Lovró Ferenc Messier Maraton 2015 Tavasz Két év telt el az előző Messier Maratonom óta, akkor 97-es eredménnyel zártam, ami azt jelentette, hogy mindent le tudtam észlelni, amit az észlelőhelyem - egy zselici völgy - és a felhőzet megengedett. Ideje volt hát újra megpróbálkozni a 110 objektum leészlelésével. A sors furcsa fintoraként akárcsak két évvel ezelőtt, most is egyedül csináltam végig az éjszakát: akkor betegség, a "nagy" márciusi havazás és váratlanul közbejött dolgok miatt mondták le észlelőtársaim a lehetőséget, most pedig szintén betegség és egyéb elfoglaltságok miatt fogyott el a társaság. Úgy látszik ez a sors kísért engem. Előző alkalommal a magány miatt sikerült csak 97 objektum, mivel egyedül - bevallom férfiasan - nem mertem kimenni a közeli észlelődombra, így a zselici házikónk kertjéből kellett észlelnem. Ezúttal nem hagytam magam, és úgy döntöttem, hogy a jó horizont miatt az éjszaka kezdetén és végén mindenképp felmegyek a dombra, és csak a középső szakaszt csinálom a háztól, amikor elég ha egy jó zenit rendelkezésre áll. A lista két végéhez viszont elengedhetetlen a kiváló horizont, így nem volt más választásom, mint az ingázás a két helyszín között. Persze végigcsinálhattam volna az egész maratont a dombról is, de mivel a ház csak másfél kilométerre van ettől a helytől, és tudtam, hogy lesznek hosszú üres szakaszok az észlelésben, nem láttam értelmét, hogy a kelleténél több időt töltsek a dombon. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább lássuk, mi szükséges egy sikeres maratonhoz: Charles Messier Charles Messier (1730-1817) francia csillagász volt. Fő Fő területe az az üstökösvadászat volt, híres katalógusát is is valójában emiatt készítette el el Pierre Méchain közreműködésével. A katalógusban olyan, üstökösnek látszó objektumokat tüntetett fel, fel, amik a kor kor eszközeivel könnyen összetéveszthetőek voltak a számára érdekesebb üstökösökkel. A mai amatőrcsillagászoknak a 110 elemből álló lista az az alapmű, szinte mindenki ezeket kezdi el el észlelni pályafutása kezdetén, és és rengeteg objektumára még a gyakorlott amatőrök is is újra és és újra visszatérnek gyönyörködni. A Messier maraton pedig egy olyan verseny, ahol az az észlelő megpróbálja egyetlen éjszaka alatt végigészlelni a lista 110 tagját. Erre nálunk a tavaszi napforduló környéki újholdas időszakok a legmegfelelőbbek, ekkor az az M30 kivételével mind a 109-re meg van az az elvi lehetőség. Tudomásom szerint a magyar rekord Kernya János Gábor nevéhez fűződik, aki aki 108 objektumot észlelt le le egyetlen éjszaka alatt, de de már 100 fölötti eredmény is is ritka. Hazánkban többnyire mindenkinek a becsületére van bízva, hogy mely objektumokat tekinti pozitan leészleltnek, de de vannak olyan versenyek is, is, ahol egy bíró is is ellenőrzi, hogy az az észlelő tényleg azt azt az az objektumot találta-e meg. Egy jó észlelőhely: bár a Messier-objektumok többsége rendkívül fényes, sosem árt, ha minél sötétebb égen keresgélhetjük őket. Különösen a lista két vége a nehéz, ugyanis
