Véget ért az EUFOR 15. váltásának szolgálata Cs. Sárkány Beáta hadnagy Fotó: Hegedűs Csaba őrnagy Ünnepélyes keretek között köszöntötte Böröndi Gábor dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Szárazföldi haderőnem főnöke, parancsnokhelyettes az EUFOR kontingens 15. váltásának állományát a debreceni Kossuth Laktanyában. Az elmúlt fél évben a szarajevói Butmir táborban 30 fő teljesített feladatot, míg a közel százötven fős kontingens nagyobb része itthon látott el készenléti szolgálatot. A dandártábornok beszédében hangsúlyozta: A missziós prioritások tekintetében az első és a legfontosabb a Nyugat-Balkán biztonsága. Szolgálhatunk Afganisztánban, Grúziában, Afrikában- azonban Magyarország szempontjából a Balkán az elsődleges. Az ott élők érzékelték az EUFOR erejét, a NATO jelenlétét Kiemelte: Az Európai Unió- beleértve Magyarországot is- legfontosabb feladata az ott élők biztonságának garantálása. Nem feledkezhetünk el a Balkánról még akkor sem, ha katonailag kisebb kihívásnak tűnik, mint Afganisztán vagy bármelyik más misszió jelen pillanatban. Magyarország biztonsága szempontjából Bosznia- Hercegovina és Koszovó kiemelt figyelmet érdemel. Ott kell lennünk, fel kell rá készülnünk. Óriási előnyünk van a többi nemzettel szemben: nekünk történelmi hagyományaink, kulturális azonosságaink és olyan tudásunk és tapasztalatunk van, amit ebben a misszióban mindenképpen kamatoztatni kell. Nagyon jó munkát végeztek, köszönet illeti ezért Önöket. Felhívta rá a figyelmet, hogy nem szabad elfelejteni az ott megszerzett tapasztalatokat és ismereteket, hanem át kell adni és a felkészítésekbe be kell építeni azokat. Jubileumi szerződéskötés a cívisvárosban Smidróczki Róbert főhadnagy Fotó: a szerző felvételei Bevonult a Magyar Honvédség kötelékébe az 1500. Hajdú-Bihar megyei szerződéses katona. Több mint 10 évvel ezelőtt az utolsó sorkatonák leszerelését követően békeidőben már csak önként jelentkezők szolgálhatnak a haderőben, akik a toborzó rendszeren keresztül csatlakozhatnak a honvédséghez. A hajdúságból mindig is nagy volt az érdeklődés a katonai pálya iránt, szinte nincs az országban olyan alakulat, ahol ne szolgálna alföldi katona. Közéjük tartozik most már Czibere Dániel is, aki a meghívott vendégek, a média képviselői, a katonai elöljárók, valamint a Katonai Igazgatási Központ állománya jelenlétében, ünnepélyes keretek között írta alá szerződését. Az 1500. hajdúsági szerződéses katonával Drót László alezredes, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese folytatta le a személyi beszélgetést. Ezt követően Pappné Városi Fatime százados, az 5. Bocskai István Lövészdandár Személyügyi Főnökség beosztott tisztje ismertette a parancsot, melynek értelmében Czibere közkatona három éves szerződést írt alá és szerződéses tisztesi állománykategóriába került. A személyügyi parancsból az is kiderült, a megye 1500. szerződéses katonája a Bocskai-dandár törzstámogató századának lesz a tagja, és a kiképzés után gépkocsivezető beosztásban teljesít majd katonai szolgálatot Debrecenben.
