BME Vasbetonszerkezetek Tanszéke

BME Vasbetonszerkezetek Tanszéke Dr. Bói István MÉRNÖKI FASZERKEZETEK Előaásvázlatok Buapest 1998.

A fa szerkezete és felépítése Minenekelőtt azonban tununk kell hogy a fa mint minen szerves élőlény sejtekből 2 épül fel amelyek térbeli elrenezőése határozza meg anyagi tulajonságait. A növényi sejtek igen parányi szaba szemmel nem látható különböző alakú és egymással szorosan összefüggő testecskék amelyek az élő fában különböző felaatokat látnak el: pl. az életműköéshez szükséges víz- és tápanyagszállítást a tartalék-tápanyag raktározását és felolgozását az anyagcserét a fa szilárítását stb. A sejtek alkotórészei: a protoplazma vagyis az élő sejtalkotók és a plazmatermékek vagyis az élettelen sejtalkotók. Az előbbieket a citoplazma a sejtmag a sejtmagvacskával és a színtestek (plasztiszok) az utóbbiakat a sejtfal a sejtnev és a zárványok (kristályok keményítők stb.) alkotják. A citoplazma (1) a protoplazma félfolyós alapállománya bonyolult felépítésű élő anyag; ebben helyezkenek el a sejtmag és a sejt viszonylag szilárabb alkotórészei. A sejtmag (2) sajátos vegyi összetételű és műköésű test; állományát lényegében kromoszómák 3 alkotják. A sejtmag jelenti a sejtben a tulajonképpeni életet. A protoplazmától maghártya választja el. Gömb alakú alkatrésze a sejtmagvacska (3). A színtestek (plasztiszok-4) a növények jellegzetes sejtszervei. A protoplazmában szabaon mozognak és a sejt osztóásától függetlenül szaporonak. A színtestek háromfélék: zölek (kloroplasztisz) más színűek (kromoplasztisz) és színtelenek (leukoplasztisz). Legfontosabbak a zöl színtestek mert bennük megy végbe a föli élet alapvető szervesanyag-termelő folyamata: az asszimiláció 4. A növények zöl színét aják. Növényi sejt 1 citoplazma; 2 sejtmag; 3 sejtmagvacska; 4 kloroplasztisz; 5 sejtfal; 6 kristály; 7 keményítő; 8 sejtüreg sejtnevvel A sejtfal (5) a növényi sejtet határoló szilár burok; a citoplazma hozza létre. A sejtfal - végleges kialakulása után - már nem élő anyag. Fő felaata a sejt jellemző alakjának biztosítása mellett a szilárítás legfontosabb váz- képző sejtfalanyaga a cellulóz. A zárványok (6 7) a növényi sejtben kiváló szilár halmazállapotú anyagok mint a keményítők a fehérjék a kristályok (6). A sejtnev (8) anyagcseretermék vizes olat. 1

A fatest szerkezete. Tanulmányozásának legegyszerűbb mószere a makroszkópos vizsgálat. Ez gyakorlatilag a fa törzséből kivett mintahasáb háromirányú: kereszt-; sugár- és húrirányú metszetfelületének megfigyelése "szemrevételezése". A fatest három fő metszete a) kereszt- (bütüs); b) sugárirányú (tükrös); c) húrirányú (érintős) metszet; 1 geszt; 2 szijács; 3 háncs A kereszt- vagy bütüs metszet a fatest hossztengelyére merőleges metszés (k); a sugárirányú vagy tükrös metszet a fatest hossztengelyén (belén) áthalaó metszés (s); a húrirányú vagy érintős metszet valamely ívgyűrűt érintő metszés (vagyis bármely; a fatest hossztengelyével párhuzamos metszés amely nem megy át a hossztengelyen h). A különböző metszetek a fatest szerkezeti rajzát különféleképpen mutatják. A mintahasáb különböző alakú lehet. Az ábra egy tűlevelű és egy lombos fa törzséből származó ék alakú mintahasábot mutat amelyeken jól megfigyelhető a fa szerkezete. Legbelül foglal helyet a bél (1). Kisszámú renszerint összeroppant falú sejtekből áll jelenléte a fa felolgozása szempontjából hátrányos mert szilársága kicsi. Minhárom metszeten legszembetűnőbbek az évgyűrűk (2). A keresztmetszeten az évgyűrűhatárok (3) koncentrikus kör- vagy ellipszis- gyűrűk a sugárirányú metszeten párhuzamos vonalak a húrmetszeten szabálytalan görbék vagy parabolikus vonalak alakjában láthatók. Egy évgyűrű egyévi növekeésnek felel meg. tehát az évgyűrűk számából következtetni lehet a fa korára. A legkülső évgyűrűt kívülről a kambium (4) vékony rétege fogja körül. Élettanilag a legfontosabb osztóó szövet amely befelé a fatest sejtjeit kifelé a háncstest sejtjeit hozza létre; ugyanis más elemekből épül fel a fatest és más típusú sejtekből a háncstest. Szélessége kifejlőött fánál is csupán egy-két milliméter és a kambiumtól szaba szemmel nem különböztethető meg. 2

Ék alakú mintahasábok a) tűlevelű; b) lombos fából; k) keresztmetszet; s) sugárirányú metszet h) húrirányú metszet; 1 bél; 2 évgyűrű; 3 évgyűrű határ; 4 kambium; 5 tavaszi pászta; 6 őszi pászta; 7 háncs; 8 kéreg; 9 bélsugár; 10 gyantajárat Az évgyűrű egy világosabb és egy sötétebb részre oszlik: a világosabb a tavasszal képzőött lazább szövetű korai vagy tavaszi pászta (5) a sötétebb a nyáron és kora ősztől kifejlőött tömör szövetű kései vagy őszi pászta (6). Szokásos korai vagy tavaszi fának ill. kései vagy őszi fának is nevezni. Az évgyűrűhatárok lehetnek élesek vagy elmosóottak. Az éles évgyűrűhatárokat az őszi fa vastag falú szűk üregű elemei és a korai fa nagyobb üregű elemei hozzák létre. Ha viszont az őszi fa és a korai fa elemei között nincs nagy különbség az évgyűrűhatárok elmosóottak. A háncs (7) felaata a tápanyagok szállítása külső iősebb rétegei később elvesztik nevességtartalmukat be- szüntetik életműköésüket és parafaréteggé maj héjréteggé (8) alakulnak át. Továbbiakban csak hőszigetelő és véőrétegként műkönek. A keresztmetszeten általában szaba szemmel is láthatók a sugárirányban futó egy vagy több sejtsorú bélsugarak (9) amelyek az évgyűrűket összekötő sugárirányú tápszerszállítást és raktározást végzik. Sűrűségük is jól megfigyelhető. Némely fa (pl. bükk tölgy) sugárirányú metszetén fényes foltokban keskenyebb vagy szélesebb vonalas csíkos rajzolatként tükrökként jelennek meg (innen a tükrös elnevezés). Az érintőirányú metszeten keresztmetszetük apró középről a szélek felé elvékonyoó vonalaknak látszanak. Minen fában megtalálhatók. Színük - a fa alapszínéhez viszonyítva - változó lehet világosabb vagy sötétebb illetve ahhoz hasonló. A bélig nyúló bélsugarakat fő bélsugaraknak a bélt el nem érőket mellék bélsugaraknak nevezzük. 3

Fenyő faanyag tipikus felépítése 1 - bütümetszet 2 - sugármetszet 3 - tangenciális m. 4 - évgyűrű 5 - korai pászta 6 - késői pászta 7 - bél sugárköteg 8 - orsós bélsugarak 9 - függőleges gy.j. 10 - vízszintes gy.j. 11 - uvaros göörke 12 - egyszerű göörke 13 - rostok (tracheiák) 4

