Traditional and wild Promoting traditional collection and use of wild plants to reduce social and economic disparities in Central Europe

Traditional and wild Promoting traditional collection and use of wild plants to reduce social and economic disparities in Central Europe TANANYAG a vadon termő növények gyűjtéséről, felhasználásáról, az e tevékenységekkel kapcsolatos kistérségi vállalkozási és jövedelmkiegészítési lehetőségekről Közép-Európában Összeállította: WWF Hungary/TRAFFIC- Budapesti Corvinus Egyetem 2013 Január

A borítón: balra közönséges boróka(k.rodina, WWF Hungary/TRAFFIC), középen Lokvei táj, Slovenia (K.Rodina, WWF Hungary/TRAFFIC), jobbra dió (J.Bernath, Corvinus University, Budapest (Hungary) További információ: Project manager Péter RADÁCSI Tel.: +36-1-482-6330 Fax.: +36-1-482-6330 E-mail: peter.radacsi@uni-corvinus.hu Ez a dokumentum valamint hasonló anyagok a projekt honlapján is elérhetőek: http://traditionalandwild.eu/en/ Az anyag másolása, sokszorosítása előzetes engedély nélkül lehetséges oktatási célokra, nem kereskedelmi célú felhasználásra a projektben résztvevők és kedvezményezettjeik valamint a nagyközönség számára. 2

TARTALOM 1 A vadon termő növények felhasználásának történelmi előzményei... 1 2 Vadon termő növények- a környezetünkben szinte mindenütt díszlő kísérőtársainkerror! Bookmark not defined. 3 Növényismereti alapok... 23 4 A növénygyűjtés általános szempontjai... 36 5 Vadontermő növények fenntartható gyűjtésének szempontjai... 42 6 Vadontermő növények elsődleges feldolgozása... 51 7 Marketing, reklám, értékesítés, vállalkozói képességek és készségek 66 3

1 A VADON TERMŐ NÖVÉNYEK FELHASZNÁLÁSÁNAK TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEI Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, Magyarország 1.1 A természetes növényflóra hasznosításának kezdetei A természetes növényflóra hasznosítása az emberiség történetével egyidős, amit a 60 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi ember tevékenységét feltáró ásatások is bizonyítanak. A temetkezési helyeiken feltárt fogmaradványokba ékelődve élelmiszer-fossziliák kerültek elő, így különböző gabona magvak és egyéb növények, ami azt bizonyítja, hogy a neandervölgyi ember a hús mellett növényi eredetű élelmiszereket is fogyasztott. A korai táplálékok között minden bizonnyal több féle hüvelyes mag, datolyapálma termés és fűfélék magjai is szerepelt. A fűfélék elsősorban a Triticeae csoportba tartozhattak, ami magába foglalja az árpa, a rozs és a búza korai változatát. Egyes kutatók szerint a kőkorszaki ember már képes lehetett az élelmiszerek kezdetleges feldolgozására, így azok főzésére-sütésére is. Ez a tevékenység jelentős változást eredményezett az emberiség életében, a mellett hogy hozzájárult az embercsoportok új szerveződési formáinak kialakulásához, minőségileg más, hatékonyabb táplálkozási szokások kialakulását eredményezte A Korai Kőkorszakból származó maradványok viszonylag megbízható képet nyújtanak az primitív embercsoportok akkori életszokásairól. A fennmaradt fossziliák és a korszakra vonatkozó az ethnográfiai tanulmányok azt látszanak alátámasztani, hogy ezek a premezőgazdasági, vadászó-gyűjtögető életformát folytató népcsoportok állati és növényi eredetű élelmiszereket egyaránt fogyasztottak. A Jégkorszak végére, azaz mintegy 10 ezer évvel ezelőtti időszakra, a nagymértékű vadászat eredményeként, az élelmiszerek nagy részét szolgáltató állatcsordák megritkultak. Ennek következményeként a növényi eredetű táplálékok szerepe megnőtt. Különböző növények, a növények levelei, bogyók, gyümölcsök váltak a napi táplálék részévé. Fogyasztották többek között a bazsalikomot, koriandert, mentát és zsályát. A barlangrajzok tanulsága szerint több növény gyógyhatását is felismerték és használták azokat például a vadászat során szerzett sérülések gyógyítására. Azonban mind a vadászat, mind a növények gyűjtése nagymértékben függött az évszakok, esetenként az évjáratok változásától, ami igen gyakran egész népcsoportok éhezéséhez vezetett. Ebben változást csak a gazdálkodás, az élelmiszertermelés és tárolás módszereinek kidolgozása és bevezetése jelenthetett, ami egyben a korai népcsoportok teljes életformáját is átalakította. 1.2 A növények hasznosítása a korai civilizációkban Amennyiben az európai tradíciók eredetét keressük, mindenképpen látni kell, hogy Európa területe, szinte a történelem előtti idők kezdete óta a különböző civilizációk kereszteződési pontja volt. Ez a népvándorlás, hódítások, olykor a kereskedők tevékenységének eredményeként jelentkezett. Ez esetenként az életkörülmények egészét átformálta, ide értve a természetes növényforrások hasznosítását, de az agrárgazdálkodás teljes körét is. A görög civilizáció és annak hagyományai maradandó nyomot hagytak a korai, a középkori és a jelenkori európai növényhasznosítás formáira. A görögök annak idején már több mint 1000 vadon termő gyógynövényfajt ismertek és hasznosítottak. Homérosz 60 vadon termő növényt említett munkájában, Hérodotosz 63-at, Theokritosz 107-et, és az Arisztotelész tanítványának számító Hipokratész 450 fajt említ és használ a gyakorlatban. Dioszkoridész az 4

időszámításunk kezdete utáni 77.-ben publikált Materi medica című munkájában 512 növényfaj felhasználását részletezi (1. ábra). A Római Birodalom rendkívül nagy hatást gyakorolt az európai, ezen belül a közép-európai népek életére, kultúrájuk egészére, ezen belül a vadon termő és termesztett növények hasznosítására. A mai napig meghatározónak tekinthető Plinius és Galenus gyógynövényekre vonatkozó ismeretanyaga. 1.1. 1. ábra A De Materia Medica 1 egyik növényillusztrációja Az alábbi növényeket az ókori Közép-Európa különböző országaiban rendszeresen gyűjtötték és használták. A legjelentősebbek az alábbiak: Cickafark (Achillea millefolium). Homérosz Illiász-ában Achillesz ezzel a növénnyel kezeli barátja sérülését. Fokhagyma (Allium sativum). Galenus különböző betegségek gyógyítására javallja. Orvosi ziliz (Althea officinallis). Plinius köhögéscsillapító szirup alkotórészeként írja le. Körömvirág (Calendula officinalis). Lázcsillapításra ajánlják. Medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi). Galenus azt írja, hogy a növény sérülések gyógyítására és vérzéscsillapításra kiváló. Tárkony (Artemisia dracunculus). Plinius szerint megvéd a fizikai eredetű kimerültségtől. Kerti borágó (Borago officinalis). Levele alkalmas a gyulladásos folyamatok enyhítésére, sérülések kezelésére. 1 http://phytotpe.voila.net/introphyto.html 5

