Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása?
Tartalomjegyzék Klímaváltozás és a CO 2 geológiai tárolásának szükségessége 4 1. Hol és milyen mennyiségű CO 2 tárolható a föld alatt? 6 2. Hogyan történik nagy tömegű CO 2 szállítása és injektálása? 8 3. Mi történik a CO 2 -vel, miután a geológiai tárolóba kerül? 10 4. Előfordulhat-e, hogy a CO 2 szivárog a tárolóból, és ha igen, ez milyen következményekkel járhat? 12 5. Hogyan zajlik a geológiai tároló felszín alatti és felszíni monitorozása? 14 6. Milyen biztonsági követelményeknek kell eleget tenni? 16 Fogalomtár 18 Mit tehet Önért a CO 2 GeoNet? 19 A kiadvány a következő személyek közreműködésével jött létre: Rob Arts, Stanley Beaubien, Tjirk Benedictus, Isabelle Czernichowski-Lauriol, Hubert Fabriol, Marie Gastine, Ozgur Gundogan, Gary Kirby, Salvatore Lombardi, Franz May, Jonathan Pearce, Sergio Persoglia, Gijs Remmelts, Nick Riley, Mehran Sohrabi, Rowena Stead, Samuela Vercelli, Olga Vizika-Kavvadias. Magyar fordítás: Hartai Éva A CO2GeoNet köszönetét fejezi ki az E.ON Hungária Zrt.-nek és a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának jelen kiadvány magyar nyelvű megjelentetéséért.
Jövőkép Nincsenek többé füstölgő gyárkémények Egy csővezetéken át a CO2 a föld alá jut Ez jót tesz a Földnek Sapienza URS Massimo, 10 éves, Róma Olaszország Gyermekeinkért A CO2 geológiai tárolása értelmet nyer Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása?
Klímaváltozás és a CO 2 geológiai tárolásának szükségessége 1. ábra: Az emberi tevékenységhez kapcsolódó globális CO 2 kibocsátás 30 milliárd tonna (Gt) évente, ami 8,1 Gt elemi szénnek felel meg: 6,5 Gt a fosszilis energiahordozók elégetéséből származik,1,6 Gt pedig az erdőirtásból és a mezőgazdasági tevékenységből 2. ábra: Franciaország szénalapú gázprovinciái Emberi tevékenység következtében nagy tömegű CO 2 kerül az atmoszférába Ma már jól tudjuk, hogy az emberi tevékenység megzavarja bolygónk természetes szénkörforgását. Az ipari forradalom előtt, körülbelül 10 000 évre visszamenőleg ez a finoman kiegyensúlyozott ciklus, mely magában foglalja a szén kicserélődését a geoszféra és bioszféra, valamint az óceánok és az atmoszféra között, alacsonyan tartotta a CO 2 koncentrációját az atmoszférában (kb. 280 ppm, vagyis 0,028 %). BRGM im@gé BRGM im@gé Az elmúlt 250 év alatt viszont, a nagy mennyiségű fosszilis energiahordozó (kőszén, kőolaj, földgáz) elégetése, az áramfejlesztés, a fűtés, az ipar és a közlekedés területén folyamatosan emelte a CO 2 mennyiségét a légkörben (1. ábra). Az emberiség által termelt CO 2 -nek körülbelül a felét nyelik el a növények, illetve oldják fel az óceánok ez utóbbi a tengervíz savasodásához vezet, és potenciálisan negatív hatást gyakorol a tengeri növényekre és állatokra. A maradék az atmoszférában halmozódik fel, ahol hozzájárul a klímaváltozáshoz, mivel a CO 2 egy olyan üvegházhatású gáz, amely elnyeli a Nap melegének egy részét, és a földfelszín felmelegedéséhez vezet. Azonnali radikális intézkedések szükségesek ahhoz, hogy megállítsuk a légköri CO 2 koncentrációt a jelenlegi 387 ppm értéknél (ez már +38 %-os növekedés az iparosodás előtti szinthez képest), és megakadályozzuk, hogy a kritikus 450 ppm értéket meghaladja az elkövetkező évszázadokban. A szakértők világszerte egyetértenek abban, hogy efölött a szint fölött nem lehet megakadályozni a legdrasztikusabb következményeket. A szén visszavezetése a föld alá Az ipari korszak 1750-es évekbeli kezdete óta világunk nagymértékben függ a fosszilis energiahordozóktól, így nem meglepő, hogy a társadalmi szemlélet megváltozása és a klímabarát energiaforrásokra való áttérés időt és pénzt igényel. Rövid távú megoldásként, amíg a fosszilis energiahordozóktól való függőségünk csökken, olyan módon kell őket használnunk, hogy ne okozzunk környezetszennyezést; ezalatt időt nyerhetünk arra, hogy új technológiákat és infrastruktúrát fejlesszünk ki a megújuló energiát alkalmazó jövő számára. Egy ilyen lehetőség egy zárt hurok létrehozása az energiatermelő rendszerben, ahol a földből földgáz, kőolaj és kőszén formájában kitermelt szenet CO 2 formájában juttatjuk vissza a föld alá. Érdekes módon, a CO 2 földalatti tárolása nem emberi találmány, hanem elterjedt jelenség, amit azok a tárolók bizonyítanak, amelyek évmilliók óta léteznek. Ennek egyik példája a Dél-Franciaországban, az 1960-as évek kőolajkutatásai során felfedezett nyolc természetes CO 2 tároló (2. ábra). Ezek, valamint a világszerte ismert más természetes lelőhelyek bizonyítják, hogy a geológiai formációk nagyon hosszú ideig képesek hatékonyan és biztonságosan tárolni a CO 2 -t. CO 2 -leválasztás és -tárolás: ígéretes klímaváltozás mérséklési lehetőség Azoknak a sürgős intézkedéseknek a sorában, amelyek a klímaváltozás és az óceánok savasodásának mérsékléséhez szükségesek, a CO 2 leválasztás és tárolás (angolul: Carbon Capture and Storage, vagyis CCS*) döntő szerepet játszik, *lásd a fogalomtárat a kiadvány végén
mivel a 2050-re előírt kibocsátás-csökkentéshez 33 %-ban járul hozzá. A CCS magában foglalja a CO 2 leválasztását a kőszén és gáztüzelésű erőművekben, illetve ipari létesítményekben (acél- és cementgyártás, kőolajfinomítás, stb.); csővezetéken vagy hajón történő szállítását a tárolási helyre és egy szénhidrogénkúton* keresztül a megfelelő geológiai formációba való injektálását a hosszú távú tárolás céljából (3. ábra). A világ növekvő népessége és a fejlődő országok energiaigényének növekedése, valamint az a tény, hogy a tiszta alternatív energiaforrások jelenleg nem állnak nagy mennyiségben rendelkezésre, azt jelzik, hogy a fosszilis energiahordozók használata rövid távon elkerülhetetlen. Viszont a CCS-szel kéz a kézben az emberiség képes kialakítani egy környezetbarát megoldást, és egyidejűleg hidat építeni a fenntartható energiatermelésen alapuló világgazdasághoz. A CCS világméretű fejlődésen megy keresztül Az 1990-es évektől kezdve jelentős kutatási programok zajlanak Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában, melyek a CCS-szel foglalkoznak. A legnagyobb ismeretanyag a világ nagyléptékű mintaprojektjeinél halmozódott fel, ahol évek óta injektálnak CO 2 -t a föld alá; ezek a norvégiai Sleipner (kb. 1 Mt/év, 1996-tól) (4. ábra), a kanadai Weyburn (kb. 1,8 Mt/év, 2000-től) és az algériai In Salah (kb. 1 Mt/év, 2004-től). A CO 2 tárolásával kapcsolatos nemzetközi együttműködést támogatja az IEA-GHG* és a CSLF*, és a fenti helyszínek, illetve más kísérleti helyek különösen fontosak ahhoz, hogy tudásunk ezen a téren növekedjen, és létrejöjjön egy olyan, világméretű tudományos közösség, amely ezzel a témával foglalkozik. Ennek egyik kitűnő példája az IPCC* jelentése a CO 2 befogási és tárolási lehetőségeiről (2005), amely ismerteti a jelenlegi tudásanyagunkat, és azokat az akadályokat, amelyeket le kell küzdenünk ahhoz, hogy a technológia széles körben alkalmazható legyen. Már jelentős technikai felkészültség áll rendelkezésre, és a világméretű kutatások erőteljesen fejlődnek a kísérleti fázisban. A technikai fejlődés, a törvényalkotás, a szabályozás, a gazdasági és politikai háttér már rendelkezésre áll, és a társadalmi elfogadottság és támogatás is szerveződik. Európában az a cél, hogy 2015-ig 12 nagyléptékű mintaprojekt induljon, illetve működjön, hogy 2020-ra a piaci méretű alkalmazás lehetővé váljon. 2008. januárjában az Európai Bizottság ezzel a szándékkal bocsátotta ki a Klímavédelem és megújuló energia cselekvési program -ot, amelyben javaslatot nyújt a CO 2 geológiai tárolására vonatkozó irányelv megalkotására és más, olyan intézkedésekre, amelyek elősegítik a CCS technológia fejlődését és biztonságos használatát. BRGM im@gé hátterének közérthető ismertetése. Ahhoz, hogy elősegítsék a párbeszédet ennek a rendkívül fontos technológiának az alapvető szempontjairól, a CO 2 GeoNet kutatói választ adnak számos, gyakran felmerülő kérdésre. A következőkben magyarázatot találhatunk arra, hogy hogyan történik a CO 2 geológiai tárolása, milyen feltételek között valósulhat meg, és mik a követelményei annak, hogy a technológiát biztonságosan és hatékonyam alkalmazzuk. 4. ábra: A norvégiai Sleipner projekthelyszín függőleges metszete. A 2500 m mélységből kitermelt földgáz több százalék CO 2 -t tartalmaz, amit ki kell vonni belőle, hogy a földgáz kereskedelmi forgalomba hozható legyen. A kivont CO 2 -t nem engedik az atmoszférába, hanem a kb. 1000 m mélységben található Utsira formáció sós pórusvizet tartalmazó homokkövébe injektálják 3. ábra: Az erőművekben a CO 2 -t más gázoktól elkülönítik. Ezt követően összepréselik, és csővezetéken vagy hajón szállítják a geológiai tárolóhelyekre, amik lehetnek mély helyzetű, sósvizes rétegek, letermelt kőolaj- vagy földgázmezők, illetve nem bányászható kőszénrétegek A CO 2 geológiai tárolásával kapcsolatos kulcskérdések CO 2 GeoNet European Network of Excellence szervezet az Európai Bizottság felügyelete alatt jött létre, mint olyan kutatási intézmények csoportosulása, amelyek alkalmasak arra, hogy Európát a nagyléptékű nemzetközi kutatások élvonalában tartsák. A CO 2 GeoNet egyik fő célja a CO 2 geológiai tárolásával kapcsolatos technikai kérdések tudományos StatoilHydro 5 Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása?
