Talajerózió és az ellene való védekezés Heves megyében

A fakitermelés önköltsége abszolút számban 433 580 Ft-tal, 13%-kal csökkenne, az 1 főre eső teljesítmény 179%-kai növekedne (termelékenység-emelkedés), amihez az ágazat eredményét javítva hozzájönne a B) alatt részletezett módon és okból 154 969 Ft árbevételi többlet. A számítások azt bizonyítják, hogy a gépi fakitermelés tervezett fejlesztési aránya minden kívánatos irányban ugrásszerű fejlődést hoz. A számokban itt kimutatott előnyökön túl egyéb sok irányú előnnyel is jár az új munkaszervezés. Ezek közül a legfontosabbak: Kevesebb, hozzáértőbb, fegyelmezettebb, irányíthatóbb munkással, magasabb színvonalon, jobban szervezhetően termelünk, ami növeli az áru értékben jelentkező minőségét, csökkenti a rezsiköltségeket, csökkenti az erdészek egyébirányú lekötöttségét (munkásszerzés, adminisztráció stb.) s ennek révén az erdész jobban szervezheti, irányíthatja a termelést. Dolgozóink kulturáltabb körülmények között, könnyebb munkával, elégedettebben dolgoznak. Csökken az ágfával kapcsolatos visszaélés, továbbjavítja a pénzügyi eredményeket a kisebb szerszám-szükséglet, s végül nem utolsó sorban képzettebb emberekkel kevesebb a baj. Mindez a módszer lehetővé teszi, hogy már a jövő gazdasági évben jelentősen kitérj esztve, alkalmazásba vehessük az ERTI által kikísérletezett közelítési módszert, nevezetesen kevesebb fogattal, ezeknek a munkacsapatokba való beosztásával, a közelítést gyorsabban és olcsóbban tudjuk megoldani, a kiegyenlítő rakodók kiképzésével, a szállítás szervezésében alkalmazható racionalizálásokkal, ugrásszerű eredményeket lehet elérni a faanyag mozgatás feladatkomplexumában is. Talajerózió és az ellene való védekezés Heves megyében BÁNKY GYULA tud. munkatárs, ERTI Földünk szilárd kérgének felszínét, a földtörténeti korok százmülió évei alatt, a belső erők hatására létrejött kéregmozgások, süllyedések, emelkedések, törések és vetődések, valamint nagymérvű vulkáni tevékenységek alakították és a külső letaroló erők (denudáló) faragták és szabdalták mai formájúvá. Korunkban sem szünetel a belső erők munkája, de észrevehetelenül lassú. Ritkák a föld felszínét hirtelenül nagy területen nagymértékben megváltoztatok és helyi jellegűvé csökkent a vulkáni tevékenység. Ugyancsak meglassult, a megváltozott éghajlati viszonyok következtében, a külső letaroló erők munkája is. Lassúbbá lett a mállás és csökkent a lehordás. Ez az állandó, lassú geológiai folyamat azonban meg is gyorsulhat, ha a természet dinamikai erői által alakított és fenntartott állapotot valamilyen, ez erőktől független, külső behatás erőszakosan megbontja. Heves megye területének mintegy felerésze hegy és dombvidék. Országunk legmagasabb hegye a Mátra teljesen, legnagyobb hegységünk a Bükk pedig mintegy harmadában megyénkben van, de ezeken felül igen számottevő a területe a két hegység közötti dombságnak, a Tárna felső szakasza és forrásvidéke vízgyűjtőterületének is. Sőt megyénk erdőgazdaságához tartozik a Tarna-völgyi dombsággal határos és ahhoz hasonló felépítésű dombvidék, a Hangony és Arló patakok vízgyűjtő területe. E hegy- és dombvidék a régi időkben 90%-ban erdősült volt. A kevés mezőgazdasági terület és fejletlen művelési, gazdálkodási módszerek az állandóan növekvő lakosság létszükségletét biztosítani nem tudták. Így a szükséglet megteremtésére csak egyetlen lehetőség volt, mindig újabb és újabb erdőterületeknek művelés alá fogása. Ez az állandó mezőgazdasági terjeszkedés és a mindinkább fokozódó állattenyésztés először

