A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban Dienes Ferenc, a Központi Statisztikai Hivatal vezető tanácsosa E-mail: Ferenc.Dienes@ksh.hu A tanulmány a szórakoztató, az irodalmi és a művészeti alkotások állóeszközként történő elszámolásának módszertanába ad betekintést. A szerző bemutatja, milyen sajátos jellemzőkkel rendelkezik az eszközöknek ez a csoportja, hogyan és milyen feltételekkel válhatnak gazdasági javakká. Ismerteti azokat az egységes, nemzetközi módszertani előírásokat, melyek az elszámolás során alkalmazandók, majd számszerű példákon keresztül szemlélteti a hazai gyakorlatban használt eljárásokat. Végül kísérletet tesz arra, hogy kijelölje a további módszertani fejlesztések lehetséges irányait. TÁRGYSZÓ: Nemzeti számlák. Kultúrstatisztika.
Dienes: A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 553 A szórakoztató, az irodalmi és a művészeti alkotások eredeti példányainak (a továbbiakban eredeti példányok) értékét már a nemzeti számlák előző változata (ESA 1 1995) szerint is állóeszközként kellett kimutatni a nemzeti számlák rendszerében. Az eredeti példányok sajátosságai, ebből fakadóan a becslés során felmerülő bizonytalanságok dilemmák elé állították a statisztikusokat. Ez szükségessé tette, hogy létrehozzanak egy nemzetközileg egységes standardot, mely részletesen szabályozza az elszámolás gyakorlatát. A magyar statisztika alkalmazza az egységes szabályozásban foglaltakat. Az eredeti példányok becslése a hazai gyakorlatban még csak néhány éves múltra tekint vissza, a nemzeti számlák számára merőben új terület felfedezése az Eurostat szakértőivel történő szoros szakmai együttműködésben történt. A dolgozat célja, hogy bemutassa, hol tart napjainkban az eredeti példányok elszámolásának hazai gyakorlata, és milyen módszertani keretek adnak támpontot a becslések elkészítéséhez. A tanulmány három részből áll. Elsőként specifikálja az eredeti példányok azon sajátos tulajdonságait, amelyek kijelölik ezen eszközök helyét a gazdasági eszközök között, ugyanakkor szükségessé teszik az általánostól eltérő becslési módszerek kidolgozását. Ezt követően ismerteti az eredeti példányok elszámolására vonatkozó egységes európai módszertani szabályozás tartalmát. Végül bemutatja a becslés hazai gyakorlatát. 1. Az eredeti példányok mint gazdasági javak Az eredeti példányok a szellemi tulajdonú eszközök csoportjába tartozó gazdasági javak. A szellemi tulajdonú eszközök súlya a modern gazdaságokban jelentős, és várhatóan jelentőségük a jövőben dinamikusan nőni fog, így a statisztika is egyre nagyobb figyelmet kell, hogy szenteljen a témának. Számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, melyek megkülönböztetik őket a többi állóeszköztől, és ez indokolja, hogy statisztikai számbavételük során sajátos megfontolásokat érvényesítsünk. Az eredeti példányok jellemzően egyedi eszközök, nem tipizálhatók, sokszor házon belül, a gazdálkodó egység saját kivitelezésében készülnek. A számbavételt ez annyiban nehezíti, hogy amennyiben meg szeretnénk határozni ezen eszközök értékét, nehezen támaszkodhatunk a piaci árra mint fő értékmérőre, hiszen ezen eszközök ritkán képezik tárgyát piaci cserének, és egyediségük folytán legtöbbször nem 1 ESA (European System of Accounts): Nemzeti Számlák Európai Rendszere.
554 Dienes Ferenc hagyatkozhatunk hasonló termékek árinformációira sem. Az eredeti példányokra mint a szellemi tulajdonú eszközökre általában jellemző, hogy könnyen sokszorosíthatók, és ezek a sokszorosított példányok önállóan is adásvételnek, cserének tárgyai lehetnek. Ez a tulajdonság két fontos következményt von maga után: először is, annak érdekében, hogy az eredeti példány tulajdonosa gazdasági érdekeit érvényesíteni tudja, és megtérüljön az eszköz előállítási költsége, a jog erejénél fogva biztosítani kell, hogy más azt engedély nélkül ne használhassa, ne sokszorosíthassa. Ezt nevezzük copyright-jognak, és ez az a jog, ami az eredeti példányt gazdasági értékkel ruházza fel. A copyright-jog nélkül az eredeti példány szabad jószággá válna, és mint ilyent a nemzeti számlák sem tekintené gazdasági eszköznek. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az eredeti példány gazdasági értelemben a rá vonatkozó hasznosítási jogok összességének felel meg, mely egy vagy több tulajdonos között oszlik meg, és mely jogosultságokkal szabadon rendelkeznek. A könnyű reprodukálhatóság másik fontos következménye, hogy a házon belüli hasznosítás mellett, vagy azt helyettesítve a másolatok eladása, használatra történő átengedése gyakran jövedelmet termel a gazdasági tulajdonosnak. A másolatok elkészítése és használatba adása nem csökkenti az eredeti eszköz értékét, sőt, sok esetben ezek mennyisége határozza meg azt. Maga a reprodukálás joga egyik az előzőkben említett jogok közül, mely szintén tárgya lehet a piaci cserének. Ebben az esetben, amennyiben a gazdasági tulajdonos a sokszorosítás jogát részben vagy egészben átengedi, lemond az eszköz egy potenciális jövedelemtermelő képességéről, ami csökkenti a tulajdonában maradó eszköz értékét. Ezt a nemzeti számlákban az eszköz egy részének vagy akár egészének értékesítéseként kezeljük. Az európai statisztikai rendszerben az ESA 1995 szerint is felhalmozásként kellett kimutatni az eredeti példányok előállítását, azonban az előzőkben említett egyedi tulajdonságok rendkívül megnehezítették a nemzetközileg összehasonlítható, megbízható becslések elkészítését. A legnagyobb problémát az eszköz értékének meghatározása jelentette, hiszen ahogy már szó volt róla, a piaci csere által nyújtott árinformáció csak ritkán áll rendelkezésre. Ugyanakkor az eszköz élettartama alatt különféle módon, akár párhuzamosan többféle formában hasznosítható (egy zeneművet kiadhatnak egyszerre CD-n és játszhatják koncerten), ez nehezíti a számbavételt, és növeli annak a kockázatát, hogy ugyanazt az eszközt többszörösen is elszámoljuk felhalmozásként. Az ESA 2010 nagy hangsúlyt fektet a szellemi tulajdonú eszközök mérésére (hiszen az egyik legjelentősebb módszertani változás a kutatás-fejlesztési tevékenység eredményének felhalmozásként történő elszámolása). Az eredeti példányok elszámolását illetően nem változtatott a módszertani előírásokon, és az eszközt a következők szerint definiálja: eredeti filmek, hangfelvételek, kéziratok, magnetofonszalagok, modellek stb., amelyekre színházi előadásokat, rádió- és televízió-műsorokat, zenei előadásokat, sporteseményeket, irodalmi és művészeti alkotásokat stb. rögzíte-
