10/2007. SZÁMÚ VEZETŐI KÖRLEVÉL a befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosítási termékeket értékesítő biztosítók vezetői részére Tisztelt Vezérigazgató Úr/Hölgy! A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) a tevékenységének céljaival összhangban, jelen Vezetői körlevéllel a befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosítási termékekhez bevezetett eszközalapok (a továbbiakban: eszközalapok) szintjén a befektetési politikát érintő tartalmi kérdésekben a legjobb gyakorlat kialakításához kíván segítséget nyújtani a biztosítók, azok tulajdonosai, illetve az eszközalapok befektetéseit kezelő pénzügyi intézmények számára. A Vezetői körlevélben megfogalmazott javaslatok követése a biztosító és a biztosító ügyfeleinek alapvető érdekeit szolgálja, ezért az azokhoz való igazodást a Felügyelet a biztosítókról és biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) szerinti eszközalap bejelentések megítélése során folyamatosan figyelemmel fogja kísérni. A unit linked életbiztosítási termékek az utóbbi években széleskörű jelentőségre tettek szert az életbiztosítási ágon belül. Ennek oka, hogy a unit linked konstrukció egy terméken belül egyesíti a biztosításból és befektetésből származó előnyöket, elősegíti az átláthatóságot, illetve rugalmas feltételeket biztosít az ügyfél számára. A unit linked termékeknél a fentiek miatt a megfelelő szintű ügyféltájékoztatás keretében nagyobb hangsúlyt kell helyezni a befektetési politika tartalmi kialakítására, ezáltal a befektetés-kezelési folyamat szabályozására. A Bit. rendelkezik a unit linked szerződések fedezetét képező eszközalapok bejelentési kötelezettségéről, illetve előírja ezen eszközalapok befektetési politikájának elkészítését és megküldését a Felügyelet részére. A Bit. a bejelentésen túlmenően az eszközalapok befektetési politikája tartalmával kapcsolatban nem foglal érdemben állást. A Felügyelet az eddigi eszközalap bejelentések során azt tapasztalta, hogy a megküldött befektetési politikák tartalmi színvonala meglehetősen egyenetlen, illetve nem áll arányban az eszközalap kockázataival és azok mértékével. A fentiek miatt a Felügyelet megítélése szerint a transzparencia és az összehasonlíthatóság szüksége, valamint az ügyfelek érdekeinek védelme (a megfelelő tájékoztatáson át) indokolja, hogy az eszközalapok szintjén meghatározásra kerüljenek a befektetési politika tartalmára vonatkozó elvek és javaslatok. Az eszközalap befektetési politika tartalmi elemeinek kialakításánál célszerű tekintettel lenni az eszközalap jellegére. A Felügyelet továbbá javasolja a biztosítónak mérlegelni azt a körülményt is, hogy a befektetési politika a unit linked életbiztosítási szerződés mellékletét képezi, így esetleges módosítása egyben a biztosítási szerződés módosítását is jelenti. 1
Az eszközalap elnevezése Az elnevezéssel kapcsolatban a biztosító oldaláról értékesítési szándék, az ügyfél oldaláról pedig tájékoztatási igény merül fel. Ezek következtében a biztosító által adott fantázianevek mellett javasoljuk, hogy a biztosító egy külön elnevezésben jelenítsen meg minden, az eszközalapra vonatkozó lényeges információt, amely során célszerű utalni egyrészt a befektetések lényeges kockázataira, azok jellegére. Ezzel összefüggésben javasoljuk szerepeltetni a legfőbb eszközcsoportok megnevezését a piacon általánosan elfogadott tartalommal, illetve ajánlott kitérni az eszközalap devizanemére, adott esetben a befektetések földrajzi és szektoriális kitettségére. Az elnevezésben kizárólag abban az esetben lehet utalni a tőke- és/vagy hozamgarancia vállalására, amennyiben a garanciát a biztosító a jogszabályban meghatározott módon biztosítja. Az elnevezés során figyelembe kell venni, hogy a Tpt. számos, a befektetési alapokhoz kapcsolódó fogalmat véd, ezért a biztosítói eszközalapok elnevezésekor különös tekintettel kell lenni