Pannon Egyetem Georgikon Mezıgazdaságtudományi Kar Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola Iskolavezetı: Dr. Gáborjányi Richárd DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI A talajtermékenység egyes tényezıinek vizsgálata szerves és mőtrágyázási tartamkísérletben Készítette: Bankó László Témavezetı: Dr. Hoffmann Sándor KESZTHELY 2008
BEVEZETİ, CÉLKITŐZÉS A disszertáció témájának jelentısége A mezıgazdaságban az elmúlt évtizedekben a termésnövelés minden eszközzel való elérése volt az egyedüli cél. Az iparszerő mezıgazdaság a maximális termés elérését tőzte ki, a külsı inputok, a növényvédıszerek növekedését vonta magával. A nagy mennyiségő mőtrágya felhasználása, a munkagépek talajromboló hatása felerısítette a talajdegradációs folyamatokat. Az új alapelvek szerint az adott körülmények között gazdaságosan, hatékonyan realizálható termésoptimumot szükséges megjelölni (Pepó 1999). Újfajta szemléletre van szükség. Egyre nagyobb az igény az olyan környezetkímélı gazdálkodási módszerek iránt, melyekkel biztosítani tudjuk a talaj és a víz minıségének fenntartását (Németh et al. 2002; Van Cleemput et al. 1997). A fenntartható mezıgazdaság célja magas termésértékek fenntartása minimális környezetszennyezés mellett (Körschens 2002). A világ népességének 2050-ig várható 2,6 milliárdos növekedése miatt (Cohen 2003) az intenzifikálás és a fenntarthatóság is következetesen szükségszerő a jövıre nézve (Sherwooda and Uphoff 2000). A tartamkísérletek különösen értékes információkkal szolgálnak a fenntarthatóság és a környezeti hatások terén (Powlson and Poultron 2003). Az európai tartamkísérleteket átfogó EUROSOMNET szerepe a kísérletekbıl kivonható, a gyakorlatban felhasználható hasznos információk felhasználásának elısegítése (Franko et al. 2002). A klímaváltozás szintén aktuális probléma, ugyanis az éghajlati elemek nagyban meghatározzák a talaj szerves anyag-tartalmát és összetételét. A hımérséklet emelkedésével csökken a talaj szerves anyag-tartalma (Davidson et al. 2000; Fang et al. 2005), a labilis szerves frakció erıteljesebben fog csökkeni (Knorr 2005). A talajnedvesség csökkenésével a lebontás még száraz talajban is jelentıs mértékő (Szegi 1988). A mikrobiális biomassza maximuma egybeesik a szerves anyag nagy részét alkotó cellulóz lebontásának optimális nedvességtartalmával, ami hazánkban csak alacsony hımérsékleten tapasztalható (Bhardwaj and Novak 1978). A hımérséklet és a lebontás kapcsolata nem arányos. A cellulolízis 30 C-on a legjelentısebb, de 20 és 30 C között nincs nagy különbség. Hazánkban a hımérséklet nem limitáló faktor (Szegi 1988). A talajmővelés erıszakos beavatkozás a talaj életébe, amely a termékenység, a szerves anyag nagymértékő csökkenésével jár (Kismányoky 1993; Nyíri 1993). Megfelelı mővelési gyakorlattal és növénytermesztési stratégiával a további szerves anyag veszteség elkerülhetı, sıt mennyisége növelhetı (Haynes and Beare 1997; Stefanovits et al. 1999; Szőcs és Szőcs-né 2005). A mőtrágyázás és a szerves trágyázás hatása eltérı, amire számos kutató felhívta már a figyelmet. A mőtrágyázással a szerves anyag mennyisége szinten tartható (Hoffmann and 2
Kismányoky 2001; Jenkinson 1992; Németh 1996; Tilman 1998), istállótrágyázással növelhetı (Hoffmann és Berecz 2007; Lönhardné és Németh 1992; Németh 1983). Az ásványi ható-anyagú trágyázással, még inkább a mőtrágya és az istállótrágya kombinálásával nagyobb termések érhetık el, mint csak istállótrágyázással (Garz et al. 2000; Kismányoky 1993; Sarkadi 1967). A talaj szerves anyaga stabil és labilis részre osztható. A lebontható frakció mennyisége közvetlenül utal a talaj termékenységére. Könnyen bomló anyagként tápanyagokat szolgáltat a növények számára, energiával látja el a talaj mikroszervezeteit. A talaj termékenységének egyik legfontosabb meghatározója. Elırejelzi a talaj szerves anyagának változását, kapcsolatot mutat a mővelt talaj állapotával, így felhasználható a talajtermékenység vizsgálatának indikátoraként, a talaj szerves anyag csökkenésének, ill. növekedésének monitorozásában is (Körschens 1980, Körschens et al. 1998). A talajtermékenységi vizsgálatok a múltban a TOC meghatározásán alapultak, azonban a változások irányultságának kimutatása hosszabb idıt igényelt a talaj szerves anyagának lassú változása miatt (Johnston 1991; Kismányoky 1993). A labilis szerves C - tehát a HWC és az MBC - mennyiségének mérése megoldást kínál. Meghatározásuk lehetıvé teszi a hosszú távú trendek elırejelzését még mielıtt az összes szerves C mennyiségében detektálható változást érzékelnénk (Körschens and Schulz 1999). A klímaváltozás hatásának tanulmányozásában a labilis szerves frakció csökkenése a kiválasztott kezelések vagy természetes állapotú talaj hosszú távú vizsgálatával igazolható. A labilis szerves frakció vizsgálatával német (Körschens and Schulz 1999) és angolszász (Ghani et al. 2003) kutatók is foglalkoztak. Németországban, a szaktanácsadásban is szerepet kap a HWC vizsgálata. A vizsgálatokat a német módszerrel végeztük. Kutatásaimmal a módszer Magyarországon esetlegesen bevezetendı alkalmazásához is hozzájárulok. A disszertáció célkitőzése annak megállapítása, hogy a 40 éve fennálló tartamkísérletben: a HWC és az MBC mennyisége hogy alakul az egyes trágya-kezelések hatására, meghatározásuk mennyire alkalmazható a kezelések hatására beállt talajtermékenység változásának nyomon követésére; a szerves- és mőtrágya-kezelések eredményeként milyen változások álltak be a talaj termékenységének kémiai paramétereiben; a hosszú távú kezelések eredményeként a terméseredményekben milyen eltérések alakultak ki a kezelések között; a szerves szén frakciók milyen kapcsolatot mutatnak a vizsgált talajparaméterekkel, valamint a termékenység legjobb mutatójával, a terméssel? 3