A fa kémiai felépítése. A fa kémiai elemekből vegyületekből épül fel. Felépítésében a nagyszámú és sokféle elem közül öntő mértékben a nemfémes elemek: a szén az oxigén és a hirogén vesz részt bár a nitrogén a foszfor és a kén anyagcsere-folyamatok szempontjából - kis mennyiségük ellenére is - ugyancsak fontosak. A fémes elemek (bór mangán réz vas magnézium stb.) csak nagyon kis - száza- ill. ezreszázaléknyi - mennyiségben forulnak elő. Az alkotóelemek átlagértékei: szén 500% oxigén 430% hirogén 61% nitrogén 02% egyéb ásványi alkotóelemek 07% A fát alkotó vegyületek három csoportba sorolhatók ezek: - a poliszachariok - a lignin és - a kísérő anyagok. A poliszachariok egyszerű cukorból és ezek származékaiból felépített óriásmolekulájú szénhirátok bár tulajonságaik jelentésen eltérnek a cukorétól. Részben vázanyagok részben tartalék tápanyagok. Legfontosabb poliszachariok a cellulóz és a keményítő. A cellulóz a fa szilár vázát a sejtfalat alkotó szerves vegyület. A sejtfalban ligninnel és egyéb anyagokkal található. A keményítő tartalék tápanyag: főképpen a lombos fákban a hossz- és bélsugárparenchima-sejtekben forul elő. A lignin a fa szöveteinek elfásoását előiéző bonyolult összetételű szerves vegyület. A különféle fafajok lignintartalma igen különböző; lombos fákban több mintegy 18...30% tűlevelűekben kevesebb mintegy 25...34%. Az egyéb kísérőanyagok közül az éterikus olajokat a zsírokat a gyantát a csersavat és a festékanyagokat említjük meg. 5

A fa felépítése. A hazai fafajtáknak két csoportja van: - a tűlevelű fák (fenyőfélék) és - a lombos fák. A tűlevelű fák fejlőéstörténetileg lényegesen iősebbek a lombos fáknál. Jellegzetességeik: örökzöl levelek hosszú egyenes törzs kevésbé elvékonyoó lombkorona. Felépítésük is lényegesen egyszerűbb. A különbség már a metszetek szemlélésénél is könnyen megállapítható ugyanis a fenyők évgyűrűi jól láthatók a tavaszi és az őszi pászta élesen elkülönül; a lombos fák évgyűrűi viszont kevésbé jól láthatók a tavaszi és az őszi pászta között peig egyenletes az átmenet. A különböző fenyőfajokat egymástól a fatest színe a színes geszt jelenléte vagy hiánya továbbá a gyantajáratok jelenléte vagy hiánya különbözteti meg. Főbb mikroszkópos jellemzők: A fatestben tracheák eények nincsenek. A víz- ill. tápanyagok szállítását valamint a fatest szilárítását ugyanazon sejtekből a tracheiákból alkotott szövetek végzik. A tracheiák renezett szabályos sorokat alkotnak. Hosszuk jóval nagyobb mint a lombos fáké. Parenchimasejtek tűlevelű fákban csak ritkán forulnak elő vagy egyáltalán nincsenek. A fenyőfélék legtöbbjének fatestét gyantajáratok hálózzák be. (A későbbiekben ismertetett fenyőfélék közül csak a jegenyefenyő gyantajáratmentes.) A gyantajáratot nem tartalmazó bélsugarak egysejt-szélesek. A lombos fák a növényvilág legfejlettebb törzséhez tartoznak. Jellegzetességeik: lombjaikat ősszel elhullajtják általában magasak nem egyenletes növésűek ágkoronájuk nagy és nagyszámú ággöcs található rajtuk. Testszerkezetük szöveti felépítésük sokkal ifferenciáltabb mint a fenyőféléké. Főbb mikroszkópos jellemzőik: A fatestben a tűlevelűek fontos sejtjei a tracheiák másolagos fontosságúak vagy egyáltalán nincsenek. A víz ill. a tápanyagok szállítását valamint a szilárítást más-más sejtcsoportok végzik. Ennek tuható be hogy szövetelemeik nem olyan renezettek mint a fenyőféléké. A vizet változatos kialakítású eények a tracheák szállítják amelyek az évgyűrűkben szórtan vagy gyűrű alakban helyezkenek el. Sajátos szilárítóelemeik a libriformsejtek a farostok. Parenchimasejteket nagyobb mennyiségben tartalmaznak. A bélsugarak egysejt-széles többsejt-széles vagy halmozott változatban egyaránt kialakulhatnak. 6

Az ácsmunkákhoz használt fontosabb fafajták a) Tűlevelű fák Lucfenyő (Picea abies). Hazánkban Sopron környékén őshonos telepítve minenütt megtalálható. Törzse hengeres hosszan ágmentes esetenként csavart növésű. Magassága 40 m körüli e eléri az 50...60 m-t is. Kérge világosbarna fiatalon sima iősebb korban pikkelyesen megrepeezve leválik. Csersavtartalmú. Színes geszt nélküli színfa. Fája fehér vagy kissé rózsaszínű. Évgyűrűi jól felismerhetők; a tavaszi pászta fokozatosan megy át az őszibe. Kisméretű gyantajáratai a bütüs metszetben apró kis pontoknak a húrirányú metszeten vékony szürke vonalaknak látszanak főleg az évgyűrűk nyári pásztáiban forulnak elő. (Gyantatartalma 17%). Fája nem iőálló és kevésbé tartós. Lágy könnyű rugalmas szívós jó szilárságú. Minen forgácsolóeljárással könnyen megmunkálható: jól hasa faragható és csiszolható. Kitűnően szegezhető csavarozható és ragasztható. Gyorsan és jól szárítható e repeezik és kissé hajlamos a vetemeésre. A beépített faanyagot a rovarok könnyen megtámaják; a gombafajták közül peig főleg a Merulius a Coniphora és a Porcia pusztítják kártevésük vörös korhaás formájában jelentkezik. Az ácsipar fontos anyaga hajópalónak kitűnő. Ereifenyő (Pinus silvestris) más néven borovifenyő. Nálunk a Dunántúl nyugati és éli részén őshonos az ország többi részén ültették. A legelterjetebb fenyőfajtánk az ország összes fenyővel borított erőterületének 59%-át foglalja el. Ágús laza göcsű fa törzse általában egyenes hengeres e a szabaon álló pélányok rossz növésűek csavaroottak vagy görbék. Magassága 20...30 m e elérheti a 40 m-t is. Kérge fiatalon rókavörös iősebb korban repeezett cserepesen leváló. Csersavtartalma kicsi. Gesztfa. Vörösesbarna gesztje a törzsátmérőnek kb. kétharmaa szijácsa széles sárgás vagy vörösesfehér. Előforulnak erősen vörös gesztű pélányok is ezek könnyen összetéveszthetők a vörösfenyővel. Vitás esetben megkülönböztetésükre vas-kloriot használhatunk fel amelynek hatására a vörösfenyő gesztje sötétzöl színűvé válik az ereifenyőnél viszont csak jelentéktelen elszínezőés jelentkezik. Évgyűrűi élesen elhatárolónak gyakran hullámosak. Nagy mennyiségű gyantát tartalmaz (4%); a nyári pásztában jól látható gyantajáratok vannak. Gyakori hibája a kékülés amelyet a Ceratostomella gombafajok okoznak. Fája iőjárásálló; neves helyen víz alatt is tartós. Lágy hajlékony e nagy gyantatartalma miatt nehezebb keményebb ellenállóbb mint a lucfenyő bár nem olyan rugalmas. Az összes forgácsolóeljárással könnyen megmunkálható azonban gyengén hasa és rosszul faragható. Jól szegezhető csavarozható és ragasztható. Gyorsan és jól szárítható bár a gyűrűs- és a bélrepeésre valamint a vetemeésre kissé hajlamos. Kitűnő ács- és állványozóanyag vízi építéshez előnyösen használható. Jegenyefenyő (Albies alba vagy pectinota). Hazánkban a nyugat-unántúli részeken őshonos tisztán vagy lucfenyővel és bükkel keverten alkot erőket. Hengeres törzse hosszú alsó szakaszán általában ágtiszta gyakran csavaroott növésű. Magassága 40...50 m e 65...70 m-re is megnő. Kérge világosszürke fiatalon sima iősebb korban pikkelyes. 7