ilyenkor még a szürkületi égen kell keresgélni, amikor az égbolt eleve fényes, amihez ha még hozzáadódik egy jellemzően magas horizontú városi észlelőhely is - nos, borítékolható a sikertelenség. Egy távcső: nem kell, hogy jó legyen, és nem kell, hogy nagy. Tapasztalt szem már egy egészen kis távcsővel is le tudja észlelni a Messierek többségét, a problémát inkább ismét a magas égi háttérfényességű időszakok okozzák, amikor a kistávcső hátrányba kerülhet. Viszont később megmutatom, hogy van olyan szakasza is a maratonnak, amikor például kifejezetten hátrán a nagy távcső. Megfelelő mechanika: szögezzük le, becsületes ember maratonhoz nem használ GoTo funkciót! Egyszerűen a dolog "becsületkasszás" jellege vész el, ha a saját ügyességünk helyett mechanikánk pontosságára bízzuk a sikerünket. Másrészt meglepő, de saját tapasztalatom szerint több szempontból is komoly előnyt jelenthet egy primitív Dobsonzsámoly. 110 objektumnál egy hagyományos mechanika nem kevés stressznek van kitéve a folyamatos kuplungolások miatt. További előny, hogy mindig ugyanúgy nézünk a csőbe, így hátunkat is kevésbé veszi igénybe az éjszaka, mint mondjuk egy ekvatoriális szerelésű newtonnál. Térkép: elengedhetetlen egy jó térkép és térképismeret! Ne használjunk olyan térképet, amit még nem használtunk élesben eleget az ég alatt. Tapasztalat: kellő tapasztalat hiánya biztos út a sikertelenséghez. Nem ismerek senkit, aki egy-két hónap észlelgetéssel a háta mögött 100 fölötti objektumszámot ért el. Egyrészt a tapasztalat biztosítja, hogy a térkép léptékeit, csillagalakzatokat biztosan tudjuk azonosítani az égbolton. A keresésnél fontos, hogy szinte azonnal a megfelelő helyre pozícionáljuk a távcsövet, ha ráadásul még sosem láttuk előtte a kiscsikó csillagképet, akkor komoly bajba kerülhetünk. Tapasztalat nélkül az ember hamar frusztrálttá válik, és ez elveszi a maraton élvezeti értékét. Keresőtávcső: a legtöbb Messier-objektum egy jó keresőtávcsőben már halvány foltocskaként megmutatja magát. Ez hatalmas előny, mert szükségtelenné teszi a néha bizony nehézkes csillagról-csillagra ugrálást. Szintén nagyon hasznos lehet a hagyományos keresőtávcső mellé felszerelni valamilyen egyszeres kereső megoldást (lézerpointer, pirospöttyös kereső, Telrad, stb). Ezzel nagyon felgyorsítható a keresés, és különösen a szürkületi szakaszokban életmentő lehet, amikor csak néhány fényesebb csillag segíti a navigációt. Binokulár: hatalmas segítség egy jó binokulár, ami a szürkületi szakaszokban, vagy akár a Tejúton fekvő objektumok keresésében és azonosításában lehet nélkülözhetetlen. Listák, tervek, koordináták, lásd alább. Előkészületek Nem szabad félvállról venni a felkészülést a maratonra. Persze úgy is lehet sikereket elérni, ha este hatkor eszünkbe jut, hogy kéne nyomni egy Messier maratont, de sokkal
