Határozatok Tára AZ IDEIGLENES INTÉZKEDÉSRŐL HATÁROZÓ BÍRÓ VÉGZÉSE 2018. november 22. * Fellebbezés Ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés Állami támogatások A spanyol hatóságok által egyes labdarúgókluboknak nyújtott támogatások Valencia autonóm közösség három labdarúgóklubjának valamely közjogi szervezet által hitelekkel összefüggésben nyújtott biztosíték A támogatásokat a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat Visszatéríttetésre való felszólítás A végrehajtás felfüggesztése Sürgősség Indokolás Védelemhez való jog A C-334/18. P. (R.) sz. ügyben, az Hércules Club de Fútbol SAD (székhelye: Alicante [Spanyolország], képviselik: Y. Martínez Mata és S. Rating abogados) fellebbezőnek az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének második bekezdése alapján 2018. május 22-én benyújtott fellebbezése tárgyában, a többi fél az eljárásban: az Európai Bizottság (képviselik: B. Stromsky, G. Luengo és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben) a Spanyol Királyság AZ IDEIGLENES INTÉZKEDÉSRŐL HATÁROZÓ BÍRÓ, G. Hogan főtanácsnok meghallgatását követően, meghozta a következő alperes az elsőfokú eljárásban, beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban, Végzést 1 Fellebbezésében az Hércules Club de Fútbol SAD (a továbbiakban: Hércules FC) az Európai Unió Törvényszékének elnöke 2018. március 22-i Hércules Club de Fútbol kontra Bizottság végzésének (T-766/16 R, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2018:170) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elnöke elutasította a Spanyolország által a Valencia Club de Fútbol [SAD], az Hércules Club de Fútbol [SAD] és az Elche Club de Fútbol [SAD] javára nyújtott HU * Az eljárás nyelve: spanyol. ECLI:EU:C:2018:952 1
SA.36387. (2013/C) (korábbi 2013/NN) (korábbi 2013/CP) számú állami támogatásról szóló, 2016. július 4-i (EU) 2017/365 bizottsági határozat (HL 2017. L 55., 12. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmét. A jogvita előzményei 2 A fellebbező, az Hércules FC egy 1922-ben alapított hivatásos labdarúgóklub, amely a spanyol labdarúgó-bajnokság másodosztályának B csoportjában vesz részt. 3 Az Európai Bizottság figyelmét 2012-ben és 2013-ban felkeltették azzal kapcsolatban, hogy a Generalitat Valenciana banki hitelek fedezetére szolgáló biztosítékok formájában vélhetően állami támogatást nyújtott Valencia autonóm közösség három labdarúgóklubjának, köztük az Hércules FC-nek. 4 2016. július 4-én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot. E határozat 1. cikkében a Bizottság lényegében megállapította, hogy a Spanyol Királyság jogellenesen a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásokat nyújtott többek között a Fundación Hércules Club de Fútbolnak (a továbbiakban: Fundación Hércules) 6 143 000 euró összegben az Instituto Valenciano de Finanzas, a Generalitat Valenciana pénzügyi intézménye által annak a banki hitelnek a fedezetére nyújtott állami biztosíték címén, amelyet a Fundación Hércules részére biztosítottak az Hércules FC tőkeemelésével összefüggésben ez utóbbi részvényeinek jegyzése céljából. A vitatott határozat 2 4. cikkében a Bizottság elrendelte, hogy a Spanyol Királyság azonnal és ténylegesen téríttesse vissza a szóban forgó állami támogatást az Hércules FC-vel, beleértve a támogatás utóbbi rendelkezésére bocsátásának időpontjától érvényes kamatokat, valamint hogy a Spanyol Királyság közölje vele az e határozat végrehajtására vonatkozó információkat. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés 5 A Törvényszék Hivatalához 2016. november 7-én benyújtott keresetlevéllel a fellebbező előterjesztette a lényegében a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet. 6 A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott külön beadványban a fellebbező ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő annak érdekében, hogy a vitatott határozat 2. cikkének végrehajtása felfüggesztésre kerüljön, amennyiben abban a Bizottság elrendeli a szóban forgó állami támogatásnak a vele való visszatéríttetését. 