Tartalom Egy metafora nyomában (Bevezetés) 7 1. Alapvető kérdésirányok: megismerés, nemiség, metaforicitás 9 2. Elméleti keretek 15 3. A könyv fejezetei 19 Köszönetnyilvánítás 25 Női titok, férfi kereséstörténet (A női test mint az igazság metaforája A Bath-i Asszonyság meséjében ) 29 1. Nő, fantázia, igazság 31 2. A nő vágya mint titok 39 3. Nuda veritas 52 Szerelem, boldogtalanság, irodalom (A női figura és az esztétizált boldogtalanság ökonómiája A lovag meséjében ) 59 1. A múlt trópusa és a kasztráció 62 2. A női figura és a másik tér (Emília és Eurüdiké) 81 A filozófia és az anyai fallosz (Sade és a metafizikusok) 99 1. A coupure épistémologique sade-i változata 105 2. Hümenográfiák 110 3. Az anyai fallosz (Sade és a pszichoanalitikusok) 118 4. A filozófia nemisége 128 Testek és áthelyeződések (A vágy tárgyának áthelyeződései a reneszánsz angol költészetben: John Donne XIX. Elégiája) 135 1. A forma 141 2. Stílus, hang, retorika 143 3. Test és lélek, a látható és a láthatatlan 145
4. A test mint vallási tárgy 151 5. A gyarmatosított test 156 6. A nevető harmadik 160 A szöveg-test elméletei (Roland Barthes: A szöveg öröme) 169 1. A szöveg fogalma 173 2. Az öröm és a pszichoanalízis 176 3. A szöveg és a test 180 4. Az ellenség arcai 184 5. Jouissance 188 6. A hasadás metaforái 192 7. Részlettárgyak erotikája 199 Derrida fátylai (A megismerés és nemiség viszonyainak átírási kísérletei Jacques Derrida Éperons Nietzsche stílusai című szövegében) 209 1. Egy titokzatos levél 217 2. A stílus kérdése 220 3. Távolságok 221 4. A távolság tánca Fátylak 226 5. Igazságok 233 6. La casration n`a pas lieu 236 7. Az igazság, a nő és a filozófia 239 8. Egy tévedés története 244 9. Konklúziók 247 Konklúziók 257 Bibliográfia 263 Névmutató 271
Egy metafora nyomában (Bevezetés) vajon eleddig a filozófia nem nagyjából csupán a test értelmezése, illetőleg a test félreértése volt-e? Nietzsche a szubjektum az igazság keresésének folyamatában konstituálódik. Lacan
1. Alapvető kérdésirányok: megismerés, nemiség, metaforicitás Inkább az interpretációk interpretációjával van dolgunk, mint a dolgok interpretációjával idézi Derrida Montaigne-t A struktúra, a jel és a játék az embertudományok diszkurzusában című szövege elején (21), abban az 1966-ban a Johns Hopkins Egyetemen tartott előadásban, mely a dekonstrukció egyik legmeghatározóbb szövegévé vált. Úgy tűnik, Montaigne és Derrida szerint a világot, mely a szemünk elé kerül mindig is meghatározzák értelmezései. A korszak, melynek Derrida előadása volt az egyik szimbolikus határpontja, elfogadja az ember mint nyelve és kultúrája által meghatározott lény képzetét, elfogadja hogy nincs szövegen-kívüli ( il n y a pas de hors-texte ) (Of Grammatology 158), ezzel pedig feladja (vagy megpróbálja feladni) évezredes ismeretelméleti elbizakodottságát, mely hiszi, hogy megismerheti magukat a dolgokat. Ehelyett elkezdi szemügyre venni az interpretációkat: a kérdés már nem az, hogy mi az igazság, a világ, az élet stb., hanem az, hogy milyen interpretációs döntések húzódnak meg magukban ezekben a fogalmakban. Mit is hiszek, fogadok el a dolgokról, amikor a világ vagy az igazság (történetileg és kulturálisan determinált) fogalmait használom? Az itt következő szöveget meghatározza ez a korszak, az, amelyik úgy véli, közelebb juthat önnön megértéséhez, ha saját fogalmait és elképzeléseit, valamint azok történetét veszi szemügyre, mintha továbbra is a tőle függetlenül létező Végső Valóság -ról szóló abszolút tudást hajkurászná. Ennek fényében fordul egyes a világról és önmagunkról alkotott képet befolyásoló fogalmak és képzetek elemzéséhez. Meggyőződése ugyanis, hogy az elvont (és az emberi kultúrák történetében ezidáig látszólag/ láthatóan alapvető szerepet játszó) létezők maguk sem maradnak érintetlen az őket kifejező metaforáktól és képektől, melyek éppolyan kevéssé ártatlanok, mint a diskurzusok, a vallások vagy bármely ideológia. Más 9