a szelídebb, később már a 15 30%-os oldalakat is elfoglalta, sőt legelő céljaira nem ritkán még 30 50%-os meredekségű oldalakat is. Az erdők kiirtása, a lejtős oldalakon folytatott mezőgazdasági művelés (különösen a lejtő irányú művelés), a meredek oldalak minden időbeni és messze a legelő teherbírásán felüli állatállománnyal való legeltetése: mindez a természet rendjének erőszakos megbolygatása. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a lassú denudáló folyamat, amivel a talajképződés is lépést tart, meggyorsul, és ha a kedvezőtlen termőhelyi adottságok mellett egyéb, leginkább mechanikai behatások is fellépnek és hosszabb ideig működnek, az érintett terület teljes elkopárosodására is vezethet. Az ilyen területeken a vízerozió az uralkodó, bár a szélerózió (defláció) nemcsnk síkvidéki területeinken, hanem kis mértékben itt is pusztít. Lassú pusztító munkája alól még az aránylag kemény kőzetek sem mentesek. 1. Siroki monolitok. A mállás, valamint 2. Vízerózió megjelenési formái: 1. fel - et szél- és vízerozió évezredes közös mun- színi-, 2. sekély barázdás-, 3. szakadásoskája. erózió. Hegy- és dombvidéken a leeső csapadék egy része beszivárog, egy részét a növényzet használja fel, egy része a felszínen folyik le. A lefolyó víz talaj részecskéket áztat el, apróz fel és hurcol magával. Ez a folyamat az erózió. A víz lepusztító munkáját, az eróziót segítő kedvezőtlen termőhelyi tényezők részben a talajfelszín adottságaiból, a domborzatból eredők, részben az éghajlati viszonyoktól, a csapadéktól és a hőmérséklettől, részben pedig a talajtól és alapkőzettói függőek. Ezekkel a kedvezőtlen tényezőkkel szemben áll a talajt borító növényzet és az alomtakaró. A domborzatot figyelve látjuk, hogy a víz pusztító munkáját sietteti a lejtők alakja, az oldalak hajlásszöge és a lejtők hossza. A lejtők alakja szerint van domború, homorú és úgynevezett normál lejtő (felsőrésze domború, alsó homorú). Legkönnyebben, leggyorsabban a domború lejtők pusztulnak le, lassabban a normál lejtők és legkevésbé a homorúak. Az oldalak (lejtők) hajlásszöge a felszínre hulló csapadék beszivárgását vagy lefolyását, a lefolyás gyorsaságát és így pusztító erejét emeli. Hasonlóan emeli a lefolyó víz tömegét, így g3 r orsaságát és pusztító erejét az oldalak hossza, egyenletessége, tagolt vagy tagolatlansága. A domborzat a kitettségen kívül a mikroklímára is befolyással van. A meredek lejtőjű oldalak sokkal több hőt kapnak, mint az azonos kitettségű szelídebb lejtők és így jobban fel is melegednek, talajuk így könnyen kiszárad és ezért zárt növénytakaró is nehezen alakul ki, ami viszont a csapadékvíz lefutását és pusztító munkáját könnyíti meg. A vízeróziónál a legdöntőbb szerepet a csapadék játssza; ennek időbeni megoszlása, mennyisége és erőssége. Legkárosabbak a nagyerősségű felhőszakadások, záporok, különösen ha azok hosszabb ideig is tartanak. A nagymennyiségű, de hosszú ideig tartó lassú esőből a víztömeg nagy részének van ideje beszivárogni és a feltalajt nem veri fel, mint a záporeső, hanem inkább összetapasztja s így ha a mennyiségileg nagy tömegből sok le is folyik, talajhurcoló ereje elenyésző. A kisnánai eróziómérő állomás kereken 4,8 ha.-nyi vízgyűjtőterületén végzett méréseinek adatai is ezt bizonyítják. Ezekből néhányat a következő táblázatba foglaltam:

ideje A csapadék mennyisége A csapadékhói lefolyt A csapadék által szállított hordalék időtartama erőssége lebegtetve görgetve összesen Talajállapot év, hó, nap mm m 3 óra mm/sec ni 3 / /o m 3 1957. VIII. 28. VII. 11. VI. 8. 22,4 20,5 21,8 1094,2 999,6 1070,4 7,3 3,0 0,75 0,009 0,02 0,09 18 36,6 128,4 1 3,7 12,9 0,18 0,33 1,12 0,87 4,79 0,18 1,28 5,91 1958. VI. 11 13. V. 16. 113,5 17,6 5797,4 836,8 52,2 0,2 0,0008 1,5 1423,2 92,6 24,4 11,0 0,16 13,9 4,40 6,53 4,56 20,43, az cső alatt ázott E táblázatban 1957. évről három közel egyenlő csapadéka napon lefolyt csapadékmennyiséget és annak erodáló erejét hasonlíthatjuk össze. Látjuk, hogy a csapadék erősségével, intenzitásával hogyan növekszik a lefolyás és a hardalékszáliítás. 1D58. évből két szélsőséges esetet mutatok be. Éspedig egy nagymennyiségű kis intenzitású és egy aránylag kis mennyiségű, de nagy intenzitású csapadék lefolyási mennyiségét és hordalékszállító erejét. A talaj összetétele, szerkezete, mélysége, felszínének tömődöttsége, a csapadék idejébeni állapot (fagyott, ázott, repedezett, poros felszínű) és a talajtakaró milyensége hasonlóképpen segítheti vagy hátráltathatja a víz lepusztító munkáját. Fagyott talajállapotnál még ha a hirtelen hóolvadás, vagy eső következtében nagy is a felszíni lefolyás, talaj lehordás akkor sincs. Ázott, telített talajoknál azonban, melyek a lehullott csapadékot kismértékben tudják csak befolyásolni, a lefolyás a 75%-ot is elérheti és a lehordás tekintélyes lehet. Ezeket a megállapításokat hasonlóan megerősítik a kisnánai megfigyeléseink. ideje A csapadék mennyisége A csapadékból lefolyt A csapadék által szállított hordalék Időtartama erőssége lebegtetve görgetve összesen Talajállapot év, hó, nap mm m 3 óra mm/sec m 3 /o m 3 m 3 m" 1957. X. 22.. V. 5 8. 1958. IV. 4 7. VI. 15 16, 18. 38,0 41,8 46,8 43,9 1845,8 2043,6 2290,0 2189,0 16,1 36,1 30,0 42,0 0.0007 0,0003 0.0004 0,0003 26,9 367,5 1015,0 1648,0 1,5 32,0 '48,3 74,6 0,12 5,82 0,73 0,05 0,36 2,96 4,24 0,05 0,48 8,78 4,97 Egész, száraz Félnedves, nedves Nedves Felázott, igen nedves Itt amint látjuk, az eső erőssége igen kicsi s a lefolyás és erodáló ereje kizárólag csak a talajállapottól függ. 1958. évben a fagy április elsejére engedett ki és a hónapban 12 csapadékos napon 108,8 mm esett. Ezért a talaj az egész hónapban nedves volt. A IV. 4 7. és IV. 15 16. és 18-i csapadékok lefolyási százaléka, illetve lefolyási nagysága szállítóerejükkel nem arányos. Ennek oka az,, hogy a téli mállástermékek nagy részét a korábbi (IV. 4 7. között) csapadék hordta le. (Megjegyzem, hogy a görgetegfogóban felfogott anyag is 95%-ban finom iszap volt.) Legkönnyebben a száraz, laza szerkezetű, zárt talajtakaró nélküli könnyű vályog talajok pusztulnak le. A talaj kiszáradását az alapkőzet dőlése, repedezettsége, a kőzet fajtája, rétegezettsége nagyban elősegíti. Legkedvezőtlenebbek a lejtőirányba dőlő rétegek, míg a hegyfelé dőlök, valamint a repedezettség és vízáteresztőség a növényzet megtelepedéséi könnyítik meg. A meszes alapkőzetek kedvezőtlenebbek, mint a savanyú kőzetek, mert a mész jelenléte az egyébként is kedvezőtlen termőhelyek száraz talaját még aszályosabbá teszi.

