ZALAEGERSZEGI HONVÉDEK A DONNÁL A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943

ZALAEGERSZEGI HONVÉDEK A DONNÁL A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943

ZALAI GYŰJTEMÉNY 74.

ZALAEGERSZEGI HONVÉDEK A DONNÁL A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltár Zalaegerszeg, 2013

Szerkesztette: MOLNÁR ANDRÁS Nyomdai előkészítés: PINTYŐKE GÁBOR Borítóterv: ZÓKA GYULA A borítón a 17/III. zászlóalj 1943 februárjában visszavonuló egysége látható. A reprodukciókat készítette és a képek nyomdai előkészítését végezte: ZÓKA GYULA ISSN 0133-5499 ISBN 978-963-7226-74-8 A könyv elkészítését és kiadását a Jövő Polgáraiért Kulturális Alapítvány, Zalaegerszeg MJV Oktatási, Kulturális és Sport Bizottsága, Zalaegerszeg MJV Millecentenáriumi Közalapítványa, és Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg MJV alpolgármestere támogatta. Kiadja a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltár 8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 3. Tel: 92/510-030, 598-956 Fax: 92/510-029 www.zml.hu E-mail: zalalev@dfmk.hu Felelős kiadó: Molnár András

ELŐSZÓ A magyar királyi 2. honvéd hadsereg 9. könnyű hadosztályának zalaegerszegi 17/III. zászlóalja a város ünnepélyes búcsúvételét követően, 1942. május 2-ától vonult el a keleti hadszíntérre. Személyi állományát a később pótlásként kiküldött két menetszázaddal együtt közel 1500 főt zömében Zalaegerszeg környéki, észak-nyugat zalai tartalékosokkal töltötték fel. A zalaegerszegi zászlóalj a közel 300 kilométer széles szovjet-német arcvonal Kurszktól keletre húzódó szakaszán május közepétől június végéig a 9. könnyű hadosztály tartalékát képezte. A június 28-án megindított nagyszabású német hadművelet során július 2-áig, Tyim városa bevételéig mindvégig az első vonalban harcolt, és mintegy tíz százalékos veszteséget szenvedett. Július 10-én a 2. hadsereg Don menti arcvonalának legészakibb szakaszán, a Voronyezstől délnyugatra fekvő Gremjacsje falunál foglalta el védőállását, amelyet 1943. január 27-éig megtartott. Folyamvédelmi tevékenysége idején, különösen a gennyfolt - nak nevezett szovjet hídfő felszámolásáért augusztus 15-19. között folytatott harcai során újabb érzékeny veszteségek érték. A 17/III. zászlóalj 1943. január 27-én, a honvéd alakulatok közül utolsóként, mint a visszavonuló 2. hadsereg utóvédjének utóvédje hagyta el Don menti állásait. Visszavonulása során a szovjet csapatok fojtogató bekerítéseinek többszöri áttörése, a mostoha időjárási körülmények és ellátási nehézségek közepette további, rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett. 1943 májusáig a sebesülten hazakerülteken kívül a 17/III. zászlóalj személyi állományának nem egészen egyhetede tért csak vissza szülőföldjére. Az események 70. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi zászlóalj elesett, eltűnt vagy hadifogságba került, valamint megsebesült katonáinak emlékére megjelenő könyvünk első tanulmánya a fennmaradt hadiokmányok, harctéri naplók és levelek, visszaemlékezések, korabeli sajtótudósítások, valamint eredeti frontfelvételek felhasználásával a 17/III. zászlóalj 1942-1943. évi részletes történetét dolgozza fel. A második részben a zalaegerszegi csapattest történetének egyik legfontosabb forrását, Németh József tizedes harctéri naplóját adjuk közre. A harmadik, egykorú arcképekkel illusztrált rész a zászlóalj Oroszországban harctéri szolgálatot teljesített tisztikarának és ismert tiszthelyetteseinek életrajzát tartalmazza, a negyedik részben pedig a 17/III. zászlóalj elesett, meghalt vagy nyomtalanul eltűnt (hadifogságba került) katonáinak a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárában őrzött második világháborús veszteség-nyilvántartási dokumentumok és a Zala megyei levéltári források feldolgozása alapján összeállított minden eddiginél részletesebb adattára található. 5

A könyv elkészítéséhez nyújtott segítségért ezúton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik rendelkezésünkre bocsátották hozzátartozóiknak, a 17/III. zászlóalj egykori tisztjeinek és honvédeinek személyes emlékeit, eredeti dokumentumait, fényképeit. Segítségük, hozzájárulásuk nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el. Külön köszönet illeti Béres Katalint, a Göcseji Múzeum főmuzeológusát, amiért az általa gyűjtött és lejegyzett visszaemlékezéseket átengedte feldolgozásra. Ugyancsak feldolgozhattuk a Bekő Tamás zalaegerszegi segédlevéltáros által gyűjtött tábori postai levelezőlapokat és leveleket is, amit ezúton is megköszönünk. A könyv kiadásának anyagi támogatásáért a Jövő Polgáraiért Kulturális Alapítványnak, illetve elnökének, Szalai Annamáriának, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságának, a zalaegerszegi Millecentenáriumi Közalapítványnak, valamint Balaicz Zoltánnak, Zalaegerszeg város alpolgármesterének tartozunk köszönettel! Zalaegerszeg, 2013. április A szerzők 6