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 555 nek, vagy amelyek ilyen alkotásokat tartalmaznak. A saját felhasználásra előállított művek is ide tartoznak. Előfordul, például filmek esetében, hogy több eredeti példány van. (ESA [2010] 7.1. melléklet.) Érdemes észrevenni, hogy az ESA itt fizikai eszközként említi az eredeti példányokat, de tartalmilag nem a fizikai hordozó, hanem az azon tárolt tartalom sőt gazdasági értelemben még inkább az adott tartalom hasznosításának joga képvisel értéket. Ezek együttes fennállása biztosítja, hogy az eszköz gazdasági hasznot hozzon a tulajdonosának. Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy az eredeti példányokat gazdasági szempontból megfeleltethetjük a rá vonatkozó hasznosítási jogok összességének, akkor belátható, hogy a jogszabályok, melyek ezeket a jogokat tartalommal ruházzák fel, közvetlen hatással lehetnek az eszköz értékére. A copyright-jogok tekintetében, bár a nemzetközi jog nem teljesen egységes ezek szabályozásában, a használt definíciók és fogalmak összhangja lehetővé teszi, hogy erre alapozva a statisztika képes legyen nemzetközileg összehasonlítható, egységes módszertan szerinti adatok előállítására. A copyright-jog szempontjából lényegtelen, hogy a mű rendelkezik-e bármilyen művészeti értékkel, ez a védelemnek nem feltétele. Fontos azonban, hogy a copyright csak az eredeti művet védi. A műnek nem feltétlenül kell csak új, korábban nem ismert részekből állnia, tartalmazhat részeket más művekből, de ekkor a copyrightvédelem csak az eredetien új részre vonatkozik (természetesen a beépülő részeket a saját copyrightjuk védi). A copyright-jogoknak több fajtáját különböztetjük meg, mely jogokat tulajdonosuk akár külön-külön is elidegenítheti, vagy tulajdonában tarthatja. Ilyen jogok a másolás, a módosítás, a terjesztés, valamint a nyilvános előadás és bemutatás joga. Összefoglalva, tehát olyan eszközt vizsgálunk, amely fizikailag nem megfogható, értéke nehezen mérhető, előfordulási és hasznosítási formái igen változatosak lehetnek, és gazdasági hasznosságát változatos külső tényezők befolyásolhatják. Érthető hát a bizonytalanság, mely a statisztikai mérés gyakorlati megvalósítását övezte, és ami megteremtette az igényt az összehangolt módszertani előírások megfogalmazására. 2. Az egységes európai uniós módszertan Kezdetben semmi nem garantálta az egyes tagállamok statisztikai hivatalai által alkalmazott becslési eljárások összhangját, emiatt az adatok összehasonlíthatósága is kérdésessé vált. Mivel a becsléseknek közvetlen hatása van a nemzeti számlák főbb aggregátumaira, többek közt a bruttó hazai termék értékére, így szükséges volt, hogy az Eurostat egységes elveket és részletes módszertani útmutatást dolgozzon ki a
556 Dienes Ferenc számítások elkészítéséhez. Az erre a célra létrehozott munkacsoport 2003-ban két tanácskozást tartott, majd a munka eredményeképpen megfogalmazta ajánlásait (Eurostat [2003], a továbbiakban: Ajánlás). Ezt a dokumentumot néhány módosítás után ún. írásbeli eljárással a Bizottság is elfogadta, és ezzel kötelező érvényű módszertani útmutatássá vált az eredeti példányok felhalmozásként történő elszámolására. Az Ajánlás két fő témakörben fogalmazott meg iránymutatásokat. Megalkotta azt a kritériumrendszert, amelynek alapján eldönthető, hogy egy eszköz eredeti példányként számolható-e el az eszközök között vagy sem; valamint kidolgozta azokat az értékelési eljárásokat, melyekkel a különböző jellegű eredeti példányok értéke megbízhatóan megbecsülhető. 2.1. Mit tekinthetünk eredeti példánynak? A jogszabály szerint azokat az eszközöket tekintjük eredeti példánynak, melyek eleget tesznek a következő négy kritériumnak: 1. Az eszköznek copyright-védelem alatt kell állnia. Ebben a feltételben jelenik meg a már említett alapelv, miszerint az, hogy a tulajdonos másokat az eszköz használatából hatékonyan kizárhat, feltétele annak, hogy azt gazdasági eszköznek tekintsük, hiszen így vélelmezhető, hogy a tulajdonos az eszköz használatából, vagy annak ellenérték fejében történő átengedéséből hasznot realizál. 2. Az eszköz elsődleges művészeti céllal készült. Az elsődleges cél azt jelenti, hogy a műalkotás végeredményként, önmagában vesz részt a termelésben. Ez a kritérium kizárja tehát azokat az eszközöket, melyek csupán egy későbbi alkotás köztes fázisai, részeredményei, ha azok önállóan, a végeredménytől elkülönülten nem válnak önálló gazdasági eszközzé. Ilyen köztes fázis lehet például egy tervrajz, de ide soroljuk a forgatókönyveket is, melyek csak a végső filmalkotásba épülnek be. Természetesen nem kizárt, hogy egy elsődleges művészeti céllal készült eredeti példányt más műben is felhasználjanak, például, hogy egy önállóan kiadott CD-n szereplő zene filmzeneként is szolgáljon, ettől az elsődleges művészeti cél megmarad. 3. Ahhoz, hogy felhalmozásként számolhassuk el, az eredeti példánynak meg kell felelnie azoknak a kritériumoknak, melyek minden más állóeszközre is érvényesek. Az Ajánlás itt az ESA 2010 azon pontjára hivatkozik, mely kimondja, hogy Az állóeszközökhöz olyan termelt eszközök tartoznak, amelyeket több mint egy éven át használnak a termelésben (ESA [2010] 3.124 pont). Nem tartoznak tehát az eredeti példányok közé azok az alkotások, melyek a többi feltételt teljesítik ugyan, de élettartamuk egy évnél rövidebb (napilapok, hírműsorok, reklámok). 4. Az eredeti példány máshol nincs elszámolva a nemzeti számlákban. A szellemi tulajdonú eszközök egyes fajtái között a határ gyakran elmosódhat, az eredeti példányok esetében ez a veszély főleg a szoftverek és az értéktárgyak esetében áll fenn. Ügyelni kell arra, hogy amennyiben egy esz-
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 557 köz már szoftverként vagy értéktárgyként szerepel az nemzeti számlák elszámolásaiban, akkor ne legyen elszámolva még egyszer. Amennyiben egy eszköz megfelel a fogalom ESA szerinti meghatározásának, valamint a négy kritériumnak, akkor eredeti példánynak tekinthető. Az Ajánlás megvizsgálta az egyes szórakoztató, irodalmi és művészeti alkotások megjelenési formáit, és megjelölte, hogy közülük szokásosan melyeket tekinthetünk eredeti példánynak. A szórakoztató, irodalmi és művészeti alkotások besorolása 1. táblázat Eredeti példányként elszámolható Eredeti példányként nem elszámolható Könyvek Televízió-műsorok Rádióműsorok Filmek Zeneművek Képek és fotográfiák Térképek Festmények, ékszerek, antikvitások Modellek Szlogenek és márkanevek Tervrajzok 2.2. Az eredeti példányok értékelése Az Ajánlás másik érdeme, hogy irányt mutatott az eredeti példányok újrabeszerzési értékének meghatározásához. A nemzeti számlákban az újrabeszerzési ár felel meg annak az árnak, amennyiért az eszköz adott állapotában a piacon ténylegesen beszerezhető. Az iránymutatásra nemcsak azért volt szükség, mert az eredeti példányok a már említett sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek, hanem azért is, mert az ESA meglehetősen általánosan fogalmaz a kérdésben: szórakoztató, irodalmi vagy művészeti alkotások eredeti példányai esetében: eladás esetén az értékelés a vevő által kifizetett ár alapján történik, ha pedig nem eladásról van szó, akkor a következő becslési eljárások fogadhatók el: i. a hasonló eredeti példányokért fizetett alapár; ii. a termelési költségek összege, amelyet (piaci termelők esetében) a nettó működési eredménynek megfelelő haszonkulccsal meg kell növelni; vagy iii. a várt jövőbeni bevételek diszkontált értéke (ESA [2010] 3.136 c) pont).
