Szathmáry László Debrecen középkori koponyaleleteinek többváltozós analízise Az utóbbi évtizedben két ízben készült olyan áttekintés, amely Debrecen jelenkori területéről származó középkori csontvázleletek rövid értékelésére is kiterjedt (Szathmáry, 1980, 1984). Ezen alkalmak a kvantitatív koponyajellegek alakulásának csak egy igen tömör, hagyományos módszereken nyugvó elemzését tették lehetővé. Az akkori konklúziók szerint, a Déri Múzeum tulajdonában levő, behatárolt körülmények között megmentett szerény leletanyag előzetes vizsgálata azt a gyanút keltette, hogy Debrecen Árpád-kori, és azt követő (14-16. századi) népességében a 14-15. század táján egy jelentős átrétegződés következett be. Ezt a megállapítást elsősorban a koponyák méretarányai (jelzői) alapján lehetett megfogalmazni, miszerint a jelenleg vizsgált korai (12-14. századi) mintához képest a késői (14-16. századi) minta brachykranabb, hypsikranabb, metriokranabb, chamaeokonchabb és kissé leptorrhinebb. E tanulmány ezt az előzetes meglátást a leghitelesebb koponyaleletek alapján kifinomultabb biometriai eszközökkel kívánja ellenőrizni. A vizsgálat anyaga A vizsgálat anyaga időrendileg két részre osztható; úgy mint egy korai csoportra, melynek egyénei Árpád-korra is keltezhető temetkezésekből származnak (12-14. századiak), és egy késői csoportra, melynek egyénei igazoltan Árpád-kor utániak (14-16. századiak). Ismertetésük a következőkben foglalható össze. 1. A korai minta (1. táblázat) Kizárólag csak Árpád-korra keltezhető temetőkből származó csontvázakat Debrecenben nem ismerünk. Vannak azonban olyan leleteink, melyek elsősorban a 14. századot megelőző időkben használt temetőkből származnak. Ezen esetekben a népességtörténeti kontinuitás általában településtörténeti kontinuitást is feltételez. Ilyen a Vámospércsi úttól északra fekvő valamikori Perzse-domb 14-15. században felhagyott temetője, amely a hajdani Szalóksámson temetkezési helye volt (Zoltai, 1916,1925a, Balogh, 1953,1976, Módy, 1984a). Megőrzött vázleleteinek legvalószínűbb kora a 12-13. századra tehető. Feltehetően Árpád-kor végi (12-13. századi) a Déri Múzeum alapozásakor feltárt csontvázlelet is (Zoltai, 1927). A nagy cserei Somának 1323-as említését ismerjük (Györffy, 1963). A település temploma körül feltárt temetőrészlet koponyaleletei a sírmellékletekből rekonstruált rétegtan ismeretében 13-14. századiak (Zoltai, 1925b, Balogh, 1976, Módy, 1982,1984a, 1989). Az emh'tetteken kívül talán még a Nagytemplom (a hajdani Szent András-templom) mellett feltárt koponyalelet esetében lehetséges az Árpád-korra is visszanyúló keltezés. Legvalószínűbb kora: 13-14. század (Zoltai, 1926, Balogh, 1953, 1958, 1976, Sápi, 1965, Módy, 1984a, 1984b). 99
5 1. táblázat A korai (12-14. századi) minta leleteinek koponyaméretei és jelzői (Martin méretszámaival jelölve) Szám Lelőhely és kor Id. No. (sír) Méretek 1 5 9 17 45 48 51 52 54 55 Jelzők 8/1 17/1 17/8 9/8 48/45 52/51 54/55 FÉRFIAK 1. Debrecen-Perzsedomb (Szalóksámson), 12-13. sz. 6 171 93 136 94 116 126 67 38 36 26 53 79,5 67,8 85,3 69,1 53,2 94,7 49,1 2. Debrecen-Déri Múzeum, 12-13. sz. 43/1926 179 105 146 105 126 136 63 37 37 27 49 81,6 70,4 86,3 71,9 46,3 100,0 55,1 3. Debrecen-Nagytemplom (Szt. András templom), 13-14. sz. 76/1925 182 105 150 109 120 132 72 45 32 25 52 82,4 65,9 80,0 72,7 54,5 71,1 48,1 Debrecen-Nagycsere (Soma), 13-14. sz. 124/1924 185 104 136 98 130 130 70 41 34-51 73,5 70,3 95,6 72,1 53,8 82,9 126/1924 196 104 141 92 135-72 42 37 25 55 71,9 68,9 95,7 65,2 1,1 45,5 NŐK Debrecen-Perzsedomb (Szalóksámson), 12-13. sz. 171 95 136 90 130-53 36 32-46 78,9 76,0 96,3 67,4 1,9 48,9 178 98 140 93 125 126 60 39 33-47 79,1 70,6 89,3 66,4 47,2 84,6 Debrecen-Nagycsere (Soma), 13-14. sz. 125/1924 186 104 136 99 132 130 70 41 34 26 51 73,3 68,9 93,9 67,4 57,4 90,2 50,0
