Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszék MEZŐGAZDASÁGI SZERZŐDÉSEK KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A TERMŐFÖLD ADÁSVÉTELÉRE Készítette: Gerda Anikó Konzulens: Dr. Olajos István Miskolc 2013.
Tartalomjegyzék Bevezető gondolatok... 3 1. Történelmi áttekintés a termőföld tulajdonjogi szabályozásáról... 5 1. 1. Birtokrendezési politika az államalapítástól a XIX. század végéig... 5 1. 2. A termőföld tulajdonjog szabályozása a XX. század elején... 7 1. 3. A második világháborút követő időszaktól a rendszerváltásig... 8 1. 3. 1. A háború utáni állami szabályozás... 8 1. 3. 2. Kollektivizálás- szocialista földreform... 12 1. 4. Átmenet a piacgazdaság irányába... 14 1. 5. A földtulajdon jogi szabályozása a rendszerváltozás időszakában... 16 2. Az 1994. évi LV. törvény (Tft.)... 20 2. 1. A törvény hatályba lépése és előzményei... 20 2. 2. A tulajdonszerzés szabályozása... 22 2. 3. A tulajdonszerzés korlátozása... 22 2. 4. A termőföld-tulajdonjog tartalma... 24 3. Az elővásárlás sajátosságai a termőföld szabályozásában... 26 3. 1. Az elővásárlási jog... 26 3. 2. Az elővásárlási jog megsértése... 27 3. 3. Az elővásárlás jogintézményének továbbfejlődési lehetőségei... 28 1
3. 4. Elővásárlási jog szabályai a Tft.-ben... 29 3. 5. Elővásárlás a bírósági gyakorlatban... 33 3. 6. A Tft. jelentősebb módosításai, különös tekintettel az elővásárlásra... 35 3. 6. 1. Elővásárlási jog gyakorlása az erdőbirtokosság... 37 3. 6. 2. 2010. évi LXXXVII. törvény a Nemzeti Földalapról... 38 3. 6. 3. Elővásárlási jog gyakorlása a hegyközségi törvény alapján... 39 4. Az új földtörvény tervezet... 40 4. 1. Előzményei, célja, megvalósításának eszközei... 40 4. 2. A föld tulajdonjogának megszerzése, hatósági engedélyezés... 42 4. 3. Elővásárlási jog szabályozása... 43 Befejező gondolatok... 49 Mellékletek... 51 Irodalomjegyzék... 54 2
A per hogy kié legyen a föld közel ezer éve tart. 1 Bevezető gondolatok Magyarország földrajzi adottságai miatt mindig is mezőgazdasági országnak számított, az ipari termelés csupán a XIX. századtól gyorsult fel. Európa nyugati felében az iparosodás, a feudalizmus bomlása több évszázaddal megelőzte a kelet-közép európai térségben lévő államok gazdaságszerkezet átalakítását, és nemcsak a demokrácia, a gazdaság fejlődött töretlenül, de a mezőgazdaság is. Dolgozatomban be kívánom mutatni, hogy a honfoglalástól kezdődően kiemelkedő jelentőséggel bírt a föld tulajdoni szerkezetének jogi szabályozása. Hazánkban különösen az elmúlt 150 esztendőben néha viharos gyorsasággal követték egymást - sokszor merőben új- jogi megoldások, hogy az ideálisnak vélt birtokstruktúrát, tulajdonosi szerkezetet kialakítsák. Ez jelentősen hátráltatta a magas színvonalú termesztéstechnológiák elterjedését, a gépesítettség színvonala sokáig alacsony volt és a termésátlagok messze elmaradtak a nyugat-európai átlagoktól. Kihasználatlan maradt a föld, mint erőforrás. A rendszerváltást követő időszak nemcsak a magántulajdon újbóli kialakítása miatt fontos, hanem az Európai Uniós tagsággal összefüggésben is. 2014. évtől kezdődően úgy kell kialakítani a jogi szabályozást, hogy megfeleljen hazánk érdekeinek, de ne sérüljenek a közösségi vívmányok sem. Az új földtörvény tervezet kapcsán erre is keresem a választ. Munkám miatt sok szállal kötődöm a mezőgazdasághoz, az élelmiszertermeléshez. A mezőgazdasággal foglalkozók számára létkérdés, hogy rendezett birtokviszonyok között, kiszámítható keretek között folyjon a termesztés. A kiszámíthatóság egyik alapköve a stabil birtokszerkezet, ami biztosítja a termelés alapját. 1 HALÁSZ Péter: A földtulajdon és a mezőgazdasági struktúra átalakítása Agrárgazdasági Kutató Intézet 1990. 23. p. 3
A dolgozat fejezeteit átgondolva az alábbi kérdésekre keresem a választ: Hogyan alakultak földtulajdoni és földhasználati viszonyok a XX. sz.-ban? Hogyan szabályozza a hatályos Tft. a földtulajdon megszerzésének és használatának szabályait? Miért kell ezt a jogszabályt gyakorta módosítani? Hogyan érvényesülnek a termőföld tulajdonszerzés területén az elővásárlás szabályai? Az egyes termőföld használatok (szőlő, erdő területek) tekintetében mi a speciális szabályozás indoka? 4