nehezebb, mintha alaposan felkészülünk rá. Kezdjük már napokkal előtte nézegetni a térképünket, hogy már fejből menjen, melyik objektum hol található. Az se hátrány, ha a kritikusabb objektumokat felkeressünk néhányszor, főleg ha csillagszegény környezetben vannak, és nem akarunk indokolatlanul sok időt tölteni a keresésükkel. Sikeres Messiermaratont nem lehet úgy teljesíteni, hogy legalább a legismertebb tagokat nem tudjuk szinte reflexből megtalálni. Fontos, hogy távcsövünket is megfelelően felkészítsük: ha kell, kollimáljuk, ellenőrizzük a fókuszírozót, a finommozgatásokat, ha szükséges, a keresőt tisztítsuk le. Ha van egyszeres keresőnk, ellenőrizzük, kibírja-e a benne lévő elem az éjszakát, ugyanígy ellenőrizzük észlelőlámpánk elemét is. Kitelepülve a helyszínre pedig nem árt ellenőrizni a párhuzamosítást, szükség esetén a jusztírt. Ne az értékes éjszakai percekből vegyünk el idő azzal, hogy párhuzamosítani próbáljuk a keresőtávcsövünket! Készítsünk egy jól átlátható listát az észlelendő objektumokról. Az én listámba a következőket jegyzem fel: Ajánlott sorrend Objektum sorszáma Objektum típusa Térkép oldalszáma Észlelés időpontja SQM (sötétségmérő) és hőmérséklet Megjegyzések Idén minden objektumhoz egy kis kört is rajzoltam, amibe egy hevenyészett látómezővázlat került Ajánlott sorrendet sokfelé találni a neten, nekem azt hiszem mostanra kiforrt a megfelelő menetrendem, amit ebben a cikkben végig lehet követni. Ettől persze nagy mértékben el lehet térni, különösen azoknál az objektumoknál, amik sok időt töltenek a zenithez közel. A horizonton éppencsak átvonulóknál viszont jó, ha tartjuk magunkat az ajánlott sorrendhez, mivel sokszor meglepően kevés időnk van csak megtalálni egy-egy Messiert. Legyen nálunk elég meleg ruha, meleg ital, kalóriadús étel, energiaital, különösen ha nincs módunk időközben egy fűtött házban megpihenni. Ez nem egy két-három órás észlelés, hanem egész éjszakás! Két éve márciusban -15 C volt az éjjeli hőmérséklet, most "csak" -8. Ezt nem lehet félvállról venni, bár meg kell jegyeznem, néha olyan tempóban kell a távcsövet hajtogatni és futkározni a térkép-távcső között, hogy még ki is fogunk melegedni. Azt hiszem a Messier maraton az, amikor igazi sporttá válik a csillagászat!
Készüljünk fel lelkiekben arra is, hogy ez most nem a gyönyörködés éjszakája lesz. Bár vannak holt szakaszok, amikor lenne idő kiélvezni a látványt, de azt töltsük inkább pihenéssel. Amikor pedig észlelni kell, akkor amilyen gyorsan csak lehet, észleljünk le minél több objektumot, ne álljunk le egynél sem! Számomra például még sosem mutatott olyan szép képet az Orion-köd, mint most, ám tudtam, hogy nem állhatok meg gyönyörködni a fodrokban, öblökben, részletekben. Ennyi bevezetés után lássuk, hogyan is zajlott az én 2015 tavaszi maratonom! Este hét óra körül értem ki észlelőhelyemre, a zselici házunk közelében lévő észlelődombra. Itt nagyon jó horizont, és természetesen kiváló ég fogad minket. Tőlem párszáz méterre őzek ugrabugráltak, valahonnan valamilyen ragadozómadár rikoltozása hallattszott. Biztos ami biztos, kiraktam a távcső mellé a magammal hozott husángot - ad némi (hamis) biztonságérzetet, ha az ember körül éjjel vaddisznók, szarvasok, rókák, jetik mászkálnak. Az ég természetesen még nagyon világos, a Nap már alábukott, csak a Vénusz és a Jupiter segít meghatározni az égtájakat. A Vénusz ezúttal komoly segítség az első két ajánlott objektum leészleléséhez: az M74 illetve 77 jelű