ANYAG ÉS MÓDSZER A tartamkísérlet bemutatása A szerves és mőtrágyázási tartamkísérletet Láng Géza akadémikus állította be 1963-ban, Keszthelyen, löszös vályogon kialakult Ramann-féle barna erdıtalajon (Eutric Cambisol). A mővelt réteg az eredeti vizsgálatok alapján humuszban szegény homokos vályog talaj, felvehetı foszforral gyengén, káliummal közepesen ellátott. A kísérlet véletlen blokk elrendezésben, 4 ismétlésben, 15 kezeléssel, két vetésforgóval lett beállítva 98 m 2 -es parcellákon. Az A vetésforgóban az istállótrágya és az ennek megfelelı NPK hatóanyag-tartalmú mőtrágya adagok, valamint az ezek kombinációiból álló, míg a B vetésforgóban a mőtrágya- és az ezen felül alászántott kukoricaszár és/vagy búzaszalma szármaradvány leszántásos-kezelések hatása hasonlítható össze. A kiválasztott kezeléseket az 1., a növényi összetételt a 2. Táblázat tartalmazza. 1. Táblázat. A tartamkísérlet kiválasztott kezelései. Az istállótrágya- és az azonos N- hatóanyagtartalmú mőtrágya- ( A vetésforgó), valamint az NPK-, + szárleszántásos kezelések ( B vetésforgó) Kiválasztott kezelések Rövidítések Kijuttatott mőtrágya (kg/ha/év) N P 2 O 5 K 2 O Összes A vetésforgó 1 Kontroll KontA 0 0 0 0 8 1 istállótrágya (35 t/ha/5év) 1# 44 38 49 131 10 2 istállótrágya (70 t/ha/5év) 2# 88 76 98 262 12 3 istállótrágya (105 t/ha/5év) 3# 132 114 147 393 4 1 ekvivalens NPK 1ekv 44 38 49 131 11 2 ekvivalens NPK 2ekv 88 76 98 262 13 3 ekvivalens NPK 3ekv 132 114 147 393 B vetésforgó 1 Kontroll KontB 0 0 0 0 7 NPK NPK 172 118 181 471 8 NPK+kukoricaszár NPK+k 172 118 181 471 12 NPK+kukoricaszár+búzaszalma NPK+k+b 172 118 181 471 2. Táblázat. Az A és a B vetésforgó növényi összetétele Idıszak Növényi sorrend A vetésforgó 1963-1985 cukorrépa kukorica kukorica ıszi búza vörös here 1985-2003 cukorrépa kukorica kukorica ıszi búza ıszi búza 2003 - burgonya kukorica kukorica ıszi búza ıszi búza B vetésforgó 1963 - burgonya ıszi búza ıszi búza kukorica kukorica 4
Mintavételezés A vetésforgók elsı három ismétlésének szántott rétegébıl, és a tartamkísérlet mellıli - az 1960-as évek eleje óta - füves terület talajának (0-25cm) megmintázását 2004, 2005 és 2006 októberében végeztük. A talajmintákból - mindhárom évben - HWC- és MBC-, 2005-ben HWN és TOC analízist végeztünk. A könnyen bomló szerves frakciók analízisét friss, a TOC meghatározását kiszárított, ledarált talajmintákból végeztük. A felvehetı foszfor és kálium, valamint a kémhatás meghatározását 2000, 2002 és 2004-ben végezték a Földmővelési Tanszék laboratóriumában. A labilis szerves frakciók (HWC, MBC) esetében - a nagy szórások miatt - fontos az elıvetemény hatás, illetve az adott évi kultúrnövény figyelembevétele. 2003-ban mindkét vetésforgóban ıszi búza volt. 2004-ben az A vetésforgóban burgonya, a B vetésforgóban kukorica, 2005-ben kukorica, 2006-ban kukorica és burgonya volt a jelzınövény. A növényi melléktermék-leszántás hatását a B forgóban vizsgáltuk. Búzaszalma 2002-ben és 2003-ban - tehát a mintázás elıtti két évben -, míg kukoricaszár 2004-ben és 2005-ben lett alászántva. Vizsgált paraméterek Forróvíz-oldható szén A forróvíz-oldható szerves anyag meghatározását Körschens és Schulz (1999) módszere alapján végeztük. Hazánkban az eljárás nem túl ismert, így új módszerrıl beszélünk. A módszert kipróbáltuk, majd sikeresen alkalmaztuk a tartamkísérlet kiválasztott kezeléseinek összehasonlító elemzésében. 20 g talajt feltáró lombikban, visszafolyós hőtı alatt 100 ml desztillált vízben, mérsékelt lángon forralunk. A forrásban lévı víz oldatba viszi a szerves anyag könnyen bomló részét. 60 perc letelte után leállítjuk a reakciót az oldat hideg vízbe helyezésével. A talajkivonat lehőlését követıen az ülepedést elısegítı 5 csepp MgSO 4 oldat hozzáadása után lecentrifugáljuk (3500 rpm/10 ), és a felülúszót visszük tovább. 10 ml talajoldathoz 10 ml krómkénsavat adunk, és 20 percig 125 ºC-on roncsolunk, majd kihőlés után 20 ml desztillált vízzel hígítunk. 5 csepp fenilantranilsav indikátor hozzáadását követıen 0,2 M vas (II)-diammónium-szulfáttal (Mohrsó) titrálunk. Forróvíz-oldható nitrogén A forróvíz-oldható nitrogén (HWN) meghatározása Kjeldahl módszerét követi (Buzás et al. 1988) kisebb változtatások beiktatásával. A feltárást elszívófülke alatt végeztük. A feltáró 5
csövekben lévı 10 ml oldathoz redukált vasból spatulányi mennyiséget, majd 2 ml kénsavat, 4 ml szalicil-kénsavat adtunk. A heves reakció lecsengése után spatulányi titánoxid alapú katalizátor megindította a nitrogén felszabadulását a 60 perces, 380 C-os feltárás folyamán. Tömény NaOH hozzáadását követıen a képzıdı ammóniumot vízgızzel 2%-os bórsavba áthajtottuk. Conway-indikátor hozzáadása után sósav-mérıoldattal (0,01 mol) titráltunk. Mikrobiális biomassza szén A mikrobiális biomassza (MBC) meghatározást a kloroformos fumigációs-extrakciós módszerrel (Vance et al. 1987) végeztük. Párhuzamosan, minden talajmintából egy fumigált és egy nem fumigált meghatározást végzünk. A kloroform hatására a mikroorganizmusok sejthártyája felszakad, szerves anyaguk a talajba kerül. A fumigálatlan mintából csak a talaj szerves anyaga kerül oldatba a K 2 SO 4 -oldatos kivonással. A két mérés különbségét az eredeti érték (0,38) mellett leggyakrabban használt 0,45-ös konverziós faktorral osztva végeztük a számításokat (Wu et al. 1990). A fumigált minták esetében az extrahálást fumigálás elızi meg. 20g talajmintát 24 órára deszikkátorba helyezünk: vákuumot keltünk, a kloroform elpárolog, a talajminták átitatódnak gızével. A fumigálatlan mintát 80 ml 0,5 M K 4 SO 4 oldattal rázólombikban, átfordulós rázógépen (60 rpm/ 45 ) rázatjuk, majd az extraktumot szőrıpapírral szőrjük. Erlenmeyer lombikba 8 ml szőrlethez 2 ml 66,7mM K 2 Cr 2 O 7 oldatot és 15 ml cc. kénsav/foszforsav 2:1 elegyet, lehőlés után 20 ml desztillált vizet adunk. 1/40 M ferroin indikátor hozzáadását követıen 40 mm vas (II)-diammónium-szulfáttal (Mohr-só) titrálunk. Összes szerves szén A talaj szerves szén (TOC) meghatározását Tyurin módszere alapján végeztük (Gyıri et al. 1994). 0,2 g talajhoz 10 ml 0,4 N dikromátot adunk, 5 percig forraljuk, a szerves anyag eloxidálódik. Lehőlés után az oldatot desztillált vízzel 100 ml-re hígítjuk. 20 csepp H 3 PO 4, és 10 csepp difenil-amin indikátor hozzáadását követıen 0,2 N Mohr-sóval végezzük a titrálást. Felvehetı foszfor és kálium A talaj felvehetı foszfor és kálium-tartalmának meghatározása Egner et al. (1960) módszerét követi. A meghatározást 3,75 ph-jú ammóniumlaktát-acetát extraktáns oldattal végzik. Kémhatás A talaj kémhatását légszáraz talajból készített, 1:2,5 talaj:oldat arányú szuszpenzióban határozták meg KCl semleges só oldatában (Buzás et al. 1988). 6
