JOGHARMONIZÁCIÓ ÉS VÉDJEGY Az új védjegytörvény V. fejezet BITORLÁSOK Bitorlások és termékhamisítások a szeszesital piacon Témaválasztásom a védjegyjog reformján belül azért esett az új védjegytörvény V. fejezetére -a bitorlásra-, mivel a hazánkban elburjánzó és virágzó feketegazdaság a szeszesitalpiacon igencsak intenzíven érvényesül és súlyos problémákat okoz vállalatunknak védjegyeink bitorlása és termékeink hamisítása révén. Noha a védjegybitorláshoz fűzött jogkövetkezmények rendszere alapvetően kiállta a gyakorlat próbáját, mégis a megváltozott gazdasági és nemzetközi környezet szükségessé tette a továbbfejlesztését. A védjegybitorlások és termékhamisítások elharapózása a szeszesital piacon sajnos olyan " hálás " téma, mely Társaságunknak nap mint nap munkát ad és mint egy végtelen kígyó, soha véget nem érő küzdelmet eredményez. Cégünk a magyarországi szeszesital piacon vezető pozíciót tölt be. Piaci részesedésünk 1996-ban is megközelítően 40%-os volt. Így, bár a szeszesital piaci tortából a legnagyobb szeletet vághatjuk ki, de ezáltal mi vagyunk a legjobban kitéve a termék hamisításoknak, ill. védjegy bitorlásoknak. Jelenleg csak magyarországi területi hatállyal 126 bejegyzett védjeggyel rendelkezünk, és több mint 35 bejelentés alatt álló megjelölésünk van. E tény mind a régi, mind az új védjegytörvény szerint a bitorlási perek szempontjából kiemelkedően fontos. A BITORLÁS intézményével az 1997. évi XI.tv. V. fejezete foglalkozik, ezen belül a 27. és a 29. a polgári anyagi jogi következményeket szabályozza, a 28. szól a vámigazgatási eszközök alkalmazásának lehetőségeiről, az eljárási változásokat pedig a 95. tartalmazza. Először az 1969. évi IX. törvény 13. -ával és a 1997. évi XI.tv. 27. - ával foglalkoznék, s majd visszatérek a 1969. évi IX. törvény 14. -ra és a 1997. évi XI.tv. 29. -ra, melyek mind lényeges változásokat hoznak,
2 amelyeket természetesen nem lehet boncolgatni az anyagi jogi előírásokat tartalmazó rendelkezések nélkül. Az 1969. évi tv. 13. -ának (1) bekezdése az oltalom tartalmát meghatározó 7. -ra építve adja meg a védjegybitorlás fogalmát. Az új védjegytörvény szerint védjegybitorlás miatt a bejelentő is felléphet, de az eljárást fel kell függeszteni mindaddig, amíg a védjegy lajstromozásáról jogerősen nem döntenek, ellentétben a régi törvényi szabályozással, ahol csak bejegyzett használó kezdeményezhette az eljárást. Így a most életbelépő tv. segítségével korábban, már a bejelentés stádiumában indítható a bitorlási per, ami jelentős idő megtakarítást eredményezhet. Mondhatnánk azt is, hogy "ki időt nyer, csatát nyer" és esetünkben a bitorlót hamarább el tudjuk rettenteni, és adott esetben a piac megtisztítása révén kedvezőbb piaci feltételekhez juttathatjuk saját "legális" márkás termékünket. Új termék bevezetésével kapcsolatban is lényeges változást teremt a szabályozás ilyen irányú változása. Ugyanis bár új termékeink márkanevét már jóval a piacbevezetés időszaka előtt kiválasztjuk, és az adott megjelölésre védjegy bejelentést teszünk, azt gyakran nem tudtuk elkerülni, hogy utánzóink rögtön ne jelenjenek meg hasonló vagy teljes mértékben azonos kiviteli formával. Ez esetben pedig felszólító leveleinkben csak a korábbi használatra, illetve a védjegybejelentésre tudtunk hivatkozni, mely a legtöbb esetben gyenge visszatartó erővel rendelkezett. Példaként említhetném a kommersz termékeink csomagolásán alkalmazott fekete csavarzárat, amit jellegzetes piros motívummal láttunk el, így próbálva meg az "aranykupakosok táborából" kitörni