XXV. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI. 1928. ADATOK MAGYARORSZÁG ÁSVÁNYAINAK ISMERETÉHEZ. Irta: DR KOCH SÁNDOR. (5 ábrával). BEITRÄGE ZUR KENNTNIS DER MINERALIEN UNGARNS. Von DR S. KOCH. (Mit 5 Abbildungen). 1. Proustit és pyrargyrit kristályok Felsőbányáról. A proustit és pyrargyrit felsőbányái előfordulása már régebben ismert az irodalomban. Elsőül JONAS 1 említi őket az Ignáezi telérből, hol galenittel, sphalerittel. dolomittal fordulnak elő. Ezen adat alapján idézi e leihelyet ZBPHAROVICH és utána a külföldi szakirodalom. KRENNER a Természettudományi Közlönyben megjelent 2 cikkében a felsőbányái ezüstércek sorában mindkét ásványunkat felemlíti; de róluk semmi közelebbit nem mond. Részletesen tárgyalja felsőbányái előfordulásukat SZOKOL PÁL 3, kinek adatai szerint a proustit az Él-Miklós bányában, galenittel, pyrargyrittel és kvarccal kristályosodva fordul elő, míg a Jóbi-Kornélia bányának mállott propylitjében kisebb ereket képez vaskos sphalerit kíséretében. Hasonló az előfordulása a Jóbi-Dánielben, ahol azonban antimonit is kiséri. A pyrargyrit különösen a főér Él-Miklósi érágában fordid szép kristályokban elő. A Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának egy F(dsőbányáról származó darabján, az erősen mállott andesit kis üregeiben, a következő ásványparagenesis figyelhető meg: az üreg falait adulárnak apró, víztiszta kristálykái borítják, erre kis kvarc, barnás sphalerit és pyritkristálykák, illetve JONAS : Ungerns Mineralien. Pesth. 1820, p. 377. 1 - KRENNER: Felsőbányai ezüstércek. (Természettud. Közlöny. IX, 1877, p. 199). SZOKOL P.: Antimon és ezüstércek előfordulása és assoeiativ viszonyai a felsőbányái 3 ércerekben. (Bányászati és Kohászati Lapok XXXV, 1902, p. 25).
kristálycsoportok telepedtek, majd az üreg falának jórészét sárgás, gömbös dolomit dmzák vonták be. Ezen a dolomiton ülnek a proustitnek kristálycsoportjai, kisérve néhány apró pyrargyrit kristálytól. származási helye, sajnos, nem állapítható meg. A darab közelebbi A proustit kristályai 1 3 mm nagyságúak, a nagyobbaknak lapjai kimarlak, a kisebbeket ellenben eléggé jól tükröző, határolják. Előbbiek cinóber-, részben fényes lapok utóbbiak sötétebb vörös színűek. Habitusuk prizmás, rajtok mindössze az m {1010}, a {1120}, r (1011) és e {0112) formáknak lapjait észleltem. Egyetlen kristálykán találtam két, eléggé jól fejlett lapját a v (21311 skalenoedernek. A pyrargyrit kristálykák közül hármat vizsgáltam meg. Mind a három kristályka heinimorph kifejlődésü, felső terminális végüket az e {0112} utalkodólag fejlett lapjai zárják, míg az alaphoz nőtt végükön egy, illetve két skalenoeder lapjait észleltem. A három kristályt a következő hat forma lapjai építik fel: m {ÍOTO} = {211} e [Oil2] = (110: a {1120} {101} E [13411 1212} r {1011} = {100} q {1671} = {324} Az egyes kristályok a következő formák lapjainak combinatioi: 1.. a. e. q. 1. ábra. 2. m a. e E q 3. m a r e E q 2. ábra. A kristálykák hossza 1 17* mm. habitusuk oszlopos. Az egyes formák lapjaira vonatkozólag a következőket mondhatom, az m {1010} trigonalis szimmetria szerint fejlett keskeny sávjai, valamint az a (1120! uralkodókig fejlett lapjai fényesek, jól tükrözök, ellenben a rhomboeder lapok, úgy az r [10111, mint az e {0112} formánál, mindig corrodáltak, különösen a közép felé. A két skalenoeder sima, jól fejlett lapokkal lép fel a 2. és 3. combination, ellenben az 1. sz. combination a jól fejlett q (1671) lapok az (a:q) szögérték : metsződési élekkel parallel futó rostozást viselnek. A formák meghatározása céljéból mért és számított néhány fontosabb Mért Számított (MIBBS). e e' = 0112 : 1102 42 11' 42 5' r m = 10Ï1 : 1010 47 43' 47 40' a q 1120 : 6171 24 17' 24 15' a :q' = 6171 : 7161 14 55' 14 58' E. ' = 3141 : 4131 26 32' 26 34' Az üreg falait borító átlátszó, 1 2 mm nagyságú, rövidp adulárkristálykák a következő formák combinatioi: c [001 i, M {010}, I
T {110}, x {101}. Ezen adulárkristályok tehát nemcsak üde, átlátszó voltuk, hanem kristallographiai felépítésük tekintetében is különböznek a KRENNER által leírt felsőbányai wolframit kíséretében található adulárkristályoktól, melyek rendesen csak az {110} és {101}, ritkábban még a {001} formák combinatioi. 2. A vulkáni haematit új előfordulása a Hargita-hegységben. A hargitai Kakuk-hegy pompás vulkáni eredetű haematitjához nagymértékben hasonló, ugyancsak vulkáni eredetű haematitkristályokat küldött be a Nemzeti Múzeumnak BÁNYAI JÁNOS tanár. Ezek a kristályok a Kakukhegy tol légvonalban mintegy 14 15 kilométerre ÉÉNy-nak, Homoródalmás határában elterülő) Odorfenyő-dülőben fordulnak elő. Mivel a kristályok előfordulási körülménye s habitusuk sokban megegyezik a ZIMÁNYI 1 által kimerítően feldolgozol! Kakuk-hegyi haematitkristályokéval, róluk csak egész röviden számolok be. A haematit-táblák, BÁNYAI közlése szerint, egy hajdani kráter széléből kiinduló, néhány deciméter széles hasadékot kitöltő agyagban fordulnak elő. A hasadék falát alkotó, erősen mállott andesitet ca 3 5 mm vastag, felületén apró táblácskákkal borított haematilkéreg vonja be. Az agyagba beágyazott kristályok, úgy nagyság, mint szépség tekintetében messze elmaradnak a Kakuk-hegyi kristályok mögött, mert míg ZIMÁNYI ezek között 60 85 mm hosszú és 38 75 mm széles kristályokat, illetve töredékeket is említ, addig anyagomban a legnagyobb példányok legfeljebb 29 37 mm hosszúak s 15 28'min szélesek. Ép kristályok, amilyenek a Kakuk-hegyi anyagban, különösen a kisebb példányok közt. aránylag gyakran találhatók, az én anyagomban egyáltalában nem fordulnak elő. A többé-kevésbbé ép kristálytöredékek fénye rendesen élénk, néhányat azonban vékonyabb-vastagabb limonitkéreg von be s egypár apróbb töredék már teljesen limonit-pseudomorphosává alakult át. A közelebbi vizsgálat céljaira kiválogatott 10 legépebb töredéken a következő hét forma jelenlétét állapíthattam meg : c {0001} = {111} ß {0115} = {221} a {1120} {101} n {2243} = {311} r {1011} {100} V {3362} = 11.2.7.) X (1232) = (211) E formák közül a c a r fà n V % 10 8 10 10 3 1 1 kristályon szerepel. 4 ZIMÁNYI: Haematit a Kakuk-hegyröl. (Földtani Közlöny XLIII, 1913, p. 431.)
