EREDMÉNYEK III. KITEKINTÉS (A RÉGÉSZETI KONTEXTUSRA ÉS AZ ÁLDOZÓ KUTAK KULTUSZÁRA) Az egyes esetek leírása és elemzése közben, de a publikált esetek gyűjtésénél is folyamatosan tapasztaltuk, hogy a rituális gödrök kiválasztása, azonosítása, majd funkcionális értékelése egyértelműen az ún. régészeti kontextus függvénye. A régészeti kontextusnak van passzív és aktív része. A passzív részt maga a régészeti lelőhely jelenti, annak minden régészeti tárgyával, adatával, jelenségeivel együtt, hozzátéve a feltárás lehetőségeit meghatározó külső tényezőket is (ökológiai viszonyok, föld sajátosságai, időjárás). Az aktív rész maga a feltáró csapat, élükön a régésszel. Végső soron a legfontosabb tényező, hogy mit gondol a régész és milyen irányvonal mentén vezeti a feltárást. Az utóbbinál már vannak az adott régészeti kontextuson túlmutató tényezők is (más példák ismerete egyéni tapasztalatból és szakirodalomból). A rituális jelenségek értelmezésénél a régészeti feltárásokon különösen fontos, hogy a lelőhely passzív lehetőségeivel hogyan él a régész. Az írott forrásokon vagy közvetlen megfigyeléseken is alapuló vallástörténeti esetek csak távoli viszonyítási példák lehetnek az ősrégészeti rituális jelenségek értelmezéséhez. Ezt a nagy távolságot az ősrégész tudja csökkenteni úgy, hogy egy jól kiválasztott lelőhelyen igyekszik folyamatosan odáig tágítani az ahhoz kapcsolható régészeti kontextust, hogy áttételesen olyan kérdésekhez is hozzá tud szólni, amellyel az írott forrásokkal dolgozó történész bizonyossági szintjének a közelébe ér. Az ősrégészetben a vallástörténeti jelenségek kutatása az ún. kiemelt témák mentén halad előre. A rituális gödrök gyűjtése során több ilyen témát érintettünk (bikakultusz, arcos edények kultusza, körárkok és középítmények szerepe, építési áldozat stb.). Úgy gondoljuk, hogy az általunk vizsgált esetek között a Polgár Csőszhalom-dűlő késő neolit telepen feltárt két áldozó kút, kiegészülve a tőle alig 3 km-re lévő középső neolit telep kettős kútjának a jelenségével, vannak olyan jelentősek, hogy ezek alapján a jövőben az áldozó kutak kultusza is felkerülhet a Kárpát-medencében az ősrégészeti kutatás kiemelt vallástörténeti témái közé. EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR TÖRTÉNELEMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA RÉGÉSZETI PROGRAM DOKTORI (PHD) DISSZERTÁCIÓ Hajdú Zsigmond RITUÁLIS GÖDRÖK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A KR. E. 6000 3500 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN VALLÁSTÖRTÉNETI JELENSÉGEK RÉGÉSZETI MEGKÖZELÍTÉSÉNEK ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI LEHETŐSÉGEI Tézisek Budapest, 2007