Izsóp (Hyssopus officinalis). Alkalmasnak találták a pestis elleni védelemre és a megfázásos eredetű köhögés enyhítésére. Orvosi és római kamilla (Matricaria chamomilla and Anthemis nobilis). Plinius javasolta fejfájás, máj- és vesebetegségek, valamint epebántalmak kezelésére. Pemetefű (Marrubium vulgare). Plinius és Celsus köhögés enyhítőként javallja. Petrezselyem (Petroselinum crispum). Erősít, ügyessé és agilissá tesz. Útifű (Plantago major, P. minor, P. lanceolata). Sérüléseket gyógyít, mérgek ellenszere. Vadszeder (Rubus fruticosus). Plinius főzetének fogyasztását hasmenés ellen tartotta hatásosnak. Kakukkfű (Thymus vulgaris). A melankólia ellen használható. Görögszéna (Trigonella foenum-graecum). Az ókorban széleskörűen felhasználták lovak és szarvasmarha gyógyítására. Európa, -ide értve a közép-európai régiót is- a zsidó-keresztény kultúrkörbe tartozik. A keresztény vallás alapját képező Biblia például számos olyan növényt említ, amit széleskörűen felhasználtak gyógyításhoz, fűszerezéshez, vagy díszítésre. A Jézus korában élő emberek nagy tapasztalattal és tudással rendelkeztek a növényekkel kapcsolatban. Ezeket nem csak táplálkozás, de gyógyítás céljából is felhasználták. A Biblia szerint az izsópot (Hyssopus officinalis) mint tisztító növényt alkalmazták (2. ábra). Szintén alkalmasnak tartották a vér alvadásának lassítására, s ezzel magyarázható, hogy a zsidók húsvét idején ezzel lassították a bárányvér alvadását Egyiptomban. A menta ételízesítő volt. Az ánizs felhasználását is említi a Biblia. A ma is használt fokhagymával azonos növény a bibliai királyok kedvence volt. A rutát Jézus a farizeusok dorgálása során szőtte be mondandójába. Ezen kívül számos további növény neve és felhasználása jelenik meg a Bibliában: (fürdő és parfüm anyagként) citromfű, tömjén, fahéj, szenna, sáfrány; (herba és egyéb drogként) ruta, mustár, menta, tök, mandragóra, izsóp, hagyma, póréhagyma, vöröshagyma, koriander, ánizs, len, uborka, babér, zeller, fahéj fűzfa; (virágként) vízililiom, ibolya, tulipán, zsálya, rózsa, bazsarózsa, feketekömény, nárcisz, sáfrány, orvosi ziliz, csillagfürt, füzény, liliom, szarkaláb, jonquolnárcisz, galaj, sáfrányos szeklice; (élelmiszer) kukorica, búza, lencse, köles, bab, árpa; (gyümölcsök) gránátalma, datolya, dió, alma, olajbogyó. 1.3 Középkori Európa és a reneszánsz A Római Birodalom bukását követően Bizánc vált a kulturális fejlődés centrumává. Ez volt az a hely, ahol a görög és római hagyományok fennmaradtak és továbbfejlődtek. A Birodalom bukása után (476-tól) a nagy népvándorlások idején a kolostorok jelentették a tudományos fejlődés és gyógyítás kizárólagos centrumait. Tevékenységük jelentős részét tette ki a görög 6

és római tudósok munkáinak másolása, sokszorosítása. A monostorok korházaiban a gyógyítás elsősorban a vadon begyűjtött illetve a kolostorkertekben (hortulous) termesztett gyógynövényekkel folyt. 2.2. 2. ábra Izsóp (Hyssopus officinalis) 2 Ebben az időszakban a táplálékként felhasznált növények köre elsősorban a helyben termesztett vagy gyűjtött növényfajokra szorítkozott. Ugyanakkor az egyszerű és nemes emberek, valamint a földtulajdonosok táplálkozási lehetőségei igen különbözők voltak. A szegények meglehetősen kiszolgáltatottak voltak. Ők elsősorban vadon előforduló növényeket azok gyökereit gyűjtögették és fogyasztották. Ilyenek voltak: a bojtorján, hagyma, póréhagyma, fokhagyma. A házuk körül termesztett fontosabb fűszernövények közé tartozott a kapor, kakukkfű és a koriander. A mákmag és a mentafélék szintén a táplálékuk közé tartoztak. Az ásatások során feltárt mag maradványok alapján többféle gyümölcsöt is fogyasztottak; vadalmát, meggyet, szilvát, és a szilvához hasonló kökényt. Készítettek almabort és mézet használtak az édesítéshez. Magát a cukrot abban az időben nem élelmiszerként, hanem inkább gyógyszerként fogyasztották. A Nagy Felfedezések korában az élelmiszerként felhasznált növények köre jelentősen bővült. Ekkor került be az európai ember étrendjébe a paradicsom, a paprika, a burgonya és a bab. Ezek a növények termesztett fajokká váltak. Részben az introdukció melléktermékeként néhány gyógynövényként hasznosítható inváziv faj is szinte egész Európában elterjedt (Datura strammonium, Solidago gigantea S. Canadensis). Ezek a növények, mivel biológiailag értékes anyagokat tartalmaznak, bekerültek a gyógyszerkönyvi tételek közé és gyűjtésük a mai napig tart. 2 http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6d/hyssopus-officinalis-habit.jpg/1024px-hyssopusofficinalis-habit.jpg) 7