Színes geszt nélküli színfa. Fája fehéres-sárgásfehér esetenként vörösbe hajló árnyalattal. Évgyűrűhatárai élesek tavaszi pásztája hirtelen átmenettel csatlakozik a nyári pásztához évgyűrűn belül az átmenet azonban fokozatos gyantajáratai nincsenek gyantatartalma jelentéktelen (09%). Gyantatáskát sosem tartalmaz ebben különbözik a többi fenyőfajtától göcsei sötétbarnák ill. majnem feketék. Fája nem iőjárásálló és kevésbé tartós neves helyen nem tartós; gombafertőzésre csekély ellenállású gyakori a kék elszínezőés. Lágy könnyű rugalmas. Az összes eljárással - bár a lucfenyőnél nehezebben - megmunkálható azonban nehezítik a megmunkálást a kör alakú göcsök és a gyakori bél- ill. gyűrűs repeések. Könnyen hasa és jól faragható; repeésre hajlamos különösen a vékonyabb (20 mm alatt) eszkák repenek könnyen. Jól szegezhető csavarozható ragasztható és csiszolható. Gonos és lassú szárítást igényel. Felhasználják ács- és állványszerkezetek zsaluzatok nyílászárók vakpalók stb. készítésére. A farost és a forgácslemez gyártásanyaga. Az ács nem keveli mert csavaroott növése miatt gerenája csavaroik eszkája vetemeik és repe. Vörösfenyő (Larix eciua vagy europea). Nálunk őshonosként csak a ven-viéken forul elő szórványosan telepítve azonban kis mennyiségben a Dunántúl nyugati részén a Bakonyban a Bükkben a Börzsönyben és a Sátor-hegységekben is megtalálható. Kiváló törzsképzőésű ágús laza göcsű fa; ágai különböző magasságokban renszertelenül helyezkenek el. Magassága 30...40 m e gyakran eléri az 50 m-t is. Vastag kérge vörösesszürke; fiatalon sima öregebb korban repeezett és barna színű lesz. A kéreg törésfelülete kárminvörös ez jellegzetesen megkülönbözteti a többi fenyőfélétől. Gesztfa keskeny sárgásfehér szijáccsal; a törzsátmérő háromnegye részét is elérő gesztje vörösesbarna. Évgyűrűi változatos szélességűek az évgyűrűhatárok minig élesek gyakran hullámosak; az évgyűrűn belül a nyári pászta jól elkülönül a tavaszitól. Kisméretű gyantajáratai főleg a gesztben forulnak elő azonban egyes (főleg a síkviéki) típusoknál gyakoriak a nagyobb gyantatáskák is; átlagos gyantatartalma 41 %. Fája iőjárásálló és igen tartós vízi építésre is alkalmas. Fenyők közül a legkeményebb a legnagyobb szilárságú nagyon rugalmas csak kevésbé zsugoroik nem vetemeik. Nagy csersav- és gyantatartalma miatt gombáknak és rovaroknak jól ellenáll. Az összes forgácsolóeljárással könnyen bár keménysége miatt a lucfenyőnél nehezebben munkálható meg; jól hasítható és faragható e könnyen repe (ezért kérgében fűrészelik hogy megelőzzék az olalrepeéseket.). Könnyen szegezhető és csavarozható jól ragasztható. Gyorsan és jól szárítható. Felhasználása tartóssága miatt renkívül széles körű. A fenyőfélék között a legértékesebb e kis mennyisége miatt nehezen beszerezhető. Min az ács min peig az épület- és a bútorasztalos szívesen olgozik vele szép rajzolatú fája alkalmassá teszi mázolás nélküli (örzsölt vagy viaszolt) bútorok faborítások stb. készítésére is. Feketefenyő (Pinus nigra). Hazánkban nem őshonos fafaj telepítve azonban erőink összetételének mintegy 18%-át foglalja el. Magassága legfeljebb 30 m. Törzse gyakran göcsös kérge fiatalon sima sötét zölesbarna később megvastagova urván repeezik színe elszürkül. Fája sokban hasonlít az ereifenyőjéhez anatómiailag még mikroszkóppal sem különböztethetők meg. Az eltérés főleg abban mutatkozik hogy gesztje a törzsátmérőnek csak egyharmaa gyantatartalma viszont nagyobb az ereifenyőénél. Az évgyűrűhatárok többnyire élesek. Gyantajáratai általában elszórtan a tavaszi pásztában találhatók e előforulhatnak az őszi pásztában is. Iőjárásálló és tartós. Megmunkálási sajátosságai hasonlóak az ereifenyőéhez azonban erősen göcsös fája miatt felhasználási lehetőségei lényegesen kevezőtlenebbek. 8

Rétegelt-ragasztott fa tartószerkezetek készítéséhez figyelembe vehető e alkalmazásához valamint szeglemezes tartószerkezethez való felhasználáshoz a Faipari Kutató Intézet véleményét ki kell kérni (MI-04.183-81 ill. MI-04.187-79 előírása). Hazánkban elegyfaként 5 található kevésbé jelentős e az építőiparban használatos fenyőfélék: - a közepesen tartós fájú simafenyő (Pinus strobus) és - az ereifenyőhöz hasonló fájú uglászfenyő (Pseuotsuga mensiesü). Minkét fenyőféle felhasználására vonatkoznak a feketefenyőnél említett megkötések. 9