Hol és milyen mennyiségű CO 2 tárolható a föld alatt? A CO 2 -t nem lehet akárhová injektálni a föld alá, ehhez megfelelő tárolókőzetet kell találnunk. Világszerte léteznek potenciális geológiai tárolók a CO 2 elhelyezésére, melyek megfelelő kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy jelentősen mérsékelhető legyen az emberiség által előidézett klímaváltozás. 1. ábra: A CO 2 -t mélyen található, porózus és permeábilis kőzetrétegekbe injektálják (lásd a homokkő az alsó négyszögben), ezek fölött impermeábilis kőzetrétegek (lásd az agyagkő a felső négyszögben) találhatók, amelyek megakadályozzák, hogy a CO 2 a felszínre szökjön. A fő tárolási lehetőségek a következők: 1. Letermelt olaj- és gázmezők, ahol lehetséges, serkentéses eljárással; 2. Olyan rétegek, amelyek emberi fogyasztásra alkalmatlan sós vizet tartalmaznak; 3. Mély helyzetű, nem bányászható kőszénrétegek, helyi adottságoktól függően serkentéses metán kinyeréssel A CO 2 föld alatti tárolására három fő lehetőség nyílik (1. ábra): 1. Letermelt természetes olaj- és gázmezők ezek jól ismertek a szénhidrogén-kutatás és -kitermelés miatt, és azonnali lehetőséget nyújtanak a CO 2 elhelyezésére; 2. Sós vizet tartalmazó rétegek ezek nagy tárolási kapacitással rendelkeznek, de általában nem megfelelő részletességgel ismertek; 3. Bányászatra alkalmatlan kőszéntelepek az egyik jövőbeli lehetőség, amennyiben megoldódik az a probléma, hogy hogyan lehet nagy mennyiségű CO 2 -t injektálni a kis permeabilitású* kőszénrétegekbe. A tárolók Amikor a CO 2 -t megfelelő tárolókőzetbe injektáljuk, felhalmozódik a szemcsék közötti pórusokban és a törésekben, így kiszorít és helyettesít minden ott lévő fluidumot*, mint a földgáz, víz vagy kőolaj. A CO 2 tárolására alkalmas kőzetnek tehát jelentős porozitással* és permeabilitással kell rendelkeznie. Ilyen kőzetformációk, a geológiai múlt üledékei, általában az úgynevezett üledékgyűjtő medencékben jönnek létre. Bizonyos helyeken ezek a formációk nem-áteresztő kőzetekkel váltakoznak, amelyek szigetelő fedőrétegekként viselkednek. Az üledékes medencékben gyakran találunk szénhidrogén-tárolókat és természetes CO 2 felhalmozódásokat, ami azt bizonyítja, hogy hosszú ideig képesek megtartani a fluidumokat, vagyis természetes úton felhalmozódott kőolajat, földgázt, sőt tiszta CO 2 -t tárolnak millió éveken át. A CO 2 tárolását bemutató illusztrációkban a felszín alatti régiót gyakran úgy festik le, mint egy egyszerű, homogén, rétegzett szerkezetet. A valóságban viszont egyenlőtlen eloszlású, gyűrt és töredezett formációkról van szó, és a tárolóés fedőrétegek egy komplex, heterogén struktúrát alkotnak. Ahhoz, hogy megfelelő feszín alatti lehetőséget találjunk a CO 2 hosszú távú tárolására, a mélybeli helyzet megfelelő ismerete és földtani szakértelem szükséges. A potenciális CO 2 tárolónak sok követelménynek kell megfelelnie, amelyek közül a legalapvetőbbek a következők: megfelelő porozitás, permeabilitás és tárolási kapacitás; nem áteresztő réteg a porózus réteg fölött úgynevezett fedőkőzet * (pl. agyag, agyagkő, márga, kősó), ami megakadályozza a CO 2 felfelé történő mozgását; csapdaszerkezet kialakulása más szóval egy olyan, többnyire dómszerűen ívelt fedőréteg, ami a CO 2 mozgását a tároló formáción belül tartja; BRGM im@gé 6
800 méternél mélyebb helyzet, ahol a nyomás és a hőmérséklet eléggé magas ahhoz, hogy a CO 2 összepréselt, fluid állapotba kerüljön, és így a maximális menynyiség tárolható legyen; az ivóvíz minőségű víz hiánya a rendszerben a CO 2 nem injektálható olyan tárolórétegbe, ami emberi fogyasztásra vagy egyéb felhasználásra alkalmas minőségű vizet tartalmaz. Hol találhatók Európában tárolásra alkalmas helyek? Az egykori üledékgyűjtő medencék Európa szerte elterjedtek, például az Északi-tenger területén vagy az Alpok hegyláncainak környezetében (2. ábra). Az európai medencékben sok formáció eleget tesz a geológiai tárolás követelményeinek, ezeket jelenleg kutatók térképezik és vizsgálják. Más európai területek ősi, konszolidált kéregrészek, mint Skandinávia nagy része, és így nem tartalmaznak olyan kőzeteket, amelyek alkalmasak a CO 2 tárolására. A potenciális tárolási terület egyik példája a déli permi medence, amelyik Angliától Lengyelországig terjed (a 2. ábrán a legnagyobb ellipszissel határolt rész). Az üledékek kőzetté válási folyamatokon mentek keresztül, melynek során a pórusok részlegesen sósvízzel, kőolajjal vagy földgázzal töltődtek ki. A porózus homokkőrétegek közötti agyagkőrétegek kis permeabilitású rétegekké tömörödtek, melyek megakadályozzák a fluidumok felfelé mozgását. A homokkő-formációk többsége 1-4 km mélységben található, ahol a nyomás eléggé nagy ahhoz, hogy a CO 2 tárolásra alkalmas, nagy sűrűségű állapotba kerüljön. A rétegvizek sótartalma ebben a mélységi intervallumban 100 g/l-től 400 g/l-ig változik, vagyis sokkal sósabbak, mint a tengervíz (35 g/l). A medencében zajló szerkezeti mozgások a kősórétegeket plasztikusan deformálták, több száz, dómszerű szerkezetet hozva létre, melyek földgázt tárolnak. Ezek azok a csapdaszerkezetek, amelyeket a CO 2 -tárolás szempontjából vizsgálnak, és amelyekben a mintaprojektek helyeit kijelölték. Tárolási kapacitás A politikusok, a szabályozó hatóságok és az üzemeltetők számára szükséges a CO 2 -tárolási kapacitás ismerete. A tárolási kapacitás becslése általában csak hozzávetőleges, és a potenciális tároló formáció kiterjedésén alapul. A kapacitás különböző szinteken kezelhető, lehet egy országra vonatkozóan durva becslés, vagy egy bizonyos medenceterületre vonatkozó, ami pontosabb számítást tesz lehetővé, mivel a valóságos geológiai szerkezet heterogenitását és komplexitását is számításba veszi. Térfogati kapacitás: Az országos szintű tárolási kapacitás számítása általában az adott formációk összpórustérfogatán alapul. Elméletileg az adott formáció tárolási kapacitását a következő tényezők szorzataként számítják: a formáció területe, vastagsága, átlagos porozitása és a CO 2 átlagos sűrűsége a formáció helyzetének megfelelő mélységben. Mivel azonban a pórusok nagy részét víz foglalja el, azoknak csak egy kis hányada, BGR becslések szerint 1-3 %-a használható CO 2 tárolására. Ezt a tárolási kapacitás koefficienst alkalmazzák a térfogati kapacitás számításánál. Valós kapacitás: A valós helyzethez közelebb álló kapacitásbecslés végezhető akkor, ha egyetlen tárolóhely befogadóképességét vizsgáljuk, részletes kutatási adatok alapján. A formáció vastagsága nyilvánvalóan nem állandó, és a tároló tulajdonságai gyakran kis távolságokon belül is változnak. A szerkezetek méretének, formájának és geológiai sajátosságainak ismerete lehetővé teszi a térfogati számítások bizonytalanságainak csökkentését. A fenti információk alapján számítógépes szimulációk alkalmazhatók a CO 2 injektálására és a tárolón belüli mozgására, így ennek alapján a valós kapacitás megbecsülhető. Elérhető kapacitás: A tárolási kapacitás nem csupán kőzetfizikai kérdés. Társadalmi-gazdasági tényezők szintén befolyásolják azt, hogy egy potenciálisan alkalmas tárolóhely használható-e. Például, lényeges kérdés a CO 2 szállítási költsége a forráshelytől a tárolási helyig. A tárolási befogadóképesség függ a CO 2 tisztaságától is, mivel más gázok jelenléte csökkenti a CO 2 befogadására alkalmas pórustérfogatot. Végül, politikai döntések és a társadalmi elfogadottság alapján mondható ki, hogy az adott hely tárolási kapacitása kihasználható-e. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy Európa CO 2 tárolási kapacitása jelentős, még akkor is, ha vannak bizonytalanságok a tároló komplexitását, heterogenitását, valamint a társadalmi-gazdasági tényezőket illetően. A GESTCO* című EU-projekt az Északi-tenger környékén lévő szénhidrogénmezők CO 2 tárolási kapacitását 37 Gt-ra becsülte, ami több évtizedig lehetővé tenné a CO 2 injektálását ezen a területen. Az európai tárolási kapacitásra vonatkozó naprakész ismeretek megszerzése és további térképezés jelenleg is zajlik, mind az egyes tagállamokban, mind pedig az Európai Unióban, az EU Geocapacity* projekt keretében. 2. ábra: Európa földtani térképe a fő üledékes medencék megjelölésével (piros ellipszisek), melyekben CO 2 tárolására alkalmas formációk találhatók (Európa 1:5 000 000 méretarányú földtani térképe alapján) 7 Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása?