1.4 A természetes növényflóra hasznosításának jelenlegi irányzatai A vadon termő növények különböző hasznosítási lehetőségeivel, mint tudományág, az etnobotanika foglalkozik. Linné (Linnaeus 1737) a neves svéd botanikus, aki a modern tudományos botanika megteremtőjének tekinthető, a Flora Lapponica című könyvében a növények leírása mellett azok felhasználását is részletezte. Azóta az etnobotanika több száz ilyen tárgyú munkát adott közre. Az etnobotanikai munkákban a vadon termő növények felhasználásának számos és igen különböző formája szerepel. Például a 19. és 20. században a Kárpát-medence kevésbé fejlett területein végzett felmérések eredményei alapján a felhasználás sokrétűsége egyértelműen látható. Így a helyi lakosok táplálkozás céljából gyűjtötték a nyírfa rügyeit (Betula), a bodza (Sambucus) virágját, a tölgy és bükk (Qercus and Fagus acorns) termését, az áfonya, szelíd gesztenye, sulyom, füzike (Vaccinium, Castanea, Trapa, Epilobium, stb) gyümölcsét. Az édesgyökér, a turbolyarépa és a tátorján (Glycirrhyza, Chaerophyllum és Crambe) gyökerének gyüjtése ugyancsak gyakori volt. A különböző gombafélék gyűjtése mind a mai napig gyakorlat. A nyírfából (Betula) gyógyítás és édesítés céljából nedvet csapoltak. Feljegyezték a fenyőgyanta rágásának szokását, amit e mellett ragasztó anyagként is felhasználtak. Éhínség idején a fák kérgét is fogyasztották. De a fa kérgét felhasználták e mellett cipő és összehúzó hatású oldatok készítésére, építkezéshez, tároló edények előállításához. A taplóból kalapot készítettek. Mohával borították a háztetőt, az istállókat és ezzel tömítették a faházak hézagait. Az erdőben elhullott ágakat és gallyakat fűtésre használták. A fűzfavesszőből (Salix) kosarakat fontak. Számos növényből festéket készítettek (Isatis, Alkanna, and Carthamus stb.). Se szeri, se száma volt a gyógynövényként felhasznált fajoknak (Matricaria, Achillea, Tilia stb.) (3. ábra). Sok növényt vallási és családi ünnepségek dekorációjához gyűjtöttek (Gypsophyla, Rosa etc.). A gyerekjátékok egy részéhez is vadon termő növényeket használtak (Capsella, Papaver, and Taraxacum). 3.3. ábra Orvosi kamilla (Matricaria recutita) 3 3 P.Radácsi, Corvinus University, Budapest (Hungary) 8

A múlt század 60-as éveitől felgyorsult a globalizáció folyamata, ami életünk szinte valamennyi területét érintette. Az élelmiszereket a szupermarketekben vásároljuk, orvosságaink a nemzetközi gyógyszer mammut-cégek termékei, ruházatunk pedig sokszor idegen, gyakran kínai termék. Ez egyben azt is jelenti, hogy élelmiszereink és gyógyszereink egyre ritkábban származnak vadon termő növényekből, így kapcsolatunk a természettel nemcsak egy-egy termék vonatkozásában, de általában is szűkül. Ezt a folyamatot az EU direktívákban megtestesülő, egységesülő élelmiszer és gyógyszer-felhasználás is felgyorsítja. Így a 21. század első évtizedében elfogadott Tradicionális Növényi Gyógyszer kategória a hivatalosan elfogadott gyógynövények körét drasztikusan redukálja. Számos helyi növény eltűnt a kategória növény listájáról és így azokat hivatalosan nem lehet gyógyításra felhasználni. A minőségi követelmények jelentős szigorodása ugyancsak a gyűjtött növények hátrányát jelenti, hiszen állaó minőséget sokkal könnyebb a termesztett növényekből előállítani. A fenti ellentmondások ellenére mégis egy bizonyos reneszánsz figyelhető meg a vadon termő növények hasznosításában. Közép Európa országaiban mind több olyan helyi piac jön létre és működik, ahol a régióban gyűjtött növényekből előállított helyi termékeket árulnak. Például Németországban, Ausztriában és Szlovéniában termékként jelenik meg a bodza (Sambucus nigra L.) virágjából készített bor. A bodza (Sambucus nigra L.), a szeder Rubus spp.), a kökény (Prunus spinosa L.) és a vadalma (Malus sylvestris (L.) Mill.) terméséből tömény italokat és lekvárt állítanak elő. Fontos számunkra, hogy megőrizzük ezeket a természeti kincseket. Sőt, ezek a termékek az idegenforgalomban jelentkező versenyben is előnyünkre szolgálhatnak. A helyi élelmiszerek, zene, kézműipari és egyéb termékek nagy vonzóerőt jelenthetnek az ide érkező turisták számára és hozzájárulhatnak egy-egy körzet gazdasági felemelkedéséhez. Irodalmi hivatkozások 1. Bernáth J. ed. (2000): Medicinal and aromatic plants (Gyógy- és aromanövények). Mezőgazda Publisher, Budapest, pp. 460. 2. Dahler, M., Pelzmann, H. (1999): Medicinal and aromatic plants (Arznei- und Gewürzpflanzen). Österreichische Agrarverlag, Klosterneuburg, pp.212. 3. Dános, B. (2006): Pharmacobotany (Farmakobotanika), Semmelweiss Verlag, Budapest, pp.332. 4. Evans, W.E.: Trease and Evans Pharmacognosy. WB Saunders Company Ltd., London, 1996 5. Wagner, H.-Blatt, S.: Plant Drug Analysis. Springer, Berlin, 1996. 6. Folcara, C. S. et al. (2010): Abstracts of the 11th Congress of the International Society of Ethnopharmacology Continuity and change in ethnopharmacology, La Mancha, Espana, 20-25 Sept. 2010. Revista de Fitoterapia, 10 (Sup. 1). pp. 204. 7. Hoppe, B. ed. (2009): Manual of Medicinal and Aromatic Plants Production (Handbuch des Arznei- und Gewürzpflanzenbaues, Vol. 2. Saluplanta ev., Bernburg, pp. 620. 8. McKenna, D.J., Jones, K., Hughes, K. (2002): Botanical Medicines, The Haworth Herbal Press, New York-London-Oxford, pp.1131. 9. Németh E., Bernáth, J. (2008): Biological activities of Yarrow species (Achillea spp.). Current Pharmaceutical Design, 14: 3151-3167. 9

10. Rácz, G., Rácz-Kottila, E. (2000): Aromatherapy for everybody (Aromaterápia mindenkinek), Aromax Rt., Budapest, pp. 151. 11. Rosengarten, F. jr. (1969): The Book of Spices, Livingston Publishing Comp., Wynnewood, Pennsylvania, pp. 487. 12. Wichtl, M. (1997): Teadugs and Herbal Medicines (Teedrogen und Phytopharmaka), Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, mbh, Stuttgart, pp. 665. 13. Williamson, E., Driver, S., Baxter, K. (2009): Stockley s Herbal Medicines Interactions, Pharmaceutical Press, London, pp.422. 10