b) Lombos fák Lágy lombos fák A zárt lukacsú fák csoportjába tartozó lágy lombos fafajok közül a nemesnyárak; az óriásnyár a korai nyár és a kései nyár (az olasz nyár nem) alkalmasak az ácsiparban - bizonyos esetekben - a fenyőfélék pótlására. Különösen vonatkozik ez a rétegelt-ragasztott és a szeglemezes fa tartószerkezetek gyártására. Ez annak tulajonítható hogy a nemesnyárak - bár előkezelés nélkül természetes tartósságuk nem nagy - imenzionális tulajonságai és szövetszerkezete viszonylag közel áll a fenyőkéhez. A szeglemezes fa tartószerkezetekhez figyelembe vehető a nemesnyárakon kívül a mézgás éger is. Az élő nyárfákat sajnos súlyosan károsítják a különféle nyárfagombák (különösen a nyárfa-taplógomba és a pusztító nyárfagomba) és a Cytospora-rák mely kártevők a kéreg apró repeésein bejutva nagy területeken pusztítják az élő faszövetet. Jobb megismerésük még további kutatómunkát igényel. Óriásnyár (Populus robusta). Franciaországból származó e hazánkban már nagyobb erőségeket alkotó fafajta amely változatos termelőhelyi viszonyok mellett jól tenyészik. Törzse egyenes növésű sűrű ágrenszerű magassága 25...30 m. Vastag kérge (1...3 cm) fiatalon sima és feltűnően világos színű később a törzs alsó részén a héjkéreg hosszirányú repeezettsége jellegzetes. Halvány zölesszürke gesztjétől fehéressárgás szijácsa jól elkülöníthető. Széles évgyűrűi elmosóottak évgyűrűhatárai szaba szemmel alig kivehetők. A nemesnyárakra jellemző hogy a sugárirányú erezeten a bélsugarak rövi fénylő tükrökként látszanak. Tartóssága - előkezelés nélkül - csekély; hajlamos a gombásoásra kékülésre. Lágy könnyű faanyag jól és könnyen megmunkálható; gyaluval azonban nem lehet simára olgozni. Könnyen. szegezhető csavarozható jól ragasztható. Szárítása túlhevített gőzben csak rosttelítettségi határ alatti nevességtartományban végezhető. Külső szerkezeti anyagnak kevésbé alkalmas megfelelő azonban - a korábban említetteken kívül - belső nyílászárók hajópalók zsaluzatok mezőgazasági épületek készítéséhez. Korai nyár (Populus marilanica). Franciaországból származó hazánkban azonban Németországból telepített fafaj. Nemesnyáraink mintegy 90%-át alkotja; főleg a Duna menti árterek területén található. Törzse egyenes növésű vagy esetleg kissé hajlott; törzsének kb. feléig ágmentes. Magassága 25...27 m. Vastag (1...4 cm) szürke színű kérge fiatalon sima a törzs alsó részén néhány méteren kifejlőött héjkérge cserepes. Enyhén világosbarna gesztje sárgás színű viszonylag széles szijácsától jól elkülöníthető. Évgyűrűi amelyek iősebb korban enyhén hullámos futásúak jól felismerhetők. Sugárirányú metszeten keskeny bélsugarai rövi fénylő tükrök formájában látszanak. Természetes tartósságára aatok nem állnak renelkezésre. Hajlamos a gombásoásra rákosoásra rovarkárosoásra. Lágy fája gyengén rugalmas. Könnyen hasítható hajlítható szegezhető csavarozható; jól ragasztható gyakorlatilag jól szárítható. Szárításkor alig vetemeik nem repeezik. Felhasználása az óriásnyáréhoz hasonló. Kései nyár (Populus serotina). A többi nemesnyárhoz hasonlóan Franciaországból származik hazánkba mintegy 90 éve került; főleg a Duna ártereiben található. Törzse egyenes esetleg kissé hajlott magassága 25...27 m. Fiatal szürke kérge sima később barázálttá sötétszürkévé válik cserepeseik. 10

Világosbarna gesztje az enyhén sárgás színű szijácsától elkülöníthető. Évgyűrűi egyenletesek iősebb korban hullámos futásúak az évgyűrűhatárok szembetűnők. Sugárirányú metszeten keskeny bélsugarai rövi fénylő tükrök formájában láthatók. Természetes tartósságára aatok nem állnak renelkezésre. Hajlamos a gombásoásra; rákosoásra gyakori a rovarkárosoás. Lágy fája gyengén rugalmas. Jól szárítható kevésbé vetemeik. Szárításkor be kell tartani az óriásnyárnál leírtakat. 11

Kemény lombos fák Tölgyek. A tölgyfélék Magyarországon minenhol előforulnak sok fajtájuk közül különösen a - kocsányos tölgy (auercus robur) és a - kocsánytalan tölgy (auercus petraea) nagyon elterjet. Az előző hazánk erőterületének mintegy 102%-át az utóbbi kb. 163%-át foglalja el. A kocsányos tölgy makktermése kocsány nélküli (innen az elnevezésük). Törzsük általában göcsös csavaros növésű. A kocsányos tölgy urva vastag (1...6 cm) kérge fiatalon sima ezüstszürke színű (ún. tükörkéreg) 15...20 éves korban megrepeezik feketésszürkévé válik; hosszanti repeései kézzel morzsolható kéregcserepekre tagolják. A kocsánytalan tölgy ugyancsak repeezett kérge lágyabb felületű kevésbé urva; nem annyira vastag (1...4 cm) és szürkésbarna színű. Magasságuk 30...40 m. A kifejezetten gyűrűs likacsú fák csoportjába tartozó két fafajta még anatómiailag is alig különböztethető meg; jellemző tulajonságaik felhasználási területük is azonos. Gesztfák. A geszt színe sárgásbarna jellemzően keskeny szijácsuk sárgásfehér. Élesen elhatárolt évgyűrűik szélesek jól kirajzolónak. A keresztmetszeten szaba szemmel is felismerhetők a korai pásztában az évgyűrűhatárok mentén egy sorban elhelyezkeő nagyméretű és nyitott eények. Bélsugaraik szélesek és a sugárirányú metszeten jellegzetesen nagy tükröket alkotnak. Gesztjük (és kérgük) sok csersavat tartalmaz. Durva szerkezetű tömött szövetű sűrű kemény rugalmas nehéz fák. Hazai fáink közül a legtartósabbak legszilárabbak; tartósságuk különösen állanó víz alatt nagy. Csersavtartalmuk folytán gesztjük gombaálló azonban szijácsukat rovarok károsíthatják; ezért minőségi munkákhoz nem is szokták felhasználni. Könnyen megmunkálhatók jól hasaók közepesen faraghatók gőzöléssel tartósan hajlíthatók. Nehezen szegezhetők és csavarozhatók hiegen jól melegen rosszul ragaszthatók. Gonos lassú szárítást igényelnek mert könnyen repenek és különösen a csavaros növésűek hajlamosak a vetemeésre. Felhasználásuk széles körű. Az ács szívesen használja épületmunkákhoz erősebben igénybe vett épületszerkezetekhez kapukhoz ajtókhoz ablakokhoz lépcsőkhöz falburkolatokhoz stb. Parkettának kitűnő az asztalos bútorfának használja. Akác (fehérakác - Robinia pseuo-acacía). Amerikából került Európába Magyarországon 1710 óta ültetik és különösen az Alföl homokos részein terjet el. Hazánk erőfelületének mintegy 16%-át foglalja el. 2...5 cm vastag kérge fiatalon sima világosszürke azonban korán repeezik és hosszanti barázákkal szabalttá szürkésbarna színűvé válik. Általában szétszórtan nő ezért aránylag alacsony (5...10 m) mara s ritkák az olyan rönkök amelyek hosszabb gerenákat anak ki. Zárt állásban azonban törzse jól képzett és magassága a 20...25 m-t is eléri. Gyűrűs likacsú gesztfa. Keskeny két-három évgyűrű szélességű szijácsa világos zölessárga élesen elhatárolt gesztje a sötétebb zölessárgától a vörösbarnáig terjeő színű. A bütüs metszeten az évgyűrűhatárok élesek. A tavaszi pászta eényei nagyok az őszi pásztában levők renszertelenül álló fehér pontok. A sugárirányú metszeten az eények árokszerűek a tavaszi pásztában szaba szemmel is jól láthatók. Bélsugarai finom világos vonalként látszanak. Jellegzetes szaga kissé kellemetlen. Fája igen tartós. Nagyon kemény rugalmas és szívós nehéz nagy szilárságú alig zsugoroó faanyag. Bármely forgácsolóeljárással megmunkálható e nehezen szegezhető csavarozható faragható és csiszolható; szálkásoó. Jól ragasztható. Repeésre hajlamos ezért lassú és gonos szárítást igényel nem vetemeik. 12