ezen elnevezés-védelmi szabályokra is. Az életbiztosítóknak a saját eszközállomány nevében és elnevezésében a befektetési célú alapoktól való megkülönböztethetőség érdekében minden esetben az eszközalap szót célszerű alkalmazniuk. Az eszközalap által vállalt kockázatok Az eszközalap befektetési politikájában javasoljuk szerepeltetni legalább azokat az alapvető kockázatokat, amelyek az eszközalap esetében relevánsak. Amennyiben egyéb, az ügyfeleknek átadott dokumentum tartalmazza az alábbi kockázatok leírását, abban az esetben elegendő ezeket a felsorolás szintjén megjeleníteni a befektetési politikában. A Felügyelet megítélése szerint a piaci kockázatok közül alapvető kockázatnak minősül a kamat-, részvény-, devizaárfolyam-, ingatlan-, árukockázat, illetve a likviditási piaci kockázat. A nem piaci kockázatok közül alapvető kockázatnak tekintendő az ország- és politikai kockázat, a partnerkockázat és a koncentrációs kockázat. Az egyes kockázatok definíciója alatt a piacon általánosan elfogadott tartalmat kell érteni. A kockázatok leírása során a Felügyelet azt tartja elfogadhatónak, ha csupán a definíciók szerepeltetése helyett az is kifejtésre kerül a befektetési politikában, hogy az adott kockázat milyen módon jelentkezik a biztosítónál. A felhívó jelleg erősítése céljából javasoljuk a nem szokványos kockázatokra vonatkozó szövegrészek kiemelését. Az eszközalap kockázati besorolását javasoljuk sorrendi skálán is megjelölni, létrehozva tetszés szerinti számú, előzetesen definiált és kommunikált kategóriát. A stratégiai eszközallokáció meghatározásakor javasoljuk, hogy a biztosító tüntesse fel az egyes befektetési eszközök megcélzott, illetve minimális és maximális megengedett arányát az eszközalap portfólióban; részletezze, hogy milyen feltételek fennállása esetén lehetséges a célaránytól történő eltérés, határozza meg a likviditási célból tartott eszközök minimális, maximális és megcélzott arányát, illetve jelölje meg a likviditási céllal tartott eszközök típusát is, feltéve, hogy az eszközalap esetében értelmezhető a likviditási célú eszköz kategória. A fent említett arányok feltüntetésétől a Felügyelet álláspontja szerint abban az esetben lehet eltekinteni, amennyiben a konstrukció jellege azt egyértelműen indokolja (lásd Speciális eseteket később). A hazai gyakorlatban elterjedt, jelentős kötvényhányaddal rendelkező portfóliók ismeretében további jelentős kockázatkezelési technikának tekinthető azon opció, amely során az eszközalap kezelője bizonyos esetekben és mértékben a portfólió megcélzott duration-jétől rugalmasan eltérhet (duration limit). A Felügyelet megítélése szerint a prudens vagyonkezelés érdekében célszerű ezt a lehetőséget biztosítani és annak feltételeit meghatározni a befektetési 2
politikában, ugyanis a mennyiségi limiteken túlmenően is lehetőséget ad a kockázatok kezelésére vagy a piaci helyzet kihasználására. Az abszolút hozamú (total return alapú) portfóliókezelési stratégiák végrehajtása során törekedni kell arra, hogy ellentétben a referenciaindexet követő portfóliókezelési stratégiával az értéknövekedés ne kizárólag a kezelt portfólióra jellemző összetételt tükröző indexkombinációk értékalakulásától függjön, hanem a befektetés-kezelő elemző-előrejelző képességétől és a stratégia végrehajtása során alkalmazott taktikáktól is. A befektetési politikában javasoljuk részletezni, hogy a stratégia milyen módon járul hozzá a befektetésen elért hozam növekedéséhez. Az abszolút hozamú stratégia végrehajtása során alapvetően törekedni kell a tőke értékének megóvására. A biztosítónak képesnek kell lennie megteremteni az egyensúlyt a tőkeérték változásából és a folyó jövedelemből származó hozam között. Ennek érdekében célszerű valamilyen módon korlátozni a folyó bevétel lehetséges mértékét az eszközalap értékéhez képest. A tőkeérték változása alatt a portfólió eszközeinek