2 VADON TERMŐ NÖVÉNYEK- A KÖRNYEZETÜNKBEN SZINTE MINDENÜTT DÍSZLŐ KÍSÉRŐTÁRSAINK Institution Foundation BiT Planota, Slovenia Mint számos más nyelvben, a Szlovén nyelvben is létezik egy speciális kifejezés azokra a növényfajokra, amelyek a botanikai nomenklatúra szerint a tenyészidő végén elpusztulnak. Ennek a növénycsoportnak a neve a magyar nyelvben lágyszárú növények (a szlovénben - zelišča, a németben - Kräuter, a franciában - L'herbes, az olaszban - erbe). Ez a növénycsoport számos hasznos növényt foglal magába, többnyire olyanokat, amelyeket nem tekintünk élelmiszer növényeknek. Az angol nyelvterületen ezt a növénycsoportot herbs - nek nevezik, melyet a csoporton belül fellelhető kisebb haszonnövény körre, a gyógynövények definíciójára használják. Tekintettel arra, hogy ezek a növények fontos biológiailag aktív anyagokat tartalmaznak, jelentős szerepet töltöttek be az emberiség történetében. A legújabb tudományos eredmények alapján e növények fogyasztása révén számos értékes ásványi anyag, vitaminok és egyéb biológiailag aktív anyagok jutnak be az emberi szervezetbe. Ezzel hozzájárulnak a különböző szervek működésének elősegítéséhez, stimulálják az immunrendszert és összhangot teremtenek a különböző szervek működése között. De ezek a növények nem kizárólagosan gyógyítást szolgálják, hiszen a történelem során számos más célra is felhasználták azokat. Napjainkban is a friss és szárított gyógynövényeket fűszerként, aromaanyagként használják a konyhaművészetben, de a parfümök alapanyai is lehetnek. Tradicionálisan, mint természetes színezőanyagokat alkalmazták gyapjú, textíliák és más hétköznapi tárgyak színezésére. E mellett a háztartásokban számos más felhasználási formájuk is létezett. Többek között használták rovarok és paraziták távoltartására, helységek és konyhai eszközök tisztítására, fertőtlenítésére. Ugyancsak használták azokat szépítőszerként. Így nyilvánvaló, hogy a gyógynövények mindig is fontosak voltak az emberiség számára és szoros kapcsolatban álltak mindennapi tevékenységünkkel. 2.1. Gyógynövények felhasználási lehetőségei Gyógynövények és a táplálkozás Első látásra a gyógynövények nem töltenek be meghatározó szerepet az élelmezésben alapvetően fontos növényfajok között. Ennek ellenére mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy az azokban minimális mennyiségben falhalmozódó speciális anyagok, vitaminok és ásványi anyagok nélkülözhetetlenek számunkra. E mellett a közéjük tartozó speciális illatanyagokat tartalmazó úgynevezett aromanövények, mint amilyen a petrezselyem, bazsalikom, és kömény, nélkülözhetetlen alkotói a különböző konyhai recepteknek. Ezek önmagukban vagy fűszerkeverékek részenként pikáns, különleges ízt adnak ételeinknek. E fűszernövények aktív anyagai e mellett a gyomorsav képződés elősegítése révén javítják az emésztést és meggyorsítják a tápanyagok felszívódását. Számos közülük hozzájárul ahhoz is, hogy egyes élelmiszerek kedvezőtlen mellékhatását, mint amilyen a felfúvódás, csökkentsék. Minden bizonnyal elődeink is e kedvező tulajdonságaik miatt kezdték meg a fűszernövények fogyasztását. Igaz, hogy a fűszerek alkalmazása akkor került igazán az érdeklődés 11

középpontjába, amikor az emberiség számára lehetővé vált, hogy minőségük alapján válogathasson a legjobb ételek között és lehetősége legyen arra is, hogy különleges gondot fordítson az ételek elkészítésére. A felhasznált fűszernövények többsége kezdetben természetes lelőhelyekről származott. Erre vezethető vissza, hogy nagymértékben különbözik egymástól a tömegesen rendelkezésre álló, helyi növényeket felhasználó mediterrán konyha és a mérsékelt égövön kialakult kevés fűszernövényt felhasználó, kontinentális konyha. Még ennél is nagyobb különbségek tapasztalhatók azon exotikus konyhák tekintetében, amelyek Ázsiából és Dl-Amerikából származó fűszernövény különlegességeket használnak az ételek elkészítése során. A fűszerezésre felhasznált növények igen változatosak lehetnek. Néhány közülük igen erős hatású, s ezért csak csipetnyit használunk belőlük, másokat nagyobb mennyiségben is fogyaszthatunk s akár zöldségnövények közé is tartozhatnának. Nagyon fontos hogy a fűszereket megfelelően keverjük be az ételekbe. Az alkalmazott mennyiséget is szakszerűen kell megválasztanunk. A fűszernövények többsége, ma már nem vadon gyűjtött, hanem a házunk körül megművelt, úgynevezett konyhakertekben lelhető fel. A fűszernövényeket a tenyészidőn túl is rendszeresen felhasználják, ehhez, az aroma és illatanyagok tartósítani kell, amihez az ősi idők óta számos tartósítási eljárást dolgoztak ki és alkalmaznak. Gyógynövények és illatanyagaik Számos gyógynövényre jellemző, hogy kellemes illatot árasztanak. Így azokat már mersziről, anélkül hogy látnánk, felismerhetjük. Így például a szagos müge, vagy a virágzó hárs illatát már messziről felismerhetjük a nyári, hőségtől átfűtött levegőben. Ehhez hasonlóan beazonosíthatjuk több fél-vad és kerti növény, így a rozmaring, menta, citromfű, vagy a levendula illatát. Már évszázadokra visszamenőleg elődeink megtanulták, hogyan használják fel és tartósítsák ezeket az illatozó növényeket és anyagaikat saját maguk, ruházatuk és környezetük illatosítására. Megtanulták, hogyan gyűjtsék és szárítsák meg a legértékesebb illatokat adó növényeket. Ugyancsak megtanulták azt is, hogyan kell kinyerni ezeket az illatanyagokat a virágokból, vagy a friss növényi részekből. A legértékesebb illatanyagokat rétegezéssel nyerték ki. Kinyerésükre gyakran alkalmazták a desztillációt és az oldószeres kivonást. Gyógynövények a háztartásban A gyógynövények fontos szerepet töltenek be a háztartásban is. Ismeretes, hogy a mezei zsurlót az edények tisztítására használták, a rutával és a kakukkfűvel ételeket tartósítottak, de felhasználták a növényeket a lakótér padlózatának illatosítására és fertőtlenítésére. E módszerek közül számos feledésbe merült, de még ma is általánosan ismertnek tekinthető a levendula virág és olaj alkalmazása a molyok távoltartására. Számos növény eldörzsölt levele vagy a belőlük kinyert illóolaj riasztja a szúnyogokat. Ismert, hogy több növényfaj, mint amilyen a bazsalikom, muskátli, menta, a citromillatú verbéna elriasztja a rovarokat termőhelyi környezetükből. A bolha és más élősködők távoltartására a pirétrum porított leveleit használták. Manapság ebből a növényből ipari méretekben állítják elő a rovarirtó szerként alkalmazott piretrint. A háziasszonyok a mosodában használtak mosás és vasalás közben aromás növényeket. Egy mások fontos terület ahol az aromás növényeket, az azokból előállított oldatokat vagy egyéb készítményeket felhasználják, a biogazdálkodás. Az ilyen készítmények alkalmasak 12