MOLNÁR ANDRÁS: A 17/III. ZÁSZLÓALJ A DONNÁL, 1942-1943 Honvéd zászlóalj Zalaegerszegen, 1932-1941 Miután az első világháborút követően az északkeleti hadszíntéren nagy veszteségeket szenvedett, jelentős mértékben elvérzett m. kir. zalaegerszegi 6. honvéd huszárezredet feloszlatták, 1 az 1920-as években nem állomásozott honvéd alakulat Zala vármegye székhelyén, Zalaegerszegen. A város nyugati részén, az egykori Ola község én, a Körmendre vezető út mentén álló, a település tulajdonában lévő, volt honvéd huszárlaktanya évekig üresen állt. 1927-ben csendőriskolát, ahhoz tartozó szolgálati lakásokat, valamint városi szükséglakásokat alakítottak ki benne. 2 A honvéd helyőrségek decentralizációját, az egyes zászlóaljak kisebb városokba, önálló alakulatokként történő kihelyezését tervező Gömbös Gyula honvédelmi miniszter (1932 októberétől miniszterelnök) haderő-fejlesztési reformelképzelései az 1930-as évek elején találkoztak Zalaegerszeg önkormányzati vezetőinek városfejlesztési törekvéseivel. 3 1930 áprilisában Gömbös Gyula kezdeményezésére, a vármegyei főispán, Gyömörey György közvetítésével tárgyalás indult Zalaegerszeg város és a Honvédelmi Minisztérium között a Zalaegerszegen letelepítendő helyőrség dolgában. 4 1930. június 2-án egy, a város környékén zajló hadgyakorlat megtekintése céljából Zalaegerszegre érkezett a honvédelmi miniszter. Gömbös Gyula ekkor személyesen tájékozódott a helyőrség letelepítésének helyi feltételeiről, és kijelentette, szükségesnek tartja, hogy a városnak katonasága legyen. 5 A honvédelmi miniszter a hónap végén hivatalosan is értesítette a várost, hogy szándékában áll Zalaegerszegen újból helyőrségi állomást létesíteni. Felkérte a polgármestert, gondoskod- 1 Lugosi József Kiss Gábor: Volt egyszer egy huszárezred. A m. kir. zalaegerszegi 6. honvéd huszárezred története. Budapest Zalaegerszeg, 2009. 167 p. A kutatás során nyújtott baráti segítségért, a rendelkezésre bocsátott iratmásolatokért és adatokért, valamint a kézirat szakmai átnézéséért ezúton is köszönetet mondok dr. Szabó Péter hadtörténésznek! 2 Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltár (MNL ZML) Zala vármegye főispánjának iratai. Főispáni bizalmas iratok (a továbbiakban: Főisp. biz. ir.) 58/1930. Czobor Mátyás polgármester beadványa a főispánhoz. Zalaegerszeg, 1930. április 8. 3 Zalamegyei Ujság 1932. augusztus 12. (182. sz.) 1. p. A helyőrségek decentralizációja. 4 MNL ZML Főisp. biz. ir. 58/1930. (Gyömörey György főispán levele Gömbös Gyula honvédelmi miniszterhez. Zalaegerszeg, 1930. április 7.; Gömbös Gyula levele Gyömörey Györgyhöz. Budapest, 1930. május 2.) 5 Zalamegyei Ujság 1930. június 2. (124. sz.) 1. p. 7

jon róla, hogy az előreláthatólag egy zászlóaljnyi gyalogság állandó elhelyezéséhez szükséges létesítmények mielőbb rendelkezésre álljanak. 6 Az egykori honvéd huszár laktanya kincstári tulajdonba vételéről, és az új honvéd helyőrség abban történő elhelyezéséről folytatott tárgyalások két éven belül eredményre vezettek. A laktanyát 1931-ben megvásárolta és november elején birtokba is vette a honvéd kincstár, 7 majd hozzáláttak a meglévő épületek felújításához, illetve bővítéséhez. A honvédelmi miniszter 1932 áprilisában kilátásba helyezte, hogy Zalaegerszeg még az ősz folyamán fél zászlóalj (két század) számára helyőrséget nyer, amennyiben a város haladéktalanul gondoskodik a laktanya ének bővítéséről, valamit a lőtér és gyakorlótér céljára alkalmas ek megszerzéséről. 8 Miután a város e kérésnek eleget tett, a honvéd kincstár pedig felújíttatta a régebbi laktanyaépületeket, 1932. szeptember 25-én a fél zászlóalj Kuthey Zoltán őrnagy vezette törzse, október 3-án pedig a legénység is Zalaegerszegre érkezett. 9 Az alakulatot a m. kir. szombathelyi 3. honvéd vegyesdandárhoz tartozó 5. honvéd gyalogezred Körmenden állomásozó zászlóaljától helyezték át a zalai megyeszékhelyre. 10 Ugyanebben az évben, 1932-ben vezették be az általános védkötelezettséget, melynek értelmében a honvédelmi szolgálatra kötelezett férfiak meghatározott korosztályainak évente októberben kellett bevonulniuk 18 hónap katonai szolgálatra. 1933-tól kezdetét vette a tartalékosok továbbképzése, majd a korábban be nem hívott, idősebb korosztályok rövid kiképzése is. 11 Az ilyen módon évente újoncokkal kiegészülő zalaegerszegi alakulat 1933-ban már önálló zászlóaljként, mint a m. kir. Mátyás király 5. honvéd gyalogezred I. zászlóalja tagozódott be a szombathelyi 3. vegyesdandárba. 12 Az 1935-ben életbe léptetett hadrendszervezési változások következtében a zalaegerszegi zászlóaljat is átszervezték. A szombathelyi 3. vegyesdandár kötelé- 6 MNL ZML Zalaegerszeg város polgármesterének iratai. Kiemelt tárgyi csomók 135. doboz. Laktanya. (A továbbiakban: Zeg. polgm. ir. 135. d.) A honvédelmi miniszter leirata Zalaegerszeg város polgármesteréhez. Budapest, 1930. június 30. 7 NML ZML Zeg. polgm. ir. 135. d. M. kir. szombathelyi 3. honvéd vegyesdandár parancsnokság átirata Zalaegerszeg város polgármesteréhez. Szombathely, 1931. november 4. 8 NML ZML Zeg. polgm. ir. 135. d. A honvédelmi miniszter leirata Zalaegerszeg város polgármesteréhez. Budapest, 1932. április 13. 9 Zalamegyei Ujság 1932. szeptember 24. (217. sz.) 3. p. 10 Bencze László: Körmend a hadtörténelemben 1850-1945. In: Veszprémi László Kelenik József Hermann Róbert Bencze László: Körmend a hadtörténelemben. (Körmendi füzetek.) Körmend, 1992. 281. p. 11 Dombrády Lóránd: A hadsereg szervezése és szerepe a második világháború kitöréséig. In: Dombrády Lóránd Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség 1919-1945. Bp., 1987. (a továbbiakban: Dombrády Lóránd 1987.) 98-99. p. 12 NML ZML Zeg. polgm. ir. Kiemelt tárgyi csomók 134. doboz. Katonai gyakorlótér. Az 5/I. zászlóalj parancsnokságának átirata Zalaegerszeg város polgármesteréhez. Zalaegerszeg, 1934. október 7. 8