eltérések mutatkoznak az egyes értelmezésekben, hogy azok közös nevezőre hozását lehetetlennek tartjuk. A másodlagos és harmadlagos bizonyossági fokba tett gödröknél pedig eleve reménytelen rákérdezni kontroll hiányában arra, ami már máshol eldőlt. A második kérdésre feltételes igen a válaszunk. A feltétel abban áll, hogy az első bizonyossági fokba tartozó gödröknél is a funkcionális döntéshez el kell fogadnunk a régészeti kontextus által szolgáltatott sajátos tényt, hogy nem lehet biztosan tudni, hogy egy adott esetben az adathiányt tevékenységhiányt (a feltételezett rituális folyamaton belül) vagy csak az emlékek hiányát (tafonómia) jelenti-e. Ha elfogadjuk ezt a kikerülhetetlen paradoxon helyzetet, akkor a legtöbb esetben el lehet dönteni a rituális gödör funkcióját. A 21 első bizonyossági fokba tartozó gödörnél meghoztuk a döntést. Hatot áldozó gödörnek, tízet rituális szemetes gödörnek nyilvánítottunk. Négynél nem tudtuk eldönteni, egynél (üres téren lévő cölöplyukakat magába foglaló sekély, lelet nélküli gödör) pedig az egyéb kategóriát fogadtuk el. Az elemzések során tapasztaltuk, hogy a két körülírt funkcionális kategória (az áldozó gödör és rituális szemetes gödör) is tartalmaznak belső ellentmondást, amely különösen akkor okozhat félreértést, amikor az ismeretlen rituális folyamatok felől kérdezünk rá a funkcióra. A homéroszi leírásban sem lehet biztosan eldöntetni, hogy az állat vérét befogadó gödör vagy a testét elégető, felszínen lévő oltár képezte-e az áldozati főcselekményt. A magyarországi ősrégészetben Makkay János által elterjesztett Colpe-féle definíció második pontja, az ugyanannál a gödörnél történő ismétlődő szertartás bizonyíthatósága rendkívül nehéz feladat a Kárpát-medence ökológiai viszonyai közepette. A betöltés rétegeltségének időbeliségét nagyon nehéz meghatározni. Így a biztosabbnak tűnő áldozó gödör kifejezés is hordoz mind funkcionális, mind régészeti oldaláról ellentmondást magában. A körülményesebbnek látszó rituális szemetes gödör kifejezés a genetikus eredetében hordoz magában ellentmondást. Az egyik fogalmi elődjének gondolt favissa ugyanis templom vagy szentély közelében lévő, föld alá leásott megőrző helyet jelent a rituális tárgyak, áldozati ajándékok, kellékek számára. Ez a kifejezés nem jelenti egyértelműen a végleges eltemetést. Az általunk használt kifejezésnek jelentésben inkább a német szaknyelvben használt sakraler Abfallsgrube kifejezés felel meg leginkább.
Szinte ugyanez a helyzet fordul elő Endrődön, ahol Makkay János az egyik korai neolit telep feltárt részén 8 áldozó gödröt azonosított. Réteges betöltésük (többsége lelet nélküli), hosszú, keskeny árokformájuk szignifikánsan elkülönítette azokat a telep többi objektumaitól. Feltűnő a hasonlóság (gödörforma, réteges betöltés, telepen való elhelyezkedésük) az időbeli és térbeli igen jelentős távolság ellenére a szlovákiai lelőhelyen találtakkal. Érdekesek még számunkra a szentélyek közeléből közölt áldozó gödrök (Parţa és Tărtăria), amelyekben az összetört idolok, edények, díszített, összeégett tapasztásdarabok alapján tökéletesen megfelelnek az általunk rituális szemetes gödörnek nevezett kategóriának. Különlegesnek számítanak még a középső rézkor idejéből való füzesabonyi és szarvasi áldozó gödrök, amelyek egy többszörös körárokból és paliszádsorból álló építmény rendszer által körülzárt kultuszhely közepén találhatóak. Különleges