piaci értékében bekövetkezett változás értendő. Folyó jövedelem alatt értendő minden olyan eszközalapba kerülő pénzáram, amelyet a portfólió eszközeinek tulajdonlásából vagy birtoklásából fakadó jogi, gazdasági vagy egyéb előnyök/hátrányok generálnak, illetve, amely nem az ügyfelek megtakarításának elhelyezése céljából kerül az alapba. Az abszolút hozamú stratégiák esetében kiemelt hangsúlyt kell fektetni a kockázatmegosztás mélységére. Az eszközalappal kapcsolatos általános információk A Felügyelet a megjelenített információkkal kapcsolatban azt tartja elfogadhatónak, ha a befektetési politika kitér az eszközalap jellegével összefüggő minden lényeges információra, továbbá megjelöli azt a minimális befektetési időtartamot, amely alatt a piacon a hasonló összetételű portfóliók elvárt hozama az esetek nagy részében realizálódik. Célszerű azt is röviden kifejteni, hogy az eszközalap milyen célból, milyen piaci folyamatok kihasználására jött létre. Az eszközalap portfólió befektetési eszközei Az egyes lehetséges befektetési eszközcsoportok esetében javasoljuk egyértelműen meghatározni azon értékpapír-típusok körét, amelyeket az eszközalap tartalmazhat. A Felügyelet kizárólag azt a befektetés-kezelési szemléletet tartja elfogadhatónak, hogy az eszközalap kezelője minél több fajta egyedi értékpapír tartására törekszik. A Felügyelet álláspontja szerint nem fogadható el a kizárólag egyfajta egyedi értékpapír tartása. Kivételt képeznek ez alól azok az esetek, amikor az egyedi értékpapír már eleve egy megfelelően diverzifikált portfólióra vonatkozóan tulajdoni- és vagy hiteljogviszonyt testesít meg, vagy mögötte összetett befektetési konstrukció áll; illetve, amikor az eszközalap előzetesen meghirdetett célja kizárólag az adott értékpapír tartásával érhető el. A fenti kivételes esetekben megengedett az egyfajta egyedi értékpapír tartása, ha az ügyfeleknek erre előzetesen felhívják a figyelmét. Amennyiben az eszközalap portfólióban egy kollektív befektetési forma aránya jelentős (50 százaléknál nagyobb), az ügyfelek tájékoztatása érdekében a Felügyelet azt az eljárást támogatja, hogy az eszközalap befektetési politikájában kerüljön összefoglalásra az adott kollektív befektetési forma befektetési politikája, vagy jelenjen meg benne annak tartalmi kivonata, amelyből megállapíthatóak legalább ezen kollektív befektetési forma főbb jellemzői és a kapcsolódó kockázatok. 3
Az eszközalap számára engedélyezett ügyletek A befektetési politikában célszerű megjeleníteni, hogy az eszközalap kezelőjének milyen ügyletek kötésére van lehetősége. Javasoljuk különösen azt rögzíteni, hogy az eszközalap portfóliójával kapcsolatban megengedett-e az értékpapír-kölcsönzés, a visszavásárlási megállapodások kötése, illetve van-e lehetőség fedezeti, valamint arbitrázs célú ügyletek kötésére. Az eszközalap portfólió hozammérése A unit linked eszközalap saját tőke jellegéből fakadóan a befektetési kockázatot az ügyfél viseli. A Felügyelet ezért javasolja, hogy megállapítható legyen az eszközalap befektetési politikájából, hogy a befektetési kockázatot melyik fél milyen módon viseli, különösen érvényes ez hozamra vonatkozóan tett ígéret esetén, amely esetben a hozamígéret mértéke feletti hozamrészt illetően az ügyfél viseli a befektetési kockázatot. A unit linked portfóliók teljesítménymérésekor a Felügyelet kiemelt szerepet tulajdonít az összehasonlíthatóság elvének. A teljesítmény mérésének egységes meghatározását szolgálják a nemzetközi GIPS sztenderdek, illetve a PSZÁF Felügyeleti Tanácsának e témában kiadott ajánlásai. Ez utóbbiak foglalkoznak többek között a referenciaindexek és hozamok számítási módszereivel. A tőke- és/vagy hozamgaranciára, illetve a tőke- és/vagy hozamvédelemre vonatkozó tájékoztatást javasoljuk oly módon feltüntetni, hogy az alapján megállapítható legyen a garanciavállalás, illetve az ígéret