A kedvezőtlen termőhelyi adottságok mellett legtöbbször az okszerűtlen gazdálkodási módok azok, amelyek az eróziós folyamatot megindítják, fenntartják és nagymértékben gyorsítják. A vízerózió megjelenési formái Mattyasovszky osztályozása szerinti fontossági sorrendben: 1. Felszíni rétegerózió. 2. Sekély barázdáserózió. 3. Mély árkos, szakadásos erózió. 4. Talajszín alatii szivárgás erózió. 5. Csepperózió. Hegy- és dombvidékünk szántóföldi területein főképpen a felszíni rétegerózió és a sekély barázdáserózió koptatja, pusztítja a termőréteget. Erdő- és legelőterületeinken a sekély barázdás és mély árkos eróziós folyamatök a leggyakoribbak, bár a felszíni lehordások szép számmal itt is megtalálhatók. A talajszint alatti átmosásos erózió munkája szántóföldi, legelő- és erdőterületen egyaránt előfordulhat, s ezeknek következményeképpen keletkezett csúszások, omlások, suvadások, talajrogyások a felszíni lepusztulást nagymértékben elősegíthetik. (Például szántóföldön kisebb suvadás Felnémeten, és a legelőn talajrogyások, erdőben Mátrafüreden a Honvédüdülőnél és a sándorréti erdészet kerületében nagyobb hegyomlások és suvadások.) 3. Felszíni rétegerozió 8% lejtésű szántó- 4. Vízmosás kötés a felnémeti legelön területen. A lehordás 80 cm az\ erdőszegélyen jól látszik, egyúttal kidomborodik az erdő talajvédő hatása is. A mezőgazdasági területeken az állandó művelés (szántás, kapálás) és a talaj megismétlődő fedetlensége következtében a rétegerózió és a sekély barázdás-erózió pusztítása, bár nyomait a megismétlődő talajművelés eltünteti, óriási lehet. Az említett területek közül a legerősebb a rétegerózió pusztítása a Tárna és Hangony vízgyűjtőjében, ezen a homokkő rnálladékból keletkezett, laza vályog-talajú vidéken. Itt a szántás után a talajok színéből is könnyen megállapítható, (C. szint világos sárgás, B. vöröses barna, Á sötét humuszos), hogy mily mértékben és hol pusztult le legerősebben a termőtalaj. A lepusztulás azokon a dombtetőkön a legnagyobb, ahol a talaj színe világos, sárga és közepes ott, (leginkább a dombközép részeken) ahol a talajszín vöröses barna. E vidéken a talajerózió elleni küzdelem már megközelítően 70 éves múltra tekint vissza. Szükségessé tette ezt e vízgyűjtőterületek könnyű vályogtalajának nagymérvű lepusztulása és elkopárosodása, a felső szakasz széles, termékeny völgyeinek elmocsarasodása, terméketlenné válása és az alsó szakaszon (alföldi) a mederfeltöltődések következtében megismétlődő romboló árvizek pusztítása. Ezeknek az elkopárosodott és vízmosásokkal szaggatott területeknek és vízmosásoknak első összeírása már 1894^ben megtörtént, megkötésük (fásítással) pedig a következő évben, meg is kezdődött. Az 1895 és 1944 közötti 50 év" alatt megközelítően 8000 ha ilyen területet fásítottak be az erdészetek. Sajnos ezek a fásítások a két világháború következtében részben igen szomorú állapotban vannak, úgy hogy hivatásuknak már megfelelni sem tudnak. A Tárna forrásvidékén 1907 1914-ig a vízmosások tovább mélyülésének és terjedésének meggátlására 31 600 fm. egyszerű és kettős fonású rőzse fenékgát készült,