Felhasználása aránylag kis méretei miatt korlátozott. Kevelt mezőgazasági szerfa. Rétegelt-ragasztott tartószerkezetekhez való felhasználása terjeőben van e e tekintetben még további kutatások szükségesek. Főképpen parketta-széleszkának kerítésoszlopoknak bognár- és káárfának bányafának stb. használják. Magaskőris (Fraxinus excelsior). Hegyviéki mészkevelő fafaj. Magyarországon szillel bükkel keverve mint elegyfa tölt be fontos szerepet. Erőterületünk mintegy l5%-át foglalja el. Kérge fiatalon sima foltos szürke iősebb korban hossz- és keresztirányban repeezett szürkésbarna színű lesz. Magassága 17...40 m között váltakozik. Fája általában tartós; nehéz kemény szívós és renkívül rugalmas. Könnyen megmunkálható jól faragható és hajlítható nehezen hasaó. Nehezen szegezhető és csavarozható; hiegen jól melegen nehezen ragasztható. Vetemeésre zsugoroásra hajlamos ezért lassú és gonos szárítást igényel. Felhasználható rétegelt-ragasztott tartószerkezetek gyártásához falburkolatok készítéséhez stb. Az asztalos főleg a csomoros törzsű a szép rajzolatú "habos" és "maárszemű" kőrist szereti. A sportszergyártás és a járműipar kevelt anyaga. Bükk (Fagus silvatica). Hazánkban elsősorban a Bükkben a Bakonyban Zalában és Somogyban forul elő nagyobb mennyiségben. Ereink területének mintegy 87%-át foglalja el; ezt a mennyiséget azonban a közeljövőben 10% fölé kívánják növelni. Törzse zárt állásban oszlopszerű hengeres magassága 20...35 m e esetenként a 40 m-t is meghalaja. Szürkészöles kérge háncsrosttól mentes sima vékony (1...2 cm) és csak kivételesen a törzs alsó szakaszán repeezett. Szórt likacsú színes geszt nélküli színfa. Fája száraz állapotban világos barnásvörös színű. Az olykor előforuló szürkés vörösesbarna álgeszt a fa betegségtünete. A barna álgeszt a fa értékét műszakilag nem csökkenti a szürke álgeszt azonban iparilag nem hasznosítható. Évgyűrűi jól felismerhetők ugyanis a késői pászta fája sötétebb mint a korai pásztáé. Széles bélsugarai minen metszeten jól láthatók; a sugárirányú metszeten széles tükrök alakjában jelennek meg. Nem iőjárásálló kevésbé tartós fülleékeny fa. Könnyen gombásoik a rovarok is könnyen károsítják. Igen szilár nehéz kemény szívós és rugalmas. Erősen zsugoroik és vetemeik azonban e hátrányos tulajonságai kilúgozással gőzöléssel javíthatók. A gőzölt bükkfa barnáspiros színt vesz fel. Igen könnyen telíthető. Bármely forgácsolóeljárással jól megmunkálható jól hasítható gőzölve tartósan hajlítható. Könnyen szegezhető és csavarozható repeési hajlama miatt azonban tanácsos az előfúrás. Jól ragasztható. Lassú és gonos szárítást igényel. A bükkfát teherhoró szerkezetbe csak tartósítóanyaggal kezelt állapotban szaba beépíteni (MSZ 15 025/1-72). Felhasználási területe az iparban igen nagy az ács azonban ritkán olgozik vele. Bútorvagy egyéb szerkezeti fa. Parkettának kitűnő. Rétegelt-ragasztott tartószerkezetekhez csak telített állapotban alkalmas. 13

A faanyagok hibái A faanyagok hibái a fák növekeése során bekövetkezett szöveti renellenességekből a kitermelés a szállítás és a további felolgozás folyamán szerzett károsoásból származnak; jelentősek továbbá a biológiai károsítók okozta hibák amelyeket a faanyag betegségeinek is szokás nevezni. A fahibák alapjaiban befolyásolják a faanyagok műszaki felhasználhatóságát azonban széles körű alkalmazásuk folytán nem minen esetben csökkentik értékét. A faanyag renellenes elszínezőése pl. ha nincs hatással a szilárságra nem befolyásolja a szerkezeti célokra való felhasználhatóságot. Az ácsmunkákhoz felhasználni kívánt faanyagok esetében elsősorban a szilárságot és a tartósságot befolyásoló fahibák felismerése a fontos. Az építőfa minőségi osztályait ugyanis éppen a fahibák (és betegségek) mértéke alapján felállított minőségi követelmények határozzák meg és szabványok foglalják össze. A renellenes növésből származó fahibák egyike-másika csak a rönkanyag gazaságos kihasználását befolyásolja e vannak olyanok is amelyek a belőle készített fűrészáruk szilárságára is kihatnak vagy már eleve alkalmatlanná teszik ipari célokra való felhasználásukat. Néhány ezek közül: A suárlóság (vékonyoás) - a fatörzs átmérőjének csökkenése a csúcs felé - renes állapot hátrányos azonban ha a vékonyoás az 125 cm/fm-t meghalaja. A görbeség - a törzs görbe növése - lehet síkgörbe és térgörbe. Ha a görbület egyirányú síkgörbének ha kétirányú térgörbének nevezzük. A görbeség minig hiba mert a síkgörbetörzsből származó fűrészárú teherbíró képessége sokkal kisebb a térgörbe-fa peig ipari célokra nem alkalmas. A villás növés - a törzs egy vezérága helyett kettő vagy több fejlőik - főleg lombos fáknál forul elő a fenyőféléknél ritkán. A két vezérág olykor összenőhet ilyenkor a fa keresztmetszetében két bél (kettősbélűség) található önálló évgyűrűrenszerrel. a) Göcsök A göcsök főbb változatai a) és b) alakjuk szerint; c) és ) elhelyezkeésük szerint; e) és f) kölcsönös helyzetük szerint; 1 kerek; 2 ovális; 3 hosszúkás göcsök; 4 lapfelületen; 5 olalon levő; 6 él-; 7 keresztgöcsök; 8 szétszórt; 9 csoportos; 10 szárnyas (elágazó) göcsök 14

b) Repeések Különféle repeések hengeres fán a) bél- vagy sugárirányú repeés; b) gyűrűs repeés; c) fagyrepeés; ) száraási repeés A repeések főbb változatai fűrészárun a) sugárirányú repeés; b) fagyrepeés; c) száraási repeés; gyűrűs repeés; 1 repeések lapon; 2 olalon; 3 bütün 15