A felsorolt kristályformák a V {3362j kivételével, a kakukhegyi hämatitnak is állandó, illetve gyakran szereplő formái közé tartoznak. A kristályokon vagy a c {0001], vagy a p {0115} lapjai fejlettek uralkodólag, a. kristály előbbi esetben vékony, utóbbiban vastagtáblás. A c lapok csak ritkán tükörfényesek, simák, rendesen telvék a [C:JUJ lapok metszési éleivel parallel futó finom rostozással, vagy a mindig finoman rostozott fi {01Í5}, ritkábban a sima, fényes e {0112} lapocskái által határolt orientált továbbnövési idomokkal, melyeket rendesen a c lekerekített lapocskái tompítanak. A továbbnövési idomok, nagyságukhoz képest, többé-kevésbbé emelkednek a bázislap fölé. Az a {1120} keskeny sávjai mindenkor tükörsimák, erősen fénylők, úgyszintén az alaprhomboeder aránylag kis lapocskái is. A ß {0115} lapjai selyemfényűek, a rendkívül keskeny fi és c lapocskák igen sűrű váltakozása folytán. A másodrendű bipiramisok közül az n {2243} a gyakoribb; lapocskái épen úgy, mint a csak egy töredéken észlelt V {3362} lapjai is, kissé homályosak. A % {1232} skalenoeder keskeny, élénkfényű sávokkal szerepel. A 10 megvizsgált kristály közül kettő volt iker a c szerint, ikervoltuk a bázislapon látható rostozáson is szembetűnő. Néhány fontosabb mért és számított szögérték : mért s/.ámitott c : r = 0001 : 1011 57 37' 57 37' 7 ' /' 0115 17 21' 17 30' : n = 2243 61 15' 61 13' : r = : 3362 76 13' 76 17' : y = 1232 64 22' 64 23' : a = 3362 1120 13 47' 13 43' 3. Goethit a budai Kissvábhegyről. Muzeumunk ásványtárának egy, a Kissvábhegyről származó mészkődarabján, melyen sárgás calcit-skalenoederek közt víztiszta íluoritkristálykák ölnek, sötét színű, rendkívül finom tűcskék alkotta pamatot vettem észre. A mindössze 0-3 0'5 mm hosszú tűcskék mikroszkóp alatt kissé megnyúlt hatszögletű táblás-, erős gyémánt-, illetve részben fémfényű kristálykáknak bizonyultak, melyek közül a gyémántfényűek jácint-vörös színben áttetszőek, míg a fémfényűek ugyanezen színben csak széleiken voltak áttetszőek. A kristálykák erős fénye, fénytörése és színe goethitre, illetve ezen ásvány rubincsillám nevű változatára utaltak s a megejtett chemiai vizsgálat e feltevést megerősítette.
A kristályok a b {010} lap szerint táblásak ; e forma lapjai vertikális irányban gyengén rostozotlak. Szerepel rajtok még a c (001} bázislap és egy második fajta dóma, melynek [hol :.hot] lapjai által bezárt szöget mikroszkóp alatt több mérés középadatából 125 -nak kaptam. Ez az adat a {301} indexű dómára utal, mely formát CESARO és ABRAHAM 5 említenek először egy Siegenhől származó, a mienkhez hasonlóan apró, a b lap szerint táblás rubincsillám kristálykáról. A goethit, mely fővárosunk környékére nézve új ásvány, minden valószínűség szerint pyrit árváltozási terméke, épen úgy 7 mint a közelében ülő egynehány apró, fényes lapú pyrit utáni limonit pseudomorphosa. 