1. Az 5/I. zászlóalj géppuskásai a zalaegerszegi laktanya udvarán, 1934 októberében kében maradt ugyan, de kivált az 5. honvéd gyalogezredből, és a nagykanizsai székhelyű 3. határőrkerület parancsnokhelyettes fedőnevű harmadik, rejtett gyalogezredének III. osztálya lett. Három évvel később, 1939. január 23-ától az immáron nyílt haderőfejlesztés kezdetekor újabb hadrendi számot kapott: a 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljaként sorolták be a Nagykanizsán megalakított 9. önálló gyalogdandárba. A zalaegerszegi zászlóalj megnevezése, illetve száma változatlan maradt 1943 nyaráig, a nagykanizsai seregtest elnevezése azonban 1942. február 12-én átnevezés következtében 9. önálló gyalogdandárról 9. könnyű hadosztályra módosult. 13 A zalaegerszegi honvéd zászlóalj 1937 és 1941 közötti történetének egyik legfontosabb forrása Péchy György főhadnagy (1940 szeptemberéig hadnagy) visszaemlékezése. Péchy, aki mint Ludovika Akadémiát végzett pályakezdő hadnagy, 1937 őszén lett a 3/III. határőrosztály 9. puskásszázadának szakaszparancsno- 13 Szabó Péter: A zalai honvéd alakulatok a második világháborúban, és az azt megelőző években (1938-1945). In: Hadtörténelmi tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 36/I.) (Szerk. Molnár András) Zalaegerszeg, 1995. (a továbbiakban: Szabó Péter 1995.) 292. p.; Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Központi Irattár. Závodszky István százados 78205. sz. tiszti okmánygyűjtő. (A továbbiakban: HIM KI Závodszky István 78205. sz. ti. ogy.) Závodszky 1933 januárjától teljesített szolgálatot a zalaegerszegi zászlóaljnál. 9

ka, mostoha kiképzési körülményeket talált Zalaegerszegen. A zászlóalj gyakorlótér szempontjából igen nehéz körülmények között volt. Komoly gyakorlótér nem állt rendelkezésre. A Kiserdő volt az egyetlen hely, ahol földmunkát lövészgödör, lövészteknő kiásást lehetett gyakorolni. Ez a gyakorlótér is nagyon kicsi volt, de ebben is volt egy homokbánya, amely elég nagy et foglalt le. Másik gyakorlótér volt az úgynevezett Rabkert és a vasúti pálya közötti kb. 80 m széles és 300 m hosszú. Hasonlóan kicsi volt a pózvai gyakorlótér is. Ezeken jóformán csak egyes csatárkiképzést lehetett végrehajtani. Már egy rajgyakorlat végrehajtása is nehézségekbe ütközött. A lőkiképzéshez rendelkezésre álló, úgynevezett»elemi lőtér«bár csak két lőállással rendelkezett jól megfelelt. A harcszerű lövészetre (időnként) [használt] bozsoki lőtér sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez egy erdős-szőlős domb és erdő közötti, kb. 150-180 m széles és kb. 400 m hosszú völgy volt, ahol kényszerűségből még szakasz kötelékben is hajtottunk végre éles lőgyakorlatot. 14 A kiképzés hatékonyságát Zalaegerszegen is tovább nehezítette a gyakorló lőszer és más kiképzési segédeszközök (pl. kézigránátok és puffancsok) valamenynyi honvéd alakulatnál tapasztalt hiánya.... ezek pótlására különböző kiképzési segédeszközt kellett alkalmazni, kezdve a géppuskák, golyószórók tüzét helyettesítő kereplőktől, a különböző színű lőirány mutatóktól, a különböző színű zászlókig, melyek lengetésének más és más volt a jelentése, a kiképző leleményességétől függően. Nem is beszélve a két kerékpárra szerelt, falécekből ácsolt, papírmaséval burkolt harckocsi-utánzatokról. 15 Péchy György főhadnagy emlékei szerint a rajkiképzés során tapasztalt gondok és bajok tovább sokasodtak a szakasz- és századkötelékben Zalaegerszeg környékén végrehajtott gyakorlatok alkalmával. Ha az előnyomulás útjába egy búza- vagy kukoricatábla került, akkor a puskát tusával felfelé a vállra helyezve, egyesével a meglévő csapáson kellett a táblát megkerülni. A vetés túlsó oldalán az alakzat újbóli felvétele után lehetett a gyakorlatot folytatni, mert nem lehetett mezei kárt okozni a kultúrában. Elképzelhető, hogy a kiképzők minden erőlködése ellenére milyen értéke volt az ilyen kiképzésnek. Ezen némileg enyhített, hogy a zászlóaljat kihelyezték a III. hadtest harcszerű lőterére, Ódörögd pusztára. Ez a Várpalotához, Hajmáskérhez hasonló, nagy kiterjedésű, karsztos jellegű lőtér volt, amely módot adott szakasz- és századkötelékben végrehajtott gyakorlatokra, és ilyen kötelékekben harcszerű lőgyakorlatok végrehajtására is. 16 A zalaegerszegi alakulatnál 1937-1938 körül folytatott kiképzésről, illetve a laktanyai élet mindennapi rendjéről az alábbiakat jegyezte fel Péchy György főhadnagy: Maga a kiképzés két részre volt osztható. Délelőtt 8-[tól] 12 óráig az újonckiképzés után kivonulás, harckiképzés, esetleg lőgyakorlat. Ezeken minden beosztott tiszt is részt vett, és vezette egységének kiképzését. Délután főleg alaki, zártrendi kiképzés volt, 14 Hadtörténelmi Levéltár. Tanulmánygyűjtemény 3184. Péchy György: Csapattiszt voltam a magyar királyi honvédségben. Gépelt kézirat. [Budapest, 1987.] (a továbbiakban: HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése) 13-14. p. Idézi: Szabó Péter 1995. 295. p. 15 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 14. p. Idézi: Szabó Péter 1995. 295. p. 16 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 14-15. p. Vö. Szabó Péter 1995. 295. p. 10