1. Történelmi áttekintés a termőföld tulajdonjogi szabályozásáról 1. 1. Birtokrendezési politika az államalapítástól a XIX. század végéig A magyar törzsek Kárpát-medencébe való bevonulásától kezdve, a termőföld tulajdonlás és - birtoklás rendszere egészen az 1945-ös földosztásig elviekbenlényegében változatlan volt. Szent István király nyugati mintát alapul véve alakította ki a földesúri-jobbágyi rendszert, királyi birtokokat adományozott főnemeseknek, köznemeseknek és az egyházi előjáróságoknak is. A birtokokon telepedtek le a jobbágyok, akik munkájukért cserében házhelyet és megművelhető földterületet kaptak. A föld felett csak használati ami a föld beépítését és a művelését jelentette - és haszonélvezeti megengedett helyen fát termelhettek ki és állataikat legeltethették - joggal rendelkeztek a jobbágyok. Az úrbér a füstpénz, a tized, a kilenced, a hegyvám, a gyalognap - jelentette a jogok gyakorlásának ellenértékét. II. András rendelkezése: A mely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék. 2 ; majd Nagy Lajos az ősiség törvényével megszünteti a nemesek közötti különbséget: Ugyanazon nemeseknek kérésébe is beleegyeztünk: hogy az országunk határai közt lakó valódi nemesek még az országunk határai közt fekvő herczegi tartományokban levők is, megannyian ugyanazon egy szabadsággal éljenek. 3,így a kialakult szerkezetet tovább erősítik. Később tovább nehezedett a jobbágyok helyzete, az egyetlen joguktól, a szabad költözködés jogától is megfosztották őket az 1514-es parasztfelkelés után. A Mária Terézia 1767-ben kiadott úrbéri pátense jelentősen átalakította és országos szinten egységesítette a jobbágyok terheit, a jobbágytelkek nagyságát, a jobbágy és földesura közötti jogviszonyt. 2 1222. évi XVII. törvénycikk: a szerzett birtokától senki meg ne fosztassék 3 1351. évi XI. törvénycikk: az ország nemesei ugyanazt az egy szabadságot élvezik 5
Közép-Európában a feudalizmus megbomlásával a XIX. század közepén megkezdődött polgárosodás, a jobbágyság felszabadításával párhuzamosan a termőföld-tulajdon középkori szerkezetének lassú átalakulása is. Hazánkban az 1848-as áprilisi törvények közül a IX. törvénycikk az úrbériséget szüntette meg, a XV. törvénycikk eltörölte a 1351. óta érvényben lévő ősiséget. A jobbágyság örökváltság megfizetésével megválthatta a használatában lévő termőföldek tulajdonjogát és egyben mentesült az úrbéri terhek alól is. A földesurak tulajdonjoga és a használatért járó ellenszolgáltatások fennmaradtak, azon területek felett, melyek korábban nem úrbéri jellegűek voltak. A törvénybe iktatott azonnali, kötelező és általános örökváltság Kelet-Közép-Európában előzmények nélküli, egyedülálló jelenség volt. Jelentős lépésként értékelhető, hogy hozzájárult a gazdasági élet fellendüléséhez (hitelezés, zálogjog fejlődéséhez), a nemesek és nem nemesek egyenjogúságához és a szabad földmagántulajdon kialakulásához. A társadalmi egyenlőtlenségeket nem volt képes maradéktalanul felszámolni, számítások szerint a jobbágyok csupán 40%-a szerzett tulajdonjogot a korábbi úrbéri földeken. I. táblázat: A földbirtok megoszlása Magyarországon 1895-ben. Gazdaságok megnevezése Gazdaságok száma Gazdaságok területe Darabszáma % kh % Törpegazdaságok -1 kh 526.949 23,6 6.232.011 0,6 1-5kh 716.769 30,0 923.157 5,2 Kisgazdaságok 5-10 kh 458.535 19,2 3.317.079 9,0 10-20 kh 385.381 16,1 5.396.130 14,6 20-50 kh 205.181 8,6 6.012.080 16,3 50-100 kh 36.032 1,5 2.411.657 6,6 Középgazdaságok 100-200 kh 10.275 0,4 1.403.452 4,8 200-500 kh 6.448 0,3 2.021.432 5,5 500-1.000 3.100 0,1 2.238.905 6,1 kh Nagygazdaságok 1.000 kh 3.768 0,2 11.901.380 32,3 ÖSSZESEN 2.388.482 100,0 38.857.283 100,0 Forrás: A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Bp., 1900. XIV. kötet. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. 1895-ben a gazdaságok több mint a fele, 53, 6%-a maximum 5 kh-on gazdálkodott, de ez az összes földterület csupán 5,8%-án. Az a cél, hogy a felszabadított jobbágyság földhöz jusson ugyan megvalósult, azonban számítások szerint 5 kh megtermelhető termény nem volt elegendő egy család megélhetéséhez, így a társadalmi feszültségek nem oldódtak. 6