1930 32. évek között pedig e három patak homokkő alapkőzetű vízgyűjtőterületén mintegy 60 000 fm. egyszerű és kettős fonású rőzse fenékgát és körülbelül ugyanannyi fm. egyszerű part biztosítás és rétegerózió elleni egyszerű fonás, továbbá 102 db terméskő és vasbeton vízmosászáró hordalékfogó gát épült. Példánk, aminek nyomán indulhattunk, tehát van bőven, de sajnos talajvédelmet kívánó kopár és vízmosásos legelő- és erdőterület is van bőven erdőgazdaságaink működési területén. 1950. évi becslésünk szerint e három völgyben megközelítően 5000 ha erősen erodált olyan terület van, amelynek fásítással és egyszerű műszaki berendezésekkel való megkötése feltétlen szükséges. A Talajvédelmi Tanács és Talajvédelmi Bizottságok munkái a szervezésről és tervezésről lassan a végrehajtásra fognak áttérni. A kivitelező pedig, amint a múltban, a jelenben is az erdészet lesz. Fel kell tehát készülni az érdekelt erdőgazdaságoknak arra, hogy a forrásvidéken levő erózió sújtotta területek biológiai és egyszerű műszaki berendezésekkel való megkötését, a múlt tapasztalatai és az ezirányú legújabb kutatási eredmények felhasználásával eredményesen és gazdaságosan jól el tudják végezni. Ennek felismerésében az erdőgazdaságok kerületükben a különféle termőhelyi típusú, különféle megkötési módot igénylő kopár és vízmosásos területeken erózió elleni védelmi munkákat kezdtek. 5. Talajvédelmi munkák a Mátraderecs- 6. Az 1958. évi tapasztalatcsere résztvevői kei sertéslegelőn. egy jellegzetesen erodált területen. így a Nyugatbükki Erdőgazdaság országfásító csoportja a felnémeti Legeltetési Társulat kötött vályogtalajú, savanyú, füves, északias fekvésű, zárt gyepű legelőterülete mintegy 5 ha-nyi vízmosásaiban végzett vízmosáskötési munkákat. Itt a vízmosás a mintegy 100 150 m-es, 5 15 lejtésű legelő-oldalak közötti, a régi időkben már feltöltődött legjobb legelőt adó mély talajú völgyhajlatba vágódott be, helyenként 6 8 m mélységig, meredek oldalakkal. A völgyhajlati és az ebbe torkoló oldalvízmosások fenekén a lerohanó víz sebességének megtörése, kedvezőbb fenékesés kialakítása, a vízmosás visszavágódással való továbbterjedésének megakadályozása, valamint a fenék tovább mélyülésének és az oldalak leszakadásának meggátlása céljából egyszerű rőzseművek készültek. (110 fm. egyszerű és 122 fm. kettős fonású rőzsegát,) A legelőterület minél kevésbé való csökkentése érdekében a felső szakaszon, a nyugalmi rézsű kialakítsára nem törekedtek, hanem a meredek vízmosás-oldalakat a leszakadás ellen 1163 fm. egyszerű rőzsefonással biztosították. A rőzsefonások mögötti padka kiképzés pedig a fásítás eredményességének szolgál alapul. A vízmosás alsó részén a nyugalmi rézsű kialakításához útgyalút fognak alkalmazni. A gátudvarok és a kettős gátak közötti feltöltéseket tavasszal füzesítik, hogy a gátak anyagának elkorhadása után a gátak szerepét átvegyék és a vízmosás újbóli aktivitásának elejét vegyék. A mátrai erdőgazdaság sándorréti erdészete a mátraderecskei Legeltetési Társulat teljes pusztulásnak indult sertés-legelőjén- mint kerülete legexponáltabb területén, végez erózió elleni védőmunkálatokat. A felszíni-réteg és a mély szakadásos erózió által talajtakarójától jóformán teljesen megfosztott területen, megkötése érdekében mintegy 4 ha-on szmtvonalirányú megszakított padkás talajelőkészítést, a szakadásos vízmosás oldalakban pedig rőzse-

fonással biztosított padkás talaj előkészítést végeztek. A vízmosásokban a fenékesések csökkentése és a tovább mélyülésük ellen kettős rőzsefonású és egyszerű szárazon rakott kőfenékgátak készültek. Ugyanez az erdészet a Recsk község mögötti úgynevezett Nagykő" körüli, 4 ha területű, átlag 30 -os meredekségű, leginkább kőtörmelékes váztalajú kopárterület megkötését és ezzel a talajerózió megszüntetését is megkezdte. Ennek elérésére egymás alatt 1 m távolságú sorokban szintvonalirányú összefüggő padkás talajelőkészítést végeztetett. A szintvonalirányú padkák egy részét maggal már bevetette, a másik részét pedig jövő tavasszal csemete ültetésével fogja megkötni. A nyugatbükki erdőgazdaság a felnémeti vízmosáskötési