2. A késői minta (2. táblázat) Igazoltan Árpád-kor utáni egy Szentpáltelkén feltárt (14. századi) koponya (Zoltai, 1925a, 1929, Balogh, 1953, Módy, 1984a). E Debrecentől északra eső elpusztult településről 1308-ban történik említés, de 1329-ben már lakatlan lehetett (Györffy, 1963). Ide sorolható a Macson (a valamikori Szent-Mihályon) 15. századi sírmelléklettel együtt feltárt koponyalelet is (Zoltai, 1913,1925a, Balogh, 1953, Módy, 1984a, 1989). 15-16. századi temetőrészletekből származnak a Mikepércsi úton felszínre került - az Árpád-kori Tornával csak településtörténeti folytonosságot mutató - boldogfalvi koponyák (Zoltai, 1925a, Sőregi, 1941, Balogh, 1953,1976, Györffy, 1963, Módy, 1984a). A14-15. századra keltezhetők a régi Dégenfeldtéren (ma Dósa nádor tér), illetve az A Iföldi Takarékpénztár alapozásakor kihantolt leletek, melyek egyrészt a 13. század körül alapított ferencrendi kolostor, másrészt a Mindenszentek kápolnája mellett eltemetett egyének szerény reprezentációjü anyagát képezik (Sőregi, 1936, 1941, Balogh, 1958, Sápi, 1965, Módy, 1984a, 1984b). Feltárási körülményeiből ítélve nem lehet 14. századinál fiatalabb a Kossuth utca 20. szám alól ismert egyén eltemetési kora sem. A vizsgálat módszere Jelen tanulmányban a régészeti-történeti értelemben hiteles, felnőtt (23 évnél idősebb) egyének tizenegy koponyaméretét, illetve az ezekből számított hét jelzőt elemeztem. A koponyaméretek Martin (1928) definícióinak megfelelően a következők: Martin szám Méret 1 Az agykoponya legnagyobb hosszúsága 5 Koponyaalaphosszúság 8 Az agykoponya legnagyobb szélessége 9 Legkisebb homlokszélesség 17 Basion-bregma magasság 45 Járomívszélesség 48 Felsőarcmagasság 51 Szemüregszélesség 52 Szemüregmagasság 54 Orrüregszélesség 55 Orrüregmagasság A vizsgált jelzők a fenti méretek egyes arányait reprezentálják: 8:1, 17:1, 17:8, 9:8, 48:45, 52:51, 54:55. A többváltozós analízishez az eredeti változók, illetve a jelzők egész számra kerekített értékeit használtam fel. A hiányzó esetek becslése Dear (1959) főkomponensmódszerének elvi alapján készült. A becsült és az eredeti alapadatok együttes felhasználásával az SPSS programcsomag (Klecka, 1975) révén főkomponens-analízist végeztem. A kiemelt főkomponenseket Kaiser (1960) kritériumai szerint különítettem el. Minden minta értékelése esetén közlöm a saját értékeket (EV), a főkomponensek kumulált százalékait (CU), valamint a főkomponenssúlyok mátrixát varimax rotáció után. A kiemelt főkomponensek egyedenkénti értékeit meghatározva F-próbával'és a Student-Fisher-féle t-próbávalbecsültem a mintarészek főkomponenseken belüli elkülönülésének jelentőségét. Amennyiben a minták között F-próbával legalább 5%-os, tehát szignifikáns differencia volt, a de Weir-féle standardizált t-próbát alkalmaztam. Ezt követően az egyedeket főkomponensértékeik alapján, Euklideszi távolság (ED) szerint az 101
o to 2. táblázat A késői (14-16. századi) minta leleteinek koponyaméretei és jelzői (Martin számozásával jelölve) Szám Lelőhely és kor Id. No. (sír) Méretek Jelzők 9 17 45 48 51 52 54 55 8/1 17/1 17/8 9/8 45/48 52/51 54/55 FÉRFIAK 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. Debrecen-Dégenfeld tér (Ferences kolostor), 14-15. sz. 1 182 102 145 94 127 119 69 45 32 25 57 79,6 69,8 87,6 64,8 57,9 71,1 43,9 Debrecen-Alföldi TP (Mindenszentek kápolnája), 14-15. sz. 2 4 183 110 151 103 140 133 77 50 36 29-82,0 76,5 93,0 68,7 57,9 72,0 18 170 102 146 100 132 85,9 77,6 90,4 68,5 4 181 111 145-127 - 63 - - 24 50 80,1 70,2 87,6 - - - 48,0 6 170 103 135 97 134 122 