Nagy Zoltán alezredes, a 2. Katonai Igazgatási Központ parancsnokával beszélgettünk a toborzó rendszer helyzetéről és szerepéről: Az elmúlt hatvan évben a hadkiegészítő parancsnokságok feladatrendszere, szervezete több alkalommal változott, azonban a törvényben előírt feladataikat folyamatosan teljesítették. Több, mint tíz évvel ezelőtt, az utolsó sorkatonák leszerelésével az ország áttért az önkéntes hivatásos és szerződéses, valamint önkéntes tartalékos katonákból álló haderőre, így a katonai toborzás helye, szerepe és felelőssége jelentősen megnövekedett. Mindezek szükségessé tették egy hatékonyan működő toborzórendszer kialakítását, melynek eredményeként kerültek átadásra az egységes látványterv alapján kialakított új toborzóirodák. A debreceni toborzó iroda tizenhárom évvel ezelőtti átadása óta mintegy 20.000 fő érdeklődött a szerződéses, az önkéntes tartalékos katonai szolgálat, vagy a katonai tanintézeti képzések formái iránt az ügyfélszolgálaton. Az, hogy a mai napon aláírta a szerződését az 1500. hajdú-bihari szerződéses katona, rendkívül örömteli, de nem dőlhetünk hátra. Napjainkban a Magyar Honvédség az ország egyik legnagyobb munkáltatójaként van jelen a régió munkaerőpiacán. Az idei évben is akár több száz munkavállaló jelentkezését várjuk, akik a sikeres alkalmassági vizsgálatot követően csatlakozhatnak a honvédség kötelékéhez. - fogalmazott az alezredes. Amikor a Vas és a Kard írja a forgatókönyvet Cs. Sárkány Beáta hadnagy Fotó: a szerző és Búz Csaba hadnagy Minden bizonnyal nem múlik el nyom és frissen szerzett tapasztalatok nélkül a bocskais lövészekben sem az a néhány nap, amelyet a litvániai Pabrade melletti gyakorlótér fenyveseiben töltöttek. Az Iron Sword 2014 (Vaskard) elnevezésű gyakorlat csúcspontjaként a kilenc nemzet részvételével zajló NATO gyakorlat résztvevő állománya egy négynapos, MILES szimulációs rendszerrel támogatott komplex harcászati gyakorlat részese volt. A magyar század is egy többnemzeti zászlóalj részeként tevékenykedett- mondhatni nem mindig az előzetes tervek szerint. A terepen töltött négy nap alatt folyamatosan dúltak a harcok. Minden tevékenységet, beleértve a pihenést is csak folyamatos biztosítás mellett lehetett elvégezni. A század a zászlóalj harccsoport parancsnokának irányítása és elgondolása alapján tevékenykedett, de számtalan alkalommal kellett különböző váratlan helyzetekre reagálnia a parancsnokoknak. Mint ahogyan az élet önmagát írja, úgy alakította önmagát a csata is, így a döntéshozatal során nagy szerep hárult a századparancsnokok mellett a szakasz-, raj-, és tűzcsoport parancsnokra is. A kialakult helyzeteket tulajdonképpen a kialakult erőviszonyok hozták létre. A négynapos gyakorlat során számtalan tapasztalattal gazdagodott a magyar lövészszázad. A nagy kiterjedésű fenyőerdők és a domborzati viszonyok ellenére azonban a bocskais lövészek jól állták a sarat, pedig a magyarországi adottságokhoz képest teljesen más éghajlati és környezeti viszonyok között kellett harcfeladatot végrehajtani. A végeláthatatlannak tűnő, látszólag mindenhol egyforma, sűrű fenyőerdőkben meglehetősen nehéz volt a tájékozódás és mindezt az is nehezítette, hogy a kora esti órákban már teljesen sötét volt. Az éjszakai látási viszonyok is meglehetősen hátráltatták a századot. Az időjárás viszont kegyes volt a harcosokhoz, hiszen az évnek ez a szakasza általában intenzíven esős és hideg szeles Litvániában, de ez az idő szerencsére még váratott magára. A 39-esek akkor is elszántan
küzdöttek, amikor elszakadtak, vagy csak maroknyian maradtak egy-egy terepszakaszon, így a debreceni lövészek méltán ki is vívták a többi résztvevő nemzet elismerését.