Az 1848-as földreformhoz hasonló amely olyan mértékű gyökeres változásokat eredményezett volna - csak az 1945-ös földosztás volt. A föld a piaci forgalomban, mint közönséges áru jelent meg, a korábbi forgalomképtelenség helyébe a szinte korlátlan forgalomképesség lépett. Az addigi közjogias szabályozás magánjogi szabályozássá alakult át. 4 1. 2. A termőföld tulajdonjog szabályozása a XX. század elején Az I. világháború utáni időszakban nemcsak hazánkban, hanem a környező nemzetállamokban is prioritássá vált a társadalmi szerkezet modernizációja, népességen belül többségben lévő parasztság helyzetének javítása és ehhez kapcsolódva a termőföld tulajdonosi szerkezetének átalakítása. Az 1919. évi XVIII. néptörvény a földművelő nép földhöz juttatását tűzi ki célul. Az 500 holdnál nagyobb világi és a 200 holdnál nagyobb egyházi birtokok kártérítés melletti kisajátítása után, a kisajátított földeket 5-20 hold nagyságú egységenként osztották volna fel a föld nélküli családok között. Károlyi-féle reform célja egy életképes paraszti réteg létrehozása volt. Dacára annak, hogy Károlyi a legnagyobb földtulajdonosként saját kál-kápolnai birtokainak szétosztásával kezdte a földosztást 1919. február végén, a földbirtokosok tetszését nem nyerte el és nem is követték. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács kijelentette, hogy Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. A nagybirtok rendszert meg kívánták szüntetni és a földet, annak minden tartozékával együtt, megváltás nélkül elkobozni. 5 Az így rendelkezésre álló földeket egyrészt az árutermelő középbirtokok (200 kat. holdig), családi gazdaságok (5-20 kat. hold) és felülről szervezett szövetkezetek kapták volna meg, azonban a kedvezőtlen bel- és külpolitikai helyzet miatt nagyon vontatottan zajlott. 4 KURUCZ Mihály: A magyar termőföldforgalom szabályozásának mai rendszeréről és megújításának alapjairól Agrár- és Környezetjog 2007. 3. szám 18. p. 5 FÖLDES és tsai.: Földjog Tankönyvkiadó; Bp., 1974. 36. p. 7
1920-ban a Teleki-kormány tett további kísérleteket a birtokviszony egységesebbé tételére, a Nagyatádi Szabó István nevéhez köthető földtörvény (XXXVI. törvénycikk) megalkotásával: 1 Ennek a törvénynek az a célja, hogy a magyar földbirtok megoszlását helyesebbé tegye. Evégből ez a törvény a lehetőséghez képest előmozdítja a földszerzést főleg azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas mívelésére képesek is és hajlandók is, de eddigi viszonyaik között önhibájukon kívül földhöz nem juthattak. Különös újításként értékelhető a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a felnőtt hadiárvák, továbbá a föld nélküli mezőgazdasági munkások, a törpe- vagy kisbirtokosokat külön jogcíme a földhöz juttatásához, ill. az újonnan alapított Vitézi Rend 50, ill. 12 holdas vitézi telkei. Fő törekvés az volt, hogy minél több vidéken élő szegényt földhöz juttassanak, így megerősítve politikai pozíciójukat. 6 Későbbiekben a hitbizományhoz hasonló, kötött kisbirtok rendszert vezetett be 1936-ban a hitbizományi kisbirtokról szóló törvénnyel, mely szerint a családi birtok öröklése kötött rendben történt. 1. 3. A második világháborút követő időszaktól a rendszerváltásig 1. 3. 1. A háború utáni állami szabályozás A második világháborúban hatalmas veszteségeket szenvedett az ország (1938-as nemzeti jövedelem közel ötszöröse, ill. a nemzeti vagyon közel 40%-a pusztult el). A háborút követően azonban minél gyorsabban el kellett kezdeni a helyreállítási munkálatokat, az éhínséget fel kellett számolni, a társadalomban meglévő szociális feszültségeket csökkenteni és nem utolsó sorban a nagybirtokos nemesség gazdasági, politikai erejét megtörni. A birtokviszony rendezése azért is volt égetően fontos, mivel a háború miatt az 1944-es őszi munkák elmaradtak, a nagybirokosok és a bérlők többsége elmenekült, a föld megművelése így csak a nemesi földek szétosztásával válhatott biztosítottá. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a Nemzeti Parasztpárt javaslatára elfogadja a 600/1945-ös Kormányrendeletet, melyet rövid 6 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp. 2001. Osiris 140.-141. p. 8