62 40 38 26 47 79,4 78,8 99,2 71,9 50,8 95,0 55,3 8 180 90 138 99 129-62 43 33 24 48 76,7 71,7 93,5 71,7-76,7 50,0 11 181 106 141 98 137-60 45 35 24 46 77,9 75,7 97,2 69,5-77,8 52,2 12 174 98 139 90 136 121 71 39 31 25 50 79,9 78,2 97,8 64,7 58,7 79,5 50,0 14 180 100 141 98 137-61 41 31 26 47 78,3 76,1 97,2 69,5-75,6 55,3 15 178 104 144 105 134 132 68 45 33 25 51 80,9 75,3 93,1 72,9 51,5 73,3 49,0 178 102 149 95 139 128 68 45 33 25 52 83,7 78,1 93,3 63,8 53,1 73,3 48,1 20. Macs (Szt. Mihály), 15. sz. 143/1923 182 108 156 104 134 146 64 44 34 23 51 85,7 73,6 85,9 66,7 43,8 77,3 45,1
21. Debrecen-Kossuth u. 20. 15-16.SZ. 75/1914-1 181-139 100 - - 60 43 32 25 47 76,8 - - 71,9-74,4 53,2 22. Debrecen-Mikepércsi út (Boldogfalva), 15-16. sz. 2 175 97 147 93 129 23. 3 190 103 140 98 132 127 24. Debrecen Szentpáltelke, 14. sz. 1 186-137 98-125 NŐK 25. Debrecen-Dégenfeld tér (Ferences kolostor), 14-15. sz. 2 183-137 98 26. 5 170-150 88 137 27. Debrecen-Alföldi TP (Mindenszentek kápolnája), 14-15. sz. 1 175 98 142 98 133 28. 3 161 99 138 95 125 29. 5 172 98 141 98 133 30. 9 - - 142 97 64 40 35 23 53 84,0 73,7 87,8 63,3-87,5 43,4 66 43 37 24 43 73,7 69,5 94,3 70,0 52,0 86,0 55,8 67 44 35-53 73,7 - - 71,5 53,6 79,5 - - - - - 74,9 - - 71,5 - - - - - 88,2 80,6 91,3 58,7 - - - - - 81,1 76,0 93,7 69,0 - - - - - - 85,7 77,6 90,6 68,8 - - 43 32 22 59 82,0 77,3 94,3 69,5-74,4 37,3 66 39 33 24 56 - - - 68,3-84,6 42,9 i» o
SPSS programcsomag Average Linkage (Within Group)" módszerével clustereztem. Kétdimenziós individuális ábrázolás a főkomponensértékek tesztelésétől függően, elsősorban a differenciatív vektorokra vonatkozóan történt. Az eredmények értékelése Mint azt a bevezetőben említettem; Debrecen középkori népességének korai és késői mintája közötti különbségére elsősorban a koponya egyes arányainak (azaz jelzőinek) hagyományos értékelési mód szerinti eltérése hívta fel a figyelmet. Ezért a többváltozós analízis alkalmával előbb azt a kérdést érdemes röviden megítélni, hogy léteznek-e ilyen differenciák a jelzők korrelációjának figyelembe vétele mellett. Miután az előzetes megfigyelések főként a nagyobb számú férfi koponyaleleteken történtek, megnyugtatónak tűnne, ha ezen adatbázis alapján kifinomultabb módszerekkel is határozott véleményt tudnánk alkotni. Nos, főkomponens-analízissel a hét főkomponens közül hármat tudunk kiemelni, melyekkel a teljes variancia 77,4 százaléka magyarázható (3. táblázat). A faktoralkotásban a jelzők általában intenzíven részt vesznek, csak két esetben (52:51 és 9:8) alacsony a kommunalitás (4. táblázat). Az első főkomponensbe főként a szélességi méretekből, a másodikba pedig a magassági méretekből kialakított jelzők súlyozódnak, míg a harmadik főkomponens az arc egyes kvantitatív jellegeinek arányait foglalja magában (4. táblázat). 3. táblázat Saját értékek (EV) és kumulatívitások (CU) a férfiak időrendileg összevont (12-16. sz.) mintájában a jelzők alapján PC EV CU (%) 1 2,34 33,4 2 1,80 59,1 3 1,29 77,4 4 0,98 91,5 5 0,42 97,5 6 0,16 99,7 7 0,02 100,0 4. táblázat A főkomponenssúlyok mátrixa varimax rotáció után, és a kommunalitások a férfiak időrendileg összevont mintájában (12-16. sz.) a jelzők alapján Jelzők (Martin-szám) 8/1 54/55 9/8 17/1 17/8 48/45 52/51 PCI PC 2 PC 3-0,87 0,82 0,62-0,14 0,59 0,08 0,22 0,18 0,22-0,17 0,98 0,72 0,06-0,12 0,27 0,39 0,36 0,01-0,22-0,89 0,63 Kommunalitás 0,87 0,86 0,54 0,97 0,92 0,80 0,46 104