Egy metafora nyomában szóval a jelölő és jelölt viszonya kétirányú, nem egyszerűen egy megfelelő, kifejező jelölőt keresünk egy bizonyos jelölthöz, hanem a viszony fordítva is él: a jelölő megszületése pillanatától alapvetően befolyásolja a jelöltjéről alkotott elképzeléseinket. 1 Az a körülmény, hogy a kereszténységben hajlamosak vagyunk Istent szakállas öregúrként elképzelni, meghatározza a nemiséggel rendelkező szubjektumok számára a hit és a transzcendenciához való viszonyulás lehetséges módjait. A hasonló körülményeknek mint például hogy a múzsa az európai költészetben szinte kizárólagosan nő, akárcsak a szépség istennője, hogy az Atya inkább feláldozza és megmenti fiát, mintsem táplálja és siratja, mint Szűz Mária, vagy hogy Európában a megértésnek a látás a legfontosabb analógiája mind komoly konkrét következményei vannak a szenthez, a szépséghez, a megértéshez és a hasonló elvont létezőkhöz való viszonyunkban. Tulajdonképpen egy posztstrukturalista álláspontig vezetve ezen gondolatmenetet azt is mondhatjuk, hogy ezek az elvont létezők számunkra, vagy egy kultúra számára már mindig is különböző képek és metaforák által közvetített (azaz megalkotott) formában léteznek. Más szóval a kultúrában élő ember számára soha nincs esetleges és egyedi tulajdonságoktól mentes abszolútum vagy teljesen szabadon értelmezhető szépség. Ezen par excellence elvont és általános fogalmak mindig csupán nagyon is konkrét, egyedi, fizikai jellemzőkkel bíró dolgok, jelölők közvetítésével születhetnek meg mint elvont, az anyagtól független létezők. Ennek a könyvnek célja az egyik ilyen, kultúránkban meglehetősen elterjedt metaforika tanulmányozása (vagy inkább derridai értelemben vett kérdezés alá vonása ), illetve a metaforaválasztás következményeinek a boncolgatása néhány konkrét szövegben. Ez a metaforika nem más, mint az igazságnak elfátyolozott vagy meztelen női testként való megjelenítése. A történeti spektrum természetesen óriási: kultúránkban évszázadokon át él ez a metaforika, mely a nemiség és az ismeretelmélet között létesít 1 Ilyen, gondolkodásunk meghatározó fogalmaira vonatkozó genealogikus észrevételeket már Nietzsche is tett (ez a fajta szemlélet szinte minden szövegében megfigyelhető), Foucault nagy könyveinek (mint A szavak és a dolgok, a Felügyelet és büntetés vagy A bolondság története) pedig ez a meghatározó szemlélete. A kortárs testkutatásban is feltűnik, olyan egészen különböző szerzők szövegeiben is, mint Thomas Laqueur (vö: A testet öltött nem), vagy Judith Butler (vö: Jelentős testek). 10
1. Alapvető kérdésirányok: megismerés, nemiség, metaforicitás kapcsolatokat, kölcsönösen egymás által kontextualizálva és értelmezve a kettőt. Fontos hatása, hogy (egyfelől) a nemek közötti viszonyokat egy olyan heteroszexuális mátrixban írja le, melynek tétje az általában metafizikai kontextusban értett megismerés és tudás; a megismerést pedig (másfelől) egy a patriarchális társadalmakban elfogadott koreográfia szerinti heteroszexuális hódítás és közösülés mintájára képzeli el. Így a metafora története egyszerre mesél a tudás, a nemiség, a test és a vágy történetéről, megértése pedig nagyban hozzájárulhat ezen dolgok (különböző korokban különböző módokon alakuló) viszonyainak, összeszövődésének a megértéséhez. Catherine Belsey szerint a vágynak éppúgy megvan a maga története, mint az irodalomnak vagy a társadalmi formációknak, azaz a vágy nem stabil, esszenciális transzhisztorikus létező (134). Ha végignézünk a különböző korokon, kultúrákon, vallási, mitológiai és művészi alkotásokon, elkápráztat bennünket a szeretet, szerelem és vágy sokfélesége. Jelen könyv egyik (pszichoanalitikus) előfeltevése az, hogy a vágy jelen van a kultúra minden területén és produktumában, a különböző dolgok (például megismerés, szeretkezés, boldogság) vágyai pedig összeszövődnek, hatással vannak egymásra. Ez azt is jelenti, hogy egy kultúra elvont és fennkölt fogalmai valamint a testről és nemiségről alkotott legalapvetőbb, akár természetesnek vett elképzelések nagyban összefüggnek, és az előzőt csak az utóbbi kontextusában lehet igazán megérteni. Egy következő előfeltevésem az lenne, miszerint a vágy konzisztenciáját részben egyes figurák, toposzok, metaforák kitartó előfordulása okozza: vannak a vágynak olyan mestertrópusai, melyek évszázadokon, vagy évezredeken keresztül forgalomban vannak. A női test igazsága ezek egyike, melyet azért tartok kifejezetten fontosnak, mert a nemiséget és vágyat egy olyan általános, metafizikai képletben helyezi el, mely így az emberi élet jó pár meghatározó szféráját (szexu alitás, testiség, nemiség, metafizika, megismerés) egyetlen képletben (vagy gordiuszi csomóban) köti össze.