időn belül az 1945. VI. törvénnyel törvényerőre emelik. 1 A rendelet célja a nagybirtok rendszer megszűnésével valóra váltsa a magyar földmíves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jussát, a földet. 7 Állami földalapot - elkobzott földek, a megváltott földek és az állam által erre a célra elkülönített állami földek - hoztak létre: a) teljes egészében és nagyságra való tekintet nélkül elkobozták a hazaárulók, a nyilas, a nemzeti szocialista és egyéb fasiszta vezetők, a Volksbund-tagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök földbirtokait (taxatíve felsorolva a 1945. évi VI. törvény 4.-6. ), b) 1000 kh feletti birtokokat teljesen, és a c) 100 és 1000 kh közötti birtokok 100 kh-t meghaladó részét. 8 A következő jogcímeken nyugodott az új birtokszerkezet kialakítása: 1) Földbirtok elkobzás címén vették igénybe a hazaárulók és népellenes elemek földbirtokát teljes egészében...az említett cselekmények elkövetőinek tulajdonát képező földbirtokok, a megművelésre szolgáló összes eszközökkel, élő és holt gazdasági felszerelésével és a rajtuk lévő épületekkel, az államra szállnak át. Ugyancsak az államra szállnak át.személyek belsőségei is. Méltányos esetben a lakóház és 600 négyszögölnél nem nagyobb telek, a visszamaradt család számára meghagyható. 9 2) Földbirtok megváltás címén igénybe vették az ezer kat. hold feletti birtokokat teljes egészében, a 100 és 1000 kat. hold közöttieket pedig a 100 kat. holdat meghaladó részükben. A szőlők, gyümölcsösök 20 kat. holdat meghaladó része került igénybevételre. 7 1945. évi VI. törvény: a nagybirtokrendszer megszüntetése és a földmíves nép földhözjuttatása tárgyában kibocsátott kormányrendelet törvényerőre emeléséről Melléklet az 1945. évi VI. törvénycikkhez 1. 8 BUDAY-SÁNTHA Attila: Agrárpolitika vidékpolitika. A magyar agrárgazdaság és az Európai Unió. Budapest-Pécs, Dialóg Campus. 2001. 71. p. 9 1945. évi VI. törvény a nagybirtokrendszer megszüntetése és a földmíves nép földhözjuttatása tárgyában kibocsátott kormányrendelet törvényerőre emeléséről Melléklet az 1945. évi VI. törvénycikkhez 7. 9
3) Mentesítés: A mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozó személyek földbirtokát 200 kat. holdig, az ellenállási mozgalomban részt vett személyekét pedig 300 kat. holdig mentesíteni lehetett. Mentesek voltak továbbá az állami és közbirtokossági legelők. A fentiek alapján létrehozott állami földalapból folyamatosan osztották ki az igényjogosultaknak a birtokegységeket juttatás jogcímen. Igényjogosultság megállapítására és a birtokegység kiszámítására a következő szabályok vonatkoztak: 35. A kiosztásra kerülő földekből kisgazdaságok létesítésére földhözjuttatandók a gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások, - birtokuk kiegészítésére a törpebirtokosok és olyan nagycsaládú kisbirtokosok nős fiugyermekei, akiknek földbirtoka várható örökrészükkel együtt 6 kat. holdnál nem több. 33. Egy igényjogosultnak juttatott föld nem lehet nagyobb olyan birtokegységnél, amelyet egy földmívelő család a maga erejével meg tud művelni... 34. Egy igényjogosultnak juttatott szántóföld és rét együttvéve 15 kat. holdat, kert és szőlő együttvéve 3 kat. holdat nem haladhat meg. Az eredeti elképzelés szerint a földbirtokokért a korábbi tulajdonosoknak kárpótlás járt volna, azonban a politikai viszonyok később megváltoztak és a 1946. évi IX. és a 1947.évi V. törvény felfüggesztette a megváltással kapcsolatos kártérítési igények érvényesítését, így a beígért kártérítés elmaradt. 10 A földhöz jutottaknak megváltást kellett fizetniük a területekért, a föld nélküli gazdasági cseléd és a mezőgazdasági munkás 3 év türelmi idővel 20 év alatt egyenlő részletekben, míg a földhöz jutatott törpebirtokos vagy kisbirtokos a birtokba helyezés alkalmával a föld megváltási árának 10%-át, a hátralékot 10 évig egyenlő részletekben kellett kifizetnie. Az új földtulajdonosoknak művelési kötelezettségük is volt, így ha 2 évig nem művelték meg a földet, elvették tőlük, más igényjogosult kaphatta meg. 10 IZSÁK Lajos: Rendszerváltástól rendszerváltásig Kulturtrade Kiadó 1998. 22. p. 10