helyzetük, hatalmas méretük egyértelműen kiemeli őket a korábbi időkből gyűjtött rituális gödrök közül. Leírásuk alapján a szarvasinál a mi szempontjaink szerint is áldozó gödör lehetett az ismertetett objektum. A füzesabonyinál viszont inkább a rituális szemetes gödör funkciót tartjuk valószínűnek, mert a hatalmas gödörtestet rétegeletlen, egynemű, jól átégett paticstömeggel töltötték fel. (Igaz, az alján a víz közelében van egy teljes kecskeváz és a közelében 16 egészbe letett edényből álló áldozati szándékhoz köthető leletegyüttes.) EREDMÉNYEK II. VÁLASZ A TÉMA KÉRDÉSEIRE Az első kérdésre egyértelműen nem a válaszunk. A rituális gödröket kiemelve az egyes régészeti kontextusból lehetetlen és értelmetlen dolog statisztikai alapon lényegi kérdésekre vonatkozóan összehasonlítani. A rituális gödröket ugyanis, mint láttuk a Polgár környéki lelőhelyekről kiválasztottak leírásánál és elemzésénél (különösen Polgár Csőszhalom-dűlő késő neolit telepen két kútaknába letett leletegyüttesnél) a mögöttük lévő régészeti kontextus egyedivé teszi szinte mindegyiket külön-külön. Ezek az egyedi esetek méretük, körülményeik, adottságaik különbözősége miatt összemérhetetlenek. Még az első bizonyossági fokba sorolt gödröknél is olyan szintű A TÉMAVÁLASZTÁS KERETEI Az értekezés kiindulópontjául Polgár Csőszhalom-dűlő késő neolit telepének feltárása során a 174., 272. obj. sz. gödöregyüttesben megtalált, kútaknába helyezett, 94 edényből álló különleges leletegyüttes szolgált. A témaválasztás kereteit ennek a rituális jelenségnek a telepen belül és kívül lévő lehetséges vonatkozásainak vizsgálati lehetőségei adták. A jelenség szakrális vonásai a vallástörténeti szempontok elméleti és gyakorlati alkalmazását követelték meg a régészeti vizsgálati módszerek keretei között. A régészeti jelenségek összehasonlításának határait igyekeztünk addig tágítani időben és térben, ameddig az nem ütközik olyan módszertani akadályokba, amelyek eleve értelmetlenné tennék. Fontos szempont volt még a téma gyakorlati lehetőségeinek mérlegelése és az összegyűjtött adatok osztályozása aszerint, hogy mennyire mérhetőek össze. Így jelöltük ki a dolgozat idő és térbeli kereteit (Kárpát-medence, Kr. e. 6000 3500). KUTATÁSI FELADAT Feladatul azt tűztük ki, hogy a Polgár környéki lelőhelyeken az elmúlt évtizedekben feltárt, a hétköznapitól eltérő rendeltetésű, különleges funkciójú gödrökből válasszuk ki azokat, amelyek valamilyen rituális szándékkal kapcsolatba hozhatók. Ezután pedig a publikált, kultusszal kapcsolatos gödröket gyűjtsük össze a Kárpátmedence területeiről a Körös Starčevo-kultúra kezdetétől a bádeni kultúra kezdetéig. Azután az összegyűjtött gödröket próbáljuk meg statisztikai módszerrel összehasonlítani és előre feltett kérdések mentén vizsgálni. MÓDSZER Tekintettel arra, hogy a rituális gödrök mint régészeti jelenségek a korabeli szakrális gondolkodáshoz köthetők, elengedhetetlenül szükségesnek láttuk, hogy mind a régészet, mind a vallástörténeti vizsgálat elméleti és módszertani sajátosságait előre felmérjük.