A két időrendileg elkülönített minta főkomponensértékei között az F-próba eredményeiből ítélve eloszlásbeli különbség nem mutatható ki, míg t-próbával a második főkomponens esetében P < 0,1%-os szignifikáns differencia adódik. Ebbe a főkomponensbe az agykoponya hosszúság-magassági (17:1) és szélesség-magassági (17:8) jelzői súlyozódnak. Úgy tűnik tehát, hogy a két minta között a magassághoz viszonyított arányoknak megkülönböztetett, differenciatív jelentősége van. Jól érzékelhető ez az egyedek első két dimenzióbeli eloszlásán keresztül; ti. a késői mintában az agykoponya relatív magassága karakterisztikusan nagyobb (1. ábra). A bevezetőben említett jelzőkbeli különbségek közül tehát főként a korai minta chamaekran és tapeinokran jellegét emelhetjük ki, mint az elkülönülés lényegi vonásait. Összefoglalóan megállapítható, hogy valóban léteznek olyan differenciatív koponyaaránybeli jellegzetességek, amelyek a két, időrendileg különböző minta intrinsic sajátosságai, de ezek száma kevesebb annál, mint azt hagyományos módszerekkel becsülni lehetett. A koponyák főkomponensértékek szerinti clusterezésére tekintve az is megállapítható, hogy csak a késői mintában vannak közeli egyedkapcsolatok. A korai csoportba tartozó két somai egyén is igen távol áll egymástól, és az egyébként is távoli kapcsolatokat mutató másik há- PC 2 0- PC 1 1. ábra. A férfi koponyák faktorértékek szerinti eloszlása az első két főkomponensdimenzióban (a jelzők alapján) 105
5. táblázat Saját értékek (EV) és kumulatívitások (CU) a férfiak időrendileg összevont (12-16. sz.) mintájában az eredeti koponyaméretek alapján PC EV CU (%) 1 3,25 29,5 2 1,80 45,9 3 1,49 59,5 4 1,40 72,2 5 1,14 82,6 6 0,75 89,4 7 0,38 92,8 8 0,28 95,3 9 0,26 97,7 10 0,15 99,1 11 0,10 100,0 6. táblázat A főkomponenssúlyok mátrixa varimax rotáció után, és a kommunalitások a férfiak időrendileg összevont (12-16. sz.) mintájában az eredeti koponyaméretek alapján Eredeti méretek (Martin-szám) PCI PC 2 PC 3 PC 4 PC 5 Kommunalitás 9 45 8 5 17 51 55 48 52 1 54 0,89 0,88 0,75 0,70-0,07 0,35-0,07 0,02-0,05 0,06 0,15 0,47 0,84 0,76-0,21 0,21-0,15-0,05 0,18-0,06 0,15-0,11 0,33-0,25-0,05 0,00 0,29 0,05-0,21-0,02 0,11 0,13-0,28 0,11 0,89-0,13-0,09 0,80 0,96 0,40 0,02-0,19-0,12 0,86 0,22 0,13 0,52 0,32 0,55-0,34 0,04 0,08 0,10 0,11 1 0,94 0,85 0,82 0,76 0,80 0,77 0,81 0,81 0,85 0,83 0,81 0,92 A főkomponensértékek átlagait t-próbával tesztelve viszont egyik főkomponens esetében sem mutatható ki szignifikáns különbözőség. Megjegyzendő azonban, hogy a negyedik főkomponensnél a probabilitási érték az indifferens tartományba (5% > P > 10%) esik. Ebbe a főkomponensbe a szemüregmagasság és (igaz ugyan, hogy eléggé határozatlanul) az agykoponya hosszúsága súlyozódik (6. táblázat). Alacsonyabb méreteik a késői minta egyedeire jellemzők. Az időrendileg két összetevőből álló mintánk egyedeinek pozícióit tehát a második és a negyedik főkomponens-dimenzió alapján célszerű grafikusan is bemutatni (3. ábra), aminek megítélése révén jól vázolható, hogy a jelzőkön kívül az eredeti koponyaméretek korrelativ struktúrája is rendelkezik olyan momentumokkal, melyek a két időrendi minta elkülönülésére hívják fel a figyelmet. Emögött elsősorban az agykoponya magassági dimenziójának eloszlástulajdonsága, és esetleg a szemüreg magassági dimenziójának, valamint az agykoponya hosszúságának nagyságbeli ismérvei húzódhatnak meg. 107