558 Dienes Ferenc Az Ajánlás az előzőekhez képest számos korlátozással élt. A vevő által kifizetett ár ugyan elméletileg alkalmazható lenne, de ezekre az eszközökre inkább jellemző, hogy azokat a tulajdonos magánál tartja, és a jogok hasznosításával szerez gazdasági hasznot. Abban a kivételes esetben, ha a statisztika mégis megfigyel ilyen piaci tranzakciót, az kiegészítő információként felhasználható a becslések pontosabbá tételére. Az eredeti példányok esetében, azok egyediségénél fogva a hasonló példányokért fizetett ár nehezen értelmezhető, nem ismert olyan vetítési alap vagy általános leíró ismérv, amelynek alapján az egyes alkotásokat egymással összehasonlíthatóvá, értéküket egymásba átszámíthatóvá lehetne tenni. Éppen ezért az Ajánlás ezt az értékelési módot általánosan kizárja. Az előzők alapján kijelenthető, hogy a lehetséges legjobb becslési módszer a termelési költségek alapján történő megközelítés. Ebben az esetben fontos, hogy a termelési költségek minden tételét (folyó termelő felhasználás, munkabérek, termelési adók és támogatások egyenlege, értékcsökkenés/ állóeszköz-felhasználás) számításba vegyük. A piaci termelők eszközeinek értékelésekor a költségek összegét meg kell növelni az elvárt haszon becsült étékével is, így jutunk el az eszköz elméleti piaci vételárához. A termelési költségek alapján történő értékeléskor a legnagyobb kihívás az, hogyan tudjuk a szokásosan rendelkezésre álló számviteli adatokból elkülöníteni az eredeti példányok előállítására fordított kiadásokat. Mivel jellemzően a költségadatok a gazdálkodó összes tevékenységére vonatkozóan összesítve, csak költségnemek szerint részletezve állnak rendelkezésre, az eredeti példányok előállításához kapcsolható költségelemek szétválasztása nehezen oldható meg. Annak ellenére, hogy a termelési költségek alapján történő értékelés az eredeti példányok egy részénél megfelelő módszernek bizonyul, vannak olyan fajták, melyek esetében az előállítási költségek nem állnak arányban a létrejövő eszköz értékével. Jellemző példa a könyv, hiszen ezek megírása többnyire nem kíván nagy anyagi ráfordítást, míg az megírt könyv gazdasági értéke különösen magas is lehet. Ezekben az esetekben pontosabb becslést kapunk akkor, ha a jövőbeli bevételek diszkontált értéke alapján becsüljük meg az eredeti példány értékét. Az Ajánlás a következő képlet szerint írja elő az eredeti példányok által termelt jövőbeli jövedelmek diszkontálását (Eurostat [2003]). ( 1 ) W = H + r i, j j j j ahol W j a tárgyévben megtermelt eredeti példányok jelenértéke, H j a tárgyévben az adott nemzetgazdaságban kifizetett összes jogdíj, r j a jogdíjak mértékének előző évhez viszonyított növekedése, i j az átlagos kamatszint, j a tárgyév. Az előbbi képlet a szakirodalomban megtalálható elméleti eszközértékelési modellekhez képest meglehetősen egyszerűen teremt kapcsolatot a hozamvárako-
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 559 zások és az eszköz újra-beszerzési értéke között, hiszen egy tényév aggregáltjövedelem-adatából következtet az adott évben keletkező új eszközök értékére. A modell egyszerűsége mögött feltehetően gyakorlati megfontolások is állnak, hiszen csak olyan becslési eljárást érdemes általános érvényűvé tenni, melyhez a bemeneti adatok is általánosan elérhetőek. A modellt a német statisztikai hivatal alkotta meg, miután hat különböző élettartam és kor/ár profil kombinációval tesztelte a rendelkezésére álló 1950-es évekig visszanyúló jövedelem és kamatláb idősorokat. Az előbbi formula közelítette meg a legjobban a hat profilkombinációval számított becslés átlagát. Egy szerzőnek, jogtulajdonosnak nem csak egy forrásból származhat jövedelme az eredeti példány kapcsán, számos felhasználás után járhat jogdíj vagy egyéb honorárium. A tipikus és jól követhető esetek számbavétele általában megoldott, de azok a felhasználások, amik elaprózódottan, esetlegesen vagy áttételesen jelentkeznek, hagyományos statisztikai eszközökkel nehezen tárhatók fel. Mivel ez a reálgazdasági gyakorlatban is problémát jelent, létrejöttek olyan közös jogdíjkezelő szervezetek, melyek a hatáskörükbe utalt jogosultságok alapján az ebből származó jövedelmet felosztják a jogosultak között. Ezen közös jogkezelő szervezetek fontos információforrást jelentenek az ilyen jellegű jövedelmek méréséhez. Ahhoz, hogy az eszköz értékét megbízhatóan meghatározzuk, mindenképpen figyelembe kell venni az általuk gyűjtött és felosztott bevételeket is. Jellemzően nem csak egy jogkezelő szervezet működik országonként, az egyes művészeti ágaknak lehet önálló jogdíjkezelő szervezete, illetve a jogkezelők nemzetközi szinten is együttműködnek, biztosítva, hogy a művek külföldi felhasználása után is érvényesíthető legyen a jogtulajdonosok érdeke. Ezen szervezetek egymás közötti elszámolásai halmozódást okozhatnak a becslésekben, így ezeket ki kell szűrni. A módszert az 1. ábra szemlélteti. A jogdíjkezelő szervezetek egymás közötti elszámolását, tehát a Jogdíjfizetés B -t ki kell szűrni az elszámolásokból, az nem része a felhalmozásnak. 1. ábra. A jogkezelő szervezetek közötti elszámolások Felhasználó Jogdíjfizetés A Jogdíjkezelő szervezet #1 Jogdíjfizetés B Jogdíjkezelő szervezet #2 Forrás: A szerző kismértékű módosítása az Eurostat [2003] alapján. Az Ajánlás az általános elvek lefektetése mellett részletesen foglalkozik a szórakoztató, művészeti alkotások egyes főbb fajtáival, további javaslatokat megfogalmazva ezek értékének meghatározására. Ezeket a különös szabályokat a hazai módszertan részletes bemutatásával együtt ismertetem.