16

17

18

Westminster Hall Westminster Hall of which the walls were built in 1097 as part of an intene reconstruction of the whole palace is the olest extant builing on the site. Its floor area is about 1850 sq ys an it is one of the largest meiaeval halls in Europe with an unsupporte timber roof spanning 69 feet. The roof was originally supporte by two rows of pillars but the present magnificent hammerbeam roof was esigne in the reign of Richar II. The eleven figures of Kings now staning at the South en an East sie of the Hall were carve between 1385 an 1388. The mason/architect of the l4th century rebuiling was Henry Yevele an the carpenter/esigner of the roof Hugh Herlan. During this perio the Hall with its many shops an stalls selling wigs pens books an other legal paraphemalia became one of the chief centres of Lonon life. Until 1882 the King's Court of Law met in Westminster Hall. Three of the courts occupie comers of the Hall. The Court of Chancery sat in the South West The King's Bench in the South East an the Common Please sat to the Northern en of the West wall. The Court of Exchequer sat in an ajacent room to the North-West. A number of State Trials an Impeachments took place in the Hall incluing those of Sir William Wallace Thomas More Charles I Warren Hastings an the Gunpower Plot conspirators. Westminster Hall was also the traitional venue for Coronation banquets. Earlier this century a consierable amount of restoration work was performe on the roof. During the repairs a number of tennis balls were foun. It is likely that Henry VIII as a young man use the Hall as a tennis court to play 'real' tennis. In 1941 the Hall was in anger of estruction by fire uring an air rai an the choice was mae at the instance of Colonel Walter Elliot M.P. to save Westminster Hall in preference to the Commons Chamber itself. The Hall is now use for major public ceremonies. Among recent events there have been the presentation of Aresses to the Queen on the Silver Jubilee in 1977 to mark 50 years since the en of Worl War II in 1995 an the opening of the Commonwealth Parliamentary Conference in 1986. A similar event took place in 1988 to mark the tercentenary of the Glorious Revolution an in 1989 the Inter-Parliamentary Union's Centenary Conference was hel there. In 1995 the Government organise a ceremony to mark 50 years of the Unite Nations an on 11 July 1996 Presient Nelson Manela aresse both Houses. On these occasions the Hall is brightly lit an ecke with flowers an coloure hangings an presents an altogether ifferent public face from its normal rather sombre appearance. More recently Westminster Hall has been use for the lying in state of monarchs consorts an rarely very istinguishe statesmen the most recent being those of King George VI in 1952 Queen Mary in 1953 an Sir Winston Churchill in 1965 respectively. 19

20

21

Növényi károsítók okozta fahibák A növényi károsítók három csoportba sorolhatók ezek: a baktériumok a farontó gombák és az élősköő növények (pl. a fagyöngyfélék). Baktériumok A baktériumok kártevése kevésbé jelentős a faanyagokon észrevehető kárt általában nem okoznak. Veszélyességük abban nyilvánul meg hogy a farontó gombákkal biológiai láncot alkotva a cellulózbontó baktériumok megteremtik a farontó gombák számára a megtelepeési feltételeket. Általában csak frissen öntött fákban vagy vízben tárolt faanyagokban találhatók. Farontó gombák A farontó gombák spórákkal szaporoó színanyagot (klorofillt) nem tartalmazó sajtmagvas telepes (virágtalan) növények. Táplálkozásban szerves anyagokra szorulnak amelyeket élő vagy elhalt növények szervezetéből veszik. Nem hasonlítanak a közismert kalapos gombákhoz. Kártevéseik egyaránt előforulnak élő öntött vagy felolgozatlan fákon és felolgozott beépített faanyagokon. Pusztításaik reveseés vagy korhaás formájában jelennek meg. A különféle gombafajok az éltető tápanyagot nem minen fafaj faanyagában találják meg. Vannak gombafajok amelyek csak fenyőfélék mások csak lombosfák s ismét mások csak egy bizonyos fafajta faanyagán tunak megélni. Ilyen pl. a labirinttapló amely csak a tölgy faanyagához alkalmazkoik. A gombák magjai a spórák kevező körülmények esetén kicsírázva egy-egy mikroszkopikus vékonyságú gombafonalat hifát fejlesztenek. A hifák a gombák tenyészőtestét felépítő fehéres színű elágazó fonalak. Ezek a fa felületén vagy a fában gazag fonalszöveéket micéliumot hoznak létre. A micélium a gombának tenyészőteste; felaata a táplálék megszerzése szállítása és felolgozása. A fonalszöveékek behálózzák a tenyésztéshez szükséges térségeket és belőlük életfolyamatuk biztosítására vagy termőtestek képzőnek (minig a fa felületén) vagy maguk a fonalkötegek műkönek tenyészeti testként. A termőtesteken milliószámra fejlőnek a spórák amelyet a szél a rovarok a víz stb. juttatnak tovább más fák felületére. 22

A fertőzés minen esetben a spórák megtelepeésével képzőik és az életképes spórák ha életkörülményeik aottak kicsíráznak. Ennek feltételei: megfelelő nevességtartalom és hőmérséklet savanyú közeg továbbá levegő (oxigén). A farontó gombák a vizet a fából veszik ezért megtelepeésükhöz legalább 18%-os fanevesség-tartalom szükséges. Általánosságban azt monhatjuk hogy a légszáraznál szárazabb (a könnyező házigomba kivételével) és az élőneveshez közeli nevességtartalmú faanyagot a fülleést az elszínezőést és a korhaást előiéző gombafajok már nem károsítják. A nagy nevességtartalom ugyancsak kizárja a gombák életműköését bár egynémely gombafaj nevességoptimuma 40...60% között van. A farontó gombák nagyon szívósak s víz hiánya esetében is - bár életműköésük szünetel - egy-két évig életképesek maranak és ha újra nevesség éri a faanyagot újra életre kelnek. A kevező hőmérséklet eltérő a legtöbb farontó gombánál 24...32 C között mozog e pl. a Merulius lacrimans legkevezőbb növekeési hőmérséklete 18...22 C közé esik. A micélium és a termőtest +45...+60 C közötti hőmérsékleten elpusztul a spórák azonban ennél nagyobb meleget is kibírnak. A gombák a légzéshez szükséges levegőt - pontosabban az oxigént - ugyancsak a faanyagokból veszik. Ez akkor mehet végbe ha a fában ill. a sejtüregben legalább 20 % levegő van jelen. A gombák okozta elszínezőést élesen el kell különíteni a korhaástól. Az elszínezőés ugyanis nem jelenti minen esetben a faanyag szilárságcsökkenését. Ez érvényre jut az építőfák minőségi előírásaiban is amelyek különbséget tesznek felületi (legfeljebb 2 mm) és mélyre hatoló (2 mm-t meghalaó) elszínezőött réteg között. A korhaás kezetben ugyancsak a faanyag elszínezőésében mutatkozik e a folyamat előrehalatával a faanyag teljes szétmorzsolóását okozza. E csoportba tartozó a fűrészáruk minőségi osztályozását befolyásoló fahibák megnevezését és körülírását az alábbiakban foglaljuk össze. A geszt gombás elszínezőése sáv- és foltalakban a geszt faanyagában egyes részek renellenes elszínezőése. A faanyag szilárságát nem csökkenti. Élő fában a színező és farontó gombák élettevékenysége következtében keletkezik. Penész: a faanyag felületén gombafonalak és termőtestek jelenléte. A penészeés a faanyag természetes színének megváltoztatásával járó hiba. Ez lehet sáv- és foltalakú vagy teljes. A penészgombák általában csak a faanyagok elszínezőését okozzák szilárságát azonban nem befolyásolják ezért pl. fűrészelt fagerenák megengeett hibája. Színük szerint megkülönböztetünk zöl téglavörös szürke és fekete penészhibákat. A szijács gombás elszínezőése a szijács faanyagának renellenes elszínezőése a faanyag szilárságának csökkenése nélkül. Kitermelt faanyagban a színező gombák olyan élettevékenysége következtében keletkezik amely korhaást nem okoz. Színétől függően lehet kékülés és színes szijácsfoltosság. 23