Statisztikai értékelı módszerek A vizsgált paraméterek adatainak összehasonlítására varianciaanalízist (ANOVA), post hoc tesztként LSD és Duncan-tesztet végeztünk. Az ábrákon az eltérı betőjelek szignifikáns eltérést jelentenek. A mezıgazdasági statisztikában többnyire 5%-os szignifikáns differencia értékkel dolgoznak. Emellett, korreláció- és regresszóanalízist végeztünk. A statisztikai vizsgálatokat SPSS 9.0 for WINDOWS, valamint MS Excel program segítségével hajtottuk végre. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A doktori disszertációban bemutatott eredmények közül a fontosabbakat ismertetem. A forróvíz-oldható szén a kezelésekben A 4 évtizedes növénytermesztés hatásaként a kezelések között szignifikáns különbségek alakultak ki. Az A vetésforgóban a mőtrágyázás és az istállótrágyázás a kontrollhoz képest 13 és 45%-kal adott nagyobb értéket. Az istállótrágyázás mindhárom hatóanyag szinten kedvezıbb HWC érték kialakulásához vezetett. A dózisok sorrendjében ez 24, 21 és 49%-kal nagyobb HWC-t jelentett. A kontrollhoz képest - a mőtrágya-kezelések és a kis istállótrágyadózis kivételével - a közepes és nagy istállótrágya-dózis szignifikánsan nagyobb HWCértékhez vezetett (SzD 5% =52,69). A 3#-kezelés szignifikánsan nagyobb értéket eredményezett az 1#- és a 2#-kezeléshez képest, egyben a legkedvezıbb (172%) kezelésnek is minısült. A B vetésforgóban a kontrollhoz képest mindhárom kezelésben szignifikánsan nagyobb HWC értéket mértünk (SzD 5% =43,9). A növényi melléktermékek aláforgatása - az NPKkezeléshez képest - enyhén (10%-kal) magasabb HWC szintet eredményezett. A búzaszalma és a kukoricaszár aláforgatása - tartamhatásából kifolyólag - kedvezı hatásúnak bizonyult a forróvíz-oldható frakcióra (1. Ábra). 600 500 'A' vetésforgó a,b b,c c d a a,b,c a,b,c 600 500 'B' vetésforgó a b b b HWC (mg/kg) 400 300 200 HWC (mg/kg) 400 300 200 100 100 0 0 KontA 1# 2# 3# 1ekv 2ekv 3ekv KontB NPK NPK + k NPK + k + b 1. Ábra. A HWC a kezelésekben (2004-2006) 7
A forróvíz-oldható szén, az összes szerves szén és a talajtermékenység Körschens és Schulz (1999) közép-európai, nagyszámú vetésforgó és monokultúra tartamkísérletekbıl nyert adatok feldolgozásával, a HWC meghatározásával szerves anyagtartalmuk alapján kategorizálta a talajokat. Az összefüggés alapja az, hogy HWC növekedésével a talaj összes szerves anyaga, ezzel együtt a termékenysége is növekszik. A keszthelyi tartamkísérletbıl nyert HWC koncentrációs értékek elhelyezhetık a 200-400 mg-os keretben. A 200 mg/kg-os alsó határérték a szerves anyag csökkenését, a talajtermékenység kimerülését jelzi, a 400 mg/kg-os felsı határérték a könnyen bomló szerves anyag környezetszennyezı hatására, luxusellátottságra figyelmeztet. A kontroll 250, a mőtrágyázás 281, az istállótrágyázás 361 mg/kg HWC közép-értéket adott, ami 40, 32 és 21 mg-mal magasabb, mint a német szerzık által leközölt HWC átlagértékek. A forróvíz-oldható szén aránya az összes szerves szénhez A HWC a TOC 3,38%-át képezte. A szakirodalomban hasonló, 3-5% közötti értékekkel találkozhatunk (Kubát et al. 2004; Leinweber et al. 1995; Weigel et al. 1997). Az istállótrágya-adagok hatására arányosan növekedtek az értékek. Az istállótrágyázás mindhárom hatóanyag-szinten kedvezıbb volt, mint a mőtrágyázás. A mőtrágyázáson belül a 2ekv-kezelés adta a legnagyobb értéket. Az istállótrágyázás 3,6, a mőtrágyázás 3,16, a szármaradványkezelés 3,45%-os értéket jelentett. A gyeptalaj esetében 4,9%-os arányt állapítottunk meg. A HWC-t 669 mg/kg-nak és a TOC-t 1,36%-nak határoztunk meg. A kezelésekhez képest a TOC 142%-kal, viszont a HWC jelentısebben, 209%-kal volt több. A labilis szerves frakció gyarapodása nagyobb mértékő. A talajmővelés felhagyásával elsıdlegesen a labilis szerves frakció növekszik. A labilis szerves C A HWC/TOC %-os érték 15-el történı felszorzásával megadható a labilis szerves C aránya az összes szerves C-hez képest (Schulz 1997, 2002, 2004). A labilis rész a szerves kezelésekben jelentısebb mennyiség. Az istállótrágyázásban 49-rıl 60%-ra növekedett. A szárkezelésben 52%, míg a mőtrágyázásban 43-52% között értékeket kapunk. A trágyázatlan talajokban a talaj szerves anyagát a stabil szerves C frakció (humusz) képviseli, a növénytermesztés során csak nagyon kis mértékben változik (Kismányoky 1993a; Körschens 2002). Kísérletünkben, a négy évtizedes növénytermesztés eredményeként a kontroll TOC tartalma csak kismértékben változott. A forróvíz-oldható C alapján számolt labilis rész itt volt a legkisebb, 43%. A 3# kezelésben 60, míg a gyeptalajban az érték 74%-ra emelkedett. 8