Ezért röviden áttekintettük a vallástörténet mai állapotát és forrásait. Kiemeltük azokat a tudományágakat (klasszikus vallástörténet, kulturális antropológia, szociológia, pszichológia stb.), amelyek közvetve vagy közvetlenül példákat szolgáltatnak a rituális folyamatok elemzéséhez. Ismertettünk néhány olyan fogalmat és fogalomrendszert (numinózus, mágia, fétis, sámán, szent és profán stb.), amelyek valamilyen szinten jelen vannak az ősrégészeti gondolkodásban is. Ehhez felvázoltunk olyan (három külföldi és két magyar) kutatói magatartásformákat, amelyek a fenti témára vonatkozóan példaadóak és meghatározóak a mai ősrégészeti tudományos kutatásban. Széleskörű áttekintésünkben kiemeltünk néhány olyan vonást, amit kutatási feladatunk megoldásában megkerülhetetlennek és követendőnek gondolunk. Az egyik ilyen az ún. megértő tudomány eszméje szerinti gondolkodás, amely egyszerre figyel a tudományos kutatásokban a célként kitűzött feladatra és az ahhoz szükséges módszer sajátosságaira. Eredményeit is e két szempont függvényében kezeli. A másik általunk kiemelt fontos tudományelméleti követelmény a kitűzött feladatokhoz használt kulcsfogalmak meghatározásának (definíció) fontossága. Különösen olyan témánál elengedhetetlen ez, ahol egy valamikori gondolkodásra kérdezünk rá a tárgyi emlékek alapján (régészeti fordított hermeneutikai helyzet). A fent említett szempontok szerint témakijelölésünket a címben foglalt fogalmak egyenkénti különírásával és definiálásával kezdtük. Folyamatosan szem előtt tartottuk, hogy az adott fogalom a leendő kutatási feladat elvégzésében milyen problémát jelent. Ez különösen a Kr. e. 6000 3500 közötti 2500 év történeti vonatkozásánál csúcsosodott ki. Itt ugyanis a rituális gödrök összehasonlíthatásának elengedhetetlen feltételének tekintettük a fenti időszak valamilyen szintű gondolati (hitvilágbeli) folytonosságának meglétét. Ehhez szükséges volt az érintett időszak történeti képének felvázolására. Ebben azokat az elemeket emeltük ki, amelyek erősítik vagy gyengítik az összehasonlítás szellemi hátterét. A felvázolt kép fenti elemeinek mérlegelése után a gondolati folytonosság mellett szóló érveket erősebbnek éreztük. Ezért ezen a területen nem találtunk áthidalhatatlan akadályt az összehasonlításra. A gyűjtés gyakorlati lehetőségit mérlegelve viszont olyan módszertani akadályokat érzékeltünk, amelyek alapján a vizsgált adatokat bizonyossági fokok alapján különböző osztályokra kellett bontani. beletettek egy őstulokszarvat. Itt a második kiásás és annak betöltése egyértelműen rituális szándékkal történt. S mivel a betöltés az egynemű szürke agyagon, valamint a kerámiatöredékeken kívül nem tartalmaz semmi olyan jelenséget, ami egy felszíni szertartás maradványainak a tudatos eltüntetésére utal, ezért az ivóvízhez kapcsolódó kút kultuszával kapcsolatosnak gondoljuk a rituális szándékot. Lényegét tekintve ez a kettős kút tökéletes formai talán lényegi párhuzama a Polgár Csőszhalom-dűlő késő neolit telepen feltárt két kútaknának. (Mindkét esetben egy már feltöltött korábbi kút testébe ásták bele a négyszögletes kútaknát.) Ezenkívül voltak még klasszikus áldozó gödrök, amelyekben ép edényekben valamilyen italáldozatot mutattak be a khthonikus Természetfeletti Erőknek. Ezek közül kiemelkedik Polgár Kengyel-köz lelőhelyen egy középső rézkori (bodrogkeresztúri kultúra) időszakból való áldozó gödör, amelynek betöltésébe lépcsőzetes formában 14 tejesköcsög formájú edénybe tették le az italáldozatot. A publikációkból kigyűjtött rituális gödrök esetében, amelyek nálunk a második és harmadik bizonyossági fok kategóriájába estek, nem dönthettük el az általunk felállított kategóriák szerint, hogy áldozó gödör-e vagy rituális szemetes gödör, mert azt a közlők már eldöntötték. Minden alkalommal az áldozó gödör kifejezés valamilyen formáját (bothros, Opfergrube, sacrificial pit) használják. Így határozták meg és ennek megfelelően közlik. Felülbírálni az eredeti adatok újraértékelése nélkül nincs lehetőségünk. Más szempontból érdekes tendenciák mutatkoztak meg ezen gyűjtés közben is, amelyek a rituális jelenségek régészeti eszközökkel történő vizsgálatára és az őstörténeti kutatás állapotára (kutatók habitusára) egyaránt jellemző képet mutat. Az összegyűjtött 40 rituális gödörből 4 egy szlovákiai lelőhelyen (Branč) feltárt korai rézkori teleprészhez köthető. Itt 3 házalap és más telepgödrök mellett 14 hasonló formájú (keskeny, mély árokforma), réteges betöltésű különleges gödröt azonosítottak a feltárók. Ezek a feltűnően hasonló formájú és betöltésű (réteges betöltésűek, néhány tartalmazott különleges leletet is, pl. őstuloktrófea, női idol) gödrök, amelyek nagy többsége a házak közelében helyezkedett el, a feltáróktól áldozó gödör megnevezést kapott. Nem közöl részletes elemzést, illetve indoklást a döntésükről a szerzőpáros, de az alapos közlés és leírás közel hozza hozzánk azt a régészeti kontextust, ami lehetővé tette ezen gödrök áldozó gödörré minősítését.