megtételének jogszabályban meghatározott formája. A Bit. rendelkezései alapján a unit linked életbiztosítás esetében a biztosító köteles lehetővé tenni, hogy az ügyfél többek között tájékozódhasson a befektetés aktuális értékéről. Ennek következtében a Felügyelet javasolja, hogy ha a biztosító a szerződéskötés során az ügyfelek részére átadott egyéb dokumentumokban nem utal a befektetési egységek árfolyamának elérhetőségére (pl. honlap, fiók), úgy azt az eszközalap befektetési politikájában tüntesse fel. Speciális esetek: eszköz(ök) teljesítményéhez kötött, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (equity linked notes) A unit linked életbiztosítások összetettsége miatt nem lehetséges a kivételek teljeskörű számbavétele, azonban a piaci fejleményeket követve a Felügyelet indokoltnak tartja kifejteni álláspontját a tőke-, illetve hozamvédett konstrukciókkal kapcsolatban. A hazai biztosítók gyakorlatában egyre inkább terjed olyan eszközalapok létrehozása, amelyek a tőke-, illetve hozamvédelem biztosításán túl az ügyfelek számára lehetővé teszik a részvény- és/vagy árupiac teljesítményéből való részesedést is. A biztosítók ezt a lehetőséget jellemzően az ún. equity vagy equity index-linked note konstrukcióval, azaz valamilyen eszköz(kosár), jellemzően részvényindex teljesítményéhez kötött, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vásárlásán keresztül érik el. A Felügyelet a megfelelő szintű ügyféltájékoztatás és transzparencia érdekében javasolja, hogy az értékpapír kockázati pozícióiból eredő kockázatokra is hívja fel a biztosító az ügyfelek figyelmét az eszközalap befektetési politikájában. Ennek során célszerű az ügyfelet tájékoztatni arról, hogy milyen módon részesül az eszközök teljesítményéből, illetve mi a teljesítményből való részesedés elszámolásának alapja. Javasoljuk, hogy a biztosító ezen belül különösen arra is térjen ki, hogy az ügyfél az eszköz(ök) teljesítményéből korlátlanul részesedik-e vagy létezik felső plafon vagy egyéb korlátozás a hozamrészesedést illetően. 4
Tekintettel arra, hogy az ügyfél számára megállapított hozamot jelentősen befolyásolhatják az elszámolás alapjául szolgáló, különböző időpontokban, időszakokban megfigyelt és/vagy különböző feltételek mellett számított eszközalap-portfólió értékek, a Felügyelet álláspontja szerint bele kell foglalni ezen időpontokat, időszakokat és/vagy feltételeket is az eszközalap befektetési politikájába. A konstrukció jellegéből adódóan általában klasszikus értelemben vett stratégiai eszközösszetételről nem lehet beszélni, így amennyiben ezen eszközösszetétel a konstrukció futamideje alatt változatlan, úgy a Felügyelet javasolja a biztosítónak, hogy a jelen Vezetői körlevélben leírt, eszközallokációra vonatkozó javaslatokat és a hozamszámítási módokra, referenciaindex meghatározására vonatkozó felügyeleti ajánlásokat a konstrukció jellegének megfelelően alkalmazza. A konstrukciót jellemzően jó hitelminősítéssel rendelkező társaságok bocsátják ki, amelyek esetében a nemteljesítés valószínűsége alacsony. A Felügyelet álláspontja szerint ilyen esetekben beleértve azt az esetet is, amikor a tőke- és/vagy hozamgarancia, illetve a tőkeés/vagy hozamvédelem a kibocsátó által biztosított egyéb kockázatok is felmerülhetnek, amelyeket szintén javasolunk feltüntetni az eszközalap befektetési politikájában. Kérem, hogy a fenti javaslatokat építsék be szabályzataikba és alkalmazzák napi gyakorlatuk során. Tájékoztatom, hogy a jelen levélben foglaltaknak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. számú törvény 3. -ában megjelölt törvények hatálya alá tartozó szervezetekre, személyekre nézve kötelező ereje nincs, rendeltetése a prudens működés elősegítése, ugyanakkor azok megvalósulását a Felügyelet a felügyelési tevékenység során figyelembe veszi. Budapest, 2007. november 8. Tisztelettel Varga Csaba főigazgató 5