Hogyan történik nagy tömegű CO 2 szállítása és injektálása? Miután a CO 2 -t az ipari forráshelyen leválasztják, összesűrítik, szállítják és egy vagy több kúton keresztül injektálják a tároló formációba. Ezt a folyamatláncot optimalizálni kell, hogy lehetővé váljon évente több millió tonna CO 2 tárolása. 1. ábra: A CO 2 geológiai tárolásának lépései. Ahhoz, hogy a CO 2 a kibocsátási helytől a biztonságos és tartós tárolásig eljusson, egy egész működési láncon kell végighaladnia, ami magában foglalja a leválasztást, a kompressziót, a szállítást és az injektálást Sűrítés A CO 2 -t nagy sűrűségű, cseppfolyós állapotúra préselik össze, így sokkal kisebb térfogatot foglal el, mint gáz állapotban. Miután a CO 2 -t elkülönítették a füstgázoktól az erőművekben vagy más ipari üzemekben, a nagy koncentrációjú CO 2 gázfolyamból kivonják a víztartalmat, hogy a szállítás és tárolás hatékonyabb legyen (1. ábra). A víztelenítés egyrészt azért szükséges, hogy a berendezések és az infrastruktúra korrózióját elkerüljük, másrészt amiatt, hogy nagy nyomáson a vízből hidrátok képződnek (szilárd, jégszerű kristályok, amelyek eltömik a berendezéseket és a csöveket). A kompresszió és a víztelenítés többlépcsős folyamatban, együtt történik: összenyomás, hűtés és a víz kivonása, több ismétlődő ciklusban. A nyomást, hőmérsékletet és víztartalmat a szállítási módtól és a tárolóhely nyomáskövetelményeitől függően kell szabályozni. A kompresszor berendezés tervezéséhez meghatározó tényezők a gázfolyam sebessége, a beszívási és kipréselési nyomásértékek, a gáz hőkapacitása és a kompresszor hatásfoka. A kompresszióhoz szükséges technológia már rendelkezésre áll, és az ipar számos területén alkalmazzák. Szállítás BRGM im@gé 8 A CO 2 hajóval vagy csővezetéken keresztül szállítható. A hajóval történő szállítás az ipari használatban jelenleg nagyon korlátozott (10 000-15 000 m 3 ), de kedvező lehetőséggé válhat a jövőbeli CCS projektekben, ha a parthoz közeli forráshely messze van a tárolási helytől. A nagy hajók, amelyeket cseppfolyósított földgáz (LPG) szállítására használnak, alkalmasak CO 2 szállítására is. Ezeket a rendszereket nyomás alatt tartják, és hűtik, így a CO 2 is folyadékállapotban szállítható. A legújabb LPG hajók 200 000 m 3 térfogat befogadására alkalmasak, azaz 230 000 t CO 2 -t képesek szállítani. Ugyanakkor, a hajón történő szállítás nem biztosítja a folyamatos utánpótlást, ezért közbeeső tárolási lehetőséget kell kialakítani a kikötőben, ahová a CO 2 feltölthető. A csővezetékes szállítást jelenleg azok az olajtársaságok alkalmazzák, ahol nagy mennyiségű CO 2 -t használnak a serkentéses olajkinyerésre (EOR)* (ez a világon összesen kb. 3000 km CO 2 csővezeték, nagy része az Egyesült Államokban található). Ez a megoldás költséghatékonyabb, mint a hajóval történő szállítás, és megvan az az előnye, hogy folyamatos áramlást biztosít az erőmű és a tárolóhely között. A jelenlegi CO 2 csővezetékek mind nagy nyomás alatt működnek, hogy a CO 2 szuperkritikus állapotban szállítható legyen, ami azt jelenti, hogy gázként viselkedik, de sűrűsége a folyadékéval azonos. Három tényező határozza meg, hogy a csővezeték milyen mennyiséget képes szállítani: a csőátmérő, a teljes hosszban tartható nyomás és következésképpen a falvastagság. Injektálás Amikor a CO 2 a tárolási helyre érkezik, nagy nyomással a tároló formációba injektálják (2. ábra). Az injektálási nyomásnak jóval meg kell haladnia a tároló formációban uralkodó nyomást, hogy az ott jelenlévő fluidumot kipréseljük az injektálási helyről. Az injektáló kutak száma függ a tárolni kívánt CO 2 mennyiségétől, az injektálás mértékétől (az óránként injektált CO 2 mennyisége), a tároló (rezervoár*) permeabilitásától és vastagságától, a maximális biztonságos injektáló nyomástól és a kút típusától. Mivel a fő cél az, hogy a CO 2 -t hosszú ideig tároljuk, biztosnak kell lennünk a tároló formáció hidraulikai sértetlenségében. Nagy injektálási sebesség nyomásnövekedést okozhat az injektálási pontnál, különösen a kis permeabilitású formációkban. Az injektálási nyomás nem haladhatja meg a kőzet törési határát, mivel ez károsíthatja a rezervoárt vagy a fedőkőzeteket. Geomechanikai vizsgálatokat és modellezést végeznek a maximális injektálási nyomás meghatározásra, így a formáció kőzeteinek repedezése elkerülhető. Kémiai folyamatok befolyásolhatják a CO 2 injektálási sebességét. A tárolókőzet típusától, a benne lévő fluidumok
lex kölcsönhatási tényezőktől függenek, melyek lokálisan, az injektálókút környezetében vannak jelen. A folyamatok nagymértékben függenek az időtől, és az injektáló kúttól való távolságtól is. Ezeknek a hatásoknak a kezelésére már számos numerikus szimulációs eljárást kidolgoztak. Az injektálási sebességet nagy körültekintéssel kell megválasztani ahhoz, hogy elkerüljük azokat a folyamatokat, amelyek a kívánt mennyiségű CO 2 injektálását módosíthatják. Az csővezetékben áramló CO 2 összetétele IPCC Az áramló CO 2 összetétele és tisztasága, ami a leválasztási folyamat eredményeként jön létre, jelentős befolyást gyakorol a későbbi CO 2 -tárolási körülményekre. Néhány százalék egyéb alkotó jelenléte, mint például a víz, hidrogén-szulfid (H 2 S), kén- és nitrogén-oxidok (SOx, NOx), nitrogén (N 2 ) és oxigén (O 2 ) befolyásolja a CO 2 fizikai és kémiai tulajdonságait, és ebből adódóan a viselkedését és hatásait. Ezeknek az anyagoknak a jelenléte esetén tehát körültekintően kell eljárnunk a kompressziós, szállítási és injektálási fázisok tervezésekor, illetve a működési feltételek és a berendezések beállításakor. 2. ábra: Amikor a CO 2 -t injektálják, körülbelül 0,8 km mélységben egy nagy sűrűségű, szuperkritikus* fluidummá válik. Térfogata nagymértékben csökken, a felszínen 1000 m 3 gázból a 2 km mélységben lévő 2,7 m 3 lesz. Ez az egyik fontos tényező, ami nagy mennyiségű CO 2 geológiai tárolását kedvezővé teszi összetételétől és a rezervoárban uralkodó feltételektől (hőmérséklet, nyomás, térfogat, koncentráció, stb.) függően ásványi oldódási és kicsapódási folyamatok történhetnek a kút környezetében. Ez növelheti vagy csökkentheti az injektálási sebességet. Amikor a CO 2 -t injektálják, egy része oldódik a rezervoárban lévő sós vízben, ez enyhén csökkenti a víz phját* (vagyis a pórusvíz enyhén savassá válik). Ezt a savasságot a kőzetben lévő karbonátásványok oldódása kiegyenlítheti. A karbonátok az elsőként oldódó ásványok, mivel reakcióképességük nagyon jelentős, és az oldódás már az injektálás kezdetekor megindul. Ez az oldódási folyamat növelheti a kőzet porozitását és az injektálhatóságot*. Ugyanakkor, az oldódást követően a karbonátásványok újra kiválhatnak, és cementálják a kőzetszemcséket a kút környezetében. Nagy injektálási sebesség esetén korlátozható a permeabilitás csökkenése a kút környezetében, és így a kicsapódás geokémiai egyensúlyának területe a kúttól távolabb kerül. A kiszáradás egy másik jelenség, ami az injektálást kíséri. A savasodási fázis után a maradék pórusvíz, ami az injektálókút környezetében maradt, oldódik az injektált gázban, ami viszont növeli a sós víz töménységét. Ásványok (mint például a sófélék) kicsapódhatnak, ha a sós pórusvíz elég nagy koncentrációjú, ez szintén csökkenti a permeabilitást a kút környezetében. Ezek az injektálási folyamatok komp- Összefoglalásképpen megállapítható, hogy nagy menynyiségű CO 2 szállítása és injektálása napjainkban már kivitelezhető. Ugyanakkor, ha a CO 2 geológiai tárolását széles körben alkalmazzák, ezeket a fázisokat minden egyes tárolási projekt sajátosságaihoz hozzá kell igazítani. A kulcsparaméterek az áramló CO 2 termodinamikai sajátosságai (3. ábra), az áramlási sebesség, valamint az injektálási hely és a rezervoár tulajdonságai. 9 Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása? BGR 3. ábra: A tiszta CO 2 sűrűsége (kg/m 3 ) a nyomás és a hőmérséklet függvényében. A sárga vonal mutatja a tipikus nyomás- és hőmérsékletgradienst egy üledékgyűjtő medencében. 800 m-nél nagyobb mélységben (ami kb. 8 MPa nyomásnak felel meg) a rezervoárban uralkodó körülmények kedveznek a nagy sűrűségnek (kék árnyalatok). A zöld görbe jelöli a gázállapotú és folyékony CO 2 közötti fázishatárt. A leválasztás, a szállítás és a tárolás tipikus nyomás- és hőmérsékletkörülményeit az A, B és C vonalak mutatják