Kötöttségként jelentkezett az elidegenítési tilalom, amely 10 éven belül csak külön engedéllyel volt lehetséges. A földreform végrehajtását a II. táblázat szemlélteti, amely jogszabály alapján, saját feldolgozás. II. táblázat A földreform lebonyolítását végző szervezetek és funkcióik Tagok Feladat Községi Földigénylő Bizottság földigénylőkből állították össze 5-30 főben maximálták a létszámukat igényjogosultságot bírálták el, összeírták az igénybe veendő földeket és javaslatot tettek az igénybevétel formájáról Megyei Földbirtokrendező Tanács 7 tagú - 3 tag (mérnök, bíró, gazdasági szakember) - két-két tagját pedig a mezőgazdasági munkások szervezete, ill. a helyi koalíciós Országos Földbirtokrendező Tanács 9 tagja közé a politikai pártok képviselőin kívül földigénylők is bekerültek pártok delegálták döntés joga illette meg Az ingatlanok elkobzásának, illetve megváltásának keresztülvitele. A Községi Földigénylő Bizottságok javaslata alapján dönt a földbirtokok mikénti felosztásáról, a földbirtokokat az igényjogosultak tulajdonába, illetve birtokába adja. A földreform 1947-re lezárult, a nagybirtokrendszert felszámolták. Kialakult a paraszti magántulajdonon alapuló egyéni gazdálkodási forma a mezőgazdaságban, míg az iparban elkezdődött az államosítás. Ezzel párhuzamosan kezdetét vették a parasztság elleni támadások, majd következett a tulajdonjog korlátozása. Az állami és szövetkezeti földtulajdon mellett jelen volt a kötöttségektől mentes, megtartott magántulajdon és a korlátozott magántulajdon. Meg kell jegyezni, hogy a reform utáni években a kistermelők nehéz körülmények között gazdálkodtak, folyamatos volt a tőke- és eszközhiány, valamint állandósult a beszolgáltatási rendszer. Az akkori mezőgazdasági szövetkezetek elsősorban a korábbi nagybirtokok állami kézben maradt részén jöttek létre. 11
1. 3. 2. Kollektivizálás- szocialista földreform Az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően a jogalkotás - szovjet mintára - az állami pozíciót kezdi megerősíteni a földtulajdonlás esetében is. A 9000/1948 (VIII. 29.), valamint a 13.100/1948 (XII. 22.) Kormányrendeletek az államnak elővásárlási jogot biztosítottak a mezőgazdasági ingatlanok adásvételéhez, ezáltal az 1950-es évekre a korábban kialakított földhasználati viszonyok jelentősen módosultak. 1951-1958 közötti időszakban a politikai agresszió, esetenkénti fizikai és lelki erőszak által kényszeríttette a földtulajdonosokat, hogy lépjenek be a termelőszövetkezetekbe és földjeiket önként adják közös használatba. A jogalkotó az 1957. évi 65. tvr. a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról (dec. 28.) megalkotásával kívánta vonzóbbá tenni a szövetkezetbe való belépést. A szövetkezeti tulajdon mellett korlátozottan az ország megművelhető földterületének csupán 4-6%-a - megmaradt a föld magántulajdona, melyet a 1957. évi 9 tvr. (február 3.) a magánszemélyek által megszerezhető és mező- és erdőgazdasági földterületek felső határának megállapításáról rendezett: a közös háztartásban élő családtagok tulajdonában és használatában lévő fölterület nagysága úgy került korlátozásra, hogy a mezőgazdasági tevékenységgel a család hivatásszerűen foglalkozik-e vagy sem. Későbbiek folyamán az Elnöki Tanács több törvényerejű rendelettel szabályozta a földtulajdoni viszonyokat: 1957. évi 10. tvr. a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyainak rendezéséről (febr. 3.) 1957. évi 52. tvr. a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyainak rendezéséről szóló 1957. évi 10. tvr. kiegészítéséről (szept. 3.) A kollektivizálás 1961-62-re befejeződött, a kialakult viszonyokat a 1961. évi VI. törvény a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről rögzítette és a következőkben fogalmazta meg a törvény célját: Népgazdaságunk tervszerű fejlődése a mezőgazdasági termeléssel szemben egyre fokozódó igényeket támaszt. A 12