növényvédelmi feladatok ellátására, tápanyagok kijuttatására és a biológiai gazdálkodásban alapvetően fontos folyamatok szabályozására. Gyógynövények a szépségápolásban A gyógynövényekben felhalmozódó anyagok közül számos kedvező hatást gyakorol a bőrre, nedvesíti, feszesíti és táplálja azt. Ez az oka annak, hogy ősidők óta különböző növényi készítményeket alkalmaznak a kozmetikában. A modern kozmetikai készítmények többsége is tartalmaz legalább egy növényi eredetű hatóanyagot. A lemosó krémek, samponok, fürdősók, fürdő krémek, szappanok, olajok gyakran számos olyan adalékanyagot tartalmaznak, amelyek károsíthatják bőrünket. Ez az oka annak, hogy a természetes eredetű kozmetikumok jelentősége mind nagyobb. Akár otthon is elkészíthetők anélkül, hogy ismeretlen eredetű adalékanyagokat használnánk fel. Emellett a saját egyedi igényünknek is jobban megfelelnek. A gyógynövények jelentősége, mint az illóolajok alapanyaga, az aromaterápiában is nagy. Számos illóolaj esetében tapasztalták, hogy milyen kedvező hatással rendelkezik az emberi szervezetre. Bedörzsölve vagy belélegezve csökkentik a fájdalmat, nyugtatóan hatnak, kedvezően befolyásolják a szervezet működését. Ezt a kedvező hatást a görögök, egyiptomiak és rómaiak már az időszámításunk előtt felismerték. Gyógynövények, mint festékanyagok Az emberiség fejlődésének egy bizonyos fokát elérve mind nagyobb figyelmet kezdett fordítani közvetlen környezetére és ruházatára. Az első festékanyagok bizonyosan azokból az élelmiszerként felhasznált növényekből származtak, amelyek az ételkészítés, vagy étkezés során akaratlanul nyomot hagytak a bőrön és a ruházaton. Valószínűleg a szeder és a bodza lehettek az első ilyen növények. A tapasztalatok bővülése és a festékanyagok kinyerési módszerein tökéletesítése vezethetett a különböző színárnyalatok előállításához. A középkorban a szerzetesek ezeket a festékanyagokat a tinta és a miniatúrák színezéséhez használták fel. Maga a festékkereskedelem is nagyra becsült tevékenységgé vált. Megfelelő növényfajok és segédanyagok kiválasztásával a kék, sárga, barna, zöld és vörös színek számos változatát sikerült előállítani. De a növényi festékanyagokat az élelmiszerek színezéséhez is felhasználták. Így a körömvirág szirmait a vaj és sajt sárgára színezésére használták. A bodza termését Portugáliában ma is felhasználják a vörös bor színének javítására. Gyógynövények a házi kertünkben A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kertünkbe ültetett gyógynövények befolyásolják a melléjük ültetett zöldségfélék és más növényfajok növekedését. A gyógynövények gyakran hasznos szomszédok, mint rovarriasztók. Ismert például, hogy a körömvirág kiválasztott szekrétumai bizonyos gombás betegségek megjelenését gátolják. Ezt a hatást a gazdálkodók és háziasszonyok évszázadok óta hasznosítják. Az ilyen növények alkalmazása az ökológiai, biológiai és öko-dinamikus gazdálkodás egyik alapját jelenti, hiszen felhasználják a növények természetes kölcsönhatásait, s ezzel elkerülhetővé válik a mesterséges tápanyagok és növényvédőszerek alkalmazása. A gyógynövények kivonatait vagy egyéb készítményeit felhasználják a növényvédelemben, a tápanyagok utánpótlására, vagy a komposztképzési műveletekben. Az e célból leggyakrabban felhasznált növények közé tartozik a fekete 13

nadálytő (Syphytum officinalis), a csalán (Urtica dioica) és a gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare). Gyógynövények egyéb felhasználási formái A gyógynövények felhasználhatók dekorációs anyagként és ajándékok készítésére. Az étkezési célú és tea formánban történő felhasználás mellett az ilyen ajándékok jelentősége nagy lehet. Készíthető belőlük növényi szappan, illatozó tál. A száraz növényi részekből sok színben pompázó képek készíthetők. A lepréselt növényekből bekeretezett képek vagy képeslapok készíthetők. Tinták és kézzel készített papírféleségek illatosíthatók velük és tehetők különleges termékekké. A gyógynövények felhasználhatók ünnepi gyertyák és ajándéktárgyak díszítésére. Különösen értékessé tehető egy ajándék, ha azt egy számunkra kedves személy részére készítjük. De készíthetünk értékes emléktárgyakat a turisták részére is. Figure 4. Common nettle (Urtica dioica) 4 Gyógynövények jelentősége a pihenésben és a szervezet regenerálódásában A gyógynövényekkel történő foglalkozás más kedvező hatásokat is eredményez. Ha hobbiból gyűjtjük vagy neveljük azokat a kertben, hozzájárul fizikai állapotunk fenntartásához. Különösen akkor jelent számunkra ilyen előnyt, ha naponta legalább fél órát folytatjuk ezt a tevékenységet. Ez a tevékenység fizikai állapotunk javítása mellett szellemi felfrissülésünkhöz is hozzájárul. A természetben eltöltött idő relaxációt eredményez és hozzájárul a mindennapi stressz oldásához. Ez a foglalatosság fogékonnyá tesz minket az új ismeretek iránt és javítja technológiai ismereteinket. Segíti a hasonló tevékenységet folytató személyekkel való társas kapcsolatok kialakítását. Ismeretségi csoportok és körök jönnek létre. Így a gyógynövények hatása összetett, segíti az egészségi állapotunkat, javítja közérzetünket és ápolja lelkünket. Segítik megismerni a múltat és feltárni a jövőt. 4 G.Ruzickova, Mendel University, Brno (Czech Republic) 14