Mi történik a CO 2 -vel, miután a geológiai tárolóba kerül? Amikor a CO 2 -t injektálják a rezervoárba, a felhajtóerő következtében felfelé emelkedik, és kitölti a fedőkőzetek alatti pórusteret. Bizonyos idő elteltével a CO 2 oldódni kezd, majd végül ásványokba épül be. Ezek a folyamatok különböző időtartományokban játszódnak le, és hozzájárulnak a végleges megkötődéshez. Csapdázódási mechanizmusok A rezervoárba injektált CO 2 kitölti a kőzetek pórusait, amiket általában megelőzően sósvíz töltött ki. A mikor a CO 2 -t injektálják, a továbbiakban vázolt csapdázódási mechanizmusok lépnek működésbe. Ezek közül az első a legfontosabb, ami megakadályozza, hogy a CO 2 a felszínre emelkedjen. A másik három mechanizmus az idő előre haladtával növeli a tárolás hatékonyságát és biztonságát. 1. A fedőkőzet alatti felhalmozódás (szerkezeti csapdázódás) Mivel a sűrű CO 2 is könnyebb, mint a víz, az injektálás után emelkedni kezd. Ez a folyamat akkor ér véget, amikor CO 2 találkozik egy olyan réteggel, ami impermeábilis, ez az úgynevezett fedőkőzet. A fedőkőzet általában agyag vagy kősó, és úgy viselkedik, mint egy csapda, mivel megakadályozza, hogy a CO 2 tovább emelkedjen, így az közvetlenül a fedőkőzet alatt fog felhalmozódni. Az 1. ábra azt mutatja be, hogyan mozog felfelé a CO 2 a kőzet pórusterében (kékkel jelölve), amíg eléri a fedőkőzetet. Mikroszkópikus nézet. 1. ábra: Az injektált CO 2, ami könnyebb, mint a víz, felfelé emelkedik a tároló formáció feletti impermeábilis fedőkőzetig 2. Megkötődés a kis pórusokban (maradék csapdázódás) Maradék megkötődés akkor fordul elő, ha a tárolókőzet pórusai annyira kicsik, hogy a CO 2 nem tud bennük mozogni, annak ellenére, hogy kisebb sűrűségű, mint a környező víz. Ez a folyamat a CO 2 migrációja során következik be, és általában az injektált mennyiség néhány %-ának megkötését jelenti, a tárolókőzet tulajdonságaitól függően. 3. Oldódás (oldódási csapdázódás) Az injektált CO 2 -nek egy kis hányada oldódik a rezervoár pórusaiban jelenlévő sós vízben. Az oldódás következménye az, hogy az oldott CO 2 -t tartalmazó víz, ami nehezebb, mint a CO 2 -mentes víz, lefelé süllyed a rezervoár kőzet alsó zónáiba. Az oldódás mértéke függ attól, hogy a sós víz és a CO 2 milyen mértékben tud érintkezni. A CO 2 oldódása a maximális oldhatósági koncentráció eléréséig történhet. Ugyanakkor, annak köszönhetően, hogy az injektált CO 2 felfelé mozog, az oldott CO 2 -t tartalmazó víz pedig lefelé, az injektálás környezetében a CO 2 folyamatosan megújuló sós víztömegekkel találkozik, ami az oldódás növekedéséhez vezet. Ezek a folyamatok viszonylag lassan játszódnak le, mert szűk pórusok állnak rendelkezésre. A Sleipner projekt során tett durva becslések szerint 10 évi injektálás alatt az injektált CO 2 mennyiség 15 %-a oldódott a sós vízben. BRGM im@gé 4. Ásványképződés (ásványi csapdázódás) A CO 2, különösen ami a sósvízben van oldva, reakcióba léphet a rezervoár kőzet ásványaival. Bizonyos ásványok feloldódnak, míg mások kicsapódnak, a ph-tól és 10
Honnan tudjuk midezt? 2. ábra: A nagy sűrűségű CO 2 felfelé mozog (világoskék buborékok), közben oldja a kőzetszemcséket, és reakcióba lép velük, ami karbonátásványok kicsapódásához vezet a szemcsefelületeken (fehér) a kőzet ásványos összetételétől függően (2. ábra). A Sleipner projektnél végzett becslések azt jelzik, hogy a CO 2 -nek csak viszonylag kis hányada kötődik meg ásványi formában, még hosszú időintervallumban is. 10 000 év elteltével az injektált CO 2 -nek várhatóan 5 %-a kötődik meg ásványokban, míg 95 %-a oldatba kerül, és nem lesz különálló, nagy sűrűségű CO 2 fázis. A fenti csapdázódási mechanizmusok relatív fontossága helyspecifikus, vagyis az adott tárolóhely adottságaitól függ. Például, a dómszerű rezervoárokban a CO 2 hosszú ideig különálló, nagy sűrűségű fázist alkot, míg a laposan elnyúló tárolókban, mint amilyen a Sleipner projektnél is jellemző, a CO 2 nagy része oldódik vagy ásványt képez. A CO 2 arányok változását az idővel a különböző csapdázódási mechanizmusokban a 3. ábra mutatja. Ezeket a folyamatokat négy fő forrásból ismerhetjük meg: Laboratóriumi mérések: kisléptékű ásványképződési kísérletek, az áramlás és az oldódás kőzetmintákon vizsgálható, rövid időtartamú és kis mennyiségekre vonatkozó folyamatokat ismerhetünk meg. Numerikus szimuláció: számítógépes eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek nagy időtávlatokban is alkalmasak a CO 2 viselkedésének előrejelzésére (4. ábra). A numerikus szimuláció hitelesítésére laboratóriumi méréseket alkalmaznak. A természetes CO 2 tárolók tanulmányozása azokon a helyeken, ahol az általában vulkáni eredetű CO 2 hosszú ideig, gyakran millió évekig csapdázódik a felszín alatt. Ezeket a helyeket természetes analógiák - nak nevezik. Az ilyen helyek információt nyújtanak a gáz viselkedéséről, valamint a CO 2 nagyon hosszú ideig tartó földalatti jelenlétének következményeiről. A jelenlegi CO 2 tárolási mintaprojektek monitorozása; ilyen a Sleipner (Norvégia tengeri területén), az In Salah (Algéria) és a K12-B (Hollandia tengeri területén) projekt. A rövidebb időtartamra vonatkozó szimulációkat összehasonlítják a valós terepi adatokkal, ami segít a modellek folyamatos finomításában. 4. ábra: A CO 2 migráció 3D modellje egy víztároló formációban, a franciaországi Dogger víztároló rétegben, ahol 4 év alatt 150 000 tonnát injektáltak. Az ábra a szuperkritikus CO 2 (balra) és a sósvízben oldott CO 2 (jobbra) viselkedését mutatja 4, 100 és 2000 évvel az injektálás után. A szimuláció terepi adatokon és kísérleteken alapul 3. ábra: A CO 2 különböző formáinak változása a Sleipner rezervoárban, a szimulációk szerint. A CO 2 szuperkritikus formában csapdázódik a szövegben említett 1. és 2. mechanizmusokkal, oldott formában a 3. mechanizmussal és ásványi formában a 4. mechanizmussal BRGM BRGM im@gé Ezeket az információforrásokat folyamatosan össze kell hasonlítani, és ellenőrizni ahhoz, hogy megbízható tudásunk legyen mindazokról a folyamatokról, amelyek a talpunk alatt 1000 m-re zajlanak. Összefoglalásként megállapítható, hogy a CO 2 tárolók biztonsága az idővel növekszik. A legkritikusabb tényező az, hogy megfelelő fedőkőzetet találjunk, ami képes megtartani a CO 2 -t (szerkezeti csapdázódás). Az oldódási, ásványi és maradék csapdázódás mind arra szolgál, hogy a CO 2 ne tudjon a felszínre jutni. 11 Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása?