4. Markasit utáni limonit és haematit-pseudomorphosák a budai Farkasvölgyből. A Farkasvölgy felett húzódó Magasút mentén elterülő szántóföldeken az utóbbi évek folyamán szántás alkalmával nagyobb mennyiségű limonits néhány haematit-concretió került felszínre, melyeknek felületét ez ásványoknak markasit után képzelt pseudomorphosái borítják. A limonit-concretiók alakja gömbös, veséded vagy hengeres, belsejük sugaras-rostos, ritkábban tömött, hosszuk 1 8 cm közt változik. A felületüket borító, általában igen jó megtartású, zsirosfényü pseudomorph kristályokon, melyeknek élhossza eléri az 1 cm-t, jól felismerhetők az eredeti mariaisitkristályok minden formája, így az l {011} és e {101} uralkodó dómák és a c {001} véglap. Néhány kristályon az m (110} prisma is fellép. A kristályok habitusa részben dómás, részben vékonytáblás a c véglap szerint. A kristálylapok sírnák, csak a bázislapon mutatkozik rostozás. Igen gyakoriak az m (110) szerinti polysynthetikus ikrek. Érdekes az a néhány concretió, melyeknek anyaga részben még limonit, de részben már haematittá alakult át. Színük a limonitos részen sötétbarna, a haematitosodotton fekete. Rajtuk a pseudomorphosák legömbölyödöttek. A már teljesen haematitból álló concretiók ritkák, színük feketés, belsejük vörös, földes, karcuk meggyveres, felületükön a pseudomorph kristályok szintén legömbölyödőttek. 5. Ujabb adat a kapnikbányai rodochrosit kristallographiájához. A kapnikbányai rodochrosittal már két ízben foglalkoztam ezen a helyen. 6 Részben a szépen fejlett rodochrositkristályok ritka volta, részben, 6 Bull. Ac. Belg. 1903, p. 190. «Anales Mus. Nat. Hung. XX, 1923, p. 130. és XXI, 1924, p. 67.
hogy lehetőleg teljessé tegyem e leihely rodochrositjának kristálytani ismeretét, indokolja ezen alább bemutatandó, újabban hozzám került kristályok megemlítését. A vaskos mangánpát üregeiben, kvarc alapon ülő kristályok 1 3 mm nagyságúak s minden szabály nélkül egymásra halmozódva kérgezik be a fehér kvarckristályokat. Az e leihelyen aránylag ritka skalenoedere typushoz tartozó kristályokat a következő öt forma lapjai épitik fel: o (0001} = {111} p {loll} = ( 100} a {1120} = {101} s {0551} = {223} Je {2131} {201} Uralkodó a. k {2131} skalenoeder, jól fejlett lapjai kifogástalan ragyogásnak, úgyszintén a p [10111 álaprhomboéder kis háromszögei is. A jól fejlett bázislapok, mint a kapnikbányai rodochrositon általában, homályosak, úgyszintén az s {0551} negativ rhomboeder kicsiny lapocskái, is. E rhomboeder a kapnikbányai rodochrosit kristályain ritkán szereplő forma, a most leirt kristályokon kivül még csak egy alkalommal észleltem lapjait. Az a másodrendű prisma keskeny sávocskái a skalenoeder metsződési éleivel parallel gyengén rostozottak. Az élénkfényű, sötét rózsaszínű kristályok képét a 3. ábra szemlélteti. 6. Cerussit Felsőbányáról. DR TOKOM L. alapos munkájának, A magyarországi cerusszítek kristálytani monographiájá í -nak 7 megjelente után került elő ásványtárunk raktárából egy, DR SZOKOL PÁL-tól származó felsőbányai darab, melyen mállott andesit üregében, rágott galenit társaságában cerussitkristályok ülnek. E bányahelyről a cerussitot eddig nem ismertük s így ez ásványnak Felsőbánya hazánkban újabb leihelye. Az andesit-üreg falát apró kristályos kvarc vonja be, ezen ülnek az erősen kimart galenit-kristálycsoportok, melyeknek elbomlása a cerussit keletkezéséhez vezetett. A cerussitnak kissé sárgásba hajló, szürkés kristályai 5 mm hosszat s 4 mm szélességet érnek el, nagyobb részük egyszerű kristály, de akadnak m (110) lap szerinti juxtapositios ikrek is. Az aránylag egyszerű combinatiokon 5 forma lapjait észleltem: b {010} x {012} m {110} i {021} p {111} 7 Matheinat. és Természettudományi Közlemények XXXV. k. 4. sz. Németül Zeitschrift f. Kristallographie 63 Bd. 5 6 H.