2. A 17/III. zászlóalj géppuskás századának menetgyakorlata Zalaegerszeg környékén, 1941 tavaszán. Lovon a századparancsnok, Czenthe István százados továbbá előkészítő lőgyakorlat, [...] fegyverismeret, puska, golyószóró szétszedése és összerakása, stb. Esetenként kispuskalövészet az udvaron lévő házi lőtéren. Ezeket a délutáni foglalkozásokat mindig csak a napos-tisztek vezették. Nagyon rossz időben terepasztal foglalkozást tartottunk, melyen egyszerű gyakorlatokat terepkutatók mozgása, a raj mozgása különböző terepen, stb. tartottunk. 17 A zalaegerszegi csapattestnél 1937 októberében kezdődött meg az úgynevezett póttartalékosok, a trianoni békeszerződés tiltó rendelkezése miatt 1920 óta kiképzetlenül maradt korosztályok három hónapos, gyorsított kiképzése. Ez alkalommal láthattam írja visszaemlékezésében Péchy György főhadnagy, hogy ezek a 36-38 éves emberek eltörődöttek, mennyire kizsigerelte őket a nehéz földműves munka. A gyalogsághoz beosztottak 90 százaléka nincstelen parasztok köréből került ki. Elég sok volt közöttük a szellemileg elmaradott is. Ehhez járult véleményem szerint a Zala megyében honos»noha«bornak már kiskorban elkezdett ivása. Szakaszomban volt egy ilyen, aki képtelen volt egy egyszerű, tőmondatban adott parancsot megismételni. Az ilyenek minden erőlködés és külön foglalkozás mellett is csak a legelemibb katonai ismereteket tudták a 3 hónap alatt elsajátítani. 18 17 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 15. p. 18 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 15. p. 11

A 3/III. határőrosztály, illetve a 17/III. zászlóalj tényleges szolgálatot teljesítő honvédei és mozgósított tartalékosai a 9. önálló gyalogdandár kötelékében történelmi események részesei lettek a trianoni békediktátum által elcsatolt ek 1938 őszétől 1941 tavaszáig tartó részleges visszaszerzésének időszakában. A zalaegerszegi csapattest első jelentősebb mozgósítására 1938 őszén került sor. Ekkor Magyarország Csehszlovákiával szembeni i igényeinek alátámasztása, illetve a magyarlakta ek visszaszerzése érdekében a határ menti seregtestek mellett mozgósították a dunántúli honvéd alakulatokat is. Szeptember közepén félbeszakadt a Nagykanizsa környékén kezdett, kiképzést lezáró nagy őszi hadgyakorlat, a zalaegerszegi zászlóaljat visszarendelték helyőrségébe, és további tartalékosok behívásával ikresítették. A vitéz Oltay Jenő alezredes vezette zalaegerszegi alakulat a mozgósítás, illetve a kettéosztódás során a 17/III. honvéd zászlóalj, míg a belőle kivált, zömében tartalékosokkal feltöltött alakulat a 38/III. honvéd zászlóalj elnevezést vette fel. A zalaegerszegi alakulatok szállításához szükséges országos járműveket, azaz lovas kocsikat ekkor a környékbeli falvakból vonultatták be hajtóikkal együtt katonai szolgálatra. A 17/III. zászlóalj alig néhány napot töltött a mozgósítási körletben, amikor rövid kiképzés után azonnal berakodási parancsot kapott. Az alakulatot minden búcsúztatás és ünneplés nélkül bevagonírozták, és vasúton Székesfehérváron át Komáromba szállították. A 38/III. zászlóaljat valamivel később indították útnak, így annak honvédei Zalaegerszegen (a vármegyeház előtti téren) ünnepélyes búcsúztatásban részesültek. A határt azonban végül egyik zalaegerszegi csapattest sem lépte át. Az 1938. november 2-án kihirdetett első bécsi döntés értelmében fegyveres beavatkozás nélkül visszatért felvidéki ek megszállásában a 9. önálló gyalogdandár alakulatai nem vettek részt, ezért a két, már úton lévő zalaegerszegi honvéd zászlóaljat is békehelyőrségébe rendelték vissza. 19 Alig néhány hónap elteltével, a csehszlovák állam szétesését követően, 1939. március 13-án, a honvédség Kárpátalja ének birtokba vételét célzó hadműveletéhez ismét mozgósították a 9. önálló gyalogdandár zalai alakulatait. Meg sem várva valamennyi tartalékos beérkezését, az egységek megalakítását és öszszerázódását, a 17/III. zászlóaljat és a 38/III. zászlóaljat is azonnal bevagonírozták és útnak indították Kárpátaljára. Március 18-án Tiszaújlakon rakodtak ki, majd Mátyfalván szállásoltak be, és a létszám feltöltésére utánuk küldött tartalékosok ott érték utol őket. Időközben, március 15. és 18. között a magyar honvédség úgynevezett Kárpát Csoportja melyhez azután a zalai gyalogdandár is csat- 19 Péchy György fényképalbuma, 1938-1944. 1938 Felvidék 1-2. p. Képmagyarázatok. (Ifjabb Péchy György tulajdonában, Budapesten.); HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 14-15. p.; Zalamegyei Ujság 1938. szeptember 16. (208. sz.) 2. p.; Horváth Ferenc őrmester visszaemlékezése hangszalagon I. Béres Katalin felvétele, 1990. Béres Katalin birtokában, Zalaegerszegen. (A továbbiakban: Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.); Szabó Péter 1995. 292. p. 12