7 2016. november 9-én a Törvényszék elnöke írásbeli választ igénylő kérdéseket intézett a fellebbezőhöz, amelyekre utóbbi ugyanazon a napon válaszolt. 8 2016. november 11-i végzésével a Törvényszék elnöke a Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikke (2) bekezdésének megfelelően ideiglenesen elrendelte a végrehajtás felfüggesztését az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés elfogadásáig. 9 2017. december 11-én a Törvényszék elnöke felkérte a fellebbezőt, hogy szolgáltasson naprakész információkat pénzügyi helyzetéről, amelyeket megfelelő dokumentumokkal támaszt alá, beleértve a legutolsó ellenőrzött pénzügyi kimutatást, valamint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtása óta bekövetkezett változásokkal kapcsolatos bármilyen más jellegű releváns információt. A fellebbező ennek a felhívásnak 2017. december 21-én eleget tett. 2018. január 18-án a Bizottság kialakította a fellebbező által adott válaszokkal kapcsolatos álláspontját. 10 2018. március 22-én a Törvényszék elnöke elfogadta a megtámadott végzést, amellyel elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet. 2 ECLI:EU:C:2018:952
11 Ennek érdekében a Törvényszék elnöke mindenekelőtt megvizsgálta, hogy teljesült-e a sürgősségre vonatkozó feltétel. E tekintetben a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 33. pontjában többek között emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem esetén a kért ideiglenes intézkedés elrendelése csak akkor indokolt, ha a kérdéses jogi aktus a hivatkozott súlyos és helyrehozhatatlan kár döntő oka. Az említett végzés 35. pontjában hozzátette, hogy amikor a hivatkozott kár vagyoni jellegű, a kért ideiglenes intézkedések akkor igazolhatók, ha ezen intézkedések hiányában az ideiglenes intézkedéseket kérelmező fél olyan helyzetbe kerülne, amely veszélyeztetheti pénzügyi életképességét az eljárást érdemben lezáró határozat meghozatala előtt, vagy ha piaci részesedései többek között a vállalkozásának méretére és forgalmára, valamint adott esetben azon csoport sajátosságaira tekintettel, amelyhez a vállalkozás tartozik, jelentősen megváltoznának. 12 A megtámadott végzés 41. pontjából kitűnik, hogy a végrehajtás kért felfüggesztése sürgősségének bizonyítása érdekében a fellebbező előadta egyrészt, hogy a szóban forgó összeg visszatéríttetése veszélyeztetné pénzügyi életképességét azzal, hogy az a felszámolásához vezetne, másrészt hogy a felszámolása nem pénzügyi jellegű következményekkel járna, amennyiben többé nem vehetne részt sportversenyeken, ami mind a versenyek szervezői, mind pedig a részt vevő klubok számára negatív következményekkel járna, és hogy megszűnése társadalmi konfliktusokhoz, a régióban pedig gazdasági veszteségekhez vezetne. 13 E tekintetben a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 42. pontjában megállapította, hogy a fellebbező által hivatkozott kár pénzügyi jellegű. 14 A fellebbező által előterjesztett bizonyítékok vizsgálatának végén a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 48 53. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a fellebbező által szolgáltatott információk elégtelenségére tekintettel nem áll módjában értékelni a sürgősség vizsgálata szempontjából azt, hogy vizsgálatát korlátozhatja-e kizárólag a fellebbező helyzetére, vagy pedig figyelembe kell-e vennie harmadik személyeknek vagy a fellebbező részvényeseinek az esetleges hozzájárulásait. A Törvényszék elnöke ezért arra a következtetésre jutott, hogy mivel a fellebbező nem vázolt fel a pénzügyi helyzetével kapcsolatos hiteles és átfogó képet, nem következtethetett pénzügyi életképességének veszélyeztetettségére. 15 A Törvényszék elnöke következésképpen elutasította a fellebbező ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, 2016. november 11-i végzését pedig visszavonta. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei 16 Fellebbezésében a fellebbező lényegében azt kéri, hogy a Bíróság: helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést; rendelje el a vitatott határozat végrehajtásának a felfüggesztését; a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikke (7) bekezdésének megfelelően fogadjon el inaudita altera parte felfüggesztést elrendelő végzést; a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. 17 A Bíróság Hivatalához 2018. június 27-én benyújtott külön beadványban a fellebbező ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő. ECLI:EU:C:2018:952 3