Az uralkodólag fejlett b lapok horizontális irányban gyengén rostozottak, kissé görbültek, az m és i lapok szélesebb, az x lapjai keskeny, élénken csillogó sávok. A pyramis lapok kicsiny, kissé homályos, gyengén görbült lapocskák (4. ábra). 7. Apatit Ratkószuháról. A ratkószuhai dolomit előfordulási körülményeit DR ZSIVNY VIKTOR ismertette 8 s ugyancsak ő vizsgálta meg az innen származó kivételes nagyságú dolomit kristályok vegyi összetételét is. Társásványok ezt a dolomitot ritkán kisérik, még a leggyakoribbak a kvarcnak víztiszta, rendesen apró kristálykái s egy, a dolomitot és a kvarckristályokat részben beburkoló, finom, sárgás-fehéres kéreg, mely apró hatszöges táblácskákból áll. Ezen pikkelyek által úgyszólván teljesen beborítva, igen ritkán kicsiny apatitkristályok fordulnak elö a dolomit üregeiben. A megvizsgált ca 4 mm átmérőjű apatit-kristály közepén víztiszta, szélein gyenge tejfehér, áttetsző s az alábbi hét forma lapjai építik fel : e {0001} = {111] r {10l2} {110} m! 1010} = {2ÏF} x i lotl} = {100! a {1120} = {101} y (2021} = {111} s {1121} {412} A kristály a c lap szerint vastagtáblás, rajta az uralkodó c lapon kivül különösen az r (1012} és m (1010} lapjai vannak jól kifejlődve. A c egyik lapján a [0001 1012] metsződési éleivel parallel futó rostozottság, a másikon az x és a c lapok váltakozásaiból előállott orientál továbbnövés észlelhető. Az m {1010} prisma jól fejlett lapjai mindig simák, fényesek, ellenben az a (1120) prismát mindössze két, a vertikális irányban sűrűn rostozott lap képviseli. Az elsőrendű bipiramisok közül csak az «{1011} szerepel teljes lapszámmal; lapjai elég jól fejlettek, homályosak. A kristálynak csak egyik terminális végén szereplő r {1012} jól fejlett lapjai fényesek, úgyszintén az y {2021} formának mindössze egy lapja is. Az s {1121} másodrendű bipiramis szintén hiányosan kifejlődve, csupán három homályos lapocskával szerepel kristályunkon, melynek lehetőleg természetim képét az 5. ábra mutatja. Zeitschrift f. Kristallographie. LXV, 1927, p. 728.
Néhány fontosabb mért és számított szögérték: Mért : Szám il ott : c. r 0001 : 1012 22 54' 22 59' r. x 1012 : 10 11 17 09' 17 19'30" X y lofi : 2021 19 16' 19 10'30" y m 2021 : 1010 30 27' 30 31' c. s 0001 : 1121 55 44' 55 45' s. a 1121 : 1120 34 18* 34 15. 8. A rézbányai pyromorphitrót. A rézbányai pyromorphitot kristálytani szempontból PETEBS 9 vizsgálta s három formát említ a 6 10 mm hosszú, vaskos cerussitban, illetve szemcsés mészkövön galenit társaságában előforduló kristályokról és pedig c {0001}, m = {1010} és a = [1120}. A Nemzeti Múzeum ásványtárának egy régi rézbányái példányán fűzöld pyromorphi(kristályok és kristálycsoportok ülnek homokkő üregeiben. A 2 7 mm hosszú kristályokat két forma lapjai épitik fel, úgymint: w=(10l0j á = [10ll} Érdekes, hogy a pyromorphitnal rendesen sohasem hiányzó bázislap egyetlen kristályon sem szerepel; terminális végeiket az x [1011) többékevésbbé fényes, eléggé jól tükröző lapjai zárják. A prizmalapok, különösen a nagyobb, szabadon álló kristályoknál kevéssé görbültek, mig a kisebb, tűszerű s sugaras-gömbös druzákká egyesült kristálykáknál domború voltuk már szembetűnő. Tekintve, hogy sem a kőzetüregben, sem a kőzetben magában galenitnek vagy egyébb sulfidásványnak nyoma sem látható, valószínű, hogy e ponton a pyromorphit primär eredetű s lateralis secretio révén került ide. Mért és számitott értékek: Mért: Számitott: x : x ' = 10Î1 : Olli 37 29 1 37 47 ' 30" x : m = 10Í1 : 1010 49 47 ' 49 38 ' * * 9 Sitzungsber. d. Math. Naturwiss. Classe d. Akad. d Wissenschaften Wien. XLIV, 1. Abt., p. 160.