PC 4 PC 2 3. ábra. A férfi koponyák faktorértékek szerinti eloszlása az első és a negyedik főkomponensdimenzióban (az eredeti méretek alapján) A fenti értékelésben - talán nem véletlenül - olyan eredeti méretek alakulásának elemzése került előtérbe, melyek nagyrészt a differenciatív jelzők alapadatait képezték. Noha az elemzett esetek alacsony száma nem indokolja ezen összefüggésrendszer további elmélyültebb analízisét, mégis fel kell hívni a figyelmet ezen analitikus stratégia későbbi sikeres alkalmazhatóságának reményére. A jelenleginél reprezantatívabb anatómiai rendszerekben ugyanis valószínűleg kellő biztonsággal összhangba hozható a relatív és az abszolút alapadatokból kiinduló megközelítések harmonikus értelmezése. Ehhez támpontot nyújthat a főkomponensértékek alapján készült clusterfa (4. ábra) értékelése is. A 4. ábra demogenetikai értelmezése ugyanis lényegbe vágó történeti konklúziókat eredményezhet, méghozzá olyan vonatkozásban, mint amelyet a jelzők főkomponensértékei szerint készített 2. ábra révén is feltételeztünk. Egyértelművé válik ugyanis, hogy dimenzionális anatómiai alapokon közeli egyedkapcsolatok csakis a késői mintában vannak. A korai minta tehát tulajdonképpen egymástól jelentősen eltérő anatómiai arculatot mutató, több eredeti mintatöredékből áll. Egyedei egymástól, és a késői minta képviselőitől egyaránt távol állnak. Egyszerűbben fogalmazva: a korai fázis egyedei egymáshoz sem és a késői fázis egyedeihez 108
4. ábra. A férfi koponyák öt kiemelt főkomponensének értékei szerint készült clusterfa (az eredeti méretek alapján) sem hasonlítanak. Ez a megfigyelés történetileg elsősorban két momentummal indokolható. Az első szerint Debrecen jelenkori területének 14. század derekáig tartó népességfejlődése - a jelenleg ismert és elemzett leletek alapján, igen liberális probabilitási feltételek mellett, kellő merészséggel levont konklúzió szerint - több heterogén összetevőből álló alapnépességen keresztül körvonalazható. A másik momentum (kezdetét a 14. század derekára tehetjük) pedig egy a korábbinál egységesebb, de attól eltérő embertani-genetikai profilú népesség megjelenése, illetve letelepülése a nevezett területen. Mondanom sem kell, hogy ezúttal egy meglehetősen ritka szituációval találkoztunk. Az alacsony egyedszámú, endogám népességek történeti kiteljesedésekor ugyanis ezzel ellentétes tendencia várható: a korai, egységesebb embertani képet egy a heterogenitás felé mutató tendencia váltja fel. Ezúttal feltételezhető, hogy a több faluból, eltérő gyökerekből szerveződő későbbi Debrecen (várossá válási folyamatának) egyik differentia specificájára tapintottunk rá. Mindezen konklúziók általánosíthatóságát több tényező csökkenti. Elsősorban az, hogy a jelenleg elemzett koponyaleletek egy erősen szelektált, alacsony egyedszámú mintát képeznek. Ezzel szemben ellenérvünk az lehet, hogy ha a nevezett tendenciák valóban érvényesül- 109
tek, és jellemvonásaik alacsony reprezentáció mellett is kimutathatók, ez növelheti a felismert szegregáció korabeli jelentőségét. Másodsorban említhető kifogásunk az lehet, hogy az elemzett leletek nem terjednek ki egyenletesen a településtörténetileg elemzett régiókra, illetve temetőkre. Ezen sajnos nem tudunk változtatni. Harmadsorban pedig arra utalnék, hogy a fenti eredmények csak a férfiak koponyaleleteire vonatkoznak. Ezt az utóbbi tévedési lehetőséget némileg enyhíthetjük, ha a rendelkezésre álló szerény mennyiségű női csontvázleletek sajátosságait is elemezzük. (Utólag bevallhatom, hogy a csontvázleletek" kifejezés alatt e tanulmányban következetesen koponyaleleteket kell érteni, hiszen elődeink ezt az anatómiai egységet tartották elemzésre méltónak, így az ásatások során csak a koponyákat mentették meg). Nos, a női koponyákon főkomponens-analízissel négy tényezőt elkülönítve a teljes variabilitás 87,9%-át tudjuk magyarázni (7. táblázat). Az eredeti változók jól illeszkednek a faktorstruktúrába, de a főkomponenssúlyok varimax rotáció utáni mátrixa (8. táblázat) a férfiaké- 7. táblázat Saját értékek és kumulatívitások (CU) a nők időrendileg összevont (12-16. sz.) mintájában az eredeti koponyaméretek alapján PC EV CU (%) 1 4,55 41,4 2 2,85 67,2 3 1,18 78,0 4 1,09 87,9 5 0,69 94,2 6 0,48 