Előfordulhat-e, hogy a CO 2 szivárog a tárolóból, és ha igen, ez milyen következményekkel járhat? A természetes rendszerek tanulmányozása alapján állíthatjuk, hogy a megfelelő körültekintéssel kiválasztott tárolóhelyeknél nem várható jelentősebb szivárgás. A földgázt tartalmazó természetes tárolók vizsgálata segít abban, hogy megtudjuk azokat a feltételeket, melyek mellett a gáz csapdázódik vagy elszökik. A CO 2 szivárgási helyek tanulmányozása segít abban is, hogy megismerjük ennek a folyamatnak a lehetséges hatásait. after Nordbotten et al. 2005 1. ábra: A CO 2 lehetséges mozgási útvonalai egy szénhidrogénkútban. Elszökhet az elváltozott anyagon keresztül (c, d, e), vagy a határfelületeken (a, b, f) Szivárgási útvonalak Általánosságban kijelenthetjük, hogy a potenciális szivárgási útvonalakat vagy az emberek idézik elő (ilyenek a mély szénhidrogénkutak), vagy természetes eredetűek (ilyenek a törésrendszerek és a vetők). Mind a működő, mind a felhagyott szénhidrogénkutak lehetnek szivárgási útvonalak, elsősorban azért, mert közvetlen összeköttetést jelentenek a felszín és a rezervoár között, másodsorban azért, mert olyan mesterséges anyagokból készülnek, amik hosszú idő alatt korrodálódhatnak (1. ábra). További probléma lehet, hogy különböző kutak más-más technológiával készültek, és az újabb kutak általában biztonságosabbak, mint a régiek. Ennek ellenére, a kutakon keresztül történő szivárgás valószínűsége meglehetősen kicsi, mivel az új és a régi kutak egyaránt folyamatos és hatékony megfigyelés alatt állnak, nagy érzékenységű geokémiai és geofizikai módszerek alkalmazásával, illetve azért is, mert a szénhidrogéniparban ismernek minden olyan helyreállítási technológiát, ami probléma esetén szükséges lehet. A fedőkőzetben, vagy a teljes fedőösszletben* előforduló természetes vetőkön és töréseken keresztül történő szivárgás összetettebb, mivel szabálytalanul elhelyezkedő, síkszerű felszínekről van szó, melyek változó permeabilitásúak. A szivárgó és a nem szivárgó természetes rendszerek tudományos és technikai megismerése és megértése segít a CO 2 tárolási projektek tervezésében, melyek ugyanolyan sajátosságokkal rendelkeznek, mit a természetben előforduló tárolók, amelyekben CO 2 vagy metán rekedt meg ezer vagy millió évekig. Természeti analógiák: amiből tanulhatunk A természetes rendszerek (úgynevezett természetes analógiák ) rendkívül értékes információforrások ahhoz, hogy megértsük a gázok mélybeli áramlását, illetve a földalatti régió és az atmoszféra közötti gázkicserélődési folyamatokat. Jelentős számú szivárgó és nem szivárgó természetes gáztároló tanulmányozása alapján a következő megállapításokat tehetjük: kedvező geológiai feltételek mellett a természetes gázok százezer vagy millió évekig csapdázódhatnak; elszigetelt gáz rezervoárok és gázfészkek viszonylag kedvezőtlen geológiai körülmények között is létezhetnek (pl. vulkáni területeken); jelentősebb mennyiségű gáz migrációjához (vándorlásához) advekció (nyomás hatására történő vízszintes mozgás) szükséges, mert a diffúzió nagyon lassú folyamat; ahhoz, hogy advekció jöjjön létre, a rezevoárban lévő fluidum nyomásának a litosztatikus nyomás* közelében kell lennie, hogy a vetők és törések nyitottak maradjanak, vagy pedig mechanikusan új útvonalakat kell létrehozni; azok a területek, ahol természetes úton gáz szivárog a felszínre, szinte kizárólag erősen töredezett vulkáni és szeizmikus zónákhoz kötöttek, és a szivárgási csatornák aktív vagy a közelmúltban aktiválódott vetők; a jelentős gázszivárgás ritka jelenség, és erősen tektonizált (töredezett) vulkáni vagy geotermikus területekhez kötött, ahol a CO 2 természetes úton folyamatosan termelődik; a felszínen a gázanomáliák rendszerint lokális foltokként jelennek meg, amelyek csak korlátozott területen fejtenek ki hatást a felszínközeli környezetre. Fentiekből következik, hogy a szivárgás bekövetkeztéhez számos sajátságos feltétel szükséges. Nagyon valószínűtlen tehát, hogy egy megfelelően kiválasztott és körültekintő műszaki eljárással létrehozott CO 2 geológiai tároló szivá- 12
Sapienza URS rogni fog. Bár a szivárgás valószínűsége kicsi, az ezzel járó folyamatokat és potenciális hatásokat a legbiztonságosabb geológiai tárolási hely kiválasztásához, tervezéséhez és működtetéséhez alaposan meg kell ismernünk. A szivárgás hatása az emberi szervezetre Az ember folyamatosan lélegzik be CO 2 -t. Ez a gáz az egészségre csak igen nagy koncentrációban veszélyes, 5000 ppm (5 %) mennyiségben fejfájást, szédülést és émelygést okoz. Efölött az érték fölött halálos is lehet, ha a hatás túl hosszú ideig érvényesül, és ha a levegőben az oxigén koncentrációja az emberi élethez szükséges 16 % alá csökken, fulladás következhet be. Ugyanakkor, ha a CO 2 egy nyílt, lapos területen szivárog, gyorsan szétterjed a levegőben, még kis szélsebességnél is. A lakosság potenciális veszélyeztetése így a szivárgás közvetlen környezetére vagy morfológiai süllyedékekre korlátozódik, ahol a koncentráció növekedhet, mivel a CO 2 nagyobb sűrűségű, mint a levegő, és a földfelszín közelében halmozódik fel. A kockázat elkerülése és kezelése érdekében fontos a kigázosodó területek jellemzőinek ismerete. Valójában sok ember él olyan területeken, ahol mindennapos a gázkibocsátás. Például az olaszországi Ciampinoban, Róma közelében egy felszínre vezető gázcsatornától 30 m-re házak vannak, olyan területen, ahol a talajban a CO 2 koncentráció eléri a 90 %-ot, és naponta kb. 7 tonna CO 2 kerül az atmoszférába. A helyi lakosságot nem fenyegeti veszély, mivel követnek néhány egyszerű óvintézkedést, mint például azt, hogy nem alszanak a földön, és alaposan szellőztetik a lakásokat. A környezetre gyakorolt hatás Az ökoszisztémákra gyakorolt utóhatások különbözőek lehetnek, attól függően, hogy a tárolóhely tengeri vagy szárazföldi területre esik-e. A tengeri ökoszisztémák esetében a CO 2 szivárgás fő hatása a tengervíz ph-jának lokális csökkenése, illetve az ezzel járó folyamatok, elsősorban azoknak az állatoknak az esetében, amelyek helyhez kötött életmódot élnek, így nem tudnak az adott helyről elmozdulni. Ugyanakkor, a következmények térbelileg behatároltak, és az ökoszisztémák rövid idő alatt regenerálódnak, miután a szivárgás megszűnik. A szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt hatás a következők szerint összegezhető: növényzet Bár a talajgáz CO 2 koncentrációjának növekedése egészen 20-30 %-ig kedvez a növényeknek, és bizonyos fajok esetében fokozza a növekedés mértékét, efölött a határérték fölött bizonyos növények számára halálos lehet. Ez a hatás teljes mértékben a gázcsatorna közvetlen környezetére lokalizálódik, és néhány méter távolságra a növényzet erős és egészséges marad (2. ábra). a talajvíz minősége A talajvíz kémiai összetétele CO 2 többlet hatására változhat, mivel a víz savasabbá válik, és elemeket oldhat ki a tárólókőzetből és az ásványokból. Azonban még abban az esetben is, ha a CO 2 ivóvíztároló rétegbe kerül, a hatások csak lokálisak, és kutatók jelenleg vizsgálják a számszerűsíthető eredményeket. Érdekes módon, Európában sok ivóvíz minőségű rétegvíz tartalmaz természetes úton oldott CO 2 -t, és ezt a vizet szénsavas ásványvízként palackozzák. a kőzetek épsége A talajvíz savasodása a kőzetek oldását eredményezheti, csökkentheti szerkezeti stabilitásukat, és oldási üregek kialakulásához vezethet. Ugyanakkor, ez a fajta hatás csak nagyon sajátos geológiai és hidrogeológiai feltételek mellett jön létre (tektonikailag aktív, gyors áramlású rétegvíz-tárolók, karbonátgazdag kőzetek), ami általában nem fordul elő egy mesterséges tárolási helyen. Összefoglalásként megállapítható, hogy egy feltételezett CO 2 szivárgás hatásai az adott hely sajátosságaitól függenek, és a felszín alatti földtani és szerkezeti felépítés ismerete lehetővé teszi számunkra, hogy a potenciális gázáramlási útvonalakat azonosítsuk, a tárolási helyet úgy válasszuk ki, hogy a CO 2 szivárgás lehetősége a legminimálisabb legyen, előre jelezzük a gáz várható viselkedését, és így megbecsüljünk, illetve elkerüljünk bármilyen jelentős hatást az emberekre és az ökoszisztémákra. 2. ábra: A CO 2 -szivárgás hatása a növényzetre egy erősebb (bal) és egy gyengébb (jobb) kiáramlás esetén. A hatás a kiáramlási hely közvetlen környezetére korlátozódik 13 Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása?