3. A Kárpátaljáról hazatért honvédek ünnepélyes fogadása Zalaegerszegen, 1939. április 12-én lakozott elfoglalta Kárpátalja kijelölt részeit, és kijutott egészen a lengyel határig. A két zalaegerszegi alakulatot március 22. előtt vasúton Kisbereznára, illetve Nagybereznára szállították. Utóbbi településen már kirakodás közben szlovák légitámadás érte a 38/III. zászlóaljat. A Kárpát Csoport március 23-ára újabb feladatot kapott: átlépve Szlovákia keleti határát, nyugat felé előrenyomulva, egy 15-20 km széles védősávot kellett elfoglalnia az Ung folyó völgyében, Ungvártól az Uzsoki hágóig futó vasútvonal biztosítása érdekében. Az előrenyomulást már március 24-én leállították, mivel az addig elfoglalt sáv elegendő volt a vasút biztosítására. A magyar csapatok két nap alatt mintegy 60 km hosszú és 20 km széles szlovák et vettek birtokba, melyet azután Kárpátaljához csatoltak. Március 23-án a magyar csapatok északi szárnyán Kiskolon elfoglalása céljából előrenyomuló 9. önálló gyalogdandár kötelékében a zalaegerszegi honvéd zászlóaljak is átlépték a szlovák határt, és részesei lettek újabb elcsatolt magyarlakta részleges visszaszerzésének. Ezen a napon, valamint március 24-én Ugar és Kiskolon térségében a többi zalai alakulathoz hasonlóan ezen csapattestek is többször tűzharcba keveredtek kisebb szlovák gyalogos egységekkel, és szlovák repülőgépek is támadást intéztek ellenük. Március 25-én a 17/III. zászlóaljat leváltották, és dandár tartalékként Tibaváraljára rendelték. Március 27-én Kiskolonnál, egy szlovák aknavetőtűz során, gránátszilánk okozta sérülés követ- 13

keztében esett el a 17/III. zászlóaljnál szolgálatot teljesítő Vitai Dávid honvéd, akit katonai tiszteletadással temettek el Ugaron. A zalaegerszegi zászlóaljakat április 8-a körül tehergépkocsikkal Nagybereznára vitték. Miután ott berakodtak, vasúton szállították vissza azokat Zalaegerszegre. A békehelyőrségébe hazatért 17/III. zászlóaljat április 12-én ünnepélyes fogadtatásban részesítették a zalai megyeszékhelyen. 20 Amikor 1940 májusának végétől Erdély visszaszerzése érdekében mozgósították a magyar honvédséget, a 17/III. zászlóalj ismételten felállította ikerzászlóalját, mely attól kezdve a 47/III. honvéd zászlóalj elnevezést viselte. Július 13-ára a teljes magyar haderő felvonult a román határ közeli ekre. A zalaegerszegi zászlóaljakat is magában foglaló nagykanizsai 9. önálló gyalogdandár a 2. hadsereg III. hadtestének kötelékébe tartozott. A 2. hadsereg a főerőktől délre, a magyar haderő jobbszárnyán vonult fel a román határra. Eredeti feladata az volt, hogy biztosítsa a Fehér-Köröstől délre húzódó határszakaszt, egyidejűleg pedig indítson támadást a Sebes-Köröstől délre, és a román Carol-vonal erődjeinek megkerülésével foglalja el Nagyváradot. Harcra végül mégsem került sor, mert Magyarország Romániával szembeni i követeléseit német nyomásra, diplomáciai úton sikerült jelentős részben kielégíteni. Augusztus 30-án Bécsben megszületett a Németország és Olaszország külügyminiszterei által vezetett döntőbíróság ítélete: az úgynevezett második bécsi döntés értelmében az 1920-ban elcsatolt erdélyi ek mintegy egyharmada, Észak-Erdély Nagyváraddal, Kolozsvárral és a Székelyfölddel ismét Magyarországé lett. A honvédség alakulatai e megállapodás értelmében szeptember 5. és 13. között, előre meghatározott ütemben vehették birtokba a román királyi haderő által kiürítendő eket. A visszakapott erdélyi ek katonai megszállása során a 2. hadsereg III. hadteste mely a 9. önálló gyalogdandár kötelékében a zalaegerszegi zászlóaljakat is magában foglalta azt a feladatot kapta, hogy a Sebes-Körös völgyében előrenyomulva vegye birtokba Nagyváradot és Kolozsvárt. 21 Péchy György, aki hadnagyként, a 17/III. zászlóalj segédtiszti beosztásában vett részt az erdélyi bevonuláson, így emlékezett a zalaegerszegi előkészületekre: 20 Péchy György fényképalbuma, 1938-1944. 1939 Kárpátalja 1-5. p. Képmagyarázatok.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 18-23. p.; Zalamegyei Ujság 1939. április 12. (82. sz.) 2. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Dombrády Lóránd 1987. 135. p.; Szabó Péter 1995. 295-296. p.; Janek István: A szlovák-magyar kis háború története és eseményei 1939 márciusában. In: http://www.publikon.hu/application/essay/107_1.pdf. (Letöltve: 2013. február 8.) Vitai Dávid haláláról: http://www.hadisir.hu/?bejegyzesek=adatlap&id=256430121604353928&p*=5&*=0. (Letöltve: 2013. február 8.) 21 Dombrády Lóránd 1987. 152-163. p.; Illésfalvi Péter Szabó Péter Számvéber Norbert: Erdély a hadak útján 1940-1944. Nagykovácsi, Puedlo Könyvkiadó, 2005. (a továbbiakban: Illésfalvi Péter Szabó Péter Számvéber Norbert 2005.) 5-24. p.; Illésfalvi Péter Szabó Péter: Erdélyi bevonulás, 1940. Barót, Tortoma Könyvkiadó, 2010. (a továbbiakban: Illésfalvi Péter Szabó Péter 2010.) 5-44. p.; Szabó Péter 1995. 297-298. p. 14