munkán kívül az üzemi erdőterületen is több helyen és pedig rontott erdőkben azok átalakításával, és erdei kopár tisztásokon ezek befásításával kapcsolatban kezdett talajvédelmi munkákat. A Hangony völgyében, meszes homokkőzet (apóka) feletti 30 35 meredekségű, domború lejtőjű, erősen erodált, könnyű vályogtalajú, rontott erdőkben (cseres- mo. T.) végzett (két különáló részben) mintegy 4 ha-on igen szép talajvédelmi munkát. \ E területeken a felszíni erózió következtében az alapkőzet már sok helyen 20 50 m 2 -es homokkő-padként a felszínre került. Ezeken a kőpadokon a lefutó csapadékvíz igen felgyorsul és így az alattuk levő részek talaját gyorsan erodálja, ugyanakkor pedig gyors mállása következtében a felette levő részek lepusztulását is sietteti. Megkötése rétegirányú rőzsefonásokkal történt. Ezzel a víz lefutási sebessége csökken és a rőzsefonások egyben biztosítják a mögöttük felhalmozott talajt és az ebbe ültetett csemete elhordását és kimosását. Ezenkívül több kisebb 1 1 ha-os területen végeztek összefüggő, illetve megszakított padkás, talajvédelmi célt szolgáló, talajelőkészítési munkákat. (Szarvaskő, Cserépfalu.) Ezek az egyszerű műszaki berendezések, rőzsefonások, rőzsefenékgátak, valamint talajelőkészítések általában nem hosszú életűek; 5 6 évnél tovább ritkán maradnak fenn. Részben beiszapolódnak, részben kikorhadnak. De ez az 5 6 év elegendő, mert akkor már szerepüket a megtelepített erdő, vagy facsoport veszi át. Ugyanis az erdő vagy facsoport a talajvédelem legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb tényezője; koronájával, törzsével, gyökerével, talajtakaró alomrétegével, humuszával, a vízvisszatartást s annak talajba jutását oly mértékben biztosítja, hogy még egy 50 60 mm-es csapadékból, vagy egy nagy intenzitású, de kisebb mennyiségű 15 20 mm-es csapadékból, a felszínen lefolyó víz mennyisége annyira csökken, hogy az erodáló erejét majdnem teljesen elveszíti. Erdővel fedett területről csupán az utakról, közelítő nyomokról és árok oldalakról jön le hordalék. Ismételten a kisnánai Erózió Állomáson végzett megfigyelésekre hivatkozom. A 4,8 ha. vízgyűjtőterület egyes egymástól elkülönülő típusú területrészekre van osztva. Minden típusterületen van egy 20 m 2 -es terület hozzáfolyásmentesen körülkerítve és alsórészén víz és hordalékfogó-aknával ellátva. Ezeknek az elkerített területeknek és almáiknak segítségével az egyes típusterületek felszínén lefolyó csapadék mennyisége és a szállított hordalék mennyisége megállapítható. Típus leírása Talaja Lejtése Lefolyás, % Hordalék, % Fásított terület vk.s = 0,6. Gyepszint 0,8, sovány csenkesz, selymes rekettye, kakukfű, homoki pimpó Áteresztő, mély kőtörmelékes hordalék, savanyú barna erdőtalaj. 15,5 2,9 0 Fásított terület akác 0,8. Gyepszint 0,8, alom 0,2. Berki perje, rozsnok és cérna tippan Kötött, gyengén savanyú, mély barna erdőtalaj 10,0 4,7 0 Füves legelő. Gyepszint 0,9 zárt. Soványcsenkesz, angol perje, barázdált csenkesz. Füves cserjés. Gyepszint zárt. Fenyérfű. Kötött középmély tömődött Kötött középmély erdőtalaj 13,0 20,5 22,9 20,9 0,08 0,03 Szórt cserjés, talajtakaró erősen megszakított Váztalaj, foltokban alapkőzet 14,0 59,8 0,35 Alapkőzetig lepusztult terület Talajt az 1 2 cm mállás képezi 6,0 66,4 99,54 Az első kettő a fásított terület, melyről, mint látjuk, a lefolyás egészen kevés, hordalék nincs. A második kettő füves típus, középszerű lefolyással, minimális hordalékkal. Az ötödik típus talaja részben fedetlen, magas a lefolyás, de kevés a hordalék. A hatodik típusiban magas a lefolyás és óriási a mállástenmék erodálása.