18 Mivel a Bíróság elnökhelyettese és első tanácsának elnöke akadályoztatva volt, a Bíróság második tanácsának elnökét jelölték ki 2018. június 4-én az ideiglenes intézkedésről határozó bíró feladatainak ellátására a Bíróság eljárási szabályzatának 13. cikke értelmében. 19 A Bíróság Hivatalához 2018. június 20-án benyújtott válaszbeadványában a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság: utasítsa el a fellebbezést mint elfogadhatatlant; utasítsa el a fellebbezést mint megalapozatlant; utasítsa el a vitatott határozat végrehajtásának biztosítási célból való felfüggesztése iránti kérelmet, beleértve az inaudita altera parte felfüggesztés iránti kérelmet; a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére. 20 A Bíróság második tanácsa elnökének 2018. július 5-i Hércules Club de Fútbol kontra Bizottság végzésével (C-334/18 P(R)-R, nem tették közzé, EU:C:2018:548), amelyet a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikke (7) bekezdésének megfelelően az eljárásban részt vevő többi fél meghallgatása nélkül fogadtak el, a vitatott határozat végrehajtása felfüggesztésre került azon végzés elfogadásáig, amelyet az ideiglenes intézkedés iránti eljárást megszüntető és a jelen fellebbezésről határozó végzés közül a legkorábban hoznak meg. A vitatott határozat végrehajtása felfüggesztésének inaudita altera parte elrendelése iránti kérelemről 21 Fellebbezésében a fellebbező azt kérte, hogy rendeljék el inaudita altera parte a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését. 22 A Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (4) bekezdése értelmében az ilyen kérelmet külön beadványban kell benyújtani, az ilyen beadvány pedig végeredményben a Bíróság Hivatalához került benyújtásra, amint az a jelen végzés 17. pontjában megállapításra került. 23 Ebből következik, hogy az említett kérelem, amennyiben azt a fellebbezésben terjesztették elő, elfogadhatatlan (lásd ebben az értelemben: 1965. január 21-i Merlini kontra Főhatóság ítélet, 108/63, EU:C:1965:4, 12. o.; 1965. június 17-i Olaszország kontra Bizottság ítélet, 32/64, EU:C:1965:61, 484. o.; a Bíróság elnökhelyettesének 2016. június 16-i ICA Laboratories és társai kontra Bizottság végzése, C-170/16 P(R), nem tették közzé, EU:C:2016:462, 21 24. pont). A fellebbezésről Az elfogadhatóságról 24 A Bizottság vitatja a fellebbezés elfogadhatóságát, amely véleménye szerint a Törvényszék által megállapított tényállás újbóli értékelésére irányul. 25 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a fellebbező első jogalapjában lényegében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elnöke tévesen vélelmezte egyrészt azt, hogy a valamely vállalkozás pénzügyi helyzetének értékeléséhez figyelembe kell venni harmadik személyek vagy a főrészvényesek feltételezett, ellentételezés nélküli hozzájárulásait, másrészt pedig azt, hogy az ilyen személyek hozzájárulásai a jelen esetben elérhették a visszatéríttetésre való felszólításban érintett összeget. 4 ECLI:EU:C:2018:952