és ezzel is megkülönböztetni palackjainkat a sok esetben azonos, vagy hasonló címkéjű áruktól, de nem telt el fél év már mások is hasonló, fekete csavarzáras megoldáshoz folyamodtak. Szerencsére, ez az ügyünk viszonylag hamar rendeződött és sikerült mind a fogyasztóknál, mind versenytársainknál tudatosítani, hogy az ilyen emblémázott csavarzárakat csak és kizárólag a mi PéterPál termékeinken találhatnak. Ez a folyamat azonban csak úgy valósulhatott meg, mindazon túl, hogy az utánzó céget felszólítottuk tisztességtelen piaci magatartásának abbahagyására, hogy a csavarzár gyártó cégnél is tudatosítottuk, hogy ilyen emblémával ellátott záróelemet mások részére ne értékesítsenek, mivel ez számunkra védjegy bejelentés alatt is áll, illetve a fogyasztók részére -a törvény adta lehetőségek keretein belül- reklámhadjáratba kezdtünk. A csatát
3 megnyertük de a háborút még nem, mivel most már "csak" ugyanezen termékeink címkéit másolják nagy előszeretettel. Valójában azonban nem ilyen egyszerű "elintézni" bitorlási eseteinket. Üdvözöljük a hatályba lépő új védjegytörvény e tekintetben is pozitív változását, bár -megítélésünk szerint- önmagában nem fog jelentős változást hozni, csak abban az esetben, ha kiegészül például a Magyar Szabadalmi Hivatalnak egy belső utasításával, miszerint ha bitorlási ügyek során a bitorolt -bejelentés alatt lévő- megjelölés tulajdonosa, -ha megfelelő módon bizonyítja a bitorlási per megindítását- akkor ezen bejelentést külön, soron kívül, vagy egyéb más módon hamarább bírálják el a Hivatal munkatársai. Ha ez az együttműködés nem valósul meg -s figyelembe vesszük a védjegylajstromozási eljárás menetét- akkor a bitorló akár két évig is tudja használni jogtalanul az adott megjelölést, illetve védjegyet. Csak megfogalmazásában van eltérés ezen a ponton belül a védjegylajstromba bejegyzett használó fellépési lehetőségét tekintve: vagyis a védjegylajstromba bejegyzett használó saját nevében felléphet a védjegybitorlással szemben, ha a védjegyjogosultat előzetesen felhívta, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket, és a védjegyjogosult a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedett, Mindezekből az is kiderül, hogy az 1969. évi törvény által adott lehetőségek szigorúbb feltételekhez kötötték a bitorlási perek kezdeményezését, mivel csak lajstromozott védjegyek esetében lehetett kezdeményezni a bitorlási pert. A két törvény összehasonlításán belül a bitorlás témakörében megállapítható, hogy az 1997. évi védjegytörvény részletesebb megfogalmazást ad a védjegybitorlás megállapítására és tágabb lehetőséget biztosít a jog érvényesítésre. Vizsgáljuk meg közelebbről is a Vt.27. -át! Ezt azonban csak úgy tehetjük meg komplex módon, ha visszalapozunk a törvény II. fejezetének 12. -ához és a védjegyoltalom tartalma fejezet alatt találhatóakat is mérlegeljük. E alapján lehet az új védjegytörvény esetében a 27. -ban foglaltakat értelmezni. Vagyis a törvény egyfelől összhangban van az Európai Közösség védjegyjogi 89/104/EGK irányelvével, másfelől -igazodva a hazai iparjogvédelmi