Az erózió elleni védelem fontosságáról a szabad természetben dolgozó szakembert, úgy hiszem, már nem kell meggyőzni. Hogy ez a munka ma mégis nehezen megy, annak nem a meg nem értés az oka, hanem a munka nem ismerése, a várható, de nem ismert megterhelés, (mind az anyagi, mind a kivitellel járó) valamint a munkával érintett területnek egy időre a termelésből való kiesése és az ebből származó átmeneti veszteség és a munkával érintett területnek megvédési nehézsége. Ezeknek a nehézségeknek leküzdése céljából Heves megye Talajvédelmi Bizottságának elnöke, a megyebeli községek agronómusai és legeié bizottságok elnökei részére múlt decemberben tapasztalatcserét rendezett, ahol bemutatásra kerültek a felnémeti, szentdomonkosi, és mátraderecskei legelőkön az erióziós károk és a megszüntetésük érdekében végzett munkálatok. A Talajvédelmi Bizottság és a megyénkbeli erdőgazdaságok együttes rendezésében az elmúlt évben is volt már hasonló célú tapasztalatcsere és ankét s ilyenek a jövőben is tervbe vannak véve. A jó együttműködés és a cél érdekében eddig is kifejtett közös erőfeszítés eredménye a talajvédelmi munkák megkezdése és ez az együttműködés fogja biztosítani azok jövőbeni sikeres továbbfolytatását is. / A Mohácsi Farostlemezgyár az ország első rostlemez termelő nagyüzeme ZÁGONI ISTVÁN főmérnök, OEF Napjainkban a Mohácsi Farostlemezgyár I. üteme építésének befejezési és a termelés beindítási időszakában az erdőgazdasági szakemberek egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a fafeldolgozó ipar új ágazata iránt. Az érdeklődés kettős, egyrészt az új termék, annak világhelyzete és gyártásmenete, másrészt az új faipari féltermék nyersanyag kérdései irányában nyilvánul meg. Korábbiakban a gyártáseljárások fejlődésétől függően a termék meghatározásában sok egymástól eltérő, egyes estekben némi félreértésre is módot nyújtó leírás szerepelt. Természetesen itt nem gondolok a rostlemez és a forgácslap megkülönböztetésére ezeket sajnos még mindig igen gyakran helytelenül összetévesztik, hanem kizárólag csak a rostlemez termókmeghatározásában tapasztalt eltérésekre. A műfagyártással kapcsolatos kérdésekben így a rostlemez termékmeghatározásában is egységes alapot teremtett az 1957. évi genfi nemzetközi konferencia. A konferencián résztvevő legismertebb kutatók, tervezők, lemezgyártók és gépgyártók az alábbi termék meghatározásokat fogadták el: Rostlemez: fa vagy egyéb ligno-cellulóz anyagok rostjaiból készült lemezanyag, amelyben az elsődleges kötés a rostok elrendeződéséből és azok sajátságát képező adhéziós tulajdonságokból származik. Kötő vagy egyéb anyagokat a gyártás során a szilárdság, a víz, tűz, rovarok elleni ellenállóképesség fokozása vagy a termék egyéb tulajdonságainak javítása érdekében használnak. (A rostlemez további osztályozása a fajsúly alapján történik.) a) Préselt rostlemez (kemény lemez). A 400 kg/m 3 -nél nehezebb fajsúlyú rostlemez. Ezt a csoportot elsősorban a fajsúly alapján, de a fizikai tulajdonságok alapján is pl. hajlítószilárdság, fel lelhet osztani félkemény, kemény és extrakemény lemezre.