kútaknába letett áldozat lehetett. (Eszerint áldozó gödörnek kellene funkcionálisan minősítenünk). A betöltésben lévő nagymennyiségű paticsdarab, az edénylerakat összetétele és a szándékos törés többféle voltára utaló nyomok alapján viszont inkább egy felszínen valahol lezajlott nagyszabású szertartás emlékeinek a megkülönböztetett szándékú eltemetésére is gondolhatunk. Ezek a vonások a rituális szemetes gödör funkciót valószínűsítik. Más Polgár környéki lelőhelyekről jóval egyszerűbb és kevesebb régészeti adat mellett sikerült még 12 rituális gödröt azonosítanunk. Ezek különböző típusokat alkottak. Pl. Polgár Ferencihát, az AVK késői időszakába tartozó telep feltárt részén azonosítottunk 5 olyan gödröt, amelyekbe nagyméretű tároló edények valószínűleg szándékosan összetört darabjait temették el. Ebből három esetben a kitört edényrészek arcos ábrázolás jeleit mutatták. Két esetben pedig a gödröt szándékosan kiégették, majd az aljára tiszta sárga agyagot terítettek le. Ezeket a rituális gödröket tehát az arcos edények kultuszához kapcsolódó szertartás részeként ásták ki és temették be. Az általunk használt kategóriák alapján a feltételezett rituális szertartásból kiindulva mind az öt gödröt rituális szemetes gödörnek minősítettük. A másik érdekes típus Polgár Kenderföld, Elkerülő lelőhelyen feltárt három kút, amelyeknek a betöltése korabeli szimbolikus tevékenység jegyeit mutatta. A betöltés aljában összetört nagyméretű tároló edény (edények?) darabjai kerültek elő. Felette hamus vagy más betöltési rétegek után újabb összetört edénydarabokból álló betöltési rész vagy állatcsont lerakat (köztük egy őstulok trófea) helyezkedett el. Végül az újabb fedő rétegek (benne nem kevés paticcsal) töltötték fel a kutakat. Itt úgy ítéltük meg, hogy az ivóvíznyerésre kiásott kutak testét másodlagosan használták fel rituális célra. A telepen valamilyen nagyszabású tisztító, megújító (égetéses) szertartás keretében feleslegessé vált romokat, tárgyakat megkülönböztetett szándékkal temettek el. (Minden adatot és tényt mérlegelve rituális szemetes gödörnek minősítettük azokat, annak ellenére, hogy az egyikben tudatosan elhelyezett őstulok trófea a kutakhoz köthető kultuszok lehetőségét is felveti.) Áldozó gödörnek minősítettük viszont Polgár Piócási-dűlő lelőhelyen a legkorábbi AVK teleprészen feltárt kettős kutat. A korábban használt kút feltöltésébe beleástak egy keskeny kerek újabb aknát a vízig, és gyorsan egyszerre visszatöltötték azt. A betöltésbe szándékosan Az első bizonyossági fokba csak azokat a gödröket vehettük fel, ahol lehetőségünk volt személyesen az ásatási dokumentumokat, a leleteket megtekinteni (vagy a feltáráson és a feldolgozó munkában valamilyen szinten részt vettünk). A második és harmadik bizonyossági fokba azokat az eseteket soroltuk, amikor megbízható publikációkból gyűjtöttünk ki rituális gödröket, de nincs lehetőségünk az autopsziára. Az első, második és harmadik bizonyossági fokba tartozó jelenségeket úgy gondoltuk, hogy nem hasonlíthatjuk össze lényegükre vonatkozó kérdések szerint, mert nem összemérhetőek a rendelkezésünkre álló ismeretek alapján. A TÉMA KÉRDÉSEI Mérlegelve a vallástörténet és az ősrégészet általunk