98,5 7 0,15 99,9 8 0,01 100,0 9 0,00 100,0 10 0,00 100,0 11 0,00 100,0 8. táblázat A főkomponenssúlyok mátrixa varimax rotáció után, és a kommunalitások a nők időrendileg összevont (12-16. sz.) mintájában az eredeti koponyaméretek alapján Eredeti méretek (Martin-szám) PCI PC 2 PC 3 PC 4 Kommunalitás 52 48 54 45 9 55 51 5 17 8 1 0,94-0,04-0,28 0,10 0,90 0,35-0,08-0,01 0,89-0,19-0,34 0,10-0,88-0,93 0,13-0,17-0,37 0,82-0,24 0,17 0,14 0,81 0,41-0,02 0,34 0,78 0,19-0,09 0,10 0,67-0,28-0,63-0,39 0,06 0,88 0,14-0,31 0,09 0,80-0,33 0,34 0,10-0,08 1 0,81 0,98 0,93 0,96 0,83 0,89 0,85 0,78 0,86 0,95 0,86 0,79 110
PC 2 PC1 5. ábra. A női koponyák faktorértékek szerinti eloszlása az első két fő komponensdimenzióban (az eredeti méretek alapján) tói eltérő jellegsúlyozódásokat mutat. Ez elméletileg két tényezőre vezethető vissza. Az első a nem eléggé reprezentatív mintavételi körülményekből következhet. A másik pedig a két nem eltérő sessilitásából, illetve mobilitásából eredő szociogenetikai háttérrel magyarázható. Mondanom sem kell, hogy esetünkben az előbb említett tényező hatása nagy valószínűséggel elfedi az utóbbi érvényesülését. Az alacsony esetszám miatt a főkomponensértékek tesztelésének nem sok értelme van, de talán mégis érdemes bemutatni az egyének eloszlását az első két dimenzióban (5. ábra). Az időrendileg különböző minták összetevőinek eloszlása között ugyanis jelentős eltérés van. A korai fázis egyedei az első, míg a késői fázis leletei a második dimenzió szerint differenciálhatók. Fenntartva az előbb említett nem kis esélyű mintavételbeli hibalehetőséget, el kell mondanunk, hogy bár a férfiakétól eltérő jellegváltozatokon keresztül, de a nőknél is felismerhető a korai és a késői minta karakterisztikus elkülönülése. Ennek ellenére a két nem f aktorstruktúrával leírható diszharmóniájának okait egyértelműen nem tudjuk körülhatárolni. Nem tarthatjuk azonban kizártnak azt, hogy a népmozgások által szelektíve indukált irányított párválasztás is szerepet játszott a bemutatott leletstruktúra kialakulásában. Az viszont kétségtelen, hogy amit a két időrendi csoportról a főkomponensértékek elemzése révén korábban a férfiak révén meg- 111
26 ^ 1 6. ábra. A női koponyák négy kiemelt főkomponensének értékei szerint készült clusterfa (az eredeti méretek alapján) állapíthattunk, a nők esetében is megerősíthető (6. ábra): a korai minta egyedei nem mutatnak szoros kapcsolatokat sem egymással, sem a késői minta egyedeivel. A késői csoport egyedei viszont a koraiaktól eltérő dimenzionális kombinációkon keresztül szorosabb együvé tartozást reprezentálnak. Úgy tűnik tehát, hogy a vizsgálati módszerek és az azokból következő eredmények a következtetések részletekre vonatkozó lehetőségeit, illetve az ítéletek általánosíthatóságának szintjét, érvényét befolyásolják. Ezáltal az eredeti problémakörrel kapcsolatos kérdésre két öszszegző szempont köré csoportosítható az elvégzett vizsgálat eredménye. 1. A Debrecen jelenkori területén feltárt és elemzett kevés számú csontvázlelet alapján feltételezhető, hogy a 12-14. századi (Árpád-kori, illetve Árpád-korból tovább élő) népesség genetikai értelemben véve igen heterogén volt. 2. Valószínűleg a 14-15. század folyamán következhet be az a jelentős népességtörténeti fordulat, melyre az elemzett csontvázleletek korábbiaktól eltérő biometriai paraméterei utalnak. Ez a változás újabb, az előzményektől genetikailag eltérő népelemek betelepedésének feltételezése nélkül nehezen magyarázható. Emiatt az elemzett minta szerény reprezentativitása mellett is feltételezhető, hogy Debrecen 14. század utáni antropo-genetikai arculatát nem a lokális Árpád-kori előzmények határozták meg. A morfológiai