Hogyan zajlik a geológiai tároló felszín alatti és felszíni monitorozása? Működési, biztonsági, környezeti, társadalmi és gazdasági okok miatt minden CO 2 tárolási hely monitorozására szükség lesz. Ki kell dolgozni tehát egy stratégiát arra vonatkozóan, hogy pontosan mit és hogyan kell monitoroznunk. 1. ábra: Szeizmikus képalkotás a CO2-áramlás monitorozásához a Sleipner projektnél injektálás előtt (ami 1996-ban kezdődött), illetve 3 és 5 évvel az injektálás megkezdése után Miért van szükség monitorozásra? A monitorozási tevékenység alapvetően szükséges, hogy biztosítsuk a CO 2 geológiai tárolásának legalapvetőbb célját, vagyis az antropogén CO 2 tartós elszigetelődését az atmoszférától. A monitorozásnak számos indoka van, ezek közül a legfontosabbak a következők: Működési ok: az injektálási folyamat ellenőrzése és optimalizációja. Biztonsági és környezeti ok: bármilyen, az emberekre, a természeti élővilágra és az ökoszisztémákra gyakorolt hatás minimalizálása a tárolási hely környezetében, valamint annak biztosítása, hogy mérsékeljük a globális klímaváltozást. Társadalmi ok: a tárolási hely biztonságosságának megértéséhez szükséges információ nyújtása a nyilvánosság számára, ahhoz, hogy megnyerjük a bizalmukat. Pénzügyi ok: a pénzügyi világ bizalmának megnyerése a CCS technológia számára, és annak biztosítása, hogy úgy tekintsék a tárolásra került CO 2 mennyiséget, mint az elkerült kibocsátás -t az Európai Unió Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerének (ETS) későbbi fázisaiban. Mind a környezet kezdeti állapotának (úgynevezett környezeti alapállapot ), mind az elhelyezés folyamatának a monitorozása fontos szabályozási követelmény az EU CCS-re vonatkozó irányelvében, melynek kivonatos formáját 2008. január 23-án tették közzé. A működtetőknek be kell tudniuk mutatni, hogy a működés a szabályozásnak megfelel, és ez hosszú távon is így lesz. A monitorozás egy fontos tényező abban, hogy csökkentsük az elhelyezés bizonytalanságait, így nagymértékben kapcsolódnia kell a működésbiztonsági tevékenységhez. Mire irányul a monitorozás? A monitorozás tárgya az elhelyezés különböző területein eltérő lehet, ami a következők szerint részletezhető: Injektálás előtt (1994) 2,35 Mt CO2 (1999) 4,36 Mt CO2 (2001) StatoilHydro A feláramlási forma leképezése. Ez a CO 2 terjedésének követése az injektálási helytől kezdve. A módszer kulcsadatokat szolgáltat a modellek beállításához, amik előre jelzik a CO 2 jövőbeli eloszlását a tárolóban. Sok kiforrott technológia áll rendelkezésre, legfőképpen az ismételt szeizmikus mérések, amiket már sikeresen alkalmaztak számos kísérleti projektben (1. ábra). A fedőkőzet sértetlensége. Vizsgálnunk kell, hogy a CO 2 elszigetelten a tárolóban marad-e, és időben kell tudnunk figyelmeztetést tenni, ha nem várt szivárgás történik felfelé. Ez az injektálási fázisban különösen fontos, amikor a rezervoárban a nyomás jelentősen, bár átmenetileg megnő. A kút sértetlensége. Ez egy fontos kérdés, mivel a mély kutak lehetséges útvonalat nyújtanak a feláramláshoz. A CO 2 injektálókutakat, a megfigyelőkutakat és minden, korábban kialakított kutat körültekintően monitorozni kell, az injektálási fázisban és azt követően, hogy elkerüljük a CO 2 hirtelen elszökését. A monitorozás segít arról is megbizonyosodni, hogy minden olyan kút megfelelően le van-e zárva, amelyet már nem használnak. A jelenlegi geofizikai és geokémiai monitorozási rendszerek, amelyeket alkalmaznak az olaj- és gáziparban, alkalmazhatóak lennének a CO 2 megfigyelésére is, hogy időben figyelmeztessenek, és fokozzák a biztonságot. A fedőösszletben történő migráció. A tárolóhelyeken, ahol a kisebb mélységben lévő kőzetek tulajdonságai hasonlóak a fedőkőzet tulajdonságaihoz, a fedőösszlet kulcsszerepet játszhat abban, hogy csökkenjen a CO 2 tengerbe vagy atmoszférába való kijutásának esélye. Ha a rezervoár vagy a fedőkőzet monitorozása nem várt, a fedőkőzeten keresztül történő szivárgást jelez, szükségessé válik a teljes fedőösszlet monitorozása. Számos olyan technológia, amit a feláramlási forma leképezésénél vagy a fedőkőzet sértetelenségének vizsgálatánál használnak, használható a fedőösszlet monitorozásánál is. Felszíni szivárgás, illetve légköri kimutatás és mérés. Annak bizonyítására, hogy az injektált CO 2 nem jutott a felszínre, számos geokémiai, biokémiai és távérzékelési módszer létezik, melyekkel lokalizáljuk a szivárgási helyeket, megismerjük és figyeljük a CO 2 eloszlását a talajban és a levegőben vagy a tengeri környezetben (2. ábra). A tárolt CO 2 mennyisége szabályozási és pénzügyi szempontból. Bár az injektált CO 2 mennyisége a kútfejnél 14
mérhető, a rezervoárbeli mennyiség számszerű meghatározása sokkal nehezebb. Ha szivárgás történik a felszínre, a kikerült mennyiséget ismernünk kell a nemzeti üvegházhatású gázkibocsátás számbavételéhez és a jövőbeli ETS keretek megállapításához. Felszíni mozgások és mikroszeizmicitás*. A CO 2 injektálása miatt megnövekedett rezervoárbeli nyomás bizonyos esetekben növeli a mikroszeizmicitást és kisebb földmozgásokat okoz. A mikoszeizmikus monitorozási technikák és a távérzékelési módszerek (repülőgépről vagy műholdról történő mérés) kismértékű elmozdulások észlelését is lehetővé teszik. Hogyan történik a monitorozás? Monitorozási technikák egész sorát alkalmazták már a kísérleti és a mintaprojekteknél. Ezek tartalmaznak olyan módszereket, amelyekkel közvetlenül a CO 2 -t figyelik meg, és olyanokat is, amelyekkel közvetetten, a kőzetekre, a fluidumokra és a környezetre gyakorolt hatást mérik. A közvetlen mérések a mély kutakból származó fluidumok, illetve a talajban vagy a levegőben lévő gáz vizsgálatát foglalják magukba. A közvetett módszerek geofizikai méréseket, valamint a kutakban előforduló nyomásváltozás és a talajvíz ph változásainak mérését jelentik. A tárolási hely monitorozása kötelező lesz, függetlenül attól, hogy az elhelyezés tengeri vagy szárazföldi területen történt. A megfelelő monitorozási módszer kiválasztása függ majd az elhelyezési terület geológiai jellemzőitől, az alkalmazott technikától és a monitorozás céljától. Sokféle monitorozási eljárást ismerünk már (3. ábra), melyek nagy részét az olaj- és gázipar alkalmazza, ezeket az eljárásokat próbálják a CO 2 -re is alkalmazni. A meglévő módszerek optimalizálása és innovatív eljárások kifejlesztése jelenleg is zajlik, azzal a céllal, hogy növeljük a felbontást és a megbízhatóságot, csökkentsük a költségeket, automatizáljuk a működést és bizonyítsuk a hatékonyságot. Monitorozási stratégia Amikor a monitorozási stratégiát tervezzük, számos olyan döntést kell hoznunk, amelyik az adott hely geológiai és műszaki adottságaitól függ, mint például a rezervoár geometriája és mélysége, a CO 2 feláramlás kiterjedése, a potenciális szivárgási útvonalak, a fedőösszlet földtani adottságai, az injektálási idő és sebesség, illetve a felszíni jellemzők, mint a topográfia, a népsűrűség, az infrastruktúra és az ökoszisztémák. Amikor a legmegfelelőbb mérési módszerre és helyszínre vonatkozó döntés megszületik, az alapállapot felmérését el kell végezni, még az injektálás megkezdése előtt, ugyanis ezek az adatok lesznek mértékadók a jövőbeli mérések során. Végül, minden monitorozási programnak megfelelően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy fejleszthető legyen a tárolási művelet előrehaladása során. A monitorozási stratégia, amely mindezeket a követelményeket tartalmazza, és ugyanakkor költséghatékony, a későbbi kockázatelemzésnek, valamint a tárolóhely biztonsági és hatékonysági követelményeinek fontos tényezője. Összefoglalásként kijelenthetjük, hogy a CO 2 tárolóhely monitorozása megvalósítható azzal a jelentős számú módszerrel, amelyek már elérhetők, vagy kifejlesztés alatt állnak. A jelenlegi kutatások nemcsak az új eszközök kifejlesztésére irányulnak (főleg a tengeraljzaton történő használathoz), hanem arra is, hogy optimalizáljuk a monitorozási eljárást és csökkentsük a költségeket. 2. ábra: Monitorozó bója az energiaellátáshoz szükséges napkollektorokkal és a tengeraljzaton gázmintavételt végző készülék CO2GeoNet 3. ábra: A CO 2 tárolási rendszer monitorozására alkalmas, jelenleg elérhető néhány eljárás bemutatása CO2GeoNet 15 Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása?