4 hagyományokhoz- pozitívan határozza meg a védjegyoltalom lényegét, nevezetesen, hogy az oltalom alapján a jogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára. A 12. (1) és (2) bekezdése külön megfogalmazza e kizárólagos jogot, eltiltási jogosultságként is, felhatalmazva a jogosultat, hogy mások engedély nélküli védjegyhasználatával szemben fellépjen. Az azonos árukon való jogosulatlan védjegyhasználat tilalmára a / 2.a.) bekezdésben, a fogyasztók megtévesztésének tilalmára a / 2.b.) bekezdésben, valamint az eltérő árukon alkalmazott, az eredeti védjeggyel azonos vagy hasonló megjelölés használatának tilalmára, jó hírnevű védjegyek esetében a / 2.c.) bekezdésben találunk utalást. A védjegybitorlással kapcsolatban a jogok érvényesítésére szintén a 27. -ban foglaltak alapján van mód. Hatályos jogszabályunk megfelel a Párizsi Uniós Egyezmény követelményeinek. A bitorlással kapcsolatos szövegrészek elemzése arra ad alapot, hogy a védjegyoltalom lényegét, a használatot - a mások által történő használatot -megtiltsa. A jogharmonizációs követelmény érvényesítése ezen -on belül nem igényelt a hatályos szabályozáshoz képest gyökeres változtatást, hiszen a Vt.13. -ának (1) bekezdése már ma is az irányelvhez hasonlóan határozza meg a védjegybitorlás lehetséges eseteit. Az új Vt. a harmonizációt azzal teszi teljessé, hogy kifejezi: mind az áruk mind a szolgáltatások, mind a megjelölések hasonlósága csak akkor releváns, ha összetéveszthetőséget eredményezhet. A kiemelt törvényi részben találhatók olyan fogalmak, mint például az összetéveszthetőség és a hasonlóság, amelyek a legtöbb nehézséget okozzák a hamisítási és védjegybitorlási eljárások folyamán, - ezek most kiegészülnek egy új fogalommal is a jó hírnevű védjegyek fogalmával-. Először az összetéveszthetőség és hasonlóság problémájával foglalkoznék. Mivel a védjegy legfontosabb funkciója, hogy az általa megjelölt árut a vele hasonló rendeltetésű termékektől megkülönböztesse, ezért ezen fogalmak kulcsfontosságú szerephez jutnak a védjegyoltalom megadása, a védjegytörlési eljárások és a védjegybitorlási perek során. Az ilyen ügyek során számos esetben alapvető kérdés annak a megállapítása, hogy mikor beszélhetünk a védjegy összetéveszthetőségéről. A legnagyobb jelentőségű és ezért talán a legnagyobb figyelmet a védjegybitorlási perek esetében a bizonyítási eljárás során tapasztalhatjuk, amikor is bizonyítani
5 kell azt a tényt, hogy a hamisítványnak ítélt termék megjelölése a fogyasztók szempontjából valóban összetéveszthető az eredeti védjeggyel, - a legegyszerűbb esetben is, vagyis azonos áruk vonatkozásában -. Az elbírálás szempontjából az összetéveszthetőség meglétéből kell kiindulni, vagyis az egyszerű összetévesztésen kívül a gondolattársítás útján történő összekapcsolás, azaz az asszociációs hatásra épülő jogosulatlan használat is ide tartozik. Mindenkor a megjelölés összbenyomását kell vizsgálni, s azt, hogy ez hogyan hat a fogyasztóra. Fontos annak a szem előtt tartása, hogy a terméket lehetőleg a mindennapi környezetben értékeljék. Számolni kell azzal a ténnyel is, hogy általában az emberek emlékezete pontatlan, egy bizonyos tárgy, vagy fogalom felidézése során változhat is. Ezek a szempontok elsősorban akkor nagyon fontosak amikor az utánzás csak addig terjed, mintha a megjelölés az eredeti védjegy volna, s így a fogyasztóban az utánzott megjelöléssel ellátott áru és az eredeti között kapcsolat lenne. Ezen alapvető szempontok felhasználásával elkészítettem egy ábrát, mely a hamisítókat három nagy táborra osztja fel. 1. Feketegazdaság 2. 3. Tipikus hamisítók Intelligens bitorlók A legkülső körben helyezkednek el elsősorban a feketegazdaság szereplői és itt találhatók a kisstílű csalók is, akik egyszerűen teát, vagy kávézaccot töltenek az Unicumos palackokba, majd ügyesen visszazárják azokat, hogy a felületesen és gyorsan -az utcán szatyorból- vásárlók mit se vegyenek észre. Ilyen esetekben az ügyet a rendőrség felé továbbítjuk.