A forróvíz-oldható szén és nitrogén kapcsolata A HWN és a HWC együttes meghatározására a 2005. évi júliusi és az októberi talajmintákból történt. A HWN idıbeli dinamizmust mutatott, az októberi mérés 23%-kal volt magasabb. Számértékben kifejezve a két mérés 30,3 és 36,4 mg/kg-os középértéket jelentett. Az A vetésforgóban a kezelések statisztikailag igazoltan magasabb HWN értékek kialakulásához vezettek (SzD 5% =6,67). A mőtrágyázás minden hatóanyag szinten hatékonyabb volt. A leghatékonyabb kezelésnek a 3ekv bizonyult. A HWC esetében is az októberi mérés adott nagyobb értékeket. A 374,5 mg/kg-os középérték a júliusi, 253,4 mg/kg-os értéknél 48%-kal volt magasabb. A HWC-t nagyobb mértékő változás jellemezte. A könnyen bomló szerves kötésekben lévı N intenzív felvételére következtethetünk a tenyészidıszak második felében. A HWN/HWC ráta júliusban 8,4, októberben 10,3 volt. A ráta a talaj összes C és N-hez hasonlóan 10 körüli érték (Landgraf et al. 2003). A mikrobiális biomassza szén a kezelésekben A növekvı hatóanyag-mennyiségek hatása a MBC koncentráció-értékekben jól kifejezıdik. A kis és a közepes adagú istállótrágya-kezelések alacsonyabbak a kontroll értékénél, azonban csak az 1# kisebb igazoltan (SzD 5% =72,2). A kontroll nagyobb értékét valószínőleg az évhatás, elıvetemény-hatás és a tápanyag-stressz együttes hatásának magyarázza (Juszczuk et al. 2004; Liebersbach 2004; Nyíri 1993; Rajkainé 1999). A mőtrágyakezelések az istálló-trágyázás átlagához 31%-kal, a kontrollhoz viszonyítva 30%-kal nagyobb MBC koncentrációt jelentettek. A 2ekv volt a legkedvezıbb hatású (148%), igazoltan csak ez és az 1ekv tér el a kontroll-kezeléstıl. A nagy adagú mőtrágya-kezelések (3ekv és NPK) negatív hatással voltak a mikrobiális biomasszára. A B vetésforgóban a növényi melléktermék kezelések a kontrollnál 30, az NPK-kezelésnél enyhén, 12%-kal magasabb MBC értéket eredményeztek. A kezeléshatás statisztikailag igazolt (SzD 5% =72,9) (2. Ábra). MBC (mg/kg) 600 500 400 300 200 'A' vetésforgó b,c a a,b c,d d,e e b,cd MBC (mg/kg) 600 500 400 300 200 'B' vetésforgó a b b b 100 100 0 0 KontA 1# 2# 3# 1ekv 2ekv 3ekv KontB NPK NPK + k NPK + k + b 2. Ábra. Az MBC a kezelésekben (2004-2006) 9
A mikrobiális biomassza szén aránya az összes szerves szénhez Az MBC a TOC 4,3%-át képezte. Az istállótrágya adagok arányosan növelték (2,7-3,0-3,7%), de egyik sem érte el a kontroll értékét. A mőtrágyázott parcellákban - akárcsak az MBC értékek esetében - nagyobb értékeket határoztunk meg. Az 1ekv- és a 2ekv-kezelés kiugróan magas értékekhez vezetett. Az összes kezelésen belül is a 2ekv volt a legkedvezıbb. A HWC/TOC ráta esetében szintén a 2ekv eredményezte a legmagasabb %-os értéket, azonban csak a mőtrágya-kezelésekben. Nagyobb mőtrágya-adagok (3ekv, NPK) hatására az MBC/TOC érték csökkenését figyeltük meg. Az istállótrágyázás 3,1, a mőtrágyázás 4,6, a szármaradvány-kezelés 3,3%-os értéket képviselt. A gyepterület esetében 4,7%-os arányt kaptunk. A TOC-t 1,36%-nak, az MBC-t 644 mg/kgnak határoztuk meg. A TOC 142%-kal, viszont a MBC 187%-kal magasabb értéket eredményezett a kezelések átlagánál. Az MBC szintén igazolja a könnyen bomló szerves frakció nagyobb mértékő gyarapodását. Az összes szerves szén a kezelésekben A négy évtizedes kezelések eredményeként a TOC növekedését figyeltük meg. A TOC a kezdeti 0,87%-os értékrıl 0,96%-ra emelkedett. A kiadott hatóanyagok és a szerves inputok, valamint a TOC tartalom között egyenes arányosságot állapítottunk meg. Az A vetésforgóban a legkisebb TOC koncentrációt a kontroll és az 1ekv-kezelés jelentette. Az istállótrágyázás jelentısebb hatású volt a TOC gyarapodására. Mindkét kezelésfajtában az egyszereshez képest a háromszoros-dózis igazoltan nagyobb értéket adott (SzD 5% =0,076%). Az 1ekv negatív, a 2ekv semleges, jelentéktelen hatásúnak bizonyult, csak a 3ekv eredményezett jelentısebb (9%) gyarapodást. A B vetésforgóban a búzaszalma és a kukoricaszár talajba dolgozása, csakúgy, mint az NPK-kezelés, a humusz gyarapodásához vezetett. Csak a szerves-kezelések jelentettek szignifikáns eltérést a kontrollhoz képest (SzD 5% =0,148). A szerves kezelések hatása kedvezıbb, jelentıs szerves anyag-növekedést eredményezett, míg a kis és közepes mőtrágya-adagok csak a humusz fenntartásában bizonyultak alkalmazhatónak (3. Ábra). A gyepterület talajának analízise szerint a tartamkísérlet beállítása (1961) óta nem mővelt talajban a TOC jelentıs mértékben növekedett. 1,36%-os képviselt, ami 0,49% abszolút érték (156% relatív) TOC növekedésnek felelt meg. A mővelés felhagyásának eredményeként a TOC másfél-szeresére növekedett. 10
1,25 'A' vetésforgó a b,c c,d d a a,b b,c 1,25 'B' vetésforgó a a,b b b TOC % 1,00 0,75 TOC % 1,00 0,75 0,50 0,50 0,25 0,25 0,00 0,00 KontA 1# 2# 3# 1ekv 2ekv 3ekv KontB NPK NPK + k NPK + k + b 3. Ábra. A TOC a kezelésekben (2005) 1963-1983 között a kiadott hatóanyag mennyiségnek megfelelıen, arányaiban alakultak ki a TOC különbségek. Az idıszakot - a kontroll és az 1ekv-kezelés kivételével - nagymértékő szerves C gyarapodás jellemezte (átl. 107,6%). A kontroll parcellában a kezelés hiányával, a termés, és a növény föld feletti részének - ezzel együtt a tápanyagok - éves elvonásával magyarázhatjuk a TOC kismértékő csökkenését. A kis mőtrágya adag (1ekv) nem volt elegendı a TOC szinten tartására. A közepes adag (2ekv) hatása kedvezıbb, míg a nagy adag (3ekv, NPK) esetében jelentıs volt a növekedés. Az NPK-kezeléshez képest a kukoricaszár alászántása nem volt humusznövelı, viszont a kukorica és a búza szármaradvány leszántása a nagy istállótrágya (3#) adag hatásának csaknem kétszeresét (122,6%) jelentette, ezzel kiemelkedı hatásúnak bizonyult. 1983-2005 között a TOC gyarapodás intenzitása visszaesett (átl. 102,2%). A nagy adagú mőtrágya (3ekv, NPK), akárcsak a nagy adagú szerves kezelésekben (3#, NPK+k+b) csökkent a szerves C akkumulációja. A kisadagú istállótrágya és mőtrágya-kezelésekben viszont jelentıs TOC gyarapodás figyelhetı meg. Ennek magyarázata az, hogy a TOC növekedése telítıdési függvénnyel írható fel. Az A vetésforgóban a kontroll parcellák TOC tartalma a korábbi érték közelében maradt, kissé emelkedett. A B vetésforgóban viszont a TOC elıször jelentısen növekedett, majd a következı 22 évben jelentısen csökkent. Ez a tábla elıéletével és a talaj heterogenitásával magyarázható. A növényi melléktermékek alászántása az istállótrágyázás hatásfokához mérhetı. Nagyobb TOC-t képvisel továbbra is (1,05 és 1,10%). Megállapítható, hogy a humusz-tartalom mennyiségi változásának, idıbeli dinamikájának nyomon követésére hosszabb idıszakra van szükség. Az összehasonlítás idıszakonként, illetve kezelés-típusonként is szükséges, hogy reális képet kapjunk a szerves C változásáról. A reciprok kapcsolat a nagyobb N-mőtrágya adagok és a TOC értékek között csak a két 20 éves idıszak összehasonlításával állapítható meg. 11