A kiserdei gyakorlótéren földből felépítettek egy román kiserődöt. Ennek leküzdési mikéntje egyik tárgya lett a kiképzésnek. Nyár elején kihelyezték a zászlóaljunkat a III. hadtest lőterére, Újdörögd pusztára, zalahalápi elhelyezéssel. A kihelyezés alatt Breuer Pál őrnagy, az ezred nehézfegyver század parancsnoka lett megbízva a zászlóaljparancsnoksággal. Itt is fel volt állítva egy román kiserőd az előtte lévő többsoros drótakadállyal. Utász lángszórós rohamjárőrökkel közös gyakorlatokat hajtottunk végre erre a kiserődre. A kihelyezésről való bevonulás után pár nappal egy többnapos gyakorlatunk volt a nagykanizsai zászlóaljakkal. Alighogy visszaértünk Zalaegerszegre, ismét jött a mozgósítás. Újból ikreződtünk a régi felállás szerint, azzal a különbséggel, hogy most [a] jutasi altisztképző iskolától kaptunk egy hivatásos századost, s így minden századparancsnok hivatásos tiszt lett. A mozgósítás befejezése után elszállították a zászlóaljat Budapest Szolnok Püspökladány Derecske menetvonalon. Itt, Derecskén rakodtunk ki, s a zászlóalj a kijelölt körletébe, Tépére menetelt s szállásolt el. 22 A 17/III. zászlóalj századai július közepétől Tépén, az elhelyezési körletükben folytatták a kiképzést. A III. hadtest parancsnoksága a légi felderítés adatai alapján Hajdúbagos mellett felépíttette a 9. önálló gyalogdandárral szembeni román erődrendszer mását, vizesárkokkal, drótakadályokkal. A zalaegerszegi zászlóaljak is többször gyakorolták itt az árkokon való átkelést és a román kiserődök leküzdését, majd éleslövészetet tartottak e terepen. 23 Pais János tartalékos hadnagy, a 47/III. zászlóalj rohamosztag parancsnoka így emlékezett e gyakorlatokra: A kiserőd előtt vizesárok volt, melyen a rohambürü [gyalogos fahíd] segítségével kellett volna ellenséges tűzben átkelnünk. A gyakorlótéren széles (5 m) és elég mély árkot ástunk, mely felett órák szám gyakoroltuk a rohambürü átdobálását egy külön szerkezet segítségével. A rohambürü a géppuskát vivő katona alatt erős lengő mozgásban volt; szóval még békés gyakorlat közben is kellett hozzá egy kis bátorság s ügyesség, hogy az ember le ne essen géppuskával kezében az árokba. Mi komolyan készültünk lélekben is a kiserődök megrohamozására, de a valóságban nagyon siralmasan nézett ki ez a felkészülés. Ugyanis papíron a rohamosztag fel volt szerelve géppisztollyal, benzingránáttal és lángszóróval is. Kérdeztem, mikor kapjuk meg ezeket a komoly fegyvereket? Válaszképpen közölték, hogy majd a bevetés előtt. [...] Mint rohamosztag parancsnok, gyakorlat közben kiadtam a parancsot:»géppisztolyos előre«, mire a baka egy darab bottal a kezében előreszökellt; a»benzingránátos előre«parancsra egy másik baka ugrott fel egy bottal, majd a»lángszórós előre«parancsra egy harmadik ugrott fel, ugyancsak egy bottal. Mindezen hatásos bot-fegyverek mellett kézigránátdobással töltöttük el a gyakorlati idő nagy részét. [...] 1940. augusztus végének egyik napján Hosszúpályiban volt egy»éles«támadási gyakorlat, amikor a tüzérség is élessel lőtte a gyeptéglából készített, a trianoni határon lévő román kiserőd utánzatokat. Mi, a gyalogság tüzérségi támogatás mellett szintén»éles«támadást hajtottunk végre a kiserődök ellen. Mint parancsnok, legelöl szökelltem a tüzér- 22 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 24. p. Vö. Szabó Péter 1995. 297. p. 23 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 24. p.; Szabó Péter 1995. 297. p.; Illésfalvi Péter Szabó Péter Számvéber Norbert 2005. 11. p.; Illésfalvi Péter Szabó Péter 2010. 45. p. 15