felvázolt általános tudományelméleti sajátosságait és a gyűjtés gyakorlati tapasztalatait, a következő két kérdést tettük fel. (A témavizsgálat fő irányvonalát igyekeztünk ebbe az irányba összpontosítani.) Az első kérdés: Összehasonlíthatjuk-e módszertanilag statisztikai alapon (forma, leletek, körülmények) a rituális gödröket kiemelve azokat az egyenkénti adott régészeti kontextusukból úgy, hogy lényegükre és funkciójukra kérdezünk rá? A második kérdés: Az egyes rituális gödrök esetében külön-külön eldönthetjük-e, hogy funkcionálisan milyen kategóriába tartoznak? A második kérdéshez előre vetítettünk két válasz lehetőségét: áldozó gödör vagy rituális szemetes gödör. (A téma címében azért választottuk a rituális gödör kifejezést, mert úgy gondoljuk, hogy az képes magában foglalni a fenti két körülírt funkció mellett még más gödörhöz köthető különleges jelenséget is.) Ehhez felvázoltunk egy leegyszerűsített áldozati modellt ókori és kulturális antropológiai irodalomból vett példák alapján, amelyben azt tettük az áldozó gödör fő kritériumának, hogy helyszíne-e az áldozati főcselekménynek vagy nem. A rituális szemetes gödörnél úgy gondoljuk, hogy a felszínen lezajlott szertartás kellékeinek a megkülönböztetett helyen történő eltemetésére szolgál. Tehát az áldozati szertartás utócselekményéhez tartozik. A rendelkezésükre álló adatok alapján ebben kell döntenünk az egyes gödrök funkcióját illetően.
EREDMÉNYEK I. A KÜLÖNBÖZŐ MINŐSÉGBEN ÖSSZEGYŰJTÖTT RITUÁLIS GÖDRÖKRŐL Miután a gyűjtés szempontjaiban különböző elméleti és gyakorlati megfontolások alapján tettünk néhány megszorítást (a gödör és rituális jelenség egyértelmű összetartozása, a halotti kultusszal kapcsolati rituális gödröket kizártuk stb.) az addig összegyűjtött 157 különleges régészeti gödörjelenségből 61-et nyilvánítottunk rituális gödörnek és vettünk fel listánkra. Ebből 21 az elsődleges bizonyossági fokba tartozott, 40 a publikációkból kigyűjtött másodlagos és a harmadlagos bizonyossági fokba. Az értekezés fő részét annak a 21 elsődleges bizonyossági fokba tartozó gödörnek a leírása és elemzése adja, amelyek a Polgár környéki ásatásokon tártunk fel az elmúlt két évtizedben. A leírások és elemzések arányosak azokkal a lehetőségekkel, amit az adott régészeti objektumhoz tartozó régészeti kontextus lehetővé tesz. Így az elemzések felét Polgár Csőszhalom-dűlő két áldozó kútaknájának a leírása és az elemzése adja. A bennük lévő edénylerakat összetétele és állapota, valamint a telep adta sajátosságok széleskörű lehetőséget nyújtanak a feltételezhető rituális folyamat elemzésére. Polgár Csőszhalom-dűlő és a Polgár Csőszhalom lelőhelyek egy közel 28 hektáros kiterjedésű késő neolit tell és a hozzátartozó horizontális telep, amelynek a tell részében 4 szelvényt nyitottunk 1989 1996 között. A horizontális telepen 4,5 hektárnyi területet tártunk fel 1993 2004 között. A horizontális telep lakói a családi egységek szerinti szabályos rendben osztották fel a lakóterületet. A kútaknába letett leletegyüttesek összetétele lehetőséget kínált arra, hogy a szertartáson résztvevők számát megbecsüljük. Így három különböző szociális szintet tételeztünk fel a rituális gödrök leleteinek és