A vizsgált idıszak terméselemzése Terméseredményeink szerint az összes kezelés szignifikáns eltérést eredményezett a kontrollhoz képest. A 2ekv- és 3ekv- az 1ekv-kezeléshez képest szignifikánsan nagyobb termést adott (SzD 5% =0,69). Az istállótrágyázás 143, a mőtrágyázás 164%-os hatású volt. Amíg a szerves-trágyázás hatása lineáris volt az adagok növelésével, a 2ekv mőtrágyadózisnál telítıdést tapasztaltunk. A tápanyagbevitel növelése már nem vezetett terméstöbblethez. A szármaradvány leszántás semleges vagy negatív hatású volt a csak NPK-kezeléshez képest. Burgonya esetében negatív, kukorica esetében semleges hatással járt a kezelés. A három év átlagában a termés jelentısen csökkent az NPK+k+b-kezelés hatására (SzD 5% =0,59). 12 10 'A' vetésforgó a b b b b c c 12 10 'B' vetésforgó a c b,c b Termés (t/ha) 8 6 4 Termés (t/ha) 8 6 4 2 2 0 0 KontA 1# 2# 3# 1ekv 2ekv 3ekv KontB NPK NPK + k NPK + k + b 4. Ábra. A terméseredmények a kezelésekben (2004-2006) A felvehetı foszfor és kálium a kezelésekben A kísérlet beállításakor az AL-P 2 O 5 koncentráció 27, az AL-K 2 O koncentráció 135 mg/kg volt. A folyamatos istállótrágyázás és mőtrágyázások eredményeként az alacsony foszfor, illetve közepes kálium-ellátottsági szint mindkét esetben jelentısen megemelkedett. A felvehetı foszfor esetében a 2#- és 2ekv-kezelések már szignifikánsan magasabb értéket adtak a kontrollhoz képest (SzD 5% =39,2). A mőtrágyázás mindhárom hatóanyag-szinten magasabb érték kialakulásához vezetett az istállótrágya-adagokhoz képest, de csak a 3ekv és a 3# kapcsolatában igazolt a szignifikáns eltérés. A B vetésforgóban a kontrollhoz viszonyítva a kezelések szignifikánsan magasabb értéket adtak (SzD 5% =31,2). A szerves-kezelések csekély mértékben tértek el egymástól (5. Ábra). A felvehetı kálium esetében a kezelések között szintén szignifikáns különbségek álltak be. Az azonos hatóanyag-tartalmú istállótrágya- és mőtrágya-kezelések között nincs igazolt eltérés. A legnagyobb istállótrágya és mőtrágya dózisok - SzD 5% =25,0 szinten - igazoltan eltértek a többi kezeléstıl. A B vetésforgóban a kezelések nem vezettek igazolt eltéréshez (SzD 5% =42,8) (6. Ábra). 12
AL-P 2 O 5 (mg/kg) 250 200 150 100 'A' vetésforgó a a,b b,c d a,b c,d e AL-P 2 O 5 (mg/kg) 250 200 150 100 'B' vetésforgó a b b b 50 50 0 0 KontA 1# 2# 3# 1ekv 2ekv 3ekv KontB NPK NPK + k NPK + k + b 5. Ábra. Az AL-P 2 O 5 a kezelésekben AL-K 2 O (mg/kg) 300 250 200 150 100 'A' vetésforgó a a a b a a b AL-K 2 O (mg/kg) 300 250 200 150 100 'B' vetésforgó a a a a 50 50 0 0 KontA 1# 2# 3# 1ekv 2ekv 3ekv KontB NPK NPK + k NPK + k + b 6. Ábra. Az AL-K 2 O a kezelésekben A kémhatás a kezelésekben 1961-ben 7,3 ph KCl értéket határoztak meg, ami 40 év alatt nem jelentısen, 6,86-ra csökkent. A kezelések között statisztikailag igazolt különbségek alakultak ki (SzD 5% =0,295). Az A forgóban a legkisebb és a legmagasabb ph értékő kontroll és 2#-kezelés eltérése szignifikáns volt. Az istállótrágyázás kedvezı hatásúnak bizonyult, semleges ph-n tartotta a parcellák talajainak kémhatását. A mőtrágya-kezelések sem tértek el jelentısen a kontrolltól. Az NPK hatóanyag háromszorosára növelésével sem figyelhettük meg a kémhatás csökkenését. A kémhatás 6,8 ph körül alakult. A B vetésforgóban a kezelések nem gyakoroltak jelentıs hatást a kémhatásra. A növényi melléktermékek leszántása kis mértékben magasabb értéket adott a csak NPK-kezeléshez képest (7. Ábra). 13
ph KCl 7,6 7,4 7,2 7,0 6,8 6,6 6,4 6,2 6,0 'A' vetésforgó a a,b b a,b a,b a,b a,b KontA 1# 2# 3# 1ekv 2ekv 3ekv ph KCl 7. Ábra. A ph KCl a kezelésekben 'B' vetésforgó 7,6 a a a a 7,4 7,2 7,0 6,8 6,6 6,4 6,2 6,0 KontB NPK NPK + k NPK + k + b ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1. A tartamkísérlet 41-43. évében, a kiválasztott kezelések talajminta-vételezését követı könnyen bomló szerves frakciók, így a HWC és MBC értékek meghatározása és kiértékelése során arra a megállapításra jutottam, hogy a kezelésekkel kijuttatott hatóanyag-szinteknek megfelelıen alakultak a koncentrációs értékek. A négy évtizedes kezelések szignifikáns hatással voltak a labilis szerves frakciók mennyiségére a talajban. 2. A mőtrágya és az istállótrágya-kezelések a kontrollhoz képest 13 és 45%-kal adott nagyobb HWC értéket. A növényi melléktermékek aláforgatása - enyhén -, 10%-kal magasabb HWC-szintet jelentett a csak mőtrágya-kezeléshez képest. A szerves anyag aláforgatása tartamhatásából kifolyólag, kedvezıen hatott a HWC szintre. A HWC értéke a kiadott inputokkal párhuzamosan emelkedett. Negatív kapcsolat csak a nagy adagú mőtrágya-kezelések esetében volt megfigyelhetı. A HWC/TOC ráta a kezelések átlagában 3,3%-os értéket adott, ami a legkisebb a kontroll (2,9%), a legnagyobb a nagy istállótrágyakezelésben (4,0%) volt. Az emelkedı adagok nagyobb mértékben növelték a HWC, mint az összes szerves C értékeket, ami a két frakció arányában is kifejezıdött. 3. A talajok a HWC mérésével szerves anyag ellátottsági és termékenységi szintekre oszthatók. A magas HWC érték a humusz-tartalom és a talajtermékenység növekedésére, míg az alacsony a csökkenésére utal. A trágyázatlan parcella 200 mg/kg körüli, míg a nagy adagú (3#) istállótrágya-kezelés 400 mg/kg-os HWC-tartalommal jellemezhetı. Az alsó 14