Gyógynövények és az egészség A gyógynövények gyűjtése és fogyasztása során az emberek felismerték, hogy azok segítenek rajtuk, ha betegek, sérüléseket szenvedtek vagy rossz a közérzetük. Ennek révén nagy ismeretanyag halmozódott fel, ami be is épült a korai gyógyászati eljárásokba. Ez egyben olyan gyógyító személyek kiemelkedését jelentette a társadalomban, akik különös tiszteletnek örvendtek. Sokszor ők töltötték be a papok vagy sámánok pozícióját. Itt azonban nem csak lágyszárú növények felhasználására kell gondolni, hiszen számos hatásos faj található a fák, bokrok, algák és zuzmók között. A hivatalos európai gyógyászatban egészen a 19. századig a növényi eredetű gyógyszerek domináltak. Ezt követően a szintetikumok számának növekedése folyamatosan visszaszorította a növényi eredetű készítményeket. De a növényi eredetű gyógyszerek alkalmazásának hagyománya továbbra is fennmaradt az egyszerű emberek körében. Az életminőség javulása iránti vágy más oldalról támasztja alá a gyógynövények felhasználásának növekedését. A tudomány is igazolja a korábbi népgyógyászati gyakorlatban alkalmazott növények tényleges hatásosságát. Sok esetben a tradicionális gyógyászatban felhasznált növények kevesebb mellékhatással rendelkeznek. Ezért ma sokféle gyógynövényre támaszkodó gyógyítási rendszer létezik. Ilyen a fitoterápia, ami aktív növényi anyagokat vagy azok kombinációit használja a gyógyításra. A homeopátia és virágterápia is mind népszerűbb, melyek ugyancsak növényi alapanyagokat használnak. Egyre többen ismerhetik meg a hagyományos kínai gyógyászat, az indiai ajurveda és más egyéb gyógyászati rendszerek gyógyítási eljárásait, amelyek többnyire ugyancsak növényi eredetű gyógyszerek felhasználásán alapulnak. Figure 5. Folklore house dedicated to preserving traditional knowledge about the use of wild plants (the village of Kinadacs, Hungary) 5 5 K.Rodina, WWF Hungary/TRAFFIC 15

Mely növényeket használhatjuk mi magunk is? A gyógynövény fogalom olykor félrevezető is lehet, hiszen számos közülük nem alkalmas az akut megbetegedések gyógyítására. A növények és készítményeik felhasználását korszerű ismeretekkel kell alátámasztani és így alkalmazhatók a betegségek megelőzésére, a krónikus betegségeket kísérő tünetek enyhítésére és a betegséget követő eredményes utókezelésre. Egyetlen egy gyógynövény sem helyettesítheti azt, hogy orvoshoz forduljunk hirtelen súlyos megbetegedések vagy bonyolult hosszantartó betegségek esetén. A betegségek megelőzése és saját magunk gyógyítása során csak olyan növényeket használjunk, amelyek hatásossága igazolt, nincs mellékhatásuk és a hosszantartó felhasználásunk sem jelent veszélyt. Emellett tekintettel kell lennünk az ajánlható dózisra és a felhasználás javasolt időtartamára. Az erős hatású, vagy mellékhatással rendelkező, esetleg mérgező hatású növényeket sohase használjuk fel anélkül, hogy az orvos tanácsát kikérjük. A gyógynövény kiválasztásában nagy segítséget jelent, ha figyelembe vesszük a rájuk vonatkozó, három csoportot képező, tudományos besorolást. Az első csoportba tartoznak az enyhe hatású, élelmiszerek közé sorolható gyógynövény fajok. A második csoportba azok tartoznak, melyek esetében mellékhatás feltételezhető, a harmadik csoportba az erős hatású és/vagy mérgező növényfajok. A harmadik csoportba tartozó növények kizárólag orvosi felügyelet mellett használhatók. Az új EU szabályozás szerint a hivatalosan gyógyításra használt, kereskedelemben forgalmazott növények és az azokból előállított termékek, ha azokon gyógyhatást tüntetünk fel,- csak gyógyszer regisztráció szerint forgalmazhatók. Amikor gyógynövényeket használunk, nagyon fontos, hogy megfigyeljük, milyen hatást váltanak ki. A legkisebb mellékhatás jelentkezése esetén azonnal fel kell függeszteni a kezelést. Mivel a gyógynövények aktív anyagai összetett formában vannak jelen, előfordulhat, hogy egy-egy gyógynövény miránk nem hat. Ilyenkor célszerű egy másik, hasonló anyagokat, vagy hatóanyag komplexet felhalmozó fajt bevonni a gyógyítás folyamatába. Fontos, hogy egy időben ne használjuk hasonló indikációra javallt növényi eredetű és szintetikus hatóanyagot. Ezek együttes alkalmazása esetleg még fokozhatja is a bajt. Melyek a gyógynövények hasznos részei? A biológiai aktív anyagok, az aroma és az illóolaj komponensek a növények különböző szerveiben halmozódnak fel. Felhalmozódhatnak a klorofilt tartalmazó levelekben (menta, citromfű), a virágokban (kamilla, körömvirág), a gyökérben (macskagyökér), a hagymában (fokhagyma), a termésben (csipkebogyó, ánizs), a magban (borágó), a fa- és kéregrészben (csertölgy). Ezekből a növényi részekből többek között szárítással állítható elő a növényi drog. A drogok nevét, amit a termékeken mindig fel kell tüntetni, a latin nomenklatúra szabályai szerint alakították ki. Magyar név Tudományos Példák a tudományos névre Magyarul Leveles hajtás Herba Achilleae herba Cickafark virágos hajtás Levél Folium Malvae folium Mályvalevél 16