1. ábra. Fig. 1. 3. ábra. Fig. 3. 4. ábra. Fig. 4. 2. ábra. Fig. 2. 5. ábra. Fig. 5.
1. Proustit und Pyrargyritkristalle von Felsőbánya. Das Vorkommen des Proustits und Pyrargyrits in Felsőbánya ist in der Literatur 10 schon länger bekannt, aber von den kristallographischen Verhältnissen der beiden erwähnten Mineralien dieses Fundortes wissen wir gar nichts. An einem von Felsőbánya stammenden Exemplar der Mineralogischen Abteilung des Ungarischen National-Museums können wir folgende Paragenesis beobachten : die Wände des Hohlraumes des stark zersetzten Andesits bedecken kleine, wasserbelle Adularkristalle, auf diesen sitzen winzige Quarz-, braunliche Sphalerit- und Pyritkristalle. Die genannten Mineralien sind grösstenteils mit einer gelblichen, kugeligen Dolomitkruste bedeckt, An diesem Dolomit sitzen die Proustit und Pyrargyritkristalle. Die Proustitkristalle sind 1 3 mm lang. Die Flächen der grösseren Kristalle sind ausgefressen, die kleine Kristalle begrenzenden Flächen sind glänzend, gut spiegelnd. An den letzteren hatte ich die Flächen der folgenden Formen constatiert: m (ÎOTO), a {1120), r {10Ï1}, e {0112}, v (2131). Von den 1 1 7 2 mm grossen, mit glänzenden Flächen begrenz len Pyrargyritkristallen untersuchte ich 3 Exemplare und hatte an diesen die folgenden Formen gefunden : m {1010}, a {1120}, r (1011), e (0112), E {1341), q (1671). Die Flächen dieser Formen bauen die nachstehenden Combinationen auf: 1.. a. e. q Fig. 1. 2. m a. e E q 3. m a r e E q Fig. 2. Die 1-2 mm grossen, kurzprismatischen, durchsichtigen Adularkristalle sind von den Flächen der Formen c {001}, M (010), T {110}, x {101} aufgebaut. 2. Neues Vorkommen des vulkanischen Haematits im Hargitagehirge. Der neue Fundort liegt von dem Fundorte der von ZIMÁNYI 1 1 ausführlich beschriebenen Haematite des Kakukberges in Luftlinie ca 14 15 Km in NNW Richtung entfernt, im Gebiet von Homoródalmás. Die Haematittafeln kommen in Thon eingebettet vor, welcher die 10 20 cm breiten Spaltungen des stark zersetzten Andesits ausfüllt. 10 11 Loc. cit. s. u. 1-3. Loc. cit. s. u. 4.