határérték a talaj termékenységének kimerülésére, míg a felsı a nagy mennyiségő szerves anyag környezetszennyezı hatására mutat rá. A kontroll-kezelés, a mőtrágyázás, az istállótrágyázás 250, 281, 361 mg/kg-os HWC közép-értéket adott. 4. A HWC-tıl eltérıen az MBC értékeket a mőtrágyázás emelte jobban (130%), míg az istállótrágyázás a kontrollal megegyezı (99%) értékszintet eredményezett, az MBC a TOC 4,3%-át képezte. Az értékek 2,7 és 5,3% között változtak. Átlagban, az istállótrágyázás 3,1, a mőtrágyázás 4,6, míg a szármaradvány-kezelés a kettı közötti, 3,3%-os értéket képviselt. Az összes kezelésen belül is a közepes mőtrágya-adag (2ekv) adta a legnagyobb MBC (463 mg/kg) és MBC/TOC (5,3%) értéket. A nagy mőtrágya-adag (3ekv) mindkét paramétert negatívan érintette (363 mg/kg, 3,3%). MBC és a C ext viszonyában reciprok kapcsolat volt megfigyelhetı: ha MBC növekedett, C ext csökkent, ha MBC csökkent, akkor C ext növekedett. C ext és MBC adatsora közepes erısségő, negatív korrelációt adott (r= - 0,65, n=21). A szignifikáns negatív korreláció igazolja, hogy C ext a talaj mikroorganizmusai által hasznosítható szubsztrátot képezi. Azt a könnyen lebontható szerves frakciót jelenti, melyet a talaj mikroorganizmusai növekedésük során felhasználnak. 5. A TOC értékei is az emelkedı inputokkal növekedtek. Az istállótrágyázás 12, a növényi melléktermékek leszántása 10%-kal kedvezıbb volt a TOC gyarapodására a mőtrágyakezelésekhez képest. A 40 éves kísérlet TOC elemzése bizonyította, hogy az összes szerves C csak kismértékben emelkedett, a kezelés-hatások a kísérlet 22. évében elvégzett mérésben jól elkülönültek. A 22. és a 42. évi mérések összehasonlítása igazolta a humusz-növekedés intenzitásának csökkenését, ami a kezelések átlagában (107,6 és 102,2%), valamint a nagy mőtrágya-adagok, ill. a nagy szerves inputok esetében is realizálódott. 6. A legalacsonyabb és a legmagasabb KCl-os ph értéket a kontroll (6,71) és a közepes (2#), valamint a nagy adagú istállótrágya (3#) kezelésben (7,04 és 6,97) határoztuk meg. A 2#-kezelés hatása szignifikánsan eltért a trágyázatlan parcelláétól. A kontroll parcellák talaja kissé savas kémhatású volt. Az istállótrágyázás és a növényi melléktermékek aláforgatása is kedvezı hatású volt, semleges ph-n tartották a kémhatást. A mőtrágya hatóanyag-szint háromszorosára növelésével sem figyelhettünk meg kémhatás-csökkenést, a KCl-os ph 6,8 körül alakult. 7. A talaj termékenységére legszorosabban a terméseredmények utalnak. A tápanyagellátottság és a termésszint között szoros kapcsolatot igazoltunk. Az emelkedı hatóanyagszintek szignifikáns hatással voltak a talaj felvehetı foszfor és kálium koncentrációjára, ezen 15
keresztül a terméseredmények növekedésére. A mőtrágyázás az istállótrágyázásnál 21%-kal magasabb termés-szint eléréséhez vezetett. A nagy mőtrágya adag (3ekv) a közepeshez képest (2ekv), valamint a kukorica és a búza maradványok együttes leszántása terméscsökkentı hatásúnak bizonyult a csak NPK-kezeléshez képest. 8. A HWC alkalmazható a TOC változásának elırejelzésére, ugyanis a talaj szerves C növekedése a labilis frakció növekedésével történik. A HWC alkalmasabb indikátor, mint az MBC, mivel nem jellemzi olyan mértékő tér és idıbeli variancia, mint a biológiai paraméter MBC-t. A TOC értéke csak nagyon lassan változik, a talajt ért behatásokra nem reagál gyorsan. A vizsgált kémiai paraméterek közül a TOC, az AL-P 2 O 5 és AL-K 2 O, valamint a termékenység legjobb mutatói, a terméseredmények is a HWC-vel eredményezték a legszorosabb kapcsolatot. JAVASLATOK A TOVÁBBI KUTATÁS SZÁMÁRA A vizsgált kémiai talajtulajdonságok és a talajtermékenység legjobb indikátora, a termés közötti pontosabb kapcsolatok megállapításához hosszabb idıszakot felölelı méréssorozatra van szükség. Ezért, javaslom a HWC és a termékenységet tükrözı egyéb talajparaméterek sokéves, folyamatos vizsgálatát. Az MBC-t nagymértékő tér és idıbeli változékonyság jellemzi, ezért alkalmazhatósága kérdéses - további kutatást igényel. A mikrobiális biomassza vizsgálatakor a konverziós faktor és a talaj:k 2 SO 4 -kivonószer arány nem lett megállapítva a különféle kezelésekben. A szakirodalom által javasolt értékekkel dolgoztunk. Szükséges lenne a C-analizátoros meghatározás mindkét labilis C-frakció esetében, hogy azt összevethessük a titrálással kapott értékekkel. A klímaváltozással kapcsolatos kutatásokban is alkalmazható lenne a HWC meghatározása. A hımérséklet emelkedésével csökken talajaink szerves C tartalma. Kiválasztott kezelések, vagy természetes állapotú, kezelés alatt nem álló talaj hosszútávú monitoringja javasolt. 16
JAVASLATOK A GYAKORLAT SZÁMÁRA A kutatási eredmények alapján megállapítást nyert, hogy a mőtrágyázás 21%-kal kedvezıbb terméseredményt adott az istállótrágyázásnál. Az eltérés hatóanyag-szintenként változott (9, 31, 22%), a terméstöbblet szignifikánsan nagyobb volt. Csak ásványi hatóanyagok alkalmazásával is fenntartható, sıt növelhetı a talaj termékenysége. A közepes mőtrágya adag növelése (2ekv) nemhogy a termés növekedéséhez, hanem egyenesen annak csökkenéshez vezetett, ami 2003-ban, burgonya esetében szignifikáns (2,3 t/ha), míg 2004 és 2005-ben kukorica esetében csak kis mértékő volt (0,5 és 0,3 t/ha). Szántóföldi táblamérettel számolva azonban a veszteség már tetemes. A kukorica és a búza növényi melléktermék együttes leszántása a csak NPK-kezeléshez képest szintén szignifikáns terméscsökkenést okozott burgonya esetében ( - 1,2 t/ha). Növényenként eltérı a tápanyagigény, ezért burgonya esetében - az ésszerő tápanyagutánpótlás elveit betartva - kisebb hatóanyag alkalmazását és a növényi melléktermék leszántás mellızését javaslom. Kukorica