különbségek oly jelentősek, hogy nem zárható ki az, hogy a népesség számának a 14-15. század fordulóján feltételezett jelentős megnövekedése (vö.: Balogh, 1973, Módy, 1984a) összefügg ezzel az embertanilag regisztrálható változással. Rövid történeti diszkusszió Mindezen antropológiai érvek mellett nem hallgathatók el azon történeti keret körülményei, melyek Debrecen városiasodásának folyamatát jellemezték, és meglepően jól összecsengenek a bemutatott eredményekkel. Elég a Debreceni család városszervező" tevékenységére, I. Lajos (1361), majd Zsigmond (1405) kiváltságleveleinek jól kihasznált lehetőségeire utalni, hiszen ezek következményeként e város a 15. századra az Alföld egyik jelentős gazdasági központja lett. 112
A 14. században még lakott környékbeli települések egy részének a 15. században bekövetkező fokozatos elnéptelenedése (Zoltai, 1925a, 1936, Módy, 1972, Balogh, 1976) már jelez valamit számunkra Debrecen népességének számbeli gyarapodását illetően. Nem kizárt, hogy az egyre táguló vonzáskörzet betelepülői idézhették elő ezt az embertanilag is lemérhető változást: a korábbi népesség úgyszólván kicserélődött". Gyanítható, hogy valójában a betelepülők formálhatták a maguk képére" az egyre inkább kisebbséget képviselő, többféle összetevőkből álló helyi népesség korábbi embertani arculatát. E folyamat ismérvei kísértetiesen hasonh'tanak ahhoz a jelenséghez, amelyet jelen korunkban a város elszívó hatásának" nevezünk. 113
IRODALOM Balogh, I. (1953): Adatok az Alföld középkori régészetéhez. Arch. Ért. (Budapest), 80: 141-150. Balogh, I. (1958): Debrecen. Képzőművészeti Alap (Budapest). Balogh, I. (1973): A cívisek világa. Gondolat (Budapest). Balogh, 1. (1976): Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században (Debrecen határának kialakulása). A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve (Debrecen), 3: 5-40. Dear, R. E. (1959): Principal Component Missing Data Method for Multiple Regression Models. S.D.C. Technical Report SP-86. Györffy, Gy. (1963): AzÁrpád-kori Magyarország történeti földrajza. A-Cs. Akadémiai Kiadó (Budapest). Kaiser, H. F. (I960): The application of electronic computers to factor analysis. Educ. Psychol. Measur., 20: 141-151. Klecka, W. (1975): S.P.S.S. statictical package for the social sciences. (New York) 2nd ed. Martin, R. (1928): Lehrbuch der Anthropologie. Fischer (Jena), 2. Aufl., 2. Bd. Módy, Gy. (1972): Hajdú-Bihar megye településtörténeti vázlata a tatárjárástól a hódoltság megszűnéséig. Hajdú-Bihari kéziratos térképek. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei (Debrecen), 1: 171-196. Módy, Gy. (1982): Fancsika, egy XVI. század végén elpusztult északbihari falu. A Bihari Múzeum Évkönyve (Berettyóújfalu), 3: 79-91. Módy, Gy. (1984a): A falutól a mezővárosig. In: Szendrey, I. (Szerk.), Debrecen története. (Debrecen), 1: 99-129. Módy, Gy. (1984b): A Szent-András templom és a verestorony kutatása 1980-ban. - Debrecen 1290-1390 között. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei (Debrecen), 42. Módy, Gy. (1989): Árpád-kori falusi templomépítészet Hajdú-Biharban. Acta Mus. J. Arany Nom. (Nagykőrös), Vili: 41-56. Sápi, L. (1965): A régi debreceni temetők és síremlékek. DMÉ 1962-64. (Debrecen), 151-190. Sőregi, J. (1936): Régi sírok a Dégenfeld tér 7. sz. telken. DMÉ 1935 (Debrecen), 66-67. Sőregi, J. (1941): A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1939-ben. DMÉ 1939-40. (Debrecen), 17-45. Szathmáry, L. (1980): A városiasodás népességtörténeti vonatkozásai a 14-15. századi Debrecenben. Múzeumi Kunr (Debrecen), IV13414: 37-39. Szathmáry, L. (1984): A történeti embertan emlékei Debrecenben. Múzeumi Kurír (Debrecen), VI441 