galaxisokhoz. Fényes bolygótestvérünk ezúttal pont e két csillagváros szomszédságában tartózkodott, így sokkal könnyebb volt meghatározni a galaxisok csillagkörnyezetét. Az első csillagokat binokulárban sikerült megtalálni, szabadszemmel talán egy-két zenit-közeli csillag pislákolt halványan. A binokuláros keresés után a nagytávcső keresőjével is már lehetett boldogulni, de e két galaxis megpillantása így sem sétagalopp. A fényes égbolt miatt az öt legnehezebben megpillantható célpont közé sorolom őket, ki merem jelenteni, hogy kistávcsővel szinte lehetetlen rájuk bukkanni, talán csak ha a horizontunk a Kárpát-medencében megszokottnál sokkal tiszább. Nálam sajnos annyira párás volt a távoli látóhatár, hogy még a Mars is alig-alig pislákolt csak
át a páratengeren. A pára pedig a diffúz objektumok nagy ellensége. Mindenesetre ha ezek nem sikerülnek, ne szegje kedvünket, még mindig simán 100 fölött teljesíthetünk. Én már itt el is tértem az ajánlott sorrendtől, és előbb megnéztem az M33-at, mert az M74 keresése hosszas keresgélés után is sikertelenségbe fulladt, mígnem az egyre sötétedő égbolt átvette az uralmat a horizont párarétege fölött, és nehezen bár, de átsejlett a galaxis halovány teste. Készüljünk fel nagy küzdelemre! Sorszám Objektum Időpont SQM-mérés Hőmérséklet 1 M77 19:17 20,13 10 C 2 M33 19:40 20,93 9 C 3 M74 19:45 21,23 8 C Az első három objektum után már egy kellemesebb, sőt kifejezetten élvezetes szakasz következik: ekkorra az égbolt felsőbb része már szinte sötétnek montható, így könnyű célpontok következnek. Ráadásul több közülük kifejezetten gyakran észlelt objektum aminek hála itt nyerhetünk egy kis időt Sorszám Objektum Időpont SQM-mérés Hőmérséklet 4 M31 19:50 21,27 3 C 5 M32 19:52 21,27 3 C 6 M110 19:53 21,27 3 C 7 M52 19:57 21,33 1 C 8 M103 19:59 21,33 1 C Ezután belecsapunk a lecsóba, a következő pár órában a 110 objektum nagy részét leészleljük - én például még éjfél előtt 66-ig jutottam el a 110-ből. Érdemes azonban sietni, mert ha jó ütemben és kevés keresgéléssel tudunk dolgozni, éjféltájt alkalmunk van pihenni. Eddigi tapasztalatom szerint egyébként három hosszabb pihenőt lehet beiktatni: egyet este 9 körül, egyet éjfél körül, egyet pedig hajnali 2-3 között. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha az észleléseket viszont megszakítások nélkül, folyamatosan tudjuk végezni, nem akadályoz sem felhő, sem bármi váratlan esemény, valamit a keresés során sem vétünk hibát, és az egünk is elég jó ahhoz, hogy könnyen, gyorsan tudjuk azonosítani a következő célpont helyzetét. Ezek az objektumok már elég magasan járnak az égen, így megtalálásuk nem különösebben nehéz. Az M48 leészlelése után döntöttem úgy, hogy otthagyom a dombtetőn lévő észlelőhelyemet, és visszaautóztam a házunkhoz, mivel a következő objektum már a délkeleten és magasan lévő M44 volt, így a ház magas horizontja már nem volt akadály. Természetesen mivel a távcső össze- és kipakolása nem kevés idő, valamint az út egy része lassabban járható földút, így a nagyjából egy órás lehetséges szünetem nagy része pihenés helyett a költözködéssel telt.