6 A nyílvánvaló csalás ténye a márka szempontjából kisebb kárt okoz, mivel így csak egyszer lehet az embereket becsapni. Emiatt a vásárlók nem fordulnak el a márkától, legfeljebb legközelebb jobban oda fognak figyelni, vagy nem vásárolnak többé az utcán. A második körbe soroltam a tipikus hamisítókat, akik a már bevezetett termék egyszerű utánzásával igyekszenek a piacra betörni. Úgy alkalmazkodnak a jogszabályokhoz, hogy eleve bekalkulálják a következményeket, -a legtöbb esetben csekély mértékűnek mondható pénzbírságokat-, hogy közben nagy haszonra tegyenek szert. Kerülve a termékfejlesztési és a reklámköltségeket, jóval alacsonyabb áron hozzák forgalomba hamisítványaikat, majd mire a védjegyjogosult észleli, felszólítja őket addigra kiderül, hogy már rég megszűnt az említett kft. vagy bt. Más esetben, ha valós céggel kerülünk szembe, a legtöbb esetben természetesen vállalják, hogy kivonják a forgalomból termékeiket, de persze ez sem megy egyik napról a másikra. A legsúlyosabb esetekben azonban annyi idő telik el a hamis áru piacra kerülése és kivonása között, mely idő alatt jelentős haszonra tudott szert tenni a vállalkozó és visszatér egy hasonló áruval, mely már vagy nem viseli a hasonlónak vagy azonosnak ítélhető részeket a korábban bitorolt védjegyhez, vagy csak részben hasonló, és akkor lehet mindent előlröl kezdeni, illetve előfordult esetünkben olyan is aki olyannyira jó pozícióba került, hogy már a piac legális szereplőjévé tud fejlődni és -az adott fajtán belül- új márkával tud megjelenni és így a konkurencia részévé válni. Az e csoportba tartozók már jelentős anyagi károkat is okoznak a márkának. A harmadik csoportba soroltam az un. legintelligensebb utánzók táborát. A márka szempontjából a legveszélyesebbnek ítélhetők meg ők. Jelentős anyagi és erkölcsi kárt szenved a márka a bitorlás időszakában illetve még az után is. A bitorolt védjegy segítségével az eredeti terméket belülről teszik tönkre, lényegi elemét a védjegyet támadják, ezáltal okozva a legnagyobb károkat. Ez esetben ugyanis - és itt kanyarodom vissza az összetéveszthetőség illetve a hasonlóság megítélésének fontosságához - a hamisítók megjelölésükkel, termékükkel olyan hatást próbálnak kifejteni, hogy a vásárlók az eredeti védjegyre asszociáljanak. A hamisítvány részleteiben ugyan eltér a védjegyett terméktől, - neve, külső kialakítása más, mintha nem is akarna a védjegyre emlékeztetni- de mégis, összhatásában hasonló. A fogyasztók ezáltal pedig kapcsolatot feltételeznek a megjelölés, az eredeti védjegy, a termék és az előállító között. Így okozzák a legsúlyosabb problémát, miszerint a vásárló azt feltételezheti,
7 hogy a védjegytulajdonos egy másik hasonló áruval jelent meg a piacon, s mivel minősége nem sokkal rosszabb, hasonlóan jó vagy netán a vásárló ízléséhez közelebb álló, akkor sikerült a védjeggyel rendelkező terméket romokba dönteni, lerombolva a fogyasztóban kialakult márkahűséget is, mely Magyarországon még csak gyerekcipőben jár az esetek többségében. E kategóriába sorolhatók azok a bitorlók is, akik lajstromozott, jó hírű védjegyekkel (pl. UNICUM ) szemben a 12. 