560 Dienes Ferenc 3. Az eredeti példányok elszámolásának hazai gyakorlata A KSH 2 2009-től készít becsléseket az eredeti példányok felhalmozására, 2010- től a hivatalos publikáció is tartalmazza a felhalmozás adatait 1995-ig visszamenőleg. Az akkori számítások még erősen korlátozott információbázison alapultak, a módszertani fejlesztésekkel és az új adatforrások felkutatásával kapcsolatos munka azóta is folyamatos. A nemzetközi módszertanok fejlődésének nyomon követése, valamint az Eurostat szakértőivel történő szakmai egyeztetések eredményeképpen számos helyen sikerült pontosítani a becsléseket és fejleszteni a hazai gyakorlatot. A továbbfejlesztett módszertanon és kibővült információbázison alapuló idősor az ESA 2010 előírásai szerint számított nemzeti számlák részeként jelent meg 2014-ben. A jelenlegi becslések a könyvek, a televízió- és rádióműsorok, a filmek, valamint a zenei művek eredeti példányainak felhalmozási adatait tartalmazzák. Könyvek Minden olyan könyv, amely teljesíti az eredeti példányok kritériumait, része a becslésnek, függetlenül műfajától vagy megjelenési formájától. A papír alapú könyvek mellett ide soroljuk tehát a jellemzően digitális formában megjelenő hangos könyveket, illetve az egyre népszerűbb e-könyveket is. Sem a könyv műfaja, sem annak irodalmi vagy művészeti értéke nem feltétele a számbavételnek. A szépirodalmi és gyerekkönyvek mellett az eredeti példányok körébe tartozik tehát minden más műfaj, ami teljesíti az Ajánlás kritériumait, legyen az akár lexikon, tankönyv, szótár vagy szakkönyv. Fontos feltétel azonban az, hogy a műnek hosszú, egy éven túli életciklusa legyen, tartósan kell szolgálnia a jogtulajdonos gazdasági érdekeit. A rövid életciklussal rendelkező írott művek mint például az egyes napi- vagy hetilapok, magazinok nem állóeszközök, így nem képezik az eredeti példányok részét sem. Ugyanezen okból nem részei a becslésnek az egyes szórólapok, reklámkiadványok, brosúrák sem. A könyvek esetében könnyen belátható, hogy a termelési költségek alapján történő becslés nem ad megbízható közelítést az állóeszköz értékére, hiszen a kézirat megírása nem szükségszerűen kíván nagyobb anyagi ráfordítást, és a kész műből származó bevétel mértéke nincs arányban ezzel a ráfordítással, ezért az eszköz értékét a jövőbeli bevételek diszkontált jelenértéke alapján határozzuk meg. A jövőbeli bevételek közül az eladott könyvek után a legjelentősebb tétel a szerzőnek járó jogdíj (royalty), de keletkezhet a szerzőnek bevétele a mű közös jogkezelés alá eső hasznosításából is, ezeket a közös jogkezelő szervezetek szedik be és osztják fel a jogosultak között. A könyv kereskedelmi forgalomban történő árusításán kívül más formában is hasznosítható, készülhet például belőle filmadaptáció. 2 KSH: Központi Statisztikai Hivatal.
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 561 Amennyiben ezekről információ áll rendelkezésre, a becslés során figyelembe kell venni az ebből származó bevételeket is. Léteznek olyan kapcsolódó területek, melyeket a módszertan jelenlegi formájában nem kezel, így elszámolásuk módja továbbra sem egyértelmű. A hazai viszonyok között ezek közül a legjelentősebb a műfordítások témaköre. Egy külföldi könyv lefordítása sokszor igen komoly szellemi és akár művészi teljesítményt igényel, a fordító szert tehet akár egész magas bevételre is a munkája ellenértékeként. Mivel a műfordítást is védi a szerzői jog, elszámolhatnánk akár eredeti példányként is, kérdéses azonban, hogy az elsődleges művészeti cél kritériuma teljesül-e ebben az esetben, hiszen maga a műfordítás is egy származékos mű, bár a munka eredménye itt is végeredmény (tehát nem egy köztes fázis). A magyar módszertan az éves könyvforgalmi adatokat (lásd a 2. táblázatot) tekinti fő adatforrásnak, mely adatokat az MKKE 3 gyűjti és teszi közzé. A forgalmi adatok árbevétel és példányszám szerint is rendelkezésre állnak, műfajonként elkülönítve. Mivel a szerző nemzetisége szerinti nem készül bontás, azt a számítások során egyéb adatforrások felhasználásával kell becsülni. A forgalmi adatok 2007-től tartalmazzák a hangos könyvek, 2011-től pedig az e-könyvek forgalmi adatait is. Az egyes években eladott könyvek forgalmi adatai műfaj és megjelenési forma szerint (milliárd forint) 2. táblázat Év Szépirodalom Gyermek, ifjúsági Műfaj Tankönyv, nyelvkönyv Ismeretterjesztő Szakkönyv, lexikon, szótár Papíralapú összesen Nem papíralapú, Mindösszesen digitális tartalom 2002 10,27 4,84 13,42 13,95 8,44 50,92 2,69 53,60 2003 9,81 5,20 14,40 14,92 11,73 56,06 0,81 56,87 2004 9,46 4,65 15,35 14,68 10,40 54,54 3,65 58,19 2005 11,18 6,62 16,33 15,00 9,44 58,56 4,18 62,74 2006 10,87 7,74 17,31 15,89 9,13 60,94 4,59 65,53 2007 12,92 6,58 16,63 17,38 8,54 62,04 4,87 66,92 2008 12,03 8,59 17,26 16,33 7,17 61,39 6,23 67,61 2009 12,89 9,16 16,96 14,89 6,29 60,20 3,98 64,17 2010 12,67 7,63 16,61 14,78 5,33 57,02 4,55 61,57 2011 12,53 9,96 16,79 14,50 5,34 59,12 0,41 59,53 2012 11,79 9,63 16,00 14,79 5,28 57,49 0,54 58,03 2013 13,76 10,38 15,65 13,30 5,67 58,76 0,86 59,62 Forrás: Az MKKE éves piaci jelentései. 3 MKKE: Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete.
562 Dienes Ferenc Mivel az adatok együttesen tartalmazzák a magyar és a külföldi szerzők műveinek forgalmát, azokból a külföldi művekre eső részt el kell különíteni. Ezek a bevételek ugyanis a szerző rezidens országában képezik az eredeti példányok felhalmozásának alapját. Az adatok felbontásához a KSH szakstatisztikai adatgyűjtésének (OSAP 4 1653. sz. adatgyűjtés Jelentés a könyvkiadás adatairól) eredményeit használjuk fel. Ennek alapján rendelkezésre állnak az egyes években kiadott könyvek darabszáma, a szerző nemzetisége és a mű műfaja, melyből a tárgyévben kiadott magyar szerző által írt művek aránya már egyszerű arányosítással meghatározható. Magyar szerzők műveinek aránya az összes kiadott művön belül (százalék) 3. táblázat Év Szépirodalom Gyermek, ifjúsági Műfaj Tankönyv, nyelvkönyv Ismeretterjesztő Szakkönyv, lexikon, szótár Papíralapú összesen 2002 23,9 42,9 99,4 54,3 74,5 68,7 2003 23,6 42,9 98,9 56,9 66,7 61,9 2004 23,2 49,8 99,1 55,8 73,7 62,5 2005 25,3 43,6 98,6 59,4 69,0 66,7 2006 28,1 39,5 96,9 55,4 67,0 62,9 2007 32,9 35,5 98,7 55,5 60,6 60,6 2008 31,6 30,7 98,9 51,0 61,6 62,3 2009 31,2 39,5 97,1 68,8 68,7 69,3 2010 30,2 42,9 96,7 53,5 69,7 64,4 2011 36,7 45,3 98,7 61,9 70,0 68,0 2012 28,8 48,8 98,1 62,0 71,8 65,0 2013 30,9 50,0 99,2 67,3 66,9 67,1 Forrás: Saját számítás a KSH STADAT-táblák alapján. https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/ xstadat_eves/i_zkz004.html A módszer előnye, hogy az arányosítást műfajonként külön végzi el, így tekintettel van az egyes műfajok sajátosságaira. A 3. táblázat adataiból látható, hogy ez az arány műfajonként igen különböző mértékű is lehet, míg a tankönyvek esetében a magyar szerzők döntő többségben vannak, a szépirodalmi művek esetében csak a művek kisebb része hazai. A műfajok szerinti rétegezés hozzájárul a becslés pontosságához, és jelentősen csökkenti a becslések torzítását. 4 OSAP: Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program.