Milyen biztonsági követelményeknek kell eleget tenni? Ahhoz, hogy biztosítsuk a tárolás biztonságát és hatékonyságát, a szabályozó hatóságnak elő kell írnia a projekttervezés és működés feltételeit, és a működtetőknek ezeket be kell tartaniuk. 1. ábra: A tárolási folyamat különböző lépései Bár a CO 2 geológiai tárolása ma már széles körben elfogadott, mint a klímaváltozás mérséklésének egyik reális eszköze, az emberi egészséggel és a helyi környezettel kapcsolatos biztonsági feltételeket alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt az ipari méretű alkalmazás széles körben elterjed. Olyan előírásokat kell definiálni, mint a szabályozó hatóság által az alkalmazókkal szemben támasztott követelményeket, melyek biztosítják, hogy a helyiek egészségére, biztonságára és a környezetre (beleértve az ivóvízkészleteket) gyakorolt hatás rövid-, közép- és hosszútávon elhanyagolható. A CO 2 geológiai tárolásának egyik kulcskérdése, hogy állandónak kell maradnia, vagyis a tárolóhely nem szivároghat. Ugyanakkor, gondolnunk kell a ha mégis lehetőségre, ami azt jelenti, hogy kockázatelemzést kell végezni, és a működtetőknek elő kell írni, hogy tegyenek meg minden intézkedést a szivárgás vagy a tárolóhellyel kapcsolatos szokatlan jelenségek elkerülésére. Az IPCC* elveivel összhangban az injektált CO 2 -nek legalább 1000 évig föld alatt kell maradnia, ami lehetővé tenné a légköri CO 2 koncentráció stabilizálódását vagy csökkenését az óceánok vizével történő természetes kicserélődési folyamatok révén, így a globális felmelegedéssel járó felszíni hőmérsékletemelkedés minimalizálható lenne. Ugyanakkor, a helyi hatásokat kezelni kell napi szinten és ezer éves távlatokban is. A CO 2 tárolási projekt során számos fontos lépést meg kell határozni (1. ábra). A biztonság a következő lépésekkel érhető el: a helyszín gondos kiválasztása és felmérése; biztonsági eljárás; pontos működés; megfelelő monitorozási terv; megfelelő helyreállítási terv. Az ezeknek megfelelő alapvető célok a következők: biztosítani a CO 2 tárolóban maradását; megőrizni a kút épségét; megőrizni a rezervoár fizikai jellemzőit (beleértve a porozitást, permeabilitást, injektálhatóságot), valamint a fedőkőzet impermeábilis jellegét; figyelemmel kísérni a CO 2 áram összetételét, különösen azt, hogy a befogási folyamat során nem kerülteke bele egyéb szennyezők. Ez azért fontos, hogy elkerüljünk minden kedvezőtlen reakciót, ami a kutat, a rezervoárt, a fedőkőzetet, vagy szivárgás esetén a magasabb helyzetű talajvízkészleteket érintheti. A projekttervezéssel kapcsolatos biztonsági követelmények A biztonsági követelményeket a működés megkezdése előtt tisztázni kell. A tárolási hely kiválasztásának megfelelően az alábbi fő tényezőket kell vizsgálnunk: a rezervoárt és a fedőkőzetet; a fedőösszletet, különös tekintettel az impermeábilis rétegekre, amelyek másodlagos fedőkőzetként működhetnek; a permeábilis vetők vagy kutak jelenlétét, amik útvonalakat jelenthetnek a felszínre; az ívóvíztartalmú rétegeket; a lakossági és a környezeti terhelést a felszínen A tárolási hely geológiájának és geometriájának megállapítására kőolaj- és földgázkutatási technológiákat alkalmaznak. A fluidumáramlás és a CO 2 kémiai és geomechanikai modellezése a rezervoárban lehetővé teszi, hogy hosszú távra előre jelezzük a CO 2 viselkedését, és meghatározzuk a hatékony injektálás paramétereit. Ennek eredményeképpen, a tárolási hely alapos jellemzése lehetővé teszi a normális tárolási folyamat definiálását, ami egy olyan tárolási helynek felel meg, melynél biztosak lehetünk abban, hogy a CO 2 a rezervoárban marad. Kockázatkezelésre is szükség van, arra az esetre, ha a tárolás későbbi stádiumaiban kevésbé kedvező körülmények fordulnak elő, beleértve a nem várt események bekövetkezését. Különösen fontos, hogy előre lássunk minden lehetséges szivárgási útvonalat, felszínre jutást és a hatásokat (2. ábra). Minden szivárgási lehetőséget szakértőknek kell elemezni, és ahol lehetséges, numerikus modellezést kell alkalmazni, hogy kiszámítsuk a szivárgás előfordulásának valószínűségét és potenciális erősségét. Példaként említhető, hogy a CO 2 áramlás kiterjedését nagy körültekintéssel kell vizsgálni, hogy feltárhassunk egy esetleges vetőzónával kapcsolatot. A kockázatkezelés során nagy figyelmet kell fordítanunk az input paramétereknek a változékonysággal szembeni érzékenységére, illetve a bizonytalansági tényezőkre. A CO 2 -nek az emberekre és a környezetre kifejtett lehetséges hatásáról környezeti hatásvizsgálatban kell számot adnunk, ami általános gyakorlat bármilyen ipari beruházás engedélyezési folyamatában. A hatásvizsgálatnak ki kell térnie minden lehetséges kockázatra, a normál működés és szivárgás esetén is. 16
2. ábra: Példák potenciális szivárgási helyzetekre A rövid és hosszú távú monitoring programot a kockázatelemzéssel összhangban kell elkészíteni, és a különböző eshetőségekre meghatározott paramétereket figyelembe kell venni. A program fő célja a CO 2 áramlás leképezése, a kút és a fedőkőzet épségének ellenőrzése, bármilyen CO 2 szivárgás felderítése, a talajvízminőség ellenőrzése, és annak biztosítása, hogy a CO 2 nem juthat a felszínre. A helyreállítási és mérséklési terv a biztonsági eljárás utolsó komponense, és az a célja, hogy részletesen leírja a szivárgás vagy rendellenes jelenségek esetére alkalmazandó helyreállítási tevékenységeket. Ez vonatkozik a fedőkőzet épségére és a kútsérülésekre, mind az injektálási, mind az azt követő fázisban, és szélsőséges helyreállítási megoldásokat is figyelembe vesz, mint például a tárolási folyamat visszafordítása. A kellő ismeret és szakértelem már rendelkezésre áll a kőolaj- és földgáztermelési technológiák révén, mint például a kútlezárás, az injektálási nyomás csökkentése, a részleges vagy teljes gázvisszatermelés, a nyomáscsökkentés miatti vízkivétel, kis mélységű gáz kitermelése stb. A működési és a lezárás utáni biztonsági követelmények A fő biztonsági kérdések a működési fázisban merülnek fel; miután az injektálás befejeződik, a nyomáscsökkenés miatt a tárolóhely biztonságosabbá válik. Egy adott ipari vállalkozás azon képességéhez fűzött bizalom, hogy a CO 2 injektálását és tárolását biztonságosan meg tudja oldani, függ a vállalkozás tapasztalatától. A CO 2 egy gyakori termék az ipar különböző területein, így ennek az anyagnak a kezelése semmi új problémával nem jár. A működés és az ellenőrzés tervezése a kőolaj- és földgázipari eljárások ismeretén alapul, különösen a földgáz átmeneti tárolása, vagy a serkentéses olajkinyerés (EOR) területén. A következő tényezőket kell ellenőrzés alatt tartani: az injektálási nyomás és a besajtolás mértéke az előbbit az alatt az érték alatt kell tartani, amelynél a fedőkőzet repedezése bekövetkezne; az injektált térfogat, amit a modellezéssel meghatározott előrejelzésekhez kell igazítani; az injektált CO 2 áram összetétele; az injektáló kút (kutak) épsége, és minden olyan kútnak az épsége, amelyik a CO 2 gáztesten belül, vagy annak közelében van; a CO 2 gáztest kiterjedése és bármilyen szivárgás észlelése; talajmechanikai stabilitás. Az injektálás során az injektált CO 2 pillanatnyi viselkedését rendszeresen össze kell vetni a modell előrejelzésekkel. Ez folyamatosan gyarapítja ismereteinket a tárolóhelyről. Ha bármilyen szokatlan jelenséget észlelünk, a monitoring programot aktualizálni kell, és szükség esetén helyesbíteni kell az eljárásokat. Ha valahol felmerül a szivárgás gyanúja, a megfelelő monitoring eszközöket a tárolóhelynek arra a részére kell összpontosítani, a rezervoártól kezdve egészen a felszínig. Így felismerhető a CO 2 felfelé szivárgása, és minden olyan hatás, ami károsíthatja az ivóvízkészleteket, a környezetet, és végül az embereket. Amikor az injektálás befejeződik, megkezdődik a lezárási fázis: a kutakat megfelelő módon le kell zárni, és a helyükön hagyni, szükség esetén a monitoring programot aktualizálni kell, és ha szükséges, pontosító méréseket kell végezni a kockázat elkerülése érdekében. Ha a kockázati szint megfelelően alacsony, a tárolás felelősségét átveszik a nemzeti hatóságok, és a monitorozási terv leállíthatóvá vagy minimalizálhatóvá válik. A javasolt Európai Irányelv törvényi hátteret biztosít ahhoz, hogy a CO 2 leválasztás és tárolás egy használható klímaváltozás-mérséklési eljárássá váljon, és biztonságosan és felelősséggel alkalmazható legyen. Összefoglalásként megállapítható, hogy a biztonsági követelmények alapvető fontosságúak a CO 2 ipari méretekben történő tárolásához. A követelményeket alkalmazni kell az adott hely sajátosságaihoz. A közvélemény részéről történő elfogadás szempontjából ezek különösen fontosak, és alapvetőek abban az engedélyeztetési folyamatban is, melynek során a szabályozó testületeknek dönteniük kell a biztonsági követelmények részletességi szintjéről. 17 Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása?