2. bek. c. pontja szerinti védjegybitorlást követnek el -vagyis azok akik a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, feltéve, hogy a védjegy belföldön jó hírnevet élvez, és a megjelölés használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. Így tulajdonképpen a reputációt élvező védjegy hírnevét szándékoznak megtámadni illetve kihasználni. A magyarországi gazdasági viszonyok és a szeszesital piacon kialakult éles verseny miatt vállalatunk számára ezért rendkívül fontos márkáink védelme. Nem akarom felsorolni a védjegynek azt a sokoldalú szerepét, amit a piacgazdaságban betölt, de egyértelmű: a védjegy, mint az árura vonatkozó információk sűrített, szimbolikus megjelenítője nélkülözhetetlen az új termékek bevezetésében, illetve a már ismert illetve jó hírű áruk vagy szolgáltatások piacának megtartásában. Csak az elmúlt esztendőben 18 esetben szólítottuk fel tisztességtelen magatartás és védjegy bitorlás miatt hazai versenytársainkat, akik többsége minden kétséget kizárva azoknak az előnyöknek a kiaknázására törekedett, melyeket a védjegy a piacgazdaságban betölt és a védjegy tulajdonosa számára, esetünkben a Zwack Unicum Rt. részére biztosít. Ezen cégek az esetek többségében az "egyéb" kategóriából kerültek ki, vagyis az előzőekben vázolt 2. kategóriába tartoznak, a tipikus hamisítók közé és jellemző módon kommersz italainkat, illetve a St. Hubertus termékünket próbálták utánozni. Hogy könnyebben érthető legyen, milyen nagyságrendben folytatjuk küzdelmünket a bitorlók és termékhamísítók ellen, az ANR ( Amer Nilsen) piackutató kft.-től kapott és cégünk birtokában levő adatok felhasználása alapján készítettünk elemzést. Ezek szerint az egész magyarországi szeszesitalpiac 74 millió literben kalkukálható, melyből az
8 illegális piac összesen kb. 26 millió literben állapítható meg, vagyis a feketegazdaság iparágunkban közel 35% -ot tesz ki. Jogaink érvényesítése az egyéb kategórián belül -vagyis a piacnak azon szektorában, ahol névvel, címmel, és egyéb azonosítható jegyekkel rendelkező vállalkozások értendők, és nem a szűk értelemben vett feketegazdasági résztvevők- az utóbbi években már könnyebben tudtunk néhány bitorlási és hamisítási ügyben eljárni, mivel segítségünkre volt a VPOP ahol a bíróság kérésére a hamis terméken levő zárjegy alapján a zárjegyek szigorú nyilvántartásával azonosítani tudták a zárjegyek felvevőjét, vagyis hogy pontosan mely vállalkozással is állunk szemben. ( Csak zárójelben említem meg, a téma aktuális volta miatt, hogy a zárjegyek bevezetésére a feketepiac első reakciója azok utánzása, hamisítása volt, ezért kerültek mára un. hologramozott zárjegyek a palackokra.) Cégünk komplex termék-, illetve márkaépítési stratégiájában központi szerepet kap a védjegyek kialakítása, illetve a védjegyeztethetőség. Fő törekvésünk az egyedi arculat megteremtése. Kerüljük az úgynevezett "me too" megoldásokat. Minden termékünk esetében törekszünk a teljes és kizárólagos jogi védelem megszerzésére és fenntartására. Mivel a védjegyoltalomból származó kizárólagos jog gazdasági és erkölcsi igazolása az áru származása és minősége közötti - a fogyasztó által feltételezett - asszociáció alapján valósul meg. Ezért, ha valamely versenytárs, -akár az utánzás útján is-, de megosztja ezt a kizárólagosságot, a fogyasztót megtéveszti és szándékosan félrevezeti. Ennek eredményeként nemcsak a termék, de a vállalat goodwill-je is sérül. Mindezeket figyelembe véve minden eszközt igyekszünk megragadni, hogy védjegyeinket, illetve termékeinket megvédjük a hamisítókkal szemben. Ezért is örülünk a hatályba lépő Vt. 28..-ában megfogalmazott vámjogi intézkedéséknek és a 95. -ban foglaltaknak, mely lehetővé teszi védjegyügyekben is az ideiglenes intézkedés alkalmazását, mely gyors ügymenete révén nemcsak a védjegytulajdonosok, de a fogyasztók számára is nagyon fontos. Bitorlási ügyeink során a legtöbb támadás természetesen zászlóshajónkat, a Zwack Unicumot érte. Az UNICUM szót már 1927-ben lajstromozták Magyarországon, s azóta csak ezzel a termékkel összefüggésben - a szóra, ábrákra, illetve a térbeli