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 563 Magyar szerzők műveinek becsült forgalmi adatai megjelenési forma és műfaj szerint (milliárd forint) 4. táblázat Év Szépirodalom Gyermek, ifjúsági Műfaj Tankönyv, nyelvkönyv Ismeretterjesztő Szakkönyv, lexikon, szótár Papíralapú összesen Nem papíralapú, Mindösszesen digitális tartalom 2002 2,45 2,08 13,34 7,57 6,29 31,73 1,85 33,58 2003 2,32 2,23 14,23 8,49 7,82 35,09 0,50 35,59 2004 2,19 2,32 15,21 8,19 7,66 35,57 2,28 37,85 2005 2,83 2,89 16,10 8,92 6,51 37,25 2,78 40,03 2006 3,05 3,06 16,78 8,80 6,12 37,81 2,89 40,69 2007 4,25 2,33 16,42 9,65 5,17 37,82 2,95 40,77 2008 3,80 2,63 17,07 8,34 4,42 36,25 3,88 40,14 2009 4,03 3,62 16,47 10,24 4,32 38,69 2,76 41,44 2010 3,83 3,27 16,07 7,91 3,72 34,80 2,93 37,72 2011 4,59 4,51 16,56 8,97 3,74 38,37 0,28 38,65 2012 3,40 4,70 15,70 9,17 3,79 36,76 0,35 37,11 2013 4,26 5,18 15,51 8,96 3,79 37,70 0,58 38,28 Forrás: Itt és az 5 12. táblázatoknál saját összeállítás. A magyar szerzőknek járó royalty megjelenési forma és műfaj szerint (milliárd forint) 5. táblázat Év Szépirodalom Gyermek, ifjúsági Műfaj Tankönyv, nyelvkönyv Ismeretterjesztő Szakkönyv, lexikon, szótár Papíralapú összesen Nem papíralapú, Mindösszesen digitális tartalom 2002 0,29 0,25 1,60 0,91 0,75 3,81 0,22 4,03 2003 0,28 0,27 1,71 1,02 0,94 4,21 0,06 4,27 2004 0,26 0,28 1,83 0,98 0,92 4,27 0,27 4,54 2005 0,34 0,35 1,93 1,07 0,78 4,47 0,33 4,80 2006 0,37 0,37 2,01 1,06 0,73 4,54 0,35 4,88 2007 0,51 0,28 1,97 1,16 0,62 4,54 0,35 4,89 2008 0,46 0,32 2,05 1,00 0,53 4,35 0,47 4,82 2009 0,48 0,43 1,98 1,23 0,52 4,64 0,33 4,97 2010 0,46 0,39 1,93 0,95 0,45 4,18 0,35 4,53 2011 0,55 0,54 1,99 1,08 0,45 4,60 0,03 4,64 2012 0,41 0,56 1,88 1,10 0,45 4,41 0,04 4,45 2013 0,51 0,62 1,86 1,07 0,46 4,52 0,07 4,59
564 Dienes Ferenc A forgalmi adatokra vetítve az arányokat, megkapjuk a magyar szerzők műveire jutó tárgyévi forgalmi adatokat műfaj szerinti bontásban, mely a szerzők bevételének (royalty) alapja. Ennek mértéke a témában jártas szakértők és a rendelkezésre álló piaci információk szerint 10 15 százalék között mozog, függően a szerző ismertségétől és keresettségétől. Becsült átlagos mértéke 12 százalék, ezt az arányt használjuk a becslésekben is. A jövőbeli jövedelmek diszkontálására a képletet alkalmazzuk, mely a tárgyévi bevétel és egy korrekciós tényező szorzataként közelíti az eredeti példány felhalmozási értékét. A számítások során átlagos kamatszintként a jegybanki alapkamat napokkal súlyozott éves átlagos értékét használom, míg a növekedési ráta a tárgyévi jogdíjbevétel az előző évihez viszonyítva ( H j H j 1 ). A könyvek eredeti példányainak értéke 6. táblázat Év Jogdíjbevétel összesen (milliárd forint) H j Növekedési ráta (százalék) r j Átlagos kamatszint (százalék) Korrekciós tényező (százalék) i j rj ij Felhalmozási érték (milliárd forint) H j ( 1+ rj ij) 2002 4,03 15,4 9,1 6,3 4,28 2003 4,27 6,0 8,5 2,5 4,17 2004 4,54 6,4 11,4 5,1 4,31 2005 4,80 5,8 7,2 1,5 4,73 2006 4,88 1,6 6,7 5,0 4,64 2007 4,89 0,2 7,8 7,6 4,52 2008 4,82 1,6 8,7 10,2 4,32 2009 4,97 3,3 8,7 5,4 4,71 2010 4,53 9,0 5,5 14,5 3,87 2011 4,64 5,9 6,0 0,1 4,63 2012 4,45 3,6 6,8 10,3 3,99 2013 4,59 3,1 4,4 1,3 4,53 Bár a könyvek esetében a rendelkezésre álló adatok köre széles és a módszertani előírások a hazai gyakorlatba megfelelően átültethetők, természetesen itt is van lehetőség a további módszertani fejlesztésekre. Legfőképpen a magyar szerzők külföldön eladott könyvei után befolyt jogdíjbevételekre érdemes koncentrálni, hiszen ahogy elkülönítettük az itthon eladott külföldi könyveket, úgy bele kell foglalni a becslésbe ennek ellenpárját is. Mivel a külföldön is sikeres, ott figyelemre méltó könyvforgal-
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 565 mat elérő szerzők köre viszonylag szűk, a szükséges adat csak ezek egyedi felkutatásával és azonosításával lesz megszerezhető. Szerepeltetni kell továbbá a közös jogkezelés útján beszedett bevételeket is, hiszen bár ezek súlya a könyvek esetében nem annyira jelentős, mint a zeneműveknél a bevételek teljes körű elszámolása csak ezzel együtt érhető el. A közös jogkezelés alá eső bevételek feltérképezése érdekében KSH a közös jogkezelő szervezetek között központi szerepet játszó Artisjusszal már felvette a kapcsolatot, várhatóan ezen együttműködés, valamint további közös jogkezelő szervezetek megkeresése eredményeképpen a szükséges adatok rendelkezésre fognak állni a közeljövőben. Televízió-műsorok A televízió-műsorok esetében is azt szükséges először megvizsgálni, hogy az egyes műsortípusok mennyiben felelnek meg az eredeti példányok kritériumainak. Az a két feltétel, melyek szerint a műnek copyright-védelem alatt kell állnia, illetve elsődleges művészeti célt kell szolgálnia, automatikusan teljesül minden esetben. A szerzői jog ezeket a műveket kivétel nélkül védi, és azzal, hogy a műveket műsorra tűzik, már olyan végső produktummá válik, amely az utóbbi feltételt is teljesíti. Nem ennyire egyértelmű a harmadik feltételnek való megfelelés, mely szerint a műnek egy évnél tovább kell tőkeszolgálatot nyújtani a tulajdonosának. Jellemzően olyan esetben beszélhetünk hosszú élettartamról, amikor a műsort várhatóan többször, ismételten műsorra tűzik, illetve eladás, licencelés útján hasznosítják akár évekkel az első bemutatás után. Mivel egyes műsortípusok ezt a feltételt nem teljesítik, ezeket ki kell vonni a becslés köréből. Ilyenek lehetnek a hírműsorok, információs műsorok, hiszen ezek esetében a hangsúly a frissességen, aktualitáson van. Ide sorolhatjuk még a sportműsorokat is, melyek ismétlése akár évekkel később is előfordulhat, de az ilyen, jelentősebb érdeklődésre számot tartó sport-ismétlések aránya rendkívül alacsony. Éppen ezért a sportműsorok is kívül esnek az eredeti példányok körén, hiszen élettartamukat rövidnek tekintjük. Az egyes műsortípusok besorolását a 7. táblázat mutatja. A műsoridő egyre jelentősebb részét teszik ki a reklámok, reklámblokkok, reklámblokkokról, illetve a kisebb tévéadók esetén a műsoridő akár közel teljes egészét is kitevő képújságokról. Ezek sem részei az állóeszközként elszámolt műsorok csoportjának, hiszen élettartamuk jellemzően rövid, így nem tekinthetők állóeszköznek, annak ellenére sem, hogy jelentős jövedelmet termelhetnek. Speciális helyzetben van a fikciós, drámai és irodalmi műsorszámok csoportjába tartozó filmek alkategória, mert ezeket nem itt, hanem külön, a filmszínházakban vetített filmekkel együtt, önálló, eredeti példányként számoljuk el.
