélyezési eljárást, ami átlagosan 3-4 év (45 hónap). 33
3.1.4.2. GMO fajták termesztése az EU-ban Az engedélyezési eljárás bonyolultsága után nem meglepő, hogy az elmúlt 15 évben az EU-ban összesen csak két szántóföldi növényfaj 1-1 géntechnológiai módosítását engedélyezték termesztésre. 2011-ben csak a MON 810 génkonstrukciót tartalmazó, moly rezisztens GM kukorica hibridek és a BASF kutatói által előállított genetikailag optimalizált keményítő tartalmú burgonyafajta az AMFLORA voltak termeszthetők. A GM szója, repce, gyapot fajták, vagy pl. a bogár rezisztens GM kukorica hibridek termesztése engedély hiányában - jelenleg tiltva van, hasonlóan tiltott a közvetlenül fogyasztható kertészeti növények (zöldségnövények vagy gyümölcsfajok, paradicsom, alma, szőlő stb.) GM fajtáinak termesztése is. A MON 810 GM kukorica hibridet 1998-ban engedélyezték, amit 2008-ban meghosszabbítottak. Az EU 27 tagállamából jelenleg 6-ban (Spanyolország, Portugália, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia) termelik, az adott ország termőterületének 0,15-2,4 %-án. A termőterület összesen nem éri el a 100 ezer hektárt, ami az EU termőterületének csak 0,05 %-a. Az EU tagországai közül 9 ország (Németország, Olaszország, Franciaország, Ausztria, Görögország, Luxemburg, Magyarország, Szlovénia és 2011-től Bulgária) viszont tilalmat léptetett életbe (8. ábra). Az AMFLORA GM burgonyafajta 2010-ben kapott termesztési engedélyt termesztése nem bizonyult hosszú életűnek az EU-ban. 2011-ben Cseh- Német- és Svédországban termesztették 16 hektáron. Talán emiatt is az előállító BASF cég 2012 januárjában közölte, hogy a géntechnológiai fejlesztéseit nem kívánja Európában folytatni, és visszavonja az AMFLORA kereskedelmi forgalmazását is (Heszky 2010/2). 3.1.4.3. EU specialitások 3.1.4.3.1. GMO kísérletek megsemmisítése Európában, az USA-tól eltérően már az 1990-es évek elején 34