9 formára - 15 db védjegyünk van lajstromozva, és 3db megjelölésre van kérelmünk beadva. Ennek ellenére szinte minden magyarországi szeszesital gyártó valamilyen formában megpróbált az UNICUM zászlaja alatt hajózni. Az Unicum a Zwack család egyik legrégebbi terméke, a hagyomány szerint először 179O-ben dr. Zwack, a Habsburg ház orvosa készítette el, majd 184O-ben Zwack József megalakította az első gyárat a Soroksári úton, ahol jelenleg is készül ez a közkedvelt ital. Az eltelt évtizedek során az Unicum védjegye, neve Magyarországon minden szerénység nélkül mondhatjuk, hogy közismertté, és az új bevezetésre került fogalmat is figyelembe véve jő hírűvé vált, ezért érdemes lesz és volt utánozni, hamisítani. Még a két világháború közötti időkből származó plakát szövege is jelzi: "VIGYÁZAT, UTÁNOZZÁK!" De menjünk csak sorjában. Az utóbbi években talán az első, de sajnos nem az utolsó védjegybitorlás elleni pert 1986-ban indítottuk a Goldenikum nevet viselő ital ellen. A Legfelsőbb Bíróság ítélete kimondta, hogy a "GOLDENIKUM" néven történő forgalmazásával a felperes sérelmére védjegybitorlást valósítottak meg, a név használatától eltiltja, és kötelezi az alperest, hogy a GOLDENIKUM név használatát 60 napon belül szüntesse meg, továbbá kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül a felperesnek fizesse meg az első és másodfokú perköltséget. A vállalatunk részére okozott erkölcsi és anyagi kár megtérítésére azonban nem került sor. Az ítéletben a Legfelső Bíróság rámutat arra is, hogy a védjegynek nemcsak vizuális, hanem akusztikus jellege is van, és így az áru megnevezése, vagy látása, illetve hallása útján egyaránt a vevő tudomására juthat, és a vásárló tudatában Unicumként, vagy az Unicum elnevezésű ital egyik fajtájaként jelenik meg. A Legfelső Bíróság ítélete már elegendő volt azonban ahhoz, hogy az AVICUM, AGRICUM, UNIQ BITTER, gyártóival peren kívüli megállapodást kössünk, melyről az előbbiekben vázolt ítélet előtt még hallani sem akartak. A megállapodásban a gyártók kötelezettséget vállaltak arra, hogy a kifogásolt megjelöléseket, vagy bármely más, az Unicum megjelöléssel összetéveszthető címkét n e m használnak, illetve hogy saját termékeiket világosan megkülönböztethetővé teszik az UNICUM-tól. Ezek után azt hihetnénk, hogy boldogan fellélegezhettünk, hiszen peren kívül, mondhatnánk békés úton sikerült legnagyobb versenytársainkkal
10 megegyeznünk, de nem így történt. Alig telt el az "elrettentő" ítélet és a cégeink között aláírt megállapodás időpontja között pár hónap, máris megjelent a polcokon ugyanazon gyártótól az UNIO BITTER, mint a UNIQ BITTER utódja. Még védjegybejelentést is tettek, ettől remélve jogszerűségét. Újra felvettük a szélmalomharcot és megpróbáltunk megegyezésre jutni versenytársunkkal, de ők mereven elzárkóztak ezelől. Ezért nem maradt más hátra, mint ismételten védjegybitorlási pert indítsunk 1991-ben A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete nem oly régen, 1997. január 15-én, több mint hat év után szültett, mely