Gyökér Radix Gentianae radix Sárga tárnics gyökér Gyökértörzs Rhizoma Acori rhizoma Kálmosgyökér Gumó Tuber Salep tuber Orhidea gumó Hagyma Bulbus Alii sativi bulbus Fokhagyma Virág Flos Calendulae flos Körömvirág szirom Termés Fructus Cynosbathy fructus Csipkebogyó termés Mag Semen Lini semen Lenmag Kéreg Cortex Frangulae cortex Bengekéreg Tobozvirágzat Strobulus Lupuli strobulus Komlótoboz Zsíros olaj Oleum Olivae oleum Oliva olaj Illóolaj Aetheroleum Lavandulae aetheroleum Lavendula illóolaj 2.2. Gyógynövény termékek TEA A tea-készítés az egyik legegyszerűbb módja egy gyógynövényes kivonat előállításának, mely esetben a víz az oldószer. Teát sokféle módon készíthetünk, mely függ a gyógynövénytől, a benne lévő hatóanyagoktól és az elérni kívánt hatástól. Forrázat Ez az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer, mely során kb. egy teáskanál megszárított növényi részt vagy teakeveréket leforrázunk 150 ml forrásban lévő vízzel. Általában 5-10 percig lefedve állni hagyjuk, majd szűrjük. Amennyiben illóolajos alapanyagot használunk, a szűrést hamarabb el kell végezni, míg abban az esetben, ha a hatóanyagok jól oldódnak vízben, hosszabb ideig hagyjuk ázni a teakeveréket. Forrázatot alapvetően virágzó hajtások, levelek vagy virágok esetében célszerű készíteni. Hideg/meleg-vizes kivonat A módszer során a növényi alapanyagot hideg vízbe áztatjuk, melyet lassan forráspontig hevítjük. Amint eléri a főzet a forráspontot, levesszük a tűzről és 10 percig, vagy az előírásnak megfelelő ideig állni hagyjuk. A módszert csak bizonyos növényfajoknál és főleg gyökerek esetében alkalmazzuk. Főzet Főzetkészítés során a száraz, növényi alapanyagot tegyük hideg vízbe (2 teáskanálnyi mennyiségre számoljunk negyed liter vizet), majd forraljuk fel. Ezt követően alacsonyabb 17

hőfokon hagyjuk forrni 10-30 percig. A módszert leginkább gyökerek és fás részek (kéreg) esetében javasolt használni, hatékonyabb hatóanyag-kinyerés céljából. Hideg vizes áztatás Akkor készítsünk hideg vizes kivonatot, amikor a növényi alapanyagban hőre érzékeny (például: nyálkaanyagok) hatóanyagok találhatók. Két teáskanálnyi növényi részt áztassunk be negyed liter hideg vízbe, és csak 6 óra elteltével (akár egész éjszakára is állni hagyhatjuk) szűrjük le. Közvetlenül fogyasztás előtt kissé felmelegíthető. Teakészítéshez kerámia, vagy hőálló üvegezésű, de semmiképpen sem fémfalú edényt válasszunk, mert azzal reakcióba léphetnek a kioldódó hatóanyagok. A gyógynövényes teákat nyugodtan ízesítsük (legmegfelelőbb a méz és a gyümölcscukor). Mesterséges édesítőszerek alkalmazása csak cukorbetegek számára javasolt. Köhögés, megfázás kezelésekor alkalmazott teákat nem mindig célszerű édesíteni; étvágyjavító hatású, keserűanyagban gazdag kivonatok, illetve hasmenés ellen készített teák esetében viszont egyáltalán ne használjunk cukrot. A tea elfogyasztásának ideje szintén meghatározó. Nyugtató hatású teákat reggel vagy este, elalvást segítő teát lefekvés előtt 1 órával, étvágyjavító, keserű teákat étkezés előtt fél órával, míg a gyulladáscsökkentőket étkezés közben fogyasszuk. Köhögés, megfázás esetén naponta többször igyunk a célnak megfelelően elkészített teát. Célszerű minden esetben frissen főzött teát fogyasztani. Gyógynövényes teákat csak adott célra és meghatározott ideig (1-6 hét) fogyasszunk. Ezt követően legalább ugyanilyen hosszú ideig tartsunk szünetet. A házilagosan összeállított élvezeti, vagy betegség-megelőzési célt szolgáló teakeverékek összetételét is változtassuk meg néha. Teákat külsőleg is alkalmazhatunk: sebek átmosására, gargarizálásra, arcmosásra, aromás fürdő készítéséhez, illetve inhalációhoz. ALKOHOLOS KIVONATOK A gyógynövények második leggyakoribb felhasználási módja az alkoholos kivonat (tinktúra) készítés. Alapvető tévhit, hogy a tinktúrák hatásosabbak a teáknál; a különbség a kioldódó hatóanyagok összetételében rejlik. Tinktúrát leggyakrabban 20 g növényi alapanyagból és 100 ml 70 %-os etil-alkoholból készíthetünk. Virágok esetében (körömvirág, hegyi árnika), 10 g növényanyag is elegendő. A keveréket légmentesen lezárt üvegben tároljuk legalább három hétig, és a hatóanyagok gyorsabb, hatékonyabb kioldódásához naponta többször rázzuk fel az üveget. Ezt követően az oldatot szűrjük le, majd töltsük sötétített üvegű tárolóedénybe, vagy palackba. Házilagosan gyakran brandy-t használnak, melynek 40-45 %-os az alkohol tartalma. 60 %-os alkoholtartalmú pálinka is megfelel a célnak, mely esetben a kivonat elkészítése és felhasználása szinten teljesen megegyezik a 70 %-os tiszta etanolos oldattal. Tinktúrát nem csak külsőleg, belsőleg is lehet használni. Ajánlott mennyisége: 15-20 csepp, melyet vízben, vagy teában elkeverve, vagy kockacukorra csepegtetve fogyaszthatunk. Ha az orvos másképpen nem rendeli, akkor naponta háromszor ismételhetjük meg a folyamatot. Alkoholos kivonatokat külsőleg fel lehet használni bemasszírozáshoz, kisebb sebek 18