A kékülés a szijácsrész szürke elszínezőése kékes vagy zöles árnyalattal. A tömlős gombák közé tartozó kékfestőgombák okozzák. Főleg a fenyőfélék faanyagán található hiba e előforul a lombos fák anyagának kékeseése is bár utóbbiakon általában alig vehető észre. Elsősorban szépséghiba az ácsszerkezetek szempontjából nem jelentős mert szilárságcsökkenést nem okoz. A színes szijácsfoltosság a szijácsban levő narancs sárga rózsaszín (a világos ibolyaszínig) és barna elszínezőés. A szín erőssége alapján lehet világos halvány tónusú ha a faanyag rajzolatát nem takarja el és sötét ha a rajzolatot eltakarja. A behatolási mélységet tekintve lehet felületi és mélyrehatoló attól függően hogy az elszínezőött réteg 2 mm vagy azt meghalaó. Barnulás: a faanyag szijácsában levő barnás (hamvas-vöröses) elszínezőés különböző árnyalattat erősséggel és egyenletességgel. Lombos fafajokra jellemző. A kitermelt faanyagokban biokémiai folyamatok következménye gombák részvételével vagy anélkül. A faanyag szilárságát bizonyos mértékig csökkenti. Fülleés: a szórt likacsú lombos fák betegsége a faanyag foltos ill. hosszirányú csíkos elszínezőésben jelenik meg. Főleg rönkfában ritkán fűrészáruban - a fűrészáruknak az alátétlécekkel érintkező helyein - forul elő. Hazai vonatkozásban elsősorban a bükk esetenként az éger és a nyárfélék fülleése okoz gonot. Nagyszámú fülleést okozó gombafaj ismeretes közülük a legjelentősebbek: a bükkfa rezgőgomba a lilás réteggomba és a hasat lemezű gomba. A fülleés első szakaszában csak elszínezőésben tehát sugárirányú lánzsa alakú szürkésbarna foltokban maj nagyobb kiterjeésű foltosoásban jelentkezik. Ekkor még a fa szilársága nem csökken; szárítással gőzöléssel a további károsoás megelőzhető. A másoik szakaszban a fülleés a sejtfalak lebontásával folytatóik amely a bütün és a szijács külső részén fehér szürkéssárga foltokban mutatkozik. Ekkor a faanyagban már jelentős szilárságcsökkenés következik be. A további károsoás folyamán - a fülleés harmaik szakaszában - a faanyag műszaki célokra felhasználhatatlanná válik. Jellegzetessége hogy a kis foltok összeolvanak és a bütün szabálytalan fekete vonalakkal határolt fehéres sárgásszürke márványra emlékeztető foltosság alakul ki. Korhaás: a faanyag renellenes elszínezőése szilárságcsökkenéssel vagy anélkül a farontó gombák sejtfalakat szétbontó és lebontó tevékenysége következtében. A károsítás tünetei szerint megkülönböztethető: barna- vagy vöröskorhaás nevességkorhaás és fehér- vagy marókorhaás. A legveszeelmesebb a revés korhaásnak is nevezett barna- vagy vöröskorhaás amelyet a fa cellulózvázát lebontó gombafajták okoznak. Ilyen gombafajták: a lemezes fenyőgomba a pikkelyes fagomba a labirintus taplógomba a házi kéreggomba a könnyező házigomba és a pincegomba. Romboló hatásuk min a tűlevelű min peig a lombos fák szijácsában és gesztjében észlelhető. 24

A megtámaott fa fokozatosan barna vagy vöröses színűvé szénszerűen törékennyé válik maj a ligninváz sugár- és érintőirányban megrepeezik és a fa kockákra hull szét. A barnakorhaás a faanyag gyors szilárságcsökkenését okozza pl. a könnyező házigombával fertőzött hibátlan faanyag két hónap alatt nyomószilárságának több mint 50%-át hat hónap múlva peig gyakorlatilag a teljeset elveszti. A neveskorhaás hasonló tünetekkel jár okozója azonban majnem minig a pincegomba. E gombafaj vízigénye igen nagy; innét a neveskorhaás elnevezés. (Régebben szárazkorhaásnak nevezték.) Nagyon gyakran támaja a tetőszékek kötőgerenáinak falon fekvő végeit és a sárgerenákat. A fehér- vagy marókorhaás a farostanyag lignintartalma lebontásának a következménye. A megmaraó cellulózváz miatt a faanyag foltos fehéres sárgásfehér színűvé maj mininkább üregeseve vattaszerű laza összemorzsolható tömeggé válik Előiézői leggyakrabban: a fenyőtaplógomba a gyökérrontó taplógomba és a gyűrűs tölcsérgomba. A fehérkorhaással megtámaott faanyagot nem e még a korhaás kezeti állapotában levőt sem szaba műszaki célra felhasználni mert a faanyag nagymérvű szilárságcsökkenése hirtelen következik be. A fűrészáruk hibáit összefoglaló MSZ KGST 321-76 a korhaást keletkezési helyei alapján nevezi és határozza meg s megkülönböztet: szijácskorhaást és gesztkorhaást. A szijácskorhaás a szijács egyes részeinek renellenes elszínezőése; fenyőféléknél sárgásbarna vagy barnásrózsaszín árnyalattal lombos fafajoknál tarka márványra emlékeztető rajzolattal a faanyag szilárságcsökkenésével vagy anélkül. Kitermelt faanyagban keletkezik és a gesztre is átterjehet. A fertőzött faanyag állapota szerint lehet: kezeti (kemény) korhaás amelynél a fertőzött szijácsrész faanyagának szilársága a környező egészséges faanyagéval közel azonos és előrehalaott (lágy) korhaás ez esetben a szijácsrész faanyagának szilársága erősen csökkent. A gesztkorhaás a geszt egyes részein a faanyag renellenes elszínezőése szilárságának jelentős csökkenése mellett. Élő fában keletkezik. A farontó gombák aszerint hogy élő (vagy öntött) fák törzsét raktáron tevő ill. a már beépített faanyagot támaják meg lehetnek: törzskorhaást okozó gombák fatelepeken károsító gombák és épületekben károsító gombák. Tununk kell ugyanis hogy ugyanazon a faanyagon a különféle gombafajok általában egymást követően pusztítanak. Az élő fa törzsét korhasztó gombák a fa kivágásával renszerint elhalnak és más gombafajok folytatják az általuk megkezett romboló folyamatot. A fatelepen ismét más gombafajok támaják a faanyagot míg végül az épületbe beépített faanyagon újabb gombafajok folytatják vagy fejezik be a korhasztást. 25

Törzskorhaást okozó gombák Fenyőtaplógomba (Trametes pini). Egyike az élő fát megtámaó legveszeelmesebb gombáknak. Fűrészárut általában nem fertőz. A faanyag lignintartalmának elpusztításával fehér- (kezetben vörös-) korhaást okoz. Az erei- és a vörösfenyő gesztjét a luc- és a jegenyefenyő szijácsát is megtámaja. Kellően kiszárított rönkön nincs életlehetősége és elhal. Gyökérrontó taplógomba (Fomes annosus). Korhasztó hatása nyomán a faanyag lignintartalma fokozatosan eltűnik és a kezetben lilásbarna vagy szürkésvörös színű szövetének visszamaraó része laza gyapotszerűvé válik. Különösen a luc- és az ereifenyő élő törzsét támaja meg e nem kíméli a bükk és az éger fáját sem. Gyűrűs tölcsérgomba (Armillaria mellea). Min a tűlevelű min peig a lombos fákat egyaránt korhasztja. Főleg a kambiumot és a szijácsot támaja. Felismerhető hogy az elkorhasztott faanyag sötétben világító mézbevonatszerű. Pusztító hatása nemcsak élő fán hanem faanyagú épületek fölel érintkező részein talajon fekvő gerenáin is megtalálható. Minhárom ismertetett gombafaj a fehérkorhaás leggyakoribb okozója. Fatelepeken károsító gombák Lemezes fenyőgomba (Lenztres abietina). A fatelepeken tárolt luc- és jegenyefenyőfaanyag legnagyobb károsítója e előforul épületek beépített faanyagában is. Barnakorhaást okoz. A megtámaott faanyag kezetben sárgább színűvé vörös csíkossá maj vörösesbarna színűvé válik. Az évgyűrűk pásztája fellazul az évgyűrűk mentén szétválik törése selyemfényű lemezes elválás. Renkívül életképes gomba fertőzőképességét évekig megtartja még száraz körülmények között is azonban a száraz faanyagban a gomba növekeése szünetel. Életműköéséhez legmegfelelőbb a 40%-os fanevesség. Pikkelyes fagomba (Lentinus lepieus). Főleg a luc- és a vörösfenyő faanyagának károsítója e előforul a bükk és a tölgy faanyagában is. Barnakorhaást okoz. Leginkább a neves talajjal érintkező faanyagot fertőzi épületben nemigen forul e1ő. Hőre nagyon érzékeny; ezért a tetőszerkezetekben nem okoz nagyobb károsoást. 50 C-on elpusztul. Labirintus taplógomba (Dealea quercina). A tölgy faanyagok károsítója más fafajokat ritkán fertőz. Barnakorhaást okoz. Jellemzője hogy a tölgyfa gesztje szürkésbarnává válik. Nagyon életképes gombafajta megtelepeése után nehezen irtható ki. 26