Unter der Tafeln habe ich unverletzte Kristalle nicht gefunden, die grössten Bruchstücke besitzen eine Grösse von 29 37 mm. An 10 untersuchten Bruchstücken habe ich die Flächen der folgenden Formen festgestellt : c {0001}, a {1120}, r {10Ï1}, JX {0115}, n {2243}, Y {3362{, x (1232} An den Kristallen sind die Flächen der Formen c oder p dominierend entwickelt, ihr Habitus ist dünn oder dicktafelig. Unter den 10 untersuchten Kristallen waren 2 Zwillinge nach der Fläche c. 3. Goethitkristalle vom Kissváhhegy bei Budapest. Die feinnadeligen Kristalle des Goethits bezw. ihrer Rubinglimmer- Varietät bilden eine sehr kleine Druse in der Gesellschaft von Calcit und kleinen, wasserhellen Fluoritkristallen. Die winzigen (0*3 0'5 mm lange), unter Mikroskop gemessenen, diamant-, bezw. metallglänzenden, nach der Fläche b tafeligen Kristalle sind von den folgenden drei Formen aufgebaut : c {101}, b {010} und {301}. 4. Limonit und Haematitpseudomorphosen nach Markasit aus dem Farkasvölgy bei Budapest. Auf den Feldern im Gebiete des Farkasvölgy kommen 1 8 mm grosse, rundliche oder walzenförmige Limonit-, seltener Haematitconcretionen vor, deren Oberfläche mit Pseudomorphosen von diesen Mineralien nach Markasit bedeckt sind. An den gut erhaltenen Limonitpseudomorphosen kann man alle Kristallformen der originalen Markasitkristalle erkennen, so die Flächen der herrschenden Domen l {011}, e {101} und die Basis- Flächen c {001}. Das Prisma m {110} tritt ziemlich selten auf. Unter den teilweise domatischen, teils nach der Fläche c tafeligen Kristallen sind häufig die nach der Fläche m gebildeten polysynthetischen Zwillinge. Die von Haematit gebildeten Pseudomorphosen sind seltener, ihre Kristallkanten sind abgerundet. 5. Neuere Daten zur Kristallographie des Kapnikbányaer Rodochrosits. Die dunkelrosafarbigen, 1 3 mm grossen Kristalle kommen im Hohlräume des derben Manganspaths, an Quarzkristallen sitzend vor. Die Rodochrositkristalle sind von den Flächen der folgenden 5 Formen aufgebaut: o {0001}, a {1120}, p {10Ï1}, s {0551}, k {2131} und sie gehören dem in Kapnikbánya ziemlich selten skalenoedrischen Typus an. Die Flächen des Skalenoeders, ebenso die Flächen der Formen r, p und a sind glänzend, gutspiegelnd, die Basisflächen sind matt, so auch die kleinen Flächen der an diesem Fundort selten auftretenden Form s (Fig. 3). Annales Muse. Nationalis Hungarici. XXV. 29
6. Cerussit von Felsőbánya. Felsőbánya ist für Ungarn ein neuer Fundort des Cerussits. Die an den die Hohlräume des verwitterten Andesits incrustierenden kleinen Quarzkristallen, in Gesellschaft von kleinen, corrodierten Galenitdrusen sitzenden, wenig gelblich-gräulichen Cerussitkristalle erreichen eine Länge von 5 mm und eine Breite von 4 mm. An den einfachen Combinationen habe ich die folgenden 5 Kristallformen festgestellt: b {010}, m {110}, x {012}, i {021}, p {111}. Die Kristalle sind nach den dominierend entwickelten Flächen der Form b dicktafelig (Fig. 4). 7. Apatit von Ratkószuha. Das aus dem Hohlräume des Batkószuhaer Dolomits stammende, von diesem Fundort neue und scheinbar sehr seltene Apatitkristall besitzt ca 4 mm Grösse, ist dicktafelig nach der Fläche c. Die Mitte des Kristalls ist wasserklar, am Rande inilchweiss. An diesem Kristall hatte ich die folgenden Kristallformen festgestellt : c {0001}, m {10Ï0}, a {1120}, r {1012}, x {1011}, y {2021}, s {1121} Von diesen Formen treten nur c, m und x mit voller Flächenzahl auf, von den anderen Formen sind nur einige Flächen ausgebildet (Fig. 5). 8. Pyromorphitkristalle von Rézbánya. Die in den im Sandstein befindlichen Hohlräumen sitzenden, 2 7 mm langen, grasgrünen Kristalle sind von den Flächen der Formen m {1010} und x {1011} aufgebaut. Die bei Pyromorphit selten fehlende Basisfläche tratt an keinem Kristall auf. An den Pyromorphitkristallen dieses Fundortes kennen wir bisher mit den von PETERS 1 2 erwähnten Formen zusammen 4 Kristallformen. 1 2 Loc. cit. s. u. 9 [Készült a Pázmány Péter Tudományegyetem ásvány-kőzettani intézetében].