566 Dienes Ferenc Televízióműsor-típusok besorolása 7. táblázat Állóeszközként Nem állóeszközként elszámolt műsortípus Fikciós, drámai és irodalmi műsorszámok Szórakoztató műsorok Zenei programok Művészeti, tudományos és kulturális műsorok Oktatással kapcsolatos programok Vallási műsorszámok Hírműsorok Politikai, gazdasági és információs műsorok Sportműsorok A televízió-műsorok értékét azok előállítási költsége alapján becsüljük, úgy, hogy a piaci termelők esetében a költségeket megnöveljük a felhalmozásra jutó átlagos haszonkulccsal. A magyar nemzeti számlák becslésének elsődleges adatforrása az OSAP 1174. sz. Jelentés a televízióműsor-szolgáltatásról adatgyűjtés, mely részletes adatokat szolgáltat az egyes műsorszolgáltatók műsorstruktúrájáról és gazdálkodásának adatairól. Az adatgyűjtés eredményeképpen rendelkezésre áll egy megfelelően részletezett, számos ismérvet tartalmazó adatállomány a becslések készítéséhez. Lehetőséget ad az adatok megfelelő tisztítására és rétegezésére, emellett a költségadatok között elkülönítetten rendelkezésre állnak az egyes csatornák műsorgyártási és műsorvásárlási költségei is. Mivel azonban ez az adatgyűjtés a nemzeti számlák igényeinél szélesebb kört fed le, az adatokat meghatározott szempontok szerint szűrni kell. Az adatok között két fontos változó érdemel külön említést, a vételi körzet és a közszolgálati változó, mert ezek mentén az adatszolgáltatók halmaza további homogén csoportokra bontható. Ez a csoportosítás becslések minőségét nagymértékben javítja, és a hiányzó adatok pótlásánál a homogén csoportokon belül elvégzett imputálás sokkal megbízhatóbb eredményt ad. Az egyes csoportok (klaszterek) megoszlása a következő. (Lásd a 8. táblázatot.) Mivel a becslésünk alapját a műsorgyártási és műsorvásárlási költségek jelentik, ki kell szűrni azokat az adatszolgáltatókat, melyek kizárólag képújságot sugároznak. Jellemzően helyi és regionális műsorszolgáltatók között találunk ilyen csatornákat, és mivel a reklámok nem számolhatóak el eredeti példányként, így ezeknek az adatszolgáltatóknak az adatait el kell távolítani. Ki kell szűrni azokat az adatszolgáltatókat is, melyek nemleges választ adtak, illetve azokat is, melyek szolgáltattak ugyan némi adatot, de adatszolgáltatásuk erősen hiányos, statisztikailag nem értelmezhető. Amennyiben ezek az adatok egyéb úton sem pótolhatók, kikerülnek a becslésből. Amennyiben viszont elég adat áll rendelkezésre a hiányzó adatok pótlásához, akkor annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló értékes in-
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 567 formáció ne vesszen el, a hiányzó adatokat a megfelelő adatszolgáltatói csoport részátlagával helyettesítjük. Az adatszolgáltatók száma és megoszlása a közszolgálati státus és a vételi körzet szerint 2013-ban 8. táblázat Vételi körzet Közszolgálati státus száma (darab) Adatszolgáltatók aránya (százalék) Országos Regionális Helyi kereskedelmi 15 8,9 közszolgálati 3 1,8 kereskedelmi 6 3,5 közszolgálati 3 1,8 kereskedelmi 94 55,6 közszolgálati 48 28,4 Összesen 169 100,0 Amennyiben az adathiányok kezelését követően rendelkezésre áll a tisztított, rendezett adathalmaz, következő lépésként el kell különítenünk a műsorgyártási- és vásárlási költségek közül az eredeti példányként elszámolható műsortípusokra eső részt. Ebben az egyes műsortípusok sugárzási műsorideje lesz a segítségünkre. (Lásd 9. táblázatot.) A műsorokat két csoportra bontjuk (felhalmozásként elszámolható, illetve felhalmozásként el nem számolható műsortípusok), majd a sugárzott műsoridőket klaszterenként összesítjük. A két csoport sugárzási idejének arányát a gyártási és vásárlási költségekre vetítve közelítő becslést kapunk az eredeti példányként elszámolható műsorok előállítási költségére. A piaci termelők esetében ezt a költséget meg kell növelni a rájuk eső haszonkulccsal (margin) annak érdekében, hogy a piaci értéket közelítő becsléshez jussunk. A 2002 2013-as időszakban a televízió-műsorok eredeti példányainak felhalmozási értékét a 10. táblázat mutatja.
568 Dienes Ferenc Műsoridők alakulása klaszterenként és műsortípusonként 2013-ban (ezer perc) 9. táblázat Műsortípus Országos Regionális Helyi kereskedelmi közszolgálati kereskedelmi közszolgálati kereskedelmi közszolgálati Összesen Nem zenés fikció, dráma, irodalom (mozifilmek nélkül) 1 049 573 109 1 253 158 2 144 Nem zenés szórakoztatás 101 201 186 183 118 562 1 351 Zene 44 99 48 30 282 390 894 Művészet, tudomány, kultúra 1 322 282 386 741 1 222 842 4 796 Oktatás 18 1 22 4 107 49 201 Vallás 19 44 59 259 223 171 775 Felhalmozásként elszámolható összesen 2 552 1 201 811 1 218 2 206 2 173 10 161 Ennek aránya (százalék) 35,1 59,6 64,1 89,7 22,4 30,5 35,2 Sport 1 473 72 43 26 662 340 2 617 Hírek, aktuális politika, gazdaság 845 199 130 17 2 520 1 411 5 122 Információ 261 257 181 2 2 317 618 3 635 Egyéb 1 663 137 88 93 2 067 2 554 6 603 Mozifilm 470 148 12 1 73 18 722 Felhalmozásként el nem számolható összesen 4 711 814 455 139 7 639 4 940 18 698 Ennek aránya (százalék) 64,9 40,4 35,9 10,3 77,6 69,5 64,8 Mindösszesen 7 264 2 014 1 266 1 358 9 844 7 113 28 859
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 569 A televízió-műsorok eredeti példányainak értéke (milliárd forint) Év Érték Év Érték 10. táblázat 2002 21,70 2008 25,04 2003 17,25 2009 26,71 2004 15,41 2010 26,01 2005 15,46 2011 22,49 2006 18,59 2012 18,36 2007 24,98 2013 28,69 Rádióműsorok A rádióműsorok esetében a becslés elvei lényegében megegyeznek azzal, melyeket a televízió-műsoroknál alkalmaztunk. Az értékelés itt is a termelési költségekből kiindulva történik, és ebben az esetben is a teljes gyártási és vásárlási költségösszeget bontjuk fel a rendelkezésre álló műsoridő-adatok alapján eredeti példányként elszámolható és el nem számolható részre. Az eredeti példányként elszámolható műsortípusok kiválasztása is hasonló módon történik. Azonban van egy fontos különbség a két médium között. Míg a televízió-műsorok esetében a zenei műsorok is az eredeti példányok részét képezték, a rádiók esetében ezeket nem tekintjük a felhalmozás részének, mert nem teljesítik a tartós, éven túli használat kritériumát. A rádióműsorok esetében ugyanis jóval kisebb hányadban szerepel önálló, többször ismételt, szerkesztett és keretbe foglalt egységként a zenei műsor, sokkal inkább csak zenei betétek vannak bizonyos egyéb műsorszámok között. Ezek a zenei betétek egy központi zenei repertoárból kerülnek egy szerkesztő vagy valamilyen algoritmus által kiválasztásra, valamilyen kombinációban, megadott peremfeltételek (népszerűség, napszak, szerződések) alapján, de az összetétel mindig változik, így konkrét ismétlésre jellemzően nem kerül sor. Maguk a zeneszámok nem a rádió tulajdonát képezik, ezekre csak használati joga van, magukat a zeneszámokat nem itt, hanem a zeneművek között számoljuk el. Amennyiben önálló programpontként, zenei műsorszámként sugároz zenét a rádióállomás (toplisták, kívánságműsorok, zenei kvízek, koncert-, operaközvetítések), abban az esetben sem tekinthetjük az ilyen műsorokat eredeti példánynak. A toplisták, kívánságműsorok, kvízek aktualitása csupán pillanatnyi, ismétlésük, tartós felhasználásuk nem valószínűsíthető, így nem is tekinthetők állóeszköznek. A koncert-, illetve az operaközvetítések esetében már számolni kell azzal, hogy ezeket többször, akár több éven át műsorra tűzik, azonban itt maga a rádióműsor csak közvetítő médi-