ségi lövedékek becsapódása után a cél felé. Rohamtávolságra érve felmutattam a kézigránátot, mire a legénység az utolsó lövések után velem egy időben eldobta kézigránátját a kiserődökre, illetve azok felé. 24 A gyakorlatok végeztével a zalaegerszegi alakulatok is várták a támadási parancsot, ehelyett azonban átcsoportosították őket. A román légifelderítés miatt éjjelente hajtották végre a meneteket. Nappal senki sem hagyhatta el a szálláskörletét, a járműveket fészerek alá állították, a honvédek pedig lombok alá rejtőztek. A 17/III. zászlóaljat augusztus utolsó napjaiban Vésztőn szállásolták el. 25 A 9. önálló gyalogdandár zalai alakulatai, köztük a zalaegerszegi zászlóaljak a második bécsi döntést követően 1940. szeptember 7-én Körösnagyharsánynál, a Körös gátján vezető úton lépték át a trianoni határt, hogy birtokba vegyék a Magyarországnak békés úton átengedett észak-erdélyi eket. A 17/III. zászlóalj Dittrich Géza őrnagy, a 47/III. zászlóalj pedig Breuer Pál őrnagy parancsnoksága alatt vett részt a visszatért ek birtokbavételében. A lakosság virágokkal szórta fel előttünk az utat. Mindenfelé nagy volt az öröm emlékezett a 17/III. zászlóalj erdélyi bevonulására Péchy György főhadnagy. Az első célunk Nagyvárad volt. Kora délutáni órákban érkeztünk meg, s így alkalmunk volt az elszállásolás után körülnéznünk. A legénység a volt hadapródiskolában lett elszállásolva. Nem győzték takarítani az elhagyott körleteket. A románok mindent, amit csak tudtak, vittek magukkal, csak piszkot és szennyet hagytak maguk után. [...] Azért, hogy a kijelölt szakaszhatárt meghatározott időre elérhessük, ezért ezredünket egy alkalommal 15-20 km-en át vasúton szállították. Emlékezetem szerint Segesden rakodtunk be egy hirtelenjében összeállított szerelvénybe. Egy más alkalommal, hogy az út egy nagy, több km-es kanyarját levágjuk, az ezred átgázolt a Sebes-Körösön. A gázoláshoz a legénység derékig levetkőzött, hogy a bakancs, a nadrág és alsónadrág száraz maradjon. A vonatrészek az országúton folytatták a menetüket. Amerre Kolozsvár felé meneteltünk, mindenütt virággal és nagy szeretettel fogadtak bennünket. Nagyon megható volt a felszabadult magyarság öröme. Az úttól távolabbi községekből is zászlóval, népviseletben jöttek, hogy lássanak és köszöntsenek bennünket. 26 A 9. önálló gyalogdandár zalai alakulatai szeptember 11-én érkeztek meg előrenyomulásuk utolsó állomására, Kolozsvárra. A délután beérkező zalaegerszegi zászlóaljakat felhőszakadás fogadta, a helybeliek azonban így is ünneplésben részesítették azokat....olyan sűrűn szakadt az eső, mikor a főtérre értünk, hogy az előttem menő katonát alig láttam, s mikor vertük a díszmenetet egy tábornok előtt, minden lépésünkre szinte dézsányi víz freccsent szét emlékezett a 47/III. zászlóalj kolozs- 24 Dr. Pais János: Életem története. Gépelt kézirat. [Nagykanizsa, 1999.] (Fia, Pais János birtokában, Nagykanizsán. A továbbiakban: Pais János: Életem története.) 59-60. p. 25 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 24. p.; Szabó Péter 1995. 297. p.; Illésfalvi Péter Szabó Péter Számvéber Norbert 2005. 11. p.; Illésfalvi Péter Szabó Péter 2010. 45. p. 26 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 26. p. Részletét közli: Illésfalvi Péter Szabó Péter Számvéber Norbert 2005. 19. p. Vö. Szabó Péter 1995. 298. p. 16

4. A 47/III. zászlóalj felvonulása a kolozsvári díszszemlén, 1940. szeptember 15-én vári bevonulására Pais János tartalékos hadnagy. 27 A legénységet laktanyaépületekben, a tiszteket magánházaknál szállásolták el. A következő napok a szokásos kivonulás és kiképzés mellett a kormányzó fogadására való felkészüléssel teltek. Szeptember 15-én Horthy Miklós kormányzó részvételével nagyszabású ünnepséget, illetve díszszemlét tartottak Kolozsvárott. A magyar honvédség legmodernebb fegyvereit is felvonultató katonai parádét a 17. és a 47. gyalogezred alakulatai nyitották. A 17/III. zászlóalj honvédei elsők között vonultak el díszmenetben a kormányzói tribün előtt. A zalaegerszegi alakulatok ezután alig tíz napot töltöttek Kolozsvárott. A 17/III. zászlóalj már szeptember 26-án berakodott, majd két napig tartó vasúti szállítással tért vissza Zalaegerszegre. A zalai megyeszékhelyre szeptember 28-án este érkező alakulatot a zuhogó eső ellenére ünnepélyesen fogadták a megye és a város vezetői. Ünneplésben részesült a 47/III. zászlóalj is, melynek szerelvénye október 1-jén éjszaka futott be Zalaegerszegre. 28 27 Pais János: Életem története 61. p. 28 Péchy György fényképalbuma, 1938-1944. 1940 Erdély 14-20. p. Képmagyarázatok.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 27. p.; Zalamegyei Ujság 1940. szeptember 17. (212. sz.) 1-2. p., 17