26 Az ilyen jogalap lényegében a megtámadott végzés 49. pontjában tett azon megállapítás indokolása elégséges jellegének a megkérdőjelezésére irányul, amely szerint a fellebbező rendelkezhet valamely harmadik személy hozzájárulásával ahhoz, hogy a visszatéríttetésre való felszólításból eredő pénzügyi kötelezettségeinek eleget tegyen. 27 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az a kérdés, hogy a Törvényszék elnöke végzésének indokolása elégtelen-e, olyan jogkérdésnek minősül, amelyre mint ilyenre a fellebbezésben hivatkozni lehet (lásd ebben az értelemben: 2013. december 19-i Siemens és társai kontra Bizottság ítélet, C-239/11 P, C-489/11 P és C-498/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:866, 67. pont). 28 Második jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elnöke megsértette a védelemhez való jogot, mivel az azzal kapcsolatos megállapítását, miszerint a fellebbező nem vázolt fel a pénzügyi helyzetével kapcsolatos hiteles és átfogó képet, utóbbi részvényesi szerkezetének az állítólagos megváltozására alapította, amelyre a Törvényszék előtti eljárás során egyáltalán nem hivatkoztak. 29 Márpedig a védelemhez való jognak a Törvényszék előtti esetleges megsértése olyan jogkérdés, amely elfogadható a fellebbezés szakaszában (lásd ebben az értelemben: 2016. június 14-i Marchiani kontra Parlament ítélet, C-566/14 P, EU:C:2016:437, 38. pont). 30 Ebből következően a fellebbezés elfogadható. Az ügy érdeméről 31 Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező két jogalapra hivatkozik. Az első jogalapról 32 A megtámadott végzés 49. pontjával szemben felhozott első jogalapjában a fellebbező azt rója fel a Törvényszék elnökének, hogy utóbbi következtetését olyan kettős vélelemre alapította, miszerint az általa szolgáltatott információk nem teljesek és nem is megbízhatóak. A Törvényszék elnöke ugyanis egyrészt tévesen vélelmezte azt, hogy valamely vállalkozás pénzügyi helyzetének értékeléséhez figyelembe kell venni harmadik személyek vagy a főrészvényesek feltételezett, ellentételezés nélküli hozzájárulásait, és ezért úgy kell tekinteni, hogy a valamely vállalkozás részére kevés erőforrás biztosítására hajlandó személyek ellenőrzik ezt a vállalkozást vagy ugyanahhoz a csoporthoz tartoznak. Másrészt, a fellebbező azt állítja, hogy még azt is feltételezve, hogy az ilyen vélelem felállítása nem alapul téves jogalkalmazáson, a Törvényszék elnöke tévesen szorítkozott annak vélelmezésére, hogy az ilyen személyek hozzájárulásai elérhették a visszatéríttetésre való felszólításban érintett összeget. 33 A Bizottság vitatja a fellebbező érvelését. Arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Törvényszék a fellebbező anyagi helyzetének értékeléséhez jogosan vette figyelembe azokat az erőforrásokat, amelyekkel az a csoport rendelkezik összesen, amelyhez a fellebbező tartozik. Különösen ez a helyzet egy olyan labdarúgóklub esetében, amelynek nemcsak a részvényesei, hanem a tagjai és a szimpatizánsai is ahhoz fűződő érdekkel rendelkeznek, hogy a klub folytassa sporttevékenységét. 34 A megtámadott végzés 28. pontjában a Törvényszék elnöke többek között emlékeztetett egyrészt arra, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha bizonyításra kerül, hogy azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához az szükséges, hogy azokat már az alapkeresetről való döntést megelőzően elrendeljék, és azok már ekkor kifejtsék joghatásaikat, másrészt pedig arra, hogy ezek a feltételek kumulatív jellegűek, így az ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket el kell utasítani, amennyiben e feltételek közül az egyik nem teljesül. A ECLI:EU:C:2018:952 5
megtámadott végzés 38. pontjában azt is hangsúlyozta, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak részletes és hiteles dokumentumokban foglalt bizonyítékokkal alátámasztott konkrét és pontos információkkal kell rendelkeznie, amelyek bizonyítják azt a helyzetet, amelyben az ideiglenes intézkedéseket kérelmező fél van, és amelyek lehetővé teszik a kérelmezett intézkedések hiányából valószínűleg eredő következmények értékelését, ami az említett fél részéről különösen ha vagyoni jellegű kár felmerülésére hivatkozik főszabály szerint azt vonja maga után, hogy pénzügyi helyzetével kapcsolatban bizonyítékokkal alátámasztott hiteles és átfogó képet vázoljon fel. 35 A Törvényszék elnöke ezt követően azt vizsgálta meg, hogy teljesült-e a sürgősségre vonatkozó feltétel. 36 E tekintetben a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 44 47. pontjában emlékeztetett arra, hogy valamely társaság anyagi helyzetének, különösen pénzügyi életképességének értékeléséhez figyelembe kell venni azon társaságcsoport jellemzőit, amelyhez részvényesi szerkezete alapján e társaság tartozik, különösen pedig azokat az erőforrásokat, amelyekkel ez a csoport összesen rendelkezik, ami az ideiglenes intézkedésről határozó bírót annak megállapítására vezetheti, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel annak ellenére nem teljesül, hogy a fellebbező társaság egyedileg figyelembe véve előreláthatólag fizetésképtelen. Ezért hangsúlyozta, hogy a hivatkozott kár súlyosságát az azon természetes vagy jogi személyekből álló csoport szintjén kell értékelni, akik, illetve amelyek a társaságot ellenőrzik vagy annak tagjai, mivel az érintett társaság és e személyek érdekeinek egybeesése azt indokolja, hogy az e társaságnak a tevékenysége folytatásához fűződő érdekét ne értékeljék e személyeknek a társaság tartósságához fűződő érdekétől függetlenül. Hozzátette, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nemcsak a jogi személyekre, hanem azokra a természetes személyekre is alkalmazandó, akik az érintett társaságot ellenőrzik. 37 Ezen ítélkezési gyakorlatnak a fellebbező vagyoni helyzetére való alkalmazását illetően a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 48. és 49. pontjában a következőket állapította meg: 48. Márpedig, egyrészt [a fellebbező] 2017. december 21-i válaszából következik, hogy olyan «minőségi játékosokba» fektetett be, akiknek a munkabére meghaladja bevételeit, és hogy «[a fellebbező] elnöke 2017. szeptember 21-én formálisan kötelezettséget vállalt a Comisión Delegada de la Liga de Fútbol Profesional előtt arra, hogy a regisztrált veszteséget magánszemélyek hozzájárulásaival fedezi». 49. Ebből következik, hogy [a fellebbező] valamely harmadik személy hozzájárulásával rendelkezik ahhoz, hogy a saját gazdasági erőforrásait meghaladó kötelezettségvállalásoknak eleget tegyen. Ez a körülmény szükségszerűen kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy [a fellebbező] részesülhetett-e ilyen hozzájárulásban, és ha igen, milyen mértékben ahhoz, hogy megfizesse az [Instituto Valenciano de Finanzas] által a [vitatott] határozat végrehajtása címén követelt összeget. Mindazonáltal [a fellebbező] nem szolgáltatott e tekintetben információkat. 38 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Törvényszék határozatait megfelelően kell indokolni annak érdekében, hogy a Bíróság képes legyen a bírósági felülvizsgálat gyakorlására. Ezzel összefüggésben elegendő, ha az érvelés világos és érthető, és ha egyébiránt alkalmas az alátámasztani kívánt végkövetkeztetés indokolására (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2002. október 18-i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau végzése, C-232/02 P(R), EU:C:2002:601, 56. pont; a Bíróság elnökhelyettesének 2013. december 19-i Bizottság kontra Németország végzése, C-426/13 P(R), EU:C:2013:848, 66. pont). 39 Egyébiránt a Bíróság szintén állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Bíróság nem kötelezi a Törvényszéket, hogy utóbbi olyan magyarázatot adjon, amely kimerítően és egyenként követi a jogvitában részt vevő felek által előadott összes érvet, és a Törvényszék indokolása tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és a Bíróság számára azt, hogy rendelkezésére álljanak az ahhoz szükséges elemek, 6 ECLI:EU:C:2018:952
hogy felülvizsgálati jogkörét gyakorolni tudja (a Bíróság elnökhelyettesének 2016. június 14-i Chemtura Netherlands kontra EFSA végzése, C-134/16 P(R), nem tették közzé, EU:C:2016:442, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). 40 A jelen esetben, amint arra a fellebbező hivatkozik, a megtámadott végzés 48. pontjából kitűnik, hogy 2017. december 21-i beadványában a Törvényszék elnökének a jelen végzés 9. pontjában említett felhívására jelezte az utóbbinak, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy egyes játékosok munkabérének összege meghaladja a fellebbező bevételeit, a fellebbező elnöke kötelezettséget vállalt arra, hogy az e tekintetben regisztrált veszteséget magánszemélyek hozzájárulásaival fedezi. 41 Jóllehet amint arra lényegében a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 49. pontjában rámutatott a fellebbező elnökének e nyilatkozata kétségtelenül arról a körülményről tanúskodik, hogy a fellebbező korlátozott mértékben rendelkezhet magánszemélyek hozzájárulásával ahhoz, hogy kiegyenlítse az említett nyilatkozatban érintett kincstári veszteségeket, ez a nyilatkozat önmagában és e tekintetben egyéb indokok hiányában nem enged arra következtetni, hogy a fellebbező anyagi helyzetének értékelése szempontjából az ilyen hozzájárulásokat a Törvényszék elnökének a megtámadott végzés 44 47. pontjában említett és a jelen végzés 36. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően úgy kell tekinteni, hogy azok olyan társaságcsoporttól származnak, amelyhez a fellebbező részvényesi szerkezete alapján tartozik, és a Törvényszék elnöke e tekintetben egyébként kifejezetten hangsúlyozta, hogy harmadik személyek hozzájárulásairól van szó. 42 Az ilyen nyilatkozat önmagában és e tekintetben más indokok hiányában amint arra a fellebbező joggal rámutatott annak a következtetésnek az alátámasztását sem teszi lehetővé, miszerint a magánszemélyek ilyen hozzájárulásai, amelyek arra a kincstári veszteségre korlátozódnak, amelyet a spanyol labdarúgó-bajnokság másodosztályának B csoportjában részt vevő klub sportszemélyzete munkabérének kifizetése okozott, elérhetik a szóban forgó visszatéríttetésre való felszólításban érintett összeget. 43 Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott végzés indokolása e tekintetben elégtelen. 44 Ebből következik, hogy az első fellebbezési jogalap megalapozott. A második jogalapról 45 A megtámadott végzés 50. pontjával szemben előterjesztett második jogalapjában a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elnöke megsértette a védelemhez való jogot azzal, hogy a fellebbező részvényesi szerkezetének állítólagos megváltozására vonatkozó megállapításait a Törvényszék irataiban nem szereplő olyan információkra alapította, amelyek relevanciájával kapcsolatban a feleket nem hallgatták meg. 46 A Bizottság vitatja a fellebbező érvelését. Nem vitatott, hogy a fellebbező nem közölte a Törvényszék elnökével a részvényesi szerkezetében bekövetkezett változást. E tényezőnek a fellebbező pénzügyi életképessége megvizsgálásához való figyelembevétele e tekintetben irreleváns. 47 A kontradiktórius eljárás elve a védelemhez való jog része. Minden olyan eljárásra vonatkozik, amely valamely uniós intézmény olyan határozatához vezethet, amely érzékenyen érinti valamely személy érdekeit. Az uniós bíróságok az előttük folyamatban lévő eljárásokban gondoskodnak a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartásáról, valamint arról, hogy ők maguk is tiszteletben tartsák azt (2009. december 2-i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C-89/08 P, EU:C:2009:742, 50. és 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). ECLI:EU:C:2018:952 7
48 Ezért a Bíróság már kimondta, hogy alapvető jogelvet sértene, ha valamely bírósági határozat olyan tényeken vagy iratokon alapulna, amelyekről a felek vagy a felek valamelyike álláspontját nem adhatta elő (lásd ebben az értelemben: 2009. december 2-i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C-89/08 P, EU:C:2009:742, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). 49 A jelen esetben azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék elnöke figyelembe vette a fellebbező részvényesi szerkezete összetételének esetleges megváltozását, a megtámadott végzés 50 52. pontja a következőket fejti ki: 50. Másrészt úgy tűnik, hogy [a fellebbező] részvényesi szerkezetével kapcsolatos változásokra [a fellebbező] 2017. december 21-i válaszát megelőzően került sor. Mindazonáltal a Törvényszék elnöke által 2017. december 11-én elfogadott pervezető intézkedés ellenére, miszerint a [fellebbezőnek] be kell nyújtania»bármely más jellegű releváns információt az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtása óta bekövetkezett változásokkal kapcsolatban«, [a fellebbező] e műveletről semmilyen információval nem szolgált. 51. Az ilyen információ annál is inkább szükséges volt, mivel [a fellebbező] ismerte [a megtámadott végzés] 44 47. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatot és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmének 73. pontjából következik, hogy [a fellebbező] azt állította, hogy ez az ítélkezési gyakorlat az ő esetében nem releváns, tekintettel»azon főrészvényes hiányára, akire alkalmazható lenne a sürgősség megkérdőjelezésére alkalmas, harmadik személyekhez fordulásra vonatkozó ítélkezési gyakorlat«. E tekintetben [a fellebbező] ideiglenes intézkedés iránti kérelmében kifejtette, hogy jelenlegi részvényeseinek a listájából következik, hogy»a főrészvényes továbbra is a Fundación Hércules, és utóbbi erőforrásainak hiányát a Bizottság megerősítette«. 52. E körülmények között [a fellebbező] által szolgáltatott információk elégtelenségére tekintettel a Törvényszék elnökének nem áll módjában értékelni a sürgősség vizsgálata szempontjából azt, hogy vizsgálatát korlátozhatja-e kizárólag [a fellebbező] helyzetére, vagy figyelembe kell-e vennie a részvényesek esetleges olyan hozzájárulását, amelyben [a fellebbező] részesülhet. 50 E tekintetben a megtámadott végzés 50. pontjából és különösen az úgy tűnik kifejezés használatából kitűnik, hogy a Törvényszék elnöke a fellebbező részvényesi szerkezetével kapcsolatos állítólagos változásokra vonatkozó megállapítását a Törvényszék irataiban nem szereplő információkra alapította, mivel a Bizottság ezzel kapcsolatban válaszbeadványában jelezte, hogy a részvényesi szerkezet e változása az akkori sajtóban említésre került. 51 Egyébiránt nem vitatott, hogy azon körülmény ellenére, hogy az ilyen információk megalapozták a Törvényszék elnökének azon következtetését, miszerint a fellebbező nem vázolt fel pénzügyi helyzetével kapcsolatos hiteles és átfogó képet, a feleknek nem állt módjukban állást foglalni az ilyen információk ténylegességéről és relevanciájáról, megsértve ezzel a kontradiktórius eljárás elvét. 52 Ebből következik, hogy a második fellebbezési jogalap is megalapozott. 53 A fenti megfontolásokra tekintettel a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről 54 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében, ha a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi, illetve azt határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez. Ez a rendelkezés egyaránt alkalmazandó az ezen alapokmány 57. cikke második bekezdésének megfelelően előterjesztett fellebbezésekre (a Bíróság elnökhelyettesének 2015. április 23-i Bizottság kontra Vanbreda 8 ECLI:EU:C:2018:952
Risk & Benefits végzése, C-35/15 P(R), EU:C:2015:275, 59. pont; a Bíróság elnökhelyettesének 2016. október 18-i EMA kontra Pari Pharma végzése, C-406/16 P(R), nem tették közzé, EU:C:2016:775, 49. pont). 55 Mivel a per állása nem engedi meg az ügy eldöntését, azt az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének megfelelően vissza kell utalni határozathozatalra a Törvényszékhez. A fenti indokok alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a következőképpen határozott: 1) Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az Európai Unió Törvényszéke elnökének 2018. március 22-i Hércules Club de Fútbol kontra Bizottság végzését (T-766/16 R, nem tették közzé, EU:T:2018:170) hatályon kívül helyezi. 2) Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé. 3) Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a költségekről jelenleg nem határoz. Aláírások ECLI:EU:C:2018:952 9