jóvá hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, mely megállapította a védjegybitorlást. Idézet az ítéletből: " az alperes által alkalmazott UNIO BITTER név és a palack formája, bár külön-külön, és részleteiben némiképpen eltér a felperes által használt védjegyektől, összhatásukban mégis az összetéveszthetőségig hasonlóak. Az összetéveszthetőséget és a védjegybitorlást pedig nem zárja ki, hogy a megjelölések egyes részleteikben eltérőek. Nincs ügydöntő jelentősége ezért annak sem, hogy a szóbeli megjelölések alakilag és tartalmilag eltérőek, bár azért hasonlóság is fellelhető a szóelemek között, és az sem döntő szempont, hogy az alperes által alkalmazott zöld palack formája sem teljesen azonos a felperes védjegyében ábrázolt gömbölyű, zöld palackkal."... " Az előzményekre is tekintettel - az átlagos vásárlók számára a különbözőségeknek nincs ügydöntő jelentőségük, mert az összbenyomás a vásárlók tudatában azt eredményezi, hogy az UNICUM, mint közismert és közkedvelt termék- gyártójának egy másik termékével az UNICUM egy változatával állnak szemben. Ez pedig a védjegybitorlást megállapíthatóvá teszi." Ez az ítélet is jó példa arra is, hogy a bírósági gyakorlatban ezidáig is érvényt kaptak a bitorlási perek során az összbenyomás illetve az asszociációs vizsgálatok eredményei. Ezen ítélet kimondásáig azonban kénytelen kelletlen, de tűrnünk kellett versenytársunk termékét, ami szinte felmérhetetlen károkat okozott ezzel mind a legnagyobb márkánknak, mind vállalatunknak, a fogyasztók megtévesztéséről már nem is szólva. Hiszen az Unicum esetében a védjegy-együttes annyira összeforrott a termékkel, hogy az már külön az ital jelenléte nélkül is: funkciót lát el. Ha valaki csak üresen, akár címke nélkül, netán törötten, csupán a palack egy darabját veszi kezébe, az ital jut róla az eszébe. Eszerint nem lehet nem
11 észrevenni versenytársaink azon törekvéseit, melyek mind a palack formai megoldásaiban, mind a szóvédjegyek torzóiban e téren megjelennek. Itt kell azon a tényen is elgondolkodni, hogy mind a legális gyártók és forgalmazók, mind a kisebb vállalkozások, valamint a feketegazdaság egyes résztvevői közül mennyien voltak, akik kihasználva a jogalkalmazás rögös és hosszú útját, un. keserű likőr gyártásába és forgalmazásába kezdtek. A sok utánzat alapján elmondhatjuk, hogy Kelet-Európa egyik legjelentősebb keserűlikőr piaca fejlődött ki, természetesen termékeink, de leginkább a Zwack Unicum rovására. ÖSSZEFOGLALVA: 1. A jelenlegi gazdasági viszonyok kedvező lehetőséget teremtenek a szeszesital termékhamisítók számára, ezért szükséges a bitorlás témakörével való foglalkozás. Megfékezésük egyik lehetséges eszközévé válhat az 1997. július 1-jén életbe lépő új védjegytörvény. 2. Az új versenytörvény, vámtörvény és védjegytörvény együtt és külön - külön is a feketegazdaság, a tisztességtelen verseny és a védjegybitorlók elleni küzdelem aktív kulcsai a gyártók és nem utolsó sorban a fogyasztók kezében. 3. Az új védjegytörvény is fontos része az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeink. A védjegyjog harmonizációját az új védjegytörvény teremti meg. Bízunk abban, hogy a hatálybalépő törvény részletesebb, és részben szigorúbb szabályozása- ideértve az ideiglenes intézkedés fokozott lehetőségét is- kedvező hatást gyakorol a jövőben, és a jogalkalmazókat segíti a bitorlás elleni hatákonyabb fellépésben. Bándy Tamásné