4: 3-7. Zoltai, L. (1913): Macs - hajdan Hosszúmacs - története és temploma. Jelentés Debreczen szabad királyi város múzeumának 1912. évi működéséről és állapotáról. (Debreczen), 30-47. Zoltai, L. (1916): Jelentés Debreczen szabad királyi város múzeumának 1914. és 1915. évi működéséről és állapotáról. (Debreczen), 12. Zoltai, L. (1925a): Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város maihatára és külső birtokai területén a Xl-XV-ik századokban. Méliusz (Debrecen). A Gróf Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottsága Közleményeinek I. Pótfüzete. Zoltai, L. (1925b): Jelentés Debrecen szabad királyi város múzeumának és közművelődési könyvtárának 1924. évi működéséről és állaapotáról. (Debrecen), 8-9. Zoltai, L. (1926): A múzeum évi gyarapodása. Jelentés Debreczen szabad királyi város múzeumának és közművelődési könyvtárának 1925. évi működéséről és állapotáról. (Debreczen), 15. 114
Zoltai, L. (1927): A múzeum évi gyarapodása. Jelentés Debreczen szabad királyi város múzeumának és közművelődési könyvtárának 1926. évi működéséről. (Debreczen), 22. Zoltai, L. (1929): Puszta-Monostori középkori temető. Jelentés Debrecen szabad királyi város múzeumának és közművelődési könyvtárának 1928. évi működéséről. (Debrecen), 43-44. Zoltai, L. (1936): Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. II. Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. - III. Debrecen határperei a hortobágyi puszták történetével kapcsolatban. (Debrecen), 89-228. 115
László Szathmáry MULTIVARIATE ANALYSIS OF MEDIEVAL CRANIAL FINDS FROM DEBRECEN The study deals with the medieval population of Debrecen town, a regional center in the northeastern part of the Hungarian Great Plain, through the analysis of skulls dug up within the borderies of the town. The material of the examinations can be divided into two groups chronologically: an early group and a later one. Early finds (Table l)canbedatedtothe Arpadian Age partly, that is, to the 12th to 14th centuries. Skulls of the late group (Table 2) surely belong to the period following the Arpadian Age, that is, to the 14th to 16th centuries. The interval between the two groups coincides with the end of the period of Hungarian rulers of the Arpad dynasty (1301) on one hand and with the beginning of town development of Debrecen (1361) on the other hand. Altogether 11 skull-measurements and 7 skull-ratios were analysed. Missing data were reconstructed by Dear's principal component method in both sexes, separately. The main point of the examinations was the principal component analysis (SPSS PC + ). Individuals were clustered by the "Average Linkage (Within group)" method by the Euclidean distance on the basis of the extracted factors' scores. The same parameters of the two chronological groups were also compared by F-test and t-test. According to the results presented the specimens of the early sample do not show close connections either within the group or with the individuals of the later sample. Whereas the individuals of the late group (through combinations of different dimensions from the early ones) represent much closer relatedness. Thus: 1 The 12th-14th century sample is rather heterogeneous. 2 The more unified anthropological profile after the 14th century is not based on the preliminaries. 3 The 14th- 15th century growth in the population of Debrecen may be in connection with the desolation of the villages in its neighbourhood. 4 It is very probable that immigrants assimilated the character of the basic population to their own genetic pattern. The characteristics of this process are similar to what we call the suction effect" of cities nowadays. 116