Sorszám Objektum Időpont SQM-mérés Hőmérséklet 9 M76 20:03 21,34 1 C 10 M34 20:07 21,32 1 C 11 M45 20:09 21,32 1 C 12 M79 20:12 21,32 1 C 13 M42 20:16 21,24-1 C 14 M43 20:16 21,24-1 C 15 M78 20:20 21,28-2 C 16 M1 20:22 21,28-2 C 17 M35 20:23 21,36-1 C 18 M37 20:25 21,36-1 C 19 M36 20:26 21,36-1 C 20 M38 20:28 21,32 1 C 21 M41 20:29 21,32 1 C 22 M93 20:30 21,31-1 C 23 M47 20:31 21,31-1 C 24 M46 20:32 21,31-1 C 25 M50 20:40 21,34-2 C 26 M48 20:42 21,34-2 C A háznál újra felállítottam a távcsövet. Elkövettem azt a hibát, hogy előzőleg nem alakítottam ki az észlelőhelyet, így az egyhe domboldalon kellett sebtében egy kis vízszintes talapzatot kialakítani téglákból a sötétben. Egy kis melegedésre azért volt idő a házban. A völgy hátránya, hogy könnyebben leül a pára, ez látszott is mind a távcsövön, mind a használt okuláron. Okulárválasztás Én Én végig egy szemlencsét használtam, így így nem kellett a cserélgetésre, újrafókuszálásra időt vesztegetni. Érdemes egy olyan eszközt választani, amely legalább 1 fokos látómezőt ad, ad, de de másfélnél ne ne adjon többet. Ebbe már minden objektum belefér, és és a kisebbek sem vesznek még el. el. Érdemes ráadásul olyan okulárt használni, amibe kényelmes a betekintés, hogy minél könnyebb legyen a keresés. Fontos, hogy bizony előbb-utóbb az az okulárra rá rá fog fog ülni a pára. Ha Ha az az objektumok elkezdenek eltünedezni, ellenőrizzük nem csak a szemlencse párásodott-e le. le. Ez Ez ellen tehetünk okulárfűtéssel, ha ha belső zsebünkbe tesszük kicsit felmelegedni, lengetéssel, hogy a járó levegő lefújja a párát, vagy egyszerűen a pára letörlésével. Utóbbi a legdrasztikusabb módszer, sokan nem mernek hozzányúlni féltett okulárjuk optikájához, nehogy az az megkarcolódjon. Pedig ez ez a leggyorsabb és és legeredményesebb módszer is is egyben, bevallom én én többször is is papírzsebkendővel töröltem szárazra a lencsét. Drága, vagy olyan okulárral, amit egyszer még el el akarunk adni, nyílván nem érdemes ilyesmivel kísérletezni, inkább vegyünk elő elő egy hasonló paraméterekkel rendelkező másik okulárt, amíg ez ez megszárad. Én Én egy 21mm-es Hyperion-t használtam végig, nem olcsó eszköz, de de mivel maradandó darab, nem igazán foglalkoztat, ha ha összekarcolom, amúgyis csak nagy látómezős keresésre használom.
Sorszám Objektum Időpont SQM-mérés Hőmérséklet 27 M44 21:41 21,55-7 C 28 M67 21:44 21,55-7 C 29 M65 21:50 21,52-7 C 30 M66 21:50 21,52-7 C 31 M105 21:52 21,52-7 C 32 M96 21:52 21,52-7 C 33 M95 21:54 21,52-7 C 34 M81 21:57 21,61-7 C 35 M82 21:57 21,61-7 C 36 M108 21:59 21,61-7 C 37 M97 22:00 21,61-7 C 38 M109 22:02 21,54-7 C 39 M106 22:04 21,54-7 C 40 M40 22:11 21,57-7 C 41 M51 22:13 21,57-7 C 42 M94 22:15 21,57-7 C 43 M63 22:17 21,7-7 C 44 M101 22:22 21,59-7 C 45 M102 22:29 21,62-7 C 46 M3 22:34 21,62-7 C 47 M53 22:38 21,62-7 C Elérkeztünk a maraton egyik legkülönlegesebb részéhez: a Coma-Virgo halmazok Messierjeinek észleléséhez. Rengeteg galaxisról van szó, amik elég fényesek, de a csillagkörnyezet kifejezetten nehéz, a Bereniké Hajának csillagai rettentő halványak, biztos azonosításukhoz mindenképp jó ég kell. Persze rossz égen is meg fogunk találni minden itteni galaxist, de készüljönk fel rá, hogy nem lesz könnyű! Itt ráadásul előjön mégegy érdekesség: ez a maraton azon része, amikor a kis távcső nem hogy hátrány, de talán még előny is. Ugyanis nagy átmérővel rengeteg NGC galaxis is hemzseg a látómezőnkben, nehéz biztosnak lenni benne, hogy tényleg a keresett Messiert találtuk-e meg, és nem csak egy fényesebb NGC-vel szemezünk-e. Én a nehézségek elkerülésére egy meglepő megoldást "dolgoztam ki": hagyom a természetnek, hogy tegye a dolgát, és nyugodtan nézem, ahogy az okulár lencséjére masszív páraréteg csapódik ki. A pára egyfajta neutrálszűrőként működik, ezáltal a halványabb galaxisokat elmossa, míg a fényes Messier-objektumok továbbra is gyönyörűen látszódni fognak. Mivel most nem a minél több galaxis megtekintése a cél, így a hátrányból előnyt lehet kovácsolni, és örülni a párának, amitől normál esetben sikítani tudna minden valamire való csillagász. Érdemes a galaxisok között szépen sorban haladni a térkép alapján, nem össze-vissza.