esetében a 3ekv és az NPK+k+b-kezelés semleges hatású volt. A termésgörbe telítıdése, a kismértékő terméscsökkenés miatt, és gazdasági megfontolásokból kifolyólag itt is célszerő legfeljebb 2ekv mőtrágya-adagot alkalmazni A felvehetı foszfor esetében a 3ekv, a kálium esetében a 3#-kezelés is megfelelı ellátottsági szintet jelentett, tehát a tápanyag-ellátás (input) meghaladta a kiadási oldalt (output), a terméssel eltávolított P és K mennyiségét. Közepes foszfor ellátottság jellemezte a 2ekv, a 2# és a 3#, közepes kálium ellátottság a 2ekv- és a 2#-kezelést kapott parcellákat. A talajok jól feltöltöttek tápelemekkel. A közepes ellátottság fölé menni nem célszerő, mivel terméscsökkenést érünk el vele, és gazdaságtalan is. A kémhatásra kedvezıbbek a szerves kezelések, azonban a mőtrágyázás sem csökkentette azt jelentısen. A hatóanyag háromszorosára emelésével sem esett a KCl-os ph 6,8 alá. Ezért, a talajtermékenység növelése mőtrágyázással nem volt káros, savanyító hatású. Meszezéssel ez a kismértékő savanyodás is megszüntethetı. A talajtermékenység vizsgálatában a HWC meghatározás alkalmasabb indikátornak bizonyult, mint az MBC. A kémiai paraméterekkel és a terméseredményekkel képezett szoros korrelációja alapján javasolnám a HWC alkalmazását a talajtermékenységi vizsgálatokban, mint ahogy azt Németországban, a szaktanácsadási rendszerben már használják. 17
IRODALOMJEGYZÉK Bhardwaj K.K., Novak, B. 1978. Effect of moisture and nitrogen levels on the decomposition of wheat straw in soil. Zentralbl. Bakteriol. Naturwiss. 133. 6. 477-482. Buzás, I., Murányi, A., Rédly L-né. 1988. Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 2. (Szerk. Buzás, I.). A talajok fizikai-kémiai és kémiai vizsgálati módszerei. Mezıgazdasági Kiadó. Budapest. Cohen, J.E. 2003. Human Population: The Next Half Century. Science. 302. 1172-1175. Davidson, A.D., Trumbore, S.E. and Amundson, R. 2000. Biogeochemistry: Soil warming and organic carbon content. Nature 408. 789-790 Egner, H., Riehm, H. and W.R. Domingo. 1960. Untersuchungen uber die chemishe bodenanalyse als grundlage fur die beurteilung des nahrstoffzustandes der boden. II. Chemische extraktions-methoden zu phosphor - and kalimbestimmung kungl. Lantbrukshoegsk. Ann. 26. 204-209. Fang, Changming, Smith, P., Moncrieff, J.B. and. Smith, Jo U. 2005. Similar response of labile and resistant soil organic matter pools to changes in temperature. Nature. 433. 57-59. Franko, U., Schramm, G., Rodionova, V., Körschens, M., Smith, P., Coleman, K., Romanenkov, V., Shevtsova, L. 2002. EuroSOMNET a database for long-term experiments on soil organic matter in Europe. Computers and Electronics in Agriculture. 33. 233-239. Garz, J., Schliephake, W., Merbach, W. 2000. Changes in the subsoil of long-term trials in Halle (Saale), Germany, caused by mineral fertilization. J. Plant Nutr. Soil Sci. 163. 663-668. Ghani, A., Dexter M., Perrott K.W. 2003. Hot-water extractable carbon in soils: a sensitive measurement for determining impacts of fertilisation, grazing and cultivation. Soil Biol. Biochem. 35. 1231-1243. Gyıri D., Matusné S. K. és Palkovics M. 1994. Helyszíni és laboratóriumi talajvizsgálatok. Egyetemi jegyzet. PATE. Keszthely. Haynes, R.J. and Beare, M.H. 1997. Influence of six crop species on aggregate stability and some labile organic matter fractions. Soil. Biol. Biochem. 29. 1647-1653. Hoffmann, S. and Kismányoky, T. 2001. Soil fertility in a long-term fertilizer trial with different tillage systems. Arch. Agron. Soil Sci. 46. 251-264. Hoffmann, S., Berecz, K. 2007. A talaj termékenysége eltérı intenzitású tápanyag ellátási szinteken tartamkísérletben. In: Földminısítés, földértékelés és földhasználati információ. Országos Konferencia Kiadványa Keszthely, 2007. nov. 22-23. 97-103. Jenkinson, D.S. 1992. The Rothamsted long-term experiments: Are they still of use? Agron.J. 83.2-10. Johnston, A.E. 1991. Soil fertility and soil organic matter. In: Advances in Soil Organic Matter Research: The Inpact on Agriculture and Environment. (ed.: Wilson, W.S. 299-314. Royal Soc. of Chemistry. Cambridge. 18
Juszczuk, I., Wiktorowska, A., Malusa, E., Rychter, A.M. 2004. Changes in the concentration of phenolic compounds and exucation induced by phosphate deficiency in bean plants. Plant Soil. 267. 41-49. Kismányoky, T. 1993. Szervestrágyázás. In: Földmőveléstan. (Szerk. Nyíri, L.) 203-236. Mezıgazda Kiadó. Budapest. Knorr, I.C., Prentice1, J.I., House1, Holland, E.A. 2005. Long-term sensitivity of soil carbon turnover to warming. Nature. 433. 298-301. Körschens, M. 1980. Bezeihung zwischen Feinanteil, Ct- und Nt-Gehalt des Bodens. Arch. Acker.-Pfl. Boden. 24. 585-592. Körschens, M. 2002. Importance of soil organic matter (SOM) for biomass production and environment. (a review). Arch. Acker. Pfl. Boden. 48. 89-94. Körschens, M. and Schultz, E. 1999. Bestimmung die umsetzbaren organiscen Kohlenstoffs im Boden (Cums) und Ableitung von gehaltklassen. In: Die organische Bodensubstanz. UFZ- Umweltfortschunfszentrum Leipzig-Halle GmbH. 13. 29-39. Körschens, M., Weigel, A. and Schulz, E. 1998. Turnover of soil organic matter and long-term balances-tools for evaluating productivity and sustainability. Z. Planz.. Bodenk. 161. 409-424. Kubát, J, Cerhanová, D., Nováková, J., Klement, V, Čermák, P, Dostál, J. 2004. Total organic C and its decomposable part in arable soils in the Czech Republic. Arch. Agr. Soil Sci. 50. 21-32. Landgraf, D., Böhm, C., Makeschin, F. 2003. Dynamic of different C and N fractions in a Cambisol under five year succession fallow in Saxony. J. Plant Nutr. Soil Sci. 166. 319-325. Leinweber, P., Schulten, H.R., Körschens, M. 1995. Hot water extracted organic matter: Chemical composotion and temporal variations in a long-term field experiment. Biol. Fert. Soils. 