növekvő igényeket - a terméshozamok állandó emelése mellett - csak akkor lehet kielégíteni, ha minden mezőgazdaságilag használható terület a mezőgazdasági termelés célját szolgálja, ha e földek termőképessége az ésszerű gazdálkodással fokozódik és ha a mezőgazdaságilag hasznosított földek területe a lehetőséghez képest növekedik. A törvény értelmében a földhasználók kötelesek rendeltetésszerű mezőgazdasági termelést folytatni, 11 a talaj termőképességét fenntartani és növelni, korszerű agrotechnikai eljárásokat alkalmazni, amelyet az állam adó- és más kedvezményekkel támogatott. 1962. után elkezdődik a hazai agrárpolitika fokozatos elszakadása a szovjet agrármodelltől. Sajátos jellemzőkkel modernizálják a mezőgazdaságot kiemelendő a vegyes tulajdon, kistermelés elismerése és támogatása, kooperációs és integrációs kapcsolatok, nyitás nyugat felé, termelési rendszerek bevezetése és általánossá válása, melléküzemágak támogató fejlesztése -, amely a ráépülő élelmiszeriparral együtt igen gyorsan fejlődött. 12 1967. évi III. és IV. törvény 1960-as évek második felére már észrevehetően szükségessé vált az addig működtetett rendszer reformja, mivel a mezőgazdaság termelés fejlődési üteme elmaradt a várakozásoktól, a képzett szakemberek hiánya komoly gondokat okozott és a technikai ellátottság még mindig alacsony szintű volt. A nemzetgazdasági ágak közül elsőként a mezőgazdaságban kezdődött meg az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése, 1966-tól megszűnt a tervkötelezettség. Az 1967. III. törvény a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről a szövetkezetek szervezetének, működésének és gazdálkodásának szabályait részletezte a 1..a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése, a termelőszövetkezeti tagok anyagi és kulturális igényeinek, valamint a népgazdaság szükségleteinek kielégítése érdekében. elősegítik a termelőszövetkezetek szervezettségének fokozását, demokratikus vezetésének és vállalatszerűen folytatott gazdálkodásának folyamatos fejlesztését és társadalmi feladatainak teljesítését. Meghatározta a termelőszövetkezet fogalmát 3...a tagok önkéntes személyi és vagyoni 11 1961. évi VI. törvény a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről 4 12 SZABÓ Gyula: Föld- és területrendezés 2.: Agrárvilági fordulatok, magyar reformok 10. p. www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/.../0027_ftr2/0027_ftr2.docx 13
társulása útján létrehozott szocialista mezőgazdasági nagyüzem ; kimondta, hogy a termelőszövetkezet jogi személy; rendezte a tagsággal összefüggő jogviszonyokat (létrejötte, megszűnése, jogok és kötelezettségek); megfogalmazta a szövetkezeti társulások kialakításának szempontjait; és törvényes keretek közé helyezte a háztáji gazdálkodást. Az 1967. IV. törvény a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről rendelkezett: A földtulajdon és földhasználat egységének megteremtése és fokozatosan a termelőszövetkezeti földtulajdon létrehozása a szocialista mezőgazdaság továbbfejlesztésének, különösen a termelőszövetkezetek gazdasági önállósága megszilárdításának fontos előfeltétele. Ez alapot nyújt a személyi földtulajdon és földhasználat, valamint a zártkerti földek, továbbá a nagyüzemileg nem hasznosítható földek tulajdonának és használatának olyan rendezésére is, amely egységes elvek alapján biztosítja a közérdek és az egyéni érdek összhangját. 13 Meghatározta a termelőszövetkezeti földtulajdont, annak tartalmát (földhasználati jog átengedése, elidegenítés, a tulajdonjog védelme); a személyi földtulajdont és használatot; és a zártkerti földek tulajdonszerzését és használatát. A törvény hatályba lépését követően az ingatlanokat három csoportba lehetett sorolni: 1. külterületi ingatlanok, 2. zártkerti ingatlanok, 3. belterületi ingatlanok 1976. évi 33 tvr. a tartós földhasználatról (december 30.) rendelkezései szerint az állami és a szövetkezeti földtulajdon nem kerülhetett a magánszemélyek és jogi személyek tulajdonába, csak tartós használatukba. A földhasználati jogot az ingatlannyilvántartásba be kellett vezetni. 1. 4. Átmenet a piacgazdaság irányába Az 1980-as évek elejétől Magyarországon megkezdődött a politikai enyhülés. 1987. évi I. törvény a földről; célja, hogy erősödjenek a földre vonatkozó gazdasági-társadalmi viszonyok szocialista vonásai, érvényesüljön az állami és a 13 1967. évi IV. törvény a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről preambuluma 14