Sorszám Objektum Időpont SQM-mérés Hőmérséklet 48 M64 22:39 21,62-7 C 49 M85 22:43 21,62-7 C 50 M100 22:45 21,62-7 C 51 M98 22:47 21,66-8 C 52 M99 22:51 21,68-8 C 53 M88 22:51 21,68-8 C 54 M91 22:52 21,68-8 C 55 M84 22:59 21,63-8 C 56 M86 22:59 21,63-8 C 57 M87 23:03 21,63-8 C 58 M89 23:05 21,63-8 C 59 M90 23:06 21,73-8 C 60 M58 23:07 21,73-8 C 61 M59 23:09 21,7-8 C 62 M60 23:09 21,7-8 C 63 M40 23:17 21,68-8 C 64 M61 23,24 21,68-8 C 65 M104 23:27 21,71-8 C 66 M68 23:30 21,69-8 C Ha ezeket sikerült gyorsan leészlelnünk, feltehetően újra akad időnk pihenni 1-2 órácskát, míg új objektumok emelkednek horizontunk fölé. Én sajnos a tervezettnél jóval lassabban haladtam, mivel ezúttal a későbbi ellenőrizhetőség kedvéért minden objektumról rajzot is készítettem. Nem kell komoly alkotásra gondolni: 4-5 jellemzőbb csillagot vettem fel, és az objektumot sematikusan, inkább csak jelezve mekkora, milyen alakú, milyen fényességű. Még vázlatnak se nagyon merném nevezni. Viszont még ezek a kis rajzocskák is rengeteg időt adtak az észleléshez, főleg mikor többször is a távcsőbe kellett nézni, mert elfelejtettem, hogy egy jellemző csillagnak a jobb vagy a bal oldalán volt-e az adott halvány gömbhalmaz. Tehát ha vázlatolásra adjuk a fejünket, számoljunk ezzel is. Úgy gondoltam, éjfél és egy óra között pihenek egyet a házban. Ettem-ittam kicsit, felmelegedtem, és még szunyókálni is lefeküdtem. Az ébresztőórát beállítottam szépen hajnali 1-re. Hajnali kettőkor riadtam fel, valahogy sikerült úgy kinyomnom az órát, hogy fel sem ébredtem rá. Gyorsan felöltöztem, mivel a tervezett menetrendtől egy órával elmaradtam, ami rengeteget jelent, hiszen tudtam, hogy három után jön a hajnali dömping, ami talán az egész maraton legnehezebb szakasza. Kirohantam a távcsőhöz, és villámtempóban végeztem az észleléseket. Közben folyamatosan figyeltem két évvel ezelőtti észleléseim időpontjait, láttam, hogyan hozom be szépen lassan a lemaradást. Ekkor már észleléseim röbbségét keleti horizontom fölött kellett végezni, és sikerült is még pontosan három előtt behoznom a lemaradást, amikoris elfogytak az észlelhető Messierek.