fertőtlenítéséhez. Gargarizáláshoz, szájöblögetéshez is használhatók, egyes esetekben kozmetikumok alapanyagai. OLAJOS KIVONATOK A zsíroldékony hatóanyagok kinyerésére általában hidegen préselt növényi olajok (olíva, mandula, napraforgó, szója) használhatók oldószerként. Olajos kivonatok készítéséhez, az orbáncfű kivételéve, mindig száraz növényi alapanyagot használjunk. Két módszer közül választhatunk: hideg és meleg ülepítés. A hideg ülepítés során egy megfelelő edényt töltsünk meg az adott növényi résszel, majd öntsünk rá kellő mennyiségű olajat. Zárjuk le az edényt, majd hagyjuk napos helyen 3-4 hétig. Ezt követően az olajat szűrjük le, és töltsük sötétített üvegű palackokba. Meleg ülepítés során az olajjal elkevert növényi anyagot vízgőz fölött hevítsük mintegy 3 órán át (tegyünk egy serpenyőbe vizet, majd ebbe állítsunk egy fazekat). Ezt követően a keveréket hűtsük, majd szűrjük le, az olajat palackozzuk. FRISSEN FACSART LEVEK A hagyományos gyógyászat gyakran frissen facsart növényi leveket használ. Ehhez napjainkban gyümölcscentrifuga, turmixgép is rendelkezésre áll. Ha a növényi alapanyag szikkadt, vagy túl száraz, akkor egy kis vizet érdemes hozzákeverni. Az így készített lé akár több napig is eltárolható hűtőszekrényben minőségromlás nélkül. Naponta 1-2 evőkanálnyi mennyiség ajánlott, akár kúraszerűen fogyasztva, több hétig. SZIRUPOK A szirup cukor felhasználásával készült kivonat. Egy réteg cukrot öntsünk egy agyagedénybe, tegyünk rá a szárított, aprított gyógynövényeket, majd rakjunk rá egy újabb cukor-réteget. Ezt folytassuk mindaddig, míg az edény meg nem telik. Ezt követően a tárolóedényt tegyük ki a napra, és hagyjuk ott 4-5 hétig. Az így elkészült szirupot szűrjük le, és tegyük lezárható üvegedénybe. Önállóan, vagy teába téve is fogyasztható. Szirupot méz hozzáadásával is készíthetünk (fele-fele arányban legyen benne cukor és méz). Az így kapott szirup jótékony hatásához a méz is hozzájárul. Az előzőekben leírt módon tároljuk és használjuk. Naponta 3 evőkanálnyi mennyiséget fogyaszthatunk belőle. Mivel méz is található benne, ne tegyük bele túl forró teába, mert a mézben található értékes hatóanyagok elbomolhatnak 40 C felett. KENŐCSÖK Bizonyos gyógynövényekből kenőcsöt is előállíthatunk. Korábban az ilyen, házilagosan előállított krémek alapanyag egyszerű állati zsiradék volt. A célnak leginkább a sertészsír felelt meg, mely jól beszívódik a bőrbe. A szarvas zsírja szintén értékes alapanyagnak számított. Napjainkban leggyakrabban vazelint használnak. Az eljárás igen egyszerű, a zsírt óvatosan meg kell olvasztani, majd belehelyezni az adott gyógynövényt. A keveréket hagyjuk kihűlni, majd megszilárdulni. A következő nap (vagy leghamarabb 3 órán belül) olvasszuk fel ismételten a zsírt, szűrjük le, és öntsük bele egy célnak megfelelő tárolóedénybe. Nagyon fontos, hogy a hevítés során ne lépjük át a 70 C-ot! Jobb állagú kenőcsöt kapunk akkor, ha 19

olíva-olajat, méhviaszt is adunk a keverékhez. Az így elkészült kenőcsöket maximum néhány hétig tudjuk tárolni, mely időtartam meghosszabbítható, ha a tárolás hűtőszekrényben történik. Krémeket hasonló módon állíthatunk elő, azzal a különbséggel, hogy a krémben víz, vagy vizes gyógynövényes kivonat is található, melyet viasszal, növényi olajjal elegyítenek. A folyamatot vízfürdő felett kell elvégezni. A vivőanyag megválasztása a felhasználási céltól függ. Akkor válasszuk a vazelint, ha olyan kenőcsöt szeretnénk, mely hosszú ideig a bőr felszínén marad. Ha jobb felszívódású krém előállítása a cél, akkor használjunk lanolint. GYÓGYBOROK A hagyományos gyógyászat évszázadok óta nagyra becsüli az úgynevezett gyógyborokat, melyeket leginkább keserű anyagokban gazdag gyökerek felhasználásával készítenek. A folyamat során egy maréknyi növényi alapanyagon (40-50 g) 1 liter vörösbort folyatnak át. Olaszországban fehér, édes-muskotályos borokat is alkalmaznak ugyanezen célból; így készülnek a híres vermutok. A bor-gyógynövény keveréket speciális, zárható edénybe öntik, majd hűvös helyen legalább 2 hétig tárolják, mely során a gyógynövények speciális íz- és hatóanyagai kioldódnak a borba. Az így készült bor frissítő jellegű, ezen kívül gyógyító hatással is rendelkezik, amennyiben 1-2 pohárral fogyasztunk belőle naponta. A gyógyborok eltarthatósági ideje 1-2 hónapos időtartamtól akár néhány évig is terjedhet. GYÓGYNÖVÉNYES BORPÁRLATOK (KONYAK, BRANDY) A gyógynövényes borpárlatok felhasználása a gyógyborokéval megegyező. Ez esetben azonban nem borba, hanem valamilyen borpárlatba (konyak, pálinka, brandy) áztatják bele a növényi alapanyagot. A folyamat igen hasonló a tinktúra (alkoholos kivonat) készítéshez, azzal a különbséggel, hogy ez esetben kevesebb növényi anyagot használunk. Gyógyászati célú alkalmazásuk kevésbé elterjedt, csak bizonyos egészségügyi problémák kezelésekor fogyaszthatók, alkalomszerűen. GYÓGYNÖVÉNYES FÜRDŐK Egészség-megőrzésre, adott egészségügyi problémák leküzdésére gyógyfürdőt is készíthetünk. Ehhez száraz, vagy frissen szedett növényi alapanyag is használható. Korábban csupán egy-egy növényfajt alkalmaztak, de többféle alapanyag együttes alkalmazásával az esetek többségében kedvezőbb hatást érhetünk el. Otthoni felhasználásra, egy kád forró vízbe 100 g, előzetesen gézbe csavart száraz növényi alapanyagot áztassunk. A géz-zacskót beletehetjük a fürdővízbe, vagy akár a csapra is erősíthetjük, így a forró víz közvetlenül átfolyik a gyógynövényeken, és a hatóanyagok is gyorsabban kioldódnak. Előzetesen forrázatot is készíthetünk, és az így kapott növényi kivonatot is hozzákeverhetjük a fürdővízhez. Irodalmi hivatkozások 20