szövetkezeti földtulajdon azonos szocialista jellege, valamint a szövetkezeti földtulajdon és földhasználat egysége, növekedjék a földtulajdonosok és földhasználók termelési biztonsága, gazdasági önállósága, és váljék egyszerűbbé a földdel kapcsolatos hatósági tevékenység, továbbá annak érdekében, hogy fokozódjék a termőföld védelme, hasznosítása és termékenységének megóvása. 14 Az ingatlan az állam, a szövetkezet, más jogi személy vagy magánszemély tulajdonában állhatott, a tulajdonjoggal felhagyni nem lehetett, a földet rendeltetésének megfelelően kellett használni vagy hasznosításáról gondoskodni. A tulajdonos a) jogosult volt az ingatlant használni és annak hasznait szedni, viseli az ingatlannal járó terheket és az ingatlanban keletkezett olyan kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni, b) jogosult volt az ingatlan birtoklására és a birtokvédelemre, c) az ingatlan birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedhette, az ingatlant biztosítékul adhatta, vagy más módon megterhelhette, továbbá a tulajdonjogot másra átruházhatta. Tulajdonszerzési módok: 1 megváltás esetén a föld a törvény erejénél fogva a mezőgazdasági szövetkezet tulajdonába került. Az ellenérték mértékéről másik jogszabály rendelkezett. 2 felajánlás: magánszemély tulajdonában álló ingatlant ingyenesen vagy térítés ellenében az államnak vagy a szövetkezetnek lehetett felajánlani. 3 külföldiek földszerzésére külön szabályok vonatkoztak (adásvétel, csere vagy ajándékozás útján a Pénzügyminisztérium külön engedélyével). 4 A jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemély ingatlantulajdona - kérelemre - arra a belföldi magánszemélyre szállt át, aki azt a törvényes öröklésre vonatkozó szabályok szerint a tulajdonos halála esetén örökölte. Rendezi a földhasználat formáit: 14 1987. évi I. törvény a földről preambuluma 15
1. mezőgazdasági szövetkezeti közös használatban volt a tulajdonában levő ingatlan, a földbeviteli kötelezettség alapján közös használatba került föld, valamint az állam által a szövetkezet ingyenes, határidő nélküli használatába adott föld; 2. illetményföld mérete legfeljebb 6.000 m 2 lehetett; 3. háztáji föld a mezőgazdasági szövetkezeti tagoknak ingyenes földhasználatot jelentett; 4. földhaszonbérletre a Ptk. rendelkezései voltak irányadóak. Rendelkezett egyes közérdekű használati jogokról: kisajátítás, telki szolgalom okozta károk esetén kártalanításra volt jogosult a föld tulajdonosa. Ez a törvény előrevetítette a piaci viszonyok kialakításának lehetőségét a mezőgazdaságban, az 1994. évi LV. törvény hatályba lépéséig többszöri módosítással hatályban maradt. Terminológiájában nem követte a korábbi földtulajdont szabályzó törvényeket és fontos megemlíteni, hogy mindenki számára lehetővé tette a földtulajdon megszerzését, nem különböztetett meg személyi és magántulajdont. 1. 5. A földtulajdon jogi szabályozása a rendszerváltozás időszakában A rendszerváltás gazdaságpolitikájának fő célja az állami tulajdon részarányának tudatos visszaszorítása volt, aminek eszköze a tulajdon reformja és a privatizáció. A piacgazdaságra való áttérés feltétele az új tulajdonosi struktúra, amelyet a belföldi és külföldi tőkebefektetések számottevő növekedésével érhetünk el. A magyar mezőgazdaságban a rendszerváltás után részben a kárpótlási törvények, részben a szövetkezeti és átmeneti törvény előírásainak hatására a tulajdonszerkezetében igen jelentős változások mentek végbe. 15 Véleményem szerint az átmeneti időszak legjelentősebb jogszabályai ezek voltak: 1 1989. évi XX. törvény a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról 15 IVICZ Mihály: A magyar mezőgazdaság XX. századi helyzetének elemzése különös tekintettel a kisbirtokra Doktori értekezés Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2004. 98. p. 16