570 Dienes Ferenc um, a produktum maga a zene, melyet szintén a zeneművek között számolunk el. Maga a koncert- és operaközvetítés pedig önmagában nem teljesíti az elsődleges művészeti érték kritériumát, hiszen önmagában a koncert, zenei tartalom nélkül, nem hasznosítható, így nem is tekinthetjük állóeszköznek. Az elsődleges adatforrás ebben az esetben az OSAP 1175. számú Jelentés a rádióműsor-szolgáltatásról adatgyűjtés, mely tartalomban és struktúrában megegyezik a televízió-műsorok adatgyűjtésével, azonban az adatszolgáltatók száma lényegesen kevesebb, és a rendelkezésre álló adatok minősége is eltér a televízió-műsorokénál megismertektől. A beérkezett adatszolgáltatások egy része hiányos, műsorvásárlási, illetve -gyártási költséget nem tartalmaz. A hiányosan adatot szolgáltatók aránya viszonylag magas (25-35%) az egyes években, de a miattuk kieső gyártási és vásárlási költségek aránya igen alacsony. Rádióműsorok adatszolgáltatásainak összesítése 11. táblázat Év Adatszolgáltatók Bevételt/költséget szolgáltatók Gyártási és/vagy vásárlási költséget szolgáltatók Egyiket sem szolgáltatók Hiányos adatszolgáltatók aránya Hiányos adatszolgáltatók költségaránya száma (darab) (százalék) 2010 87 83 60 27 31,0 1,7 2011 65 63 46 19 29,2 1,2 2012 52 49 35 17 32,7 0,8 2013 45 44 31 14 31,1 2,5 Mivel a hiányos adatszolgáltatók költségaránya igen alacsony, a felhalmozás szintjét nem befolyásolja szignifikánsan, de adatszolgáltatásuk a műsorstruktúra vizsgálatához értékes információt tartalmaz, így adatsoraikat nem szűrjük ki az adatbázisból. A rendelkezésre álló műsoridő-adatok alapján meghatározzuk azokat az arányokat, melyek alapján a gyártási és vásárlási költségek felbonthatók eredeti példányként elszámolható és el nem számolható részre, majd ezt a piaci termelők esetében egy átlagos nyereségrátával kombinálva kapjuk meg a tárgyévi rádióműsorok eredeti példányainak értékét.
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 571 A rádióműsorok eredeti példányainak értéke (milliárd forint) 12. táblázat Év Rádióműsorok eredeti példányai Év Rádióműsorok eredeti példányai 2002 0,56 2008 0,78 2003 0,64 2009 0,76 2004 0,54 2010 0,56 2005 0,71 2011 0,52 2006 0,75 2012 0,57 2007 0,82 2013 0,91 Filmek A filmek között számolunk el minden filmalkotást, függetlenül annak vetítési formájától, vagy hosszától. Nem csak a filmszínházakban vetített filmek tartoznak ide, hanem a DVD-n kiadott, televízióban vetített, illetve akár az on demand (kérésre) sugárzással terjesztett alkotások is. Mint ahogy az eredeti példányok többi típusánál, itt sem vizsgáljuk a műalkotás tartalmát, művészeti értékét. A filmalkotások egyes külön kiadott verziói, rendezői vagy felújított változatai, 2D, illetve 3D kiadások, külön szinkronizált változatok nem számítanak külön entitásnak, ezek gyártási költségei az eredeti film értékében jelennek meg. Jellemzően nem tekintjük önálló eredeti példánynak az elkészítés során létrejövő köztes termékeket (vágóképek, jelenetek, munkafázisok eredményei) sem, hiszen ezek önálló copyright-joggal nem rendelkeznek. Sajátos helyzetben vannak a forgatókönyvek, hiszen esetükben gyakoribb az átjárás a könyvek és a filmek forgatókönyvei között, gyakran előfordul, hogy egy könyvből készül filmadaptáció, de az is elképzelhető, hogy egy film népszerűsége lehetővé teszi, hogy annak története könyvkiadásban is megjelenjék. Ebben az esetben a könyv önálló eredeti példány, de azt nem itt, hanem a könyvek között számoljuk el felhalmozásként. A filmek felhalmozásának becslése első megközelítésben nem tűnik különösen nehéz feladatnak, hiszen a médiában rendre téma egy-egy kiemelt kasszasiker forintban vagy dollárban meghatározott költségvetése. Azt gondolhatnánk, rendelkezésre áll a megfelelő minőségű és mennyiségű információ, mely szükséges az eszközök értékeléséhez. Természetesen a gyakorlatban a helyzet ennél sokkal összetettebb, hiszen a filmek fogalma elég tág, és maguk a filmek is igen vegyes utat járhatnak be élettartamuk alatt. Nemcsak az egész estés mozifilmekről kell információval rendelkeznünk, hanem a független és dokumentumfilmekről, a televízióban sugárzott film-
572 Dienes Ferenc alkotásokról, a csak DVD-n megjelent filmalkotásokról is, melyekről lényegesen kevesebb információval rendelkezünk, és az elérhető információ is rendkívül széttagoltan lelhető fel. Több ország választotta azt a megoldást, hogy meghatároz egy átlagos költséget, mely minden filmre, vagy a filmek egy csoportjára alkalmazható, majd a filmek vagy a megfelelő filmkategória mennyiségével ezt felszorozva adnak becslést a filmalkotások értékére. A megoldás számos kérdést felvet, hiszen meglehetősen nehéz éppen az eredeti példányokra jellemző egyediség miatt - bármilyen átlagos költséget becsülni a szükséges megbízhatósággal, de talán még ennél is nagyobb kockázatot hordoz magában az a tény, hogy a filmek sokszor több fázison mennek keresztül élettartamuk alatt. Először bemutatják filmszínházban, majd kiadhatják DVD-n, végül televíziós sugárzásra kerül. Természetesen nem feltétlenül kezdi karrierjét minden film a moziban, és nem feltétlenül jelenik meg minden televízióban sugárzott film előtte DVD-n is. Éppen ezért minden filmet csak életútja első állomásánál szabad figyelembe venni, a további állomásokon ki kell szűrni az ott először megjelentek közül, különben súlyos halmozódást okoznának a becslésekben. Ehhez viszont elemi szintű információval kell rendelkeznünk minden elkészült filmről, amely a hazai termelésből származik, vagy a hazai piacon megjelenik, majd ezeket a filmeket egész életútjuk során végig kell kísérnünk, hiszen az egyes életszakaszok között gyakran több év is eltelik. Amit ma moziban vetítenek, az csak egy-két év múlva jelenik meg