körülményeinek a vizsgálata alapján. (Családi szintű, 2 3 családnyi és 10 20 családnyi nagyságú szertartások.) A negyedik, legnagyobb integrációs szintet a településen belül lévő ötszörös körárokrendszerrel körülvett tell típusú központi kiemelkedés adja, ami szinte minden vonatkozásában elkülönül a nagy horizontális telep jellemzőitől. Ez a nem hétköznapi jellegű centrális domb (szakrális központ) az egész település közösségét összefogta és szervezte annak életét. Az itt feltárt régészeti jelenségek közül kiválasztottunk három rituális gödröt, amelyek közül a legjelentősebb az egyik leégett ház padlójából nyíló kis gödör volt. Ebbe 148 szemből álló rézből és csontból készült gyöngysort rejtettek el. A ház különleges szerepét e gödrön kívül a padló omladéka alá temetett szakrális agyagtárgyegyüttes (miniatűr edények, napszimbólumok, idol) is bizonyította. A horizontális telep két kútaknájába helyezett rituális jellegű edénylerakatok összetétele is érdekes képet mutat. Mindkét kútaknába döntő többségében vizes edényeket (amforák és fazekak) helyeztek. Viszont több mint a fele gondosan díszített darab volt, ami arra utal, hogy a szertartáson a hétköznapi használati értéküknél nagyobb jelentőséggel rendelkező edények (presztízstárgyak) kerültek le a kútaknába. A két edénylerakat állapota is hordoz különleges vonásokat. Mindenekelőtt az szembetűnő, hogy az edények döntő többségét szándékosan összetörték. (Ez nyilván része volt a rítusnak.) Néhány darab (9) viszont teljesen épen került elő és ugyanennyi darabnak viszont csak töredékeit találtuk meg a lerakatban. Ez a törés szempontjából erősen heterogén kép egyszerre utal a felszínen történt rituális szertartás összetettségére és a kútaknába tett edénylerakatban megnyilvánuló szimbolikus szándékra. Az egyik kútakna betöltésében feltűnően sok paticsszem került, a másiknál pedig a körülötte lévő egyéb kultusszal kapcsolatos régészeti jelenségek (vadkanállkapocs-lerakat, több kisebb edénylerakat) tovább erősítik azt a képet, hogy a korabeli rituális szertartások mennyire sokfélék és összetettek lehettek (talán naptárhoz kötötten ismétlődnek?). A horizontális telep feltárt részén lehetőségünk nyílt még egy feltételezhetően szándékosan üresen hagyott terület azonosítására, amelynek majdnem a közepén egy 5, egymáshoz közel fekvő, nem mélyen leásott cölöpnyomot magában foglaló, sekély gödröt találtunk. Ezt a feltételezhetően valamilyen magányos oszlopot (hirdetőoszlop?, áldozófa?) időnként magába fogadó gödröt és a körülötte lévő üres teret megpróbáltuk kapcsolatba hozni azokkal a felszínen feltételezhetően lezajlott rituális szertartásokkal, amelyek eredményeként akár a kútaknába lévő edénylerakat is lekerülhetett. Ezek mind feltételezések maradtak, mert a rendelkezésükre álló adatok nem adtak nagyobb bizonyosságot arra vonatkozóan, hogy valószínűsítsük a hipotéziseket. Ezeknél a különösen fontos és jelentős kútakna-lerakatoknál a jelenségek rendkívül összetett volta miatt nem tudtuk eldönteni, hogy áldozó gödörnek vagy rituális szemetes gödörnek
minősíthetjük-e azokat. A vízhez kapcsolódó rituális szándék határozott volta arra utal, hogy a feltételezhető szertartás fő célja és központja a