2 I. kárpótlási törvény- 1991. évi XXV. törvény a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról. 3 II. kárpótlási törvény- 1992. évi XXIV. törvény a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról. 4 III. kárpótlási törvény- 1992. évi XXXII. az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról (ez nem a mezőgazdasági kárpótlásról szólt). 5 IV. kárpótlási törvény 1992. évi IL. a kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről. 6 1993. évi II. törvény a földrendező és földkiadó bizottságokról. 7 1992. évi I. törvény a szövetkezetekről. 8 1992. évi II. törvény a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba léptetéséről és az átmeneti rendelkezésekről. 9 az új szövetkezetekről szól a 2000. évi CXLI. törvény. Az I. kárpótlási törvény az állampolgároknak igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlását rendelte el. Részleges kárpótlás (kárpótlás) járt az 1949. június 2-át követően elfogadott és hatályba léptetett jogszabályok - 2. melléklet taxatíve felsorolja - végrehajtása során állami tulajdonba került ingatlanok után. A törvény eljárásjogi részt is tartalmazott, meghatározta a kár értékét átalányértékben, és a meghatározott összesített kárnak degresszív módon egyre csökkenő mértékben kifejezett összegét lehetett igényelni. A kisebb sérelmek így viszonylag nagyobb, míg súlyosabb sérelmek viszonylag kisebb kárpótlás kaptak, melynek felső határa tulajdoni tárgyanként 5 millió Ft volt. A kárpótlás összegéről kárpótlási jegyet állítottak ki, amely bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő értékpapír. A kárpótlásra jogosult az őt megillető kárpótlási jegyeket az állam tulajdonában álló, illetőleg az önkormányzat tulajdonába ingyenesen kerülő lakás értékesítése során fizetőeszközként névértékben felhasználhatta, adásvétel tárgya lehetett, tőzsdére 17
bevezették, egyes boltokban vásárlóeszközként felhasználható volt, privatizációs hitel igénylésekor saját erőként beszámításra került. II. kárpótlási törvényt a I. kárpótlás törvény 1 (3)-ben foglaltaknak megfelelően kellett megalkotni, ebből kifolyólag a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról rendelkezett. A III. kárpótlási törvény az életüktől és a szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlását rendezte. Az 1939. március 11. és 1989. október 23. közötti időszakban politikai okok miatt ért hátrány kiküszöbölésére alkotta meg az Országgyűlés. Kárpótlásra jogosult volt a hátrányt elszenvedő vagy hozzátartozója. IV. kárpótlási törvény a kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről rendelkezik. Az I. kárpótlási törvény a termőföld tulajdonának elvonásával sérelmet szenvedettek kárpótlási jegy ellenében termőföld tulajdon megszerzését biztosította, ugyanakkor a IV. kárpótlási törvény pedig, a II. és III. kárpótlási törvény során kárpótlási jegyben részesültek számára tette lehetővé kárpótlási jegy ellenében termőföldtulajdon megszerzést, ha ezt az igényüket meghatározott időn belül bejelentették. Az 1992. évi II. törvény a termőföldre vonatkozó sajátos szabályok között szabályozta a földhasználók részére a tulajdonszerzés lehetőségét, így vételi jog illette meg szövetkezeti szakcsoport tagját, aki legalább 5 éve használta a földet vagy élt haszonbérleti jogával. 16 A kárpótlás során nem alakítottak ki olyan garanciális elemeket, melyek a kárpótoltakat védték volna az esetleges spekulánsokkal szemben. Így alakulhatott ki az az állapot, hogy a kárpótlás során a föld magántulajdon jelentős részben spekulánsokhoz került. Említést érdemel az a körülmény is, hogy a korábbi földtulajdonosok, vagy azok leszármazottjai már nem kötődtek a mezőgazdasághoz, 16 VASS János: Termőföld magántulajdon és földhasználat In: Magyar Jog 1993. évi 674.-677. p. 18
szaktudásuk sem volt és nem is akartak földműveléssel foglalkozni. A törvény ugyanis nem tartalmazott rendelkezéseket arra vonatkozólag, hogy termőföldtulajdont és használati jogot csak olyan magánszemély szerezhet, aki megfelelő szakképesítéssel rendelkezik, vagy más módon kötőtik a mezőgazdasághoz. 19