DVD-n (és ekkor kell majd kiszűrnünk). A filmek esetében az Ajánlás a termelésiköltség-alapú megközelítést írja elő. A hazai módszertan az első években a fenti gyakorlati nehézségek miatt a várható jövedelmek jelenértéke alapján történő becslést alkalmazta, a tavalyi évtől azonban áttért az Ajánlás által javasolt megoldásra, az új eljárást alkalmazva a teljes idősorra. Mivel a hazai filmek tulajdonosi és finanszírozási helyzete rendkívül szerteágazó, szükséges volt egy külső szakmai szervezet segítségét igénybe venni. A Magyarországon készülő, vagy itt bemutatott filmekről a Nemzeti Filmiroda rendelkezik a legrészletesebb megbízható adatállománnyal, ezért a becslés az általuk átadott adatok alapján készül. Az átvett adatállomány tartalmazza az adott évben elkészült filmek darabszámát és gyártási költségét, magyar részvételi arány szerint csoportosítva (magyar vagy koprodukciós alkotás, illetve bérmunka). Természetesen ebben az esetben is csak a magyar finanszírozású, tehát feltehetően magyar tulajdonban levő filmek részei a felhalmozásnak, de magyar részvételük arányában ide tartoznak a koprodukciós alkotások is. Jelenleg nem rendelkezünk információval arról, hogy az egyes koprodukciós alkotások esetén mekkora a magyar finanszírozás részaránya, így közelítésként 50 százalékos részaránnyal vesszük ezeket figyelembe a becslés során. Az Ajánlás értelmében, piaci termelők felhalmozása esetén a termelési költségeket meg kell növelni az elvárt haszon mértékével is, erről az elvárt, és várhatóan
A szórakoztató, az irodalmi és a mûvészeti alkotások elszámolása a nemzeti számlákban 573 érvényesíthető haszonról azonban nem áll rendelkezésre megfelelő információ. Számos film veszteséges, vagy éppen hogy kitermeli az előállítási költségeket. Természetesen emellett készülnek nyereséges alkotások is, ezek aránya, a nyereség illetve a veszteség mértéke viszont jelenleg nem ismert. Éppen ezért a magyar gyakorlat jelenleg a termelési költségek szintjét nem emeli meg az elvárt haszonnal a filmek esetén. A filmek eredeti példányainak értéke a következőképpen alakul. A filmek eredeti példányainak értéke (milliárd forint) Év Érték Év Érték 13. táblázat 2002 29,57 2008 30,28 2003 22,75 2009 23,15 2004 4,14 2010 12,14 2005 7,56 2011 9,70 2006 15,48 2012 17,00 2007 31,22 2013 14,04 Látható, hogy a filmek eredeti példányainak becslése képviseli talán a legnagyobb kihívást, több olyan lehetőség van még a módszertani fejlesztésre, mely a jövőben feladatot adhat a statisztikusoknak. Meg kell vizsgálni például, vannak-e olyan filmek, melyeket a rendelkezésre álló adatok nem fednek le, valamint részletesebb információk alapján pontosítani kell a koprodukciós filmek arányának meghatározását is. Amennyiben lehetséges, információt kell gyűjteni a magyar, illetve a magyar részvételű koprodukciós filmek átlagos nyereségrátájáról is. Zeneművek A zeneművek esetében a becslés alapja, a könyvekhez hasonlóan, a jövőbeni jövedelmek jelenértéke, melyet ebben az esetben is a korábbi képlet segítségével közelítünk. A zeneművek sajátossága, hogy nem csak egy jogosult tulajdonos részesül az adott mű hasznosításából származó bevételekből. Létrehozásában több szereplő vesz részt, és bár egy-egy személy több szerepet is betölthet egyszerre, általánosságban elmondható, hogy a művel kapcsolatos jogok több alany között oszlanak meg. Önálló copyright-joga van a zeneszerzőnek, a szövegírónak, a zenészeknek, akik a művet eljátsszák, illetve az énekesnek, aki elénekli. Ezek a jogosultságok a haszno-
574 Dienes Ferenc sítás során jövedelmet termelnek a jogosultaknak, így közvetlen hatással vannak a zenemű mint eredeti példány becsült értékére is. Éppen ezért fontos, hogy az összes ilyen jogosultságot és jövedelemtermelő hasznosítási formát azonosítsuk, és számba vegyük a becslés módszertanának kidolgozásakor. Természetesen nem minden zeneművet tekintünk állóeszköznek, csak azokat, melyen teljesítik az Ajánlásban meghatározott kritériumokat. Mivel gazdasági megközelítésből vizsgáljuk az egyes műveket, itt sem kritérium a művészeti minőség, és nem számít a zenemű konkrét tartalma sem. Az is érdektelen, hogy milyen médiumon keresztül kerül a közönséghez, legyen az hagyományos hanglemez, koncertfelvétel, nyilvános előadás, koncert vagy bármi más. Fontos azonban, hogy a zenemű önállóan vegyen részt a termelési folyamatban, tehát nem csak egy másik eredeti példány el nem választható részeként, hanem attól függetlenül is rendelkezzen jövedelemtermelő képességgel. Élettartalmának meg kell haladnia az egy évet, tartósan kell gazdasági hasznot hoznia a tulajdonosának vagy tulajdonosainak. A zeneművek legnagyobb részére ez a feltétel teljesül, vagy potenciálisan teljesülhet, jellemző kivételként a különböző szignálokat, effektusokat, reklámzenéket említhetjük, melyek természetesen nem részei a felhalmozásnak sem. A zeneművek esetében is vannak olyan határesetek, műfajok közötti átfedések, melyeket érdemes alaposabban megvizsgálni. Ilyenek például a filmzenék, melyek nem minden esetben kezelhetők eredeti példányként. Minden esetben értékelni kell, hogy ez a filmzene vajon hasznosul-e önállóan, megjelenik-e külön kiadványként, játsszák-e esetleg koncerteken. Amennyiben ez nem jellemző, akkor a filmalkotás részeként kezeljük, és a filmek értékében jelenik meg e zeneművek értéke is, ha viszont ez a feltétel teljesül, akkor önálló eszközzé válik. Mivel ebben az esetben a zenemű jogosultjai jövedelmet realizálnak a filmes felhasználás után is (jog átengedése, royalty stb.), így a zenemű értékében ezt is szükséges figyelembe venni. A hazai gyakorlatban elsődleges adatforrásként a Mahasz 5 nyilvánosan elérhető rendszeres piaci statisztikai adatait használjuk. Ezek a jelentések részletes adatokat szolgáltatnak a zeneművek kiskereskedelmi forgalmáról, külön részletezve a hazai és külföldi előadók, valamint a klasszikus zeneművek forgalmát, értékben és darabszámban egyaránt. 2005-től rendelkezésre állnak adatok a digitális terjesztési formák (internetes letöltések, mobil csengőhangok, reklám alapú és egyéb bevételek) forgalmáról is, de az utóbbi adatok esetében a nemzetiségi bontás nem áll rendelkezésre. Mivel feltételezzük, hogy a zeneművek iránti kereslet összetételét a megjelenési forma nem befolyásolja számottevően, ezért a digitális értékesítés adatait a fizikai hordozók rendelkezésre álló forgalmi adatai alapján osztjuk fel hazai és külföldi részre. A klasszikus zeneművek forgalmát szintén a hazai és külföldi művek arányában osztjuk fel. 5 Mahasz: Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége.