Tkés réce (Anas platyrhynchos) Felismerés jegyei: A tkés réce nászruhás példányainál a hímek és a tojók tollazata eltérést mutat, míg nyáron mindkét ivar és a fiatalok egyformán rozsdabarna színek sötétebb rajzolatokkal. A nászruhás gácsér feje a nyakközépig fémes fény zöld, amelyet vékony fehér gyr választ el a begy és a mell gesztenyebarna színétl. Háta szürkésbarna, hasa szürkésfehér. A farokfedk és a farktollak feketék, ezen utóbbiak felfelé kunkorodnak. A szürkésbarna szárnytükre ibolyakék, kétoldalt vékony fekete és fehér szegéllyel. Csre zöldessárga, lába narancssárga, szeme barna. A tojó csre barnás-fekete, a szegélyeken ugyancsak narancs árnyalattal. Jellegzetes nyomát a beszállóhelyek melletti partszakaszokon fedezhetjük fel. Tkés réce nyoma A házi réce se révén, hangja is hasonló ahhoz. A hangutánzó megnevezése, a hápogás pontosan fedi a tkés réce által kiadott háp-háp-háp hangokat. (Hangját letöltheted a http://www.hunterarchery.extra.hu/dok/stockente.mp3 ).
Elterjedése: Élhelye: Szaporodása: Holarktikus faj, több mint 8 alfaját írták le különféle szerzk, de közülük hatot néha külön fajként kezelnek. A törzsalak Észak- Amerikában, Izlandon, Európában és Ázsiában fordul el. Magyarországon minden vizes élhelyen közönséges. A tkés réce szerte elterjedési területén minden vizes élhelyet elfoglal. Hazánkban is minden vizes élettérben, mocsárban, tavaknál, mesterséges halastavaknál, víztározóknál, folyók ártereiben és holtágaiban, rizsföldeken és egyéb árasztásokon is elfordul. Nem igényes a víz minségére, mélységére, de elkerüli a gyorsfolyású és oligotróf vizeket. Sokszor a víztl távol is megjelenik. Toleráns az emberi jelenléttel szemben. A gácsér és a tojó is az 1. életévében válik ivaréretté. A nász már sszel megkezddik, mely során egy októberi és egy januári csúcs figyelhet meg. A fiatal madarak elször megismerkednek eljegyzik egymást, azt követi a párba állás, de még nem megtermékenyítés céljából. Az idsebb madarak eközben már szeptembertl, leginkább a tojó kezdeményezésére folyamatosan párzanak. A jelentsége ennek az szi és téli párzásnak nem tisztázott, ugyanis ebben az idszakban a madarak ivarmirigyei nyugalmi állapotban vannak. Tavasszal jön létre a tényleges szaporodási párkapcsolat. A tojó nem foglalkozik idegen gácsérral, folyamatosan azon fáradozik, hogy a gácsérját párzásra bírja. Március elején kezdenek hozzá a fészkeléshez. A fészek helyének megválasztása nagy változatosságot mutat. Fészkel nádszegélyekben, a vizek növényzettel borított partszegélyeiben, erds szigeteken, ártereken öreg botoló füzek odvaiban, ágak között, szárazabb erdk talaján, nagyobb madarak elhagyott fészkeiben, nedves réteken, gabonaföldeken, st épületeken is. A fészek helyét a gácsér választja ki, a fészket kizárólag a tojó építi. Minden olyan száraz növényi anyagot felhasznál, amelyet a fészek környékén talál. Fként ffélékkel, náddal, fed- és pehelytollakkal béleli ki a fészket. A tojásokat a kotlás megkezdéséig a pehelytollakkal takarja be. A tojásokat naponta rakja a tojó. Évente egyszer költ, de a fészek vagy a pelyhesek elvesztése esetén sarjúfészek elfordulhat. Fészekalja általában 7-11 tojásból áll. Fészekalja
A nagysága a szaporodási idszak elrehaladtával csökken. A tojások oválisak, olykor rövid, vagy nyújtott oválisak, sima héjúak, fénytelenek, színük a szürkéskéktl a sárgásbarnán át az olívzöldig változik. A tojásrakást a tojó márciusban kezdi. Minden tojáson ül egy kicsit, de a valódi kotlás a teljes fészekalj lerakása után kezddik. Idtartalma mintegy 28 nap. A gácsér kezdetben a fészekalj közelében tartózkodik, majd rendszerint elhagyja párját és egy gácsércsapathoz csatlakozik. A fiókák a felszáradásig a fészekben maradnak, majd elhagyják a fészket. Kelés közben A tojó a fiókákat a növényzet srjébe vezeti, nyílt vízfelületre alkonyatkor merészkednek. A fiókák 50-60 napos korban válnak repülssé. A tollazat fejldése egyenletes, az els tollváltás 5-6, a második 10-11 hetes korban történik, teljes tollruhája 16 hetes korra fejldik ki. A repülképességük elérése eltt, vagy azzal egy idben válnak önállóvá a kiskacsák. Táplálkozás: Közismert az, hogy a tkés récék napnyugtakor kihúznak a vízrl táplálkozni, majd napkeltével térnek vissza a pihen helyeikre. A kihúzás távolsága a táplálkozóhelyek elhelyezkedésének függvényében elérhetik a 30 km-t is. A tkés réce táplálékában a domináns összetevk a gyommagvak, a rovarok és lárváik, a csigák, az apró halak és békák. Táplálkozás közben
A nagyüzemi monokultúrás kukorica- és gabonatermesztés térhódításával a táplálékában nyár végén a búza, sz végén tél elején a kukorica vált uralkodóvá. Állományviszonyok: Európai állománya mintegy 8.250.000 példányra tehet. Hazai fészkel állományáról pontos felmérések nem állnak rendelkezésre, de becslések szerint 100.000-150.000 párra tehet. Vonulása: A tkés réce északnyugat-európai állománya helyben marad, nem vonul. A kelet-európai tkés récék vagy a Földközi-tenger keleti medencéjéhez vonulnak, vagy a Fekete-tengerhez, míg a nyugat-szibériai populáció a Kaszpi-tengert keresi fel télire. Az elvonulás elssorban az idjárástól függ, a nálunk fészkel példányok enyhe teleken áttelelhetnek. A hozzánk érkez átvonuló- vagy telel példányok tlünk északabbról érkeznek. Gazdasági jelentsége: Európában stabil állományú faj. Legfontosabb vízivadfajunk a tkés réce és várhatóan a jövben is az marad. Elterjedésével széles rétegeknek nyújt vadászati lehetséget. Terítéke 1992-ben 90.711 példány, míg 2006-ban 52.958 egyed szabad területen és 95.451 példány nevelt réce kibocsátó helyen. Vadászati lehetsége íjjal: Mint miden madárfajunk a tkés réce is a hatályos törvények értelmében, röptében vadászható íjjal is. Vadászatához a vadászreflex, vagy irányzék nélküli íjak használata javasolt. A vesszket általában flu-flu tollazással látjuk el, ami nagymértékben megkönnyíti az elltt vesszk megkeresését. A vesszket ajánlott pengés vadászheggyel felszerelni, de megfelel erej íj esetén a judo, vagy a blunt hegyek is alkalmasak lehetnek a vadászatra. Kisebb tavak, folyók, tocsogók, csatornák mellett húzáson eredményesen vadászható. Hátránya a vadászatának, hogy ezeken a helyeken a vessz megtalálására kevés az esély, illetve a beszállóhelyeket nagyon kell ismerni, ahhoz, hogy a kacsák megfelel magasságban legyenek az íjász eltt. Eredményesebb a nevelt récére történ vadászat, ahol a vesszk megkeresése egyszerbb, illetve a kacsák kiengedését lehet szabályozni. Az íjászok ki tudják választani azt a helyet, ahol a récék megfelel magasságban repülnek, így a kis csapatokban kiengedett kacsákra jó lövési lehetség kínálkozik.
A tkés réce vitális zónái: Szakirodalom jegyzék: 1. Bakonyi G. Juhász L. Kiss I. Palotás G. (1995): Állattan. Mezgazda Kiadó, Budapest 2. Csek S. (1986): 500 kérdés a vadról és környezetérl Lapkiadó Vállalat, Budapest 3. Faragó S. (2002): Vadászati állattan. Mezgazda Kiadó, Budapest 4. Khalmy T. (1994): Vadászati enciklopédia. Mezgazda Kiadó, Budapest 5. Preben B. Preben D. (2006) Állatnyomok és jelek. M-érték Kiadó, Budapest 6. Országos Vadgazdálkodási Adattár