Sorszám Objektum Időpont SQM-mérés Hőmérséklet 67 M83 02:16 21,65-7 C 68 M5 02:18 21,65-7 C 69 M13 02:19 21,65-7 C 70 M92 02:20 21,63-7 C 71 M57 02:25 21,63-7 C 72 M56 02:26 21,63-7 C 73 M39 02:32 21,63-7 C 74 M29 02:34 21,63-7 C 75 M12 02:41 21,56-8 C 76 M10 02:43 21,56-8 C 77 M107 02:45 21,56-8 C 78 M14 02:51 21,59-8 C 79 M4 02:52 21,59-8 C 80 M80 02:54 21,66-8 C 81 M19 02:56 21,66-8 C 82 M9 02:59 21,64-8 C Eredetileg hajnali 2 és 3 között újabb pihenőt iktattam volna be, pontosabban ekkor akartam szép komótosan összepakolni és újra kivonulni az észlelődombra. Nos ebből egy nagy rohanás lett, hisz háromkor én már kint szerettem volna lenni. Bedobáltam hát a kocsiba a 23 kilós 30-as newtont és a 15 kilós Dobson-zsámolyt, és már száguldottam is a domb felé. A fagyos földúton csak úgy csúszkált felfelé a kocsi. Az út szélén szempárok villogtak, felérve a dombtetőre pedig egy kisebb szarvas-csapat rebbent szét jöttömre. Nem volt időm mérlegelni a helyi fauna túlerejét, kidobáltam az eszközöket és már folytattam is az észlelést. Fontos tudni, hogy ez az egész maraton legkapkodósabb része. Rengeteg objektum van még hátra, ráadásul 4 után már érezhetően világosodni kezd az ég alja, ami nem csak nehezíti a dolgunkat, de bizony nagyon frusztráló is tud lenni. Ekkor még csak sejteni sem sejthetjük, vajon átlépjük-e majd a százas álomhatárt vagy sem. Olyan gyors a tempó, hogy nekem még arra se volt időm, hogy hátraforduljak minden gyanús zajra. Sorszám Objektum Időpont SQM-mérés Hőmérséklet 83 M27 03:23 21,49-5 C 84 M71 03:24 21,49-5 C Bemelegítésnek két könnyű objektum ad hamis önbizalmat az M27/M71 páros képében. Ezután az éppencsak felkelt Skorpió-Nyilas térség felé vesszük utunkat. A Nyilas környéki Tejút rengeteg objektumot tartogat, nagyon nehéz csillagkörnyezetben: itt rendkívül sokat segít az azonosításokban egy jó binokulár. Én egy régi, nagyapai hagyaték japán Sakar 7x50 binoklit használtam, ami ugyan nem mai darab, de miután sikerült párhuzamosítanom a valaki által rosszul összeszerelt optikáját, parádés képet ad, élvezet vele a Nyilas csillagmezőit bújni. Itt szinte minden objektumot megmutat egy 50mm-es kereső, érdemes tehát már ebben próbálni megpillantani a kis pamacsokat.
Sorszám Objektum Időpont SQM-mérés Hőmérséklet 85 M62 03:26 21,49-5 C 86 M6 03:31 21,56-4 C 87 M11 03:35 21,56-4 C 88 M26 03:37 21,56-4 C 89 M16 03:41 21,55-5 C 90 M17 03:43 21,38-3 C 91 M18 03:42 21,38-3 C 92 M24 03:45 21,38-3 C 93 M25 03:51 21,44-3 C 94 M22 03:52 21,44-3 C 95 M28 03:54 21,44-3 C 96 M23 03:55 21,44-3 C 97 M8 03:56 21,44-3 C 98 M20 03:57 21,44-3 C 99 M21 03:59 21,44-3 C 100 M7 04:01 21,46-2 C 101 M15 04:16 21,28-2 C 102 M2 04:22 21,25-2 C 103 M54 04:25 21,32-2 C 104 M72 04:44 19,46-3 C A látóhatár villámgyorsan fényesedett már ekkor, a csillagok egyre-másra tűntek el a szemem elől. Itt már intenzíven kell használni a binoklit, hogy egyáltalán tudjuk, hova kellene céloznunk a nagyobb távcsövünkkel. Sok maraton-ajánlat a Nyilas teáskannájának három gömbhalmazát (M69, M70, M75) sokkal előrébb sorolja, de őszintén szólva számomra lehetetlennek tűnt