1941 áprilisában a trianoni békeszerződés következtében Zala vármegyétől elszakított muraközi és muravidéki ek visszafoglalásában, illetve megszállásában vettek részt a 9. önálló gyalogdandár alakulatai. Ekkor ugyan nem mozgósították a zalai seregtestet, ám április elején Jugoszlávia német megszállásának támogatása érdekében a 17. honvéd gyalogezred és a 9. tüzérosztály tényleges szolgálatot teljesítő állományának is fel kellett vonulnia a jugoszláv határra, hogy kivédjék az esetleges jugoszláv ellencsapást. Ezekben a napokban a 17/III. zászlóalj is felvonult az országhatár védelmére, harcra azonban nem került sor. A 17. gyalogezred egyes alakulatai követve az április 6-án Jugoszláviába nyomult német csapatokat április 16-án vonultak be az 1920 előtt Zala vármegyéhez tartozó Muraközbe és Muravidékre. A 17/III. zászlóalj pontos szerepét nem ismerjük, valószínű azonban, hogy a zalaegerszegi alakulat volt az Alsólendvára április 16- án Pince község irányából bevonuló honvédcsapat. (A 17/III. zászlóalj őrmestere, Horváth Ferenc emlékei szerint alakulatának honvédei a délvidéki bevonulás idején Alsólendváig mentek el, és ott megálltak.) 29 A Szovjetunió ellen 1941. június 21-én indított német hadjáratban kezdetben még nem vettek részt a honvédség alakulatai, ennélfogva a zalai csapattestek sem. A Kassát ért június 26-ai, nem provokált bombatámadás következtében Magyarország és Szovjetunió között is beállt a hadiállapot. Az ukrajnai támadó hadműveletekben június végétől szerepet vállaló magyar gyorshadtest azonban alig néhány hónap alatt érzékeny veszteségeket szenvedett, és szükségessé vált a leváltása. A gyorshadtest, illetve a Kárpát Csoport hazatérésének ára négy békeállományú gyalogdandárt kitevő 24 gyalogzászlóalj Ukrajnába, megszálló feladatokra történő kiküldése volt. Az 1941 októberétől e feladatra szerveződő 108. gyalogdandár (1942 februárjától könnyű hadosztály) 34. gyalogezredébe sorolták be az elvileg a 17/III. zászlóalj részleges mozgósításával felállított 47/III. zászlóaljat is. A gyakorlatban azonban nem csupán a zalaegerszegi alakulat tartalék állományából, hanem a 17. honvéd gyalogezred I. és II. zászlóaljából is hívtak be tartalékosokat a mozgósítás során. A 47/III. zászlóalj 1941 októberében 50 százalékos, csökkentett létszámmal került felállításra: puskásszázadait 120-120 fővel szervezték, géppuskás-százada két szakasszal, szakaszonként 3-3 géppuskával rendelkezett, a távbeszélő szakasz állományát pedig 80 százalékra töltötték fel. A 47/III. zászlóaljat ekkor 21 tiszt és 453 főnyi legénység alkotta. A tisztek többsége tartalékos állományú volt, a legénység zöme pedig az idősebb, hiányosan 1940. szeptember 30. (223. sz.) 1. p.; Zalai Magyar Élet 1940. szeptember 17. (146. sz.) 1. p., 1940. október 2. (159. sz.) 2. p. 29 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 30. p.; Zalamegyei Ujság 1941. április 17. (86. sz.) 2. p.; Zalai Magyar Élet 1941. április 17. (86. sz.) 1. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Szabó Péter 1995. 298-299. p.; Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941-1945. Lendva, 2006. 18. p. 18

kiképzett korosztályokból és a nemzetiségi többnyire román és ruszin ajkú átképzett hadkötelesek közül került ki. A Körmendy László őrnagy parancsnoksága alatt álló zászlóalj ünnepélyes eskütételére, illetve búcsúztatására október 30-án került sor Zalaegerszegen, a Kazinczy téren. 30 A zalaegerszegi alakulatot is magában foglaló 108. gyalogdandár csapatait 1941. október 30-ától november 10-éig vasúton szállították ki Ukrajnába. E dandárnak kezdetben a Dnyeper folyótól keletre, Kijevtől északra fekvő eken kellett megszálló, biztosító feladatot ellátnia. A 47/III. zászlóalj december közepéig különösebb nehézségek nélkül teljesített szolgálatot Perejeslav környékén. Akkor, a szovjet ellentámadás megindulásával egyidejűleg megélénkült a partizántevékenység. 1942 januárjának végén a szovjet előretörés miatt a zalaegerszegi zászlóaljat is a szovjet-német arcvonal közvetlen közelébe, Harkov környékére rendelték, hogy szükség esetén harcoló alakulatként legyen segítségére a német csapatoknak. 1942 márciusának második felében a 47/III. zászlóalj Korobovo elfoglalásáért vívott eredményes harcokat az arcvonal résein a német csapatok mögé benyomuló szovjet reguláris erőkkel. A korabeli sajtóhíradások szerint ekkor szerzett Signum Laudis kitüntetést Garamvölgyi József tartalékos zászlós, a zalaegerszegi csapattest egyik szakaszparancsnoka, aki Korobovo szélső házainál vitte rohamra egységét, és közelharcban kényszerítette visszavonulásra a hevesen védekező ellenséget. Miután az 1942. május 12-én Harkov térségében megindított szovjet offenzíva meghátrálásra kényszerítette a 108. könnyű hadosztály szomszédságában védekező német csapatokat, az arcvonalban maradt magyar seregtestet is támadás érte. Május 13-ától 18-áig a 108. könnyű hadosztály valamennyi alakulata, köztük a 47/III. zászlóalj is súlyos harcokat vívott a harckocsikkal támadó szovjet gyalogság ellen. A túlerő, illetve a bekerítés elől visszavonuló magyar seregtest páncélelhárító fegyverei jórészt megsemmisültek, személyi állománya pedig mintegy 40 százalékos veszteséget szenvedett. A 108. könnyű hadosztályt május 18-án kivonták az első vonalból, és a német arcvonal mögé irányították. A szovjet támadás elhárítása után nem reguláris erőkkel, hanem ismét partizánokkal szemben vetették be a 47/III. zászlóaljat. Júniusban érzékeny veszteség érte a zalaegerszegi alakulatot: 10-én a turovoi erdőben partizán orvlövészek áldozata lett az egyik századparancsnok, Pataky Jenő hadnagy, 11-én pedig Poltavánál aknarobbanás következtében elesett a zászlóaljparancsnok, Körmendy László őrnagy. 1942 nyarán a Kurszktól délnyugatra fekvő Szeregyina Buda környékére irányították a 108. könnyű hadosztályt. A mind létszámában, mind nehézfegyverzetében jelentősen megfogyatkozott 47/III. zászlóalj a későbbiekben, egészen 1943 30 Zalai Magyar Élet 1941. október 30. (248. sz.) 2. p.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 30. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Szabó Péter 1995. 300-301. p. 19