Épületekben károsító gombák Pincegomba (Coniophora cerebella). Általában a lemezes fenyőgombával elsőlegesen fertőzött erősen neves faanyagot támaja meg elsősorban a még neves kellően ki nem szárat új vagy átépített épületekben. Nagyon vízigényes nevességoptimuma 50...60% fanevességtartalom. Főleg a fenyőfélék ritkábban a lombos fák faanyagát korhasztja. A faanyag cellulózvázát bontja le ezért annak színe megsötétül. Először a faanyag felületét kezi ki s hala a faanyag belseje. felé. Barnakorhaást okoz. Száraz faanyagot nem fertőz. 50 C hőmérsékleten elpusztul. Közvetett veszélyessége abban van hogy a faanyagot savanyú kémhatásúvá teszi s ezzel kevező feltételeket teremt a házigomba számára. Könnyező házigomba (Merulius lacrymans). Egyike a legnagyobb károkat okozó gombáknak. A beépített más gombától már fertőzött (savanyított) faanyagot támaja meg. Nincs szüksége neves környezetre mert az életműköéséhez szükséges vizet a sejtfalak cellulózvázának szénioxira és vízre való lebontásával maga is feezni tuja. Megtelepeéséhez ugyan a légszáraznál nagyobb nevességtartalom szükséges utána azonban a száraz faanyagban is képes károsítani. Ezért a légszáraz faanyagra is veszélyes. Az előfertőzés fontos feltétel mert a teljesen egészséges faanyagon nem tu megtelepeni. Az előfertőzést azonban minig fel kell tételezni és az épületben olyan feltételeket teremteni hogy a házigomba ne tujon kicsírázni. Renkívül szívós az ellene való véekezés nagyon nehéz és költséges; fertőzőképességét évekig megtartja. Kifejlőése folyamán selymes fényű ezüstszürke pelyhes fonalak lepik el a faanyag felületét. A fölösleges víz a micélium végén apró cseppek alakjában jelenik meg (innét az elnevezése). A víz a környező szerkezetet és a levegőt állanóan nevesen tartja. Kártétele a sejtfalak lebontásának előrehalaásával a tipikus barnakorhaás jeleit mutatja: A faanyagban hossz- és harántirányú repeések keletkeznek végül a fa kézzel morzsolható barna színű porrá esik széjjel. Min a tűlevelű min a lombos fák faanyagát elkorhasztja. Renkívül nagy pusztításokat okoz: tönkreteszi a faanyagú palókat főleg a vakpalót e pusztítja az ajtó- és ablaktokok bélések borítások faanyagát a faföémeket is. Hatalmas nyalábjai segítségével igen gyorsan terje. Micéliuma átterjehet a falazatra acél- beton- üveg- stb. szerkezetek felületére és tovább terjeve elpusztít minen útjába kerülő cellulóztartalmú anyagot. A "könnyezés" és a korhaással járó ohos bűzös szag elárulja jelenlétét. Házi kéreggomba (Poria vaporaria). A tartósan nevességnek kitett faanyagot elsősorban a fenyőféléket támaja meg. Fejlőéséhez sok nevességet igényel nevességoptimuma 35 % fanevesség. A nevesség megszűnésével fejlőése is megáll. A száraz faanyagot nem fertőzi. Barnakorhaást okoz. A megtámaott faanyagot ujjal szétmorzsolható állapotig korhasztja. Megtalálható épületek pincéjében vakpalókban ereszek gerenavégeiben talajjal érintkező faszerkezetekben stb. A pincegombával a könnyező házigombával és a házi kéreggombával megtámaott faanyagot semmilyen célra tovább felhasználni nem szaba továbbterjeésük ellen biztosan csak egyféle móon lehet véekezni : az összes faanyagot a helyszínen el kell égetni. 27

Élősköő növények Ezek a fákon élősköő (parazita) növények a fatörzsben nyílásokat üregeket hoznak létre. A leggyakoribb élősköő növény a fagyöngy amely az összes fenyőfélét és lombos fát (a tölgy kivételével) megtáma. A tölgyek károsítója a sárga fagyöngy vagy fakín. Ezek a cserjék főleg a fák ágain élőskönek s bár a faállományban nagy károkat okozhatnak a fák törzsét azonban ritkán támaják meg ezért kártevésük a fűrészáruk szempontjából nem jelentős. Esetenkénti károsításuk abban nyilvánul meg hogy szívógyökereiket több centiméter mélyen eresztik az élő fa szövetei közé. Előforulásuk esetén a fűrészárukon levő hiba lehet: felületi sekély ez esetben a behatolás mélysége nem halaja meg az 5 mm-t e lehet mélyre hatoló is ha a behatolás mélysége az 5 mm-t meghalaja. e) Rovarok okozta fahibák Rovar- és álcajáratoknak nevezzük a rovarok ill. álcáik által a fában vagy faanyagban rágott lyukakat járatokat (meneteket). Okozói a bogarak és a hártyás szárnyúak renjébe tartozó rovarok. A rovarok teste élesen tagozóik fejre torra és potrohra. Szájszerveik szilár táplálék felarabolására való rágók. Fejlőésük folyamán többféle pete báb álca (lárva) és bogár (nemző) alakon mennek keresztül. Vannak amelyek min álca min rovar formájában mások csak rovar alakjukban pusztítanak. Az élő fát és a felolgozott faanyagot egyaránt megtámaják. A legnagyobb károkat az álcák okozzák járatszerű rágásaikkal. A faanyagot károsító rovarok - elsősorban az álcák - a fában található járulékos anyagokkal (keményítő fehérje stb.) a sejtfal alkotórészei közül peig fapoliozánokkal és cellulózzal táplálkoznak. Általában már beteg sérült; gyenge nevkeringésű tövön szárat fákat vagy frissen öntött rönköket támanak meg egészséges élő fákat ritkán. A fűrészárut ill. a beépített faanyagot csak kevés rovarfajta fertőzi. A rovar- és álcajáratok behatolási mélységük szerint lehetnek: - felületi sekély rovar- és álcajáratok ha behatolási mélységük a faanyagban nem halaja meg az 5 mm-t; - mélyre hatoló rovar- és álcajáratok ha behatolási mélységük 5 mm-nél nagyobb. Az utóbbiak attól függően hogy a rovar ill. álcajáratok átmérőjének átlaga 3 mm-nél kisebb akkor kisméretű ha a 3 mm-t meghalaja nagyméretű rovar- és álcajáratok. 28