fél öt-öt előtt leészlelni ezeket. A teáskanna csillagai ugyan látszódtak, de a látóhatár teljesen ködbe veszett, ami elmosta az apró foltocskákat. Nem kétséges, számomra ezek az egész maraton legnehezebb objektumai! Természetesen míg sötét volt, nem értettem, miért nem látom ezeket az objektumokat, hisz tudtam, hogy egyébként nem különösen nehezek, még ha alig 2-3 fokkal is voltak csak a horizontom fölött. Miután kivilágosodott, akkor láttam csak, hogy vékony, de markáns ködfátyol borítja a tájat, még úgy is, hogy egy domb tetején állok. Sorszám Objektum Időpont SQM-mérés Hőmérséklet 105 M70 04:53 18,41-3 C 106 M69 04:55 17,95-3 C 107 M75 05:00 16,91-3 C Fontos tanulság, hogy ha valamilyen objektumot nem találunk, pedig tudjuk, hogy maga a hely helyes, úgy inkább adjuk fel ideiglenesen, és lépjünk tovább egy másikra. Én sajnos a teáskanna gömbhalmazainál elkövettem azt a hibát, hogy folyamatosan azokat próbáltam megtalálni, miközben nem figyeltem arra, hogy az ég keleti része vészesen világosodik, így a
lista végén több objektumot már csak az égismeretem, arányérzékem és be kell valljam: a vakszerencse miatt sikerült megtalálnom. Ráadásul ekkor már olyan trükköket is be kellett vetni bőven, mint az elfordított látás, vagy a tubus kocogtatása. Előbbivel szemünk fényérzékenyebb részeivel pillanthatjuk meg úgy az objektumot, hogy nem rá, hanem kicsit mellé nézünk. A kocogtatás pedig segít észrevenni a diffúzabb, kiterjedt dolgokat. Pontban hajnali ötkor, hatalmas küzdelem után sikerült a lista végére érnem, a 110 tagból 107-et észleltem le egyetlen éjszaka alatt. Természetesen az M30-at lehetetlen lett volna, ahhoz talán kicsit délebbre kellene vonulni. Ami meg lehetett volna még az az M55 és az M73. Előbbi egy gömbhalmaz a Nyilasban. Ez számomra túl délen volt, mire észbekaptam a teáskannával töltött idő alatt, már túl fényes volt a térségben az ég. A másik az M73. Ezt tévesen galaxisnak jelöltem a listámban, így bár az M72 gömbhalmazt e mellett sikerült leészlelni, erre nem vesztegettem időt, hanem mentem vissza a teáskannához. Pedig valójában egy aszterizmusról van szó, 10.4, 11.3, 11.7 és 12.3m fényességű tagokkal, vagyis talán fél öt körül még elbírt volna vele a 30-as newton. Ennek ellenére elégedetten pakoltam össze (sokadszorra is) a távcsövet, és autóztam vissza a házhoz. A cipekedéstől bizony lett némi izomlázam, azt hiszem főleg nagy távcső esetén egy ilyen Messier maraton bizony nem kevés fizikai állóképességet is igényel! Nekem ez volt az utolsó maratonom. Úgy gondolom, egy ilyen 107-es eredmény után nehéz lenne újra végigszáguldani egy éjszakát úgy, hogy közben tudom, az utolsó húsz percben dől el, vajon sikerül-e megdönteni saját rekordom, vagy sem. Hogy összejön-e az M73 és az M55, vagy pedig még a teáskanna gömbhalmazai is negatívak lesznek. Hogy vajon beúszik-e hajnali négykor egy felhő? Sok a bizonytalanság. Aki viszont még nem maratonozott, vagy nem ért el 100 fölötti eredményt, azt csak biztatni tudom: hatalmas élmény, katarzissal és eufórikus befejezéssel. Egy nagyon nehéz játék, nagyon elszánt amatőrcsillagászoknak!