Fogalomtár CCS: CO 2 Capture and Storage (CO 2 leválasztás és tárolás). CSLF: Carbon Sequestration Leadership Forum (CO 2 Elhelyezés Koordinálási Fórum), a klímaváltozással foglalkozó nemzetközi kezdeményezés, amelyik a CO 2 elkülönítésére, leválasztására, szállítására és hosszú távú, biztonságos tárolására alkalmazható, költséghatékony technológiák fejlesztésével foglalkozik. EOR: Enhanced Oil Recovery (serkentéses olajkitermelés), az a technológia, amikor a kitermelést azzal fokozzák, hogy fluidumot (gőzt vagy CO 2 -t) injektálnak a rezervoárba, ami növeli a kőolaj mobilitását. EU Geocapacity: egy jelenleg is zajló európai mintaprojekt, ami az antropogén CO 2 -re vonatkozóan Európa teljes geológiai tárolási kapacitásának felmérésével foglalkozik. Fedőkőzet: impermeábilis (nem áteresztő) kőzetréteg, ami megakadályozza a folyadék vagy gáz felfelé mozgását, és a rezervoár (tárolókőzet) fölött elhelyezkedve csapdát formál. Fedőösszlet: a rezervoár fölött elhelyezkedő és a felszínig tartó, általában több kőzettani egységből álló teljes kőzetsorozat, mely magában foglalja a fedőkőzetet is. Fluidum: a kőzetek pórusaiban jelen lévő folyadékok, gázok, gőzök közös elnevezése (pl. víz, vízgőz, kőolaj, földgáz, CO 2 ). GESTCO: egy befejezett európai mintaprojekt, ami 8 ország geológiai tárolási kapacitását mérte fel (Norvégia, Dánia, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Németország, Franciaország és Görögország). IEA-GHG: International Energy Agency Greenhouse Gas (Nemzetközi Energiaügynökség Üvegházhatású Gázok) Kutatási és Fejlesztési Program. Nemzetközi együttműködés, melynek célja a következő: az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére alkalmas technológiák számbavétele, az erre vonatkozó ismeretek terjesztése, kutatási, fejlesztési és kísérleti célok meghatározása, valamint az ezzel kapcsolatos munka segítése. Injektálhatóság: azt fejezi ki, hogy egy fluidum (mint a CO 2 ) milyen könnyen juttatható le egy geológiai formációba. Úgy definiálják, mint az időegység alatt injektált mennyiségnek és az injektáló kútban, illetve a geológiai formációban mért nyomás különbségének hányadosát. 18 IPCC: International Panel on Climate Change (Kormányközi Panel a Klímaváltozásról). A WMO (World Meteorological Organization = Meteorológiai Világszervezet) és az UNEP (United Nations Environment Programme = Egyesült Nemzetek Környezeti Program) által 1988-ban létrehozott szervezet, melynek célja a klímaváltozással, annak lehetséges hatásaival, mérséklési lehetőségeivel kapcsolatos tudományos, technikai és társadalmi-gazdasági ismeretek kezelése. Az IPCC és Al Gore szenátor nyerte el 2007-ben a Nobel Békedíjat. Litosztatikus nyomás: egy felszín alatti kőzettestre a felette lévő kőzettömegek terhelése által kifejtett nyomás, a mélységgel növekvő érték. Mikroszeizmicitás: földrengésektől független, kisebb rengés vagy vibráció a földkéregben, különböző természeti vagy mesterséges okok idézhetik elő. Permeabilitás: más szóval áteresztőképesség, a porózus kőzeteknek az a jellemzője, hogy milyen mértékben engedik keresztüláramlani a fluidumokat; megmutatja, hogy adott nyomásgradiens mellett a fluidum relatíve milyen könnyen tud áramlani. ph: egy oldat savasságának mértéke. A ph skálán a 7-es érték a semleges oldatot jelenti, ha ennél kisebb az érték, az oldat savas, ha nagyobb, az oldat lúgos. Porozitás: A kőzetekben lévő üregek (pórusok) össztérfogatának és a teljes kőzettérfogatnak a hányadosa. A pórusok általában fluidumokkal vannak kitöltve. A mély rétegekben ez a fluidum általában sós víz, de lehet kőolaj, földgáz, vagy természetesen előforduló CO 2 is. Rezervoár: olyan kőzettest vagy üledéktest, amely megfelelő porozitással és permeabilitással rendelkezik ahhoz, hogy CO 2 -t (vagy kőolajat, földgázt) befogadjon és tároljon. A leggyakoribb rezervoárkőzetek a homokkő és a mészkő. Szénhidrogénkút: egy körmetszetű, fúrással létrehozott, kis átmérőjű és általában nagy mélységű lyuk, kőolaj és földgáz termelésére alkalmas. Szuperkritikus: egy fluidum állapota a kritikus hőmérséklet és nyomásérték felett, (a CO 2 esetében ez 31,03 C és 7,37 MPa). Az ilyen fluidumok tulajdonságai változóak, kis nyomásértéknél gáz jellegűek, nagy nyomásnál pedig folyadékként viselkednek. További ismeretek: Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) speciális jelentése a CCS-ről: http://www.ipcc.ch/pdf/special-reports/srccs/srccs_wholereport.pdf Az Európai Bizottság CCS-ről szóló honlapja: http://ec.europa.eu/environment/climat/ccs/ Az Európai Bizottság irányelve a CCS-ről: http://ec.europa.eu/environment/climat/ccs/eccp1_en.htm Az európai kibocsátás-kereskedési rendszer (ETS): http://ec.europa.eu/environment/climat/emission.htm Az IEA GHG monitorozási eszközök honlapja: http://www.co2captureandstorage.info/co2tool_v2.1beta/introduction.html
Mit tehet Önért a CO 2 GeoNet? A CO 2 GeoNet egy európai tudáshálózat, amely elkötelezte magát arra, hogy elfogulatlan és tudományosan helytálló információt nyújt a CO 2 geológiai tárolásának biztonságosságáról és hatékonyságáról. A partneri együttműködésben 13 kutatóintézet több mint 150 kutatója vesz részt, és minden partner nemzetközi elismertséggel rendelkezik a CO 2 geológiai tárolása területén. A CO 2 GeoNet az Európai Bizottságtól az FP6. keretprogramban támogatást nyert. A CO 2 GeoNet-ben résztvevő intézmények: BGR, BGS, BRGM, GEUS, Heriot Watt University, IFP, Imperial College, NIVA, OGS, IRIS, SINTEF, TNO, Sapienza University of Rome A CO 2 GeoNet tevékenységei A CO 2 GeoNet kutatói együtt dolgoznak azért, hogy ismereteink a CO 2 geológiai tárolásáról folyamatosan bővüljenek, és a biztonságos elhelyezéshez szükséges eszközök fejlődjenek. A kutatók számos nagy jelentőségű mintaprojektben vesznek részt, ami a folyamat minden szintjéhez kapcsolódik, ezek a rezervoár, a fedőkőzet, a CO 2 lehetséges migrációs útvonalai a felszínre, szivárgás esetén az emberekre és a helyi ökoszisztémákra gyakorolt lehetséges hatások, a nyilvánosság elérése és a kommunikáció. A CO 2 GeoNet jelentősége azon alapszik, hogy képes nagy gyakorlattal rendelkező szakértők bevonásával multi-diszciplináris munkacsoportokat létrehozni, ezáltal érthetőbbé válnak a geológiai tárolás egyes részletei és az, hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze egy nagyobb, komplex rendszerré. A CO 2 GeoNet a kutatás mellett a következő tevékenységeket végzi: képzést kínál azoknak a kutatóknak és mérnököknek, akiknek CO 2 elhelyezéssel kell foglalkozniuk; tudományos tanácsadást és projektjavaslat-ellenőrzést szolgáltat (geotechnikai alkalmasság, környezetvédelem, kockázatkezelés, tervezési és szabályozási kérdések, stb.); saját kutatásokon alapuló, független és elfogulatlan adatszolgáltatást végez; kapcsolatba lép az érintettekkel, és segíti őket az ügyintézésben. Annak érdekében, hogy a társadalmi szemlélet elfogadja a CO 2 geológiai tárolását, mint a klímaváltozás mérséklésének egyik eszközét, a CO 2 GeoNet felvállalta a Mit jelent a CO 2 geológiai tárolása? kérdés ismeretterjesztő formában történő megválaszolását. Egy kiváló tudósokból álló csoport, akik a CO2GeoNet keretei között dolgoznak, naprakész válaszokat szolgáltatott hat ide vonatkozó kérdésre, mely válaszok a több mint egy évtizedes európai kutatások, illetve a világszerte zajló mintaprojektek eredményein alapulnak. Ennek a vállalásnak a célja a világos és elfogulatlan tudományos információszolgáltatás a széles nyilvánosság számára, valamint az ösztönzés a CO 2 geológiai tárolásával kapcsolatos kérdésekről való párbeszédre. Ennek a munkának az eredményeit melyeket összegezve a jelen kiadvány is tartalmazza 2007. október 3-án, Párizsban ismertették a CO 2 GeoNet első, Képzés és Párbeszéd című workshop-ján. A széleskörű hallgatóságban ott voltak az érdekelt felek, az ipar képviselői, mérnökök és tudósok, politikusok, újságírók, civil szervezetek, szociológusok, tanárok és diákok. Összességében 21 országból 170-en vettek részt a rendezvényen, ahol lehetőségük nyílt, hogy megosszák nézeteiket, és kiegészítsék a CO 2 geológiai tárolásával kapcsolatos ismereteiket. További információért vagy a geológiai tárolással kapcsolatos képzési programokra vonatkozó kérdésekkel kérjük, forduljanak a CO 2 GeoNet Titkárságához a info@co2geonet. com címen, vagy látogassák meg a www.co2geonet.eu címen elérhető honlapot. 19 Mit jelent valójában a CO 2 geológiai tárolása?
CO 2 GeoNet A CO 2 geológiai tárolásának európai szakértői hálózata www.co2geonet.eu Titkárság: info@co2geonet.com BGS Natural Environment Research Council-British Geological Survey, BGR Bundesanstalt für Geowissenschaften und Rohstoffe, BRGM Bureau de Recherches Géologiques et Minières, GEUS Geological Survey of Denmark and Greenland, HWU Heriot-Watt University, IFP, IMPERIAL Imperial College of Science, Technology and Medicine, NIVA Norwegian Institute for Water Research, OGS Istituto Nazionale di Oceanografia e di Geofisica Sperimentale, IRIS International Research Institute of Stavanger, SPR SINTEF Petroleumsforskning AS, TNO Netherlands Organisation for Applied Scientific Research, URS Sapienza University of Rome Dip. Scienze della Terra. Grafikai design: BL Communication Magyar változat: 2009, október, Well-PRess Kiadó Kft. 20