20. 17-23. Liebersbach, H., Steingrobe, B., Claassen, N. 2004. Roots regulate ion transport in the rhizosphere to counteract reduced mobility in dry soil. Plant Soil. 260. 79-88. Lönhardné Bory Éva és Németh, I. 1992. A szerves és szervetlen formában adott tápanyagok hatása a búza levélborítottságára, a szárazanyagfelhalmozódásra és a termésre. Növényterm. 41. 337-350. Németh, I. 1983. Szerves és szervetlen trágyázási rendszerek hatása a talaj terékenységére. In: XXV. Georgikon Napok, Keszthely. II. kötet. 176-182. Németh, T. 1996. Talajaink szervesanyag-tartalma és nitrogénforgalma. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete. Budapest. Nyíri, L. 1993. Természeti adottságaink és a szántóföldi növénytermesztés lehetıségei. In: Földmőveléstan (szerkesztette: Nyíri, L.) 69-72, 104. Mezıgazda Kiadó. Pepó, P. 1999. İszi búza környezetkímélı trágyázása. In: Növénytermesztés és környezetvédelem. Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. 130-135. MTA Agrártudományok Osztálya. Budapest. 19
Powlson, D.S. and Poulton, P.R. 2003. Long-term experiments in the 21st century - continuity or change? Proc. of the Nordic Association of Agricultural Scientists 22nd Congress. 375-379. July 1-4 2003, Turku, Finland. Rajkainé, V.K. 1999. A növény szerepe a tápelemek felvehetıségének növelésében. In: Tápanyaggazdálkodás (Szerk.: Füleky, Gy.) 123-131. Mezıgazda Kiadó. Budapest. Sarkadi, J. (Szerk.). 1967. Trágyázási kísérletek. 1955-1967. Akadémiai Kiadó. Budapest Schulz, E. 1997. Charakterisierung der organischen Bodensubstanz nach dem Grad ihrer Umsetzbarkeit und ihre Bedeutung für Transformationsprozesse für Nähr- und Schadstoffe. Arch. Agron. Soil Sci. 41. 465-483. Schulz, E. 2002. Influence of extreme management on decomposable soil organic matter pool. Arch. Acker- Pfl.-Bau Bodenkde. 48. 101-105. Schulz, E. 2004. Influence of site conditions and management on different soil organic matter (SOM) pools. Arch. Agron. Soil Sci. 50. 33-47. Sherwooda, S., Uphoff, N. 2000 Soil health: research, practice and policy for a more regenerative agriculture. Applied Soil Ecology 15. 85 97. Stefanovits, P., Filep, Gy., Füleky, Gy. 1999. Talajtan. A talaj szerves anyagai (Szerk. Füleky, Gy., Filep, Gy. 71-85). Mezıgazda Kiadó. Sváb, J. 1981. Biometriai módszerek a kutatásban. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. Szegi, J. 1988. Cellulose decomposition and soil fertility. Akadémiai Kiadó. Budapest. Szőcs M. és Szőcs M.-né, 2005. Talajtulajdonságok hosszú idı alatt bekövetkezett változásai a Dunántúlon. Agrokém. Talajtan. 52. 293-304. Tilman, D. 1998. The greening of the green revolution. Nature. 396. 211-212. Van Cleemput, O.S. Haneklaus, Hofman, G., Schnug, E. and Vermoesen, A. 1997. Foreword. In: 11th International World Fertilizer Congress. Fertilization for Sustainable Plant Production and Soil Fertility. Volume I. Foreword. CIEC. Federal Agricultural Research Centre Braunschweig- Völkenrode. Germany. Vance, E.D., Brookes, P.C. and Jenkinson, D.S. 1987. An extraction method for measuring soil microbial biomass C. Soil Biol. Biochem. 19. 703-707. Weigel, A. et al. 1997. Determination of the decomposable part of soil organic matter in arable soils. Arch. Agron. Soil Sci. 43. 123-143. Wu, J., Joergensen, R.G., Pommerening, B., Chaussod, R., Brookes, P.C. 1990. Measurement of soil microbial biomass C by fumigation-extraction an automated procedure. Soil Biol. Biochem. 22. 1167-1169. 20
AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK Hoffmann, S., Bankó L. 2003. Sokéves szerves- és mőtrágyázás hatása a talaj termékenységére. XLV. Georgikon Napok. Keszthely. 2003. szeptember 25-26. (CD-ROM) Hoffmann, S., Balázs, J. Bankó, L. 2004. Grain yield and baking quality of some advanced Hungarian winter wheat cultivars in the last dry period. Új kihívások, új lehetıségek a mezıgazdaságban. XLVI. Georgikon Napok. Keszthely. 2004. szeptember 16-17. (CD-ROM) Hoffmann, S., Hoffmann, B., Balázs, J., Bankó, L. 2004. Drought stress and baking quality of some advanced hungarian winter wheat cultivars. Poster III. Alps-Adria Scientific Workshop Dubrovnik, 1-6 March. Proceedings. 102-106. Bankó, L. 2005. A talaj szervesanyagának vizsgálata a szerves- és mőtrágyázási összehasonlító tartamkísérletben. XI. Ifjúsági Tudományos Fórum. Keszthely 2005. március. 24. (CD ROM) Hoffmann, S., Csitári, G., Balázs, J., Bankó, L. 2005. Impact of straw manuring on soil organic matter dynamics and fertility. Poster. International Conference on The role of longterm field experiments in agriculture and ecology. Practical Solutions for Managing Optimum C and N Content in Agricultural Soils IV, Praha, June 20-22, 2005 Hoffmann, S., Schulz, E., Csitári, G., Bankó, L. 2005. Organic-C pools as a function of FYMmineral fertilization. Poster. International Conference on The role of long-term field experiments in agriculture and ecology. Practical Solutions for Managing Optimum C and N Content in Agricultural Soils IV, Praha, June 20-22, 2005. Hoffmann, S. Schulz, E. Csitári, G. Bankó, L. 2006. Influence of mineral and organic fertilizers on soil organic carbon pools. Archives of Agronomy and Soil Science, Vol. 52 No. 6. 627-635. 21
Hoffmann, S., Csitári, G., Bankó, L., Balázs, J. 2006. Soil fertility characteristics due to different organic and mineral fertilization. Cereal Research Communications, Vol. 34 No. 1. 203-206. Bankó, L., Hoffmann, S., és Debreczeni K. 2007. A talaj forróvíz-oldható C-frakciójának vizsgálata trágyázási tartamkísérletben. Agrokémia és Talajtan. 56. 2. 271-284. Hoffmann, S., Berecz, K., Hoffmann, B., Bankó, L. 2008. Yield response and N-utilization depending on crop sequence and organic or mineral fertilization. VII. Alps-Adria Scientific Workshop. Stara Lesna, Slovakias. (CD ROM) 22